Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-08 19:35:09
Üzenet elküldve: 2014-07-08 19:35:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Nem kenyere a némán ballagás, legalábbis hosszú távon, hallva a másik válaszát pedig azért még egy ideig mendegélnek még ma együtt.
A megnyugtatásra, miszerint estére már ott is lesznek, mosolyogva bólint egyet, majd nagy érdeklődéssel hallgatja a karkötő történetét. Azaz hallgatná, ha nem egy furán kurta és kusza magyarázat születne csak Jaz szájából. Kicsit össze is ráncolja szemöldökét a zsákmány szó hallatán, s már kérdezne is vissza, de belé fojtják a szót. Azaz helyette egy hitetlenkedő kacaj göndörödik fel torkán, mit vidám fejrázással támogat meg.*
- Az állatok nyelvén?
*De sok ideje nem marad a történet kielemzésére, már érkezik is az újabb mulattató rege.*
- Mhhihh?!? Tetőtől talpig zöld??
*Olyan mulatságos mindezt maga elé képzelnie, hogy szinte már az oldalát fogja a nevetéstől.*
- Nhhem is tudtam, hogy vannak ilyen mágiák!
*Kuncog tovább, de közben azért nem lassít léptein, hiszen tényleg jó lenne még az este beállta előtt megérkezni, persze, csak ha nem kívánnak éppen a szabad ég alatt éjszakázni.
Tempójuknak köszönhetően viszont már az ösvény végéhez is elértek, mi úgy tűnik egy erdőbe vezetett.*
*Nem kenyere a némán ballagás, legalábbis hosszú távon, hallva a másik válaszát pedig azért még egy ideig mendegélnek még ma együtt.
A megnyugtatásra, miszerint estére már ott is lesznek, mosolyogva bólint egyet, majd nagy érdeklődéssel hallgatja a karkötő történetét. Azaz hallgatná, ha nem egy furán kurta és kusza magyarázat születne csak Jaz szájából. Kicsit össze is ráncolja szemöldökét a zsákmány szó hallatán, s már kérdezne is vissza, de belé fojtják a szót. Azaz helyette egy hitetlenkedő kacaj göndörödik fel torkán, mit vidám fejrázással támogat meg.*
- Az állatok nyelvén?
*De sok ideje nem marad a történet kielemzésére, már érkezik is az újabb mulattató rege.*
- Mhhihh?!? Tetőtől talpig zöld??
*Olyan mulatságos mindezt maga elé képzelnie, hogy szinte már az oldalát fogja a nevetéstől.*
- Nhhem is tudtam, hogy vannak ilyen mágiák!
*Kuncog tovább, de közben azért nem lassít léptein, hiszen tényleg jó lenne még az este beállta előtt megérkezni, persze, csak ha nem kívánnak éppen a szabad ég alatt éjszakázni.
Tempójuknak köszönhetően viszont már az ösvény végéhez is elértek, mi úgy tűnik egy erdőbe vezetett.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-08 19:07:38
Üzenet elküldve: 2014-07-08 19:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szép, új világ//
*Ballag, ballag. És érkezik! Rátérve az ösvényre nagy sóhajjal szippant egyet az erdei levegőből, feltehetően elf részről örökölhette a zöldhöz való vonzalmát. Tény, hogy jobban érzi magát a természetben, bár az nem túl kifizetődő. Számtalanszor látta már a tájat, számára nem annyira lenyűgöző.
És jönnek a kérdések! Valahol nem is bízott abban, hogy madárcsicsergést hallgatva baktatnak végig, a városig.*
-Estére ott leszünk.
*Bátorító mosoly, két lépés, és újabb kérdés.*
-Az? Öhm. Már nem igazán tudom. Nincs jelentősége. Zsákmány, gondolom, vagyis hogy kaptam. Vagy találtam.
*Tuti, hogy lopta, valaki elemelt poggyászában volt, meg nem tudja mondani, mikor, és hol.*
-Képzeld, egyszer elbűvöltek, és jó pár napig értettem az állatok beszédét. A bogarak tök viccesek.
*Vigyorog rá a lányra, terelve a szót szakmájáról.*
-Apa meg színváltós lett.
*Nevet fel az emlék hatására.*
-De tök komolyan, ha kicsit is egy színre gondolt, azonnal olyanná vált a bőre, meg a haja. Csak kimondta, hogy halvány lila gőze sincs róla, és máris lila volt az egész krapek. Másnaposan meg zöld.
*Ballag, ballag. És érkezik! Rátérve az ösvényre nagy sóhajjal szippant egyet az erdei levegőből, feltehetően elf részről örökölhette a zöldhöz való vonzalmát. Tény, hogy jobban érzi magát a természetben, bár az nem túl kifizetődő. Számtalanszor látta már a tájat, számára nem annyira lenyűgöző.
És jönnek a kérdések! Valahol nem is bízott abban, hogy madárcsicsergést hallgatva baktatnak végig, a városig.*
-Estére ott leszünk.
*Bátorító mosoly, két lépés, és újabb kérdés.*
-Az? Öhm. Már nem igazán tudom. Nincs jelentősége. Zsákmány, gondolom, vagyis hogy kaptam. Vagy találtam.
*Tuti, hogy lopta, valaki elemelt poggyászában volt, meg nem tudja mondani, mikor, és hol.*
-Képzeld, egyszer elbűvöltek, és jó pár napig értettem az állatok beszédét. A bogarak tök viccesek.
*Vigyorog rá a lányra, terelve a szót szakmájáról.*
-Apa meg színváltós lett.
*Nevet fel az emlék hatására.*
-De tök komolyan, ha kicsit is egy színre gondolt, azonnal olyanná vált a bőre, meg a haja. Csak kimondta, hogy halvány lila gőze sincs róla, és máris lila volt az egész krapek. Másnaposan meg zöld.
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-08 18:44:57
Üzenet elküldve: 2014-07-08 18:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szép, új világ//
*Nem időztek a kelleténél egy perccel sem tovább a rókalyukban, hiszen ahogy azt Jaz már néhányszor megjegyezte, a városba vezető út bizony hosszú. Jó tempóban caplattak át a dokkokon, így viszonylag hamar idekeveredtek.
A felhívásnak eleget téve felszerelkezett, oldalán új kincseivel és régi gönceivel dugig tömött tarisznyájával sétál így a srác mellett, ezúttal mellőzve a kézfogást.
Kiérvén a mindig nyüzsgő ládalabirintusból mindenfelé szántók vannak, amerre csak a szem ellát. Az övé pedig el is akar látni, tekintve, hogy még sosem járt erre életében, ezért beletelik egy kis idő, míg a bámészkodást követően ismét a másikra figyel.*
- Milyen messze van az a város?
*Tudakolja, kíváncsi zöldjeit a remélhetőleg mellette baktatóra szegezve. Nem mintha máris kezdene fáradni, vagy nem bírná a gyalogtúrát, csupán csak a miheztartás végett érdeklődik. Míg feleletét várja, ingének ujjait feljebb tűri, egészen könyékig, majd karkötőjével kezd el babrálni.*
- Ez honnan van?
*Teszi fel újabb kérdését, Jaz felé intve csuklójával.*
*Nem időztek a kelleténél egy perccel sem tovább a rókalyukban, hiszen ahogy azt Jaz már néhányszor megjegyezte, a városba vezető út bizony hosszú. Jó tempóban caplattak át a dokkokon, így viszonylag hamar idekeveredtek.
A felhívásnak eleget téve felszerelkezett, oldalán új kincseivel és régi gönceivel dugig tömött tarisznyájával sétál így a srác mellett, ezúttal mellőzve a kézfogást.
Kiérvén a mindig nyüzsgő ládalabirintusból mindenfelé szántók vannak, amerre csak a szem ellát. Az övé pedig el is akar látni, tekintve, hogy még sosem járt erre életében, ezért beletelik egy kis idő, míg a bámészkodást követően ismét a másikra figyel.*
- Milyen messze van az a város?
*Tudakolja, kíváncsi zöldjeit a remélhetőleg mellette baktatóra szegezve. Nem mintha máris kezdene fáradni, vagy nem bírná a gyalogtúrát, csupán csak a miheztartás végett érdeklődik. Míg feleletét várja, ingének ujjait feljebb tűri, egészen könyékig, majd karkötőjével kezd el babrálni.*
- Ez honnan van?
*Teszi fel újabb kérdését, Jaz felé intve csuklójával.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-07 23:59:26
Üzenet elküldve: 2014-07-07 23:59:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlea Zoengaw//
*Az ijedt szorítás hatására belűlről megremeg. Ezt a lány nem érezheti, de saját teste minden apró porcikája tudatja vele, ahol hozzáér a lányéhoz a nagy igazságot. Lecsillapítja magát, majd ugyanazzal a csábos mosollyal nyújtja karját, mint amit általában szokott. Kívűlről semmi sem változik. Nem gonosz ő, csupán a munkáját végzi jól, de a hölgyekkel szemben mindig is udvarias volt. Amikor eldöntötte, hogy Ahle-ra nem fogolyként néz, hanem, mint nőre, viselkedése épp úgy megváltozott, mint annak rendje és módja szerint szokott.*
-Látod ott azt a kastélyt? *Kérdezi a lányt a szántóföldek fött terebélyeskedő épületre mutatva.* Az ott a Grombar kastély. Azt beszélik, hogy a tornyában hárpiák tanyáztak. *Könnyed hangnemben beszél, mély hangja kellemesen cseng a fülnek, s úgy vezeti karon fogva a lányt, mintha csak egy jótékony idegen vezető lenne. Magabiztos vigyorral várja, pontosabban lesi a lány reakcióját.*
*Az ijedt szorítás hatására belűlről megremeg. Ezt a lány nem érezheti, de saját teste minden apró porcikája tudatja vele, ahol hozzáér a lányéhoz a nagy igazságot. Lecsillapítja magát, majd ugyanazzal a csábos mosollyal nyújtja karját, mint amit általában szokott. Kívűlről semmi sem változik. Nem gonosz ő, csupán a munkáját végzi jól, de a hölgyekkel szemben mindig is udvarias volt. Amikor eldöntötte, hogy Ahle-ra nem fogolyként néz, hanem, mint nőre, viselkedése épp úgy megváltozott, mint annak rendje és módja szerint szokott.*
-Látod ott azt a kastélyt? *Kérdezi a lányt a szántóföldek fött terebélyeskedő épületre mutatva.* Az ott a Grombar kastély. Azt beszélik, hogy a tornyában hárpiák tanyáztak. *Könnyed hangnemben beszél, mély hangja kellemesen cseng a fülnek, s úgy vezeti karon fogva a lányt, mintha csak egy jótékony idegen vezető lenne. Magabiztos vigyorral várja, pontosabban lesi a lány reakcióját.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-04 11:14:16
Üzenet elküldve: 2014-07-04 11:14:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Véres hajnal//
*Hogy türelmetlenség? Nem, Rovéna türelmetlenségének szikrája sem pattant át a mindig megfontolt, és eszes párjára. Rast nem olyan fából faragták, ki bármilyen hosszasan átgondolt terv nélkül rohanna bele egy előreláthatólag vesztes csatába. Ennél fogva egész úton hatalmas munkát kell végeznie arcizmainak, hisz az éles rókavigyor csak nem akar lehervadni. Miért is tenné? Minden úgy történik, ahogy az ő zavart, de mégis agyában jól működő apró fogaskerekek kigondolták. Minden bolhányi részletre ügyelt, fejében minden helyzetre született megoldás, és azzal is számolt, ha véletlen egy rosszkor rossz helyen buzgón kémlelő tekintet megpillantotta volna az ők kis emberrablásukat, ezzel veszélyeztetve a küldetésüket. ~Ha pedig követnek minket...~ Apró vigyorral száradt ajkai szélén tekint az eszméletlen testen vérvörös, nyers húst csipegető madárra. A gondolatmenetével nem ér végig, hanem egy hangos kacajjal zárja azt.
A halálfekete tollpárnába díszelgő madár a fülét sértő kacajra csak egy fejrázással felel, bár az is lehet, hogy csak egyszerűen a vaskos csőre közötti falatot próbálta széttépni. Ez a manőver kisebb vérfürdőt eredményez, és a szürke bőrű hátát egy leheletnyi vörös folttal festi be. Ráadásul ha eddig nem lett volna elég sajgó pontja az áldozatuknak, a holló karmai biztos jó hatással lesznek a hátára, hisz a szemtelen jószág mélyen a bőrébe mélyeszti saját, természetes pengéit.*
-Rendben van Rové! Fürdünk egyet, ígérem! De még előtte szeretnék kicsit eljátszadozni az új barátunkkal.
*Megpaskolja a részeges sötételf hátát, majd végigsimít Éjfél finoman ívelt, puha gerincvonalán.*
-Ha belaktál lenne egy kis feladatom számodra, te csibész!
*A madár a gazdájára néz és elkárogja magát. Mintha csak azt kérdezné, hogy: "Miféle feladat? Kár?"*
-Rovéna gyönyörű!
*Ismétli meg a fülsiketítő krákogását már érthetőbb formában.*
-Vedd le a szemed az én Drágámról, mert kivágom a nyelved!
*Már Rasti is olyannyira viccesnek találja a helyzetet, hogy elneveti magát. Ki az a hülye, aki leáll vitatkozni egy valóban értelmes, de nem épp emberi szintet megütő állattal? Úgy tűnik pont ő az az idióta!
Az erdő megnyugtató, és kényelmes békéjében haladnak végig, mit csak a bokrok közül kiszűrődő állati neszek, és hölgye csicsergése színesíti dalolásra teremtett hangszálaival. Sokban hasonlítanak az ő énekei énekesmadarak koncertjeire, azzal a különbséggel, hogy a nő szavait az egyszerű emberek is megértik. Ez a hang így Rastihoz is közelebb áll. A mézédes dallamok közepette a hollónak is munkába kell állnia, hisz gazdája jelzett neki: itt az idő felderíteni a terepet! A méretes állat lomhán tárja szét szélesen elnyúló, baljóslatú színben pompázó szárnyait, majd egy ugrással már a levegőbe is száll. A fák takarásában jobban teszi, ha lassabb tempót vesz fel, úgy könnyebb manőverezni a veszélyes ágak között. Ha lát valami furcsát, vagyis egy értelmes lényt ki mögöttük halad azonnal jelez gazdájának három károgással. Csak azért várt eddig a férfi, hogy beérjenek az erdő mélyére, és itt már senki nem segíthet a követőjüknek a két hidegvérű gyilkos ellen. Ha egyáltalán volt valaki olyan hülye, hogy kövesse őket.*
-A te törődő karjaidban én is mindig az vagyok Virágszálam! Vitéz nem is álmodhatna jobb életet!
*Épp e szavak elhangzása után következett be az a nem várt, és egyben undorító esemény is, melyre Rasdeherben azonnal felszökött az adrenalin, és szíve hevesebben kezdte testébe pumpálni a vért.*
-Ez a féreg leokádta a lovam!
*Dühében megemelte a hangját, sőt ha nem siettek volna bizonyosan megállt volna, felkelti ezt az ocsmány mélységit, és addig veri még orrából-szájából el nem kezd folyni a finom, élénk nedű. A vér.*
//Véres hajnal//
*Hogy türelmetlenség? Nem, Rovéna türelmetlenségének szikrája sem pattant át a mindig megfontolt, és eszes párjára. Rast nem olyan fából faragták, ki bármilyen hosszasan átgondolt terv nélkül rohanna bele egy előreláthatólag vesztes csatába. Ennél fogva egész úton hatalmas munkát kell végeznie arcizmainak, hisz az éles rókavigyor csak nem akar lehervadni. Miért is tenné? Minden úgy történik, ahogy az ő zavart, de mégis agyában jól működő apró fogaskerekek kigondolták. Minden bolhányi részletre ügyelt, fejében minden helyzetre született megoldás, és azzal is számolt, ha véletlen egy rosszkor rossz helyen buzgón kémlelő tekintet megpillantotta volna az ők kis emberrablásukat, ezzel veszélyeztetve a küldetésüket. ~Ha pedig követnek minket...~ Apró vigyorral száradt ajkai szélén tekint az eszméletlen testen vérvörös, nyers húst csipegető madárra. A gondolatmenetével nem ér végig, hanem egy hangos kacajjal zárja azt.
A halálfekete tollpárnába díszelgő madár a fülét sértő kacajra csak egy fejrázással felel, bár az is lehet, hogy csak egyszerűen a vaskos csőre közötti falatot próbálta széttépni. Ez a manőver kisebb vérfürdőt eredményez, és a szürke bőrű hátát egy leheletnyi vörös folttal festi be. Ráadásul ha eddig nem lett volna elég sajgó pontja az áldozatuknak, a holló karmai biztos jó hatással lesznek a hátára, hisz a szemtelen jószág mélyen a bőrébe mélyeszti saját, természetes pengéit.*
-Rendben van Rové! Fürdünk egyet, ígérem! De még előtte szeretnék kicsit eljátszadozni az új barátunkkal.
*Megpaskolja a részeges sötételf hátát, majd végigsimít Éjfél finoman ívelt, puha gerincvonalán.*
-Ha belaktál lenne egy kis feladatom számodra, te csibész!
*A madár a gazdájára néz és elkárogja magát. Mintha csak azt kérdezné, hogy: "Miféle feladat? Kár?"*
-Rovéna gyönyörű!
*Ismétli meg a fülsiketítő krákogását már érthetőbb formában.*
-Vedd le a szemed az én Drágámról, mert kivágom a nyelved!
*Már Rasti is olyannyira viccesnek találja a helyzetet, hogy elneveti magát. Ki az a hülye, aki leáll vitatkozni egy valóban értelmes, de nem épp emberi szintet megütő állattal? Úgy tűnik pont ő az az idióta!
Az erdő megnyugtató, és kényelmes békéjében haladnak végig, mit csak a bokrok közül kiszűrődő állati neszek, és hölgye csicsergése színesíti dalolásra teremtett hangszálaival. Sokban hasonlítanak az ő énekei énekesmadarak koncertjeire, azzal a különbséggel, hogy a nő szavait az egyszerű emberek is megértik. Ez a hang így Rastihoz is közelebb áll. A mézédes dallamok közepette a hollónak is munkába kell állnia, hisz gazdája jelzett neki: itt az idő felderíteni a terepet! A méretes állat lomhán tárja szét szélesen elnyúló, baljóslatú színben pompázó szárnyait, majd egy ugrással már a levegőbe is száll. A fák takarásában jobban teszi, ha lassabb tempót vesz fel, úgy könnyebb manőverezni a veszélyes ágak között. Ha lát valami furcsát, vagyis egy értelmes lényt ki mögöttük halad azonnal jelez gazdájának három károgással. Csak azért várt eddig a férfi, hogy beérjenek az erdő mélyére, és itt már senki nem segíthet a követőjüknek a két hidegvérű gyilkos ellen. Ha egyáltalán volt valaki olyan hülye, hogy kövesse őket.*
-A te törődő karjaidban én is mindig az vagyok Virágszálam! Vitéz nem is álmodhatna jobb életet!
*Épp e szavak elhangzása után következett be az a nem várt, és egyben undorító esemény is, melyre Rasdeherben azonnal felszökött az adrenalin, és szíve hevesebben kezdte testébe pumpálni a vért.*
-Ez a féreg leokádta a lovam!
*Dühében megemelte a hangját, sőt ha nem siettek volna bizonyosan megállt volna, felkelti ezt az ocsmány mélységit, és addig veri még orrából-szájából el nem kezd folyni a finom, élénk nedű. A vér.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-04 09:56:54
Üzenet elküldve: 2014-07-04 09:56:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A visszaút most gyorsabb, és jóval unalmasabb a csalódott orknak, mint amikor idejött. Egyre csak az jár a fejében, hogy nem elég erős. Hiába a főpap segítsége, még nincs felkészülve arra, hogy uralkodjon az erő felett. Sorra hagyja el az ismerős helyeket, és csak a környezet változás hozza vissza a jelenbe. A kikötői lármát és a mondent betöltő tenger szagot lassan felváltja egy csendesebb légkör, mely inkább fű szagú, kiabálás helyett pedig madár hangok ütik meg a fülét. Mire észbe kap, egy ösvény van előtte, mely sejtése szerint visszaviszi a városba.*
~Nem ártana valami pénzforrást találni. Úgy tűnik, itt mindennek ez az alapja.~
*Morfondírozik el ezen a gondolaton Wram, majd az új környezetet fürkészve halad tovább.*
~Nem ártana valami pénzforrást találni. Úgy tűnik, itt mindennek ez az alapja.~
*Morfondírozik el ezen a gondolaton Wram, majd az új környezetet fürkészve halad tovább.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:06:06
Üzenet elküldve: 2014-07-03 20:06:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
* Itt az ideje, hogy végre hazatérjen. Hónapok óta tengődött abból amit az utolsó kalandja során keresett na meg abból amit saját tudásával képes volt az erdő környékén összegyűjteni. Nem volt túl sok, de kevés sem és talán el is maradt volna még pár évet, akár mint hosszú szakállat növesztő erdei remete ha nincs egy furcsa, rossz érzése. Mintha bajban volna az kit szeret, vagy inkább csak kedvel hisz még soha sem merte kimondani ezt a furcsa, bizsergető szót. Veszélyt érez, mintha minden pillanattal mit tovább veszteget egyre kevesebb esély volna a Gyöngyhajú megmentésére.
Ruhája már nem a megszokott makulátlan fekete. A hónapok során megkopott, az erdő cserjéi megtépték. Az övén sorakozó dobótőrök jó hasznot hoztak. Kezében vándorbottal siet az Artheniorba vezető ösvényen.*
Ruhája már nem a megszokott makulátlan fekete. A hónapok során megkopott, az erdő cserjéi megtépték. Az övén sorakozó dobótőrök jó hasznot hoztak. Kezében vándorbottal siet az Artheniorba vezető ösvényen.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-02 20:32:32
Üzenet elküldve: 2014-07-02 20:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Talál egy ösvényt, amelyen keresztül akar hazajutni. Talán ez lehet az. Most hazamegy, és lerészegedik, hiszen ez kijár a dolgozó embereknek. Miért is ne? Ha megteszi, még be is fogadja a közösség.
Ha tényleg korán akarja kezdenia vedelést, akkor miért is ne kezdhetné? Leül, és előveszi tarisznyájából kulacsát. Erős pálnika található benne.* ~ Talán egy kortyot. Mi baj lesz belőle, ha egy kissé tisztelgek a régi hagyományoknak? Már az ősök is piáltak. MIért ne lépjek a nyomukba? ~ * Ajkához teszi a flaskát és húz egyet. Egész teste beleremeg, mikor a tüzes víz végig és végig torkában kezd el fellobbanni.*
Ha tényleg korán akarja kezdenia vedelést, akkor miért is ne kezdhetné? Leül, és előveszi tarisznyájából kulacsát. Erős pálnika található benne.* ~ Talán egy kortyot. Mi baj lesz belőle, ha egy kissé tisztelgek a régi hagyományoknak? Már az ősök is piáltak. MIért ne lépjek a nyomukba? ~ * Ajkához teszi a flaskát és húz egyet. Egész teste beleremeg, mikor a tüzes víz végig és végig torkában kezd el fellobbanni.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-02 18:08:10
Üzenet elküldve: 2014-07-02 18:08:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Reyf Ashn//
*Kicsit felszisszen mikor a hím felméri, szóra is nyitja a száját, de aztán végül meggondolja magát. Csak a másik mulatna azon ha kikérné magának.*
- Elhiszem, de én azt mondtam, hogy fáradtság nélkül. Fél óra alatt csak megérzed már a súlyom. *Mosolyog rá ő is féloldalasan.
Lassan ritkulnak a fák, és kiérnek az erdőből. Egy másik kérdés már, hogy hova lyukadtak ki, mert neki fogalma sincs róla.*
- Ne! *Kiált fel erősebben kapaszkodva a mozdulatra amivel a másik az ő ledobását imitálja, de aztán a lába végül biztonságosan ér földet.* Köszönöm! *Egyenesedik ki mosolyogva miközben megigazgatja a ruháját.*
- Eddig is tudtam volna használni. *Ezzel mindkettőjük tisztában van, de azért nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg ismét.
A hirtelen kedves gesztustól nagyon meglepődik, pár pillanatig csak nagy szemekkel értetlenül pislog.*
- Kö...köszönöm. *Bukik ki végül belőle, bár kissé akadozva mikor elfogadja a felé nyújtott kart.*
*Kicsit felszisszen mikor a hím felméri, szóra is nyitja a száját, de aztán végül meggondolja magát. Csak a másik mulatna azon ha kikérné magának.*
- Elhiszem, de én azt mondtam, hogy fáradtság nélkül. Fél óra alatt csak megérzed már a súlyom. *Mosolyog rá ő is féloldalasan.
Lassan ritkulnak a fák, és kiérnek az erdőből. Egy másik kérdés már, hogy hova lyukadtak ki, mert neki fogalma sincs róla.*
- Ne! *Kiált fel erősebben kapaszkodva a mozdulatra amivel a másik az ő ledobását imitálja, de aztán a lába végül biztonságosan ér földet.* Köszönöm! *Egyenesedik ki mosolyogva miközben megigazgatja a ruháját.*
- Eddig is tudtam volna használni. *Ezzel mindkettőjük tisztában van, de azért nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg ismét.
A hirtelen kedves gesztustól nagyon meglepődik, pár pillanatig csak nagy szemekkel értetlenül pislog.*
- Kö...köszönöm. *Bukik ki végül belőle, bár kissé akadozva mikor elfogadja a felé nyújtott kart.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-02 17:44:38
Üzenet elküldve: 2014-07-02 17:44:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
//Véres hajnal//
* Éledező elméjét egy újabb erős, fájdalmas ütéssel taszítják vissza az öntudatlanságba. Kérdése hiábavaló próbálkozásnak bizonyult, szemhéjai úgy záródnak le ismét, hogy fogalma sincs, hogy kik cipelik, merre; ő fejben már egészen más vidéken jár.
Míg a külvilágban a lombos fák zöldellő levelei közt átszűrődő reggeli napfény melengeti szürke bőrét, addig lelki szemei a gyámolító éjszaka pislákoló csillagainak ragyogásában fürdenek. A Szegénynegyed nyirkos kövezetén áll égnek emelt arccal, s ujjai közt nyugszik az a jól ismert hűvös, fémes érzés: pengéinek kellemes érintése kezében. A vibráló fénypontok lassan tovatűnnek, ahogy az omladozó házak felé fordul, s óriásként föléje magasodik az Aleandar fogadó ódon alakja. A piszkos ablaküvegen halovány, sárgás színű derengés nyújtózik odabentről, s orrát megcsapja az éteri füst szúrós, kellemetlen aromája.*
~ Tűz!~ * Villámként csap belé a felismerés, s ájultan is megrándul teste a lovon, újabb kövér vércseppet hintve a porba. Az álomban persze mit sem érzékel sajgó, felrepedt fejbőréből, minek kelleni fog idővel egy kiadós öltés, de hamarosan legalább egy kötés, hogy ne fertőződjön el a seb.
A látomásbéli fogadó kopott ajtaja nyikorogva tárul ki, ám hiába várja a hím lélegzetvisszafojtva szülei gyilkosának árnyakból kibontakozó alakját, a kijáraton csak szürke füstfelleg távozik kavargó pamacsokban, semmi egyéb. Úgy éli újra, kissé máshogyan a 12 évvel ezelőtti tragédiát, hogy tisztában van azzal, mit fog odabenn találni, még sincs tudatában annak, hogy ez egyszer már megtörtént- elméjének leges-legmélyéről csak foszlányokban kerülnek felszínre a szörnyű emlékek, mik keveredve az álombéli illúzióval szürreális képet festenek tudatának tépett vásznára.
Könnyed, hangtalan léptekkel az ajtóhoz oson, akár egy óvatos ragadozó, s lopva bepillant a fogadóba. A füstfellegen, s kavargó pernyék fátylán át csak az izzó lángok lomha táncát látja, kezét arca elé emelve bentebb kell merészkednie, hogy bármi egyebet is lásson. A tűz már belepte a pultot, s kacéran nyaldossa az asztalok, székek sorát, a hóhajúnak sietnie kell, ha családját ezúttal időben ki akarja menekíteni e pokolból- évekkel ezelőtt, gyermekként elkésett, de most meg tudná menteni szüleit és testvéreit.
A fekete felleg aljas mód öleli körbe, mint kígyó tekereg körülötte, alattomosan sziszeg a fülébe, hogy elrettentse, ám a sötételf töretlenül szeli a füstöt a helyiség közepe felé, hol annak idején véreit éllettelenül lelte. Látása lassan kitisztul, mintha az álnok füstkígyó erejét vesztve húzódna a sötét szegletekbe, s a maró szürkeségből kiválik a padlón heverő holttestek mozdulatlan, vérbe fagyott képe.
Lelkében rég dédelgetett, elfeledett harag tüze gyúl, s egyszeriben lángra lobbantja körülötte az egész fogadót, mint orkán kavarognak körülötte a narancsos színű nyelvek, megperzselve a plafont, s falakat, buja jázminillattal betöltve a helyiséget. A ropogó, pattogó szikrák, s nyögve reccsenő gerendák sóhaján át könnyed dallam hangja szól, mint groteszk gyászének muzsikál a tetemek felett; a szürreális álomkép kétségbeesetten, vadul kavarogva távolodni kezd. Lelki szemeinek vörös tükre még vet egy utolsó pillantást a tűz martalékává váló, tűnő alakokra, aztán az illúzió szertefoszlik, magára hagyva a ziháló mélységit egy utolsó, zavaró gondolattal.*
~ Hol van... volt a nővérem?!~
* Félúton lebegve ájulás és eszmélet határán gyomra megadja magát, s tartalma összemocskolja a ló izmos oldalát.*
//Véres hajnal//
* Éledező elméjét egy újabb erős, fájdalmas ütéssel taszítják vissza az öntudatlanságba. Kérdése hiábavaló próbálkozásnak bizonyult, szemhéjai úgy záródnak le ismét, hogy fogalma sincs, hogy kik cipelik, merre; ő fejben már egészen más vidéken jár.
Míg a külvilágban a lombos fák zöldellő levelei közt átszűrődő reggeli napfény melengeti szürke bőrét, addig lelki szemei a gyámolító éjszaka pislákoló csillagainak ragyogásában fürdenek. A Szegénynegyed nyirkos kövezetén áll égnek emelt arccal, s ujjai közt nyugszik az a jól ismert hűvös, fémes érzés: pengéinek kellemes érintése kezében. A vibráló fénypontok lassan tovatűnnek, ahogy az omladozó házak felé fordul, s óriásként föléje magasodik az Aleandar fogadó ódon alakja. A piszkos ablaküvegen halovány, sárgás színű derengés nyújtózik odabentről, s orrát megcsapja az éteri füst szúrós, kellemetlen aromája.*
~ Tűz!~ * Villámként csap belé a felismerés, s ájultan is megrándul teste a lovon, újabb kövér vércseppet hintve a porba. Az álomban persze mit sem érzékel sajgó, felrepedt fejbőréből, minek kelleni fog idővel egy kiadós öltés, de hamarosan legalább egy kötés, hogy ne fertőződjön el a seb.
A látomásbéli fogadó kopott ajtaja nyikorogva tárul ki, ám hiába várja a hím lélegzetvisszafojtva szülei gyilkosának árnyakból kibontakozó alakját, a kijáraton csak szürke füstfelleg távozik kavargó pamacsokban, semmi egyéb. Úgy éli újra, kissé máshogyan a 12 évvel ezelőtti tragédiát, hogy tisztában van azzal, mit fog odabenn találni, még sincs tudatában annak, hogy ez egyszer már megtörtént- elméjének leges-legmélyéről csak foszlányokban kerülnek felszínre a szörnyű emlékek, mik keveredve az álombéli illúzióval szürreális képet festenek tudatának tépett vásznára.
Könnyed, hangtalan léptekkel az ajtóhoz oson, akár egy óvatos ragadozó, s lopva bepillant a fogadóba. A füstfellegen, s kavargó pernyék fátylán át csak az izzó lángok lomha táncát látja, kezét arca elé emelve bentebb kell merészkednie, hogy bármi egyebet is lásson. A tűz már belepte a pultot, s kacéran nyaldossa az asztalok, székek sorát, a hóhajúnak sietnie kell, ha családját ezúttal időben ki akarja menekíteni e pokolból- évekkel ezelőtt, gyermekként elkésett, de most meg tudná menteni szüleit és testvéreit.
A fekete felleg aljas mód öleli körbe, mint kígyó tekereg körülötte, alattomosan sziszeg a fülébe, hogy elrettentse, ám a sötételf töretlenül szeli a füstöt a helyiség közepe felé, hol annak idején véreit éllettelenül lelte. Látása lassan kitisztul, mintha az álnok füstkígyó erejét vesztve húzódna a sötét szegletekbe, s a maró szürkeségből kiválik a padlón heverő holttestek mozdulatlan, vérbe fagyott képe.
Lelkében rég dédelgetett, elfeledett harag tüze gyúl, s egyszeriben lángra lobbantja körülötte az egész fogadót, mint orkán kavarognak körülötte a narancsos színű nyelvek, megperzselve a plafont, s falakat, buja jázminillattal betöltve a helyiséget. A ropogó, pattogó szikrák, s nyögve reccsenő gerendák sóhaján át könnyed dallam hangja szól, mint groteszk gyászének muzsikál a tetemek felett; a szürreális álomkép kétségbeesetten, vadul kavarogva távolodni kezd. Lelki szemeinek vörös tükre még vet egy utolsó pillantást a tűz martalékává váló, tűnő alakokra, aztán az illúzió szertefoszlik, magára hagyva a ziháló mélységit egy utolsó, zavaró gondolattal.*
~ Hol van... volt a nővérem?!~
* Félúton lebegve ájulás és eszmélet határán gyomra megadja magát, s tartalma összemocskolja a ló izmos oldalát.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:36:56
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:36:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Átküszködve magát a dokkokon eljut ide, az erdei ösvényhez. Itt sem időzik túl sokat, egyből Amon Ruadh fele veszi az irányt, és a lassú ügetésből már vágta kerekedik, a vágtából pedig hatalmas porfelhő. Hirtelen lova lelassít. Egy erdei irbisz húz át előttük száz méterrel, de nem törődik a törpével és lovával, csak megy az orra után. Ezután a ló kicsit óvatosan, de rendíthetetlenül baktat Thargarod felé.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-01 22:17:24
Üzenet elküldve: 2014-07-01 22:17:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Véres hajnal//
*Végre a nyeregben. Nem csak a hátasok türelmetlenek már, hanem maga Rovéna is. Alig várja, hogy itt hagyhassák a várost, és visszainduljanak újdonsült otthonukba, társaikhoz. Bár kétség kívül a lány is szereti az izgalmakat, a változatos tájakat, és legjobban azt, ha ezeket megoszthatja azon kevesekkel, akik igen közel állnak hozzá. A kannibállal, a csigával, és a férfi hollójával. Mert már a tollas is igen a szívéhez nőtt. És ez a szív most boldog, hogy egy új emléken osztozhat az Egyetlennel, mely vele egyszerre dobban.
Az erdő halk szavaiba tompa patakopogás vegyül. Két lovasé, kiket láthatatlan kötelék láncol össze. Láthatatlan, mégis törhetetlen. És olykor egy suttogó dal.
Fülemüle hangja táncol az éjen át
Bódító ölelésre fonja karjait
Szertefoszló füst, csalfa ábránd
Ringatja ölében hajnalig.
Lágy dallamok peregnek a nő ajkairól, miközben barna szemeivel a környezetüket fürkészi. Egyszerre gyönyörködik a néma óriásokban, és figyeli, nem követte -e őket valaki? Akad ugyan néhány gyanús nesz, de az erdő hemzseg az élettől. Ebben nincs semmi meglepő. Ha ezen gondolata mégis megcsalta volna, arra az esetre még mindig náluk a penge. És persze Vitéz, aki soha nem hagyná cserben a szárazföldi szirént. Halk énekét végül valami nyöszörgés szakítja meg. Új cimborájukra pillant, de sokáig nem kell törődnie vele. Egy újabb ütés, és már szundikál is.*
- Szegény pára, hogy fog fájni a feje! Talán nem kellett volna annyit dorbézolni. *Jegyzi meg, ajkain egy gúnyos mosollyal.*
- Ugye Vitéz? Ej, ha így haladunk, még be kell kötnöm a fejét. Nem lenne jó, ha idő előtt oda lenne! Ha odaértünk, eszünk valami finomat! Te is, meg én is, Szerelmem. És fürdőzhetnénk egyet! Szeretnék sokáig pancsolni a vízben. Persze kettesben. Mit szól, Rasti? Mondd, hogy te is szeretnéd! *Csicsereg a tőle megszokott módon, hol a daliás haslábúnak, hol Kedvesének. Majd egy édes mosollyal kinyújtja egyik karját a férfi felé, pusztán egy jóleső érintésért. Közben az állatka peckesen, lovaghoz illő méltósággal csúszik át lassan a finom ívű kulcscsonton, lefelé húzva maga után a fénylő utat. Teljesen zavartalanul.*
- Vitézt is megfürdetem! Mármint a házát. A többi úgyis állandóan nedves. Rasti, gondolkoztál már ezen? A csigák mindig nedvesek. Vajon hogy csinálják? Erről egyszer ki kell faggatnom! Szóval szépen megtisztítom a kis kastélyát, és igazi álomférfi lesz. Hmm, szerintem jól bánok vele, ugye Édesem? Szerinted Vitéz egy boldog csiga? Igaz, hogy az? *Talán másnak sok lenne ez a rengetek beszéd, viszont Rasdeher minden bizonnyal már rég hozzászokott párja cserfességéhez. Más véleménye pedig mit sem számít, míg a hímet nem zavarja a szinte soha el nem hallgató, mézédes ajkak fecsegése. De talán nem is olyan nagy baj ez az állandó csipogás, ami megtöri a csendet, színesebbre festi az utazás óráit. Az órákat, amikből még jó néhány hátra van. Mégis, a szirt üvöltését lassanként egyre közelebb sodorja a szél.*
//Véres hajnal//
*Végre a nyeregben. Nem csak a hátasok türelmetlenek már, hanem maga Rovéna is. Alig várja, hogy itt hagyhassák a várost, és visszainduljanak újdonsült otthonukba, társaikhoz. Bár kétség kívül a lány is szereti az izgalmakat, a változatos tájakat, és legjobban azt, ha ezeket megoszthatja azon kevesekkel, akik igen közel állnak hozzá. A kannibállal, a csigával, és a férfi hollójával. Mert már a tollas is igen a szívéhez nőtt. És ez a szív most boldog, hogy egy új emléken osztozhat az Egyetlennel, mely vele egyszerre dobban.
Az erdő halk szavaiba tompa patakopogás vegyül. Két lovasé, kiket láthatatlan kötelék láncol össze. Láthatatlan, mégis törhetetlen. És olykor egy suttogó dal.
Fülemüle hangja táncol az éjen át
Bódító ölelésre fonja karjait
Szertefoszló füst, csalfa ábránd
Ringatja ölében hajnalig.
Lágy dallamok peregnek a nő ajkairól, miközben barna szemeivel a környezetüket fürkészi. Egyszerre gyönyörködik a néma óriásokban, és figyeli, nem követte -e őket valaki? Akad ugyan néhány gyanús nesz, de az erdő hemzseg az élettől. Ebben nincs semmi meglepő. Ha ezen gondolata mégis megcsalta volna, arra az esetre még mindig náluk a penge. És persze Vitéz, aki soha nem hagyná cserben a szárazföldi szirént. Halk énekét végül valami nyöszörgés szakítja meg. Új cimborájukra pillant, de sokáig nem kell törődnie vele. Egy újabb ütés, és már szundikál is.*
- Szegény pára, hogy fog fájni a feje! Talán nem kellett volna annyit dorbézolni. *Jegyzi meg, ajkain egy gúnyos mosollyal.*
- Ugye Vitéz? Ej, ha így haladunk, még be kell kötnöm a fejét. Nem lenne jó, ha idő előtt oda lenne! Ha odaértünk, eszünk valami finomat! Te is, meg én is, Szerelmem. És fürdőzhetnénk egyet! Szeretnék sokáig pancsolni a vízben. Persze kettesben. Mit szól, Rasti? Mondd, hogy te is szeretnéd! *Csicsereg a tőle megszokott módon, hol a daliás haslábúnak, hol Kedvesének. Majd egy édes mosollyal kinyújtja egyik karját a férfi felé, pusztán egy jóleső érintésért. Közben az állatka peckesen, lovaghoz illő méltósággal csúszik át lassan a finom ívű kulcscsonton, lefelé húzva maga után a fénylő utat. Teljesen zavartalanul.*
- Vitézt is megfürdetem! Mármint a házát. A többi úgyis állandóan nedves. Rasti, gondolkoztál már ezen? A csigák mindig nedvesek. Vajon hogy csinálják? Erről egyszer ki kell faggatnom! Szóval szépen megtisztítom a kis kastélyát, és igazi álomférfi lesz. Hmm, szerintem jól bánok vele, ugye Édesem? Szerinted Vitéz egy boldog csiga? Igaz, hogy az? *Talán másnak sok lenne ez a rengetek beszéd, viszont Rasdeher minden bizonnyal már rég hozzászokott párja cserfességéhez. Más véleménye pedig mit sem számít, míg a hímet nem zavarja a szinte soha el nem hallgató, mézédes ajkak fecsegése. De talán nem is olyan nagy baj ez az állandó csipogás, ami megtöri a csendet, színesebbre festi az utazás óráit. Az órákat, amikből még jó néhány hátra van. Mégis, a szirt üvöltését lassanként egyre közelebb sodorja a szél.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:32:15
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:32:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy elérik az ösvény, Toragg tudja, hogy már nincs messze. Az egyetlen dolog, amitől tart, hogy eltéved az erdő sűrűjében, miközben keresi azt az állítólagos sámánt.*
~Nincs mitől tartanom, az Ősök elvezetnek majd a célhoz... Tudom, hogy bízhatok bennük.~
*Nem egyszer bebizonyosodott már, hogy az Ősök igen is befolyással vannak arra, aki hiszi, de ami még fontosabb, hogy tiszteli őket. Bár most nem beszélnek az orkhoz, (vagy legalábbis ő nem hallja őket), de nagyon reméli, hogy lépteit vezetni fogják az úton. A hárpia lassan ismét kezd terhes lenni Toragg számára, de legközelebb akkor szándékozik pihenni, ha eljut a sámánhoz.*
~Na jó, de mi van, ha nem is létezik az az ork? Lehet, hogy nem lenne szerencsés dolog itt tölteni az éjszakát a fák között. Ki tudja, milyen fenevad leselkedik egy kis prédára, aztán én pont feltűnök, mint vacsora, nem beszélve a desszertről, amit itt cipelek a vállamon.~
*Tekint a csupasz nőalakra.*
-Majd az Ősök megvédenek minket, igaz-e?
*Nevetgél magában, kissé megbillentve a másik fejét, mintha helyeselne a gyógyító szavaira. Nagyon bízik benne, ha tényleg megtámadják, legalább csak egy, max. két bestia veti magát rájuk, amennyivel még úgy, ahogy el tudna bánni egymagában.*
~Nincs mitől tartanom, az Ősök elvezetnek majd a célhoz... Tudom, hogy bízhatok bennük.~
*Nem egyszer bebizonyosodott már, hogy az Ősök igen is befolyással vannak arra, aki hiszi, de ami még fontosabb, hogy tiszteli őket. Bár most nem beszélnek az orkhoz, (vagy legalábbis ő nem hallja őket), de nagyon reméli, hogy lépteit vezetni fogják az úton. A hárpia lassan ismét kezd terhes lenni Toragg számára, de legközelebb akkor szándékozik pihenni, ha eljut a sámánhoz.*
~Na jó, de mi van, ha nem is létezik az az ork? Lehet, hogy nem lenne szerencsés dolog itt tölteni az éjszakát a fák között. Ki tudja, milyen fenevad leselkedik egy kis prédára, aztán én pont feltűnök, mint vacsora, nem beszélve a desszertről, amit itt cipelek a vállamon.~
*Tekint a csupasz nőalakra.*
-Majd az Ősök megvédenek minket, igaz-e?
*Nevetgél magában, kissé megbillentve a másik fejét, mintha helyeselne a gyógyító szavaira. Nagyon bízik benne, ha tényleg megtámadják, legalább csak egy, max. két bestia veti magát rájuk, amennyivel még úgy, ahogy el tudna bánni egymagában.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:23:40
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:23:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ahlea Zoengaw//
*Mosolyogva rázza fejét.*
-Te nem nézel ki belőlem valami sokat! Elhiszed, hogy ha kell elbírnálak egy óráig is? Bár! *Feltűnően szemügyre veszi a lányt, ellenőrizve, hogy milyen kövér. Reméli, hogy veszi a viccet, mivel lassan kiérnek az erdő biztonságot nyújtó koronája alól és előtűnnek a közeli szántóföldek aranysárga vonalai.*
-Na jó itt leteszlek! *Csinál úgy, mintha tényleg el akarná ejteni, majd gondosan talpra állítja Ahleát.*
-Innentől sajnos a lábacskádat kell használnod, mivel túl feltűnő lenne ha cipelnélek. *Leporolja ruházatát, majd a lányra néz.*
-Hölgyem? *Nyújtja karját előkelően a kishölgy felé.*
*Mosolyogva rázza fejét.*
-Te nem nézel ki belőlem valami sokat! Elhiszed, hogy ha kell elbírnálak egy óráig is? Bár! *Feltűnően szemügyre veszi a lányt, ellenőrizve, hogy milyen kövér. Reméli, hogy veszi a viccet, mivel lassan kiérnek az erdő biztonságot nyújtó koronája alól és előtűnnek a közeli szántóföldek aranysárga vonalai.*
-Na jó itt leteszlek! *Csinál úgy, mintha tényleg el akarná ejteni, majd gondosan talpra állítja Ahleát.*
-Innentől sajnos a lábacskádat kell használnod, mivel túl feltűnő lenne ha cipelnélek. *Leporolja ruházatát, majd a lányra néz.*
-Hölgyem? *Nyújtja karját előkelően a kishölgy felé.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:23:09
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:23:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Újra az erdei ösvényen csak most már hazafelé menet. Megviselte a vadászat. Egyrészt most találkozott először a magányos farkas típusú kalandozóval. Másrészt ez volt az első komolyabb kalandja. Csalódott magában, a társaiban és a felszerelésében is. A pajzsa és a bőrbáncélja megsérült és nem védték úgy ahogy gondolta. A dobótőreit nem tudja olyan jól használni mint ahogy akarja és a lovag pedig kirabolta. Biztos, hogy sok gondolkozni valója van. Át kell értékelnie ezt az egész szakma választását. Igaz csak ehhez ért de, nem biztos benne már, hogy olyan könnyen bele tud szokni. Azok a levágott fejek és szétloccsant agyak látványa beleégett az agyába.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-07-01 14:58:01
Üzenet elküldve: 2014-07-01 14:58:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Barlangász csapat//
*Igazából úgy látszik, senki nem hördül fel túlzottan annak hallatán, hogy kérné vissza a pénzét, láthatóan számukra is egyértelmű, hogy a nem teljesített feladat a pénz visszatérítését vonja maga után. Persze a fogadóban is kapott már rossz ételt, azt csak simán otthagyta, és odébbállt, de azért most mégsem tíz aranyról beszélünk... Kétezer aranyból már igen tekintélyes viskót is vehetne magának Artheniorban, és ami azt illeti, valami hasonlóra is készül. Csak előbb legyen meg a pénz. Igazából nem veszi annyira komolyan Harath mozdulatát, amivel a fegyvert markolássza, nem hiszi, hogy a harcosnak bármi érdeke is fűződne ahhoz, hogy most megtámadja a gnómot. Legalábbis amíg nem önvédelemből kell tennie. Zrekil pedig legkevésbé sem akar támadni, elvégre minek? Senkit nem fog bekényszeríteni a barlangba, azt meg majd ők beszélik meg a nagyfőnökkel, hogy miért nem vállalkoztak az alkuhoz híven a behatolásra. De csak azután, hogy jelentős mennyiségű arany visszavándorolt Zrekil erszényébe. A visszaúton nem sokat szól, amit nyilván betudnak annak, hogy vérig van sértve, mivel átrázták, valójában csak kis részben elfáradt a halmozottan problémás Holdvarázslatoktól, nagyobb részben meg az állandó sétától... legközelebb legalábbis hintóval fog érkezni, az biztos... vagy egy tretilen, ahogy alakul... amelyiket könnyebb szerezni. Allynnak volt egy tretilje, bár az igencsak apró volt, de egyszer megnőtt volna... Áh nem, nem ért az a gyík annyit, hogy még többet lehúzzon a nőnemű mellett, akkor már inkább fog magának egyet. Csak a nőtől mentse meg az isten a férfit, mondják a tengerészek. Talán igazuk is van. Mellesleg tengerészek... Mi a fene... Ezt az életmódot még biztosan nem próbálta, de talán ideje lenne. Végülis akár egy haját is vehetne magának, toborozna legénységet... Áh, nem, az állandó fizetést igényelne a legénységnek, ráadásul még haszna se sok lenne. Persze szállíthatnának dolgokat ide-ode, de... nem, ez még odébb van. Csak egyelőre tereli valamivel a gondolatait, nem akarja realizálni, hogy ha ennek vége, akkor újra mehet vissza a toronyba az unalmas, monoton tevékenységeket végezni, amit pedig nagyon nem szeretne. Szóval egyértelmű, mi az egyetlen út, ami még előtte áll: új kalandot kell majd találnia. És persze a barlangot sem felejti el, csak várólistára helyezi.*
*Igazából úgy látszik, senki nem hördül fel túlzottan annak hallatán, hogy kérné vissza a pénzét, láthatóan számukra is egyértelmű, hogy a nem teljesített feladat a pénz visszatérítését vonja maga után. Persze a fogadóban is kapott már rossz ételt, azt csak simán otthagyta, és odébbállt, de azért most mégsem tíz aranyról beszélünk... Kétezer aranyból már igen tekintélyes viskót is vehetne magának Artheniorban, és ami azt illeti, valami hasonlóra is készül. Csak előbb legyen meg a pénz. Igazából nem veszi annyira komolyan Harath mozdulatát, amivel a fegyvert markolássza, nem hiszi, hogy a harcosnak bármi érdeke is fűződne ahhoz, hogy most megtámadja a gnómot. Legalábbis amíg nem önvédelemből kell tennie. Zrekil pedig legkevésbé sem akar támadni, elvégre minek? Senkit nem fog bekényszeríteni a barlangba, azt meg majd ők beszélik meg a nagyfőnökkel, hogy miért nem vállalkoztak az alkuhoz híven a behatolásra. De csak azután, hogy jelentős mennyiségű arany visszavándorolt Zrekil erszényébe. A visszaúton nem sokat szól, amit nyilván betudnak annak, hogy vérig van sértve, mivel átrázták, valójában csak kis részben elfáradt a halmozottan problémás Holdvarázslatoktól, nagyobb részben meg az állandó sétától... legközelebb legalábbis hintóval fog érkezni, az biztos... vagy egy tretilen, ahogy alakul... amelyiket könnyebb szerezni. Allynnak volt egy tretilje, bár az igencsak apró volt, de egyszer megnőtt volna... Áh nem, nem ért az a gyík annyit, hogy még többet lehúzzon a nőnemű mellett, akkor már inkább fog magának egyet. Csak a nőtől mentse meg az isten a férfit, mondják a tengerészek. Talán igazuk is van. Mellesleg tengerészek... Mi a fene... Ezt az életmódot még biztosan nem próbálta, de talán ideje lenne. Végülis akár egy haját is vehetne magának, toborozna legénységet... Áh, nem, az állandó fizetést igényelne a legénységnek, ráadásul még haszna se sok lenne. Persze szállíthatnának dolgokat ide-ode, de... nem, ez még odébb van. Csak egyelőre tereli valamivel a gondolatait, nem akarja realizálni, hogy ha ennek vége, akkor újra mehet vissza a toronyba az unalmas, monoton tevékenységeket végezni, amit pedig nagyon nem szeretne. Szóval egyértelmű, mi az egyetlen út, ami még előtte áll: új kalandot kell majd találnia. És persze a barlangot sem felejti el, csak várólistára helyezi.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 18:47:52
Üzenet elküldve: 2014-06-30 18:47:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*A nő egyáltalán nem tudja, hogy miféle hangokat hall, ami nem túl jó. Bármi is az, nem biztos, hogy szívesen találkozna a forrásával, ellenben mégis sikerül. Egy eléggé bizarr kinézetű löttyöt dugnak az orra alá, amit némi méregetés után, amolyan minden mindegy alapon le is önt torkán. Jobban mondva száját nyitja, hogy leönthessék rajta, lévén ne biztos, hogy remegő, lomhán vonszolt kezei közt épen maradna az üvegcse a célig. Amennyiben szájába öntik, úgy bármiféle ízlelgetés nélkül le is nyeli. A színe sem biztató, éppen ezért nem szeretné a szükségesnél tovább ízlelgetni.
Hamarosan meg is érzi hatását. Valóban, annak ellenére, hogy az elmúlt néhány percben valamivel éberebb volt, most újra kezd álmosodni. A szavakat azért még hallja. Tudomásul is veszi, hogy bizony nem kis fájdalmat fog újra érezni. Ajkait ki is nyitja, hogy közéjük és fogai közé férkőzhessen a vastag bőrdarab. Azonnal rá is harap, majd nagy vesz néhány mélyebb levegőt, amíg még ideje van rá. A fájdalom talán élesebben találja meg, mint azt várta volna. Talán most még hangosnak mondható kiáltást is szülhettek volna hangszalagjai, amennyiben nem állták volna a hang útját fogai, melyek egyre erősebben szorulnak a bőrön. Szemei összeszorulnak, még egy-egy könnycsepp is összegyűlik sarkaikban, de már csak akkor gördülnek le, mikor a nő elalszik. Nem telik bele sok idő. Valószínűleg a fájdalom segítette át a korán jövő sötétségbe, meg sem várva a szérum valódi hatását. Egyszerűen elveszíti eszméletét, arra viszont már nincs alkalma, hogy magához is térjen a pillanatnyi ájultságból. Akkorra már hat a lötty és mély álom váltja fel a pillanatnyi árnyakat.*
*A nő egyáltalán nem tudja, hogy miféle hangokat hall, ami nem túl jó. Bármi is az, nem biztos, hogy szívesen találkozna a forrásával, ellenben mégis sikerül. Egy eléggé bizarr kinézetű löttyöt dugnak az orra alá, amit némi méregetés után, amolyan minden mindegy alapon le is önt torkán. Jobban mondva száját nyitja, hogy leönthessék rajta, lévén ne biztos, hogy remegő, lomhán vonszolt kezei közt épen maradna az üvegcse a célig. Amennyiben szájába öntik, úgy bármiféle ízlelgetés nélkül le is nyeli. A színe sem biztató, éppen ezért nem szeretné a szükségesnél tovább ízlelgetni.
Hamarosan meg is érzi hatását. Valóban, annak ellenére, hogy az elmúlt néhány percben valamivel éberebb volt, most újra kezd álmosodni. A szavakat azért még hallja. Tudomásul is veszi, hogy bizony nem kis fájdalmat fog újra érezni. Ajkait ki is nyitja, hogy közéjük és fogai közé férkőzhessen a vastag bőrdarab. Azonnal rá is harap, majd nagy vesz néhány mélyebb levegőt, amíg még ideje van rá. A fájdalom talán élesebben találja meg, mint azt várta volna. Talán most még hangosnak mondható kiáltást is szülhettek volna hangszalagjai, amennyiben nem állták volna a hang útját fogai, melyek egyre erősebben szorulnak a bőrön. Szemei összeszorulnak, még egy-egy könnycsepp is összegyűlik sarkaikban, de már csak akkor gördülnek le, mikor a nő elalszik. Nem telik bele sok idő. Valószínűleg a fájdalom segítette át a korán jövő sötétségbe, meg sem várva a szérum valódi hatását. Egyszerűen elveszíti eszméletét, arra viszont már nincs alkalma, hogy magához is térjen a pillanatnyi ájultságból. Akkorra már hat a lötty és mély álom váltja fel a pillanatnyi árnyakat.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 17:57:57
Üzenet elküldve: 2014-06-30 17:57:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*A férfi úgy néz ki felfogta, miért ilyen szófukar a sérült, mikor meglátta a torkán lévő vágást.
Csak bólint egyet ennek jeleként, majd mikor a vele lévő fiatalabb lány megérkezik a kocsivak, valamit szöszölni kezd. Lidarel üvegcsék koccanását hallhatja, majd az öreg visszatér egy legkevésbé sem bizalomgerjesztő folyadékot tartalmazó fiolával a kezében.*
-Ezt meg kell innod. Aludni fogsz tőle, de álmodni nem, s a fájdalom is eltűnik.*ha Lidarel megissza, akkor perceken belül már érezheti is a folyadék hatását. Először csak szédülni kezd, ez az első, amit tapasztalhat. Ez egészen sokáig elhúzódik.*
-Rendbe fogom tenni a lábad. Erre harapj rá!*nyújt egy vastag bőrdarabot a lánynak, s ha Lidarel ráharap, akkor a férfi nagy szakértelemről tanúbizonyságot téve, egyetlen határozott (ugyanakkor elképzelhetetlen kínnal járó) mozdulattal reccsenti a lány lábát a helyére. Ezután pedig sínbe rakja, s szorosan összekötözi.*
-Ennyit tudtam tenni.*mondja sajnálkozva, s ha a sérült megitta a folyadékot, akkor most várnak, amíg el nem alszik. Ha ez így történik, akkor a kocsira emelik óvatosan, s el is indulnak vele.*
*A férfi úgy néz ki felfogta, miért ilyen szófukar a sérült, mikor meglátta a torkán lévő vágást.
Csak bólint egyet ennek jeleként, majd mikor a vele lévő fiatalabb lány megérkezik a kocsivak, valamit szöszölni kezd. Lidarel üvegcsék koccanását hallhatja, majd az öreg visszatér egy legkevésbé sem bizalomgerjesztő folyadékot tartalmazó fiolával a kezében.*
-Ezt meg kell innod. Aludni fogsz tőle, de álmodni nem, s a fájdalom is eltűnik.*ha Lidarel megissza, akkor perceken belül már érezheti is a folyadék hatását. Először csak szédülni kezd, ez az első, amit tapasztalhat. Ez egészen sokáig elhúzódik.*
-Rendbe fogom tenni a lábad. Erre harapj rá!*nyújt egy vastag bőrdarabot a lánynak, s ha Lidarel ráharap, akkor a férfi nagy szakértelemről tanúbizonyságot téve, egyetlen határozott (ugyanakkor elképzelhetetlen kínnal járó) mozdulattal reccsenti a lány lábát a helyére. Ezután pedig sínbe rakja, s szorosan összekötözi.*
-Ennyit tudtam tenni.*mondja sajnálkozva, s ha a sérült megitta a folyadékot, akkor most várnak, amíg el nem alszik. Ha ez így történik, akkor a kocsira emelik óvatosan, s el is indulnak vele.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 17:21:10
Üzenet elküldve: 2014-06-30 17:21:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*Az újabb fejlemények nemigen lepik meg. Már szemeit is elkezdené forgatni, ha nem tudná, hogy látják mindazt, amit csinál. Bár bizonyára jobban lekötik őket a sérülések, na meg az, hogy Lidarel öltözetét megnyirbálják kicsit. A nő mocorogni is kezd, amint elkezdik ruháit vágni. Nem híve az efféle kiszolgáltatottságnak. Ezerszer választaná a halált, vagy a sötét tudatlanságot, mint azt, hogy szembesüljön azzal, mit művelnek ilyenkor egy beteggel. Ez az egész helyzet bosszantja, sőt, dühíti. Dühös arra az átkozott macskára is, ami miatt idáig jutott. Na meg magára is, amiért olyan ügyesen keze köré csavarta az ostort, amiről fogalma sincs, hogy itt van-e valahol a környéken, avagy sem. Hiába próbálkozna azonban, semmi haszna. Csak fogait összeszorítva tűri a fájdalmat, miközben lemondóan mered maga elé, lesve a felette lévő fa lombjait, melyek közt nem is olyan rég, vagy inkább nagyon rég, még élvezhette a hűs árnyékot, megfigyelése közben.
Mikor a tábort említi az öreg, Lid észbe kap. Szemei egy pillanatra elkerekednek, majd visszatérnek rendes, enyhén nyílt alakjukba. Nem, nem akar most visszamenni oda. Bár lovát sajnálja ott hagyni, sőt, nem is akarja, saját büszkesége nem engedi, hogy arra irányítsa ezeket a népeket. Nem akar több bajt okozni az ott lévőknek, márpedig ha ilyen állapotban oda kerülne, bizonyára úgy lenne. Az viszont, hogy az öreg állandóan kérdezgeti, szintén idegesíti, tekintve, hogy most még annyi hangot sem képes kiadni, mint máskor. Azért megpróbálkozik vele, hogy lássák, kivel van dolguk, de mikor nem sikerül, kezével tarkójához nyúl, hogy kihúzza a fémpánt hátulját összetartó szeget, majd egyszerűen leszedi nyakáról az eszközt, megmutatva az ott lévő vágást. Így talán felfogják végre, hogy képtelen megszólalni. Arról már nem is beszélve, hogy a torkánál érzett fojtogató érzés ezzel megszűnik. Fejét azért megrázza, jelezve, hogy nem tud errefelé semmi ilyenről. Csak remélni tudja, hogy az öregnek nem áll szándékában pont arra vinni őt. Ha igen, úgy kénytelen lesz előtte megállítani valahogy. Ha nem, akkor szerencséje lesz, bár az sincs túlontúl kedvére, hogy ezeknek az idegeneknek a segítségére szorul, nekik okozva ezzel bonyodalmakat.*
*Az újabb fejlemények nemigen lepik meg. Már szemeit is elkezdené forgatni, ha nem tudná, hogy látják mindazt, amit csinál. Bár bizonyára jobban lekötik őket a sérülések, na meg az, hogy Lidarel öltözetét megnyirbálják kicsit. A nő mocorogni is kezd, amint elkezdik ruháit vágni. Nem híve az efféle kiszolgáltatottságnak. Ezerszer választaná a halált, vagy a sötét tudatlanságot, mint azt, hogy szembesüljön azzal, mit művelnek ilyenkor egy beteggel. Ez az egész helyzet bosszantja, sőt, dühíti. Dühös arra az átkozott macskára is, ami miatt idáig jutott. Na meg magára is, amiért olyan ügyesen keze köré csavarta az ostort, amiről fogalma sincs, hogy itt van-e valahol a környéken, avagy sem. Hiába próbálkozna azonban, semmi haszna. Csak fogait összeszorítva tűri a fájdalmat, miközben lemondóan mered maga elé, lesve a felette lévő fa lombjait, melyek közt nem is olyan rég, vagy inkább nagyon rég, még élvezhette a hűs árnyékot, megfigyelése közben.
Mikor a tábort említi az öreg, Lid észbe kap. Szemei egy pillanatra elkerekednek, majd visszatérnek rendes, enyhén nyílt alakjukba. Nem, nem akar most visszamenni oda. Bár lovát sajnálja ott hagyni, sőt, nem is akarja, saját büszkesége nem engedi, hogy arra irányítsa ezeket a népeket. Nem akar több bajt okozni az ott lévőknek, márpedig ha ilyen állapotban oda kerülne, bizonyára úgy lenne. Az viszont, hogy az öreg állandóan kérdezgeti, szintén idegesíti, tekintve, hogy most még annyi hangot sem képes kiadni, mint máskor. Azért megpróbálkozik vele, hogy lássák, kivel van dolguk, de mikor nem sikerül, kezével tarkójához nyúl, hogy kihúzza a fémpánt hátulját összetartó szeget, majd egyszerűen leszedi nyakáról az eszközt, megmutatva az ott lévő vágást. Így talán felfogják végre, hogy képtelen megszólalni. Arról már nem is beszélve, hogy a torkánál érzett fojtogató érzés ezzel megszűnik. Fejét azért megrázza, jelezve, hogy nem tud errefelé semmi ilyenről. Csak remélni tudja, hogy az öregnek nem áll szándékában pont arra vinni őt. Ha igen, úgy kénytelen lesz előtte megállítani valahogy. Ha nem, akkor szerencséje lesz, bár az sincs túlontúl kedvére, hogy ezeknek az idegeneknek a segítségére szorul, nekik okozva ezzel bonyodalmakat.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:54:06
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:54:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Az idős férfi tekintete a lány kezére vándorol, s úgy tűnik, hogy szerencsére érti a jelzést.*
-Naella, add a kést!*mondja határozottabb hangon a lánynak, aki tüstént nekiáll valamit pakolászni, ám ezt Lidarel nem láthatja. Kisvártatva oda is nyújt egy pengét a férfinak, aki felvágja a földön fekvő lány ruháját, hogy megnézhesse a sebeit. Az arcára kiülő kifejezést látva Lidarelnek nem lehet kétsége afelől, hogy a baj igen komoly. Ha lenéz a mellkasára, elég csúnya bevérzéseket láthat, ahol a bordái megadták magukat.*
-Eltörtek a bordái.*mondja a férfi, újfent megjegyezve a teljesen nyilvánvalót.*
-Tudsz rajta segíteni?*kérdi a lány aggodalmas hangon.*
-Nem tudom. Itt semmiképp sem.*válaszol tanácstalanul az öreg.*
-De attól félek, ha megmozdítjuk, a törött csontok átszúrják a tüdejét.*sóhajt fel, majd a lány lábára néz.*
-A lábát helyre tudom tenni, és sínbe rakhatjuk, hátha akkor el tudjuk vinni.*mondja elgondolkozva, majd újra a sérülthöz fordul.*
-Van itt valaki a közelben? Egy kunyhó, egy tábor, akármi, ahová el tudjuk vinni?*kérdi tőle. Szemmel láthatóan nem jutott el a tudatáig, hogy a lány miért nem beszél, de hát honnan is kéne tudnia ennek okát?
Közben a másik lányhoz fordulva utasítja őt:*
-Hozd ide a kézikocsit, siess!*a lány pedig bólint, s el is indul. Percekkel később tér vissza, egy nagyobb talicskára emlékeztető valamivel, ami olyan, mint egy kisebbfajta szekér, csak éppen ló nélkül.*
-Ha fel tudjuk rá tenni, akkor elvihetjük valameddig, de sietni kell vele.*szól az öreg.*
-Túl fogja élni?*kérdi a lány suttogva, bizonyára azt hiszi, Lid nem hallja a szavait.*
-Nem tudom. Talán.*érkezik a válasz szintén suttogva.*
*Az idős férfi tekintete a lány kezére vándorol, s úgy tűnik, hogy szerencsére érti a jelzést.*
-Naella, add a kést!*mondja határozottabb hangon a lánynak, aki tüstént nekiáll valamit pakolászni, ám ezt Lidarel nem láthatja. Kisvártatva oda is nyújt egy pengét a férfinak, aki felvágja a földön fekvő lány ruháját, hogy megnézhesse a sebeit. Az arcára kiülő kifejezést látva Lidarelnek nem lehet kétsége afelől, hogy a baj igen komoly. Ha lenéz a mellkasára, elég csúnya bevérzéseket láthat, ahol a bordái megadták magukat.*
-Eltörtek a bordái.*mondja a férfi, újfent megjegyezve a teljesen nyilvánvalót.*
-Tudsz rajta segíteni?*kérdi a lány aggodalmas hangon.*
-Nem tudom. Itt semmiképp sem.*válaszol tanácstalanul az öreg.*
-De attól félek, ha megmozdítjuk, a törött csontok átszúrják a tüdejét.*sóhajt fel, majd a lány lábára néz.*
-A lábát helyre tudom tenni, és sínbe rakhatjuk, hátha akkor el tudjuk vinni.*mondja elgondolkozva, majd újra a sérülthöz fordul.*
-Van itt valaki a közelben? Egy kunyhó, egy tábor, akármi, ahová el tudjuk vinni?*kérdi tőle. Szemmel láthatóan nem jutott el a tudatáig, hogy a lány miért nem beszél, de hát honnan is kéne tudnia ennek okát?
Közben a másik lányhoz fordulva utasítja őt:*
-Hozd ide a kézikocsit, siess!*a lány pedig bólint, s el is indul. Percekkel később tér vissza, egy nagyobb talicskára emlékeztető valamivel, ami olyan, mint egy kisebbfajta szekér, csak éppen ló nélkül.*
-Ha fel tudjuk rá tenni, akkor elvihetjük valameddig, de sietni kell vele.*szól az öreg.*
-Túl fogja élni?*kérdi a lány suttogva, bizonyára azt hiszi, Lid nem hallja a szavait.*
-Nem tudom. Talán.*érkezik a válasz szintén suttogva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718