//Szabad a pálya//
*Várakozva tekint apjára, mint kettejük közül a nőkkel tapasztaltabbra. Ez első mondat után nagyot sóhajt. Valahol itt lehet a hiba, hisz fogalma sincs mit akar, semmit. Talán. A semmi pedig nem nevezhető soknak, aztán mégis. Mindig csak a galiba lesz a dologból.
Ewire tekintve, komolyan elgondolkodva ad minden kérdésre hangtalan választ. Hogy mit is akarna? Tanácstalan vállrándítás, fogalma sincs. Kihasználni nem, ez biztos, rázza is élénken kobakját. Hogy csatlakozzon hozzájuk? Azt sem igazán, bár nem is ellenzi. A szórakozásnak meg élvezetesebb módját is el tudja képzelni, mint egy önfejű, értetlen kislány pátyolgatását. Keseríteni sem szeretne, eléget szenvedett már Ewi, ezt jól látja, és valahogy ő nem szeretne csatlakozni ostoba, önző kínzói közé. Romantikus érzelmeket, testi vágyat sem ébreszt benne a kicsike, társa, pajtása, barátja pedig eddig sem igen volt, nem is érzi azoknak szükségét. Csak az Ég a megmondhatója, hogy Halaxot miért tűri meg maga mellett, már több, mint egy éve. Még határozottabb fejrázás, némi mogorva pillantással a gyilkosság gondolatára. A családalapítás esetében ugye kizárt, de még ha lehetséges lenne sem a kis szöszkét választaná élete párjául. És a feneke se tetszik.*
-És mi van akkor, ha nem hogy kettőt, de egyet sem akarok a felsoroltak közül? Rohadtul nem akarok tőle semmit. Először csak azt akartam, hogy lássa mennyire szánalmas, aztán már azt, hogy megtörjem beképzeltségét és felismerje, hogy nem több egy szépreményű kurtizánnál, aztán meg azt, hogy ne dögöljön meg a kedvenc sikátoromban, és szert tegyen némi önállóságra.
*Mint kinek komoly gondja van horgasztja le kócos fejecskéjét.*
-Valahol sajnálom, valahol a sorstársunk, valahol kedvelem is, de borzasztóan zavaró és taszító a ragaszkodása.
*Úgy tekint válla fölött Ewicára, mint ki képtelen eldönteni, hogy atyáskodva betakargassa a szendergőt, vagy alaposan gyomron rúgja.*
-Nagyi biztos tudná mit kell tenni.
*Sóhajt fel, és máris túl van a dolgon. Újra gondtalan vigyorral tekint Halaxra.*
-De amíg kárt nem okoz, és hasznunkra van akár meg is tarthatjuk. Ahogy valamelyik nagyapám mondotta: Amelyik probléma nem oldódik meg magától, az nem méltó a figyelmünkre.
*Kacsint Halaxra, ezzel is jelezve, hogy az okosítására fordított idő nem ment pocsékba.*