Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-22 12:43:36
Üzenet elküldve: 2021-07-22 12:43:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A pap nem enyhül meg a fejrázás után és talán Garsin válasza sem győzi meg igazán, hisz látja rajta, hogy valóban ideges. Az alakulat megnevezésére tett megjegyzés is beleveszik a történésekbe, talán Oremor ilyen módon kívánta kifejezni nemtetszését a névválasztás miatt. De ennél több szót nem veszteget erre, hanem figyelmét a lány által átadott engedélynek szenteli és beljebb invitálja, utóbb hellyel is kínálja Garsint.
A templomszolga eltűnése után a lány kettesben marad a sekrestyésben a pappal, aki kérdéseket tesz fel neki az amulettről. A válaszra, hogy az ereklye az alakulat birtokában van, csak sokat mondón bólint. Talán helyteleníti, hogy egy ilyen dolog "avatatlan" kezekbe került.*
- Bárki? *Kérdez vissza a pap meglepetten és kissé felhorkanva.*
- Leányom, én nem "bárki" vagyok, hanem Eeyr istennő felkent papja. A mi dolgunk a Fény megóvása. *Mondja kissé kihúzva magát, amitől egy kicsit nagyobbnak is látszik.*
- Kínozni. *Ismétli meg a kiragadott szót a válaszból és újra a kezében tartott engedély felé fordul a pillantása, szabad kezével végigsimít az állán.*
- Ne feledd, hogy nem csak mágusok bírnak hatalommal az ilyen dolgok felett. Mit gondolsz, akár papok is képesek volnának használni? *Kérdi Garsinra pillantva kérdőn.*
- Természetesen nem Eeyr papjaira gondolok, még a hideg is kiráz tőle. *Pontosít, de a kérdés ott lóg a levegőben és ha megkapta a válaszát, akkor folytatja is. Arra, hogy akár több is lehet ilyen amulettekből, egy pillanatra összeszűkül a tekintete.*
- Semmiben sem lehetünk biztosak, leányom. Mi történik, ha az ereklye rossz kezekbe kerül, akik nem a város és az itt élők megsegítésére törekednek? Ha ezt az amulettet épp ellened használják majd? *Kérdi Garsinnak szegezve a kérdést. Érezhető, hogy mennyire helyteleníti, hogy egy ilyen sötét dolog került az alakulat kezébe.*
- A engedélyeddel nem tehetek semmit, beengedlek a Tiltott Részlegre, de veled megyek és figyelni foglak. Én jobb szeretném, ha a te Droyn parancsnokod inkább átadná nekünk azt az amulettet és mi őriznénk, hogy ne juthasson ártó kezekbe. *Sóhajtja, ahogy felemelkedik ültéből és elindul kifelé a sekrestyésből.*
- Kövess, kérlek. *Mondja még Garsinnak, majd elindul lefelé a könyvtárba. A templomszolgák és a hívők mély meghajlással fordulnak felé, majd indulnak tovább a dolgukra.
A könyvtárba visszaérve, az ismerős templomszolga, Seliodon is ott van, egy mély meghajlás után kérdőn, némán néz a lányra, de Oremor egyenesen a zárt részleghez megy és a nyakában lévő kulcsot előhalászva ruhája alól, kinyitja a súlyos rácsot.*
- Alkonyatig van időd. *Lép oldalra, hogy beengedje Garsint és ha a lány belépett, akkor követi és két lépésre tőle összefonja kezeit a háta mögött, úgy figyeli.*
//Könyvtár//
*A pap nem enyhül meg a fejrázás után és talán Garsin válasza sem győzi meg igazán, hisz látja rajta, hogy valóban ideges. Az alakulat megnevezésére tett megjegyzés is beleveszik a történésekbe, talán Oremor ilyen módon kívánta kifejezni nemtetszését a névválasztás miatt. De ennél több szót nem veszteget erre, hanem figyelmét a lány által átadott engedélynek szenteli és beljebb invitálja, utóbb hellyel is kínálja Garsint.
A templomszolga eltűnése után a lány kettesben marad a sekrestyésben a pappal, aki kérdéseket tesz fel neki az amulettről. A válaszra, hogy az ereklye az alakulat birtokában van, csak sokat mondón bólint. Talán helyteleníti, hogy egy ilyen dolog "avatatlan" kezekbe került.*
- Bárki? *Kérdez vissza a pap meglepetten és kissé felhorkanva.*
- Leányom, én nem "bárki" vagyok, hanem Eeyr istennő felkent papja. A mi dolgunk a Fény megóvása. *Mondja kissé kihúzva magát, amitől egy kicsit nagyobbnak is látszik.*
- Kínozni. *Ismétli meg a kiragadott szót a válaszból és újra a kezében tartott engedély felé fordul a pillantása, szabad kezével végigsimít az állán.*
- Ne feledd, hogy nem csak mágusok bírnak hatalommal az ilyen dolgok felett. Mit gondolsz, akár papok is képesek volnának használni? *Kérdi Garsinra pillantva kérdőn.*
- Természetesen nem Eeyr papjaira gondolok, még a hideg is kiráz tőle. *Pontosít, de a kérdés ott lóg a levegőben és ha megkapta a válaszát, akkor folytatja is. Arra, hogy akár több is lehet ilyen amulettekből, egy pillanatra összeszűkül a tekintete.*
- Semmiben sem lehetünk biztosak, leányom. Mi történik, ha az ereklye rossz kezekbe kerül, akik nem a város és az itt élők megsegítésére törekednek? Ha ezt az amulettet épp ellened használják majd? *Kérdi Garsinnak szegezve a kérdést. Érezhető, hogy mennyire helyteleníti, hogy egy ilyen sötét dolog került az alakulat kezébe.*
- A engedélyeddel nem tehetek semmit, beengedlek a Tiltott Részlegre, de veled megyek és figyelni foglak. Én jobb szeretném, ha a te Droyn parancsnokod inkább átadná nekünk azt az amulettet és mi őriznénk, hogy ne juthasson ártó kezekbe. *Sóhajtja, ahogy felemelkedik ültéből és elindul kifelé a sekrestyésből.*
- Kövess, kérlek. *Mondja még Garsinnak, majd elindul lefelé a könyvtárba. A templomszolgák és a hívők mély meghajlással fordulnak felé, majd indulnak tovább a dolgukra.
A könyvtárba visszaérve, az ismerős templomszolga, Seliodon is ott van, egy mély meghajlás után kérdőn, némán néz a lányra, de Oremor egyenesen a zárt részleghez megy és a nyakában lévő kulcsot előhalászva ruhája alól, kinyitja a súlyos rácsot.*
- Alkonyatig van időd. *Lép oldalra, hogy beengedje Garsint és ha a lány belépett, akkor követi és két lépésre tőle összefonja kezeit a háta mögött, úgy figyeli.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-13 21:12:35
Üzenet elküldve: 2021-07-13 21:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Oremor kérdése váratlanul éri, hirtelen nem is tud válaszolni, csak a fejét rázza bizonytalanul, miközben süt róla, hogy valójában inkább bólogatnia kellene.
Közben meg, mivel annyira belevezette magát a gondolatba, hogy a pap már-már gondolatolvasó képességekkel bírhat, ezt a kérdést is egyfajta jelzésnek tekinti, hogy valóban úgy van, ahogy sejtette. Aztán persze a józan ész igyekszik benne árnyalni a képet, de az idegessége megmarad.
Az Alakulat nevét ért kérdésre kicsit moccan, mintha válaszolni akarna, ám végül továbbra is csöndben marad. Mivel a pap nem úgy tűnik, mintha feleletet várna a kérdésére, meg a hangsúly is inkább helytelenítést tükröz, jobbnak látja, ha nem fűz hozzá semmit. Végtére is segítségért jött, nem pedig vitatkozni; utóbbiban egyébként sem jeleskedik, s ez enyhe kifejezés...
A következő kérdés azonban már igényli a megválaszolást, Oremor egyértelműen őt nézi várakozva. Sőt, Seliodont el is küldi a pap, amit Garsin némi feszengéssel vesz tudomásul. A templomszolga kacsintására hálás, de kissé kétségbeesett pillantással válaszol, majd visszafordul Oremor felé és igyekszik összeszedni kevéske önbizalmát.
Miközben beljebb mennek a sekrestyébe és helyet foglalnak, a papnak akadnak még kérdései, addig pedig neki van ideje megfogalmazni a mondandóját.*
- Igen. - *Ad előbb egy egyszerű választ a legutolsó kérdésre, mert nem mer hazudni a "veséjébe látó" papnak. Az Alakulat nevével kapcsolatos furcsaságot továbbra is érzékeli Oremor hangjában, de jótékonyan figyelmen kívül hagyja.*
- De nem tudom, erről mennyire szabad beszélni. Talán nem kellene, hogy bárki tudhasson róla... - *Teszi hozzá tétován, mert efelől valóban nem biztos, és szeretné jelezni, hogy kérné az ügy bizalmasan kezelését.
Aztán tartani kezd tőle, hogy Oremor ebből azt szűri le, hogy tényleg valami rosszban sántikálnak, ezért ha teheti, egyből gyorsan folytatja is.*
- Ez egy olyan nyaklánc, amit ha megérint egy mágus, akkor kínozni tud valakit, pusztán azáltal, hogy nézi azt a valakit... Eddigi kutatásaink szerint legalábbis csak mágus tudja használni. És... ha sötét ereklye is... még az istenek előtti időből származik. A Krenkataur börtönében használták az őrök, a rabok féken tartására. Több is volt ebből az amulettből, de nem tudjuk, azokkal mi lett, csak ez az egy van a birtokunkban. - *Magyarázza, olykor inkább a férfi mellkasához beszélve, ahogy a gondolatait fogalmazza, de időnként föl is néz a szigorú arcra.*
- Droyn parancsnoknak a legfontosabb az itt élők védelme és segítése. Biztos lehet benne, hogy az amulettet csakis a város ellenségeivel szemben használná, vagy bűnözők lefegyverzésére. - *Állítja teljes meggyőződéssel, mert abból, amit a pap mondott, s ahogy aggodalmát fejezte ki, úgy érzi, ezt szükséges elmondania, hogy megnyugtassa őt az Alakulat megbízhatóságát illetően.
Ezt követően tart egy kis szünetet, hogy lássa, Oremor mit szól, vagy vannak-e még kérdései.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.13 21:51:34
//Könyvtár//
*Oremor kérdése váratlanul éri, hirtelen nem is tud válaszolni, csak a fejét rázza bizonytalanul, miközben süt róla, hogy valójában inkább bólogatnia kellene.
Közben meg, mivel annyira belevezette magát a gondolatba, hogy a pap már-már gondolatolvasó képességekkel bírhat, ezt a kérdést is egyfajta jelzésnek tekinti, hogy valóban úgy van, ahogy sejtette. Aztán persze a józan ész igyekszik benne árnyalni a képet, de az idegessége megmarad.
Az Alakulat nevét ért kérdésre kicsit moccan, mintha válaszolni akarna, ám végül továbbra is csöndben marad. Mivel a pap nem úgy tűnik, mintha feleletet várna a kérdésére, meg a hangsúly is inkább helytelenítést tükröz, jobbnak látja, ha nem fűz hozzá semmit. Végtére is segítségért jött, nem pedig vitatkozni; utóbbiban egyébként sem jeleskedik, s ez enyhe kifejezés...
A következő kérdés azonban már igényli a megválaszolást, Oremor egyértelműen őt nézi várakozva. Sőt, Seliodont el is küldi a pap, amit Garsin némi feszengéssel vesz tudomásul. A templomszolga kacsintására hálás, de kissé kétségbeesett pillantással válaszol, majd visszafordul Oremor felé és igyekszik összeszedni kevéske önbizalmát.
Miközben beljebb mennek a sekrestyébe és helyet foglalnak, a papnak akadnak még kérdései, addig pedig neki van ideje megfogalmazni a mondandóját.*
- Igen. - *Ad előbb egy egyszerű választ a legutolsó kérdésre, mert nem mer hazudni a "veséjébe látó" papnak. Az Alakulat nevével kapcsolatos furcsaságot továbbra is érzékeli Oremor hangjában, de jótékonyan figyelmen kívül hagyja.*
- De nem tudom, erről mennyire szabad beszélni. Talán nem kellene, hogy bárki tudhasson róla... - *Teszi hozzá tétován, mert efelől valóban nem biztos, és szeretné jelezni, hogy kérné az ügy bizalmasan kezelését.
Aztán tartani kezd tőle, hogy Oremor ebből azt szűri le, hogy tényleg valami rosszban sántikálnak, ezért ha teheti, egyből gyorsan folytatja is.*
- Ez egy olyan nyaklánc, amit ha megérint egy mágus, akkor kínozni tud valakit, pusztán azáltal, hogy nézi azt a valakit... Eddigi kutatásaink szerint legalábbis csak mágus tudja használni. És... ha sötét ereklye is... még az istenek előtti időből származik. A Krenkataur börtönében használták az őrök, a rabok féken tartására. Több is volt ebből az amulettből, de nem tudjuk, azokkal mi lett, csak ez az egy van a birtokunkban. - *Magyarázza, olykor inkább a férfi mellkasához beszélve, ahogy a gondolatait fogalmazza, de időnként föl is néz a szigorú arcra.*
- Droyn parancsnoknak a legfontosabb az itt élők védelme és segítése. Biztos lehet benne, hogy az amulettet csakis a város ellenségeivel szemben használná, vagy bűnözők lefegyverzésére. - *Állítja teljes meggyőződéssel, mert abból, amit a pap mondott, s ahogy aggodalmát fejezte ki, úgy érzi, ezt szükséges elmondania, hogy megnyugtassa őt az Alakulat megbízhatóságát illetően.
Ezt követően tart egy kis szünetet, hogy lássa, Oremor mit szól, vagy vannak-e még kérdései.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.13 21:51:34
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:23:22
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:23:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Garsin és a templomszolga valóban nem ismerik egymást olyan rég óta, de az előző napi közös kutatás jól ment, megtalálták a közös hangot. Seliodon, hisz kiderül, hogy így hívják a férfit, a sekrestyésben egy paphoz viszi a lányt és elmondja neki jövetele okát és célját. Az Oremor Norgerrinként bemutatkozó Eeyr pap az engedély felől érdeklődik, amit Garsin át is nyújt neki.*
- Ideges vagy, leányom? *Kérdi a pap amikor átveszi a papírost és kitekerve hangtalan, mozdulatlan szájjal kezdi olvasni a kurta fogalmazást.*
- Warg Agyar? Miféle név ez? *Mintha csak magától kérdezné, pillant Seliodonra a pap, majd onnan vissza Garsinra.*
- Milyen dolog ez a "Kín Amulettje"? *Teszi hozzá a kérdést, majd hangtalan intéssel jelzi a templomszolgának, hogy nincs tovább szüksége rá. Seliodon derékból meghajol, majd elindul kifelé és közben, háttal a papnak Garsinra kacsint bátorítón.
Miután a templomszolga kilépett a sekrestyésből, Oremor helyet mutat a lánynak az egyik széken, maga pedig az egyik díszesen faragott, vörös bársonnyal vont párnád székbe ül le. Ruhája szegélyét megigazítja, bő ujjában eltűnnek kezei, ahogy összefonja őket.*
- Sötét ereklyének tűnik a neve alapján is és remélem megérted és a parancsnokod is, hogy az ilyesmivel megfelelő óvatossággal kell bánni. A Lázadás óta tudjuk, hogy mire képes a zabolátlan sötét erő. Ennél a Warg Alakulatnál *Érezhetően nehezen jön a szájára a név.* van az amulett? *Kérdi és szigorú pillantása mintha Garsin velejébe látna.*
//Könyvtár//
*Garsin és a templomszolga valóban nem ismerik egymást olyan rég óta, de az előző napi közös kutatás jól ment, megtalálták a közös hangot. Seliodon, hisz kiderül, hogy így hívják a férfit, a sekrestyésben egy paphoz viszi a lányt és elmondja neki jövetele okát és célját. Az Oremor Norgerrinként bemutatkozó Eeyr pap az engedély felől érdeklődik, amit Garsin át is nyújt neki.*
- Ideges vagy, leányom? *Kérdi a pap amikor átveszi a papírost és kitekerve hangtalan, mozdulatlan szájjal kezdi olvasni a kurta fogalmazást.*
- Warg Agyar? Miféle név ez? *Mintha csak magától kérdezné, pillant Seliodonra a pap, majd onnan vissza Garsinra.*
- Milyen dolog ez a "Kín Amulettje"? *Teszi hozzá a kérdést, majd hangtalan intéssel jelzi a templomszolgának, hogy nincs tovább szüksége rá. Seliodon derékból meghajol, majd elindul kifelé és közben, háttal a papnak Garsinra kacsint bátorítón.
Miután a templomszolga kilépett a sekrestyésből, Oremor helyet mutat a lánynak az egyik széken, maga pedig az egyik díszesen faragott, vörös bársonnyal vont párnád székbe ül le. Ruhája szegélyét megigazítja, bő ujjában eltűnnek kezei, ahogy összefonja őket.*
- Sötét ereklyének tűnik a neve alapján is és remélem megérted és a parancsnokod is, hogy az ilyesmivel megfelelő óvatossággal kell bánni. A Lázadás óta tudjuk, hogy mire képes a zabolátlan sötét erő. Ennél a Warg Alakulatnál *Érezhetően nehezen jön a szájára a név.* van az amulett? *Kérdi és szigorú pillantása mintha Garsin velejébe látna.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-12 14:34:03
Üzenet elküldve: 2021-07-12 14:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Nehezére esik még a felé forduló kiemelt figyelem kezelése, de igyekszik megbarátkozni vele most, a parancsnokkal folytatott beszélgetés után. Merthogy megértette, hogy a jelvények épp azért vannak, hogy bárki könnyen észrevehesse őket, s így tudja, hogy hová fordulhat segítségért.
Most ugyan nem bajbajutottak tekintenek rá, hanem sejtése szerint valami tekintélyt társítanak a megjelenéséhez, ezért viseltetnek felé ilyen tisztelettel... de az kétségtelen, hogy a tabard hatásos a figyelem felkeltésére, így az öltözék betölti a célját.
A köszöntéseket visszatükrözi meghajlással, főhajtással, majd nem kis megkönnyebbüléssel veszi észre az ismerős arcot, aki egyben kiutat is jelent számára ebből az udvariaskodási körből, és hasznosabb tevékenységek felé vezeti.
Nem fűzi túl mély ismeretség a templomszolgához, de a férfi nem csak kedves volt hozzá, hanem érezhetően szívesen is segített, ami Garsinban kellemes benyomást hagyott. Avagy a hasznon túl személyes örömöt is jelent számára, hogy Seliodont viszontlátja. Főleg, hogy a férfi is mosollyal üdvözli, így ez kölcsönösnek tűnik, ami pedig önbizalmat ad neki és bátorságot, hogy beszéljen.*
- Én is örülök. - *Viszonozza a meghajlást. A mosolya nem túl élénk, de érezhetően őszinte.
Mikor Seliodon halkan a jelvényeit dicséri, szégyenlősen pillant vissza rá. Már legutóbb is viselte ezeket, akkor a férfi látszólag még nem ismerte, kikhez tartoznak a jelképek, csak általa tudta meg. Hogy a templomszolga most ismét szóvá teszi ezeket, az Garsinban a mai nap előzményei után biztatásként áll össze.*
- Köszönöm. Igyekszek méltó lenni hozzájuk. - *Feleli vissza halkan, szerényen fejet hajtva, és a kétségeit igyekszik most félretenni, mára elég volt belőlük. Meg egyébként is akad most fontosabb dolguk.
A kérdésre büszkén mutatja föl az iratot, majd mivel Seliodon épp csak egy pillantást vet rá, s már indul is, egy újabb "köszönöm"-öt rebeg, majd követi a férfit.
Út közben kíváncsian bámészkodik, de igyekszik azért a lába elé is nézni, egyébként meg egymást érik fejében a gondolatok és nem kevéssé lesz izgatott, vagy inkább ideges, ahogy arra gondol, hogy talán valami nagy hatalmú pappal kell találkoznia.
Nem csak a küldetés miatt izgul, vagy mert egy tekintélyes személy elé kell járulnia. Inkább a nem teljesen tiszta lelkiismerete nyomasztja, meg a saját babonás félelmei, hogy egy pap majd biztosan átlát rajta és Eeyr büntetését hozza rá...
Aztán mikor felérnek és a jelzésre megáll az ajtó előtt, a tekintetével azért még követi befelé Seliodont és látja, hogy kit szólít meg: az a díszes ruházatú férfi pontosan olyan, mint amilyennek képzelte!
Ahogy a pap tekintete felé fordul és végigméri, kissé esetlenül húzza ki magát, hogy aztán a következő pillanatban már lesüsse a szemét a fejével egyetemben, és ilyen félig meghajolt testtartásban várja, hogy megszólítsák.
Fogalma sincs, hogyan kellene viselkednie, így akkor is félénken emeli fel tekintetét Oremor arcára, mikor amaz bemutatkozik.*
- Igen, uram. - *Helyesel, a parancsnok levelét gépiesen, kis meghajlással átnyújtva.*
- Garsin Elthur vagyok,... - *Kezd bele, de ahogy kimondja, idegessége miatt hirtelen átfut az agyán, hogy talán ezen a hazugságon is átláthat a pap, ám szerencsére ez csak egy futó gondolat.*
- ... a Warg Agyar Alakulattól. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel. - *Folytatja megszakítás nélkül. Többet nem mond, mert minden benne áll a levélben: hogy kikhez tartozik az Alakulat, hogy ő miért van itt és mihez kérne engedélyt és segítséget.
Ha a pap olvasni kezd, föl-fölpillant rá, de tekintete Oremor háta mögé is vissza-visszatér a barátibb, bátorítóbb arc felé, csak hogy ne az ítélőszék előtt érezze magát a szigorú kisugárzású pap árnyékában.*
//Könyvtár//
*Nehezére esik még a felé forduló kiemelt figyelem kezelése, de igyekszik megbarátkozni vele most, a parancsnokkal folytatott beszélgetés után. Merthogy megértette, hogy a jelvények épp azért vannak, hogy bárki könnyen észrevehesse őket, s így tudja, hogy hová fordulhat segítségért.
Most ugyan nem bajbajutottak tekintenek rá, hanem sejtése szerint valami tekintélyt társítanak a megjelenéséhez, ezért viseltetnek felé ilyen tisztelettel... de az kétségtelen, hogy a tabard hatásos a figyelem felkeltésére, így az öltözék betölti a célját.
A köszöntéseket visszatükrözi meghajlással, főhajtással, majd nem kis megkönnyebbüléssel veszi észre az ismerős arcot, aki egyben kiutat is jelent számára ebből az udvariaskodási körből, és hasznosabb tevékenységek felé vezeti.
Nem fűzi túl mély ismeretség a templomszolgához, de a férfi nem csak kedves volt hozzá, hanem érezhetően szívesen is segített, ami Garsinban kellemes benyomást hagyott. Avagy a hasznon túl személyes örömöt is jelent számára, hogy Seliodont viszontlátja. Főleg, hogy a férfi is mosollyal üdvözli, így ez kölcsönösnek tűnik, ami pedig önbizalmat ad neki és bátorságot, hogy beszéljen.*
- Én is örülök. - *Viszonozza a meghajlást. A mosolya nem túl élénk, de érezhetően őszinte.
Mikor Seliodon halkan a jelvényeit dicséri, szégyenlősen pillant vissza rá. Már legutóbb is viselte ezeket, akkor a férfi látszólag még nem ismerte, kikhez tartoznak a jelképek, csak általa tudta meg. Hogy a templomszolga most ismét szóvá teszi ezeket, az Garsinban a mai nap előzményei után biztatásként áll össze.*
- Köszönöm. Igyekszek méltó lenni hozzájuk. - *Feleli vissza halkan, szerényen fejet hajtva, és a kétségeit igyekszik most félretenni, mára elég volt belőlük. Meg egyébként is akad most fontosabb dolguk.
A kérdésre büszkén mutatja föl az iratot, majd mivel Seliodon épp csak egy pillantást vet rá, s már indul is, egy újabb "köszönöm"-öt rebeg, majd követi a férfit.
Út közben kíváncsian bámészkodik, de igyekszik azért a lába elé is nézni, egyébként meg egymást érik fejében a gondolatok és nem kevéssé lesz izgatott, vagy inkább ideges, ahogy arra gondol, hogy talán valami nagy hatalmú pappal kell találkoznia.
Nem csak a küldetés miatt izgul, vagy mert egy tekintélyes személy elé kell járulnia. Inkább a nem teljesen tiszta lelkiismerete nyomasztja, meg a saját babonás félelmei, hogy egy pap majd biztosan átlát rajta és Eeyr büntetését hozza rá...
Aztán mikor felérnek és a jelzésre megáll az ajtó előtt, a tekintetével azért még követi befelé Seliodont és látja, hogy kit szólít meg: az a díszes ruházatú férfi pontosan olyan, mint amilyennek képzelte!
Ahogy a pap tekintete felé fordul és végigméri, kissé esetlenül húzza ki magát, hogy aztán a következő pillanatban már lesüsse a szemét a fejével egyetemben, és ilyen félig meghajolt testtartásban várja, hogy megszólítsák.
Fogalma sincs, hogyan kellene viselkednie, így akkor is félénken emeli fel tekintetét Oremor arcára, mikor amaz bemutatkozik.*
- Igen, uram. - *Helyesel, a parancsnok levelét gépiesen, kis meghajlással átnyújtva.*
- Garsin Elthur vagyok,... - *Kezd bele, de ahogy kimondja, idegessége miatt hirtelen átfut az agyán, hogy talán ezen a hazugságon is átláthat a pap, ám szerencsére ez csak egy futó gondolat.*
- ... a Warg Agyar Alakulattól. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel. - *Folytatja megszakítás nélkül. Többet nem mond, mert minden benne áll a levélben: hogy kikhez tartozik az Alakulat, hogy ő miért van itt és mihez kérne engedélyt és segítséget.
Ha a pap olvasni kezd, föl-fölpillant rá, de tekintete Oremor háta mögé is vissza-visszatér a barátibb, bátorítóbb arc felé, csak hogy ne az ítélőszék előtt érezze magát a szigorú kisugárzású pap árnyékában.*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-12 12:50:03
Üzenet elküldve: 2021-07-12 12:50:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A tabard és a wargfejes amulett felkelti a templomban lévők figyelmét, amikor Garsin visszatér, hogy folytassa kutatását. A templomszolga ígérete szerint, ha szerez maga egy engedélyt a parancsnokától, úgy lehetősége nyílik, hogy bejusson oda, ahol az indexre tett könyveket és irományokat őrzik. Olyan tanok helyére, ahová egyszerű városlakó vagy látogató nem juthat be, hisz az ott tároltak valamiért, vagy azért, mert túl értékesek vagy azért, mert tiltott tanokat tartalmaznak, nem olvashatja el bárki.
A könyvtárba lépve és bezsebelve pár meghajlást és érdeklődő pillantást, az intéző csakugyan megtalálja az előző nap megismert templomszolgát, aki olyan nagy segítségére volt a kutatásban.*
- Eeyr hozott, örülök, hogy újra látom! *Köszönti a férfi széles mosollyal és meghajlással.*
- Micsoda amulett, és ez a tabard. *Ámul a férfi bizalmasan, visszafogva a hangját, ahogy végignéz Garsinon.*
- Megvan az engedély? *Kérdi és neki elég, ha a lány csak felmutatja a lepecsételt iratot és már invitálja is, hogy kövesse felfelé, a templomba, ahol az épület belső traktusába, egy sekrestyébe jutnak. A templomszolga egy mozdulattal kéri Garsint, hogy várja meg az ajtóban, majd egy díszes ornátusba öltözött, kopasz férfihez lép és halkan szót vált vele, amire a másik Garsinra néz és végigméri. A díszes ruha mellrészére és ujjaira napfelkeltét hímeztek értő kezek arany és ezüst fonállal.*
- A nevem Oremor Norgerrin, Eeyr papja és Seliodon azt mondja, be szeretnél jutni a Tiltott Részlegbe. *Lép oda a papi ruhába öltözött férfi Garsinhez, szigorú pillantása újra végigfut a lányon, megállva az amulettjénél. A pap magas, kissé pocakos, középkorú ember férfi, a pillantása intelligenciáról és enyhe gőgről mesél.*
- Ha igaz, engedélyed is van. *Húzza ki magát, barna tekintete a lányét keresi. A templomszolga, akit Seliodonként nevezett a pap, hátralép, hogy helyet adjon a diskurzusnak, de egy kedves mosollyal a pap háta mögül bátorítja a lányt, hogy szólaljon meg.*
//Könyvtár//
*A tabard és a wargfejes amulett felkelti a templomban lévők figyelmét, amikor Garsin visszatér, hogy folytassa kutatását. A templomszolga ígérete szerint, ha szerez maga egy engedélyt a parancsnokától, úgy lehetősége nyílik, hogy bejusson oda, ahol az indexre tett könyveket és irományokat őrzik. Olyan tanok helyére, ahová egyszerű városlakó vagy látogató nem juthat be, hisz az ott tároltak valamiért, vagy azért, mert túl értékesek vagy azért, mert tiltott tanokat tartalmaznak, nem olvashatja el bárki.
A könyvtárba lépve és bezsebelve pár meghajlást és érdeklődő pillantást, az intéző csakugyan megtalálja az előző nap megismert templomszolgát, aki olyan nagy segítségére volt a kutatásban.*
- Eeyr hozott, örülök, hogy újra látom! *Köszönti a férfi széles mosollyal és meghajlással.*
- Micsoda amulett, és ez a tabard. *Ámul a férfi bizalmasan, visszafogva a hangját, ahogy végignéz Garsinon.*
- Megvan az engedély? *Kérdi és neki elég, ha a lány csak felmutatja a lepecsételt iratot és már invitálja is, hogy kövesse felfelé, a templomba, ahol az épület belső traktusába, egy sekrestyébe jutnak. A templomszolga egy mozdulattal kéri Garsint, hogy várja meg az ajtóban, majd egy díszes ornátusba öltözött, kopasz férfihez lép és halkan szót vált vele, amire a másik Garsinra néz és végigméri. A díszes ruha mellrészére és ujjaira napfelkeltét hímeztek értő kezek arany és ezüst fonállal.*
- A nevem Oremor Norgerrin, Eeyr papja és Seliodon azt mondja, be szeretnél jutni a Tiltott Részlegbe. *Lép oda a papi ruhába öltözött férfi Garsinhez, szigorú pillantása újra végigfut a lányon, megállva az amulettjénél. A pap magas, kissé pocakos, középkorú ember férfi, a pillantása intelligenciáról és enyhe gőgről mesél.*
- Ha igaz, engedélyed is van. *Húzza ki magát, barna tekintete a lányét keresi. A templomszolga, akit Seliodonként nevezett a pap, hátralép, hogy helyet adjon a diskurzusnak, de egy kedves mosollyal a pap háta mögül bátorítja a lányt, hogy szólaljon meg.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-10 00:40:35
Üzenet elküldve: 2021-07-10 00:40:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Ismét itt van hát. Ezúttal is magán viseli mind a tabardját, mind a wargfejes amulettet, egyébként pedig egyszerű ruházatot visel, fegyver sem látszik nála.
Vállán átvetve a zsákja, egyik kezében pedig egy bőrbe tekert levelet hordoz magával.
Ahogy a lépcsőn leér a könyvtárba, tekintete rögtön a templomszolgát keresi, aki a múltkor olyan nagy segítségére volt. Ha megtalálja, akkor hozzá megy oda, s már ismerősként üdvözli tisztelettel. Ha nincs most a könyvtárban, úgy kénytelen mást keresni és megszólítani. Ebben az esetben be is mutatkozik, s már úgy adja elő kérését.*
- Meg tudná mondani, hol találom a főpapot? Vagy valaki mást, aki segíthet? - *Minden további nélkül átadja a levelet, mely a parancsnoka engedélyét tartalmazza, hogy az előtte álló átolvashassa és tudja, miről is volna szó és ki lehet az illetékes, aki eljárhat az ügyében.
Legutóbbi segítője azt mondta, hogy a parancsnoktól, vagy a főpaptól kaphat engedélyt. Azt nem tudja, hogy pusztán a felettese engedélye elegendő-e, hogy valaki beengedje az elzárt részlegre, vagy ezt az engedélyt kell megmutatnia a főpapnak, aki aztán szintén megadja a maga engedélyét, ha úgy látja jónak és aztán kap maga mellé valakit, aki vezeti a továbbiakban...? Mindenesetre valahol el kell kezdenie a tájékozódást, így reméli, választott segítője nem hajtja el, hanem tud tanácsot adni.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.10 00:44:47
//Könyvtár//
*Ismét itt van hát. Ezúttal is magán viseli mind a tabardját, mind a wargfejes amulettet, egyébként pedig egyszerű ruházatot visel, fegyver sem látszik nála.
Vállán átvetve a zsákja, egyik kezében pedig egy bőrbe tekert levelet hordoz magával.
Ahogy a lépcsőn leér a könyvtárba, tekintete rögtön a templomszolgát keresi, aki a múltkor olyan nagy segítségére volt. Ha megtalálja, akkor hozzá megy oda, s már ismerősként üdvözli tisztelettel. Ha nincs most a könyvtárban, úgy kénytelen mást keresni és megszólítani. Ebben az esetben be is mutatkozik, s már úgy adja elő kérését.*
- Meg tudná mondani, hol találom a főpapot? Vagy valaki mást, aki segíthet? - *Minden további nélkül átadja a levelet, mely a parancsnoka engedélyét tartalmazza, hogy az előtte álló átolvashassa és tudja, miről is volna szó és ki lehet az illetékes, aki eljárhat az ügyében.
Legutóbbi segítője azt mondta, hogy a parancsnoktól, vagy a főpaptól kaphat engedélyt. Azt nem tudja, hogy pusztán a felettese engedélye elegendő-e, hogy valaki beengedje az elzárt részlegre, vagy ezt az engedélyt kell megmutatnia a főpapnak, aki aztán szintén megadja a maga engedélyét, ha úgy látja jónak és aztán kap maga mellé valakit, aki vezeti a továbbiakban...? Mindenesetre valahol el kell kezdenie a tájékozódást, így reméli, választott segítője nem hajtja el, hanem tud tanácsot adni.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.10 00:44:47
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:41:31
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:41:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
-Milyen igaz és bölcs meglátás. *Zárja le a mondatot miközben áttérnek kicsit a könyvekre. Zsonorha elmondja a véleményét az olvasmányáról. Ezt az elf szerencsére követi és elég részletesen ki is fejti. A lány ezt csöndben végig hallgatja. Majd meg is fogalmazódik benne egy gondolat.*
~Most komolyan kérkedik az életkorával?~ *Nem nyúlik el hosszúra a társalgás. Épp, hogy csak be tudja fejezni a vándor az utolsó mondatát, mikor újra észrevesznek egy fontos dolgot. Még mindig nincsenek egyedül a könyvtárban. Ezt Vrang elég gyorsan is jelzi társának. Kifelé menet Zsonorha udvariasan elköszön a paptól. Erre csak sürgető szavakat kap az elftől, de be kell vallani teljesen jogosan teszi. Megragadja a lány karját és finoman húzni kezdi fölfelé. Eredményként egy kicsit megilletődik, majd hagyja, hogy a vándor tovább vezesse. Kifelé menet arra lesz figyelmes, hogy társa nevetni kezd.*
~Vajon mi olyan vicces?~ *Kérdezi magában, de a válaszra nem kell sokat várnia.*
-Az már biztos. S úgy látszik mi voltunk a börtöntöltelékek egy darabig. *Mosolyodik el, miközben a szemkontaktust keresi annak érdekében, hogy hátha megtudja merre tovább. Ez meg is történik és egy elég egyértelmű utalást ad arra az elf, hogy Ő bizony elég bátor ahhoz a helyhez.*
~Az előbb az élettartamával kérkedett most meg azzal, hogy mennyire vakmerő? Ki érti ezt? Más helyzetben biztos azt mondanám, ha a legbölcsebb elkerülni, akkor mi itt a kérdés? De ez most kíváncsivá tett.~
-Gondolom járt már ott. Így hajlandó vagyok megnézni. *Nyugodt hangon mondja el válaszát. Szinte már annyira semleges, hogy az ember nehezen tudná megmondani, hogy most pont mit is érez. De ez így is van. fogalma sincs, hogy mit akar mutatni, ezért azt sem tudhatja, hogy számára mennyire lesz félelmetes. Ezzel a megállapodással indulnak tovább a kikövezett úton.*
-Milyen igaz és bölcs meglátás. *Zárja le a mondatot miközben áttérnek kicsit a könyvekre. Zsonorha elmondja a véleményét az olvasmányáról. Ezt az elf szerencsére követi és elég részletesen ki is fejti. A lány ezt csöndben végig hallgatja. Majd meg is fogalmazódik benne egy gondolat.*
~Most komolyan kérkedik az életkorával?~ *Nem nyúlik el hosszúra a társalgás. Épp, hogy csak be tudja fejezni a vándor az utolsó mondatát, mikor újra észrevesznek egy fontos dolgot. Még mindig nincsenek egyedül a könyvtárban. Ezt Vrang elég gyorsan is jelzi társának. Kifelé menet Zsonorha udvariasan elköszön a paptól. Erre csak sürgető szavakat kap az elftől, de be kell vallani teljesen jogosan teszi. Megragadja a lány karját és finoman húzni kezdi fölfelé. Eredményként egy kicsit megilletődik, majd hagyja, hogy a vándor tovább vezesse. Kifelé menet arra lesz figyelmes, hogy társa nevetni kezd.*
~Vajon mi olyan vicces?~ *Kérdezi magában, de a válaszra nem kell sokat várnia.*
-Az már biztos. S úgy látszik mi voltunk a börtöntöltelékek egy darabig. *Mosolyodik el, miközben a szemkontaktust keresi annak érdekében, hogy hátha megtudja merre tovább. Ez meg is történik és egy elég egyértelmű utalást ad arra az elf, hogy Ő bizony elég bátor ahhoz a helyhez.*
~Az előbb az élettartamával kérkedett most meg azzal, hogy mennyire vakmerő? Ki érti ezt? Más helyzetben biztos azt mondanám, ha a legbölcsebb elkerülni, akkor mi itt a kérdés? De ez most kíváncsivá tett.~
-Gondolom járt már ott. Így hajlandó vagyok megnézni. *Nyugodt hangon mondja el válaszát. Szinte már annyira semleges, hogy az ember nehezen tudná megmondani, hogy most pont mit is érez. De ez így is van. fogalma sincs, hogy mit akar mutatni, ezért azt sem tudhatja, hogy számára mennyire lesz félelmetes. Ezzel a megállapodással indulnak tovább a kikövezett úton.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-03 20:40:24
Üzenet elküldve: 2021-07-03 20:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Sikeresen felíratták magukat egy mogorva csuhás halállistájára. Lassan azért csak érzik a határt, így aztán mind a ketten félre vonulnak a maguk csendességébe olvasgatni. Az idő csak úgy elrepül felettük, vagy nem, mert az idő múlását nehezen érzékelni itt lent. Vranglil csak azt veszi észre, hogy a lány már előtte áll.*
- Az idő kérdése maga nem is fontos, ha jól telt.* Próbál egy bölcseletet bedobni, hogy mentse magukat. De talán nem is volt erre már szükség, mert a könyvekre terelődik a téma.*
- Abban igazad lehet, hogy jó tudni mit csinálnak ezek a mágiák. Talán egyszer valaki így támad rád. Nem lehet ezt tudni ebben a nagy káoszban. Azt meg én kétlem, hogy valaha is nagy varázsló lehetne belőlem. Esetleg csak kisebb varázslatokig jutnék el, ha keményen tanulnék. Szóval egyelőre én nem foglalkozom ilyesmivel. Hosszú az elf élet, talán majd egyszer.* Fejti ki álláspontját a témával kapcsolatban. Csakhogy ez a fejtegetés is magukra vonja megint annak a házsártos csuhásnak szúrós pillantásait. Jobbnak is látja elhúzni a csíkot innen a vándor. Ebben nagyon is egyetértenek a félvérrel, aki most olyat csinál, amit megint nem tud hova tenni Vranglil. A lehető legilledelmesebben köszön el attól a megkeseredett alaktól.*
~ Most gúnyolódik vele, vagy csak ennyire udvarias lenne? ~
- Gyere már mielőtt megöl a nézésével.* Próbálja megfogni a karját és húzni felfelé a lépcsőn finoman. Kezd kényelmetlen lenni itt lent. Már alig várja, hogy végre a szabad levegőn lehessenek. Nem bírja tovább, szóval itt helyben felnevet.*
- Hát ide se kéne egyhamar visszajönni. Még a végén megvernek minket a szeretett templomában. Nem is tudom, hogy bírja ott lent abban a börtönben.* Rendesen meglevegőzteti magát. Szóba kerül a következő megálló, amire ő a piacot ajánlaná. Ebben is benne van Zsonorha.*
- Jól van, akkor irány a piac. A leggyorsabb út a néhai gazdag negyeden keresztül vezet. Tudok mutatni ott valami félelmeteset. A város egy sötétebb arcát, persze, csak ha látni akarod. A legbölcsebb kerülni azt a helyet, de ha elég bátor vagy...* Nem tudja mennyire piszkálja fel ezzel útitársát. Lényegtelen, hogy mit válaszol, mert a piac is ugyan abban az irányban van, szóval ráérnek a válasszal.*
* Sikeresen felíratták magukat egy mogorva csuhás halállistájára. Lassan azért csak érzik a határt, így aztán mind a ketten félre vonulnak a maguk csendességébe olvasgatni. Az idő csak úgy elrepül felettük, vagy nem, mert az idő múlását nehezen érzékelni itt lent. Vranglil csak azt veszi észre, hogy a lány már előtte áll.*
- Az idő kérdése maga nem is fontos, ha jól telt.* Próbál egy bölcseletet bedobni, hogy mentse magukat. De talán nem is volt erre már szükség, mert a könyvekre terelődik a téma.*
- Abban igazad lehet, hogy jó tudni mit csinálnak ezek a mágiák. Talán egyszer valaki így támad rád. Nem lehet ezt tudni ebben a nagy káoszban. Azt meg én kétlem, hogy valaha is nagy varázsló lehetne belőlem. Esetleg csak kisebb varázslatokig jutnék el, ha keményen tanulnék. Szóval egyelőre én nem foglalkozom ilyesmivel. Hosszú az elf élet, talán majd egyszer.* Fejti ki álláspontját a témával kapcsolatban. Csakhogy ez a fejtegetés is magukra vonja megint annak a házsártos csuhásnak szúrós pillantásait. Jobbnak is látja elhúzni a csíkot innen a vándor. Ebben nagyon is egyetértenek a félvérrel, aki most olyat csinál, amit megint nem tud hova tenni Vranglil. A lehető legilledelmesebben köszön el attól a megkeseredett alaktól.*
~ Most gúnyolódik vele, vagy csak ennyire udvarias lenne? ~
- Gyere már mielőtt megöl a nézésével.* Próbálja megfogni a karját és húzni felfelé a lépcsőn finoman. Kezd kényelmetlen lenni itt lent. Már alig várja, hogy végre a szabad levegőn lehessenek. Nem bírja tovább, szóval itt helyben felnevet.*
- Hát ide se kéne egyhamar visszajönni. Még a végén megvernek minket a szeretett templomában. Nem is tudom, hogy bírja ott lent abban a börtönben.* Rendesen meglevegőzteti magát. Szóba kerül a következő megálló, amire ő a piacot ajánlaná. Ebben is benne van Zsonorha.*
- Jól van, akkor irány a piac. A leggyorsabb út a néhai gazdag negyeden keresztül vezet. Tudok mutatni ott valami félelmeteset. A város egy sötétebb arcát, persze, csak ha látni akarod. A legbölcsebb kerülni azt a helyet, de ha elég bátor vagy...* Nem tudja mennyire piszkálja fel ezzel útitársát. Lényegtelen, hogy mit válaszol, mert a piac is ugyan abban az irányban van, szóval ráérnek a válasszal.*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-01 20:38:12
Üzenet elküldve: 2021-07-01 20:38:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Hangos kacajok robaja zengi be a termet és egy megnyerő kijelentés mit talán jobb elhallgatni mint sem tovább firtatni. Így is van. Egy pár másodpercre mind a ketten elhallgatnak. Zsonorha csak mereven bámulja hol a vándort hol pedig a kezében lévő könyvet, de a gondolatai még így is elbarangolnak.* ~Vajon mennyi időbe telne míg felállok, jobb esetben vissza rakom a könyvet, más esetben csak leteszem az egyik asztalra és gyorsan kifutok innen, ha esetleg a pap morcosan erre venné az irányt?~ *Pár másodperc elteltével sem történik semmi. Úgy látszik ezt már nem tudja meg. De ez nem is baj. Miután ez a gondolat átjut a lány fejében már Vrangra pillant aki elmondja hol lesz megtalálható és már megy is. Zsonorha egy ideig belemerül az olvasásba és bár nem siet sehova. Sőt. Egészen jól elücsörög ott, mégis elégnek érzi. Már a nyomasztó hely miatt is. A vándor csak arra kapja a fejét, hogy Zsonorha áll előtte.*
-ő... *Egyből egy óra után kutat amint meghallotta az elf kifejezését. Nem sok szerencsével ugyan is hiába köröz, nem lát órát.*
-Azt én se, de nem hiszem, hogy többet lehettünk itt egy fél óránál. *Adja meg a választ, mit még Ő sem garantál biztosra. Közben odalép a férfi mellé mire egy kicsit a könyvekre terelődik a téma.*
-Az enyém sem volt rossz. Leginkább egy már tapasztalt mágusról szólt aki elmondja miért jó a mágia és miért érdemes érdeklődni felőle. Érdekes néha belenézni azokba ami a legkevésbé vonz. Talán még az első vélemény is megváltozhat ezzel. *Magyarázza miközben el is gondolkozik*
~Lehet ez miatt más lett a véleményalkotásom, de a mágiát nem tudtam közelebb hozni magamhoz. De ezért nem is búslakodok, valahogy sosem tudtam megtalálni ebben a... Mit is?... Jah! A közös kémiát. És még csodálkozom?~ *A vándor közben becsukja a könyvet, és egy jobb környezetet ajánl a továbbiak megbeszélésében. Nem akar feltűnő lenni, mégis fél szemmel a papra néz. Tényleg forgatja a szemeit és ahogy látja nem tűnik túl vidámnak.*
-Egyet értek. *Már a lépcső felé veszi az irányt, de szerencséjére, vagyis inkább most balszerencséjére az egész testét a pap felé fordítja és a fejét előre döntve köszön el.*
~Miért jön rám ilyenkor is az illem?~ *Aztán hátrálni kezd majd megindul, most már tényleg a lépcső felé. Nem szándékozik még egyszer szemkontaktust kezdeményezni. Csakhogy még emlékszik a merev kidülledt mogorva tekintetére, ahogy a köszönésnél nézett rá.*
~Nekem ma biztosan rémálmom lesz~ *Kiérve Zsonorhába egyből belecsap a tiszta levegő ami annak ellenére, hogy nem sokat voltak bent neki mégis úgy hiányzik a fülledt és vizes helyiség után. Ezt meg is osztja társával.*
-De frissítő most ez a levegő! *Nem mindennap jár ilyen helyekre ezért most ezt a pillanatnyi érzést amit kijövet után érez is megbecsüli. Vrang neki is kezd a túra következő állomásáról is beszélni. A lány ezt magában értékeli és eddig mint minden ajánlatára, nem akar nemet felelni. Már csak azért is mert így is úgy is be tervezte volna járni a várost, de most szerencséjére egy idegenvezető is járul hozzá. S ez most tényleg szerencse.*
-Nem vagyok a költekezés embere, de szívesen megállnék és körbenéznék. *Gyermeteg mosoly ül az arcára. S ha minden úgy alakul elindulnak a már megbeszélt piactér felé.*
*Hangos kacajok robaja zengi be a termet és egy megnyerő kijelentés mit talán jobb elhallgatni mint sem tovább firtatni. Így is van. Egy pár másodpercre mind a ketten elhallgatnak. Zsonorha csak mereven bámulja hol a vándort hol pedig a kezében lévő könyvet, de a gondolatai még így is elbarangolnak.* ~Vajon mennyi időbe telne míg felállok, jobb esetben vissza rakom a könyvet, más esetben csak leteszem az egyik asztalra és gyorsan kifutok innen, ha esetleg a pap morcosan erre venné az irányt?~ *Pár másodperc elteltével sem történik semmi. Úgy látszik ezt már nem tudja meg. De ez nem is baj. Miután ez a gondolat átjut a lány fejében már Vrangra pillant aki elmondja hol lesz megtalálható és már megy is. Zsonorha egy ideig belemerül az olvasásba és bár nem siet sehova. Sőt. Egészen jól elücsörög ott, mégis elégnek érzi. Már a nyomasztó hely miatt is. A vándor csak arra kapja a fejét, hogy Zsonorha áll előtte.*
-ő... *Egyből egy óra után kutat amint meghallotta az elf kifejezését. Nem sok szerencsével ugyan is hiába köröz, nem lát órát.*
-Azt én se, de nem hiszem, hogy többet lehettünk itt egy fél óránál. *Adja meg a választ, mit még Ő sem garantál biztosra. Közben odalép a férfi mellé mire egy kicsit a könyvekre terelődik a téma.*
-Az enyém sem volt rossz. Leginkább egy már tapasztalt mágusról szólt aki elmondja miért jó a mágia és miért érdemes érdeklődni felőle. Érdekes néha belenézni azokba ami a legkevésbé vonz. Talán még az első vélemény is megváltozhat ezzel. *Magyarázza miközben el is gondolkozik*
~Lehet ez miatt más lett a véleményalkotásom, de a mágiát nem tudtam közelebb hozni magamhoz. De ezért nem is búslakodok, valahogy sosem tudtam megtalálni ebben a... Mit is?... Jah! A közös kémiát. És még csodálkozom?~ *A vándor közben becsukja a könyvet, és egy jobb környezetet ajánl a továbbiak megbeszélésében. Nem akar feltűnő lenni, mégis fél szemmel a papra néz. Tényleg forgatja a szemeit és ahogy látja nem tűnik túl vidámnak.*
-Egyet értek. *Már a lépcső felé veszi az irányt, de szerencséjére, vagyis inkább most balszerencséjére az egész testét a pap felé fordítja és a fejét előre döntve köszön el.*
~Miért jön rám ilyenkor is az illem?~ *Aztán hátrálni kezd majd megindul, most már tényleg a lépcső felé. Nem szándékozik még egyszer szemkontaktust kezdeményezni. Csakhogy még emlékszik a merev kidülledt mogorva tekintetére, ahogy a köszönésnél nézett rá.*
~Nekem ma biztosan rémálmom lesz~ *Kiérve Zsonorhába egyből belecsap a tiszta levegő ami annak ellenére, hogy nem sokat voltak bent neki mégis úgy hiányzik a fülledt és vizes helyiség után. Ezt meg is osztja társával.*
-De frissítő most ez a levegő! *Nem mindennap jár ilyen helyekre ezért most ezt a pillanatnyi érzést amit kijövet után érez is megbecsüli. Vrang neki is kezd a túra következő állomásáról is beszélni. A lány ezt magában értékeli és eddig mint minden ajánlatára, nem akar nemet felelni. Már csak azért is mert így is úgy is be tervezte volna járni a várost, de most szerencséjére egy idegenvezető is járul hozzá. S ez most tényleg szerencse.*
-Nem vagyok a költekezés embere, de szívesen megállnék és körbenéznék. *Gyermeteg mosoly ül az arcára. S ha minden úgy alakul elindulnak a már megbeszélt piactér felé.*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-01 12:50:53
Üzenet elküldve: 2021-07-01 12:50:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
//Zárás//
*A későbbre felkínált segítséget elfogadja, és ismételten hálás köszönetet mond mindenért, amit egy meghajlással is megtold. Majd mielőtt még a templomszolga búcsúzna, megkérdezi a nevét. Ha ezt megkapja, elraktározza az elméjében. Reméli, hogy egyszer viszonozni tudja majd a férfi segítségét.
A kapott fertályórát kihasználja, befejez még néhány olvasmányt, majd összébb pakol, hogy kicsit rendezettebben hagyja maga után az asztalt.
Mikor végül távozik, rendkívül... boldognak érzi magát. A jól végzett munka elégedettséggel tölti el és úgy látja, hasznos volt a parancsnoknak és nem fog neki csalódást okozni. Jelen pillanatban egészen biztos benne, ha visszatér az engedéllyel, akkor csak még többet kell olvasnia és kétség kívül mindent meg fog tudni az amulettről.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.01 12:52:39
//Könyvtár//
//Zárás//
*A későbbre felkínált segítséget elfogadja, és ismételten hálás köszönetet mond mindenért, amit egy meghajlással is megtold. Majd mielőtt még a templomszolga búcsúzna, megkérdezi a nevét. Ha ezt megkapja, elraktározza az elméjében. Reméli, hogy egyszer viszonozni tudja majd a férfi segítségét.
A kapott fertályórát kihasználja, befejez még néhány olvasmányt, majd összébb pakol, hogy kicsit rendezettebben hagyja maga után az asztalt.
Mikor végül távozik, rendkívül... boldognak érzi magát. A jól végzett munka elégedettséggel tölti el és úgy látja, hasznos volt a parancsnoknak és nem fog neki csalódást okozni. Jelen pillanatban egészen biztos benne, ha visszatér az engedéllyel, akkor csak még többet kell olvasnia és kétség kívül mindent meg fog tudni az amulettről.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.01 12:52:39
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-01 11:06:36
Üzenet elküldve: 2021-07-01 11:06:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A jelentések nyelvezete egyszerű, viszont vannak könyvek, amelyekben sok a teológiai eredetű szó vagy szinonima, így azokkal Garsin nehezebben boldogul, de végül sikerül kibogoznia a dolgokat. Amikor diadalmasan megszólal, a templomszolga felpillant abból a könyvből, amelyet épp olvas, felkel kicsit ültéből, hogy odahajolhasson megnézni, mit talált a lány.*
- "A Fájdalom Köve". *Ismétli meg a szavakat, amelyekben Garsin az általa keresett amulettre ismert.*
- Hm, jó lesz ezt a nevet is felírni, hátha előfordul más feljegyzésekben is. Szép munka. *Mosolyog a lányra és visszaülve folytatja a kutatást.
A hosszú munka után az intéző lány rákérdez, meddig maradhatnak a könyvek az asztalon, amire a templomszolga végigtekint a számos köteten és tekercsen.*
- A lázadás óta sötétedés után bezárjuk a könyvtárat és a templomot, de a könyvek itt maradhatnak az asztalon, ha holnap visszajössz, akkor megtalálod őket. *Válaszolja megnyugtató hangon, Garsinnak nem kell újra előásnia ezeket az olvasmányokat másnap.*
- Még fertályórát maradhatsz, de utána menned kell. *Mondja bocsánatkérőn a templomszolga. A szabály, az szabály és annak mindenkinek alá kell vetnie magát, még a városőrség intézőjének is.
A felvetésre, miszerint minden jegyzetben mágusokkal együtt említették az amulettet, a templomszolga egyetértőn bólint.*
- Igen, valószínűleg mágikus tanok ismerete és gyakorlati használata kell az amulett működtetéséhez. *Ebben úgy tűnik, igazak az állítások, mert valóban erre utaló nyomokat találtak az iratokban. A dátumozásokban az is kiderül, hogy az istenek előtti időkben is létezett már az amulett, amivel így akár meg is cáfolhatják, hogy sa'tereth-i eredetű ereklyéről van szó.
Az engedélyre kitérve a férfi mosolyogva tekint Garsinra.*
- Ha megvan az engedély, jöjjön vissza és kinyitom a zárt részleget, hogy ott is folytathassa a kutatást. Ám oda már csak egy pap kíséretében léphet be és a keresést is ő felügyeli. Mert vannak olyan könyvek, amelyet nem szabad elolvasni. Ez a szabály. *Öröm az ürömben, mert ha Garsin bejut az indexre tett könyvek részlegébe, biztosan jobban beleáshatja magát a kutatásba, viszont nélkülöznie kell a templomszolga segítségét. De helyette kap egy papot, aki talán még képzettebb is.*
- De ha gondolja, végül összegezhetjük a találtakat, hogy pontos képet alkothassunk az amulett eredetéről és működési elveiről. *Ajánlja fel a templomszolga.
Garsin még maradhat, de a férfi már takarítani kezd és összepakolja a széthagyott könyveket, kivéve, ígéretéhez híven, Garsin könyveit hagyja az asztalon, hogy másnap megtalálhassa őket.
Mire a lány végez, már alig vannak lent és a templom is kiürül, jócskán alkony előtt jár, amikor kilépt a templomból és elindulhat a szállására, de mindenképp sikeresnek mondhatja a kutatást, mert elég sok mindent megtudhatott az ereklyéről.*
//Könyvtár//
*A jelentések nyelvezete egyszerű, viszont vannak könyvek, amelyekben sok a teológiai eredetű szó vagy szinonima, így azokkal Garsin nehezebben boldogul, de végül sikerül kibogoznia a dolgokat. Amikor diadalmasan megszólal, a templomszolga felpillant abból a könyvből, amelyet épp olvas, felkel kicsit ültéből, hogy odahajolhasson megnézni, mit talált a lány.*
- "A Fájdalom Köve". *Ismétli meg a szavakat, amelyekben Garsin az általa keresett amulettre ismert.*
- Hm, jó lesz ezt a nevet is felírni, hátha előfordul más feljegyzésekben is. Szép munka. *Mosolyog a lányra és visszaülve folytatja a kutatást.
A hosszú munka után az intéző lány rákérdez, meddig maradhatnak a könyvek az asztalon, amire a templomszolga végigtekint a számos köteten és tekercsen.*
- A lázadás óta sötétedés után bezárjuk a könyvtárat és a templomot, de a könyvek itt maradhatnak az asztalon, ha holnap visszajössz, akkor megtalálod őket. *Válaszolja megnyugtató hangon, Garsinnak nem kell újra előásnia ezeket az olvasmányokat másnap.*
- Még fertályórát maradhatsz, de utána menned kell. *Mondja bocsánatkérőn a templomszolga. A szabály, az szabály és annak mindenkinek alá kell vetnie magát, még a városőrség intézőjének is.
A felvetésre, miszerint minden jegyzetben mágusokkal együtt említették az amulettet, a templomszolga egyetértőn bólint.*
- Igen, valószínűleg mágikus tanok ismerete és gyakorlati használata kell az amulett működtetéséhez. *Ebben úgy tűnik, igazak az állítások, mert valóban erre utaló nyomokat találtak az iratokban. A dátumozásokban az is kiderül, hogy az istenek előtti időkben is létezett már az amulett, amivel így akár meg is cáfolhatják, hogy sa'tereth-i eredetű ereklyéről van szó.
Az engedélyre kitérve a férfi mosolyogva tekint Garsinra.*
- Ha megvan az engedély, jöjjön vissza és kinyitom a zárt részleget, hogy ott is folytathassa a kutatást. Ám oda már csak egy pap kíséretében léphet be és a keresést is ő felügyeli. Mert vannak olyan könyvek, amelyet nem szabad elolvasni. Ez a szabály. *Öröm az ürömben, mert ha Garsin bejut az indexre tett könyvek részlegébe, biztosan jobban beleáshatja magát a kutatásba, viszont nélkülöznie kell a templomszolga segítségét. De helyette kap egy papot, aki talán még képzettebb is.*
- De ha gondolja, végül összegezhetjük a találtakat, hogy pontos képet alkothassunk az amulett eredetéről és működési elveiről. *Ajánlja fel a templomszolga.
Garsin még maradhat, de a férfi már takarítani kezd és összepakolja a széthagyott könyveket, kivéve, ígéretéhez híven, Garsin könyveit hagyja az asztalon, hogy másnap megtalálhassa őket.
Mire a lány végez, már alig vannak lent és a templom is kiürül, jócskán alkony előtt jár, amikor kilépt a templomból és elindulhat a szállására, de mindenképp sikeresnek mondhatja a kutatást, mert elég sok mindent megtudhatott az ereklyéről.*
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-30 15:33:12
Üzenet elküldve: 2021-06-30 15:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Vranglilnak fogalma sincs arról, hogy talán Zsonorha szemfülessége merő véletlen. Akár igen akár nem a kedves szavak járnak érte. A dicséret pedig meghozza a hatását, mert bájos mosollyal jutalmazza a félvér ezért.*
~ Úgy tűnik, hogy ilyen a bájos arca. Nem is rossz. ~ * Bazsalyog az orra alatt, miközben mennek lefelé a könyvtárba. A Zsémbes papon valahogy túljutnak. Vranglil nem igazán van oda érte, szóval leginkább csak figyelmen kívül hagyja. Addig kíséri az íjászt, amíg az nem talál magának egy könyvet. Ez a könyv nem éppen olyasmi, ami az ő érdeklődési körének megfelelne. Ezt szóvá is teszi, amire meglepő választ kap. Ez mind az arcára van írva, de erre aztán nem tud mit felelni.*
~ Nők. Kiszámíthatatlanok az már biztos. ~* Inkább figyelmezteti a földön ücsörgés veszélyeire. Ezt rögtön vissza is dobják neki, amire csak nevetni tud.*
- Ne is mondd! Még a hideg is kiráz tőle.* Feleli, de aztán gyorsan be is dugul, mert kicsit hangosabban fejezte ki magát, mint kellett volna. Jelzi, hogy merre lesz található és aztán magára is hagyja tudományaival. Csak néha pillant oda, de mivel ő nem olyan olvasmányt olvas, ami száraz és túlságosan tudományos, ezért hamar bele tud feledkezni. Annyira bele feledkezik, hogy hirtelen meglepi a Zsonorha azzal, hogy máris előtte terem.*
- Már itt is vagy? Nem is tudom mennyi idő telt el.* Mondja a lánynak, aki időközben mellé sétál. Ha belenéz a könyvébe, akkor egy tisztáson lantozó elf hajadont láthat az egyik oldalon. A másik meg valószínűleg a mondát írja le.*
- Ez valóban érdekes és egyben könnyed olvasmány. A tiéddel kapcsolatban nem nyilatkozhatom.* Csukja be a könyvet, majd a mogorva szerzetesre pillant, aki őket bámulja.*
- Jobb lenne inkább kint megvitatni ezt, mert az öreg már forgatja a szemeit.* Biccent felé, majd fel is áll, hogy a helyére tegye a könyvet.*
- Ha gondolod megállhatunk a Piactéren is még. Ott is akadnak könyvek meg szép csecsebecsék.* Ajánlja fel neki a lehetőséget mielőtt visszatérnének a Pegazusba. Neki édes mindegy, mert neki már nem újdonság a piac látványa. Mondjuk, ha van kivel, akkor szívesen császkál a zajos népek között, pedig nem rajong értük, de maga a vásári forgatag elvarázsolja még ezt az erdei suttyót is.*
*Vranglilnak fogalma sincs arról, hogy talán Zsonorha szemfülessége merő véletlen. Akár igen akár nem a kedves szavak járnak érte. A dicséret pedig meghozza a hatását, mert bájos mosollyal jutalmazza a félvér ezért.*
~ Úgy tűnik, hogy ilyen a bájos arca. Nem is rossz. ~ * Bazsalyog az orra alatt, miközben mennek lefelé a könyvtárba. A Zsémbes papon valahogy túljutnak. Vranglil nem igazán van oda érte, szóval leginkább csak figyelmen kívül hagyja. Addig kíséri az íjászt, amíg az nem talál magának egy könyvet. Ez a könyv nem éppen olyasmi, ami az ő érdeklődési körének megfelelne. Ezt szóvá is teszi, amire meglepő választ kap. Ez mind az arcára van írva, de erre aztán nem tud mit felelni.*
~ Nők. Kiszámíthatatlanok az már biztos. ~* Inkább figyelmezteti a földön ücsörgés veszélyeire. Ezt rögtön vissza is dobják neki, amire csak nevetni tud.*
- Ne is mondd! Még a hideg is kiráz tőle.* Feleli, de aztán gyorsan be is dugul, mert kicsit hangosabban fejezte ki magát, mint kellett volna. Jelzi, hogy merre lesz található és aztán magára is hagyja tudományaival. Csak néha pillant oda, de mivel ő nem olyan olvasmányt olvas, ami száraz és túlságosan tudományos, ezért hamar bele tud feledkezni. Annyira bele feledkezik, hogy hirtelen meglepi a Zsonorha azzal, hogy máris előtte terem.*
- Már itt is vagy? Nem is tudom mennyi idő telt el.* Mondja a lánynak, aki időközben mellé sétál. Ha belenéz a könyvébe, akkor egy tisztáson lantozó elf hajadont láthat az egyik oldalon. A másik meg valószínűleg a mondát írja le.*
- Ez valóban érdekes és egyben könnyed olvasmány. A tiéddel kapcsolatban nem nyilatkozhatom.* Csukja be a könyvet, majd a mogorva szerzetesre pillant, aki őket bámulja.*
- Jobb lenne inkább kint megvitatni ezt, mert az öreg már forgatja a szemeit.* Biccent felé, majd fel is áll, hogy a helyére tegye a könyvet.*
- Ha gondolod megállhatunk a Piactéren is még. Ott is akadnak könyvek meg szép csecsebecsék.* Ajánlja fel neki a lehetőséget mielőtt visszatérnének a Pegazusba. Neki édes mindegy, mert neki már nem újdonság a piac látványa. Mondjuk, ha van kivel, akkor szívesen császkál a zajos népek között, pedig nem rajong értük, de maga a vásári forgatag elvarázsolja még ezt az erdei suttyót is.*
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-29 12:16:15
Üzenet elküldve: 2021-06-29 12:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A könyvtár csöndje, a toll sercegése álmosítóvá válik egy idő után, ahogy az olvasás is fárasztó még gyakorlatlan szemének, egy-egy nehezebb vagy ismeretlen értelmű szónál el kell időznie és kibogoznia a mondat jelentését. Ám szerencsére munkájuk nem bizonyul fölöslegesnek.*
- Megtaláltam. - *Szólal föl lelkesen az első alkalommal, mikor véleménye szerint az amulettről talált említést. Aztán persze kiderül, hogy nem különösebben értékes ismeretek kerültek fölfedezésre, viszont ez az apró siker fölszítja benne a lelkesedést a további kutatáshoz, mert nyilvánvaló bizonyítékát találja annak, hogy van értelme a munkájuknak.
S mindig mikor már kezdene elpilledni, újabb és újabb följegyzést talál a rejtélyes ékszerről. Miután a saját kupacával végzett, a templomszolga gyűjteményének is nekifog, bár kell egy kis gondolkodás, mire átlátja a férfi jegyzeteit.*
- Nagyon köszönöm a segítségét! Meddig maradhatnak itt ezek? Vagy én meddig maradhatok? - *Kérdi, mert nem is tudja, hol járhat már az idő. Lehet nyugovóra térnének már, vagy csak kitessékelnék estére a látogatókat... Akkor holnap visszatérne.
Ha viszont van még ideje, úgy átolvassa még a maradékot.*
- Mindig mágusokat említettek az amulett használatakor. Azt hiszem, más nem is tudja használni. Mit gondol? - *Oszt meg egy következtetést, amit magában biztosnak gondol, de egyrészt vágyik a megerősítésre, másrészt hátha a férfi talált mást is.
A kutatás során azt is ellenőrizte, ha talált dátumozást, hogy az első feljegyzések az istenek előtti időkből származnak-e, vagy csak az érkezésük után került a leltárba az amulett. A templomszolga felvetése ugyanis érdekes és megéri az utánajárást.*
- Rendben, köszönöm. - *Biccent hálásan, mikor a férfi tudtára adja, hogy a további keresgéléshez már engedélyt kellene kérnie.*
- Szóljak, ha megvan az engedély? - *Kérdi bizonytalanul, mert nem leterhelni akarja a templomszolgát, csak látja rajta, hogy ő is kíváncsi és kicsit talán csalódott, hogy ma nem tudhatnak meg többet. Mivel ugyanez az érzés van benne, szeretné megadni a férfinak a lehetőséget, hogy vele együtt a végére járhasson az ügynek.*
//Könyvtár//
*A könyvtár csöndje, a toll sercegése álmosítóvá válik egy idő után, ahogy az olvasás is fárasztó még gyakorlatlan szemének, egy-egy nehezebb vagy ismeretlen értelmű szónál el kell időznie és kibogoznia a mondat jelentését. Ám szerencsére munkájuk nem bizonyul fölöslegesnek.*
- Megtaláltam. - *Szólal föl lelkesen az első alkalommal, mikor véleménye szerint az amulettről talált említést. Aztán persze kiderül, hogy nem különösebben értékes ismeretek kerültek fölfedezésre, viszont ez az apró siker fölszítja benne a lelkesedést a további kutatáshoz, mert nyilvánvaló bizonyítékát találja annak, hogy van értelme a munkájuknak.
S mindig mikor már kezdene elpilledni, újabb és újabb följegyzést talál a rejtélyes ékszerről. Miután a saját kupacával végzett, a templomszolga gyűjteményének is nekifog, bár kell egy kis gondolkodás, mire átlátja a férfi jegyzeteit.*
- Nagyon köszönöm a segítségét! Meddig maradhatnak itt ezek? Vagy én meddig maradhatok? - *Kérdi, mert nem is tudja, hol járhat már az idő. Lehet nyugovóra térnének már, vagy csak kitessékelnék estére a látogatókat... Akkor holnap visszatérne.
Ha viszont van még ideje, úgy átolvassa még a maradékot.*
- Mindig mágusokat említettek az amulett használatakor. Azt hiszem, más nem is tudja használni. Mit gondol? - *Oszt meg egy következtetést, amit magában biztosnak gondol, de egyrészt vágyik a megerősítésre, másrészt hátha a férfi talált mást is.
A kutatás során azt is ellenőrizte, ha talált dátumozást, hogy az első feljegyzések az istenek előtti időkből származnak-e, vagy csak az érkezésük után került a leltárba az amulett. A templomszolga felvetése ugyanis érdekes és megéri az utánajárást.*
- Rendben, köszönöm. - *Biccent hálásan, mikor a férfi tudtára adja, hogy a további keresgéléshez már engedélyt kellene kérnie.*
- Szóljak, ha megvan az engedély? - *Kérdi bizonytalanul, mert nem leterhelni akarja a templomszolgát, csak látja rajta, hogy ő is kíváncsi és kicsit talán csalódott, hogy ma nem tudhatnak meg többet. Mivel ugyanez az érzés van benne, szeretné megadni a férfinak a lehetőséget, hogy vele együtt a végére járhasson az ügynek.*
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:56:20
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:56:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*Garsin töprengése talán feltűnik a templomszolgának, mert megnyugtató mosollyal szólal meg, amikor a lány kifejezi bizonytalanságát az amulett isteni eredetével kapcsolatban.*
- Ugyan, semmi gond. Csak azért kérdeztem, hogy hátha akad utalás valamelyik vallási könyvben az amulettről, ha ilyen eredetű.
*Könnyedén lép túl az akadályon, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy kevéske információ áll rendelkezésükre. A támpontokat meghatározták, innen már csak kutatni kell, hogy meg legyen az eredménye a munkájuknak.
A tiltott könyvek részlege egyelőre érintetlen marad, de a templomszolga is nyilvánvalóvá tette, hogy oda csak külön engedéllyel juthatnak be és ezt egyelőre Garsin sem erőltette, ám lehet, hogy a városőrség intézőjeként még kaphatna is a megfelelő személytől ilyen engedélyt.
Ám marad a kissé unalmas kutatás, hosszú ideig csak a lapok és a papíron szántó tinta sercegése hallatszik az asztal felett. A templomszolga végtelennek tetsző türelemmel olvas és jegyzetel, hogy aztán újabb könyvet vagy tekercset emeljen el a kupacról. Garsin ennél jóval lassabban halad és más módszert is használ, de előbb egy régi leltárjegyzékben talál utalást az amulettre, majd az egyik meghiúsított szökési kísérlet jelentésében olvas érdekes feljegyzést.
"A szökési kísérlet éjfél után nem sokkal kezdődött, négy rab vett részt benne, akik egy lezárt, felszínre vezető járaton át próbálták elhagyni a büntetési intézményt. Mes Akrionoren kapitány vezetésével a börtön mágusa a Fájdalom Kövét bevetve állította meg a szökés kitervelőjét, a többi rabot az őrség könnyűszerrel érte utol és visszavitte a celláikba..."
A templomszolga papírján is egyre gyűlnek az oldalszámok és az érdekesnek talált bejegyzések jelzései és a könyvek számát is háromra szűkíti le, ám eddigre már jócskán benne járnak a délutánban. A férfi elégedetten áll fel és nyújtóztatja ki a hátát, majd mosolyogva a könyvekre mutat.*
- Szerintem ezekben fogsz találni utalásokat az amulettre.
*A jól végzett munka meghozta a gyümölcsét, valóban több olyan könyv is van, amelyben utalásokat lelnek az amulett létezésére, de inkább csak a használatáról, a bevetéséről vannak feljegyzések, a működéséről nem. Viszont Garsin is rájöhet, mindig csak varázslók használták, azaz olyanok, akik nem rendelkeznek a mágiához szükséges képességekkel, valószínűleg képtelenek használni a követ.*
- Ha többet szeretnél tudni, szerezned kell egy engedélyt, a parancsnokod vagy a főpap biztosan ír neked egyet, de anélkül ennél többet nem fogunk találni. *Sóhajt szomorúan. Érezhetően őt is érdekli az amulett már, talán tudni szeretné, hogy mi is valójában.*
//Könyvtár//
*Garsin töprengése talán feltűnik a templomszolgának, mert megnyugtató mosollyal szólal meg, amikor a lány kifejezi bizonytalanságát az amulett isteni eredetével kapcsolatban.*
- Ugyan, semmi gond. Csak azért kérdeztem, hogy hátha akad utalás valamelyik vallási könyvben az amulettről, ha ilyen eredetű.
*Könnyedén lép túl az akadályon, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy kevéske információ áll rendelkezésükre. A támpontokat meghatározták, innen már csak kutatni kell, hogy meg legyen az eredménye a munkájuknak.
A tiltott könyvek részlege egyelőre érintetlen marad, de a templomszolga is nyilvánvalóvá tette, hogy oda csak külön engedéllyel juthatnak be és ezt egyelőre Garsin sem erőltette, ám lehet, hogy a városőrség intézőjeként még kaphatna is a megfelelő személytől ilyen engedélyt.
Ám marad a kissé unalmas kutatás, hosszú ideig csak a lapok és a papíron szántó tinta sercegése hallatszik az asztal felett. A templomszolga végtelennek tetsző türelemmel olvas és jegyzetel, hogy aztán újabb könyvet vagy tekercset emeljen el a kupacról. Garsin ennél jóval lassabban halad és más módszert is használ, de előbb egy régi leltárjegyzékben talál utalást az amulettre, majd az egyik meghiúsított szökési kísérlet jelentésében olvas érdekes feljegyzést.
"A szökési kísérlet éjfél után nem sokkal kezdődött, négy rab vett részt benne, akik egy lezárt, felszínre vezető járaton át próbálták elhagyni a büntetési intézményt. Mes Akrionoren kapitány vezetésével a börtön mágusa a Fájdalom Kövét bevetve állította meg a szökés kitervelőjét, a többi rabot az őrség könnyűszerrel érte utol és visszavitte a celláikba..."
A templomszolga papírján is egyre gyűlnek az oldalszámok és az érdekesnek talált bejegyzések jelzései és a könyvek számát is háromra szűkíti le, ám eddigre már jócskán benne járnak a délutánban. A férfi elégedetten áll fel és nyújtóztatja ki a hátát, majd mosolyogva a könyvekre mutat.*
- Szerintem ezekben fogsz találni utalásokat az amulettre.
*A jól végzett munka meghozta a gyümölcsét, valóban több olyan könyv is van, amelyben utalásokat lelnek az amulett létezésére, de inkább csak a használatáról, a bevetéséről vannak feljegyzések, a működéséről nem. Viszont Garsin is rájöhet, mindig csak varázslók használták, azaz olyanok, akik nem rendelkeznek a mágiához szükséges képességekkel, valószínűleg képtelenek használni a követ.*
- Ha többet szeretnél tudni, szerezned kell egy engedélyt, a parancsnokod vagy a főpap biztosan ír neked egyet, de anélkül ennél többet nem fogunk találni. *Sóhajt szomorúan. Érezhetően őt is érdekli az amulett már, talán tudni szeretné, hogy mi is valójában.*
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-28 20:46:13
Üzenet elküldve: 2021-06-28 20:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Nem is telik el sok idő mire a vándor nekikezd az imának. Zsonorha persze az egészet végig hallgatja, és csak remélni tudja, hogy nem zavarja e meg. Mikor végez a szemeivel a lányt keresi. Elnézve úgy látszik nem igazán szerzett tudomást a közeledésről, csak amikor keresni kezdi. Meg is találja. Mikor rákérdez, Zsonorha boldogan válaszol. Így végül a választás a könyvtárra esik.*
~Hu… Nem sokon múlott, hogy teljesen más irányba kezdjek el menni, de végül örülök, hogy a lépcsőt választottam.~ *Könnyebbül meg a félvér, közben mély levegőt vesz, amit utána szép lassan ki is fúj. Azonban a helyes visszajelzés mellé egy igazán elismerő mondat hagyja el az elf száját. Zsonorha kellemesen elmosolyodik, és egy fejbillentéssel válaszol. Látszik, hogy őrül a dicséretnek, még akkor is, ha ezt csak a szerencséjének köszönheti. De esze ágába sincs elrontani a pillanatot. Jobbnak látja, ha meg sem szólal. Odaérve egy Zsémbes kisugárzású pappal találkoznak, aki nem túl udvariasan, de legalább reagál a lány köszönésére. Egy ideig együtt mennek a polcok között, míg Zsonorha érdeklődést nem kezd, mutat az egyik könyv iránt.*
- Hozzám sem áll közel, de fő a változatosság. *Jegyzik meg halkan. Vrang egy másodperc alatt a földön találja a lányt mire megjegyzést is tesz.*
-Ugyan… Rendben leszek. Én a helyedben magam miatt aggódnék. Mert, ahogy láttam annak a papnak elég fenyegető az arckifejezése. *Merev pillantásokat vet az elfre, mint aki tényleg komolyan gondolja, majd ez a merevség megszakad. Kezét a szája elé emeli és lágy mosolyt húz arcára, amit pár másodperc után levált a nevetés. Újra komolyra veszi a szót és mintha ez a kis szünet meg sem történt volna, folytatja.*
-Jó. Ha végeztem majd szólok. *Visszanéz a már kinyitott könyvbe és teljes egészével belemerül a folyóiratba. Szemével követi a betűket, miből szavak, aztán pedig egy mondat alakul. Néhol mutatóujját itt-ott ráhelyezi a lapra és vele együtt követi a szöveget. Meg is gyűlik vele a baja, hisz nincs hozzászokva ennyi tömör szöveghez. Sőt. Ahhoz sincs hozzá szokva, hogy olvasson. Csak néha szokott olvasni és azt is azért, hogy hosszabb utakon gyorsabban teljen az idő. Vagy ha egy fontos információt akart megtudni valamiről. Ez ma viszont egy kivételes alkalom. Egyszerűen puszta kíváncsiságból és élvezetből olvas. Egy röpke fél óránál nem is telik el több, mire elégnek érzi a dolgot. A könyv még mindig a kezében van, de már nem azt szemléli, hanem a bejáratnál olvasó társát.*
~Igen. Tényleg ott van ahol fél órával ezelőtt mondta.~ * Úgy látszik, élvezettel olvasgatja a verses kötegeket és a mondákat. Már készül becsukni a könyvet és oda menni hozzá. Azt mondta, ha menni szeretne csak szóljon neki, de annak ellenére nem akarja megzavarni. Azon gondolkozik, hogy lehet vár még egy kicsit és csak utána megy oda, de végül ezt az ötletet gyorsan el is veti. Óvatosan becsukja a könyvet, feláll és visszateszi a helyére, ahol találta azt. Zajtalanul odaoson társához és megáll előtte. Azt várja, hogy észrevegyék. Ha ez megtörtént lassan mellé áll és tisztességes távolságból bele néz abba amit olvas, ezzel megkezdi a párbeszédet.*
- Érdekes olvasmány. Ritkán adatik meg az a pillanat, hogy könyvet fogok a kezemben, de ezt most élveztem. *S reméli, hogy ezzel nincs egyedül. Tényleg élvezte az olvasást és úgy látszik Vrang is megtalálta a neki való könyvet. Most már csak ki kéne találni, hogy merre tovább.*
*Nem is telik el sok idő mire a vándor nekikezd az imának. Zsonorha persze az egészet végig hallgatja, és csak remélni tudja, hogy nem zavarja e meg. Mikor végez a szemeivel a lányt keresi. Elnézve úgy látszik nem igazán szerzett tudomást a közeledésről, csak amikor keresni kezdi. Meg is találja. Mikor rákérdez, Zsonorha boldogan válaszol. Így végül a választás a könyvtárra esik.*
~Hu… Nem sokon múlott, hogy teljesen más irányba kezdjek el menni, de végül örülök, hogy a lépcsőt választottam.~ *Könnyebbül meg a félvér, közben mély levegőt vesz, amit utána szép lassan ki is fúj. Azonban a helyes visszajelzés mellé egy igazán elismerő mondat hagyja el az elf száját. Zsonorha kellemesen elmosolyodik, és egy fejbillentéssel válaszol. Látszik, hogy őrül a dicséretnek, még akkor is, ha ezt csak a szerencséjének köszönheti. De esze ágába sincs elrontani a pillanatot. Jobbnak látja, ha meg sem szólal. Odaérve egy Zsémbes kisugárzású pappal találkoznak, aki nem túl udvariasan, de legalább reagál a lány köszönésére. Egy ideig együtt mennek a polcok között, míg Zsonorha érdeklődést nem kezd, mutat az egyik könyv iránt.*
- Hozzám sem áll közel, de fő a változatosság. *Jegyzik meg halkan. Vrang egy másodperc alatt a földön találja a lányt mire megjegyzést is tesz.*
-Ugyan… Rendben leszek. Én a helyedben magam miatt aggódnék. Mert, ahogy láttam annak a papnak elég fenyegető az arckifejezése. *Merev pillantásokat vet az elfre, mint aki tényleg komolyan gondolja, majd ez a merevség megszakad. Kezét a szája elé emeli és lágy mosolyt húz arcára, amit pár másodperc után levált a nevetés. Újra komolyra veszi a szót és mintha ez a kis szünet meg sem történt volna, folytatja.*
-Jó. Ha végeztem majd szólok. *Visszanéz a már kinyitott könyvbe és teljes egészével belemerül a folyóiratba. Szemével követi a betűket, miből szavak, aztán pedig egy mondat alakul. Néhol mutatóujját itt-ott ráhelyezi a lapra és vele együtt követi a szöveget. Meg is gyűlik vele a baja, hisz nincs hozzászokva ennyi tömör szöveghez. Sőt. Ahhoz sincs hozzá szokva, hogy olvasson. Csak néha szokott olvasni és azt is azért, hogy hosszabb utakon gyorsabban teljen az idő. Vagy ha egy fontos információt akart megtudni valamiről. Ez ma viszont egy kivételes alkalom. Egyszerűen puszta kíváncsiságból és élvezetből olvas. Egy röpke fél óránál nem is telik el több, mire elégnek érzi a dolgot. A könyv még mindig a kezében van, de már nem azt szemléli, hanem a bejáratnál olvasó társát.*
~Igen. Tényleg ott van ahol fél órával ezelőtt mondta.~ * Úgy látszik, élvezettel olvasgatja a verses kötegeket és a mondákat. Már készül becsukni a könyvet és oda menni hozzá. Azt mondta, ha menni szeretne csak szóljon neki, de annak ellenére nem akarja megzavarni. Azon gondolkozik, hogy lehet vár még egy kicsit és csak utána megy oda, de végül ezt az ötletet gyorsan el is veti. Óvatosan becsukja a könyvet, feláll és visszateszi a helyére, ahol találta azt. Zajtalanul odaoson társához és megáll előtte. Azt várja, hogy észrevegyék. Ha ez megtörtént lassan mellé áll és tisztességes távolságból bele néz abba amit olvas, ezzel megkezdi a párbeszédet.*
- Érdekes olvasmány. Ritkán adatik meg az a pillanat, hogy könyvet fogok a kezemben, de ezt most élveztem. *S reméli, hogy ezzel nincs egyedül. Tényleg élvezte az olvasást és úgy látszik Vrang is megtalálta a neki való könyvet. Most már csak ki kéne találni, hogy merre tovább.*
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:07:56
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A templomszolga kérdése láthatóan elgondolkodtatja, talán kicsit még nyomasztja is. Nem válaszol azonnal, mintha töprengene a felvetett eshetőségen.*
- Sajnos nem tudom. Régebbinek gondoltam ennél, de... lehet. Lehet, nem használták ezeket mindig is, csak az elmúlt néhány évben. - *Ismeri el maga előtt is, hogy ok nélkül feltételezett dolgokat. Majd eszébe jut valami.*
- Talán ha régebbi időkből találunk említést az amulettekről, akkor ezt kizárhatjuk. - *Osztja meg gondolatát. Hiszen az istenek még nincsenek olyan régóta Lanawinon, még neki magának is vannak emlékei az érkezésükről. Ha az amulettek régebbiek ennél az időnél, úgy valószínűleg nem sa'terethi eredetűek.
Azért követi a férfi pillantását a rácsokkal leválasztott részleg felé, és valóban nem esik nehezére kitalálni, hogy ott azok az olvasmányok lehetnek, amikhez külön engedély szükséges.
Mikor mindent megbeszéltek, Garsin is munkához lát. Lényegesen lassabban és szaggatottabban halad, mint a tapasztalt és olvasott templomszolga. A tartalomjegyzék létét és működését már korábbi látogatásai alkalmával fölfedezte, de neki még ezek áttekintése is időbe telik. Még nincs kitanult rendszere, így részéről azonnal belefog az első érdekesnek tűnő részlet elolvasásába, és írás helyett is többnyire az emlékezetére hagyatkozik, míg nem arról van szó, hogy a kapcsolódó feljegyzés helyét vagy egy száraz adatot kell megőrizni, mert úgy ő is a tollért nyúl és tesz magának egy jelzést a papírra, vagy fölír egy-két szót, betűt.*
//Könyvtár//
*A templomszolga kérdése láthatóan elgondolkodtatja, talán kicsit még nyomasztja is. Nem válaszol azonnal, mintha töprengene a felvetett eshetőségen.*
- Sajnos nem tudom. Régebbinek gondoltam ennél, de... lehet. Lehet, nem használták ezeket mindig is, csak az elmúlt néhány évben. - *Ismeri el maga előtt is, hogy ok nélkül feltételezett dolgokat. Majd eszébe jut valami.*
- Talán ha régebbi időkből találunk említést az amulettekről, akkor ezt kizárhatjuk. - *Osztja meg gondolatát. Hiszen az istenek még nincsenek olyan régóta Lanawinon, még neki magának is vannak emlékei az érkezésükről. Ha az amulettek régebbiek ennél az időnél, úgy valószínűleg nem sa'terethi eredetűek.
Azért követi a férfi pillantását a rácsokkal leválasztott részleg felé, és valóban nem esik nehezére kitalálni, hogy ott azok az olvasmányok lehetnek, amikhez külön engedély szükséges.
Mikor mindent megbeszéltek, Garsin is munkához lát. Lényegesen lassabban és szaggatottabban halad, mint a tapasztalt és olvasott templomszolga. A tartalomjegyzék létét és működését már korábbi látogatásai alkalmával fölfedezte, de neki még ezek áttekintése is időbe telik. Még nincs kitanult rendszere, így részéről azonnal belefog az első érdekesnek tűnő részlet elolvasásába, és írás helyett is többnyire az emlékezetére hagyatkozik, míg nem arról van szó, hogy a kapcsolódó feljegyzés helyét vagy egy száraz adatot kell megőrizni, mert úgy ő is a tollért nyúl és tesz magának egy jelzést a papírra, vagy fölír egy-két szót, betűt.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-25 17:47:17
Üzenet elküldve: 2021-06-25 17:47:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Megbeszéli a lánnyal, hogy elmegy imádkozni gyorsan. Addig elvileg megvárják. Előtte még gyertyát gyújt meg adakozik, hogy aztán neki kezdjen egyszerű kis imájának, vagyis inkább fohászának. Annyira bele merül ebbe, hogy fel sem tűnik neki, hogy közben Zsonorha csöndesen megközelíti. Amikor aztán végül felnéz és szemeivel keresni kezdi a lányt, akkor pillantja meg a közelben egy padra támaszkodva. Nem gondol ő semmire, mert valószínűleg ő is a közelben várakozott volna hasonló esetben.*
- Ó hát itt vagy!* Szólal meg és aztán félre vonul vele, hogy a Könyvtárról beszámoljon.*
- Nagyszerű! Akkor menjünk is. Ahogy mondtad oda vezet az a lépcső. Ahogy látom talpra esett vagy.* Dicséri meg, miután elindulnak. A mosolyt nem kapcsolja össze a közvetlenségével. Inkább csak annak tudja be, hogy mostanra kicsit felszabadultabb a vörös.*
~ Ahhoz képest, hogy milyen kis csöndes meg zárkózót volt, most már kezd kiengedni.~* Vele együtt sétál le a nyirkos Könyvtárba. Soha nem szerette igazán ezt a zárt nyirkos helyet. Na nem a felhalmozott tudással van neki baja, hanem ezzel a fénytelen kőkoporsóval. Nem szívesen lenne itt, mint felügyelő pap. Pedig elég hamar bele futnak egybe, akinek köszön társa, de ő csak biccent. Elég mogorvák tudnak ezek itt lent lenni. A félvért azért szorgalmasan követi, mintha csak ő vezetné. Elidőznek ugyan egy-egy könyvnél, de tartósabban nem állnak meg, amíg meg nem találja azt az olvasmányt, amit szeretne a vörös.*
- Mágia? Nem az én asztalom.* Jegyzi meg aztán csak pislog, amikor az a puszta kőre ül le.*
- Te aztán nem vagy semmi! Csak aztán fel ne fázz!* Próbálja óva inteni, de nem sokáig tervezi zavarni.*
- Én elől leszek, akad ott pár könnyed irodalmi olvasmány.* Nem is zavarja tovább. Elől egy verses könyvet vesz elő, amit régi elf műveket tartalmaz. mindig szereti olvasni az ilyesmiket. A régiek még egészen más értékrenddel bírtak, mint a mostaniak. A versek után még bele olvas pár szintén régi regébe meg mondába. Akad az is bőven az elf történelemben. Ha majd Zsonorha úgy érzi, hogy elég volt, akkor őt ott találja a bejárat közelében, ahogy ígérte, egy kis fa asztal mellett. Ha az indulásra ösztökéli, akkor becsukja a könyvet, hogy ezzel is jelezze, akár most rögtön indulhatnak is.*
* Megbeszéli a lánnyal, hogy elmegy imádkozni gyorsan. Addig elvileg megvárják. Előtte még gyertyát gyújt meg adakozik, hogy aztán neki kezdjen egyszerű kis imájának, vagyis inkább fohászának. Annyira bele merül ebbe, hogy fel sem tűnik neki, hogy közben Zsonorha csöndesen megközelíti. Amikor aztán végül felnéz és szemeivel keresni kezdi a lányt, akkor pillantja meg a közelben egy padra támaszkodva. Nem gondol ő semmire, mert valószínűleg ő is a közelben várakozott volna hasonló esetben.*
- Ó hát itt vagy!* Szólal meg és aztán félre vonul vele, hogy a Könyvtárról beszámoljon.*
- Nagyszerű! Akkor menjünk is. Ahogy mondtad oda vezet az a lépcső. Ahogy látom talpra esett vagy.* Dicséri meg, miután elindulnak. A mosolyt nem kapcsolja össze a közvetlenségével. Inkább csak annak tudja be, hogy mostanra kicsit felszabadultabb a vörös.*
~ Ahhoz képest, hogy milyen kis csöndes meg zárkózót volt, most már kezd kiengedni.~* Vele együtt sétál le a nyirkos Könyvtárba. Soha nem szerette igazán ezt a zárt nyirkos helyet. Na nem a felhalmozott tudással van neki baja, hanem ezzel a fénytelen kőkoporsóval. Nem szívesen lenne itt, mint felügyelő pap. Pedig elég hamar bele futnak egybe, akinek köszön társa, de ő csak biccent. Elég mogorvák tudnak ezek itt lent lenni. A félvért azért szorgalmasan követi, mintha csak ő vezetné. Elidőznek ugyan egy-egy könyvnél, de tartósabban nem állnak meg, amíg meg nem találja azt az olvasmányt, amit szeretne a vörös.*
- Mágia? Nem az én asztalom.* Jegyzi meg aztán csak pislog, amikor az a puszta kőre ül le.*
- Te aztán nem vagy semmi! Csak aztán fel ne fázz!* Próbálja óva inteni, de nem sokáig tervezi zavarni.*
- Én elől leszek, akad ott pár könnyed irodalmi olvasmány.* Nem is zavarja tovább. Elől egy verses könyvet vesz elő, amit régi elf műveket tartalmaz. mindig szereti olvasni az ilyesmiket. A régiek még egészen más értékrenddel bírtak, mint a mostaniak. A versek után még bele olvas pár szintén régi regébe meg mondába. Akad az is bőven az elf történelemben. Ha majd Zsonorha úgy érzi, hogy elég volt, akkor őt ott találja a bejárat közelében, ahogy ígérte, egy kis fa asztal mellett. Ha az indulásra ösztökéli, akkor becsukja a könyvet, hogy ezzel is jelezze, akár most rögtön indulhatnak is.*
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-24 19:10:27
Üzenet elküldve: 2021-06-24 19:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*A terem belül sötét csak apró gyertyák lángjai világítják be. Körbe nézve ős régi szobrokat és fából készült padokat lehet látni. A falon figyelemre méltó díszítések vannak, amin egy percre le is ragad a lány szeme. S mire észbe kap egyből arra lesz figyelmes, hogy beszélnek hozzá.*
- Rendben, akkor itt várok. Ha meg nem, akkor azt bizonyára észlelni fogja. *Igazából nem tudja, hogy hova mehetne és nem is áll szándékában elmenni, de ki tudja, hogy milyen sürgős dolog jöhet közbe ebben a pár percben. Érdeklődő figyelemmel kíséri végig az elf szavait és mozdulatait. Nem látja teljesen tisztán, hogy pontosan mi is történik a távolság és a fényviszonyok miatt. De az még kivehető, hogy gyújt egy gyertyát, ahogy azt Ő maga is mondta és rak le egy kevés aranyat is. Ez után nekikezd a rövid imának. Zsonorha halkan közelebb is oson egy picit, hogy jobban hallja a vándort. Ezt követően kezével nekitámaszkodik az egyik padnak és úgy hallgatja tovább. Nem telik el sok idő mire Vrang be is fejezi az imát és visszamegy a lányhoz, akit egyből arrébb vezet és közben le is támadja a saját eldöntött lehetőségeivel. *
- Ha már a sors idefújt szívesen megnézném a könyvtárat közelebbről. *Úgy látszik nem zavarja a vándor természetessége. Sőt kedvesen el is mosolyodik rajta. Bár megpróbál úgy tenni mintha ez a kis apróság teljesen elkerülte volna a figyelmét. *
- Gondolom arra lesz a lépcsőn lefelé. Ugye? *El is indul arra amerre mutatta. Ha Vrang úgy gondolja, hogy tud még időt szakítani akkor vele tart. A lépcsőn haladva egyre jobban csapódik rá a hideg levegő és a dohos szag. Lent a hőmérséklet sokkal hűvösebb a megszokott kinti levegőnél. Ezt Zsonorha meg is érzi egy pillanatra, amitől össze is húzza magát*
~Nahát ilyenkor igazán nem lennék hidegvérű.~ * Körbe néz a nedves falakon, a plafonig érő polcokon tele látszatra régies könyvekkel. Aztán meglátja a terem közepén lévő asztalt, mögötte pedig egy pap olvasgat valamit. Egyre közelebb lép, amit a pap is észrevesz és tekintetét egyenesen felé szegezi.*
- Üdvözletem! *köszönti meg halkan a plébánost. Elkezd lassan sétálni, közben pár helyen megáll a szeme egy-egy könyvön. Addig nézelődik, még meg nem talál egy varázslásról szóló könyvet. Leveszi a polcról és finoman belelapoz. A könyvek eléggé régies állapota miatt már feltételezhetjük, hogy nem tartja úgy a borítójuk, ahogy annak idején azt tették. Így természetes az óvatosság. A könyvet lapozgatja, miközben elkezd egyre lejjebb csúszni egészen a padlóig. Ott kényelmesen elhelyezkedik és mivel ruhái nagyrészt megfogják a hideget így a padló hűvös felszíne nem igazán zavarja. Úgy olvasgat tovább. Mikor úgy érzi már eleget olvasott és elég információt szerzett feláll és kész arra, hogy elhagyja a templomot.*
*A terem belül sötét csak apró gyertyák lángjai világítják be. Körbe nézve ős régi szobrokat és fából készült padokat lehet látni. A falon figyelemre méltó díszítések vannak, amin egy percre le is ragad a lány szeme. S mire észbe kap egyből arra lesz figyelmes, hogy beszélnek hozzá.*
- Rendben, akkor itt várok. Ha meg nem, akkor azt bizonyára észlelni fogja. *Igazából nem tudja, hogy hova mehetne és nem is áll szándékában elmenni, de ki tudja, hogy milyen sürgős dolog jöhet közbe ebben a pár percben. Érdeklődő figyelemmel kíséri végig az elf szavait és mozdulatait. Nem látja teljesen tisztán, hogy pontosan mi is történik a távolság és a fényviszonyok miatt. De az még kivehető, hogy gyújt egy gyertyát, ahogy azt Ő maga is mondta és rak le egy kevés aranyat is. Ez után nekikezd a rövid imának. Zsonorha halkan közelebb is oson egy picit, hogy jobban hallja a vándort. Ezt követően kezével nekitámaszkodik az egyik padnak és úgy hallgatja tovább. Nem telik el sok idő mire Vrang be is fejezi az imát és visszamegy a lányhoz, akit egyből arrébb vezet és közben le is támadja a saját eldöntött lehetőségeivel. *
- Ha már a sors idefújt szívesen megnézném a könyvtárat közelebbről. *Úgy látszik nem zavarja a vándor természetessége. Sőt kedvesen el is mosolyodik rajta. Bár megpróbál úgy tenni mintha ez a kis apróság teljesen elkerülte volna a figyelmét. *
- Gondolom arra lesz a lépcsőn lefelé. Ugye? *El is indul arra amerre mutatta. Ha Vrang úgy gondolja, hogy tud még időt szakítani akkor vele tart. A lépcsőn haladva egyre jobban csapódik rá a hideg levegő és a dohos szag. Lent a hőmérséklet sokkal hűvösebb a megszokott kinti levegőnél. Ezt Zsonorha meg is érzi egy pillanatra, amitől össze is húzza magát*
~Nahát ilyenkor igazán nem lennék hidegvérű.~ * Körbe néz a nedves falakon, a plafonig érő polcokon tele látszatra régies könyvekkel. Aztán meglátja a terem közepén lévő asztalt, mögötte pedig egy pap olvasgat valamit. Egyre közelebb lép, amit a pap is észrevesz és tekintetét egyenesen felé szegezi.*
- Üdvözletem! *köszönti meg halkan a plébánost. Elkezd lassan sétálni, közben pár helyen megáll a szeme egy-egy könyvön. Addig nézelődik, még meg nem talál egy varázslásról szóló könyvet. Leveszi a polcról és finoman belelapoz. A könyvek eléggé régies állapota miatt már feltételezhetjük, hogy nem tartja úgy a borítójuk, ahogy annak idején azt tették. Így természetes az óvatosság. A könyvet lapozgatja, miközben elkezd egyre lejjebb csúszni egészen a padlóig. Ott kényelmesen elhelyezkedik és mivel ruhái nagyrészt megfogják a hideget így a padló hűvös felszíne nem igazán zavarja. Úgy olvasgat tovább. Mikor úgy érzi már eleget olvasott és elég információt szerzett feláll és kész arra, hogy elhagyja a templomot.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-22 18:01:07
Üzenet elküldve: 2021-06-22 18:01:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Útjuk során a vallásra terelődik a szó, ami felháborodást vált ki végül Vranglilból. Leginkább saját magát húzza fel, és jól ki ki is dühöngi magát. Zsonorha pedig egy elég odaillő megjegyzést tesz, amire jóízűen felkacag az elf.*
- Ez nagyon találó meglátás. Méltó Teysushoz, aki mindig az arany középutat keresi.* Szavai a legkevésbé sem gúnyosak vagy ilyesmi, mert belegondolva van igazság benne. Át is térnek inkább a szertartásokra. Mire a kis beszámolóját befejezi a férfi, addigra már majdnem el is érik a monumentális épületet. Az utcák kiszélesednek, hogy a nagyobb tömegek is meg tudják közelíteni több irányból is a helyet. A látvány magáért beszél, így nem is csoda, ha társa egy pillanatra elbambul. türelmes a vándor, mert ő is így bámulta meg a templomot, amikor elsőnek pillantotta meg. Valóban tárva nyitva az ajtó, szóval amikor megindul Zsonorha, akkor ő is vele tart. A meleg kint marad, ahogy a fény is. Homályos és hűvös teremben találják magukat. Fa padsorokat lehet megpillantani, amiken elszórva egy-egy hívő imákat mormol halkan. Pár szürke csuhás szerzetest is lehet látni, akik itt szorgoskodnak. Gyertyát gyújtanak, sepregetnek, vagy éppen a hívőkkel beszélgetnek, imádkoznak. Néhány öreg szobrot is lehet itt látni, amikről rögtön szól pár szót az elf, de csak halkan.*
- Ezek itt régi mesterek szobrai, akik már nem sokat lehet tudni. Itt anno a levegő mágiát oktatták, csak az istenek érkezése óta lett ez a hely Eeyr temploma.* Céltudatosan halad a férfi az oltár felé. *
- Gyújtok egy gyertyát és elmondok egy imát. Nem tart sokáig.* Mondja és aztán a már megy is, hogy eleget tegyen ezeknek. Az oltárhoz érve le is tesz 10 aranyat EeyrMesélő (Hydra) tiszteletére
adomány gyanánt. Egy gyertyát gyújt és aztán az egyik padra leteszi magát.*
- Köszönöm, hogy vigyázol rám és bőséges zsákmánnyal látsz el. Szeretetted teljes mértékben nem érint meg, de igyekszem minél befogadóbb lenni mások irányában. Kérlek továbbra is figyelj engem oltalmazó tekintetteddel.!* Fejezi be a kis imát. Meghajtja magát és feláll, hogy megkeresse a lányt. Ha megtalálja, akkor igyekezne egy félreeső helyre hívni. Ha ez megtörténik, akkor a következőt mondja neki.*
- Van itt még lent egy könyvtár, ha érdekel, de már menni szeretnél, akkor mehetünk is.* Olyan természetesen mondja ki, hogy mehetnek mintha mindig is így lett volna. Igazából, csak tudja, hogy előbb vagy utóbb, de mind a ketten a fogadóban kötnek ki. Addig pedig biztosan vele marad még.*
* Útjuk során a vallásra terelődik a szó, ami felháborodást vált ki végül Vranglilból. Leginkább saját magát húzza fel, és jól ki ki is dühöngi magát. Zsonorha pedig egy elég odaillő megjegyzést tesz, amire jóízűen felkacag az elf.*
- Ez nagyon találó meglátás. Méltó Teysushoz, aki mindig az arany középutat keresi.* Szavai a legkevésbé sem gúnyosak vagy ilyesmi, mert belegondolva van igazság benne. Át is térnek inkább a szertartásokra. Mire a kis beszámolóját befejezi a férfi, addigra már majdnem el is érik a monumentális épületet. Az utcák kiszélesednek, hogy a nagyobb tömegek is meg tudják közelíteni több irányból is a helyet. A látvány magáért beszél, így nem is csoda, ha társa egy pillanatra elbambul. türelmes a vándor, mert ő is így bámulta meg a templomot, amikor elsőnek pillantotta meg. Valóban tárva nyitva az ajtó, szóval amikor megindul Zsonorha, akkor ő is vele tart. A meleg kint marad, ahogy a fény is. Homályos és hűvös teremben találják magukat. Fa padsorokat lehet megpillantani, amiken elszórva egy-egy hívő imákat mormol halkan. Pár szürke csuhás szerzetest is lehet látni, akik itt szorgoskodnak. Gyertyát gyújtanak, sepregetnek, vagy éppen a hívőkkel beszélgetnek, imádkoznak. Néhány öreg szobrot is lehet itt látni, amikről rögtön szól pár szót az elf, de csak halkan.*
- Ezek itt régi mesterek szobrai, akik már nem sokat lehet tudni. Itt anno a levegő mágiát oktatták, csak az istenek érkezése óta lett ez a hely Eeyr temploma.* Céltudatosan halad a férfi az oltár felé. *
- Gyújtok egy gyertyát és elmondok egy imát. Nem tart sokáig.* Mondja és aztán a már megy is, hogy eleget tegyen ezeknek. Az oltárhoz érve le is tesz 10 aranyat EeyrMesélő (Hydra) tiszteletére
adomány gyanánt. Egy gyertyát gyújt és aztán az egyik padra leteszi magát.*- Köszönöm, hogy vigyázol rám és bőséges zsákmánnyal látsz el. Szeretetted teljes mértékben nem érint meg, de igyekszem minél befogadóbb lenni mások irányában. Kérlek továbbra is figyelj engem oltalmazó tekintetteddel.!* Fejezi be a kis imát. Meghajtja magát és feláll, hogy megkeresse a lányt. Ha megtalálja, akkor igyekezne egy félreeső helyre hívni. Ha ez megtörténik, akkor a következőt mondja neki.*
- Van itt még lent egy könyvtár, ha érdekel, de már menni szeretnél, akkor mehetünk is.* Olyan természetesen mondja ki, hogy mehetnek mintha mindig is így lett volna. Igazából, csak tudja, hogy előbb vagy utóbb, de mind a ketten a fogadóban kötnek ki. Addig pedig biztosan vele marad még.*
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-20 20:42:54
Üzenet elküldve: 2021-06-20 20:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Ahogy sétálnak a kóborló gyerekekkel teli porfészek utcákon, úgy a kérdések is csak egyre gyarapodnak, a válaszokkal együtt. A lánynak is megvan a maga kérdései és véleményei a városról. Ezt kihasználva próbál többet megtudni s ha úgy adódik kérdezni is. Bár ugyan szívesen társalogna még a ló nevezetű szamár históriáról, úgy érzi annak ott van a vége és nem szükséges tovább szaporítani mással. Főleg ha társat sem mutat további érdeklődést a téma iránt. Így nem akarja erőltetni. Viszont egy érdekes megszólalása miatt sikerül megnevettetnie az elfet, amit egy kisebb sikernek könyvel el. A templom épülete már ott van a nyakukban, mikor egy kényes és zavaros téma keretében Zsonorha feszültséget vél felfedezni magában a vándort hallgatva és feltételezhetjük, hogy nem csak Ő van így vele. De megpróbál minél nyugodtabban kommunikálni.*
-Teljesen érthető, hogy védi az erdejét, de azok akik pont az ellentétét akarják nem érdemlik meg, hogy ez miatt feltüzeljük magunkat... szerintem. Igaz sosem szabad feladni, de semmi sem történik véletlenül. *Nem akar még nagyobb feszültséget kelteni, hisz még mindig a templomba tartanak. Ezt követően Vrang elmeséli az erdő szertartásait, mit Zsonorha nagy érdeklődéssel hallgat végig még akkor is ha a városi szokásokról nem is tud sokat mesélni az újoncnak. Már az utolsó mondatai végén jár mikor a templom teljes egésze feltárul előttük. A magas, stabil épület, aminek erőssége és nagysága lehidal rengeteg házat s épületet.*
~Ez lenne Eeyr Temploma amit Vrang is mesélt? Fogadni mernék, hogy talán ez a legszebb építmény itt Artheniorban.~ *Bár nem igazán ért az épületekhez és nem is tartja fontosnak ennek hangos megjegyzését mégis egy gondolatot megér. A templom ajtaja tátva nyitva áll. Azt várja, hogy belépjenek rajta és hálájukat mutassák Eeyrnek. Nem is vár felszólításra, egyből elindul befelé. Megtesz pár lépcsőfokot és a küszöbön megáll. Megnézi, hogy társa még ott van e vele, mert úgy látszik egy percre, míg a templom külső részét figyelgette megint sikerült elbambulnia.*
*Ahogy sétálnak a kóborló gyerekekkel teli porfészek utcákon, úgy a kérdések is csak egyre gyarapodnak, a válaszokkal együtt. A lánynak is megvan a maga kérdései és véleményei a városról. Ezt kihasználva próbál többet megtudni s ha úgy adódik kérdezni is. Bár ugyan szívesen társalogna még a ló nevezetű szamár históriáról, úgy érzi annak ott van a vége és nem szükséges tovább szaporítani mással. Főleg ha társat sem mutat további érdeklődést a téma iránt. Így nem akarja erőltetni. Viszont egy érdekes megszólalása miatt sikerül megnevettetnie az elfet, amit egy kisebb sikernek könyvel el. A templom épülete már ott van a nyakukban, mikor egy kényes és zavaros téma keretében Zsonorha feszültséget vél felfedezni magában a vándort hallgatva és feltételezhetjük, hogy nem csak Ő van így vele. De megpróbál minél nyugodtabban kommunikálni.*
-Teljesen érthető, hogy védi az erdejét, de azok akik pont az ellentétét akarják nem érdemlik meg, hogy ez miatt feltüzeljük magunkat... szerintem. Igaz sosem szabad feladni, de semmi sem történik véletlenül. *Nem akar még nagyobb feszültséget kelteni, hisz még mindig a templomba tartanak. Ezt követően Vrang elmeséli az erdő szertartásait, mit Zsonorha nagy érdeklődéssel hallgat végig még akkor is ha a városi szokásokról nem is tud sokat mesélni az újoncnak. Már az utolsó mondatai végén jár mikor a templom teljes egésze feltárul előttük. A magas, stabil épület, aminek erőssége és nagysága lehidal rengeteg házat s épületet.*
~Ez lenne Eeyr Temploma amit Vrang is mesélt? Fogadni mernék, hogy talán ez a legszebb építmény itt Artheniorban.~ *Bár nem igazán ért az épületekhez és nem is tartja fontosnak ennek hangos megjegyzését mégis egy gondolatot megér. A templom ajtaja tátva nyitva áll. Azt várja, hogy belépjenek rajta és hálájukat mutassák Eeyrnek. Nem is vár felszólításra, egyből elindul befelé. Megtesz pár lépcsőfokot és a küszöbön megáll. Megnézi, hogy társa még ott van e vele, mert úgy látszik egy percre, míg a templom külső részét figyelgette megint sikerült elbambulnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870