Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-09 21:48:31
Üzenet elküldve: 2016-06-09 21:48:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erdei séta//
*Sokan mondták, hogy Essfyh eltűnt. Taitos ennek az egésznek nem tudta az okát, mióta előtűntek a halottak folyton van valami dolga.*
-Nem, nem jössz!
*Dohogja miközben az erdőben tipor.*
-Neeem, nem is találtam meg.
*Mondja ismét, és botját az avarba vágva közeledik.*
-Nem, így nem lesz jó...
*Kissé a megszokottabb hangját veszi elő, megköszörüli a torkát és újból az első két mondatot hangoztatja.*
-Na, végre itt vagy!
*Vigyorodik el, mikor még durvább, még hangosabb recsegés zavarja fel az erdő csendjét.
A másik oldalról ugyanis Ragron közeledik Esst is útbaejtve Taitos irányába. Ha a lány nem bújik el, így a Zöldfülű is megláthatja őt.*
-Nem, nem jössz!
*Dörren az állatra, majd elkerekedik a szeme, mikor az aprócska lányt is meglátja.*
-Hűha!
*Tátja el száját.*
-Végre előjöttél?
*Vesz fel egy nyugodtabb, másoknak is normálisnak tűnő hangnemet. Az ő fejében úgy áll össze a kép, hogy Essfyh végig a szobájában kuksolt.*
-Minden rendben?
*Kérdi elsőre aztán, és Ragront paskolja meg barátilag, miközben tesz pár lépést a lány irányába.*
//Erdei séta//
*Sokan mondták, hogy Essfyh eltűnt. Taitos ennek az egésznek nem tudta az okát, mióta előtűntek a halottak folyton van valami dolga.*
-Nem, nem jössz!
*Dohogja miközben az erdőben tipor.*
-Neeem, nem is találtam meg.
*Mondja ismét, és botját az avarba vágva közeledik.*
-Nem, így nem lesz jó...
*Kissé a megszokottabb hangját veszi elő, megköszörüli a torkát és újból az első két mondatot hangoztatja.*
-Na, végre itt vagy!
*Vigyorodik el, mikor még durvább, még hangosabb recsegés zavarja fel az erdő csendjét.
A másik oldalról ugyanis Ragron közeledik Esst is útbaejtve Taitos irányába. Ha a lány nem bújik el, így a Zöldfülű is megláthatja őt.*
-Nem, nem jössz!
*Dörren az állatra, majd elkerekedik a szeme, mikor az aprócska lányt is meglátja.*
-Hűha!
*Tátja el száját.*
-Végre előjöttél?
*Vesz fel egy nyugodtabb, másoknak is normálisnak tűnő hangnemet. Az ő fejében úgy áll össze a kép, hogy Essfyh végig a szobájában kuksolt.*
-Minden rendben?
*Kérdi elsőre aztán, és Ragront paskolja meg barátilag, miközben tesz pár lépést a lány irányába.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-09 21:27:18
Üzenet elküldve: 2016-06-09 21:27:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erdei séta//
*Essfyh éppen hogy megszokta a régi lakását, amikor sikerült eladnia és rávennie magát, hogy visszatérjen Synmirára. Nem egyszerű érzés, ahogy újra azon a helyen van, amit anno elhagyott. Több emlék bucskázik fel benne, úgy érzi, muszáj mennie, hogy kicsit megnyugodjon. Egy csutakba készített magának teát ezüstcsörgőből és ördögvigyorból, ha nagyon rosszul érezné magát. Azután fogta magát, maga mögött hagyta Synmirát egy kicsit, hogy a természetben sétáljon. Már késő délután van, de a nap még mindig átsüt a fák zöld lombkoronáján. Ess néha felfelé néz, hallgatja a levelek susogását, a madarak csivitelését. Aztán lehajtja a fejét, hogy a lába alatt elterülő földet is lássa, a fűszálakat és színes virágokat. Sokkal felszabadultabbnak érzi így magát, hogy tudja, nincsen senki a környéken, csak ő meg a természet. Még az élőhalottak tudata sem fenyegeti annyira, mint az ember hinné.
Végtelen békessége csak akkor illan el, amikor indokolatlan gallyropogást hall valahonnan. Riadtan kapja a hang irányába a fejét. Majd a másik irányba, a testét is arra fordítja. Feszülten figyel és hallgatózik, hátha észreveszi a hang forrását.*
//Erdei séta//
*Essfyh éppen hogy megszokta a régi lakását, amikor sikerült eladnia és rávennie magát, hogy visszatérjen Synmirára. Nem egyszerű érzés, ahogy újra azon a helyen van, amit anno elhagyott. Több emlék bucskázik fel benne, úgy érzi, muszáj mennie, hogy kicsit megnyugodjon. Egy csutakba készített magának teát ezüstcsörgőből és ördögvigyorból, ha nagyon rosszul érezné magát. Azután fogta magát, maga mögött hagyta Synmirát egy kicsit, hogy a természetben sétáljon. Már késő délután van, de a nap még mindig átsüt a fák zöld lombkoronáján. Ess néha felfelé néz, hallgatja a levelek susogását, a madarak csivitelését. Aztán lehajtja a fejét, hogy a lába alatt elterülő földet is lássa, a fűszálakat és színes virágokat. Sokkal felszabadultabbnak érzi így magát, hogy tudja, nincsen senki a környéken, csak ő meg a természet. Még az élőhalottak tudata sem fenyegeti annyira, mint az ember hinné.
Végtelen békessége csak akkor illan el, amikor indokolatlan gallyropogást hall valahonnan. Riadtan kapja a hang irányába a fejét. Majd a másik irányba, a testét is arra fordítja. Feszülten figyel és hallgatózik, hátha észreveszi a hang forrását.*
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-08 23:29:38
Üzenet elküldve: 2016-06-08 23:29:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Útunk folytatódik – Wram, Zara//
*Társalgásuk tényleg kezd egy picit rövidre kanyarodni. Zara alig szólal meg, csak egy apró megjegyzést tesz. Az egykori kalóznémber csak sokatmondó tekintettel néz rá, amolyan: ez most te sem gondolod komolyan kifejezéssel.
Na igen, nem gondolhatja, hogy „véletlenül” esett ki. Bár… Amennyi véletlen történik ebben az átokverte világban: véletlenül ideteleportáló zombik vagy véletlen erre keveredő vadállatok. Ki tudja, talán az égből is véletlen fognak egyszer tehenek vagy zongorák potyogni.*
- Uh! Arra emlékszem! Azon az átkozott helyen fáztam meg, egyesek miatt!
*Öklözik bele Zara vállába. Sok idő után ott találkozott újra a szöszivel. S bár el akarta lopni a térképet, az mégsem sikerült neki. De felelevenítettek pár régi szép emléket.*
- Ohm, kint a hóban akartál dohányt szedni?
*Kérdi fáradtan. Igen, nem aludt lassan két napja, ne is várjunk most tőle eszes kérdéseket. Nem mintha nem fáradtan képes lenne rá, csak ha megvan a megfelelő rum adagja.
De lassan tábort kezdenek építeni, mely a kócosnak annyit jelent, hogy leheveredik egy görcsökkel teli fa tövébe. Kényelmetlen, mint a fene, de nincs mit tenni. Fáradt.*
- Ezek a gyíkok mindenhol ott vannak.
*Jegyzi meg, ahogy visszaemlékezik a barlangi gyíklényekre is. Csak a hideg rázza ki. Vagy tényleg hideg van.*
- Chö, nem tudnál megsérteni a hajómmal.
*Vonja nagyra az orrát és már hunyja is be a szemét.
Nem kellett volna. Amint ez megtörténik már mély álomba is szenderül és azt sem hallja, hogy Zöldike elmegy tüzifáért, majd vissza. Hosszú napok állnak mögöttük. De a látkép a szokásos, még ha alszik is: egyetlen féltett rumosüvegjét szorongatja.*
*Társalgásuk tényleg kezd egy picit rövidre kanyarodni. Zara alig szólal meg, csak egy apró megjegyzést tesz. Az egykori kalóznémber csak sokatmondó tekintettel néz rá, amolyan: ez most te sem gondolod komolyan kifejezéssel.
Na igen, nem gondolhatja, hogy „véletlenül” esett ki. Bár… Amennyi véletlen történik ebben az átokverte világban: véletlenül ideteleportáló zombik vagy véletlen erre keveredő vadállatok. Ki tudja, talán az égből is véletlen fognak egyszer tehenek vagy zongorák potyogni.*
- Uh! Arra emlékszem! Azon az átkozott helyen fáztam meg, egyesek miatt!
*Öklözik bele Zara vállába. Sok idő után ott találkozott újra a szöszivel. S bár el akarta lopni a térképet, az mégsem sikerült neki. De felelevenítettek pár régi szép emléket.*
- Ohm, kint a hóban akartál dohányt szedni?
*Kérdi fáradtan. Igen, nem aludt lassan két napja, ne is várjunk most tőle eszes kérdéseket. Nem mintha nem fáradtan képes lenne rá, csak ha megvan a megfelelő rum adagja.
De lassan tábort kezdenek építeni, mely a kócosnak annyit jelent, hogy leheveredik egy görcsökkel teli fa tövébe. Kényelmetlen, mint a fene, de nincs mit tenni. Fáradt.*
- Ezek a gyíkok mindenhol ott vannak.
*Jegyzi meg, ahogy visszaemlékezik a barlangi gyíklényekre is. Csak a hideg rázza ki. Vagy tényleg hideg van.*
- Chö, nem tudnál megsérteni a hajómmal.
*Vonja nagyra az orrát és már hunyja is be a szemét.
Nem kellett volna. Amint ez megtörténik már mély álomba is szenderül és azt sem hallja, hogy Zöldike elmegy tüzifáért, majd vissza. Hosszú napok állnak mögöttük. De a látkép a szokásos, még ha alszik is: egyetlen féltett rumosüvegjét szorongatja.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-07 19:48:58
Üzenet elküldve: 2016-06-07 19:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Útunk folytatódik – Wram-Zara//
* Míg mesél, baktatnak tovább, ám ami várható volt, az be is következik. Nad beadja az unalmast. *
- Tőlem aztán!
* Rántja meg a vállait flegmán az ork, neki mindegy, bár még bírja a talpalást. A közbenső megjegyzésekre inkább nem válaszol, csak a Taugot érintőre. *
- Dehogyis! Valami flancos rendezvényen. Valamikor télen, ha jól emlékszem. Azért mentem ki, mert elfogyott a dohányom, s akkor akadtam össze a vén hülyével.
* Jegyzi meg, s ha már felemlegette, elő is halássza viharvert pipáját, s zajosan pöfékelni kezd. *
- Rosszkor voltam rossz helyen. Valami cicomás ruhájú mágus riogatta a népet, valami nagy gyíkkal. Nekem meg viszketett a tenyerem.
* Magyarázza, miközben elérnek egy viszonylag tiszta terepre. *
- Csak kihasználtam a lehetőséget. Ennyi. Tőlem letarolhatják, és beszórhatják az egészet sóval. Én nem fogom megsiratni.
* Őt sem érdekli különösebben a város sorsa. Oldják meg. *
* Azt viszont nekik kell megoldani, hogy a kapitányuk ne nyavalyognon állandóan. Morcosan villannak a sárga szemek Nadra. *
- Jobb is lesz, mielőtt még olyat mondok a csónakodra, hogy kinyílik a halpucoló kés a zsebedben. Megyek, szedek tűzifát.
* Azzal ott is hagyja a párost, s csak egy bő negyed óra múlva tér vissza, egy adag rőzsével. *
- Van valami sütnivalótok?
* Kérdezi, most kivételesen az ételre gondolva. *
* Míg mesél, baktatnak tovább, ám ami várható volt, az be is következik. Nad beadja az unalmast. *
- Tőlem aztán!
* Rántja meg a vállait flegmán az ork, neki mindegy, bár még bírja a talpalást. A közbenső megjegyzésekre inkább nem válaszol, csak a Taugot érintőre. *
- Dehogyis! Valami flancos rendezvényen. Valamikor télen, ha jól emlékszem. Azért mentem ki, mert elfogyott a dohányom, s akkor akadtam össze a vén hülyével.
* Jegyzi meg, s ha már felemlegette, elő is halássza viharvert pipáját, s zajosan pöfékelni kezd. *
- Rosszkor voltam rossz helyen. Valami cicomás ruhájú mágus riogatta a népet, valami nagy gyíkkal. Nekem meg viszketett a tenyerem.
* Magyarázza, miközben elérnek egy viszonylag tiszta terepre. *
- Csak kihasználtam a lehetőséget. Ennyi. Tőlem letarolhatják, és beszórhatják az egészet sóval. Én nem fogom megsiratni.
* Őt sem érdekli különösebben a város sorsa. Oldják meg. *
* Azt viszont nekik kell megoldani, hogy a kapitányuk ne nyavalyognon állandóan. Morcosan villannak a sárga szemek Nadra. *
- Jobb is lesz, mielőtt még olyat mondok a csónakodra, hogy kinyílik a halpucoló kés a zsebedben. Megyek, szedek tűzifát.
* Azzal ott is hagyja a párost, s csak egy bő negyed óra múlva tér vissza, egy adag rőzsével. *
- Van valami sütnivalótok?
* Kérdezi, most kivételesen az ételre gondolva. *
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-07 17:29:45
Üzenet elküldve: 2016-06-07 17:29:45
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isqeha, Essfyh//
*Végül csak kiadja magából Essfyh a bánatát. Egyáltalán nem lepi meg, hogy sírni látja, főleg amilyen hírekkel szolgál ez teljesen természetes.*
-Értem. *komorodik el arca. Szívesen megölelgetné a lányt, hogy érezze van aki együtt érez vele, de eszébe jut valami... ekkor el is veszi gyorsan Essfyh vállairól kezeit. Az amit még Ónix mesélt el neki Synmira hátsó kertjében egyszer. Noha régen volt a hóhajú emlékezetében ez tökéletesen, felejthetetlenül megragadt.*
-Őszinte részvétem Essfyh! Biztosan nehéz időszakon mész keresztül... tudom milyen érzés mikor a szülők eltávoznak.
*Sovány vigasz, de Worenth mégis megpróbál valamiféle támaszt nyújtani. Isqeha is nagyon kedves vele, sőt még szamócával is megkínálja a lányt!*
-Viszont az erdő veszélyes ezekben az időkben... majd mesélek. Történt pár dolog amíg távol voltál. És szeretnéd folytatni ott a tanulmányaidat ahol abbahagytad? Ha jól emlékszem te is földágat szerettél volna tanulni, Isqehat is ez érdekli mivel nagy természetbarát... majd tanítlak mindkettőtöket.
*Nem mosolyog a végén, hanem csak megindul a visszaúton. Essfyhnek is idő kell, mire újra belerázódik a dolgokba pláne egy ilyen tragédia után, így időt kell neki hagyni.*
*Végül csak kiadja magából Essfyh a bánatát. Egyáltalán nem lepi meg, hogy sírni látja, főleg amilyen hírekkel szolgál ez teljesen természetes.*
-Értem. *komorodik el arca. Szívesen megölelgetné a lányt, hogy érezze van aki együtt érez vele, de eszébe jut valami... ekkor el is veszi gyorsan Essfyh vállairól kezeit. Az amit még Ónix mesélt el neki Synmira hátsó kertjében egyszer. Noha régen volt a hóhajú emlékezetében ez tökéletesen, felejthetetlenül megragadt.*
-Őszinte részvétem Essfyh! Biztosan nehéz időszakon mész keresztül... tudom milyen érzés mikor a szülők eltávoznak.
*Sovány vigasz, de Worenth mégis megpróbál valamiféle támaszt nyújtani. Isqeha is nagyon kedves vele, sőt még szamócával is megkínálja a lányt!*
-Viszont az erdő veszélyes ezekben az időkben... majd mesélek. Történt pár dolog amíg távol voltál. És szeretnéd folytatni ott a tanulmányaidat ahol abbahagytad? Ha jól emlékszem te is földágat szerettél volna tanulni, Isqehat is ez érdekli mivel nagy természetbarát... majd tanítlak mindkettőtöket.
*Nem mosolyog a végén, hanem csak megindul a visszaúton. Essfyhnek is idő kell, mire újra belerázódik a dolgokba pláne egy ilyen tragédia után, így időt kell neki hagyni.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-07 13:04:38
Üzenet elküldve: 2016-06-07 13:04:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Worenth, Essfyh //
- Hát *von vállat Isqeha* - üstök, fakanalak. Vásznakat lehet szép sárgára festeni vele. A főzetével. Timsót kell adni hozzá, s akkor nem fakul.
- Az a fontos hogy lassan, de teljesen kiszáradjon. Hogy ne a napon legyen szárítva. Úgy a legtöbb eláll akár két évig is. *bizonykodik.* - De annál tovább értelmetlen tartogatni. Akkor inkább újat kell szedni.
*A fiú sem híve a sok hiábavaló beszédnek, hiszen amikor készül, úgyis megláthatja majd a mester, mi a csíziója a dolognak. S amikor Worenth mester arról biztosítja, hogy kedvére próbálgathat, kísérletezhet, szélesen elmosolyodik. Nagyon örül a dolognak, de nem is tudja, mit mondjon, hogyan köszönje meg. Így aztán csak halad előre, csendesen, de nagyon jókedvűen, a megpakolt kosárral a kezében.
Egészen addig, amíg nem találkoznak valakivel, Isqeha csodálkozó meglepetésére. Méghozza egy egészen fiatal, szőkehajú, kékszemű, szomorú-ijedt leányzóval. ~Essfyh! Milyen furcsa név!~ Nem elég hogy, hogy ijedtnek tűnik ~egy ideig Synmirán tanult. Mágustanonc akkor?~ fut át Isqehán. De amikor a mester megnyugtatni próbálja, bőgni kezd. ~Meghalt az apja.~ érti meg a magyarázatot Isqeha. Sajnálja is a lányt, de furcsállja is egy kicsit a hirtelen feltbukkanását az erdőben.*
- Üdvözöllek! *bólint kedves udvariassággal, kíváncsian fürkészve a lányt, amikor Worenth mester gyorsan elmondja, ki kicsoda.*
- Tessék! *nyújt felé egy marok piros, érett szamócaszemet.* - Egyél! *mosolyog. Hátha ettől megvigasztalódik.*
- Velünk jössz Synmirára? *kérdezi kíváncsian. Ha a lány is velük tart, nem kell sokat kilépjenek, fertályóra, és visszaérnek a holdkaréj sziklaházhoz.*
- Hát *von vállat Isqeha* - üstök, fakanalak. Vásznakat lehet szép sárgára festeni vele. A főzetével. Timsót kell adni hozzá, s akkor nem fakul.
- Az a fontos hogy lassan, de teljesen kiszáradjon. Hogy ne a napon legyen szárítva. Úgy a legtöbb eláll akár két évig is. *bizonykodik.* - De annál tovább értelmetlen tartogatni. Akkor inkább újat kell szedni.
*A fiú sem híve a sok hiábavaló beszédnek, hiszen amikor készül, úgyis megláthatja majd a mester, mi a csíziója a dolognak. S amikor Worenth mester arról biztosítja, hogy kedvére próbálgathat, kísérletezhet, szélesen elmosolyodik. Nagyon örül a dolognak, de nem is tudja, mit mondjon, hogyan köszönje meg. Így aztán csak halad előre, csendesen, de nagyon jókedvűen, a megpakolt kosárral a kezében.
Egészen addig, amíg nem találkoznak valakivel, Isqeha csodálkozó meglepetésére. Méghozza egy egészen fiatal, szőkehajú, kékszemű, szomorú-ijedt leányzóval. ~Essfyh! Milyen furcsa név!~ Nem elég hogy, hogy ijedtnek tűnik ~egy ideig Synmirán tanult. Mágustanonc akkor?~ fut át Isqehán. De amikor a mester megnyugtatni próbálja, bőgni kezd. ~Meghalt az apja.~ érti meg a magyarázatot Isqeha. Sajnálja is a lányt, de furcsállja is egy kicsit a hirtelen feltbukkanását az erdőben.*
- Üdvözöllek! *bólint kedves udvariassággal, kíváncsian fürkészve a lányt, amikor Worenth mester gyorsan elmondja, ki kicsoda.*
- Tessék! *nyújt felé egy marok piros, érett szamócaszemet.* - Egyél! *mosolyog. Hátha ettől megvigasztalódik.*
- Velünk jössz Synmirára? *kérdezi kíváncsian. Ha a lány is velük tart, nem kell sokat kilépjenek, fertályóra, és visszaérnek a holdkaréj sziklaházhoz.*
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-06 19:50:12
Üzenet elküldve: 2016-06-06 19:50:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy jólelkű kereskedőnek és két segédjének köszönhetően idáig viszonylag kényelmesen utazott szekerükön. Igaz, mindhárman meglehetősen sótlan alakoknak bizonyultak, de a lényeg úgyis az volt, hogy minél kevesebbet kelljen kutyagolnia. Miután érzékeny búcsút vettek egymástól, még egyszer átfutja kézzel rajzolt kis térképét. Végig az erdőben az ösvényen, amíg egy folyó gázlójához nem ér, majd ott átkelve már Amon Ruadh következik. Innen talán már nem fog eltévedni. Jókedvűen vág neki az útnak. Bármennyire is különbözik habitusa a legtöbb elfétől, a természet közelsége, a hatalmas fák alkotta erdőségek megnyugtatóan hatnak rá. Egy-egy termetesebb fa mellett meg is áll, elgyönyörködve a kéreg mintázatában, a dús lombkorona ágai között susogó szél hangjában. Kicsit lassabban is halad, mint tervezte, gyomra figyelmezteti, hogy lassan ideje lenne harapni is valamit. Sajnos a szeder még nem érik az erdőben, abból pedig belakhatna. Sebaj, ha jobban kilép, lakott területen biztos talál valami vendégfogadót. Annál is inkább jó lenne igyekeznie, mert eszébe jut, amit mestere mesélt Amon Ruadh-ról: naplemente és napfelkelte között a városból egy lélek se be, se ki. Márpedig nincs kedve a kapu előtt éjszakázni.
Bármennyire is siet, egy hosszú száron apró fehér virágokat bontó növény felkelti érdeklődését.
~Ezüstcsörgő lenne?~
Leguggol, hogy közelebbről megvizsgálhassa. Valóban az, még ha furának is találja, hogy ennyire mélyen az erdőben is megél. Leakasztja tőrét, és egy kisebb labdányi földdel kivágja a növényt a talajból. Ha van egy kis szerencséje, nem pusztul el míg gondoskodni nem tud róla, s ha mégis, a gyökere akkor is értékes.
Eddig minden jól alakult, most pedig – akár valami kertész – a növénnyel kezében gyalogol tovább.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 20:42:53
Bármennyire is siet, egy hosszú száron apró fehér virágokat bontó növény felkelti érdeklődését.
~Ezüstcsörgő lenne?~
Leguggol, hogy közelebbről megvizsgálhassa. Valóban az, még ha furának is találja, hogy ennyire mélyen az erdőben is megél. Leakasztja tőrét, és egy kisebb labdányi földdel kivágja a növényt a talajból. Ha van egy kis szerencséje, nem pusztul el míg gondoskodni nem tud róla, s ha mégis, a gyökere akkor is értékes.
Eddig minden jól alakult, most pedig – akár valami kertész – a növénnyel kezében gyalogol tovább.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.06 20:42:53
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-06 17:15:15
Üzenet elküldve: 2016-06-06 17:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth, Isqeha//
*Normális körülmények között Essfyh a lehető legszívesebben csatlakozna a növény gyűjtögetéshez, hiszen közel érzi magához a természetet. De jelenleg eléggé kétségbe van esve amúgy is és elképzelni nem tudja, mi lesz most vele. Olyan régen látta a többieket, Synmirában is rég volt. Fél, hogy a dolgok túlzottan megváltoztak.
Mikor kiderül, hogy Worenth meghallotta a halk hangját, még jobban megretten. Szája csíkká szűkül, ahogy összeszorítja és továbbra sem bír megmozdulni. Pár pillanatnyi feszültség alatt várja, hogy kiderüljön, mi a reakciója a mágusnak. Ijedten áll, habár kicsit megkönnyebbül, amikor düh vagy megvetés helyett inkább lepettséget lát Worenth arcán. Megszeppen, amikor a férfi a vállaira teszi a kezeit. Az ellenkező nem érintése még mindig enyhe ellenszenvet vált ki belőle. A teste megremeg, lesüti a szemeit és krokodil könnyek csurognak le az arcán. Azt se tudja mit mondjon.*
- Én...
*Hüppögi szakadozva, alig bír kinyögni bármit, noha azt se tudja, mit felelhetne.*
- Meghalt az apám.
*Préseli ki magából a hivatalos okát távollétének. Egyéb lelki nyavalyáit képtelen lenne most elmondani. Újonnan a földet pásztázza, mikor Worenth bemutatja az ismeretlennek, akkor is csak pár pillanatra néz fel. Az idő elteltével nem lett se határozottabb, se bátrabb. A visszatérés éppen elég sokk neki, nem hogy még egy ismeretlent is bemutassanak neki.*
~Sejthettem volna, hogy jönnek új tagok.~
*Kicsit csalódottnak érzi magát, de a többi kavargó érzelme szerencsére ezt elnyomja. Egyelőre azt se tudja, milyen lesz belépnie Synmirába és találkoznia a többiekkel. Hiszen Worenth még csak az első lépés. Ahogy ebbe belegondol, végigfuttatja elméjében a többi ismerősét, akiket itt hagyott. Eireni gondolatára megremeg az alsó ajka, Kaganéra meg majdnem össze is omlik. Azzal nyugtatja magát, hogy kevés az esélye annak, hogy pont Synmirában futna össze a Hadúrral.*
*Normális körülmények között Essfyh a lehető legszívesebben csatlakozna a növény gyűjtögetéshez, hiszen közel érzi magához a természetet. De jelenleg eléggé kétségbe van esve amúgy is és elképzelni nem tudja, mi lesz most vele. Olyan régen látta a többieket, Synmirában is rég volt. Fél, hogy a dolgok túlzottan megváltoztak.
Mikor kiderül, hogy Worenth meghallotta a halk hangját, még jobban megretten. Szája csíkká szűkül, ahogy összeszorítja és továbbra sem bír megmozdulni. Pár pillanatnyi feszültség alatt várja, hogy kiderüljön, mi a reakciója a mágusnak. Ijedten áll, habár kicsit megkönnyebbül, amikor düh vagy megvetés helyett inkább lepettséget lát Worenth arcán. Megszeppen, amikor a férfi a vállaira teszi a kezeit. Az ellenkező nem érintése még mindig enyhe ellenszenvet vált ki belőle. A teste megremeg, lesüti a szemeit és krokodil könnyek csurognak le az arcán. Azt se tudja mit mondjon.*
- Én...
*Hüppögi szakadozva, alig bír kinyögni bármit, noha azt se tudja, mit felelhetne.*
- Meghalt az apám.
*Préseli ki magából a hivatalos okát távollétének. Egyéb lelki nyavalyáit képtelen lenne most elmondani. Újonnan a földet pásztázza, mikor Worenth bemutatja az ismeretlennek, akkor is csak pár pillanatra néz fel. Az idő elteltével nem lett se határozottabb, se bátrabb. A visszatérés éppen elég sokk neki, nem hogy még egy ismeretlent is bemutassanak neki.*
~Sejthettem volna, hogy jönnek új tagok.~
*Kicsit csalódottnak érzi magát, de a többi kavargó érzelme szerencsére ezt elnyomja. Egyelőre azt se tudja, milyen lesz belépnie Synmirába és találkoznia a többiekkel. Hiszen Worenth még csak az első lépés. Ahogy ebbe belegondol, végigfuttatja elméjében a többi ismerősét, akiket itt hagyott. Eireni gondolatára megremeg az alsó ajka, Kaganéra meg majdnem össze is omlik. Azzal nyugtatja magát, hogy kevés az esélye annak, hogy pont Synmirában futna össze a Hadúrral.*
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-06 16:00:51
Üzenet elküldve: 2016-06-06 16:00:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isqeha, Essfyh//
*Kifejezetten jól érzi magát ezen a kis gyűjtögető körúton. Egyrészről ő maga is új dolgokat tud meg, másrészről úgy tűnik sikerül jó kapcsolatot kialakítani Isqehaval, ami nagyon fontos. Worenth szereti, ha harmónia uralkodik a szövetségen belül, ő maga pedig igyekszik mindenkivel baráti kapcsolatot kialakítani, hogy mindenféle feszengés nélkül magabiztosan forduljanak hozzá ha szükséges akár tanácsért, akár a tanításért. És úgy gondolja ez jól megy neki.
Egyszer csak valami nagyon halk hang üti meg fülét, majd a forrása felé fordítja fejét. Résnyire vonja szemeit, hogy vajon jól lát e, vagy csak az elméje rakoncátlankodik.*
-Ess... Essfyh?! *mondja teljesen megdöbbenve, talán még álla is leesik egy pillanatra. Bizonyára a történés Isqehat is megállásra kényszeríti.*
-Te itt hogyan? És mikor? *kérdezi még mindig kissé zavarodottan, majd csak felül emelkedik döbbenete felett és közelebb lép hozzá.*
~Nem ette hát meg egy medve... ez jó hír!~
-Rég láttalak... legalább fél éve. Mi történt veled? Jól vagy? Hagy nézzelek. *lép oda és teszi két vállára kezét.* -Örülök, hogy egyben vagy, már azt hittem valami bajod esett.
*Ekkor jut eszébe Isqeha.*
-Isqeha! Ez a lány itt Essfyh. Nálunk tanult egy darabig. Essfyh ő itt a herbalista mesterünk és a növények szakértője Isqeha. *mutatja be őket egymásnak ha már így összehozta őket a sors.*
-Éppen Synmirara tartunk, gyűjtöttünk ezt-azt. Gyere velünk Essfyh. Csak bátran. *kacsint.* -Sok mindent kell megbeszélnünk. Ettél-ittál mostanában? *érdeklődik kedvesen a hóhajú mágusmester.*
*Kifejezetten jól érzi magát ezen a kis gyűjtögető körúton. Egyrészről ő maga is új dolgokat tud meg, másrészről úgy tűnik sikerül jó kapcsolatot kialakítani Isqehaval, ami nagyon fontos. Worenth szereti, ha harmónia uralkodik a szövetségen belül, ő maga pedig igyekszik mindenkivel baráti kapcsolatot kialakítani, hogy mindenféle feszengés nélkül magabiztosan forduljanak hozzá ha szükséges akár tanácsért, akár a tanításért. És úgy gondolja ez jól megy neki.
Egyszer csak valami nagyon halk hang üti meg fülét, majd a forrása felé fordítja fejét. Résnyire vonja szemeit, hogy vajon jól lát e, vagy csak az elméje rakoncátlankodik.*
-Ess... Essfyh?! *mondja teljesen megdöbbenve, talán még álla is leesik egy pillanatra. Bizonyára a történés Isqehat is megállásra kényszeríti.*
-Te itt hogyan? És mikor? *kérdezi még mindig kissé zavarodottan, majd csak felül emelkedik döbbenete felett és közelebb lép hozzá.*
~Nem ette hát meg egy medve... ez jó hír!~
-Rég láttalak... legalább fél éve. Mi történt veled? Jól vagy? Hagy nézzelek. *lép oda és teszi két vállára kezét.* -Örülök, hogy egyben vagy, már azt hittem valami bajod esett.
*Ekkor jut eszébe Isqeha.*
-Isqeha! Ez a lány itt Essfyh. Nálunk tanult egy darabig. Essfyh ő itt a herbalista mesterünk és a növények szakértője Isqeha. *mutatja be őket egymásnak ha már így összehozta őket a sors.*
-Éppen Synmirara tartunk, gyűjtöttünk ezt-azt. Gyere velünk Essfyh. Csak bátran. *kacsint.* -Sok mindent kell megbeszélnünk. Ettél-ittál mostanában? *érdeklődik kedvesen a hóhajú mágusmester.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-06 15:30:50
Üzenet elküldve: 2016-06-06 15:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth, Isqeha//
*Mennyi idő telt el? Napok, hetek, hónapok? Talán senki sem tudná pontosan megmondani, még maga Essfyh sem. Az utóbbi idő borzalmas volt a számára. Kagan erőszaktevéses sokkján túl érzelmileg az sem hatott rá túl jól, hogy pár nappal később apja halálhírét hozták neki. Mivel Ess félelf, egyik szülője ember. Az emberek pedig nem élnek túl sokáig az elfekhez képest. Essfyh bele sem gondolt ebbe nagyon sok ideig, főleg azért sem, mivel több időt töltött távol az apjától, mint vele együtt. Nem volt túl jó a viszonyuk, Ess mégis érzelmes teremtés és megrázta a hír. Lelkileg összetört, sok súly nehezedett rá azokban az időkben. Monhdatni se szó, se beszéd, hagyta ott Synmirát, lejárta a lábát, azt sem tudta igazán merre megy, miért megy vagy visszatér-e valaha. Végül sikerült megemberelnie magát és hazatérnie a régi lakásába, ahol minden kezdődött. Megpróbált túladni a berendezési tárgyakon és a lakáson is, hiszen senkinek sem kell már. Néhány hétig csak az öreg könyvespolcon sorakozó köteteket nézegette és olvasgatta, amiket még fiatalabb korában kapott ajándékba. Nagyon kevés tárgy volt, amit megtartott, azok is lényegében könyvek voltak.
Miután sikerült kihevernie a gyászt, apja és elveszett szüzessége után is, úgy döntött visszatér Synmirába. Az úton végig bűntudat kerülgette. Többször megtorpant, visszafordult, majd megint tett egy hátraarcot. Néha leült egy fa tövében és csak bámulta a semmit üres fejjel. Nagyon félt, hogy amint meglátják, elüldözik, neki pedig végleg nem lesz hová mennie.
Sok kétség gyötri, ahogy hátizsákjának pántjait szorongatva poroszkál az ösvényen. Átható kék szemeit a földre szegezi és újra meg újra elképzeli a visszatérés pillanatát. Borzalmas érzés keríti hatalmába. Egy idő után hangokat hall, az egyik ismerős neki. Gombóc gyűlik a torkába, úgy érzi meg fog fulladni. Ahogy tovább megy, már fel is fedezi a hangok forrásait, egy ismeretlent Worenth mester társaságában. A torkán akad minden szó, pár percig csak áll és bámulja őket. Pedig milyen szívesen csatlakozna hozzájuk, hiszen ahogyan látja, virágokat gyűjtögetnek. Eszébe jut, amikor alig ismerte pár napja a többieket, és máris virágkoszorút készített nekik. Nagyon nehezére esik visszatartani a könnyeit. Ahhoz is nagy akaraterőre van szüksége, hogy újra meginduljon és közelebb menjen hozzájuk.*
- Worenth mester...
*Suttogja elcsukló hangon, habár szemei egyelőre még szárazak. Maga sem akarta elhinni, hogy ilyen halkan szólalt meg, mivel hangosabbra tervezte ezt az akciót. Nem tudja mit mondhatna. Attól is fél, hogy a mágus hogyan fog rá reagálni. Így csak egy helyben áll, bizonytalan térdekkel, tovább markolássza táskája pántjait és kétségbeesetten mereszti a szemeit a férfira.*
*Mennyi idő telt el? Napok, hetek, hónapok? Talán senki sem tudná pontosan megmondani, még maga Essfyh sem. Az utóbbi idő borzalmas volt a számára. Kagan erőszaktevéses sokkján túl érzelmileg az sem hatott rá túl jól, hogy pár nappal később apja halálhírét hozták neki. Mivel Ess félelf, egyik szülője ember. Az emberek pedig nem élnek túl sokáig az elfekhez képest. Essfyh bele sem gondolt ebbe nagyon sok ideig, főleg azért sem, mivel több időt töltött távol az apjától, mint vele együtt. Nem volt túl jó a viszonyuk, Ess mégis érzelmes teremtés és megrázta a hír. Lelkileg összetört, sok súly nehezedett rá azokban az időkben. Monhdatni se szó, se beszéd, hagyta ott Synmirát, lejárta a lábát, azt sem tudta igazán merre megy, miért megy vagy visszatér-e valaha. Végül sikerült megemberelnie magát és hazatérnie a régi lakásába, ahol minden kezdődött. Megpróbált túladni a berendezési tárgyakon és a lakáson is, hiszen senkinek sem kell már. Néhány hétig csak az öreg könyvespolcon sorakozó köteteket nézegette és olvasgatta, amiket még fiatalabb korában kapott ajándékba. Nagyon kevés tárgy volt, amit megtartott, azok is lényegében könyvek voltak.
Miután sikerült kihevernie a gyászt, apja és elveszett szüzessége után is, úgy döntött visszatér Synmirába. Az úton végig bűntudat kerülgette. Többször megtorpant, visszafordult, majd megint tett egy hátraarcot. Néha leült egy fa tövében és csak bámulta a semmit üres fejjel. Nagyon félt, hogy amint meglátják, elüldözik, neki pedig végleg nem lesz hová mennie.
Sok kétség gyötri, ahogy hátizsákjának pántjait szorongatva poroszkál az ösvényen. Átható kék szemeit a földre szegezi és újra meg újra elképzeli a visszatérés pillanatát. Borzalmas érzés keríti hatalmába. Egy idő után hangokat hall, az egyik ismerős neki. Gombóc gyűlik a torkába, úgy érzi meg fog fulladni. Ahogy tovább megy, már fel is fedezi a hangok forrásait, egy ismeretlent Worenth mester társaságában. A torkán akad minden szó, pár percig csak áll és bámulja őket. Pedig milyen szívesen csatlakozna hozzájuk, hiszen ahogyan látja, virágokat gyűjtögetnek. Eszébe jut, amikor alig ismerte pár napja a többieket, és máris virágkoszorút készített nekik. Nagyon nehezére esik visszatartani a könnyeit. Ahhoz is nagy akaraterőre van szüksége, hogy újra meginduljon és közelebb menjen hozzájuk.*
- Worenth mester...
*Suttogja elcsukló hangon, habár szemei egyelőre még szárazak. Maga sem akarta elhinni, hogy ilyen halkan szólalt meg, mivel hangosabbra tervezte ezt az akciót. Nem tudja mit mondhatna. Attól is fél, hogy a mágus hogyan fog rá reagálni. Így csak egy helyben áll, bizonytalan térdekkel, tovább markolássza táskája pántjait és kétségbeesetten mereszti a szemeit a férfira.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-06 11:16:54
Üzenet elküldve: 2016-06-06 11:16:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isqeha//
-Szóval még ez is jó valamire. *pillant a szúrós bokorra.* -Segítek szedni a virágait. *hajol le közben feltűri mágusköpenye ujját amennyire csak tudja, hogy nehogy tényleg szakadás legyen a vége.* -Milyen picike virágok... alig lehet a tüskék közül kiszedni.
*Végül egy horzsolás árán sikerül hozzájárulnia a gyűjtéshez. Festékanyagot nem könnyű kinyerni semmiből sem, oda már véleménye szerint valóban profi munkára van szükség.*
-Én úgy tudom roppant nehéz festékanyagot előállítani, és nagyon drága minden cseppje. Ehhez a folyamathoz kell valami eszköz?
*Szóval Kimmeri is alkalmazott bájitalos segítséget mikor elmélyülten dolgozott. Ez arra a következtetésre ad okot, hogy bizony érzékelte ő is a bájitalok gyors és magas szintű hatását.*
-Igen mert ugye a hatása ideiglenes, és gondolom a maximumot szerette volna kihozni akkor a munkáiból, ha már növelte az intelligenciáját.
*Hát ahány táj annyi féle növény, meg hát mondható ez az állatvilágra is, hiszen itt találkozhatnak olyan állatokkal az erdős részen ami a sziklás vidékeken nem honos és fordítva.*
-Két évig? *rökönyödik meg kicsit.* -Hűha! Erre azért nem számítottam. És a hatásfokából nem veszítenek ilyenkor? Úgy értem mondjuk megvan egy adott mennyiség egy bizonyos főzet kikeveréséből, tételezzük fel egy teáskanálnyi. Ha egy éves az anyag nem kell belőle több, hogy kifejtse ugyanazt a hatást? Vagy ez olyan mint a pálinka... minél öregebb annál tisztább, jobb és minőségibb? *kérdezi mosolyogva. Tehát megvan mit hogyan is kell tárolni, és ezt Isqeha nagyon jól tudja. Hogy egyébként a gyakorlatban mennyire alkalmazta már ezeket az még kérdéses. Hiszen szép szép az elméleti tudás, de a gyakorlatban sokszor nem úgy mennek a dolgok mint ahogyan elviekben lenni kellene. Erre nem kérdez rá, nem akar bizonytalanságot generálni a fiúban, majd a tapasztalatok alapján fogja leszűrni.*
-Bizony ez a komoly sérüléseket is begyógyítja már.
*És hát sosem árt ha fityeg ez ember zsebében ebből a sötétzöld bűvös főzetből legalább egy fiolányi.*
-Akkor most majd lesz rá alkalmad, immáron itt Synmiran te vagy a herbalista mester! Nálad többet senki sem tud minálunk ilyen szinten ennyire részletesen ezekről a dolgokról. Egyébként nem kell majd elsietni, kísérletezd ki bátran hogy lenne a legjobb... elvégre is a legnagyobb tudósok sem elsőre találták fel mindent, sokat kísérletezgettek, finomítottak a dolgokon. És ezt nem magamtól mondom, hanem egy gnóm mérnök mondta nekem anno nagyon régen.
*Séta közben Worenth kosarában is mozgolódik már valami, ő is megteszi a magáét amit tud, még ha az nem is sok.*
-Na erről legalább már hallottam. *mosolyog.* -Sőt mintha már a piacon is láttam volna, hogy csokorban árulják. Egyébként sok növényt kínálnak a főtéri vagy a piaci kofák?
*Isqeha jó sok mindent talál, Worenth nem győzi ide-oda kapkodni fejét.*
-Persze máris szedem.
*A legfrissebb hajtásokat ég Worenth is képes meglátni, itt most jó hasznát veszi a régebbi időknek, amikor fákat is metszett.*
-Lassan megtelnek a kosarak... azért jó sok mindent be tudunk itt gyűjteni.
*Isqeha is vélhetően szívesebben gyűjtöget mint a piacon szerezze be a kívánt növényeket, hiszen igazi természetbarát.*
-Szamóca! Na ebből pár darabot megkóstolok. *mondja majd ujjaival kettébont egyet, és kissé óvatosan harapja be az egyik felet, majd kissé elhúzza száját.* -Még azért érnie kell, kissé savanykás.
*Az Elija csókja felkelti az érdeklődését, igazán szép a háromágú lila virág.*
-Ebből még vázába is gyűjthetnénk egy keveset, igazán szépen mutatna az étkezőasztal közepén.
*Úgy tűnik a makk kérdésére is megkapja a választ.*
-Sosem gondoltam volna, hogy liszthez is lehet keverni. *tűnődik.* -Én mindenhol amerre életem során jártam hallottam gyermekverseket a makk és a vaddisznó együtteséről. Fény derült hát a erre is! *nevet fel majd elindul visszafelé.*
-Induljunk vissza Synmirara, aztán el is helyezhetjük amiket szedtünk.
*Sokáig tényleg nem akar ellenni hazáról, talán ha Ragron otthon lenne nyugodtabban viselné, hiszen aki tőle bemerészkedik az meg is érdemli!*
-Azért ha egyedül jársz el vigyázz magadra. Fogok majd neked tanítani egy-két varázslatot, amivel megvédheted magadat.
*Elvégre is az erdő veszélyes lehet egy fiú számára.*
-Szóval még ez is jó valamire. *pillant a szúrós bokorra.* -Segítek szedni a virágait. *hajol le közben feltűri mágusköpenye ujját amennyire csak tudja, hogy nehogy tényleg szakadás legyen a vége.* -Milyen picike virágok... alig lehet a tüskék közül kiszedni.
*Végül egy horzsolás árán sikerül hozzájárulnia a gyűjtéshez. Festékanyagot nem könnyű kinyerni semmiből sem, oda már véleménye szerint valóban profi munkára van szükség.*
-Én úgy tudom roppant nehéz festékanyagot előállítani, és nagyon drága minden cseppje. Ehhez a folyamathoz kell valami eszköz?
*Szóval Kimmeri is alkalmazott bájitalos segítséget mikor elmélyülten dolgozott. Ez arra a következtetésre ad okot, hogy bizony érzékelte ő is a bájitalok gyors és magas szintű hatását.*
-Igen mert ugye a hatása ideiglenes, és gondolom a maximumot szerette volna kihozni akkor a munkáiból, ha már növelte az intelligenciáját.
*Hát ahány táj annyi féle növény, meg hát mondható ez az állatvilágra is, hiszen itt találkozhatnak olyan állatokkal az erdős részen ami a sziklás vidékeken nem honos és fordítva.*
-Két évig? *rökönyödik meg kicsit.* -Hűha! Erre azért nem számítottam. És a hatásfokából nem veszítenek ilyenkor? Úgy értem mondjuk megvan egy adott mennyiség egy bizonyos főzet kikeveréséből, tételezzük fel egy teáskanálnyi. Ha egy éves az anyag nem kell belőle több, hogy kifejtse ugyanazt a hatást? Vagy ez olyan mint a pálinka... minél öregebb annál tisztább, jobb és minőségibb? *kérdezi mosolyogva. Tehát megvan mit hogyan is kell tárolni, és ezt Isqeha nagyon jól tudja. Hogy egyébként a gyakorlatban mennyire alkalmazta már ezeket az még kérdéses. Hiszen szép szép az elméleti tudás, de a gyakorlatban sokszor nem úgy mennek a dolgok mint ahogyan elviekben lenni kellene. Erre nem kérdez rá, nem akar bizonytalanságot generálni a fiúban, majd a tapasztalatok alapján fogja leszűrni.*
-Bizony ez a komoly sérüléseket is begyógyítja már.
*És hát sosem árt ha fityeg ez ember zsebében ebből a sötétzöld bűvös főzetből legalább egy fiolányi.*
-Akkor most majd lesz rá alkalmad, immáron itt Synmiran te vagy a herbalista mester! Nálad többet senki sem tud minálunk ilyen szinten ennyire részletesen ezekről a dolgokról. Egyébként nem kell majd elsietni, kísérletezd ki bátran hogy lenne a legjobb... elvégre is a legnagyobb tudósok sem elsőre találták fel mindent, sokat kísérletezgettek, finomítottak a dolgokon. És ezt nem magamtól mondom, hanem egy gnóm mérnök mondta nekem anno nagyon régen.
*Séta közben Worenth kosarában is mozgolódik már valami, ő is megteszi a magáét amit tud, még ha az nem is sok.*
-Na erről legalább már hallottam. *mosolyog.* -Sőt mintha már a piacon is láttam volna, hogy csokorban árulják. Egyébként sok növényt kínálnak a főtéri vagy a piaci kofák?
*Isqeha jó sok mindent talál, Worenth nem győzi ide-oda kapkodni fejét.*
-Persze máris szedem.
*A legfrissebb hajtásokat ég Worenth is képes meglátni, itt most jó hasznát veszi a régebbi időknek, amikor fákat is metszett.*
-Lassan megtelnek a kosarak... azért jó sok mindent be tudunk itt gyűjteni.
*Isqeha is vélhetően szívesebben gyűjtöget mint a piacon szerezze be a kívánt növényeket, hiszen igazi természetbarát.*
-Szamóca! Na ebből pár darabot megkóstolok. *mondja majd ujjaival kettébont egyet, és kissé óvatosan harapja be az egyik felet, majd kissé elhúzza száját.* -Még azért érnie kell, kissé savanykás.
*Az Elija csókja felkelti az érdeklődését, igazán szép a háromágú lila virág.*
-Ebből még vázába is gyűjthetnénk egy keveset, igazán szépen mutatna az étkezőasztal közepén.
*Úgy tűnik a makk kérdésére is megkapja a választ.*
-Sosem gondoltam volna, hogy liszthez is lehet keverni. *tűnődik.* -Én mindenhol amerre életem során jártam hallottam gyermekverseket a makk és a vaddisznó együtteséről. Fény derült hát a erre is! *nevet fel majd elindul visszafelé.*
-Induljunk vissza Synmirara, aztán el is helyezhetjük amiket szedtünk.
*Sokáig tényleg nem akar ellenni hazáról, talán ha Ragron otthon lenne nyugodtabban viselné, hiszen aki tőle bemerészkedik az meg is érdemli!*
-Azért ha egyedül jársz el vigyázz magadra. Fogok majd neked tanítani egy-két varázslatot, amivel megvédheted magadat.
*Elvégre is az erdő veszélyes lehet egy fiú számára.*
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-05 13:51:07
Üzenet elküldve: 2016-06-05 13:51:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Worenth //
*~Földág... és vízág. És ágfüggetlen varázslatok.~ Igyekszik a fél-elf memorizálni a hallottakat. ~Fanevelés és sebforrasztás.~ Nagyon izgalmasan hangzik a számára! El is határozza, hogy amit csak lehet, elkövet, hogy minél hamarább minél előbbre juthasson a mágusvarázslás terén a tanulmányaiban.
Közben a mester valami szúrósból igyekszik kiszabadítani magát, vagyis a köpenye alját.*
- Sünzanót. *mondja Isqeha, a marasztaló bokor felé pillantva, és nyúl, hogy segítsen, de a mester már épp sikeresen megszabadul a tüskés, ágas bogas cserje alsó, szúrós ágaitól.*
- Szedek a virágaiból! Nagyon jó sárga festékanyag, és sok másra is lehet használni.
*Gyorsan összegyűlik annyi a sárga rügyekből és virágokból, amivel később, száradás után már sok mindent tudnak majd kezdeni.
~Szóval ezért vitték annyira! A mágusvarázslóknak van szüksége a világoskék italra!~*
- Néha Kimmeri is megivott egyet. Amikor leült dolgozni a jegyzetekkel, meg a rajzokkal. Olyankor nem szerette, ha megzavarják. *mondja tűnődve, ahogy visszaemlékezik.*
- Nem, nem, így igaz. Fenn, kicsit északabbra, Arthenior környékén kiterjedt fenyőerdők vannak. A fenyvesekben egészen más növények találnak élőhelyet.
- De a folyónál is sok olyan virág és növény nő, amit az erdő mélyén hiábavaló keresnünk.
- Ha szépen kiszáradnak, kis vászonzsákokban, vagy fátyolszövettel lekötött nagy cserépedényekben akár két évig is. *válaszolja, amikor Worenth mester arról kérdez, meddig állnak el, meddig használhatóak a begyűjtött növények.*
- De erős szesszel is sűrűre lehet főzni. *mondja.* - Az Eilja csókja virágait például úgy érdemes. Üvegben, lezárva úgy nagyon sokáig eláll. És bármikor felhasználható.
- Ez már nagyon erős bűvös ital! A színén is látszik. *nézegeti kíváncsian a Turrogtól kapott sötétzöld üvegcsét, amikor a mester előveszi, hogy megmutassa.*
- Ennyire erős hatást csak az alkímiások tudnak üvegbe zárni! De majd megpróbálkozom én is. Hátha sikerül más mágiás növényekkel is a bájolás.
*Sohasem próbálta, de hátha tudna készíteni olyan bűvös italt, ami már erősebb a világos főzeteknél!*
- De legelőször be kell gyűjtsek minden hozzávalót a világos színű bűvös italokhoz. A kékhez, meg a zöldhöz. *néz Worenth mesterre.*
- Egyedül még sohasem készítettem. De sokat segítettem Kimmerinek a főzésben.
*Közben, a jó sok sünzanót virággal a kosárban, felérnek a kaptatón, és egy kiszélesedő, egy újabb mélyedésbe is kilátást nyitó, szinte érintetlen tisztást találnak. A nap itt már teljes pompájában beragyogja az apró virágokkal teli, csillogó zöld szőnyeg közepét, a széleken pedig a fényből és árnyékokból szőtt, folyton változó mintát a tisztást körbevevő fák ágain áttáncoló napsugarak játéka rajzolja. És itt végre sikerrel járnak. Az első, amit Isqeha megpillant a túlsó oldali fákon, az észak reménye türkiz színű, lecsüngő fátyola.*
- Észak reménye, méghozzá jó sok! *int odaátra a fejével.*
- Erős sebgyógyító, mágiás növény. Sokan ismerik Lanawinon, az egyszerű emberek is használják, még harcosok is. *Persze lehet, hogy Worenth mester is ismeri, jut eszébe, úgyhogy nem magyarázza tovább.*
- A zöld italhoz is ez kell! *teszi azért még hozzá, mert ez fontos. Ahogy átvág a tisztáson, megtorpan.*
- Ezüstcsörgő! *mutat le vidáman az apró, ezüstfehér virágokra, és már térdel is, hogy minél többet leszedjen óvatosan belőlük. Ahogy végez, a túloldalon meg, a fák alatt, amire az észak reménye felfutott, vadrozmaringot talál.*
- Ez is nagyon jó! A kék ital főzetéhez jó sok rozmaringhajtás szükséges!
- Mester, gyűjtesz belőle? Mindig csak a végét! A legfrissebb hajtásokat! Addig én levágok annyi észak reményét, amennyit csak tudok. *Amihez némi fáramászás is szükségeltetik, de a fél-elf hamar megoldja a dolgot, és felkapaszkodva, jól megvetve a lábát, rengeteget levág az élősdi, türkizzöld színű növényből, ami fátyolként borítja be lecsüngve odafenn az ágakat.
Ha végeztek, Isqeha tovább nézelődik.*
- Szamóca! *kiált fel újra vidáman. Gyorsan összeeszkábál egy kéregedényt, abba tudnak szedni az apró, de édesen illatozó, pirosló erdei gyümölcsből. Ezzel is megelégedne, most már biztos hogy nem térnek haza üres kézzel. De egy félhomályosabb részen végre azt is megtalálja, amit kezdettől fogva keres, de már nem is remélte, hogy ma találni fognak.*
- Ott van! És mennyi! Elija csókja! *bámul el a rengeteg virágon. De aztán abbahagyja a bámulást, és nekilát, hogy minél többet vihessenek haza a háromágú, sötétlilás virágokból. Az már csak Fák Őrzőjének ajándéka, hogy még álomvirágot is találnak egy keveset, ahogy hazafelé indulnak.*
- Talán ott nyírfa is több nő. A következő gyűjtőútra arrafelé indulok el biztosan! *válaszolja a mesternek útközben.*
- Nemcsak ők! Az emberek népe is megeszi a falvakban éhínség idején! Pirítani, főzni kell, különben nagyon keserű, de kenyérliszthez keverve, megőrölve igazán nagyon tápláló. *mondja hátrafelé Worenth mesternek, ahogy haladnak a keskeny csapáson, újra az erdőben.*
- A kondáikat is ezért legeltetik sokszor tölgyesekben, és a vaddisznó, őz is ezért szereti.
*~Földág... és vízág. És ágfüggetlen varázslatok.~ Igyekszik a fél-elf memorizálni a hallottakat. ~Fanevelés és sebforrasztás.~ Nagyon izgalmasan hangzik a számára! El is határozza, hogy amit csak lehet, elkövet, hogy minél hamarább minél előbbre juthasson a mágusvarázslás terén a tanulmányaiban.
Közben a mester valami szúrósból igyekszik kiszabadítani magát, vagyis a köpenye alját.*
- Sünzanót. *mondja Isqeha, a marasztaló bokor felé pillantva, és nyúl, hogy segítsen, de a mester már épp sikeresen megszabadul a tüskés, ágas bogas cserje alsó, szúrós ágaitól.*
- Szedek a virágaiból! Nagyon jó sárga festékanyag, és sok másra is lehet használni.
*Gyorsan összegyűlik annyi a sárga rügyekből és virágokból, amivel később, száradás után már sok mindent tudnak majd kezdeni.
~Szóval ezért vitték annyira! A mágusvarázslóknak van szüksége a világoskék italra!~*
- Néha Kimmeri is megivott egyet. Amikor leült dolgozni a jegyzetekkel, meg a rajzokkal. Olyankor nem szerette, ha megzavarják. *mondja tűnődve, ahogy visszaemlékezik.*
- Nem, nem, így igaz. Fenn, kicsit északabbra, Arthenior környékén kiterjedt fenyőerdők vannak. A fenyvesekben egészen más növények találnak élőhelyet.
- De a folyónál is sok olyan virág és növény nő, amit az erdő mélyén hiábavaló keresnünk.
- Ha szépen kiszáradnak, kis vászonzsákokban, vagy fátyolszövettel lekötött nagy cserépedényekben akár két évig is. *válaszolja, amikor Worenth mester arról kérdez, meddig állnak el, meddig használhatóak a begyűjtött növények.*
- De erős szesszel is sűrűre lehet főzni. *mondja.* - Az Eilja csókja virágait például úgy érdemes. Üvegben, lezárva úgy nagyon sokáig eláll. És bármikor felhasználható.
- Ez már nagyon erős bűvös ital! A színén is látszik. *nézegeti kíváncsian a Turrogtól kapott sötétzöld üvegcsét, amikor a mester előveszi, hogy megmutassa.*
- Ennyire erős hatást csak az alkímiások tudnak üvegbe zárni! De majd megpróbálkozom én is. Hátha sikerül más mágiás növényekkel is a bájolás.
*Sohasem próbálta, de hátha tudna készíteni olyan bűvös italt, ami már erősebb a világos főzeteknél!*
- De legelőször be kell gyűjtsek minden hozzávalót a világos színű bűvös italokhoz. A kékhez, meg a zöldhöz. *néz Worenth mesterre.*
- Egyedül még sohasem készítettem. De sokat segítettem Kimmerinek a főzésben.
*Közben, a jó sok sünzanót virággal a kosárban, felérnek a kaptatón, és egy kiszélesedő, egy újabb mélyedésbe is kilátást nyitó, szinte érintetlen tisztást találnak. A nap itt már teljes pompájában beragyogja az apró virágokkal teli, csillogó zöld szőnyeg közepét, a széleken pedig a fényből és árnyékokból szőtt, folyton változó mintát a tisztást körbevevő fák ágain áttáncoló napsugarak játéka rajzolja. És itt végre sikerrel járnak. Az első, amit Isqeha megpillant a túlsó oldali fákon, az észak reménye türkiz színű, lecsüngő fátyola.*
- Észak reménye, méghozzá jó sok! *int odaátra a fejével.*
- Erős sebgyógyító, mágiás növény. Sokan ismerik Lanawinon, az egyszerű emberek is használják, még harcosok is. *Persze lehet, hogy Worenth mester is ismeri, jut eszébe, úgyhogy nem magyarázza tovább.*
- A zöld italhoz is ez kell! *teszi azért még hozzá, mert ez fontos. Ahogy átvág a tisztáson, megtorpan.*
- Ezüstcsörgő! *mutat le vidáman az apró, ezüstfehér virágokra, és már térdel is, hogy minél többet leszedjen óvatosan belőlük. Ahogy végez, a túloldalon meg, a fák alatt, amire az észak reménye felfutott, vadrozmaringot talál.*
- Ez is nagyon jó! A kék ital főzetéhez jó sok rozmaringhajtás szükséges!
- Mester, gyűjtesz belőle? Mindig csak a végét! A legfrissebb hajtásokat! Addig én levágok annyi észak reményét, amennyit csak tudok. *Amihez némi fáramászás is szükségeltetik, de a fél-elf hamar megoldja a dolgot, és felkapaszkodva, jól megvetve a lábát, rengeteget levág az élősdi, türkizzöld színű növényből, ami fátyolként borítja be lecsüngve odafenn az ágakat.
Ha végeztek, Isqeha tovább nézelődik.*
- Szamóca! *kiált fel újra vidáman. Gyorsan összeeszkábál egy kéregedényt, abba tudnak szedni az apró, de édesen illatozó, pirosló erdei gyümölcsből. Ezzel is megelégedne, most már biztos hogy nem térnek haza üres kézzel. De egy félhomályosabb részen végre azt is megtalálja, amit kezdettől fogva keres, de már nem is remélte, hogy ma találni fognak.*
- Ott van! És mennyi! Elija csókja! *bámul el a rengeteg virágon. De aztán abbahagyja a bámulást, és nekilát, hogy minél többet vihessenek haza a háromágú, sötétlilás virágokból. Az már csak Fák Őrzőjének ajándéka, hogy még álomvirágot is találnak egy keveset, ahogy hazafelé indulnak.*
- Talán ott nyírfa is több nő. A következő gyűjtőútra arrafelé indulok el biztosan! *válaszolja a mesternek útközben.*
- Nemcsak ők! Az emberek népe is megeszi a falvakban éhínség idején! Pirítani, főzni kell, különben nagyon keserű, de kenyérliszthez keverve, megőrölve igazán nagyon tápláló. *mondja hátrafelé Worenth mesternek, ahogy haladnak a keskeny csapáson, újra az erdőben.*
- A kondáikat is ezért legeltetik sokszor tölgyesekben, és a vaddisznó, őz is ezért szereti.
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-04 18:00:52
Üzenet elküldve: 2016-06-04 18:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*A bokor tövében pihen tehát, mígnem ismét dobogni kezdenek a paták, de immár inkább ügető tempóban, mintsem a korábbihoz hasonlóan vágtázva. El is robog mellett a különítmény, szerencsére hiánytalanul, sőt, még Árnyákkal ki is egészülve. Tulajdonképpen várható volt, hogy elkapják, és hozzátartozik az áldozathoz, amit hozott a cél elérése érdekében. A különbség csak az, hogy a lova jelenléte növelte a tétet, és tovább az elhatározását, hogy nem vallhat kudarcot. Persze ez nem feltétlenül lesz egyszerű eset a történtek után.
Tudja jól, hogy túlzottan sok időt nem vesztegelhet a bokor tövében, és így, hogy a lovasok mind visszatértek, akcióba is lendülhet.
Megvárja, míg üldözői látótávolságon kívülre kerülnek, majd megindul lopakodva ő is a dokkok felé.
Abból indul ki, hogy míg a jelentés meg nem érkezik arról, hogy sikerült neki elmenekülnie, semmiképp sem fognak őröket állítani a raktárépület mellé. Mire viszont a jelentést megviszik az előtte elhaladó lovasok, addigra feltehetően elég közel lesz ahhoz, hogy elrejtőzhessen és figyelemmel követhesse az eseményeket, hogy ne érjék váratlan meglepetések.
Másik lehetőségként az is megfordul a fejében, hogy már hűlt helyét találja a többi embernek, közöttük a kereskedőnek is, mert kihasználták az üldözési időt az eltűnésre. Akárhogy is, az árnyékos helyeket keresve halad az orgyilkos egyre közelebb, fedezékről fedezékre haladva a lehető legnagyobb körültekintéssel, ámde biztosan a célja, a raktárépület felé.*
*A bokor tövében pihen tehát, mígnem ismét dobogni kezdenek a paták, de immár inkább ügető tempóban, mintsem a korábbihoz hasonlóan vágtázva. El is robog mellett a különítmény, szerencsére hiánytalanul, sőt, még Árnyákkal ki is egészülve. Tulajdonképpen várható volt, hogy elkapják, és hozzátartozik az áldozathoz, amit hozott a cél elérése érdekében. A különbség csak az, hogy a lova jelenléte növelte a tétet, és tovább az elhatározását, hogy nem vallhat kudarcot. Persze ez nem feltétlenül lesz egyszerű eset a történtek után.
Tudja jól, hogy túlzottan sok időt nem vesztegelhet a bokor tövében, és így, hogy a lovasok mind visszatértek, akcióba is lendülhet.
Megvárja, míg üldözői látótávolságon kívülre kerülnek, majd megindul lopakodva ő is a dokkok felé.
Abból indul ki, hogy míg a jelentés meg nem érkezik arról, hogy sikerült neki elmenekülnie, semmiképp sem fognak őröket állítani a raktárépület mellé. Mire viszont a jelentést megviszik az előtte elhaladó lovasok, addigra feltehetően elég közel lesz ahhoz, hogy elrejtőzhessen és figyelemmel követhesse az eseményeket, hogy ne érjék váratlan meglepetések.
Másik lehetőségként az is megfordul a fejében, hogy már hűlt helyét találja a többi embernek, közöttük a kereskedőnek is, mert kihasználták az üldözési időt az eltűnésre. Akárhogy is, az árnyékos helyeket keresve halad az orgyilkos egyre közelebb, fedezékről fedezékre haladva a lehető legnagyobb körültekintéssel, ámde biztosan a célja, a raktárépület felé.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-04 13:06:42
Üzenet elküldve: 2016-06-04 13:06:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Bölcs dolog nem azonnal fejest ugrani az ismeretlenbe, így sokkal kevésbé kockázatos, viszont minden perccel jobban kihűl a helyszín. Ki tudja mit talál majd még ott, ha talál egyáltalán valamit. Úgy tíz perc telhet el mire Aletai ismét patadobogásra lesz figyelmes, kényelmes ügetésben jönnek visszafelé a lovasok, az összes. Ami mindenképpen említést érdemel, hogy egyel több a ló mint a lovas, ráadásul a gazdátlan jószág meglehetősen ismerős lehet kémünknek, nyergén még ki sem hűlt a fenekének a helye. Egymagában ugyanis a patás sokkal kevésbé volt motivált fejvesztve vágtázni hazáig. Nem farkasfalka üldözte hanem egy ménes kaptatott a nyomában, akik ráadásul ugyanarra igyekeztek, szívesebben is utazott volna velük, mint előttük egymaga. Hajtó nélkül kényelmesebb tempót vett fel, a zsoldosok utolérték és rádöbbentek hogy lovas nélküli lovat kergetnek, így még kicsit szétnéztek az erdőben, de belátták hogy túl sűrű a rengeteg. Visszaindultak hát, legalább egy lóval gazdagabban, talán találnak majd valamit a rajta lévő holmin amiből kiderül hogy miféle. Hogy beszélgetnek-e azt nem hallja, de bevetik magukat a dokkok közé, arra amerre a raktárnak is lennie kell. Ahogy jönnek úgy tűnnek is el, forgatják azért a fejüket de nem szélednek szét kutakodni, távozásuk után pedig ismét minden elcsendesedik a környéken.*
*Bölcs dolog nem azonnal fejest ugrani az ismeretlenbe, így sokkal kevésbé kockázatos, viszont minden perccel jobban kihűl a helyszín. Ki tudja mit talál majd még ott, ha talál egyáltalán valamit. Úgy tíz perc telhet el mire Aletai ismét patadobogásra lesz figyelmes, kényelmes ügetésben jönnek visszafelé a lovasok, az összes. Ami mindenképpen említést érdemel, hogy egyel több a ló mint a lovas, ráadásul a gazdátlan jószág meglehetősen ismerős lehet kémünknek, nyergén még ki sem hűlt a fenekének a helye. Egymagában ugyanis a patás sokkal kevésbé volt motivált fejvesztve vágtázni hazáig. Nem farkasfalka üldözte hanem egy ménes kaptatott a nyomában, akik ráadásul ugyanarra igyekeztek, szívesebben is utazott volna velük, mint előttük egymaga. Hajtó nélkül kényelmesebb tempót vett fel, a zsoldosok utolérték és rádöbbentek hogy lovas nélküli lovat kergetnek, így még kicsit szétnéztek az erdőben, de belátták hogy túl sűrű a rengeteg. Visszaindultak hát, legalább egy lóval gazdagabban, talán találnak majd valamit a rajta lévő holmin amiből kiderül hogy miféle. Hogy beszélgetnek-e azt nem hallja, de bevetik magukat a dokkok közé, arra amerre a raktárnak is lennie kell. Ahogy jönnek úgy tűnnek is el, forgatják azért a fejüket de nem szélednek szét kutakodni, távozásuk után pedig ismét minden elcsendesedik a környéken.*
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:29:37
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:29:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Végül az eltűnése egészen jól sikerül. Elrejti a köpenyét, és eltávolodik az út közeléből. Egyébként jól is tette, hiszen további lovasok rohannak az elhajtott ló irányába. A sötétlő erdőben nem szúrhatják ki a félvért, ugyanakkor a visszatérésükre sem biztos, hogy sokat fog majd várni. Ez a föld már tharg felségterület, ami egyenesen azzal jár, hogy a vágtázás után Amon Ruadh őreinek könnyen akadhat egy kis dolga. Engedély nélkül ugyanis nem sűrűn tartózkodhatnak a lovasok Kagan privát kis birodalmában. Vélhetően ezt ők is pontosan tudják, így még idő előtt visszafordulnak.
Eközben persze Aletai eljut egészen az erdő széléig, ahol is meghúzza magát egy bokor tövében. Annyira nem ostoba, hogy odadobja önnön életét az esetleges elővigyázatlansága miatt, úgyhogy azt találja a legjobb megoldásnak, ha vár. Hogy ezt mennyi ideig fog tartani, az nagyban függ attól, hogy mi történik körülötte. Visszatérnek a lovasok? Mások is a keresésére indulnak?*
~Vajon hányan lehetnek?~
*Tizennégy körüli számot látott, mikor hibázott, és kirajzottak a raktárból. Vélhetően ettől tehát többen lehetnek.
A végtelenségig azonban nem vár, és ha fél órán belül nem történik semmi sem, akkor attól többet nem érdemes várnia, hiszen így a kereskedő által összehozott egy órányi előny napkeltéig még simán ledolgozható. Feltéve, ha eljut addig persze. A terve az, ha tisztának érzi majd a levegőt, hogy közelebb lopakodjon. Ehhez használja majd a tereptárgyakat, az épületeket, valamint azok földre vetett éjsötét árnyékát. Elvégre is éjszaka van, jók az esélyei az észrevétlenségre.
Ha mégis történne valami, akkor viszont marad a helyén és figyelmesen elemzi az eseményeket.*
*Végül az eltűnése egészen jól sikerül. Elrejti a köpenyét, és eltávolodik az út közeléből. Egyébként jól is tette, hiszen további lovasok rohannak az elhajtott ló irányába. A sötétlő erdőben nem szúrhatják ki a félvért, ugyanakkor a visszatérésükre sem biztos, hogy sokat fog majd várni. Ez a föld már tharg felségterület, ami egyenesen azzal jár, hogy a vágtázás után Amon Ruadh őreinek könnyen akadhat egy kis dolga. Engedély nélkül ugyanis nem sűrűn tartózkodhatnak a lovasok Kagan privát kis birodalmában. Vélhetően ezt ők is pontosan tudják, így még idő előtt visszafordulnak.
Eközben persze Aletai eljut egészen az erdő széléig, ahol is meghúzza magát egy bokor tövében. Annyira nem ostoba, hogy odadobja önnön életét az esetleges elővigyázatlansága miatt, úgyhogy azt találja a legjobb megoldásnak, ha vár. Hogy ezt mennyi ideig fog tartani, az nagyban függ attól, hogy mi történik körülötte. Visszatérnek a lovasok? Mások is a keresésére indulnak?*
~Vajon hányan lehetnek?~
*Tizennégy körüli számot látott, mikor hibázott, és kirajzottak a raktárból. Vélhetően ettől tehát többen lehetnek.
A végtelenségig azonban nem vár, és ha fél órán belül nem történik semmi sem, akkor attól többet nem érdemes várnia, hiszen így a kereskedő által összehozott egy órányi előny napkeltéig még simán ledolgozható. Feltéve, ha eljut addig persze. A terve az, ha tisztának érzi majd a levegőt, hogy közelebb lopakodjon. Ehhez használja majd a tereptárgyakat, az épületeket, valamint azok földre vetett éjsötét árnyékát. Elvégre is éjszaka van, jók az esélyei az észrevétlenségre.
Ha mégis történne valami, akkor viszont marad a helyén és figyelmesen elemzi az eseményeket.*
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-02 15:53:53
Üzenet elküldve: 2016-06-02 15:53:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isqeha//
-Én úgy vélem ez nem gond, hiszen mindenkinek kellenek olyan gondolatok, emlékek amit szeretne magába zárni az örökkévalóságig. Talán úgy vélte eleget tanultál tőle, itt az idő, hogy mástól tanulj. Főleg ha látta benned milyen fogékony vagy a mágiára.
*Hogy a könyveit miért nem árulta el az már inkább lenne érdekes kérdés.*
-Talán csak nem akart kérkedni vele.
*Közben azért ő is figyelget nem e lát meg valamit a fűben, fák tövében, bokrok alatt. Az biztos, hogy valami szúrós tapad éppen a mágusköpenye aljára, amit igyekszik lefejteni róla mielőtt kiszakadna az anyag.*
-A független mágiaágon kívül kettő mágiaágat tanulhatsz, persze nem egyszerre így ki kell majd választanod melyik lesz az elsődleges és a másodlagos. Jól meg kell fontolni mielőtt döntesz, de erre még bőven van időd. Ha a földágat és a vízágat is tanulod majd akkor képes leszel többek között a fanevelésre és a sebforrasztásra is.
*Víz... föld... még ha nem is ellen ágak attól függetlenül nem rossz választás. Isqeha számára talán a legjobb párosítás, mivel imádja a természetet, és érdekli a gyógyítás is nem csak mint herbalista, hanem mágusként is.*
-Áh... végre.
*Éppen sikerül megszabadulnia a szúrós ágtól.*
-A kék bájitalok a mágusok kelléktárából elengedhetetlenek, ugyanis az intelligencia fokozására szolgál ami a varázslók legfőbb tulajdonsága.
*Nem lepi meg hát, hogy mindet elvitték.*
-Hát azért mindent bizonyára nem fogunk találni. Ősi vidék ez, de nem ad otthont minden növénynek erre számítani kell. Értem. És egyébként úgy átlagban amikor begyűjtöd őket meddig állnak még el? Mert gondolom van olyan amit nem szárítanak. *pillant a fiúra. Nyilván amit szárítanak annak a szavatossága nagyon sokáig megmarad, bár lehet erre is van akár ellenpélda.*
-Főleg az olyan zöld ital mint ez itt! *nyúl be köpenye mély zsebébe, és megrázza a kis fiolában lévő sötétzöld bájitalt.* -Turrog úrtól kaptam a Grombari csatában... igazán nagylelkű ajándék. Ennél van persze gyengébb főzet, de akad ám erősebb is. *teszi vissza zsebébe a bájitalt.* -Megértem Kimmeri álláspontját, elvégre ő herbalista, ugyanakkor ha a harctéren valaki súlyos sebet kap annak az életét a bájitallal meg lehet menteni, míg talán mire elvinnék a felcserhez aki bekenegeti elvérzik és meghal. Ha valaki levágja az ujját, rosszabb esetben a végtagját arra megoldásnak ott lehet a gyík ereje varázslat, ami visszanöveszti az elvesztett végtagok. Ezt a varázslatot viszont csak az igazi független ág mesterek ismerik, olyanok mint nálunk Taitos mester. Viszont alkalmazva még sosem láttam hogyan is néz ki ez, bár őszintén szólva nem bánom.
*Nyírfa itt valóban nem nagyon lesz, viszont ha az is kell akkor érdemes lenne a gázló felé elballagni hiszen arra van a folyó.*
-Ha gondolod kitérhetünk majd a gázló és ösvényhez. *szól Isqeha után. Valamit felvesz a földről, méghozzá a kehely alakú makkot.* -Isqeha! Mondd meg nekem kérlek miért fogyasztják annyira a vadállatok a makkot? A vaddisznó egyenesen imádja, de az őzek is ezt keresik... sosem értettem. *pillant kíváncsian a fiúra, hátha most fény derül a nagy rejtélyre.*
-Én úgy vélem ez nem gond, hiszen mindenkinek kellenek olyan gondolatok, emlékek amit szeretne magába zárni az örökkévalóságig. Talán úgy vélte eleget tanultál tőle, itt az idő, hogy mástól tanulj. Főleg ha látta benned milyen fogékony vagy a mágiára.
*Hogy a könyveit miért nem árulta el az már inkább lenne érdekes kérdés.*
-Talán csak nem akart kérkedni vele.
*Közben azért ő is figyelget nem e lát meg valamit a fűben, fák tövében, bokrok alatt. Az biztos, hogy valami szúrós tapad éppen a mágusköpenye aljára, amit igyekszik lefejteni róla mielőtt kiszakadna az anyag.*
-A független mágiaágon kívül kettő mágiaágat tanulhatsz, persze nem egyszerre így ki kell majd választanod melyik lesz az elsődleges és a másodlagos. Jól meg kell fontolni mielőtt döntesz, de erre még bőven van időd. Ha a földágat és a vízágat is tanulod majd akkor képes leszel többek között a fanevelésre és a sebforrasztásra is.
*Víz... föld... még ha nem is ellen ágak attól függetlenül nem rossz választás. Isqeha számára talán a legjobb párosítás, mivel imádja a természetet, és érdekli a gyógyítás is nem csak mint herbalista, hanem mágusként is.*
-Áh... végre.
*Éppen sikerül megszabadulnia a szúrós ágtól.*
-A kék bájitalok a mágusok kelléktárából elengedhetetlenek, ugyanis az intelligencia fokozására szolgál ami a varázslók legfőbb tulajdonsága.
*Nem lepi meg hát, hogy mindet elvitték.*
-Hát azért mindent bizonyára nem fogunk találni. Ősi vidék ez, de nem ad otthont minden növénynek erre számítani kell. Értem. És egyébként úgy átlagban amikor begyűjtöd őket meddig állnak még el? Mert gondolom van olyan amit nem szárítanak. *pillant a fiúra. Nyilván amit szárítanak annak a szavatossága nagyon sokáig megmarad, bár lehet erre is van akár ellenpélda.*
-Főleg az olyan zöld ital mint ez itt! *nyúl be köpenye mély zsebébe, és megrázza a kis fiolában lévő sötétzöld bájitalt.* -Turrog úrtól kaptam a Grombari csatában... igazán nagylelkű ajándék. Ennél van persze gyengébb főzet, de akad ám erősebb is. *teszi vissza zsebébe a bájitalt.* -Megértem Kimmeri álláspontját, elvégre ő herbalista, ugyanakkor ha a harctéren valaki súlyos sebet kap annak az életét a bájitallal meg lehet menteni, míg talán mire elvinnék a felcserhez aki bekenegeti elvérzik és meghal. Ha valaki levágja az ujját, rosszabb esetben a végtagját arra megoldásnak ott lehet a gyík ereje varázslat, ami visszanöveszti az elvesztett végtagok. Ezt a varázslatot viszont csak az igazi független ág mesterek ismerik, olyanok mint nálunk Taitos mester. Viszont alkalmazva még sosem láttam hogyan is néz ki ez, bár őszintén szólva nem bánom.
*Nyírfa itt valóban nem nagyon lesz, viszont ha az is kell akkor érdemes lenne a gázló felé elballagni hiszen arra van a folyó.*
-Ha gondolod kitérhetünk majd a gázló és ösvényhez. *szól Isqeha után. Valamit felvesz a földről, méghozzá a kehely alakú makkot.* -Isqeha! Mondd meg nekem kérlek miért fogyasztják annyira a vadállatok a makkot? A vaddisznó egyenesen imádja, de az őzek is ezt keresik... sosem értettem. *pillant kíváncsian a fiúra, hátha most fény derül a nagy rejtélyre.*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-02 13:10:09
Üzenet elküldve: 2016-06-02 13:10:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Worenth //
*A fél-elf egyre kíváncsibbá lesz a furcsa orkra, és a hollójára. De majd bizonyára annak is eljön az ideje, hogy találkozzon és beszélhessen vele.*
- Igen, most már én is úgy gondolom, hogy saját magam miatt küldött ide. Azt hiszem, bár vele éltem, sok mindent nem mondott el nekem magáról. Talán csak azért, mert nem is kérdeztem. *mélázik el a fiú.*
- Nem tudtam azt sem, hogy a papírosokat, amit a növényekről teleírt meg a rajzokat mások is olvassák, és másolják.
- Ha a földágat választom, azért még tanulhatok később gyógyító varázsokat? *kérdezi a mestert.*
- Sokszor segítettem Kimmerinek, amikor a világoskék bűvös ital főzetét kellett elkészíteni. Kereskedők jöttek érte mindig tavasszal. Megvették, akármennyit csináltunk. Most Elija csókját keresek. Mert az kell hozzá. *pillant a mesterre jelentőségteljesen.*
- Mágiás növény. Bár nem tudom, lenvirágot is hol találunk. *ráncolja aggódva a homlokát.*
- Aztán Észak reményét is kereshetünk. Az is mágiás növény, gyógyítja a sebeket. Abból is lehet varázsfőzetet készíteni. *pillant hátra Worenth mesterre.*
- De az van nálam is mindig. Most is van egy kevés. Északabbra sok helyen megnő. De talán itt délen is találunk. A fenyőt amúgy sem szereti.
*mondja, de közben erősen nézelődik is. Szégyen lenne, ha a gyűjtőútjukról üres kézzel térnének haza!*
- Az a zöld ital is olyan gyorsan behegeszti ám a sebet, mint a varázslat. Feltéve ha nem vágta le valaki teljesen az ujját. Egyszer láttam. De a mester nem szerette használni. Azt mondta, hogy bolond harcosoknak, kalandor kardforgatóknak, és nem herbalistának való. Hogy a gyógyulást ki kell várni, és hogy a kenőcs ugyanúgy gyógyít, csak nem olyan gyorsan.
- Nyírfákat nem láttam erre, csak a folyó felé. De talán a dombok mögött, messzebb, a gázló irányába, északabbra lesz. Nyírfaliget. *pillant Worenthre újra jelentőségteljesen.*
- Mert nyírfalé is kell! Még egy ideig meg lehet őket csapolni *tűnődik az igazságán a dolognak* - de már nem sokáig.
*De akárhogy nézelődik, egyelőre sem a háromágú, kék színű virágnak, sem Észak reményének, sem nyírfáknak híre-hamvát sem látja, a keskeny csapás, amit követnek, végig vén, égbenyúló bükkök és ősöreg tölgyfák alatt halad. Úgyhogy tovább indul. A kapaszkodó után, fenn mintha ritkulna az erdő. Az Elija csókja pedig leginkább a napsütötte tisztásokat szereti.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.02 13:23:18
*A fél-elf egyre kíváncsibbá lesz a furcsa orkra, és a hollójára. De majd bizonyára annak is eljön az ideje, hogy találkozzon és beszélhessen vele.*
- Igen, most már én is úgy gondolom, hogy saját magam miatt küldött ide. Azt hiszem, bár vele éltem, sok mindent nem mondott el nekem magáról. Talán csak azért, mert nem is kérdeztem. *mélázik el a fiú.*
- Nem tudtam azt sem, hogy a papírosokat, amit a növényekről teleírt meg a rajzokat mások is olvassák, és másolják.
- Ha a földágat választom, azért még tanulhatok később gyógyító varázsokat? *kérdezi a mestert.*
- Sokszor segítettem Kimmerinek, amikor a világoskék bűvös ital főzetét kellett elkészíteni. Kereskedők jöttek érte mindig tavasszal. Megvették, akármennyit csináltunk. Most Elija csókját keresek. Mert az kell hozzá. *pillant a mesterre jelentőségteljesen.*
- Mágiás növény. Bár nem tudom, lenvirágot is hol találunk. *ráncolja aggódva a homlokát.*
- Aztán Észak reményét is kereshetünk. Az is mágiás növény, gyógyítja a sebeket. Abból is lehet varázsfőzetet készíteni. *pillant hátra Worenth mesterre.*
- De az van nálam is mindig. Most is van egy kevés. Északabbra sok helyen megnő. De talán itt délen is találunk. A fenyőt amúgy sem szereti.
*mondja, de közben erősen nézelődik is. Szégyen lenne, ha a gyűjtőútjukról üres kézzel térnének haza!*
- Az a zöld ital is olyan gyorsan behegeszti ám a sebet, mint a varázslat. Feltéve ha nem vágta le valaki teljesen az ujját. Egyszer láttam. De a mester nem szerette használni. Azt mondta, hogy bolond harcosoknak, kalandor kardforgatóknak, és nem herbalistának való. Hogy a gyógyulást ki kell várni, és hogy a kenőcs ugyanúgy gyógyít, csak nem olyan gyorsan.
- Nyírfákat nem láttam erre, csak a folyó felé. De talán a dombok mögött, messzebb, a gázló irányába, északabbra lesz. Nyírfaliget. *pillant Worenthre újra jelentőségteljesen.*
- Mert nyírfalé is kell! Még egy ideig meg lehet őket csapolni *tűnődik az igazságán a dolognak* - de már nem sokáig.
*De akárhogy nézelődik, egyelőre sem a háromágú, kék színű virágnak, sem Észak reményének, sem nyírfáknak híre-hamvát sem látja, a keskeny csapás, amit követnek, végig vén, égbenyúló bükkök és ősöreg tölgyfák alatt halad. Úgyhogy tovább indul. A kapaszkodó után, fenn mintha ritkulna az erdő. Az Elija csókja pedig leginkább a napsütötte tisztásokat szereti.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.02 13:23:18
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-01 14:18:49
Üzenet elküldve: 2016-06-01 14:18:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isqeha//
-Igen az. Különleges érzéke van az állatokhoz, van egy beidomított hollója Corax. Elméletileg itt kellene lennie valahol. *néz a fák közé, majd elkezd fütyülni párat, de a madár nem érkezik, megidézni meg mégsem szeretné azért.* -Hát úgy tűnik nem értek a nyelvén. *mosolyog.* -Ezen kívül Borugg is szeretne varázslatokat tanulni, de még nem áll készen ehhez. Eleinte szkeptikusan fogadtuk, de mára megszoktuk a jelenlétét.
*Legalábbis a hóhajú igen, de vélhetően a többiek is, elvégre ő is tagja volt a csapatnak amelyik a szántóföldekre ment és nem hallott semmiféle panaszt rá.*
-Természetes dolognak vélem ezt, a szeretteinktől nem könnyű megválni. Szerintem Kimmeri tudta ezt, és a saját érdekedben küldött ide... biztos ő is sokat gondol rád, elvégre is felnevelt.
*Ezután az is kiderül, hogy Eraliltól is látott valamit, úgy tűnik nem csak a tűzmágiában járatos a Rend vezetője.*
-Az amit láttál a sebforrasztás varázslat lesz. *legalábbis az elmondottak alapján nagyon erre hajaz.* -Ez ugye a vízághoz tartozó varázslat. Ez az ág az ami a legtöbb gyógyító varázslatot tartalmazza, aki ezt az ágat választja az kiváló felcser lehet, ami mindig elkél. Sok segítő varázslatot is tartalmaz de ugyanakkor erős támadók is vannak benne, talán ez a legvegyesebb ág mind közül hiszen számos lehetséges módon építhetjük fel a tanulását attól függően mit tartunk a legfontosabbnak. Hát elhiszem... alapjáraton a bájital is gyorsabb a kenőcsnél, csak hosszútávon a kenőcs kifizetődőbb. Vízmágusokban nem szenvedünk hiányt, hiszen Isurii úrnő mesterszinten űzi, és Chiari is sok mindent taníthat akár, sőt még Loka is... egyszóval több a variációs lehetőség. Igazából szerencsések vagyunk, mert minden ágban képviseltetjük magunkat kivéve a napot, aminek tanulását jómagam elfogom kezdeni.
*Közben szépen haladnak és átsétálnak az ösvényre, de még épp annyira, hogyha valaki visszafelé jönne azt észrevegyék és ne kerüljék el egymást. Az feltűnik neki, hogy Isqeha nagyon nézelődik.*
-Egész pontosan mit is keresünk? Van valami konkrét recept amihez gyűjtünk? Egyébként te milyennek láttad Eralil Namost? Hallottál a mágustusáról amit a tavaszünnepen rendeztek?
-Igen az. Különleges érzéke van az állatokhoz, van egy beidomított hollója Corax. Elméletileg itt kellene lennie valahol. *néz a fák közé, majd elkezd fütyülni párat, de a madár nem érkezik, megidézni meg mégsem szeretné azért.* -Hát úgy tűnik nem értek a nyelvén. *mosolyog.* -Ezen kívül Borugg is szeretne varázslatokat tanulni, de még nem áll készen ehhez. Eleinte szkeptikusan fogadtuk, de mára megszoktuk a jelenlétét.
*Legalábbis a hóhajú igen, de vélhetően a többiek is, elvégre ő is tagja volt a csapatnak amelyik a szántóföldekre ment és nem hallott semmiféle panaszt rá.*
-Természetes dolognak vélem ezt, a szeretteinktől nem könnyű megválni. Szerintem Kimmeri tudta ezt, és a saját érdekedben küldött ide... biztos ő is sokat gondol rád, elvégre is felnevelt.
*Ezután az is kiderül, hogy Eraliltól is látott valamit, úgy tűnik nem csak a tűzmágiában járatos a Rend vezetője.*
-Az amit láttál a sebforrasztás varázslat lesz. *legalábbis az elmondottak alapján nagyon erre hajaz.* -Ez ugye a vízághoz tartozó varázslat. Ez az ág az ami a legtöbb gyógyító varázslatot tartalmazza, aki ezt az ágat választja az kiváló felcser lehet, ami mindig elkél. Sok segítő varázslatot is tartalmaz de ugyanakkor erős támadók is vannak benne, talán ez a legvegyesebb ág mind közül hiszen számos lehetséges módon építhetjük fel a tanulását attól függően mit tartunk a legfontosabbnak. Hát elhiszem... alapjáraton a bájital is gyorsabb a kenőcsnél, csak hosszútávon a kenőcs kifizetődőbb. Vízmágusokban nem szenvedünk hiányt, hiszen Isurii úrnő mesterszinten űzi, és Chiari is sok mindent taníthat akár, sőt még Loka is... egyszóval több a variációs lehetőség. Igazából szerencsések vagyunk, mert minden ágban képviseltetjük magunkat kivéve a napot, aminek tanulását jómagam elfogom kezdeni.
*Közben szépen haladnak és átsétálnak az ösvényre, de még épp annyira, hogyha valaki visszafelé jönne azt észrevegyék és ne kerüljék el egymást. Az feltűnik neki, hogy Isqeha nagyon nézelődik.*
-Egész pontosan mit is keresünk? Van valami konkrét recept amihez gyűjtünk? Egyébként te milyennek láttad Eralil Namost? Hallottál a mágustusáról amit a tavaszünnepen rendeztek?
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-06-01 12:01:16
Üzenet elküldve: 2016-06-01 12:01:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Worenth //
*Most már megjegyzi a nevet: Kagan Thargodar. Amon Ruadh hadura. Az ő húga Isurii úrnő. És a másikat is: Synmira. Synmira a hely neve.
Egy ideig elcsendesedik, amikor világossá teszik számára, hogy igen, a mágusoknak a repülés lehetséges. Worenth mester maga is képes a levegőben sétálni.
De aztán az orkok kapcsán újra megélénkül a beszélgetés. Figyelmesen hallgatja a mester véleményét az ügyben, és nos, igen, biztos hogy akadnak az emberek sőt elfek között is olyanok, akik rosszabbak lehetnek akár egy tucat orknál, ez igaz lehet.*
- Borugg sámán? *kérdezi meg kíváncsian, ahogy visszagondol az ork különös megjelenésére.*
- Olyan sokat nem gondolok rá. Csak esténként. Amióta eljöttem, annyi minden új dolog történt velem, annyi új dolgot láttam. Inkább azokon gondolkodom. *válaszol a mester honvágyat firtató kérdésére.
Közben már el is készülnek, két nagyobb kosarat is visznek magukkal arra az esetre, ha valamiből nagyobb mennyiséget is találnak. A holdkaréj alakú épület lassan eltűnik mögöttük a fák sűrűjében, és ők az erdei ösvényről letérve haladnak egy jóval keskenyebb, alig kivehető csapáson, a magasba nyúló fák alatt, a félhomályos erdőben. Igyekeznek nem túl messzire menni, hiszen a reggel már régen volt.
Hallgatja a mestert, és annyi világossá válik számára, hogy mindig lesz újabb és újabb tanulnivalója mágustanoncként. Ez azonban nem elriasztja, hanem inkább fellelkesíti.*
- Mester! Még valamit szeretnék kérdezni! Láttam, ahogyan Eralil mester egy csúnya, mély sebet... egyetlen pillanat alatt beforrasztott! Vizet csorgatott rá, és rózsaszínné vált, azután nyom nélkül eltűnt! Még a legjobb gyógyító kenőcs sem képes ilyesmire. Meg tudok tanulni majd ilyen gyógyító varázst?
*tudakolja aggódón. Lehet, hogy évek kellenek, amíg odáig elér a tanulmányaiban?
Közben figyelmesen nézelődik, kutat, széjjelhajtja az ösvényt szegélyező bokrok ágait, a lába elé néz. Elija csókját keres. De egyelőre nyomát sem leli a búzakalászforma, varázsos virágnak. Talán ha kiérnek egy napsütöttébb tisztásra a fák félhomályos sűrűjéből.*
*Most már megjegyzi a nevet: Kagan Thargodar. Amon Ruadh hadura. Az ő húga Isurii úrnő. És a másikat is: Synmira. Synmira a hely neve.
Egy ideig elcsendesedik, amikor világossá teszik számára, hogy igen, a mágusoknak a repülés lehetséges. Worenth mester maga is képes a levegőben sétálni.
De aztán az orkok kapcsán újra megélénkül a beszélgetés. Figyelmesen hallgatja a mester véleményét az ügyben, és nos, igen, biztos hogy akadnak az emberek sőt elfek között is olyanok, akik rosszabbak lehetnek akár egy tucat orknál, ez igaz lehet.*
- Borugg sámán? *kérdezi meg kíváncsian, ahogy visszagondol az ork különös megjelenésére.*
- Olyan sokat nem gondolok rá. Csak esténként. Amióta eljöttem, annyi minden új dolog történt velem, annyi új dolgot láttam. Inkább azokon gondolkodom. *válaszol a mester honvágyat firtató kérdésére.
Közben már el is készülnek, két nagyobb kosarat is visznek magukkal arra az esetre, ha valamiből nagyobb mennyiséget is találnak. A holdkaréj alakú épület lassan eltűnik mögöttük a fák sűrűjében, és ők az erdei ösvényről letérve haladnak egy jóval keskenyebb, alig kivehető csapáson, a magasba nyúló fák alatt, a félhomályos erdőben. Igyekeznek nem túl messzire menni, hiszen a reggel már régen volt.
Hallgatja a mestert, és annyi világossá válik számára, hogy mindig lesz újabb és újabb tanulnivalója mágustanoncként. Ez azonban nem elriasztja, hanem inkább fellelkesíti.*
- Mester! Még valamit szeretnék kérdezni! Láttam, ahogyan Eralil mester egy csúnya, mély sebet... egyetlen pillanat alatt beforrasztott! Vizet csorgatott rá, és rózsaszínné vált, azután nyom nélkül eltűnt! Még a legjobb gyógyító kenőcs sem képes ilyesmire. Meg tudok tanulni majd ilyen gyógyító varázst?
*tudakolja aggódón. Lehet, hogy évek kellenek, amíg odáig elér a tanulmányaiban?
Közben figyelmesen nézelődik, kutat, széjjelhajtja az ösvényt szegélyező bokrok ágait, a lába elé néz. Elija csókját keres. De egyelőre nyomát sem leli a búzakalászforma, varázsos virágnak. Talán ha kiérnek egy napsütöttébb tisztásra a fák félhomályos sűrűjéből.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-05-31 14:16:19
Üzenet elküldve: 2016-05-31 14:16:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Sok dologban kifejezetten jól gondolkozik Aletai, de mindent nem lehet előre látni. Az első pár perc tényleg csendesen és eseménytelenül telik, van ideje kényelmesen lemászni, elrejteni a köpenyét. Mélyebbre hatol az erdőben aztán el is indul vissza a kikötő felé. Egy-két perc múlva azonban patadobogásra lesz figyelmes, négy-öt lovas halad sietősebb ügetésben a kikötőtől arra amerre az üldözői is továbbhaladtak. Ilyen távolságból, ágas-bogas tereppel elválasztva az esti sötétben nem biztos a létszámban, de úgy tűnik ezek is a kereskedő kompániájából valók. Senki nem veszi észre és gond nélkül eléri az erdő szélét is, itt még egyelőre minden csendes, de a raktárépület környékét nem látni be. Nem tudni hogy ott kik és hányan álldogálnak, ha egyáltalán ott vannak még. Az ösvényen elfelé lovaglók még nem tértek vissza, de hogy mikor jönnek majd, jönnek egyáltalán, azt csak megtippelni lehet. Az este még hosszú, ahol éppen van ott valószínűtlen hogy bárki meglátná, de ismét bemerészkedni a dokkokhoz kockázatos. Sok helyen el lehet rejtőzni, de ha éppen rosszkor bukkan fel egy lovas vagy a raktár, vagy az ösvény felől, akkor könnyen kellemetlen helyzetben találhatja magát. Az biztos hogy nem mindegyik lovas indult el az ösvényen, az is lehet hogy a többiek valahol éppen a dokkokat fésülik át. De hát éppen ezért nem áll mindenki kémnek. A fizetség bizonyára kecsegtető, de nem kevés a kockázat és néha a vak szerencse dönt életről vagy halálról.*
*Sok dologban kifejezetten jól gondolkozik Aletai, de mindent nem lehet előre látni. Az első pár perc tényleg csendesen és eseménytelenül telik, van ideje kényelmesen lemászni, elrejteni a köpenyét. Mélyebbre hatol az erdőben aztán el is indul vissza a kikötő felé. Egy-két perc múlva azonban patadobogásra lesz figyelmes, négy-öt lovas halad sietősebb ügetésben a kikötőtől arra amerre az üldözői is továbbhaladtak. Ilyen távolságból, ágas-bogas tereppel elválasztva az esti sötétben nem biztos a létszámban, de úgy tűnik ezek is a kereskedő kompániájából valók. Senki nem veszi észre és gond nélkül eléri az erdő szélét is, itt még egyelőre minden csendes, de a raktárépület környékét nem látni be. Nem tudni hogy ott kik és hányan álldogálnak, ha egyáltalán ott vannak még. Az ösvényen elfelé lovaglók még nem tértek vissza, de hogy mikor jönnek majd, jönnek egyáltalán, azt csak megtippelni lehet. Az este még hosszú, ahol éppen van ott valószínűtlen hogy bárki meglátná, de ismét bemerészkedni a dokkokhoz kockázatos. Sok helyen el lehet rejtőzni, de ha éppen rosszkor bukkan fel egy lovas vagy a raktár, vagy az ösvény felől, akkor könnyen kellemetlen helyzetben találhatja magát. Az biztos hogy nem mindegyik lovas indult el az ösvényen, az is lehet hogy a többiek valahol éppen a dokkokat fésülik át. De hát éppen ezért nem áll mindenki kémnek. A fizetség bizonyára kecsegtető, de nem kevés a kockázat és néha a vak szerencse dönt életről vagy halálról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718