// Katonai Draunar - a Grombar ostroma //
*Zenolita szavaira ő is elmosolyodik.*
- Na igen, kissé lelkesíteni kellett előtte, nem tagadom. *aztán pedig Zenolita elmondja, hogy őszerinte mit kapnak az Owairatok a támogatásért cserébe.*
- Nos, majdnem. *az önerőhöz való viszonyítás nagyon szép dolog, de sajnos vannak objektív körülmények. Ennek ellenére Kagan becsüli az Ametiszteket, még ha a Hadúr hatalomszavának kényszere, vagy inkább csapdája vezeti is őket a Thargok táborába.*
*Na igen: ő is szívesebben vinne kétezer vad Tharg harcost, meg három dandárt a városőrségből,és persze egy századra való mágikusan megerősített lovagot. De ilyenekkel nem rendelkezik. Némán hallgatja végig Nestart, aki a város tudománybeli felsőbbségét bizonyítja; most kell rádöbbennie, hogy némileg alábecsülte a bájitalokban rejlő lehetőségeket. Nem érti teljesen az alkimista körmondatait, de biccent.*
- Így lesz. *ennél több garancia ThargArodon nem kell, Kagan szava maga a törvény - bár akár írásba is adja, ha kell. Moon szavai pontosítják az alkimista előadását, így pedig még nagyobb egyetértéssel tud helyeselni: ő maga régóta készül valami ilyesmire. Erős szövetség, az arra érdemesekkel, Artheniorban. Kevesen vannak.*
- Nyugodj meg, Alkimista. A Vashegy ereje, ha nem is végtelen, de elegendő lesz. *Mosolyodik el a végesség felvetésére. A felsorolás alatt időnként Leandanára, meg az érkező Chiarira pillant, hallgatólagos megerősítésért. Aztán folytatódik a felsorolás, Worenth hegyezheti is a fülét, ha már megjött, végül pedig néhány ismerős ital is említésre kerül.*
- Ezekre mind szükség lehet, a haditerv fényében.
*Ifjonc hadmérnöke ezt követően érzi úgy, hogy kérdésekkel bombázhatja meg a tárgyalókat; végül is miért ne? Bár mostanában a szűkebb körű tárgyalások váltak szokásossá, a Thargok népe régebben a teljes törzs előtti gyűléseket preferálta. Leállítaná, de aztán végighallgatja, hátha valami olyasmi is elhangzik, amit nem tudnak mindazok, akiknek tudniuk kell.*
~ Ne már, fiam, tényleg veszélyes a dolog? ~ *a reguláris seregeknek is megvannak a maga hátulütői.*
- A vázlatból készíts majd térképet. *kezdi a választ a végén.*
- Ami a felderítést illeti: annak mágikus útjairól még egyeztetnem kell Múnkszilveri úrnővel és Worenth mesterrel. *nem tudja, mennyi holdmágussal rendelkeznek a Szilánkok, csak hogy bizonyosan van nekik.*
- A Grombar környékén a jelenlévők közül elég sokan jártak, én magam is alig pár száz méterre voltam, és akadnak, kik közelebb jutottak; s visszatértek élve. *Morwon bölcs tanácsára felpillant az óriásra, és elvigyorodik.*
- Ha már ostromgépnél tartunk, egy biztosan van. Morwon önmagában egy katapult, csak kellő mennyiségű lövedékre lesz szükségünk.
*Ziana is megszólal, a maga szokásos, karcos, enyhén idegesítő stílusában.*
- Mmmmm. *mordul, mikor a kikötői Mágustorony urai és az egykori Főtanácsnok szóba kerül.*
- Namos úrra sem számíthatunk, úgy tűnik. *úgy tűnik, hogy amikor egy varázstudó túl nagy hatalomra tesz szert, távolodni kezd a földi céloktól.*
- Szóval már tíz éve? *ő akkoriban belezte ki saját bátyját és menekült népe egy részével a Lichanechi tó környékére. Lett volna idő felkészülni.*
- Bájos. *dörmögi, aztán Ziana kérdésére felkapja a fejét.*
- Nekem negyven harcképeset jelentettek. *tárja szét a kezeit Edd felé nézve. Ziana halkan folytatja az előadást, amit példának okáért Laor azért nem hallhatott eddig, mert most tért vissza zombivadászatból. Kagan Thargodar legalább a saját földjeit megpróbálta tisztán tartani, és alakulatai a susnyást bújták egész nyáron. Az összefoglaló után lassan bólint.*
- Igen, és ezek még csak a harctéri egységek. A saját elit csapataikból eddig csak egyel, a Fekete Lovaggal találkoztunk. *és még ideiglenesen elpusztítani sem volt egyszerű.*
- Arthenior maga úgy tudja... vagy inkább, azt akarja hinni, hogy a holtak gyengék, szétszéledtek, könnyű őket legyőzni. Főtanácsosi helyért, vagyis hát barátságukért most mindössze tízezer arany és a Grombar legyőzése az ár... *halovány mosoly, főleg Moonnak, aki talán értékeli a helyzet iróniáját.*
- De én inkább hadainkra költök ugyanennyit. *megnyomkodja az orra tövét, majd folytatja.*
- Én nem látok más utat, mint hogy magát az Idézőt és legközelebbi csatlósait támadjuk meg. Egy ostromhoz kevesen vagyunk, ezért ki kell csalni őket, hogy odabent legyen esélyünk. Nem védekezhetünk folyton. A Vashegy erős, de előbb-utóbb elbukik, ha más nem, az éhség végez velünk. *már elveszítették a Szántóföldek jó részét és a Kikötőt, a menekültek pedig most halásszák-vadásszák le a Tharg Birtokokat.*
- A folyó túloldalán kell tartanunk őket, és kicsalni. Üzenetet küldtem szerződött hajósaimnak, hogy jöjjenek ők is délre, segítendő az átkelésünket, de a Thargok nem rendelkeznek saját hajókkal, egyelőre, így erről még nem kaptam hírt. *a Kikötő nagypofájú kalóznépsége ugyanúgy a füle botját sem mozgatja, mint a Város varázsos nemeseinek többsége.*