Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-22 21:58:09
Üzenet elküldve: 2025-12-22 21:58:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Ahogy Quantall újra megszólal, Norennarban lassan, de elkerülhetetlenül összeáll egy kellemetlen felismerés. Eeyr szolgája bizony nem érti az absztrakt fogalmakat. Legalábbis Norennar így értelmezi azt, ahogy a fény szolgája minden mondatra újabb kérdésekkel, pontosításokkal és elméletekkel válaszol, mintha mindaz, amit a mélységi elmondott, szó szerint, darabokra bontva és újraértelmezve igényelne igazolást. Norennar hallgatja. Eleinte türelmesen. Az első, hosszúra nyúlt fejtegetést még végigengedi, mozdulatlanul állva, arca rezzenéstelen, tekintete Quantallon.
A monológ végén azonban elereszt egy fáradt sóhajt ajkai közül, mintegy jelezve, hogy ilyen léptékben kissé megterhelő ez a beszélgetés hősünk számára.*
- Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok a szavak mélységije. *Szólal meg végül.* - Ahogy ács sem vagyok, és térképész se. Elmondtam, amit tudtam az erődről. Ahogy a nomádok kapcsán az „összes” szót is pont annyira értettem komolyan, mint amennyire a „puszta közepén” kifejezést nem.
*Hangjában nincs indulat, de a lezárás szándéka egyértelmű. Nem akar tovább belemenni. Nem akar újra képeket felidézni, sem az erődöt, sem a hullákból rakott máglyát. Nem ezért jött ide. Nem elemzésért, nem hadtudományi vitáért.
Quantall következő kijelentése azonban, arról, hogy nem segíthet, már átlép egy határt. Norennar keze ökölbe szorul. Arca változatlan marad, de a tekintete megkeményedik. Ezúttal sem várja meg a monológ végét*.
- Quantall.
*Hangját épp csak annyira emeli meg, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, de ne vonjon magukra felesleges figyelmet. Tart egy fél ütemnyi szünetet, amíg a fajtársa rá néz.*
- Értem, mit mondasz. *Folytatja halkan.* - De most nem ezért vagyok itt.
*Újból körbe pillant a templom terében, majd ismételten felsóhajt. A feszültség nem tűnik el, de mederbe terelődik.*
- Szükségem van arra az amulettre. Akár végrehajtom a tervem, akár nem. *Egy pillanatra elhallgat.* - Látom, felettébb kíváncsi természetű vagy. Ezért hajlandó vagyok még egy fajsúlyos és felettébb bizalmas információt megosztani veled.
*Újra felemeli a kezét, és Quantall felé nyújtja a gyűrűt. Nem sürgetően, nem könyörgőn. Egyszerűen ott tartja, a mutató és hüvelykujja közé fogva az ékszert.*
- De csak az amulettáldás után. *Tekintete a másikéba fúródik.* - Legyen ez a bizalmam záloga.
*Nem tesz hozzá többet. Nem magyarázkodik. A döntést Quantallra bízza, miközben ő maga mozdulatlanul áll, tartva a tekintetet, és várja, hogy kiderüljön vajon Eeyr hű szolgálja vajon elég kíváncsi lesz-e.*
*Ahogy Quantall újra megszólal, Norennarban lassan, de elkerülhetetlenül összeáll egy kellemetlen felismerés. Eeyr szolgája bizony nem érti az absztrakt fogalmakat. Legalábbis Norennar így értelmezi azt, ahogy a fény szolgája minden mondatra újabb kérdésekkel, pontosításokkal és elméletekkel válaszol, mintha mindaz, amit a mélységi elmondott, szó szerint, darabokra bontva és újraértelmezve igényelne igazolást. Norennar hallgatja. Eleinte türelmesen. Az első, hosszúra nyúlt fejtegetést még végigengedi, mozdulatlanul állva, arca rezzenéstelen, tekintete Quantallon.
A monológ végén azonban elereszt egy fáradt sóhajt ajkai közül, mintegy jelezve, hogy ilyen léptékben kissé megterhelő ez a beszélgetés hősünk számára.*
- Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok a szavak mélységije. *Szólal meg végül.* - Ahogy ács sem vagyok, és térképész se. Elmondtam, amit tudtam az erődről. Ahogy a nomádok kapcsán az „összes” szót is pont annyira értettem komolyan, mint amennyire a „puszta közepén” kifejezést nem.
*Hangjában nincs indulat, de a lezárás szándéka egyértelmű. Nem akar tovább belemenni. Nem akar újra képeket felidézni, sem az erődöt, sem a hullákból rakott máglyát. Nem ezért jött ide. Nem elemzésért, nem hadtudományi vitáért.
Quantall következő kijelentése azonban, arról, hogy nem segíthet, már átlép egy határt. Norennar keze ökölbe szorul. Arca változatlan marad, de a tekintete megkeményedik. Ezúttal sem várja meg a monológ végét*.
- Quantall.
*Hangját épp csak annyira emeli meg, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, de ne vonjon magukra felesleges figyelmet. Tart egy fél ütemnyi szünetet, amíg a fajtársa rá néz.*
- Értem, mit mondasz. *Folytatja halkan.* - De most nem ezért vagyok itt.
*Újból körbe pillant a templom terében, majd ismételten felsóhajt. A feszültség nem tűnik el, de mederbe terelődik.*
- Szükségem van arra az amulettre. Akár végrehajtom a tervem, akár nem. *Egy pillanatra elhallgat.* - Látom, felettébb kíváncsi természetű vagy. Ezért hajlandó vagyok még egy fajsúlyos és felettébb bizalmas információt megosztani veled.
*Újra felemeli a kezét, és Quantall felé nyújtja a gyűrűt. Nem sürgetően, nem könyörgőn. Egyszerűen ott tartja, a mutató és hüvelykujja közé fogva az ékszert.*
- De csak az amulettáldás után. *Tekintete a másikéba fúródik.* - Legyen ez a bizalmam záloga.
*Nem tesz hozzá többet. Nem magyarázkodik. A döntést Quantallra bízza, miközben ő maga mozdulatlanul áll, tartva a tekintetet, és várja, hogy kiderüljön vajon Eeyr hű szolgálja vajon elég kíváncsi lesz-e.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-22 20:18:31
Üzenet elküldve: 2025-12-22 20:18:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Hogy a másiknak vannak kérdései az előfordulhat. Hogy válaszokat kap-e az viszont rajta múlik. Mivel az eddigiek kapcsán megállapítható, hogy mindkettejüknek hasonló szociális érzéke van, így megkérdőjelezhető, hogy sikerül, de lehet fölülmúlja majd a mágust akinek annyi előnye van csak, hogy nála vannak most a lapok. A kérdéseinek még a végére se ér mikor megállítják. Elhallgat és felvonja a szemöldökét. A válaszok nem elégítik ki az igényeit. Viszont hall valami olyasmit amire felkapja a fejét és láthatóan a gondolataiba mélyed. Ez persze nem akadályozza meg a talán általa gondoltnál kicsit kioktatóbb stílusban szólaljon meg.*
-A középpont meghatározásához egy bizonyos területnek pontosan tisztában kéne lenni a méreteivel. Amennyiben tisztában vagy vele, hogy a puszta vége hol húzódik annak kapcsán kérnék tájékoztatást, hogy értelmezni tudjam a válaszod, amint viszont nem, akkor egy ismert ponthoz képest, például egy falutól kérnék egy helymeghatározást az erőddel kapcsolatban. Ezen kívül a jól megépített mit jelent? Újonnan épült, jól karbantartott? Amennyiben nem rendelkezel a megfelelő szakzsargonnal a saját szavaid is használhatod. Hogy egy neves Piritanes-i hadúr szavait idézzem, ellenségünk ismerete a győzelem első lépése. Az orkok ugyanis itt Arthenior környékén nem szoktak erődöket emelni. Ez alapján lehet következtetni, hogy mióta tervezik a támadást, milyen háttérrel rendelkeznek a hadmozdulataikhoz és felmerülhet a kérdésként az erődhöz felhasznált alapanyag eredete is. Az összes nomád holteste kapcsán ismét csak a megerősítését kell kérnem. Mit gondolsz csak katonákat láttál vagy az ork hódítás áldozatait esetleg egy módszeres népirtás történt. Pontosan kell ebből a szempontból látnom a képet ugyanis olyan háború dúl a világunkban melyben az ellenfelünk nem úgy cselekszik ahogy eddigi történelmünk során megtapasztalhattuk.
*A terv hallatán pedig csak sóhajt egyet. Olyasfajta módon ahogy a fásult tanító sóhajt, azt a diákot hallva, aki nem tanulta meg a leckét.*
-Miért gondolod úgy, hogy ez szükséges? Honnan ez az elhatározás?
*Kérdése nem lekezelőnek és nem is kioktatónak van szánva. Tényleg érdekli, hogy mi vesz rá valakit arra, hogy eldobja az életét. Főleg ha az a valaki egy mélységi a szél városában.*
-Mindenesetre sajnos nem segíthetek ebben. Az öngyilkosság önző dolog és nem megengedhető ebben a harcban. Szigorúan és talán értelmetlenül hangozhat ez, de úgy vélem nem látod át teljesen a képet. Nem orkokkal vívjuk ezt a háborút és nem most kezdődött ez. Ott voltam jómagam is személyesen a karavánpihenő ostrománál. Már akkor tudtam, hogy a világunk abban a formában ahogy ismertük pusztulásra van ítélve. Saját bőrömön éreztem a magukat isteneknek nevező entitások hatalmát. Tudtam, hogy ellenük, mi halandók védtelenek vagyunk. Válaszokat kerestem, hogy pontosan mi ez a veszély és miképp kerülhetjük el. Ott hallottam először, hogy a pusztulás nem egy személyben csap majd le ránk.
"Hidra ellen úgy küzdj, hogy fejeit levágod
De ne feledd, csak egy az, mi elveszejti világod!"
Ennek a pontos értelmét akkor még nem értettem. Csak később világosodtam meg. Theorekh, Sa'argathot, Sa'tereth, a Hóhér, mind egy-egy fej és eltudnák veszejteni a világunkat egyesével is. De ahogy az orkok és az őket irányító Vádló is, mind a saját céljaik és a saját elveik alapján cselekszenek. Úgy kell ellenük küzdeni, hogy a végső ellenséget, aki nagy valószínűséggel a rideg logika által vezérelt Sa'tereth nem hagyjuk figyelmen kívül. Nem szabad őt lebecsülni. Nem volt véletlen, a karavánpihenő elpusztulása, nem volt véletlen a kikötő elvesztése, nem volt véletlen a városi lázadás, de a pestis sem ahogy nem véletlen az se, hogy az orkokat egy mélységi vezeti. Piritanes fejet hajtott már a halál istene előtt és nekik megvan a megfelelő tapasztalatuk ahhoz miképp kell hadba fogni a zöldbőrűeket. Nem véletlen az sem, hogy a lázadás során a városban mikor megtámadták a templom papjait azok a támadók Piritanes-i módszereket alkalmaztak. A halál istene ezt a fejet már akkor elkezdte ébresztgetni és táplálni. A vele való háborút pedig senki nem vívhatja egyedül. Egyrészt maga a jóslat is úgy fogalmaz, hogy összefogásra van szükség, másrészt nem vagy olyan kiváltságos helyzetben, hogy másokért vagy magadért meghalhatsz. A halál ura, elleni háborúban minden halál érte történik. Engem nem érdekel az ok, hogy miért vesz részt valaki ebben a harcban. Aki, önző módon a saját lelkét félti még, azt is megértem ugyanis senki nem vonhatja magát ki. Viszont a halál elleni küzdelem legjobb fegyvere az élet. Ha úgy fogunk fegyvert, hogy az életünket már feladtuk akkor már ő győzött. Ha tenni akarsz valamit akkor ne a halál nevében tedd! Olyan harcot vívj amit túlélhetsz, mert csak így van remény arra, hogy a következő nap is győzhetünk. És miért egyedül akarsz harcolni? Háborút senki nem nyert még egyedül. Ebben a háborúban a halálod és a vereséged minden élőlényre kihat. Ahogy a győzelem is. Nincs jogod kisajátítani egyiket sem.
*Hogy a másiknak vannak kérdései az előfordulhat. Hogy válaszokat kap-e az viszont rajta múlik. Mivel az eddigiek kapcsán megállapítható, hogy mindkettejüknek hasonló szociális érzéke van, így megkérdőjelezhető, hogy sikerül, de lehet fölülmúlja majd a mágust akinek annyi előnye van csak, hogy nála vannak most a lapok. A kérdéseinek még a végére se ér mikor megállítják. Elhallgat és felvonja a szemöldökét. A válaszok nem elégítik ki az igényeit. Viszont hall valami olyasmit amire felkapja a fejét és láthatóan a gondolataiba mélyed. Ez persze nem akadályozza meg a talán általa gondoltnál kicsit kioktatóbb stílusban szólaljon meg.*
-A középpont meghatározásához egy bizonyos területnek pontosan tisztában kéne lenni a méreteivel. Amennyiben tisztában vagy vele, hogy a puszta vége hol húzódik annak kapcsán kérnék tájékoztatást, hogy értelmezni tudjam a válaszod, amint viszont nem, akkor egy ismert ponthoz képest, például egy falutól kérnék egy helymeghatározást az erőddel kapcsolatban. Ezen kívül a jól megépített mit jelent? Újonnan épült, jól karbantartott? Amennyiben nem rendelkezel a megfelelő szakzsargonnal a saját szavaid is használhatod. Hogy egy neves Piritanes-i hadúr szavait idézzem, ellenségünk ismerete a győzelem első lépése. Az orkok ugyanis itt Arthenior környékén nem szoktak erődöket emelni. Ez alapján lehet következtetni, hogy mióta tervezik a támadást, milyen háttérrel rendelkeznek a hadmozdulataikhoz és felmerülhet a kérdésként az erődhöz felhasznált alapanyag eredete is. Az összes nomád holteste kapcsán ismét csak a megerősítését kell kérnem. Mit gondolsz csak katonákat láttál vagy az ork hódítás áldozatait esetleg egy módszeres népirtás történt. Pontosan kell ebből a szempontból látnom a képet ugyanis olyan háború dúl a világunkban melyben az ellenfelünk nem úgy cselekszik ahogy eddigi történelmünk során megtapasztalhattuk.
*A terv hallatán pedig csak sóhajt egyet. Olyasfajta módon ahogy a fásult tanító sóhajt, azt a diákot hallva, aki nem tanulta meg a leckét.*
-Miért gondolod úgy, hogy ez szükséges? Honnan ez az elhatározás?
*Kérdése nem lekezelőnek és nem is kioktatónak van szánva. Tényleg érdekli, hogy mi vesz rá valakit arra, hogy eldobja az életét. Főleg ha az a valaki egy mélységi a szél városában.*
-Mindenesetre sajnos nem segíthetek ebben. Az öngyilkosság önző dolog és nem megengedhető ebben a harcban. Szigorúan és talán értelmetlenül hangozhat ez, de úgy vélem nem látod át teljesen a képet. Nem orkokkal vívjuk ezt a háborút és nem most kezdődött ez. Ott voltam jómagam is személyesen a karavánpihenő ostrománál. Már akkor tudtam, hogy a világunk abban a formában ahogy ismertük pusztulásra van ítélve. Saját bőrömön éreztem a magukat isteneknek nevező entitások hatalmát. Tudtam, hogy ellenük, mi halandók védtelenek vagyunk. Válaszokat kerestem, hogy pontosan mi ez a veszély és miképp kerülhetjük el. Ott hallottam először, hogy a pusztulás nem egy személyben csap majd le ránk.
"Hidra ellen úgy küzdj, hogy fejeit levágod
De ne feledd, csak egy az, mi elveszejti világod!"
Ennek a pontos értelmét akkor még nem értettem. Csak később világosodtam meg. Theorekh, Sa'argathot, Sa'tereth, a Hóhér, mind egy-egy fej és eltudnák veszejteni a világunkat egyesével is. De ahogy az orkok és az őket irányító Vádló is, mind a saját céljaik és a saját elveik alapján cselekszenek. Úgy kell ellenük küzdeni, hogy a végső ellenséget, aki nagy valószínűséggel a rideg logika által vezérelt Sa'tereth nem hagyjuk figyelmen kívül. Nem szabad őt lebecsülni. Nem volt véletlen, a karavánpihenő elpusztulása, nem volt véletlen a kikötő elvesztése, nem volt véletlen a városi lázadás, de a pestis sem ahogy nem véletlen az se, hogy az orkokat egy mélységi vezeti. Piritanes fejet hajtott már a halál istene előtt és nekik megvan a megfelelő tapasztalatuk ahhoz miképp kell hadba fogni a zöldbőrűeket. Nem véletlen az sem, hogy a lázadás során a városban mikor megtámadták a templom papjait azok a támadók Piritanes-i módszereket alkalmaztak. A halál istene ezt a fejet már akkor elkezdte ébresztgetni és táplálni. A vele való háborút pedig senki nem vívhatja egyedül. Egyrészt maga a jóslat is úgy fogalmaz, hogy összefogásra van szükség, másrészt nem vagy olyan kiváltságos helyzetben, hogy másokért vagy magadért meghalhatsz. A halál ura, elleni háborúban minden halál érte történik. Engem nem érdekel az ok, hogy miért vesz részt valaki ebben a harcban. Aki, önző módon a saját lelkét félti még, azt is megértem ugyanis senki nem vonhatja magát ki. Viszont a halál elleni küzdelem legjobb fegyvere az élet. Ha úgy fogunk fegyvert, hogy az életünket már feladtuk akkor már ő győzött. Ha tenni akarsz valamit akkor ne a halál nevében tedd! Olyan harcot vívj amit túlélhetsz, mert csak így van remény arra, hogy a következő nap is győzhetünk. És miért egyedül akarsz harcolni? Háborút senki nem nyert még egyedül. Ebben a háborúban a halálod és a vereséged minden élőlényre kihat. Ahogy a győzelem is. Nincs jogod kisajátítani egyiket sem.
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-21 00:42:31
Üzenet elküldve: 2025-12-21 00:42:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Pashthra megjegyzésére Norennar csak megforgatja a szemét. Nem reagál rá szóban; a fiú úgysem tőle hallotta először mindezt, és a mélységi maga is őszintén csodálkozik rajta, hogy az információ még nem szivárgott ki szélesebb körben. Viszont egyáltalán nem bánja. Így az információ többet ér, ráadásul ennek hála a Tanácsnál tett legutóbbi látogatásáról sem kell beszélnie, pláne nem a Pashthra előtt.
Amikor fiú elköszön, Norennar a felkapja a fejét és felvonja a szemöldökét. Egy pillanatra Quantallra néz, tekintetében ott bujkál a kérdés, de nem teszi fel. Ezután visszafordul, és némán figyeli, ahogy a hóhajú távozik. Így már legalább kettejük közül nem csak Quantall az, aki kíváncsi lett.
A fény bajnokának kérdéseit eleinte a jól megszokott faarccal tűri. Aztán ahogy a felsorolás egyre hosszabbá válik, Norennar tekintete lassan elbizonytalanodik. A gyűrűt tartó kezét leengedi, majd amikor a fajtársa már az ork taktikáknál jár, lassan mellkasmagasságba emeli a másikat, tenyérrel előre.*
- Elnézést, hogy közbeszakítalak.
*Sóhajt egyet, majd tömörebbre fogja a szót.*
- Egy jól kiépített erőd a puszta közepén. Fából. Több ezer ork benne. Előtte az összes nomád elégetett teste egy hatalmas kupacban. Varázshasználókat nem láttam. A taktikájukról sincs pontos képem. Két őrjárattal ütköztünk meg egyszerre. Azért éltük túl, mert egymás ellen tudtuk fordítani őket. Több klán. Nem szívlelik egymást. Valami Vádló elé akartak vinni minket, aki történetesen szintén egy mélységi. Az erődöt csak távolról láttam. Aztán észrevettek minket. Csak egy társunk halála árán jutottunk ki a pusztáról.
*Megmasszírozza a halántékát.*
- Sajnálom, de ez minden amit tudok.
*Kezét visszaengedi maga mellé, majd körbepillant, mielőtt újra Quantallra nézne.*
- A tervem még formálódik. Egy biztos: nem megyek be a kígyófészekbe. Kivárom, míg a vezér elhagyja a pusztát, mert elfogja, és akkor csapok le. Öngyilkosság. *Szája sarka elmozdul.* Épp ezért kellenek a lehető legjobb esélyek, hogy ha mást nem akkor azt a rohadt zöldbőrűt is magammal vigyem.
*Pashthra megjegyzésére Norennar csak megforgatja a szemét. Nem reagál rá szóban; a fiú úgysem tőle hallotta először mindezt, és a mélységi maga is őszintén csodálkozik rajta, hogy az információ még nem szivárgott ki szélesebb körben. Viszont egyáltalán nem bánja. Így az információ többet ér, ráadásul ennek hála a Tanácsnál tett legutóbbi látogatásáról sem kell beszélnie, pláne nem a Pashthra előtt.
Amikor fiú elköszön, Norennar a felkapja a fejét és felvonja a szemöldökét. Egy pillanatra Quantallra néz, tekintetében ott bujkál a kérdés, de nem teszi fel. Ezután visszafordul, és némán figyeli, ahogy a hóhajú távozik. Így már legalább kettejük közül nem csak Quantall az, aki kíváncsi lett.
A fény bajnokának kérdéseit eleinte a jól megszokott faarccal tűri. Aztán ahogy a felsorolás egyre hosszabbá válik, Norennar tekintete lassan elbizonytalanodik. A gyűrűt tartó kezét leengedi, majd amikor a fajtársa már az ork taktikáknál jár, lassan mellkasmagasságba emeli a másikat, tenyérrel előre.*
- Elnézést, hogy közbeszakítalak.
*Sóhajt egyet, majd tömörebbre fogja a szót.*
- Egy jól kiépített erőd a puszta közepén. Fából. Több ezer ork benne. Előtte az összes nomád elégetett teste egy hatalmas kupacban. Varázshasználókat nem láttam. A taktikájukról sincs pontos képem. Két őrjárattal ütköztünk meg egyszerre. Azért éltük túl, mert egymás ellen tudtuk fordítani őket. Több klán. Nem szívlelik egymást. Valami Vádló elé akartak vinni minket, aki történetesen szintén egy mélységi. Az erődöt csak távolról láttam. Aztán észrevettek minket. Csak egy társunk halála árán jutottunk ki a pusztáról.
*Megmasszírozza a halántékát.*
- Sajnálom, de ez minden amit tudok.
*Kezét visszaengedi maga mellé, majd körbepillant, mielőtt újra Quantallra nézne.*
- A tervem még formálódik. Egy biztos: nem megyek be a kígyófészekbe. Kivárom, míg a vezér elhagyja a pusztát, mert elfogja, és akkor csapok le. Öngyilkosság. *Szája sarka elmozdul.* Épp ezért kellenek a lehető legjobb esélyek, hogy ha mást nem akkor azt a rohadt zöldbőrűt is magammal vigyem.
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:26:54
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:26:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*A köszönetnyilvánításra csak zavartan bólint egyet. Nem szokott az ilyesmihez. Az, egyértelmű számára, hogy a két férfi nem kedveli egymást. Ebből a szempontból nem bánja, hogy a hóhajú távozik, bár vele is lett volna még megbeszélni valója.*
-Természetesen. Vigyázzon magára! És... Ha bármikor szüksége lesz valakire, aki alaposan ismeri a gonosz seregét és gondolkozását. Aki, szakértője a különböző démonok típusainak, aki mentett már meg reménytelennek tűnő személyeket vagy űzött már el másokat évekig emésztő átkokat akkor ne féljen segítséget kérni és keressen fel. Háború dúl a világban ahol nekünk élőknek össze kell tartanunk és vigyáznunk kell egymásra. Itt a templomban megtalál.
~Számíthatsz rám.~
*A mágus makacssága és az emberférfi távozása, csak rávette a fajtársat, hogy beszéljen. A tanács említésére Quantall összébb vonja a szemöldökét. Bár minden idegszála tiltakozik ellene, de körbenéz és közelebb hajol a másikhoz. A hír annyira nem érte váratlanul. Viszont részletesebb leírást kapott a helyzetről. Látszik rajta, hogy elgondolkoztatták az elhangzottak.*
-Ez nem olyasmi amit érdemes nagy dobra verni. Viszont, hogy jobban lássak, volna néhány kérdésem. Pontosan mit látott? Olyan szavak hangoztak el amik a helyi pusztai kultúrákkal kapcsolatos szerény ismereteim alapján nem állhatják meg a helyüket vagy mindenképp további utánajárást igényelnek.*Körbenéz, hogy vannak-e a közelükben ha igen lehalkítja a hangját.*Hogy nézett ki az-az erőd? Fából volt vagy kőből? Mennyire tűnt újnak vagy mennyire tűnt úgy, hogy karban van tartva? Rendelkezett tornyokkal? Milyen alakúakkal? Régi négyzet alapú tornyok voltak vagy újabbak? Maga az erőd milyen alaprajzú volt? Elhelyezkedése? Vizesárok vette körül? Az orkok fegyverzete mennyire volt egységes? Látott bármilyen címert megjelenni náluk? A csapategységek maguk mennyire voltak összeszokottak? Milyen taktikát alkalmaztak? Zárt alakzatok voltak jellemzőek rájuk? Varázshasználóik voltak? Bármilyen szakrális rituálét vagy annak nyomait fedezte fel megfigyelése alatt? Pontosan mit tettek a nomádokkal? Ejtettek túszokat? Ha igen akkor akkor csak azokat akikért pénzt lehet kérni vagy rabszolgának valókat is? Mennyit és kiket öltek? Csak katonákat vagy civileket is? Ha civileket is, akkor háborús veszteségről van szó vagy irányított népirtásról?*Száját úgy hagyják el ezek a kérdések mintha épp valami tudományos téma iránt érdeklődne.*Ezek után szívesen hallanám a tervét is kicsit pontosabban. Ugyanis hacsak nem képes repülni vagy vagy nem egy alakváltó,*Tart egy kis szünetet.*ennyi alapján teljesen reménytelennek látom a küldetését. Amit, úgy néz ki valóban nem fog fel, hogy milyen mélységekbe is megy. Amennyiben nincs terve talán abban is tudok segíteni, ha mindent elmond nekem.
*Pashthra jól tette, hogy menekülőre fogta. A fény bajnoka ugyanis tényleg bő lére szeretné ereszteni a világ megmentésének a témáját.*
*A köszönetnyilvánításra csak zavartan bólint egyet. Nem szokott az ilyesmihez. Az, egyértelmű számára, hogy a két férfi nem kedveli egymást. Ebből a szempontból nem bánja, hogy a hóhajú távozik, bár vele is lett volna még megbeszélni valója.*
-Természetesen. Vigyázzon magára! És... Ha bármikor szüksége lesz valakire, aki alaposan ismeri a gonosz seregét és gondolkozását. Aki, szakértője a különböző démonok típusainak, aki mentett már meg reménytelennek tűnő személyeket vagy űzött már el másokat évekig emésztő átkokat akkor ne féljen segítséget kérni és keressen fel. Háború dúl a világban ahol nekünk élőknek össze kell tartanunk és vigyáznunk kell egymásra. Itt a templomban megtalál.
~Számíthatsz rám.~
*A mágus makacssága és az emberférfi távozása, csak rávette a fajtársat, hogy beszéljen. A tanács említésére Quantall összébb vonja a szemöldökét. Bár minden idegszála tiltakozik ellene, de körbenéz és közelebb hajol a másikhoz. A hír annyira nem érte váratlanul. Viszont részletesebb leírást kapott a helyzetről. Látszik rajta, hogy elgondolkoztatták az elhangzottak.*
-Ez nem olyasmi amit érdemes nagy dobra verni. Viszont, hogy jobban lássak, volna néhány kérdésem. Pontosan mit látott? Olyan szavak hangoztak el amik a helyi pusztai kultúrákkal kapcsolatos szerény ismereteim alapján nem állhatják meg a helyüket vagy mindenképp további utánajárást igényelnek.*Körbenéz, hogy vannak-e a közelükben ha igen lehalkítja a hangját.*Hogy nézett ki az-az erőd? Fából volt vagy kőből? Mennyire tűnt újnak vagy mennyire tűnt úgy, hogy karban van tartva? Rendelkezett tornyokkal? Milyen alakúakkal? Régi négyzet alapú tornyok voltak vagy újabbak? Maga az erőd milyen alaprajzú volt? Elhelyezkedése? Vizesárok vette körül? Az orkok fegyverzete mennyire volt egységes? Látott bármilyen címert megjelenni náluk? A csapategységek maguk mennyire voltak összeszokottak? Milyen taktikát alkalmaztak? Zárt alakzatok voltak jellemzőek rájuk? Varázshasználóik voltak? Bármilyen szakrális rituálét vagy annak nyomait fedezte fel megfigyelése alatt? Pontosan mit tettek a nomádokkal? Ejtettek túszokat? Ha igen akkor akkor csak azokat akikért pénzt lehet kérni vagy rabszolgának valókat is? Mennyit és kiket öltek? Csak katonákat vagy civileket is? Ha civileket is, akkor háborús veszteségről van szó vagy irányított népirtásról?*Száját úgy hagyják el ezek a kérdések mintha épp valami tudományos téma iránt érdeklődne.*Ezek után szívesen hallanám a tervét is kicsit pontosabban. Ugyanis hacsak nem képes repülni vagy vagy nem egy alakváltó,*Tart egy kis szünetet.*ennyi alapján teljesen reménytelennek látom a küldetését. Amit, úgy néz ki valóban nem fog fel, hogy milyen mélységekbe is megy. Amennyiben nincs terve talán abban is tudok segíteni, ha mindent elmond nekem.
*Pashthra jól tette, hogy menekülőre fogta. A fény bajnoka ugyanis tényleg bő lére szeretné ereszteni a világ megmentésének a témáját.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:55:35
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:55:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
* A varázslat elsőre sikeres, ami meglepi a fiút. Arra számított, hogy legalább egyszer elrontja majd a férfi, ha nem többször, mert egy igen hosszú és bonyolult igét mondott el, ami neki biztos nem sikerült volna elsőre. Így viszont be kell lássa, hogy valóban óriási a szakadék közte, és az igazán tanult mágusok között, akik még ezt az akadályt is könnyedén veszik. *
- Köszönöm, kedves Quanthall. * Mondja őszintén mosolyogva, majd Norennarhoz fordul, az arcán elhalványult mosollyal. *
- Örülök, hogy ilyen jól tartod a tanács titkát. * Jegyzi meg csipkelődve, majd visszafordul a mélységihez. *
- Kérem, amiről korábban beszéltünk, bízok benne, hogy kettőnk között marad. Keresni fogom még, legkésőbb két hat múlva. További sok sikert kívánok. * Mondja, utolsó mondatát mindkettejüknek címezve. Ezzel egy főhajtás keretében el is hátrál, hogy magára hagyja a párost, akik még egy darabig ellesznek idebent, főleg, hogyha a világ sorsáról, és egyéb dolgairól társalognak. Azt már ő is megtapasztalta, hogy ezekről a dolgokról Eeyr szolgálója szeret hosszasan, és mélyen elcsevegni, neki pedig már épp eléggé fáj a feje az előző diskurzus miatt, úgyhogy nem is bánja, hogy a következőre már nem kell maradjon. Legyűri magában a késztetést, hogy letesztelje a varázslatot, és a templom közére csapjon a kardjával, inkább szépen elteszi a hüvelybe, hiszen tesztelni lesz még elég alkalma, és ha úgy alakul, amúgy is találkozik még a kardját megáldó férfival, lesz alkalma máskor is számonkérni rajta, ha mégis kiderülne, hogy nem sikerült a varázslat. *
* A varázslat elsőre sikeres, ami meglepi a fiút. Arra számított, hogy legalább egyszer elrontja majd a férfi, ha nem többször, mert egy igen hosszú és bonyolult igét mondott el, ami neki biztos nem sikerült volna elsőre. Így viszont be kell lássa, hogy valóban óriási a szakadék közte, és az igazán tanult mágusok között, akik még ezt az akadályt is könnyedén veszik. *
- Köszönöm, kedves Quanthall. * Mondja őszintén mosolyogva, majd Norennarhoz fordul, az arcán elhalványult mosollyal. *
- Örülök, hogy ilyen jól tartod a tanács titkát. * Jegyzi meg csipkelődve, majd visszafordul a mélységihez. *
- Kérem, amiről korábban beszéltünk, bízok benne, hogy kettőnk között marad. Keresni fogom még, legkésőbb két hat múlva. További sok sikert kívánok. * Mondja, utolsó mondatát mindkettejüknek címezve. Ezzel egy főhajtás keretében el is hátrál, hogy magára hagyja a párost, akik még egy darabig ellesznek idebent, főleg, hogyha a világ sorsáról, és egyéb dolgairól társalognak. Azt már ő is megtapasztalta, hogy ezekről a dolgokról Eeyr szolgálója szeret hosszasan, és mélyen elcsevegni, neki pedig már épp eléggé fáj a feje az előző diskurzus miatt, úgyhogy nem is bánja, hogy a következőre már nem kell maradjon. Legyűri magában a késztetést, hogy letesztelje a varázslatot, és a templom közére csapjon a kardjával, inkább szépen elteszi a hüvelybe, hiszen tesztelni lesz még elég alkalma, és ha úgy alakul, amúgy is találkozik még a kardját megáldó férfival, lesz alkalma máskor is számonkérni rajta, ha mégis kiderülne, hogy nem sikerült a varázslat. *
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:24:44
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar veszi a lapot. Szája sarka elmozdul, nem mosoly, inkább egy rövid, bűnbánó grimasz. Egy pillanatra Quantallra néz, majd halkan megszólal.*
- Elnézést.
*Némán végigköveti, ahogy fajtársa átveszi az üvegcséket. Az arca kisimul, kifejezéstelenné válik. Tekintete még rajtuk időzik egy rövid ideig, aztán visszaemeli a szemét Quantalléra. A másik határozott pillantását fapofával állja, nem tér ki előle. Végül enged valamennyit: vállai lejjebb ereszkednek, kifújja a levegőt, egyik keze a tarkójára csúszik, ujjai lassan vakargatni kezdik a fejbőrét.*
- A Tanács annak idején meghagyta, hogy ne verjem nagy dobra. Azt hiszem, így is több embernek mondtam el, mint kellett volna… *Megvonja a vállát.* - Ez a plusz egy talán már nem hoz telet.
*Megköszörüli a torkát, majd egy apró mozdulattal jelzi Quantallnak, hogy hajoljon közelebb. Ha megteszi, Norennar is előredől, hangját lehalkítja.*
- Egy több ezres ork horda fenyegeti a várost. Láttam az erődjüket a pusztán. Láttam, mit tettek a nomádokkal. Amíg a vezérük él, több mint valószínű, hogy ez vár ránk is… *Ezen a ponton rövid szünetet tart. Hogy ezt a dráma fokozása miatt, vagy csak a gondolatait próbálja összeszedni, azt már valószínűleg jómaga sem tudja.* - Viszont! A klánjaik széthúznak. Láttam. Valószínűleg egyedül a hadvezér tartja őket egyben. Ha ő elbukik, egymásnak esnek.
*Ezután kiegyenesedik. Lehúzza a kesztyűjét, lecsúsztatja ujjáról a gyűrűt, és Quantall felé nyújtja azt is.*
- Röviden ennyi. *Szája sarkában halvány, cinkos félmosoly jelenik meg.* - Remélem ezek után számíthatok a diszkréciódra. Egy bizonyos alkimistával már pórul jártam ilyen téren.
*Norennar veszi a lapot. Szája sarka elmozdul, nem mosoly, inkább egy rövid, bűnbánó grimasz. Egy pillanatra Quantallra néz, majd halkan megszólal.*
- Elnézést.
*Némán végigköveti, ahogy fajtársa átveszi az üvegcséket. Az arca kisimul, kifejezéstelenné válik. Tekintete még rajtuk időzik egy rövid ideig, aztán visszaemeli a szemét Quantalléra. A másik határozott pillantását fapofával állja, nem tér ki előle. Végül enged valamennyit: vállai lejjebb ereszkednek, kifújja a levegőt, egyik keze a tarkójára csúszik, ujjai lassan vakargatni kezdik a fejbőrét.*
- A Tanács annak idején meghagyta, hogy ne verjem nagy dobra. Azt hiszem, így is több embernek mondtam el, mint kellett volna… *Megvonja a vállát.* - Ez a plusz egy talán már nem hoz telet.
*Megköszörüli a torkát, majd egy apró mozdulattal jelzi Quantallnak, hogy hajoljon közelebb. Ha megteszi, Norennar is előredől, hangját lehalkítja.*
- Egy több ezres ork horda fenyegeti a várost. Láttam az erődjüket a pusztán. Láttam, mit tettek a nomádokkal. Amíg a vezérük él, több mint valószínű, hogy ez vár ránk is… *Ezen a ponton rövid szünetet tart. Hogy ezt a dráma fokozása miatt, vagy csak a gondolatait próbálja összeszedni, azt már valószínűleg jómaga sem tudja.* - Viszont! A klánjaik széthúznak. Láttam. Valószínűleg egyedül a hadvezér tartja őket egyben. Ha ő elbukik, egymásnak esnek.
*Ezután kiegyenesedik. Lehúzza a kesztyűjét, lecsúsztatja ujjáról a gyűrűt, és Quantall felé nyújtja azt is.*
- Röviden ennyi. *Szája sarkában halvány, cinkos félmosoly jelenik meg.* - Remélem ezek után számíthatok a diszkréciódra. Egy bizonyos alkimistával már pórul jártam ilyen téren.
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-20 17:42:50
Üzenet elküldve: 2025-12-20 17:42:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Nem volt rá sosem jellemző, hogy szerette volna a figyelmet magára irányítani. Vagy tudta volna, azt fokozni. Most is egy ekkora varázslat után csak annyit mond "Kész vagyok." A fajtárs, mint valami piacon úgy véli, hogy az üzlet megköttetett és rajta a sor. Csakhogy Quantall nem felejtette azért el amiről korábban szó volt. A piaccal ellentétben ahol bárki megkapja, amit szeretne ha kifizeti az árat ő azért megválogatja kit, mi célból szolgál ki. Főleg mivel olyasmi hangzott el amit pontosabban is hallani akar és ami értékesebb számára, mint a csengő aranyak.*
-Ez egy nagy volumenű varázslat volt. Az amulettáldás nehezebb.
*Ad igazat arra, hogy sokat kivett belőle a mágia. Bár nem tetszik neki, hogy ez látszik is rajta. A kapott italokat elveszi és megnézi őket. Az alkímia egy tőle távol álló tudományág. Egyáltalán nem volt lehetősége belekóstolni. Az elv amilyen egyszerűnek tűnik mégis van benne valami lenyűgöző. Ahogy a különböző anyagok megváltoznak a tudomány ismerőinek keze között. Valamilyen szinten hasonló a mágiához csak ők mana felhasználása nélkül hoznak létre reakciókat. Hosszasan nem megy bele ebbe a gondolatba se. Érthető, hogy fáradt és el akar kalandozni fejben. Az istentisztelet is sokat kivett belőle, rég volt ennyit idegenek között, elszokott a beszélgetéstől és fáradt is, de koncentrálnia kell. Feladat van. Megdörgöli az orrnyergét majd határozottan a fajtárs szemében néz.*
-Előtte viszont beszélnünk kéne arról a fejről, amit le akarsz vágni. Ha egy az ellenségünk, akkor nem csak Arthenior van veszélyben. Túl sokat is tudok erről és pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi foroghat kockán ha valaki meggondolatlan, bizalmatlan vagy önző. Hallanom kell mit tudsz és csak akkor tudok segíteni.
*Nem volt rá sosem jellemző, hogy szerette volna a figyelmet magára irányítani. Vagy tudta volna, azt fokozni. Most is egy ekkora varázslat után csak annyit mond "Kész vagyok." A fajtárs, mint valami piacon úgy véli, hogy az üzlet megköttetett és rajta a sor. Csakhogy Quantall nem felejtette azért el amiről korábban szó volt. A piaccal ellentétben ahol bárki megkapja, amit szeretne ha kifizeti az árat ő azért megválogatja kit, mi célból szolgál ki. Főleg mivel olyasmi hangzott el amit pontosabban is hallani akar és ami értékesebb számára, mint a csengő aranyak.*
-Ez egy nagy volumenű varázslat volt. Az amulettáldás nehezebb.
*Ad igazat arra, hogy sokat kivett belőle a mágia. Bár nem tetszik neki, hogy ez látszik is rajta. A kapott italokat elveszi és megnézi őket. Az alkímia egy tőle távol álló tudományág. Egyáltalán nem volt lehetősége belekóstolni. Az elv amilyen egyszerűnek tűnik mégis van benne valami lenyűgöző. Ahogy a különböző anyagok megváltoznak a tudomány ismerőinek keze között. Valamilyen szinten hasonló a mágiához csak ők mana felhasználása nélkül hoznak létre reakciókat. Hosszasan nem megy bele ebbe a gondolatba se. Érthető, hogy fáradt és el akar kalandozni fejben. Az istentisztelet is sokat kivett belőle, rég volt ennyit idegenek között, elszokott a beszélgetéstől és fáradt is, de koncentrálnia kell. Feladat van. Megdörgöli az orrnyergét majd határozottan a fajtárs szemében néz.*
-Előtte viszont beszélnünk kéne arról a fejről, amit le akarsz vágni. Ha egy az ellenségünk, akkor nem csak Arthenior van veszélyben. Túl sokat is tudok erről és pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi foroghat kockán ha valaki meggondolatlan, bizalmatlan vagy önző. Hallanom kell mit tudsz és csak akkor tudok segíteni.
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-20 09:01:28
Üzenet elküldve: 2025-12-20 09:01:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall rövid kijelentése után Norennarban végleg összeáll a kép. Ennyi volt. Nem maradt vissza fény, nem rezdült meg a levegő, a kard sem mutat semmiféle látványos jelet. Csak a másik szavai az egyedüli jelei annak, hogy a rituálé megtörtént. A mélységi egy pillanatig még a pengét figyeli, majd bólint. Kezeit leengedi maga mellé, és egy lépéssel közelebb lép az oltárhoz.
A táskájához nyúl, felnyitja, és újra előveszi a két üvegcsét. Ezúttal nem forgatja őket, nem méregeti a folyadékot, egyszerűen csak a 2 Csokoládébarna varázsitalt Quantall Ackumien Galanodel felé
nyújtja.*
- Nem akarlak siettetni. *Hangja nyugodt, tárgyilagos.* - Szusszanj egyet nyugodtan. Nem értek hozzá, de látszik, hogy kivett belőled valamennyit.
*Egy rövid szünet után hozzáteszi.*
- Ha készen állsz, idd meg az egyiket.
*Nem firtatja az eredményt, nem kér megerősítést. Akár működött, akár nem, annak ideje lesz kiderülni. Norennar ennyivel le is zárja a dolgot, és türelmesen várja, hogyan folytatódik a történet.*
*Quantall rövid kijelentése után Norennarban végleg összeáll a kép. Ennyi volt. Nem maradt vissza fény, nem rezdült meg a levegő, a kard sem mutat semmiféle látványos jelet. Csak a másik szavai az egyedüli jelei annak, hogy a rituálé megtörtént. A mélységi egy pillanatig még a pengét figyeli, majd bólint. Kezeit leengedi maga mellé, és egy lépéssel közelebb lép az oltárhoz.
A táskájához nyúl, felnyitja, és újra előveszi a két üvegcsét. Ezúttal nem forgatja őket, nem méregeti a folyadékot, egyszerűen csak a 2 Csokoládébarna varázsitalt Quantall Ackumien Galanodel felé
nyújtja.*- Nem akarlak siettetni. *Hangja nyugodt, tárgyilagos.* - Szusszanj egyet nyugodtan. Nem értek hozzá, de látszik, hogy kivett belőled valamennyit.
*Egy rövid szünet után hozzáteszi.*
- Ha készen állsz, idd meg az egyiket.
*Nem firtatja az eredményt, nem kér megerősítést. Akár működött, akár nem, annak ideje lesz kiderülni. Norennar ennyivel le is zárja a dolgot, és türelmesen várja, hogyan folytatódik a történet.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-20 04:33:51
Üzenet elküldve: 2025-12-20 04:33:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Ékes fanfárok nem kísérik a folyamatot. A fény lovagja mégis érzi ahogy az elméjében tárolt hatalom, mint egy lyukas tömlőből elkezd kiömleni. Talán hármójuk közül ő az, aki ennek köszönhetően legjobban átérzi a létrehozott mágia komolyságát. Miután a szöveg végére ér egy fáradt sóhaj ki is szökik belőle. Ismét megerősödik benne a bizonyosság, hogy az istenek hatalma emberi mércével felfoghatatlan. Őt még ennyi is lefárasztotta. Egy hegy arrébb tételétől vagy világok közti szakadás létrehozásától még mindig nagyon távol áll. Sok időt most nem játszik ezzel a gondolatmenettel. Főleg mivel ketten is várnak az eredményre. Az emberférfi szemébe néz és bólint egy aprót.*
-Kész vagyok.
*Ékes fanfárok nem kísérik a folyamatot. A fény lovagja mégis érzi ahogy az elméjében tárolt hatalom, mint egy lyukas tömlőből elkezd kiömleni. Talán hármójuk közül ő az, aki ennek köszönhetően legjobban átérzi a létrehozott mágia komolyságát. Miután a szöveg végére ér egy fáradt sóhaj ki is szökik belőle. Ismét megerősödik benne a bizonyosság, hogy az istenek hatalma emberi mércével felfoghatatlan. Őt még ennyi is lefárasztotta. Egy hegy arrébb tételétől vagy világok közti szakadás létrehozásától még mindig nagyon távol áll. Sok időt most nem játszik ezzel a gondolatmenettel. Főleg mivel ketten is várnak az eredményre. Az emberférfi szemébe néz és bólint egy aprót.*
-Kész vagyok.
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-18 17:08:11
Üzenet elküldve: 2025-12-18 17:08:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar mozdulatlanul áll az oltár közelében, de a tisztes távolságot tartva, kezeit maga előtt összefonva. Némán figyeli a nem túl izgalmas eseményeket. Tekintete Quantall kezén, majd a kard élén időzik, követi a kántálás ritmusát, a mozdulatok sorrendjét. A szertartás jóval visszafogottabb, mint amire számított. Nincs fényvillanás, nincs érezhető lökés a levegőben, semmi, ami látványosan jelezné, hogy bármi megváltozott volna.
Egy pillanatra átfut rajta, hogy talán túl sokat várt. Maga sem tudja, mit: jelet, hangot, valami egyértelműt. Egy rövid, ironikus gondolat is felmerül benne, hogy talán az istennő maga ereszkedik majd alá, hogy finom csókot leheljen a mesterkard élére, de ezt gyorsan el is engedi.
Amikor a kántálás elcsendesedik, Norennar kérdőn vonja fel a szemöldökét. Nem változtat testtartásán, nem szólal meg. Egyszerűen csak kíváncsi, vajon tényleg ennyi volt-e az egész. Akár sikerült, akár nem, annak nyoma úgyis megmutatkozik majd. Előbb vagy utóbb. Ezzel nyugtázza a gondolatmenetét, és továbbra is csendben vár, miközben tekintete minduntalan a pengén marad.*
*Norennar mozdulatlanul áll az oltár közelében, de a tisztes távolságot tartva, kezeit maga előtt összefonva. Némán figyeli a nem túl izgalmas eseményeket. Tekintete Quantall kezén, majd a kard élén időzik, követi a kántálás ritmusát, a mozdulatok sorrendjét. A szertartás jóval visszafogottabb, mint amire számított. Nincs fényvillanás, nincs érezhető lökés a levegőben, semmi, ami látványosan jelezné, hogy bármi megváltozott volna.
Egy pillanatra átfut rajta, hogy talán túl sokat várt. Maga sem tudja, mit: jelet, hangot, valami egyértelműt. Egy rövid, ironikus gondolat is felmerül benne, hogy talán az istennő maga ereszkedik majd alá, hogy finom csókot leheljen a mesterkard élére, de ezt gyorsan el is engedi.
Amikor a kántálás elcsendesedik, Norennar kérdőn vonja fel a szemöldökét. Nem változtat testtartásán, nem szólal meg. Egyszerűen csak kíváncsi, vajon tényleg ennyi volt-e az egész. Akár sikerült, akár nem, annak nyoma úgyis megmutatkozik majd. Előbb vagy utóbb. Ezzel nyugtázza a gondolatmenetét, és továbbra is csendben vár, miközben tekintete minduntalan a pengén marad.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 22:25:02
Üzenet elküldve: 2025-12-17 22:25:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
* Az utasítást egy biccentés keretében követi, és a kardhüvely visszakerül az éles pengére, majd azt a kezére fekteti, és félig vonja ki belőle a pengét. Így Quantall hozzáfér, és attól sem kell tartani, hogy bárkiben kárt okozna. Ez a legbiztosabb, és legbiztonságosabb módszer, ami jelen helyzetben eszébe jut. Ahogy ezzel megvan, türelmesen hallgatja a kántálást. Stabilan, kis terpeszben elhelyezkedve áll, és látszólag bármeddig tudná ezt a pozíciót tartani - ami természetesen nem igaz. Viszont szerencséjére nem kell hosszú órákat így eltöltenie, annyira azért nem hosszú az ige. Ahogy Quantall a végére ér, a hóhajú kérdőn vonja fel szemöldökét. Nem tudja, hogy sikerrel járt-e a varázslat, és saját tapasztalásaiból kiindulva abban sem biztos, hogy nem rontott bele Eeyr kiválasztotta. Úgyhogy első körben arra vár, hogy megtudja, mennyire volt sikeres a procedúra. *
* Az utasítást egy biccentés keretében követi, és a kardhüvely visszakerül az éles pengére, majd azt a kezére fekteti, és félig vonja ki belőle a pengét. Így Quantall hozzáfér, és attól sem kell tartani, hogy bárkiben kárt okozna. Ez a legbiztosabb, és legbiztonságosabb módszer, ami jelen helyzetben eszébe jut. Ahogy ezzel megvan, türelmesen hallgatja a kántálást. Stabilan, kis terpeszben elhelyezkedve áll, és látszólag bármeddig tudná ezt a pozíciót tartani - ami természetesen nem igaz. Viszont szerencséjére nem kell hosszú órákat így eltöltenie, annyira azért nem hosszú az ige. Ahogy Quantall a végére ér, a hóhajú kérdőn vonja fel szemöldökét. Nem tudja, hogy sikerrel járt-e a varázslat, és saját tapasztalásaiból kiindulva abban sem biztos, hogy nem rontott bele Eeyr kiválasztotta. Úgyhogy első körben arra vár, hogy megtudja, mennyire volt sikeres a procedúra. *
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 22:12:32
Üzenet elküldve: 2025-12-17 22:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Nem áll bele, hogy mit látnak majd meg. A másik kéri általa az istennő segítségét, ő pedig biztos szeretne lenni, hogy mihez adja. De erre ráérnek. Egyelőre a hóhajúval kötött üzletnek kell a végére jutni. Részletesen kifejti, hogy mi fog történni és mik a mágia határai. Erre rövid választ kap. Nem akad fenn a dolgon. Rég beszélt egyszerre ennyit amúgy is. Odavezeti a másikat az oltárhoz. Ha más papok épp ott ténykednek azoknak odabiccent, hogy minden rendben. Majd elkezdődhet a rituálé. A másik óvatosan kivonja a pengét és nem támadólag, de felé szegezi.*
-Talán egyszerűbb lesz tartani ha a két kezére fekteti keresztben. Nekem elég hozzá érnem.
*Egyrészt valóban kevésbé tűnik támadónak a pozíció, másrészt tapasztalatból tudja, hogy egyszerűbb tartani úgy a vasat. Főleg ha egy ekkora darabról van szó. Akárhogy is lesz, de ezek után vesz egy mély lélegzetet, összeszedi a gondolatait, megérinti a fegyver lapját és elkezd hosszasan kántálni egy olyan nyelven amit a két férfi valószínűleg nem érthet. Reméli elsőre sikerül ez a varázslata.*
A varázsló egy megkötött varázslat nélküli mesterfegyvert megérintve elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett egy fény pont feláldozásával, melynek hatására a kardban található áldó varázslatot megköti, felerősítve és felülírhatatlanná téve ezzel annak hatását. A varázslat oltár és fénypont nélküli elmondása a megkötött varázslattal rendelkező mesterfegyverekre hat, melynek hatására a kötött varázslat felszakad, és annak megkötés nélküli, eredeti hatása marad érvényben csupán.
*Nem áll bele, hogy mit látnak majd meg. A másik kéri általa az istennő segítségét, ő pedig biztos szeretne lenni, hogy mihez adja. De erre ráérnek. Egyelőre a hóhajúval kötött üzletnek kell a végére jutni. Részletesen kifejti, hogy mi fog történni és mik a mágia határai. Erre rövid választ kap. Nem akad fenn a dolgon. Rég beszélt egyszerre ennyit amúgy is. Odavezeti a másikat az oltárhoz. Ha más papok épp ott ténykednek azoknak odabiccent, hogy minden rendben. Majd elkezdődhet a rituálé. A másik óvatosan kivonja a pengét és nem támadólag, de felé szegezi.*
-Talán egyszerűbb lesz tartani ha a két kezére fekteti keresztben. Nekem elég hozzá érnem.
*Egyrészt valóban kevésbé tűnik támadónak a pozíció, másrészt tapasztalatból tudja, hogy egyszerűbb tartani úgy a vasat. Főleg ha egy ekkora darabról van szó. Akárhogy is lesz, de ezek után vesz egy mély lélegzetet, összeszedi a gondolatait, megérinti a fegyver lapját és elkezd hosszasan kántálni egy olyan nyelven amit a két férfi valószínűleg nem érthet. Reméli elsőre sikerül ez a varázslata.*
A varázsló egy megkötött varázslat nélküli mesterfegyvert megérintve elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett egy fény pont feláldozásával, melynek hatására a kardban található áldó varázslatot megköti, felerősítve és felülírhatatlanná téve ezzel annak hatását. A varázslat oltár és fénypont nélküli elmondása a megkötött varázslattal rendelkező mesterfegyverekre hat, melynek hatására a kötött varázslat felszakad, és annak megkötés nélküli, eredeti hatása marad érvényben csupán.
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:38:18
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:38:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall szavai elég egyértelművé teszik Norennar számára, hogy bár fajtársa kíváncsiságát nem sikerült kielégítenie, de legalább az érdeklődését sikerült felkeltenie. Ennek örömére hősünk finoman megvonja a vállát, s csupán ennyit felel.*
- Meglátjuk.
*Ezt követően enyhén meghajol Quantall felé, épp csak annyira, amennyit a hely a helyzet és a személy megkíván, majd egy lépést hátrébb húzódik. Teret enged fajtársának és a harcosnak, nem kívánja zavarni a készülődést. A kölyök láthatóan tűkön ül, Norennarnak pedig nem áll szándékában még inkább elrontani a nagy pillanatát.
Megáll az oltártól néhány lépésnyire. Kezeit maga előtt összefonja, testtartása nyugodt, figyelme azonban éles. Tekintete Quantall mozdulatait követi, ahogy a rituáléhoz készül, majd rövid időre Pashthra kardjára siklik. Nem szól közbe, nem kérdez, nem sürget.
Ha fel is merül benne a gondolat, hogy egy ilyen szertartás vagy esetleg a fiú személye könnyen vonzhat nem kívánt figyelmet, azt nem jelzi. Nem néz az ajtó felé, nem keresi az őrök zaját. Egyszerűen kivár. A templom áhítattal átszőtt neszei közt áll, tartja a távolságot, és figyeli, miként megy végbe a rituálé, mely ennyit jelent a harcosnak.*
*Quantall szavai elég egyértelművé teszik Norennar számára, hogy bár fajtársa kíváncsiságát nem sikerült kielégítenie, de legalább az érdeklődését sikerült felkeltenie. Ennek örömére hősünk finoman megvonja a vállát, s csupán ennyit felel.*
- Meglátjuk.
*Ezt követően enyhén meghajol Quantall felé, épp csak annyira, amennyit a hely a helyzet és a személy megkíván, majd egy lépést hátrébb húzódik. Teret enged fajtársának és a harcosnak, nem kívánja zavarni a készülődést. A kölyök láthatóan tűkön ül, Norennarnak pedig nem áll szándékában még inkább elrontani a nagy pillanatát.
Megáll az oltártól néhány lépésnyire. Kezeit maga előtt összefonja, testtartása nyugodt, figyelme azonban éles. Tekintete Quantall mozdulatait követi, ahogy a rituáléhoz készül, majd rövid időre Pashthra kardjára siklik. Nem szól közbe, nem kérdez, nem sürget.
Ha fel is merül benne a gondolat, hogy egy ilyen szertartás vagy esetleg a fiú személye könnyen vonzhat nem kívánt figyelmet, azt nem jelzi. Nem néz az ajtó felé, nem keresi az őrök zaját. Egyszerűen kivár. A templom áhítattal átszőtt neszei közt áll, tartja a távolságot, és figyeli, miként megy végbe a rituálé, mely ennyit jelent a harcosnak.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:21:43
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:21:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
* Miután finoman helyre teszik, a nemesekre jellemző köntörfalazott módon, még zsörtölődni sincs igazán ideje, mert hamarosan újra élvezheti a mélységi figyelmét, aki biztosítja arról is, hogy hamarosan vele, és méretes kardjával fog foglalkozni, amivel az ifjú harcos legendásan tud bánni. Mármint, a mesterpengével, és nem a másikkal, bár azzal sem kell a szomszédba menjen segítséget kérni. Aki nem hiszi, az kérdezze meg Mait. A nőre gondolva halovány mosoly kúszik arcára, és bizony igazán menne már vissza kedveséhez, akit alig pár napja ismer, de már szinte fáj a hiánya. Főleg, hogy most lesznek először igazán kettesben, nyugodtan, ahol nem kell sietni, és már egymás testét is ismerik annyira, hogy valami tartalmasabb, mélyebb alakulhasson ki kettejük között. Persze ezek a gondolatok csak addig kötik le, amíg Norennar beszél, amikor Quanthall visszafordul hozzá, már élvezheti a harcos teljes figyelmét. *
- Értem, és köszönöm. Nincsen kérdésem. * Mondja egyszerűen válaszként, még mindig mosolyogva. Egyre jobb a kedve, ahogy a dolgok úgy haladnak, ahogy remélte. Ha a másik vezeti őt, akkor az oltárhoz lépdel, ahol engedelmesen kihúzza a kardot a hüvelyből, és kinyújtja Eeyr szolgálója felé, hogy megérinthesse, ha szeretné. Átadni nem tervezi, hacsak amaz nem ragaszkodik hozzá, Pashthra részéről bőven elég, ha ujjaival hozzá tud érni az acélhoz. Feszülten tartja, nem remeg a keze, úgyhogy az áldást mondó biztonságban érezheti ujjait, nem kell azok épségéért aggódjon. *
* Miután finoman helyre teszik, a nemesekre jellemző köntörfalazott módon, még zsörtölődni sincs igazán ideje, mert hamarosan újra élvezheti a mélységi figyelmét, aki biztosítja arról is, hogy hamarosan vele, és méretes kardjával fog foglalkozni, amivel az ifjú harcos legendásan tud bánni. Mármint, a mesterpengével, és nem a másikkal, bár azzal sem kell a szomszédba menjen segítséget kérni. Aki nem hiszi, az kérdezze meg Mait. A nőre gondolva halovány mosoly kúszik arcára, és bizony igazán menne már vissza kedveséhez, akit alig pár napja ismer, de már szinte fáj a hiánya. Főleg, hogy most lesznek először igazán kettesben, nyugodtan, ahol nem kell sietni, és már egymás testét is ismerik annyira, hogy valami tartalmasabb, mélyebb alakulhasson ki kettejük között. Persze ezek a gondolatok csak addig kötik le, amíg Norennar beszél, amikor Quanthall visszafordul hozzá, már élvezheti a harcos teljes figyelmét. *
- Értem, és köszönöm. Nincsen kérdésem. * Mondja egyszerűen válaszként, még mindig mosolyogva. Egyre jobb a kedve, ahogy a dolgok úgy haladnak, ahogy remélte. Ha a másik vezeti őt, akkor az oltárhoz lépdel, ahol engedelmesen kihúzza a kardot a hüvelyből, és kinyújtja Eeyr szolgálója felé, hogy megérinthesse, ha szeretné. Átadni nem tervezi, hacsak amaz nem ragaszkodik hozzá, Pashthra részéről bőven elég, ha ujjaival hozzá tud érni az acélhoz. Feszülten tartja, nem remeg a keze, úgyhogy az áldást mondó biztonságban érezheti ujjait, nem kell azok épségéért aggódjon. *
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:02:43
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*A mélységi szótlan és titkolózónak tűnik. Persze mit lehet várni a fajtájától? Állítása szerint az istennő segítségére van szüksége. Mikor Quantall a rá jellemző terjedelmes stílusában kifejti, hogy képes az említett mágiára akkor a másik egyértelmű jelét mutatja az érdeklődésnek. Megmutatja a két italt is.*
~A barna ha jól emlékszem gyorsaságon javít. Ezek mintha nem hétköznapi italok volnának bár ki tudja.~
*Sejtése be is igazolódik, hogy pontosan melyik mágiára gondolt a másik. Ő pedig felteszi, azt a kérdését amit természetesen adódik a fajtárs kérése alapján. Egyértelmű, hogy nem nyerte ezzel el a másik tetszését, de a tekintetét nem kapja el egy szigorú arc láttán. Mereven néz a másikra. A hóhajú közbeszólása neki se tetszik, de igyekszik jó arcot mutatni hozzá. Mégiscsak az illem mindenek felett. Az emberférfi egyébként jól mérte fel a mélységi személyét. Most is egy pillanatra fellángol benne a vágy, hogy kifejtse azokat a politikai, társadalmi, állítólagos földrajzi és kulturális változásokat amik saját nevét kialakították a mai formájába. Például, hogy miképp mélyült el az eredeti elf nyelv e hangja vagy hogy feltételezhetően mikor csiszolódott pattogósabb "tall"-á a vége és hogy miért nem kell h hangot ejteni benne, de a helyzet komolyságát figyelembe véve elnyomja magában ezt az igényt.*
-Elnézését kérem Pashthra úr. Természetesen eszem ágában se volna az ön idejét fecsérelni. Biztosíthatom, hogy amint ezt a témát lezártuk azonnal rátérhetünk az ön ügyére, ami természetesen lévén kronológiailag előnyt élvez így prioritásban fog részesülni. Csak rövid türelmét kérném.
*Röviden: "Nem látod, hogy épp téma van? Várd ki a sorodat." Figyelmét visszakapja a fajtárs akinek következő szavai eredményt hoznak. A fény bajnoka teljes figyelmét neki szenteli. Talán csak véletlen szóválasztás. Mindenesetre nem is szól közbe. Kíváncsi. Tudni akarja, hogy mit tud a másik. Ami, nem kap meg teljesen. A hóhajú, bár szimpatikus fiatalember akinek reméli, hogy visszatérhetnek majd a panaszára, de személye kissé kényelmetlenné vált a társalgás szempontjából, ugyanis úgy néz ki, ezek ketten egymás előtt nem hajlandóak beszélni.*
-Valóban. Erre visszatérhetünk utána.
*Majd fordul is az emberférfi felé.*
-Elnézést kívánok és köszönöm a türelmét. Norennar-nak igaza van, illetlenség volna tovább visszaélni vele. Ott az oltár mellett megejthetjük a varázslatot. Ez a következőképp fog kinézni, csupán hozzá kell érnem a megáldani kívánt fegyverhez és egy hosszasabb inkantációval megkötöm a már belefoglalt mágiát. Ezt hacsak egy magasrangú pap felül nem írja vagy el nem átkozza a fegyvert, istentől függően, akkor rajta is marad. Van esetleg valami kérdése még előtte?
*A mélységi szótlan és titkolózónak tűnik. Persze mit lehet várni a fajtájától? Állítása szerint az istennő segítségére van szüksége. Mikor Quantall a rá jellemző terjedelmes stílusában kifejti, hogy képes az említett mágiára akkor a másik egyértelmű jelét mutatja az érdeklődésnek. Megmutatja a két italt is.*
~A barna ha jól emlékszem gyorsaságon javít. Ezek mintha nem hétköznapi italok volnának bár ki tudja.~
*Sejtése be is igazolódik, hogy pontosan melyik mágiára gondolt a másik. Ő pedig felteszi, azt a kérdését amit természetesen adódik a fajtárs kérése alapján. Egyértelmű, hogy nem nyerte ezzel el a másik tetszését, de a tekintetét nem kapja el egy szigorú arc láttán. Mereven néz a másikra. A hóhajú közbeszólása neki se tetszik, de igyekszik jó arcot mutatni hozzá. Mégiscsak az illem mindenek felett. Az emberférfi egyébként jól mérte fel a mélységi személyét. Most is egy pillanatra fellángol benne a vágy, hogy kifejtse azokat a politikai, társadalmi, állítólagos földrajzi és kulturális változásokat amik saját nevét kialakították a mai formájába. Például, hogy miképp mélyült el az eredeti elf nyelv e hangja vagy hogy feltételezhetően mikor csiszolódott pattogósabb "tall"-á a vége és hogy miért nem kell h hangot ejteni benne, de a helyzet komolyságát figyelembe véve elnyomja magában ezt az igényt.*
-Elnézését kérem Pashthra úr. Természetesen eszem ágában se volna az ön idejét fecsérelni. Biztosíthatom, hogy amint ezt a témát lezártuk azonnal rátérhetünk az ön ügyére, ami természetesen lévén kronológiailag előnyt élvez így prioritásban fog részesülni. Csak rövid türelmét kérném.
*Röviden: "Nem látod, hogy épp téma van? Várd ki a sorodat." Figyelmét visszakapja a fajtárs akinek következő szavai eredményt hoznak. A fény bajnoka teljes figyelmét neki szenteli. Talán csak véletlen szóválasztás. Mindenesetre nem is szól közbe. Kíváncsi. Tudni akarja, hogy mit tud a másik. Ami, nem kap meg teljesen. A hóhajú, bár szimpatikus fiatalember akinek reméli, hogy visszatérhetnek majd a panaszára, de személye kissé kényelmetlenné vált a társalgás szempontjából, ugyanis úgy néz ki, ezek ketten egymás előtt nem hajlandóak beszélni.*
-Valóban. Erre visszatérhetünk utána.
*Majd fordul is az emberférfi felé.*
-Elnézést kívánok és köszönöm a türelmét. Norennar-nak igaza van, illetlenség volna tovább visszaélni vele. Ott az oltár mellett megejthetjük a varázslatot. Ez a következőképp fog kinézni, csupán hozzá kell érnem a megáldani kívánt fegyverhez és egy hosszasabb inkantációval megkötöm a már belefoglalt mágiát. Ezt hacsak egy magasrangú pap felül nem írja vagy el nem átkozza a fegyvert, istentől függően, akkor rajta is marad. Van esetleg valami kérdése még előtte?
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 17:46:28
Üzenet elküldve: 2025-12-17 17:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall első kérdésére Norennar egy pillanatig hallgat, majd bólint. A mozdulat egyértelmű, aligha jelenthetne mást, mint egy igent. A téma szerencsére hamar a lényegre terelődik, s mikor a szakértő megemlíti a szükséges mágia nevét, a mélységi tekintete élénkebbé válik, a szemében felcsillan az érdeklődés, szája sarkában halvány, elégedett félmosoly jelenik meg. Figyelmesen követi a szavakat, egészen addig, míg a varázsital szó el nem hangzik.
A bólintás ezúttal is gyorsan jön. Norennar fél kézzel a táskájához nyúl, felnyitja, majd egymás után két csokoládébarna löttyöt tartalmazó üvegcsét vesz elő. A folyadék sűrűn mozog bennük, ahogy ujjai közt megforgatja őket.*
- Igen. Erre gondoltam.
*Amikor azonban a kérdés elhangzik, mire is használná az áldást, a félmosoly eltűnik az arcáról. Norennar tekintete elkomorul, állkapcsa megfeszül. Néhány másodpercig hallgat, láthatóan mérlegel. Ebben a csendben Pashthra türelmetlen közbeszólása töri meg a pillanatot.
Norennar oldalra pillant, unottan méri végig a fiút, majd visszafordul Quantall felé. Kérdőn néz fajtársára, mintegy várva valamiféle jelet arról, hogy azt még vajon mindig érdekli-e a kérdésére szánt válasz. Quantallnak elég bólintania, s ha így tesz Norennar elereszt egy rövid sóhajt, s eleget tesz a kérésnek.*
- Gondolom, hallottál már róla, hogy Arthenior veszélyben van. *Hangja szokásosan nyugodt és tárgyilagos.* - A célom egyszerű: elérni azt, aki a háttérben mozgatja a szálakat. Levágni a kígyó fejét, mielőtt az elérné a várost.
*Rövid szünetet tart, majd enyhén megvonja a vállát.*
- Nem állítom, hogy elég lesz. De mindent meg akarok tenni, ami tőlem telik. Ennél többet most nem mondhatok.
*Végül oldalra sandít Pashthrára, szemében halvány, játékos él villan.*
- Már csak azért sem, mert a fiatal barátomat megeszi a türelmetlenség, ha túl sokat járatom a szám.
*Quantall első kérdésére Norennar egy pillanatig hallgat, majd bólint. A mozdulat egyértelmű, aligha jelenthetne mást, mint egy igent. A téma szerencsére hamar a lényegre terelődik, s mikor a szakértő megemlíti a szükséges mágia nevét, a mélységi tekintete élénkebbé válik, a szemében felcsillan az érdeklődés, szája sarkában halvány, elégedett félmosoly jelenik meg. Figyelmesen követi a szavakat, egészen addig, míg a varázsital szó el nem hangzik.
A bólintás ezúttal is gyorsan jön. Norennar fél kézzel a táskájához nyúl, felnyitja, majd egymás után két csokoládébarna löttyöt tartalmazó üvegcsét vesz elő. A folyadék sűrűn mozog bennük, ahogy ujjai közt megforgatja őket.*
- Igen. Erre gondoltam.
*Amikor azonban a kérdés elhangzik, mire is használná az áldást, a félmosoly eltűnik az arcáról. Norennar tekintete elkomorul, állkapcsa megfeszül. Néhány másodpercig hallgat, láthatóan mérlegel. Ebben a csendben Pashthra türelmetlen közbeszólása töri meg a pillanatot.
Norennar oldalra pillant, unottan méri végig a fiút, majd visszafordul Quantall felé. Kérdőn néz fajtársára, mintegy várva valamiféle jelet arról, hogy azt még vajon mindig érdekli-e a kérdésére szánt válasz. Quantallnak elég bólintania, s ha így tesz Norennar elereszt egy rövid sóhajt, s eleget tesz a kérésnek.*
- Gondolom, hallottál már róla, hogy Arthenior veszélyben van. *Hangja szokásosan nyugodt és tárgyilagos.* - A célom egyszerű: elérni azt, aki a háttérben mozgatja a szálakat. Levágni a kígyó fejét, mielőtt az elérné a várost.
*Rövid szünetet tart, majd enyhén megvonja a vállát.*
- Nem állítom, hogy elég lesz. De mindent meg akarok tenni, ami tőlem telik. Ennél többet most nem mondhatok.
*Végül oldalra sandít Pashthrára, szemében halvány, játékos él villan.*
- Már csak azért sem, mert a fiatal barátomat megeszi a türelmetlenség, ha túl sokat járatom a szám.
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-17 11:07:30
Üzenet elküldve: 2025-12-17 11:07:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
* Miután megejtik az udvariasság kötelező körét, a hóhajú harcos érdeklődve vonja fel a szemöldökét. Úgy tűnik, hogy nem ő az egyetlen, aki szeretné kihasználni a templom jóindulatát, és egykori társa hasonló okokon felbuzdulva érkezett. Egy pillanatra fut csak át a rosszallás a tekintetén, mert ha Norennar szokásos modora mindent elront, akkor lehet, hogy még az ő kardjának az áldásától is elmegy a mélységi kedve, azt pedig nem szeretné. Egy pillanatig végiggondolja, hogy milyen módon szóljon közbe a beszélgetésbe, majd halkan megköszörüli a torkát. *
- Kedves Quanthall, a világért se szeretnék udvariatlan lenni, de ha kezdhetnénk a kardjaimmal, akkor lekötelezne. Van még elintézni valóm a városban, amit megejtenék a nap folyamán, bár az áldás természetesen prioritást élvez, azért mégis lekötelezne vele, ha a napomba minden beleférne, amit elterveztem. * Próbálja óvatosan megfogalmazni a mondanivalóját, úgy, ahogy egy nemes tenné, még ha nem is sikerül tökéletesen, és komoly fejtörést okoz a fiúnak, hogy kellő módon adja elő azt a rendkívül udvariatlan kijelentést, hogy "én voltam itt előbb, velem foglalkozz már". Abból, amilyen hosszan és amilyen sokat tudott beszélni korábbi társalgásuk során Eeyr szolgálója, semmi kétsége afelől, hogy akár Norennarral is képes lenne órákat elbeszélgetni, mielőtt az amulet készítésére adná a fejét. Utóbbit pedig nem feltétlenül szeretné kivárni, bár neki nem osztottak lapot, és nincs sok beleszólása a dolgok történtébe. Ha Quanthall köti az ebet a karóhoz, akkor kénytelen lesz arcára mosolyt varázsolva tűrni, és kivárni, hogy rá kerüljön a sor. *
* Miután megejtik az udvariasság kötelező körét, a hóhajú harcos érdeklődve vonja fel a szemöldökét. Úgy tűnik, hogy nem ő az egyetlen, aki szeretné kihasználni a templom jóindulatát, és egykori társa hasonló okokon felbuzdulva érkezett. Egy pillanatra fut csak át a rosszallás a tekintetén, mert ha Norennar szokásos modora mindent elront, akkor lehet, hogy még az ő kardjának az áldásától is elmegy a mélységi kedve, azt pedig nem szeretné. Egy pillanatig végiggondolja, hogy milyen módon szóljon közbe a beszélgetésbe, majd halkan megköszörüli a torkát. *
- Kedves Quanthall, a világért se szeretnék udvariatlan lenni, de ha kezdhetnénk a kardjaimmal, akkor lekötelezne. Van még elintézni valóm a városban, amit megejtenék a nap folyamán, bár az áldás természetesen prioritást élvez, azért mégis lekötelezne vele, ha a napomba minden beleférne, amit elterveztem. * Próbálja óvatosan megfogalmazni a mondanivalóját, úgy, ahogy egy nemes tenné, még ha nem is sikerül tökéletesen, és komoly fejtörést okoz a fiúnak, hogy kellő módon adja elő azt a rendkívül udvariatlan kijelentést, hogy "én voltam itt előbb, velem foglalkozz már". Abból, amilyen hosszan és amilyen sokat tudott beszélni korábbi társalgásuk során Eeyr szolgálója, semmi kétsége afelől, hogy akár Norennarral is képes lenne órákat elbeszélgetni, mielőtt az amulet készítésére adná a fejét. Utóbbit pedig nem feltétlenül szeretné kivárni, bár neki nem osztottak lapot, és nincs sok beleszólása a dolgok történtébe. Ha Quanthall köti az ebet a karóhoz, akkor kénytelen lesz arcára mosolyt varázsolva tűrni, és kivárni, hogy rá kerüljön a sor. *
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-16 22:29:33
Üzenet elküldve: 2025-12-16 22:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Szívesen hallana még többet a szívről, de újabb kérdései támadnak az ismeretlen mélységi megjelenése kapcsán. Ami, kérdések mielőtt megválaszolásra kerülnének inkább csak nőnek. Például azzal, hogy ki ejtette volna fogságba az idegent. Legalább fájdalmasan későn, de a bemutatkozásra is sor kerül. Kár tagadni a túlérzékeny ösztönei sikítanak a gondolat ellen, hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, de egy enyhe rándulással a szája szélén elnyomja azokat.*
-Quantall.
*Adja ő is a nevét. Nem a teljeset hisz a fajtárs se tett így. Akinek ismételt üdvözletét egy újabb, az előzővel tökéletesen megegyező biccentéssel fogadja.*
-Üdv!
*Ezek után immár a nevét is tudja, Pashthra elmondja miről volt szó. A mise meghittségét ő maga kétségbe vonná. Egyrészt hallotta a saját hangját megbicsaklani nem is egyszer, másrészt főként közismert imákat mondatott, harmadrészt maga se hitte el, ami elhagyta a száját. Hit és reménykedés, hogy megvédi őket a gonosztól egy külvilági entitás? Ez nem elég. Küzdeni kéne! Harcolni és felkészülni a már jelenleg is dúló háborúra.*
-Örülök, hogy így érez.
*Reagál mégis szerényen. Nincs hozzászokva a dicsérethez. A fajtárs más hangnemet üt meg. A magázódást is olyan természetesen dobja el, ami kicsit sérti az egykori nemes önérzetét, de annak nem adja jelét. Hasonló stílusban válaszol.*
-Csak nem a segítségére van szükséged?
*Ez ezt követő szavak hallatán nehéz nem úgy gondolni, hogy a fajtárs igencsak könnyedén vesz egy komoly varázslatot.*
-Amennyiben amulettáldásra gondolsz úgy igen képes vagyok rá. Bár szükségem van egy varázsitalra hozzá aminek a hatását gyengítve az amulettbe ültetek. Amennyiben egy átkozott amuletten lévő mágiát szeretnél megtörni az is hatalmamban áll.
*A kapott szütyőt elveszi és bár egy olyan összeg volna azzal együtt a zsebében, ami akár még egy helyi nemesnek is becsületére válna viszont még sincs az ábrázatán elégedettség.*
-Mire szeretnéd használni? Az fontosabb, mint az anyagiak.
*A hóhajú harcos esetében nem tette fel ezt a kérdést.*
//Nyílt//
*Szívesen hallana még többet a szívről, de újabb kérdései támadnak az ismeretlen mélységi megjelenése kapcsán. Ami, kérdések mielőtt megválaszolásra kerülnének inkább csak nőnek. Például azzal, hogy ki ejtette volna fogságba az idegent. Legalább fájdalmasan későn, de a bemutatkozásra is sor kerül. Kár tagadni a túlérzékeny ösztönei sikítanak a gondolat ellen, hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, de egy enyhe rándulással a szája szélén elnyomja azokat.*
-Quantall.
*Adja ő is a nevét. Nem a teljeset hisz a fajtárs se tett így. Akinek ismételt üdvözletét egy újabb, az előzővel tökéletesen megegyező biccentéssel fogadja.*
-Üdv!
*Ezek után immár a nevét is tudja, Pashthra elmondja miről volt szó. A mise meghittségét ő maga kétségbe vonná. Egyrészt hallotta a saját hangját megbicsaklani nem is egyszer, másrészt főként közismert imákat mondatott, harmadrészt maga se hitte el, ami elhagyta a száját. Hit és reménykedés, hogy megvédi őket a gonosztól egy külvilági entitás? Ez nem elég. Küzdeni kéne! Harcolni és felkészülni a már jelenleg is dúló háborúra.*
-Örülök, hogy így érez.
*Reagál mégis szerényen. Nincs hozzászokva a dicsérethez. A fajtárs más hangnemet üt meg. A magázódást is olyan természetesen dobja el, ami kicsit sérti az egykori nemes önérzetét, de annak nem adja jelét. Hasonló stílusban válaszol.*
-Csak nem a segítségére van szükséged?
*Ez ezt követő szavak hallatán nehéz nem úgy gondolni, hogy a fajtárs igencsak könnyedén vesz egy komoly varázslatot.*
-Amennyiben amulettáldásra gondolsz úgy igen képes vagyok rá. Bár szükségem van egy varázsitalra hozzá aminek a hatását gyengítve az amulettbe ültetek. Amennyiben egy átkozott amuletten lévő mágiát szeretnél megtörni az is hatalmamban áll.
*A kapott szütyőt elveszi és bár egy olyan összeg volna azzal együtt a zsebében, ami akár még egy helyi nemesnek is becsületére válna viszont még sincs az ábrázatán elégedettség.*
-Mire szeretnéd használni? Az fontosabb, mint az anyagiak.
*A hóhajú harcos esetében nem tette fel ezt a kérdést.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-16 13:39:34
Üzenet elküldve: 2025-12-16 13:39:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Ami a harcos köszöntését illeti, a mélységi csodálkozva, kissé talán értetlenül pillant a hóhajúra. Valószínűleg azért, mert a csapatból egyedül Norennar döntött a gyors visszatérés mellett, így ő élvezi közülük a legrégebb ideje a város nyújtotta biztonságot. Végül a mélységi szája szélén megjelenik az ismerős, visszafogott félmosoly, s csak így felel a másiknak.*
- Az érzés kölcsönös.
*Mondja, hangjába némi derűt csempészve. Mindenesetre a mondat, annak iróniájából fakadóan elég erős keserű szájízt hagy maga után a mélységi szájában, ennek azonban jelét nem mutatja.
Miután Pashthra bemutatja őt a mellette álló mélységinek, Norennar tekintete újból Quantallra siklik, majd egy újabb, visszafogott biccentés intéz fajtársa felé.*
- Örvendek.
*Ezután visszafordul Pashthra felé, és figyelmesen hallgatja mindazt, amit a kardáldásról mond. Láthatóan érdekli a dolog, még ha nem is mutatja túlzottan. Amikor azonban szóba kerül a mise meghittsége, a mélységi szemöldöke önkéntelenül megemelkedik, s az odaadó figyelem egyfajta kételkedő meglepettségbe csap át. Azonban inkább nem kommentálja. A templom falai között ez különösen felesleges és udvariatlan lenne a részéről.
Pillantása egy pillanatra ismét Quantallra esik. Nem tolakodóan, inkább mérlegelve a lehetőségeit. Rövid csend után végül megszólal, nyugodt kimért hangján.*
- Ha valóban képes vagy ilyesmire, akkor nem véletlen, hogy itt találkozunk. Talán az Istennő mosolygott rám épp és vezette a lépteim idáig.
*Egy rövid szünetet tart, mielőtt folytatná.*
- Aki ilyen varázslatra képes, az feltehetően egy amulettel is boldogul.
*Hangjában a gúny legapróbb jelei sem felfedezhetőek. Látszik rajta, hogy nagyon is komolyan veszi fajtársát.*
- Természetesen megfizetem. Akár neked, akár a templomnak.
*Övéről egy erszényt vesz le, s Quantall Ackumien Galanodel felé nyújtja. Amennyiben a mélységi átszámolná pontosan 1650 aranyérmét találna a szütyőben.*
//Nyílt//
*Ami a harcos köszöntését illeti, a mélységi csodálkozva, kissé talán értetlenül pillant a hóhajúra. Valószínűleg azért, mert a csapatból egyedül Norennar döntött a gyors visszatérés mellett, így ő élvezi közülük a legrégebb ideje a város nyújtotta biztonságot. Végül a mélységi szája szélén megjelenik az ismerős, visszafogott félmosoly, s csak így felel a másiknak.*
- Az érzés kölcsönös.
*Mondja, hangjába némi derűt csempészve. Mindenesetre a mondat, annak iróniájából fakadóan elég erős keserű szájízt hagy maga után a mélységi szájában, ennek azonban jelét nem mutatja.
Miután Pashthra bemutatja őt a mellette álló mélységinek, Norennar tekintete újból Quantallra siklik, majd egy újabb, visszafogott biccentés intéz fajtársa felé.*
- Örvendek.
*Ezután visszafordul Pashthra felé, és figyelmesen hallgatja mindazt, amit a kardáldásról mond. Láthatóan érdekli a dolog, még ha nem is mutatja túlzottan. Amikor azonban szóba kerül a mise meghittsége, a mélységi szemöldöke önkéntelenül megemelkedik, s az odaadó figyelem egyfajta kételkedő meglepettségbe csap át. Azonban inkább nem kommentálja. A templom falai között ez különösen felesleges és udvariatlan lenne a részéről.
Pillantása egy pillanatra ismét Quantallra esik. Nem tolakodóan, inkább mérlegelve a lehetőségeit. Rövid csend után végül megszólal, nyugodt kimért hangján.*
- Ha valóban képes vagy ilyesmire, akkor nem véletlen, hogy itt találkozunk. Talán az Istennő mosolygott rám épp és vezette a lépteim idáig.
*Egy rövid szünetet tart, mielőtt folytatná.*
- Aki ilyen varázslatra képes, az feltehetően egy amulettel is boldogul.
*Hangjában a gúny legapróbb jelei sem felfedezhetőek. Látszik rajta, hogy nagyon is komolyan veszi fajtársát.*
- Természetesen megfizetem. Akár neked, akár a templomnak.
*Övéről egy erszényt vesz le, s Quantall Ackumien Galanodel felé nyújtja. Amennyiben a mélységi átszámolná pontosan 1650 aranyérmét
találna a szütyőben.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-16 00:26:37
Üzenet elküldve: 2025-12-16 00:26:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* Talán tovább tudnának beszélni a szívről, és a Norileina lelkében lévő sötétségről, ha nem sétálna be a templomba egy mélységi. Pashthra nem tudja hova tenni Norennart, és azt, hogy csak úgy ott hagyta a csapatukat. Olyan messzire nem menne, hogy nem bízik meg benne, de azért be sem avatná a tervébe, miszerint a templomban dugta el a veszélyes tárgyat. Ahogy azt nem árulná el Norileinának, de talán még Mainak sem. Na jó, neki talán mégis. Ha egy valakit kell mondjon, akiben feltétlenül megbízik jelen helyzetben, az ő lenne. Magához képest barátságos ábrázattal üdvözli a férfit, hiszen mégis csak bajtárs, még ha voltak is összezörrenések, és megkérdőjelezhető kijelentések az elmúlt pár napban. *
- Norennar. Örülök, hogy nem fogságban látlak viszont. * Köszönti a férfit, majd a másik mélységi felé fordul, mielőtt visszanézne az újonnan érkezőre. *
- Nos, nehéz lenne bemutatnom egymásnak az urakat, de ha már így alakult, hadd mutatkozzam be. Én magam Pashthra Shungo'rol vagyok, az úr pedig Norennar. * Mutatkozik be, és kezét is nyújtja, ahogy illendő, de nem sértődik meg, ha Eeyr kiválasztottja nem fog vele kezet. *
- Az úrral éppen arról beszéltünk, hogy képes lenne megáldani a kardomat, hogy rajta maradjon a mágia, amit a toronyban tettem rá. Eeyr beavatott mágusa, amikor megérkeztem, épp misét tartott. Igazán megindító volt. * Kezd valamelyest kimérten beszélni, mert úgy érzi, hogy a helyzet ezt kívánja meg. Próbál belesimulni a barbár harcos szerepéből kilépve a városi fiatalok modorába, ahogy azt belé nevelték Wegtorenben egykor. *
//Nyílt//
* Talán tovább tudnának beszélni a szívről, és a Norileina lelkében lévő sötétségről, ha nem sétálna be a templomba egy mélységi. Pashthra nem tudja hova tenni Norennart, és azt, hogy csak úgy ott hagyta a csapatukat. Olyan messzire nem menne, hogy nem bízik meg benne, de azért be sem avatná a tervébe, miszerint a templomban dugta el a veszélyes tárgyat. Ahogy azt nem árulná el Norileinának, de talán még Mainak sem. Na jó, neki talán mégis. Ha egy valakit kell mondjon, akiben feltétlenül megbízik jelen helyzetben, az ő lenne. Magához képest barátságos ábrázattal üdvözli a férfit, hiszen mégis csak bajtárs, még ha voltak is összezörrenések, és megkérdőjelezhető kijelentések az elmúlt pár napban. *
- Norennar. Örülök, hogy nem fogságban látlak viszont. * Köszönti a férfit, majd a másik mélységi felé fordul, mielőtt visszanézne az újonnan érkezőre. *
- Nos, nehéz lenne bemutatnom egymásnak az urakat, de ha már így alakult, hadd mutatkozzam be. Én magam Pashthra Shungo'rol vagyok, az úr pedig Norennar. * Mutatkozik be, és kezét is nyújtja, ahogy illendő, de nem sértődik meg, ha Eeyr kiválasztottja nem fog vele kezet. *
- Az úrral éppen arról beszéltünk, hogy képes lenne megáldani a kardomat, hogy rajta maradjon a mágia, amit a toronyban tettem rá. Eeyr beavatott mágusa, amikor megérkeztem, épp misét tartott. Igazán megindító volt. * Kezd valamelyest kimérten beszélni, mert úgy érzi, hogy a helyzet ezt kívánja meg. Próbál belesimulni a barbár harcos szerepéből kilépve a városi fiatalok modorába, ahogy azt belé nevelték Wegtorenben egykor. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293