Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-15 13:39:39
Üzenet elküldve: 2015-07-15 13:39:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Árnyékén szalad át Smondir az erdőn nem óhajt senki kénye kedve miatt megállni. Sok dolga van és még el is felejtett másnak is utána járni. Lehet a mai napot teljes egészében a mágustoronyban fogja tölteni. A táskájába kapaszkodva suhan majd a sziklaszirtekhez érve egy kicsit lelassít. Nem mert már nem siet hanem a szufla eddig bírta. Viszont már megnyugszik, hogy látja lassan visszaér a toronyba. Megpróbálja még időben befejezni dolgát, hogy aludhasson is egy keveset. De másnap már tevékenykednie kell.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-15 08:34:01
Üzenet elküldve: 2015-07-15 08:34:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Balthazard immáron teljes felszereléssel áll a kolosszus mellett, majd amikor fellendül a nyeregbe és maga mögé segíti az ázott verébként a viaszvászony köpeny alatt vacogó Janemitát, csak akkor jutnak el hozzá Lia szavai.
Megemeli sebzett karját, a zuhogó eső kövér, vörös cseppeket mos ki a macskalény által ejtett seb körül. Az adrenalin valószínűleg. Bár sötét van és az eső csak nem akar elállni, tovább kell állniuk, hogy egy száraz helyet kerítsenek, ahol megszárítkozhatnak és lecserélhetik vizes ruháikat, ha már túlélték a bestiákkal való harcot, nem volna szerencsés egy tüdőbajban meghalni.*
- Csak karcolás.
*Válaszol mosoly nélkül Janey kijelentésére, miszerint "kicakkozták". A macskalény ügyes volt, de a páncéljában esélye sem lett volna a kolosszus ereje és pallosa ellen. Az acél ellen kevesek a karmok és a rossz minőségű fegyverek.*
- Megnézheted, de előbb keresünk egy száraz helyet.
*Biccent kurtán-komoran a gyógyító kérdésére. Ő nem az a fajta harcos, aki büszkeségből nem gyógyíttatja meg magát. Tapasztalatai szerint az ilyeneket gyorsan ledönti a lábáról egy elfertőződött vágás, vagy a sebláz, esetleg az ellen végez a legyengült fegyverforgatóval.*
- Menjünk.
*Int a fejével a többieknek. Bármennyire is vágyik Rilai a városba, ki kell bírnia azt a két napos utat a kikötőbe, s addig az erdő vendégszeretetét kell élvezniük.
A mesterpallost a nyereg melletti helyére akasztotta, a pajzsot keze ügyében tartja, hátha mégis leselkedne még valami veszély csapatra.
Ha mindenki kész, a csapat elejére hág és visszavezeti Balthyt az ösvényre, hogy a barlangrendszer felé vegye az irányt. Arra kell lennie egy barlangnak vagy sziklaoldalnak, ami menedéket nyújt az eső ellen. Nem kíván egészen a földben tátongó lyukig ellovagolni, csak az artheniori erdő azon része érdekli, ahol már akad pár szikla, ami menedéket nyújthat ázott kis csapatuknak.*
*Balthazard immáron teljes felszereléssel áll a kolosszus mellett, majd amikor fellendül a nyeregbe és maga mögé segíti az ázott verébként a viaszvászony köpeny alatt vacogó Janemitát, csak akkor jutnak el hozzá Lia szavai.
Megemeli sebzett karját, a zuhogó eső kövér, vörös cseppeket mos ki a macskalény által ejtett seb körül. Az adrenalin valószínűleg. Bár sötét van és az eső csak nem akar elállni, tovább kell állniuk, hogy egy száraz helyet kerítsenek, ahol megszárítkozhatnak és lecserélhetik vizes ruháikat, ha már túlélték a bestiákkal való harcot, nem volna szerencsés egy tüdőbajban meghalni.*
- Csak karcolás.
*Válaszol mosoly nélkül Janey kijelentésére, miszerint "kicakkozták". A macskalény ügyes volt, de a páncéljában esélye sem lett volna a kolosszus ereje és pallosa ellen. Az acél ellen kevesek a karmok és a rossz minőségű fegyverek.*
- Megnézheted, de előbb keresünk egy száraz helyet.
*Biccent kurtán-komoran a gyógyító kérdésére. Ő nem az a fajta harcos, aki büszkeségből nem gyógyíttatja meg magát. Tapasztalatai szerint az ilyeneket gyorsan ledönti a lábáról egy elfertőződött vágás, vagy a sebláz, esetleg az ellen végez a legyengült fegyverforgatóval.*
- Menjünk.
*Int a fejével a többieknek. Bármennyire is vágyik Rilai a városba, ki kell bírnia azt a két napos utat a kikötőbe, s addig az erdő vendégszeretetét kell élvezniük.
A mesterpallost a nyereg melletti helyére akasztotta, a pajzsot keze ügyében tartja, hátha mégis leselkedne még valami veszély csapatra.
Ha mindenki kész, a csapat elejére hág és visszavezeti Balthyt az ösvényre, hogy a barlangrendszer felé vegye az irányt. Arra kell lennie egy barlangnak vagy sziklaoldalnak, ami menedéket nyújt az eső ellen. Nem kíván egészen a földben tátongó lyukig ellovagolni, csak az artheniori erdő azon része érdekli, ahol már akad pár szikla, ami menedéket nyújthat ázott kis csapatuknak.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:04:11
Üzenet elküldve: 2015-07-14 23:04:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Elégedetlenül hümmögve fejezi be a hullák átkutatását, még szája szélét is elhúzza nagy boldogtalanságában. Semmi. Még egy lyukas aranyérme sem volt a karmuk alá ragadva, csak kezdetleges ruházatuk és randa övük ékeskedik rajtuk a maguk ízléstelenségében.
A fattyú viszonylag örömmel veszi tudomásuk, hogy az erdei macskaszörnyeknél azért jobban öltözik, valamint ha itt nincs náluk semmi, akkor a tündérkék által emlegetett táborocska tartogathat nekik bőven kincset.
Már nyitná is mosolyra húzódott ajkait, hogy közölje remek ötletét az utolsó macskacicót is kettészelő kolosszussal, ám látja, hogy kedvese megsérült cseppecskét. Ez nem tölti meg vidámsággal szívét, ahogy az sem, hogy ha most elmennek megkeresni a még több macskát rejtő banditafészket, akkor Gabrien ennél még több és csúnyább sebbel gazdagodna, annyi arany pedig a világon nincs, ami ezt kompenzálná.
Így némán pillog kedvesére, kék tekintetével a férfi aranyszín íriszeit fürkészve. Ellágyultan mosolyodik el újra, mikor kedvese szavait hallja hegyes füleivel, amik most előmerészkedtek a vizes hajzat alól.*
-Hozzám sem értem.
*Legyint édes hangon szólva, majd folytatja.*
-Viszont téged kicakkozott a bitang.
*Mutat rá a nyilvánvalóra a Hóhajú karja felé bökve orrocskájával.
Liah irányába pillant, aki mintha rágódna valamin, így inkább nem teszi hozzá, hogy mutassa meg a lánynak a sebet. Annyira talán nem mély, ha pedig megpróbál begyulladni vagy elfertőződni, akkor némely növénnyel ő is rendbe tudja hozni a férfit. Ám mégis hasznosabb lenne ha egy gyógyító látná el kedvesét és nem egy kontár. Ez után Khan működése köti le figyelmét, ahogy a szakadó esőben és félig sötétben fejeket metsz és készít tanulságot a következő adag macskafattyúnak. Halkan kacarászik Riali és Gabe szavain, de ő maga nem kíván semmit sem hozzáfűzni. Pártolja a groteszk díszeket az általuk betöltött funkciókkal együtt.
Szép lassan elmúlik az adrenalin hatása, ezzel együtt pedig rájön, hogy nincs meleg. Éjjel van, vizes és álmos, ezek még jobban súlyosbítják fagyosságát. Reszketni kezd picit, mintha nem is nyár lenne. A lópokrócok felé sandít, amik szintén ronggyá áztak, majd tekintete tovasiklik a kialudt tábortűz irányába, ahol már egy apró parázs sem jelzi, hogy merre volt az egykor. A hidegen való elmélkedését kolosszusa viaszos vászonköpönyege oldja meg, amit vállára is terít.*
-Köszönöm. *Duruzsolja hálásan, majd igyekszik belefészkelődni a valószínűleg nem rá méretezett ruhadarabba. Igaz, hogy már alapban vizes, de így nem ázik tovább és felfogja a szelet is, ami kihűtené vékony kis testét.
Biccent a felvetésre, hogy húzzák el innen a csíkot, majd segít Gabriennek összecuccolni. Balthy közelébe nem megy, amíg az emberóriás karját nem nyújtja felé, hogy felsegítse. Ha már a kolosszus mögött piheg Riali felé néz. Jelenleg neki is elege lett a vadkalandból, meg a vizes ruhákból. Talán elkényelmesedett a törzsnél, ki tudja. Viszont ha a csaplárral összeakad a tekintetük, akkor láthatja, hogy a félvér mélységesen egyet ért vele. A városban majd összekapják magukat.
Jane-nek fogalma sincs, hogy Liah nem tart velük, így csak némán figyeli a lányt, ahogy az lova nyakát ölelgeti, miközben ő Gabrien derekát átfogva pislog ki a hatalmas csuklya alól békésen. Hallgatja a viaszos anyagon doboló esőt és haloványan elmosolyozva érzi meg, hogy Balthy megindul alattuk.*
*Elégedetlenül hümmögve fejezi be a hullák átkutatását, még szája szélét is elhúzza nagy boldogtalanságában. Semmi. Még egy lyukas aranyérme sem volt a karmuk alá ragadva, csak kezdetleges ruházatuk és randa övük ékeskedik rajtuk a maguk ízléstelenségében.
A fattyú viszonylag örömmel veszi tudomásuk, hogy az erdei macskaszörnyeknél azért jobban öltözik, valamint ha itt nincs náluk semmi, akkor a tündérkék által emlegetett táborocska tartogathat nekik bőven kincset.
Már nyitná is mosolyra húzódott ajkait, hogy közölje remek ötletét az utolsó macskacicót is kettészelő kolosszussal, ám látja, hogy kedvese megsérült cseppecskét. Ez nem tölti meg vidámsággal szívét, ahogy az sem, hogy ha most elmennek megkeresni a még több macskát rejtő banditafészket, akkor Gabrien ennél még több és csúnyább sebbel gazdagodna, annyi arany pedig a világon nincs, ami ezt kompenzálná.
Így némán pillog kedvesére, kék tekintetével a férfi aranyszín íriszeit fürkészve. Ellágyultan mosolyodik el újra, mikor kedvese szavait hallja hegyes füleivel, amik most előmerészkedtek a vizes hajzat alól.*
-Hozzám sem értem.
*Legyint édes hangon szólva, majd folytatja.*
-Viszont téged kicakkozott a bitang.
*Mutat rá a nyilvánvalóra a Hóhajú karja felé bökve orrocskájával.
Liah irányába pillant, aki mintha rágódna valamin, így inkább nem teszi hozzá, hogy mutassa meg a lánynak a sebet. Annyira talán nem mély, ha pedig megpróbál begyulladni vagy elfertőződni, akkor némely növénnyel ő is rendbe tudja hozni a férfit. Ám mégis hasznosabb lenne ha egy gyógyító látná el kedvesét és nem egy kontár. Ez után Khan működése köti le figyelmét, ahogy a szakadó esőben és félig sötétben fejeket metsz és készít tanulságot a következő adag macskafattyúnak. Halkan kacarászik Riali és Gabe szavain, de ő maga nem kíván semmit sem hozzáfűzni. Pártolja a groteszk díszeket az általuk betöltött funkciókkal együtt.
Szép lassan elmúlik az adrenalin hatása, ezzel együtt pedig rájön, hogy nincs meleg. Éjjel van, vizes és álmos, ezek még jobban súlyosbítják fagyosságát. Reszketni kezd picit, mintha nem is nyár lenne. A lópokrócok felé sandít, amik szintén ronggyá áztak, majd tekintete tovasiklik a kialudt tábortűz irányába, ahol már egy apró parázs sem jelzi, hogy merre volt az egykor. A hidegen való elmélkedését kolosszusa viaszos vászonköpönyege oldja meg, amit vállára is terít.*
-Köszönöm. *Duruzsolja hálásan, majd igyekszik belefészkelődni a valószínűleg nem rá méretezett ruhadarabba. Igaz, hogy már alapban vizes, de így nem ázik tovább és felfogja a szelet is, ami kihűtené vékony kis testét.
Biccent a felvetésre, hogy húzzák el innen a csíkot, majd segít Gabriennek összecuccolni. Balthy közelébe nem megy, amíg az emberóriás karját nem nyújtja felé, hogy felsegítse. Ha már a kolosszus mögött piheg Riali felé néz. Jelenleg neki is elege lett a vadkalandból, meg a vizes ruhákból. Talán elkényelmesedett a törzsnél, ki tudja. Viszont ha a csaplárral összeakad a tekintetük, akkor láthatja, hogy a félvér mélységesen egyet ért vele. A városban majd összekapják magukat.
Jane-nek fogalma sincs, hogy Liah nem tart velük, így csak némán figyeli a lányt, ahogy az lova nyakát ölelgeti, miközben ő Gabrien derekát átfogva pislog ki a hatalmas csuklya alól békésen. Hallgatja a viaszos anyagon doboló esőt és haloványan elmosolyozva érzi meg, hogy Balthy megindul alattuk.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:26:36
Üzenet elküldve: 2015-07-14 14:26:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
//Végjáték//
*Visszafojtott lélegzettel figyeli a végső párbajt Gabrien és a macskaszerűek vezére között. Való igaz, a fickó keményen küzdött, de végül szerencsére Gabrien győzedelmeskedik.
Lia halkan sóhajt, csak utána bólint Rilainak, ki ha figyel, a lilás derengésben még láthatja a mozdulatát.*
– Végül is nem tűnik súlyosnak, nem ájultál el, meg más se látszik rajtad. Csak mosd majd ki jól a sebet, meg mosd át pálinkával is, annyi bizonyára elég lesz. Még az apró kis fejsebek is nagyon tudnak vérezni.
*A gyógyító lány úgy véli, Rilai ennél komolyabb ellátásra nem tart igényt tőle, és igaz ami igaz szüksége sincs rá.
Ahogy Khannak sem, aki láthatóan nem sérült meg.
Szerencsére Jane is egészben van.
Ugyanakkor Gabrien vérzik, az arca és a karja is. Így nem tudja megítélni, hogy mennyire súlyos.
Ugyanis az eddig nekik világító kis lények néhány hírmorzsa megosztása, és némi magyarázat után távoznak. Lia nem tudja őket hibáztatni.*
– Vigyázzon rátok az erdő! *köszön el a kis tündérektől, Arsha népétől. Tudja a szavai épp elegek köszönet helyett is. Még int az utolsó tündérek után, majd már a rájuk szálló koromfeketeségben fordul arra, merre a lovaikat, köztük az ő új hátasát is sejti.*
~Jó is ez a sötét, legalább nem látom a holttesteteket, sem azt a borzadályt, újra, amit Khan művelt velük. Olyanok, amilyenek, sose tudjuk meg miért tették azt, amit, de meggyalázni őket? Vajon valóban elriasztja ez őket a további portyáktól, vagy éppen ellenkezőleg, csak még dühödtebbekké válnak majd?~
*Lia szomorúan szedegeti össze a holmiját, az iszákját, a tőrét is megkeresi, meg az agyonázott lópokrócot.
Már tudja, hogy ő nem tart majd a két párossal, menjenek azok együtt, vagy külön-külön.
Ami az este elején még csak tétova terv volt, hogy nem megy velük, az immár határozott terv. Az, dacára annak, hogy Gabrient és Janet megkedvelte.
Épp ezért szólal meg, mikor inkább hallja, mint látja, hogy a hósörényű parancsnok, és a félvér lány lóra ülnek.*
– Gabrien, a sebeid? Vagy nem olyan súlyosak, hogy gyógyító kelljen hozzájuk? *kérdezi, miközben ő is felszereli a hátasát. Amíg a válaszra vár végigsimogat a lova nyakán.* Szegény Gebém, szegény lovacskám, de nincs már baj *suttog az állatnak, majd átöleli a nyakát, és a meleg lótesthez simul. Talán vigasztalásul. Talán vigaszért.*
//Végjáték//
*Visszafojtott lélegzettel figyeli a végső párbajt Gabrien és a macskaszerűek vezére között. Való igaz, a fickó keményen küzdött, de végül szerencsére Gabrien győzedelmeskedik.
Lia halkan sóhajt, csak utána bólint Rilainak, ki ha figyel, a lilás derengésben még láthatja a mozdulatát.*
– Végül is nem tűnik súlyosnak, nem ájultál el, meg más se látszik rajtad. Csak mosd majd ki jól a sebet, meg mosd át pálinkával is, annyi bizonyára elég lesz. Még az apró kis fejsebek is nagyon tudnak vérezni.
*A gyógyító lány úgy véli, Rilai ennél komolyabb ellátásra nem tart igényt tőle, és igaz ami igaz szüksége sincs rá.
Ahogy Khannak sem, aki láthatóan nem sérült meg.
Szerencsére Jane is egészben van.
Ugyanakkor Gabrien vérzik, az arca és a karja is. Így nem tudja megítélni, hogy mennyire súlyos.
Ugyanis az eddig nekik világító kis lények néhány hírmorzsa megosztása, és némi magyarázat után távoznak. Lia nem tudja őket hibáztatni.*
– Vigyázzon rátok az erdő! *köszön el a kis tündérektől, Arsha népétől. Tudja a szavai épp elegek köszönet helyett is. Még int az utolsó tündérek után, majd már a rájuk szálló koromfeketeségben fordul arra, merre a lovaikat, köztük az ő új hátasát is sejti.*
~Jó is ez a sötét, legalább nem látom a holttesteteket, sem azt a borzadályt, újra, amit Khan művelt velük. Olyanok, amilyenek, sose tudjuk meg miért tették azt, amit, de meggyalázni őket? Vajon valóban elriasztja ez őket a további portyáktól, vagy éppen ellenkezőleg, csak még dühödtebbekké válnak majd?~
*Lia szomorúan szedegeti össze a holmiját, az iszákját, a tőrét is megkeresi, meg az agyonázott lópokrócot.
Már tudja, hogy ő nem tart majd a két párossal, menjenek azok együtt, vagy külön-külön.
Ami az este elején még csak tétova terv volt, hogy nem megy velük, az immár határozott terv. Az, dacára annak, hogy Gabrient és Janet megkedvelte.
Épp ezért szólal meg, mikor inkább hallja, mint látja, hogy a hósörényű parancsnok, és a félvér lány lóra ülnek.*
– Gabrien, a sebeid? Vagy nem olyan súlyosak, hogy gyógyító kelljen hozzájuk? *kérdezi, miközben ő is felszereli a hátasát. Amíg a válaszra vár végigsimogat a lova nyakán.* Szegény Gebém, szegény lovacskám, de nincs már baj *suttog az állatnak, majd átöleli a nyakát, és a meleg lótesthez simul. Talán vigasztalásul. Talán vigaszért.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-14 07:57:14
Üzenet elküldve: 2015-07-14 07:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
- Viszlát, tünelkék! - *Motyogja a távozó lénykék után. Lia megtapogatja véres-sáros nyakát, utóbb remélhetőleg gyógyultnak nyilvánítja. Ültében tovább bámészkodik a kis irizáló bigyók irányába, így a gyógyítónak alkalma nyílik meggyőződnie arról, hogy önlebunkózó képességeit még tökéletesíteni kell: valószínűleg csak csinos egyszarvú lesz a lányból pár napig, komoly bajt nem érez majd. Ezen megnyugtató hírt, ha Lia eddig nem tette meg, a hóhajú parancsnokkal is megosztja, ha már kérdezte.*
- Megvagyunk. Szerintem téged jobban szétkaszaboltak. - *Feltápászkodik, elégedetten nyugtázza, hogy bár Gabrien általános megjelenése immár tépázott kissé, módfelett férfias küllemét itt-ott elég randa vágások-karmolások ékítik, sikerrel legyakta az összes bestiát. Hangulata a lila tündérlények távoztával sebesen hanyatlik, mivel az eső nem szakad kevésbé, s feje sajgása sincs múlóban. Jár egy kört, vesztett egyensúlyát próbálgatja.*
- Fúj, de undi vagy. - *Kommentálja finnyázva Khan tevékenységét, mikor amaz nekilát, hogy levágott szörnyfejekkel díszítse fel táboruk. Mentében megpöccinti az egyik halálgörcsre merevedett néhai fején a selymes fület. A földön hagyott szőrméhez lép, csalódva konstatája, hogy mivel azt a harctéren találták feledni, vastag réteg sár, vér fedi. Csalódottan dohog egy sort, jobb híján a lovakhoz indul.*
- De még milyen fürdő lesz az…! - *Sóhajtja ábrándosan, száron vezetve a párductarka lovat elindul a harcosok nyomán, hogy a jelenleginél szárazabb helyet találjanak. A lóra felülni nemigen próbálkozik meg, szegény állatnak még mindig öklömnyire kerekedtek a szemei a pániktól. Halkan nyekken még egy sort:* - Szívből remélem, hogy most már a városba megyünk. Éhen, szomjan, esőn, fáradtságon halok. Elegem van a vadkalandból.
- Viszlát, tünelkék! - *Motyogja a távozó lénykék után. Lia megtapogatja véres-sáros nyakát, utóbb remélhetőleg gyógyultnak nyilvánítja. Ültében tovább bámészkodik a kis irizáló bigyók irányába, így a gyógyítónak alkalma nyílik meggyőződnie arról, hogy önlebunkózó képességeit még tökéletesíteni kell: valószínűleg csak csinos egyszarvú lesz a lányból pár napig, komoly bajt nem érez majd. Ezen megnyugtató hírt, ha Lia eddig nem tette meg, a hóhajú parancsnokkal is megosztja, ha már kérdezte.*
- Megvagyunk. Szerintem téged jobban szétkaszaboltak. - *Feltápászkodik, elégedetten nyugtázza, hogy bár Gabrien általános megjelenése immár tépázott kissé, módfelett férfias küllemét itt-ott elég randa vágások-karmolások ékítik, sikerrel legyakta az összes bestiát. Hangulata a lila tündérlények távoztával sebesen hanyatlik, mivel az eső nem szakad kevésbé, s feje sajgása sincs múlóban. Jár egy kört, vesztett egyensúlyát próbálgatja.*
- Fúj, de undi vagy. - *Kommentálja finnyázva Khan tevékenységét, mikor amaz nekilát, hogy levágott szörnyfejekkel díszítse fel táboruk. Mentében megpöccinti az egyik halálgörcsre merevedett néhai fején a selymes fület. A földön hagyott szőrméhez lép, csalódva konstatája, hogy mivel azt a harctéren találták feledni, vastag réteg sár, vér fedi. Csalódottan dohog egy sort, jobb híján a lovakhoz indul.*
- De még milyen fürdő lesz az…! - *Sóhajtja ábrándosan, száron vezetve a párductarka lovat elindul a harcosok nyomán, hogy a jelenleginél szárazabb helyet találjanak. A lóra felülni nemigen próbálkozik meg, szegény állatnak még mindig öklömnyire kerekedtek a szemei a pániktól. Halkan nyekken még egy sort:* - Szívből remélem, hogy most már a városba megyünk. Éhen, szomjan, esőn, fáradtságon halok. Elegem van a vadkalandból.
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:56:30
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:56:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*A lovagi harcmodornak is meg vannak az előnyei, példának okáért a pusztítás lehetősége a gyorsaság rovására. A kolosszus nem gyors, de a mesterpallos sem az a villámként cikázó fegyver, de ha talál, akkor nem csak felületi sebet ejt, hanem húst vág, csontot tör és inat szel.
A macskalény betalál, kardja szétvágja a hósörényű ingét, felületi, csúnya, bár nem túl veszélyes sebet ejtve az emberóriáson, majd egy pillanattal később a nehéz kard is megérkezik. A testet az ordítással együtt szeli ketté a pallos, gondoskodva róla, hogy a bestia ne okozhasson több problémát sem nekik, sem senkinek az erdőben.
A hóhajú elégedetten szemléli a művét, majd a kérdésére is választ kap az egyik lilás fénnyel világító kis akármitől. Tehát a szörnyetegek az erdő mélyéről érkeznek portyázni, és oda is térnek vissza a zsákmánnyal. Valószínűleg egy-két nap után feltűnik majd a távollétük, amikor felderítőket küldenek utánuk és… megtalálják majd Khan kis „ajándékát”.
Az együttérzés és empátia legkisebb jele nélkül nézi végig a hentesmunkát, ami a rókaképű tesz a testekkel, miközben Janey mellé sétál, kezében még mindig a meztelen, vértől vöröslő pallossal. A mesterkard pengéjéről lassan mossa le a vöröslő cseppeket a szakadatlanul hulló eső.*
- Jól vagy?
*Kérdi halkan, kedves hangon. Egy pillanatra előtűnik a kolosszus acélmaszkja mögül a szerető férfi.*
- Khan, azért meg ne edd…
*Szól rá a társára fejcsóválva.
A kis lényektől többet is megtudnak, Arsháknak nevezik magukat és bizalmatlanok, mint minden apró lény az erődben. A kolosszus nem hibáztatja őket érte, ez itt az erősek világa, ahol a gyenge vagy megbújik, vagy szolgál, vagy meghal.*
- Köszönjük a segítséget. Ha valamikor még erre járunk, szétnézünk, hátha visszatértek.
*Biccent a kis lényeknek, mielőtt elzümmögnek. Kölcsönösen segítették ki egymást, nincs már több dolguk a másikkal.*
- Lia, Rilai, meg vagytok?
*Intézi kérdését a két lányhoz, de mintha csak a fogadóslányon látna sérülés nyomait. Míg a válaszokat várja a hósörényű komótosan az esőtől és a vérszagtól ideges Balthazard mellé sétál, hogy pár elsuttogott szóval megnyugtassa az állatot, majd az egyik nyeregtáskából viaszvászon csuklyás köpenyt halásszon elő. Visszatér Janemita mellé, majd egy mozdulattal a vállára kanyarintja. A lópokrócok valószínűleg teljesen eláztak, kár értük, de majd vesz másikat a városban, nem is érdekli igazán.*
- Menjünk, keressünk valami száraz helyet.
*Bólint Khannak, ő azt se bánná, ha megindulnának Arthenior felé, bár az egy-két nap, viszont előbb érnének oda.
Mindenesetre összeszedi a holmiját, felszerszámozza a berzenkedő Balthazardot komoran az esőtől, majd fellendül a nyeregbe, hogy felsegítse maga mögé Janeyt is. Aztán mehetnek is.*
*A lovagi harcmodornak is meg vannak az előnyei, példának okáért a pusztítás lehetősége a gyorsaság rovására. A kolosszus nem gyors, de a mesterpallos sem az a villámként cikázó fegyver, de ha talál, akkor nem csak felületi sebet ejt, hanem húst vág, csontot tör és inat szel.
A macskalény betalál, kardja szétvágja a hósörényű ingét, felületi, csúnya, bár nem túl veszélyes sebet ejtve az emberóriáson, majd egy pillanattal később a nehéz kard is megérkezik. A testet az ordítással együtt szeli ketté a pallos, gondoskodva róla, hogy a bestia ne okozhasson több problémát sem nekik, sem senkinek az erdőben.
A hóhajú elégedetten szemléli a művét, majd a kérdésére is választ kap az egyik lilás fénnyel világító kis akármitől. Tehát a szörnyetegek az erdő mélyéről érkeznek portyázni, és oda is térnek vissza a zsákmánnyal. Valószínűleg egy-két nap után feltűnik majd a távollétük, amikor felderítőket küldenek utánuk és… megtalálják majd Khan kis „ajándékát”.
Az együttérzés és empátia legkisebb jele nélkül nézi végig a hentesmunkát, ami a rókaképű tesz a testekkel, miközben Janey mellé sétál, kezében még mindig a meztelen, vértől vöröslő pallossal. A mesterkard pengéjéről lassan mossa le a vöröslő cseppeket a szakadatlanul hulló eső.*
- Jól vagy?
*Kérdi halkan, kedves hangon. Egy pillanatra előtűnik a kolosszus acélmaszkja mögül a szerető férfi.*
- Khan, azért meg ne edd…
*Szól rá a társára fejcsóválva.
A kis lényektől többet is megtudnak, Arsháknak nevezik magukat és bizalmatlanok, mint minden apró lény az erődben. A kolosszus nem hibáztatja őket érte, ez itt az erősek világa, ahol a gyenge vagy megbújik, vagy szolgál, vagy meghal.*
- Köszönjük a segítséget. Ha valamikor még erre járunk, szétnézünk, hátha visszatértek.
*Biccent a kis lényeknek, mielőtt elzümmögnek. Kölcsönösen segítették ki egymást, nincs már több dolguk a másikkal.*
- Lia, Rilai, meg vagytok?
*Intézi kérdését a két lányhoz, de mintha csak a fogadóslányon látna sérülés nyomait. Míg a válaszokat várja a hósörényű komótosan az esőtől és a vérszagtól ideges Balthazard mellé sétál, hogy pár elsuttogott szóval megnyugtassa az állatot, majd az egyik nyeregtáskából viaszvászon csuklyás köpenyt halásszon elő. Visszatér Janemita mellé, majd egy mozdulattal a vállára kanyarintja. A lópokrócok valószínűleg teljesen eláztak, kár értük, de majd vesz másikat a városban, nem is érdekli igazán.*
- Menjünk, keressünk valami száraz helyet.
*Bólint Khannak, ő azt se bánná, ha megindulnának Arthenior felé, bár az egy-két nap, viszont előbb érnének oda.
Mindenesetre összeszedi a holmiját, felszerszámozza a berzenkedő Balthazardot komoran az esőtől, majd fellendül a nyeregbe, hogy felsegítse maga mögé Janeyt is. Aztán mehetnek is.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:04:48
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:04:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Kezdtem elhinni, hogy a félkarú rabló erőt vesz rajtad. - *Elgöcög saját humorán, amit mindig is szerfelett szórakoztatónak talált, de a környezete valahogy savanyú uborkák gyülekezete lehet folyton, mert fancsali, értetlen képet vágnak hozzá általában. Az egyik döglött macska bundájába törli mesterkardjáról a vért (a későbbiekben majd módot talál rá, hogy fegyverolajjal is kezelje az acélt), aztán visszalöki helyére a pengét. Most, hogy van idejük már összeszedni magukat, esőáztatta hajából kirázza a sarat és kerít mellénye zsebéből egy szalagot is, amivel összefoghatja a vállakig nyújtózó gesztenye szálakat.
A lányok egész nagy pajtásokká látszanak kinőni magukat az erdei tündérkékkel, legalábbis nem először hallja beszélni őket csapatuk nőnemű tagjaihoz. Elnézve magát és nem különben festő kollégáját Gabrien személyében, nem hibáztatja őket bizalmatlanságukért.*
- Úgy, szóval ezekből egy egész falkára való van. Akkor illő dolog lesz üzenetet hagyni a számukra, hátha jobban meggondolják ezeket a rajtaütéseket a jövőben. - *Nyélbe is üti elképzelését, amin aggasztó módon rövid ideig gondolkozott csak. Az acélpenge újra szisszenve vetkőzik le, hogy egy-egy irányzott vágással űrt teremtsen törzs és fej között. Ha szalonképes állapotban vannak, akkor az összes macskusz fejét lemetszi, majd takaros rendben felszúrja őket egy-egy termetesebb ágra, mintha csak territóriumát jelölné ki vele, ahová a belépők e sorsra jutnak.*
- Nézzétek, felöltöttek egy harci pofát. - *Az utolsó elkészülte után megpaskolja az üveges tekintetű cirmos pofáját, aztán mellre veszi a következő probléma dolgát is, nevesül azt, hogy a szabad ég alatt vannak, a táborukat szétverték az elmúlt néhány percben, a fosszák vagy micsodák elpárolognak lila fényükkel együtt, ők meg maradnak a sötét erdőben, egy kellemes nyári vihar kellős közepén.*
- Ez kurva jó. Még valami? - *Ez leginkább csak úgy a zúgó szélnek eresztett kérdés, mintsem valódi feleletre váró. Amúgy meghatja persze Khant mindaz amit a kis szárnyasok elmondanak, hisz emberből van ő is, valahol a csontpáncél mögött dobog egy izom, ami állítólag az emberek érzéseiért felel. Csak a fontossági sorrendben most valahogy hátrébb van minden ez iránt kelő érzés.
Morogva cuccol össze, hogy odébb álljanak. Merthogy itt nem fognak, Khan legalábbis biztosan nem. Verjék valaki máséval a csalánt, ő lelép. A helyszínt azért az eszébe vési, talán egyszer visszajönnek ide és akkor a rablókandúrok haverjait is kicakkozzák.*
- Jöttök? Majd megpihenünk odébb egy barlangban, vagy ha alább hagy az idő. - *Akárhogy alakuljon is, nem hagyja szem elől veszni társait az út hátralévő során már, különösen a saját oltalma alatt állókat. Másnap Artheniorba akar érni, pont.*
- Mit szólnál szépségem egy kiadós fürdéshez, ha a városba értünk? - *Nem mintha épp most nem áznának rommá, de néminemű minőségbeli különbség azért akad a kettő közt, lássuk be.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Kezdtem elhinni, hogy a félkarú rabló erőt vesz rajtad. - *Elgöcög saját humorán, amit mindig is szerfelett szórakoztatónak talált, de a környezete valahogy savanyú uborkák gyülekezete lehet folyton, mert fancsali, értetlen képet vágnak hozzá általában. Az egyik döglött macska bundájába törli mesterkardjáról a vért (a későbbiekben majd módot talál rá, hogy fegyverolajjal is kezelje az acélt), aztán visszalöki helyére a pengét. Most, hogy van idejük már összeszedni magukat, esőáztatta hajából kirázza a sarat és kerít mellénye zsebéből egy szalagot is, amivel összefoghatja a vállakig nyújtózó gesztenye szálakat.
A lányok egész nagy pajtásokká látszanak kinőni magukat az erdei tündérkékkel, legalábbis nem először hallja beszélni őket csapatuk nőnemű tagjaihoz. Elnézve magát és nem különben festő kollégáját Gabrien személyében, nem hibáztatja őket bizalmatlanságukért.*
- Úgy, szóval ezekből egy egész falkára való van. Akkor illő dolog lesz üzenetet hagyni a számukra, hátha jobban meggondolják ezeket a rajtaütéseket a jövőben. - *Nyélbe is üti elképzelését, amin aggasztó módon rövid ideig gondolkozott csak. Az acélpenge újra szisszenve vetkőzik le, hogy egy-egy irányzott vágással űrt teremtsen törzs és fej között. Ha szalonképes állapotban vannak, akkor az összes macskusz fejét lemetszi, majd takaros rendben felszúrja őket egy-egy termetesebb ágra, mintha csak territóriumát jelölné ki vele, ahová a belépők e sorsra jutnak.*
- Nézzétek, felöltöttek egy harci pofát. - *Az utolsó elkészülte után megpaskolja az üveges tekintetű cirmos pofáját, aztán mellre veszi a következő probléma dolgát is, nevesül azt, hogy a szabad ég alatt vannak, a táborukat szétverték az elmúlt néhány percben, a fosszák vagy micsodák elpárolognak lila fényükkel együtt, ők meg maradnak a sötét erdőben, egy kellemes nyári vihar kellős közepén.*
- Ez kurva jó. Még valami? - *Ez leginkább csak úgy a zúgó szélnek eresztett kérdés, mintsem valódi feleletre váró. Amúgy meghatja persze Khant mindaz amit a kis szárnyasok elmondanak, hisz emberből van ő is, valahol a csontpáncél mögött dobog egy izom, ami állítólag az emberek érzéseiért felel. Csak a fontossági sorrendben most valahogy hátrébb van minden ez iránt kelő érzés.
Morogva cuccol össze, hogy odébb álljanak. Merthogy itt nem fognak, Khan legalábbis biztosan nem. Verjék valaki máséval a csalánt, ő lelép. A helyszínt azért az eszébe vési, talán egyszer visszajönnek ide és akkor a rablókandúrok haverjait is kicakkozzák.*
- Jöttök? Majd megpihenünk odébb egy barlangban, vagy ha alább hagy az idő. - *Akárhogy alakuljon is, nem hagyja szem elől veszni társait az út hátralévő során már, különösen a saját oltalma alatt állókat. Másnap Artheniorba akar érni, pont.*
- Mit szólnál szépségem egy kiadós fürdéshez, ha a városba értünk? - *Nem mintha épp most nem áznának rommá, de néminemű minőségbeli különbség azért akad a kettő közt, lássuk be.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:15:39
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:15:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Több napi útja lassan a végéhez közeledik, épp időben mert kezdenek kifogyni a tartalékai. Öröm az ürömben hogy legalább lényegesen könnyebb a hátizsák amit cipel. Ahogy közeledik céljához lassan a sötétség is véget ér, át kell majd öltöznie mielőtt kivilágosodik. És miért ne tenné meg ezt most, hisz már nagyon közel jár és talán hogy később nem lesz lehetősége. Besomfordál hát a fák közé, jó messzire az ösvénytől. Egy darabig csak leül egy fa tövében és figyel, aztán ha tisztának tűnik a terep akkor lehámozza magáról bőrvértjét és a fegyvereit is. Felvesz helyette valami lengébb öltözéket hisz a nappal a meleg is várható, rendbe rakja haját, leajzza az íjat... A dobótőröket még a táskába tudja rejteni de a tegez és a lőfegyver maradni kényszerül. Kényelmes úti ruhában folytatja hát vándoslását Amon Ruadh felé.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 12:49:53
Üzenet elküldve: 2015-07-13 12:49:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*CicÚr s Gabrien küzdelme kiegyenlítődő is lehetne. Ha a szörnyike nem kezdene el szédülni, s nem lenne lassúbb a mozgása. Mégis támad újra és újra, nem adja fel a küzdelmet. Nem lehet érteni, hogy miért, talán ösztön az egész. Ha ellenfelet lát, vagy ha embert lát, akkor meg kell ölniük. Nincs más magyarázat erre. A kolosszus rohamoz előre, s ahogy oldalra fordul, hogy fogadja a CicÚr támadását pallosa meglendül. Keresztülvágja a pengét a mesteri penge, s egy pillanatra láthatja, ahogy a macska fejű, ám mégis embertestű lény szemei kitágulnak, s egy hatalmas ordításba kezd, amely nyüszítésbe fordul át, ahogy megérzi oldalán a pengét. Keresztülvágja a derekánál fogva, s a fény a szemébe hamar kihuny szeméből. Egy pillanatig látható értetlenkedése értelmes szemeiben. Nem érti mi történik, hiszen eddig minden portyájuk sikeresen végződött. Most mégis…
A test kettészelve puffan a nedves avarba. Az lila szárnyas lények hiába nyújtanak óvó takarást a nehéz esőcseppek mégis átszűrődnek a rajta, elmosva a kiömlő vért.
Janemita átnézi a lényeket, hátha talál náluk valamit. Viszont a kezdetleges tóga szerű ruhájuknak nincs rejtett zsebei. Ahogy az övekben sem lehet találni semmi érdekeset. Néhány tőr szerű fegyvert, s lándzsaszerű fegyvereik tartóját. Pár kavicsot, de értéket nem. Talán a bundájukkal lehet valamit kezdeni. Vagyis inkább bőrükkel, szőrük csak rövid. Furcsa lehet a lány számára, de ekkor egy tündér, mely a vállán tartózkodik halkan szólal meg.*
- Mindig üres kézzel indulnak el. Szoktuk látni őket. Az erdei lények félnek tőlük. Nincsenek egyedül. Nem csak ennyien vannak. *Suttogja, szinte reszkető hangon.* - Az erdő mélyébe már nem merészkedik állat, ott ők az urak. Nem tudjuk, hogy merre élnek, sose láttuk őket, talán egy barlangban, vagy a föld alatt. Nem tudjuk, hogy minek viszik el az értékeket.
*Susmorogja síri hangon, majd ellebbenve Janemita válláról lassan köröz a levegőbe. Rilai kezébe rebbenő lila fényt árasztó lényike újra megszólal.*
- Mi az erdő lakói vagyunk. Arsha néven hívnak minket az utazók. Nem sokszor mutatkozunk emberek előtt, se más lények előtt. *Magyarázza apró, ciripelő hangján.* - Elfognak minket, s szolgaságba taszítanak minket. De köszönjük, hogy megölték a bestiákat. Most nem hagyhattuk, hogy újabb táborozók életét ontsák ki.
*Röppen el tőle, ahogy befejezte beszédét. S ahogy felszáll úgy kezdenek el oszladozni a többiek is. Lila fényük lassan halványodik el, ahogy visszatérnek az erdő mélyére. Olyan gyorsan távoznak, ahogy megjelentek azok, még csak el sem búcsúznak a hálátlan teremtmények.
A vastag felhők szakadatlanul ontják cseppjeiket az erdőre, s nem is fog elállni. A hajnal még messze van, s nem úgy tűnik, mintha addig elállna a vihar. Az eget néha egy-egy kósza villám vágja keresztbe, hogy pár pillanattal később dörgéssel arra figyelmeztesse a kint lévőket, hogy az mindjárt rájuk szakad.
Lassan csendesedik el újra az erdő, s az éjszaka hátralévő részében gondtalanul is telhet.*
*CicÚr s Gabrien küzdelme kiegyenlítődő is lehetne. Ha a szörnyike nem kezdene el szédülni, s nem lenne lassúbb a mozgása. Mégis támad újra és újra, nem adja fel a küzdelmet. Nem lehet érteni, hogy miért, talán ösztön az egész. Ha ellenfelet lát, vagy ha embert lát, akkor meg kell ölniük. Nincs más magyarázat erre. A kolosszus rohamoz előre, s ahogy oldalra fordul, hogy fogadja a CicÚr támadását pallosa meglendül. Keresztülvágja a pengét a mesteri penge, s egy pillanatra láthatja, ahogy a macska fejű, ám mégis embertestű lény szemei kitágulnak, s egy hatalmas ordításba kezd, amely nyüszítésbe fordul át, ahogy megérzi oldalán a pengét. Keresztülvágja a derekánál fogva, s a fény a szemébe hamar kihuny szeméből. Egy pillanatig látható értetlenkedése értelmes szemeiben. Nem érti mi történik, hiszen eddig minden portyájuk sikeresen végződött. Most mégis…
A test kettészelve puffan a nedves avarba. Az lila szárnyas lények hiába nyújtanak óvó takarást a nehéz esőcseppek mégis átszűrődnek a rajta, elmosva a kiömlő vért.
Janemita átnézi a lényeket, hátha talál náluk valamit. Viszont a kezdetleges tóga szerű ruhájuknak nincs rejtett zsebei. Ahogy az övekben sem lehet találni semmi érdekeset. Néhány tőr szerű fegyvert, s lándzsaszerű fegyvereik tartóját. Pár kavicsot, de értéket nem. Talán a bundájukkal lehet valamit kezdeni. Vagyis inkább bőrükkel, szőrük csak rövid. Furcsa lehet a lány számára, de ekkor egy tündér, mely a vállán tartózkodik halkan szólal meg.*
- Mindig üres kézzel indulnak el. Szoktuk látni őket. Az erdei lények félnek tőlük. Nincsenek egyedül. Nem csak ennyien vannak. *Suttogja, szinte reszkető hangon.* - Az erdő mélyébe már nem merészkedik állat, ott ők az urak. Nem tudjuk, hogy merre élnek, sose láttuk őket, talán egy barlangban, vagy a föld alatt. Nem tudjuk, hogy minek viszik el az értékeket.
*Susmorogja síri hangon, majd ellebbenve Janemita válláról lassan köröz a levegőbe. Rilai kezébe rebbenő lila fényt árasztó lényike újra megszólal.*
- Mi az erdő lakói vagyunk. Arsha néven hívnak minket az utazók. Nem sokszor mutatkozunk emberek előtt, se más lények előtt. *Magyarázza apró, ciripelő hangján.* - Elfognak minket, s szolgaságba taszítanak minket. De köszönjük, hogy megölték a bestiákat. Most nem hagyhattuk, hogy újabb táborozók életét ontsák ki.
*Röppen el tőle, ahogy befejezte beszédét. S ahogy felszáll úgy kezdenek el oszladozni a többiek is. Lila fényük lassan halványodik el, ahogy visszatérnek az erdő mélyére. Olyan gyorsan távoznak, ahogy megjelentek azok, még csak el sem búcsúznak a hálátlan teremtmények.
A vastag felhők szakadatlanul ontják cseppjeiket az erdőre, s nem is fog elállni. A hajnal még messze van, s nem úgy tűnik, mintha addig elállna a vihar. Az eget néha egy-egy kósza villám vágja keresztbe, hogy pár pillanattal később dörgéssel arra figyelmeztesse a kint lévőket, hogy az mindjárt rájuk szakad.
Lassan csendesedik el újra az erdő, s az éjszaka hátralévő részében gondtalanul is telhet.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:13:52
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:13:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa és Hryan//
*Így tehát Pofátlan szabadon eresztetik, s ezzel majd minden nyomot eltüntettek maguk után. Még persze, árulójuk lehet ismerősök előtt a néhai lovag holmija, de ezeket jól elcsomagolja, hogy ne szúrjanak szemet. Saját lova ím már rendesen megpakolva zsákokkal, zsákokban páncéllal, nyereggel, miegyébbel, s becsomagolt fegyverekkel is.
Végül felül, majd lábát tartva támasznak, kezét nyújtva kapaszkodónak felhúzza maga mögé lányát. Sejti, hogy E'Nissának nem lesz túl kényelmes a sok holmitól, de hát majd megállnak pihenni. A lónak is szüksége lesz erre, s nekik sem árt, ha olykor megmozgatják tagjaikat.
Elindulnak, s talán fertály óra is eltelik, míg csendben haladnak előre. Hryan elgondolkodik, s ezek az eszmefuttatások végül egy kérdésben hangoznak fel.*
-Milyen fegyverekhez értesz?
*Ha már így együtt vannak, úgy dönt átad a tudásából egy jó adagot lányának, ha amaz vevő lesz erre. Ügyes csapdász a másik, de ezzel nem tudja megvédeni önmagát, és mást sem. De még csak gyilkolni sem képes, ha csak nem ismeri a fegyvereket és azok használatát kellő mértékben. Nem tudhatja, hogy a faluban, anyja mellett, mennyit szedett össze ilyen ismeretek terén. Gyanítja, nem igazán volt tanítója a lánynak senki. Miért is ne válhatna ő azzá?*
//E'Nissa és Hryan//
*Így tehát Pofátlan szabadon eresztetik, s ezzel majd minden nyomot eltüntettek maguk után. Még persze, árulójuk lehet ismerősök előtt a néhai lovag holmija, de ezeket jól elcsomagolja, hogy ne szúrjanak szemet. Saját lova ím már rendesen megpakolva zsákokkal, zsákokban páncéllal, nyereggel, miegyébbel, s becsomagolt fegyverekkel is.
Végül felül, majd lábát tartva támasznak, kezét nyújtva kapaszkodónak felhúzza maga mögé lányát. Sejti, hogy E'Nissának nem lesz túl kényelmes a sok holmitól, de hát majd megállnak pihenni. A lónak is szüksége lesz erre, s nekik sem árt, ha olykor megmozgatják tagjaikat.
Elindulnak, s talán fertály óra is eltelik, míg csendben haladnak előre. Hryan elgondolkodik, s ezek az eszmefuttatások végül egy kérdésben hangoznak fel.*
-Milyen fegyverekhez értesz?
*Ha már így együtt vannak, úgy dönt átad a tudásából egy jó adagot lányának, ha amaz vevő lesz erre. Ügyes csapdász a másik, de ezzel nem tudja megvédeni önmagát, és mást sem. De még csak gyilkolni sem képes, ha csak nem ismeri a fegyvereket és azok használatát kellő mértékben. Nem tudhatja, hogy a faluban, anyja mellett, mennyit szedett össze ilyen ismeretek terén. Gyanítja, nem igazán volt tanítója a lánynak senki. Miért is ne válhatna ő azzá?*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:00:32
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:00:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa és Hryan//
* A felvetés tetszetős, hisz szívesen lovagolna külön, szabadon, még is a múlt esti bemutató igencsak nagy bizonyosságot adott arról, hogy az ember által őrületbe kergetett hátas minden, csak nem megbízható társ. *
- Ha két konok személyiséget összezársz, abból nem barátság lesz, hanem gyilok. Tehát vagy a ló öl meg engem, vagy én őt. Ha nem muszáj, egyiket se várnám ki * jegyzi meg, mintegy választ is adva. Nem szívesen utazik apja mögött, de a két rossz közül a kevésbé rosszabbat választja. Így hát, mivel úgy tűnik, egy rugóra jár az agyuk, maga is besegít a ló lenyergelésében, majd egy finom, biztató fenékpaskolás után szabadjára engedik. Amúgy is annyira akart menni, most kedvére száguldozhat és legelészhet. A többi már a természet és az istenek dolga.
Szinte már rutinosan ugrik fel a megmaradt négylábúra, elrendezgetve hátán zsákját, hogy kényelmesen elférjen ő is, a felgyülemlett holmi is, meg a ló se kínlódjon. Aztán már újfent a mellettük elhaladó tájat figyeli. Alig néhány nappal gyalogszer tette meg ezt az utat, igaz, akkor lényegesen tovább tartott. és azt se igazán tudta, mit hoz majd a jövő. Hát amit kapott, arra nem számított. De vajon mi lesz most, ha visszatér a városba? *
//E'Nissa és Hryan//
* A felvetés tetszetős, hisz szívesen lovagolna külön, szabadon, még is a múlt esti bemutató igencsak nagy bizonyosságot adott arról, hogy az ember által őrületbe kergetett hátas minden, csak nem megbízható társ. *
- Ha két konok személyiséget összezársz, abból nem barátság lesz, hanem gyilok. Tehát vagy a ló öl meg engem, vagy én őt. Ha nem muszáj, egyiket se várnám ki * jegyzi meg, mintegy választ is adva. Nem szívesen utazik apja mögött, de a két rossz közül a kevésbé rosszabbat választja. Így hát, mivel úgy tűnik, egy rugóra jár az agyuk, maga is besegít a ló lenyergelésében, majd egy finom, biztató fenékpaskolás után szabadjára engedik. Amúgy is annyira akart menni, most kedvére száguldozhat és legelészhet. A többi már a természet és az istenek dolga.
Szinte már rutinosan ugrik fel a megmaradt négylábúra, elrendezgetve hátán zsákját, hogy kényelmesen elférjen ő is, a felgyülemlett holmi is, meg a ló se kínlódjon. Aztán már újfent a mellettük elhaladó tájat figyeli. Alig néhány nappal gyalogszer tette meg ezt az utat, igaz, akkor lényegesen tovább tartott. és azt se igazán tudta, mit hoz majd a jövő. Hát amit kapott, arra nem számított. De vajon mi lesz most, ha visszatér a városba? *
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 10:38:07
Üzenet elküldve: 2015-07-13 10:38:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa és Hryan//
*Finom érintésre ébred. Szemei azonnal felpattannak. Megszokta már, hogy éberen alszik, a legkisebb eltérő dologra riad. Tekintete befogja lánya alakját, aki máris azon serénykedik, hogy a táboruk nyomait eltakarítsa. A megjegyzésre elvigyorodik.*
-Rajtam ne múljon.
*Vonja meg a vállát, majd összeszedi holmiját, ami amúgy sem volt túlságosan széjjel. Elpillant a másik hátas felé.*
-Mit gondolsz tudnál jönni vele, vagy inkább maradjunk közös lovon? Én nem bízom Pofátlanban. A régi gazdájának sem fogadott szót. Bár lehet, téged megszokna. Legalább olyan konok.
*Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá, lányára pillantva, várva annak válaszát. Ha úgy dönt, hogy Pofátlanon folytatja az utat, akkor némi terhet átpakolnak a hátasra, majd hamarosan nyeregbe is szállnak, s útnak indulnak. Ha viszont akképpen dönt E'Nissa, hogy nem kísérletezik a makrancos lóval, akkor leszedi róla a szerszámot, és útjára bocsátja az állatot. Ez esetben minden terhet saját lovának kell tovább vinni, mert semmit nem hagy hátra, ami Arthenior piacán pénzzé tehető. Sőt, kettőjüket is vinnie kell, bár a ló erős, nem fog neki gondot okozni.
Akár így, akár úgy, hamarosan útnak is indulnak, tovább az ösvényen Arthenior irányába.*
//E'Nissa és Hryan//
*Finom érintésre ébred. Szemei azonnal felpattannak. Megszokta már, hogy éberen alszik, a legkisebb eltérő dologra riad. Tekintete befogja lánya alakját, aki máris azon serénykedik, hogy a táboruk nyomait eltakarítsa. A megjegyzésre elvigyorodik.*
-Rajtam ne múljon.
*Vonja meg a vállát, majd összeszedi holmiját, ami amúgy sem volt túlságosan széjjel. Elpillant a másik hátas felé.*
-Mit gondolsz tudnál jönni vele, vagy inkább maradjunk közös lovon? Én nem bízom Pofátlanban. A régi gazdájának sem fogadott szót. Bár lehet, téged megszokna. Legalább olyan konok.
*Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá, lányára pillantva, várva annak válaszát. Ha úgy dönt, hogy Pofátlanon folytatja az utat, akkor némi terhet átpakolnak a hátasra, majd hamarosan nyeregbe is szállnak, s útnak indulnak. Ha viszont akképpen dönt E'Nissa, hogy nem kísérletezik a makrancos lóval, akkor leszedi róla a szerszámot, és útjára bocsátja az állatot. Ez esetben minden terhet saját lovának kell tovább vinni, mert semmit nem hagy hátra, ami Arthenior piacán pénzzé tehető. Sőt, kettőjüket is vinnie kell, bár a ló erős, nem fog neki gondot okozni.
Akár így, akár úgy, hamarosan útnak is indulnak, tovább az ösvényen Arthenior irányába.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-13 09:54:10
Üzenet elküldve: 2015-07-13 09:54:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa és Hryan//
* Maga is zsákmánnyá vált. Nem kérdez, nem is igazán érdekli, mit lett azzal a bolond emberrel. Tán egy idetévedt vad vitte volna el? Kizárt, hisz akkor apja se ülni ilyen nyugodtan. Vagy talán épp ő volt az a vad. Összeszólalkoztak valamin és ez lett a következménye. Igazából teljesen mindegy, nem ismerte az embert és annyira fajtáját se szereti, hogy sajnálatot érezzen, esetleg undort apja iránt. Megvan a maga oka rá, nem kell ehhez plusz.
Így nem is firtatja a kérdést, csak csendben elmajszolja a vacsoráját, majd a leosztásra biccentve egy fához húzódik, már csak megszokásból is, és a zsákjából előhúzott pokróc takarásába menekül a valóság elől. *
//Hajnal-reggel//
* Elsőre szemei rebbennek meg, zavartan, kissé tán gyanakvón mérve fel az őt keltegetőt. De csak egy röpke pillanat, míg álomból riasztott elméje újra a valóságot uralja, és már ül is fel, apró bólintással nyugtázva a váltás idejét. Míg Hryan nyugovóra tér, ő elpakolja takaróját, nesztelen elrendezgeti kevéske holmiját, piszkálja a tüzet vagy inkább erősebb parazsat. Szerencsére az erdő és a hely nyugodt, se vad se kétlábú nem zavarja meg a várakozás alatt. Olykor fogai közé kap egy fűszálat, komótosan rágcsálja, inkább unalom, mintsem éhség ellen. És amint letelni érzi az időt, mikor már a nap igencsak mutatja magát alvó apjához lép. Persze óvatosan, sose tudni, kiből mit vált ki az ébresztés, így inkább csak lábával pöcögteti meg az alvót és amint ébredés jeleit észleli hátrébb is lép. *
- Ideje tovább indulni, míg mielőtt újabb lovagba botlunk * jegyzi meg, inkább vigyorogva, mintsem feddőn. Aztán lép a tűzhelyhez, hogy beoltsa, bekotorja azt földdel. Maradt még valamennyi az esti húsból, hátizsákjukban is akad, most biztos nem áll neki csapdázgatni. *
//E'Nissa és Hryan//
* Maga is zsákmánnyá vált. Nem kérdez, nem is igazán érdekli, mit lett azzal a bolond emberrel. Tán egy idetévedt vad vitte volna el? Kizárt, hisz akkor apja se ülni ilyen nyugodtan. Vagy talán épp ő volt az a vad. Összeszólalkoztak valamin és ez lett a következménye. Igazából teljesen mindegy, nem ismerte az embert és annyira fajtáját se szereti, hogy sajnálatot érezzen, esetleg undort apja iránt. Megvan a maga oka rá, nem kell ehhez plusz.
Így nem is firtatja a kérdést, csak csendben elmajszolja a vacsoráját, majd a leosztásra biccentve egy fához húzódik, már csak megszokásból is, és a zsákjából előhúzott pokróc takarásába menekül a valóság elől. *
//Hajnal-reggel//
* Elsőre szemei rebbennek meg, zavartan, kissé tán gyanakvón mérve fel az őt keltegetőt. De csak egy röpke pillanat, míg álomból riasztott elméje újra a valóságot uralja, és már ül is fel, apró bólintással nyugtázva a váltás idejét. Míg Hryan nyugovóra tér, ő elpakolja takaróját, nesztelen elrendezgeti kevéske holmiját, piszkálja a tüzet vagy inkább erősebb parazsat. Szerencsére az erdő és a hely nyugodt, se vad se kétlábú nem zavarja meg a várakozás alatt. Olykor fogai közé kap egy fűszálat, komótosan rágcsálja, inkább unalom, mintsem éhség ellen. És amint letelni érzi az időt, mikor már a nap igencsak mutatja magát alvó apjához lép. Persze óvatosan, sose tudni, kiből mit vált ki az ébresztés, így inkább csak lábával pöcögteti meg az alvót és amint ébredés jeleit észleli hátrébb is lép. *
- Ideje tovább indulni, míg mielőtt újabb lovagba botlunk * jegyzi meg, inkább vigyorogva, mintsem feddőn. Aztán lép a tűzhelyhez, hogy beoltsa, bekotorja azt földdel. Maradt még valamennyi az esti húsból, hátizsákjukban is akad, most biztos nem áll neki csapdázgatni. *
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-12 18:34:58
Üzenet elküldve: 2015-07-12 18:34:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Örvend a visszatérésnek, de nem annyira, hogy majd díszmellénybe kiálljon a főtérre. Ki tudja, hogy mennyire felednek ezek a népek. Meg, itt pár aranyért is ölnek, a kikötőben nem ennyire válogatósak hobbi és önszórakoztatás kategóriájában megy a dolog. A lényegen nem változtat, egyelőre a hátsó bejáraton megy a városba, még nem akarja nagyon láttatni magát, meg több olyan hír is van, amelyet meg kívánna tekinteni a saját szemével is. Sok dolog változott, amióta nem volt, mintha egy Fürdőházzal is több lenne és még egy új helyről hallott, amit szívesen megtekintene. Hisz, tisztában kell lennie az aktualitásokkal, hogy másképp is lehetne ez. Fel kell vállalnia a kötelesség béklyóit néha és nem csak azért, mert egy bordélyról van szó. Jó, közrejátszhatnak ilyen dolgok is, de elsősorban ő egy üzletember. De nem érti, hogy miért magának hazudik ilyesmit, amikor ő úgy is tudja az igazságot. A kikötő nem hoz neki semmi hasznot egyelőre, utána meg majd visszatér, ha sürgős dolga lesz. Úgy se keresi senki.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-12 08:45:28
Üzenet elküldve: 2015-07-12 08:45:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Csodálatos lehetőség egy ilyen elmének egy egész várost megtervezni, nem meglepő hogy teljesen gondolataiba feledkezik. Csak arra eszmél fel hogy már nagyon régóta sétál és még mindig nem jött szembe a tisztás. Meglepődve pislog körbe, egyáltalán nem ismerős a környék pedig manapság gyakran járja a városkörnyéki ösvényeket.*
-Hol a bánatos fenében vagyok?
*Feltekint az égre a nap után kutatva, bár elég sűrű felette az erdő de a fényes korong helyzetét nem rejtheti el. Az irányt meg is állapítja, de így hogy fogalma sincs merre haladt el, nem sokra megy vele. Hát jobb híján visszaindul amerre jött, olyat még nem látott a világ hogy valaki visszafelé máshol lyukadjon ki mint ahol elkezdte. Nem szeretett volna ilyen sok időt eltölteni a kóválygással, gyorsabbra is fogja lábait hisz ma még fontos munka vár rá.*
-Hol a bánatos fenében vagyok?
*Feltekint az égre a nap után kutatva, bár elég sűrű felette az erdő de a fényes korong helyzetét nem rejtheti el. Az irányt meg is állapítja, de így hogy fogalma sincs merre haladt el, nem sokra megy vele. Hát jobb híján visszaindul amerre jött, olyat még nem látott a világ hogy valaki visszafelé máshol lyukadjon ki mint ahol elkezdte. Nem szeretett volna ilyen sok időt eltölteni a kóválygással, gyorsabbra is fogja lábait hisz ma még fontos munka vár rá.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-11 23:07:50
Üzenet elküldve: 2015-07-11 23:07:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Mennyire pofátlan dolog már, hogy a macskalény nem akar megdögleni? A kolosszus elvette már az egyik karját, Janey nyilat repített a vállába és a rengeteg vér ellenére, amit eddig elveszíthetett a szörnyű seben keresztül, még mindig talpon van, és még ugrálni is van kedve.
A hósörényűt immáron nem érdekli a lila fényárban úszó apró szerzetek, magasról tesz az esőre, az éjszakára, de még az is lehet, hogy saját társait sem veszi már számításba, naparany tekintete előtt már csak a pajzsáról hátraszaltózó bestiát látja. Vicsora komoly ellenfele lehet a macskáénak, ahogy egy pillanatra torpanva meg csak - amikor a macskalény lendületet vesz a kerek acélpajzsról -, folytatja a rohamot előre, egyenesen a földet érő és hátracsúszó ellenfele felé.
Látja az előle kitérő szörnyeteget, sőt a megvillanó kardot is a baljában, csak leszarja. Ha páncél volna rajta, a vágást meg sem érezné, bal karon lévő karvért teljes egészében felfogná a támadást, ám most ennek a védelmét nélkülöznie kell. Szinte egyszerre, egy ütemben lendítik meg fegyvereiket, ahogy megtorpan előtte, a kolosszus egészen hátra húzza jobbra a fegyver és széles ívben lendíti meg a mesterpallost. Pengéje nagyobb és nehezebb, nem valószínű, hogy egyszerre találnak be, az biztos, hogy benyel egy vágást a karján, de egy-két minutummal később a súlyos pallos is eléri útja végét, s tekintve a lendületet, a fegyver súlyát és a hóhajú erejét, egy derékban kettészelt macskalény már valószínűleg nem fog ugrálni többé.*
*HA sikerül a vágás és az utolsó szörnyeteg a tervnek megfelelően kettészelődik, a beszerzett sebesülés mértékétől függően mozdul a kolosszus társai felé, hogy számba vegye őket.
Khan meg van, kezében ott a vértől vöröslő mesterkard, Lia és Rilai egy helyen, láthatóan élnek, Janemita pedig nem messze tőle, még mindig íját markolva.
A vágás a karján valószínűleg pokolian fog fájni, de a kolosszust kemény fából faragták, vagy inkább acélból kovácsolták, nem mutatja jelét fájdalomnak, ahogy korábban a macskalény sem tette.*
- Mindenki meg van?
*Kérdi komoran, majd végre feltűnnek neki a lilásan irizáló tündérlények is.*
- Vannak még ezeken kívül?
*Int a vérben úszó mesterpallossal a levágott bestiák élettelen testei felé.*
*Mennyire pofátlan dolog már, hogy a macskalény nem akar megdögleni? A kolosszus elvette már az egyik karját, Janey nyilat repített a vállába és a rengeteg vér ellenére, amit eddig elveszíthetett a szörnyű seben keresztül, még mindig talpon van, és még ugrálni is van kedve.
A hósörényűt immáron nem érdekli a lila fényárban úszó apró szerzetek, magasról tesz az esőre, az éjszakára, de még az is lehet, hogy saját társait sem veszi már számításba, naparany tekintete előtt már csak a pajzsáról hátraszaltózó bestiát látja. Vicsora komoly ellenfele lehet a macskáénak, ahogy egy pillanatra torpanva meg csak - amikor a macskalény lendületet vesz a kerek acélpajzsról -, folytatja a rohamot előre, egyenesen a földet érő és hátracsúszó ellenfele felé.
Látja az előle kitérő szörnyeteget, sőt a megvillanó kardot is a baljában, csak leszarja. Ha páncél volna rajta, a vágást meg sem érezné, bal karon lévő karvért teljes egészében felfogná a támadást, ám most ennek a védelmét nélkülöznie kell. Szinte egyszerre, egy ütemben lendítik meg fegyvereiket, ahogy megtorpan előtte, a kolosszus egészen hátra húzza jobbra a fegyver és széles ívben lendíti meg a mesterpallost. Pengéje nagyobb és nehezebb, nem valószínű, hogy egyszerre találnak be, az biztos, hogy benyel egy vágást a karján, de egy-két minutummal később a súlyos pallos is eléri útja végét, s tekintve a lendületet, a fegyver súlyát és a hóhajú erejét, egy derékban kettészelt macskalény már valószínűleg nem fog ugrálni többé.*
*HA sikerül a vágás és az utolsó szörnyeteg a tervnek megfelelően kettészelődik, a beszerzett sebesülés mértékétől függően mozdul a kolosszus társai felé, hogy számba vegye őket.
Khan meg van, kezében ott a vértől vöröslő mesterkard, Lia és Rilai egy helyen, láthatóan élnek, Janemita pedig nem messze tőle, még mindig íját markolva.
A vágás a karján valószínűleg pokolian fog fájni, de a kolosszust kemény fából faragták, vagy inkább acélból kovácsolták, nem mutatja jelét fájdalomnak, ahogy korábban a macskalény sem tette.*
- Mindenki meg van?
*Kérdi komoran, majd végre feltűnnek neki a lilásan irizáló tündérlények is.*
- Vannak még ezeken kívül?
*Int a vérben úszó mesterpallossal a levágott bestiák élettelen testei felé.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-11 18:01:25
Üzenet elküldve: 2015-07-11 18:01:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Mégis mit tehetne, ha Úrnője szól? engedelmeskedik természetesen, és az italt átadva pattan máris fel ültéből, hogy kezét nyújtva segítse fel húgát is.*
-Ahogy óhajtod.
*Veszi engedelmesen tudtul az utasítást célirányt tekintve. Majd erősen fogva rá a lány kezére rántja fel a földről, kissé elszámolva a lendületet, és fél pillanat múlva már fékezve is Ewit saját mellkasával. Teljesen reflexszerű a mozdulat, ahogy baljával Úrnője derekát karolja át, kell az, hogy egyensúlyát újra visszanyerje, s egyikük se a földre dőlve kössön ki. Viszont így óhatatlanul is túl közel kerülnek egymáshoz. És ez az, mint a félelf már jó ideje próbált elkerülni, az ilyen néma pillanatok, mikor csak alig kellene mozdulni, hogy a köztük lévő távolság, és elhatározása semmivé oszoljon széjjel egy csókban.
Ereszti húgát, és lép hátra gyorsan, zavartan túr be hajába, majd kis torokköszörülést követve jelenti be az irányt.*
-Arra.
*Mégis mit tehetne, ha Úrnője szól? engedelmeskedik természetesen, és az italt átadva pattan máris fel ültéből, hogy kezét nyújtva segítse fel húgát is.*
-Ahogy óhajtod.
*Veszi engedelmesen tudtul az utasítást célirányt tekintve. Majd erősen fogva rá a lány kezére rántja fel a földről, kissé elszámolva a lendületet, és fél pillanat múlva már fékezve is Ewit saját mellkasával. Teljesen reflexszerű a mozdulat, ahogy baljával Úrnője derekát karolja át, kell az, hogy egyensúlyát újra visszanyerje, s egyikük se a földre dőlve kössön ki. Viszont így óhatatlanul is túl közel kerülnek egymáshoz. És ez az, mint a félelf már jó ideje próbált elkerülni, az ilyen néma pillanatok, mikor csak alig kellene mozdulni, hogy a köztük lévő távolság, és elhatározása semmivé oszoljon széjjel egy csókban.
Ereszti húgát, és lép hátra gyorsan, zavartan túr be hajába, majd kis torokköszörülést követve jelenti be az irányt.*
-Arra.
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-11 12:01:50
Üzenet elküldve: 2015-07-11 12:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hóbort//
*Ha Ewinek szerencséje van, más nem él kerek e világon, ki ily könnyedén meg tudná győzni őt bármiről, még, ha csak igen kevés alkalommal is. Bár ezúttal a séta hossza és üteme is besegített könnyű megadásába.*
- Persze, hogy az lennék! *Helyesel egy bólintással, immár ültében.* De egész biztos nagyon unatkoznék.
*Mosolyodik el nem is annyira halványan.*
- És mindig rengeteget kérdezek.
*Saját vizes butykosát félretéve nyúl a pálinkáért.
Ha nem is pont, de hozzávetőlegesen egy éve itta az italt először, s bár az ízt már megszokta, talán kedveli is, fintora, mit a kortyok után prezentál, mit sem változott.
A megszokás nagy úr. Ahogy azt is egészen könnyen megszokta, hogy nincs egyedül, vigyáznak rá, gondoskodnak róla, esetleg még szeretik is, bár erre nem mindig venne mérget. A döntések pedig így sikkadtak el egészen mélyre, hogy saját késztetést már csak halványan érezzen irántuk. Pedig annó, élete egyik, ha nem legnagyobbját hozta meg, mikor a bordélyból szökött. Persze, mint Úrnő, hord ő össze mindenfélét, de az mégiscsak más lap.*
- Hmmm...
*Tűnődőn dörzsölgeti állát, mint ahogy a nagy öregek szokták fontos kérdéseken elmélkedve, már csak az ősz borosta hiányzik róla (illetve dehogy).*
- Akkor add vissza a flaskát és állj fel!
*Acélozza meg hirtelen zöldjeit, s addig meg sem mozdul, míg valóban magánál nem tudhatja a szeszt.*
- Úgy határoztam, a tengernél pihenünk tovább. Vezess!
*S oly kecsesen nyújtja kacsóját felsegítésre várva, hogy azt akármelyik valódi nemes kisasszonyka is rögtön megirigyelné.*
*Ha Ewinek szerencséje van, más nem él kerek e világon, ki ily könnyedén meg tudná győzni őt bármiről, még, ha csak igen kevés alkalommal is. Bár ezúttal a séta hossza és üteme is besegített könnyű megadásába.*
- Persze, hogy az lennék! *Helyesel egy bólintással, immár ültében.* De egész biztos nagyon unatkoznék.
*Mosolyodik el nem is annyira halványan.*
- És mindig rengeteget kérdezek.
*Saját vizes butykosát félretéve nyúl a pálinkáért.
Ha nem is pont, de hozzávetőlegesen egy éve itta az italt először, s bár az ízt már megszokta, talán kedveli is, fintora, mit a kortyok után prezentál, mit sem változott.
A megszokás nagy úr. Ahogy azt is egészen könnyen megszokta, hogy nincs egyedül, vigyáznak rá, gondoskodnak róla, esetleg még szeretik is, bár erre nem mindig venne mérget. A döntések pedig így sikkadtak el egészen mélyre, hogy saját késztetést már csak halványan érezzen irántuk. Pedig annó, élete egyik, ha nem legnagyobbját hozta meg, mikor a bordélyból szökött. Persze, mint Úrnő, hord ő össze mindenfélét, de az mégiscsak más lap.*
- Hmmm...
*Tűnődőn dörzsölgeti állát, mint ahogy a nagy öregek szokták fontos kérdéseken elmélkedve, már csak az ősz borosta hiányzik róla (illetve dehogy).*
- Akkor add vissza a flaskát és állj fel!
*Acélozza meg hirtelen zöldjeit, s addig meg sem mozdul, míg valóban magánál nem tudhatja a szeszt.*
- Úgy határoztam, a tengernél pihenünk tovább. Vezess!
*S oly kecsesen nyújtja kacsóját felsegítésre várva, hogy azt akármelyik valódi nemes kisasszonyka is rögtön megirigyelné.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-11 01:16:22
Üzenet elküldve: 2015-07-11 01:16:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
*Elér Rilaihoz, hála a lilás fénnyel ragyogó apró, töndérszerű lényeknek, melyek belekapaszkodnak a hajába, a vállaira ülnek, és világítanak neki.*
~Szinte érezni lehet a kedvességüket.~
*Ahogy lilás fénykupola borul föléjük Lia jobban fel tudja mérni a helyzetet. Két macskaféle már halott. Egy harmadikat Janemita nyílvesszője taszítja át az örökkévalóságba.
Aztán Khan is végez a magéával, ami ráadásul mellettük puffan lem a hasából szökőkútként freccsen a vér.
Rilai elhúzza az útból Liát, ami most nagyon jól jön, ő ugyanis félig háttal volt a lénynek, nem láthatta, mi merre, de így nem borítja be a macskaféle vére, melynek mellkasában Khan még egyszer megmártja a pengéjét, csak úgy a biztonság végett.
Egy lény van még talpon, az, amelyik a kérdést tette fel az elején.
Ő és Gabrien halálos táncukat járják éppen a lilás fényben ragyogó esőáztatta tisztáson.
Lia keze megáll, pedig már épp az iszákjába nyúlna, hogy előkototjon némi kis Vérfű tinktúrát és egy kis Észak Reménye port, mert úgy veszi észre a halvány fényben, hogy Rilai nyaka hátul véres.*
– Elhiszem, hogy semmi súlyos, de a hajad között lehet valami, véres a nyakad, Rilai *mondja csendesen.*
~Talán ha Gabrien is végez…~
*De Janemita még ezt sem várja ki, talán bosszantani akarja a macskaszerű lényt, mert a hullák átkutatásába kezd.*
~Lehet, hogy ez még be is vállik.~
*Vagy Khan ajánlata, a fogadás, talán akkor a hangjára odafigyel az izémicsoda is, amit Gabrien kihasználhat. Lia egyértelműen neki drukkol, főleg mikor a kis tündérek egyike elmondja miféle bandával is kerültek itt szembe.
Még jó, hogy a tőre nála volt, és hogy bánni is tud vele.*
– A tőröm! *szólal meg félhangosan, ahogy eszébe jut.
Annak a vállában lehet, akit Khan vágott le. Odakúszik hát a holttest mellé, és begyűjti a karjából az izmokba majdnem tövig fúródott tőrt.*
– Nohát, annyira nem is volt rossz dobás *dünnyögi inkább csak magának, majd újra felnéz, hogy lássa Gabe hogyan boldogul a vezérrel.*
*Elér Rilaihoz, hála a lilás fénnyel ragyogó apró, töndérszerű lényeknek, melyek belekapaszkodnak a hajába, a vállaira ülnek, és világítanak neki.*
~Szinte érezni lehet a kedvességüket.~
*Ahogy lilás fénykupola borul föléjük Lia jobban fel tudja mérni a helyzetet. Két macskaféle már halott. Egy harmadikat Janemita nyílvesszője taszítja át az örökkévalóságba.
Aztán Khan is végez a magéával, ami ráadásul mellettük puffan lem a hasából szökőkútként freccsen a vér.
Rilai elhúzza az útból Liát, ami most nagyon jól jön, ő ugyanis félig háttal volt a lénynek, nem láthatta, mi merre, de így nem borítja be a macskaféle vére, melynek mellkasában Khan még egyszer megmártja a pengéjét, csak úgy a biztonság végett.
Egy lény van még talpon, az, amelyik a kérdést tette fel az elején.
Ő és Gabrien halálos táncukat járják éppen a lilás fényben ragyogó esőáztatta tisztáson.
Lia keze megáll, pedig már épp az iszákjába nyúlna, hogy előkototjon némi kis Vérfű tinktúrát és egy kis Észak Reménye port, mert úgy veszi észre a halvány fényben, hogy Rilai nyaka hátul véres.*
– Elhiszem, hogy semmi súlyos, de a hajad között lehet valami, véres a nyakad, Rilai *mondja csendesen.*
~Talán ha Gabrien is végez…~
*De Janemita még ezt sem várja ki, talán bosszantani akarja a macskaszerű lényt, mert a hullák átkutatásába kezd.*
~Lehet, hogy ez még be is vállik.~
*Vagy Khan ajánlata, a fogadás, talán akkor a hangjára odafigyel az izémicsoda is, amit Gabrien kihasználhat. Lia egyértelműen neki drukkol, főleg mikor a kis tündérek egyike elmondja miféle bandával is kerültek itt szembe.
Még jó, hogy a tőre nála volt, és hogy bánni is tud vele.*
– A tőröm! *szólal meg félhangosan, ahogy eszébe jut.
Annak a vállában lehet, akit Khan vágott le. Odakúszik hát a holttest mellé, és begyűjti a karjából az izmokba majdnem tövig fúródott tőrt.*
– Nohát, annyira nem is volt rossz dobás *dünnyögi inkább csak magának, majd újra felnéz, hogy lássa Gabe hogyan boldogul a vezérrel.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-11 00:44:10
Üzenet elküldve: 2015-07-11 00:44:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Csaták véres forgatagát megörökítő poéták gyakran vizionált pillanatává is válhatna az a töredéknyi másodperc, amíg a rohamban találkozó felek megtorpannak az összecsapást követően, hogy eldőljön ki marad talpon és ki az, akin már nem lehet segíteni. Sáros-vizes haja alatt mosolyra szalad a zsoldos szája: ellenfele mögötte roskad össze a hosszanti, mély vágástól amit a mesterkard éle ejtett rajta. A körülöttük képződött kupolára csak mostanra lesz figyelmes, noha kétségtelen, hogy az erőviszonyok visszabillentésében hathatós szerepet játszottak a tenyérnyi nagyságú pillelánykák. Gyors terepfelmérést tart a csata állapotáról: Rilai mellett látja Liát, a fogadóslány könnyebb sérüléseket szenvedett mindössze, ezt megnyugvással konstatálja. Janey valahogy éppen ez időtájt végez a kacsavadászattal, aminek eredménye az avarban puffanó, több mint egy mázsát nyomó lény teste. Minden számvetésben szerzett rutinját segítségül hívva megoldja az egyenletet, hogy ellenből már csak egy akad talpon, az alfahím. A lányoknak nem fog bántódása esni, a lények mintha kitüntetőbb figyelmet is szentelnének nekik. Ezt nem bánja Khan, sohasem tartotta színének a lilát. Biccent is feléjük, ha elkapják tekintetét: "szép munka, lányok".
Ellépve legyőzött ellenfele holtteste mellett, megszokásból még egyszer szívig futtatja kardját a bestében, biztos ami biztos alapon, aztán egy csuklómozdulattal lerázza a vért a pengéről, hogy az utolsónak maradó harcosok közelébe óvakodjon. De közbe nem avatkozik, még. Volt egy régi kapitány még annak idején a kompániában, aki szíve ügyének tartott minden tusát, amit személyesen neki címeztek és hetedízigleni sértésnek vette volna, ha bárki közbe mer avatkozni rajta kívül. Valamiért Gabriennel kapcsolatban is úgy érzi, hogy a kolosszus nem csak maga szereti elintézni a dolgait, hanem el is tudja. Na meg aztán mostanra igazán irritálhatja, hogy CicÚr nem akar megdögleni.*
- Én rád teszek ötven aranyat. - *A mesterkardot azért nem csúsztatja még vissza a hüvelybe, jó szükség lehet még rá, ha bármelyikük elszámítja magát.
A beszédesnek bizonyuló tündérkék mondandójára mindaddig fikarcnyit sem figyelmez, amíg szűrőjén fenn nem akad néhány kulcsszó, úgy mint a rablás, vagy hogy ezt hónapok óta csinálják. Végignéz társain.*
~ Mondjátok, hogy nem csak nekem jutott eszembe. ~
*Mindaddig azért nem kezd el hullát rabolni és feltételezett értéktárgyakat kutatni egy tolvajfészekben, amíg egy is életben van közülük. Oldalt billenti fejét és szórakozottan megpróbálja visszaidézni a macskalényektől hallott mondatot.*
- Rah tarka ha marha? - *Most, hogy megtudták miféle ipart űztek errefelé, talán nem is olyan valószerűtlen az elképzelés, hogy az idegen hangzású szavak azt jelentették: "pénzt vagy életet".
Vannak pillanatok, amikor elbizonytalanodik leleményességében, de az ilyen alkalmak mindig visszaadják önmagába helyezett hitét.*
*Csaták véres forgatagát megörökítő poéták gyakran vizionált pillanatává is válhatna az a töredéknyi másodperc, amíg a rohamban találkozó felek megtorpannak az összecsapást követően, hogy eldőljön ki marad talpon és ki az, akin már nem lehet segíteni. Sáros-vizes haja alatt mosolyra szalad a zsoldos szája: ellenfele mögötte roskad össze a hosszanti, mély vágástól amit a mesterkard éle ejtett rajta. A körülöttük képződött kupolára csak mostanra lesz figyelmes, noha kétségtelen, hogy az erőviszonyok visszabillentésében hathatós szerepet játszottak a tenyérnyi nagyságú pillelánykák. Gyors terepfelmérést tart a csata állapotáról: Rilai mellett látja Liát, a fogadóslány könnyebb sérüléseket szenvedett mindössze, ezt megnyugvással konstatálja. Janey valahogy éppen ez időtájt végez a kacsavadászattal, aminek eredménye az avarban puffanó, több mint egy mázsát nyomó lény teste. Minden számvetésben szerzett rutinját segítségül hívva megoldja az egyenletet, hogy ellenből már csak egy akad talpon, az alfahím. A lányoknak nem fog bántódása esni, a lények mintha kitüntetőbb figyelmet is szentelnének nekik. Ezt nem bánja Khan, sohasem tartotta színének a lilát. Biccent is feléjük, ha elkapják tekintetét: "szép munka, lányok".
Ellépve legyőzött ellenfele holtteste mellett, megszokásból még egyszer szívig futtatja kardját a bestében, biztos ami biztos alapon, aztán egy csuklómozdulattal lerázza a vért a pengéről, hogy az utolsónak maradó harcosok közelébe óvakodjon. De közbe nem avatkozik, még. Volt egy régi kapitány még annak idején a kompániában, aki szíve ügyének tartott minden tusát, amit személyesen neki címeztek és hetedízigleni sértésnek vette volna, ha bárki közbe mer avatkozni rajta kívül. Valamiért Gabriennel kapcsolatban is úgy érzi, hogy a kolosszus nem csak maga szereti elintézni a dolgait, hanem el is tudja. Na meg aztán mostanra igazán irritálhatja, hogy CicÚr nem akar megdögleni.*
- Én rád teszek ötven aranyat. - *A mesterkardot azért nem csúsztatja még vissza a hüvelybe, jó szükség lehet még rá, ha bármelyikük elszámítja magát.
A beszédesnek bizonyuló tündérkék mondandójára mindaddig fikarcnyit sem figyelmez, amíg szűrőjén fenn nem akad néhány kulcsszó, úgy mint a rablás, vagy hogy ezt hónapok óta csinálják. Végignéz társain.*
~ Mondjátok, hogy nem csak nekem jutott eszembe. ~
*Mindaddig azért nem kezd el hullát rabolni és feltételezett értéktárgyakat kutatni egy tolvajfészekben, amíg egy is életben van közülük. Oldalt billenti fejét és szórakozottan megpróbálja visszaidézni a macskalényektől hallott mondatot.*
- Rah tarka ha marha? - *Most, hogy megtudták miféle ipart űztek errefelé, talán nem is olyan valószerűtlen az elképzelés, hogy az idegen hangzású szavak azt jelentették: "pénzt vagy életet".
Vannak pillanatok, amikor elbizonytalanodik leleményességében, de az ilyen alkalmak mindig visszaadják önmagába helyezett hitét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718