Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 185 (3681. - 3700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:24:12
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:24:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla szavain röviden elgondolkozik a lovag, utána egy mosoly keretében bólint a lány felé. *
- Nimeril eddigi szolgálatai bizonyára hatnának a parancsnok úrra, itt már csak az a kérdés, hogy akkor megbízáson leszek-e, vagy ténylegesen itt leszek.
* Gyakran előfordul, hogy a lovagot hatokra távol tartják a várostól, bár nem szándékosan, mégis gyakori számukra. A padsorok között újra körbetekint, csak remélni tudja, hogy nem zavarja a többi személyt a templomban. Nem éppen a legmegfelelőbb helyszín megbeszélésekre, de nincs bátorsága a hölgyet elhívni máshova.. *
- Mellesleg, nem csak védelmi kíséretben tudok segédkezni, gyógykészítmények készítéséhez talán még nem értek, de a növények felismeréséhez annál inkább. Terveim között szerepel, hogy gyógyító is legyek, a későbbiekben mágiát és orvoslást is szándékomban áll tanulni.
* Jobb kezét mellkasán lévő páncélzatára téve határozottan tekintettel folytatja szavait. *
- Elsődlegesen gyógyítást akarok tanulni a mágiából is, sajnos voltak helyzetek mikor szükség lett volna rá.
* Tekintete csak egy pillanatra sötétedik el, de utána újra visszatér az ártatlanul kisfiús mosolyhoz. Az új téma egy pillanatra lepi csak meg, hisz ez már a feloldottság egyik jele. Megvolt győződve róla, hogy a lányt zavarja, de most már ő maga sem tudja. ~ Óvatosan, ne beszélj túl sokat. Még a végén frászt kap tőled, jogosan! ~ *
- Volt régen szerencsém ilyen állatokat látni, ha jól tudom tejük miatt ugye?
* Néz a nőre érdeklődve, de látszik rajta, hogy bizonytalan állításában. *
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla szavain röviden elgondolkozik a lovag, utána egy mosoly keretében bólint a lány felé. *
- Nimeril eddigi szolgálatai bizonyára hatnának a parancsnok úrra, itt már csak az a kérdés, hogy akkor megbízáson leszek-e, vagy ténylegesen itt leszek.
* Gyakran előfordul, hogy a lovagot hatokra távol tartják a várostól, bár nem szándékosan, mégis gyakori számukra. A padsorok között újra körbetekint, csak remélni tudja, hogy nem zavarja a többi személyt a templomban. Nem éppen a legmegfelelőbb helyszín megbeszélésekre, de nincs bátorsága a hölgyet elhívni máshova.. *
- Mellesleg, nem csak védelmi kíséretben tudok segédkezni, gyógykészítmények készítéséhez talán még nem értek, de a növények felismeréséhez annál inkább. Terveim között szerepel, hogy gyógyító is legyek, a későbbiekben mágiát és orvoslást is szándékomban áll tanulni.
* Jobb kezét mellkasán lévő páncélzatára téve határozottan tekintettel folytatja szavait. *
- Elsődlegesen gyógyítást akarok tanulni a mágiából is, sajnos voltak helyzetek mikor szükség lett volna rá.
* Tekintete csak egy pillanatra sötétedik el, de utána újra visszatér az ártatlanul kisfiús mosolyhoz. Az új téma egy pillanatra lepi csak meg, hisz ez már a feloldottság egyik jele. Megvolt győződve róla, hogy a lányt zavarja, de most már ő maga sem tudja. ~ Óvatosan, ne beszélj túl sokat. Még a végén frászt kap tőled, jogosan! ~ *
- Volt régen szerencsém ilyen állatokat látni, ha jól tudom tejük miatt ugye?
* Néz a nőre érdeklődve, de látszik rajta, hogy bizonytalan állításában. *
3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-22 20:43:43
Üzenet elküldve: 2022-08-22 20:43:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nem szívesen zavar meg másokat elfoglaltságukban, hiszen ő sem szereti, ha zargatják. Főleg munka közben. De ez most olyan helyzet, amit ha lehet, kihasznál. Nem a szó szoros értelmében, mert kihasználni nem szokott senkit. Hogy a világ mennyire sötét és milyen irányba tart, abba most nem bonyolódik bele. Ez is, mint sok minden más, nézőpont kérdése. Leginkább. Kérdésére kap egy fél ígéretet, ami némileg megnyugtatja. Ha Nim nem talált senkit, aki megfelelő lenne a számukra, talán el tudják érni ennél a Bredoc parancsnoknál, hogy Nilevard velük jöhessen.*
- Ha másként nem, de talán írhatunk egy levelet a parancsnokának, és esetleg Gaer is szólhat pár jó szót az érdekünkben. Fontos lenne a munka, amibe belekezdtünk és megnyugtató lenne, ha egy lovag vigyázna ránk. Talán ön egyedül is képes lenne vigyázni ránk.
*Kis hízelgés, mert azért azt tudja, hogy a férfiak szeretik érezni, hogy mennyire nagyon szükség van erejükre és védelmükre.*
- Inkább egy-két hatról lenne szó szerintem. A városban nem találni olyan növényeket, amikre szükségünk lenne. Viszont van egy tevénk és szekerünk is, ami a gyorsaságunkon és az elhozott növények mennyiségén is sokat javít.
*Újságolja boldogan, hogy nemrég szert tettek egy ilyen különös jószágra. Legalábbis nem olyan szokványos ezen a vidéken a teve. Gyakrabban látni lovat vagy gwuffot. És ezzel már megint kicsivel többet mondott el, mint szerette volna. Viszont most már nem zárkózik úgy vissza magába, mint akár percekkel korábban.*
- Tudja, a teve másban is nagy segítségünkre lesz, bár ez inkább Nimeril ötlete volt.
// A világ nagy kérdései //
*Nem szívesen zavar meg másokat elfoglaltságukban, hiszen ő sem szereti, ha zargatják. Főleg munka közben. De ez most olyan helyzet, amit ha lehet, kihasznál. Nem a szó szoros értelmében, mert kihasználni nem szokott senkit. Hogy a világ mennyire sötét és milyen irányba tart, abba most nem bonyolódik bele. Ez is, mint sok minden más, nézőpont kérdése. Leginkább. Kérdésére kap egy fél ígéretet, ami némileg megnyugtatja. Ha Nim nem talált senkit, aki megfelelő lenne a számukra, talán el tudják érni ennél a Bredoc parancsnoknál, hogy Nilevard velük jöhessen.*
- Ha másként nem, de talán írhatunk egy levelet a parancsnokának, és esetleg Gaer is szólhat pár jó szót az érdekünkben. Fontos lenne a munka, amibe belekezdtünk és megnyugtató lenne, ha egy lovag vigyázna ránk. Talán ön egyedül is képes lenne vigyázni ránk.
*Kis hízelgés, mert azért azt tudja, hogy a férfiak szeretik érezni, hogy mennyire nagyon szükség van erejükre és védelmükre.*
- Inkább egy-két hatról lenne szó szerintem. A városban nem találni olyan növényeket, amikre szükségünk lenne. Viszont van egy tevénk és szekerünk is, ami a gyorsaságunkon és az elhozott növények mennyiségén is sokat javít.
*Újságolja boldogan, hogy nemrég szert tettek egy ilyen különös jószágra. Legalábbis nem olyan szokványos ezen a vidéken a teve. Gyakrabban látni lovat vagy gwuffot. És ezzel már megint kicsivel többet mondott el, mint szerette volna. Viszont most már nem zárkózik úgy vissza magába, mint akár percekkel korábban.*
- Tudja, a teve másban is nagy segítségünkre lesz, bár ez inkább Nimeril ötlete volt.
3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 21:11:27
Üzenet elküldve: 2022-08-21 21:11:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok... * Motyog tovább a lovag. * - Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő ...
* Kapja fel meglepetten fejét a nő reakciójára. *
- Sajnos az kisasszony, és a világ csak sötétebbé válik minden nappal.
* Továbbra is kezeit összekulcsolva tartva imádkozik, míg meg nem hallja az ajánlatot. Látszik rajta, hogy a lovag elgondolkozik az ajánlaton, de utána egy mosollyal fordul a lányhoz. *
- Örömömre szolgálna önöket elkísérni, de ez sajnos Bredoc parancsnoktól is függ, engedélyt kell kérnem tőle, hogy kíséretképp csatlakozhassak magukhoz.
* Mondja őszintén Nilevard, természetesen mások segítése nem áll messze tőle, de vannak olyan helyzetek, ahol nem ő dönti el, hogy kit támogat. *
- Ameddig Arthenior népét szolgálom vele örömömre szolgálna önökhöz csatlakozni, természetesen ingyen is vállalom. Kérvényezhetek talán pihenőt, pontosan hány napról lenne szó?
* Kérdezi érdeklődve, de nem követi el újra ugyanazt a hibát. Türelmesen várja meg a válaszát Tanillának. Addig is vértjén igazít egy keveset. *
// A világ nagy kérdései //
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok... * Motyog tovább a lovag. * - Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő ...
* Kapja fel meglepetten fejét a nő reakciójára. *
- Sajnos az kisasszony, és a világ csak sötétebbé válik minden nappal.
* Továbbra is kezeit összekulcsolva tartva imádkozik, míg meg nem hallja az ajánlatot. Látszik rajta, hogy a lovag elgondolkozik az ajánlaton, de utána egy mosollyal fordul a lányhoz. *
- Örömömre szolgálna önöket elkísérni, de ez sajnos Bredoc parancsnoktól is függ, engedélyt kell kérnem tőle, hogy kíséretképp csatlakozhassak magukhoz.
* Mondja őszintén Nilevard, természetesen mások segítése nem áll messze tőle, de vannak olyan helyzetek, ahol nem ő dönti el, hogy kit támogat. *
- Ameddig Arthenior népét szolgálom vele örömömre szolgálna önökhöz csatlakozni, természetesen ingyen is vállalom. Kérvényezhetek talán pihenőt, pontosan hány napról lenne szó?
* Kérdezi érdeklődve, de nem követi el újra ugyanazt a hibát. Türelmesen várja meg a válaszát Tanillának. Addig is vértjén igazít egy keveset. *
3697. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 20:31:08
Üzenet elküldve: 2022-08-21 20:31:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*A jelkép csak egy jelkép, nem garancialevél arra, hogy a hordozója nem egy álnok ember. Kevéske engedményt azért ad felé, hellyel kínálja maga mellett, még ha nem is túl közel. Nilevard kezeit összekulcsolva immár az oltár felé fordul, látva ajkainak mozgását tudja, hogy imádkozik. Ő is az oltár felé fordul, ám az ő imája szavak nélküli. Nem mélyed el túlsággal gondolataiban, s persze eléggé feltűnő jelenség az, aminek szemtanúja lesz. Valamennyi arany gazdát cserél, szó esik gyermekekről és új cipőkről. Újfent meglepődik, az ilyen adomány is ritka azért. Persze lehet ez még vezeklés is valamiért. De a pap arcát eltekintve, inkább tényleg adomány ez; méghozzá szívből jövő. Valamelyest megenyhül az arca, hajszálnyit közelebb ül a lovaghoz.*
- A jólelkűség is ritka.
*Nem szívesen zavarja meg most ő a lovagot imájában. De ha már Nimet is ismeri és az alakulat tagja, legalább rákérdez.*
- Nemsokára Nimeril és én egy kis körtúrára indulunk, gyógynövényeket akarunk begyűjteni, hogy a kertünkben termeszthessük őket. Viszont nem szívesen mennénk egymagunk. Nimeril mondta, hogy megpróbál kíséretet szerezni, nem tudom sikerült-e neki? De esetleg?
*A mondat végét lényegében nyitva hagyja; és ez a bizalmi fok nem kevés tőle.*
// A világ nagy kérdései //
*A jelkép csak egy jelkép, nem garancialevél arra, hogy a hordozója nem egy álnok ember. Kevéske engedményt azért ad felé, hellyel kínálja maga mellett, még ha nem is túl közel. Nilevard kezeit összekulcsolva immár az oltár felé fordul, látva ajkainak mozgását tudja, hogy imádkozik. Ő is az oltár felé fordul, ám az ő imája szavak nélküli. Nem mélyed el túlsággal gondolataiban, s persze eléggé feltűnő jelenség az, aminek szemtanúja lesz. Valamennyi arany gazdát cserél, szó esik gyermekekről és új cipőkről. Újfent meglepődik, az ilyen adomány is ritka azért. Persze lehet ez még vezeklés is valamiért. De a pap arcát eltekintve, inkább tényleg adomány ez; méghozzá szívből jövő. Valamelyest megenyhül az arca, hajszálnyit közelebb ül a lovaghoz.*
- A jólelkűség is ritka.
*Nem szívesen zavarja meg most ő a lovagot imájában. De ha már Nimet is ismeri és az alakulat tagja, legalább rákérdez.*
- Nemsokára Nimeril és én egy kis körtúrára indulunk, gyógynövényeket akarunk begyűjteni, hogy a kertünkben termeszthessük őket. Viszont nem szívesen mennénk egymagunk. Nimeril mondta, hogy megpróbál kíséretet szerezni, nem tudom sikerült-e neki? De esetleg?
*A mondat végét lényegében nyitva hagyja; és ez a bizalmi fok nem kevés tőle.*
3696. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:37:46
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:37:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Nilevard talán egy szószátyár, de másokat nem-igen szokott zavarni. Tanilla szűkszavúságából leveszi, hogy túlzásba vitte a kedveskedést. Még a warg alakulat jelképe sem biztos, hogy elég a bizalmat kölcsönöz. Így mikor meghallja a lány ajánlatát a helyre, arcán meglepettség tükröződik. Egy újabb biccentés keretében egy kicsit távolabb helyet foglal. A páros között könnyeden elférne egy ember, így próbálja a felesleges szószátyárkodását ellensúlyozni valahogy. *
- Köszönöm kisasszony.
* A helyzet könnyedén kellemetlenségbe fakadt a Tanilla érezhetően távolságtartó vele szemben, ami pedig nem csoda. Kezeit összekulcsolja, majd csendben folytatja az imát Eeyr úrnőhöz. Tekintetét már csak az oltár felé fordítja, nem forgolódik, nem akarja még jobban távolságra késztetni a lányt, ha már megengedte, hogy helyet foglaljon mellette. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében...
* Kezdi el halkan mormogni, hallani nem hallhatja a másik fél, de szájáról könnyedén leolvashatja az ismerős sorokat. Szerzetesek csoportja tűnik fel a templom bejáratától, majd az oltár felé vonulva kiválik tőlük egy személy. Közelebb érve láthatóvá válik, hogy a templom egyik papja, Nilevard vállára teszi a kezét és egy lágy mosoly keretében néz a férfi szemébe. *
- Áhh Nilevard, köszöntelek.
* A lovag meglepődve fordul a pap felé, hogy aztán fejét lehajtva üdvözölje a papot. *
- Eeyr hozta, atyám.
* Biccent ismét a pap felé, de utána egy vastagabb erszényt húz elő az egyik erszénytáskájának oldalából. A csuhásnak átnyújt 100 aranyat, aki egy mosoly keretében veszi el. Mesélő (Hydra) Elégedett mosollyal veregeti meg a vállát.
*
- Eeyr áldjon meg téged, a gyerekek biztosan örülni fognak az új cipőknek.
* A lovag csak egy ártatlan mosolyt húz az arcára, de utána fordul is vissza az oltár felé. Nem áll szándékában zavarni tovább a munkájában a papot. A csuhás el is tűnik szemük elől pillanatok alatt. Nilevard gyakran adományoz a gyermekek és az éhezők javára, de nem szeretné ha sokan megtudnák. A medvetermetű bizonyára kigúnyolná érte. *
// A világ nagy kérdései //
* Nilevard talán egy szószátyár, de másokat nem-igen szokott zavarni. Tanilla szűkszavúságából leveszi, hogy túlzásba vitte a kedveskedést. Még a warg alakulat jelképe sem biztos, hogy elég a bizalmat kölcsönöz. Így mikor meghallja a lány ajánlatát a helyre, arcán meglepettség tükröződik. Egy újabb biccentés keretében egy kicsit távolabb helyet foglal. A páros között könnyeden elférne egy ember, így próbálja a felesleges szószátyárkodását ellensúlyozni valahogy. *
- Köszönöm kisasszony.
* A helyzet könnyedén kellemetlenségbe fakadt a Tanilla érezhetően távolságtartó vele szemben, ami pedig nem csoda. Kezeit összekulcsolja, majd csendben folytatja az imát Eeyr úrnőhöz. Tekintetét már csak az oltár felé fordítja, nem forgolódik, nem akarja még jobban távolságra késztetni a lányt, ha már megengedte, hogy helyet foglaljon mellette. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében...
* Kezdi el halkan mormogni, hallani nem hallhatja a másik fél, de szájáról könnyedén leolvashatja az ismerős sorokat. Szerzetesek csoportja tűnik fel a templom bejáratától, majd az oltár felé vonulva kiválik tőlük egy személy. Közelebb érve láthatóvá válik, hogy a templom egyik papja, Nilevard vállára teszi a kezét és egy lágy mosoly keretében néz a férfi szemébe. *
- Áhh Nilevard, köszöntelek.
* A lovag meglepődve fordul a pap felé, hogy aztán fejét lehajtva üdvözölje a papot. *
- Eeyr hozta, atyám.
* Biccent ismét a pap felé, de utána egy vastagabb erszényt húz elő az egyik erszénytáskájának oldalából. A csuhásnak átnyújt 100 aranyat, aki egy mosoly keretében veszi el. Mesélő (Hydra) Elégedett mosollyal veregeti meg a vállát.
*- Eeyr áldjon meg téged, a gyerekek biztosan örülni fognak az új cipőknek.
* A lovag csak egy ártatlan mosolyt húz az arcára, de utána fordul is vissza az oltár felé. Nem áll szándékában zavarni tovább a munkájában a papot. A csuhás el is tűnik szemük elől pillanatok alatt. Nilevard gyakran adományoz a gyermekek és az éhezők javára, de nem szeretné ha sokan megtudnák. A medvetermetű bizonyára kigúnyolná érte. *
3695. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:54:51
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:54:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Valóban kissé okoskodónak tűnik a lovag így, de nem akad fenn ilyesmin. Az emberek egyik tulajdonsága, hogy szeretnek okosnak tűnni. Nem mindenki az, de a kivételeket jó megbecsülni. Még nem döntötte el, hogy a férfi melyik csoportba tartozik, beszélget vele. Pedig általában elzárkózik az ilyesmitől is. Nimeril nevét hallva meglepődik kissé, de nyomát sem mutatja ennek. Igaz ami igaz, kollégája mondta, hogy vannak ismerősei a Kalmárban és az alakulatnál is. Meg még sok helyen. Aprót biccent a női névre, mivel munkában és barátságban is amolyan hűséges típus, védi, amit kell. Gaer is meglepi, ennek már inkább jelét adja, hiszen látja az alakulat jelét. ~Végül is eléggé feltűnő jelenség lett a férfiből, aki egyik reggel botra támaszkodva bicegett el hozzájuk. Estére pedig már bot nélkül, szinte nyalkán járt.~*
- Igen.
*Jogos a kérdés, hogy mi is igen? Igen, a térdműtétről van szó, s igen, látja az alakulat jelét is. Furcsának tűnik neki a váratlan fordulat, amivel Nilevard bocsánatot kér tőle. Magában egyre csak hümmög. Leül vissza korábbi helyére. Nehezen bízik meg bárkiben is, férfiban pedig pláne. Az oltár felé fordul, de nem távolodik el tőle, így kicsit sandán néz rá. ~Elment az eszem.~ Dohog magában és beljebb csusszan a padon.*
- A kíváncsiságban nincs semmi rossz, csak jó határt szabjon neki az ember. Üljön le nyugodtan. Nem zavar.
*Ha leül mellé, kicsit még arrébb csusszan. Bár ő engedte, hogy leüljön mellé, azért a szokványosnál kicsit nagyobb helyet hagy kettejük között.*
- A kíváncsiság és a segítő szándék vitt erre az útra. Szerencsés vagyok, hogy Nimeril mellett dolgozhatok.
*Bár van egy tippje arra, hogy ő többet boncolt, mint a lány, de ennyiben maradtak. A Kalmárbéli vacsoránál is hagyta, hogy Nim beszéljen. A lány mellett már fel tudott oldódni.*
// A világ nagy kérdései //
*Valóban kissé okoskodónak tűnik a lovag így, de nem akad fenn ilyesmin. Az emberek egyik tulajdonsága, hogy szeretnek okosnak tűnni. Nem mindenki az, de a kivételeket jó megbecsülni. Még nem döntötte el, hogy a férfi melyik csoportba tartozik, beszélget vele. Pedig általában elzárkózik az ilyesmitől is. Nimeril nevét hallva meglepődik kissé, de nyomát sem mutatja ennek. Igaz ami igaz, kollégája mondta, hogy vannak ismerősei a Kalmárban és az alakulatnál is. Meg még sok helyen. Aprót biccent a női névre, mivel munkában és barátságban is amolyan hűséges típus, védi, amit kell. Gaer is meglepi, ennek már inkább jelét adja, hiszen látja az alakulat jelét. ~Végül is eléggé feltűnő jelenség lett a férfiből, aki egyik reggel botra támaszkodva bicegett el hozzájuk. Estére pedig már bot nélkül, szinte nyalkán járt.~*
- Igen.
*Jogos a kérdés, hogy mi is igen? Igen, a térdműtétről van szó, s igen, látja az alakulat jelét is. Furcsának tűnik neki a váratlan fordulat, amivel Nilevard bocsánatot kér tőle. Magában egyre csak hümmög. Leül vissza korábbi helyére. Nehezen bízik meg bárkiben is, férfiban pedig pláne. Az oltár felé fordul, de nem távolodik el tőle, így kicsit sandán néz rá. ~Elment az eszem.~ Dohog magában és beljebb csusszan a padon.*
- A kíváncsiságban nincs semmi rossz, csak jó határt szabjon neki az ember. Üljön le nyugodtan. Nem zavar.
*Ha leül mellé, kicsit még arrébb csusszan. Bár ő engedte, hogy leüljön mellé, azért a szokványosnál kicsit nagyobb helyet hagy kettejük között.*
- A kíváncsiság és a segítő szándék vitt erre az útra. Szerencsés vagyok, hogy Nimeril mellett dolgozhatok.
*Bár van egy tippje arra, hogy ő többet boncolt, mint a lány, de ennyiben maradtak. A Kalmárbéli vacsoránál is hagyta, hogy Nim beszéljen. A lány mellett már fel tudott oldódni.*
3694. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 17:50:46
Üzenet elküldve: 2022-08-21 17:50:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Türelmesen és nyugodtan hallgatja a hölgyet, szavait figyelmesen követi, még ha a másik félnek gyanús is. Egy könnyed mosoly keretében bólint a szülei történetére. *
- A tapasztalatot, és a kapcsolatokat meg kell becsülni, gyakran az információn, vagy éppen néhány ismerősön múlhat az ember élete, vagy éppen vagyona.
* Talán okoskodónak hangzik a lovag, de nem szokásos számára, hogy ilyen könnyeden beszélget a hölgyekkel. Templomnak hála nincs zavarban, főleg, hogy csak egy könnyed témák kerülnek fel a terítékre. *
- Csak nem Nimeril kisasszonyra gondol kegyed?
* Kérdez vissza a warg a lánytól, de még mielőtt választ adhatna bele is kezd. *
- Gaerralos Ruuhrijehr műtétjére gondol esetleg?
* Warg társával nem-igen társalgott még, de már bőséggel hallott az alakulat tagjairól, így a sérülése sem kerülte el a figyelmét. *
- A warg alakulat tagja vagyok.
* Mutat rá a páncélján a címerre, de a tabardja is rajta van a vértjén, így igazán szembetűnő. *
- Nimeril kisasszonnyal egyszer találkoztam, amikor egy Lillyss nevezetű mélységi próbált vele néhány szót tárgyalni a műtét előtt. De az intéző nagy becsben tartja a kisasszony szolgálatait, ahogyan Gaertől is meglepetésünkre sok jó dolgot osztott meg.
* Nilevard régen nagyon szószátyár alak volt, az alakulaton belül tanították meg fékezni nyelvét, de valahogy sikerült számára újfent szóáradattal elárasztani a másik felet, de hamar észbe is kap. Ajkaihoz emeli a kezét, és újra meghajol a nő előtt. *
- Jaj, elnézését kérem, hogy ily udvariatlan voltam önnel. Csak ritkán tapasztalok ilyen pozítív gondolat sorokat, ritka pillanat a mostani időszakban, hogy a kíváncsiság eluralkodik rajtam, elnézését kérem.
* Ott marad, de ezután vissza fordul az oltár felé és csak akkor szólal meg ha a másik fél újra megszólítaná. Nem akarja zavarni az újonnan megismert lányt. *
// A világ nagy kérdései //
* Türelmesen és nyugodtan hallgatja a hölgyet, szavait figyelmesen követi, még ha a másik félnek gyanús is. Egy könnyed mosoly keretében bólint a szülei történetére. *
- A tapasztalatot, és a kapcsolatokat meg kell becsülni, gyakran az információn, vagy éppen néhány ismerősön múlhat az ember élete, vagy éppen vagyona.
* Talán okoskodónak hangzik a lovag, de nem szokásos számára, hogy ilyen könnyeden beszélget a hölgyekkel. Templomnak hála nincs zavarban, főleg, hogy csak egy könnyed témák kerülnek fel a terítékre. *
- Csak nem Nimeril kisasszonyra gondol kegyed?
* Kérdez vissza a warg a lánytól, de még mielőtt választ adhatna bele is kezd. *
- Gaerralos Ruuhrijehr műtétjére gondol esetleg?
* Warg társával nem-igen társalgott még, de már bőséggel hallott az alakulat tagjairól, így a sérülése sem kerülte el a figyelmét. *
- A warg alakulat tagja vagyok.
* Mutat rá a páncélján a címerre, de a tabardja is rajta van a vértjén, így igazán szembetűnő. *
- Nimeril kisasszonnyal egyszer találkoztam, amikor egy Lillyss nevezetű mélységi próbált vele néhány szót tárgyalni a műtét előtt. De az intéző nagy becsben tartja a kisasszony szolgálatait, ahogyan Gaertől is meglepetésünkre sok jó dolgot osztott meg.
* Nilevard régen nagyon szószátyár alak volt, az alakulaton belül tanították meg fékezni nyelvét, de valahogy sikerült számára újfent szóáradattal elárasztani a másik felet, de hamar észbe is kap. Ajkaihoz emeli a kezét, és újra meghajol a nő előtt. *
- Jaj, elnézését kérem, hogy ily udvariatlan voltam önnel. Csak ritkán tapasztalok ilyen pozítív gondolat sorokat, ritka pillanat a mostani időszakban, hogy a kíváncsiság eluralkodik rajtam, elnézését kérem.
* Ott marad, de ezután vissza fordul az oltár felé és csak akkor szólal meg ha a másik fél újra megszólítaná. Nem akarja zavarni az újonnan megismert lányt. *
3693. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 17:31:36
Üzenet elküldve: 2022-08-21 17:31:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Lihanech környékén születtem, de a többi városban is jártam már. Kisebb-rövidebb ideig. De ott és Artheniorban töltöttem sok időt.
*Kissé szokatlan neki, hogy ennyire érdeklődik valaki az ő hogyléte, származása iránt. Kissé gyanús neki. Katona, ez látszik rajta. S bár sok minden változott a városban, mióta nem járt itt; az alakulat jelképét felismeri. Eeyr jele némileg megnyugtatja, meg hogy templomban vannak. De azért nem szavaz most még teljes bizalmat a férfinek.*
- A szüleim kereskedők voltak és emiatt gyakran költöztünk. Ez nálunk olyan fél évet, évet jelentett. Sokakat ismertek. Így alig pár évesen már ismertem mágusokat, vajákosokat, papokat és rendkívül nagy tudású szerzetest is. Hasznos és kalandos élet volt, de jómagam a gyógyítás iránt érdeklődöm.
*Nagyjából ennyi is lenne, amit magáról elmondana, így elsőre. De Nilevard eléggé kíváncsi alkat.*
- A városban ismerkedtem meg egy lánnyal, aki hasonló érdeklődésű, mint én. Kutatásokba kezdtünk, különféle betegségekre keresünk gyógyírt, valamint kisebb-nagyobb beavatkozásokat próbálunk kifejleszteni, amik megmenthetik az emberek életét.
*Kíváncsi, hogy erre miként reagál a férfi. Sokan nem kedvelik a fajtáját.*
- Egy törött térdet már sikerült helyre állítanunk. A férfi ismét jár, bot segítsége nélkül. Sőt, fut és szalad.
*Nem fog mindent elárulni magáról és mindarról, amit ő és Nim terveznek. Hiba lenne. Hiszen ezekről a dolgokról csak otthon beszélnek, leginkább. Útközben sem mesélt szívesen ötletéről, nehogy valaki meghallja, bajba kerülhetnének.*
// A világ nagy kérdései //
- Lihanech környékén születtem, de a többi városban is jártam már. Kisebb-rövidebb ideig. De ott és Artheniorban töltöttem sok időt.
*Kissé szokatlan neki, hogy ennyire érdeklődik valaki az ő hogyléte, származása iránt. Kissé gyanús neki. Katona, ez látszik rajta. S bár sok minden változott a városban, mióta nem járt itt; az alakulat jelképét felismeri. Eeyr jele némileg megnyugtatja, meg hogy templomban vannak. De azért nem szavaz most még teljes bizalmat a férfinek.*
- A szüleim kereskedők voltak és emiatt gyakran költöztünk. Ez nálunk olyan fél évet, évet jelentett. Sokakat ismertek. Így alig pár évesen már ismertem mágusokat, vajákosokat, papokat és rendkívül nagy tudású szerzetest is. Hasznos és kalandos élet volt, de jómagam a gyógyítás iránt érdeklődöm.
*Nagyjából ennyi is lenne, amit magáról elmondana, így elsőre. De Nilevard eléggé kíváncsi alkat.*
- A városban ismerkedtem meg egy lánnyal, aki hasonló érdeklődésű, mint én. Kutatásokba kezdtünk, különféle betegségekre keresünk gyógyírt, valamint kisebb-nagyobb beavatkozásokat próbálunk kifejleszteni, amik megmenthetik az emberek életét.
*Kíváncsi, hogy erre miként reagál a férfi. Sokan nem kedvelik a fajtáját.*
- Egy törött térdet már sikerült helyre állítanunk. A férfi ismét jár, bot segítsége nélkül. Sőt, fut és szalad.
*Nem fog mindent elárulni magáról és mindarról, amit ő és Nim terveznek. Hiba lenne. Hiszen ezekről a dolgokról csak otthon beszélnek, leginkább. Útközben sem mesélt szívesen ötletéről, nehogy valaki meghallja, bajba kerülhetnének.*
3692. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 16:54:31
Üzenet elküldve: 2022-08-21 16:54:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Akkor feltételezhetem, hogy a városból származik?
* Billenti enyhén oldalra a fejét, mások meglepetésére tényleg érdekli a lány válasza. Végre nem egy felesleges kihallgatás, hanem egy könnyed beszélgetés. Hamar meg is tudja a lánytól, hogy nem az elkeseredés hajtotta a templomba, hanem inkább valami felsőbb késztetés, amire tényleges választ nem kap, de nem is érzi szükségét. *
-Meglep a kisasszony, de mindenképp örömmel hallom, hogy egészségben és békességben tellnek a napjai.
* Hajol meg a lovag újfent a lány előtt, a páncélzatán észre veheti a lány Eeyr jelét, ahogyan a warg alakulat jelképét is. Sisakját nyugodt szívvel teszi le az egyik padra. A lovag kiengedett hajjal mutatkozik általában, ahogyan most is, arca rendezett, és szőrmentes, páncélzata fényesre sikálva. *
- Lehet, hogy furcsán hangzik, de eléggé ritka, hogy ily szavakat hallok. A legtöbb esetben kétségbe esett személyekkel találkozok a templomban.
* Tekintetéről nyugalmat és elégedettséget lehet leolvasni, már-már olyannak tűnik, mint aki tényleg azért boldog, mert másnak jól megy. *
- Meg szabad kérdezni a kisasszonyt, hogy mivel foglalkozik?
* Érdeklődve tekint továbbra is a hölgy felé, a név nem rémlik neki, de ezen egyáltalán nem csodálkozik. Alkalmanként pillantása visszatér az oltár felé, mintha tényleg azt várná, hogy Eeyr megjelenjen számára. *
- Szülei is ezzel foglalkoznak?
* Kérdezi a nőtől továbbra is kedvesen. Szavai lágyak, de határozottságot nem rejtenek magában, mintha tényleg csak szimpla kíváncsiság hajtaná Nilevardot. *
// A világ nagy kérdései //
- Akkor feltételezhetem, hogy a városból származik?
* Billenti enyhén oldalra a fejét, mások meglepetésére tényleg érdekli a lány válasza. Végre nem egy felesleges kihallgatás, hanem egy könnyed beszélgetés. Hamar meg is tudja a lánytól, hogy nem az elkeseredés hajtotta a templomba, hanem inkább valami felsőbb késztetés, amire tényleges választ nem kap, de nem is érzi szükségét. *
-Meglep a kisasszony, de mindenképp örömmel hallom, hogy egészségben és békességben tellnek a napjai.
* Hajol meg a lovag újfent a lány előtt, a páncélzatán észre veheti a lány Eeyr jelét, ahogyan a warg alakulat jelképét is. Sisakját nyugodt szívvel teszi le az egyik padra. A lovag kiengedett hajjal mutatkozik általában, ahogyan most is, arca rendezett, és szőrmentes, páncélzata fényesre sikálva. *
- Lehet, hogy furcsán hangzik, de eléggé ritka, hogy ily szavakat hallok. A legtöbb esetben kétségbe esett személyekkel találkozok a templomban.
* Tekintetéről nyugalmat és elégedettséget lehet leolvasni, már-már olyannak tűnik, mint aki tényleg azért boldog, mert másnak jól megy. *
- Meg szabad kérdezni a kisasszonyt, hogy mivel foglalkozik?
* Érdeklődve tekint továbbra is a hölgy felé, a név nem rémlik neki, de ezen egyáltalán nem csodálkozik. Alkalmanként pillantása visszatér az oltár felé, mintha tényleg azt várná, hogy Eeyr megjelenjen számára. *
- Szülei is ezzel foglalkoznak?
* Kérdezi a nőtől továbbra is kedvesen. Szavai lágyak, de határozottságot nem rejtenek magában, mintha tényleg csak szimpla kíváncsiság hajtaná Nilevardot. *
3691. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 16:12:36
Üzenet elküldve: 2022-08-21 16:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Azon kevesek, akik ismerik, tudják jól, nem bőbeszédű típus. Számára a csend megszokott és jobban is érzi magát benne, mintha nagy zsivaj venné körül. Hosszú éveket töltött el család és barátok között, magányban. Miként most is, amint ül az egyik padon a templomban és imádkozik. Furcsa. Évekkel ezelőtt még nem volt itt ez a szentély, de most nem bánja, hogy rá talált. Nim jól mondta, segítségére lesz ez a hely. Egy lovagot vesz csak észre az egész templomban. Persze a papokon kívül. De el is fordítja róla tekinteté, így nem látja, hogy most őt bámulja a másik. Ha látná is, hogy bámulják, sem nagyon zavartatná magát. Előfordul. Az már inkább meglepi, mikor a férfi immár mellette áll és megszólítja őt. Tekintete némileg meglepett, kissé zavart, s hirtelen nem is érti, mi is van most? Aztán csak eljutnak tudatáig a szavak a korábbi imán túl. Így már nem hülyén s bötén áll fel, hogy apróbb főhajtással köszöntse hívő társát.*
- Inkább mondanám nagy visszatérésnek. Nemrég érkeztem vissza ebbe a városba, látogatóban jártam.
*Feleli halkan és némileg kimérten. Hangja most még nyugodt és kellemesnek mondható. Nem az általános hűvös és tartózkodó.*
- Tanilla Arrievien. Csak így, egyszerűen.
*Nem nemesi család sarja, még ha szülei jómódú kereskedők is voltak.*
- Nem, valóban nem kapaszkodót keresek, inkább csak feltöltődöm kissé. Évek óta nem jártam itt, mint mondtam, sokáig voltam távol. Kétségbeesés és keserűség sem üldöz. Igazából, ha jól érzem, dolgosan telnek a napjaim, mióta itt vagyok. Szerencsére. Jó úton haladok, bár nem könnyűn, de jól érzem magam.
* Érezhető is rajta, hogy elégedett jelenlegi helyzetével. Lett egy barátja, otthona, ami egyben munkahely is. Tervei megvalósításához látott. Bár ez kicsit több beszéd a tőle megszokottól. Nim is csak akkor hall tőle több egymásba fűzött mondatot, mikor épp valamit megtárgyalnak és ő sorolásba kezd.*
// A világ nagy kérdései //
*Azon kevesek, akik ismerik, tudják jól, nem bőbeszédű típus. Számára a csend megszokott és jobban is érzi magát benne, mintha nagy zsivaj venné körül. Hosszú éveket töltött el család és barátok között, magányban. Miként most is, amint ül az egyik padon a templomban és imádkozik. Furcsa. Évekkel ezelőtt még nem volt itt ez a szentély, de most nem bánja, hogy rá talált. Nim jól mondta, segítségére lesz ez a hely. Egy lovagot vesz csak észre az egész templomban. Persze a papokon kívül. De el is fordítja róla tekinteté, így nem látja, hogy most őt bámulja a másik. Ha látná is, hogy bámulják, sem nagyon zavartatná magát. Előfordul. Az már inkább meglepi, mikor a férfi immár mellette áll és megszólítja őt. Tekintete némileg meglepett, kissé zavart, s hirtelen nem is érti, mi is van most? Aztán csak eljutnak tudatáig a szavak a korábbi imán túl. Így már nem hülyén s bötén áll fel, hogy apróbb főhajtással köszöntse hívő társát.*
- Inkább mondanám nagy visszatérésnek. Nemrég érkeztem vissza ebbe a városba, látogatóban jártam.
*Feleli halkan és némileg kimérten. Hangja most még nyugodt és kellemesnek mondható. Nem az általános hűvös és tartózkodó.*
- Tanilla Arrievien. Csak így, egyszerűen.
*Nem nemesi család sarja, még ha szülei jómódú kereskedők is voltak.*
- Nem, valóban nem kapaszkodót keresek, inkább csak feltöltődöm kissé. Évek óta nem jártam itt, mint mondtam, sokáig voltam távol. Kétségbeesés és keserűség sem üldöz. Igazából, ha jól érzem, dolgosan telnek a napjaim, mióta itt vagyok. Szerencsére. Jó úton haladok, bár nem könnyűn, de jól érzem magam.
* Érezhető is rajta, hogy elégedett jelenlegi helyzetével. Lett egy barátja, otthona, ami egyben munkahely is. Tervei megvalósításához látott. Bár ez kicsit több beszéd a tőle megszokottól. Nim is csak akkor hall tőle több egymásba fűzött mondatot, mikor épp valamit megtárgyalnak és ő sorolásba kezd.*
3690. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 11:01:43
Üzenet elküldve: 2022-08-21 11:01:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Féltérden némán tekinget kőrbe a padsorok között. Szíve természeténél fogva tiszta. Ha gyilkolnia kellett egy megbízás alatt, azt is teljes határozottsággal tette, hisz az ő keze csak a bűnösökre sújt le.
Nem sok személyt lát a templom falain belül, de nem is szokta zavartatni magát rajtuk.
Egy pillanatra megakad a szeme egy copfos lányon, ki két bőrszalaggal zabolázta meg tincseit, a terem falain belül nehéz kivenni pontosan bármit is, de a fehér tunikát még sikerül megfigyelnie a lányon, természetesen utána gyorsan fordítja vissza a tekintetét, hogy nehogy a másik észre vegye a kíváncsiskodó tekintetét. Volt már rá példa, hogy a templom falain belül szólították meg őt, és természetesen nem csak a papok.
Büszkén kihúzva áll fel a padsorok között, és egy utolsó fejhajtás keretében hálát rebeg, hogy tüdejét, még mindig bőszen megtöltheti az életet adó levegővel. *
- Üdvözletem a kisasszonynak. A nevem Nilevard Demingen Sethvar, Demingen család fiatalabbik sarja. Még nem láttam itt, csak nem egy másik városból érkezett hívőhöz van szerencsém?
* Hajol meg köszöntés közben, nem szokása ismeretleneket megszólítani, de a kíváncsisága felülírja személyiségét. A lovag sisakját hóna alá teszi, mintha indulni készülne, de közben kíváncsian hallgatja a lány válaszát. *
- A legtöbb itt lévőn elkeseredést pillantok meg, de önön nem veszek észre hasonlót. Gyakran azt tapasztalom, hogy az emberek elkeseredésükben kapaszkodnak a hittbe. Természetesen, ez nem mindenkire vonatkozik.
* Biccent határozottan, hisz ő soha nem elkeseredésből volt jelen a templomban, a tudás, és az emberek segítése mindig is elsődleges szempont volt számára. *
// A világ nagy kérdései //
* Féltérden némán tekinget kőrbe a padsorok között. Szíve természeténél fogva tiszta. Ha gyilkolnia kellett egy megbízás alatt, azt is teljes határozottsággal tette, hisz az ő keze csak a bűnösökre sújt le.
Nem sok személyt lát a templom falain belül, de nem is szokta zavartatni magát rajtuk.
Egy pillanatra megakad a szeme egy copfos lányon, ki két bőrszalaggal zabolázta meg tincseit, a terem falain belül nehéz kivenni pontosan bármit is, de a fehér tunikát még sikerül megfigyelnie a lányon, természetesen utána gyorsan fordítja vissza a tekintetét, hogy nehogy a másik észre vegye a kíváncsiskodó tekintetét. Volt már rá példa, hogy a templom falain belül szólították meg őt, és természetesen nem csak a papok.
Büszkén kihúzva áll fel a padsorok között, és egy utolsó fejhajtás keretében hálát rebeg, hogy tüdejét, még mindig bőszen megtöltheti az életet adó levegővel. *
- Üdvözletem a kisasszonynak. A nevem Nilevard Demingen Sethvar, Demingen család fiatalabbik sarja. Még nem láttam itt, csak nem egy másik városból érkezett hívőhöz van szerencsém?
* Hajol meg köszöntés közben, nem szokása ismeretleneket megszólítani, de a kíváncsisága felülírja személyiségét. A lovag sisakját hóna alá teszi, mintha indulni készülne, de közben kíváncsian hallgatja a lány válaszát. *
- A legtöbb itt lévőn elkeseredést pillantok meg, de önön nem veszek észre hasonlót. Gyakran azt tapasztalom, hogy az emberek elkeseredésükben kapaszkodnak a hittbe. Természetesen, ez nem mindenkire vonatkozik.
* Biccent határozottan, hisz ő soha nem elkeseredésből volt jelen a templomban, a tudás, és az emberek segítése mindig is elsődleges szempont volt számára. *
3689. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:55:40
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Sok év kihagyása után látogat el ismét a Templomba. Igaz, már jó ideje annak, hogy újra Artheniorban van; de most sikerült időt találnia arra, hogy felkeresse ezt a helyet is. Mondhatni nagy szerencséje volt azzal, hogy Nimeril és ő találkoztak. Belépője sem akármilyen volt. A rezidencia ajtajának átlépése után percekkel már térdet műtött. Erős kezdés után szerencsés folytatás volt, szinte percek alatt lelt otthonra, munkára és egy olyan barátra, akivel rokonlelkek. Nim és ő a gyógyítás, kísérletezés megszállottjának mondhatók. Nem elvakul, s nem is vakbuzgó módon, de idejük javát a tervezgetés és megvalósítás köti le. Gyógynövényekkel és mérgekkel is fognak kísérletezni. Igazából nagyon sok tervük van. Épp emiatt, is, jött most el a Templomba. Noha tudja, hogy Nim véleménye egész pontosan mi is erről; de ez már az ő magánügye. Kevés számú kimenős ruháinak egyikében; ami nem foltos, koszos; szakadt; tehát munkához való; átlépi a Templom szélesre tárt kapuját. A kellemes meleg időre való tekintettel könnyű barna cipőt vett fel. Sötétzöld nadrágot és fehér tunikát, ami jótékonyan rejti vékony alakját. Fekete haját két vaskos, de laza fonatban fogta össze, egy-egy bőrszalaggal. Arcát kicsit megkapta a nap, mikor a kertben dolgozott. A benti derengő fényben alig- alig lehet kivenni a dolgok pontos formáját. Kissé szoknia kell az itteni viszonyokat, de kékjei hamar hozzászoknak a félhomályhoz. Pihentetőbb is a szemnek. Előrébb lépdelve leül az egyik padra, akaratlanul is egy ablak alá. A rajta beszűrődő fény sugara átvilágít kissé kócos haján. Csendben nézelődni kezd. Igen, évek teltek el, mikor utoljára itt járt. Azután nem sokkal elutazott. Ideje visszarázódnia az itteni életbe, megismernie újra a várost, hiszen annyit változott az arca. Érdeklődő pillantásai egy igencsak felpáncélozott férfit mustrálnak. Katona lehet, efelől semmi kétsége. Az ő padjával szomszédosan ül, halkan imádkozik. Eeyr nevét hallva már tudja, hívő társra talált. Igaz, ő nem járt oly gyakran templomba, s nem is nagyon hallotta még senki, ahogy imádkozik. Az ilyesmit csendben, magában ejti meg. Szelíd mosoly tűnik fel arcán. Mert amúgy szinte kifürkészhetetlen, mire is gondolhat éppen. Visszafordul, s kezeit összekulcsolva a megannyi napkeltére gondol, amit látott eddigi évei alatt. Az élet, a színek sokaságának ébredésére, az új kezdetre. Az illatokra és érzésekre, amiket ezek a napkelték hoztak magukkal. Az ébredéskori első nyújtózkodásra a friss és ropogós paplan alatt, mintha a test is ébredne.*
// A világ nagy kérdései //
*Sok év kihagyása után látogat el ismét a Templomba. Igaz, már jó ideje annak, hogy újra Artheniorban van; de most sikerült időt találnia arra, hogy felkeresse ezt a helyet is. Mondhatni nagy szerencséje volt azzal, hogy Nimeril és ő találkoztak. Belépője sem akármilyen volt. A rezidencia ajtajának átlépése után percekkel már térdet műtött. Erős kezdés után szerencsés folytatás volt, szinte percek alatt lelt otthonra, munkára és egy olyan barátra, akivel rokonlelkek. Nim és ő a gyógyítás, kísérletezés megszállottjának mondhatók. Nem elvakul, s nem is vakbuzgó módon, de idejük javát a tervezgetés és megvalósítás köti le. Gyógynövényekkel és mérgekkel is fognak kísérletezni. Igazából nagyon sok tervük van. Épp emiatt, is, jött most el a Templomba. Noha tudja, hogy Nim véleménye egész pontosan mi is erről; de ez már az ő magánügye. Kevés számú kimenős ruháinak egyikében; ami nem foltos, koszos; szakadt; tehát munkához való; átlépi a Templom szélesre tárt kapuját. A kellemes meleg időre való tekintettel könnyű barna cipőt vett fel. Sötétzöld nadrágot és fehér tunikát, ami jótékonyan rejti vékony alakját. Fekete haját két vaskos, de laza fonatban fogta össze, egy-egy bőrszalaggal. Arcát kicsit megkapta a nap, mikor a kertben dolgozott. A benti derengő fényben alig- alig lehet kivenni a dolgok pontos formáját. Kissé szoknia kell az itteni viszonyokat, de kékjei hamar hozzászoknak a félhomályhoz. Pihentetőbb is a szemnek. Előrébb lépdelve leül az egyik padra, akaratlanul is egy ablak alá. A rajta beszűrődő fény sugara átvilágít kissé kócos haján. Csendben nézelődni kezd. Igen, évek teltek el, mikor utoljára itt járt. Azután nem sokkal elutazott. Ideje visszarázódnia az itteni életbe, megismernie újra a várost, hiszen annyit változott az arca. Érdeklődő pillantásai egy igencsak felpáncélozott férfit mustrálnak. Katona lehet, efelől semmi kétsége. Az ő padjával szomszédosan ül, halkan imádkozik. Eeyr nevét hallva már tudja, hívő társra talált. Igaz, ő nem járt oly gyakran templomba, s nem is nagyon hallotta még senki, ahogy imádkozik. Az ilyesmit csendben, magában ejti meg. Szelíd mosoly tűnik fel arcán. Mert amúgy szinte kifürkészhetetlen, mire is gondolhat éppen. Visszafordul, s kezeit összekulcsolva a megannyi napkeltére gondol, amit látott eddigi évei alatt. Az élet, a színek sokaságának ébredésére, az új kezdetre. Az illatokra és érzésekre, amiket ezek a napkelték hoztak magukkal. Az ébredéskori első nyújtózkodásra a friss és ropogós paplan alatt, mintha a test is ébredne.*
3688. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-20 19:22:48
Üzenet elküldve: 2022-08-20 19:22:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Hosszú fárasztó napjai voltak az utóbbi időben a lovagnak. A temetőt már utólag végig járta, hogy körözött társával kapcsolatban kutasson. ~ Nem is értem, hogy miért gondoltam rá, hogy a temetőben van. ~ Lép be újra a templomba, hogy utána a papnak egy illendő biccentés keretében köszönjön. '' Eeyr fényében. '' *
- Üdvözlöm atyám.
* A pap tudomást véve róla zökken ki az imádtságból, Nilevard gyakran jár templomba, hogy ha éppen teheti. Egy valami tarthatja csak a tudás bölcsőjétől távol, az pedig a megbízások hada. A warg alakulatnál gyakran kap hetekre is feladatot, így az első dolga a templom látogatása, amint vissza tér a városba.
A padsorok között halkan próbál haladni kifényesített páncélzatában, hogy aztán imára fűzze össze kezét.
Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Nilevard szokásához híven fényes páncélzatában mutatkozik, sisakját pedig csak könnyedén maga mellé teszi a padra. *
// A világ nagy kérdései //
* Hosszú fárasztó napjai voltak az utóbbi időben a lovagnak. A temetőt már utólag végig járta, hogy körözött társával kapcsolatban kutasson. ~ Nem is értem, hogy miért gondoltam rá, hogy a temetőben van. ~ Lép be újra a templomba, hogy utána a papnak egy illendő biccentés keretében köszönjön. '' Eeyr fényében. '' *
- Üdvözlöm atyám.
* A pap tudomást véve róla zökken ki az imádtságból, Nilevard gyakran jár templomba, hogy ha éppen teheti. Egy valami tarthatja csak a tudás bölcsőjétől távol, az pedig a megbízások hada. A warg alakulatnál gyakran kap hetekre is feladatot, így az első dolga a templom látogatása, amint vissza tér a városba.
A padsorok között halkan próbál haladni kifényesített páncélzatában, hogy aztán imára fűzze össze kezét.
Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Nilevard szokásához híven fényes páncélzatában mutatkozik, sisakját pedig csak könnyedén maga mellé teszi a padra. *
3687. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:07:17
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Ailease, Sygphie//
*Sygphie nem hallja, hogy a baltás utánairamodik-e. A fülében a saját pumpáló vére dobol. Túl. Kell. Élni. ~ A Templom biztonság. ~ Lélekszakadva hagyja maga mögött a Polgárnegyed házait, űzött vadként rohan át a templomkerten, két lépéssel tudja le a lépcsőt, végül egész súlyát bevetve tépné fel a súlyos kaput. Óráknak tűnik az a néhány pillanat, amíg a vaspántok nyikorgásától kísérve megmozdulnak az ajtószárnyak. Nem mer hátranézni, biztosra veszi, hogy a villás nyelv és tulajdonosa csak egy lépésre lehet mögötte. Még akkor is, amikor rádöbben, hogy nem történik semmi. Nem érzi a hátában a baltát, sem a férfi kezét a vállán. Összeszorított fogakkal bújik át a résen, amint elég nagyra nyílik a kapu... ~ A Templom biztonság. ~ Megérkezett. Élve. Idebent már nem érheti baj, érzi. Csak most fordul meg először, amióta futásnak eredt. Behajtja maga mögött a kaput. A résen nem mer kinézni, mert még mindig abban a hitben van, hogy ott áll előtte az üldözője, megmagyarázhatatlan módon mégsem fél attól, hogy az épületbe is követné. Azon, hogy ki hogyan jut majd, ráér gondolkodni.*
*Két-három lépést tesz meg a Templom belseje felé, amikor térdre esik a kőpadlón. Kapkodja a levegőt, a lábai úgy remegnek, hogy meg sem próbál még felállni. Hallja a saját lélegzetét. Még... Mindig... Nehéz... De már... Lassul... Felemeli a fejét. A szeme kezdi megszokni a félhomályt. A gyertyák fényét megnyugtatónak találja.*
~ Mit keresek itt? Hogy kerülök ide? Gwynestra miatt vagy ez a szörnyeteg? ~ *Lassacskán levegőhöz jut, felegyenesedik, nyugtázza, hogy mégis elbírja a lába. A léptei kopogása kíséri végig a padok között egyenesen az oltárig. Ellenáll a kísértésnek, hogy megérintse. Hirtelen nagyon elveszettnek érzi magát. Kétely szállja meg, hogy van-e bármi keresnivalója Eeyr színe előtt.*
- Köszönöm a kegyet, hogy itt állhatok előtted. *Halkan beszél, viszhang sincs, hiszen a szavai nem jutnak el a távoli falakig. Furcsa nyugalom terjed szét benne.* Köszönöm a bölcsességedet, amiért Gwynestrát elküldted értem. ~ Bárhol legyen is, remélem, vigyázol rá. ~ Köszönöm a végtelen szeretetet. *Fokozatosan eltűnik az érzés, hogy magában beszél. Egyre erősebben érzi, hogy Eeyr hallja, amit mond.* Köszönöm, hogy jobbá teszed a világot. Köszönöm, hogy felnyitod a szemem a jóra. Köszönöm... *Elfogynak a szavak. A szíve imádkozik tovább, és úgy érzi, eltelik a hétsugarú nap fényével. Egy könnycsepp gurul le az arcán. Sygphie nagyon is jó helyen jár.*
//Ailease, Sygphie//
*Sygphie nem hallja, hogy a baltás utánairamodik-e. A fülében a saját pumpáló vére dobol. Túl. Kell. Élni. ~ A Templom biztonság. ~ Lélekszakadva hagyja maga mögött a Polgárnegyed házait, űzött vadként rohan át a templomkerten, két lépéssel tudja le a lépcsőt, végül egész súlyát bevetve tépné fel a súlyos kaput. Óráknak tűnik az a néhány pillanat, amíg a vaspántok nyikorgásától kísérve megmozdulnak az ajtószárnyak. Nem mer hátranézni, biztosra veszi, hogy a villás nyelv és tulajdonosa csak egy lépésre lehet mögötte. Még akkor is, amikor rádöbben, hogy nem történik semmi. Nem érzi a hátában a baltát, sem a férfi kezét a vállán. Összeszorított fogakkal bújik át a résen, amint elég nagyra nyílik a kapu... ~ A Templom biztonság. ~ Megérkezett. Élve. Idebent már nem érheti baj, érzi. Csak most fordul meg először, amióta futásnak eredt. Behajtja maga mögött a kaput. A résen nem mer kinézni, mert még mindig abban a hitben van, hogy ott áll előtte az üldözője, megmagyarázhatatlan módon mégsem fél attól, hogy az épületbe is követné. Azon, hogy ki hogyan jut majd, ráér gondolkodni.*
*Két-három lépést tesz meg a Templom belseje felé, amikor térdre esik a kőpadlón. Kapkodja a levegőt, a lábai úgy remegnek, hogy meg sem próbál még felállni. Hallja a saját lélegzetét. Még... Mindig... Nehéz... De már... Lassul... Felemeli a fejét. A szeme kezdi megszokni a félhomályt. A gyertyák fényét megnyugtatónak találja.*
~ Mit keresek itt? Hogy kerülök ide? Gwynestra miatt vagy ez a szörnyeteg? ~ *Lassacskán levegőhöz jut, felegyenesedik, nyugtázza, hogy mégis elbírja a lába. A léptei kopogása kíséri végig a padok között egyenesen az oltárig. Ellenáll a kísértésnek, hogy megérintse. Hirtelen nagyon elveszettnek érzi magát. Kétely szállja meg, hogy van-e bármi keresnivalója Eeyr színe előtt.*
- Köszönöm a kegyet, hogy itt állhatok előtted. *Halkan beszél, viszhang sincs, hiszen a szavai nem jutnak el a távoli falakig. Furcsa nyugalom terjed szét benne.* Köszönöm a bölcsességedet, amiért Gwynestrát elküldted értem. ~ Bárhol legyen is, remélem, vigyázol rá. ~ Köszönöm a végtelen szeretetet. *Fokozatosan eltűnik az érzés, hogy magában beszél. Egyre erősebben érzi, hogy Eeyr hallja, amit mond.* Köszönöm, hogy jobbá teszed a világot. Köszönöm, hogy felnyitod a szemem a jóra. Köszönöm... *Elfogynak a szavak. A szíve imádkozik tovább, és úgy érzi, eltelik a hétsugarú nap fényével. Egy könnycsepp gurul le az arcán. Sygphie nagyon is jó helyen jár.*
3686. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-05-31 15:39:10
Üzenet elküldve: 2022-05-31 15:39:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A legkisebb egység, és az értelem//
*El is jut a telemphoz, ami egyből le is nyűgözi az apróságot a látvány. Már volt itt a szüleivel, de most minden más, mikor egy monumentális épület előtt áll, mintha minden szem rászegeződne, mégis mikor csinál valami rosszat. Nyel is egy nagyot, hisz minden porcikájával azon van, nehogy felhívja magára a figyelmet. Nem szeretne bajba kerülni, de persze nem is törekszik a kislány. Először csak kívülről kukucskál be, hiába várja tárt karokkal a faajtó. Egyből meg pillantja a csarnok közepén a kőoltárt. Néhányan tiszteletüket is teszik előtte, mielőtt tovább indulnának, akár az elhunyt szeretteikhez vagy csak erőt merítettek a mai napjukhoz. Miközben bámészkodik befelé, egy félelf jelenik.*
- Szabad lesz?
*Pont a bejárat közepén álldigál a kislány, emiatt egyeseknek az útjában van.*
- JAJ! Mélységesen sajnálom.
*Túlságosan is kizárta a külvilágot, és figyelmetlenségében másokat akadályozott, viszont amilyen gyorsan csak lehet eleget is tesz, hogy tovább engedje a férfit.*
- Nem szeretnél inkább te is betérni?
*Azt várta, hogy megint jól megszidják, de csak egy kedves mosoly van a félvér arcán. Cassimya csak némán bólogat, miközben a kezét összefonja, a szárnyait pedig leengedi. Mindenhol gyertyák égnek, amiknek a táncát egyből meg is nézi a kislány, mikor a férfihez akarna fordulni, annak hűlt helyét találja. Elképzelhető, hogy fontos tennivalója emiatt nincs ideje szórakoztatni másokat, bár ennek a helyszínnek talán nem is ez a célja, hanem, hogy megtalálják a saját útjukat. Szép lassan padról padra, míg el nem ér egy kis faajtóhoz, ahol egy könyvtár várja az apróságot.*
- Hűűű! *Majd hirtelen elkezd köhögni, mert úgy néz ki a portalanítás fogálmát nem ismerik az itteniek. A könyvtáros mordul is egyet, hogy nem kéne megzavarni a szentcsendet, mert a hangoskodással csak zavarja a békét.*
- Bocsánat... *Mondja halkan, utána, mintha mi sem történt volna elkezdi vizsgálni a polcok tartalmait. Hátha talál valami érdekeset.*
*El is jut a telemphoz, ami egyből le is nyűgözi az apróságot a látvány. Már volt itt a szüleivel, de most minden más, mikor egy monumentális épület előtt áll, mintha minden szem rászegeződne, mégis mikor csinál valami rosszat. Nyel is egy nagyot, hisz minden porcikájával azon van, nehogy felhívja magára a figyelmet. Nem szeretne bajba kerülni, de persze nem is törekszik a kislány. Először csak kívülről kukucskál be, hiába várja tárt karokkal a faajtó. Egyből meg pillantja a csarnok közepén a kőoltárt. Néhányan tiszteletüket is teszik előtte, mielőtt tovább indulnának, akár az elhunyt szeretteikhez vagy csak erőt merítettek a mai napjukhoz. Miközben bámészkodik befelé, egy félelf jelenik.*
- Szabad lesz?
*Pont a bejárat közepén álldigál a kislány, emiatt egyeseknek az útjában van.*
- JAJ! Mélységesen sajnálom.
*Túlságosan is kizárta a külvilágot, és figyelmetlenségében másokat akadályozott, viszont amilyen gyorsan csak lehet eleget is tesz, hogy tovább engedje a férfit.*
- Nem szeretnél inkább te is betérni?
*Azt várta, hogy megint jól megszidják, de csak egy kedves mosoly van a félvér arcán. Cassimya csak némán bólogat, miközben a kezét összefonja, a szárnyait pedig leengedi. Mindenhol gyertyák égnek, amiknek a táncát egyből meg is nézi a kislány, mikor a férfihez akarna fordulni, annak hűlt helyét találja. Elképzelhető, hogy fontos tennivalója emiatt nincs ideje szórakoztatni másokat, bár ennek a helyszínnek talán nem is ez a célja, hanem, hogy megtalálják a saját útjukat. Szép lassan padról padra, míg el nem ér egy kis faajtóhoz, ahol egy könyvtár várja az apróságot.*
- Hűűű! *Majd hirtelen elkezd köhögni, mert úgy néz ki a portalanítás fogálmát nem ismerik az itteniek. A könyvtáros mordul is egyet, hogy nem kéne megzavarni a szentcsendet, mert a hangoskodással csak zavarja a békét.*
- Bocsánat... *Mondja halkan, utána, mintha mi sem történt volna elkezdi vizsgálni a polcok tartalmait. Hátha talál valami érdekeset.*
3685. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:55:13
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:55:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A mai napját a Templomnál kezdi, hogy lerója a tiszteletét az istennő előtt. Fontosnak tartja imádsággal mindennap emlékeztetni magát az entitásnak tett esküjére, hogy ezzel is megerősítse az akaratát a jóság és a fény útja felé.*
- Hét sugarú nap, kinek a tűz és a fény követi minden lépését... segíts meg minket a hétköznapjaink során! Adj erőt és bölcsességet, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között! Mikor segítünk másoknak, a kezünk a te kezeddé, a mosolyunk a te mosolyoddá váljon! *Szavait térdelve suttogja a kőoltártól nem is olyan távol. Az ima után még ott marad néhány percig és végig gondolja a napi teendőit, majd feláll és egy mély meghajlást követően távozik.*
- Hét sugarú nap, kinek a tűz és a fény követi minden lépését... segíts meg minket a hétköznapjaink során! Adj erőt és bölcsességet, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között! Mikor segítünk másoknak, a kezünk a te kezeddé, a mosolyunk a te mosolyoddá váljon! *Szavait térdelve suttogja a kőoltártól nem is olyan távol. Az ima után még ott marad néhány percig és végig gondolja a napi teendőit, majd feláll és egy mély meghajlást követően távozik.*
3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:39:51
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:39:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az elmúlt napokban rengeteget dolgozott és utazott, most szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ezt a lehető legjobban a templomi könyvtárban tudja megtenni. Nagyon szeret ide eljönni, mert saját könyvvel sajnos nem igazán rendelkezik. Rengeteg érdekes írást találhat itt az alkímiáról, a növényekről, a mágiáról és a vallásokról. Sok-sok olyan témakör, amikről akár órákon keresztül tudna olvasgatni, ha lehetne. Nem egyszer aludt már el egy könyv vagy egy tekercs felett, amit bár rendkívül kellemetlennek tart, elég megszokott az ide járók körében. Hiába, a tanulás egy rendkívül fárasztó és időigényes dolog.*
3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-21 12:05:13
Üzenet elküldve: 2022-04-21 12:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*A piacot megkerülve jutnak el a templom előtti térre. Az erdőmélyi elfben vegyes érzelmeket vált ki az épület látványa. A lázadás alatt itt vívta meg első csatáját Sa'Tereth-tel akkori társai oldalán. Akkor kapta a felsőtestét borító fekete rajzolatot a bőrére és akkor halt meg először, amikor az a fekete halálmadár a mellkasába fúrta magát.
A szentélyben, a meghasadt oltár előtt a sötétség majdnem elnyelte őt és Hanlorent, akkor megmerítkeztek benne és azután találkoztak a fehér csuhás Sa'Tereth-tel, aki megígérte nekik, hogy találkoznak még. Az erdőmélyi kaland után a Vérúr biztosan nem kedvelte meg őt jobban, ám nem is arra hajt. És Erdőmélye beszennyezése után megfogadta, hogy írtani fogja Sa'Tereth minden megnyilvánulását, legyen az szörny, pap vagy próféta. Ez az ő küldetése.
A lépcsőn felsétálva nem törődik a papok és szerzetesek pillantásával. Aki felismeri a sok kosz és sár alatt, az tudni fogja, kivel áll szemben. Nem kíván ő különleges bánásmódot, katona csak, lesújtó ököl, a Fákban Lakó, Eeyr fényes kardja, egyszerű szolga, még ha prófétának is mondják.*
- Megyek, beszélek az atyával. Addig várjatok itt és ne kószáljatok el. *Fordul már odabent a kettős felé halk hangon.*
- Sietek, addig ne csináljatok bajt. Ha végeztünk, indulunk a fogadóba. *Mondja még Nievnek, ahogy megsimítja az arcát. Fáradtak, éhesek és koszosak, de ennyit még ki kell bírni, mielőtt pihenhetnek.*
- Ez legyen nálad. *Túr bele a zsákjába, hogy egy nagyobb pénzesszütyőt adjon át Nievesha del Ventusnak, van benne vagy 4000 arany.*
- Vigyázz rá, ebből veszünk sütit. *Mosolyog a lányra, majd indul is, hogy a sekrestyésben megkeresse Arenih-et vagy valakit, aki illetékes lehet a témában. Igyekszik gyors és lényegretörő lenni. Neki is tele van már a töke azzal, hogy koszos, büdös és éhes. Ezt a három dolgot később egyben kívánja megoldani majd a fogadóban. Talán egy kupicával is megiszik majd.
Amint végez, bár beletelik egy fertályórába is, visszatér a kettőshöz és reméli, hogy nem haltak éhen közben.*
- Mehetünk. *Mosolyog Nieveshára és Rírionra, hogy végre elindulhassanak a fogadó felé, ahol a sütemény, az étel és egy nagy dézsa forróvíz várja őket remélhetően.*
*A piacot megkerülve jutnak el a templom előtti térre. Az erdőmélyi elfben vegyes érzelmeket vált ki az épület látványa. A lázadás alatt itt vívta meg első csatáját Sa'Tereth-tel akkori társai oldalán. Akkor kapta a felsőtestét borító fekete rajzolatot a bőrére és akkor halt meg először, amikor az a fekete halálmadár a mellkasába fúrta magát.
A szentélyben, a meghasadt oltár előtt a sötétség majdnem elnyelte őt és Hanlorent, akkor megmerítkeztek benne és azután találkoztak a fehér csuhás Sa'Tereth-tel, aki megígérte nekik, hogy találkoznak még. Az erdőmélyi kaland után a Vérúr biztosan nem kedvelte meg őt jobban, ám nem is arra hajt. És Erdőmélye beszennyezése után megfogadta, hogy írtani fogja Sa'Tereth minden megnyilvánulását, legyen az szörny, pap vagy próféta. Ez az ő küldetése.
A lépcsőn felsétálva nem törődik a papok és szerzetesek pillantásával. Aki felismeri a sok kosz és sár alatt, az tudni fogja, kivel áll szemben. Nem kíván ő különleges bánásmódot, katona csak, lesújtó ököl, a Fákban Lakó, Eeyr fényes kardja, egyszerű szolga, még ha prófétának is mondják.*
- Megyek, beszélek az atyával. Addig várjatok itt és ne kószáljatok el. *Fordul már odabent a kettős felé halk hangon.*
- Sietek, addig ne csináljatok bajt. Ha végeztünk, indulunk a fogadóba. *Mondja még Nievnek, ahogy megsimítja az arcát. Fáradtak, éhesek és koszosak, de ennyit még ki kell bírni, mielőtt pihenhetnek.*
- Ez legyen nálad. *Túr bele a zsákjába, hogy egy nagyobb pénzesszütyőt adjon át Nievesha del Ventusnak, van benne vagy 4000 arany.
*- Vigyázz rá, ebből veszünk sütit. *Mosolyog a lányra, majd indul is, hogy a sekrestyésben megkeresse Arenih-et vagy valakit, aki illetékes lehet a témában. Igyekszik gyors és lényegretörő lenni. Neki is tele van már a töke azzal, hogy koszos, büdös és éhes. Ezt a három dolgot később egyben kívánja megoldani majd a fogadóban. Talán egy kupicával is megiszik majd.
Amint végez, bár beletelik egy fertályórába is, visszatér a kettőshöz és reméli, hogy nem haltak éhen közben.*
- Mehetünk. *Mosolyog Nieveshára és Rírionra, hogy végre elindulhassanak a fogadó felé, ahol a sütemény, az étel és egy nagy dézsa forróvíz várja őket remélhetően.*
3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-21 11:13:14
Üzenet elküldve: 2022-04-21 11:13:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Triójuk valószínűleg szánalmas benyomást kelt a városi népekben. Koszosak, büdösek, nem nyújtanak túl szívderítő látványt. Ráadásul még egy kis kitérőt is tenniük kell, amitől csak messzebb kerülnek a tisztálkodástól és az étkezéstől. Niev ennek nem örül és ez látszik is az arcán.
Volt már a templomban még akkor, mikor kicsi volt, ezért már nem nézelődik olyan érdeklődéssel, mint akkor.*
- Menjünk oda, ami a piacnál van.
*Erre a döntésre azután jut, hogy elmondott magában egy kiszámolót. "... ugorj cica az egérre, huss"*
*Triójuk valószínűleg szánalmas benyomást kelt a városi népekben. Koszosak, büdösek, nem nyújtanak túl szívderítő látványt. Ráadásul még egy kis kitérőt is tenniük kell, amitől csak messzebb kerülnek a tisztálkodástól és az étkezéstől. Niev ennek nem örül és ez látszik is az arcán.
Volt már a templomban még akkor, mikor kicsi volt, ezért már nem nézelődik olyan érdeklődéssel, mint akkor.*
- Menjünk oda, ami a piacnál van.
*Erre a döntésre azután jut, hogy elmondott magában egy kiszámolót. "... ugorj cica az egérre, huss"*
3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-04 20:39:33
Üzenet elküldve: 2022-04-04 20:39:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Az ő szíve is igencsak serénykedik. Hol a megilletődöttségtől, hol a különös mód felbukkanó boldogságtól. Olyan kettősség uralja az érzelmeit, ami mára már eléggé szokatlan és nehezen kezelhető a számára. Régi önmagához majdhogynem hű, mikor igent mond a vacsorára, viszont jelenlegi énjének egy része fenntartásokkal kezeli a dolgot. Egyszer már csúnyán ráfázott egy férfival. Nem szeretné, ha ismét megtörténne, de Nilevard hamar elragadtatta, így nem igazán gondolná, hogy akármitől is félnie kéne, ha lovagja a közelében van.*
- Valamint szerény is.
*Kuncog fel halkan, ahogy a lovag ismét szabadkozik a dicséretekre. De tovább már nem erőlteti a dolgot, hanem elfogadja a felé nyújtott kezet, s Nilevard mellé lépve még azt is hagyja, hogy amaz magába karoltassa. Szinte büszkén húzza ki magát az oldalán, noha a pír az ő arcán is megjelent. Ennek ellenére most nem hagyja, hogy a félelem vagy a túlzott izgatottság elhatalmasodjon felette.*
- Igazából jó dolgokat hallottam mind a kettőről, de mit szólna a Pegazushoz?
*Pillant mosolyogva a kékekbe, ahogy megindul lassan a templom ajtaja felé.*
- A jövőről?
*Billenti kissé oldalra a fejét, s igyekszik leküzdeni, hogy mosolya pajkosan kiszélesedjen az arcán. Végül nem gombolyítja tovább a félreérthetőség fonalát, hanem csak határozott beleegyezéssel bólint a lovag kérdésére.*
- Felejtsük el a múltat és csak arra koncentráljunk, hogy mi van most és mi lehet később.
*Simul is kissé a férfi oldalának, mintha csak ezer éves ismerősök lennének már. Jól esik most kicsit kiélvezni a társaságot. Főleg, ha ennyire kedves és törődő az illető.*
- De még valami, kedves Nilevard. Mit szólna, ha végre tegeződnénk?
*Kuncog fel halkan, majd a választ már valószínűleg a templom előtt kapja meg. Kint a friss levegőn. Közben pedig készségesen halad lovagja oldalán, ha a fogadó kérdése is véglegesen eldöntetett.*
//Eeyr fénye//
*Az ő szíve is igencsak serénykedik. Hol a megilletődöttségtől, hol a különös mód felbukkanó boldogságtól. Olyan kettősség uralja az érzelmeit, ami mára már eléggé szokatlan és nehezen kezelhető a számára. Régi önmagához majdhogynem hű, mikor igent mond a vacsorára, viszont jelenlegi énjének egy része fenntartásokkal kezeli a dolgot. Egyszer már csúnyán ráfázott egy férfival. Nem szeretné, ha ismét megtörténne, de Nilevard hamar elragadtatta, így nem igazán gondolná, hogy akármitől is félnie kéne, ha lovagja a közelében van.*
- Valamint szerény is.
*Kuncog fel halkan, ahogy a lovag ismét szabadkozik a dicséretekre. De tovább már nem erőlteti a dolgot, hanem elfogadja a felé nyújtott kezet, s Nilevard mellé lépve még azt is hagyja, hogy amaz magába karoltassa. Szinte büszkén húzza ki magát az oldalán, noha a pír az ő arcán is megjelent. Ennek ellenére most nem hagyja, hogy a félelem vagy a túlzott izgatottság elhatalmasodjon felette.*
- Igazából jó dolgokat hallottam mind a kettőről, de mit szólna a Pegazushoz?
*Pillant mosolyogva a kékekbe, ahogy megindul lassan a templom ajtaja felé.*
- A jövőről?
*Billenti kissé oldalra a fejét, s igyekszik leküzdeni, hogy mosolya pajkosan kiszélesedjen az arcán. Végül nem gombolyítja tovább a félreérthetőség fonalát, hanem csak határozott beleegyezéssel bólint a lovag kérdésére.*
- Felejtsük el a múltat és csak arra koncentráljunk, hogy mi van most és mi lehet később.
*Simul is kissé a férfi oldalának, mintha csak ezer éves ismerősök lennének már. Jól esik most kicsit kiélvezni a társaságot. Főleg, ha ennyire kedves és törődő az illető.*
- De még valami, kedves Nilevard. Mit szólna, ha végre tegeződnénk?
*Kuncog fel halkan, majd a választ már valószínűleg a templom előtt kapja meg. Kint a friss levegőn. Közben pedig készségesen halad lovagja oldalán, ha a fogadó kérdése is véglegesen eldöntetett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870