//A könyv//
*Nem szándékosan, de rossz szokásához híven hirtelen és hadarva mondja ki mindazt, ami csak eszébe jut. Bár Zeekx végig meglehetősen pozitív és jó kedélyű volt, úgy néz ki, most mégis tud még némi izgalom ráragadni Thomekról, aki minden kétséget kizáróan úgy mozgatja hirtelen agytekervényeit, mint eddig még soha. Persze nem felejti el, hogy ki vezette rá a jó megoldásra, ezért heves bólogatásokkal fejezi ki közben háláját, igaz, még egyelőre a könyv nincs a kezében. Ahogy Zeekx kimondja az ibolya szót, azonnal keresni kezd a megannyi tarka könyv között, félretéve a pirosat, a sárgát, a fehéret, feketét, szürkét bíbort, mígnem a középső részen, a sok többi között nem akad egy igen apró, szinte elrejtett kis ibolyaszín kötet.*
- Ott van! *Suttogja remegő szájszéllel, s mintha valami törékeny kis holmi lenne, óvatos mozdulatokkal, szinte áhítattal fogja azt a kezébe. Közelebb áll Zeekxhez, hogy ő is láthassa miről szól. A könyv borítója egyszerű, nincs rajta semmi, csupán, apró gyöngybetűkkel egyetlen felirat.*
- Barátaid közt vagy a legjobb helyen... *Olvassa fel félhangosan, majd félmosollyal ajkán felpillant, s ismét hálásan néz Zeekxre.*
- Ez nem igazi könyv... látod? *Mutatja a gerincét, ahol látszik a friss ragasztás. Ha a könyvtárostól kérdezték volna, nem tudott volna segíteni, ahogyan más sem, csak az önzetlenség, egyedül az. Kinyitja.*
- "Gratulálok! A könyv birtokában, a holnapi vizsga alól mentesítést szereztél!" Azta! *Kap a szívéhez.*
- De hát... *Legszívesebben felkapná Zeekxet, az már most látszik.*
- Nélküled nem ment volna... *Sóhajt fel.*