Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:50:17
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog okvetlenül is elmosolyodik a mélységi család említése hallatán. ~Szóval ők volnának azok, akik segíthetnek nekünk... Érdekes, nagyon is érdekes.~ Jegyzi meg magában. Ez is elég lenne ahhoz, hogy jobb kedvre derüljön, ám az újabb tény, hogy Elwyrien a vásáron flangált, nem pedig tetőkön és sikátorok mélyén kúszott előre még nagyobb mosolyt csal az arcára.*
- Téged sosem foglak kiismerni, Elwyrien.* Jegyzi meg fejét csóválva.* És persze hogy emlékszem. A Dwirinthalen családot nem egykönnyen veri ki a fejéből az ember. *Hangja komor, de barátságos. A hirtelen jött fejlemények a mélységi család hatalmi változásairól és szokatlan öröklődési sorrendjéről egészen felkelti Turrog érdeklődését. Úgy tűnik, hogy új rendszer áll be a Dwirinthalen családba, aminek könnyen részesei lehetnek. Persze, alapesetben nem fűlne a foga hozzá, hogy sötételfekkel dolgozzon, azonban most ők biztosíthatják számukra a biztonságos kiindulópontot a terveikhez. Sőt, ha minden jól megy, erős szövetségessé válhatnak a jövőben, ami mindig jól jön. Ki hitte volna pár éve, hogy pont mélységiekkel fog Turrog összeállni?*
- Szóval egy gyilkos kell neki, egyszerű. *Jelenti ki lényegre törően.* És mikor óhajtod felfedni előtte a kiléted? *Kérdezi kissé felnevetve Turrog.* Már ha egyáltalán felfeded. Az a maszk elég szépen takar, talán...* húzza meg a vállát a törpe* talán létezhetnél mint Eruniel, aki mellesleg az egyetlen kapcsolattartó Elwyriennel. Így a papnőt, vagyis téged muszáj lenne a család kegyeibe venniük, hiszen te lennél az egyetlen forrás a gyilkoshoz, viszont nem bánnának úgy veled, mintha a gyilkológépük volnál. Ki tudja, a jövőben hasznos ütőkártya lehet egy alteregó, ha teszem azt a város Elwyrien után eredne egy nap fáklyákkal meg vasvillákkal... de persze nem találnának senkit, csak egy papnőt, akiről a város egyik leggazdagabb családja hithűen vallja, hogy ő bizony Eruniel Everhate, a mélységi papnő. *Mosolyodik el újra a harcos.* Nem lehet olyan nehéz, nekünk biztosan nem. *Mi tagadás, érdekes lenne Elwyrient újra papnőként látni. A bálon már látta egyszer úri ruhában, fegyverek nélkül (persze EGY fegyvere azért nála volt. A halálos kis szerkezet, amitől nehezen válna meg a nő.) azóta pedig csak maszk és sötét árnyak mögött. Ki tudja, talán egy nap még azt is megéli, hogy a mélységit egy úri vacsorán lásson imát mondani. Az lenne csak az igazi mulatság, semmi pénzért nem hagyná ki!*
*Turrog okvetlenül is elmosolyodik a mélységi család említése hallatán. ~Szóval ők volnának azok, akik segíthetnek nekünk... Érdekes, nagyon is érdekes.~ Jegyzi meg magában. Ez is elég lenne ahhoz, hogy jobb kedvre derüljön, ám az újabb tény, hogy Elwyrien a vásáron flangált, nem pedig tetőkön és sikátorok mélyén kúszott előre még nagyobb mosolyt csal az arcára.*
- Téged sosem foglak kiismerni, Elwyrien.* Jegyzi meg fejét csóválva.* És persze hogy emlékszem. A Dwirinthalen családot nem egykönnyen veri ki a fejéből az ember. *Hangja komor, de barátságos. A hirtelen jött fejlemények a mélységi család hatalmi változásairól és szokatlan öröklődési sorrendjéről egészen felkelti Turrog érdeklődését. Úgy tűnik, hogy új rendszer áll be a Dwirinthalen családba, aminek könnyen részesei lehetnek. Persze, alapesetben nem fűlne a foga hozzá, hogy sötételfekkel dolgozzon, azonban most ők biztosíthatják számukra a biztonságos kiindulópontot a terveikhez. Sőt, ha minden jól megy, erős szövetségessé válhatnak a jövőben, ami mindig jól jön. Ki hitte volna pár éve, hogy pont mélységiekkel fog Turrog összeállni?*
- Szóval egy gyilkos kell neki, egyszerű. *Jelenti ki lényegre törően.* És mikor óhajtod felfedni előtte a kiléted? *Kérdezi kissé felnevetve Turrog.* Már ha egyáltalán felfeded. Az a maszk elég szépen takar, talán...* húzza meg a vállát a törpe* talán létezhetnél mint Eruniel, aki mellesleg az egyetlen kapcsolattartó Elwyriennel. Így a papnőt, vagyis téged muszáj lenne a család kegyeibe venniük, hiszen te lennél az egyetlen forrás a gyilkoshoz, viszont nem bánnának úgy veled, mintha a gyilkológépük volnál. Ki tudja, a jövőben hasznos ütőkártya lehet egy alteregó, ha teszem azt a város Elwyrien után eredne egy nap fáklyákkal meg vasvillákkal... de persze nem találnának senkit, csak egy papnőt, akiről a város egyik leggazdagabb családja hithűen vallja, hogy ő bizony Eruniel Everhate, a mélységi papnő. *Mosolyodik el újra a harcos.* Nem lehet olyan nehéz, nekünk biztosan nem. *Mi tagadás, érdekes lenne Elwyrient újra papnőként látni. A bálon már látta egyszer úri ruhában, fegyverek nélkül (persze EGY fegyvere azért nála volt. A halálos kis szerkezet, amitől nehezen válna meg a nő.) azóta pedig csak maszk és sötét árnyak mögött. Ki tudja, talán egy nap még azt is megéli, hogy a mélységit egy úri vacsorán lásson imát mondani. Az lenne csak az igazi mulatság, semmi pénzért nem hagyná ki!*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:16:53
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:16:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien legkevésbé sem lepődik meg azon a "váratlan" fordulaton a történetben, melyet tulajdonképpen előre látott. Végül a törpök becsvágya és kapzsisága eluralkodott felettük, mint már oly sokszor a történelmük során, s a végromlásba taszította őket. Nem egy szokatlan példázat a törpök mondarendszerében, ám a nő természetesen leszűrte azt a tanulságot, amire Turrog is rámutatott.*
-Értem mire gondolsz.*bólint társa szavaira, s tekintete a távolba réved. Ami azt illeti, nagyon is érti a lényeget, s már előre számba vette a lehetséges buktatókat, melyekből azért akad egy-kettő.*
-Tudod ma találkoztam valakivel a vásáron.*szólal meg végül oldalra pillantva, hogy lássa Turrog reakcióját.*
-Igen, elmentem a vásárra.*erősíti meg kuncogva a dolgot, éppenséggel nem esik nehezére elképzelni, hogy ez mennyire is lehet meglepő az ő szájából hallva.*
-Kicsit körülszaglásztam, hátha ráakadok ennek a Raan városőrnek a nyomára, de természetesen semmit nem találtam.*vonja meg a vállát. Más kérdés az, hogy mivel találkozott Denawariennel, nem is igazán fordított nagy energiát a keresésre, de jelen pillanatban ez teljesen mellékes.*
-Ugye emlékszel még arra a bálra, ahová beszivárogtunk annak idején? Tudod, a gazdagnegyedbeli mélységi család kúriájába.*kezd bele a történetbe.*
-Nos, mint kiderült, a matrónájuk meghalt, így igen szokatlan, ám nem példa nélkül álló módon az öccse, bizonyos Denawarien Dwirinthalen lépett a helyére a család élén. Vele találkoztam ma, s igen kedélyesen elbeszélgettünk a világ dolgairól. Persze neki fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok valójában, azt hiszi, Eruniel Everhate a nevem és papnő vagyok. Ugyanakkor a beszélgetésünk során igen hamar kibukott, hogy most, hogy a család élére került, s kezébe vette az irányítást, igen nagyra törő tervei vannak.*meséli az eseményeket fojtott hangon.*
-Hatalomra és befolyásra akar szert tenni, s megpedzette, hogy ehhez éppen nem jönne rosszul neki valaki, aki igen járatos a sötét ügyletek területén. Egészen konkrétan Elwyrienre gondolt.*említi magát egyes szám harmadik személyben, melytől vigyorognia kell. Persze a maszk miatt ezt a törp nem láthatja, de nem is neki szól a vigyor.*
-Mindenesetre szórakoztató volt rólam beszélni vele anélkül, hogy tisztában volna azzal, hogy épp ott állok mellette. A lényeg az, hogy a Dwirinthalen család eléggé gazdag, s ezt akár fel is használhatnánk.*jut végkövetkeztetésre.*
*Elwyrien legkevésbé sem lepődik meg azon a "váratlan" fordulaton a történetben, melyet tulajdonképpen előre látott. Végül a törpök becsvágya és kapzsisága eluralkodott felettük, mint már oly sokszor a történelmük során, s a végromlásba taszította őket. Nem egy szokatlan példázat a törpök mondarendszerében, ám a nő természetesen leszűrte azt a tanulságot, amire Turrog is rámutatott.*
-Értem mire gondolsz.*bólint társa szavaira, s tekintete a távolba réved. Ami azt illeti, nagyon is érti a lényeget, s már előre számba vette a lehetséges buktatókat, melyekből azért akad egy-kettő.*
-Tudod ma találkoztam valakivel a vásáron.*szólal meg végül oldalra pillantva, hogy lássa Turrog reakcióját.*
-Igen, elmentem a vásárra.*erősíti meg kuncogva a dolgot, éppenséggel nem esik nehezére elképzelni, hogy ez mennyire is lehet meglepő az ő szájából hallva.*
-Kicsit körülszaglásztam, hátha ráakadok ennek a Raan városőrnek a nyomára, de természetesen semmit nem találtam.*vonja meg a vállát. Más kérdés az, hogy mivel találkozott Denawariennel, nem is igazán fordított nagy energiát a keresésre, de jelen pillanatban ez teljesen mellékes.*
-Ugye emlékszel még arra a bálra, ahová beszivárogtunk annak idején? Tudod, a gazdagnegyedbeli mélységi család kúriájába.*kezd bele a történetbe.*
-Nos, mint kiderült, a matrónájuk meghalt, így igen szokatlan, ám nem példa nélkül álló módon az öccse, bizonyos Denawarien Dwirinthalen lépett a helyére a család élén. Vele találkoztam ma, s igen kedélyesen elbeszélgettünk a világ dolgairól. Persze neki fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok valójában, azt hiszi, Eruniel Everhate a nevem és papnő vagyok. Ugyanakkor a beszélgetésünk során igen hamar kibukott, hogy most, hogy a család élére került, s kezébe vette az irányítást, igen nagyra törő tervei vannak.*meséli az eseményeket fojtott hangon.*
-Hatalomra és befolyásra akar szert tenni, s megpedzette, hogy ehhez éppen nem jönne rosszul neki valaki, aki igen járatos a sötét ügyletek területén. Egészen konkrétan Elwyrienre gondolt.*említi magát egyes szám harmadik személyben, melytől vigyorognia kell. Persze a maszk miatt ezt a törp nem láthatja, de nem is neki szól a vigyor.*
-Mindenesetre szórakoztató volt rólam beszélni vele anélkül, hogy tisztában volna azzal, hogy épp ott állok mellette. A lényeg az, hogy a Dwirinthalen család eléggé gazdag, s ezt akár fel is használhatnánk.*jut végkövetkeztetésre.*
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 09:08:59
Üzenet elküldve: 2014-05-08 09:08:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Eralil Namos//
*Minden a legnagyobb rendben halad, elkészítette a rajzolatot, ami a varázslathoz kell. Most már csak Henuára várnak, de végül egy idegen érkezik, méghozzá az említett gnóm helyére. Neara - bár nem mutatja - csodálkozik az idegenen, hiszen elég furcsa... lény. ~Nagyon érdekes, vajon kihez van szerencsénk, csak nem maga... ~ Nem mondja ki, hogy kire gondol, de elég nyilvánvaló. Egy kicsit ront a képen, hogy Henua küldte, de nem figyelte, hogy a férfi igazat állít-e vagy sem. Mindenesetre figyelni fogja az újonnan érkezettet.*
- Neara Anthariel. *Mutatkozik be, majd elmondja a kívánt sorrendet. Megvárja míg más elkezdi, hiszen neki csak a rituálé közepe felé kell majd színre lépnie.*
*Minden a legnagyobb rendben halad, elkészítette a rajzolatot, ami a varázslathoz kell. Most már csak Henuára várnak, de végül egy idegen érkezik, méghozzá az említett gnóm helyére. Neara - bár nem mutatja - csodálkozik az idegenen, hiszen elég furcsa... lény. ~Nagyon érdekes, vajon kihez van szerencsénk, csak nem maga... ~ Nem mondja ki, hogy kire gondol, de elég nyilvánvaló. Egy kicsit ront a képen, hogy Henua küldte, de nem figyelte, hogy a férfi igazat állít-e vagy sem. Mindenesetre figyelni fogja az újonnan érkezettet.*
- Neara Anthariel. *Mutatkozik be, majd elmondja a kívánt sorrendet. Megvárja míg más elkezdi, hiszen neki csak a rituálé közepe felé kell majd színre lépnie.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 22:10:56
Üzenet elküldve: 2014-05-07 22:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Assa belép a templom épületébe. Kicsit körbe kell járnia a kivilágított épületben, de aztán megtalálja azt a papot, akivel a múltkor beszélgetett.*
- Szép napot! Emlékszik még rám?
- Áh, igen. Persze. Látom hamar visszajött.
- Na, igen. Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!
* Mondja mosolyogva. S a tanító is barátságosan mosolyog.*
- Először is itt van néhány könyv. Menjünk az asztalhoz. Van ott tinta, toll, papír. Jegyzetelnie is kell, azokat haza is viheti, hogy gyakran átnézze, mert fontos a gyakorlás.
* Az első kiadványban az alapismeretek, fontos tudnivalók vannak. Valamint a balesetmegelőzésről is szó esik. A lánynak kijelöli a férfi a feladatokat, hogy miket jegyzeteljen ki, s kéréseket is följegyeztet, melyekre választ kell kikeresni. Ezután kis pihenő következik, majd gyakorlatoznak, s magyaráz neki a csuhás. Ez így megy jó ideig. Aztán eljön az idő, mikor vége a tanulásnak.*
- Jól van. Jól teljesített.
- Köszönöm a tanórát. Hamarosan visszajövök. A jegyzeteket eltettem és gyakran fogom olvasgatni őket.
- Helyes, a szorgalom fontos.
* Assa nagyon élvezte a tanulást, de az elméje elfárdt. Úgy dönt, hogy mozog majd egy kicsit. Talán elmegy majd lovagolni, de akkor előtte átöltözik a szálláson. A kulcs szerencsére nála van.*
- Szép napot! Emlékszik még rám?
- Áh, igen. Persze. Látom hamar visszajött.
- Na, igen. Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!
* Mondja mosolyogva. S a tanító is barátságosan mosolyog.*
- Először is itt van néhány könyv. Menjünk az asztalhoz. Van ott tinta, toll, papír. Jegyzetelnie is kell, azokat haza is viheti, hogy gyakran átnézze, mert fontos a gyakorlás.
* Az első kiadványban az alapismeretek, fontos tudnivalók vannak. Valamint a balesetmegelőzésről is szó esik. A lánynak kijelöli a férfi a feladatokat, hogy miket jegyzeteljen ki, s kéréseket is följegyeztet, melyekre választ kell kikeresni. Ezután kis pihenő következik, majd gyakorlatoznak, s magyaráz neki a csuhás. Ez így megy jó ideig. Aztán eljön az idő, mikor vége a tanulásnak.*
- Jól van. Jól teljesített.
- Köszönöm a tanórát. Hamarosan visszajövök. A jegyzeteket eltettem és gyakran fogom olvasgatni őket.
- Helyes, a szorgalom fontos.
* Assa nagyon élvezte a tanulást, de az elméje elfárdt. Úgy dönt, hogy mozog majd egy kicsit. Talán elmegy majd lovagolni, de akkor előtte átöltözik a szálláson. A kulcs szerencsére nála van.*
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 21:54:34
Üzenet elküldve: 2014-05-07 21:54:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog elmosolyodik mikor folytathatja a mesét.*
- A törpék észrevették hogy a sárkányok milyen erősek. Habár a fenevadak önmaguktól nem fordultak volna testvéreik ellen, mivel a lovasaik gondolatait, akaratát követték, csak amolyan élő fegyverek voltak, a törpék kapzsi elméjének és éhes szívének eszközei. *Turrog elégedetten biccent szépre sikerült mondata hallatán.* Aztán az első bányász felkiáltott. 'Miért jutna nekem egy, ha itt egy egész alom? Talán ők érdemesebbek rá, mint én?' *Utánozza a törpe harcos győzedelmesen magasba lendítve karját.* 'Én ültem rájuk először, engem illetne mind!' üvöltötte erre a másik. *Meséli átszellemültem Turrog.* Egyik szitok a másik után, mire a sárkányok vérmesen egymásnak nem csaptak, a törpékkel a hátukon. A bestiák kíméletlenek voltak mind a lovasokkal, mind a saját testvéreikkel... Végül csak egyetlen törp munkás maradt. *Lassul le hirtelen a harcos.* Sebektől vérzett, a tetemek pedig a barlangban már szinte ellepték az egész padlót. Fáradtan próbált felkapaszkodni a sárkányokra, hátha azok is engedelmeskedni fognak neki, azonban... *A harcos kissé elgondolkodik.* Nos, amint megpróbálta a megmaradt fenevadakat irányítani, azok letiporták és szétmarcangolták. Egyetlenegy törpe sem jutott ki abból a barlangból. * Fejezi be elhalkulva.* Erre jobb, ha mindennap emlékszem. A kevesebb több.* Jegyzi meg bölcsen, újra hátradőlve a padon.* Ha sok hatalmat akarsz, akkor szétmarcangolnak a megvadult sárkányok. Örök igazság. *Kuncog újra a harcos. Reméli, hogy Elwyrien átlátja a történet valós jelentését, bár ebben nem kételkedik. A mélységi nő felettébb eszes, és bizonyára már akkor is tudta, mivel kell szembenéznie alvilági terveivel kapcsolatban, mikor a temetőben beszélgettek. Elwyrien nem az a fajta, aki ügyetlenkedni szokott. Elwyrien nyerni szokott.*
*Turrog elmosolyodik mikor folytathatja a mesét.*
- A törpék észrevették hogy a sárkányok milyen erősek. Habár a fenevadak önmaguktól nem fordultak volna testvéreik ellen, mivel a lovasaik gondolatait, akaratát követték, csak amolyan élő fegyverek voltak, a törpék kapzsi elméjének és éhes szívének eszközei. *Turrog elégedetten biccent szépre sikerült mondata hallatán.* Aztán az első bányász felkiáltott. 'Miért jutna nekem egy, ha itt egy egész alom? Talán ők érdemesebbek rá, mint én?' *Utánozza a törpe harcos győzedelmesen magasba lendítve karját.* 'Én ültem rájuk először, engem illetne mind!' üvöltötte erre a másik. *Meséli átszellemültem Turrog.* Egyik szitok a másik után, mire a sárkányok vérmesen egymásnak nem csaptak, a törpékkel a hátukon. A bestiák kíméletlenek voltak mind a lovasokkal, mind a saját testvéreikkel... Végül csak egyetlen törp munkás maradt. *Lassul le hirtelen a harcos.* Sebektől vérzett, a tetemek pedig a barlangban már szinte ellepték az egész padlót. Fáradtan próbált felkapaszkodni a sárkányokra, hátha azok is engedelmeskedni fognak neki, azonban... *A harcos kissé elgondolkodik.* Nos, amint megpróbálta a megmaradt fenevadakat irányítani, azok letiporták és szétmarcangolták. Egyetlenegy törpe sem jutott ki abból a barlangból. * Fejezi be elhalkulva.* Erre jobb, ha mindennap emlékszem. A kevesebb több.* Jegyzi meg bölcsen, újra hátradőlve a padon.* Ha sok hatalmat akarsz, akkor szétmarcangolnak a megvadult sárkányok. Örök igazság. *Kuncog újra a harcos. Reméli, hogy Elwyrien átlátja a történet valós jelentését, bár ebben nem kételkedik. A mélységi nő felettébb eszes, és bizonyára már akkor is tudta, mivel kell szembenéznie alvilági terveivel kapcsolatban, mikor a temetőben beszélgettek. Elwyrien nem az a fajta, aki ügyetlenkedni szokott. Elwyrien nyerni szokott.*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:42:04
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Rowon egy pillanatra behunyja a szemeit, mielőtt belépne a templom hatalmas és impozáns épületébe. Ez a módszer segíti, hogy a látása hamarabb alkalmazkodjon a benti félhomályhoz. Odabent aztán, lassan körbetekint, és tüzetesen megszemléli a templom belsejét. Mindig is jobban kedvelte a természet csodáit, de útjai során megtanulta értékelni az építészetben rejlő szépségeket is. Jobbjával lágyan megérinti az egyik oszlopot, miközben elindul beljebb, minél halkabban lépkedve, mivel nem szándékszik zavarni azokat, akik esetleg a padokon ülnek éppen. Nemcsak a látásával és a tapintásával igyekszik felmérni az épület belsejét. Ösztönösen figyeli az apró zajokat, a vízhangok változásit, valamint igyekszik megjegyezni a hely jellegzetes illatait is. Az oltárhoz közelebb érve, a jobb kezét a szíve felé helyezve, enyhén meghajol feléje. Így ad tiszteletet az itt lakoknak, és azoknak is, akik egykoron a templomot építették. Utóbb a könyvtár felé indul majd, ahol a tudás őriztetik.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:40:26
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:40:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog végül belekezd a mesélésbe, s olyannyira belelendül, hogy Elwyriennek nincs kedve félbeszakítani. Némán hallgatja hát végig a történetet, mely, ahogy azt előre sejtette, tulajdonképpen erkölcsi példázat, legalábbis annak valamiféle törp-erkölcs által kifordított változata. Minden szerepel benne, aminek kell, kincs, hatalom, harc, és persze végül a bukás. Semmi meglepő, vagy rendkívüli, a legtöbb ilyesfajta legenda, melyet idefent hallott, valahol ugyanezt a vonalat követi. Ugyanakkor Elwyrien kifejezetten mókásnak tartja azt, ahogyan az öreg törp harcos előadja a dolgot. Nem azt, ahogyan mesél, hanem azt, hogy ez a történet, bár alapjait tekintve bizonyára igaz (már amennyire egy ilyen szájhagyomány útján terjedő legenda igaz lehet -jobbára csak az erkölcsi tanulság miatt találódnak ki az efféle történetek), Turrog nyilván hozzáadta a saját kis változatát, értelmezését a történések fonalához, s ez igen sajátos előadásmódjával keveredve mondhatni szórakoztatja a mélységi nőt.*
-Fogalmam sincs.*feleli a nő, azt várva, hogy Turrog folytassa a mesélést. Persze volna rá egy nagyobbacska zsáknyi aranya, melyet örömest feltenne arra az eshetőségre, hogy bizony a történetben szereplő sárkánygyíkokon lovagló törp harcosok hogy, hogy nem valami módon végül egymás ellen fordultak. Elvégre, aki bármilyen hatalomhoz jut, első dolga, hogy visszaél vele. S attól tart leginkább, hogy végül valamilyen módon elveszíti ezt a hatalmat, ami okulva a hasonló példázatok tanulságaiból, előbb-utóbb mindenkivel meg is történik. Nem lepődne hát meg azon, ha ennek a történetnek is ez lenne a vége, a törpök becsvágyánál már csak a kapzsisága nagyobb, ez már-már közhelynek számít, de a nő tapasztalatai alapján valóban így van. S bizonyos szinten talán Turrogra is épp úgy áll ez a feltevés, mint a fajtársai túlnyomó többségére, csupán csak annyi különbséggel, hogy Turrogot valószínűleg eme két nem éppen előnyös tulajdonsága nem szokta elvakítani. Ez pedig ugyebár létfontosságú a terveiket illetően.
Ugyanakkor a törpöknek ezen két tulajdonságát annak idején a Mélységi Háború során a sötételfek is kihasználták, nem is egy alkalommal fordítva egymás ellen az apró termetű harcosokat. Hiába volt szívük bátor, karjuk erős, fegyvereik pedig kemények és élesek, ha soraikban felütötte fejét a széthúzás.*
*Turrog végül belekezd a mesélésbe, s olyannyira belelendül, hogy Elwyriennek nincs kedve félbeszakítani. Némán hallgatja hát végig a történetet, mely, ahogy azt előre sejtette, tulajdonképpen erkölcsi példázat, legalábbis annak valamiféle törp-erkölcs által kifordított változata. Minden szerepel benne, aminek kell, kincs, hatalom, harc, és persze végül a bukás. Semmi meglepő, vagy rendkívüli, a legtöbb ilyesfajta legenda, melyet idefent hallott, valahol ugyanezt a vonalat követi. Ugyanakkor Elwyrien kifejezetten mókásnak tartja azt, ahogyan az öreg törp harcos előadja a dolgot. Nem azt, ahogyan mesél, hanem azt, hogy ez a történet, bár alapjait tekintve bizonyára igaz (már amennyire egy ilyen szájhagyomány útján terjedő legenda igaz lehet -jobbára csak az erkölcsi tanulság miatt találódnak ki az efféle történetek), Turrog nyilván hozzáadta a saját kis változatát, értelmezését a történések fonalához, s ez igen sajátos előadásmódjával keveredve mondhatni szórakoztatja a mélységi nőt.*
-Fogalmam sincs.*feleli a nő, azt várva, hogy Turrog folytassa a mesélést. Persze volna rá egy nagyobbacska zsáknyi aranya, melyet örömest feltenne arra az eshetőségre, hogy bizony a történetben szereplő sárkánygyíkokon lovagló törp harcosok hogy, hogy nem valami módon végül egymás ellen fordultak. Elvégre, aki bármilyen hatalomhoz jut, első dolga, hogy visszaél vele. S attól tart leginkább, hogy végül valamilyen módon elveszíti ezt a hatalmat, ami okulva a hasonló példázatok tanulságaiból, előbb-utóbb mindenkivel meg is történik. Nem lepődne hát meg azon, ha ennek a történetnek is ez lenne a vége, a törpök becsvágyánál már csak a kapzsisága nagyobb, ez már-már közhelynek számít, de a nő tapasztalatai alapján valóban így van. S bizonyos szinten talán Turrogra is épp úgy áll ez a feltevés, mint a fajtársai túlnyomó többségére, csupán csak annyi különbséggel, hogy Turrogot valószínűleg eme két nem éppen előnyös tulajdonsága nem szokta elvakítani. Ez pedig ugyebár létfontosságú a terveiket illetően.
Ugyanakkor a törpöknek ezen két tulajdonságát annak idején a Mélységi Háború során a sötételfek is kihasználták, nem is egy alkalommal fordítva egymás ellen az apró termetű harcosokat. Hiába volt szívük bátor, karjuk erős, fegyvereik pedig kemények és élesek, ha soraikban felütötte fejét a széthúzás.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:01:48
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:01:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*A törpe elgondolkodik. ~Valóban... Skysson isten támadása valóban legendás esemény volt a város történetében, azonban ezt szinte mindenki elfelejtette mára. Pedig nem egy könnyen megemészthető emlék, az biztos! Kígyók, pókok meg madarak az utcán, hatalmas sárkánykígyó az égen... Nem is értem miért nincs szobra vagy emléke az eseménynek.~ Mereng el halkan.*
- Sok mindenre emlékszünk már csak mi. A régiek közül sokan elmentek. Újak jöttek a helyükre.* Bök hüvelykjével az ajtó felé, a városra utalva. A főtér biztosan most is telve van a kalandvágyó ifjúsággal, eltévedt lovagokkal akik az aranyra és a dicsőségre éheznek. A harcos látva Elwyrien értetlenségét előredől a padon, majd miközben a mélységi leül mellé magyarázkodni kezd.*
- Éjfél van. A legtöbb ember ilyenkor alszik, ahogyan feltételezem Eralil is. Amiről tárgyalni akarok vele nem pedig afféle dolog amit félálomban ki lehet bogozni.* Hadarja sietve a törpe. Lehet hogy Elwyrien már megszokta az éjszakai életet, azonban az átlagos városlakók ilyenkor régen húzzák a lóbőrt. (Hacsak nem a Pegazusban lézengenek.) A törpe vár még pár pillanatot, végig pillant újra az üres termen, majd pedig kezeit összekulcsolja. A semmibe nézve mesél, nem nehéz kitalálni mennyire is fontosak a törpék legendái számára. Egészen átszellemülten, komoran, mély hangon kezd bele a mesélésbe.*
- Annak idején, egészen régen volt egy törpe bányaváros. Persze, nem az a fajta egyszerű, mint ami az embereknek van. Ők már öt házat meg két lyukat a földben is annak neveznek. *Töri meg kissé hangulatát Turrog, de tovább folytatja.* A mi bányavárosaink mélyen a földben fekszenek. Hatalmas, oszlopokkal megerősített tárnák a föld mélyében, ahova már a nap sosem ér be. A fajtársaim ezekből a városokban nagy ritkán merészkedtek csak ki, általában a többi város szállt a mélységbe a kitermelt ércekért. A legenda egy ilyen városról szól.* Turrog egy kicsit elhallgat. Biztos benne, hogy Elwyriennek nem kell taglalnia a föld alatti élet részleteit, hiszen ő is a mélyből jött. Nem pazarol felesleges időt a bánya körülmények leírására, próbál rátérni a legenda izgalmasabb részeire.* Gour Lahen feltűnően mélyen, több kilométerre a föld alatt feküdt, Lihanechtől nem messze. A legmélyebben fekvő törpe város volt. *Folytatja a templom sötétjébe bámulva.* Ma már sajnos hozzáférhetetlen. A legenda szerint ahogy a bányászok ástak, egy furcsa dolog történt velük. Egyik nap, ahogy munkások kibontottak egy régen beomlott vájatot, egy hatalmas, hihetetlenül magas és még inkább mély barlangot találtak... De az igazán érdekes az volt, ami az üreg legmélyebb pontján találtak. *A harcos hátradől a padon, majd kissé felhúzva szemöldökét, mintha ő maga is tudna micsoda ostobaságot készül mondani folytatja a mesét.* A barlang legmélyén egy hatalmas, falunyi széles sárkányfészek volt. Mondanom sem kell, tele ökör nagyságú 'apróságokkal'. *Folytatja felkuncogva a törpe.* Azonban nem az történt, amire számítottak. Nem volt anyasárkány, de ezen felül még a fiókák is meglepően szelídnek bizonyultak. *Magyarázza vállát meghúzva a harcos.* Pár órácskába telt csak, mire az egyik bátrabb törpe felmerészkedett az egyik csemete hátára. A sárkányok nem mutattak nagy ellenállást, így hamar mindegyik fiókára jutott egy bányász... A probléma csak az volt, hogy bányászból volt vagy száz is, míg sárkánygyíkból alig két tucat. *A harcos keserű mosollyal Elwyrienre néz.* Gondolom ki tudod találni, mi történt. *Újra elhallgat, majd kezeire pillant.* Összevesztek a fiókákon. Akinek nem volt, mindenképpen akart szerezni egyet, aki meg már egynek a hátán ült, semmi pénzért nem szállt le onnan. A viták eldurvultak, megpróbálták leráncigálni társaikat a bestiákról, de azokat sem kellett félteni! Úgy rúgták, harapták, taposták egymást egy-egy pikkelyes hátáért, hogy azt szégyen említeni. *A harcos kihúzza magát ülőhelyzetében.* Persze a sárkányok erre megvadultak, karmolni és csapni kezdtek, a lovasaik meg csak biztatták őket. Hamar rájöttek, hogy aki a bestia hátán ül, annak akaratát teljesíti a furcsa fenevad. Legalábbis így tartja a legenda... Nem telt bele pár pillanat sem, mire az egész barlang szenvedő törpék és megvadult sárkányok hangjától nem zengett. Pár perc alatt kivéreztették, felfalták a fenevadak az összes törpét, aki nem a hátukon ült, egészen addig, amíg már csak az a két tucat lovas nem maradt. *A törpe komor hangja sötéten járja át a templom termét.* És akkor minden megállt. Csak a sárkányok és lovasaik maradtak a barlangban. *Turrog mélyen Elwyrien szemébe néz, és hirtelen megszólal.* Tudod mi történt ezután?
*A törpe elgondolkodik. ~Valóban... Skysson isten támadása valóban legendás esemény volt a város történetében, azonban ezt szinte mindenki elfelejtette mára. Pedig nem egy könnyen megemészthető emlék, az biztos! Kígyók, pókok meg madarak az utcán, hatalmas sárkánykígyó az égen... Nem is értem miért nincs szobra vagy emléke az eseménynek.~ Mereng el halkan.*
- Sok mindenre emlékszünk már csak mi. A régiek közül sokan elmentek. Újak jöttek a helyükre.* Bök hüvelykjével az ajtó felé, a városra utalva. A főtér biztosan most is telve van a kalandvágyó ifjúsággal, eltévedt lovagokkal akik az aranyra és a dicsőségre éheznek. A harcos látva Elwyrien értetlenségét előredől a padon, majd miközben a mélységi leül mellé magyarázkodni kezd.*
- Éjfél van. A legtöbb ember ilyenkor alszik, ahogyan feltételezem Eralil is. Amiről tárgyalni akarok vele nem pedig afféle dolog amit félálomban ki lehet bogozni.* Hadarja sietve a törpe. Lehet hogy Elwyrien már megszokta az éjszakai életet, azonban az átlagos városlakók ilyenkor régen húzzák a lóbőrt. (Hacsak nem a Pegazusban lézengenek.) A törpe vár még pár pillanatot, végig pillant újra az üres termen, majd pedig kezeit összekulcsolja. A semmibe nézve mesél, nem nehéz kitalálni mennyire is fontosak a törpék legendái számára. Egészen átszellemülten, komoran, mély hangon kezd bele a mesélésbe.*
- Annak idején, egészen régen volt egy törpe bányaváros. Persze, nem az a fajta egyszerű, mint ami az embereknek van. Ők már öt házat meg két lyukat a földben is annak neveznek. *Töri meg kissé hangulatát Turrog, de tovább folytatja.* A mi bányavárosaink mélyen a földben fekszenek. Hatalmas, oszlopokkal megerősített tárnák a föld mélyében, ahova már a nap sosem ér be. A fajtársaim ezekből a városokban nagy ritkán merészkedtek csak ki, általában a többi város szállt a mélységbe a kitermelt ércekért. A legenda egy ilyen városról szól.* Turrog egy kicsit elhallgat. Biztos benne, hogy Elwyriennek nem kell taglalnia a föld alatti élet részleteit, hiszen ő is a mélyből jött. Nem pazarol felesleges időt a bánya körülmények leírására, próbál rátérni a legenda izgalmasabb részeire.* Gour Lahen feltűnően mélyen, több kilométerre a föld alatt feküdt, Lihanechtől nem messze. A legmélyebben fekvő törpe város volt. *Folytatja a templom sötétjébe bámulva.* Ma már sajnos hozzáférhetetlen. A legenda szerint ahogy a bányászok ástak, egy furcsa dolog történt velük. Egyik nap, ahogy munkások kibontottak egy régen beomlott vájatot, egy hatalmas, hihetetlenül magas és még inkább mély barlangot találtak... De az igazán érdekes az volt, ami az üreg legmélyebb pontján találtak. *A harcos hátradől a padon, majd kissé felhúzva szemöldökét, mintha ő maga is tudna micsoda ostobaságot készül mondani folytatja a mesét.* A barlang legmélyén egy hatalmas, falunyi széles sárkányfészek volt. Mondanom sem kell, tele ökör nagyságú 'apróságokkal'. *Folytatja felkuncogva a törpe.* Azonban nem az történt, amire számítottak. Nem volt anyasárkány, de ezen felül még a fiókák is meglepően szelídnek bizonyultak. *Magyarázza vállát meghúzva a harcos.* Pár órácskába telt csak, mire az egyik bátrabb törpe felmerészkedett az egyik csemete hátára. A sárkányok nem mutattak nagy ellenállást, így hamar mindegyik fiókára jutott egy bányász... A probléma csak az volt, hogy bányászból volt vagy száz is, míg sárkánygyíkból alig két tucat. *A harcos keserű mosollyal Elwyrienre néz.* Gondolom ki tudod találni, mi történt. *Újra elhallgat, majd kezeire pillant.* Összevesztek a fiókákon. Akinek nem volt, mindenképpen akart szerezni egyet, aki meg már egynek a hátán ült, semmi pénzért nem szállt le onnan. A viták eldurvultak, megpróbálták leráncigálni társaikat a bestiákról, de azokat sem kellett félteni! Úgy rúgták, harapták, taposták egymást egy-egy pikkelyes hátáért, hogy azt szégyen említeni. *A harcos kihúzza magát ülőhelyzetében.* Persze a sárkányok erre megvadultak, karmolni és csapni kezdtek, a lovasaik meg csak biztatták őket. Hamar rájöttek, hogy aki a bestia hátán ül, annak akaratát teljesíti a furcsa fenevad. Legalábbis így tartja a legenda... Nem telt bele pár pillanat sem, mire az egész barlang szenvedő törpék és megvadult sárkányok hangjától nem zengett. Pár perc alatt kivéreztették, felfalták a fenevadak az összes törpét, aki nem a hátukon ült, egészen addig, amíg már csak az a két tucat lovas nem maradt. *A törpe komor hangja sötéten járja át a templom termét.* És akkor minden megállt. Csak a sárkányok és lovasaik maradtak a barlangban. *Turrog mélyen Elwyrien szemébe néz, és hirtelen megszólal.* Tudod mi történt ezután?
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 17:40:39
Üzenet elküldve: 2014-05-07 17:40:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A nő nem egészen érti, miért is ül le a törp a padra, mikor ugyebár azért is jöttek ide, hogy megkeressék azt az Eralil nevű mágust. De végülis, ha már eljöttek ide, akkor ő aztán ráér, mivel már így is elnapolta az egyéb teendőit. Egyébként is, ezer aranyat keresett ma éjjel, s ez bőven több, mint kielégítő egyetlen éjszakára. S még nagyon megerőltetnie sem kellett érte magát.
Gondolatban vállat von hát, s ő is letelepedik a törp mellé a padra.*
-Milyen legenda?*kérdi amolyan "minden mindegy" hangnemben, lelkiekben felkészülve arra, hogy alaposabb betekintést fog nyerni a törpök mendemondáiba. Nyilván valamiféle tanmese lesz a hatalomról, annak megszerzéséről, majd elvesztéséről, jó sok erkölcsi tanulsággal meg effélékkel. Minden népnek vannak hasonló példázatai, még a sötételfeknek is. Ami azt illeti, meglehetősen sok ilyesfajta történet létezik a mélységiek mondavilágában is, bár ezek minden valószínűség szerint egészen más oldalról közelítik meg a kérdéskört, de ez tulajdonképpen nem baj, sőt természetes dolog, elvégre a sötételfeknek merőben más a felfogásuk a világról, mint általánosságban véve a többi fajnak. Nem véletlen, hogy évezredekig a föld mélyén éltek, elzárkózva a fentiektől, s a törpökkel is jobbára csak akkor találkoztak, mikor a Mélységi Háború kirobbant. Ennek ellenére Elwyriennek semmi kifogása nincs ilyen téren például Turroggal szemben, mivel ő maga már réges-régen nem sorolja magát a sötételfek közé. Persze külsőre az, s ezt alkalomadtán ki is tudja használni, ám az idefent töltött idő belül teljesen megváltoztatta őt. Kifacsarta a lelkét és az elméjét, mások számára őrült, torz lelkű teremtménnyé formálva őt. Ám a saját olvasatában csupán tovább fejlődött, s az Éjszaka gyermekévé alakult át.*
-Az ilyen legendákból mindig lehet tanulságot levonni, s mind tudjuk, hogy az összes legenda önmagában hordja az igazság magvát is. Elvégre mi láttuk azt, hogy az isteneink valóban léteznek, nem csak afféle bálványok.*utal a nő arra az esetre, mikor a várost elözönlötték Skysson kígyói, s meglehetősen ironikus módon épp a mélység istennője, Acrywae mentette meg a várost, bár nyilvánvalóan csupán azért, hogy ősi ellenségével, a Kígyóistennel egyszer s mindenkorra leszámoljon.*
-Rajtunk kívül talán már senki más nem emlékszik arra a napra.*teszi hozzá elgondolkodva.*
*A nő nem egészen érti, miért is ül le a törp a padra, mikor ugyebár azért is jöttek ide, hogy megkeressék azt az Eralil nevű mágust. De végülis, ha már eljöttek ide, akkor ő aztán ráér, mivel már így is elnapolta az egyéb teendőit. Egyébként is, ezer aranyat keresett ma éjjel, s ez bőven több, mint kielégítő egyetlen éjszakára. S még nagyon megerőltetnie sem kellett érte magát.
Gondolatban vállat von hát, s ő is letelepedik a törp mellé a padra.*
-Milyen legenda?*kérdi amolyan "minden mindegy" hangnemben, lelkiekben felkészülve arra, hogy alaposabb betekintést fog nyerni a törpök mendemondáiba. Nyilván valamiféle tanmese lesz a hatalomról, annak megszerzéséről, majd elvesztéséről, jó sok erkölcsi tanulsággal meg effélékkel. Minden népnek vannak hasonló példázatai, még a sötételfeknek is. Ami azt illeti, meglehetősen sok ilyesfajta történet létezik a mélységiek mondavilágában is, bár ezek minden valószínűség szerint egészen más oldalról közelítik meg a kérdéskört, de ez tulajdonképpen nem baj, sőt természetes dolog, elvégre a sötételfeknek merőben más a felfogásuk a világról, mint általánosságban véve a többi fajnak. Nem véletlen, hogy évezredekig a föld mélyén éltek, elzárkózva a fentiektől, s a törpökkel is jobbára csak akkor találkoztak, mikor a Mélységi Háború kirobbant. Ennek ellenére Elwyriennek semmi kifogása nincs ilyen téren például Turroggal szemben, mivel ő maga már réges-régen nem sorolja magát a sötételfek közé. Persze külsőre az, s ezt alkalomadtán ki is tudja használni, ám az idefent töltött idő belül teljesen megváltoztatta őt. Kifacsarta a lelkét és az elméjét, mások számára őrült, torz lelkű teremtménnyé formálva őt. Ám a saját olvasatában csupán tovább fejlődött, s az Éjszaka gyermekévé alakult át.*
-Az ilyen legendákból mindig lehet tanulságot levonni, s mind tudjuk, hogy az összes legenda önmagában hordja az igazság magvát is. Elvégre mi láttuk azt, hogy az isteneink valóban léteznek, nem csak afféle bálványok.*utal a nő arra az esetre, mikor a várost elözönlötték Skysson kígyói, s meglehetősen ironikus módon épp a mélység istennője, Acrywae mentette meg a várost, bár nyilvánvalóan csupán azért, hogy ősi ellenségével, a Kígyóistennel egyszer s mindenkorra leszámoljon.*
-Rajtunk kívül talán már senki más nem emlékszik arra a napra.*teszi hozzá elgondolkodva.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 16:02:30
Üzenet elküldve: 2014-05-07 16:02:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog bölcsen biccent a nő szavaira. Valóban igaza van a mélységinek sok mindenben, ám az efféle dolgoknak igazán az idő fogja majd eldönteni a mibenlétét. Azt hogy jó vagy rosszat tesznek a várossal talán majd csak unokáik láthatják meg.*
- Talán az őrség is pontosan így kezdte annak idején. Vagy akár Chalék.* Folytatja komoran.* De értem a gondolataidat. A város jóléte... sok mindenben megmutatkozik. Én bízom magunkban és a józan ítélőképességünkben. * Jegyzi meg belenyugvó hangnemben, majd egy közeli, alig pár lépésre álló padhoz sétál és leül, arccal Elwyrien felé.*
- Tudod, egy törpe legendára emlékeztetnek a szavaid. Egy mesére a hatalomról.* Sóhajt fel hátradöntve a fejét. Egy pillanatra elhallgat és megvárja a mélységi reakcióját. Hogyha a nő érdeklődést mutat a legenda iránt, szívesen elmeséli azt, azonban ha más felé terelné a beszélgetést, Turrog azt sem bánja.*
*Turrog bölcsen biccent a nő szavaira. Valóban igaza van a mélységinek sok mindenben, ám az efféle dolgoknak igazán az idő fogja majd eldönteni a mibenlétét. Azt hogy jó vagy rosszat tesznek a várossal talán majd csak unokáik láthatják meg.*
- Talán az őrség is pontosan így kezdte annak idején. Vagy akár Chalék.* Folytatja komoran.* De értem a gondolataidat. A város jóléte... sok mindenben megmutatkozik. Én bízom magunkban és a józan ítélőképességünkben. * Jegyzi meg belenyugvó hangnemben, majd egy közeli, alig pár lépésre álló padhoz sétál és leül, arccal Elwyrien felé.*
- Tudod, egy törpe legendára emlékeztetnek a szavaid. Egy mesére a hatalomról.* Sóhajt fel hátradöntve a fejét. Egy pillanatra elhallgat és megvárja a mélységi reakcióját. Hogyha a nő érdeklődést mutat a legenda iránt, szívesen elmeséli azt, azonban ha más felé terelné a beszélgetést, Turrog azt sem bánja.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:24:29
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien némán biccent, jelezvén, hogy megérti a törp számára mennyit jelent ez az egész. Igazság szerint, ha sikerül, akkor mindketten hatalmas előnyhöz jutnak, úgy általában véve bárkivel szemben, s ez már olyasvalami, amiért megéri fáradozni egy keveset. A másik felvetésen azonban komolyabban is elgondolkodik.*
-Nem egészen.*veti ellen végül.*
-Üldözük ugyan a gyerekrablókat, s igen, a várost is megmentettük, ne feledd azonban, hogy én csupán azért vettem részt az egészben, mert nem volt más választásom.*emlékezteti a törpöt a valódi indokokra.*
-Riaru szinte kényszerített rá, hogy azt tegyem, ami neki jó, és Andreasel ugyanígy érzett ezzel kapcsolatban. Sosem tetszelegtem a hős megmentő szerepében, ez sosem állt szándékomban.*fűzi tovább a gondolatmenetet. Nem dühös a város védőszellemére, vagy ilyesmi, egyszerűen csak azért tette amit tett, mert jó formán nem volt választása.*
-S azt se feledjük el, Aphroditae és Chal a maguk idejében a város végromlását akarták előidézni. Mi valahol éppen ez ellen cselekszünk. A mostani vezetők az alvilágban csupán az anyagi hasznot látják mindabban, amit csinálnak. Fittyet hánynak arra, hogy ténykedésük során a város valójában milyen sebezhetővé válik.*fejti ki a saját nézőpontját a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.*
-Azonban, ha mi elsöpörjük őket, és egybe tudjuk fogni az üzleteket, gyakorlatilag egyeduralkodókká válunk. S akkor szinte csak az történik meg a városon belül, amit mi jóváhagyunk. Gondolj bele kicsit mélyebben.*teszi még hozzá.*
-Tulajdonképpen az őrség fölé kerülünk, eljutunk arra a pontra, ahol az érdekeink szinte megegyeznek az övékével: nem lesznek szabadúszó gyilkosok és rablók, mert leszámolunk velük. Valamilyen furcsa, meglehetősen ironikus módon még jót is tennénk a városnak.*mondja mély meggyőződéssel. Persze ezutóbbi számára nem jelent semmit, de nem fog tenni az ellen, ha a törpnek ilyen szándékai volnának. Elwyrien lelkében nincs gyűlölet a város lakóival szemben, legfeljebb mély megvetéssel tekint le rájuk, ahogyan a csizma szokott a férgekre, mielőtt eltapossa őket. Számára semmit nem jelent az életük, ugyanakkor távolról sem akarja előidézni a város végét, ahogyan azt Aphroditae tette volna egykoron.*
-Minden csupán azon múlik, milyen szemszögből nézed a dolgokat. Te talán gonosztevőnek, bűnözőnek érzed magad?*teszi fel végül a lényegi kérdést.*
*Elwyrien némán biccent, jelezvén, hogy megérti a törp számára mennyit jelent ez az egész. Igazság szerint, ha sikerül, akkor mindketten hatalmas előnyhöz jutnak, úgy általában véve bárkivel szemben, s ez már olyasvalami, amiért megéri fáradozni egy keveset. A másik felvetésen azonban komolyabban is elgondolkodik.*
-Nem egészen.*veti ellen végül.*
-Üldözük ugyan a gyerekrablókat, s igen, a várost is megmentettük, ne feledd azonban, hogy én csupán azért vettem részt az egészben, mert nem volt más választásom.*emlékezteti a törpöt a valódi indokokra.*
-Riaru szinte kényszerített rá, hogy azt tegyem, ami neki jó, és Andreasel ugyanígy érzett ezzel kapcsolatban. Sosem tetszelegtem a hős megmentő szerepében, ez sosem állt szándékomban.*fűzi tovább a gondolatmenetet. Nem dühös a város védőszellemére, vagy ilyesmi, egyszerűen csak azért tette amit tett, mert jó formán nem volt választása.*
-S azt se feledjük el, Aphroditae és Chal a maguk idejében a város végromlását akarták előidézni. Mi valahol éppen ez ellen cselekszünk. A mostani vezetők az alvilágban csupán az anyagi hasznot látják mindabban, amit csinálnak. Fittyet hánynak arra, hogy ténykedésük során a város valójában milyen sebezhetővé válik.*fejti ki a saját nézőpontját a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.*
-Azonban, ha mi elsöpörjük őket, és egybe tudjuk fogni az üzleteket, gyakorlatilag egyeduralkodókká válunk. S akkor szinte csak az történik meg a városon belül, amit mi jóváhagyunk. Gondolj bele kicsit mélyebben.*teszi még hozzá.*
-Tulajdonképpen az őrség fölé kerülünk, eljutunk arra a pontra, ahol az érdekeink szinte megegyeznek az övékével: nem lesznek szabadúszó gyilkosok és rablók, mert leszámolunk velük. Valamilyen furcsa, meglehetősen ironikus módon még jót is tennénk a városnak.*mondja mély meggyőződéssel. Persze ezutóbbi számára nem jelent semmit, de nem fog tenni az ellen, ha a törpnek ilyen szándékai volnának. Elwyrien lelkében nincs gyűlölet a város lakóival szemben, legfeljebb mély megvetéssel tekint le rájuk, ahogyan a csizma szokott a férgekre, mielőtt eltapossa őket. Számára semmit nem jelent az életük, ugyanakkor távolról sem akarja előidézni a város végét, ahogyan azt Aphroditae tette volna egykoron.*
-Minden csupán azon múlik, milyen szemszögből nézed a dolgokat. Te talán gonosztevőnek, bűnözőnek érzed magad?*teszi fel végül a lényegi kérdést.*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:07:27
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:07:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog finoman meghajol a nő utolsó szavaira.*
- Nos, ez esetben köszönöm. Nagy dicsőség lesz ez mind számomra, mind pedig az itt eltöltött múltam emlékére.* Fejezi ki háláját udvariasan. ~Mennyi ideje is?~ Jó régen él már Artheniorban az biztos. Hosszú, hosszú évek múltak már el azóta, hogy ide érkezett. Ki tudja, mennyi is. Nem tartja számon, neki éppen elég az, hogy szemügyre veheti magán a változást, amit a város hozott neki. Sokat fejlődött harc terén, gazdagabb és erősebb lett. A páncélzata erős, a pajzsa talán még erősebb, a kardja pedig... ha minden jól megy, talán még nála is erősebb lesz. Elwyrien elmélete érdekes, ám felettébb logikus. Az Artheniorbéli varázslatok nem éppen neki valóak, azonban biztos benne, hogy találna köztük érdekeset. A szél igazán erős elem és mellesleg a kard is passzol hozzá. Kellően hosszú számára és tökéletesen passzol harcstílusához. Kedve lenne most rögtön előrántani és párat suhintani vele a levegőbe, azonban jobbnak látja, ha most pihen. még mindig éjszaka van, talán még felkeltene valakit. A törpe kihúzza magát, megnyújtóztatja a hátát majd körbe tekint a templomban.* Tudod mi a furcsa? Annak idején mi üldöztük a gyerekrablókat, meg a gonosz lelkeket, meg ilyesmiket a városban, de ahogy elnézem magunkat... lassan mi leszünk azok.* Mereng el kezét a feje mögött összekulcsolva.* Úgy értem, mi lesz ha egyszer felbukkan egy elf vándornő, vagy egy ember vadász, vagy egy lovag vagy tudomisén, azzal hogy megmenti a várost tőlünk? Lassan mi leszünk az új Chal.* Utal közös ismerősükre, a fél-orkra aki jelenleg informátorukként szolgál. Annak idején Aphrodithevel ők ketten elég sok bajt okoztak a város életében. Így visszatekintve, valóban kezdenek a két alvilági alakra hasonlítani. ~Furcsa, egy nem helyi néphez tartozó, erős harcos és egy gyönyörű, halálos hölgy... Úgy tűnik a történelem ismétli önmagát.~ Tűnődik el lehunyva szemét.*
*Turrog finoman meghajol a nő utolsó szavaira.*
- Nos, ez esetben köszönöm. Nagy dicsőség lesz ez mind számomra, mind pedig az itt eltöltött múltam emlékére.* Fejezi ki háláját udvariasan. ~Mennyi ideje is?~ Jó régen él már Artheniorban az biztos. Hosszú, hosszú évek múltak már el azóta, hogy ide érkezett. Ki tudja, mennyi is. Nem tartja számon, neki éppen elég az, hogy szemügyre veheti magán a változást, amit a város hozott neki. Sokat fejlődött harc terén, gazdagabb és erősebb lett. A páncélzata erős, a pajzsa talán még erősebb, a kardja pedig... ha minden jól megy, talán még nála is erősebb lesz. Elwyrien elmélete érdekes, ám felettébb logikus. Az Artheniorbéli varázslatok nem éppen neki valóak, azonban biztos benne, hogy találna köztük érdekeset. A szél igazán erős elem és mellesleg a kard is passzol hozzá. Kellően hosszú számára és tökéletesen passzol harcstílusához. Kedve lenne most rögtön előrántani és párat suhintani vele a levegőbe, azonban jobbnak látja, ha most pihen. még mindig éjszaka van, talán még felkeltene valakit. A törpe kihúzza magát, megnyújtóztatja a hátát majd körbe tekint a templomban.* Tudod mi a furcsa? Annak idején mi üldöztük a gyerekrablókat, meg a gonosz lelkeket, meg ilyesmiket a városban, de ahogy elnézem magunkat... lassan mi leszünk azok.* Mereng el kezét a feje mögött összekulcsolva.* Úgy értem, mi lesz ha egyszer felbukkan egy elf vándornő, vagy egy ember vadász, vagy egy lovag vagy tudomisén, azzal hogy megmenti a várost tőlünk? Lassan mi leszünk az új Chal.* Utal közös ismerősükre, a fél-orkra aki jelenleg informátorukként szolgál. Annak idején Aphrodithevel ők ketten elég sok bajt okoztak a város életében. Így visszatekintve, valóban kezdenek a két alvilági alakra hasonlítani. ~Furcsa, egy nem helyi néphez tartozó, erős harcos és egy gyönyörű, halálos hölgy... Úgy tűnik a történelem ismétli önmagát.~ Tűnődik el lehunyva szemét.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 22:28:20
Üzenet elküldve: 2014-05-06 22:28:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien pár pillanatig elmereng Turrog szavain.*
-Igen ez logikusnak is hangzik.*bólint végül.*
-Bizonyára van valamilyen megkötés, amennyit tudok a mágiáról, az alapján majdnem bizonyos vagyok afelől, hogy annak sajátos törvényei itt is szerepet játszanak. Talán minden város úgy készíti a mesterkardot, hogy az ott domináló mágiával lehessen megbűvölni a kardot. Legalábbis nekem így tetszik ésszerűnek a dolog.*mondja elgondolkozva. Akárhonnan is nézi, szerinte ebben lehet valamiféle ráció. A mágia területén mindig is meglehetősen egyedi, ugyanakkor valamiféle kitekert módon racionális törvényszerűségek voltak a meghatározó tényezők. Persze biztosan nem tudhatja, de ha tippelnie kellene, akkor erre a lehetőségre tenné a pénzét. Ez viszont azt jelentené, hogy az ő kardjához leginkább a tűz alapú varázslatok illenek.
~Na és hol találunk egy tűzmágust, aki hajlandó is lenne rá, hogy megpróbálkozzon a mutatvánnyal? De ami még nagyobb kérdés: hol találunk olyan mágust, aki képes is erre?~ veti közbe Vyra, a nagyon is ésszerű kérdéseit. Igaz ami igaz, semmiféle biztosíték nincsen arra, hogy Eralil a tűzmágiához is ért eléggé ahhoz, hogy meg tudja bűvölni a nő pengéjét. Már persze ha az Elwyrien által elképzelt lehetőség megállja a helyét. Amennyiben nem, úgy majdnem mindegy a dolog amúgy is.*
-Na persze.*húzza el a száját a nő.*
-Akkor éppen nem mutatott túl sokat, jégesőt csinált, utánanéztem, az nem egy bonyolult varázslat.*felel a törpnek nem minden él nélkül. Való igaz, akkor a mágus fölé kerekedett, de ezt csupán annak köszönhette, hogy a nő amúgy is visszavonulót fújt és nem volt elég körültekintő. De persze ugyanezt a hibát nem fogja még egyszer elkövetni.*
-Igen, ebben lehet valami.*ért egyet a nő is.*
-Ha más nem is, ez mindenképpen vitathatatlan érdemük. Ha hihetünk a papok feljegyzéseinek, akkor ez még egy okkal több arra, hogy megpróbálkozzunk a dologgal.*jut következtetésre.*
-Részemről rendben. Elhiheted, tőled nem sajnálom ezt az érdemet, az istenek a tanúk rá, hogy rászolgáltál.*egyezik bele Turrog javaslatába. Ez egyébként igaz is, ha van valaki, aki megérdemli, hogy elsőként mondhassa el magáról, hogy efféle fegyver birtokosa, akkor az Turrog.*
-De persze csak akkor, ha a második én leszek.*teszi hozzá a biztonság kedvéért, sunyi kis vigyorral az ajkain.*
*Elwyrien pár pillanatig elmereng Turrog szavain.*
-Igen ez logikusnak is hangzik.*bólint végül.*
-Bizonyára van valamilyen megkötés, amennyit tudok a mágiáról, az alapján majdnem bizonyos vagyok afelől, hogy annak sajátos törvényei itt is szerepet játszanak. Talán minden város úgy készíti a mesterkardot, hogy az ott domináló mágiával lehessen megbűvölni a kardot. Legalábbis nekem így tetszik ésszerűnek a dolog.*mondja elgondolkozva. Akárhonnan is nézi, szerinte ebben lehet valamiféle ráció. A mágia területén mindig is meglehetősen egyedi, ugyanakkor valamiféle kitekert módon racionális törvényszerűségek voltak a meghatározó tényezők. Persze biztosan nem tudhatja, de ha tippelnie kellene, akkor erre a lehetőségre tenné a pénzét. Ez viszont azt jelentené, hogy az ő kardjához leginkább a tűz alapú varázslatok illenek.
~Na és hol találunk egy tűzmágust, aki hajlandó is lenne rá, hogy megpróbálkozzon a mutatvánnyal? De ami még nagyobb kérdés: hol találunk olyan mágust, aki képes is erre?~ veti közbe Vyra, a nagyon is ésszerű kérdéseit. Igaz ami igaz, semmiféle biztosíték nincsen arra, hogy Eralil a tűzmágiához is ért eléggé ahhoz, hogy meg tudja bűvölni a nő pengéjét. Már persze ha az Elwyrien által elképzelt lehetőség megállja a helyét. Amennyiben nem, úgy majdnem mindegy a dolog amúgy is.*
-Na persze.*húzza el a száját a nő.*
-Akkor éppen nem mutatott túl sokat, jégesőt csinált, utánanéztem, az nem egy bonyolult varázslat.*felel a törpnek nem minden él nélkül. Való igaz, akkor a mágus fölé kerekedett, de ezt csupán annak köszönhette, hogy a nő amúgy is visszavonulót fújt és nem volt elég körültekintő. De persze ugyanezt a hibát nem fogja még egyszer elkövetni.*
-Igen, ebben lehet valami.*ért egyet a nő is.*
-Ha más nem is, ez mindenképpen vitathatatlan érdemük. Ha hihetünk a papok feljegyzéseinek, akkor ez még egy okkal több arra, hogy megpróbálkozzunk a dologgal.*jut következtetésre.*
-Részemről rendben. Elhiheted, tőled nem sajnálom ezt az érdemet, az istenek a tanúk rá, hogy rászolgáltál.*egyezik bele Turrog javaslatába. Ez egyébként igaz is, ha van valaki, aki megérdemli, hogy elsőként mondhassa el magáról, hogy efféle fegyver birtokosa, akkor az Turrog.*
-De persze csak akkor, ha a második én leszek.*teszi hozzá a biztonság kedvéért, sunyi kis vigyorral az ajkain.*
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 20:08:45
Üzenet elküldve: 2014-05-06 20:08:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog kissé tanácstalanul dörzsöli meg állát.*
- Nem mindenfélét. Vagyis azt hiszem van valamiféle kikötés aszerint, hogy miféle a kard vagy ehhez hasonló, de az már annyira tudományos szövegekkel és régi nyelvezettel volt lekörmölve, hogy az istenbe se tudtam kibogarászni.* Vallja be restelve.* Ahhoz pedig túl értékes információ, hogy akárkit megkérdezzek róla.* Jelenti ki széttárva karjait.* A sikerességében nem igazán kételkedem. Ha minden igaz, a kardok pont effélére tervezték, csak sajnos mindenki elfeledkezett erről. Hiszen gondold csak el, sok-sok idő és pénz megszerezni egy ilyen fegyvert, és még többe fog kerülni szerintem hogy beleültessük a mágiát. Azért ennyire ismeretlen a dolog, mert hát lássuk be, azért ezt így végig szenvedni jó ha százévenként kibírja egy harcos, ha meg egy mágus szentel magának kardot, azt ott is hagyja az ágya fölött vagy az asztala mellett egy vitrinben mutogatni valónak, hogy lássák micsoda hatalma van.* Elemzi gondolatmenetét a törpe. Mitagadás, nem is látott még másnál mesterkardot a városban, hogyha ez nem bizonyíték a fegyverek ritkaságára, akkor semmi sem.* Eralil pedig tudtommal igazán hozzáértő mágus. Ha jól emlékszem te is érezted már a hatalmát a viadal első köreiben, nem igaz? *Kuncog illedelmesen a harcos.* Meg amúgy is, itt gubbaszt egész nap a templomban, csak megragadt valami a fejében, nem?* Rántja meg újra vállát mosolyogva.*
- A mesék azok mesék, viszont a régi feljegyzéseket nem gyerekeknek írják. Jaj, ha egy dologért hálás vagyok azoknak a görbehátú papoknak, akkor az az, hogy levésnek mindent papírra amit látnak!* Nevet fel emberesen Turrog. Talán most az egyszer, de valóban örül a mágusok túlzott tudásvágyának. Nélkülük (és a könyvtáruk nélkül) nehezen juthatott volna el ide.*
- Garancia az nincs, de én vállalom az első rituálé szerepét. Hogyha az enyém sikerül, akkor nagy eséllyel a tied is fog, vagy legalábbis biztosabb lehetsz a dologban.* Egy pillanatra nyelve megtorpan, majd széles mosoly kúszik az arcára.* Ha csak nem bánod hogy évtizedek, vagy akár ÉVSZÁZADOK óta én leszek az első harcos, aki efféle fegyvert forgat.* Turrog igaszán örül. Nem is tudja, és nem is akarja visszafogni örömét. Végre itt egy pillanat, mikor tényleg újra harcosnak érzi magát, mégpedig igazán erős harcosnak. Ha a rituálé sikerül, valóban képes lesz beírni a nevét a könyvekbe. A fenébe is, talán pár száz év múlva róla olvasnak majd a könyvtárban, és próbálkoznak meg az ő kardja mintája alapján mesterkardot szentelni!*
- Ha sikerül, akkor aztán... meglesz az a kéz ami tartsa az alvilágot!* Paskolja meg bicepszét bátran. Efféle hatalom birtokában Elwyrien temetőben leírt terve már sokkal megvalósíthatóban tűnik. Sőt mondhatni, egész szép esélyekkel kecsegtet.*
*Turrog kissé tanácstalanul dörzsöli meg állát.*
- Nem mindenfélét. Vagyis azt hiszem van valamiféle kikötés aszerint, hogy miféle a kard vagy ehhez hasonló, de az már annyira tudományos szövegekkel és régi nyelvezettel volt lekörmölve, hogy az istenbe se tudtam kibogarászni.* Vallja be restelve.* Ahhoz pedig túl értékes információ, hogy akárkit megkérdezzek róla.* Jelenti ki széttárva karjait.* A sikerességében nem igazán kételkedem. Ha minden igaz, a kardok pont effélére tervezték, csak sajnos mindenki elfeledkezett erről. Hiszen gondold csak el, sok-sok idő és pénz megszerezni egy ilyen fegyvert, és még többe fog kerülni szerintem hogy beleültessük a mágiát. Azért ennyire ismeretlen a dolog, mert hát lássuk be, azért ezt így végig szenvedni jó ha százévenként kibírja egy harcos, ha meg egy mágus szentel magának kardot, azt ott is hagyja az ágya fölött vagy az asztala mellett egy vitrinben mutogatni valónak, hogy lássák micsoda hatalma van.* Elemzi gondolatmenetét a törpe. Mitagadás, nem is látott még másnál mesterkardot a városban, hogyha ez nem bizonyíték a fegyverek ritkaságára, akkor semmi sem.* Eralil pedig tudtommal igazán hozzáértő mágus. Ha jól emlékszem te is érezted már a hatalmát a viadal első köreiben, nem igaz? *Kuncog illedelmesen a harcos.* Meg amúgy is, itt gubbaszt egész nap a templomban, csak megragadt valami a fejében, nem?* Rántja meg újra vállát mosolyogva.*
- A mesék azok mesék, viszont a régi feljegyzéseket nem gyerekeknek írják. Jaj, ha egy dologért hálás vagyok azoknak a görbehátú papoknak, akkor az az, hogy levésnek mindent papírra amit látnak!* Nevet fel emberesen Turrog. Talán most az egyszer, de valóban örül a mágusok túlzott tudásvágyának. Nélkülük (és a könyvtáruk nélkül) nehezen juthatott volna el ide.*
- Garancia az nincs, de én vállalom az első rituálé szerepét. Hogyha az enyém sikerül, akkor nagy eséllyel a tied is fog, vagy legalábbis biztosabb lehetsz a dologban.* Egy pillanatra nyelve megtorpan, majd széles mosoly kúszik az arcára.* Ha csak nem bánod hogy évtizedek, vagy akár ÉVSZÁZADOK óta én leszek az első harcos, aki efféle fegyvert forgat.* Turrog igaszán örül. Nem is tudja, és nem is akarja visszafogni örömét. Végre itt egy pillanat, mikor tényleg újra harcosnak érzi magát, mégpedig igazán erős harcosnak. Ha a rituálé sikerül, valóban képes lesz beírni a nevét a könyvekbe. A fenébe is, talán pár száz év múlva róla olvasnak majd a könyvtárban, és próbálkoznak meg az ő kardja mintája alapján mesterkardot szentelni!*
- Ha sikerül, akkor aztán... meglesz az a kéz ami tartsa az alvilágot!* Paskolja meg bicepszét bátran. Efféle hatalom birtokában Elwyrien temetőben leírt terve már sokkal megvalósíthatóban tűnik. Sőt mondhatni, egész szép esélyekkel kecsegtet.*
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:46:37
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:46:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien csaknem egész testében megdermed egy pillanatra, mikor fel is fogja, hogy Turrog voltaképpen miről is próbál neki előadást tartani. Fegyverek, amik varázsolnak? Na nem mintha ne hallott volna már ilyesmiről, de elhinni azt, hogy ez a valóságban is létezhet, kissé nehézkes neki jelen pillanatban. Elvégre ez hatalmas horderejű dolog, és ha sikerülne valóban valami hasonlót véghezvinni, akkor az azt jelentené, hogy Turrog és ő, ők ketten lennének valószínűleg az egyetlenek széles-e világon, akik efféle fegyver birtokában vannak. Már csak az a kérdés, miféle varázslatokat lehet a fegyverekbe ültetni, már ha ugyebár lehetséges egyáltalán az ilyesmi. Aggodalmát nem rest azonnal megosztani a törp harcossal, aki szemmel láthatóan igencsak belemelegedett a magyarázásba:*
-Bármilyen varázslatot lehetséges a pengékbe ültetni? S mi történik akkor, ha nem sikerül? Egyáltalán honnan veszed azt, hogy ez az Eralil képes ilyesmit véghezvinni?*teszi fel sorozatban a kérdéseket, melyekre természetesen azonnal választ is vár. Tagadhatatlan, hogy a mélységi gyilkost mélyen megérintette az, amire a törp célozgat, valóban szinte felfoghatatlan hatalommal járna, ha sikerülne ily módon megbűvölni a mesterkardjaikat. Akkor végeredményben akár egyetlen csapás is eldöntené a párbajt, amit nem árt fontolóra venni. Valóban hajlandó volna akár ezreket is kiadni arra, hogy ilyen fegyver birtokába jusson.*
-Én magam is hallottam már történeteket varázslattal megbűvölt fegyverekről, de mindeddig azt hittem, ez csak afféle gyermekmese, amivel a letűnt korok hőseit akarják még mitikusabbá tenni.*mondja a nő elgondolkozva.*
-Ha igaz mindaz, amit elmondtál, valóban minél előbb a végére kell járni a dolognak.*bólint végül, jelezve a beleegyezését.*
-Azonban, nem minden mágus érthet az ilyesmihez, s valójában semmiféle garancia nincs arra sem, hogy a varázslat sikerrel jár. Már pedig én fizetni csak és kizárólag akkor vagyok hajlandó, ha bizonyíthatóan sikeres a dolog. A semmire nem adok ki pénzt.*szögezi le a dolgot jó előre.*
-Ha viszont valóban képesek lehetünk arra, hogy a pengéinket mágikus erővel ruházzuk fel, nos barátom, akkor azt hiszem nem igazán akadhatunk vetélytársra, már ami a párharcot illeti.*neveti el magát a nő. Nem mintha jelen pillanatban tartaniuk kellene attól, hogy hirtelen megjelenik valaki, aki ügyesebben forgatja náluk a fegyvert.*
*Elwyrien csaknem egész testében megdermed egy pillanatra, mikor fel is fogja, hogy Turrog voltaképpen miről is próbál neki előadást tartani. Fegyverek, amik varázsolnak? Na nem mintha ne hallott volna már ilyesmiről, de elhinni azt, hogy ez a valóságban is létezhet, kissé nehézkes neki jelen pillanatban. Elvégre ez hatalmas horderejű dolog, és ha sikerülne valóban valami hasonlót véghezvinni, akkor az azt jelentené, hogy Turrog és ő, ők ketten lennének valószínűleg az egyetlenek széles-e világon, akik efféle fegyver birtokában vannak. Már csak az a kérdés, miféle varázslatokat lehet a fegyverekbe ültetni, már ha ugyebár lehetséges egyáltalán az ilyesmi. Aggodalmát nem rest azonnal megosztani a törp harcossal, aki szemmel láthatóan igencsak belemelegedett a magyarázásba:*
-Bármilyen varázslatot lehetséges a pengékbe ültetni? S mi történik akkor, ha nem sikerül? Egyáltalán honnan veszed azt, hogy ez az Eralil képes ilyesmit véghezvinni?*teszi fel sorozatban a kérdéseket, melyekre természetesen azonnal választ is vár. Tagadhatatlan, hogy a mélységi gyilkost mélyen megérintette az, amire a törp célozgat, valóban szinte felfoghatatlan hatalommal járna, ha sikerülne ily módon megbűvölni a mesterkardjaikat. Akkor végeredményben akár egyetlen csapás is eldöntené a párbajt, amit nem árt fontolóra venni. Valóban hajlandó volna akár ezreket is kiadni arra, hogy ilyen fegyver birtokába jusson.*
-Én magam is hallottam már történeteket varázslattal megbűvölt fegyverekről, de mindeddig azt hittem, ez csak afféle gyermekmese, amivel a letűnt korok hőseit akarják még mitikusabbá tenni.*mondja a nő elgondolkozva.*
-Ha igaz mindaz, amit elmondtál, valóban minél előbb a végére kell járni a dolognak.*bólint végül, jelezve a beleegyezését.*
-Azonban, nem minden mágus érthet az ilyesmihez, s valójában semmiféle garancia nincs arra sem, hogy a varázslat sikerrel jár. Már pedig én fizetni csak és kizárólag akkor vagyok hajlandó, ha bizonyíthatóan sikeres a dolog. A semmire nem adok ki pénzt.*szögezi le a dolgot jó előre.*
-Ha viszont valóban képesek lehetünk arra, hogy a pengéinket mágikus erővel ruházzuk fel, nos barátom, akkor azt hiszem nem igazán akadhatunk vetélytársra, már ami a párharcot illeti.*neveti el magát a nő. Nem mintha jelen pillanatban tartaniuk kellene attól, hogy hirtelen megjelenik valaki, aki ügyesebben forgatja náluk a fegyvert.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:33:03
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog kissé elfintorodik Elwyrien javaslatára a városőrökkel kapcsolatban.*
- Én már nem bízom bennük. A komolyabb erővel rendelkezők úgyis az ő pártját fognák a feletteseiktől való félelem miatt, a kis halak pedig nem elég összeszedettek ahhoz, hogy egyáltalán a közelébe kerüljenek. Hogyha előlünk így rejti a kilétét, akkor biztosra veszem hogy az őrségnél is van egy efféle misztikuma.* Jegyzi meg vállát megvonva. Nem hiszi, hogy az őrség képes és hajlandó lenne elbánni Raanal. Ő mindig is az egyedi tehetségekben hitt, nem pedig a tömeg gyártott és ugyanígy edzett katonákban.* Annyi tehetséges, fegyveres mászkál Artheniorban. Utazók, kalandorok, mágusok. Biztos vagyok benne, hogy néhányan benne lennének egy kis vadászatban pár száz aranyért.* Fejezi be egykedvűen. Körbepillant a teremben, hátha akad egy leselkedő szempár vagy hallgatózó fül, de mivel nem lát senkit, bátran folytatja a diszkurzust.*
- Mielőtt a szegénynegyedbéli tűznél találkoztunk, én hosszú heteket töltöttem el a templomban, pontosabban a könyvtárban. Majd belegémberedtem, annyit olvastam és jegyzeteltem, azonban megszereztem pár igazán hasznos információt.* Bök hüvelykjével a lépcsők felé.* A szobámban van jó pár tekercs és egy hasznos kis könyv, ami annak a folyamatát írja le, hogy miként adhatunk mágikus hatást különböző felszereléseknek. Nem sok példa volt rá eddig a történelemben, vagy ha volt is, csak kisebb próbálgatások, szárnycsapkodások, de azt hiszem én sikeresen véghezvihetek egy nagyobb alkotást. Már meséltem neked erről a labirintusban, talán emlékszel.* Bólogat fürgén a törpe szavai közt.* Nos, azonban ahogy egyre mélyebben kerültem ebbe a témába, találtam egy egészen régi, kicsit már-már mesebeli utalást. Arthenior egyik volt bajnoka hihetetlen erővel bírt, és na találd ki mit volt a kezében! Egy mesterkard. Nem találtam meg hogy miféle, de a feljegyzések szerint vagy egy Lihanechi vagy egy Artheniori lehetett. De mindegy is.* Legyint sietve.* A lényeg az, hogy felkeltette az érdeklődésemet a mesterkardok története, lévén hogy én is birtoklom egyet. Mikor csináltattam, nem hittem volna hogy még több lehet annál a remek fegyvernél ami most is, azonban a régi könyvek szerint sokkal többet rejtenek ezek a pengék magukban mint hinnénk. Nem teljesen értem a mechanikáját, de azt hiszem a komponenseik, talán a mithril miatt ezek a kardok képesek, képesek varázslatokat tárolni.* Ejti ki a szavakat Turrog egészen elámulva. Nem kétséges, hogy az efféle könyvek és tekercsek igencsak a szívéhez nőttek.* Érted ezt Elwyrien? Ezek a fegyverek varázsolnak!* Horkan fel bátran Turrog.* És még csak nem is kell hozzá varázslónak lenned, csak találnod kell valakit, aki beleszuszakolja a mágiát. Hogyha egyszer már benne van, a penge minden csapásnál ki fogja ereszteni azt. Érted mekkora hatalommal jár ez?* Kérdez rá újra a törpe. Nem látszik rajta, de nagyon is izgalomba jött ezen témák kitárgyalása közben. Tágra nyalt szemekkel, halkan figyeli a mélységi reakcióját. Nem kételkedik benne, hogy Elwyrien is hasonlóan fog reagálni mint ő, hiszen az ég szerelmére, ez észveszejtő hatalom!*
*Turrog kissé elfintorodik Elwyrien javaslatára a városőrökkel kapcsolatban.*
- Én már nem bízom bennük. A komolyabb erővel rendelkezők úgyis az ő pártját fognák a feletteseiktől való félelem miatt, a kis halak pedig nem elég összeszedettek ahhoz, hogy egyáltalán a közelébe kerüljenek. Hogyha előlünk így rejti a kilétét, akkor biztosra veszem hogy az őrségnél is van egy efféle misztikuma.* Jegyzi meg vállát megvonva. Nem hiszi, hogy az őrség képes és hajlandó lenne elbánni Raanal. Ő mindig is az egyedi tehetségekben hitt, nem pedig a tömeg gyártott és ugyanígy edzett katonákban.* Annyi tehetséges, fegyveres mászkál Artheniorban. Utazók, kalandorok, mágusok. Biztos vagyok benne, hogy néhányan benne lennének egy kis vadászatban pár száz aranyért.* Fejezi be egykedvűen. Körbepillant a teremben, hátha akad egy leselkedő szempár vagy hallgatózó fül, de mivel nem lát senkit, bátran folytatja a diszkurzust.*
- Mielőtt a szegénynegyedbéli tűznél találkoztunk, én hosszú heteket töltöttem el a templomban, pontosabban a könyvtárban. Majd belegémberedtem, annyit olvastam és jegyzeteltem, azonban megszereztem pár igazán hasznos információt.* Bök hüvelykjével a lépcsők felé.* A szobámban van jó pár tekercs és egy hasznos kis könyv, ami annak a folyamatát írja le, hogy miként adhatunk mágikus hatást különböző felszereléseknek. Nem sok példa volt rá eddig a történelemben, vagy ha volt is, csak kisebb próbálgatások, szárnycsapkodások, de azt hiszem én sikeresen véghezvihetek egy nagyobb alkotást. Már meséltem neked erről a labirintusban, talán emlékszel.* Bólogat fürgén a törpe szavai közt.* Nos, azonban ahogy egyre mélyebben kerültem ebbe a témába, találtam egy egészen régi, kicsit már-már mesebeli utalást. Arthenior egyik volt bajnoka hihetetlen erővel bírt, és na találd ki mit volt a kezében! Egy mesterkard. Nem találtam meg hogy miféle, de a feljegyzések szerint vagy egy Lihanechi vagy egy Artheniori lehetett. De mindegy is.* Legyint sietve.* A lényeg az, hogy felkeltette az érdeklődésemet a mesterkardok története, lévén hogy én is birtoklom egyet. Mikor csináltattam, nem hittem volna hogy még több lehet annál a remek fegyvernél ami most is, azonban a régi könyvek szerint sokkal többet rejtenek ezek a pengék magukban mint hinnénk. Nem teljesen értem a mechanikáját, de azt hiszem a komponenseik, talán a mithril miatt ezek a kardok képesek, képesek varázslatokat tárolni.* Ejti ki a szavakat Turrog egészen elámulva. Nem kétséges, hogy az efféle könyvek és tekercsek igencsak a szívéhez nőttek.* Érted ezt Elwyrien? Ezek a fegyverek varázsolnak!* Horkan fel bátran Turrog.* És még csak nem is kell hozzá varázslónak lenned, csak találnod kell valakit, aki beleszuszakolja a mágiát. Hogyha egyszer már benne van, a penge minden csapásnál ki fogja ereszteni azt. Érted mekkora hatalommal jár ez?* Kérdez rá újra a törpe. Nem látszik rajta, de nagyon is izgalomba jött ezen témák kitárgyalása közben. Tágra nyalt szemekkel, halkan figyeli a mélységi reakcióját. Nem kételkedik benne, hogy Elwyrien is hasonlóan fog reagálni mint ő, hiszen az ég szerelmére, ez észveszejtő hatalom!*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:09:01
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A nő javarészt némán lépked a törp oldalán, míg a temetőt elhagyva, végül visszatérnek a templomba. Őt magát különösebben nem riasztja a hely, nem érzi úgy, hogy bármi félnivalója volna itt. Bár élénken emlékszik még arra, hogy a könyvtárból úgy kellett kijusson, hogy egy részét felgyújtotta. Lényegében az ott elégetett könyvek és egyéb értékes tekercsek, dokumentumok miatt sem érez lelkiismeret-furdalást, mint ahogyan általában véve semmi más miatt sem. A papok akkor is inkább azzal voltak elfoglalva, hogy a könyveiket megmentsék, így a sötételf tulajdonképpen zavartalanul sétálhatott ki a lángok közül. Ugyanakkor emlékszik még arra is, hogy ki miatt került abba a helyzetbe, alaposan megjegyezte magának az arcát, s ha újra látja, akkor bizony igen kellemetlen meglepetésben fogja részesíteni.*
-Talán nem is kell az egyszerű polgárokra bízni a dolgot. Éppen elég lefizethető városőr járkál az utcán, akik éppen megkereshetik "hivatalos" okkal is.*húzódnak ajkai hideg vigyorra a maszk mögött.*
-Mire gondolsz?*pillant Elwyrien a törpre, mikor az arra célozgat, hogy neki is megérné. Majd mikor az új pengére siklik Turrog tekintete, s a nőé követi, csak még kevésbé érti a dolgot. Mi köze van az új fegyverének a mágushoz?*
-Magam is ismerem őket. A legjobb pengék széles-e világon. Elég jó ahhoz, hogy megváljak érte a mélységi tőrömtől.*vonja meg a vállát. Valóban, ennél tökéletesebb fegyvert keresve sem találhatna egy hozzá hasonló gyilkos. Rövid, könnyű, ugyanakkor halálos fegyver, mely élesebb, mint bármi amivel eddig találkozott.*
-Úgy van.*bólint Turrog szavaira, megerősítve a feltételezést, hogy az oldalán lévő penge bizony nem más, mint egy Wegtoreni mesterkard.*
-Régóta vágytam már egy ilyenre, s az Istennő kegyelméből végre hozzá is jutottam.*teszi még hozzá.
~Na meg ezerkétszáz aranyért...~ veti közbe Vyra rosszmájúan, de Elwyrien pontosan tudja, hogy kis társa ugyanolyan elégedett az új szerzeményével, mint ő maga.*
-Szóval miről is fogunk a mágussal tárgyalni?*teszi fel a nő a lényegi kérdést. Ő maga még sosem hallott a mesterkardok áldásáról, vagy olyan varázslatról, mely a pengét különleges tulajdonsággal ruházza fel. Ugyanakkor persze, ha tudna arról, hogy ilyesmi létezik, valószínűleg minden további nélkül hajlandó lenne akár komolyabb összeget is fizetni egy mágusnak, hogy elvégezze a szükséges varázslatokat.*
*A nő javarészt némán lépked a törp oldalán, míg a temetőt elhagyva, végül visszatérnek a templomba. Őt magát különösebben nem riasztja a hely, nem érzi úgy, hogy bármi félnivalója volna itt. Bár élénken emlékszik még arra, hogy a könyvtárból úgy kellett kijusson, hogy egy részét felgyújtotta. Lényegében az ott elégetett könyvek és egyéb értékes tekercsek, dokumentumok miatt sem érez lelkiismeret-furdalást, mint ahogyan általában véve semmi más miatt sem. A papok akkor is inkább azzal voltak elfoglalva, hogy a könyveiket megmentsék, így a sötételf tulajdonképpen zavartalanul sétálhatott ki a lángok közül. Ugyanakkor emlékszik még arra is, hogy ki miatt került abba a helyzetbe, alaposan megjegyezte magának az arcát, s ha újra látja, akkor bizony igen kellemetlen meglepetésben fogja részesíteni.*
-Talán nem is kell az egyszerű polgárokra bízni a dolgot. Éppen elég lefizethető városőr járkál az utcán, akik éppen megkereshetik "hivatalos" okkal is.*húzódnak ajkai hideg vigyorra a maszk mögött.*
-Mire gondolsz?*pillant Elwyrien a törpre, mikor az arra célozgat, hogy neki is megérné. Majd mikor az új pengére siklik Turrog tekintete, s a nőé követi, csak még kevésbé érti a dolgot. Mi köze van az új fegyverének a mágushoz?*
-Magam is ismerem őket. A legjobb pengék széles-e világon. Elég jó ahhoz, hogy megváljak érte a mélységi tőrömtől.*vonja meg a vállát. Valóban, ennél tökéletesebb fegyvert keresve sem találhatna egy hozzá hasonló gyilkos. Rövid, könnyű, ugyanakkor halálos fegyver, mely élesebb, mint bármi amivel eddig találkozott.*
-Úgy van.*bólint Turrog szavaira, megerősítve a feltételezést, hogy az oldalán lévő penge bizony nem más, mint egy Wegtoreni mesterkard.*
-Régóta vágytam már egy ilyenre, s az Istennő kegyelméből végre hozzá is jutottam.*teszi még hozzá.
~Na meg ezerkétszáz aranyért...~ veti közbe Vyra rosszmájúan, de Elwyrien pontosan tudja, hogy kis társa ugyanolyan elégedett az új szerzeményével, mint ő maga.*
-Szóval miről is fogunk a mágussal tárgyalni?*teszi fel a nő a lényegi kérdést. Ő maga még sosem hallott a mesterkardok áldásáról, vagy olyan varázslatról, mely a pengét különleges tulajdonsággal ruházza fel. Ugyanakkor persze, ha tudna arról, hogy ilyesmi létezik, valószínűleg minden további nélkül hajlandó lenne akár komolyabb összeget is fizetni egy mágusnak, hogy elvégezze a szükséges varázslatokat.*
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:57:49
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:57:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog bólogatva hallgatja Elwyrien szavait.*
- Nos, ha úgy nézzük még elkaphatjuk Raan-t. Nem van egy ötletem, bár az nem sok eredménnyel kecsegtet. Csak amolyan, 'hajtóvadászathoz' hasonlatos ötlet.* Jegyzi meg a mélységi felé fordulva, ahogy megérkeznek a templom hűvös termeibe, és becsukják maguk mögött az ajtót.* Raan is használt embereket maga körül, láttam őket. Zsoldosok meg effélék, de a mocskosabbik fajta.* Súgja kissé halkabban.* Mint amelyiket kivallattunk a Piás Patkányban, tudod. 20 aranyért elrabolna egy kislányt is, de ha szúrják akkor ugyanúgy visít mint egy elcsent gyermek...* A harcos kihúzza magát, majd pedig megpaskolja az övén lógó zsákot, amiben jutalma pihen. Az aranyakat Elwyriennek köszönheti, így nem bánja, ha a közös érdekért kell felhasználni.* Mit gondolsz, Arthenior lakói mennyi aranyért indulnának megkeresni azt a Raan alakot? 300 arany? 500? *Horkan fel kárörvendve.* Ahhoz hogy a fejére díjat tűzzünk ki, nem kell elhagynunk a körzetet. Tudok rá megoldást.* Fejezi be rejtélyesen, majd visszafordul a templom tágas terme felé.* Ha nem akarsz, nem muszáj követned a mágushoz. Tárgyalni megyek hozzá egy-két dologról, azonban ahogy elnézlek így a fáklyafényben, talán neked is megérné.* Fordul vissza társa felé, majd fejével a mélységi oldalán pihenő kard felé biccent.* Kíváncsi voltam, mikor szerzel egyet.* Szólal meg komoran Elwyrien szemébe nézve. A mesterkardok igen ritkák, így könnyű őket megismerni. A hihetetlenül szépen kidolgozott fegyverek csak a legjobb harcosokat illetik meg, azok közül is csak a szerencsésebbeket. Tudomása szerint eddig csak neki volt ehhez hasonló fegyvere, ám úgy tűnik Elwyrien is megszerzett egyet.* A Pirtianesi mesterkard pallos méretű, a Lihanechi pedig hullámos pengéjű és kicsivel hosszabb.* Szavai komótosak és hozzáértőek. Sokat olvasott a mesterkardokról a könyvtárban, amíg az esszenciákról tanult. Mondhatni a mesterkardok áldása is hasonló varázslat, mint amit ő próbál megtanulni, kifinomítani.* Wegtoreni, igaz?
*Turrog bólogatva hallgatja Elwyrien szavait.*
- Nos, ha úgy nézzük még elkaphatjuk Raan-t. Nem van egy ötletem, bár az nem sok eredménnyel kecsegtet. Csak amolyan, 'hajtóvadászathoz' hasonlatos ötlet.* Jegyzi meg a mélységi felé fordulva, ahogy megérkeznek a templom hűvös termeibe, és becsukják maguk mögött az ajtót.* Raan is használt embereket maga körül, láttam őket. Zsoldosok meg effélék, de a mocskosabbik fajta.* Súgja kissé halkabban.* Mint amelyiket kivallattunk a Piás Patkányban, tudod. 20 aranyért elrabolna egy kislányt is, de ha szúrják akkor ugyanúgy visít mint egy elcsent gyermek...* A harcos kihúzza magát, majd pedig megpaskolja az övén lógó zsákot, amiben jutalma pihen. Az aranyakat Elwyriennek köszönheti, így nem bánja, ha a közös érdekért kell felhasználni.* Mit gondolsz, Arthenior lakói mennyi aranyért indulnának megkeresni azt a Raan alakot? 300 arany? 500? *Horkan fel kárörvendve.* Ahhoz hogy a fejére díjat tűzzünk ki, nem kell elhagynunk a körzetet. Tudok rá megoldást.* Fejezi be rejtélyesen, majd visszafordul a templom tágas terme felé.* Ha nem akarsz, nem muszáj követned a mágushoz. Tárgyalni megyek hozzá egy-két dologról, azonban ahogy elnézlek így a fáklyafényben, talán neked is megérné.* Fordul vissza társa felé, majd fejével a mélységi oldalán pihenő kard felé biccent.* Kíváncsi voltam, mikor szerzel egyet.* Szólal meg komoran Elwyrien szemébe nézve. A mesterkardok igen ritkák, így könnyű őket megismerni. A hihetetlenül szépen kidolgozott fegyverek csak a legjobb harcosokat illetik meg, azok közül is csak a szerencsésebbeket. Tudomása szerint eddig csak neki volt ehhez hasonló fegyvere, ám úgy tűnik Elwyrien is megszerzett egyet.* A Pirtianesi mesterkard pallos méretű, a Lihanechi pedig hullámos pengéjű és kicsivel hosszabb.* Szavai komótosak és hozzáértőek. Sokat olvasott a mesterkardokról a könyvtárban, amíg az esszenciákról tanult. Mondhatni a mesterkardok áldása is hasonló varázslat, mint amit ő próbál megtanulni, kifinomítani.* Wegtoreni, igaz?
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:24:55
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:24:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*A barakkban töltött idő mindég derűt varázsol a vörös rózsa bársonyos felszínét idéző ajkaira, s ez most sincsen másként. Teste ugyan megfáradt, ám szelleme újdonsült frissességben tetszeleg, és nem kérdéses, mire fogja fordítani eme nagy becsben tartott energiát. Az bizonyos, hogy tovább már nem óhajtja kardvívásban szerzett tapasztalatait gyakorolni a széna szálakat hullajtó bábukon, helyébe inkább kívánna vajmi csendes s békés helyet, ahol nem zavarja semmi az olvasásban, mert, hogy újdonsült könyveit szeretné tüzetesebben tanulmányozni.
Szóba jöhetne a varázslatos rendezettségben tetszelgő tisztás, amit nem ritkán szokott megnyugvásra használni, azonban a tűz havait idéző nyárias szellő kellemetlen, gátló tényezője volna az olvasásnak, s nem csak a keménykötésű lapjai vadulnának meg, hanem a szabadba engedett tincsei is betöretlen lóra hasonlító, megszelídíthetetlen játékba kezdenének. Utóbbin ugyan könnyeden lehetne segíteni, a lapok izgága mocorgása azonban továbbra is zavaró tényezőként hatna leendő elfoglaltságára.
Így sejlik fel gondolataiban a templom békés belterének képe, ahol bár állandó a látogatottság, azonban a monumentális építmény csendjére a legtöbben kényesen ügyelnek, így igazán nem lenne, mi megzavarhatná koncentrációját.
Nem is várakozik tovább, fakardját visszaszolgáltatja a fegyvertáros fiúnak, sajátját pedig hálában fürdő tekintettel fogadja. Egy röpke pillanatra elmélázik a markolatot díszítő különleges motívumokon, melyek családjuk címerét hivatottak megformálni, utána viszont oldalára erősíti a nem épp veszélytelen fegyvert, s útnak indul a gazdagnegyed felé.
Akárhányszor is forduljék meg itt, mindig akad valami mulatság; utcai muzsika, bálok... Bizonyosan unatkozhatnak az itt élők, bár szemükre nem tudná hányni a fényűzést.
Hazájában is megszokottak a különleges vacsorák, az esti összejövetelek, melyekben felolvasnak, énekelnek, zenélnek, esetleg saját balladákat formálnak népes családjuk legkülönfélébb történeteiből... Ám az sem titok, hogy mindezt nem mások rovására teszik – mint mondjuk az anyai ági nagyapja által vezetett emberkirályságban -, hanem a maguk gyűjtötte s vadászta élelmet használják, épületük is önerőből emelkedett még sok száz évvel ezelőtt.
Ő magán s magában hordozza az ember illetve elf jegyeket egyaránt, de talán az utóbbi néppel kissé elfogult. Lehet, hogy megannyi fajtársuk helyezi magát mások fölébe, küszködik negatív világszemlélettel, azonban hiába tűnjenek fennköltnek, viselkedésük nem alaptalan.
Az elfek mintha látnák a jövőt, ők harmóniában vannak a természettel s átérzik a világ minden rezdülését, ezért is oly nehéz a megértésük. Szerencséjére azonban – melyet mások inkább átoknak vélnek – emberi vér elegyedik a testében, mely segíti átérezni mások értékrendjeit is, illetve sokkal könnyedebben teremt kapcsolatot akár egy törpével vagy emberrel.
Édesapja is így nevelte, kincsnek tartja e világban, s bár az önimádat sosem ragadta el, arról nem is mert volna álmodni, hogy egyszer egy olyan közösségben kell tengetnie a mindennapjait, hol másoktól nem különb lényét fattyúként nevezik. Legalább konfliktusa még nem akadt ebből, az elf közösség neveltetése szilárd talajon áll benne, így ha fel is sejlik a kétely, szavai könnyeden kergethetik el az oda nem illő gondolatokat.
Ám attól, hogy őt még nem érte emiatt semmi sérelem, igen is elszomorítja a tény, hogy megannyi más léleknek kell emiatt szenvednie eme gyönyörű világban.
Gondolatai nem épp a legnyugodtabb vizekre eveztek, bájos arcára is kiül a bánat, amint a Levegő Temploma előtt találja magát, azonban hamarost átveszi helyét a kíváncsiság s izgatottság különös keveréke, ahogy a kezeiben szorongatott könyvekre vetül ezernyi csillagot hordozó tekintete.
Egy utolsó mély sóhajjal szabadul meg a visszamaradt negatív kis gondolatfoszlányoktól, majd belép a hatalmas épületbe, melyben változatlan félhomály honol.
Lassú, könnyed léptei nem vernek visszhangot, ám az ajtón beszökő finom huzattól megremegnek a mécsesek gyöngéd lángjai. Mulasztását kijavítandó behajtja maga mögött a terebélyes kaput, majd középtájon, a padsor fal közeli részén foglal helyet. Mielőtt azonban hozzálátna a tanuláshoz, még utoljára körbetekint, újból elgyönyörködve az oltár szépségén s a magasba nyúló szobrok különlegességén.
Eztán fellapozza a – még a forgatagon boltolt – állatokról szóló olvasmányát, és elmerül a különfélébbnél különfélébb lények gazdag világában.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.06 18:29:01
Szóba jöhetne a varázslatos rendezettségben tetszelgő tisztás, amit nem ritkán szokott megnyugvásra használni, azonban a tűz havait idéző nyárias szellő kellemetlen, gátló tényezője volna az olvasásnak, s nem csak a keménykötésű lapjai vadulnának meg, hanem a szabadba engedett tincsei is betöretlen lóra hasonlító, megszelídíthetetlen játékba kezdenének. Utóbbin ugyan könnyeden lehetne segíteni, a lapok izgága mocorgása azonban továbbra is zavaró tényezőként hatna leendő elfoglaltságára.
Így sejlik fel gondolataiban a templom békés belterének képe, ahol bár állandó a látogatottság, azonban a monumentális építmény csendjére a legtöbben kényesen ügyelnek, így igazán nem lenne, mi megzavarhatná koncentrációját.
Nem is várakozik tovább, fakardját visszaszolgáltatja a fegyvertáros fiúnak, sajátját pedig hálában fürdő tekintettel fogadja. Egy röpke pillanatra elmélázik a markolatot díszítő különleges motívumokon, melyek családjuk címerét hivatottak megformálni, utána viszont oldalára erősíti a nem épp veszélytelen fegyvert, s útnak indul a gazdagnegyed felé.
Akárhányszor is forduljék meg itt, mindig akad valami mulatság; utcai muzsika, bálok... Bizonyosan unatkozhatnak az itt élők, bár szemükre nem tudná hányni a fényűzést.
Hazájában is megszokottak a különleges vacsorák, az esti összejövetelek, melyekben felolvasnak, énekelnek, zenélnek, esetleg saját balladákat formálnak népes családjuk legkülönfélébb történeteiből... Ám az sem titok, hogy mindezt nem mások rovására teszik – mint mondjuk az anyai ági nagyapja által vezetett emberkirályságban -, hanem a maguk gyűjtötte s vadászta élelmet használják, épületük is önerőből emelkedett még sok száz évvel ezelőtt.
Ő magán s magában hordozza az ember illetve elf jegyeket egyaránt, de talán az utóbbi néppel kissé elfogult. Lehet, hogy megannyi fajtársuk helyezi magát mások fölébe, küszködik negatív világszemlélettel, azonban hiába tűnjenek fennköltnek, viselkedésük nem alaptalan.
Az elfek mintha látnák a jövőt, ők harmóniában vannak a természettel s átérzik a világ minden rezdülését, ezért is oly nehéz a megértésük. Szerencséjére azonban – melyet mások inkább átoknak vélnek – emberi vér elegyedik a testében, mely segíti átérezni mások értékrendjeit is, illetve sokkal könnyedebben teremt kapcsolatot akár egy törpével vagy emberrel.
Édesapja is így nevelte, kincsnek tartja e világban, s bár az önimádat sosem ragadta el, arról nem is mert volna álmodni, hogy egyszer egy olyan közösségben kell tengetnie a mindennapjait, hol másoktól nem különb lényét fattyúként nevezik. Legalább konfliktusa még nem akadt ebből, az elf közösség neveltetése szilárd talajon áll benne, így ha fel is sejlik a kétely, szavai könnyeden kergethetik el az oda nem illő gondolatokat.
Ám attól, hogy őt még nem érte emiatt semmi sérelem, igen is elszomorítja a tény, hogy megannyi más léleknek kell emiatt szenvednie eme gyönyörű világban.
Gondolatai nem épp a legnyugodtabb vizekre eveztek, bájos arcára is kiül a bánat, amint a Levegő Temploma előtt találja magát, azonban hamarost átveszi helyét a kíváncsiság s izgatottság különös keveréke, ahogy a kezeiben szorongatott könyvekre vetül ezernyi csillagot hordozó tekintete.
Egy utolsó mély sóhajjal szabadul meg a visszamaradt negatív kis gondolatfoszlányoktól, majd belép a hatalmas épületbe, melyben változatlan félhomály honol.
Lassú, könnyed léptei nem vernek visszhangot, ám az ajtón beszökő finom huzattól megremegnek a mécsesek gyöngéd lángjai. Mulasztását kijavítandó behajtja maga mögött a terebélyes kaput, majd középtájon, a padsor fal közeli részén foglal helyet. Mielőtt azonban hozzálátna a tanuláshoz, még utoljára körbetekint, újból elgyönyörködve az oltár szépségén s a magasba nyúló szobrok különlegességén.
Eztán fellapozza a – még a forgatagon boltolt – állatokról szóló olvasmányát, és elmerül a különfélébbnél különfélébb lények gazdag világában.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.06 18:29:01
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 05:53:52
Üzenet elküldve: 2014-05-06 05:53:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Drayen bár elhatározta, hogy hazamegy, nem tud ellenállni a kisértésnek, amit a templom közelsége nyújt. Tanulási vágya lépteit a már ismert utakra viszik, így hamarosan a szeme elé kerül a templom tekintélyes épülete. Gyors léptekkel kerül beljebb, hogy a könyvtárban fellapozhasson néhány könyvet, és beszélhessen a megfelelő személyekkel. Órákig ül, ódon könyvetek bogarászva. Leginkább a levegő, és a föld elem tetszik meg neki, habár, néhány könyv említést tesz a hold mágiák könnyedségéről is. Ám Drayen is csak ember, így mire némi információt elsajátít, elméje kimerülten liheg.*
~Legjobb lesz, ha végre haza megyek, és pihenek valamennyit.~
*Ezzel feláll, és komótos léptekkel elhagyja a templomot, a gazdagnegyed felé tartva.*
~Legjobb lesz, ha végre haza megyek, és pihenek valamennyit.~
*Ezzel feláll, és komótos léptekkel elhagyja a templomot, a gazdagnegyed felé tartva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873