//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Eleinte megkönnyebbül, látva húgocskája reakcióját, hiszen a visszajelzés azt jelentheti számára, hogy valamit csak jól csinál, és igyekszik, ez pedig elnyomja azt az általánosan, néha-néha újból feltűnő, értelmetlen - vagy pont, hogy releváns - kételyt benne, mely szerint nem jó testvér. Alig pár órája vannak a városban, máris elkeveredett, ráadásul kétszer is. Ez hihetetlenül megalázó, főként egy kőtemplomi szerzetes növendéknek, akik állítólag a jég hátán is feltalálják magukat, az állóképességükről és az ügyességükről híresek. Azonban ez megváltozik, mikor észleli a szorítást, újra megijed, hiszen nincs mit szépíteni, hugicája képes nagyon ijesztő is lenni, kettejük között pedig sose volt egyenlőség, legfeljebb szimbiózis - Shiv akarata mindig érvényesült, a vasakaratú testvérkének pedig igyekezett a bátyja megadni azt, amit csak kívánt és támogatni ott, ahol lehetett.
Nem kicsit sajnálja, hogy Erisyt másik karjára nem foghatja, pedig igazán jó lenne, hiszen fontos számára a lány is, csupán vigyáznia kell Shivawnra is, ha nem szeretné, hogy holmi elfek másodpercek alatt elcsavargassák a lány fejét. Jelenleg hasonlóak a tapasztalatlan sihederhez az érzései - egyik nőről sem szeretne lemondani, mindketten más miatt fontosak neki. Egy lassú, kissé bánatos, kissé féltő pillantást vet is a fehér virágra, hogy ezt valamilyen szinte tudtára adja, de vegyül abba egy olyan szavak nélkül érthető "köszönöm" is, amiért visszautasította a hosszúéletű karját. Hugicája viszont beszélni kezd, ő pedig mosolyogva fordul is az érintett felé.*
- Meg nekünk is. Sose baj az, ha többen vagyunk, főként, ha ilyen szép társaság csatlakozik hozzánk. *A Templomon belül már más a helyzet, mint a kertben, Shivvel ellentétben Narcyt azonnal elfogja a nosztalgia, egy szakadozott sóhajtás hagyja el belsejét, amint megrohamozzák a hazai emlékek. Neki hiányzik egy kicsit az öreg Melonthalar, az életmódjuk, a háborítatlan csend és béke, de érzi, hogy kellett a váltás is, szükség volt az újra, amit ő is legalább annyira vár, mint a húgocska. Shiv jól mondja, amit mond, Narcy hasonlóan vélekedik, csak bólint egyetértés gyanánt. Őket egyik isten sem fogta meg, nem volt kötelező, szóval a saját útjuk mellett döntöttek. Narcy egyelőre csak követi a könyvtárba őket, gyanakodva nézve Zakarra, annak ellenére, hogy a könyvek ámorító illata őt is megigézik.*