//Tűznél - kis társaság, majd Kagan//
*Egészen jót étkezett, de azt azért sajnálja, hogy Syoud nem csatlakozik hozzá, de nem a bor miatt, hanem az ismerkedés lehetősége miatt. Elvégre, ha itt akar maradni, jó lesz majd kiépíteni a bizalmi körét, bár kétségtelen, hogy nem biztos, hogy az elf a része lesz.*
-Sajnálom, de megértem. Jó pihenést.
*Köszön el, majd éppen töltene magának egy kupával a borból, amikor megjelenik ismét a gyógyító, aki felhívja figyelmét a mögötte épülő máglyára. Míg a nő nem indult el a megemlékezés irányába, Aletai nem vette észre, hogy a törzs éppen gyászol.*
~Mennyire jó szívvel fogok inni, ha gyászolnak a vendéglátóim? Ugyan! Ez olyan, mintha innék a temetésére!~
*Fintorodik el a borra pillantva, majd visszateszi a bőrtömlő dugóját és leteszi oda, ahonnan magához vette. Ewangel okfejtésére csak felhúzza a szemöldökét.*
~Pont én jutottam eszedbe összehasonlításként, mikor egy ork veszélyességét felmérted?~
*Ez bizonyos oldalról nézve bók, míg másik oldalról igen furcsa összehasonlítási alap. A beszélgetés tovább folytatódik, bár az óriásnő kissé hallgatag a köreikben és a társaság is fogyatkozni kezd, amint sokan a tiszteletadás felé indulnak, de végül a hangulat újra a helyére billen. Főleg akkor, mikor Kagan megtiszteli őket a jelenlétével. Mikor megjelenik a vezér, Aletai feláll, hogy a másik lássa, hogy komolyan veszi, valamint így a tiszteletet is megadja.*
-Kagan Hadúr! Köszönjük vendégszeretetedet! Ami engem illet, élnék is vele, s mivel délután felé közeledik az óra, szívesen itt tölteném a következő éjszakát.
*Bőszen bólogat az erőd ura felé, aki egy kicsit váratlanul toppant hozzájuk.*
~Korai lenne tartós maradási szándékommal leterhelni, mert, ha jól láttam, az ő szíve is gyásszal telt a szertartáson. Talán holnap.~
*Kis szünetet tart, majd jó orgyilkoshoz mérten burkoltan hozzáfűz még valamit.*
-Álltad a szavad, Vezér! Így számíthatsz a segítségemre, míg itt vagyok. Nem csak a négylábúak vadászatához értek.
*A "vadászat" szót kissé nyomatékosan ejti, és így ez az a pont, akol Kagan, ha valóban ismeri az orgyilkosok (és a diplomaták) nyelvét, rájöhet a fátyolba öltöztetett valóságra. Levezetésként ismét a bundára kanyarítja a szavait, csakhogy az előző mondaton ne gondolkodjon sokat a Thargodar. Arra ott lesz az éjszaka.*
-Szép a bunda, remélem, örömére szolgál majd a Szellemjárónak.
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.28 19:51:18