* Kívülről nem hallotta saját szavait, s annyira elmerült saját fejtegetésében, hogy észre sem vette, hogy tán megsértette a lányt. Már az ifjú lovagpalánták fejébe is beleverik az etikettet, s egy valamirevaló férfi tudjon elnézést kérni, pláne attól a hölgytől, ki megosztja vele a zsákmányát.*
- Persze. Sajnálom. Csak tudod. Rossz napom volt. * Rossz hete, rossz évei és még sorolhatnánk, mi miatt kissé talán berigolyásodott. Féloldalas mosoly húzódik férfias vonásaira, miközben a másik tekintetére vadászik.*
- Na és miért? Miféle harcosok ők? Úgy értem. Mivel jobban egy embernél? * Kérdi, őszinte kíváncsisággal csupán, mert az efféle téma igazán érdekli. Harc, fegyverek, becsület és a szokásos unalmas lovagi dolgok rendkívül fel tudják villanyozni a szőke férfit.*
- Mindjárt kész. Kóstold meg. * Mondja a lánynak, ki ha úgy tesz akkor megállapíthatja, hogy még kissé rágós még és jócskán ráfér még pár forgatás, annak ellenére, hogy az íze jó.*
- Világosban? Azt hittem ti a sötétben jobban tájékozódtok. * És ennyi a nagy tudománya amivel rendelkezik a sötételfekről, meg még az a pár dolog a hierarchikus rendszerükről. Sitendan kívül nagyon még nem találkozott mélységiekkel, szóba elegyedni eggyel pedig még annál is kevesebb alkalma akadt. Mint ex-lovag mindenféle faj, értékrend és kultúra érdekli, efféle fajta tudásszomját tán sosem vetkőzi majd le.*
- Mesélj a sötételfekről. * Bukik ki belőle a kérdés, aztán eszébe jut, hogy még be sem mutatkoztak egymásnak.*
- Yarrodnak hívnak. * Mondja miközben forgat egyet a nyárson. A sült hús finom illata lassan érződik a hideg levegőben. Még a nyál is összegyűlik a szájában a ropogósra sült fácán látványán, ám Sitenda valamelyest rondít az összképen vallomásával.*
- Holtan találtad? Az nem jó... Lehet, hogy mérgezett. * Bár nem tudja, hogy tulajdonképpen mitől is dögölhet meg egy fácán, de biztosan nem végelgyengülésben, mint amiben ő fog, ha nem harap a közeljövőben valamit.*
- Talán egy kisebb vad ejtette el, mely megijedt tőled és otthagyta neked a zsákmányát. * Ez a leglogikusabb elképzelés, és így még fogyasztható is a menü. Tetszik neki, hogy a lány hasonló véleménnyel van az orkokról. Újból megjelenik arcán a csibészes mosoly, vele a mosolygödröcskékkel egyetemben, ám van benne valami keserű is.*
- Ártottak.
* Mondja egyszerűen. Jobban nem óhajt belemenni a témába, hiszen alig ismerik egymást, és egyébként is nehezen nyílik meg, hiába tűnik úgy, hogy épp ellenkezőleg. A saját dolgairól mindig nehezen beszél, mintha felvágták volna a nyelvét. Sitenda szerencsére témát vált, mely már jobban tetszik neki. Viszonozza azt a gúnyos vigyort. Belemegy az incselkedős játékba.*
- Még szép, hogy nyertesen. Elég csak rám nézni. * Simít végig borostáján. Ha ezt a régebbi önmaga mondta volna, akkor könnyedén el is hihették volna, ám mára már csak egy lecsúszott nemes tükörképe egykori énjének.*
- Ilyen társaságban? Ne viccelj. Várj egy pillanatot. Van itt egy kis szíverősítő nálam, amivel leöblíthetjük a nem levadászott, hanem talált fácánunkat. * Mondja, miközben elkezd kotorászni Biroth nyergében. Miközben a kulacs után kutat félig hátrafordul.*
- Szerintem már jó lesz, de nézd meg. Hé, mi ez az égett szag? * Kérdi, s a pillanat töredékéig talán meglepett arckifejezést öltenek azok a férfias arcvonások. Szerencséjére azonban csak egy toll hullott a zsarátnokok közé, mely megpörkölődött, s okozta ezt a kellemetlen szagot.*