Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 19:08:42
Üzenet elküldve: 2015-05-01 19:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Charandis kissé összerezzen a hirtelen kérdéstől, ami tőrként hasít a csendbe.*
- Nem igazán tudom. A legendák sok dolgot mondanak. Azt is, hogy él, hogy halott, de olyat is hallottam, hogy soha nem is létezett, és emberek vájták ki a barlangokat. Személy szerint én azt gondolom, hogy ha él is, akkor vagy nagyon mélyre ásta már be magát, vagy már elpusztult, hiszen évszázadok óta senki nem látta. Legalábbis aki kijött.
*Már benne is felmerült ez a kérdés sokszor, de mindig elhessegette, mint ahogy teszi azt most is. ~De vajon hova tűnt az a fickó, akitől a tekercseket kaptam?~ Ahogy ez a gondolat felötlik a fejében, megérkeznek a barlangok ásító szájához, ahol egy fekete köpenyes férfi vár rájuk. Charandis előbb habozik, majd felkiált.*
- Te! Igen, te ott! Tőled kaptam a tekercseket, igaz?
*Charandis kissé összerezzen a hirtelen kérdéstől, ami tőrként hasít a csendbe.*
- Nem igazán tudom. A legendák sok dolgot mondanak. Azt is, hogy él, hogy halott, de olyat is hallottam, hogy soha nem is létezett, és emberek vájták ki a barlangokat. Személy szerint én azt gondolom, hogy ha él is, akkor vagy nagyon mélyre ásta már be magát, vagy már elpusztult, hiszen évszázadok óta senki nem látta. Legalábbis aki kijött.
*Már benne is felmerült ez a kérdés sokszor, de mindig elhessegette, mint ahogy teszi azt most is. ~De vajon hova tűnt az a fickó, akitől a tekercseket kaptam?~ Ahogy ez a gondolat felötlik a fejében, megérkeznek a barlangok ásító szájához, ahol egy fekete köpenyes férfi vár rájuk. Charandis előbb habozik, majd felkiált.*
- Te! Igen, te ott! Tőled kaptam a tekercseket, igaz?
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 18:59:46
Üzenet elküldve: 2015-05-01 18:59:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kígyó átka//
*Allerae lábujjhegyre állva, tekintetével a fák között keresgél, háta meglátja a barlangot. Kis szerencsével, egy alig látható kis fekete foltot vesz észre, ami eltűnik a lombok között, ahogy haladnak tovább.*
-Charandis? Valóban igazak azok a legendák, hogy egy hatalmas kígyó szörnyetek él a barlangban? *Allerae felnéz párjára, egy pillanatra aggodalom tűnik fel az arcán, majd újra visszanéz az ösvény fele.*
-Mert ha igen, jobb ha óvatosak vagyunk és csendben lopódzunk be. Nincs semmi kedvem megküzdeni egy kígyó bestiával. *Allerae teszi hozzá a szokásos hideg tekintetével. Újra felnéz a férfira, válaszát várva miközben felvonja egyik szemöldökét.*
*Allerae lábujjhegyre állva, tekintetével a fák között keresgél, háta meglátja a barlangot. Kis szerencsével, egy alig látható kis fekete foltot vesz észre, ami eltűnik a lombok között, ahogy haladnak tovább.*
-Charandis? Valóban igazak azok a legendák, hogy egy hatalmas kígyó szörnyetek él a barlangban? *Allerae felnéz párjára, egy pillanatra aggodalom tűnik fel az arcán, majd újra visszanéz az ösvény fele.*
-Mert ha igen, jobb ha óvatosak vagyunk és csendben lopódzunk be. Nincs semmi kedvem megküzdeni egy kígyó bestiával. *Allerae teszi hozzá a szokásos hideg tekintetével. Újra felnéz a férfira, válaszát várva miközben felvonja egyik szemöldökét.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 16:10:37
Üzenet elküldve: 2015-05-01 16:10:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Nono, csak csurgatott, kieresztette a fáradt gőzt, télen pedig ugyanezzel a módszerrel még sárga havat is csinálhatott volna, de nem volt semmi pottyantás, semmi különösen bűzös ajándékot nem hagyott itt az erdei ösvény környékén élő kisebb-nagyobb élőlényeknek. Persze a különlegesen erős szaglással rendelkezős akár az öntözés után is fuldokolhatnak. Nariinát egészen addig nem veszi észre, amíg a sötételf nő meg nem szólítja, akkor kicsit ijedten és meglepetten fordítja felé a fejét.*
~Hűha! Ő meg mit akar?~
*Csak rövid habozás után szólal meg, hogy válaszoljon a nőnek.*
- Öhm, szép?! Hát igen, kár lenne bármi bajért. De ugye nem akarsz bántani? Figyelmeztetlek, hogy meg tudom védeni magam! *Próbál minél határozottabbnak tűnni, de azért hátrál egy lépést, biztos, ami biztos alapon.*
- Nem akarok bajt.
*Nono, csak csurgatott, kieresztette a fáradt gőzt, télen pedig ugyanezzel a módszerrel még sárga havat is csinálhatott volna, de nem volt semmi pottyantás, semmi különösen bűzös ajándékot nem hagyott itt az erdei ösvény környékén élő kisebb-nagyobb élőlényeknek. Persze a különlegesen erős szaglással rendelkezős akár az öntözés után is fuldokolhatnak. Nariinát egészen addig nem veszi észre, amíg a sötételf nő meg nem szólítja, akkor kicsit ijedten és meglepetten fordítja felé a fejét.*
~Hűha! Ő meg mit akar?~
*Csak rövid habozás után szólal meg, hogy válaszoljon a nőnek.*
- Öhm, szép?! Hát igen, kár lenne bármi bajért. De ugye nem akarsz bántani? Figyelmeztetlek, hogy meg tudom védeni magam! *Próbál minél határozottabbnak tűnni, de azért hátrál egy lépést, biztos, ami biztos alapon.*
- Nem akarok bajt.
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:37:35
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Néhány bokornyira lapul az idegen férfitól. Érzi tevékenységének orrfacsaró bűzét, szabad kezét orra elé tartja, hogy valamelyest felfogja a szagokat. Míg a férfi dolgát végzi, közelebb lopódzik, és mikor a férfi végzett, az oldalánál lép ki egy fa árnyékából, fején a csuklyával. Nekidől a fa törzsének, hosszú tőrét lazán fogja kezében és lógatja le oldala mellett, hogy a férfi lássa, fenyegetett helyzetben van.*
- Nocsak, nocsak, milyen szép fogás.. *A férfi láthatja száját a csuklya rejtekében, így azt is, amikor kaján mosolyú ajkait megnyalja.* És egyedül, ilyen messzire mindenkitől... Igazán kár lenne, ha történne vele valami. *Búgja mély hangján.*
*Néhány bokornyira lapul az idegen férfitól. Érzi tevékenységének orrfacsaró bűzét, szabad kezét orra elé tartja, hogy valamelyest felfogja a szagokat. Míg a férfi dolgát végzi, közelebb lopódzik, és mikor a férfi végzett, az oldalánál lép ki egy fa árnyékából, fején a csuklyával. Nekidől a fa törzsének, hosszú tőrét lazán fogja kezében és lógatja le oldala mellett, hogy a férfi lássa, fenyegetett helyzetben van.*
- Nocsak, nocsak, milyen szép fogás.. *A férfi láthatja száját a csuklya rejtekében, így azt is, amikor kaján mosolyú ajkait megnyalja.* És egyedül, ilyen messzire mindenkitől... Igazán kár lenne, ha történne vele valami. *Búgja mély hangján.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:32:40
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:32:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Halászkunyhónál //
* Mire alkonyodik, a két óriás elkészül a sültekkel, s a szállításra váró halak is szákban vannak, s várják a sorsukat. Azil épp a hálókat hajtogatja, amikor megérkezik Trodd, a fáradt földműves. *
- Trodd, barátom. Végeztetek? Atelai merre van? -
* Kérdezi, míg a hálót leteszi. *
- Gyere, kész a vacsora. Van sült hal, egy kis hamuba sült kolompérral. -
* Int befelé mosolyogva a halász. *
- Úgy gondoltuk Niával, hogy visszatérünk a fogással a hegyre. Velünk tartasz? Nia, vacsora. -
* Kérdezi, s szól a nösténynek is, hogy üljenek le enni. *
* Mire alkonyodik, a két óriás elkészül a sültekkel, s a szállításra váró halak is szákban vannak, s várják a sorsukat. Azil épp a hálókat hajtogatja, amikor megérkezik Trodd, a fáradt földműves. *
- Trodd, barátom. Végeztetek? Atelai merre van? -
* Kérdezi, míg a hálót leteszi. *
- Gyere, kész a vacsora. Van sült hal, egy kis hamuba sült kolompérral. -
* Int befelé mosolyogva a halász. *
- Úgy gondoltuk Niával, hogy visszatérünk a fogással a hegyre. Velünk tartasz? Nia, vacsora. -
* Kérdezi, s szól a nösténynek is, hogy üljenek le enni. *
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 14:52:16
Üzenet elküldve: 2015-05-01 14:52:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Charandis lassan sétál Alleval az oldalán, miközben egyre a környező erdőt fürkészi. Vajon milyen kalandok várnak még rájuk? Bármi legyen is, örül, hogy újra a lánnyal lehet. Az utóbbi időben nagyon hiányzott neki. Mintha az ösvény végén már látná a barlangok tátongó száját, ami mint egy hatalmas szörnyeteg készül elnyelni őket onnan. ~Le merek szállni a pokolba, de vajon vissza is tudok térni? Nem vagyok alvilágjáró.~ Majd meglátjuk mi fog történni, de egyelőre csak a madarak énekének fokozatos elhalása jelzi, hogy olyan helyre érnek, ahol semmi élő nem marad szívesen.*
*Charandis lassan sétál Alleval az oldalán, miközben egyre a környező erdőt fürkészi. Vajon milyen kalandok várnak még rájuk? Bármi legyen is, örül, hogy újra a lánnyal lehet. Az utóbbi időben nagyon hiányzott neki. Mintha az ösvény végén már látná a barlangok tátongó száját, ami mint egy hatalmas szörnyeteg készül elnyelni őket onnan. ~Le merek szállni a pokolba, de vajon vissza is tudok térni? Nem vagyok alvilágjáró.~ Majd meglátjuk mi fog történni, de egyelőre csak a madarak énekének fokozatos elhalása jelzi, hogy olyan helyre érnek, ahol semmi élő nem marad szívesen.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 14:39:33
Üzenet elküldve: 2015-05-01 14:39:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bokornál//
*Arthenior felől érkezik, a tempója kicsit lassabb, mint az út elején, de ez igazán megengedhető a hozzá hasonló fiatal srácoknál, nem éjjel-nappal rohamtempóban menetelésre képzett katona ő, hogy villámgyors léptekkel masírozzon végig az úton Artheniortól a Kikötőig. Valahol félúton járhat már, mostanra pedig elfáradt és megéhezett, úgyhogy úgy dönt, hogy engedélyez magának egy rövid pihenőt.*
~Ott a bokroknál pont jó lesz! Csak ki ne ugorjon belőle valami vérnyúl vagy gyászpocok.~
*Jól megnézi magának a bokrot az út felől, aztán úgy dönt, hogy nem kell vadállatok támadására számítani belőle, úgyhogy közelebb sétál hozzá, hogy a tövébe csurgasson. Az ebédjét pedig majd valahol máshol eszi meg, kicsit arrébb.*
~Máris jobb!~
*Gondolja miközben dolga végeztével újra megszorítja az övét.*
*Arthenior felől érkezik, a tempója kicsit lassabb, mint az út elején, de ez igazán megengedhető a hozzá hasonló fiatal srácoknál, nem éjjel-nappal rohamtempóban menetelésre képzett katona ő, hogy villámgyors léptekkel masírozzon végig az úton Artheniortól a Kikötőig. Valahol félúton járhat már, mostanra pedig elfáradt és megéhezett, úgyhogy úgy dönt, hogy engedélyez magának egy rövid pihenőt.*
~Ott a bokroknál pont jó lesz! Csak ki ne ugorjon belőle valami vérnyúl vagy gyászpocok.~
*Jól megnézi magának a bokrot az út felől, aztán úgy dönt, hogy nem kell vadállatok támadására számítani belőle, úgyhogy közelebb sétál hozzá, hogy a tövébe csurgasson. Az ebédjét pedig majd valahol máshol eszi meg, kicsit arrébb.*
~Máris jobb!~
*Gondolja miközben dolga végeztével újra megszorítja az övét.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-05-01 14:13:27
Üzenet elküldve: 2015-05-01 14:13:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A halászkunyhóhoz//
*Aletai-al egyet ért abban, hogy jó lenne jelenteni a vezérnek, hogy állnak viszont a kunyhót biztonságosnak érzi és a felszerelést is úgy gondolja vissza kéne még vinni. Így hát a folyón keresztül visszaindul az óriásnővel a kunyhóhoz. Reméli, hogy Niana már megnyugodott. Reggel kicsit ideges volt. A folyón átmenve még mindig érdekes élmény számára. Érdekesnek találja belegondolni, hogy gyakran fog még ott keresztül utazni mikor a földet megművelné. Megérkezve amiben tud segít a kipakolásban az erejéhez mérten.*
*Aletai-al egyet ért abban, hogy jó lenne jelenteni a vezérnek, hogy állnak viszont a kunyhót biztonságosnak érzi és a felszerelést is úgy gondolja vissza kéne még vinni. Így hát a folyón keresztül visszaindul az óriásnővel a kunyhóhoz. Reméli, hogy Niana már megnyugodott. Reggel kicsit ideges volt. A folyón átmenve még mindig érdekes élmény számára. Érdekesnek találja belegondolni, hogy gyakran fog még ott keresztül utazni mikor a földet megművelné. Megérkezve amiben tud segít a kipakolásban az erejéhez mérten.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-30 21:49:05
Üzenet elküldve: 2015-04-30 21:49:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amon Ruadh felé – Eireni//
*Nem sürgeti Eirenit, hogy beszélni kezdjen, úgy gyanítja az apró jelekből, hogy a története nem éppen vidám.*
~Sőt, ha végül nem mond semmit, azon sem sértődöm meg.~
– Rendben, értem én. *Bólint komolyan, és nem faggatózik, végtére is nem célja, hogy a férfi napját elrontsa. Ugyanakkor nem tudja nem észrevenni, ahogy az elf a derekát nyomkodja, mielőtt újra feszes egyenesre kihúzná magát.
Aztán meglepi, hogy mégis jön válasz.*
– Értem. Három év hosszú idő, de talán még nem elegendő. A gyógyulás van mikor igencsak lassú. Bár bizonyos gyakorlatok segíthetnek benne, ha azokat rendszeresen végrehajtják. Ha úgy gondolod, majd mutatok neked ilyeneket. Nem egy ördöngösség.
*Az utolsó kérdésre lassan bólint.*
– Eireni, ha úgy szeretnéd, akkor ez csak kettőnk között marad, nem kezdem el pertraktálni senkivel sem. Teljesen és mindig a te döntésed, kivel osztod meg a történetedet.
*Észreveszi, hogy Eireni alkalmazkodik a tempójához, sőt, mindig mögé sorol be.*
~Vagy ilyen udvarias, vagy belé verték, amíg béklyóban élt. Mindenesetre én nem szólok rá miatta, bizonyára kényelmetlenül érintené.~
– Ha még nem ettél, akkor immár komolyan remélem, hogy a vadászok hoztak zsákmányt, és Rilait is meg tudjuk fűzni. Mert hát a fogadóban ő a császárnő. Még akkor is, ha én is tudok főzni. *Mosolyodik el.* Tehát, ez itt a rozmaring. *Mutatja is a csípő-magas bokrot.* Ha megsimítod a leveleit, akkor utána a kezeden marad az illata. Nem kell belőle sok, épp azért, mert ennyire erős. Mármint nem csípős, hanem tömény.
*Ezzel letör két kisebb ágat.*
– Ennyi mindenki vacsoráját megbolondítja.
*Aztán körbenéz, majd megindul át a réten, ezzel együtt tovább a már látótávolságba kerülő, egy kisebb facsoport mögött feltűnő, Amon Ruadh felé, ugyanakkor egy másik kisebb cserje felé is, vagy inkább csak bokrocska.*
– Nézd! Zsálya! *Szinte ragyog örömében.* Ez is nagyon finom. Salátába is, vagy beletekerni a sülő húst, de a teája gyógyszer is.
*Szed is belőle keveset. Annyit, amennyiből Rilai estére főzhet egy adag teát azoknak, akik esetleg szeretik. Meg valamennyit majd el is tesz magának, mert sosem árt, ha van készleten, ha valaki meghűléssel keresné.
Eirenire mosolyog.*
- Szerintem mára megvagyunk, hacsak nem botlom kakukkfűbe is, akkor irány a Fogadó! Benne vagy?
*Nem sürgeti Eirenit, hogy beszélni kezdjen, úgy gyanítja az apró jelekből, hogy a története nem éppen vidám.*
~Sőt, ha végül nem mond semmit, azon sem sértődöm meg.~
– Rendben, értem én. *Bólint komolyan, és nem faggatózik, végtére is nem célja, hogy a férfi napját elrontsa. Ugyanakkor nem tudja nem észrevenni, ahogy az elf a derekát nyomkodja, mielőtt újra feszes egyenesre kihúzná magát.
Aztán meglepi, hogy mégis jön válasz.*
– Értem. Három év hosszú idő, de talán még nem elegendő. A gyógyulás van mikor igencsak lassú. Bár bizonyos gyakorlatok segíthetnek benne, ha azokat rendszeresen végrehajtják. Ha úgy gondolod, majd mutatok neked ilyeneket. Nem egy ördöngösség.
*Az utolsó kérdésre lassan bólint.*
– Eireni, ha úgy szeretnéd, akkor ez csak kettőnk között marad, nem kezdem el pertraktálni senkivel sem. Teljesen és mindig a te döntésed, kivel osztod meg a történetedet.
*Észreveszi, hogy Eireni alkalmazkodik a tempójához, sőt, mindig mögé sorol be.*
~Vagy ilyen udvarias, vagy belé verték, amíg béklyóban élt. Mindenesetre én nem szólok rá miatta, bizonyára kényelmetlenül érintené.~
– Ha még nem ettél, akkor immár komolyan remélem, hogy a vadászok hoztak zsákmányt, és Rilait is meg tudjuk fűzni. Mert hát a fogadóban ő a császárnő. Még akkor is, ha én is tudok főzni. *Mosolyodik el.* Tehát, ez itt a rozmaring. *Mutatja is a csípő-magas bokrot.* Ha megsimítod a leveleit, akkor utána a kezeden marad az illata. Nem kell belőle sok, épp azért, mert ennyire erős. Mármint nem csípős, hanem tömény.
*Ezzel letör két kisebb ágat.*
– Ennyi mindenki vacsoráját megbolondítja.
*Aztán körbenéz, majd megindul át a réten, ezzel együtt tovább a már látótávolságba kerülő, egy kisebb facsoport mögött feltűnő, Amon Ruadh felé, ugyanakkor egy másik kisebb cserje felé is, vagy inkább csak bokrocska.*
– Nézd! Zsálya! *Szinte ragyog örömében.* Ez is nagyon finom. Salátába is, vagy beletekerni a sülő húst, de a teája gyógyszer is.
*Szed is belőle keveset. Annyit, amennyiből Rilai estére főzhet egy adag teát azoknak, akik esetleg szeretik. Meg valamennyit majd el is tesz magának, mert sosem árt, ha van készleten, ha valaki meghűléssel keresné.
Eirenire mosolyog.*
- Szerintem mára megvagyunk, hacsak nem botlom kakukkfűbe is, akkor irány a Fogadó! Benne vagy?
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-30 19:18:42
Üzenet elküldve: 2015-04-30 19:18:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh felé – Liahwulfe//
*Eireni fürgén, szorgosan nézelődik szemeivel, néhol fejét is elfordítva, hátha talál Liának az általa ismert fűszernövényekből. Miután azonban felvilágosodik arról, hogy egy réten kell keresgélni, a prioritás a gombákra esik. A lány kérdésére mélyen felsóhajt. Elgondolkodik, mit is mondjon, de az igazság az, hogy nem szívesen emlékezik erre vissza. Nem azért, mert ez rossz fényt vetne rá, ami nem igazán érdekli, hanem inkább azért, mert azokban az időkben a lehető legnyomorúságosabb élete volt. De még nem is ez a legrosszabb…*
~Nem különösebben érdekel, mit gondolna rólam Liahwulfe kisasszony, ha elmesélném neki akár röviden is. Az aggaszt, hogy még a végén letagad a származásom miatt, vagy ha ő nem, akkor mások nem fogják jó szemmel nézni a puszta jelenlétemet.~
*Idegesen megvakarja tarkóját, majd a hosszasra sikeredett csönd után végre ráveszi magát, hogy elmondja.*
-Nem, nem gyors a tempó, mindig ilyen ütemben sétálok. A hátam miatt nem kell aggódni. Elég, ha én aggódom érte. *A botos kezével ellentétesen, azaz a jobbal, megtámasztja derekát és jól előretolja. Vállait hátrahúzza a lehető legjobban, majd fájlalva hátát sziszeg egyet alig hallhatóan. Visszaáll rendes, kihúzott testtartásba, s folytatja:* -Mindez múltamnak köszönhető. Nem volt valami fényes, avagy vidám… Egyelőre annyit elárulok, hogy évekig béklyókba verve hurcoltak, vertek, a hátam pedig teljesen meggörnyedt. Ez ellen próbálok tenni azzal, hogy egyenes háttal és kihúzott vállakkal járok. De ezt már több, mint három éve csinálom. Elég lassú folyamat ez. Ha szeretné, röviden elmesélhetem a történetem út közben. Ugye megbízhatok benne, hölgyem?
~Igenis szeretnék bízni benne. Jó lenne olyan emberekkel összebarátkozni, akikben megbízhatok. Liahwulfe tökéletes lenne ilyen szempontból, Eghalim uramban pedig vakon bízom. Taitos pedig Taitos. De azért, remélem legalábbis, ő is megbízható. Uramon kívül nincs senkim… ~
*A lány lelassít, mire Eireni is így tesz. Visszakerül Lia mögé, hogy az nyugodtan nézelődhessen. Elvégre jobban ért a növényekhez, mint ő. Közben hasznos információ jut el Eirenihez, mire jobban megijed Amon Ruadhtól. De megérti a helyzetet, hiszen a hely még csak most épül, továbbá az emelt szintű elővigyázatosság és őrség már nélkülözhetetlen ebben a világban. A „hátának története” és ez a tény akarva-akaratlanul is eszébe juttatja, hogy miért is gondolja ezt így… Otthonának nem adatott meg, hogy ilyen őrsége legyen. De ha lett volna, mindaz a szörnyűség nem történt volna meg. Újabb, hosszas gondolatsorát Lia örömkiáltása szakítja meg, amitől, be kell vallania, megijed egy kicsit. Pedig nem ijedős alkat. Rozmaringot talált.*
-Rozmaringos sült? *Gondolkodik el, ezúttal valamiért hangot is adva neki.* Nem tudom, még soha nem ettem.
~Hogy is lett volna rá alkalmam?~ *Kicsit elszomorodik, mert már megint eszébe jutnak „a sötét évek. ”* ~Soha nem szabadulok meg ezektől a sebes emlékektől. Teljesen beleégették magukat az elmémbe… ~
*Eireni fürgén, szorgosan nézelődik szemeivel, néhol fejét is elfordítva, hátha talál Liának az általa ismert fűszernövényekből. Miután azonban felvilágosodik arról, hogy egy réten kell keresgélni, a prioritás a gombákra esik. A lány kérdésére mélyen felsóhajt. Elgondolkodik, mit is mondjon, de az igazság az, hogy nem szívesen emlékezik erre vissza. Nem azért, mert ez rossz fényt vetne rá, ami nem igazán érdekli, hanem inkább azért, mert azokban az időkben a lehető legnyomorúságosabb élete volt. De még nem is ez a legrosszabb…*
~Nem különösebben érdekel, mit gondolna rólam Liahwulfe kisasszony, ha elmesélném neki akár röviden is. Az aggaszt, hogy még a végén letagad a származásom miatt, vagy ha ő nem, akkor mások nem fogják jó szemmel nézni a puszta jelenlétemet.~
*Idegesen megvakarja tarkóját, majd a hosszasra sikeredett csönd után végre ráveszi magát, hogy elmondja.*
-Nem, nem gyors a tempó, mindig ilyen ütemben sétálok. A hátam miatt nem kell aggódni. Elég, ha én aggódom érte. *A botos kezével ellentétesen, azaz a jobbal, megtámasztja derekát és jól előretolja. Vállait hátrahúzza a lehető legjobban, majd fájlalva hátát sziszeg egyet alig hallhatóan. Visszaáll rendes, kihúzott testtartásba, s folytatja:* -Mindez múltamnak köszönhető. Nem volt valami fényes, avagy vidám… Egyelőre annyit elárulok, hogy évekig béklyókba verve hurcoltak, vertek, a hátam pedig teljesen meggörnyedt. Ez ellen próbálok tenni azzal, hogy egyenes háttal és kihúzott vállakkal járok. De ezt már több, mint három éve csinálom. Elég lassú folyamat ez. Ha szeretné, röviden elmesélhetem a történetem út közben. Ugye megbízhatok benne, hölgyem?
~Igenis szeretnék bízni benne. Jó lenne olyan emberekkel összebarátkozni, akikben megbízhatok. Liahwulfe tökéletes lenne ilyen szempontból, Eghalim uramban pedig vakon bízom. Taitos pedig Taitos. De azért, remélem legalábbis, ő is megbízható. Uramon kívül nincs senkim… ~
*A lány lelassít, mire Eireni is így tesz. Visszakerül Lia mögé, hogy az nyugodtan nézelődhessen. Elvégre jobban ért a növényekhez, mint ő. Közben hasznos információ jut el Eirenihez, mire jobban megijed Amon Ruadhtól. De megérti a helyzetet, hiszen a hely még csak most épül, továbbá az emelt szintű elővigyázatosság és őrség már nélkülözhetetlen ebben a világban. A „hátának története” és ez a tény akarva-akaratlanul is eszébe juttatja, hogy miért is gondolja ezt így… Otthonának nem adatott meg, hogy ilyen őrsége legyen. De ha lett volna, mindaz a szörnyűség nem történt volna meg. Újabb, hosszas gondolatsorát Lia örömkiáltása szakítja meg, amitől, be kell vallania, megijed egy kicsit. Pedig nem ijedős alkat. Rozmaringot talált.*
-Rozmaringos sült? *Gondolkodik el, ezúttal valamiért hangot is adva neki.* Nem tudom, még soha nem ettem.
~Hogy is lett volna rá alkalmam?~ *Kicsit elszomorodik, mert már megint eszébe jutnak „a sötét évek. ”* ~Soha nem szabadulok meg ezektől a sebes emlékektől. Teljesen beleégették magukat az elmémbe… ~
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-30 11:44:07
Üzenet elküldve: 2015-04-30 11:44:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Indul a mandula! //
* Meglepi a hirtelen fordulat, hogy erős kéz markol karjára, megállásra késztetve testét. Megrázkódik az érintéstől, próbálja bőrének "vibrálásával" lerázni magáról a zavaró tényezőt, akárcsak a lovak a csípős bogarakat. *
- Eressz el! Ne érj többet hozzám! * horkan fel, bár hangjában több a zavar és kétségbeesés, mint a valós düh. És nem is igen hagyja abba, rángatja végtagját, még a fájdalomtól se riad vissza. Mintha csak egy dacos csitri lenne, noha magától az érintéstől ódzkodik. Nem feltétlen Hryan-étól, bárkiétől. *
- Nem érdekel, miféle kínokkal próbálom kicsinyelni az én bajom. De ha már ennyire kicsinyelled... Nem az a legfájdalmasabb, ha téged bántanak, akár fizikailag, akár lelkileg. Választottam volna inkább a halált, vagy a megtörő kínzást. Mindez ezerszer kívánatosabb, mintsem esztendőkön keresztül nézni, miképp bántják azt az egyetlent, aki szeret. Miként huny ki a szeméből az öröm és vidámság, az életszeretet. Miként hajtja le a fejét a faluban, némán tűrve a sértő szavakat, mit utána suttogtak. És minden nap ott állni előtte, elevenen, cseperedve, kitéve őt a kettősségnek, hisz szeret, mint egyetlen gyermeke, mint a szerelemnek hitt férfi ajándéka. És ugyanakkor minden nap látni a szemében a megbántottságot és elkeseredést, hisz minden egyes pillanatban mikor rám nézett téged látott, és minden alkalommal emlékeztettem rá, hogy elhagytad. Nem a saját fájdalmam miatt gyűlöllek!
* Akaratlan fakad ki, korábbi csillapodottságát mintha a szél fújta volna el. És bár tudatáig elérnek a hím csillapító szavai, tán bölcsnek nevezhető tanácsai, nehezen hűl le, hisz a harag tartja benne az égető könnyeket. Hisz soha nem nevezte nevén igazi fájdalmát, soha, senkivel nem beszélhetett erről, még csak ki sem fakadhatott. Anyjának effélékről nem beszélhetett, nem akarta még jobban bántani őt. *
- Boldog? Nem Hryan, üres akarok lenni. Üres, hogy ne fájjon semmi * ingatja a fejét csillapodottan, a hímmel nem törődve megindul ismét a tábor felé. Elég volt, elég volt mostanra a kifakadásból, a vádakból. Elbújni akar, újfent elkötni az elszabadult szálakat, mik érzelmekként tekergik körül lelkét, mik gyötrőn szorítják össze torkát. Vagy tömegbe menni, a fogadóba mások közé. Nem társaságukra vágyván, csak a hangzavarra, mi minden mást kiszorít a fejéből. *
* Meglepi a hirtelen fordulat, hogy erős kéz markol karjára, megállásra késztetve testét. Megrázkódik az érintéstől, próbálja bőrének "vibrálásával" lerázni magáról a zavaró tényezőt, akárcsak a lovak a csípős bogarakat. *
- Eressz el! Ne érj többet hozzám! * horkan fel, bár hangjában több a zavar és kétségbeesés, mint a valós düh. És nem is igen hagyja abba, rángatja végtagját, még a fájdalomtól se riad vissza. Mintha csak egy dacos csitri lenne, noha magától az érintéstől ódzkodik. Nem feltétlen Hryan-étól, bárkiétől. *
- Nem érdekel, miféle kínokkal próbálom kicsinyelni az én bajom. De ha már ennyire kicsinyelled... Nem az a legfájdalmasabb, ha téged bántanak, akár fizikailag, akár lelkileg. Választottam volna inkább a halált, vagy a megtörő kínzást. Mindez ezerszer kívánatosabb, mintsem esztendőkön keresztül nézni, miképp bántják azt az egyetlent, aki szeret. Miként huny ki a szeméből az öröm és vidámság, az életszeretet. Miként hajtja le a fejét a faluban, némán tűrve a sértő szavakat, mit utána suttogtak. És minden nap ott állni előtte, elevenen, cseperedve, kitéve őt a kettősségnek, hisz szeret, mint egyetlen gyermeke, mint a szerelemnek hitt férfi ajándéka. És ugyanakkor minden nap látni a szemében a megbántottságot és elkeseredést, hisz minden egyes pillanatban mikor rám nézett téged látott, és minden alkalommal emlékeztettem rá, hogy elhagytad. Nem a saját fájdalmam miatt gyűlöllek!
* Akaratlan fakad ki, korábbi csillapodottságát mintha a szél fújta volna el. És bár tudatáig elérnek a hím csillapító szavai, tán bölcsnek nevezhető tanácsai, nehezen hűl le, hisz a harag tartja benne az égető könnyeket. Hisz soha nem nevezte nevén igazi fájdalmát, soha, senkivel nem beszélhetett erről, még csak ki sem fakadhatott. Anyjának effélékről nem beszélhetett, nem akarta még jobban bántani őt. *
- Boldog? Nem Hryan, üres akarok lenni. Üres, hogy ne fájjon semmi * ingatja a fejét csillapodottan, a hímmel nem törődve megindul ismét a tábor felé. Elég volt, elég volt mostanra a kifakadásból, a vádakból. Elbújni akar, újfent elkötni az elszabadult szálakat, mik érzelmekként tekergik körül lelkét, mik gyötrőn szorítják össze torkát. Vagy tömegbe menni, a fogadóba mások közé. Nem társaságukra vágyván, csak a hangzavarra, mi minden mást kiszorít a fejéből. *
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-30 09:07:39
Üzenet elküldve: 2015-04-30 09:07:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Visszafelé Amon Ruadhra - Eireni //
- Jó trükk. *Jegyzi meg, látva, hogy az ifjú elf hogyan tisztítja meg a kezeit. Utánozza is, persze nem tökéletes az eredmény, de a semminél jobb azért, addig bőven megteszi, míg visszaérnek.*
~Nem egy elveszett valaki ez a fiú.~
*Lia igazából még nem tudja, mit gondoljon fiatal társáról, azon kívül, hogy igencsak udvariasnak találja.*
~Szimpatikus is, de mintha kicsit talán félénk lenne, és olyan töprengő alkat. De lehet, hogy egyszerűen csak nehezebben oldódik fel idegenek között.~
- Igen, induljunk, menet közben is van két hely, ahol találhatunk néminemű fűszert, illetve inkább csak egy, egy rét, de annak a két vége. Ellenben ha ezen a tavaszi napon gombát látnál, akkor kérlek, szólj! Nem épp az a szezon, de ha találnánk valamit, Rilai örülne. Ő vezeti a fogadót. *Teszi még hozzá magyarázatképpen, miközben fürge, energikus léptekkel indul el az enyhe emelkedőn, de aztán észbe kap, és eszébe jut a korábbi megfigyelése.*
- Nem túl gyors ez a tempó neked? Ne haragudj, de nem tudtam nem látni, hogy mintha fájlalnád a hátadat. Megsérültél esetleg?
~Remélem a kérdésemet nem tapintatlanságnak könyveli el, de hát gyógyító vagyok. Igaz sok férfi oly esztelenül büszke, hogy a világért sem szólna ám időben, ha baja van, sőt még utána sem, kérdésre meg még le is tagadja, aztán csak azt veszi észre az ember lánya, hogy fel se tud állni, nem hogy lóra üljön, mondjuk.~
*Magában aprót hümmög. Látja, hogy az elf füle kissé lekonyul, reméli csak elgondolkodott, és nem letört, vagy aggódó.*
~Férfiak! Nem mondanák ám, ha bajuk van...~
*Kedvesen mosolyog Eirenire, miközben kicsit le is lassít és újra mesélni kezd neki.*
- Már látni is a rét közelebbi oldalát, ott a kis kanyarnál, és onnan már rálátsz Amon Ruadhra és az erődre is. Van őrség, de nappal nincs gond, éjszaka azért jobb, ha előre odakiáltasz nekik, hogy békével jössz. Egyikük-másikuk kicsit viszketős ujjú tud lenni, én meg nem szeretnék nyílhegyet kioperálni a hátsódból. * Neveti el magát, mert bár a figyelmeztetés komoly, de valahol mégiscsak tréfára veszi, hiszen nem akarja megijeszteni az újonnan érkezőt.* De egyébként jó hely ez, majd meglátod.
*Ő viszont egy szép rozmaringbokrot lát meg.*
- Nééé! Mekkora szerencsénk van. Rozmaring! Te szereted?
*Azzal a lendülettel el is indul a bokor felé.*
- Rozmaringos sült, az mennyei lenne, ha a vadászok hoznak zsákmányt...
- Jó trükk. *Jegyzi meg, látva, hogy az ifjú elf hogyan tisztítja meg a kezeit. Utánozza is, persze nem tökéletes az eredmény, de a semminél jobb azért, addig bőven megteszi, míg visszaérnek.*
~Nem egy elveszett valaki ez a fiú.~
*Lia igazából még nem tudja, mit gondoljon fiatal társáról, azon kívül, hogy igencsak udvariasnak találja.*
~Szimpatikus is, de mintha kicsit talán félénk lenne, és olyan töprengő alkat. De lehet, hogy egyszerűen csak nehezebben oldódik fel idegenek között.~
- Igen, induljunk, menet közben is van két hely, ahol találhatunk néminemű fűszert, illetve inkább csak egy, egy rét, de annak a két vége. Ellenben ha ezen a tavaszi napon gombát látnál, akkor kérlek, szólj! Nem épp az a szezon, de ha találnánk valamit, Rilai örülne. Ő vezeti a fogadót. *Teszi még hozzá magyarázatképpen, miközben fürge, energikus léptekkel indul el az enyhe emelkedőn, de aztán észbe kap, és eszébe jut a korábbi megfigyelése.*
- Nem túl gyors ez a tempó neked? Ne haragudj, de nem tudtam nem látni, hogy mintha fájlalnád a hátadat. Megsérültél esetleg?
~Remélem a kérdésemet nem tapintatlanságnak könyveli el, de hát gyógyító vagyok. Igaz sok férfi oly esztelenül büszke, hogy a világért sem szólna ám időben, ha baja van, sőt még utána sem, kérdésre meg még le is tagadja, aztán csak azt veszi észre az ember lánya, hogy fel se tud állni, nem hogy lóra üljön, mondjuk.~
*Magában aprót hümmög. Látja, hogy az elf füle kissé lekonyul, reméli csak elgondolkodott, és nem letört, vagy aggódó.*
~Férfiak! Nem mondanák ám, ha bajuk van...~
*Kedvesen mosolyog Eirenire, miközben kicsit le is lassít és újra mesélni kezd neki.*
- Már látni is a rét közelebbi oldalát, ott a kis kanyarnál, és onnan már rálátsz Amon Ruadhra és az erődre is. Van őrség, de nappal nincs gond, éjszaka azért jobb, ha előre odakiáltasz nekik, hogy békével jössz. Egyikük-másikuk kicsit viszketős ujjú tud lenni, én meg nem szeretnék nyílhegyet kioperálni a hátsódból. * Neveti el magát, mert bár a figyelmeztetés komoly, de valahol mégiscsak tréfára veszi, hiszen nem akarja megijeszteni az újonnan érkezőt.* De egyébként jó hely ez, majd meglátod.
*Ő viszont egy szép rozmaringbokrot lát meg.*
- Nééé! Mekkora szerencsénk van. Rozmaring! Te szereted?
*Azzal a lendülettel el is indul a bokor felé.*
- Rozmaringos sült, az mennyei lenne, ha a vadászok hoznak zsákmányt...
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-29 16:31:53
Üzenet elküldve: 2015-04-29 16:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél - Liahwulfe//
~Valóban, teljesen átlagos nőnek tűnik. A beszédéből is hallatszik, hogy nem tartozik semmilyen nemesi fához. Meglehet, nemes ismerősei sincsenek, bár erre lennének ellenérveim. Bugyuta semmiképp sem, sőt, viszonylag tanult, ahogy eddig megismertem. Na és persze felettébb kedves, ami a legtöbb nemesről nem teljesen mondható el.~
*Leguggol és sarkaira ül. Két kézzel megmarkolja a füvet, de nem kitépi, hanem beledörzsöli a kezeit. A rajta levő nedvek sikeresen feloldják a koszt tenyeréről, s miután viszonylag tiszta lett, egy kendőt elővéve, abba törli meg. Teljesen fölösleges lenne most elsétálni a vízig, ami nem mellesleg messze is van. Időhúzás lenne az egész. Gondosan végighallgatja a lányt, főleg a mágiáról szóló résznél figyel, hogy jól az eszébe vésse.*
-Nos, ha minden megvan, akkor, természetesen, indulhatunk.
*Lábai vinni kezdik abba az irányba, amerre nem is olyan régen még Taitosék vesztek bele a tájba.*
~Nagyon kíváncsi vagyok erre az Amon Ruadhra. Na és az ott lakókra, az emlegetett Syoudra és Rilaira. Remélem nem lesz semmi gond… Bár az elmondottak alapján nem kell félnem, ha Lia ismerőseiről, barátairól van szó. Biztosan ők is olyanok, mint ő. De azért még mindig félek egy kicsit…~
*Eireni mindig is arról volt híres, hogy elmerül gondolataiban, ha csak az idő, a körülmények engedik. Ez alatt is pont ugyanolyan képet vág, mint egyébként: komor, többnyire érzelemmentes tekintet. Az egyetlen ilyenkor észrevehető változás, hogy lebiggyeszti füleit. Arról tud, hogy tudja őket mozgatni – bár nem szokta -, arról azonban nem, hogy nagyon is árulkodó jeleket ad le ennek tudatán és legkisebb sejtésén kívül…*
~Valóban, teljesen átlagos nőnek tűnik. A beszédéből is hallatszik, hogy nem tartozik semmilyen nemesi fához. Meglehet, nemes ismerősei sincsenek, bár erre lennének ellenérveim. Bugyuta semmiképp sem, sőt, viszonylag tanult, ahogy eddig megismertem. Na és persze felettébb kedves, ami a legtöbb nemesről nem teljesen mondható el.~
*Leguggol és sarkaira ül. Két kézzel megmarkolja a füvet, de nem kitépi, hanem beledörzsöli a kezeit. A rajta levő nedvek sikeresen feloldják a koszt tenyeréről, s miután viszonylag tiszta lett, egy kendőt elővéve, abba törli meg. Teljesen fölösleges lenne most elsétálni a vízig, ami nem mellesleg messze is van. Időhúzás lenne az egész. Gondosan végighallgatja a lányt, főleg a mágiáról szóló résznél figyel, hogy jól az eszébe vésse.*
-Nos, ha minden megvan, akkor, természetesen, indulhatunk.
*Lábai vinni kezdik abba az irányba, amerre nem is olyan régen még Taitosék vesztek bele a tájba.*
~Nagyon kíváncsi vagyok erre az Amon Ruadhra. Na és az ott lakókra, az emlegetett Syoudra és Rilaira. Remélem nem lesz semmi gond… Bár az elmondottak alapján nem kell félnem, ha Lia ismerőseiről, barátairól van szó. Biztosan ők is olyanok, mint ő. De azért még mindig félek egy kicsit…~
*Eireni mindig is arról volt híres, hogy elmerül gondolataiban, ha csak az idő, a körülmények engedik. Ez alatt is pont ugyanolyan képet vág, mint egyébként: komor, többnyire érzelemmentes tekintet. Az egyetlen ilyenkor észrevehető változás, hogy lebiggyeszti füleit. Arról tud, hogy tudja őket mozgatni – bár nem szokta -, arról azonban nem, hogy nagyon is árulkodó jeleket ad le ennek tudatán és legkisebb sejtésén kívül…*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-29 13:46:20
Üzenet elküldve: 2015-04-29 13:46:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek Vacsorája//
*Nincs oka feltételezni, hogy a banya hazudik, bár ez a makacs, heves tiltakozás még egy csecsemőnek is egyértelmű jelet adna, arra, hogy a nő nem mond igazat. Ez az elfnek is egyértelmű, még ha sosem rótta ezeket az utakat azelőtt. Ez viszont már mit sem számít, hiszen az orkot elragadták a csápok és ha akarna se tudna segíteni rajta, magán viszont annál inkább akar. Késve szembesül csak a ténnyel, hogy képtelen rá.
A szekér valahogyan - talán mágia hatása alatt áll -, megindul hátra és mire a méregbe kevert szemeket a vénasszonyra emeli, az máris trükközni kezd. A kezében tartott aranyfelhő megindul a lány feje felé és hamar körbe is öleli azt. A riadalomtól hirtelen beszívja a levegőt és a mérgező arany port.
Az elkövetkezendő érzésre utólag nem fog emlékezni, ha megéri azt az időt, mikor elmerülhet az emlékei között még egyszer. Karjai pillanatok alatt ólomsúlyokká válnak, a lábai megremegnek, szemeit kétségbeesetten akarja nyitva tartani. Nagy pislogások közepette rázza meg fejét és kínlódások árán magához emeli az öklét, hogy megütögesse vele halántékát, hogy éberré tegye magát. Hiába akar küzdeni a méreg ellen, az már beférkőzött a szervezetébe és megbénítja őt. Súlya alatt megnyekken a szekér deszka, ahogy ráesik. Szemei még fürkészik a fák törzsét és a távolodó ösvényt, de hamarosan olyan mély álomba merül, mint a gyermek, kit az anyja ringat.
Verejték cseppek jelennek meg a homlokán, melyek szeme felé indulnak meg. A csípő érzésre ébred, azt érzi meg legelőször, aztán ahogy szeme felé nyúlna félig meglepve tapasztalja, hogy nem tud. A kezei gúzsba kötve hevernek. Mocorogni próbál, s teljesen éberré lenni. Kéz ragadja meg a karját és elképesztő erővel lehúzza a szekérről. A lélegzete megakad félúton és ahogy lábra rángatják köhögésben tör ki, amitől kicsit össze csuklanak térdei. Még érzi az aranyszín por ízét a torkában, olyan mintha vasat nyalogatna.
Talpra rántják, s tovább húzzák, s ekkor a szemei megpillantják az oltárt, a szüzeket és a csuklyásokat. Az első gondolata ~Mi folyik itt?~, aztán ~El kell tűnnöm!~. Az áldozat szíve immár a csuklyás kezei között van és a lány szemei többé nem mutatnak érzelmet. Meglátja a korábbról már ismerős orkot és embert, akik szintén olyan pocsékul néznek ki, ahogy most ő érzi magát.
Nincs ideje jobban megfigyelni őket, mivel szinte azonnal egy kőoszlophoz rángatják, hogy ott kötözzék meg. Ekkor megrázza a fejét, fáj, de kicsit oszlani kezd a köd, mely arany színével rászállt. Nehezen fújja ki a levegőt, kegyetlenül meleg van.
A csuklyás alak felé közelít, s ahogy elé ér felfedi arcát. Az elfet meglepi, hogy egy nővel áll szemben, bár maga sem tudja miért. ~Gondolhattam volna.~ Annak bőre viszont felfedi előtte az igazságot: ~Szörnyeteg, ahogy a lelke, úgy a teste.~ Fëlyne sem ártatlan, őt is illethették már ezzel a szóval, ez a nő viszont egy pogány vallás elfogult elmebetege, ezek az igazi szörnyek a világban.
Ahogy a nő végig húzza vértől szennyes kezét az elf bőrén az elfordítja a fejét, majd a köpenyes nő felé intéz egy jó adag csulát. Nem intéz ennél többet hozzá.
A csuklyások végül megindulnak a nő szavára és a vékonybőrű elf felkészül arra, hogy eloldozzák. Ha kezeit szabaddá teszik, akkor azt az egyetlen szerencsétlent igyekszik megrohamozni csont tőrével, akit érte küldtek. Ha a kezeit nem szabadítják fel, akkor vállával igyekszik kitörni. Ha egyik sem jár sikerrel, melyre nagy az esély, hiszen a bénító méreg épp csak kiszabadult szervezetéből, akkor addig igyekszik forgolódni, lökdösődni és rugdosni amíg le nem veszi róla a kezét a csuklyás. Harapni sem rest, ha úgy adódik. Ha semmi sem sikerül, kénytelen átadni magát az oltárra kerülésnek.*
*Nincs oka feltételezni, hogy a banya hazudik, bár ez a makacs, heves tiltakozás még egy csecsemőnek is egyértelmű jelet adna, arra, hogy a nő nem mond igazat. Ez az elfnek is egyértelmű, még ha sosem rótta ezeket az utakat azelőtt. Ez viszont már mit sem számít, hiszen az orkot elragadták a csápok és ha akarna se tudna segíteni rajta, magán viszont annál inkább akar. Késve szembesül csak a ténnyel, hogy képtelen rá.
A szekér valahogyan - talán mágia hatása alatt áll -, megindul hátra és mire a méregbe kevert szemeket a vénasszonyra emeli, az máris trükközni kezd. A kezében tartott aranyfelhő megindul a lány feje felé és hamar körbe is öleli azt. A riadalomtól hirtelen beszívja a levegőt és a mérgező arany port.
Az elkövetkezendő érzésre utólag nem fog emlékezni, ha megéri azt az időt, mikor elmerülhet az emlékei között még egyszer. Karjai pillanatok alatt ólomsúlyokká válnak, a lábai megremegnek, szemeit kétségbeesetten akarja nyitva tartani. Nagy pislogások közepette rázza meg fejét és kínlódások árán magához emeli az öklét, hogy megütögesse vele halántékát, hogy éberré tegye magát. Hiába akar küzdeni a méreg ellen, az már beférkőzött a szervezetébe és megbénítja őt. Súlya alatt megnyekken a szekér deszka, ahogy ráesik. Szemei még fürkészik a fák törzsét és a távolodó ösvényt, de hamarosan olyan mély álomba merül, mint a gyermek, kit az anyja ringat.
Verejték cseppek jelennek meg a homlokán, melyek szeme felé indulnak meg. A csípő érzésre ébred, azt érzi meg legelőször, aztán ahogy szeme felé nyúlna félig meglepve tapasztalja, hogy nem tud. A kezei gúzsba kötve hevernek. Mocorogni próbál, s teljesen éberré lenni. Kéz ragadja meg a karját és elképesztő erővel lehúzza a szekérről. A lélegzete megakad félúton és ahogy lábra rángatják köhögésben tör ki, amitől kicsit össze csuklanak térdei. Még érzi az aranyszín por ízét a torkában, olyan mintha vasat nyalogatna.
Talpra rántják, s tovább húzzák, s ekkor a szemei megpillantják az oltárt, a szüzeket és a csuklyásokat. Az első gondolata ~Mi folyik itt?~, aztán ~El kell tűnnöm!~. Az áldozat szíve immár a csuklyás kezei között van és a lány szemei többé nem mutatnak érzelmet. Meglátja a korábbról már ismerős orkot és embert, akik szintén olyan pocsékul néznek ki, ahogy most ő érzi magát.
Nincs ideje jobban megfigyelni őket, mivel szinte azonnal egy kőoszlophoz rángatják, hogy ott kötözzék meg. Ekkor megrázza a fejét, fáj, de kicsit oszlani kezd a köd, mely arany színével rászállt. Nehezen fújja ki a levegőt, kegyetlenül meleg van.
A csuklyás alak felé közelít, s ahogy elé ér felfedi arcát. Az elfet meglepi, hogy egy nővel áll szemben, bár maga sem tudja miért. ~Gondolhattam volna.~ Annak bőre viszont felfedi előtte az igazságot: ~Szörnyeteg, ahogy a lelke, úgy a teste.~ Fëlyne sem ártatlan, őt is illethették már ezzel a szóval, ez a nő viszont egy pogány vallás elfogult elmebetege, ezek az igazi szörnyek a világban.
Ahogy a nő végig húzza vértől szennyes kezét az elf bőrén az elfordítja a fejét, majd a köpenyes nő felé intéz egy jó adag csulát. Nem intéz ennél többet hozzá.
A csuklyások végül megindulnak a nő szavára és a vékonybőrű elf felkészül arra, hogy eloldozzák. Ha kezeit szabaddá teszik, akkor azt az egyetlen szerencsétlent igyekszik megrohamozni csont tőrével, akit érte küldtek. Ha a kezeit nem szabadítják fel, akkor vállával igyekszik kitörni. Ha egyik sem jár sikerrel, melyre nagy az esély, hiszen a bénító méreg épp csak kiszabadult szervezetéből, akkor addig igyekszik forgolódni, lökdösődni és rugdosni amíg le nem veszi róla a kezét a csuklyás. Harapni sem rest, ha úgy adódik. Ha semmi sem sikerül, kénytelen átadni magát az oltárra kerülésnek.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-29 12:49:31
Üzenet elküldve: 2015-04-29 12:49:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél - Eireni//
*Elmosolyodik, és kedves hangon szól a láthatóan kínban, zavarban lévő elfnek:*
– Egyáltalán nem sértettél meg. Szó sincs ilyesmiről, egyszerűen senki nem szólít kisasszonynak. ~Bár hivatalosan elviekben az volnék.~ Nem vagyok előkelő, nem vagyok valami nagy nemesi család sarja, semmi hasonló. Egyszerűen arról van szó, hogy csak Liának szólítanak, és… De ha ez számodra nehéz lenne, akkor mondhatod a kisasszonyt is. Csak nem szoktam hozzá, és… Tudod, igazából valaki magázódva is lehet durva, és tegeződve is tisztelheti a másikat.
*Lia az ifjú elfre mosolyog és biztos benne, hogy a másik megértette, mit is akar mondani, és hogy erről a témáról nem kell tovább beszélniük. Végtére is Eireni úgy szólítja őt, ahogy akarja, amíg rendesen beszél vele.*
~Kedves fickó ez az Eireni, csak kicsit mintha félénk lenne. De hát mindenki más, ki ilyen, ki olyan.~
*Lia önkéntelenül is megfigyeli újdonsült társa tartását és mozgását is, és feltűnik neki, hogy a másik, ha a figyelme elkalandozik, bizony meggörnyed, a háta begörbül, a vállai előreesnek.*
~Vajon mi lehet az oka?~
*Bár nem tudja, mi történhetett, úgy veszi észre, Eireninek időnként fájdalmai is vannak. Ezért még inkább becsüli, hogy olyan készségesen segít neki a pityókával. Így persze a lánynak nem esik nehezére, hogy feleljen a kérdésekre.*
- Tehát ez itt a mocsári pityóka *Mutatja újra a növényt.* Szép darabokat találtál nekem. *Mosolyodik el.* A pityókát ilyen zsombékos réteken találhatod, kicsit hasonlít a kolompérhoz, meg kicsit a csicsókához, mégis más. Télen is előkaparhatod, csak akkor nehezebb, meg félig megfagyva annyira nem is finom, de ehető.
*Miközben elcsomagolja a zsákmányt, Lia tovább beszél:*
- A levele mérgező, és a gumós gyökerek is, hacsak meg nincsenek főzve vagy sütve, mert félnyersen ronda hasmenés okoznak. Elkészítve viszont nagyon táplálóak, segítik a betegek gyógyulását, meg tele vannak olyas anyagokkal, melyek jók a szervezetünknek. Úgy értem a tiednek is, meg az enyémnek is. Fajtól nem függ.
*Elgondolkodik az elf szavain.*
- Hmmm, mágiatanulás. Értelek. Én nem vagyok mágus, tőlem maximum a gyógyításról tudsz tanulni, vagy talán csak olyan mágiát, amit nem tanítanak a mágusok tornyában, mert még annyira sincs kidolgozva a tudományuk, mint a hat mágiaszaké. De, úgy hallottam, igaz, csak hallomás, hogy a Thargoknak is van mágusok. Bár én magam még nem találkoztam vele. De valami csak lehet, mert a vezér, Kagan, megvett egy rakat bájitalt. Mindenféle volt köztük. Így valaki biztos van, aki remekül ért hozzájuk, talán keveri is őket. Szerintem érdemes puhatolóznod Amon Ruadhon.
*Ezzel elmosolyodik, és végül talpra áll.*
- Elinduljunk? Menet közben még szedhetünk fűszert és ha látunk gombát is...
*Elmosolyodik, és kedves hangon szól a láthatóan kínban, zavarban lévő elfnek:*
– Egyáltalán nem sértettél meg. Szó sincs ilyesmiről, egyszerűen senki nem szólít kisasszonynak. ~Bár hivatalosan elviekben az volnék.~ Nem vagyok előkelő, nem vagyok valami nagy nemesi család sarja, semmi hasonló. Egyszerűen arról van szó, hogy csak Liának szólítanak, és… De ha ez számodra nehéz lenne, akkor mondhatod a kisasszonyt is. Csak nem szoktam hozzá, és… Tudod, igazából valaki magázódva is lehet durva, és tegeződve is tisztelheti a másikat.
*Lia az ifjú elfre mosolyog és biztos benne, hogy a másik megértette, mit is akar mondani, és hogy erről a témáról nem kell tovább beszélniük. Végtére is Eireni úgy szólítja őt, ahogy akarja, amíg rendesen beszél vele.*
~Kedves fickó ez az Eireni, csak kicsit mintha félénk lenne. De hát mindenki más, ki ilyen, ki olyan.~
*Lia önkéntelenül is megfigyeli újdonsült társa tartását és mozgását is, és feltűnik neki, hogy a másik, ha a figyelme elkalandozik, bizony meggörnyed, a háta begörbül, a vállai előreesnek.*
~Vajon mi lehet az oka?~
*Bár nem tudja, mi történhetett, úgy veszi észre, Eireninek időnként fájdalmai is vannak. Ezért még inkább becsüli, hogy olyan készségesen segít neki a pityókával. Így persze a lánynak nem esik nehezére, hogy feleljen a kérdésekre.*
- Tehát ez itt a mocsári pityóka *Mutatja újra a növényt.* Szép darabokat találtál nekem. *Mosolyodik el.* A pityókát ilyen zsombékos réteken találhatod, kicsit hasonlít a kolompérhoz, meg kicsit a csicsókához, mégis más. Télen is előkaparhatod, csak akkor nehezebb, meg félig megfagyva annyira nem is finom, de ehető.
*Miközben elcsomagolja a zsákmányt, Lia tovább beszél:*
- A levele mérgező, és a gumós gyökerek is, hacsak meg nincsenek főzve vagy sütve, mert félnyersen ronda hasmenés okoznak. Elkészítve viszont nagyon táplálóak, segítik a betegek gyógyulását, meg tele vannak olyas anyagokkal, melyek jók a szervezetünknek. Úgy értem a tiednek is, meg az enyémnek is. Fajtól nem függ.
*Elgondolkodik az elf szavain.*
- Hmmm, mágiatanulás. Értelek. Én nem vagyok mágus, tőlem maximum a gyógyításról tudsz tanulni, vagy talán csak olyan mágiát, amit nem tanítanak a mágusok tornyában, mert még annyira sincs kidolgozva a tudományuk, mint a hat mágiaszaké. De, úgy hallottam, igaz, csak hallomás, hogy a Thargoknak is van mágusok. Bár én magam még nem találkoztam vele. De valami csak lehet, mert a vezér, Kagan, megvett egy rakat bájitalt. Mindenféle volt köztük. Így valaki biztos van, aki remekül ért hozzájuk, talán keveri is őket. Szerintem érdemes puhatolóznod Amon Ruadhon.
*Ezzel elmosolyodik, és végül talpra áll.*
- Elinduljunk? Menet közben még szedhetünk fűszert és ha látunk gombát is...
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-29 10:51:52
Üzenet elküldve: 2015-04-29 10:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek Vacsorája//
*Az orknak cseppet sem tetszik a banya. Az nyilvánvaló, hogy hazudik, mint a vízfolyás, de a férfit jobban foglalkoztatja, hogy miért. Sajnos ezen már nem ér rá gondolkodni, enyhe fejfájás lesz rajta úrrá, majd valami elhúzza az erdő irányába. Ugyan nem megszorítani akarta a csápot, hanem eltépni, úgy tűnik, hogy az erősebb nála s könnyedén egy fához csapja.*
*Nemsokára úgymond befut a tisztásra, a maradék időben nem ellenkezik, inkább azon agyal, hogy a továbbiakban miképp cselekedjen. Amikor megérkezik és a csápok visszahúzódnak róla, köp egyet, majd körbenéz. Úgy tűnik, hogy sikerült valami szűk látókörű vallási szekta áldozatául esniük. A lány nem érdekli, viszont a saját bőrét örömmel megmentené s ebben a másik kettő is segítségére lehet. Fajtársa viszonylag gyorsan reagál a helyzetre és nekiáll az ellenfél aprításának. A másik, nem ilyen hirtelen.
Murbag is gyorsan végigfuttatja a lehetőségeket. Neki sajnálatos módon nincs kés, így nem tudja sunyi módon kioltani ellenfele életét, van viszonyt egy lándzsája és egy pallosa. Előbbit lekapja a hátáról és találomra a fekete csuklyás nő felé hajítja, aztán előrántja pallosát és a felé közeledő személynek szegezi fegyverét. Útnak indít egy nagy erővel megáldott döfést annak arca felé, nem akar sokáig itt időzni, így a legjobb, ha egyből a lehető leghalálosabb sebet próbálja okozni.*
*Az orknak cseppet sem tetszik a banya. Az nyilvánvaló, hogy hazudik, mint a vízfolyás, de a férfit jobban foglalkoztatja, hogy miért. Sajnos ezen már nem ér rá gondolkodni, enyhe fejfájás lesz rajta úrrá, majd valami elhúzza az erdő irányába. Ugyan nem megszorítani akarta a csápot, hanem eltépni, úgy tűnik, hogy az erősebb nála s könnyedén egy fához csapja.*
*Nemsokára úgymond befut a tisztásra, a maradék időben nem ellenkezik, inkább azon agyal, hogy a továbbiakban miképp cselekedjen. Amikor megérkezik és a csápok visszahúzódnak róla, köp egyet, majd körbenéz. Úgy tűnik, hogy sikerült valami szűk látókörű vallási szekta áldozatául esniük. A lány nem érdekli, viszont a saját bőrét örömmel megmentené s ebben a másik kettő is segítségére lehet. Fajtársa viszonylag gyorsan reagál a helyzetre és nekiáll az ellenfél aprításának. A másik, nem ilyen hirtelen.
Murbag is gyorsan végigfuttatja a lehetőségeket. Neki sajnálatos módon nincs kés, így nem tudja sunyi módon kioltani ellenfele életét, van viszonyt egy lándzsája és egy pallosa. Előbbit lekapja a hátáról és találomra a fekete csuklyás nő felé hajítja, aztán előrántja pallosát és a felé közeledő személynek szegezi fegyverét. Útnak indít egy nagy erővel megáldott döfést annak arca felé, nem akar sokáig itt időzni, így a legjobb, ha egyből a lehető leghalálosabb sebet próbálja okozni.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-29 10:09:39
Üzenet elküldve: 2015-04-29 10:09:39
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isurii Thargodar//
-Egészen biztos. *mondja határozottan.*
~Egyáltalán nem.~
*Az átnyújtott varázsitalt a kezébe veszi, kicsit megmozgatja benne a löttyöt, kicsit nézegeti is, nem azért, mert hibát keres rajta főleg hogy ajándék lónak nem nézzük a fogát ugye. Mégis olyan másabb, mint amiket látott már például a mágustoronyban, azok sokkalta egyszerűbbnek tűntek, egyszerű színekkel, ez pedig olyan szebb, és érdekesebb. Persze lehet, hogy csak Worenth van ennyire elvarázsolva a színek kérdésén, lehet, hogy minden második fiolában lévő löttynek ilyen a színe.*
-Akkor ez igazán hasznos. Köszönöm neked. *mosolyodik el, majd újra a tengerkék lélektükrökbe veszik el pár pillanatig. Apróság ez, de a mágusnak is ez olyan dolog, amiben ritkán volt már része, nem kap mindennap csak úgy ajándékot az ember, ezért láthatóan igazán jól esik neki. Cserébe ő is tartogat majd neki valamit a mágustorony polcai között, amit majd átadhat neki. Már van is egy ötlete mi is legyen az, de erről nem tesz említést, legyen csak meglepetés, úgy nagyobb a hatásfoka az egésznek. A tengerkék italt köpenye belső zsebébe helyezi, ahol kényelmesen elférhet, és nem ütődik neki testének minden egyes lépténél.*
-Annál biztos korábban mint én, de elhiszem. Mindenkiben van valami különös izgatottság, mikor a hazafelé vezető ösvényen/úton halad. Jó érzés, és egyben valami kötelességtudatot is ébreszt az emberben. Vagy nem tudom, de érted. *mosolyodik el a végén, mielőtt jobban belegabalyodik saját magyarázatába. Persze lehetnek akár kellemetlen okok miatt is ezek az érzések, nem feltétlenül csak a jó dolgok miatt, de reméljük a legjobbakat.*
-Gondolom van afféle katonai rendszer is nálatok, gondolok itt őrségre, testőrségre? *pillant a mellette haladó Isurii-ra.* -Remélem kedvesek az idegenekkel. Nagy területet foglal magában a Vashegy? *kérdezi a mágus, igyekezvén ráhangolódni Isurii úrnő otthonára, és a törzs területére.*
-Egészen biztos. *mondja határozottan.*
~Egyáltalán nem.~
*Az átnyújtott varázsitalt a kezébe veszi, kicsit megmozgatja benne a löttyöt, kicsit nézegeti is, nem azért, mert hibát keres rajta főleg hogy ajándék lónak nem nézzük a fogát ugye. Mégis olyan másabb, mint amiket látott már például a mágustoronyban, azok sokkalta egyszerűbbnek tűntek, egyszerű színekkel, ez pedig olyan szebb, és érdekesebb. Persze lehet, hogy csak Worenth van ennyire elvarázsolva a színek kérdésén, lehet, hogy minden második fiolában lévő löttynek ilyen a színe.*
-Akkor ez igazán hasznos. Köszönöm neked. *mosolyodik el, majd újra a tengerkék lélektükrökbe veszik el pár pillanatig. Apróság ez, de a mágusnak is ez olyan dolog, amiben ritkán volt már része, nem kap mindennap csak úgy ajándékot az ember, ezért láthatóan igazán jól esik neki. Cserébe ő is tartogat majd neki valamit a mágustorony polcai között, amit majd átadhat neki. Már van is egy ötlete mi is legyen az, de erről nem tesz említést, legyen csak meglepetés, úgy nagyobb a hatásfoka az egésznek. A tengerkék italt köpenye belső zsebébe helyezi, ahol kényelmesen elférhet, és nem ütődik neki testének minden egyes lépténél.*
-Annál biztos korábban mint én, de elhiszem. Mindenkiben van valami különös izgatottság, mikor a hazafelé vezető ösvényen/úton halad. Jó érzés, és egyben valami kötelességtudatot is ébreszt az emberben. Vagy nem tudom, de érted. *mosolyodik el a végén, mielőtt jobban belegabalyodik saját magyarázatába. Persze lehetnek akár kellemetlen okok miatt is ezek az érzések, nem feltétlenül csak a jó dolgok miatt, de reméljük a legjobbakat.*
-Gondolom van afféle katonai rendszer is nálatok, gondolok itt őrségre, testőrségre? *pillant a mellette haladó Isurii-ra.* -Remélem kedvesek az idegenekkel. Nagy területet foglal magában a Vashegy? *kérdezi a mágus, igyekezvén ráhangolódni Isurii úrnő otthonára, és a törzs területére.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:23:31
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:23:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth Yosden//
*Worenthnek most valóban latba kell vetnie minden létező emberismeretét, ha szeretne a semleges válaszból egyéb következtetéseket is levonni.
Ami az üvegcséket illeti, Isurii is hasonló okok miatt nem jutott dűlőre és inkább felkínálta a választás lehetőségét. Mindig könnyebb másra hárítani a döntéssel együtt járó felelősséget, még ha jelen helyzetben nevetséges apróságról van is szó.*
-Biztos vagy benne?
*Kérdezi somolyogva. Már megint úgy figyeli a férfit, mintha ismerne valamiféle huncut titkot, amiről a másiknak még lövése sincs, mert egyszerűen eszébe sem jut, mert férfi.
Ha Worenth megerősíti akkor átnyújtja neki a varázsitalt, ám döntését nem kommentálja egyebekkel. Korábban megbeszélték, hogy a varázsló nem túl jó ebben, a döntés megszületett, felesleges taglalni "mi lett volna ha". Röhejesen egyszerű szituáció és mégis számtalan aspektusában megfeleltethető az élet nagy helyzeteihez. A lényeg, hogy 1 Tengerkék varázsital boldog tulajdonosa lehet Worenth Yosden.
*
-Visszanyersz általa egy kevés manát.
*Mosolyog kitartóan, ám túl sokáig nem kutakodik fürkésző tekintete a másik pillantása után. Úgy tűnik sikerült meglepetést és egy kis örömet okoznia, úgyhogy roppant elégedett amiért véghezvitte "fondorlatos" kis tervét és megajándékozta végül Worenthet is. Apróság csupán, egyszerű kedvesség amit mégsem gyakorolt már jó ideje.*
-Kicsit izgatott vagyok. Régen jártam már itthon.
*Gyomrában pillangók repdesnek, jóllehet félnivalója nincs, a viszontlátás okozta izgalommal vegyes örömtől nehezen bír nyugodni.*
*Worenthnek most valóban latba kell vetnie minden létező emberismeretét, ha szeretne a semleges válaszból egyéb következtetéseket is levonni.
Ami az üvegcséket illeti, Isurii is hasonló okok miatt nem jutott dűlőre és inkább felkínálta a választás lehetőségét. Mindig könnyebb másra hárítani a döntéssel együtt járó felelősséget, még ha jelen helyzetben nevetséges apróságról van is szó.*
-Biztos vagy benne?
*Kérdezi somolyogva. Már megint úgy figyeli a férfit, mintha ismerne valamiféle huncut titkot, amiről a másiknak még lövése sincs, mert egyszerűen eszébe sem jut, mert férfi.
Ha Worenth megerősíti akkor átnyújtja neki a varázsitalt, ám döntését nem kommentálja egyebekkel. Korábban megbeszélték, hogy a varázsló nem túl jó ebben, a döntés megszületett, felesleges taglalni "mi lett volna ha". Röhejesen egyszerű szituáció és mégis számtalan aspektusában megfeleltethető az élet nagy helyzeteihez. A lényeg, hogy 1 Tengerkék varázsital boldog tulajdonosa lehet Worenth Yosden.
*-Visszanyersz általa egy kevés manát.
*Mosolyog kitartóan, ám túl sokáig nem kutakodik fürkésző tekintete a másik pillantása után. Úgy tűnik sikerült meglepetést és egy kis örömet okoznia, úgyhogy roppant elégedett amiért véghezvitte "fondorlatos" kis tervét és megajándékozta végül Worenthet is. Apróság csupán, egyszerű kedvesség amit mégsem gyakorolt már jó ideje.*
-Kicsit izgatott vagyok. Régen jártam már itthon.
*Gyomrában pillangók repdesnek, jóllehet félnivalója nincs, a viszontlátás okozta izgalommal vegyes örömtől nehezen bír nyugodni.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:18:18
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:18:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
*Fárasztó napok - vagy talán egy hét is eltelt? nem is igazán tudja - véglete az, hogy most végre egy elhagyatott csapáson caplat... inkább kullog. Kezei fegyvereinek markolatán, hiszen éberségét még nem vesztette el, csak némiképp kifárasztotta, hogy eljusson céljához. Hova is? Nem tudta, miért indult el, és most sem tudja, hová tart. De valami húzza magával, valami megmagyarázhatatlan. Tudja, hogy valamiért itt kell lennie, és az eddig számára ismeretlen területen kell ismeretlen embereket megismernie.* ~Addig is élvezd a magány Nariina, amíg megteheted.~ *Lepihen egy bokor tövében, nem messze az ösvény fő csapásától, hogy szemmel tarthassa a forgalmat, de épp csak annyira közel, hogy ő már ne legyen annyira szem előtt.* ~Csak egy kis pihenés.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.28 23:34:52, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.28 23:34:52, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:04:42
Üzenet elküldve: 2015-04-28 23:04:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Isurii Thargodar//
*Összegezvén a dolgot, végül is sem pozitív, sem negatív választ nem kap a meghívásra, de nem is gond, mivel egy darabig biztosan nem lesz aktuális, viszont az tetszik a mágusnak, hogy Isurii kimondja amit gondol, és nem próbálja kedves szavakkal és bájjal álcázni amit érez, vagy gondol. A kutyákat még ő is dicséri pár szóval, elmondja, hogy mit szeret bennük, és miért az egyik kedvenc állata, tehát szokásához híven kifejti a mondandóját, ami lehet néha negatív is, viszont szeret szép kerek válaszokat adni. Arra figyel, hogy ne magyarázza túlságosan túl a dolgot azért.*
-Hűha.
*Nyög ki ennyit magából, mikor meglátja a két üvegcsét, és a benne lötykölődő italokat. Mind a kettőnek igen szép színe van, és azonnal leesik neki a hasonlóság, valóban mintha kettejük szeme közül kellene választania. Gondolatban éppen megvakarja feje búbját, mint aki tanácstalan. Ha a saját szeme színéhez passzolót választja, az kicsit önzőségként hathat, ha a nő szemei színéhez hasonlót, akkor meg túlságosan átlátszónak tűnhet.*
~Micsoda nehéz helyzetet hozhat egyetlen választás.~
*Túl sokat viszont nem agyal, nem világbefolyásoló döntést kíván meghozni, és azt sem akarja, hogy Isurii-nak sokáig kelljen tartania a kezében, még a végén elfárad a karja.*
-Ezt választanám. *kocogtatja meg azt, amelyik Isurii szemeinek színéhez passzol. Különlegesebbnek és ritkábbnak tűnik a színkombináció, ezért esik erre a választása.*
-Szebb a színe. Milyen hatása van? *érdeklődik.*
*Összegezvén a dolgot, végül is sem pozitív, sem negatív választ nem kap a meghívásra, de nem is gond, mivel egy darabig biztosan nem lesz aktuális, viszont az tetszik a mágusnak, hogy Isurii kimondja amit gondol, és nem próbálja kedves szavakkal és bájjal álcázni amit érez, vagy gondol. A kutyákat még ő is dicséri pár szóval, elmondja, hogy mit szeret bennük, és miért az egyik kedvenc állata, tehát szokásához híven kifejti a mondandóját, ami lehet néha negatív is, viszont szeret szép kerek válaszokat adni. Arra figyel, hogy ne magyarázza túlságosan túl a dolgot azért.*
-Hűha.
*Nyög ki ennyit magából, mikor meglátja a két üvegcsét, és a benne lötykölődő italokat. Mind a kettőnek igen szép színe van, és azonnal leesik neki a hasonlóság, valóban mintha kettejük szeme közül kellene választania. Gondolatban éppen megvakarja feje búbját, mint aki tanácstalan. Ha a saját szeme színéhez passzolót választja, az kicsit önzőségként hathat, ha a nő szemei színéhez hasonlót, akkor meg túlságosan átlátszónak tűnhet.*
~Micsoda nehéz helyzetet hozhat egyetlen választás.~
*Túl sokat viszont nem agyal, nem világbefolyásoló döntést kíván meghozni, és azt sem akarja, hogy Isurii-nak sokáig kelljen tartania a kezében, még a végén elfárad a karja.*
-Ezt választanám. *kocogtatja meg azt, amelyik Isurii szemeinek színéhez passzol. Különlegesebbnek és ritkábbnak tűnik a színkombináció, ezért esik erre a választása.*
-Szebb a színe. Milyen hatása van? *érdeklődik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718