Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-27 09:06:54
Üzenet elküldve: 2013-11-27 09:06:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq Cordulk//
- Nos, nem lehet egy kellemes vég. Nem pont úgy képzelem a halálomat, hogy a tengerbe dobva rohadok meg.
"A felébresztésre meg valami egyszerűbb módszert is kitalálhattak volna."
- És meddig alszik a kapitány? Kíváncsi vagyok, hogy meddig lehet aludni. Bár, alapvetően korán szoktam kelni.
"Azért nem mindig, de általában már a hajnal már ébren ér. Furcsa egy életük lehet a kalózoknak. Habár nem is tudom, hogy mi olyan furcsa abban, hogy valaki élvezi az életét és jól él? Persze csak addig amíg el nem kapják őket, vagy nem tör ki zendülés."
*Ilyen gondolatok kószálnak a bérgyilkos fejében amíg az ork nem válaszol a kérdésére.*
- Nos, nem lehet egy kellemes vég. Nem pont úgy képzelem a halálomat, hogy a tengerbe dobva rohadok meg.
"A felébresztésre meg valami egyszerűbb módszert is kitalálhattak volna."
- És meddig alszik a kapitány? Kíváncsi vagyok, hogy meddig lehet aludni. Bár, alapvetően korán szoktam kelni.
"Azért nem mindig, de általában már a hajnal már ébren ér. Furcsa egy életük lehet a kalózoknak. Habár nem is tudom, hogy mi olyan furcsa abban, hogy valaki élvezi az életét és jól él? Persze csak addig amíg el nem kapják őket, vagy nem tör ki zendülés."
*Ilyen gondolatok kószálnak a bérgyilkos fejében amíg az ork nem válaszol a kérdésére.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-26 20:53:00
Üzenet elküldve: 2013-11-26 20:53:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yaral Jorin//
*A kölyök vagy értetlen vagy az ork magyaráz rosszul. Persze Loq eldönti, hogy az első lehetőség igaz.*
-Természetesen megpróbál arra úszni ha tudja merre van a part. Ha szerencséje van akkor sikerülhet neki de, ha nem mert túl bent volt már a hajó és sehol sincs szárazföld akkor az történik amit az előbb mondtam. Ha pedig a kapitánynál tovább alszol akkor felébresztenek amihez valószínűleg egy nem túl kellemes módszert választanak. Nyakon öntenek egy vödör vízzel vagy felemelnek vagy földre dobnak. Végül is kell egy kis szórakozás is a tengeren. Majd megtudod ha napok óta tengeren leszünk és nem történik semmi.
*A kölyök vagy értetlen vagy az ork magyaráz rosszul. Persze Loq eldönti, hogy az első lehetőség igaz.*
-Természetesen megpróbál arra úszni ha tudja merre van a part. Ha szerencséje van akkor sikerülhet neki de, ha nem mert túl bent volt már a hajó és sehol sincs szárazföld akkor az történik amit az előbb mondtam. Ha pedig a kapitánynál tovább alszol akkor felébresztenek amihez valószínűleg egy nem túl kellemes módszert választanak. Nyakon öntenek egy vödör vízzel vagy felemelnek vagy földre dobnak. Végül is kell egy kis szórakozás is a tengeren. Majd megtudod ha napok óta tengeren leszünk és nem történik semmi.
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-26 10:59:21
Üzenet elküldve: 2013-11-26 10:59:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq Cordulk//
*Yaral, Loq minden egyes szavára odafigyel, majd amikor megválaszolta a kérdését, elgondolkodva szólal meg.*
- Hmmm...Biztató kilátások. De miért kapálóznak napokig a vízen? Nem próbálnak meg kiúszni? Természetesen tudom, hogy nem könnű, de egyszer én is megtettem. És egyébként, mi történik azokkal akik tovább alszanak a kapitánynál?
*Lenne még ezer kérdése, de nem fogja mindet egyszerre a kalóz nyakába zúdítani. Egyelőre legyen neki elég az a kettő, amit most tett fel. De hát mit is csináljon, hogyha érdekli, hogy mit is fog csinálni? Azért szeret tisztában lenni bizonyos dolgokkal. Szereti ha fel van készülve minden eshetőségre, mert akkor nem nagyon érheti meglepetés. A kölyök útálja a meglepetéseket, még akkor is, hogyha semmilyen hátránya nem származik belőle. A szakmája miatt van ez az ellenszenv.*
*Yaral, Loq minden egyes szavára odafigyel, majd amikor megválaszolta a kérdését, elgondolkodva szólal meg.*
- Hmmm...Biztató kilátások. De miért kapálóznak napokig a vízen? Nem próbálnak meg kiúszni? Természetesen tudom, hogy nem könnű, de egyszer én is megtettem. És egyébként, mi történik azokkal akik tovább alszanak a kapitánynál?
*Lenne még ezer kérdése, de nem fogja mindet egyszerre a kalóz nyakába zúdítani. Egyelőre legyen neki elég az a kettő, amit most tett fel. De hát mit is csináljon, hogyha érdekli, hogy mit is fog csinálni? Azért szeret tisztában lenni bizonyos dolgokkal. Szereti ha fel van készülve minden eshetőségre, mert akkor nem nagyon érheti meglepetés. A kölyök útálja a meglepetéseket, még akkor is, hogyha semmilyen hátránya nem származik belőle. A szakmája miatt van ez az ellenszenv.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-25 19:32:00
Üzenet elküldve: 2013-11-25 19:32:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yaral Jorin//
*A kölyök megjegyzésén jót mosolyog. Kalóznak való gondolkodás az ilyen.*
-Mielőtt kidobjuk azelőtt azért kiraboljuk. Amúgy hidd el nekem ha csak úgy kidobjuk a tenger közepén akkor rosszabbul jár mintha egyszerűen elvágnánk a torkát. Képzelheted milyen mikor már a második napja kapálózol, hogy fennmaradj a vízen és már minden rúgásért meg kell küzdened. Olyan mintha láncokkal kéne mindig megküzdened és mikor elfáradtál akkor adod fel és süllyedsz le a vízbe. Érzed ahogy a víz a tüdődbe megy és elkezdesz fuldokolni. Majd a tested pár nap múltán elkezd rohadni és felemelkedik a víz tetejére, hogy a madarak még addig csipegessenek belőled míg újra le nem süllyedsz. Ez a legrosszabb halál egy kalóznak. Ezért van, hogy ha temetünk akkor a sajátunkat vitorlavászonba tekerjük és súllyal lökjük a vízbe.
*Ezután teljesen nyugodtan kezdi el mesélni, hogy milyen egy kalóz átlagos napja.*
-Hát az attól függ, hogy mit dolgozol. Nincs koránkelés megszabva csak az, hogy akkor kelsz mikor a kapitány. Senki sem alszik a kapitánynál tovább. Ezután sok minden lehet. Attól függ milyen munkád van. Én majd elintézem, hogy te valami egyszerű munkát kapj. Az én cimborám nem fogja a hajót mosni. Bár az ég tudja. Fogalmam sincs, hogy kik maradtak meg a legénységből. Lehet, hogy szükség van ott rád. Majd meglátjuk. Éjszaka mindig váltásban őrködünk. Ilyenkor szoktunk jó kis kártyázásokat csapni. Bár ilyenkor nem szokott lenni pia.
*A kölyök megjegyzésén jót mosolyog. Kalóznak való gondolkodás az ilyen.*
-Mielőtt kidobjuk azelőtt azért kiraboljuk. Amúgy hidd el nekem ha csak úgy kidobjuk a tenger közepén akkor rosszabbul jár mintha egyszerűen elvágnánk a torkát. Képzelheted milyen mikor már a második napja kapálózol, hogy fennmaradj a vízen és már minden rúgásért meg kell küzdened. Olyan mintha láncokkal kéne mindig megküzdened és mikor elfáradtál akkor adod fel és süllyedsz le a vízbe. Érzed ahogy a víz a tüdődbe megy és elkezdesz fuldokolni. Majd a tested pár nap múltán elkezd rohadni és felemelkedik a víz tetejére, hogy a madarak még addig csipegessenek belőled míg újra le nem süllyedsz. Ez a legrosszabb halál egy kalóznak. Ezért van, hogy ha temetünk akkor a sajátunkat vitorlavászonba tekerjük és súllyal lökjük a vízbe.
*Ezután teljesen nyugodtan kezdi el mesélni, hogy milyen egy kalóz átlagos napja.*
-Hát az attól függ, hogy mit dolgozol. Nincs koránkelés megszabva csak az, hogy akkor kelsz mikor a kapitány. Senki sem alszik a kapitánynál tovább. Ezután sok minden lehet. Attól függ milyen munkád van. Én majd elintézem, hogy te valami egyszerű munkát kapj. Az én cimborám nem fogja a hajót mosni. Bár az ég tudja. Fogalmam sincs, hogy kik maradtak meg a legénységből. Lehet, hogy szükség van ott rád. Majd meglátjuk. Éjszaka mindig váltásban őrködünk. Ilyenkor szoktunk jó kis kártyázásokat csapni. Bár ilyenkor nem szokott lenni pia.
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-25 16:03:07
Üzenet elküldve: 2013-11-25 16:03:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Ahogy kilép a temlomból vesz egy mély levegőt. Ez sokkal kellemesebb, mint a templom levegője, de hát ha egyszer ott kellett lenniük, akkor nem tehet ellene semmit. Különben is, ami megtörtént az megtörtént, azon senki sem tud valtoztatni. Majd a gnóm következő mondataira figyel, azután pedig válaszol is. Persze a férfi is észrevette, hogy Thaira mire koncentrált abból, amit Allyn mondott. Bár a lány még mindig tartja magát ahhoz, hogy még az elképzelés is undorító. De természetesen a gnóm pont a másik felét fogja meg a mondatának.*
- Látom nem csak Thaira nem szokta érteni, ha valamit úgy mondok, hogy negatív jelentést akarok neki adni. Pont ez az, hogy nem valami bíztató a helyzet. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek lenne arról ötlete, hogy mihez kezdünk, ha odaérünk. Nekünk legalább is...
~Nekem van! Nekem van! Én tudom!~
- Nem Thaira, te sem tudod!
~De miért? Én tisztában vagyok vele, mit kellene tenni!~
- Mert azt mondtam, hogy nem! Értve vagyok! Ha nem akkor, nem!
*Egy kicsit most megmutatta, hogyan szokott Thaira-val beszélni, ha már elege van belőle. Ridegen, keményen és ellentmondást nem tűrve szólalt meg. Mintha nem is az az Allyn lenne, aki, de ez még Thaira-ra se hasonlít, ilyen volt velük az apjuk, mikor rossz fát tettek a tűzre, s mikor Allyn rájött, hogy ettől belső hangja megrémül és nem mer ellent mondani, megtanulta, hogyan csinálja. De csak ritkán alkalmazza, s ez most egy ilyen pillanat volt. S talán, ha a férfi abban a pillanatban a szemébe néz, akkor nem láthat benne mást, csak mérhetetlen fájdalmat és könyörtelenséget. Ennek ellenére gyorsan tovább indultak, de egyikük se szólt az út folyamán. Egyedül Thaira-val tud beszélni, aki kicsit sem kellemes dolgokat vág hozzá. S Allyn hiába akarja elfelejteni, amit belső hangja mond, a kétely benne van, s egyre erősebb és erősebb lesz.*
~Minek is kellenél neki? Ne vagy jó, semmire. Ő varázsló, ha egyszer megmutatja, mit tud, mindenki körülötte fog nyüzsögni. Arról meg nem is beszélve, hogy ő fogja elpusztítani az entitást. Amint lehet elfelejt minket, nem is akar majd rólunk tudni. Azt hiszed, hogy ez másként van? Te is tudod legbelül, hogy nekem van igazam. Ne tagadd Allyn, érzem. Egyre jobban elhatalmasodik rajtad a kétely és a félelem. Hagyd magad úgy könnyebb lesz! Úgyis az entitás nyer miért harcolnál?~
~Nem fogom, hagyni hogy nyerjen. Erős leszek! Mert annak kell lennem, hiszek benne. Mert szeretem! Ez ellen nem tehetdz semmit!~
*Azonban még így is, ilyen heves viták mellett, némán halad a gnóm mellett. Csak az erdőben szólalt meg megint a férfi, majd az követően a lány is. A másik következő mondatán elmosolyodik és visszatér a régi szerény Allyn, talán még dadogna is, ha nem bízna ennyire a férfiban.*
- Én tudtam! Viszont gondolom, te is ismered már annyira Thaira-t, hogy tudd, milyen mocskos eszközökkel játszik. Minden apró szomorúságot kihasznál, hogy elbizonytalanítsa a fél-elfet. S hiába tudom legbelül az igazat, nem hagyhatom folyton figyelmen kívül és hiába akarok tenni ellene, akkor is befolyásol valamennyire. De azt azért, jobb ha tudod, hogy mindig bízni fogok benned, bármi lesz. Csinálhat, vagy mondhat Thaira bármit, neked jobban hiszek.
*S ahogy ezt kimondja halványan elpirul. Igen Allyn visszatért, viszont maga se tudja hogyan, vagy miért. Persze miközben beszélt már az ösvényen haladnak. Majd mikor már kezd kirajzolódni a kikötő a férfi újra megszólal. S közli, hogy az egész kikötőn keresztül kell menniük. Mire Allyn kicsit elgondolkodik, majd vidáman mosolyogva válaszol.*
- Legalább edzésben leszük. Egy kis túra nem fog ártani. Nem lehet rosszabb, mint a csonttemető! Sőt szerintem, jobb is lesz. Abban a mágustotonyban, csak mágiával kapcsolatos dolgok vannak? Mert akkor az egy nagyon érdekes hely lehet.
*Hadarja végül csillogó szemekkel, s már siet is tovább egyenesen a kikötőbe.*
*Ahogy kilép a temlomból vesz egy mély levegőt. Ez sokkal kellemesebb, mint a templom levegője, de hát ha egyszer ott kellett lenniük, akkor nem tehet ellene semmit. Különben is, ami megtörtént az megtörtént, azon senki sem tud valtoztatni. Majd a gnóm következő mondataira figyel, azután pedig válaszol is. Persze a férfi is észrevette, hogy Thaira mire koncentrált abból, amit Allyn mondott. Bár a lány még mindig tartja magát ahhoz, hogy még az elképzelés is undorító. De természetesen a gnóm pont a másik felét fogja meg a mondatának.*
- Látom nem csak Thaira nem szokta érteni, ha valamit úgy mondok, hogy negatív jelentést akarok neki adni. Pont ez az, hogy nem valami bíztató a helyzet. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek lenne arról ötlete, hogy mihez kezdünk, ha odaérünk. Nekünk legalább is...
~Nekem van! Nekem van! Én tudom!~
- Nem Thaira, te sem tudod!
~De miért? Én tisztában vagyok vele, mit kellene tenni!~
- Mert azt mondtam, hogy nem! Értve vagyok! Ha nem akkor, nem!
*Egy kicsit most megmutatta, hogyan szokott Thaira-val beszélni, ha már elege van belőle. Ridegen, keményen és ellentmondást nem tűrve szólalt meg. Mintha nem is az az Allyn lenne, aki, de ez még Thaira-ra se hasonlít, ilyen volt velük az apjuk, mikor rossz fát tettek a tűzre, s mikor Allyn rájött, hogy ettől belső hangja megrémül és nem mer ellent mondani, megtanulta, hogyan csinálja. De csak ritkán alkalmazza, s ez most egy ilyen pillanat volt. S talán, ha a férfi abban a pillanatban a szemébe néz, akkor nem láthat benne mást, csak mérhetetlen fájdalmat és könyörtelenséget. Ennek ellenére gyorsan tovább indultak, de egyikük se szólt az út folyamán. Egyedül Thaira-val tud beszélni, aki kicsit sem kellemes dolgokat vág hozzá. S Allyn hiába akarja elfelejteni, amit belső hangja mond, a kétely benne van, s egyre erősebb és erősebb lesz.*
~Minek is kellenél neki? Ne vagy jó, semmire. Ő varázsló, ha egyszer megmutatja, mit tud, mindenki körülötte fog nyüzsögni. Arról meg nem is beszélve, hogy ő fogja elpusztítani az entitást. Amint lehet elfelejt minket, nem is akar majd rólunk tudni. Azt hiszed, hogy ez másként van? Te is tudod legbelül, hogy nekem van igazam. Ne tagadd Allyn, érzem. Egyre jobban elhatalmasodik rajtad a kétely és a félelem. Hagyd magad úgy könnyebb lesz! Úgyis az entitás nyer miért harcolnál?~
~Nem fogom, hagyni hogy nyerjen. Erős leszek! Mert annak kell lennem, hiszek benne. Mert szeretem! Ez ellen nem tehetdz semmit!~
*Azonban még így is, ilyen heves viták mellett, némán halad a gnóm mellett. Csak az erdőben szólalt meg megint a férfi, majd az követően a lány is. A másik következő mondatán elmosolyodik és visszatér a régi szerény Allyn, talán még dadogna is, ha nem bízna ennyire a férfiban.*
- Én tudtam! Viszont gondolom, te is ismered már annyira Thaira-t, hogy tudd, milyen mocskos eszközökkel játszik. Minden apró szomorúságot kihasznál, hogy elbizonytalanítsa a fél-elfet. S hiába tudom legbelül az igazat, nem hagyhatom folyton figyelmen kívül és hiába akarok tenni ellene, akkor is befolyásol valamennyire. De azt azért, jobb ha tudod, hogy mindig bízni fogok benned, bármi lesz. Csinálhat, vagy mondhat Thaira bármit, neked jobban hiszek.
*S ahogy ezt kimondja halványan elpirul. Igen Allyn visszatért, viszont maga se tudja hogyan, vagy miért. Persze miközben beszélt már az ösvényen haladnak. Majd mikor már kezd kirajzolódni a kikötő a férfi újra megszólal. S közli, hogy az egész kikötőn keresztül kell menniük. Mire Allyn kicsit elgondolkodik, majd vidáman mosolyogva válaszol.*
- Legalább edzésben leszük. Egy kis túra nem fog ártani. Nem lehet rosszabb, mint a csonttemető! Sőt szerintem, jobb is lesz. Abban a mágustotonyban, csak mágiával kapcsolatos dolgok vannak? Mert akkor az egy nagyon érdekes hely lehet.
*Hadarja végül csillogó szemekkel, s már siet is tovább egyenesen a kikötőbe.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-25 10:11:23
Üzenet elküldve: 2013-11-25 10:11:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A templomból kiérve igazán üdítően tud hatni a friss levegő, no meg persze az sem utolsó, hogy végre beszélhetnek. Persze ő tett egy sétát a városban, és többekkel is beszélt közben (ami a küldetésük szempontjából helytelen, viszont ez már későn jutott eszébe), így nem is érintette olyan mélyen a templom nyomasztó csendje. Ugyanakkor már igencsak szeretett volna kikerülni a Hallgatag hallótávolságából, hiszen mégiscsak egy veszélyes környék a templom. Legalábbis jelenleg, hogy az a szerzetes ott töltheti minden idejét. Habár... Lehet hogy már nincs is ott? Igaz ami igaz, neki csak a lélekkő volt a feladata, és mivel azt eltüntették, így talán már szükségtelennek érezték, hogy a férfi ott maradjon. Talán ezért is nem akadtak össze vele. No de akkor vajon mit terveznek most?*
- Jók rá a kilátásuk, hogy megszerezzük a hárpia szemét? *vonja fel a szemöldökét a gnóm, Thaira pedig láthatóan a mondat másik részét ragadja meg. Zrekil viszonylag szótlan miközben áthaladnak a folyóparton és a tisztáson, nem véletlenül, hiszen folyamatosan arról elmélkedik, hogy vajon mire készülnek most a Hallgatagok. Jó eséllyel mostanra sikeresen megtalálták a nyomukat, és kiderítették, hogy már megszerezték a trollfogat. Ezek után már csak gy dolgot tehetnek, megpróbálják megakadályozni, hogy hozzájuk jusson a hárpia szeme. Arról remélhetőleg fogalmuk sincsen, hogy merre akarják keresni a teremtményeket, mert különben a Grombar kastélyban kisebbfajta csata bontakozna ki. Egy dolog biztos, hogy ő nem adná olcsón egyikük életét sem, ha kell, bevet minden Hold- és Napvarázslatot, ami valaha a birtokába jutott. Sőt, még azokat a független varázslatokat is, amiket még meg sem tanult.*
- Akkor minden rendben *jegyzi meg* Akartam szólni, hogy elmegyek, viszont egyrészről aludtál, másrészről amúgy sem tartottam jó ötletnek a beszédet a templom falain belül. Viszont feltételeztem, hogy tudod, hogy visszajövök *jegyzi meg, miközben megtalálja az ösvényt, és elkezdi követni, míg nagyjából ki nem rajzolódik előtte a kikötő képe. Sajnos a mágustornyot ne látja innen, azonban egy dologban már biztos: jó helyen vannak. Az ösvény vége felé még megjegyzi:*
- Hát azt hiszem ide is értünk. A térkép szerint a torony a kikötő másik felén van, az jó hosszú séta lesz *mondja, miközben sóhajt egy nagyot.*
*A templomból kiérve igazán üdítően tud hatni a friss levegő, no meg persze az sem utolsó, hogy végre beszélhetnek. Persze ő tett egy sétát a városban, és többekkel is beszélt közben (ami a küldetésük szempontjából helytelen, viszont ez már későn jutott eszébe), így nem is érintette olyan mélyen a templom nyomasztó csendje. Ugyanakkor már igencsak szeretett volna kikerülni a Hallgatag hallótávolságából, hiszen mégiscsak egy veszélyes környék a templom. Legalábbis jelenleg, hogy az a szerzetes ott töltheti minden idejét. Habár... Lehet hogy már nincs is ott? Igaz ami igaz, neki csak a lélekkő volt a feladata, és mivel azt eltüntették, így talán már szükségtelennek érezték, hogy a férfi ott maradjon. Talán ezért is nem akadtak össze vele. No de akkor vajon mit terveznek most?*
- Jók rá a kilátásuk, hogy megszerezzük a hárpia szemét? *vonja fel a szemöldökét a gnóm, Thaira pedig láthatóan a mondat másik részét ragadja meg. Zrekil viszonylag szótlan miközben áthaladnak a folyóparton és a tisztáson, nem véletlenül, hiszen folyamatosan arról elmélkedik, hogy vajon mire készülnek most a Hallgatagok. Jó eséllyel mostanra sikeresen megtalálták a nyomukat, és kiderítették, hogy már megszerezték a trollfogat. Ezek után már csak gy dolgot tehetnek, megpróbálják megakadályozni, hogy hozzájuk jusson a hárpia szeme. Arról remélhetőleg fogalmuk sincsen, hogy merre akarják keresni a teremtményeket, mert különben a Grombar kastélyban kisebbfajta csata bontakozna ki. Egy dolog biztos, hogy ő nem adná olcsón egyikük életét sem, ha kell, bevet minden Hold- és Napvarázslatot, ami valaha a birtokába jutott. Sőt, még azokat a független varázslatokat is, amiket még meg sem tanult.*
- Akkor minden rendben *jegyzi meg* Akartam szólni, hogy elmegyek, viszont egyrészről aludtál, másrészről amúgy sem tartottam jó ötletnek a beszédet a templom falain belül. Viszont feltételeztem, hogy tudod, hogy visszajövök *jegyzi meg, miközben megtalálja az ösvényt, és elkezdi követni, míg nagyjából ki nem rajzolódik előtte a kikötő képe. Sajnos a mágustornyot ne látja innen, azonban egy dologban már biztos: jó helyen vannak. Az ösvény vége felé még megjegyzi:*
- Hát azt hiszem ide is értünk. A térkép szerint a torony a kikötő másik felén van, az jó hosszú séta lesz *mondja, miközben sóhajt egy nagyot.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:45:10
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:45:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq Cordulk//
*A bérgyilkos elgondolkodva hallgatja, Loq szavait. Miután az utolsó mondat is véget ért, gonosz vigyor kíséretében szólal meg.*
- Nem vagyok jártas ilyen téren, de aki potyautas funkcióját tölti be egy hajón, attól pénzt kéne kérni. Vagy elvágni a torkát és elvenni a pénzét. Ha már utazott akkor fizessen is érte. Mindegy, hogy pénzel vagy az életével. Csak fizessen. Végülis ez teljesen lényegtelen. Eszembe jutott. Inkább mesélj arról, hogy mit szoktatok csinálni a hajón. Érdekel, hogy hogyan élnek a kalózok.
*Amíg a választ várja, kissé elgondolkodik. A potyautasokkal szemben, nincs benne sajnálat. Arra tanították, hogy ne ismerjen kegyelmet senkivel kapcsolatban.*
*A bérgyilkos elgondolkodva hallgatja, Loq szavait. Miután az utolsó mondat is véget ért, gonosz vigyor kíséretében szólal meg.*
- Nem vagyok jártas ilyen téren, de aki potyautas funkcióját tölti be egy hajón, attól pénzt kéne kérni. Vagy elvágni a torkát és elvenni a pénzét. Ha már utazott akkor fizessen is érte. Mindegy, hogy pénzel vagy az életével. Csak fizessen. Végülis ez teljesen lényegtelen. Eszembe jutott. Inkább mesélj arról, hogy mit szoktatok csinálni a hajón. Érdekel, hogy hogyan élnek a kalózok.
*Amíg a választ várja, kissé elgondolkodik. A potyautasokkal szemben, nincs benne sajnálat. Arra tanították, hogy ne ismerjen kegyelmet senkivel kapcsolatban.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-23 09:47:12
Üzenet elküldve: 2013-11-23 09:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yaral Jorin//
*A bérgyilkos végül megígéri, hogy betartja ezeket a szabályokat. Loq ezt egy bólintással veszi tudomásul. Az arca még mindig komoly. Ő őszintén hisz ezekben a dolgokban. Az arcára csak a kölyök következő kérdése miatt kerül mosoly.*
-Hát azt általában a kapitány szokta eldönteni. De nagy kivételeket nem nézve legtöbb esetben tengerbe dobják azt a szerencsétlent. Hallottam, hogy egyszer valaki három napig kapálózott a lábával, hogy fennmaradjon de, végül jött egy kereskedőhajó és megmentették.
*A bérgyilkos végül megígéri, hogy betartja ezeket a szabályokat. Loq ezt egy bólintással veszi tudomásul. Az arca még mindig komoly. Ő őszintén hisz ezekben a dolgokban. Az arcára csak a kölyök következő kérdése miatt kerül mosoly.*
-Hát azt általában a kapitány szokta eldönteni. De nagy kivételeket nem nézve legtöbb esetben tengerbe dobják azt a szerencsétlent. Hallottam, hogy egyszer valaki három napig kapálózott a lábával, hogy fennmaradjon de, végül jött egy kereskedőhajó és megmentették.
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-21 08:57:13
Üzenet elküldve: 2013-11-21 08:57:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq Cordulk//
*Yaral figyelmesen hallgatja Loq beszédét.*
- Nos, engem nem könnyű megölni. De természetesen odafigyelek, hogy mindig betartsam ezeket a fontos dolgokat.
"Sokan akartak már eltenni láb alól. Csakhogy ez az ork váltig állítja, hogy ezeken a dolgokon az életem múlik. Akkor már csak van benne valami igazság. Sőt. Én vagyok a hülye, hogy nem vettem komolyan az első pillanattól kezdve."
- A balszerencse is egy fontos tényező. Arról már én is hallottam, hogy egy nő a hajón balszerencsét hoz. Esetleg szabad megkérdeznem, hogy mi történik a potyautasokkal? Furdal a kíváncsiság, bár azért van tippem, hogy hova kerülnek.
"Akit a tengerbe dobnak az általában meghal. Én magamtól ugrottam a vízbe amikor megöltem Filont."
*Yaral figyelmesen hallgatja Loq beszédét.*
- Nos, engem nem könnyű megölni. De természetesen odafigyelek, hogy mindig betartsam ezeket a fontos dolgokat.
"Sokan akartak már eltenni láb alól. Csakhogy ez az ork váltig állítja, hogy ezeken a dolgokon az életem múlik. Akkor már csak van benne valami igazság. Sőt. Én vagyok a hülye, hogy nem vettem komolyan az első pillanattól kezdve."
- A balszerencse is egy fontos tényező. Arról már én is hallottam, hogy egy nő a hajón balszerencsét hoz. Esetleg szabad megkérdeznem, hogy mi történik a potyautasokkal? Furdal a kíváncsiság, bár azért van tippem, hogy hova kerülnek.
"Akit a tengerbe dobnak az általában meghal. Én magamtól ugrottam a vízbe amikor megöltem Filont."
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:48:37
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:48:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Miután kellő időt töltött és kiélvezte a Tündérkert szépségét még egyszer benézett a közeli öreg varázslóhoz is. Elbeszélgetett az mesterrel majd haza indult. Az utat már ismerte viszont most is nagyon elfáradt.*
~Ha tudásom elég nagy lesz akkor majd az utazás fáradalmait megkönnyítem számomra. Biztos hogy, van ilyen varázslat de, ha mégsem akkor majd én létrehozom. Persze ahhoz jobban meg kell majd ismernem a mágia világát. Ezt meg is tehetem hisz már biztos bevételem is van. A mesterem is gratulált ehhez. Az egészben a legjobb hogy, nemcsak a fizetség de, a munka is szerencsés volt számomra.~
~Ha tudásom elég nagy lesz akkor majd az utazás fáradalmait megkönnyítem számomra. Biztos hogy, van ilyen varázslat de, ha mégsem akkor majd én létrehozom. Persze ahhoz jobban meg kell majd ismernem a mágia világát. Ezt meg is tehetem hisz már biztos bevételem is van. A mesterem is gratulált ehhez. Az egészben a legjobb hogy, nemcsak a fizetség de, a munka is szerencsés volt számomra.~
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:20:11
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yaral Jorin//
*A kölyök megjegyzésére vagy mert valamilyen bogár a szájába repült de, az ork köp egy nagyot. Ezután megszólal.*
-Ezek nemcsak babonák kölyök. Ezeken múlik az életed. Azért nem találkoztál még ilyen alakkal mert az ilyen fickókat nem találják meg. Vagy a természet a férfi hülyesége miatt vagy a legénység de, mihamarabb megöli azt a fickót. Én is tettem már el láb alól olyanokat akik veszélyeztették a hajót mert a parton üldögélt kifordított felsőben és fedélzetre akart lépni. Könnyű eltüntetni egy fickót este a hajóról. Csak másnap veszik észre, hogy ő eltűnt és véres a vitorlavászon.
*Loq arcán egy izom se mozdul miközben ezt mondja.*
*A kölyök megjegyzésére vagy mert valamilyen bogár a szájába repült de, az ork köp egy nagyot. Ezután megszólal.*
-Ezek nemcsak babonák kölyök. Ezeken múlik az életed. Azért nem találkoztál még ilyen alakkal mert az ilyen fickókat nem találják meg. Vagy a természet a férfi hülyesége miatt vagy a legénység de, mihamarabb megöli azt a fickót. Én is tettem már el láb alól olyanokat akik veszélyeztették a hajót mert a parton üldögélt kifordított felsőben és fedélzetre akart lépni. Könnyű eltüntetni egy fickót este a hajóról. Csak másnap veszik észre, hogy ő eltűnt és véres a vitorlavászon.
*Loq arcán egy izom se mozdul miközben ezt mondja.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-20 14:49:12
Üzenet elküldve: 2013-11-20 14:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq Cordulk//
*A lassú baktatás végül eredményt hoz. A dokkok elmaradnak a hátuk mögött. Nemsokára elérnek egy erdei ösvényhez. Yaral a büdös életben nem járt még itt. Már-már el is felejti, hogy az imént kérdezett valamit, amikor Loq elkezd a babonákról a beszélni. A bérgyilkos figyelmesen hallgatja, elvégre úgy fest a dolog, hogy kalóz lesz. Márpedig ha az lesz, akkor most épp fontos tudnivalókat gyömöszölnek a fejébe.*
- Hmmm...Olyannal még nem találkoztam aki babona miatt vesztette volna életét. Viszont jópár olyan ember van az erdőben elföldelve, vagy a tenger fenekén aki rosszkor volt rossz helyen. Vagy összetévesztették valakivel. A balszerencse egy fontos tényező.
*A lassú baktatás végül eredményt hoz. A dokkok elmaradnak a hátuk mögött. Nemsokára elérnek egy erdei ösvényhez. Yaral a büdös életben nem járt még itt. Már-már el is felejti, hogy az imént kérdezett valamit, amikor Loq elkezd a babonákról a beszélni. A bérgyilkos figyelmesen hallgatja, elvégre úgy fest a dolog, hogy kalóz lesz. Márpedig ha az lesz, akkor most épp fontos tudnivalókat gyömöszölnek a fejébe.*
- Hmmm...Olyannal még nem találkoztam aki babona miatt vesztette volna életét. Viszont jópár olyan ember van az erdőben elföldelve, vagy a tenger fenekén aki rosszkor volt rossz helyen. Vagy összetévesztették valakivel. A balszerencse egy fontos tényező.
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-17 19:49:11
Üzenet elküldve: 2013-11-17 19:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yaral Jorin//
*A dokkok közül kiérve egy erdei ösvényhez kerülnek. Loq kevésszer járt még itt de, van egy olyan érzése hogy, minimum egyszer még felkeresi ezt a helyet. A kölyök kérdésére készségesen válaszol. Jól ismeri ezeket a babonákat hisz ezek közt nőtt fel.*
-Először is péntekeken tilos hajóra szállni de, vasárnap szerencsés. Mikor a fedélzetre lépsz a tenyeredbe kell köpni és egyszer megfordulni a sarkadon hogy, szerencsés légy és induláskor sót kell szórni a tengerbe. A zöld hajó szerencsétlenséget hoz. Ja és tengerre szállás előtt tilos a parton üldögélned mert összepréseled a szerencséd. Ha bokrokról levágott ágakat viszel a tengerre az is szerencsés de, az örvény a tengeren az nem. Ezeket fontos tudnod.
*A dokkok közül kiérve egy erdei ösvényhez kerülnek. Loq kevésszer járt még itt de, van egy olyan érzése hogy, minimum egyszer még felkeresi ezt a helyet. A kölyök kérdésére készségesen válaszol. Jól ismeri ezeket a babonákat hisz ezek közt nőtt fel.*
-Először is péntekeken tilos hajóra szállni de, vasárnap szerencsés. Mikor a fedélzetre lépsz a tenyeredbe kell köpni és egyszer megfordulni a sarkadon hogy, szerencsés légy és induláskor sót kell szórni a tengerbe. A zöld hajó szerencsétlenséget hoz. Ja és tengerre szállás előtt tilos a parton üldögélned mert összepréseled a szerencséd. Ha bokrokról levágott ágakat viszel a tengerre az is szerencsés de, az örvény a tengeren az nem. Ezeket fontos tudnod.
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-13 20:15:26
Üzenet elküldve: 2013-11-13 20:15:26
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Aern a tegnap esti mulatozás után fájó fejjel ébredt. Ezt a fejfájást a fejéhez vágódó kártyalap is növelte. Mikor odakapja a fejét hogy, megnézze ki volt az elmosolyodik. Egy alacsony fickó áll az ajtóban. Aern felül az ágyban és mivel a feje majd szét robban kevesebb kedvvel mint szokott üdvözli az idegent. Persze a mosoly le nem fagyna róla.*
-Heló bűvész. Meglepő hogy, van még kezed amivel azokat a kártyákat dobálhatod.
-Nekem még van de, Puhány már fél kézzel marad.
*Aern szeme kikerekedik ennek a hírnek a hallatán az alacsony fickó pedig folytatja.*
-A városőrök lecsapták. Lehet hogy, idejönnek legközelebb jobb ha elmegyünk.
*Aern akármilyen makacs a városőrséget azért most nem vállalná be. Elindulnak és hamar eljutnak az erdőbe. Út közben szótlanok.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.17 19:58:28, a következő indokkal:
Jelpótlás.
-Heló bűvész. Meglepő hogy, van még kezed amivel azokat a kártyákat dobálhatod.
-Nekem még van de, Puhány már fél kézzel marad.
*Aern szeme kikerekedik ennek a hírnek a hallatán az alacsony fickó pedig folytatja.*
-A városőrök lecsapták. Lehet hogy, idejönnek legközelebb jobb ha elmegyünk.
*Aern akármilyen makacs a városőrséget azért most nem vállalná be. Elindulnak és hamar eljutnak az erdőbe. Út közben szótlanok.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.17 19:58:28, a következő indokkal:
Jelpótlás.
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-07 20:56:14
Üzenet elküldve: 2013-11-07 20:56:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
*Mordach néha elmosolyodik az orkok értelmetlen beszédén, mikor kicsit közelebb kerül hozzájuk. Nagyon jó harcos ez a zöld népség, valóban igazán erős izomzattal rendelkeznek, nem is beszélve a kitartásukról és a fájdalomtűrésükről.. Ismét csak az egyensúlyt hozhatja fel a Vörös, hiszen ekkora fizika erő nem járhat veszteségek nélkül, s ez biz' a fajba eredendően be van kódolva, hiszen valóban nem az eszükről híresek. Sajnos könnyedén át lehet őket ejteni, s erre még egy nyüzüge kisember is képes lenne! Ők leginkább arra jók, hogy veszedelmes gyilkológépként vessék bele magukat a háborúba, s csak öljenek.
Épp mikor Mordach e gondolatainak közepette hátrapillant az orkokra, hirtelen patadobogás hangját hallja meg valahonnan elölről. Egy pillanatra keze a kardjára vándorol, acélkarma pedig megfeszül, azonban pár pillanat alatt fel is méri a helyzetet, s leengedi a kezeit. Nem lehetnek az üldözők, hiszen nekik a másik irányból kellene jönniük, nem pedig szemből, emellett nem is néznek ki a távolból gyanús alakoknak. A porfelhő pedig egyre csak közeleg és közeleg, míg nem a kis csapat megáll mellettük, s Mordachnak egyből feltűnik a tény, hogy biz' egy elkényeztetettnek tűnő nemes ifjonccal van dolguk, kinek elméjét teljesen elvakították az aranypénzek! Bár Mordach is igen sok pénzzel rendelkezik, nem egy helyen tárolva, viszont róla sosem mondanák azt, hogy teli van a zsebe érmékkel, hiszen sem külseje, sem jelleme nem árulkodik erről. Inkább néz ki egy átlagos - se nem szegény, se nem gazdag - vándornak, aki az alkalmi munkákból szerzett pénzt azonnal elkölti. Ám a Vörösnek mindig is volt sütnivalója, s világ életében szerette félrerakni vagyonát. Sosem költött értelmetlen dolgokra, sőt, inkább befektette vagyonát, így az bőségesen kamatozott nem egyszer.. Ám ez a nemes ficsúr mintha csak egyik napról a másikra gazdagodott volna, ami azt eredményezte, hogy a nála alacsonyabb szinteken levőket mélységesen lenézi. Mordach sosem tett különbséget vagyon alapján, sőt, mi több, kiknek kevesebb jutott e világban, azok testileg és lelkileg is sokkal erősebbek, mint azok, kiknek mindent a hátsója alá raktak, s életükben nem emeltek fel egy kis seprűt sem, s a testőröknek hála, mindig védve voltak. Ehhez képest Mordach - és a hozzá hasonlók - önerőből kereste meg mindig is az ételre valót. Rengeteget vadászott, halászott, vagy éppen a földeken takarította be a zöldségeket, a termést, s finom ételeket rittyentett belőlük. Harc terén is mindig azt tartotta, hogy ha másra van utalva, akkor sokkal kevesebb esélye van a túlélésre e világon, hiszen nem lehet mindig valaki mellette, emellett egy igazi férfihez nem méltó viselkedés lenne az, hogy mással védeti meg a hátsóját. Természetesen a kezdeti időkben számos sérülés érte, jópárszor helyben hagyták már - hiszen az ember nem harcosként jön e világra -, viszont ahogy teltek, múltak az évek, egyre többet tanult, egyre többet edzett, s ez által egyre többször keveredett éles helyzetekbe, így korán megtanulta, hogy védheti meg magát. A mai napra remek harcos vált belőle, s ez biz' nem annak volt köszönhető, hogy az aranypénzeket úgy szórta, mint a vizet!
A nemes útjából ugyan eláll a férfi, viszont az orkok láthatóan meg sem mozdulnak. Egy aprót odaköhint nekik, jelezve, hogy nem ártana elkerülni a feltűnést, hiszen láthatóan pontosan Arthenior felé igyekeznek, így könnyedén átadhatják az ottaniaknak az információt, akik természetesen azonnal a nyomukba erednének, ami nem lenne célszerű, hiszen a dokkoknál először is meg kell találni az illetőt, akinél ott lapul a nyakék, másodszor azt valahogy meg kell szerezni, ami Mordach érzései szerint nem lesz éppen egyszerű dolog, hiszen minden bizonnyal nem fogja csak úgy ingyen odanyomni a kezükbe.. Ám a zöldségek nem mozdulnak egy tapodtat sem, ami egy átlagos, nem pökhendi nemes számára nem jelentene nagy gondot, hiszen ki lehetne kerülni őket, de nem, ennek a szerencsétlenek pont ott kell elhaladnia, ahol ezek állnak.. Nem elég széles az út, egyáltalán! Már a hangjától is kirázza a hideg a Vöröst, enyhe undor is kiül az arcára, hiszen bár az orkok intelligenciája igen kicsiny, mégis őket sokkal jobban tiszteli, mint ezt itt! Szíve szerint bevetné ismét a jó öreg "eldobom a kardom, álljon beléd" módszert, persze úgy, hogy ez a mitugrász ne haljon belé, hisz mi élvezet lenne abban, ha egyből a túlvilágra kerülne? Tanulja meg, hogy az élet nem csak a jó dolgokról szól, hanem szenvedni is kell benne! Márpedig egy erős fizikai fájdalom egy ilyet könnyedén kikészítene..
E gondolatok hatására hirtelen megrázza a fejét, s picit megdörzsöli vérszín szemeit. Mostanság túl sok sötét gondolat kavarog a fejében, túl sokszor képzeleg arról, milyen élvezetes lenne valakit szenvedni látni, valakibe megmártani a kardját, s végignézni, ahogy a vére megalvad a pengéjén.. Túl sokszor jár akaratlanul is ezen az esze, ám ez számára nem túl biztató, hiszen ő nem fog gyilkológéppé válni, neki nem az a rendeltetése e világon, hogy millió életet küldjön a túlvilágra. ~ Megelégszek pár százezerrel is.. ~ Mosolyodik el enyhe gonoszkás éllel, ám figyelme inkább a nemesre terelődik, aki igen kellemetlen helyzetbe került balga szolgája miatt. A Vörösnek nem is kell több, hangosan elkezd kacagni gúnyosan, még hasához is kap! Remélhetőleg a mitugrászban ennek hatására nő a feszültség, s már a lelki bajok miatt megérte őt gyötörni!*
- Vigyázz a szádra, fattyú! *förmed rá végül, hiszen a tiszteletlensége nagyon dühbe gurítja a férfit* A helyedben megválogatnám a szavaim, kutya! Egymagam szétverném az egész bagázst, hát ezekről itt mögöttem ne is beszéljünk! *áll amolyan védekező pozícióba az orkok elé* De egyelőre elég volt az öldöklésből..
*Csitítja le saját magát, miközben végignézi, hogy alázza meg lényegében a szolgáját, ki vétett egy apró hibát, s ezért minden bizonnyal nagyon meg fog fizetni a jövőben. Egyértelmű, hogy innentől gyalog kell megtennie vissza az utat, s ki tudja, hány vesszőcsapást kell elszenvednie majd otthon a vétkéért. Azonban a Vörös bármennyire is próbál sajnálatot érezni, egyszerűen nem megy neki. Képtelen arra, hogy most más baján gondolkodjon, s képtelen átérezni a helyzetet is. Egyedül Nolieval van úgy, hogy az ő gondja Mordaché is, hiszen nem véletlenül tart vele a kikötőbe.. Mindenesetre a férfinek egy remek kis terv ötlik az eszébe, amivel ugyan nem segíti ki teljesen a szolgát, a nemest meg végképp, sőt! Remélhetőleg nagy baja fog származni neki, ha sikerül a terve..*
- Rendben, megteszem!
*Ennyi, nem is mond többet, csupán biztatóan biccent a nemes felé - persze nem tudja megállni az ajkainak szegletében megbúvó gonosz vigyor sem! Amaz hamar el is iszkol, úgy látszik, hogy nagyon sietős dolga akadt, a szolgáját pedig teljesen magára hagyta. Nem lepődne meg a férfi, ha az teljesen meg lenne rémülve, hiszen a társaság nem éppen biztató: két ork, akikről könnyedén lerí, hogy ok nélkül szétcsapnának egy fejet; egy gonosz kis törpe, kinek szakálla ki tudja, milyen fegyvereket rejt; egy szép hölgyemény, akiről inkább mondaná azt az ember első pillantásra, hogy egy kegyetlen csendesgyilkos; egy bájos tündérhölgy, aki szépsége ellenére is sugall valami sötétet, s egy térdig lenyúló vörös hajú s szemű férfi, kinek egyik kezében pengeéles hosszúkard, másikban pedig acélkarmok.. Biztató egy látványt nyújtanak, az már biztos!
A férfi nem is habozik tovább, odalép a szolga mellé, bakancsa még porzik is egyet az úton, majd miután visszacsatolja magára hosszúkardját, megveregeti a másik vállát.*
- Ne aggódj, visszahozom azt a címert! Viszont van egy ötletem.. Ahogy látom, igen rondán bánik veletek, így ha van egy kis bátorságod, akkor nagyon könnyedén sárba tiporhatod a nevét, és felszabadulhatsz! Csak várj itt, ne mozdulj el innen, ha visszaértem, részletesebben el fogom mondani, mit kell tenned! *ekkor az égre pillant* Viszont hamarosan be fog sötétedni, sőt, mire visszaérek, addigra már nagy valószínűséggel korom sötét lesz, így azt javaslom, hogy kuporogj be az út mentén egy bokorba, vagy mássz fel az egyik fára, s telepedj le egy lejjebbi ágon. Az útonállók gyakoriak errefelé, főleg, hogy bizonyos kereskedők este teszik meg útjukat, így azokat könnyebb kifosztani, emellett a vadak sem fognak kímélni, ha megtalálnak.. S ha el akarjuk intézni a te nemesed, ahhoz rád is szükség lesz!
*Utolsó mondatának közepén már tesz is egy lépést a ló felé, kinek a fejét meg is paskolja egy kicsit, jelezve, hogy nem kell tartania tőle. Azonban az meg sem rezzen, egyáltalán nem látszik rajta idegesség, sőt, nagyon nyugodt és engedelmes állatnak tűnik. Gyorsan fel is pattan a patásra, majd a társasága felé szól.*
- Egy lóval ugyan gazdagodtunk, s ha nem bánjátok, akkor én tennék egy kis kitérőt a torony felé! Mire odaértek gyalog a kikötőhöz, addigra én is ott leszek! Szerintem észre fogtok venni! *kacag fel* Addig pedig vigyázzatok egymásra, te pedig *mutat Roet felé* különösen figyelj Noliera, nem szeretném, ha bármi baja esne az út alatt.. Ha szerencsém van, akkor még pár varázstekercset is tudok szerezni, ami akár hasznos is lehet, ha esetleg bajba keverednénk megint - már pedig érzéseim szerint nem fogjuk elkerülni! *vakarja meg állát* Hát akkor további jó utat, hamarosan látjuk egymást!
*Ekkor búcsúzóul odalépked az állattal az ébentündér mellé, majd hirtelen lehajol, s nyom egy csókot a hölgy homlokára. Egyáltalán nem tolakodó, sőt, ha a másik eltolja magától, akkor nem is erőlködik, ez csupán amolyan "vigyázz magadra" elköszönés volt. Egy pillanatra ugyan még magán is meglepődik, hiszen ez egy éles váltás volt a gyilkos gondolatok után, de hát Noliet mondhatni befogadta a lelke, s erősen ragaszkodik ahhoz, hogy megvédje a másikat. Maga sem tudja igazán, hogy miért, egyszerűen csak erősen érzi, hogy ezt kell tennie bármi áron, s az érzékei eddig sosem csalták meg - hát nem is most fogják!
Még egy utolsót biccent a szolga felé is, no meg a törpe és kis serege felé is, majd megindítja a lovat, s az ő nyomában is kisebb porfelhő keletkezik. Az ösvény végén még láthatják, ahogy a vörös hajkoronája lángoló tűzként szeli át a levegőt, mintha csak egy lángnyelvekben égő, démoni alak ülne a lovon, s ijesztgetné a népet.. Na nem mintha Mordach nem lenne szívesen rémtörténet szereplő, mint "vigyázz kislányom, eljön a Lángképű, s körbefonja a nyakad égő hajkoronájával, ha nem alszol el lassan". Nem mintha eddig nem lenne ismert eléggé nem éppen szokványos külsejéről, egy rémtörténet-főszerep tenné csak igazán az i-re a pontot!
Alig telik el vagy harminc másodperc, a patás már egyre gyorsabban süvít az erdő vége felé, már látni is a távolban a szántóföld messze nyúló tábláit! A farengeteg lombkoronája bár a hűvös idő közeledtével lehullajtotta levelének nagy részét, ám a sűrű ágak még így is sötétebb lepelbe burkolják az erdőt. Lehet, hogy nem volt túl előnyös felső ruházat nélkül vágni neki az útnak, na de ki gondolta volna, hogy megint ilyen kis kalandba keveredik? Na, nem mintha rosszul érezné magát attól, hogy nem borítja szövet a felsőtestét, sőt! Nagyon is élvezi, ahogy a hűvös, őszi szellő szinte húsába mar, ahogy vágtáznak! Eszébe is jutnak azoknak a csodás idők, mikor saját lovával szelték a hegyeket, réteket.. Mily szép idők is voltak! Mindketten szerették a gyorsaságot, s mikor vágtáztak, az a mennyei szabadságérzés szinte leírhatatlan volt! Most is van egy enyhe bűntudata a férfinek, hiszen szegény, hűséges állatát ott hagyta az istállóban.. Ha tehette volna, őt hozta volna magával egyértelműen, ám sajnos gyorsan kellett cselekedni a nap első felében, így egyáltalán nem volt lehetősége arra, hogy az istállóhoz tegyen még egy kitérőt is, hiszen nem egy őrnek, vagy a képviselő embereinek szúrt volna szemet - elvégre ha már csak annyit mondanak nekik, hogy "keressetek egy vörös hajú és szemű férfiembert", már ilyen kevés információval is könnyedén elkapták volna a férfit. Hányan ajánlották már neki, hogy szabaduljon meg hajkoronától, legyen tarkopasz, így feltűnésmentesen járhatná a világot.. Azonban Mordach e szavak hallatán mindig hangosan felkacagott, hiszen számára annyira képtelennek tűnik e gondolat, hogy az hihetetlen! A térdig lenyúló, igazán különleges színű hajkorona szinte már a védjegye lett, s mondhatni, hogy ezzel kiemelkedik a szürke, átlagos, ugyanolyan külsejű emberek világából. Függetlenül attól, hogy sosem számított neki más véleménye, mégis fontos számára, hogy kiemelkedjen az átlagból - nem mások véleménye miatt, hanem maga miatt. Tiszta szívéből gyűlöli a szürke embereket, mondhatni még a gyomra is felfordul néha, mikor Arthenior városában például végigsétál a piactéren, s alaposabban megnézi a népet.. Alaposabban?! Ezeket még alaposabban sem lehet megnézni, hiszen a tekintet hamar elterelődik másra - mondjuk egy furcsán szálló légyre -, hiszen nincs rajtuk semmi olyan, mely megragadná a tekinteteket. Mordach ugyan nőcsábásznak számít, ám már őt sem hatja meg túlságosan egy szép külső, ha lerí az adott hölgyről, hogy annyira átlagos, mint egy darab fa a hatalmas erdőben. Ő mindig is a tündöklő gyémántokat vette észre, s talán ezért is ragaszkodik annyira ahhoz, hogy Noliet megvédje. Nem járja át a szerelem, sőt, ennek egy halovány jelét sem mutatja, viszont erősen érzi, hogy a hölgy biz' egy ilyen különleges gyémánt, amire vigyázni kell, hiszen nagyon kevés van belőlük..
Megannyi gondolat cikázik a Vörös fejében, szinte teljesen elvarázsolódik, ahogy vágtáznak, ebből viszont hamar felébred, hiszen egy eléggé lenyúló ág a feje mellett cikázik el, melynek egy kiálló része enyhén felkarcolja a férfi bőrét! Fájdalmat ugyan egyáltalán nem érez, hiszen a hűs levegő következtében bőre kissé átfagyott, így csupán enyhe égető érzés kezd elterjedni arcán, ahogy egy aprócska vérpatak kúszik le állán. Ez utóbbit sem igazán érzi, hiszen a vágtázás következtében süvítő szél miatt a kis vérpatak apró részekre bomlik, s befesti Mordach arcának bal felét, mintha csak valami szokatlan harci festés díszítené az arcát! Ám ez a hirtelen jött ág szerencsére teljesen felébreszti őt. Mostanság amúgy is túlságosan sokat gondolkozik olyan dolgokon, melyek lelkét a sötétebbik oldal felé billenthetik. A szürke emberek utálata, a pökhendi alakok szenvedése, és még sorolhatnánk.. Bár nem tudja, hogy eme gondolatok honnan erednek, miért, csupán tippjei vannak. Az egyik ilyen az, hogy ezt mind-mind egy szokatlan csillagállásra fogja. Bizonyított tény, hogy az ember hangulata s közérzete változik egy-egy csillagállás során. Valakinek enyhén, valakinek komolyabban, s talán épp egy ilyen a Vörösben a gyűlöletet ébreszti fel leginkább. A másik ilyen magyarázat az talán az, hogy az elfeledett múltja feltörni készül - talán régen is rengeteg gyűlölet volt benne, talán nem volt az a kedves, védelmező, hős harcos, mint most. Talán egy vérszomjas orgyilkos volt, kinek nem számított senkinek sem az élete.. Hiába feledett el mindent a baleset következtében, bizonyos érzetek, hangulatok rejtetten ott lapulnak elméjének egy apró kis zugában.. S végül az utolsó magyarázat az lehet, hogy a Sors teszi próbára, avagy így próbálja mutatni neki az utat. Talán ahhoz, hogy sikeresen teljesítse a kitűzött célt, ahhoz sokkal jobban el kell válnia lelkileg az emberektől, s talán olyan szintre kell süllyednie - avagy emelkednie -, ahol nincsen sajnálat, nincsen együttérzés. Bármi is legyen, nagyon érződik a levegő kis rezgéseiből, hogy valami készülőben van, valami olyan, mely nagy hatással lesz Mordach életére.. Ezért is mondhatjuk azt, hogy izgatottan néz a jövőbe, s valamilyen szinten várja s kíváncsi arra, hogy vajon mi fogja őket várni ott a kikötőben, s hogy mi lesz ennek az egész nyakék kérdésnek a vége. Valaki nagyon pórul fog járni, az már biztos, de hogy nem Ő lesz az, arra a fejét tenné!
Hiába is próbál az útra figyelni, egyszerűen nem megy neki! Épp az ötlik fejébe, hogy vajon mi lehet Goldajjal és Rodenrikkel.. Vajon még mindig megy közöttük a harc? Függetlenül attól, hogy mindketten a nemesi réteg egy szánalmas alcsoportjába tartoznak, Goldajnak azért van stílusa.. Rodenrik egy szukájának hulláját a kertjébe dobni bár eléggé aljas húzás, ám meg kell hagyni, hogy ha az ember valakit lelkileg akar megtörni, akkor arra a legjobb módszer egy másik ember. Bár a Vörös szerint még ezt is lehetett volna fokozni, mondjuk a testrészeit egyenként a kapura tűzni, esetleg vérrel a falra festeni valami ősi átokszöveget, esetleg tán olyan jelképet vésni rá vérrel, melytől megijedhet.. Bár tény, hogy ez már nagyon alapos tervezgetést igényel, hiszen Rodenrik házát nem egy őr védte, amit tapasztaltak is Roettel. Hát ki mással? Ennek a kis kalandnak az emléke még mindig ott ég a Vörös oldalán, szerencsére már kisebb felületi seb formájában, ám tény, hogy az egyensúly megmaradt: megszentségtelenített egy hullát, ezért nyilat kapott az oldalába.. Őszintén szólva nem is igazán bánja, hiszen tudja, hogy a tetteit a Sors ki fogja egyenlíteni. Bár e nyakékre alapuló kaland során életeket vett már el, azonban ebbe az egészbe nem önszántából lépett be, hanem mondhatni belekeveredett. Bár tény, hogy élvezte, ahogy éles pengéje hangosan átfúródik a bandita gerincén, s átlyukasztja tüdejét.. ~ Ajj, fránya gondolatok! ~
Rázza meg egy pillanatra fejét, hiszen megint elkalandozott! Inkább hagyja, hogy a süvítő szél erősen áramoljon le tüdejébe, s így nagy levegőket véve reméli, hogy le tudja csillapítani erősen lázongó gondolatait. Bár szinte biztos benne, hogy ez nem igazán fog sikerülni, talán egy nagy alvás, s némi egyedüllét a természet lágy ölén rendbe rakná elméjét, viszont az a tény, hogy kezéhez az elmúlt napban több halott vére is tapadt az olyan.. felemelő.. édes.. Mintha csak valami isten lenne, aki egy csettintéssel veszi el az életeket. Vagy éppen maga a Halál. A Halál egy Vörös angyala..*
- Gyerünk, vágtázz, gyorsabban!
*Kiáltja végül a ló felé, hogy amolyan egyoldalú kommunikációt létesítsen vele, hiszen addig sem jár ilyeneken az esze.. ~ Kezdek megőrülni teljesen.. Nem, az őrület a gyengeség jele, én pedig nem vagyok gyenge! Nyomós oka van az érzéseimnek, s ki is fogom deríteni, hogy mi az! Na és.. mikor kezdtem én magamban beszélni?! ~ El is kezd kacagni azonnal, mintha nem lenne ki a négy kereke, bár eléggé érzi, hogy leginkább a kimerültség teszi ezeket. Az sem lepné meg, ha elkezdene képzelődni, bár ennek valójában nagyon kicsi az esélye, hiszen a fáradtság sosem tudta még annyira kikezdeni, hogy hallucináljon. Bizonyos gombák hatására mondjuk már sikerült neki, no de ennek semmi köze a kimerültséghez!
Függetlenül attól, hogy mennyi minden szaladt át a fején az elmúlt időben, csupán alig pár perc telt el azóta, mióta ott hagyta a többieket. Ezt az is jelzi, hogy körülbelül öt másodperces vágta után teljesen megszűnnek a fák, s a helyüket a csodás, dombokon elterülő szántóföldek veszik át, melyeknek horizontjában ott bújik meg a Nap, mely lassú altatódalát már el is kezdte dúdolni a tájnak. Egyértelmű, hogy a férfi sötétedés után fog csak visszaérni, viszont ez a patás szerencsére nagyon is gyors állat, így remélhetőleg a kis csapatának nem kell sokat várnia, s ami még pozitív, hogy lóháton könnyebben észre is veszi őket a dokkok szűkös utcáiban.. Emellett nem egy varázslat birtokában van, így az út során kicsit bemelegítheti mágia tudását is. Bár harcok során nem igazán szereti alkalmazni, hiszen akkor jobb szereti a fizikai harcot mindennemű mágia nélkül, viszont azt be kell vallani, hogy nagyon hasznos tud lenni, már csak olyan apró szempontokból is, mint például a fénycsinálás. Egy éjjeli erdei úton, mikor haladni kell, nagyon fontos lehet, hiszen nem mindig nyílik lehetőség az ember számára arra, hogy tüzet csiholjon, ám ha meg van a megfelelő tudása, akkor egy kis ige elmormolásával már úszhat is a fényben!
S a gondolatok egyre csak követik egymást, ezért is jut Mordach eszébe egy remek ötlet, mellyel talán lecsillapíthatná kicsit gondolatait. Egy pillanatra lelassítja lovát, majd teljesen megállnak. A Vörös halkan el is kezd mormolni egy igét, mely ha sikerül, akkor apró kis tündérek bukkannak fel egy ezüstös gömbből, melyek a feje körül kezdenek játszadozni, leröppennek vállára, s a patás hátán is boldogan foglalnak helyet. Pillanatokon belül érzi is már, hogy elméje megnyugszik kicsit, ami nem véletlen, hiszen e varázslatnak épp ez a célja. Mikor az ezüstös kis lények kényelmesen helyet foglalnak a vállán, a hajkoronájában, vagy az állat sörényén, akkor megindítja lovat, s már vidámabb gondolatok közepette kezdik szelni a szántóföldeket, egyenesen a mágustorony felé!*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Mordach néha elmosolyodik az orkok értelmetlen beszédén, mikor kicsit közelebb kerül hozzájuk. Nagyon jó harcos ez a zöld népség, valóban igazán erős izomzattal rendelkeznek, nem is beszélve a kitartásukról és a fájdalomtűrésükről.. Ismét csak az egyensúlyt hozhatja fel a Vörös, hiszen ekkora fizika erő nem járhat veszteségek nélkül, s ez biz' a fajba eredendően be van kódolva, hiszen valóban nem az eszükről híresek. Sajnos könnyedén át lehet őket ejteni, s erre még egy nyüzüge kisember is képes lenne! Ők leginkább arra jók, hogy veszedelmes gyilkológépként vessék bele magukat a háborúba, s csak öljenek.
Épp mikor Mordach e gondolatainak közepette hátrapillant az orkokra, hirtelen patadobogás hangját hallja meg valahonnan elölről. Egy pillanatra keze a kardjára vándorol, acélkarma pedig megfeszül, azonban pár pillanat alatt fel is méri a helyzetet, s leengedi a kezeit. Nem lehetnek az üldözők, hiszen nekik a másik irányból kellene jönniük, nem pedig szemből, emellett nem is néznek ki a távolból gyanús alakoknak. A porfelhő pedig egyre csak közeleg és közeleg, míg nem a kis csapat megáll mellettük, s Mordachnak egyből feltűnik a tény, hogy biz' egy elkényeztetettnek tűnő nemes ifjonccal van dolguk, kinek elméjét teljesen elvakították az aranypénzek! Bár Mordach is igen sok pénzzel rendelkezik, nem egy helyen tárolva, viszont róla sosem mondanák azt, hogy teli van a zsebe érmékkel, hiszen sem külseje, sem jelleme nem árulkodik erről. Inkább néz ki egy átlagos - se nem szegény, se nem gazdag - vándornak, aki az alkalmi munkákból szerzett pénzt azonnal elkölti. Ám a Vörösnek mindig is volt sütnivalója, s világ életében szerette félrerakni vagyonát. Sosem költött értelmetlen dolgokra, sőt, inkább befektette vagyonát, így az bőségesen kamatozott nem egyszer.. Ám ez a nemes ficsúr mintha csak egyik napról a másikra gazdagodott volna, ami azt eredményezte, hogy a nála alacsonyabb szinteken levőket mélységesen lenézi. Mordach sosem tett különbséget vagyon alapján, sőt, mi több, kiknek kevesebb jutott e világban, azok testileg és lelkileg is sokkal erősebbek, mint azok, kiknek mindent a hátsója alá raktak, s életükben nem emeltek fel egy kis seprűt sem, s a testőröknek hála, mindig védve voltak. Ehhez képest Mordach - és a hozzá hasonlók - önerőből kereste meg mindig is az ételre valót. Rengeteget vadászott, halászott, vagy éppen a földeken takarította be a zöldségeket, a termést, s finom ételeket rittyentett belőlük. Harc terén is mindig azt tartotta, hogy ha másra van utalva, akkor sokkal kevesebb esélye van a túlélésre e világon, hiszen nem lehet mindig valaki mellette, emellett egy igazi férfihez nem méltó viselkedés lenne az, hogy mással védeti meg a hátsóját. Természetesen a kezdeti időkben számos sérülés érte, jópárszor helyben hagyták már - hiszen az ember nem harcosként jön e világra -, viszont ahogy teltek, múltak az évek, egyre többet tanult, egyre többet edzett, s ez által egyre többször keveredett éles helyzetekbe, így korán megtanulta, hogy védheti meg magát. A mai napra remek harcos vált belőle, s ez biz' nem annak volt köszönhető, hogy az aranypénzeket úgy szórta, mint a vizet!
A nemes útjából ugyan eláll a férfi, viszont az orkok láthatóan meg sem mozdulnak. Egy aprót odaköhint nekik, jelezve, hogy nem ártana elkerülni a feltűnést, hiszen láthatóan pontosan Arthenior felé igyekeznek, így könnyedén átadhatják az ottaniaknak az információt, akik természetesen azonnal a nyomukba erednének, ami nem lenne célszerű, hiszen a dokkoknál először is meg kell találni az illetőt, akinél ott lapul a nyakék, másodszor azt valahogy meg kell szerezni, ami Mordach érzései szerint nem lesz éppen egyszerű dolog, hiszen minden bizonnyal nem fogja csak úgy ingyen odanyomni a kezükbe.. Ám a zöldségek nem mozdulnak egy tapodtat sem, ami egy átlagos, nem pökhendi nemes számára nem jelentene nagy gondot, hiszen ki lehetne kerülni őket, de nem, ennek a szerencsétlenek pont ott kell elhaladnia, ahol ezek állnak.. Nem elég széles az út, egyáltalán! Már a hangjától is kirázza a hideg a Vöröst, enyhe undor is kiül az arcára, hiszen bár az orkok intelligenciája igen kicsiny, mégis őket sokkal jobban tiszteli, mint ezt itt! Szíve szerint bevetné ismét a jó öreg "eldobom a kardom, álljon beléd" módszert, persze úgy, hogy ez a mitugrász ne haljon belé, hisz mi élvezet lenne abban, ha egyből a túlvilágra kerülne? Tanulja meg, hogy az élet nem csak a jó dolgokról szól, hanem szenvedni is kell benne! Márpedig egy erős fizikai fájdalom egy ilyet könnyedén kikészítene..
E gondolatok hatására hirtelen megrázza a fejét, s picit megdörzsöli vérszín szemeit. Mostanság túl sok sötét gondolat kavarog a fejében, túl sokszor képzeleg arról, milyen élvezetes lenne valakit szenvedni látni, valakibe megmártani a kardját, s végignézni, ahogy a vére megalvad a pengéjén.. Túl sokszor jár akaratlanul is ezen az esze, ám ez számára nem túl biztató, hiszen ő nem fog gyilkológéppé válni, neki nem az a rendeltetése e világon, hogy millió életet küldjön a túlvilágra. ~ Megelégszek pár százezerrel is.. ~ Mosolyodik el enyhe gonoszkás éllel, ám figyelme inkább a nemesre terelődik, aki igen kellemetlen helyzetbe került balga szolgája miatt. A Vörösnek nem is kell több, hangosan elkezd kacagni gúnyosan, még hasához is kap! Remélhetőleg a mitugrászban ennek hatására nő a feszültség, s már a lelki bajok miatt megérte őt gyötörni!*
- Vigyázz a szádra, fattyú! *förmed rá végül, hiszen a tiszteletlensége nagyon dühbe gurítja a férfit* A helyedben megválogatnám a szavaim, kutya! Egymagam szétverném az egész bagázst, hát ezekről itt mögöttem ne is beszéljünk! *áll amolyan védekező pozícióba az orkok elé* De egyelőre elég volt az öldöklésből..
*Csitítja le saját magát, miközben végignézi, hogy alázza meg lényegében a szolgáját, ki vétett egy apró hibát, s ezért minden bizonnyal nagyon meg fog fizetni a jövőben. Egyértelmű, hogy innentől gyalog kell megtennie vissza az utat, s ki tudja, hány vesszőcsapást kell elszenvednie majd otthon a vétkéért. Azonban a Vörös bármennyire is próbál sajnálatot érezni, egyszerűen nem megy neki. Képtelen arra, hogy most más baján gondolkodjon, s képtelen átérezni a helyzetet is. Egyedül Nolieval van úgy, hogy az ő gondja Mordaché is, hiszen nem véletlenül tart vele a kikötőbe.. Mindenesetre a férfinek egy remek kis terv ötlik az eszébe, amivel ugyan nem segíti ki teljesen a szolgát, a nemest meg végképp, sőt! Remélhetőleg nagy baja fog származni neki, ha sikerül a terve..*
- Rendben, megteszem!
*Ennyi, nem is mond többet, csupán biztatóan biccent a nemes felé - persze nem tudja megállni az ajkainak szegletében megbúvó gonosz vigyor sem! Amaz hamar el is iszkol, úgy látszik, hogy nagyon sietős dolga akadt, a szolgáját pedig teljesen magára hagyta. Nem lepődne meg a férfi, ha az teljesen meg lenne rémülve, hiszen a társaság nem éppen biztató: két ork, akikről könnyedén lerí, hogy ok nélkül szétcsapnának egy fejet; egy gonosz kis törpe, kinek szakálla ki tudja, milyen fegyvereket rejt; egy szép hölgyemény, akiről inkább mondaná azt az ember első pillantásra, hogy egy kegyetlen csendesgyilkos; egy bájos tündérhölgy, aki szépsége ellenére is sugall valami sötétet, s egy térdig lenyúló vörös hajú s szemű férfi, kinek egyik kezében pengeéles hosszúkard, másikban pedig acélkarmok.. Biztató egy látványt nyújtanak, az már biztos!
A férfi nem is habozik tovább, odalép a szolga mellé, bakancsa még porzik is egyet az úton, majd miután visszacsatolja magára hosszúkardját, megveregeti a másik vállát.*
- Ne aggódj, visszahozom azt a címert! Viszont van egy ötletem.. Ahogy látom, igen rondán bánik veletek, így ha van egy kis bátorságod, akkor nagyon könnyedén sárba tiporhatod a nevét, és felszabadulhatsz! Csak várj itt, ne mozdulj el innen, ha visszaértem, részletesebben el fogom mondani, mit kell tenned! *ekkor az égre pillant* Viszont hamarosan be fog sötétedni, sőt, mire visszaérek, addigra már nagy valószínűséggel korom sötét lesz, így azt javaslom, hogy kuporogj be az út mentén egy bokorba, vagy mássz fel az egyik fára, s telepedj le egy lejjebbi ágon. Az útonállók gyakoriak errefelé, főleg, hogy bizonyos kereskedők este teszik meg útjukat, így azokat könnyebb kifosztani, emellett a vadak sem fognak kímélni, ha megtalálnak.. S ha el akarjuk intézni a te nemesed, ahhoz rád is szükség lesz!
*Utolsó mondatának közepén már tesz is egy lépést a ló felé, kinek a fejét meg is paskolja egy kicsit, jelezve, hogy nem kell tartania tőle. Azonban az meg sem rezzen, egyáltalán nem látszik rajta idegesség, sőt, nagyon nyugodt és engedelmes állatnak tűnik. Gyorsan fel is pattan a patásra, majd a társasága felé szól.*
- Egy lóval ugyan gazdagodtunk, s ha nem bánjátok, akkor én tennék egy kis kitérőt a torony felé! Mire odaértek gyalog a kikötőhöz, addigra én is ott leszek! Szerintem észre fogtok venni! *kacag fel* Addig pedig vigyázzatok egymásra, te pedig *mutat Roet felé* különösen figyelj Noliera, nem szeretném, ha bármi baja esne az út alatt.. Ha szerencsém van, akkor még pár varázstekercset is tudok szerezni, ami akár hasznos is lehet, ha esetleg bajba keverednénk megint - már pedig érzéseim szerint nem fogjuk elkerülni! *vakarja meg állát* Hát akkor további jó utat, hamarosan látjuk egymást!
*Ekkor búcsúzóul odalépked az állattal az ébentündér mellé, majd hirtelen lehajol, s nyom egy csókot a hölgy homlokára. Egyáltalán nem tolakodó, sőt, ha a másik eltolja magától, akkor nem is erőlködik, ez csupán amolyan "vigyázz magadra" elköszönés volt. Egy pillanatra ugyan még magán is meglepődik, hiszen ez egy éles váltás volt a gyilkos gondolatok után, de hát Noliet mondhatni befogadta a lelke, s erősen ragaszkodik ahhoz, hogy megvédje a másikat. Maga sem tudja igazán, hogy miért, egyszerűen csak erősen érzi, hogy ezt kell tennie bármi áron, s az érzékei eddig sosem csalták meg - hát nem is most fogják!
Még egy utolsót biccent a szolga felé is, no meg a törpe és kis serege felé is, majd megindítja a lovat, s az ő nyomában is kisebb porfelhő keletkezik. Az ösvény végén még láthatják, ahogy a vörös hajkoronája lángoló tűzként szeli át a levegőt, mintha csak egy lángnyelvekben égő, démoni alak ülne a lovon, s ijesztgetné a népet.. Na nem mintha Mordach nem lenne szívesen rémtörténet szereplő, mint "vigyázz kislányom, eljön a Lángképű, s körbefonja a nyakad égő hajkoronájával, ha nem alszol el lassan". Nem mintha eddig nem lenne ismert eléggé nem éppen szokványos külsejéről, egy rémtörténet-főszerep tenné csak igazán az i-re a pontot!
Alig telik el vagy harminc másodperc, a patás már egyre gyorsabban süvít az erdő vége felé, már látni is a távolban a szántóföld messze nyúló tábláit! A farengeteg lombkoronája bár a hűvös idő közeledtével lehullajtotta levelének nagy részét, ám a sűrű ágak még így is sötétebb lepelbe burkolják az erdőt. Lehet, hogy nem volt túl előnyös felső ruházat nélkül vágni neki az útnak, na de ki gondolta volna, hogy megint ilyen kis kalandba keveredik? Na, nem mintha rosszul érezné magát attól, hogy nem borítja szövet a felsőtestét, sőt! Nagyon is élvezi, ahogy a hűvös, őszi szellő szinte húsába mar, ahogy vágtáznak! Eszébe is jutnak azoknak a csodás idők, mikor saját lovával szelték a hegyeket, réteket.. Mily szép idők is voltak! Mindketten szerették a gyorsaságot, s mikor vágtáztak, az a mennyei szabadságérzés szinte leírhatatlan volt! Most is van egy enyhe bűntudata a férfinek, hiszen szegény, hűséges állatát ott hagyta az istállóban.. Ha tehette volna, őt hozta volna magával egyértelműen, ám sajnos gyorsan kellett cselekedni a nap első felében, így egyáltalán nem volt lehetősége arra, hogy az istállóhoz tegyen még egy kitérőt is, hiszen nem egy őrnek, vagy a képviselő embereinek szúrt volna szemet - elvégre ha már csak annyit mondanak nekik, hogy "keressetek egy vörös hajú és szemű férfiembert", már ilyen kevés információval is könnyedén elkapták volna a férfit. Hányan ajánlották már neki, hogy szabaduljon meg hajkoronától, legyen tarkopasz, így feltűnésmentesen járhatná a világot.. Azonban Mordach e szavak hallatán mindig hangosan felkacagott, hiszen számára annyira képtelennek tűnik e gondolat, hogy az hihetetlen! A térdig lenyúló, igazán különleges színű hajkorona szinte már a védjegye lett, s mondhatni, hogy ezzel kiemelkedik a szürke, átlagos, ugyanolyan külsejű emberek világából. Függetlenül attól, hogy sosem számított neki más véleménye, mégis fontos számára, hogy kiemelkedjen az átlagból - nem mások véleménye miatt, hanem maga miatt. Tiszta szívéből gyűlöli a szürke embereket, mondhatni még a gyomra is felfordul néha, mikor Arthenior városában például végigsétál a piactéren, s alaposabban megnézi a népet.. Alaposabban?! Ezeket még alaposabban sem lehet megnézni, hiszen a tekintet hamar elterelődik másra - mondjuk egy furcsán szálló légyre -, hiszen nincs rajtuk semmi olyan, mely megragadná a tekinteteket. Mordach ugyan nőcsábásznak számít, ám már őt sem hatja meg túlságosan egy szép külső, ha lerí az adott hölgyről, hogy annyira átlagos, mint egy darab fa a hatalmas erdőben. Ő mindig is a tündöklő gyémántokat vette észre, s talán ezért is ragaszkodik annyira ahhoz, hogy Noliet megvédje. Nem járja át a szerelem, sőt, ennek egy halovány jelét sem mutatja, viszont erősen érzi, hogy a hölgy biz' egy ilyen különleges gyémánt, amire vigyázni kell, hiszen nagyon kevés van belőlük..
Megannyi gondolat cikázik a Vörös fejében, szinte teljesen elvarázsolódik, ahogy vágtáznak, ebből viszont hamar felébred, hiszen egy eléggé lenyúló ág a feje mellett cikázik el, melynek egy kiálló része enyhén felkarcolja a férfi bőrét! Fájdalmat ugyan egyáltalán nem érez, hiszen a hűs levegő következtében bőre kissé átfagyott, így csupán enyhe égető érzés kezd elterjedni arcán, ahogy egy aprócska vérpatak kúszik le állán. Ez utóbbit sem igazán érzi, hiszen a vágtázás következtében süvítő szél miatt a kis vérpatak apró részekre bomlik, s befesti Mordach arcának bal felét, mintha csak valami szokatlan harci festés díszítené az arcát! Ám ez a hirtelen jött ág szerencsére teljesen felébreszti őt. Mostanság amúgy is túlságosan sokat gondolkozik olyan dolgokon, melyek lelkét a sötétebbik oldal felé billenthetik. A szürke emberek utálata, a pökhendi alakok szenvedése, és még sorolhatnánk.. Bár nem tudja, hogy eme gondolatok honnan erednek, miért, csupán tippjei vannak. Az egyik ilyen az, hogy ezt mind-mind egy szokatlan csillagállásra fogja. Bizonyított tény, hogy az ember hangulata s közérzete változik egy-egy csillagállás során. Valakinek enyhén, valakinek komolyabban, s talán épp egy ilyen a Vörösben a gyűlöletet ébreszti fel leginkább. A másik ilyen magyarázat az talán az, hogy az elfeledett múltja feltörni készül - talán régen is rengeteg gyűlölet volt benne, talán nem volt az a kedves, védelmező, hős harcos, mint most. Talán egy vérszomjas orgyilkos volt, kinek nem számított senkinek sem az élete.. Hiába feledett el mindent a baleset következtében, bizonyos érzetek, hangulatok rejtetten ott lapulnak elméjének egy apró kis zugában.. S végül az utolsó magyarázat az lehet, hogy a Sors teszi próbára, avagy így próbálja mutatni neki az utat. Talán ahhoz, hogy sikeresen teljesítse a kitűzött célt, ahhoz sokkal jobban el kell válnia lelkileg az emberektől, s talán olyan szintre kell süllyednie - avagy emelkednie -, ahol nincsen sajnálat, nincsen együttérzés. Bármi is legyen, nagyon érződik a levegő kis rezgéseiből, hogy valami készülőben van, valami olyan, mely nagy hatással lesz Mordach életére.. Ezért is mondhatjuk azt, hogy izgatottan néz a jövőbe, s valamilyen szinten várja s kíváncsi arra, hogy vajon mi fogja őket várni ott a kikötőben, s hogy mi lesz ennek az egész nyakék kérdésnek a vége. Valaki nagyon pórul fog járni, az már biztos, de hogy nem Ő lesz az, arra a fejét tenné!
Hiába is próbál az útra figyelni, egyszerűen nem megy neki! Épp az ötlik fejébe, hogy vajon mi lehet Goldajjal és Rodenrikkel.. Vajon még mindig megy közöttük a harc? Függetlenül attól, hogy mindketten a nemesi réteg egy szánalmas alcsoportjába tartoznak, Goldajnak azért van stílusa.. Rodenrik egy szukájának hulláját a kertjébe dobni bár eléggé aljas húzás, ám meg kell hagyni, hogy ha az ember valakit lelkileg akar megtörni, akkor arra a legjobb módszer egy másik ember. Bár a Vörös szerint még ezt is lehetett volna fokozni, mondjuk a testrészeit egyenként a kapura tűzni, esetleg vérrel a falra festeni valami ősi átokszöveget, esetleg tán olyan jelképet vésni rá vérrel, melytől megijedhet.. Bár tény, hogy ez már nagyon alapos tervezgetést igényel, hiszen Rodenrik házát nem egy őr védte, amit tapasztaltak is Roettel. Hát ki mással? Ennek a kis kalandnak az emléke még mindig ott ég a Vörös oldalán, szerencsére már kisebb felületi seb formájában, ám tény, hogy az egyensúly megmaradt: megszentségtelenített egy hullát, ezért nyilat kapott az oldalába.. Őszintén szólva nem is igazán bánja, hiszen tudja, hogy a tetteit a Sors ki fogja egyenlíteni. Bár e nyakékre alapuló kaland során életeket vett már el, azonban ebbe az egészbe nem önszántából lépett be, hanem mondhatni belekeveredett. Bár tény, hogy élvezte, ahogy éles pengéje hangosan átfúródik a bandita gerincén, s átlyukasztja tüdejét.. ~ Ajj, fránya gondolatok! ~
Rázza meg egy pillanatra fejét, hiszen megint elkalandozott! Inkább hagyja, hogy a süvítő szél erősen áramoljon le tüdejébe, s így nagy levegőket véve reméli, hogy le tudja csillapítani erősen lázongó gondolatait. Bár szinte biztos benne, hogy ez nem igazán fog sikerülni, talán egy nagy alvás, s némi egyedüllét a természet lágy ölén rendbe rakná elméjét, viszont az a tény, hogy kezéhez az elmúlt napban több halott vére is tapadt az olyan.. felemelő.. édes.. Mintha csak valami isten lenne, aki egy csettintéssel veszi el az életeket. Vagy éppen maga a Halál. A Halál egy Vörös angyala..*
- Gyerünk, vágtázz, gyorsabban!
*Kiáltja végül a ló felé, hogy amolyan egyoldalú kommunikációt létesítsen vele, hiszen addig sem jár ilyeneken az esze.. ~ Kezdek megőrülni teljesen.. Nem, az őrület a gyengeség jele, én pedig nem vagyok gyenge! Nyomós oka van az érzéseimnek, s ki is fogom deríteni, hogy mi az! Na és.. mikor kezdtem én magamban beszélni?! ~ El is kezd kacagni azonnal, mintha nem lenne ki a négy kereke, bár eléggé érzi, hogy leginkább a kimerültség teszi ezeket. Az sem lepné meg, ha elkezdene képzelődni, bár ennek valójában nagyon kicsi az esélye, hiszen a fáradtság sosem tudta még annyira kikezdeni, hogy hallucináljon. Bizonyos gombák hatására mondjuk már sikerült neki, no de ennek semmi köze a kimerültséghez!
Függetlenül attól, hogy mennyi minden szaladt át a fején az elmúlt időben, csupán alig pár perc telt el azóta, mióta ott hagyta a többieket. Ezt az is jelzi, hogy körülbelül öt másodperces vágta után teljesen megszűnnek a fák, s a helyüket a csodás, dombokon elterülő szántóföldek veszik át, melyeknek horizontjában ott bújik meg a Nap, mely lassú altatódalát már el is kezdte dúdolni a tájnak. Egyértelmű, hogy a férfi sötétedés után fog csak visszaérni, viszont ez a patás szerencsére nagyon is gyors állat, így remélhetőleg a kis csapatának nem kell sokat várnia, s ami még pozitív, hogy lóháton könnyebben észre is veszi őket a dokkok szűkös utcáiban.. Emellett nem egy varázslat birtokában van, így az út során kicsit bemelegítheti mágia tudását is. Bár harcok során nem igazán szereti alkalmazni, hiszen akkor jobb szereti a fizikai harcot mindennemű mágia nélkül, viszont azt be kell vallani, hogy nagyon hasznos tud lenni, már csak olyan apró szempontokból is, mint például a fénycsinálás. Egy éjjeli erdei úton, mikor haladni kell, nagyon fontos lehet, hiszen nem mindig nyílik lehetőség az ember számára arra, hogy tüzet csiholjon, ám ha meg van a megfelelő tudása, akkor egy kis ige elmormolásával már úszhat is a fényben!
S a gondolatok egyre csak követik egymást, ezért is jut Mordach eszébe egy remek ötlet, mellyel talán lecsillapíthatná kicsit gondolatait. Egy pillanatra lelassítja lovát, majd teljesen megállnak. A Vörös halkan el is kezd mormolni egy igét, mely ha sikerül, akkor apró kis tündérek bukkannak fel egy ezüstös gömbből, melyek a feje körül kezdenek játszadozni, leröppennek vállára, s a patás hátán is boldogan foglalnak helyet. Pillanatokon belül érzi is már, hogy elméje megnyugszik kicsit, ami nem véletlen, hiszen e varázslatnak épp ez a célja. Mikor az ezüstös kis lények kényelmesen helyet foglalnak a vállán, a hajkoronájában, vagy az állat sörényén, akkor megindítja lovat, s már vidámabb gondolatok közepette kezdik szelni a szántóföldeket, egyenesen a mágustorony felé!*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-07 17:13:54
Üzenet elküldve: 2013-11-07 17:13:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
*A kis csapat sebesen halad az úton, elvégre igen hamar kell a Dokkokhoz érjenek, hát nem is késlekedhetnek. Roet egész úton csak Seredlint szórakoztatja a történeteivel, láthatóan nagyon oda van a nőért, és ami még furcsább, a nő is gyöngéd érzelmeket táplál a törpe iránt. A két ork meg legfeljebb egymással vált néha pár szót, viszont ezek többnyire az értelmi szintjüknek megfelelőek:*
- És szerinted mé' zöld a fű?
- Nem tudom... aszondd' szerinted mé' kék az ég?
- Ez könnyű... Me' alatta van a tenger, meg a sok víz, ami kék! Arró' meg visszatükröződik.
- Tényleg... Akkó' felettünk most mé' nem zöld?
*És így tovább, remekül kitárgyaljuk az ég és föld színeinek problémáját, egy tudós megirigyelhetné mindezt tőlük. Miközben így haladnak, hirtelen enyhe porfelhő kezd el előttük keveregni, majd egyre nagyobb és nagyobb lesz, végül már jól láthatóvá válik, hogy miről is van szó: egy nemes némi lovaskísérettel vágtat végig az ösvényen. Odaérve a kis csapat elé a lovak megállnak, a nemes pedig néz egy darabig, de mivel az orkoknak eszükben sincs félreállni, hát elbődül:*
- Nem tudjátok, ki vagyok én, hogy az utamban terpeszkedtek? De azonnal megmutatom! Szolga, a címert! *azonban a szolga csak hebeg valamit arról, hogy ott felejtette a toronyban* Hogy a tyúkhúr fojtana meg álmodban! Vagy inkább ébren. Le arról a lóról, mihaszna! Te innentől gyalog jössz majd. Majd! *majd Mordach felé fordul, és még mielőtt bármit is mondana, odadob egy szütyőt. Ha Mordach Harders megnézi, találhat benne 200 aranyat.
Eztán a nemes újra megszólal:*
- Te, vörösfejű! Pattanj fel a lóra, és menj el a mágustoronyba! Ott találsz egy apró aranyszínű címert, azt hozd ide vissza. Én már nem leszek itt, de a szolgám igen *int a lótól megfosztott felé* A lóval utána csinálhatsz, amit akarsz. A többiek is csinálhatnak, amit akarnak. Nem a lóval, hanem magukkal! *azzal a választ meg sem várva indul tovább a lovon, és egy pillanat múlva már csak a kis csapat van ott, a szolga, a ló, és egy porfelhő a távolban. Mordach eldöntheti, hogy teljesíti az úr parancsát, és a csekély fizetség fejében benéz a toronyba (ez főleg akkor megfontolandó, ha úgyis szét akar ott nézni), vagy inkább hagyja az egészet a fenébe.*
*A kis csapat sebesen halad az úton, elvégre igen hamar kell a Dokkokhoz érjenek, hát nem is késlekedhetnek. Roet egész úton csak Seredlint szórakoztatja a történeteivel, láthatóan nagyon oda van a nőért, és ami még furcsább, a nő is gyöngéd érzelmeket táplál a törpe iránt. A két ork meg legfeljebb egymással vált néha pár szót, viszont ezek többnyire az értelmi szintjüknek megfelelőek:*
- És szerinted mé' zöld a fű?
- Nem tudom... aszondd' szerinted mé' kék az ég?
- Ez könnyű... Me' alatta van a tenger, meg a sok víz, ami kék! Arró' meg visszatükröződik.
- Tényleg... Akkó' felettünk most mé' nem zöld?
*És így tovább, remekül kitárgyaljuk az ég és föld színeinek problémáját, egy tudós megirigyelhetné mindezt tőlük. Miközben így haladnak, hirtelen enyhe porfelhő kezd el előttük keveregni, majd egyre nagyobb és nagyobb lesz, végül már jól láthatóvá válik, hogy miről is van szó: egy nemes némi lovaskísérettel vágtat végig az ösvényen. Odaérve a kis csapat elé a lovak megállnak, a nemes pedig néz egy darabig, de mivel az orkoknak eszükben sincs félreállni, hát elbődül:*
- Nem tudjátok, ki vagyok én, hogy az utamban terpeszkedtek? De azonnal megmutatom! Szolga, a címert! *azonban a szolga csak hebeg valamit arról, hogy ott felejtette a toronyban* Hogy a tyúkhúr fojtana meg álmodban! Vagy inkább ébren. Le arról a lóról, mihaszna! Te innentől gyalog jössz majd. Majd! *majd Mordach felé fordul, és még mielőtt bármit is mondana, odadob egy szütyőt. Ha Mordach Harders megnézi, találhat benne 200 aranyat.
Eztán a nemes újra megszólal:*- Te, vörösfejű! Pattanj fel a lóra, és menj el a mágustoronyba! Ott találsz egy apró aranyszínű címert, azt hozd ide vissza. Én már nem leszek itt, de a szolgám igen *int a lótól megfosztott felé* A lóval utána csinálhatsz, amit akarsz. A többiek is csinálhatnak, amit akarnak. Nem a lóval, hanem magukkal! *azzal a választ meg sem várva indul tovább a lovon, és egy pillanat múlva már csak a kis csapat van ott, a szolga, a ló, és egy porfelhő a távolban. Mordach eldöntheti, hogy teljesíti az úr parancsát, és a csekély fizetség fejében benéz a toronyba (ez főleg akkor megfontolandó, ha úgyis szét akar ott nézni), vagy inkább hagyja az egészet a fenébe.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-04 19:42:29
Üzenet elküldve: 2013-11-04 19:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Annak ellenére, hogy ősz van, a nap még kellemes langymeleggel árasztja el a tájat, kellemesen simítva a bőrt, szinte csábítgatva mindenkit, hogy ne zárkózzanak még be a fagyoktól való félelembe, a házak mélyére, hanem jöjjenek, élvezzék azt a kevéske szépséget, amivel még utolsó erejéből képes eltölteni a földet és rajta élőket. A szél lágy muzsikát dalolva lengedez a réten, táncra perdítve a kósza faleveleket és a zölden virító fűszálakat. Ó, a fű! Ha az ember lánya nem tudná, hogy bizony már a télhez közelítenek, könnyen hihetné, hogy az évszakok épp csak nyárba fordultak, olyan üde és friss a rétet elborító fűtenger. Fényesen hajladoznak, hol kényes kisasszonyként csak lágyan, éppen meg-megmozdulva, akik mintha arra várnának, hogy lovagjuk pezsdítőbb ütemet diktálva lépje át az illem szabta határokat, igazi, vérforraló táncra invitálva őket. Máskor ellenben majdnem a földig hajolnak, ahogy közös szeretőjük, az őszi szél beléjük kapaszkodik, derékban hajlítva meg a szépséges, zöld szálakat, akik pattogós ritmusra hajladoznak ezúttal. Minő báj és kellem, bármelyik táncot lejtsék is, szinte szemkápráztató, ha az embernek van ideje, hogy figyelmét a természet ezen apró csodájának szentelje.
Fiatal tudóslány lépked az erdő zöldjében, szinte önfeledten követve a csöndes fuvallat furulyázását, ahogy az hívja, hívogatja mind beljebb és beljebb. Vékony ujjai között vaskos könyv nyugszik, szorosan mellkasához szorítva a barna, alaktalan ingen keresztül. Valahogy a templom pora már unalmasnak, monotonnak, szürkének tűnt, így jutott arra az elhatározásra, hogy talán érdemes lenne otthagyni az ódon falakat, évszázadok porát, a csontig hatoló, örökös ideget, és sápatag arcát megmutatni kicsit az utolsó erejét összegyűjtő napnak. Egy szimpatikus tisztáson torpan meg végül, keskeny ajkain mosoly táncol, mézszín tincseit kitűri arcából, ahogy elégedetten végigpillant a lábai előtt nyújtózkodó tájon. Elbűvölő, csodálatos! Tanulhat akármennyit, ez nem helyettesítheti a természet valódi közelségét, az élményt, amikor elfeledkezhet mindenről, magányának keserédes burkát pedig a növények közelsége szakítja darabokra. Ilyenkor úgy érzi, hogy nincs egészen egyedül. Az emberek talán messze vannak, akárcsak a város, de az élet, úgy érzi, csak itt pezseg igazán. Itt, ahol kései madár dala szól, a szellő rezegteti meg a fák és bokrok ágait, apró hangszereket kreálva a levelekből, lágy aláfestést szolgáltatva az énekes madaraknak. Itt, ahol a fű táncol eme csodálatos duettre, és ahol a ragyogóan kék égen lustán úszó bárányfelhők figyelik érdeklődő és műértő közönségként a jól megkoreografált előadást. A legszebb dolgokat az élet mindig önmagától hozza, nem szükségeltetik hozzá emberi kéz beavatkozása. Percekig csak áll, elvarázsolva a csodás koncerttől, melynek látványa, hallgatása csak kevesek kiváltsága. Ilyenkor örül, hogy ő részese lehet ezeknek, képes még arra, hogy megtalálja a szépséget és boldogságot, akkor is, amikor éppen egymagában bóklászik.
Lábai megcsuklanak, engedelmeskedve akaratának, térde behajlik, ahogy testét lassan engedi le a bársonyos szőnyegként hívogató pázsitra. Szinte hallja a zöld is táncosok hívó szavát, amivel magukhoz invitálják, olyan csodákat ígérve neki, amiket álló helyzetéből sosem fedezhetne fel. Ostoba lenne, ha nem engedelmeskedne, így hanyatt dől, égkék szemei mohón nyelik a látványt. A poros kötet, mit magával cipelt, máris elvesztette érdekességét, hiszen sokkal szebb és magasztosabb dolgokat láthat, ráadásul nem is csak másvalaki által közvetítve, hanem egyenesen saját szemeivel. Talán erre akartak utalni, maikor azt mondták, hogy élnie kell, saját magának megtapasztalni mindent, nem pedig csak az olvasni, hogy más miket élt át. A fűszálak lágyan borzongatják, cirógatják sápadt bőrét, arcát oldalra fordítja, lélektükreit pedig lehunyja, hogy még jobban képes legyen befogadni az érzést. Finom illat szállingózik, a föld aromája keveredik a lehullott levelek erőteljes illatával, alig érezhetően kiegészülve a nyugtalan, zöld szálakból áradó esszenciával. Ha álló vagy akár csak ülő helyzetben marad, ez talán sosem tűnt volna fel neki, de így, itt fekve, közvetlenül a zöld tenger ölelésében olyan intenzív, hogy szinte csodálja, eddig hogyan nem szúrt szemet, pontosabban orrot.
Tekintete felnyílik, pillantásának fagyos kéksége a körülötte táncoló fűszálakra tapad. A szél kicsit enyhül, szinte egészen el is hal, amire a szálak megdermednek, türelmetlen felkiáltójelként várva szeretőjük visszatértét. Talán félnek, hogy örökre itt hagyja őket? Az édes nász hiánya szinte már szívbe markoló, elszomorító, Timandra akaratlanul is beharapja alsó ajkát, ahogy az előtte elterülő mozdulatlanságot figyeli. Feszült csend, még a madárdal is elhal, a felhők megállnak az égen. Minden vár, csak azt lesi, hogy a fű és szellő mikor fog újra hullámzó táncába. Az első légfuvallat óvatosan simít végig a réten, fokozatosan borzongatva, remegtetve meg minden részét, porcikáját, ahogy jó szeretőhöz illik. A fűtenger pedig, szégyenlős asszonyként csak fekszik, minden porcikája robbanásra készen várja, hogy hova csókol csintalan szeretője legközelebb. A légáramlás megerősödik, szinte hallani, miként sóhajt fel az egész mező, ahogy minden szálával a csalfa szellőbe kapaszkodik. Pontosabban csak próbálna kapaszkodni, hiszen az könnyedén siklik tova, érintésének csak az emlékét hagyva. Milyen csodás játék is ez, soha véget nem érő románc, ami hol lassabb, hol vadabb, de sosem szűnik.
A rétre lassanként sötét fátyolként borul az éjszaka. A fiatal lány felül fektéből, csodálkozva nézi az égaljra kúszó napot, ami búcsúzóul még hátrahagyja vörös és narancssárga kendőjét, így intve búcsút a világnak, de ebben a búcsúzásban ott rejlik a kacér ígéret is: holnap visszatérek, ne reszkessetek. Ahogy a csillagok kigyúlnak, érdeklődőn lesve meg, mi változott, amíg ők aludtak, a fűszálak neszezése hangosabbá válik, a tétova fényben pedig élőbbé válik az egész mező. Ami eddig békés, zöld tengernek tűnt, most kékes fényt kap, a szálak pedig szinte már különálló entitásnak tűnnek, ahogy aprócska, örökké mozgó tündérek módjára hajlonganak. Az éjszakai szél élesebben hasít a tájba, megborzongatva mindenkit, ennek a követelőző meghívónak nehéz ellenállni. A rét arculata megváltozik, de ez már másféle titok, olyan, ami a tudóslány előtt rejtett marad egyelőre. Éjszaka még annyira sem érzi magát kényelmesen a falakon kívül, mint nappal, így inkább távozik, még egy utolsó pillantást vetve a fűre, ami szinte visszakacsint rá. Ide bármikor visszatérhet.*
Fiatal tudóslány lépked az erdő zöldjében, szinte önfeledten követve a csöndes fuvallat furulyázását, ahogy az hívja, hívogatja mind beljebb és beljebb. Vékony ujjai között vaskos könyv nyugszik, szorosan mellkasához szorítva a barna, alaktalan ingen keresztül. Valahogy a templom pora már unalmasnak, monotonnak, szürkének tűnt, így jutott arra az elhatározásra, hogy talán érdemes lenne otthagyni az ódon falakat, évszázadok porát, a csontig hatoló, örökös ideget, és sápatag arcát megmutatni kicsit az utolsó erejét összegyűjtő napnak. Egy szimpatikus tisztáson torpan meg végül, keskeny ajkain mosoly táncol, mézszín tincseit kitűri arcából, ahogy elégedetten végigpillant a lábai előtt nyújtózkodó tájon. Elbűvölő, csodálatos! Tanulhat akármennyit, ez nem helyettesítheti a természet valódi közelségét, az élményt, amikor elfeledkezhet mindenről, magányának keserédes burkát pedig a növények közelsége szakítja darabokra. Ilyenkor úgy érzi, hogy nincs egészen egyedül. Az emberek talán messze vannak, akárcsak a város, de az élet, úgy érzi, csak itt pezseg igazán. Itt, ahol kései madár dala szól, a szellő rezegteti meg a fák és bokrok ágait, apró hangszereket kreálva a levelekből, lágy aláfestést szolgáltatva az énekes madaraknak. Itt, ahol a fű táncol eme csodálatos duettre, és ahol a ragyogóan kék égen lustán úszó bárányfelhők figyelik érdeklődő és műértő közönségként a jól megkoreografált előadást. A legszebb dolgokat az élet mindig önmagától hozza, nem szükségeltetik hozzá emberi kéz beavatkozása. Percekig csak áll, elvarázsolva a csodás koncerttől, melynek látványa, hallgatása csak kevesek kiváltsága. Ilyenkor örül, hogy ő részese lehet ezeknek, képes még arra, hogy megtalálja a szépséget és boldogságot, akkor is, amikor éppen egymagában bóklászik.
Lábai megcsuklanak, engedelmeskedve akaratának, térde behajlik, ahogy testét lassan engedi le a bársonyos szőnyegként hívogató pázsitra. Szinte hallja a zöld is táncosok hívó szavát, amivel magukhoz invitálják, olyan csodákat ígérve neki, amiket álló helyzetéből sosem fedezhetne fel. Ostoba lenne, ha nem engedelmeskedne, így hanyatt dől, égkék szemei mohón nyelik a látványt. A poros kötet, mit magával cipelt, máris elvesztette érdekességét, hiszen sokkal szebb és magasztosabb dolgokat láthat, ráadásul nem is csak másvalaki által közvetítve, hanem egyenesen saját szemeivel. Talán erre akartak utalni, maikor azt mondták, hogy élnie kell, saját magának megtapasztalni mindent, nem pedig csak az olvasni, hogy más miket élt át. A fűszálak lágyan borzongatják, cirógatják sápadt bőrét, arcát oldalra fordítja, lélektükreit pedig lehunyja, hogy még jobban képes legyen befogadni az érzést. Finom illat szállingózik, a föld aromája keveredik a lehullott levelek erőteljes illatával, alig érezhetően kiegészülve a nyugtalan, zöld szálakból áradó esszenciával. Ha álló vagy akár csak ülő helyzetben marad, ez talán sosem tűnt volna fel neki, de így, itt fekve, közvetlenül a zöld tenger ölelésében olyan intenzív, hogy szinte csodálja, eddig hogyan nem szúrt szemet, pontosabban orrot.
Tekintete felnyílik, pillantásának fagyos kéksége a körülötte táncoló fűszálakra tapad. A szél kicsit enyhül, szinte egészen el is hal, amire a szálak megdermednek, türelmetlen felkiáltójelként várva szeretőjük visszatértét. Talán félnek, hogy örökre itt hagyja őket? Az édes nász hiánya szinte már szívbe markoló, elszomorító, Timandra akaratlanul is beharapja alsó ajkát, ahogy az előtte elterülő mozdulatlanságot figyeli. Feszült csend, még a madárdal is elhal, a felhők megállnak az égen. Minden vár, csak azt lesi, hogy a fű és szellő mikor fog újra hullámzó táncába. Az első légfuvallat óvatosan simít végig a réten, fokozatosan borzongatva, remegtetve meg minden részét, porcikáját, ahogy jó szeretőhöz illik. A fűtenger pedig, szégyenlős asszonyként csak fekszik, minden porcikája robbanásra készen várja, hogy hova csókol csintalan szeretője legközelebb. A légáramlás megerősödik, szinte hallani, miként sóhajt fel az egész mező, ahogy minden szálával a csalfa szellőbe kapaszkodik. Pontosabban csak próbálna kapaszkodni, hiszen az könnyedén siklik tova, érintésének csak az emlékét hagyva. Milyen csodás játék is ez, soha véget nem érő románc, ami hol lassabb, hol vadabb, de sosem szűnik.
A rétre lassanként sötét fátyolként borul az éjszaka. A fiatal lány felül fektéből, csodálkozva nézi az égaljra kúszó napot, ami búcsúzóul még hátrahagyja vörös és narancssárga kendőjét, így intve búcsút a világnak, de ebben a búcsúzásban ott rejlik a kacér ígéret is: holnap visszatérek, ne reszkessetek. Ahogy a csillagok kigyúlnak, érdeklődőn lesve meg, mi változott, amíg ők aludtak, a fűszálak neszezése hangosabbá válik, a tétova fényben pedig élőbbé válik az egész mező. Ami eddig békés, zöld tengernek tűnt, most kékes fényt kap, a szálak pedig szinte már különálló entitásnak tűnnek, ahogy aprócska, örökké mozgó tündérek módjára hajlonganak. Az éjszakai szél élesebben hasít a tájba, megborzongatva mindenkit, ennek a követelőző meghívónak nehéz ellenállni. A rét arculata megváltozik, de ez már másféle titok, olyan, ami a tudóslány előtt rejtett marad egyelőre. Éjszaka még annyira sem érzi magát kényelmesen a falakon kívül, mint nappal, így inkább távozik, még egy utolsó pillantást vetve a fűre, ami szinte visszakacsint rá. Ide bármikor visszatérhet.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-04 17:00:14
Üzenet elküldve: 2013-11-04 17:00:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
- Á, a menekülés.. Nem csodálom. *mondja röviden* Ehhez képest, ha úgy vesszük, nem jutottál előrébb, hiszen az otthoniak keze úgy látszik, hogy ide is eléggé elér. Mint egy átok, olyan ez az egész rád nézve. Mindegy, hova mész, megtalálnak.. *mondja elhúzott szájjal* Egyszer vége kell, hogy legyen a történetnek, s remélhetőleg nem tragikusan fog végződni. Bár egyelőre úgy tűnik, hogy nem lehet egyáltalán tervezni előre. Nem tudni, mi vár ránk a kikötőben.. Én meg amilyen szerencsés vagyok, mindig belegabalyodom az ilyenekbe, azonban nem bánom - ha a Sors így akarta, hát legyen. Ahogy az erdőben is említettem, inkább elfogadom az akaratát, s hiszem azt, hogy ez mind okkal történik, így ahelyett, hogy hátrálnék, inkább belevetem magam a közepébe. *mondja immáron kicsit hosszabban, hiszen nem tetszik neki ez a feszült, csendes helyzet, s a beszéddel az idő is gyorsabban telik, emellett oldják a feszültséget is* Mondd csak, egyszerű ajándékként adták neked anno azt a láncot? Nem emlékszel semmi szokatlanra abból az időből? Nem ártana rájönni, hogy miért ennyire fontos nekik egy egyszerű ékszer, hiszen ahogy látom, temérdek pénzük van, ha már fejvadászokat és hasonló embereket fel tudnak bérelni.. Mi lehet abban ilyen értékes? Egy kő, vagy esetleg mást rejthettek el benne? Biztos ez lehet.. *megvakarja az állát* Mondd csak, hogy nézett ki az a nyaklánc?
*Kérdezi érdeklődve, s közben próbálja a fejében összerakni az egymástól nagyon távol álló darabkákat. Egyelőre úgy néz ki, hogy egy hatalmas kincsnek vannak - majdnem - a birtokában, amit nagyon nem kellene visszaadniuk. Már csak az a kérdés, hogy Noliet mennyire kötik erős érzelmi szálak a szüleihez, hiszen könnyen meg lehet, hogy harcra kerül a sor, amiben ők is részt vesznek majd, s Mordachnak nem áll szándékában kímélni életeket. Így mielőtt még túl nagy fájdalmakat okozna a jövőben, meg is szólal.*
- Azt szabad tudni, hogy milyen gyermekkorod volt? Milyen kapcsolatod volt a szüleiddel? *ekkor egy picit elhallgat, majd mentegetőzve folytatja* Természetesen a nyakék miatt kérdezem, minden részlet fontos, hogy előrébb jussunk, s talán te tudatában vagy olyan dolgoknak, amikről nem is tudod, hogy fontosak lehetnek!
*Emeli fel ujját jelzően a férfi, s intve a hölgynek, hogy törje a fejét, s beszéljen, öntsön ki mindent magából! A Vörös most úgyis eltökélte, hogy addig fogja beszéltetni a másikat, amíg ki nem húz belőle egy lényeges információt, ami a hasznukra lehet - márpedig biztos benne, hogy van ilyen..
Az út eléggé hosszúra sikerül, olykor a férfi Roettel is vált pár szót, de idejének nagy részét Nolie mellett, vagy egyedül tölti. Hamarosan szerencsére kiérve a fák árnyékából, a messzi távolban megpillantja a kikötő fényét, s annak halk morajlását.*
- Hamarosan megérkezünk!
*Kiáltja hátra a csapatnak, majd a tempót sietősre veszi, így egy bő háromnegyed óra múlva remélhetőleg elérik a dokkok bejáratát, persze ha a törpe nem tervez mást.*
- Á, a menekülés.. Nem csodálom. *mondja röviden* Ehhez képest, ha úgy vesszük, nem jutottál előrébb, hiszen az otthoniak keze úgy látszik, hogy ide is eléggé elér. Mint egy átok, olyan ez az egész rád nézve. Mindegy, hova mész, megtalálnak.. *mondja elhúzott szájjal* Egyszer vége kell, hogy legyen a történetnek, s remélhetőleg nem tragikusan fog végződni. Bár egyelőre úgy tűnik, hogy nem lehet egyáltalán tervezni előre. Nem tudni, mi vár ránk a kikötőben.. Én meg amilyen szerencsés vagyok, mindig belegabalyodom az ilyenekbe, azonban nem bánom - ha a Sors így akarta, hát legyen. Ahogy az erdőben is említettem, inkább elfogadom az akaratát, s hiszem azt, hogy ez mind okkal történik, így ahelyett, hogy hátrálnék, inkább belevetem magam a közepébe. *mondja immáron kicsit hosszabban, hiszen nem tetszik neki ez a feszült, csendes helyzet, s a beszéddel az idő is gyorsabban telik, emellett oldják a feszültséget is* Mondd csak, egyszerű ajándékként adták neked anno azt a láncot? Nem emlékszel semmi szokatlanra abból az időből? Nem ártana rájönni, hogy miért ennyire fontos nekik egy egyszerű ékszer, hiszen ahogy látom, temérdek pénzük van, ha már fejvadászokat és hasonló embereket fel tudnak bérelni.. Mi lehet abban ilyen értékes? Egy kő, vagy esetleg mást rejthettek el benne? Biztos ez lehet.. *megvakarja az állát* Mondd csak, hogy nézett ki az a nyaklánc?
*Kérdezi érdeklődve, s közben próbálja a fejében összerakni az egymástól nagyon távol álló darabkákat. Egyelőre úgy néz ki, hogy egy hatalmas kincsnek vannak - majdnem - a birtokában, amit nagyon nem kellene visszaadniuk. Már csak az a kérdés, hogy Noliet mennyire kötik erős érzelmi szálak a szüleihez, hiszen könnyen meg lehet, hogy harcra kerül a sor, amiben ők is részt vesznek majd, s Mordachnak nem áll szándékában kímélni életeket. Így mielőtt még túl nagy fájdalmakat okozna a jövőben, meg is szólal.*
- Azt szabad tudni, hogy milyen gyermekkorod volt? Milyen kapcsolatod volt a szüleiddel? *ekkor egy picit elhallgat, majd mentegetőzve folytatja* Természetesen a nyakék miatt kérdezem, minden részlet fontos, hogy előrébb jussunk, s talán te tudatában vagy olyan dolgoknak, amikről nem is tudod, hogy fontosak lehetnek!
*Emeli fel ujját jelzően a férfi, s intve a hölgynek, hogy törje a fejét, s beszéljen, öntsön ki mindent magából! A Vörös most úgyis eltökélte, hogy addig fogja beszéltetni a másikat, amíg ki nem húz belőle egy lényeges információt, ami a hasznukra lehet - márpedig biztos benne, hogy van ilyen..
Az út eléggé hosszúra sikerül, olykor a férfi Roettel is vált pár szót, de idejének nagy részét Nolie mellett, vagy egyedül tölti. Hamarosan szerencsére kiérve a fák árnyékából, a messzi távolban megpillantja a kikötő fényét, s annak halk morajlását.*
- Hamarosan megérkezünk!
*Kiáltja hátra a csapatnak, majd a tempót sietősre veszi, így egy bő háromnegyed óra múlva remélhetőleg elérik a dokkok bejáratát, persze ha a törpe nem tervez mást.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:17:58
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:17:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Hiába sietett a Kikötőbe, oly izgatottan várt nővére helyett csak eltűnésének híre érkezett meg. Hajóját nyomtalanul nyelte el a tajtékzó tenger, hiábavaló volt minden próbálkozás, hogy felderítsék a rejtélyt. El kellett hát fogadni a szóbeszédet, hogy valami természetfeletti akarat hozott döntést éltük felett. S bár a szájhagyomány szerint valami tengermélyi szörnyeteg nyelte el hajójukat, Kataleia egész másban hitt. Valószínűleg kalózok rontottak rájuk gazdag zsákmányt remélve, s ezért nem érhettek soha partot.
Még ha idővel enyhül is a gyász, a fájdalom, melyet egy Nővér elvesztése okoz, sosem szűnik meg. S a tény, hogy igaz búcsút sosem vehetett testvérétől nem tudja elaltatni a reményt, mely mindig azt sugallja, hogy egyszer talán megérkezik hozzá. Ezért látogat el néhány naponta a Kikötőbe. A szirten ülve bámulja a tengert, akár órákig is, arra várva, hogy megpillantsa az ismerős vitorlát. Ezúttal is keserű szájízzel kell távoznia, de ez már egyre kevésbé bántja. Lassan a reménykedés helyét átveszi az elfogadás.
Gondolatai most is ekörül forognak, ahogy az erdei ösvényre lép, s ahogy egyre mélyebbre hatol a rengetegben lelke egyre szabadabbá válik. Súlyos bánata könnyedén omlik le róla, a madarakkal együtt dúdolja a természet dalát, s szinte táncra kél a fák közt kergetőző őszi falevelekkel, melyet a késő délutáni hűs szellő kapott szárnyára. Artheniorba igyekszik, hisz az ő bajára a társaság a legjobb gyógyszer.*
Még ha idővel enyhül is a gyász, a fájdalom, melyet egy Nővér elvesztése okoz, sosem szűnik meg. S a tény, hogy igaz búcsút sosem vehetett testvérétől nem tudja elaltatni a reményt, mely mindig azt sugallja, hogy egyszer talán megérkezik hozzá. Ezért látogat el néhány naponta a Kikötőbe. A szirten ülve bámulja a tengert, akár órákig is, arra várva, hogy megpillantsa az ismerős vitorlát. Ezúttal is keserű szájízzel kell távoznia, de ez már egyre kevésbé bántja. Lassan a reménykedés helyét átveszi az elfogadás.
Gondolatai most is ekörül forognak, ahogy az erdei ösvényre lép, s ahogy egyre mélyebbre hatol a rengetegben lelke egyre szabadabbá válik. Súlyos bánata könnyedén omlik le róla, a madarakkal együtt dúdolja a természet dalát, s szinte táncra kél a fák közt kergetőző őszi falevelekkel, melyet a késő délutáni hűs szellő kapott szárnyára. Artheniorba igyekszik, hisz az ő bajára a társaság a legjobb gyógyszer.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-11-02 20:32:47
Üzenet elküldve: 2013-11-02 20:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mellának ismét nyoma veszett, épp olyan követhetetlenül, ahogy legutóbb. Caram, amellett, hogy aggódik barátnője épsége miatt, most dühös is rá. Nem ez az első alkalom, és már kezd unalmas lenni, hogy mindenki eltűnik, akibe kapaszkodni próbál.*
"Kár megbízni bárkiben" *gondolja keserűen, ahogy átvág a szántóföldeken és rátér az erdei ösvényre, hogy Artheniorba menjen elvégezni egy munkát, amit a dokkok környékén kapott egy sötét bőrű férfitól. Ha már társasága nincs, legalább nem fog unatkozni, ráadásul már az előleg is szép összeg, a maradékkal kiegészítve pedig elegendő, hogy a nőnek hónapokig ne kelljen a megélhetésen aggódnia.*
"Kár megbízni bárkiben" *gondolja keserűen, ahogy átvág a szántóföldeken és rátér az erdei ösvényre, hogy Artheniorba menjen elvégezni egy munkát, amit a dokkok környékén kapott egy sötét bőrű férfitól. Ha már társasága nincs, legalább nem fog unatkozni, ráadásul már az előleg is szép összeg, a maradékkal kiegészítve pedig elegendő, hogy a nőnek hónapokig ne kelljen a megélhetésen aggódnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718