Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:32:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

- Társ vagy egy szolga, valaki… a történet elején valójában egyszerű kölyökként említi magát. Egy gazdag család fia volt, akit neveletlensége miatt adtak a vadász mellé, hogy majd az nevel bele egy kis fegyelmet. Leírja, hogy sok mindent lesett el a démonvadásztól, s bár az elején nem volt ínyére a dolog szép lassan beletörődött s még örömét is lelte benne. Valamint, azt is papírra vetette, hogy az évek elteltével, egy alkalommal társaként mutatta be Wagnor, s ezzel mekkora örömöt okozott neki. A leírásokban onnantól fogva úgy említi meg magát.
* Lorew lehet semmi különöset nem akart ezzel, sem újabb információt sem pedig újabb részletet kicsikarni az öregből a történetet illetően, hisz őt legkevésbé a társ vagy nevezzük írnoknak érdekli. Óhatatlanul követhette el a hibát, hogy hangosan gondolkodott, melyre az öreg láthatatlan csápokkal csapott le. Rég volt már, hogy bárki ennyire nyíltan közeledett volna felé, s lehetősége lett volna ennyit beszélni, ráadásul olyanról, amiről szeret. *
- Ha más nagyobb hatalom birtokában nem volt az a penge úgy igen, megeshet s elég nagy a valószínűsége, hogy a démon lelke még él, saját síkján várja, hogy valaki ismét szólítsa.
* Szak formálása közben végig bólogat, ezzel is nyomatékosítva elképzelését s szavait. Az öreg szeme felcsillan, a golyóbisok láttán, forgatja a fejét jobbra-balra, s már nyúlna is utána, de Lorew gyorsan vágja azt újra zsebre. Egy kelletlen pillantást kap s hümmögést, de nem erőszakoskodik az öreg. *
- Értékes dolgok kerülhetnek elő egy ilyen helyről, vagy éppen hasznavehetetlenek. Egy némelyik azt sem tudja mit árul vagy túl okos ahhoz, hogy bármit rásózzon egy szerencsétlenre.
*Jegyzi meg unottan, miközben ismét hátra dől székén. *
- Nevet? Ó, azt egyszer sem említ a történet, Nő, Szépség s megannyi jelzőt használ, mellyel az ideális nőt körül írja. Sanyargató, ezt használja rá a legtöbbet, miután felfedik kilétét, s megszökik tőlük. Ám tartják, hogy van egy fóliáns, mely rejti a démon nevét, s a helyet, mely sírja lett a két testnek.
* Ha több kérdés nem hangzik el, úgy az öreg szomorúan veszi tudomásul, hogy a szerzetes távozik. *
- Örülök, hogy beszéltünk.
* Tápászkodik fel az öreg is, hogy csoszogva induljon el a padok között a szállások felé. *
- Mindig van határ jó és rossz, ártó és hasznos között. Hajszálvékony, de mindig ott van.
* Szól még Lorew után elmenőben az öreg. Ahogy azt is hallhatja, hogy becsukódik utána az ajtó. Ha visszafordul, társasága már csak a fölé magasodó kőszobrok, s a csend, a síri csend. *



1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 00:54:48
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Szóval igaz, a szerepek könnyen felcserélődhetnek. Lorew nem vadász, mi több, semmi sem áll távolabb tőle, minthogy felsőbbrendű lények vérét akarja ontani, a gondolattól is borzongás kapja el. Nem is akar ő kutakodni a démon után, vagy legalábbis jobban örülne, ha a lény keresné meg őt. Ha pedig nem ő a vadász, akkor jobb híján ő lesz az áldozat, a szerep pedig teljesen megfelel neki. Az eddigiekből úgy szűrte le, hogy amíg nála a penge, addig a démon akármikor beléphet az álmaiba, amikor csak akar. Ez igazából túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Főleg ha még a látomások is igazak volnának, mert akkor tulajdonképpen még aludnia sem kell, csak várni, és reménykedni. A részlet a legendából ismét csak megragadja, a női alak, mely több kínt és fájdalmat hozhat, mint bármi a világon. Vicces a helyzet, lévén Lorew sosem volt szerelmes, sosem szeretett egy halandót sem, számára a nő úgysem a külseje miatt lesz szép. A tény, hogy egy démon lelke pulzál benne...*
-Egy társ... *hümmög. Igazából aligha gondolt így bele, de tény, ahhoz hogy a legenda fennmaradhasson, muszáj volt legyen ott még valaki. Mondjuk inkább kis írnokra, vagy krónikásra gondolt volna, semmint társra. Mert szép dolog, hogy a krónikák most tudják a nevét (illetve nem, már nem), de vajon megismerték volna akkor is, ha Wagnor nem hal meg? Akkora harcos nem lehetett ez a figura, inkább kis fegyverhordozó, vagy ilyesmi. Ugyanakkor a démon újra és újra ámulatba ejti, még abban a formában is, ahogyan a társ leírja. Akkor milyen lehet valójában? Az életben látni? A végéből pedig kiderül, hogy ezt mostanában nem fogja megtudni, mivel a lény meghalt, méghozzá a segéd keze által, ráadásul akkor a Lorewnél lévő penge megjárta a démonvadász gyomrát is. Utoljára jó eséllyel mégis a démon vére száradt rá, talán ezért is lehetséges a fonál. Az utolsó áldozat. Vagy csak simán a szerzetes eltökéltsége, és szándéka engedné a lényt hozzáférkőzni az agyához?*
- Szóval ha lehet hinni a szóbeszédnek, a démon lelke még ma is él *jegyzi meg Lorew a végén, és habár az ő ujjai remegnek, egészen mástól, mint az öreg kezei. A kérdésen, mely a gnómot célozza, kicsit meglepődik, majd előveszi a portékát, amit tőle kapott. Mutatja csak, nem adja az öreg kezébe, és persze mondani sem kell, nem a tőrről van szó, hanem a golyóbisról, mely elméletben képes szint ölteni mások érzéseinek hatására.*
- Mindenféle csecsebecséket, a nagyjuk értéktelen, viszont egyedül nála lehetett valódi mágikus eszközöket kapni. Mint például ez a gömb, amellyel szín formájában láthatom meg mások érzéseit *rögtön el is rakja, mielőtt az öreg bemutatót kérne, hiszen eddig még egyszer sem sikerült bármilyen apró villanást kicsikarjon az eszközből, így senkinek sem hiányzik, hogy felsüljön.*
- Esetleg a démon neve, ha említ ilyet a legenda *jegyzi meg, mintha csak sokadlagos szempont volna, még egy enyhét rándít is a vállán. Amennyiben lesz név, úgy bólint egyet, amennyiben nem, úgy újból ránt egyet a vállán. Valójában mindent tud, amit tudnia kell.*
- Köszönöm a segítséget, nem is zavarok tovább *zárja rövidre a beszélgetést, ha semmi más nem buzdítja ennek ellenkezőjére, majd pedig valóban fel is áll, ás visszasétál a saját eldugott sarkába.*


1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 00:05:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

- Álmában vagy látomásban, az írások azt hiszem, mindkettőre hoznak példát vagy csak már az én emlékeim fakultak meg. Jól látod, veszélyes dolog az ilyen. Először nem volt probléma, azaz más démonfattyaknál, legalábbis nem szól róla a fáma. Viszont ez okosabb volt annál, addig- addig mesterkedett, míg ezt a hajszálvékony szálat kétirányúvá tette.
„ Egy újabb éjszaka, nem tudom már hányadik. Ülök a tábortűz mellett, s nézem, ahogy megint szenved. Saját magát ölelve, magzat pózba fetreng a földön. A tűz fényében látom, ahogy homlokán kövér izzadtságcseppek gyülekeznek, hogy vánszorogva induljanak meg, s gördüljenek végig a fájdalomba beletorzult arcon. Tudom, újra látja őt, s beszél is vele. Hallom, hogy motyog, félelmetes. Nem merek a közelebb menni hozzá, a legutóbb is, majdnem megölt. Azt hiszem, már azért is hordja azt a pengét, hogy láthassa. Én is szeretném látni, de nem engedi. „
* Emlékezik vissza újra az öreg egy apró részletre. Percek telnek el újra, eltekint Lorew válla felett. Nem is tudja, hogy emlékezhet rá ilyen jól, csak néhányszor olvasta, azt is gyerekként. Bár be kell vallania,- hogy bár sosem látta –de rabul ejtette a nő szépsége, s hogy akkoriban sose gondolt úgy rá, mint egy démonra. Ősz üstökét megrázva tér vissza a jelenbe. *
- Hol is tartottunk? Jól tudod, fiam. Viszont azt nem tudod, hogy ennek a vadásznak volt egy társa, aki mindent lejegyzett, hisz hogyan máshogy is maradhatott volna fent, ha nem volt, aki lejegyezze. A neve Tristain volt, tanítvány, segéd nevezd, aminek akarod. Az írásokból kiderül, hogy nagyon kedvelte ezt a fiút, s ezt tudta a démon is, hisz évekig rejtőzött az orruk előtt. Így mikor megtalálták a fiú volt az első, akit felhasznált a vadász ellen. Addigra, már sikerült annyira megtörnie, hogy alkuba bocsátkozott. A fiú életért a sajátját adja.
„ A nyakamat fogta, éreztem, ahogy fekete karmai átdöfik a bőrömet, ahogy felemel a földtől. Tudtam egyetlen mozdulatába kerül s kitépi a torkomat. Rámarkoltam a csuklójára, de ő kacagott. Szememből a kín könnyei szakították át a gátat, fejemben vadul lüktetett a vér. Levegő után kapkodva, lassan homályosulni kezdett ellőttem a rusnya pofa, eltűnt az a gyönyörű s kedves nő, akit azon a tavaszi napon ismertem meg. Sirattam őt, s sirattam magamat is.
- Várj! – hallottam a messzi távolból. A szorítás engedett, s a következő pillanatban hangos puffanással érkeztem meg a kőpadlóra. A felszálló por mögül láttam, ahogy hátat fordít nekem.
Láttam, ahogy a pengét Wagnor gyomrába döfte a pengét, s a hatalmas vadász megrogyott, szájából vörös vér bugyogott fel s szemei felakadtak, nem védekezett ígéretéhez hű maradt. Nem volt neki elég, élvezte, gyönyörködött a látványban. Nem láttam a szörnyeteg arcát, de hallottam öblös nevetését. De ez sem volt elég neki. Hatalmas karmait, mely az előbb még az én torkomat szorították mellkasába mélyesztette, hogy aztán kitépje a szívét. Wagnor a földre hullt, moha szín szemei élettelenül meredtek rám. Elöntött a düh, s a mellettem heverő fegyverért nyúltam, nem gondolkodtam, talpra küzdöttem magam, míg a bestia győzedelmének mámorában úszott. Mindenki követ el hibákat, ő is elkövette a sajátját, nem számolt velem. „
A démonnal nem a vadász végzett, hanem Tristian, a tanítványa. Leírja, hogy a tőrt mellyel rátámadt, sikerült megszereznie a némbernek, hogy aztán egyetlen igével porrá zúzza azt. Gyötrelmes küzdelem árán, a vadász testében lévőt, mégis sikerült a szívébe mártania.
„ Kezemen éreztem, ahogy végig folyik vére, a düh, a gyász ismét szúrásra emelte kezem, s újra és újra a húsába mart a penge. Hogy végleg elvesztette a kapcsolatot a világgal csak akkor döbbentem rá, mikor megremegett alattam a föld, érzékeltem, ahogy egy repedés indul meg a falon, a mellettem lévő oszlop megrogyott. A test meghalt, de ő még ott volt, őrjöngött a fejemben, a testestemben, halál sikolyát néha még most is hallom. „
* Megnyalja vértelen ajkait. S reszkető kézzel nyúl az asztalon lévő kupáért. *
- Ebben a történetben, csak ez az egy alak, melyet említenek. Érdekes, felettébb érdekes. Miket árult az a gnóm?
* Simítja újra végig szakállát, miközben visszahelyezi a poharat az asztalra.*
- Azt hiszem, mindent elmondtam. Vagy kihagytam volna valamit?
* Emeli a mennyezetre tekintetét, mint aki elgondolkodik, fél szemmel azonban Lorewet bámulja, talán ő kisegíti abban, hogy ha valamit kihagyott volna. *



1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 19:19:41
 ÚJ
>Baltan Severic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Coof Iagha részére//

*Baltan, habár kissé nehézkesen a súlyt vállán cipelve, de megérkezik a templomhoz. Az apró, temető felőli kaput finoman belökve maga előtt segíti az sérült lányt az épület kapujához.*
- Elnézést, van itt egy kis fennforgás! *Kiált be moderált hangerővel a templom termébe, remélve hogy nem zavar meg senkit meditálásában.* Ez a hölgy megsérült, csúnyán. Kéne ide valaki aki megvizsgálja. *Folytatja átlépve a küszöböt. A szavakra két pap lép hozzájuk. Baltan biztos benne, hogy a két férfi ért a dolgához, ezért amint a nő támaszt kap botladozó testéhez, azonnal hátrébb lép. Jobb ha ad egy kis levegőt az idegennek, mindemellett pedig nem szeretné a gyógyítókat bármiféleképpen gátolni munkájukban.* Vigyázzanak vele, komoly felsérülés... *Szól még oda halkan, csak úgy maga elé a férfi, majd pedig lehuppan egy padra. Kicsit megkell pihentetnie lábait és hátát. Az óriás nő súlya kissé megviselte az utazót. ~ Legjobb lesz ha itt megvárom amíg ellátják a sebeit.~*


1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 17:45:59
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Persze, más az élet egy wegtoreninek, és más az élet Lorewnek, aki abban a rendben nevelkedett. Aki a Tűz földjéről érkezik, az itt bizonyára börtönbe zárva érzi magát, hiszen megannyi szabály, na meg az őrség is korlátozza. Most már bizonyos, hogy nem bolond az öreg, egyszerűen csak más. Szerencsére Lihanech és Arthenior berendezkedése nem tér el annyira, hogy a szerzetes ne érezhesse magát mindkét helyen otthon, de a korábbi szakadékot hivatott bizonygatni, hogy Wegtorenbe viszont soha be nem tenné a lábát. Számára elképzelhetetlen az a szabályok nélküli élet, ami ott van, nagyjából az okosabb vadállatok szintjén lehetnek az ottaniak. Ez nem feltétlenül rossz, egyszerűen arról van szó, hogy nem neki való a világ. A pengékről persze sok érdekes dolgot megtud, még tiszta szerencse, hogy eredetileg pont ezekről tervezte elterelni a szót. Hiába, nem bírt a kíváncsiságával. Ha pedig már úgyis leragadtak kicsit ennél a témánál, akkor van még idő némi megrökönyödésre:*
- Hogy... kapcsolat? Az áldozattal? Álmában? Tehát a vadásznál a penge, és így nyomon követheti a démont, ezt értem, de... nem veszélyes az ilyen? Fordítva nem történhet meg? *igyekszik kiölni a reménykedést a hangjából, viszont nem tud elvonatkoztatni a dologtól, hogy a fonálnak két vége van. Talán még az is megtörténhetne, hogy a démon Lorewet álmában találja meg, és azon keresztül üzen neki. Akár a fonálon keresztül a szándékát is érezheti...*
- Úgy tudom a démon pusztította el a másik pengét *jegyzi meg teljesen ártatlanul, majd pedig figyel a további szavakra. A leírás nem éppen úgy hangzik, mint a nőalak az álmában, persze ez nem jelent semmit (legfeljebb annyit, ami eddig is valószínű volt, hogy az álma csak egyszerű kitaláció volt a gnóm szavai alapján). Kivéve ha...*
- És vajon csak ez az egy alakja volt? Vagy mindig igazodott az áldozatához? *elvégre az is egy magyarázat lenne, ha mindenáron hinni akar benne, hogy az álma csak részben volt képzelgés. Mondjuk elég sokat megtudott már így is, hogy kerülgették a forró kását, de azért örülne még egy névnek, vagy egyéb apróságoknak. Főleg a névnek, ki tudja, most is éppen ebben a világban tanyázik-e a démon. Viszont valóban, egy-két apróság kimaradt.*
- Tényleg *simít végig a homlokán* A történet... Egy öreg gnóm árustól hallottam még odakint a piacon, a forgatag idején. Tulajdonképpen nem tudom, ki ő, vagy honnan származik, de minden évben ott van a forgatagon, megkeresheti jövőre, ha ez ilyen fontos. És hogy mit fogok tenni, ha a teljes legendát megismerem? *vakargatja egy kicsit a fejét* Nos ez nagyban függ a hiányzó részektől, a vakfoltoktól a történetben. Több mint egy hónapja a gnóm beleültette a bogárkát ide a fülembe, és azóta óhatatlanul gyötör a kíváncsiság a legenda részleteit illetően. Talán megártott, hogy túl sokat olvastam őket, hiszen a tekercsen mindnek van eleje, közepe, és vége, itt meg... olyan hiányos.
*Valójában nem sok ponton hazudott eddig az öregnek, szinte egyáltalán nem, pusztán néhány helyen megkerülte az igazságot, na meg elhallgatta szépen néhány fontos részletét a dolognak.*


1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 16:51:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

- És szabadabbak.
* Vágja rá rögtön. Maga mögött hagyta szülővárosát és most épp itt van Atrheniorban, de szíve mindig wegtoreni marad, nem fog ezen változtatni semmi. Ürük nyugalomra is ott akar lelni, ha annak majd eljön az ideje.
Kissé félre billenti a fejét, s elgondolkozik. Előfordult már máskor is, hogy félre értették ezen nem lepődik meg, öreg már, mint az az öreg tölgy a kertben. Elmereng rajta mégis, hogy hol ronthatta el, vagy csak játszik vele az idegen? Mindegy is legyint magába, nem kérdezz rá, inkább csak nemet int fejével. *
- Mindkét penge képes volt erre. Magában is veszélyes volt mindkettő. Nem csak leleplezni volt képes. Ezeket a pengéket felruházták, amolyan szimpátia varázslattal is. A penge használója képes volt követni áldozatát, álmokon, látomásokon keresztül. Láthatatlan ezüst fonnál alakult ki vadász és zsákmánya között. Amikor az est leszállt Wagnor képes volt látni és érezni a másik szemével. Követni tudatta, ha mégis meglógott előle. Más felől pedig az egyik leghatásosabb módszere volt annak, hogy a démon visszakerüljön oda ahova való. Szívébe kellett mártani a vasdarabot. Szerencse vagy szerencsétlenség, de az egyik eltört a másik pedig eltűnt.
* Sóhajt ismét nagyot. Nem is tudja mikor volt már, hogy utoljára ennyit beszélt, el is felejtette mennyire fárasztó dolog ez. *
- Dehogy válaszoljak arra is, ami valóban érdekel… Ez a démon, aki a végzete lett a vadásznak, ravasz volt. Valóban képes volt felvenni egy nő alakját, talán az emberek közül a legszebbét. Az írások melyek említik, egy arany hajú ember ördögöt említenek.
„ Mikor megállt előttem, azt hittem álmodom. Tavaszi szellő kapott aranyszín göndör hajába, hogy ovális orcája körül vidám körtáncot járjanak. Alabástromfehér bőrén szikrákat szórt a napsugár. Szemei oly sötétek voltak, mint egy feneketlen kút, olyan feketék, olyan rejtelmesek, mint a viharos éjszaka. Ajka akár az érett cseresznye, piros, lédús s ropogós. Nádszál alakját hófehér kelme fedte, lágyan követve testének vonalát. Szerelmes lettem, de nem csak én. „
Így szól az írás, mely emberi alakját írja le a rettenetnek. Később említi, hogy Wagnort is megigézte, ezt a nő, nem is volt más terve neki. Hallotta hírét a nagy démonvadásznak ő is, s rettegett is tőle. Hol lehetett volna nagyobb biztonságban, int mellette. Hogy miért nem ölte meg hamarabb? Talán, mert voltak mások is, és ki gyanakodna egy fiatal nőre, aki ép a legnevesebb szeretője.
* Újra elhallgat s méregetni kezdi a szerzetest.*
- Megértem én, hogy szereted a történeteket, nagyon is megértem, hisz én magam is így vagyok ezzel, legyen az igaz vagy csak egy mese. De még mindig nem mondtad el nekem, honnan is hallottál róla. Szépek ezek a tekercsek nagyon is… de azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom ezekben nincs szó erről. Mit tervezel, ha megismered az egész történetet.
* Bár vén, de nem teljesen bolond, még ha a másik azt is hiszi róla. Feltűnt neki, hogy kikerüli a kérdést. Talán csak véletlen, vagy az is lehet, hogy ő szeretne többet belelátni, mint ami mögötte van. *


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 16:52:17


1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 14:00:06
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Lorew szépen hosszan kitálal a legendával kapcsolatban, talán még Eralilnak sem ecsetelte ennyire részletesen a dolgot, viszont úgy látszik, megérte. Persze eredetileg semmit nem lehet leolvasni az öreg arcáról, a szemeiből meg pláne nem, főleg ha csukva vannak. Kicsit olyan ez, mint mikor a friss nemesnek írta körül Nearát, és még a vége is pont ugyanaz, hiszen az idegtépően hosszú(nak tűnő) csend után az öreg enyhe utalást tesz rá, hogy ismeri a legendát. Mondjuk ez várható volt, még akkor is, ha mondjuk csak fele annyi legendát ismer is, mint ahogyan azt mondják. A Wagnor enyhén távol áll azoktól a nevektől, amiket a gnóm adott a szájába a piacon, de a fő, hogy a szerzetes talán célhoz ért. Lévén a Wagnor elég közel áll a Wagnarhoz, valószínűleg nem két különböző figuráról lesz szó, így Lorew érdeklődése máris a mennyezetet súrolja. Bólint egyet, hogy jelezze, felfogta a nevet, majd csendben várja a folytatást. Az igazából cseppet sem érdekli, miért nem fogja már a wegtoreni könyvtárban megtalálni az információkat, hiszen a legegyszerűbb oka, hogy nincs az az ég, hogy ő Wegtorenbe menjen.*
- Arrafelé elég öntörvényűek az emberek *sóhajtja, habár úgy érzi, az öreg nem pont erre akart célozni. A lényeg, hogy itt van az egyetlen ember Artheniorban, aki tudja a legendát, hát miért nem ezzel kezdi? Még egy fájdalmast sóhajt is hozzácsap a végén, amely félig-meddig szívből jön, hiszen minden olyan tekercset sajnál, amely talán igaz történetet tartalmazott egy entitásról, vagy démonról.*
- Én úgy tudtam, hogy egy penge önmagában képes volt felfedni a démoni vért *elvégre az árus azt mondta neki, hogy itt a penge, ha felsőbbrendű lény vére kerül rá, az kékké változik* Tehát biztosra veszem, hogy a kettő együtt sokkal hatalmasabb dolgokra is képes volt. Vagy talán csak az egyik érezte meg a démoni vért, a másik meg valami mást tudott? Sajnos ilyen mélységében már nem sikerült belemennem a dologba.
*Elvégre azt rögtön gondolta, hogy nem ez volt minden, amit a pengék tudnak, csak hát láthatóan az öreg sem akar semmi hasznosat megosztani, amíg ki nem derül, miért vágyik Lorew az információra. Néhány változatot is felvezet pluszban, de láthatóan itt is gondosan kerüli a teljes igazságot. Az egyes változatok kísértetiesen hasonlítanak azokra, amiket a gnóm is mesélt, így hát most már biztos, hogy ugyanarról a történetről van szó.*
- Ami azt illeti, engem minden érdekel, ami legenda *jegyzi meg, és nem is hazudik. Előveszi a tekercset is a szütyőjéből* A minap is ezt mentettem meg a toronyból, ki akarták dobni. Persze csak artheniori legendák, és a nagyja közismert, a lugasban zokogó hölgy, és egyebek, de mégis... Emellett engem a mindenféle felsőbbrendű entitások is rettentően érdekelnek, így az is, amelyik Wagnort megölte *talán az öreg nem hallott Lorewről annyi rosszat, mint fordítva? Mert akkor valószínűleg ő az egyetlen ember a városban, aki még nem ismeri a szerzetes célját. Ha ismerné, akkor pedig nyilván nem kérdezné a miértet, pontosan tudná (ha csak nagy vonalakban is), hogy mi Lorew terve a megszerzett információval. A pengére csak végszükség esetén térne ki, ez az a részlet, amit még senkinek nem árult el.*


1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 12:00:12
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Legendán túl//

* A bemutatkozásra ő nem fecsérli az időt, minden bizonyára a másik tudja kicsoda, elvégre határozottan hozzá jött. Feltételezi a kérdés is mely hova tartozását firtatta, csak amolyan kezdeményezés volt. Egy árva kukk, nem sok, annyit se szól. A halk dudorászást is csak akkor hagyja abba, mikor a démonvadász kerül szóba. Addig míg Lorew be nem fejezi, csak ül és némán hallgat. Sok év van már mögötte, s megannyi tudást gyűjtött össze ez idő alatt, s megszámlálhatatlan história birtokában van. Vadul kell keresgélnie a felhalmozott ismeretek erdejében. Vannak olyanok melyeknek nincs ideje, hogy körbe fonják s átöleljék az indák, hisz oly népszerűek az egyszerű halandók körében. Ilyenek a sárkányokról, hőn szerelmes trubadúrok s nemes kisasszonyok hol volt, hol nem voltja vagy éppen a várost megmentő lovagok hős tettei. A démonokat senki sem szereti s nem is emlegeti, így hamar feledésbe merülnek, s a Levegő városában, amúgy sincs nagy keletje az aranyló semminek, mely utazók lábnyomát nyaldossa. Régen eljött már onnan, s nem volt alkalma arra, hogy meséljen, vagy egyszerűen nem voltak rá kíváncsiak. Azt a legendát melyre a szerzetes kíváncsi sok-sok évvel ezelőtt történt, s sok éve vetették papírra. Fiatal deák volt még, mikor olvasta. Szép nyári reggel , s egy olyan nap, mikor kevés dolga akadt. Bár a maga fajtáknak szenvedélye s kötelessége elmerülni a tanulmányokban, az nap mégis pihenésre vágyott. Hiába a kőkemény tanulás az elhivatottság a tudomány felé, ifjú volt még akkor. Mindenkinek kell valami, melybe elmerülhet, az ő szenvedélye a történetek. Ifjonc se most volt, s minthogy a régen olvasott könyvet emlékeit is le kell porolni. *
- Wagnor volt a neve. Így hívták azt a démonvadászt, akiről te beszélsz.
* Emelkedik meg kissé székében, hogy előrébb hajolhasson. Háromszor simítja végig szakállát göcsörtös ujjaival. Egyik szemét hályog fedi, míg a másikban furcsa fény csillan. *
- Mindenkit elér a végzet, kit így, kit úgy. Nem is fogod megtalálni, mert itt van a fejemben.
*Mutató ujjával háromszor koppint halántékára. *
- Van vagy már harminc éve is annak, hogy egy tűzvész ütött ki a wegtoreni könyvtárban. Ironikus, igaz? A Tűz városa, melyben évtizedek, évszázadok történelme hamuvá lesz. A mai napig nem tudja, senki vagy csak nem mondják el, mi okozta azt a tüzet. Ott voltam magam is, mikor azt a rengeteg kincset felemésztette a tűz, a szívem majd megszakadt.
* Sóhajtva dől hátra újra széken, s hunyja le szemeit ismét. Mélyeket lélegezve, merül el a Templom csendjében. Nem véletlen választotta ezt a helyet magának. Rossz szemmel néztek rá, mikor a kis asztalkáját e sötét sarokba kérette, s munkásságát itt kezdte el. De nem foglalkozott velük, itt tudott kiteljesedni, s elmerülni gondolataiba.*
- Valóban úgy tartják, hogy volt neki egy ikerpengéje, melyet egy nagy hatalmú mágustól kapott. Régi ismeretség kötötte őket össze. Különlegessége volt, hogy ha egy nem e világi lény vére került rá úgy annak kilétét felfeddte, mondják azonnal kékké változott. Ugye, tudod mit jelent ez? Ha csak egy kicsi kétség is felmerült, hogy az addig követett préda nem az, akit keres, elég volt csak megvágni s minden kétség szertefoszlott, vagy bizonyosságot nyert. Ám nem ez volt az egyetlen, ami miatt azok a pengék olyan erősek voltak.
* Hirtelen hallgat el az öreg, hogy aztán halk csámcsogásba kezdjen, mint mikor valaki elszenderedik, s kiszáradt száját nedvesíti be saját nyálával. *
- Sok szóbeszéd járja, miként lehelte ki a lelkét az a szerencsétlen pára. Különböző elbeszélések vannak erről. Valaki szerint álmában gyötörte halálra a kígyó farkú lény, mások szerint saját pengéjével szúrta agyon, valakik úgy hiszik gyönyörű nőalak képében csalt tőrbe kalandorokat, hogy azokat kitalált történettel uszítsa a vadász nyomába, hogy végezzenek vele.
* Hintázni kezd székével s ismét hallgatásba burkolózik. Döndülve csukódik be a Templom ajtaja, hogy az a falakról visszaverődve leplezzék le a betérőt. S ha ez még nem lenne elég, a kőpadlón halk léptek zaja jelzi még a közelgő idegent. Egy csuhás halad el a padok között, ruhája a földet söpri. Feléjük biccent, aztán eltűnik a Könyvtárba nyíló ajtón. *
- Bármelyiket hallod egy kicsit mindegyiknek hihetsz. Az igazság egy kicsiny darabja, ott lapul mindben. Meg van az embereknek az a rossz szokása, hogy elvesznek, vagy hozzá tesznek a dolgokhoz, de kétszer ugyanúgy nem hallasz semmit.
* A szék lába földet ér, majd újra, s újra, hogy befejezze végtelennek tűnő himbálózását az öreg alatt. Kinyitja szemét, s merev tekintettel bámul a szerzetes arcába. *
- Miért érdekel téged ez a történet, fiam? Rég elfeledett história ez, s erre talán még nem is hallották. Mondd csak, te hol szereztél róla tudomást?


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 12:01:15


1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 01:03:34
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Nos, tulajdonképpen egészen másra számított. Nyilván nem arra, hogy az öreg majd kotkodácsolni, vagy röfögni fog, mert akkor jó eséllyel nem lophatná itt a napot a templomban, de... Olyan, mintha az öregnek az lenne a legnagyobb bűne, hogy kicsit zárkózott... talán kicsit fent hordja az orrát. Ha Lorewnek lenne egy minimális önkritikája, akkor talán emlékeztetné ez a leírás valakire, de így csak hümmög egy sort magában, aztán válaszol is:*
- Lorew Mazoral vagyok, szerzetes *alapvetően szereti végigmondani a bemutatkozását, de jelen esetben tök mindegy, hogy melyik templomban lett szerzetes, és hogy most éppen hol van (bár ki lehet találni, hogy Artheniorban). Szerinte ez a kérdés inkább olyan volt, mint mikor őt felébresztik álmából, és megjegyzi, hogy ki fogja tekerni a nyakát annak, aki felkeltette. Az öreg a kérdést magának tett fel, és megválaszolta azzal, hogy közben felpillantott Lorewre. Megnézte magának, ennél többet egy név vagy egy élettörténet sem fog mondani. Ha azt kérdezte volna, miért akarja tudni... hát az sokkal érdekesebb helyzetet szül. A következő szavak hatására biztossá válik a szerzetesben, hogy ez az alak cseppet sem bolond, legalábbis nem bolondabb, mint bármely halandó. Ezek szerint csak szimplán nem szeretik néhányan. A szavaiban logika fedezhető fel, habár két mondatban nem lehet olyan komoly összefüggéseket taglalni, de máris okosabbnak tűnik, mint az itteniek fele. Ugyanakkor a kérdés jogos, nem ártana kicsit többet beszélnie a legendáról. Megkínálták hellyel, amit el is fogad, lévén nincs ínyére a felesleges ácsorgás.*
- Nos, nem pontosan Wegtoren, inkább a Sivatagos puszta a terület *pontosít, hiszen nem ugyanaz a kettő, Arthenior sem a Füves puszta, csak éppen eddig a Wegtorenre többen reagáltak jól* A legenda egy Wagnar, Wagner, vagy Wrägner, vagy ehhez hasonló nevű démonvadászról szól. Ennek az úrnak bizonyos ikerpengéi is voltak, és azt mondják nagy vadász volt, csak hát előbb-utóbb elérte a végzet őt is. Méghozzá valamiféle démon képében, de valójában a legenda vége hiányzik, sehol nem lehet ráakadni. Így gyakorlatilag az egyetlen, amit sikerült megtudnom, hogy meghalt, de hogy miért, vagy hogyan... *persze ha az öreg nyelve magától is megered, akkor nyilván nem fogja ezeket az utóbbi kiegészítéseket hozzátenni, akkor megtud mindent az elejétől a végéig. Ha szűkszavúnak bizonyulna a pap, akkor lesz szükség az efféle terelésekre, hogyha már keveset mond, akkor ne például a pengékre pazarolja azt a néhány szót, hanem a démonról beszéljen. A nevét, a külsejét, ilyeneket. Amennyiben persze az öreg nem tud segíteni a dologban, néhányszor még rákérdez, hogy biztos-e (amíg teljesen el nem hiszi, vagy amíg székestül nem hajítják ki a templomból), aztán kénytelen-kelletlen csalódottan odébbáll.*


1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-30 00:10:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// Legendán túl//

* Az öreg, mint mindig most is megszokott helyén üldögél, a kis cseresznyeszín asztalka mellett, talán egy idős lehet az öreggel, fénye már rég megkopott, ahogy tartása is megereszkedett az idő folyamán. Rajta megannyi könyv áll egymáson, kisebb tornyot képezve. Előtte szétnyitott könyv pihen, mellette tinta és lúdtollak sorakoznak. Most mégsem feléje görnyedve kerekíti a betűket, csak ül lehunyt szemmel, s az egyik kedvenc dalocskáját dúdolgatja. Megszokta már, hogy ideje nagy részét egyedül tölti, ha tehetik, elkerülik. Bolondnak hiszik, de élvezi minden percét.
A közelgő léptek zajára s a fölé terebélyesedő árnyékra arcizma sem rándul, ahogy a megszólításra sem. Továbbra is szemeit lehunyva, egy dallamot dúdol. Percek telnek el, mire egyik szeme felpattan s fakókék, szinte már bádogos szemit Lorew-ra emeli. Ráncos arca grimaszba torzul. *
- Ki kérdezi?
* Vékony, vértelen ajkak formálják a kérdést az ősz szakáll alatt, hangja s szeme gyanakvással teli. *
- Tudod fiam, számtalan legenda származik onnan, s a legtöbbjük csak kitaláció. Artheniorban vagy, ez csak természetes lehet, hogy itt nincsenek wegtoreni legendák.
* Újra végig méri az előtte álló koravén szerzetet. *
- Melyik érdekelne úgy mégis a sok közül?
* Hunyja le újra szemeit, nem kínálja hellyel az idegent, s semmiféle jelét nem mutatja annak, hogy kedvére lenne a beszélgetés, de ha már így hozta a sors, vágjon bele a másik, ha jónak látja. Még az is megeshet, hogy válaszol neki, most jó hangulatában van. *



1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:36:06
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Morgena//

*Hosszú volt ez a mai nap, Lorew nincs hozzászokva az ilyen hirtelen utakhoz, talán ezért is nem ő végzi a tekercsek beszállítását a templomba. Ő nagyjából két esetben szokott utazni, ha Lihanechből költözik Artheniorba, vagy ha Artheniorból költözik Lihanechbe. Még ezekre az utakra is hetekig szokott készülni, főleg lelkiekben, mert hát a dolgai mind elférnek a szütyőjében, így nem kell nagyon sokat pakolnia. Talán ez az egyetlen eset, amikor előnyös szerzetesnek lenni. Na meg könnyebben rábíznak az emberre mindenféle tekercseket tele legendákkal. Persze ez utóbbival egyelőre kitörölheti, főleg az aktuális problémát tekintve, ezek főleg Artheniori legendák, meg egy-egy a kikötővel kapcsolatban, de véletlenül sem Wegtoren, vagy a Sivatagos puszta. Szóval akármilyen fontosak is ezek a mondák, ezúttal várniuk kell, az elsődleges cél most egy bizonyos legenda vagy történet felderítése, és minden más csak másodlagos. Minden egyes perc, amit a tőrrel tölt, kockázat. Kockázat, mert talán rossz kezekbe kerül a fegyver, amit sosem bocsájtana meg magának.
Miután harmadszorra is végigpörgette a papírt az egyik sarokban ülve, de nem talált semmi Wegtorennel, vagy akár tűzzel kapcsolatosat, már minden reményét elvesztve kényszerül beletörődni a gondolatba, hogy muszáj lesz szóba állnia a fura és öreg wegtoreni mágussal. És mi ez, ha nem a sors keze, hogy amaz pont ott ül a túloldalon, a fal tövében, és mintha valamit mormolna magában. Lorewet is sokan őrültnek tartják (ő magát persze teljesen józannak), de ettől függetlenül nem lesz nyitott olyanok társaságára, akiket szintén őrültként bélyegeznek meg. Mindenesetre szépen lassan feltápászkodik, és miután a tekercs már visszakerült a szütyőjébe, leveszi a fejéről a csuklyáját, majd pedig pedig elindul, átvág a templomon, egyenesen az öreg irányába, azonban az utolsó néhány lépésnél újból elbizonytalanodik. Talán tehetne még egy kört a könyvtárban, hátha... Vagy akár átmehetne holnap is a mágustoronyba... Nem igazán amiatt aggódik, mert az öreg elvileg őrült, egyszerűen csak tudja, hogyha ennek az alaknak sincs tudomása semmi hasonlóról, akkor szinte biztosan átverés volt az egész. Ezt pedig nem igazán dolgozná fel, legalábbis biztos nem könnyen. Meg az is lehet, hogy kénytelen lenne jövőre a tőrt szépen beledöfni a gnóm árus mellkasába. Rászánja magát a végső lépésekre is, majd megszólítja az öreget:*
- Elnézést, ön ugye wegtoreni? Van egy legenda, ami valószínűleg onnan származik, és érdekelnének a részletek. A könyvtárban sajnos nem találtam semmi használhatót *azt már nem említi meg, hogy egy legendákkal kapcsolatos tekercsért még a kikötőbe is elhajókázott, hiszen még úgy tűnne, hogy el akarta kerülni ezt a beszélgetést. Mindenesetre a legendába egészen addig biztosan nem fog belefogni, amíg úgy nem tűnik, hogy az öreggel egy nyelvet beszélnek, vagy legalábbis megértik egymást. Még ekkor is meg fogja gondolni, hogy tényleg megkockáztatja-e, hogy ilyen komoly dolgokat kifecsegjen egy papnak, még akkor is, ha az illetőről mindenki úgy tartja, hogy őrült. Tény, hogy ez ad némi biztonságot, de korántsem annyit, hogy Lorew megnyugodhasson, esetleg elaltathassa az óvatosságát.*


1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-29 01:16:14
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

*Rég volt már, hogy szinte egy egész napot a templomtól távol töltött. Talán utoljára akkor, mikor elment a forgatagra, ahol kis híján fordulatot vett az élete. Ha úgy vesszük, fordulatot is vett, de legalábbis végérvényesen megerősödtek a pillérek, melyek a hitét tartották. Azóta is vár, hiszen ehhez már ért. Az más kérdés, hogy eddig csak azt hitte, hogy várnia kell, most pedig már egészen biztos benne. Ez pedig cseppet sem könnyítette meg a dolgát, sőt, most már minden nap csak egy-egy súly lett, némi teher, mely ólomlábakon jár, miközben az istennője eljövetelére vár.
Még a templomajtó előtt is kezében van a golyóbis, amit szintén ugyanazon a napon szerzett, és ami azóta sem csinált mást, csak cserben hagyta. Pedig meg kéne tanulnia a használatát, utasítást kapott erre. Csak a dolgok gyakran nem parancsra történnek, ő pedig általában csak a saját teljesítőképessége határáig mehet el. Belöki az ajtót, majd pedig belép a templomba, amit már szinte csak és kizárólag a gyertyák világítanak meg. A napfény már nem ér ide, a holdfény pedig még nem, szinte teljes lenne a sötétség. Ki tudja, talán eljön a napja, mikor teljes lesz. Amikor egy egyszerű szellő elfújja a gyertyákat, aztán... Nem, ez így nem működik, az ilyen ostobaságok már azt jelentik, hogy igencsak kimerült, a fáradtság hatására szokott gyakran a világvégéről álmodozni. Lerogy a fal mellé, majd pedig végigvezeti a tekintetét a hatalmas márványoszlopokon, majd pedig a mennyezeten. Ha Eralil győzne, akkor vajon hol tudna Lorew aludni? Bármennyire is rühelli a főpapot, a módszereit, vagy az elveit, tény, hogy a templom adja a fedelet a feje fölé. Ha az Ellentétek Rendjéhez csatlakozik, akkor majd Eralil házában fog aludni? Vagy tényleg vennie kéne egy saját kúriát? Ha valóban hatalmat, és tiszteletet akar, ahhoz egy szép nagy kúria kéne. Persze inasok nélkül, a halandók nem kellenek oda. Meg persze a nemesi rang, az ócska papírfecni, amitől valakivé válna. Aztán bekerülne a nagytanácsba, mert hát ha fogadósok meg kovácsok is benne vannak, akkor neki, egy vagyonnal rendelkező álnemesnek a kúriája rejtekében mi nehézséget okozna?
A fejére húzza a csuklyáját, de előtte még óhatatlanul is ide-oda pillant, hogy van-e valaki a közelben, amikor ilyen ostobaságokon gondolkodik. Persze szokták mondani, a legostobább tervek szoktak legkönnyebben sikerülni, de azért van egy határ. Holnap reggelre már csak nevetni fog ezen az egészen, éppen úgy, ahogy a napján is. A szektákon, melyekkel találkozott, főleg azon, amelynek a tagjai fel akarták áldozni. Szépen lassan lehunyja a szemeit, majd pedig hagyja, hadd szárnyaljanak a gondolatai, így fog leghamarabb elszabadulni a valóság súlyos kötelékeitől, na meg a terhektől, melyeket nappal kénytelen cipelni, és reménykedhet, hogy legalább álmában egy jobb világba fog belekóstolni. Hogy legalább ott és akkor láthatja majd az entitást, akár valódi formájában, akár halandó test fogságában.*


1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-25 17:51:04
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

* A hazafele vezető útja már csak megszokásból is kanyarodik el egy cseppet a Templom felé. A kaput feltárja és érdeklődve néz körbe. Kíváncsi arra kiket lel ma bent. Van-e közöttük ismerős vagy legalábbis olyan akit látott már valaha.
Az első ismerős akivel szembetalálkozik az a földmágus aki néhány hete kiparancsolta a templomból. Nem sértődött meg, ha jobban belegondol ténylegesen nagyon furcsán viselkedtek egyesek a tudás ezen különleges szentélyében. Egy főhajtással köszönti a mágust aki egy hasonló főhajtást mutat be majd elsiet mellette.
Moon a tekercseket tartalmazó szekrényekhez lép és érdeklődve olvas bele néhányba. A csend jól esik neki, és bár most nem fog semmi újat tanulni mégis ez a pár percnyi idő amit a Templomban eltöltött megnyugtatta.
Nemsokára kilép a nagykapun. Megpaskolja Ádáz oldalát, majd a kantárszárért nyúl és hazavezeti őt.*


1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:23:30
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

// Véletlen találkozás //

*A férfi követi a templomba, ezért már annyira nem siet, hiszen felesleges. Így legalább lesz elég ideje Kimnek, hogy körülnézzen, amíg ő elintézi, amit szeretne. Ujjait finoman végigfuttatja a padokon -mint mindig, mikor elhalad mellettük, közben tekintetével a régi ismerőst keresi, és meg is pillantja a terem végében.*
-Oh, Amos Thenior, üdvözletem! *Siet a pap elé, és apró meghajlással köszönti.* Nem tudom, hogy emlékszik-e rám, még annak idején Mordach társaságában jártam itt, annak már jó ideje. Akkor kaptam tőle egy tekercset, olvasgatás végett, de megbízott, hogyha végeztem, juttassam vissza. Nos, itt vagyok, és a tekercs is. *Nyújtja át a csuklyásnak a ruhája belső zsebéből előhúzott tekercseket.*
-Persze, hogy emlékszem magára, azt a napon nehezen lehetne elfelejteni, hiszen a nyakamra hozta a városőröket. *Neveti el magát Amos, majd átveszi tőle a papírokat.* És köszönöm, hogy visszahoztad!
-Nincs mit, de csak ennyit akartam! Viszlát! *Hajol meg ismét, és visszaindul az ajtó irányába.* Én végeztem is! *Szól oda nem túl hangosan Kimnek, hiszen itt minden apró hang sokszorosan verődik vissza a falakról és nem szeretne hangzavart kelteni.*


1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:11:32
 ÚJ
>Ryakim Sindri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

// Véletlen találkozás //

*Kim vele tart. Miért is ne tenné? Itt a kertben menet közben kibámészkodja magát, ha már itt van odabent is körülnézne. Tényleg lényegesen hűvösebb van bent mint odakint volt, és ez most épp kellemes is, de abban is biztos hogy a tél közepén nem szívesen üldögélne idebent.*
- Szép.
*Bólogat elismerően a szobrokat és a falakat méregetve. Járt már azért életében hasonló helyeken, de igazán nem sűrűn, és nem is teljesen szabad akaratából, munkája végett. Az istenek tőle távol állnak, nem is igazán hisz az ilyesmiben. A mágia az valós, ezt el kell ismernie, főleg a ma reggeli tapasztalataira emlékezve, de hogy földöntúli lények teremtettek volna mindent, és figyelgetnék az élőlények ténykedéseit... Vannak és kész, aztán meghalnak és kész, nem is vár majd semmit ha végleg lehunyja majd szemeit.*
- Menj csak, itt megvárlak.
*Letekint a lány felé a rövidke mondat erejéig, és persze megvárja még a választ is, de utána folytatja a nézelődést.*


1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:53:01
 ÚJ
>Amallie T Leser [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Morfiusz Rarrkon//

-Én sem akarok több kérdést... és hogy miért vagyok itt azt egyikőtök sem tudja, de érzem hogy jobban érdekel titeket, mint engem a ti információtok. Nem fizetek semmit olyan válaszokért, amit már vagy tudok én is, vagy nem is érdekel. ~Miért hiszi mindenki azt, hogy itt keresek minden kérdésre választ?~ *Megelégelve a társalgást, úgy néz ki távozik is a méretes férfi és ő is lassan ki lép a templom elé, ahol a fénytől hunyorogni kezd, majd az ajtó melletti falnak támaszkodva nézi merre távozik ez az unszimpatikus alak.*


1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:33:53
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Amallie T Leser//

*Persze, hogy szemez a mellekkel, mert mellesleg nem mindennapi darabok és annyira nincsenek előtte elrejtve, modjuk tán az a tény felháborító, hogy templomban teszi, de a szemei nem tanulnak illemet, hiába minden. Mindene esetre meglepődik, azon amit mond a bögyös. Ha elég lett volna az a találkozás neki miért kereste volna a kalaposon tovább és Mynától vajon mit akarhat. Azon kívül sejti nem véletlenül ült itt a könyvtárba. Nem akar tovább játszadozni, a megérzései nem túl jók. Másik klán hasonló profil és a két nő érdekli, aki jelenleg az ő védelme alatt áll. Legalábbis az egyik mindenképpen, a másik pedig a Vezére. Nem hagyja most már, hogy a nő mellé beszéljen abból elég volt.*
-Nem akarok több kérdést, de nekem vannak válaszaim. Ha nem válaszokkal fizetsz érte, akkor mással. Te tudod neked mi mennyire fontos. Találgathatsz még itt amennyit csak akarsz, de ha válasz kell, akkor tőlem megveheted. Mindent.
*Mivel megont csak csúnyán néznek rájuk, inkább látványosan vállat von és elindul kifelé a templomból. Nagyon magukra vonják a figyelmet a bögyös megemelkedett hangjával. Nem is csoda, ha ideges, látta a kalapost is távozni időközben és Svir mestere annak, hogyan lehet valakit felbosszantani. Nehéz beismerni, de tulajdonképpen kedveli érte ritka tehetség, lehet a fekete hajúnak is kijutott belőle.*

A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.23 11:35:20


1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:18:56
 ÚJ
>Amallie T Leser [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Morfiusz Rarrkon//

*A pimasz férfi először a melleivel szemez és utána néz csak fel a szemeibe is. ~Hülye kéjéhes barom... Már értem mit keresett a kurtizánnal...~ Sóhajt egyet, mert már megint ez a sok kérdés, amire ő válaszoljon előbb és utána kap válaszokat.*
-Én mit akarok? Tudom azt jól és egyedül is rájövök majd! Elegem van belőled és az összes többi szemét alakból, akik csak kérdésekkel bombáznak, én nem mondok el semmit! *Nagyon haragos és morcos fejet vág, tényleg elege van mindenből és még a kelleténél hangosabban is beszél, ezért kap pár csúnya tekintetet és egy figyelmeztetést az egyik paptól.*
-Nem érdekel az ajánlatod, főleg, mivel te akarsz tőlem információkat. *Súgja halkan a szemöldökét összehúzva.*
-Már találkoztam a te Riqeddel, miért is érdekelne engem ő, mikor már beszélgettem vele? *Teszi fel a kérdést, terelve kicsit a húgáról a figyelmet.*


1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:02:40
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Amallie T Leser//

*A fekete bögyös lassan megjelenik és kiszúrja, igaz nem is bújt el nagyon. Beszélni akart vele és most, hogy ő kezdeményez még könnyebb dolga is van. Mosolyogva néz a bögyökre, aztán a tulajdonosuk szemébe és belefúrja a tekintetét.*
-Kérdés te mit akarsz? Ha válaszolsz a kérdéseimre, akkor megtudod, amit akarsz.
*Figyel minden rezdülésre, ami a nőtől érkezhet. Mivel a templomban vannak nem csap zajt csak halkan, hogy kizárólag a nő hallja beszél hozzá.*
-Na, mit szólsz? Megtudod hol van, akit keresel.
~Most elárulod magad.~
-Megtudhatod tőlem hol van Riq.
~és, ha ártani akarsz neki ott vége is lesz a dalodnak.~
*Feszülten figyeli minden rezdülését a nőnek. Most mindent feltesz arra az egy lapra és ha amit a bokorban lapulva kihallgatott igaz megtudja mi áll emögött az egész mögött és Riq veszélyben van e?*


1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-22 23:53:00
 ÚJ
>Aben Mirode avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A férfi szavaira válaszul csak hitetlenül cicceg egyet. ~Mert pont így viselkedik aki barátkozni akar...~ A mézes-mázos szavak itt már nem sokat segítenek, de az elf mégis tovább próbálkozik. Először nem indul el utána. Mirdo lassan halad az ajtó irányába, de folyton visszanéz a lányra, hogy követi-e. Mirode el sem tudja képzelni, mégis mit akarhat tőle ennyire, de nem mozdul, csak a mellei alatt összefont karokkal figyelte dacosan. Rossz előérzete van az ismeretlennel kapcsolatban. Nehezen tudja megfejteni a cselekedetei mögött húzódó szándékokat, és ez fokozza az óvatosságát. Az ajtó lassan kinyílik és szinte rögtön megcsapja orrát a dús, szabad levegő. Az elf ismét próbálkozik, ezúttal csak egy halk suttogással. Mirode pedig egy rosszalló pillantással végül szó nélkül elindul. Számára ez a hely már úgyis elvesztette a varázsát. Ha a férfi megvárja az ajtóban, akkor miközben elhalad mellette, nem szalaszt el „véletlenül” a lábára taposni, majd egy ártatlan pillantással felé fordul. *
– Oh bocsánat! *Mondja ki a pillantáshoz tökéletesen illeszkedő hangszínben. Ezután pedig szótlanul követi az idegent.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3153-3172