Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-11 12:35:17
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

*A Templomba már egyedül érkezik, ismét, hiszen legutóbb még nem volt vele a lovaglány, most pedig szállásuk ellenőrzésére küldte csatlós harcosát. Ő maga a Templomba tér vissza, átadja a véleménye szerint kevéssé fontos üzenetet a csuhásnak, kit illet, majd újra a Nap mágia magiszterével kezd tárgyalni. Talán most már tovább jutnak, de kezd nem bízni benne - talán tényleg túl öreg és merev gondolkodású ehhez, és felesleges pazarolnia aranyát és idejét. Nem tudja, egyelőre még nem, de kezdi türelmét veszteni - ez utóbbit, némi halk fenyegetés keretében, közli is oktatójával, de nem lepődik meg, hogy csak lenéző mosolygást kap válaszul.*
~ Majd megtanuljátok ti is, garabonciás. ~ *mérgelődik magában, aztán kénytelen koncentrálni, mert nehéz dolgok jönnek. Ha sikerrel jár végre, távozik, ha nem... ki tudja? Lehet, hogy most már elszabadulnak a féken tartott indulatok.*


1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-11 10:28:32
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Már jócskán a délutánba nyúlik a nap mikor a kis gnóm a templomba érkezik. A kert virágos szépsége után elég nagy kontrasztot nyújt a hűvös félhomály, de nem most jár itt először, tudta hogy mire számíthat. Sosem fogja megérteni hogy miért ide, ráadásul a föld alá kellett rejteni a könyvtárat, miért nem valami központi, világos, sokablakos épületbe hogy ne kelljen mesterséges fényre hagyatkozni annak aki olvasni szeretne. Ezen viszont ő maga nem tud változtatni, kénytelen hát beletörődni. Legalább oldották volna meg tükrökkel és vájatokkal, de hát a nagynépekből nem is nézne ki ilyesmit.*


1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-07 07:43:53
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

*Az esti időponttól függetlenül, vagy talán éppen azért, sikerül találnia egy ráérő, szabad "papot", tanárt, akármit. Miután felfedi kilétét és bemutatkozik, megfelelő lelkiállapotba helyezi a mágust, aki hajlandó vele szót váltani titkaikról is. Rövid áttekintés után arra jutnak, hogy a Nap mágiágáról beszélgetnek; az idős oktató azonban előrebocsátja, hogy annak mind megtanulása, mint alkalmazása nehéz, valamint idő- és pénzigényes feladat. A vezér mosolya egyértelművé teszi, hogy ebből a trióból kettővel nem lesznek gondok.*
- Időt pedig majd szakítok rá. *az éjjel azonban csak annyira elegendő, hogy meginduljanak az úton, és Kagannak rá kell döbbennie, hogy valóban: a Mágustoronyban tanult apró trükkökhöz képest ezek már igencsak nehéz varázslatok. És bonyolultak.*
- Visszatérek. *hajol oda feladatai végeztével, majd merev mosolyt dobva arcára távozik. Nem örül, főleg azért, mert az öreg még valamire felhívta a figyelmét - minél többféle varázságat próbál megtanulni, rugalmatlan elméje annál nehezebben fog megbirkózni a dologgal.*
~ Mi legyen hát a következő? Tűz? A Nap meghozza a dicsőséget és a hatalmat, a tűz a pusztítást és a veszélyt. De ott van a Hold! Az elme védelme fontos... és ott a teleportáció is! ~ *annyi lehetőség és olyan kevés erőforrás. Mert ha arannyal és türelemmel bírná is, a vénember felvilágosította arról a kellemetlen tényről is, hogy húgával ellentétben nem született varázslónak, amellett öreg is. Sosem lesz belőle profi mágiahasználó, legjobb esetben is minden második nehezebb varázslata be fog sülni - ez pedig harchelyzetben megengedhetetlen.*
~ Nem baj. Elég, ha tudják, hogy képes vagyok rá. Már ez is visszatartó erő... ~ *somolyog magában, miközben eloldozza lovát és nyeregbe száll, hogy szállására térjen.*


1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-06 23:25:54
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

*A Dongnor-kúria felől érkező lovas nem először jár a városban, de talán először veszi útját Arthenior ékessége, a masszív, faragott sziklákból készült, égbe nyúló Levegő-mágia Temploma felé. Ami tulajdonképpen, mint megtudta, nem is templom, hanem inkább amolyan bigott iskola.*
~ De akkor miért nem hívják Toronynak? Vagy Skólának. Vagy bárminek?! Templom, ami nem templom. Hülyék. ~ *de nem ez az egyetlen, amit Kagan nem ért a városiakon. Lovát kiköti a kertbe, majd belép az épületbe.*
~ Se istenetek... se őseitek... se történelmetek... se falatok. Senkik vagytok. ~ *a kő hideg némasággal simul a tenyere alá. A nehéz faajtó még most, az esti órákban is nyitva, odabent félhomály - akárcsak nappal - ám most csak a gyertyák és kandeláberek birkóznak az éj sötétjével. A világosság éppen csak annyira elegendő, hogy nagyjából tájékozódni lehessen. Fából készült padok állnak a falak mellett és faragott oszlopok tartják a magasba vesző mennyezetet. A vezér alaposan megbámulja őket, mert tervei között szerepel valami hasonló Amon Ruadhon, majd a szobrok következnek: alacsony talapzatokon, minden oszlop lábánál kettő-kettő.*
~ Nocsak. Hát mégis van, kit tiszteltek. ~ *természetesen varázslók, letűnt korok hatalmasai. Ez csak erősíti Kaganban a meggyőződést, hogy ezt a várost - talán az összeset - a háttérben varázslók irányítják és manipulálják, és az olyan bohócok mint Abubu uraság, meg az egész nagytanács, és ő maga is, csupán kellékek.*
~ De már nem sokáig. ~ *útja végül az oltárhoz vezet, melynek zöld terítője egy időre felkelti figyelmét, de aztán megrázza a fejét. Újra meg kell próbálkoznia elérni utolsó lovagját: szüksége van rá.*

A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.

1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-06 17:48:29
 ÚJ
>Eran Ale'wyss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

*Eran úgy dönt, hogy kicsit forgalmas már a könyvtár, s hogyha egy polcot is rá akartak dönteni, talán nem is olyan biztonságos. persze barátsággal válik el a helytől, s minden könyvet, amit magához vett és szorgalommal elolvasta belőlük, ami neki kellett, mindet visszatette a helyére. Bizonyára lett volna olyan, akinek ez a munkája, de neki sem telt semmibe, hogy ezt megoldja helyette. A könyvekkel amúgy is szeret foglalkozni, az ábécét sincs semmi gondja. Eztán vette botját, csuklyáját az arcába húzta és elindult a templom templomi része felé. Odafönt megint szemügyre vesz mindent, komótosan körbe sétálja a teret. Miután mindent megszakértett és elelmélkedett a mágián, kilép a templomból.*


1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-06 14:16:32
 ÚJ
>Ariette Rarin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Szárnyait lassan, erőtlenül rebegteti a fáradtságtól. Már jó régen a templomban porosodik. Felkel és zsibbadt végtagjait kinyújtóztatja egy nagy nyögés kíséretében, majd visszaül a székre. Előtte egy levegő mágiával foglalkozó könyv hever, amit már órák óta unottan lapozgat. Éjkék hajába beletúr csak hogy homlokára helyezhesse tenyerét, majd a fejét rátámasztva a kezére hunyja le a szemét. Csak egy pillanatra, mert már hasogat a feje a sok információtól. Pihen egy keveset, majd újra - nagy sóhajok kíséretében - a poros könyv felé görnyed. *
- Azt hiszem már nem sokáig fogok itt rostokolni... Hiányzik a kaland. * suttogja maga elé halk hangjában unalommal. *


1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-05 20:38:07
 ÚJ
>Ailincy Nilyna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Miután végigsétál a Temetőn, végre eléri a Templomot, majd ráérősen besétál rajta. Az éppen csak a tájékozódáshoz elegendő fény teljesen más mint a kintről jövő nagy fény, így hirtelen semmit sem lát, szemét dörzsölve próbál nem nekimenni semminek. Szemét kinyitja, és ekkor veszi észre, ha még egy lépést tett volna ebbe az irányba, akkor pont nekiment volna egy szobornak. Szemei kezdenek hozzászokni a Templom nyújtotta gyenge fényhez, így szemei sem kápráznak már annyira, habár még kicsit inkább egy helyben marad, biztos ami biztos. Mikor már rendben érzi magát, és tudja, hogy semminek sem fog nekimenni, fejéről lehúzza a csuklyát, hisz ilyen helyen nincsen rá szüksége, majd körbenéz, ahogy mindig szokott mikor ide belép. A gyertyák, és az ablakon beszűrődő fény pont elég ahhoz, hogy ne menjen neki semminek, illetve, hogy ne bukjon orra. Elindul a Templom közepén álló hatalmas oltárig, majd azt megkerülve lassú, és halk léptekkel megközelíti a Könyvtárba vezető ajtót, és elindul az ott kezdődő úton.*


1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-05 11:30:05
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*Másnap reggel egész későn kel. Múlt éjjel elég sokáig fenn maradt, tovább is, mint kellett volna, ezért mire felkel, a nap már magasan jár. Nehezen kel, feje még mindig hasogat egy kicsit, de sokkal jobb, mint lefekvés előtt volt. A mosdótálhoz lépve kimossa szeméből az álmot, majd nagyot ásítva kinyitja a szekrényt, hogy ruhát válasszon. A meleg időre tekintettel egy kivételesen könnyű, csupán egyrétegű fekete selyemszoknyát választ, ami térde fölé ér. Fölülre egy újabb fűzős, fekete darab kerül. Harisnyát nem vesz, lábát a csizmájába bújtatja, és már indul is. A fogadóba érve nem áll meg a fogadóban, a vacsora még most is tart, nincs kedve reggelizni, és nem is kívánja.
Útja a templomhoz vezet. Úgy hallotta egy jó darabog nem fognak új tekercsek érkezni a papokhoz, de azért rákérdez. S talán talál még olyat a könyvtárban, amit nem olvasott, vagy jó arra, hogy felfrissítse az emlékezetét. Az épülethez érve rögtön az ott tüsténkedő paphoz siet. Még nem találkozott a férfival, de reméli, nem lesz túl elutasító vele.*
-Szép napot! Vízmágiával kapcsolatos tekercseket keresek. Tudna nekem segíteni?
*A csuklyás végigméri a tündért, majd kedvesen elmosolyodik.*
-Persze, jöjjön!


1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-03 21:24:51
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//A fogadás//

*Nem, ez butaság, fél perc alatt nem lehet sokat álmodni. A gondolatuknak is megvan a maguk sebessége, a fejünkben a kis hang is gyorsabb ugyan, mintha a szánkat kéne mozgatni, és úgy megformálni a szavakat, de azért ha bizonyos sebességnél gyorsabban pörögnének ott a dolgok, a felfogóképesség nem tarthatna vele lépést. A démon pedig valószínűleg tisztában van vele, hogy Lorew pusztán egy gyenge, és szánalmas halandó, így nem mondaná neki olyan tempóban, amit nem képes felfogni. Hacsak nem az a terve, hogy később ezért megbüntesse... Ami természetesen teljesen jogos volna, a szerzetes vállalná tettének következményeit. Ugyanakkor most menjen bele ebbe? Kísérelje meg? Természetesen, hogy meg fogja:*
- Semmi értelme, idő kell, míg a saját gondolataink kiúsznak a fejünkből, és külső gondolatok tölthetik meg azt. Fél perc erre nem elég. A meditáció is pontosan ugyanezen alapszik, ősi hagyományai vannak, a szerzetesek hagyják, hogy a világ szóljon hozzájuk. Ezért először ki kell öljék a saját gondolatokat a fejükből. Ezt úgy végzik, hogy egyetlen apró golyóba gyűjtik össze mindet, egy kis dologba, mint egy tűhegynyi láng. Ami olyan apró, hogy szinte jelentéktelen az elménkhez képest. Ekkor a világ gondolatai beférhetnek, az entitások üzenhetnek. A régi idők szerzetesei még kapcsolatba akartak lépni velük, de a mai elkorcsosult kutyák... *mordul egyet, hogy összefoglalja véleményét a mostani szerzetesekről, akik a papokhoz hasonlóan már semmire sem jók, csak jó erős nyelvizomzattal rendelkeznek, és ügyelnek a főpap ülepének tisztaságára. Nos igen, a következő rész nagyszerűre sikeredik, de hát miért ne kaphatna Lorew egy kis szabad teret... Hadd szórakozzon, ha már átok sújtja.*
- ott tüzet kapsz, nem egyértelmű? Különben miért hívnák a tűz városának, ha ott is levegőből lenne a legtöbb? Semmi értelme nem lenne... *valójában a beszélgetés többi részéhez képest annyira logikusan hangzik, hogy Lorew már-már megijed saját bölcsességétől. De tényleg, egy ilyen beszélgetés után mindig kell egy kis idő, mire az emberfiának agya visszaáll arra, hogy az értelmetlen hülyeségek helyett az értelmes dolgokat emelje a felszínre, így ijesztő egy-egy félértelmes dolog a gyűjteményben.*
- Ha már annyira fényesre van nyalva a seggük, akkor jobb híján szoborral tisztelegnek nekik *ránt egyet a vállán* Ráadásul az entitásoknak nem kell szobor, ők örökök, és csak az láthatja őket, aki méltó rá. Ellenben ezekkel a szánalmas halandókkal, akik habár meghalnak, és semmivé lesznek, ahogyan azt kell, haláluk után is szeretnék a képüket mások arcába tolni. Ilyen ez a hiúság, annyira kétségbe ejti őket saját mulandóságuk, hogy erre vetemednek. Pedig a főpapban is egyedül a halandóságát kedvelem. Legalább nem sokáig keseríti már mások életét.
*És valóban, bármilyen pocsék is az élet, mindig gondolhat arra, hogy a főpap már csak nem húzza soká. Ha más nem, legalább nyugdíjba vonul, itt hagyja a templomot, és talán egy kicsivel normálisabb kerül ennek a helynek az élére. Habár csak akkor indulna el a világ a normális irányba, ha Lorew kerülne oda, és átadná ezt a világot az entitásoknak. Talán ennek is eljön az ideje.*
- A nevem Lorew! És nem Hu. Mégis miféle név ez? *mondjuk rémlik neki, hogy valami hasonlót aggatott rá a lány a forgatagon, de hát azért reménykedett, hogy ez már feledésbe merült. És amikor még a halál is előkerül, nos...*
- Legyőztem a halált *jegyzi meg hetykén* Megmondtam, hogy nem halok meg. Viszont nem tévedtél sokat, valóban közel a Pillanat. Mármint nem a halálomé, hanem annak a pillanata, hogy találkozom az entitásommal.
*Ahogy ezt mondja, felvillan előtte a kép a fehér szempárról, és hirtelen újból az a jóleső borzongás fut át a testén, mintha csak közeledne a céljához. Valamiféle megnyugvás keríti ilyenkor hatalmába. Közben pedig a család... miért is jön mindenki ezzel? Mintha szükséges lenne az élethez, de borzasztó már, hogy ilyen szűk mindenkinek a látóköre...*
- Nem is kell *zárja rövidre a dolgot, meg mégis mi az öreganyjáról beszél ez a kölyök úgy, mintha ő éppen minden nap ágyban aludna?* Mégis miért oktatsz ki te engem, amikor te is a földön alszol, he?
*Ezzel tömören össze is foglalta elégedetlenségét, már csak éppen annyi hiányzik, hogy hozzátegye, hogy ráadásul ő legalább fedél alatt alszik, csak éppen elterelődik a figyelme egyéb apró mágikus jelenségek miatt, melynek hatására a templomban felborulnak a közismert törvények, és helyette a sötétség alakká manifesztálódik. De legalább abban egyetértenek, hogyha menni kell, hát menni kell. Majd pedig elhangzik egy mondat, ami igazából már-már kedvesen hangzik, de legalábbis értelmesen a korábbi eszmecserékhez képest.*
- Lehet *vonja meg a vállát* De hát mindenki fura a maga módján. Csak én egy kicsit jobban. Talán egyszer, sok ezer év múlva majd mindenki úgy fog már gondolkodni, mint én. Na, akkor jó el egy jobb világ.
*Majd a berántja maguk után a templom ajtaját, ha mindketten átértek rajta, hogy megindulhassanak a piactér felé. A sötétben a hold fénye bőven elég lesz ahhoz, hogy ne csak lássanak, még kellemesen is érezhessék magukat a rengeteg fény miatt.*
- Szerinted az az alak, ami a sötétségből vált ki, mágus volt, vagy entitás bábalakban? *teszi fel a kérdést, ami azóta foglalkoztatja, hogy tanúja volt a jelenségnek.*


1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-03 18:08:58
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A fogadás//

*Jobb szemöldöke magasba lendül. Egészen biztos benne, hogy látott már úgy is aludni mélyen embert, hogy nem adott ki közben ijesztő hangokat, de inkább ráhagyja a dolgot a koldusra. Szegény biztos szélütést kaphatott, vagy csak még mindig félig álomban lebeg.
Amit viszont a férfi az álmokról mond, azok nem is hangzanak olyan nagy badarságnak, mint minden más, amit eddig hallott tőle. Végül is, ő is ad az álmaira. A szellemek gyakran ebben a formában jelennek meg neki, így ebben a dologban egyet kell, hogy értsen a kedves idegennel.*
- Fél perc alatt is lehet sokat álmodni. *Mondja az elsőt ami eszébe jut.* De mégis azt gondolom, hogy ha valami jelentősége lett volna az álmodnak, vagy valaki üzent volna rajta keresztül arra az én ébresztésem ellenére is emlékezned kellene. Ha mégsem, talán nem vagy alkalmas az üzenet fogadására nem gondolod? *Emeli enyhén meg a fejét, és kitartóan figyeli a csuklya rejtekében megbúvó férfit. A hangja és a beszéde is egyre ismerősebb számára, hát még ezek a felhorkanások.*
- Nem értem, azért kapok levegőt, mert ez a levegő városa? *Mereszti ki szemeit.* Wegtoren a tűz városa, ott nem lehet akkor levegőt kapni? *Ezek igen is fontos kérdések számára, hiszen a levegő, mint olyan a legfontosabb elem a számára, így ha máshol nincs levegő, hát oda biztosan nem fog menni.
A szobrok anyagának tekintetében csüggedten hajtja le a fejét. Úgy tűnik ez a földön alvó sem érti mire akar kilyukadni.*
- Ha én csinálnék szobrot, előtte megkeresném a világ legellenállóbb anyagát, megtalálnám a módszert és megmunkálnám. De én nem csinálnék ilyen botorságot, hiszen akik szobrot érdemelnének, azokat nem lehet megjeleníteni ilyen formában. Embereknek meg minek szobor? Főleg, hogy azt sem tudjuk kik ők. Akkor meg mi értelme volt megcsinálni őket? *Ráncolja a homlokát és ismét hátrafordul, hogy vessen rájuk egy pillantást. Hatalmas kőóriásként tekintenek alá a kies templomban, főleg, ha Vi magasságához méri őket. De még sincs ott egy név sem, amiről meg lehetne állapítani kik ők és mit tettek, hogy az utódok számára is megörökítették őket. Ez a világ túl sok ellentmondással rendelkezik.
Bár a fickó állítja, hogy öreg, Vi ebbe még mindig bele kívánna kötni, ha csak nem intené le a fickó mielőtt elkezdhetné. Ekkor már hátrarántja a fejét.*
- Hu? Hu te vagy az? *Bökdösi meg ismét a bottal a fickót. Ezúttal már biztos benne, hogy a magát tévesen Lorewnek nevező ipse az.* Hogy-hogy nem haltál még meg? *Lepődik meg erőteljesen, majd körbenéz és kissé közelebb hajol.* Szellem vagy? *Suttogja.* Egy testet öltött szellem?
*Bár ezt nehezen hiszi el, de érdekes módon megint itt kötött ki, Hu mellett. Ez bizonyára nem véletlen, talán mégis neki kell megölnie az öreget.
Igazából azért nem bánthatja, hogy a földön alszik, többnyire ő is ott alszik. Vagy a fákon, de mégsem a templomban, azzal nem kívánja a felsőbbrendűeket megsérteni. És dereng is neki valami, mintha Lorew említett volna valami sajátos entitást akire már nagyon vár. Ezek szerint még mindig várja. Ettől némi sajnálatot érez a másik irányába, hiszen ő már évek óta meglelte hozzájuk az utat.*
- Nem is hiszem, hogy találnál. Ki akar a földön aludni a férjével? *Tárja szét enyhén a karjait. Sok furcsa dolgot látott már, de az lenne a legfurább, ha Hu találna egy hozzá hasonlóan borult elmét, aki képes lenne a hideg kövön horkolni a templomban ezek mellett az életveszélyes és teljesen ismeretlen eredetű kőszobrok mellett.
Ő maga nem figyel fel a furcsa hangokra, hiszen naponta hall ilyeneket a fejében. Inkább a levegő mozgása az, amire felfigyel, arra viszont azon nyomban. Némileg kicsavarva magát hátrafordul és teljes nyugodtsággal figyeli a játékos sötétséget, a homályt, mi lassan testet is ölt előttük. Smaragd szemei nyújtják az egyedüli fényt, s bár nem tűnik valóságosnak, de hát Vi-ről van szó. Hura most nem is figyel, csak arra a mondatra, mi a hömpölygő sötétségből árad, s megszólítja őt. Már a levegő áramlása, s a gyertyák kialvása is elengedő jelnek bizonyult számára, de ez a hívó hang még inkább. Botjára támaszkodva fel is egyenesedik, amint a jelenség feloszlik.*
- Mennünk kell, hallottad. *Vágja oda a férfinek, de az magától is tudja, hogy mit kell tennie, bár azt nem igazán érti a lány, hogy ugyan ő mitől hozna szerencsét Hu-nak? Hiszen az imént még mérges volt rá, hogy felébresztette, most meg hirtelen mégis jó, hogy itt van?*
- Tudod Hu… *Mondja miközben ellépdel a szobrok mellett és nyakát kitekerve néz rájuk menet közben.* Te tök fura vagy.



1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 22:18:08
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//A fogadás//

*Hát ez hihetetlen. De tényleg? Tényleg ennek kell történnie Lorewvel? Mondjuk... Miért is ne lehetne, amikor ez a gyerek utoljára megjelent, akkor még aznap követte a vörös nő, aki állítása, és minden jel szerint felsőbbrendű entitás. Szóval talán ezúttal is ez fog történni? Lehet, hogy ez a lány tényleg csak az entitások egy bábja, ami ilyen fontos pillanatok előtt jön közvetíteni? Ez nem is lenne olyan ostoba feltételezés, hiszen nemrég került kapcsolatba egy felsőbbrendű entitással, ha csak egy pillanatra is. Megjegyzendő, hogy ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy Lorew bármire hajlandó legyen egy újabbért, akkor is, ha ugyanilyen rövid lenne. Mindenesetre entitás helyett egyelőre még csak ez a kölyök pottyant ide.*
- Akkor horkol az ember, ha mélyen alszik. És ha szeretne továbbra is mélyen aludni. Az ilyeneket nem piszkáljuk meg bottal, mert hajlamosak lesznek mérgesnek lenni *igyekszik nagyon lassan magyarázni, bár valójában a múltban sem a tempó jelentette a gondot, sokkal inkább a... különböző világnézetek. És akkor ezzel nem utalt Vi furcsa értelmi hiányosságaira, csak egy kicsit.*
- Nem az idő a fontos *mordul fel* Hanem az álmok. Fontos üzenetet vártam, amíg fel nem ébresztettél. És lehet hogy már megkaptam, de miattad elfelejtettem. És mégis hogyan magyarázom ezt meg annak, akitől kaptam? Talán majd te vállalod érte a felelősséget helyettem? Pfehh... *zsörtölődik, mivel hát lássuk be, nagyon kellemetlen helyzetben van, ha tényleg az általa felvázolt szituáció áll fent. Viszont mivel a hold még ugyanazon az ablakon kukucskál be, mint korábban, így talán megnyugodhat, vagy legalábbis remélheti, hogyha más nem, kis büntetéssel megússza. Viszont hát nem marad annyiban a dolog, folytatódik az, ami még a forgatagon kezdődött, és ami eddig Lorewnek csak a lidércnyomásaiban jött elő.*
- Igen, ő a rokona Amosnak. A nagyapja. Róla nevezték el a várost. Tudod... Ar Thenior... Arthenior... a levegő városa. Ezért kapsz levegőt *reméli, hogy a lassú, és kimerítő magyarázat majd mindent megold, bár valójában erre nem sok esélye van* Mért, miből legyenek? *kérdezi reményvesztetten. Mégis miből lehet szobrokat csinálni? Kőből. Ki kérdez olyat, hogy miért kőből vannak? Mert a fa gyúlékony, az arany meg drága. Habár amennyi aranyat elszórnak minden apró mozdulatuknál a gazdagabbak, a szegényeknek már lehetnének saját aranyszobraik... Aztán megint ez az öregség... Lorew nem öreg! Aki mást állít, az bolond, vagy vak. Nem látja, ahogy fiatalsága delelőjén kicsattan az energiától. Pedig így van.*
- De igen, fiatal vagyok. Tehát nem lehetek öreg. Téma lezárva, nekem van igazam, sussmuss *diplomatikus rendezése ez a kérdésnek, főleg a varázsige a végén az, ami igazát megerősíteni hivatott.*
- Azért alszom a földön, mert kényelmes *jegyzi meg egyszerűen, hiszen talán tényleg nehezére esne megszokni az ágyat, miután világéletében a földön aludt. Meg hát... ugyan miféle badarság ez?* Halandó feleség... meg kölykök... nem kell, én annál sokkal többre vagyok elrendelve.
*Már a forgatagon is többször át kellett rágnia magát a család témáján (mentségére szóljon, hogy egyik alany sem Vi volt, de akkor is), az egész egyszerűen nevetséges. Mégis hogy tudna ő szeretni egy halandó nőt? Gyűlöli az összes halandót, beleértve magát is, egészen biztosan nem viselne el egyet sem a közelében, ha nem muszáj. Visszataszító még a gondolat is. Neki egy entitásra, egy démonra van szüksége, akit szolgálhat, hogy aztán érte, vagy általa haljon meg. Egy halandó sem vágyhat ennél nagyobb dolgokra, csak a bolondok ezt még nem értették meg. Ekkor viszont valami hihetetlen dolog történik. Már egy ideje furcsa volt körülöttük a világ, habár Vi szisztematikusan tett a dologra, Lorew azért próbálta figyelni az eseményeket. Kicsit olyan, mintha a lány mögött elterülő hatalmas templomtér sötétsége egy nagy féregként mozogna ide-oda, és néhol magába szívná a fényt is. Örökre. A végén pedig a feketeség egyetlen hullámzással alakot ölt, méghozzá egész emberit. Ilyenkor van a szerzetes kicsit gondban, hogy akkor ez most vajon egy mágus, aki ismer pár trükköt, vagy valami entitás által előidézett jelenés? Ez utóbbi esetben persze örömmel menne, de ha csak egy mágus szórakozik... Ekkor pedig az árny el is tűnik, ami noha formára emberi volt, meg a zöld szemek is erre utaltak, és néhány komolyabb mágiával könnyen elérhető ez a kísérteties hatás is, így alapból nem igazán szeretne menni a férfi, inkább Vinek válaszol:*
- Mert nem azok. Öreg koldust hívhatsz öreg koldusnak, de engem nem *közben pedig még egyszer neki fut fejben. A látomás, ami csak egy pillanatig tartott, de akkor is, az entitás figyeli őt. Újból megjelenik a lány, aki a sorsdöntő pillanatok előtt szokott, most meg ez az alak. Ha legalább a háromból kettő nincs összefüggésben, akkor Lorew megeszi a csuklyáját. Persze a legfontosabb számára jelenleg a démon, viszont még ha ez az egész nincs is vele kapcsolatban, akkor is legalább nem a templomban van, talán a lény úgy jobban hozzáférhet a tudatához. És ez bőven elég, hogy fellelkesüljön, talpra ugorjon (eztán kicsit megtámaszkodjon a fal mellett, amíg elmúlik a szédülés), majd pedig ledobja magáról a csuklyáját.*
- Úgy tűnik mindig szerencsét hozol nekem *pillant Vire, amennyiben a lány még ott van* Na gyerünk, dolgunk van. Az alvás a gyengék fegyvere.
*Azzal el is indul a templom bejárata felé, egyszer még hátrapillant, hogy a kölyök jön-e, de ha nem teszi, hát az sem fogja annyira megviselni. A fő, hogy hamarosan éjfél, és noha az alvás később hiányozni fog neki, de talán közelebb kerülhet mindezzel a démonjához.*


1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 20:47:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// A fogadás//

* A hatalmas csarnok óvón borul a két furcsa szerzetre ebben a késői órában. Rajtuk kívül csak a szobrok figyelnek éberen, más nincs itt. Valami olyasmit magyarázhat a lány, hogy bizony a szerzetes bár nem öreg, de nem is fiatal kakas már. Először halk sistergő hangra lehetnek figyelmesek. A sötétség, mintha megmozdulni látszana, egyszer, mintha sötét alagúttá változna, majd másszor pedig sebesen közeledne feléjük. Hol szürkévé, hol pedig feketévé változik. Hűvös szellő szökik be valahonnan, hogy a gyertyák lángjait megrebbennek, s egy némelyikét ki is oltsa. Gyomor forgatóan hömpölyög s kavarog előttük a feketeség, míg végül alakká nem gyúrja magát. Zölden izzó szempár, sötétségből formált ajkak. Homályból s árnyékból szőtt fekete ruha. Inkább tűnik képzelgésnek, int valóságnak.*
- Szükségem van rátok. Éjfélkor keressétek az ezüst hátút a Piactéren, ő majd elvezet hozzám titeket.
* Néhány pillanat alatt foszlik semmivé az árny alak, s válik nyugodttá minden újra. *


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.02 20:48:28


1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 20:40:24
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

- De hát, előtte is horkantottál. Gondoltam, ha megböklek a bottal, talán megkíméllek valamitől. *Rántja meg gyengéden a vállát és nagyokat pislog. Ez is csak olyan morgolódós vénember, mint az a tolvaj volt a forgatagon. A maga részéről ez a mentalitás teljesen létidegen dolog, meglehet azon sem bosszantaná fel magát, ha az éjszaka közepén kést szorítanának a torkához. Ugyanakkor, ha valaki a szellemekkel való kapcsolatát, vagy magukat a felsőbbrendűeket becsmérelné, talán az ő fejét is elöntené a méreg, mint ennek a szegény a koldusnak is.
A soron következő kérdésre nem válaszol, hiszen az előbbi válaszával talán kimerítette ezt a kérdést is. Nem is érti miért lényeges dolog, hogy miért ébresztette fel, hiszen az ember akkor kel, amikor fel kell kelnie. Ha csak egy apró neszre, hangosabb zajra riad fel, vagy saját magától, esetleg egy fiatal lány botjának ártalmatlan bökdösésétől, de a lényeg, hogy már ébren van. A zajtól sem kérdezgeti az ember, hogy miért ébreszti fel.
Jön az a kérdés, amit már az imént is eleresztett a füle mellett, hiszen csak annak tudta be, hogy a népek többsége, álomból ébredésbe való átmenetében hajlamos olyan dolgokat beszélni, melyeknek semmi értelmük. Mint ennek a kérdésnek, meg az előzőnek is.*
- Ilyen fontos neked az idő? *Biccenti oldalra a fejét csodálkozva.* Nem tudom, nem szoktam nyomon követni. *Adja a rövid a választ, és amikor a csuklyás oldalra fordul, ő maga is ekképpen tesz, hogy meglássa vajon mit kémlel. Egészen biztosan az ablakon nézett ki, így Viben is csak most tudatosul rátelepedett az éjszaka. Amikor betért ide, még egészen biztosan sütött a nap. Ez a dolog azonban nem zavarja, nyilvánvalóan túl sokáig merengett a távolba.* Ez gyakran megesik velem. Az egyik pillanatban még a nap van az égen, a következőben már a hold. De az idő számomra lényegtelen. *Csacsog feleslegesen, mert úgy érzi némi magyarázatra szorul eme szegény pára.
Őt a szobrok kiléte foglalkoztatja inkább, de úgy látszik a férfi nem szolgál túl sok információval.*
- Ő rokona Amosnak? *Kérdez vissza a Thenior név hallatán. Róla már bizony hallott. Ha jókat nem is, de hallott.* És, miért jó az, ha ilyet csinálnak valakinek? *Értetlenkedik kicsit.* És nem tudod miért kőből vannak?
*Ez a kérdés sokkal lényegesebb. Ha már maradandót akartak alkotni, akkor alkothatták volna olyan anyagból, ami nem hull ezer darabra, ha a földet ér, mint azt már korábban is megállapította. Ez a hely rengeteg ellentmondással rendelkezik számára. Ahogy a magát szerzetesnek nevező öreg fickó, aki azt mondja magáról, hogy nem öreg, pedig nyilvánvalóan az. Hiszen ha Vi fiatal, akkor ez a fickó csak öreg lehet, mivel a hangjából következtetve, nem lehetnek egy korúak.*
- De fiatal sem vagy. Ha pedig nem vagy fiatal csakis öreg lehetsz. *Tájékoztatja a férfit, hátha ezután majd nem lesz olyan balga, hogy badarságokat hordjon össze állandóan.*
- És ha nem vagy koldus, miért alszol a földön? Anyukádék elzavartak otthonról? Hallottam már sok ilyen férfiről. Nem nősülnek meg, nincs gyerekük és a szüleik nyakán akarnak élni, ezért ők elzavarják őket világot látni. Te is ilyen vagy? *Saját kíváncsisága elméjében olyan kapukat nyit meg, hogy fantáziája igen messzire el tud szárnyalni, ezeket pedig olykor jelnek is veszi. Hiszen miért pont ezek a dolgok járnak a fejében, ha nincs jelentőségük?*
- Akkor hogy hívjam őket? Mit szeretnek? Ezt nem értem. A tehenészeket is tehenészeknek hívják, a pultosokat is annak, akkor az öreg koldusok miért nem szeretik ha így nevezik őket?



1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 12:25:06
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Vi//

*Nem, ez biztosan nem vele történik. Megint. Ez bizonyára csak egy rossz álom. Igen, egy sima rémálom lesz. Csak az a gond, hogy pont a mai nap folyamán rágta át magában a kérdést, miszerint ha az ember tudja, hogy álmodik, akkor felébred. Így lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen most igenis ébren van, noha nagyon szeretne felébredni. És úgy fest, hogy Vi semmit nem változott, Lorewnek pedig igencsak hangolódnia kell ehhez a szinthez, hogy elkerülje a fojtogatás okozta baleseteket.*
- Senki nem ad ki kellemes hangokat, amikor bottal bökdösöd a vállát, miközben szeretne álmodni! *morogja, és tulajdonképpen ebben igaza is van, hiszen a három legszentebb tevékenység közé tartozik az alvás, és az abban történő megzavarás halálos bűn. Lorew erre különösen érzékeny, hiszen ez a kedvenc tevékenysége. Ráadásul most nem úgy ébresztették fel, hogy egész nap aludt, ahogy más, normális időszakokban. Nem, most mozgalmas napja volt, amit tényleg szeretett volna kipihenni.*
- És miért is ébresztettél fel? *teszi fel az egyébként magától értetődő kérdést, aztán persze rögtön rá is jön, hogy hiba volt, de most már mindegy. Közben feltűnik neki, hogy a lány ügyesen kikerülte az előző kérdést, pedig az volt a legfontosabb. Vagy lehet csak nem tudja, bejött, és már alva találta.*
- Azt kérdeztem mennyit alhattam? *közben kikémlel a templomablakon, és enyhe megnyugvással konstatálja, hogy annyira sok idő nem telhetett el, mivel a hold szinte ugyanott van. Ez utóbbi persze azért pocsék dolog, mert akkor viszont nagy eséllyel kialvatlan lesz, ha így mennek tovább a dolgok. A kérdés hatására a "Leszarom" szó fogalmazódik meg elsőként a fejében, és nagyon reméli, hogy nem amiatt ébresztették fel, hogy ilyen ostobaságokról beszéljen.*
- Honnan tudjam? Nem engem. Biztos Ar Theniort, vagy a fattyait *jegyzi meg alig mogorván ahhoz képest, hogy idegessége oly szintre ugrott, hogy már úgyse fog tudni mostanában aludni. Mondjuk tényleg jó kérdés, vajon kik vannak a szobrokon? Nem kizárt, hogy azért nem nézte meg, mert ezek mind csak ostoba halandókról szólnak, sehol egy örökéletű entitás, vagy nagy hatalmú démon. Az biztos, hogy már alaposon utána nézett volna az ilyen szobroknak, viszont a halandók sosem fogják megragadni az érdeklődését. A további szavak hatására pedig elméje rejtett bugyrainak ragacsos mócsingjai gejzírként törnek fel, és árasztják el agyát.*
- Nem vagyok koldus! *mordul fel* Szerzetes vagyok. És legkevésbé sem öreg! És a szagom öreg!
*Komolyan nincs más témája ennek a gyereknek? Legutóbb is ez volt, Lorew öreg, Lorew koldus, Lorew medált lopott. Mindenkit ilyesmikkel támad le? Így ismerkedik? Mert hát az az egy biztos, hogy nem jöhetett rá, hogy ki is bújik a csuklya mögött, ahhoz túl zseniálisan álcázza magát. Akkor ez az egy lehetőség marad (mert azon értelem szerint el sem gondolkodik, hogy a maga nagyjából harminc évével öregnek számítana. Pláne hogy öreg szaga lenne, vagy koldusnak nézne ki). Már csak azt nem érti, mi örömet, milyen pluszt adhat Vi életéhez, ha ezzel támad le mindenkit.*
- Nem sokan szeretik ám, ha leöregkuldosozod őket *morogja pusztán okító jelleggel.*


1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-02 10:18:35
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Kitartóan bökdösi a férfi vállát a botjával, s még akkor sem áll le vele, amikor az morogni kezd, bár kétségtelen, hogy e pontnál egy röpke pillanatra összeszaladnak a szemöldökei és gyanúsan méregeti a csuklyát, viszont folytatja addig, amíg valami értelmesnek hangzó mondatot nem hall a férfitől. Ekkor elmosolyodik és visszahúzza a botot maga mellé. Természetesen elnézést nem fog kérni, hiszen a saját álláspontja szerint, nincs is miért.*
- Nem úgy hangzott, mintha szépen álmodtál volna. *Mondja gyermeki csengéssel a hangjában.* Furcsa hangokat adtál ki. Ilyeneket. *Ekkor igyekszik a férfi horkantását, morgását leutánozni.* Hallottam már ilyet a disznóktól, és ijesztőnek tűnt. *Mondja ezt olyan természetesen, mintha csak köszönetet várna azért, hogy ilyen álnok módszerrel verte fel a férfit.
Csendben várakozik továbbá, hátha a csuklya hátracsusszanna, s felfedné kinek adott eddig fedezéket. Ez azonban egyelőre nem történik meg, a férfi, ha lehet, még lejjebb húzza arca előtt. A hangja viszont ismerősen cseng, de nem tudja beazonosítani.*
- Van. *Bólogat a kérdésre némi értetlenkedéssel. Ugyan vajon olyan a világban, aki nem tudja mit tett néhány másodperccel korábban? Mi ez az ostobaság?*
- Felébresztettelek. *Válaszolja továbbra is olyan hangsúllyal, mintha jutalmat várna azért, hogy helyesen válaszolt a kérdésre. A férfi talán csak próbára kívánta tenni ezzel a kérdésével? Ha igen, hát most sikerült Vinek bebizonyítania, hogy nem olyan balga ő, hogy erre ne tudja a választ.
Botját átveti keresztbetett lábain, úgy, hogy egyik vége a padlóhoz érjen, majd azzal kezd szórakozni, hogy újból és újból és a földhöz csapja azt a végét, ezzel is idézve a visszhangzó épületben nagy kopácsolást. Neki ez azonban fel sem tűnik.*
- Kit ábrázolnak azok a szobrok? *Kérdezi végül, vélhetőleg talán ez volt az oka annak, hogy képes volt odamenni egy alvó emberhez, hogy felébressze.* Te koldus vagy? Szoktam ilyet látni az utcán. Akarsz pénzt, vagy élelmet? A folyónál pedig fürödni is tudsz, kicsit öregszagod van. *Jelenti ki nagy vidámsággal. Lehet ez volt az oka annak, hogy ide kellett jönnie. Segítenie kell egy szegény nyomorult párán, kinek sorsa arra rendeltetett, hogy a templom hideg kövein ücsörögve hajtsa álomba a fejét.*



1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:52:21
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Vi//

*Hát igen, az mind szép és jó, hogy mikor órák óta besötétedett, ő megpróbál békében bejönni, és aludni, de néha a Sorsnak más tervei vannak. Ez pedig azon kevés esetek egyike, amikor Lorew nincs jó barátságban a Sorssal. Általában hisz benne, hogy a dolgok okkal történnek (jó, azért nem annyira, mint Vi), viszont ilyen helyzetekben... nos, az istenek irgalmazzanak annak, aki felébreszti, mert ő nem fog. Az első bökésekre viszonylag szofisztikált, de ugyanakkor mégis összetett, és hangzatos választ ad:*
- Hööö... hrrr... *morog, horkant, mocorog is, de még nem ébred fel. Ki tudja, talán tudat alatt most épp azt ismételgeti, miközben kapaszkodik az álomszövet szélébe: "Nem, nem ébredhetek fel, nem is bökdös senki, ennyire senki nem akarhat meghalni". Viszont a böködés egyre csak erősödik, míg belső énje már képtelen megetetni Lorewvel, hogy nincs semmi gond. A férfi magához tér, és rájön, hogy itt bizony komoly gondok vannak, valaki felzargatta. Már éppen megfeszítené a fojtogatóizmait, amikor felpillantva meglátja, hogy a merénylő nem más, mint Vi. Igen, a lány a forgatagról. Igen, aki be akarta mesélni neki, hogy a medálja lopott, és hogy meg fog halni. Nos igen, vannak olyan találkozások, amikor Lorew szeret egy kicsit... visszavonulni.*
- Mi az? *kérdi meg legeltorzítottabb, és legreszelősebb hangján, miközben kicsit lejjebb hajtja a fejét, hogy a lány biztosan ne láthasson be a csuklya alá. Azon tűnődik, hogy mit is mondhatna még, hiszen nem akarja túl nyilvánvalóvá tenni a dolgot, hogy csak lapít, és elbújik, így a "Nem Lorew vagyok" kicsit merész mondat volna.*
- Miért piszkálsz fel legszebb álmomból? *persze amikor a lányt meglátta, nem igazán tudta, hogy rémálma volt, vagy csak most kezdődik. Azt sem tudja igazán, hogy mennyit aludt, hogy volt-e esélye álmodni... Igen, ekkor ötlik eszébe, hogy ő bizony egy entitás jelére vált, abban bízott, hogy egy démon majd üzenetet küld neki álmában. És Vi ezt tönkretette. Valószínűleg esélyt sem adott neki, habár... mintha álmodott volna valamit. Talán már órák teltek el, talán a démon már fontos információkkal látta el, de mindez most szertefoszlott, mivel egy kislány felébresztette. Ha így van, hogy fogja ezt megmagyarázni a démonnak? Soha életében nem fog még egy esélyt kapni.*
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? *hördül fel a fojtott idegesség hangján, és ezúttal tényleg fojtogatni van kedve, de jó szerzeteshez híven lenyugszik, és megpróbál előbb megbizonyosodni a dolgokról. Mivel egyelőre még ő maga sem biztos abban, hogy mit tett Vi* Mennyit alhattam?
*Teszi fel a kérdést, mert hát ez lenne itt a lényeg. Mondjuk nem reagál olyan furcsa érzéssel az elméje a démon gondolatára, tehát szinte biztosra vehető, hogy nem vele álmodott. Az ilyesmit megérzi az ember, szóval mondjuk ez a halálos bűne Vinek nem került elkövetésre. De ugyanakkor arról még mindig nem ártana számot adnia, hogy ugyan mi a jó retkes tretilbőrért piszkálgatja ő az alvó embereket botokkal. Egyáltalán hogy jut valakinek ilyesmi az eszébe? És miért pont Lorewet veri az ég?*


1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:06:23
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Az idő számára nem jelent sokat. Unatkozni nem szokott, inkább csak mereng a sötétbe, próbálja kihámozni a gondolatokat kusza elméjéből, s máris eltelt pár óra.
Most sem tesz mást. Hátát a hideg kőszobornak veti, egyik kezével lengén fogja a botot, míg a másikat maga mellett lógatja, s mered a homályba. Nem is gondolkodik semmin, agyát megnyitja, s vár. Valami oka csak van annak, hogy ide vezette a szellő.
Ki tudja mennyi idő telhet el, mire cipő, s padló randevújának hangja csapja meg apró füleit. Lassan fordul a hang irányába, hátát elválasztja a műalkotástól, majd mellkassal dől neki, s enyhén kidugja fejét, hogy lássa, kihez tartoznak eme léptek. Azt rögtön meg is állapítja, hogy férfi ez, az nem vitás, ám mégis olyan ismerős, de ebben a homályban nehéz megítélni, hogy nem-e az árny és fényjáték játszadozik-e vele.
Az illető a sarokba igyekszik, így Vi is fordul tovább, hogy oldalról ne láthassa meg az illető. Mint mindig, sarka mintha most sem érne padlót, szinte átsuhan a szobor másik oldalára, ám íriszei kitartóan lesik az ismeretlent. Aki mellesleg talán valami mágus lehet, hiszen letáborozik a sarokban, a hűvös kövön, csuklyáját a szemébe hajtva mint holmi hajléktalan illető, úgy szunnyad el.
Vár néhány pillanatot, majd lassú, tompa léptekkel indul meg a férfi felé, minden egyes lépése után várva néhány másodpercet, nem-e esetleg valami élesfülű-e az illető. Ha az nem ébred fel, akkor megáll előtte, majd lassan lehelyezkedik a hortyogóval szemben, lábai maga előtt átfonja, s meredten figyeli a férfit. Biztosan oka volt neki, hogy éppen akkor jelent meg ez is itt, amikor ő itt van, így már fogja is a botját és azzal kezdi bökdösni a fickó vállát. Egész gyengéden csinálja, ám ha amaz erre sem moccanna, akkor kicsit erőteljesebben lökdösi hozzá a botot, szemeiben pedig kíváncsi csillogás tündököl, mint aki nem is tud róla, hogy alvó embert nem illik felébreszteni.*




1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 19:13:45
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

*Fáradt már, a második mozgalmas napja volt ez rövid idő (két nap) alatt, és ehhez már végképp nincs hozzászokva. Reggel egy gyors hajókázás (alig fél napot tett ki a kaland, szóval tényleg gyorsnak mondható, az más kérdés, hogy ehhez némi futás, és azonnali indulás is hozzájárult), megszerzett egy tekercset, amiről kiderült, hogy nagyjából semmi haszna nem lesz belőle. Aztán egy nem túl hosszú, de annál érdekesebb beszélgetés az öreggel... Igazából ha nem aggódott volna annyira amiatt, hogy a mágus szagot fog, akkor még szívesen beszélgetett volna vele, kicsit mélyebben belemenni a részletekbe, és ilyenek, de hát... Vannak fontosabb dolgok is a világon, mint egy baráti beszélgetés, még akkor is, ha sokban hasonlított az érdeklődési körük. Ami kiderült (legalábbis Lorew így feltételezte), hogy a férfi nem rajong az entitásokért, és talán még ellenezte is volna a szerzetes tervét. Persze nem lehet tudni, wegtoreni, tehát fittyet hány a szabályokra... illetve más szabályaira, a sajátjaira nem. A különbség csak annyi, hogy nem a főpaphoz futna árulkodni, hanem saját kezével állítaná meg Lorewet, ezt pedig nem kockáztathatja még néhány részletért. Így a legjobb, mindenki boldog, a pap beszélgethetett valakivel olyasmiről, amit szeret, a szerzetesnek megvan minden információja, hogy hogyan találja meg az istennőt, és talán sikerül újra átsegítenie erre a világra... Miért kellett volna ezt a felhőtlen, és mindent átható boldogságot elrontani? Esetleg a jövőben még beszélgethetnek, ha Lorew más démonokat is át szeretne ereszteni, vagy megtudni róluk dolgokat, esetleg kapcsolatba lépni
velük.
Fáradtan lép be a hátsó ajtón, majd sétál oda a sarokhoz, ahol ideje nagyját szokta tölteni, főleg alvással, ünnepnapokon elmélkedéssel. Odaérve szinte rögtön leereszkedik ülőhelyzetbe, közben a háta végigsúrolja a falat, de már ez sem érdekli. Akármennyire is elfáradt, a mai nap győzelemmel ért véget. Végre annyi sok várakozás után most elért valamit. Talán tényleg lenne valami abban, amit Eralil (ama nagy mágus) mondott arról, hogy néha muszáj tenni valamit? Illetve ennél sokkal értelmetlenebb dolgokat mondott, de ha bizonyos szavakat kihagyunk belőle, a maradékot pedig összekeverjük, akkor akár az előbbihez hasonló értelmes mondatok is születhetnek belőle. Kényelmesen elhelyezkedik a fal tövében, majd pedig a szerzetesi csuklyáját is a fejébe húzza, ahogy minden alvás előtt. Régen azt hitte, ettől majd nem jönnek rá, ki az, aki egész nap csak alszik, most meg már szokásává vált. Sőt, szinte most már erről ismerik fel. Miután minden készen áll, összegubózódik, majd oldalra dönti a fejét, és a következő pillanatban már hortyog is.*


1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-09-01 11:08:56
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A Fogadás//

*A szélesedő úton a szellő szemből támad rá, hogy hosszúra nőtt rózsaszínben tetszelgő haját olykor magasba kapja, játszadozzon vele a levegőben, majd pillanatokra, de visszaengedje a hátára. Ilyenkor ha nem is tovább, mint néhány másodpercre, de lehunyja a szemét, hogy kiélvezze. Pontosabban, nem is csak egyszerűen kiélvezi ezt, hanem olvas belőle. A levegő számára sokat elárul, meg mondja mit kell tennie, vagy csak éppen annyit, hogy merre folytassa az útját. Ezúttal az utóbbira került a sor. Addig megy, amíg a szél szemből érkezik, s csak akkor áll meg, amikor valami az útjába kerül, ami felfogja előle. Szemhéjait felnyitva, tiszta kék lélektükrei a már messziről is látható, igen impozáns épületre veti. Szinte biztos volt benne, hogy elérkezik a nap, amikor ide kell jönnie, ám nem számított rá, hogy ez ilyen hamar be fog következni. Nem is igazán érti mivel érdemelte ezt ki máris, de egészen biztos benne, hogy ha a bejárathoz ér, meg fogja tudni. Vagy, ha beteszi bakancsát.
Menetközben Hu szavai járnak a fejében, amikor valami a templomban lakó halandót szidalmazott. Talán találkozni fog ezzel a rendetlenkedő férfivel, aki a magát Lorewnek nevező Hu szerint kapcsolatban áll a szellemekkel. Ezt nehezen tudná elhinni, de ha már itt van, hátha meg tudna róla győződni saját maga által.
Az épület elé érve, a tárt ajtókon keresztül kiáramló hűs levegő biztosítja Viben azt a képzetet, hogy ez a célja a mai útjának. Azt pontosan még nem tudhatja, mit kell tennie, a Szellemek azonban biztosan megmutatják számára előbb vagy utóbb. Hiszen legutóbb a fesztiválon is jó helyre vezették.
A szikrázó napsütésből a félhomályba való betérte némi átmeneti látászavart okoz számára. Vár egy kicsit, egy helyben áll, s türelmesen vár, amíg pupillái kitágulnak annyira, hogy hozzászokhasson ehhez a holmi sötétséghez, melyben utat csak néhány gyertya és az ablakon beszűrődő lágy fény mutat.
Puhán lépdel a padok mellett, s megáll a legelső szobornál mi útjába kerül. Egy ideig kíváncsian jártatja rajta tekintetét, fejét ilyenkor jobbra is balra is forgatja, majd apró tenyerével megindul, hogy végigsimíthasson a kőszobor lábán, hiszen éppen csak odáig ér fel, majd a fejét a magasba emelve, íriszei a szobor arcát vizslatják. Látott már ilyen emberformálta kőalakokat sok helyen, s mindig ugyanaz a gondolat villant végig zavaros elméjén.*
~Ha bálványt kívántak állítani ezeknek a halandóknak, miért olyan anyagból tették, ami leborulva széttörik?~
*Enyhén összevonja a szemöldökét, majd visszahúzza teste mellé a karjait és megfordul a tengelye körül, hogy szétnézhessen. Van itt több szobor is, ám őt ez nem érdekli már, pusztán annyira, hogy az egyik árnyékot vető háta mögött meghúzhassa magát, így észrevétlen megfigyelheti kik járnak erre, s mit tesznek.*


A hozzászólás írója (Viera Nyderiw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 11:15:56


1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:16:31
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Legendán túl//

*Az egészen véletlenül elhullajtott szó is igencsak komoly reakciót vált ki az öregből, ez pedig a végső "győzelem" jele, vagyis azé, hogy a wegtoreni pap most már boldogan elmond bármit. Tény, hogy kicsit soká tartott, amíg belejött, de most már végre megállíthatatlanul dől belőle a szó. Kicsit talán későn történt mindez meg, mivel mostanra a legfontosabb dolgot már megtudta: a démon kapcsolatba léphet vele, amikor csak akar. Habár talán még nem tette elég világossá, hogy mennyire nyitott az elméje ebből a szempontból. Talán ezt is kéne tennie azonnal. Persze nem rohanhat el csak úgy, de amint az öreget letudta, első dolga lesz.*
- Hát hiába, egyeseknek kicsi is elég a boldogsághoz *jegyzi meg, persze nem rosszallóan, vagy gunyorosan, éppen azért, mert többnyire képes átérezni a dolgot, neki is talán elég lenne egy entitás egyetlen szava, hogy az élete teljessé váljon. Ennek ellenére sem hagyja még, hogy a képzelete magával ragadja, egyelőre a beszélgetésen kell túlesni, aztán övé az egész nap.*
- A tanonc beszámolójából nekem nagyon így tűnt *persze tény, hogy jelenleg alattuk nem nyílik szét a föld, vagy ilyenek, de ez nem jelenti azt, hogy a démon olyan messze lenne. Talán most is szemmel tartja őket. Talán hallja Lorew minden gondolatát a pengének hála. Jóleső bizsergés árasztja el a testét erre a gondolatra, hát még mikor felfogja, mit is mondott az öreg: talán a démon várja, hogy átszólítsák. Talán áthívhatja erre a világra, és még ha csak rövid időre is, de átadhatja neki a tőrt, és talán további utasításokat is kaphat... nem, nem szabad ennyire előrerohannia, még azt sem, tudja, hogy egyáltalán képes-e kapcsolatba lépni a démonnal a penge segítségével, vagy ilyenek. Csak... szépen... sorjában.*
- Hát igen, ezért is szeretem azt a helyet. Mindig előkerül onnan valami *jegyzi meg, mintha legalábbis évek óta lenne a gnóm vásárlója. Közben idén járt ott először, különben feltűnt volna neki a változás (mert hát a gnóm tavaly még enyhe beszédhibákkal küzdött, most meg...). Sebaj, a golyóbist már csak azért sem adja oda, nehogy kiderüljön, hogy véletlenül az öreg tudja használni. Senki nem használhatja Lorew golyóját Lorewen kívül! És lévén a névre pedig nem derül fény, illetve csak részben, hát már tényleg nincs miért maradnia. Talán akkor a korábbi két tervet vegyíthetné, egy nagyobb terv keretei közt. Mindenképpen meg kéne majd keresse a helyet, ahol a démon földi maradványai nyugszanak, akkor pedig már megtudhatja a nevét, és át is szólíthatja. Nem lesz pusztán álmokra és látomásokra korlátozva. Már ha vannak ilyenek...*
- Én is *bólint, majd... az utolsó szavakra enyhén még megakadnak a lépései, de nincs miért megrökönyödjön. Pontosan tudja, hogy amire készül, az rossz, és veszélyes. Vagy legalábbis a köz szemében. Tisztában van vele, hogy az életébe is kerülhet a dolog, talán a démon végezni fog vele, ha áthívja erre a világra, de számára ez nem kockázat igazán, sokkal inkább lehetőség. Egy esély, hogy végre valami nagy dolgot vigyen véghez, hogy végre hasznára legyen felsőbbrendű lénynek, ha csak egy rövid időre is.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3324-3343