// Kramlaf, Akheel, Lyriana //
* Akheel, a fákról kérdez, és Kramlaf nagy dilemmával találja szemben magát, elkezdje e ecsetelni, hogy az a bizonyos, fa amit ő keres, valójában nem létezik, nem ez biztos hogy nem elfogadható opció, tehát, a következő, hogy mondjon e konkrét fafajtát, vagy terelje a témát. Ha tereli, benne van a veszélye, hogy a vadász szagot fog, így elmondja amit kell, főleg hogy kiértek a táborból és hárman leledzenek az ösvényen. *
- Nos, egy olyan fajtáját keresem, a diófának amely ott nő, ahol én felnőttem, a nedvszívó képessége valami hihetetlen jó, de épp annyit vesz el a sárból, amennyit kell, nem repedezteti széjjel, mint a legtöbb tölgy vagy bükk. Bár abból is meg lehet csinálni, de minek fáradjon az ember, ha egyszerűen is lehet? * Mond, akkora bődületes baromságot, hogy az erdő belereng. Bár kétli hogy a lány bármit is tudna ezekről, ha meg mégis, honnan tudja hogy milyen fajta az a fa? Ahogy, mondja fejével keresést imitál. Körbenéz, de mindenhol tölgyek, és másféle fák helyezkednek el, amelyek, remekek favágáshoz, és daraboláshoz, amivel fűt az ember, de azonkívül időpocsékolás, az erőd nagy része, ha ilyen fából lenne rég bajban lennének, mivel gyúlékony, és hamar rohad, de szerencsére egy gyümölcsöst irtottak ki valahol a favágásért felelős törzstagok. Lehetőleg, cseresznyét, vagy diót, vágna ki mivel azok annyira nem nehezek, de ha talál egy alma fát, azt sem vetné meg. Zsaluzás után remekül fel lehetne használni, bajlákolásra, vagy pótfának, és ráadásul még viszonylag könnyű is. Tehát, nem halna bele az egészbe. Természetesen hozott magával két baltát, amit Aziltól emelt el, miközben látta az óriás, ezért nem gondolja lopásnak, egész végig ott lógott a kezében és nem szólt érte senki, bár milyen egy erős fegyver mégis. Ekkor látja, meg a szeplős vállak felett, a szép szempárokat, és a fehér fogak mozgását. *
- Nos amit az előbb láttam engem meggyőzött, afelől hogy velünk marad, a kérdés az milyen posztban, és remélem nem kerül fölém, sem így sem úgy. * Neveti el magát, a nő méreteit felnagyítva. *
- Igazából, magam sem tudom, elkezdett cukkolni és gondolom azt hitte, hogy majd nem fogok megszólalni, ÉN, sokat kell még tanulnia. No de aztán folytattuk a csipkelődést, és hogy-hogy nem, megorrolt rám, azt hogy a fejében mi játszódott le, már tőle kell megkérdezni. * Meséli a szerzetes. *