//Viaka, Kondhor//
*Elkezdődött volna az apokalipszis? Kezdetét vette a világ pusztulása? Mikor Myna mondta, hogy holtak járkálnak ide, s tova a karavánpihenőben, csak jót nevetett, végül a szegénynegyedben is ezt rebesgették, mikor a fogadóba ment, majd mikor kilépett a főtérre, maguk a város vezetői jelentették ezt ki, már kezdte komolyan venni a dolgot. És a kikötőben is? Ez tényleg a világvége.
A legtöbb ember ilyenkor fejvesztve menekül a pincékbe, messzi tájakra, vagy a halálba.
Vannak, akik ilyenkor imádkoznak isteneikhez, és vannak, akik harcolni mennek.
És vannak, akik a harc előtt előbb informálódnak egy kicsit.
Mint Felthys.
A szőke jelenés betoppan a templomba. Elméletileg a mágusok elszaporodtak, és jogos, annyi van belőlük, mint a szúnyog. És a mágusok nagy hatalmú személyek, és bár ő semmit nem tud a varázslásról, az biztos, hogy van valami spéci varázslatuk, amivel meg tudják lesni, mi van délen, vagy északon. Legalábbis Felthys szerint.
Szóval hősünk belép az épületbe. Nincs valami világos, és így, félig rossz szemmel (mert ugye egyik szemével elég gázul lát, hála az óriáspóknak) még nehezebb tájékozódni. De nem olyan nehéz, hogy itt szenvedjen, meg verje a nyálát, csak jobban oda kell figyelnie.
Az odafigyelésnek hamar gyümölcse is akad, bár nem a várt módon; egy ismerős lány alakja bontakozik ki előtte. Meghúzódik a sötétben, mert nem igazán tudja, honnan ismerős, szóval előtte jobb agyalni. Hogy nézne már ki, ha ő kérdezné meg, hogy mégis honnan ismeri?
A lányhoz csatlakozik egy ork is, amit jól meg is csodál, elég ritka, sőt, talán soha nem is történt ilyen, hogy egy ork a templomban lófráljon. Talán zsebtolvaj, vagy ilyesmi. Az sokkal hihetőbb egy zöldről. És ami a legjobb, még az is beugrik, hogy néhány napja látta a csajszit, a drágakőkeresésen.
Szóval most már kilép a homályból. Itt az ideje megmenteni egy szépséges nőt (akiről nem tudja, hogy a félhúga, de annyi baj legyen). Hamar ott is terem az ork és a lány mellett, meglibbentve halványkék köpenyét, ami ma felvett, hogy láthatóvá tegye mesterkardját. Legfőképp az orknak, hogy csak semmi piszkos trükk.*
- Lám, újra találkozunk! Mondd, jutottatok valamire drágakőügyben?
*Közben lopva az orkra sandít, hátha ő is érti a dolgot, és nem csak holmi tolvajpalánta, hanem beavatott társ. Ki tudja?*