Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-15 22:22:01
Üzenet elküldve: 2021-02-15 22:22:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Számtalan? * Csillan a férfi szeme, de nem kérdez rá, és nem is kér pontosítást, a levegőben hagyja lógni a dolgot. Aly, ha szeretné, akkor kifejtheti, de a mágus nem erőlteti. Ettől függetlenül a lány elkezdi sorolni a dolgokat, és az elf figyelmesen hallgatja. Tiszteletből, és kedvességből nem teszi meg a kijelentést, hogy három állítás nem éppen számtalan. *
- Nem zárkózhatunk el ezektől az eshetőségektől, amíg nem zárja ki őket egyértelmű bizonyíték. * Bólint diplomatikusan, és láthatóan el is gondolkodik mindegyiken. Nem élcelődik, vagy szarkasztikus, valóban őszintének gondolja a kijelentését. *
- Egyszer egy nagy gondolkodó azt mondta, hogy csak akkor nevezhetünk valamit butaságnak, ha egyértelmű bizonyítékok támasztják alá azt, hogy a kijelentés elképzelhetetlen. Amennyiben csak nem logikus, vagy nem valószínű valami, az nem jelenti azt, hogy nem lehet igaz. Elvégre, a mágia létrejötte előtt azt mondtuk volna, hogy lehetetlen az, hogy valaki a puszta gondolataival tüzet támasszon. Ahogy az első emberek nem gondolták volna, hogy valaha képesek lesznek ilyen gyönyörű épületek alkotására, mint ezt a templom is. Valahol mélyen még maga is valószínűtlennek tartja a létrejöttét, pedig itt áll előtte, és keresi azokat a módszereket, amivel el tudja fogadni, hogy ilyen gyönyörű építészeti remeket emeljen valaki. Szóval ne féljen az ilyen ötleteit megosztani másokkal. Csupán azt jelenti, hogy nyitott szemmel járja a világot, és nyitott az újdonságokra. Okosabb, mint az átlag, amiért számításba vesz olyan dolgokat is, amikre a többiek nem gondolnának. * Mosolyog kedvesen a félvérre, mert látja rajta, hogy nem tartja nagyra saját ötleteit. Drameiloten viszont annál inkább örül neki, hogy megosztja vele ezeket is. *
- Az olvasáshoz csak egy kényelmes szék, és kellő fény kell. Minden másra ott vannak az írott gondolatok, és a sajátok. * Csóválja meg a fejét, számára ennyi kell, egy jó könyv, és az, hogy eltudja olvasni anélkül, hogy fizikai fájdalmat okozna magának. *
- Mint már korábban mondtam, őszinte ember vagyok. * Csóválja meg a fejét ismét, az előző estére visszautalva. * Ha őszinteséggel nem tudom elérni valakinél, hogy érdeklődjön irántam, akkor nem hiszem, hogy bármi olyat tudnánk nyújtani egymásnak, amit mindketten keresünk. Én nem egy kóborló bárd vagyok, akinek az az életcélja, hogy felpróbáljon minden menyecskét, mintha csak ingeket cserélne. * Nevet fel, és nem fejti ki jobban a párhuzatot a nők, és a ruhák között, amit ebben a példában felállított. *
- Az ilyen emberek nem látnak messzebb a saját orruknál. Azt hiszik, hogy pusztán fizikai kapcsolattal megtalálhatják a boldogságot, és másra nem is vágynak. Én viszont nem csak ezt keresem egy nőben, szeretek vele rendesen beszélgetni, tisztelni nem csak a külső, de a belső szépségét is. * Magyarázza tovább, hogy miért ennyire őszinte. A felvetésre pedig felnevet. *
- Nem hiszem. * Mondja egyszerűen, szerényen. *
- Számtalan? * Csillan a férfi szeme, de nem kérdez rá, és nem is kér pontosítást, a levegőben hagyja lógni a dolgot. Aly, ha szeretné, akkor kifejtheti, de a mágus nem erőlteti. Ettől függetlenül a lány elkezdi sorolni a dolgokat, és az elf figyelmesen hallgatja. Tiszteletből, és kedvességből nem teszi meg a kijelentést, hogy három állítás nem éppen számtalan. *
- Nem zárkózhatunk el ezektől az eshetőségektől, amíg nem zárja ki őket egyértelmű bizonyíték. * Bólint diplomatikusan, és láthatóan el is gondolkodik mindegyiken. Nem élcelődik, vagy szarkasztikus, valóban őszintének gondolja a kijelentését. *
- Egyszer egy nagy gondolkodó azt mondta, hogy csak akkor nevezhetünk valamit butaságnak, ha egyértelmű bizonyítékok támasztják alá azt, hogy a kijelentés elképzelhetetlen. Amennyiben csak nem logikus, vagy nem valószínű valami, az nem jelenti azt, hogy nem lehet igaz. Elvégre, a mágia létrejötte előtt azt mondtuk volna, hogy lehetetlen az, hogy valaki a puszta gondolataival tüzet támasszon. Ahogy az első emberek nem gondolták volna, hogy valaha képesek lesznek ilyen gyönyörű épületek alkotására, mint ezt a templom is. Valahol mélyen még maga is valószínűtlennek tartja a létrejöttét, pedig itt áll előtte, és keresi azokat a módszereket, amivel el tudja fogadni, hogy ilyen gyönyörű építészeti remeket emeljen valaki. Szóval ne féljen az ilyen ötleteit megosztani másokkal. Csupán azt jelenti, hogy nyitott szemmel járja a világot, és nyitott az újdonságokra. Okosabb, mint az átlag, amiért számításba vesz olyan dolgokat is, amikre a többiek nem gondolnának. * Mosolyog kedvesen a félvérre, mert látja rajta, hogy nem tartja nagyra saját ötleteit. Drameiloten viszont annál inkább örül neki, hogy megosztja vele ezeket is. *
- Az olvasáshoz csak egy kényelmes szék, és kellő fény kell. Minden másra ott vannak az írott gondolatok, és a sajátok. * Csóválja meg a fejét, számára ennyi kell, egy jó könyv, és az, hogy eltudja olvasni anélkül, hogy fizikai fájdalmat okozna magának. *
- Mint már korábban mondtam, őszinte ember vagyok. * Csóválja meg a fejét ismét, az előző estére visszautalva. * Ha őszinteséggel nem tudom elérni valakinél, hogy érdeklődjön irántam, akkor nem hiszem, hogy bármi olyat tudnánk nyújtani egymásnak, amit mindketten keresünk. Én nem egy kóborló bárd vagyok, akinek az az életcélja, hogy felpróbáljon minden menyecskét, mintha csak ingeket cserélne. * Nevet fel, és nem fejti ki jobban a párhuzatot a nők, és a ruhák között, amit ebben a példában felállított. *
- Az ilyen emberek nem látnak messzebb a saját orruknál. Azt hiszik, hogy pusztán fizikai kapcsolattal megtalálhatják a boldogságot, és másra nem is vágynak. Én viszont nem csak ezt keresem egy nőben, szeretek vele rendesen beszélgetni, tisztelni nem csak a külső, de a belső szépségét is. * Magyarázza tovább, hogy miért ennyire őszinte. A felvetésre pedig felnevet. *
- Nem hiszem. * Mondja egyszerűen, szerényen. *
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-15 12:20:13
Üzenet elküldve: 2021-02-15 12:20:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-Ó, hát számtalan oka lehetne annak, hogy feledésbe merül valamilyen mágia.
*Kezd bele, mint valami tudományos értekezésbe, bár szeme csillanásából talán már gyanítható, hogy csak túlszaladó képzeletének morzsáit készül megosztani.*
-Talán a művelői irigységből nem osztották meg a tudást senkivel.
*Veti fel az egyébként még akár logikusnak is hangozgató gondolatot.*
-Vaaaagy talán valami titkos társaság tagjai ismerik egyedül.
*Na persze ennél jóval nagyobb szamárságok is eszébe jutnak, de ezektől megkíméli a férfit. Egyelőre. Ha vevő lesz értelmetlen konspirálására szívesen traktálja még ezekkel.
Szemöldökét kissé kiábrándultan vonja össze a könyvtár hangulatfestő leírását hallgatva.*
-Nem tűnik túl kellemes helynek az olvasáshoz.
*Bukik ki belőle őszintén majd miközben a hosszúéltű lelkesen magyaráz a mágiatanulásáról, derűsen fürkészi arcát. Édesnek találja, hogy a férfi ennyire rajong valamiért, kicsit talán irigyli is miatta. Mosolya hamar pimasszá válik, ahogy az elf tovább fűzi meg nem történt légyottjuk gondolatmenetét. Ezelőtt még életében nem hallott hímneműt ilyen zavarba ejtő témáról ily tárgyilagosan és józanul beszélni.*
-Meg kell mondjam igazán különösen udvarol.
*Gúnyolódik finoman néhány kósza szőke tincset füle mögé tűrve.*
-Az őszinteség eddig még kevés férfit engedett nők szoknyája alá.
*A bókot hallva Dramra pillant, elismerően emeli fel szemöldökét.*
-Hahh, még sem megy ez olyan rosszul magának.
*Vonja is vissza az imént galádul elhangzó pimasz szavakat. Persze reméli nem sértette meg a másikat, nem állt szándékában, csupán jókedvűen csipkelődik.
Közelebb érve az egyik szoborhoz, egy pár pillanatra megáll, s elgondolkodva szemléli.*
-Igazán szépek. Talán egyszer majd magáról is mintáznak egyet ide.
-Ó, hát számtalan oka lehetne annak, hogy feledésbe merül valamilyen mágia.
*Kezd bele, mint valami tudományos értekezésbe, bár szeme csillanásából talán már gyanítható, hogy csak túlszaladó képzeletének morzsáit készül megosztani.*
-Talán a művelői irigységből nem osztották meg a tudást senkivel.
*Veti fel az egyébként még akár logikusnak is hangozgató gondolatot.*
-Vaaaagy talán valami titkos társaság tagjai ismerik egyedül.
*Na persze ennél jóval nagyobb szamárságok is eszébe jutnak, de ezektől megkíméli a férfit. Egyelőre. Ha vevő lesz értelmetlen konspirálására szívesen traktálja még ezekkel.
Szemöldökét kissé kiábrándultan vonja össze a könyvtár hangulatfestő leírását hallgatva.*
-Nem tűnik túl kellemes helynek az olvasáshoz.
*Bukik ki belőle őszintén majd miközben a hosszúéltű lelkesen magyaráz a mágiatanulásáról, derűsen fürkészi arcát. Édesnek találja, hogy a férfi ennyire rajong valamiért, kicsit talán irigyli is miatta. Mosolya hamar pimasszá válik, ahogy az elf tovább fűzi meg nem történt légyottjuk gondolatmenetét. Ezelőtt még életében nem hallott hímneműt ilyen zavarba ejtő témáról ily tárgyilagosan és józanul beszélni.*
-Meg kell mondjam igazán különösen udvarol.
*Gúnyolódik finoman néhány kósza szőke tincset füle mögé tűrve.*
-Az őszinteség eddig még kevés férfit engedett nők szoknyája alá.
*A bókot hallva Dramra pillant, elismerően emeli fel szemöldökét.*
-Hahh, még sem megy ez olyan rosszul magának.
*Vonja is vissza az imént galádul elhangzó pimasz szavakat. Persze reméli nem sértette meg a másikat, nem állt szándékában, csupán jókedvűen csipkelődik.
Közelebb érve az egyik szoborhoz, egy pár pillanatra megáll, s elgondolkodva szemléli.*
-Igazán szépek. Talán egyszer majd magáról is mintáznak egyet ide.
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-13 12:30:40
Üzenet elküldve: 2021-02-13 12:30:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Nem jelenthetjük ki bizonyosan, hogy nem volt ilyen. *Gondolkodik a férfi, majd megcsóválja a fejét. *ű
- De továbbra is hiszem, hogy nem használtak mágiát a templom felépítéséhez. Még ha létezett is olyan, amivel mindez lehetséges lett volna, valószínűleg okkal lett a feledésé. Gondolja kedves, ha létezne olyan mágia, amivel ilyen építészeti remekeket lehet könnyedén létrehozni, akkor azt hagyná bármelyik faj, hogy a feledésé legyen? * Csóválja meg a fejét az elf elgondolkodva. * Úgy gondolom, hogy egy ilyen mágia sokkal inkább fent maradna, hiszen bárki számára hasznos lehet. Véleményem szerint sose létezett ilyen ág, vagy a föld mágiának ilyen felhasználási módja. Persze, ismét mondom, lehetséges, hogy tévedek. Ez csak az én véleményem, nem szent írás. * Mosolyog a lányra, próbálja egyértelműen jelezni azt, hogy a legtöbb dolog, amit megoszt vele, inkább spekuláción alapszik, és saját tapasztalatain. Viszont amit Aly már könnyen megfigyelhetett, hogy Drameiloten esetében ritkán hangzik el egy egyszerű nem, szereti kifejteni a dolgokat, és bemutatni azt, hogy milyen okfejtés alapján jut el bizonyos kijelentésekhez. *
- Oh igen, a város legnagyobb könyvgyűjteménye. Még nemesi birtokokon se találni hozzá foghatót. Gyakorta töltöm időmet a poros falak között a sötétben, letűnt korok írásait olvasgatva. * Bólint a kérdésre, láthatóan kedvtelve, és jókedvvel gondol a könyvtárra. *
- Öt, vagy hat esztendeje, hogy újra megjelentek. * Bólint a szavakra, láthatóan továbbra is ragaszkodva korábbi hipotéziséhez, miszerint nem ez az első alkalom, hogy az istenek köztük járnak. * Én alig egy éve tanulom a mágiát. legalábbis magukat a varázslatokat. A korábban már említett dolgot, az érzékenységet régebb óta fejlesztem magamban. Ezen a téren már nincs hova fejlődnöm, ezért kezdtem el magukkal a varázslatokkal foglalkozni. Nem szeretek össze-vissza tanulni ezt azt, kedvelem, ha van egy tanmenet, amin végig tudok haladni. Először az alapok, mindig azt mondom, először az alapokat kell tisztába tenni. Akkor lehet rá szilárd várat építeni. * Nevet fel, és jókedvén a következő téma sem csökkent. *
- Ugyan kérem, ne vegye magára kedves. Bizonyos vagyok benne, hogy kegyed kitűnő partner lett volna. Én viszont nem rendelkezem nagy tapasztalattal. Persze volt már alkalmam elveszni nők gyengéd ölelésében, de rövid tapasztalatszerzésem alapján mindegyik mást szeret, és hosszú idő, mire a férfi kitapasztalja ezeket a dolgokat, hogy igazán a kedvére tehessen. Sajnálom, ha kiábrándítóan hangzik, hogy meg sem történt légyottunk nem lett volna élvezetes, mint azt a legtöbb férfi állítaná. * Sandít ezúttal ő a szeme sarkából a másikra, szája szélén egy bujkáló mosollyal. *
- Talán az lesz a legjobb, ha nem iszom több pohár almabort a társaságában, kedves Alymeidha. Személyisége és szépsége, az almaborral együtt, túlzottan bódítóan hat az elmémre, ahogy azt megtapasztaltuk. * Sóhajt szomorúan, de arcán most is ott bujkál egy mosoly. *
- Miért ne hagyták volna? Hiszen hatalmas varázslók, akik megérdemlik, hogy az utókor emlékezzen rájuk. Olyanok, akik évekig szolgálták ezt a helyett, mielőtt az istennő temploma lett. Az ilyen történelem nem múlik csak úgy el.
- Nem jelenthetjük ki bizonyosan, hogy nem volt ilyen. *Gondolkodik a férfi, majd megcsóválja a fejét. *ű
- De továbbra is hiszem, hogy nem használtak mágiát a templom felépítéséhez. Még ha létezett is olyan, amivel mindez lehetséges lett volna, valószínűleg okkal lett a feledésé. Gondolja kedves, ha létezne olyan mágia, amivel ilyen építészeti remekeket lehet könnyedén létrehozni, akkor azt hagyná bármelyik faj, hogy a feledésé legyen? * Csóválja meg a fejét az elf elgondolkodva. * Úgy gondolom, hogy egy ilyen mágia sokkal inkább fent maradna, hiszen bárki számára hasznos lehet. Véleményem szerint sose létezett ilyen ág, vagy a föld mágiának ilyen felhasználási módja. Persze, ismét mondom, lehetséges, hogy tévedek. Ez csak az én véleményem, nem szent írás. * Mosolyog a lányra, próbálja egyértelműen jelezni azt, hogy a legtöbb dolog, amit megoszt vele, inkább spekuláción alapszik, és saját tapasztalatain. Viszont amit Aly már könnyen megfigyelhetett, hogy Drameiloten esetében ritkán hangzik el egy egyszerű nem, szereti kifejteni a dolgokat, és bemutatni azt, hogy milyen okfejtés alapján jut el bizonyos kijelentésekhez. *
- Oh igen, a város legnagyobb könyvgyűjteménye. Még nemesi birtokokon se találni hozzá foghatót. Gyakorta töltöm időmet a poros falak között a sötétben, letűnt korok írásait olvasgatva. * Bólint a kérdésre, láthatóan kedvtelve, és jókedvvel gondol a könyvtárra. *
- Öt, vagy hat esztendeje, hogy újra megjelentek. * Bólint a szavakra, láthatóan továbbra is ragaszkodva korábbi hipotéziséhez, miszerint nem ez az első alkalom, hogy az istenek köztük járnak. * Én alig egy éve tanulom a mágiát. legalábbis magukat a varázslatokat. A korábban már említett dolgot, az érzékenységet régebb óta fejlesztem magamban. Ezen a téren már nincs hova fejlődnöm, ezért kezdtem el magukkal a varázslatokkal foglalkozni. Nem szeretek össze-vissza tanulni ezt azt, kedvelem, ha van egy tanmenet, amin végig tudok haladni. Először az alapok, mindig azt mondom, először az alapokat kell tisztába tenni. Akkor lehet rá szilárd várat építeni. * Nevet fel, és jókedvén a következő téma sem csökkent. *
- Ugyan kérem, ne vegye magára kedves. Bizonyos vagyok benne, hogy kegyed kitűnő partner lett volna. Én viszont nem rendelkezem nagy tapasztalattal. Persze volt már alkalmam elveszni nők gyengéd ölelésében, de rövid tapasztalatszerzésem alapján mindegyik mást szeret, és hosszú idő, mire a férfi kitapasztalja ezeket a dolgokat, hogy igazán a kedvére tehessen. Sajnálom, ha kiábrándítóan hangzik, hogy meg sem történt légyottunk nem lett volna élvezetes, mint azt a legtöbb férfi állítaná. * Sandít ezúttal ő a szeme sarkából a másikra, szája szélén egy bujkáló mosollyal. *
- Talán az lesz a legjobb, ha nem iszom több pohár almabort a társaságában, kedves Alymeidha. Személyisége és szépsége, az almaborral együtt, túlzottan bódítóan hat az elmémre, ahogy azt megtapasztaltuk. * Sóhajt szomorúan, de arcán most is ott bujkál egy mosoly. *
- Miért ne hagyták volna? Hiszen hatalmas varázslók, akik megérdemlik, hogy az utókor emlékezzen rájuk. Olyanok, akik évekig szolgálták ezt a helyett, mielőtt az istennő temploma lett. Az ilyen történelem nem múlik csak úgy el.
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-13 10:11:36
Üzenet elküldve: 2021-02-13 10:11:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-És az nem lehetséges, hogy esetleg régen sokkal többféle varázslatot ismertek az emberek?
*Konspirál lelkesen Dramra pillantva*
-Az évszázadok alatt akár ki is halhatott pár mágiaág, nemigaz?
*Persze könnyen lehet, hogy egy egyszerű "nem" érkezik majd feleletként kérdésére, de izgalmas találja a gondolatot, hogy esetleg léteznek elfelejtett igék, s varázslatok, amik talán sokkal nagyobb dolgokra is képesek, mint a most ismertek.*
-Bár, ha szorgalmas kezek munkája ez a szépség, akkor is lenyűgöző teljesítmény. Felénk nincsenek ilyen magas épületek.
*Hangjában halovány csendül talán némi megvetőnek titulálható él, mikor egy pillanatra szülőhelyére utal, de ez nem tudatos, még maga sem veszi észre.*
-Hát itt könyvtár is van?
*A félvér még életében nem járt könyvtárban, sőt, igazság szerint könyvet sem sokat forgatott a kezében, ahonnan ő jön, a leányok nem igazán olvasnak, -bár többnyire képesek rá- meg nem is nagyon hagyják nekik. Alyt pedig különösen távol tartottak minden ilyesmitől, mivel fattyú, leginkább azt várták el tőle, hogy tegyen úgy, mintha nem is létezne. Érez némi haragot, mikor visszagondol erre az időszakra, de ezzel az emésztő méreggel élt egész életében, ezért mindenféle erőlködés nélkül, könnyedén palástolja, s siklik tovább rajta, mintha eszébe sem jutott volna.*
-Akkor csak pár esztendeje tanul varázsolni, igaz? Elvégre nem olyan rég érkeztek az entitások Lanawinre.
*Pontosan már nem emlékszik, de talán négy-öt éve lehetett, mikor azok a különös jelek jelentek meg az égen.
Színpadias sértettséggel arcán húzza fel orrát a viccelődő szavakat hallva.*
-Milyen galádul becsmérli a meg sem történt légyottunkat!
*Szeme sarkából a férfira sandít, aztán persze nem bírja ki, hogy ne mosolyogjon.*
-De dícséretre méltó, hogy ilyen józan módon méri fel a képességeit, a férfiak többsége gátlástalanul nagyzolna hasonló helyzetben.
*Villan némi pimaszság szürke tekintetében. Úgy tűnik sokkal oldottabbá vált a hangulat, mint mikor nekiindultak sétájuknak, amit örömmel nyugtáz. Nem sok fickó lenne képes ilyen egyszerűen túllendülni az elutasításon.*
-Egyelőre?
*Kérdez vissza megemelt szemöldökkel, s derűsen kunkorodó szájjal*
-Meglátjuk pár pohár almabor után is így fog-e vélekedni.
*Kenetteljes képpel méri végig a hosszúéltűt, s már szemléli is a szobrokat, mintha ez az aprócska közjáték meg sem történt volna.*
-Kedves, hogy meghagyták őket Eeyr eljövetele után is.
-És az nem lehetséges, hogy esetleg régen sokkal többféle varázslatot ismertek az emberek?
*Konspirál lelkesen Dramra pillantva*
-Az évszázadok alatt akár ki is halhatott pár mágiaág, nemigaz?
*Persze könnyen lehet, hogy egy egyszerű "nem" érkezik majd feleletként kérdésére, de izgalmas találja a gondolatot, hogy esetleg léteznek elfelejtett igék, s varázslatok, amik talán sokkal nagyobb dolgokra is képesek, mint a most ismertek.*
-Bár, ha szorgalmas kezek munkája ez a szépség, akkor is lenyűgöző teljesítmény. Felénk nincsenek ilyen magas épületek.
*Hangjában halovány csendül talán némi megvetőnek titulálható él, mikor egy pillanatra szülőhelyére utal, de ez nem tudatos, még maga sem veszi észre.*
-Hát itt könyvtár is van?
*A félvér még életében nem járt könyvtárban, sőt, igazság szerint könyvet sem sokat forgatott a kezében, ahonnan ő jön, a leányok nem igazán olvasnak, -bár többnyire képesek rá- meg nem is nagyon hagyják nekik. Alyt pedig különösen távol tartottak minden ilyesmitől, mivel fattyú, leginkább azt várták el tőle, hogy tegyen úgy, mintha nem is létezne. Érez némi haragot, mikor visszagondol erre az időszakra, de ezzel az emésztő méreggel élt egész életében, ezért mindenféle erőlködés nélkül, könnyedén palástolja, s siklik tovább rajta, mintha eszébe sem jutott volna.*
-Akkor csak pár esztendeje tanul varázsolni, igaz? Elvégre nem olyan rég érkeztek az entitások Lanawinre.
*Pontosan már nem emlékszik, de talán négy-öt éve lehetett, mikor azok a különös jelek jelentek meg az égen.
Színpadias sértettséggel arcán húzza fel orrát a viccelődő szavakat hallva.*
-Milyen galádul becsmérli a meg sem történt légyottunkat!
*Szeme sarkából a férfira sandít, aztán persze nem bírja ki, hogy ne mosolyogjon.*
-De dícséretre méltó, hogy ilyen józan módon méri fel a képességeit, a férfiak többsége gátlástalanul nagyzolna hasonló helyzetben.
*Villan némi pimaszság szürke tekintetében. Úgy tűnik sokkal oldottabbá vált a hangulat, mint mikor nekiindultak sétájuknak, amit örömmel nyugtáz. Nem sok fickó lenne képes ilyen egyszerűen túllendülni az elutasításon.*
-Egyelőre?
*Kérdez vissza megemelt szemöldökkel, s derűsen kunkorodó szájjal*
-Meglátjuk pár pohár almabor után is így fog-e vélekedni.
*Kenetteljes képpel méri végig a hosszúéltűt, s már szemléli is a szobrokat, mintha ez az aprócska közjáték meg sem történt volna.*
-Kedves, hogy meghagyták őket Eeyr eljövetele után is.
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-12 21:23:15
Üzenet elküldve: 2021-02-12 21:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
* A férfi látszólag elgondolkodik, emlékezetében és tudástárában kutatva, majd megrázza a fejét. *
- Tudtommal mágiával nem nagyon lehet ilyen szinten manipulálni az anyagokat. Persze lehet, hogy tévedek, de úgy vélem, hogy gondos tervezéssel, és kellő munkaerővel egyszerűbb a hagyományos módon felépíteni egy ilyen épületet, mint mágiával. Persze ha már kidolgozták az építő elemeket, megformálták a köveket és a téglákat, akkor mágiával lehet azokat lebegtetni, és a helyükre tenni, de akkor is szükséges a kötőanyag a kettő közé, hogy kiállja az idő próbáját. És ha valaki ott van, hogy kenegesse ezeket, akkor már fel is teheti rá a téglát, nem? Csigával és emelőkarokkal még kevésbé megterhelő is. Mérhetetlen mennyiségű varázserő kellene hozzá, vagy nagyon sok mágus, akik ezzel foglalkoznak. Nem hiszem, hogy mágusokat könnyebb találni, mint rakodómunkásokat. * Mosolyog joviálisan a férfi, nem lekezelő akar lenni, és nem gondol kevesebbet Alyról, egyszerűen elmagyarázza, hogy miért nem tartja valószínűnek, hogy mágiával épült volna a templom. *
- Persze lehet, hogy egy mindenkinél erősebb és hatalmasabb mágus besegített, vagy éppen ő építette, de erről nem tudok. Viszont ha gondolja kedves, akkor utána járhatunk a könyvtárban. Biztos megvannak a templom tervei, alapító okirata, vagy valamilyen feljegyzés, amiből kiderülhet. * Vigyorogva ajánlkozik, bár számára ez valóban kedvtelő elfoglaltság lenne, nem hiszi, hogy a félvér így szeretné eltölteni a napját, vagy éppen az elkövetkező hatokat, hiszen egy ilyen kutatómunka könnyen tarthat sokáig. *
- Lehet, bár nem könnyű, és sok idő. De ennek a részleteivel még nem nagyon foglalkoztam, hiszen én mindig is az isteni mágiákat akartam csak tanulni. * Vonja meg a vállát, ehhez a témához nem tud sokat hozzá tenni, és ez látszik is rajta. *
- Aligha idéztük volna meg a Pegazusban. Viszont ha kellően kiismerjük egymás testét, és egy olyan előadást tudunk nyújtani, ami felkelti az érdeklődését, akkor biztos minket is megjutalmazott volna figyelmével. * Mosolyog a férfi, és végig nézi Aly testét, ahogy a kérdésre keresi a választ. *
- Nem tagadom, hogy kedvem lenne megpróbálni, de méltóságom nehezen viselne el egy újabb elutasítást. * Csóválja meg végül a fejét. * Azt hiszem jobb, ha nem próbálkozunk ilyen mutatványokkal. Legalábbis egyelőre.
* Teszi hozzá egy pimasz kacsintás képében, de el is kapja rögtön a tekintetét és a fejét, mintha mi sem történt volna A kérdésre megáll az egyik szobor előtt. *
- Még az istenek megjelenése előtt, amikor ez a templom a Levegő mágiájának a temploma volt, akkoriban faragták őket. Nagy mágusok, híres elementaristák. Egy letűnt kor emlékei.
* A férfi látszólag elgondolkodik, emlékezetében és tudástárában kutatva, majd megrázza a fejét. *
- Tudtommal mágiával nem nagyon lehet ilyen szinten manipulálni az anyagokat. Persze lehet, hogy tévedek, de úgy vélem, hogy gondos tervezéssel, és kellő munkaerővel egyszerűbb a hagyományos módon felépíteni egy ilyen épületet, mint mágiával. Persze ha már kidolgozták az építő elemeket, megformálták a köveket és a téglákat, akkor mágiával lehet azokat lebegtetni, és a helyükre tenni, de akkor is szükséges a kötőanyag a kettő közé, hogy kiállja az idő próbáját. És ha valaki ott van, hogy kenegesse ezeket, akkor már fel is teheti rá a téglát, nem? Csigával és emelőkarokkal még kevésbé megterhelő is. Mérhetetlen mennyiségű varázserő kellene hozzá, vagy nagyon sok mágus, akik ezzel foglalkoznak. Nem hiszem, hogy mágusokat könnyebb találni, mint rakodómunkásokat. * Mosolyog joviálisan a férfi, nem lekezelő akar lenni, és nem gondol kevesebbet Alyról, egyszerűen elmagyarázza, hogy miért nem tartja valószínűnek, hogy mágiával épült volna a templom. *
- Persze lehet, hogy egy mindenkinél erősebb és hatalmasabb mágus besegített, vagy éppen ő építette, de erről nem tudok. Viszont ha gondolja kedves, akkor utána járhatunk a könyvtárban. Biztos megvannak a templom tervei, alapító okirata, vagy valamilyen feljegyzés, amiből kiderülhet. * Vigyorogva ajánlkozik, bár számára ez valóban kedvtelő elfoglaltság lenne, nem hiszi, hogy a félvér így szeretné eltölteni a napját, vagy éppen az elkövetkező hatokat, hiszen egy ilyen kutatómunka könnyen tarthat sokáig. *
- Lehet, bár nem könnyű, és sok idő. De ennek a részleteivel még nem nagyon foglalkoztam, hiszen én mindig is az isteni mágiákat akartam csak tanulni. * Vonja meg a vállát, ehhez a témához nem tud sokat hozzá tenni, és ez látszik is rajta. *
- Aligha idéztük volna meg a Pegazusban. Viszont ha kellően kiismerjük egymás testét, és egy olyan előadást tudunk nyújtani, ami felkelti az érdeklődését, akkor biztos minket is megjutalmazott volna figyelmével. * Mosolyog a férfi, és végig nézi Aly testét, ahogy a kérdésre keresi a választ. *
- Nem tagadom, hogy kedvem lenne megpróbálni, de méltóságom nehezen viselne el egy újabb elutasítást. * Csóválja meg végül a fejét. * Azt hiszem jobb, ha nem próbálkozunk ilyen mutatványokkal. Legalábbis egyelőre.
* Teszi hozzá egy pimasz kacsintás képében, de el is kapja rögtön a tekintetét és a fejét, mintha mi sem történt volna A kérdésre megáll az egyik szobor előtt. *
- Még az istenek megjelenése előtt, amikor ez a templom a Levegő mágiájának a temploma volt, akkoriban faragták őket. Nagy mágusok, híres elementaristák. Egy letűnt kor emlékei.
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-11 18:59:09
Üzenet elküldve: 2021-02-11 18:59:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-El se tudom képzelni, hogy lehetett ezt felépíteni.
*Szemléli a magas építményt, lenyűgözöttségében van valami különösen gyermeki.*
-Talán mágiával?
*Szürke szeme sarkából pillant a hosszúéltűre kíváncsian. Mint már az bebizonyosodott, nem valami jártas a varázslásban, így jóformán fogalma sincs, mi is az, amire használni lehet. Elképzelései persze vannak, de könnyen lehet, hogy a túlszaladó fantáziájának, s a valóságban igen kicsi vagy egyáltalán nincs metszete.
A félvér figyelmesen hallgatja, ahogy az elf kérdésére hosszan kifejtve válaszol, s nem csupán udvariaskodik, valóban érdekli a téma.*
-Lehet egyszerre elementáris és szakrális varázslást is tanulni?
*Csendül hangja meglepetten, valamiért úgy gondolta, a kettő valahogy kizárja egymást. Úgy képzelte, talán az egyes istenek nem nézik jó szemmel, ha valaki az elemek mágiáját is használja sajátjuk mellett. Egyáltalán nem bánná, ha Dram esetleg beavatná egy-két alapdologba a varázslással kapcsolatban, de tart attól, hogy kívülállóként talán nem értené meg, egyébként sem akarja most fárasztani szegény macskajajos ivócimboráját. Talán majd legközelebb.*
-Megidézni?
*Kérdez vissza ártatlanul, de aztán már húzza is mosolyra száját a kuncogás hallatán. Örül, hogy a másik elvicceli a fürdőházban történteket, mert ez azt jelenti, valóban nem neheztel rá. Elfelejteni persze bizonyosan nem fogja, alattomos dolog ám a férfibüszkeség, de talán képes lesz annyira maga mögött hagyni, hogy akár, ha barátokká nem is, de kedves ismerősökké váljanak.*
-Ó, ha tudtam volna, hogy ha belemegyek isteneket is idézhetek...
*Ingatja fejét színpadias sóhaj kíséretében, de a mondatot be nem fejezi, csak úgy hanyagul a levegőben hagyja.*
-Mit gondol, már túl késő lenne pótolni?
*Terül el újra vigyor arcán, de tekintete már suhan is tovább a szobrokra, melyeket a templomba érve vesz észre.*
-Ezek kiket ábrázolnak?
-El se tudom képzelni, hogy lehetett ezt felépíteni.
*Szemléli a magas építményt, lenyűgözöttségében van valami különösen gyermeki.*
-Talán mágiával?
*Szürke szeme sarkából pillant a hosszúéltűre kíváncsian. Mint már az bebizonyosodott, nem valami jártas a varázslásban, így jóformán fogalma sincs, mi is az, amire használni lehet. Elképzelései persze vannak, de könnyen lehet, hogy a túlszaladó fantáziájának, s a valóságban igen kicsi vagy egyáltalán nincs metszete.
A félvér figyelmesen hallgatja, ahogy az elf kérdésére hosszan kifejtve válaszol, s nem csupán udvariaskodik, valóban érdekli a téma.*
-Lehet egyszerre elementáris és szakrális varázslást is tanulni?
*Csendül hangja meglepetten, valamiért úgy gondolta, a kettő valahogy kizárja egymást. Úgy képzelte, talán az egyes istenek nem nézik jó szemmel, ha valaki az elemek mágiáját is használja sajátjuk mellett. Egyáltalán nem bánná, ha Dram esetleg beavatná egy-két alapdologba a varázslással kapcsolatban, de tart attól, hogy kívülállóként talán nem értené meg, egyébként sem akarja most fárasztani szegény macskajajos ivócimboráját. Talán majd legközelebb.*
-Megidézni?
*Kérdez vissza ártatlanul, de aztán már húzza is mosolyra száját a kuncogás hallatán. Örül, hogy a másik elvicceli a fürdőházban történteket, mert ez azt jelenti, valóban nem neheztel rá. Elfelejteni persze bizonyosan nem fogja, alattomos dolog ám a férfibüszkeség, de talán képes lesz annyira maga mögött hagyni, hogy akár, ha barátokká nem is, de kedves ismerősökké váljanak.*
-Ó, ha tudtam volna, hogy ha belemegyek isteneket is idézhetek...
*Ingatja fejét színpadias sóhaj kíséretében, de a mondatot be nem fejezi, csak úgy hanyagul a levegőben hagyja.*
-Mit gondol, már túl késő lenne pótolni?
*Terül el újra vigyor arcán, de tekintete már suhan is tovább a szobrokra, melyeket a templomba érve vesz észre.*
-Ezek kiket ábrázolnak?
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-10 21:57:19
Üzenet elküldve: 2021-02-10 21:57:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Szerintem is az. Nagyon hosszú tervezés, és verejtékes munka eredménye lehetett, hogy megszületett. De úgy gondolom, hogy minden pénzt és fáradalmat megért. * Teszi hozzá, valóban elcsodálkozva, és értekelve az épületből áradó művészetet. Látszólag tényleg remekműnek tartja, és megbecsüli az épületet. *
- Nos, ez igen vitatott kérdés. * Sóhajt nagyot a férfi, és megpróbálja összefoglalni a dolgot saját meggyőződése nélkül, tárgyilagosan. * A legkorábbi bizonyított feljegyzések még a három isten megjelenése előtti szakrális mágiáról szól, és ezért gyakran gondolják úgy, hogy ez volt előbb. Viszont ezt nem jelenthetjük ki bizonyosan, hiszen nem tudhatjuk, hogy honnan ered a mágia. Én úgy gondolom * viszi bele a saját álláspontját * hogy a feljegyzések előtt már jelen voltak az istenek, csupán nem mutatkoztak meg. Ők ajándékozták a tudást, és ezt forgatták ki a tudósok, okoskodók. Így az elementáris mágiában olyan tudást érhettek el, amit az igaz hívők nem - és ez így van a mai napig. Ha valóban az elementáris mágia lett volna először, akkor hogyan lehet az, hogy ha valaki elementáris mágia mellett szakrálist is tanul, sosem érheti el azt a szintet, mint azok, akik kizárólag az istenek megtagadásával, a szakrálist nélkülözve ássák bele magukat a tudományukba? Erre úgy vélem az a válasz, hogy eredetileg az isteni mágiák mellett a bizonyos ágakat maguk az istenek tanították meg az első mágusoknak. * Tér vissza az előző megállapításához, bezárva a logikai kört. *
- De erről nagyon nehéz egyszerűen beszélni, úgy, hogy nem megyünk bele a mágia alapjaiba, és rejtelmeibe. És felesleges is valamilyen szinten, hiszen nem tudjuk az igazságot, talán csak Eeyr mondhatná el nekünk, de ő nem szokott csak úgy megjelenni. Hacsak nem akarja megidézni kedves... * kuncogja el magát, a korábban elmesélt történetre utalva vissza. *
- Persze nem hiszem, hogy utána beszédes kedvében lesz az istennő. Bár egy próbát talán megérhetne, de nem hiszem, hogy olyan műsort tudnánk adni neki, ami felkeltené az érdeklődését. Legalábbis elsőre semmiképp... célszerű lehet gyakorolni előtte. Azt viszont nehéz, ha elutasítják a férfit. * Nevet fel, és megtoldja egy kacsintással is. Láthatóan már túl van az előző estén, és kedvére támad elviccelni a történteket. Csak remélni tudja, hogy Alymeidha nem fogja illetlennek találni a tréfát. *
- Szerintem is az. Nagyon hosszú tervezés, és verejtékes munka eredménye lehetett, hogy megszületett. De úgy gondolom, hogy minden pénzt és fáradalmat megért. * Teszi hozzá, valóban elcsodálkozva, és értekelve az épületből áradó művészetet. Látszólag tényleg remekműnek tartja, és megbecsüli az épületet. *
- Nos, ez igen vitatott kérdés. * Sóhajt nagyot a férfi, és megpróbálja összefoglalni a dolgot saját meggyőződése nélkül, tárgyilagosan. * A legkorábbi bizonyított feljegyzések még a három isten megjelenése előtti szakrális mágiáról szól, és ezért gyakran gondolják úgy, hogy ez volt előbb. Viszont ezt nem jelenthetjük ki bizonyosan, hiszen nem tudhatjuk, hogy honnan ered a mágia. Én úgy gondolom * viszi bele a saját álláspontját * hogy a feljegyzések előtt már jelen voltak az istenek, csupán nem mutatkoztak meg. Ők ajándékozták a tudást, és ezt forgatták ki a tudósok, okoskodók. Így az elementáris mágiában olyan tudást érhettek el, amit az igaz hívők nem - és ez így van a mai napig. Ha valóban az elementáris mágia lett volna először, akkor hogyan lehet az, hogy ha valaki elementáris mágia mellett szakrálist is tanul, sosem érheti el azt a szintet, mint azok, akik kizárólag az istenek megtagadásával, a szakrálist nélkülözve ássák bele magukat a tudományukba? Erre úgy vélem az a válasz, hogy eredetileg az isteni mágiák mellett a bizonyos ágakat maguk az istenek tanították meg az első mágusoknak. * Tér vissza az előző megállapításához, bezárva a logikai kört. *
- De erről nagyon nehéz egyszerűen beszélni, úgy, hogy nem megyünk bele a mágia alapjaiba, és rejtelmeibe. És felesleges is valamilyen szinten, hiszen nem tudjuk az igazságot, talán csak Eeyr mondhatná el nekünk, de ő nem szokott csak úgy megjelenni. Hacsak nem akarja megidézni kedves... * kuncogja el magát, a korábban elmesélt történetre utalva vissza. *
- Persze nem hiszem, hogy utána beszédes kedvében lesz az istennő. Bár egy próbát talán megérhetne, de nem hiszem, hogy olyan műsort tudnánk adni neki, ami felkeltené az érdeklődését. Legalábbis elsőre semmiképp... célszerű lehet gyakorolni előtte. Azt viszont nehéz, ha elutasítják a férfit. * Nevet fel, és megtoldja egy kacsintással is. Láthatóan már túl van az előző estén, és kedvére támad elviccelni a történteket. Csak remélni tudja, hogy Alymeidha nem fogja illetlennek találni a tréfát. *
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-07 19:44:49
Üzenet elküldve: 2021-02-07 19:44:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Aly eddig még sohasem látott templomot, ám ezt esze ágában sincs megosztani a hosszúéltűvel. Keveset látott még a világból, ettől pedig meglehetősen tudatlannak érzi magát, nem akarja azonban, hogy Dram is annak lássa őt. Persze azzal tisztában van, mire szolgál az épület, noha odahaza mindössze egy kicsiny imaházat használnak hasonló célokra, csak ott az Őrzőkhöz fohászkodnak.
Az égbe nyúló, masszív épület előtt megállva azonban világosság válik számára, hogy mégsem épp azt takarja a templom szó, mint amire számított. Azt gondolta itt is csupán valamiféle istenségek tiszteletéről van szó, ám hamar elárulja neki a másik, hogy valójában elsősorban mágiatanulásra használják.*
-Gyönyörű szép.
*Bukik ki belőle, ahogy a formáit vizsgálja, nem látott még soha ehhez hasonlót ezelőtt.*
-De hát nem az elementáris volt előbb?
*Szürke tekintetét összevont szemöldökkel emeli kérdőn az elfre. Persze a félvér nem ért hozzá túlzottan, de azt tudja, az elemek mágiája ősi, a történelemmel egyidős, míg pár évvel ezelőtt az entitások létezéséről sem tudtak.*
-Megjelent maga a Hetedik?
*Hangjában illetődöttség csendül, ugyan hallott már olyat, hogy valaki találkozott az entitással, látta őt, netán beszélt is hozzá, de mindig úgy képzelte ezek csak képzelgések.
A mókás történetet hallva szemöldöke homloka közepére szalad.*
-Úgy érti, hogy...?
*A kérdés végét csak úgy a levegőben hagyja, biztosra veszi, a másik így is érti mire céloz. Közben persze kuncogni kezd, elvégre ilyet nem mindennap hall az ember, kezét szája elé téve próbálja elfojtani nevetését, ahogy belépdelnek. Tekintete ide-oda kezd cikázni, mindent meg akar nézni magának, csak a megjegyzés zökkenti ki némileg a szemlélődésből.*
-Pedig izgalmasan hangzik.
*Gondolkodik el látványosan*
-Bár nem biztos, hogy megérte nekik.
*Aly eddig még sohasem látott templomot, ám ezt esze ágában sincs megosztani a hosszúéltűvel. Keveset látott még a világból, ettől pedig meglehetősen tudatlannak érzi magát, nem akarja azonban, hogy Dram is annak lássa őt. Persze azzal tisztában van, mire szolgál az épület, noha odahaza mindössze egy kicsiny imaházat használnak hasonló célokra, csak ott az Őrzőkhöz fohászkodnak.
Az égbe nyúló, masszív épület előtt megállva azonban világosság válik számára, hogy mégsem épp azt takarja a templom szó, mint amire számított. Azt gondolta itt is csupán valamiféle istenségek tiszteletéről van szó, ám hamar elárulja neki a másik, hogy valójában elsősorban mágiatanulásra használják.*
-Gyönyörű szép.
*Bukik ki belőle, ahogy a formáit vizsgálja, nem látott még soha ehhez hasonlót ezelőtt.*
-De hát nem az elementáris volt előbb?
*Szürke tekintetét összevont szemöldökkel emeli kérdőn az elfre. Persze a félvér nem ért hozzá túlzottan, de azt tudja, az elemek mágiája ősi, a történelemmel egyidős, míg pár évvel ezelőtt az entitások létezéséről sem tudtak.*
-Megjelent maga a Hetedik?
*Hangjában illetődöttség csendül, ugyan hallott már olyat, hogy valaki találkozott az entitással, látta őt, netán beszélt is hozzá, de mindig úgy képzelte ezek csak képzelgések.
A mókás történetet hallva szemöldöke homloka közepére szalad.*
-Úgy érti, hogy...?
*A kérdés végét csak úgy a levegőben hagyja, biztosra veszi, a másik így is érti mire céloz. Közben persze kuncogni kezd, elvégre ilyet nem mindennap hall az ember, kezét szája elé téve próbálja elfojtani nevetését, ahogy belépdelnek. Tekintete ide-oda kezd cikázni, mindent meg akar nézni magának, csak a megjegyzés zökkenti ki némileg a szemlélődésből.*
-Pedig izgalmasan hangzik.
*Gondolkodik el látványosan*
-Bár nem biztos, hogy megérte nekik.
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-07 18:13:29
Üzenet elküldve: 2021-02-07 18:13:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Első uta a templomhoz vezet, bár cél nélkül indult el, lábai végül automatikusan a grandiózus építményhez vitték. Ráérős léptekkel halad az oszlopok között, ösztönösen a könyvtár felé. Hosszú órákat, napokat töltött már el az ismerős, dohos könyvespolcok között, s türelmes igényességgel másolta át saját pergamenjére a ritkább és érdekesebb kódexeket. Kedves számára ez a hely, szereti a csendet, a könyvek sajátos illatát, s a toll karcos, halk hangját, ahogy a durva papírhoz ér. Most mégis, ahogy belép, úgy ül arcára egy önkéntelen grimasz. Olajlámpák homálíos fénye, poros levegő, bezártság. Pont ugyanebben volt része az elmúlt pár hétben, s rá kell ébrednie, hogy nem ezért mozdult ki kuckójából. Levegőt akart, valami frisset, újat, nem pedig kényelmetlen padot, papírokat és betűket. Így hát be is csukja halkan az ajtót, s hátrahagyva a templomot, inkább annak kertjébe indul. Kilépve a varázslatos és páratlan udvarra, máris érez valami különlegeset. Elsétál a csendesebb, eldugottab részbe, s egy árnyékos, sűrű bokor takarásában megbúvó padra telepszik. Mélyen beszívja a körülötte nyíló növények különleges atmoszféráját, s hetek óta először érzi azt, hogy most igazán pihen, s ez a néhány perc, netán óra igazán csak róla szól.*
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-06 08:15:29
Üzenet elküldve: 2021-02-06 08:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
- Nagyon szívesen! *mondja Isqeha, figyelve, ahogy a lány lepakol az asztalára, majd meggyújtja a gyertyáját.*
- Azt hiszem, talán a kentaurokra gondolsz. *mondja bizonytalanul.*
- Krenkataur... a Krenkataur bányáiban él az a kígyó, úgy rémlik. *gondolkodik el az óriáskígyóról hallva.*
- A lázadás előtt rabok dolgoztak ott, én úgy tudom. Elítéltek. Akiket a város elítélt valamiért. *Emlékszik vissza tűnődve hirtelen a név hallatán. Amikor az eltűnt Pyctára vártak az ingovány szélén a maihhin vadászatra indulva, a férfi a Mágustoronyban (ha kettőbe vágnák, akkor sem tudná már felidézni a nevét) azt kérte tőle, a városban lévő káoszra hivatkozva, hogy menjen el a bányához, és derítse ki, nem tört-e ki ott is lázadás a rabok között. ~A lázadásnak lám rég vége van. Vajon mi történhetett ott azóta?~ fut végig Isqehán, hiszen végül ők visszamentek Vadvédbe.*
- Szegény gyerekeknek? *tér vissza a jelenbe, jobban megnézve a fiatal lánykát.*
- Nekik szoktál olvasni? *kérdezi csodálkozva, mert ez tetszik neki.*
- Nagyon jólelkű leány vagy!
- De persze, meséld csak el! Egészen kíváncsi lettem! Bár majd én magam is elolvasom azért... *mondja Isqeha elvigyorodva, készségesen vállakozva a kísérleti kisfiú szerepére.*
- Inkább csak az izgalmas dolgokat szeretik, úgy vélem. *mondja még azért mentegetőzve a fiúk védelmében.*
- De nyugodtan tegezz engem, igazán nem vagyok olyan öreg!
- Te hány éves vagy? *kérdezi meg kíváncsi kedvességgel, de nem tolakodóan, ha már szóba került ez a dolog.*
- És mondd... egyik szülőd elf volt, ugye? *kérdezi még meg óvatosan, csak azért merve feltenni a kérdést ilyen rövid ismeretség után, mert ő maga is félvér.*
- Nekem apám volt az. *teszi hozzá gyorsan.*
- Szóval, hallgatom a legendát! *mondja aztán széles mosollyal, ha a kényesebb témákról szerencsésen eleveznek, és a lányka nem vette rossz néven esetleg Isq közvetlenségét.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.06 08:19:47
- Nagyon szívesen! *mondja Isqeha, figyelve, ahogy a lány lepakol az asztalára, majd meggyújtja a gyertyáját.*
- Azt hiszem, talán a kentaurokra gondolsz. *mondja bizonytalanul.*
- Krenkataur... a Krenkataur bányáiban él az a kígyó, úgy rémlik. *gondolkodik el az óriáskígyóról hallva.*
- A lázadás előtt rabok dolgoztak ott, én úgy tudom. Elítéltek. Akiket a város elítélt valamiért. *Emlékszik vissza tűnődve hirtelen a név hallatán. Amikor az eltűnt Pyctára vártak az ingovány szélén a maihhin vadászatra indulva, a férfi a Mágustoronyban (ha kettőbe vágnák, akkor sem tudná már felidézni a nevét) azt kérte tőle, a városban lévő káoszra hivatkozva, hogy menjen el a bányához, és derítse ki, nem tört-e ki ott is lázadás a rabok között. ~A lázadásnak lám rég vége van. Vajon mi történhetett ott azóta?~ fut végig Isqehán, hiszen végül ők visszamentek Vadvédbe.*
- Szegény gyerekeknek? *tér vissza a jelenbe, jobban megnézve a fiatal lánykát.*
- Nekik szoktál olvasni? *kérdezi csodálkozva, mert ez tetszik neki.*
- Nagyon jólelkű leány vagy!
- De persze, meséld csak el! Egészen kíváncsi lettem! Bár majd én magam is elolvasom azért... *mondja Isqeha elvigyorodva, készségesen vállakozva a kísérleti kisfiú szerepére.*
- Inkább csak az izgalmas dolgokat szeretik, úgy vélem. *mondja még azért mentegetőzve a fiúk védelmében.*
- De nyugodtan tegezz engem, igazán nem vagyok olyan öreg!
- Te hány éves vagy? *kérdezi meg kíváncsi kedvességgel, de nem tolakodóan, ha már szóba került ez a dolog.*
- És mondd... egyik szülőd elf volt, ugye? *kérdezi még meg óvatosan, csak azért merve feltenni a kérdést ilyen rövid ismeretség után, mert ő maga is félvér.*
- Nekem apám volt az. *teszi hozzá gyorsan.*
- Szóval, hallgatom a legendát! *mondja aztán széles mosollyal, ha a kényesebb témákról szerencsésen eleveznek, és a lányka nem vette rossz néven esetleg Isq közvetlenségét.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.06 08:19:47
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-05 23:14:54
Üzenet elküldve: 2021-02-05 23:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Minden valamire való városnézésnek a templomnál kell kezdődnie. És ne féljen kedvesem, nincs terhemre. Örömömre szolgál a társasága. * Mutat Drameiloten az említett épület felé, és el is indul. Hamar odaérnek, természetesen ahogy eddig, úgy most is a karját kínálja a másiknak a sétához. A templomnál aztán megáll, hogy Alymeidha maga is elcsodálkozhasson az építészeti remekműben, ahogy azt az elf is olyan gyakran teszi. *
- Egykor a Levegő Mágia Temploma volt. * Mosolyogva meséli, és kicsit összébb húzza magán a köpenyét, hogy ne fázzon annyira. *
- Mára viszont Eeyr papjai lakják, és ők tanítják a mágiát az arra érdemeseknek. Persze, isteni mágiát, azaz igazi mágiát, nem pedig elementárisat, amit délen oktatnak. * Magyarázza a férfi, és ahelyett, hogy a két mágia közötti különbséget fejtené ki, inkább a templom, és a város történelméről mesél, persze nem olyan száraz, és gyakorlatias módon, ahogy arról a könyveiben olvasott. Igyekszik az érdekes, és izgalmas részleteket kiemelni, sőt, még egy-két szóbeszédet is bele tesz, persze ezeknél kitér arra, hogy nem megbízható, vagy ellenőrzött forrásból származnak. *
- Képzelje, állítólag nemrég maga az istennő is megjelent. * Nevet fel, hiszen tudja, hogy miképp folytatódik a történet. Na nem mintha ott lett volna, az egyik paptól hallotta csupán a számtalan könyvtárban töltött óra alkalmával. *
- Két hívét kapta... buzgálkodáson, ha fogalmazhatok így. Nagyon szenvedélyesen követték az istennő tanításait, hogy szeressék egymást. Méghozzá lent a könyvtárban! * Teszi hozzá, a vidámságtól, és a hidegtől kipirult arccal, persze lehalkítva hangját, ahogy beljebb érnek az épületbe. *
- Azt mondják, hogy nem volt kedvére az, amit látott. Nem is értem hogy lehet valaki annyira türelmetlen, hogy a dohos könyvek között, a hideg padlón... én képtelen lennék rá. * Csóválja a fejét, és beérve hátra veti a csuklyáját, bár itt sincs az a túlzott meleg, érezhetően kellemesebb az idő, mint odakint. *
- Minden valamire való városnézésnek a templomnál kell kezdődnie. És ne féljen kedvesem, nincs terhemre. Örömömre szolgál a társasága. * Mutat Drameiloten az említett épület felé, és el is indul. Hamar odaérnek, természetesen ahogy eddig, úgy most is a karját kínálja a másiknak a sétához. A templomnál aztán megáll, hogy Alymeidha maga is elcsodálkozhasson az építészeti remekműben, ahogy azt az elf is olyan gyakran teszi. *
- Egykor a Levegő Mágia Temploma volt. * Mosolyogva meséli, és kicsit összébb húzza magán a köpenyét, hogy ne fázzon annyira. *
- Mára viszont Eeyr papjai lakják, és ők tanítják a mágiát az arra érdemeseknek. Persze, isteni mágiát, azaz igazi mágiát, nem pedig elementárisat, amit délen oktatnak. * Magyarázza a férfi, és ahelyett, hogy a két mágia közötti különbséget fejtené ki, inkább a templom, és a város történelméről mesél, persze nem olyan száraz, és gyakorlatias módon, ahogy arról a könyveiben olvasott. Igyekszik az érdekes, és izgalmas részleteket kiemelni, sőt, még egy-két szóbeszédet is bele tesz, persze ezeknél kitér arra, hogy nem megbízható, vagy ellenőrzött forrásból származnak. *
- Képzelje, állítólag nemrég maga az istennő is megjelent. * Nevet fel, hiszen tudja, hogy miképp folytatódik a történet. Na nem mintha ott lett volna, az egyik paptól hallotta csupán a számtalan könyvtárban töltött óra alkalmával. *
- Két hívét kapta... buzgálkodáson, ha fogalmazhatok így. Nagyon szenvedélyesen követték az istennő tanításait, hogy szeressék egymást. Méghozzá lent a könyvtárban! * Teszi hozzá, a vidámságtól, és a hidegtől kipirult arccal, persze lehalkítva hangját, ahogy beljebb érnek az épületbe. *
- Azt mondják, hogy nem volt kedvére az, amit látott. Nem is értem hogy lehet valaki annyira türelmetlen, hogy a dohos könyvek között, a hideg padlón... én képtelen lennék rá. * Csóválja a fejét, és beérve hátra veti a csuklyáját, bár itt sincs az a túlzott meleg, érezhetően kellemesebb az idő, mint odakint. *
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-03 22:13:24
Üzenet elküldve: 2021-02-03 22:13:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
*Cerlyna semmit sem érzékel a másik zavarából, csak önfeledten szökdécsel tova. Nem is gondolja, hogy oka lenne furcsának éreznie viselkedését, hiszen mindig azt tanították neki, hogy köszönjön előre, és mindig kívánjon szépeket. A legszebb dolog pedig amit a félvér lány kívánni tud, az Úrnőjük áldása lehet.
Rövidesen ismét találkoznak a gyertyák ügyében, Cerlyna pedig mély hálával fogadja az apró gesztust is, és meghajol, ahol Drameiloten úr előtt szokott.*
- Köszönöm szépen.
*A könyvet hóna alá teszi, hogy kezét felszabadítsa, majd mindent szépen, gondosan, odafigyelve letesz az asztalra, amihez leül ő is.*
- Oh ez, egy Krenkataur nevezetű óriáskígyóról, ami furcsa, hiszen én azt hittem azok a félig ló, félig ember lények a mesékből.
*Mondja tűnődve miközben kinyitja a könyvet az elején, majd egy égő gyertya segítségével meggyújtja a sajátját.*
- Lehet kicsit túl félelmetes egy ilyen legenda ahhoz, hogy a szegény gyerekeknek meséljem majd.
*Fejezi ki aggályait, mintha ez bármennyire is foglalkoztatná Isqehát.*
- Ha felolvasom, vagy összefoglalom, akkor elmondaná, hogy ön szerint ijesztő e? Én kicsit szigorú vagyok ilyenekben, pedig a kisfiúk nagyon rajonganak a katonákról, háborúkról, hatalmas szörnyekről szóló történetekért, nem is értem miért.
*Cerlyna helyteleníti ezt, és ki is fejezi ezen érzéseit Isqehának egy fejrázással.*
- Szörnyen rossz ízlésük van.
*Amint ezt ki mondja vet is egy pillantást a másik könyveire, amik közül szótöredékeket tud csak helyenként kivenni, de éppen elég ez a csekély információ a számára, hogy a következő konklúziót vonja le.*
- De úgy tűnik nem mindegyiknek.
*Cerlyna semmit sem érzékel a másik zavarából, csak önfeledten szökdécsel tova. Nem is gondolja, hogy oka lenne furcsának éreznie viselkedését, hiszen mindig azt tanították neki, hogy köszönjön előre, és mindig kívánjon szépeket. A legszebb dolog pedig amit a félvér lány kívánni tud, az Úrnőjük áldása lehet.
Rövidesen ismét találkoznak a gyertyák ügyében, Cerlyna pedig mély hálával fogadja az apró gesztust is, és meghajol, ahol Drameiloten úr előtt szokott.*
- Köszönöm szépen.
*A könyvet hóna alá teszi, hogy kezét felszabadítsa, majd mindent szépen, gondosan, odafigyelve letesz az asztalra, amihez leül ő is.*
- Oh ez, egy Krenkataur nevezetű óriáskígyóról, ami furcsa, hiszen én azt hittem azok a félig ló, félig ember lények a mesékből.
*Mondja tűnődve miközben kinyitja a könyvet az elején, majd egy égő gyertya segítségével meggyújtja a sajátját.*
- Lehet kicsit túl félelmetes egy ilyen legenda ahhoz, hogy a szegény gyerekeknek meséljem majd.
*Fejezi ki aggályait, mintha ez bármennyire is foglalkoztatná Isqehát.*
- Ha felolvasom, vagy összefoglalom, akkor elmondaná, hogy ön szerint ijesztő e? Én kicsit szigorú vagyok ilyenekben, pedig a kisfiúk nagyon rajonganak a katonákról, háborúkról, hatalmas szörnyekről szóló történetekért, nem is értem miért.
*Cerlyna helyteleníti ezt, és ki is fejezi ezen érzéseit Isqehának egy fejrázással.*
- Szörnyen rossz ízlésük van.
*Amint ezt ki mondja vet is egy pillantást a másik könyveire, amik közül szótöredékeket tud csak helyenként kivenni, de éppen elég ez a csekély információ a számára, hogy a következő konklúziót vonja le.*
- De úgy tűnik nem mindegyiknek.
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-30 15:35:20
Üzenet elküldve: 2021-01-30 15:35:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
*A Könyvtár jól ismert helyiségébe leérve Isqeha köszön az ismerős papnak, azután csendben hátrasétál, és lepakol az egyik hátsó asztalnál. Aztán kutatóútra indul. Böngészésének eredményeképpen épp begyűjti magának a Gyógynövények alapfokont az első polcsorról az alapművek közül, ami ugye jó ha mindig kéznél van, amikor egy egészen fiatal, tejföl szőke elf lány (bár ebben Isqeha nem egészen biztos ~talán inkább csak félvér~) érkezik a könyvtárba. Isq picit zavarba jön, váratlanul éri, ahogy visszafordulna, hogy lelkesen rá is köszön, Eeyr áldását kérve, amikor vidáman elhalad mellette, a csuhás felvigyázó felé igyekezve.*
- Khöömm... *kell a torkát megköszörülnie a váratlanul jövő visszaköszönési kívánalomnak, mert hát ha valaki köszön, akkor illik visszaköszönni, ugyebár.*
- Téged is. *válaszol végre, bár a lány már tovább is halad eközben.
Isqeha elfordul, és továbbindul. Begyűjti még magának a Növényi főzetek és párlatok harmadik kötetét, amiben az esszenciák is szerepelnek, Myelissza Moon fekete lapon fehér betűkkel festett Bájitalok, bűbájok és bűvös igék I-II. című művét, és persze a nagy Grimmelidon Álomlátás, álomjóslás, álomutazás című munkáját.
Grimmelidon könyvével kezdi, vagyis inkább folytatja, ahogy végre letelepedik. Ott lapozza fel, ahol a múltkor abbahagyta, az álomutazást taglaló résznél, amikor ugyanaz a szőke lány megszólítja a szomszéd asztaltól. Isq kíváncsian felnéz*
- Persze hogy! *nyúl érte.*
- Tessék!*nyújtja át neki, rámosolyogva, az egyik meggyújtatlan, hosszú szál egész gyertyát készségesen. Nála igazán van még, azon az asztalon pedig már mindegyik majdnem tövig égett.*
- Mi az, amit olvasol? *érdeklődik kíváncsian, önkéntelenül. A kötet egészen újnak néz ki, megakad a szeme rajta, de Isqeha nem látja a címét így oldalról.*
*A Könyvtár jól ismert helyiségébe leérve Isqeha köszön az ismerős papnak, azután csendben hátrasétál, és lepakol az egyik hátsó asztalnál. Aztán kutatóútra indul. Böngészésének eredményeképpen épp begyűjti magának a Gyógynövények alapfokont az első polcsorról az alapművek közül, ami ugye jó ha mindig kéznél van, amikor egy egészen fiatal, tejföl szőke elf lány (bár ebben Isqeha nem egészen biztos ~talán inkább csak félvér~) érkezik a könyvtárba. Isq picit zavarba jön, váratlanul éri, ahogy visszafordulna, hogy lelkesen rá is köszön, Eeyr áldását kérve, amikor vidáman elhalad mellette, a csuhás felvigyázó felé igyekezve.*
- Khöömm... *kell a torkát megköszörülnie a váratlanul jövő visszaköszönési kívánalomnak, mert hát ha valaki köszön, akkor illik visszaköszönni, ugyebár.*
- Téged is. *válaszol végre, bár a lány már tovább is halad eközben.
Isqeha elfordul, és továbbindul. Begyűjti még magának a Növényi főzetek és párlatok harmadik kötetét, amiben az esszenciák is szerepelnek, Myelissza Moon fekete lapon fehér betűkkel festett Bájitalok, bűbájok és bűvös igék I-II. című művét, és persze a nagy Grimmelidon Álomlátás, álomjóslás, álomutazás című munkáját.
Grimmelidon könyvével kezdi, vagyis inkább folytatja, ahogy végre letelepedik. Ott lapozza fel, ahol a múltkor abbahagyta, az álomutazást taglaló résznél, amikor ugyanaz a szőke lány megszólítja a szomszéd asztaltól. Isq kíváncsian felnéz*
- Persze hogy! *nyúl érte.*
- Tessék!*nyújtja át neki, rámosolyogva, az egyik meggyújtatlan, hosszú szál egész gyertyát készségesen. Nála igazán van még, azon az asztalon pedig már mindegyik majdnem tövig égett.*
- Mi az, amit olvasol? *érdeklődik kíváncsian, önkéntelenül. A kötet egészen újnak néz ki, megakad a szeme rajta, de Isqeha nem látja a címét így oldalról.*
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-27 23:00:57
Üzenet elküldve: 2021-01-27 23:00:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
*Cerlyna állandóan nyüzsög, most sincs ez másképp. Nem elég számára a Sayqueves ház körüli számtalan teendő, ő mindig szívesen keres magának újabbakat. Kedvenc és állandó elfoglaltsága a tanulás, és Eeyren való elmélkedés, ezért gyakori látogatója a templomnak. Az sem lepné meg ha már lassan a nevét is megjegyeznék.
Rövid imáját követően ő is a könyvtárba tart, hogy a szokásos kis jegyzetelését folytassa, de ott már úgy tűnik akad valaki.*
- Az Úrnő áldjon!
*Köszönti kitörő lelkesedéssel, és kirobbanó kedvességgel a számára idegent, majd dudorászva megindul a sorok között. Hatalmas kopott kabátja látványosan libben mögötte, ahogy az aprócska leány céltudatosan halad előre, közben természetesen végig söpri vele a földet is.*
- Ó, van új olvasmány?
*Csattan fel örömtelien, észre sem véve, hogy esetleg ezzel megzavarva az ott lévők nyugalmát.*
- Krenkataur. Milyen ismerős név.
*Motyogja orra alatt az egyik könyv gerincén lévő felirat elolvasását követően, majd úgy dönt, hogy felmarkolja, és az asztalhoz viszi.*
- Bocsánat, hogy megzavarom.
*Szólítja meg végül némi sürgés-forgolódás után Isqehát, akit nem szeretett volna zavarni, de most úgy tűnik mégis szükséges lesz.*
- Azt a gyertyát ott.
*Bök aprócska kezével Isqeha közelében lévőre, de a kabát ujja olyan hosszú, hogy ki sem látszik alóla.*
- Szabadna elkérnem?
*A világért sem szeretne tolakodni, ezért is az udvarias kérdés. Ezt követően már csak egy papírost kell szereznie, tintát meg tollat. Talán még múltkor itt felejtett vázlat jegyzeteit is voltak olyan kedvesek és megóvták a számára, de annak felkutatásába már igazán nem fog belekezdeni.*
~ Az sem baj ha elveszett, majd elolvasom még egyszer. ~
*Cerlyna állandóan nyüzsög, most sincs ez másképp. Nem elég számára a Sayqueves ház körüli számtalan teendő, ő mindig szívesen keres magának újabbakat. Kedvenc és állandó elfoglaltsága a tanulás, és Eeyren való elmélkedés, ezért gyakori látogatója a templomnak. Az sem lepné meg ha már lassan a nevét is megjegyeznék.
Rövid imáját követően ő is a könyvtárba tart, hogy a szokásos kis jegyzetelését folytassa, de ott már úgy tűnik akad valaki.*
- Az Úrnő áldjon!
*Köszönti kitörő lelkesedéssel, és kirobbanó kedvességgel a számára idegent, majd dudorászva megindul a sorok között. Hatalmas kopott kabátja látványosan libben mögötte, ahogy az aprócska leány céltudatosan halad előre, közben természetesen végig söpri vele a földet is.*
- Ó, van új olvasmány?
*Csattan fel örömtelien, észre sem véve, hogy esetleg ezzel megzavarva az ott lévők nyugalmát.*
- Krenkataur. Milyen ismerős név.
*Motyogja orra alatt az egyik könyv gerincén lévő felirat elolvasását követően, majd úgy dönt, hogy felmarkolja, és az asztalhoz viszi.*
- Bocsánat, hogy megzavarom.
*Szólítja meg végül némi sürgés-forgolódás után Isqehát, akit nem szeretett volna zavarni, de most úgy tűnik mégis szükséges lesz.*
- Azt a gyertyát ott.
*Bök aprócska kezével Isqeha közelében lévőre, de a kabát ujja olyan hosszú, hogy ki sem látszik alóla.*
- Szabadna elkérnem?
*A világért sem szeretne tolakodni, ezért is az udvarias kérdés. Ezt követően már csak egy papírost kell szereznie, tintát meg tollat. Talán még múltkor itt felejtett vázlat jegyzeteit is voltak olyan kedvesek és megóvták a számára, de annak felkutatásába már igazán nem fog belekezdeni.*
~ Az sem baj ha elveszett, majd elolvasom még egyszer. ~
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:39:53
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:39:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
*A Templomba tart. Rég járt már az Eeyrnek szentelt sziklatemplomban. Ideje újra betérnie. No meg a Könyvtárban is el kellene töltenie valamennyi időt. Jó pár dolognak kell utána néznie. A templom kapuhoz érve nagyot sóhajtva lépi át a hatalmas kőépület küszöbét, betolva a nehéz faajtót.
Odabenn kell egy kis idő, amíg a szeme hozzászokik a benti félhomályhoz, ahogy lépked előre.
Nincsenek sokan. Csak egyetlen csuhás pap térdel az oltárnál, épp meggyújtva egy füstölőt. Ahogy száll fel a füst, Isqeha orrát is megérinti a különös, finom aroma.
Közelebb lép, és nem zavarva meg a papot áhítatában, a hatalmas oltár másik oldalára sétál.
Lehajtott fejjel, elméjébe merülve áll sokáig, hogy megtisztult szívvel és fejjel induljon el aztán az oldalajtó felé, ami a Könyvtárba vezet.
~Vajon mi lehet Nimerillel?~ jut eszébe a félvér lány Lihanechből, akivel legutóbbi látogatásakor véletlenül megismerkedett ittjártában.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 16:44:48
*A Templomba tart. Rég járt már az Eeyrnek szentelt sziklatemplomban. Ideje újra betérnie. No meg a Könyvtárban is el kellene töltenie valamennyi időt. Jó pár dolognak kell utána néznie. A templom kapuhoz érve nagyot sóhajtva lépi át a hatalmas kőépület küszöbét, betolva a nehéz faajtót.
Odabenn kell egy kis idő, amíg a szeme hozzászokik a benti félhomályhoz, ahogy lépked előre.
Nincsenek sokan. Csak egyetlen csuhás pap térdel az oltárnál, épp meggyújtva egy füstölőt. Ahogy száll fel a füst, Isqeha orrát is megérinti a különös, finom aroma.
Közelebb lép, és nem zavarva meg a papot áhítatában, a hatalmas oltár másik oldalára sétál.
Lehajtott fejjel, elméjébe merülve áll sokáig, hogy megtisztult szívvel és fejjel induljon el aztán az oldalajtó felé, ami a Könyvtárba vezet.
~Vajon mi lehet Nimerillel?~ jut eszébe a félvér lány Lihanechből, akivel legutóbbi látogatásakor véletlenül megismerkedett ittjártában.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 16:44:48
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-22 14:01:35
Üzenet elküldve: 2021-01-22 14:01:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Nem sokat kell mennie a kijelölt útvonalon, mire elér az ismerős és még mindig lenyűgöző építményhez, a Templomhoz. A kertje, mint mindig, gondozott, belül pedig tiszta és magasztos hangulatot árasztó. A szobrok teszik olyan csodálatra méltóvá az egész helyet, meg a füstölő illata, amely a kissé dohos levegővel vegyül. Az oltár előtt meghajol mélyen, hiszen a vendéglátónak meg kell adni a tiszteletet, ha az ő házába lép be az ember lánya. Egyelőre a kíváncsiság hajtja, így lesétál a lépcsőn a teremig, mely tele van tekercsekkel és szinte felfoghatatlan tudást tartalmazó könyvekkel. Odalenn a csend az úr, ahogy itt lenni szokott, de léptei zajára néhány csuhás felnéz a tekercsekből. Amely rá tekint, annak fejbiccentéssel köszön. Odasétál a polchoz és kutatni kezd. Egyik tekercset gurítja ki a másik után, olvas kitartóan, de csak nem leli azt, amire kíváncsi. Mikor már több órát beleöl a kutatásba, az arcáról egyértelműen leolvasható a csalódottság és a tanácstalanság furcsa párosa. Ekkor lép oda egy fiatalabb csuhás alak hozzá.*
-Elnézést, nem akartam túl hangos lenni. *Szabadkozik mindjárt, mert csak arra tud gondolni, hogy túl hangosan tette le az asztalra a tekercseket, így zavarva a többieket.*
-Esetleg keres valamit? *Ekkor döbben rá, hogy az udvariasan mosolygó férfi segíteni szeretne neki a keresésben. ~Ők biztosan jobban ismerik a könyvtárat. ~*
-Olvastam az egyik könyvben egy bizonyos varázsitalról, amelynek a segítségével fogékonyabbá válnak az emberek a mágiára. *Mondja halkan, egyrészt mert nem akar hangoskodni, másrészt, mert talán ez is akkora titok, hogy másnak nem is szabadna tudnia, hogy egyáltalán létezik ilyen ital.*
-Valóban akadnak olyan italok, amik időre, órára felruházzák a személyt ilyen képességgel. *Válaszol kedves hangon, azt éreztetve, hogy ez egyáltalán nem titok.*
-De… de én… mindig szeretném… egyfolytában. *Próbálja kicsit pontosítani. Mikor a férfi megéri mire gondol, mintha egy pillanatra zavar uralkodna el rajta és tekintetével a környéket pásztázza, majd közelebb lép.*
-Létezik ilyen, de… olyan sötét italokkal áll kapcsolatban, hogy jobb, ha kisasszony nem faggatózik tovább. *Próbálja csitítani, rátéve a vállára a kezét. Bár a magyarázat bal jósló, de mégis, ő hirtelen megkönnyebbül, hiszen, akkor ez tényleg nem csak egy szóbeszéd, létezik az ital.*
-Tudja merre találom, azt, aki tudna készíteni nekem? Az összetevői valamelyik könyvben találhatók? *Felmerül benne, hogy talán ő maga is megpróbálkozik a keverésével, mert két azonos színű ital setében sikeresnek bizonyult. Ha pedig odahaza ilyet tudnának keverni, bizonyosan messze földön hívük menne. Hatalmas szemeit a férfiébe mélyeszti, hogy kicsalja tőle az utat, amerre haladhat tovább.*
-De nem tőlem tudja. *Fickál egy nevet a papírosra, meg talán egy címet.*
-Most pedig menjen. *Hessegeti a kezével a nőt, mielőtt mások is rájöhetnének, hogy miről is folyt a csevegét.*
-Köszönöm. *Formálja a szájával és már megy is, hatalmas léptekkel, szinte már suhan fel a lépcsőn, ki a szabadba, hogy szemrevételezhesse, amit kapott.*
*Nem sokat kell mennie a kijelölt útvonalon, mire elér az ismerős és még mindig lenyűgöző építményhez, a Templomhoz. A kertje, mint mindig, gondozott, belül pedig tiszta és magasztos hangulatot árasztó. A szobrok teszik olyan csodálatra méltóvá az egész helyet, meg a füstölő illata, amely a kissé dohos levegővel vegyül. Az oltár előtt meghajol mélyen, hiszen a vendéglátónak meg kell adni a tiszteletet, ha az ő házába lép be az ember lánya. Egyelőre a kíváncsiság hajtja, így lesétál a lépcsőn a teremig, mely tele van tekercsekkel és szinte felfoghatatlan tudást tartalmazó könyvekkel. Odalenn a csend az úr, ahogy itt lenni szokott, de léptei zajára néhány csuhás felnéz a tekercsekből. Amely rá tekint, annak fejbiccentéssel köszön. Odasétál a polchoz és kutatni kezd. Egyik tekercset gurítja ki a másik után, olvas kitartóan, de csak nem leli azt, amire kíváncsi. Mikor már több órát beleöl a kutatásba, az arcáról egyértelműen leolvasható a csalódottság és a tanácstalanság furcsa párosa. Ekkor lép oda egy fiatalabb csuhás alak hozzá.*
-Elnézést, nem akartam túl hangos lenni. *Szabadkozik mindjárt, mert csak arra tud gondolni, hogy túl hangosan tette le az asztalra a tekercseket, így zavarva a többieket.*
-Esetleg keres valamit? *Ekkor döbben rá, hogy az udvariasan mosolygó férfi segíteni szeretne neki a keresésben. ~Ők biztosan jobban ismerik a könyvtárat. ~*
-Olvastam az egyik könyvben egy bizonyos varázsitalról, amelynek a segítségével fogékonyabbá válnak az emberek a mágiára. *Mondja halkan, egyrészt mert nem akar hangoskodni, másrészt, mert talán ez is akkora titok, hogy másnak nem is szabadna tudnia, hogy egyáltalán létezik ilyen ital.*
-Valóban akadnak olyan italok, amik időre, órára felruházzák a személyt ilyen képességgel. *Válaszol kedves hangon, azt éreztetve, hogy ez egyáltalán nem titok.*
-De… de én… mindig szeretném… egyfolytában. *Próbálja kicsit pontosítani. Mikor a férfi megéri mire gondol, mintha egy pillanatra zavar uralkodna el rajta és tekintetével a környéket pásztázza, majd közelebb lép.*
-Létezik ilyen, de… olyan sötét italokkal áll kapcsolatban, hogy jobb, ha kisasszony nem faggatózik tovább. *Próbálja csitítani, rátéve a vállára a kezét. Bár a magyarázat bal jósló, de mégis, ő hirtelen megkönnyebbül, hiszen, akkor ez tényleg nem csak egy szóbeszéd, létezik az ital.*
-Tudja merre találom, azt, aki tudna készíteni nekem? Az összetevői valamelyik könyvben találhatók? *Felmerül benne, hogy talán ő maga is megpróbálkozik a keverésével, mert két azonos színű ital setében sikeresnek bizonyult. Ha pedig odahaza ilyet tudnának keverni, bizonyosan messze földön hívük menne. Hatalmas szemeit a férfiébe mélyeszti, hogy kicsalja tőle az utat, amerre haladhat tovább.*
-De nem tőlem tudja. *Fickál egy nevet a papírosra, meg talán egy címet.*
-Most pedig menjen. *Hessegeti a kezével a nőt, mielőtt mások is rájöhetnének, hogy miről is folyt a csevegét.*
-Köszönöm. *Formálja a szájával és már megy is, hatalmas léptekkel, szinte már suhan fel a lépcsőn, ki a szabadba, hogy szemrevételezhesse, amit kapott.*
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-16 20:23:55
Üzenet elküldve: 2021-01-16 20:23:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A könyvtárat hátrahagyva maguk mögött, csatlakoznak újfent a maszkoshoz a templom előtt. Elmeséli Lancel-nek merre jártak. ~Szeret olvasni. Ez érdekes. Természetesen műveltnek tűnik, de a sok gyilkolás mellett mikor ragad könyvet a kezébe?~ Ismét eszébe jut, ahogy a fejvadászt próbálja elképzelni olvasás közben és ez újfent mosolyt is csal arcára. A téma ismét Morro felé terelődik, de miután továbbra sem tudnak semmit Zran a következő megállójukról, a főtérről beszél, mire a lány rájön, hogy már járt arra felé. Ezt hangosan ki is mondja, így jön szóba az esetleges újabb úti cél, a tisztás. A fogadó és az ital említésére felcsillan a szeme, gyomra pedig kezd újra üresedni a sok mászkálástól. Saját álláspontja ismertetése előtt azonban a fekete ruhás szólal meg. A fogadó előtt ő a kerülőt javasolja, hogy ne hagyjanak ki semmit, de persze mind a két férfi a hölgyre hagyja a döntést. ~Valahogy gondoltam, hogy ez lesz.~ Természetesen jól esik neki az udvariasság és döntésre is jut. *
- Akkor nézzük meg a tisztást is. Nem kéne semmit kihagyni. *Vonja meg vállát.* -De az az említett maradék az ital mellett mindenképp érdekel. Így az kihagyhatatlan. *Célozza utolsó mondatát Zrannak. Ha Lanceln is velük tart az asztal mellé, majd esetlegesen az alkohol kicsit oldja kettejük viszályát. Ez reménnyel tölti el. ~A fogadóban pedig meg is tudok majd újból szállni estére. Milyen remek.~ Titkon Zranra pillant. A fejében végig fut a gondolat, hogy talán az alkohol mámorában fürödve a férfi majd csatlakozik hozzá a szobájában, de igyekszik ezt minél előbb elhessegetni. ~Neki biztos nem jut ez eszébe. Jaj Pihalves ne legyél ilyen balga.~*
- Nos, akkor indulunk? *Kérdi, hogy elterelje saját gondolatait. Ha Zran elindul mutatva az irányt, csatlakozik hozzá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A könyvtárat hátrahagyva maguk mögött, csatlakoznak újfent a maszkoshoz a templom előtt. Elmeséli Lancel-nek merre jártak. ~Szeret olvasni. Ez érdekes. Természetesen műveltnek tűnik, de a sok gyilkolás mellett mikor ragad könyvet a kezébe?~ Ismét eszébe jut, ahogy a fejvadászt próbálja elképzelni olvasás közben és ez újfent mosolyt is csal arcára. A téma ismét Morro felé terelődik, de miután továbbra sem tudnak semmit Zran a következő megállójukról, a főtérről beszél, mire a lány rájön, hogy már járt arra felé. Ezt hangosan ki is mondja, így jön szóba az esetleges újabb úti cél, a tisztás. A fogadó és az ital említésére felcsillan a szeme, gyomra pedig kezd újra üresedni a sok mászkálástól. Saját álláspontja ismertetése előtt azonban a fekete ruhás szólal meg. A fogadó előtt ő a kerülőt javasolja, hogy ne hagyjanak ki semmit, de persze mind a két férfi a hölgyre hagyja a döntést. ~Valahogy gondoltam, hogy ez lesz.~ Természetesen jól esik neki az udvariasság és döntésre is jut. *
- Akkor nézzük meg a tisztást is. Nem kéne semmit kihagyni. *Vonja meg vállát.* -De az az említett maradék az ital mellett mindenképp érdekel. Így az kihagyhatatlan. *Célozza utolsó mondatát Zrannak. Ha Lanceln is velük tart az asztal mellé, majd esetlegesen az alkohol kicsit oldja kettejük viszályát. Ez reménnyel tölti el. ~A fogadóban pedig meg is tudok majd újból szállni estére. Milyen remek.~ Titkon Zranra pillant. A fejében végig fut a gondolat, hogy talán az alkohol mámorában fürödve a férfi majd csatlakozik hozzá a szobájában, de igyekszik ezt minél előbb elhessegetni. ~Neki biztos nem jut ez eszébe. Jaj Pihalves ne legyél ilyen balga.~*
- Nos, akkor indulunk? *Kérdi, hogy elterelje saját gondolatait. Ha Zran elindul mutatva az irányt, csatlakozik hozzá.*
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-13 17:35:21
Üzenet elküldve: 2021-01-13 17:35:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
- Szóval egy könyvtárban jártak. Nem is tudtam, hogy ezen a helyen létezik olyan is. Jó magam nagy kedvelője vagyok az olvasásnak. Csak hát, nem gyakran jutok jó könyvekhez. Főleg, ha ilyen borzalmas építmények mélyére vannak rejtve.
* Lassan kezdi sajnálni, hogy kihagyta a látogatást, mivel régóta nincs már lehetősége olvasni valami érdekeset. * ~ Milyen szép is volt a családi könyv gyűjtemény. Talán ha bosszút álltam, még vissza térhetek a házba magammal vinni párat. ~
* Mind a ketten ismét nemleges választ adnak a burkolt kérdésre, amit viszont utána mond Zran, azt örömmel hallja. Van még vissza egy kisebb szakasz az útból, ami pont elég lesz arra, hogy kihúzza a lányból a válaszokat. *
~ Ha a tisztás felé mennénk, akkor hosszabb lehetne az út, így azzal jobban járnék. ~
- Én arra szavaznék, hogy tekintsük meg a tisztást. Ne hagyjunk ki semmi fontos részletet, ha már várost nézni vagyunk. Persze én is szívesen hagyom a döntést a hölgyre.
- Szóval egy könyvtárban jártak. Nem is tudtam, hogy ezen a helyen létezik olyan is. Jó magam nagy kedvelője vagyok az olvasásnak. Csak hát, nem gyakran jutok jó könyvekhez. Főleg, ha ilyen borzalmas építmények mélyére vannak rejtve.
* Lassan kezdi sajnálni, hogy kihagyta a látogatást, mivel régóta nincs már lehetősége olvasni valami érdekeset. * ~ Milyen szép is volt a családi könyv gyűjtemény. Talán ha bosszút álltam, még vissza térhetek a házba magammal vinni párat. ~
* Mind a ketten ismét nemleges választ adnak a burkolt kérdésre, amit viszont utána mond Zran, azt örömmel hallja. Van még vissza egy kisebb szakasz az útból, ami pont elég lesz arra, hogy kihúzza a lányból a válaszokat. *
~ Ha a tisztás felé mennénk, akkor hosszabb lehetne az út, így azzal jobban járnék. ~
- Én arra szavaznék, hogy tekintsük meg a tisztást. Ne hagyjunk ki semmi fontos részletet, ha már várost nézni vagyunk. Persze én is szívesen hagyom a döntést a hölgyre.
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-10 14:11:22
Üzenet elküldve: 2021-01-10 14:11:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
* A Lancelnről szóló beszédet befejezik, mert nincs is igazán értelme, hogy több időt fecséreljenek el rá. A lány a kezébe veszi az irányítást és elindul vele a kijárat felé. Nem hagyja bók nélkül, ami látszólag célt is ér nála. Szája sarka egy pillanatra mosolyra húzódik ezt látva.*
- Elfekről szóló könyv? Érdekes lehet, ha már többször is olvastad.* Feltett szándéka, hogy a piacon majd körbenézzen az emlegetett könyv után.*
- Ugyan kérlek! Még szép, hogy megmutattam. A könyvekből sokat lehet tanulni. Vétek lett volna ezt kihagyni. Ráadásul szívesen töltöm az időmet is veled.* Halkan beszél ő is, nehogy megszólják, de már nem sokáig kell ezt tenni, mert hátra hagyják a Templomot. Kint már várják őket. A megjegyzést nem szalasztja el a maszkos, de nem is várt tőle mást. Pihalves tájékoztatja, hogy miről is maradt le Lanceln. Amint ennek vége felvázolja az útirányt. *
- Nagy kár.* Feleli Zran, mert őt nem igazán érdekli ez.*
- Nyilván jártatok már ott, hiszen ott lehet bejönni a városba is. Na meg persze a tisztás felől. Azt is megnézhetjük akár, ha érdekel. Aztán meg beülhetünk az egyik fogadóba kicsit megpihenni. Döntsön a hölgy, hogy mi legyen. Nézzük meg a tisztást és utána menjünk a fogadóba, vagy inkább egyből oda induljunk? A főtéren majd mondok még pár szót a maradékot meg majd egy ital mellett elmesélem.* Neki aztán mindegy, hogy mi az irány, mert a legkevésbé sem érdekli. A végén úgyis egy asztal mellett kötnek ki.*
* A Lancelnről szóló beszédet befejezik, mert nincs is igazán értelme, hogy több időt fecséreljenek el rá. A lány a kezébe veszi az irányítást és elindul vele a kijárat felé. Nem hagyja bók nélkül, ami látszólag célt is ér nála. Szája sarka egy pillanatra mosolyra húzódik ezt látva.*
- Elfekről szóló könyv? Érdekes lehet, ha már többször is olvastad.* Feltett szándéka, hogy a piacon majd körbenézzen az emlegetett könyv után.*
- Ugyan kérlek! Még szép, hogy megmutattam. A könyvekből sokat lehet tanulni. Vétek lett volna ezt kihagyni. Ráadásul szívesen töltöm az időmet is veled.* Halkan beszél ő is, nehogy megszólják, de már nem sokáig kell ezt tenni, mert hátra hagyják a Templomot. Kint már várják őket. A megjegyzést nem szalasztja el a maszkos, de nem is várt tőle mást. Pihalves tájékoztatja, hogy miről is maradt le Lanceln. Amint ennek vége felvázolja az útirányt. *
- Nagy kár.* Feleli Zran, mert őt nem igazán érdekli ez.*
- Nyilván jártatok már ott, hiszen ott lehet bejönni a városba is. Na meg persze a tisztás felől. Azt is megnézhetjük akár, ha érdekel. Aztán meg beülhetünk az egyik fogadóba kicsit megpihenni. Döntsön a hölgy, hogy mi legyen. Nézzük meg a tisztást és utána menjünk a fogadóba, vagy inkább egyből oda induljunk? A főtéren majd mondok még pár szót a maradékot meg majd egy ital mellett elmesélem.* Neki aztán mindegy, hogy mi az irány, mert a legkevésbé sem érdekli. A végén úgyis egy asztal mellett kötnek ki.*
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-01-10 00:36:09
Üzenet elküldve: 2021-01-10 00:36:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
*Amint meglátja a férfit a sarokban, ajkai mosolyra húzódnak. Miközben Zrant figyeli, mintha kissé frusztrálva érezné magát - teljesen jó értelemben - a férfi közelsége miatt, de ezt ki nem fejezve hallgatja tovább.*
- Akkor majd jobban odafigyelünk. *Zárja le a Lanceln-ről való értekezést egy újabb vállrándítással és karon ragadva a másikat indul el a lépcső felé, amerről jöttek. A bókra és a tetszés kinyilvánításra, mint mikor általában zavarban van, ismét beleharap szája szélébe és inkább lába elé néz.*
- Egy elfekről szóló könyvet kerestem melyet régebben elég sokszor elolvastam. *A kérdés pont jókor érkezett, mentve a helyzetet, így gyorsan meg is válaszolja.* - Egyébként köszönöm, hogy ezt megmutattad. A könyvek igen értékes kincsek. *Suttogja késsé közelebb hajolva, mikor a már így is mogorva szerzetes csúnyán néz rájuk. ~Néhai mesterem mutatta.~ Ezt csak magában teszi hozzá, egyelőre nem kívánja ezt a fájdalmas emléket megemlíteni. A félhomályból kilépve kissé hunyorog, hogy szeme meg tudja szokni újból a hirtelen fényváltozást. A templom előtt a fekete ruhás már várja őket.*
- Ne haragudj. Még lenéztünk a könyvtárba. Látnod kellett volna! Igazán olyan... könyvtáros. *Feleli Lanceln gúnyosnak hangzó megjegyzésére. Bár az igazat megvallva, a lány nem tudja elképzelni könyvvel a kezében a fejvadászt.*
- Sajnálom, én már mindent elmondtam, amit tudok. *Pillant a maszkosra. Továbbra is ismerős neki a Morro név, de ennél többel nem tud szolgálni.*
- A főtéren azt hiszem már jártam. *Fordul újból Zran felé egy kisebb beszélgetést kezdeményezve, hátha nem telik kínos csenddel az odafele út közöttük.*
*Amint meglátja a férfit a sarokban, ajkai mosolyra húzódnak. Miközben Zrant figyeli, mintha kissé frusztrálva érezné magát - teljesen jó értelemben - a férfi közelsége miatt, de ezt ki nem fejezve hallgatja tovább.*
- Akkor majd jobban odafigyelünk. *Zárja le a Lanceln-ről való értekezést egy újabb vállrándítással és karon ragadva a másikat indul el a lépcső felé, amerről jöttek. A bókra és a tetszés kinyilvánításra, mint mikor általában zavarban van, ismét beleharap szája szélébe és inkább lába elé néz.*
- Egy elfekről szóló könyvet kerestem melyet régebben elég sokszor elolvastam. *A kérdés pont jókor érkezett, mentve a helyzetet, így gyorsan meg is válaszolja.* - Egyébként köszönöm, hogy ezt megmutattad. A könyvek igen értékes kincsek. *Suttogja késsé közelebb hajolva, mikor a már így is mogorva szerzetes csúnyán néz rájuk. ~Néhai mesterem mutatta.~ Ezt csak magában teszi hozzá, egyelőre nem kívánja ezt a fájdalmas emléket megemlíteni. A félhomályból kilépve kissé hunyorog, hogy szeme meg tudja szokni újból a hirtelen fényváltozást. A templom előtt a fekete ruhás már várja őket.*
- Ne haragudj. Még lenéztünk a könyvtárba. Látnod kellett volna! Igazán olyan... könyvtáros. *Feleli Lanceln gúnyosnak hangzó megjegyzésére. Bár az igazat megvallva, a lány nem tudja elképzelni könyvvel a kezében a fejvadászt.*
- Sajnálom, én már mindent elmondtam, amit tudok. *Pillant a maszkosra. Továbbra is ismerős neki a Morro név, de ennél többel nem tud szolgálni.*
- A főtéren azt hiszem már jártam. *Fordul újból Zran felé egy kisebb beszélgetést kezdeményezve, hátha nem telik kínos csenddel az odafele út közöttük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873