Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-20 16:41:05
Üzenet elküldve: 2022-01-20 16:41:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt – szökésben//
*Valami nagyon nem stimmel. Furcsa neki, hogy ennyire tudomást sem vesznek róla. Nem keresik, nem kergetik, nem rohannak utána fegyverekkel, pedig ennyi idő alatt már rá kellett jönniük, hogy megszökött. Vajon mégsem keresik őt? Nem akarják, hogy tovább vezekeljen bűneiért, amiket csak azért követett el, mert életben akart maradni?
Felnéz a templom tetejére. Néhány pillanatig úgy ácsorog, majd nagyot sóhajt, és elindul befelé. Ha más nem is, Eeyr majd kegyes lesz hozzá. Hová máshova is tévedjen egy elveszett lélek, mint a templomba, nemde?
Belép hát az ajtón, majd ismét felsóhajt, de ezúttal jólesően, mert itt benn legalább a szél nem fúj, és annyira hideg sincs, mint odakinn. Gyengén az oltárhoz lépked, lerogy előtte.*
- Kérlek, mutass nekem utat! Mondd, mi tévőnek kéne lennem? Kit keressek, hová menjek? Annyira elveszettnek érzem magam...
*Beszél Eeyrhez. Szentül hisz benne, hogy meg is hallgatja. Más lehetősége nem maradt, mint az istenek segítségét kérni és bízni a csodában. Várni, azt a bizonyos csodát, melynek elérkezéséig el is szenderül ott gubbasztva a templom kövén. Nem is tudja, hogy mennyire fáradt, mennyire nyúzott szegény. Talán itt egy kicsit megpihenhet. Talán nem hiszik halottnak a földön fekve, és nem egy koporsóban ébred majd fel a saját temetésén.*
*Valami nagyon nem stimmel. Furcsa neki, hogy ennyire tudomást sem vesznek róla. Nem keresik, nem kergetik, nem rohannak utána fegyverekkel, pedig ennyi idő alatt már rá kellett jönniük, hogy megszökött. Vajon mégsem keresik őt? Nem akarják, hogy tovább vezekeljen bűneiért, amiket csak azért követett el, mert életben akart maradni?
Felnéz a templom tetejére. Néhány pillanatig úgy ácsorog, majd nagyot sóhajt, és elindul befelé. Ha más nem is, Eeyr majd kegyes lesz hozzá. Hová máshova is tévedjen egy elveszett lélek, mint a templomba, nemde?
Belép hát az ajtón, majd ismét felsóhajt, de ezúttal jólesően, mert itt benn legalább a szél nem fúj, és annyira hideg sincs, mint odakinn. Gyengén az oltárhoz lépked, lerogy előtte.*
- Kérlek, mutass nekem utat! Mondd, mi tévőnek kéne lennem? Kit keressek, hová menjek? Annyira elveszettnek érzem magam...
*Beszél Eeyrhez. Szentül hisz benne, hogy meg is hallgatja. Más lehetősége nem maradt, mint az istenek segítségét kérni és bízni a csodában. Várni, azt a bizonyos csodát, melynek elérkezéséig el is szenderül ott gubbasztva a templom kövén. Nem is tudja, hogy mennyire fáradt, mennyire nyúzott szegény. Talán itt egy kicsit megpihenhet. Talán nem hiszik halottnak a földön fekve, és nem egy koporsóban ébred majd fel a saját temetésén.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-12 19:36:53
Üzenet elküldve: 2022-01-12 19:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tanakodó délutánok//
~ Na lássuk, mennyire van Garsinnak igaza. ~ *Magában már próbára teszi újonnan szerzett barátja iránti ötletét és saját türelmét, mikor végre úgy dönt, hogy megnézi magának a templomot belülről is, vagyis inkább annak könyvtári részét. Hogy saját magának bármi hasznosát fog e ott találni, abban kételkedik igazán, de ha más nem is, ezzel a kellemes délutáni foglalkozással legalább eltölti bő idejét, tehát így is úgy is nyer valamit ezzel, nemde?
Fejre húzott csuklyával tolja el magától az építmény faajtaját, hogy aztán szerény léptekkel kezdjen el vándorolni a számára ismeretlen, és a félhomály miatt elsőre fenyegetőnek kinéző helyiségben. Egy darabig szerpentint játszik az oszlopok körül, próbálva megszokni a látási körülményeket, de igyekszik távol tartani magát a kőoltártól; nincs ízlésére, hogy le van fedve. De nem csak túrázgatás miatt jött, és ha már valóban nincs ennél jobb látványosság, akkor ugrana is tovább.
Egy pár másodperc erejéig a két csukott ajtó között forgatja fejét és sűrítgeti szemöldökét, majd találomra kiválasztja a baloldalit, aminek nyitása után, továbbra sem bizakodó tekintettel, elinduljon a lépcsősoron, hogy utána a hozzá hasonló finnyás uraságoknak elsőre egyhamar pánikot kelthető pincehelyiségben találja magát. Tekintetével végig futva az ősréginek látszó könyvtár bejáratától látható polcait, kellemes csalódással állapítja meg, hogy valóban nem szerény mennyiségű tudást gyűjtöttek össze maguknak. Egy rövid tekintetváltás és engedélykérés a pappal elérhetővé teszi számára, hogy az első két polc között elindulva elkezdjen kutakodni a számára megfelelő kötetek után. Lehet, hogy sokáig itt lesz.*
~ Na lássuk, mennyire van Garsinnak igaza. ~ *Magában már próbára teszi újonnan szerzett barátja iránti ötletét és saját türelmét, mikor végre úgy dönt, hogy megnézi magának a templomot belülről is, vagyis inkább annak könyvtári részét. Hogy saját magának bármi hasznosát fog e ott találni, abban kételkedik igazán, de ha más nem is, ezzel a kellemes délutáni foglalkozással legalább eltölti bő idejét, tehát így is úgy is nyer valamit ezzel, nemde?
Fejre húzott csuklyával tolja el magától az építmény faajtaját, hogy aztán szerény léptekkel kezdjen el vándorolni a számára ismeretlen, és a félhomály miatt elsőre fenyegetőnek kinéző helyiségben. Egy darabig szerpentint játszik az oszlopok körül, próbálva megszokni a látási körülményeket, de igyekszik távol tartani magát a kőoltártól; nincs ízlésére, hogy le van fedve. De nem csak túrázgatás miatt jött, és ha már valóban nincs ennél jobb látványosság, akkor ugrana is tovább.
Egy pár másodperc erejéig a két csukott ajtó között forgatja fejét és sűrítgeti szemöldökét, majd találomra kiválasztja a baloldalit, aminek nyitása után, továbbra sem bizakodó tekintettel, elinduljon a lépcsősoron, hogy utána a hozzá hasonló finnyás uraságoknak elsőre egyhamar pánikot kelthető pincehelyiségben találja magát. Tekintetével végig futva az ősréginek látszó könyvtár bejáratától látható polcait, kellemes csalódással állapítja meg, hogy valóban nem szerény mennyiségű tudást gyűjtöttek össze maguknak. Egy rövid tekintetváltás és engedélykérés a pappal elérhetővé teszi számára, hogy az első két polc között elindulva elkezdjen kutakodni a számára megfelelő kötetek után. Lehet, hogy sokáig itt lesz.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-08 20:29:47
Üzenet elküldve: 2022-01-08 20:29:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*A nehéz faajtó tárva várja hívő leányát. Tiuskha szinte érzi, ahogy az istennő szólongatja egy újabb látogatásra. Noha még nem volt szerencséje az isteni jelenést saját szemével látni, a hite akkor is töretlen. Halovány mosoly tündököl fel az arcán, mikor átlépi az apró küszöböt. Szinte érzi, ahogy Eeyr ölelő karjaiba sétál. Alig jut el a tudatáig, hogy esetleg mások is lehetnek a templomban. A csuhások jelenléte sem zökkenti ki, hogy léptei egyenesen az oltár elé vezessék. Csupán csak csuklyáját húzza jobban az arcába. Vékony, fekete alakja már nem olyan ismeretlen látvány, így a papok nem foglalkoznak különösebben vele. Az elején, az első pár templomi látogatásnál próbáltak szóba elegyedni a lánnyal, de legtöbbször a próbálkozás kudarcba fulladt. Tiuskha rendületlenül csak az oltárt fürkészte, ahogyan most is, s szavait is annak intézte, ha éppen hajlandó volt megszólalni.
Most a csendbe burkolódzik. Csupán csak gondolataiban szólongatja az istennőt. Csendes magányában igyekszik felhívni magára a figyelmet.
A fekete alak pár percig némán áll pár lépésnyire az oltártól, végül az egyik padra ülve hunyja le a szemeit, hogy átadhassa magát az egyetlen olyan hely hangulatának, ahol szívesen van a városban.
~Ne haragudj istennő, hogy ennyit késlekedtem.~
Sóhajt fel bűnbánóan, s kezeit is összeteszi, az ujjait összekulcsolva. Mintha ez biztosítaná, hogy ki nem mondott szavai eljutnak Eeyrhez.
~Igyekeztem a szegényeknek segítséget nyújtani. Most pedig ismét itt vagyok, hogy utat mutass nekem.~
Ajkain halovány mosoly játszadozik, szinte áhítattal várja, hogy végre Eeyr megszólítsa. De csak a néma csend jön válaszul. De kedvét ez nem szegi. Tudja jól, hogy ha itt az idő, akkor az istennő újból utat fog mutatni a számára. Ha türelmes, s életét a tanok szerint éli, akkor biztos benne, hogy előbb vagy utóbb ennek gyümölcse is édesre fog érni.*
*A nehéz faajtó tárva várja hívő leányát. Tiuskha szinte érzi, ahogy az istennő szólongatja egy újabb látogatásra. Noha még nem volt szerencséje az isteni jelenést saját szemével látni, a hite akkor is töretlen. Halovány mosoly tündököl fel az arcán, mikor átlépi az apró küszöböt. Szinte érzi, ahogy Eeyr ölelő karjaiba sétál. Alig jut el a tudatáig, hogy esetleg mások is lehetnek a templomban. A csuhások jelenléte sem zökkenti ki, hogy léptei egyenesen az oltár elé vezessék. Csupán csak csuklyáját húzza jobban az arcába. Vékony, fekete alakja már nem olyan ismeretlen látvány, így a papok nem foglalkoznak különösebben vele. Az elején, az első pár templomi látogatásnál próbáltak szóba elegyedni a lánnyal, de legtöbbször a próbálkozás kudarcba fulladt. Tiuskha rendületlenül csak az oltárt fürkészte, ahogyan most is, s szavait is annak intézte, ha éppen hajlandó volt megszólalni.
Most a csendbe burkolódzik. Csupán csak gondolataiban szólongatja az istennőt. Csendes magányában igyekszik felhívni magára a figyelmet.
A fekete alak pár percig némán áll pár lépésnyire az oltártól, végül az egyik padra ülve hunyja le a szemeit, hogy átadhassa magát az egyetlen olyan hely hangulatának, ahol szívesen van a városban.
~Ne haragudj istennő, hogy ennyit késlekedtem.~
Sóhajt fel bűnbánóan, s kezeit is összeteszi, az ujjait összekulcsolva. Mintha ez biztosítaná, hogy ki nem mondott szavai eljutnak Eeyrhez.
~Igyekeztem a szegényeknek segítséget nyújtani. Most pedig ismét itt vagyok, hogy utat mutass nekem.~
Ajkain halovány mosoly játszadozik, szinte áhítattal várja, hogy végre Eeyr megszólítsa. De csak a néma csend jön válaszul. De kedvét ez nem szegi. Tudja jól, hogy ha itt az idő, akkor az istennő újból utat fog mutatni a számára. Ha türelmes, s életét a tanok szerint éli, akkor biztos benne, hogy előbb vagy utóbb ennek gyümölcse is édesre fog érni.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-07 17:03:39
Üzenet elküldve: 2022-01-07 17:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyrhez//
//Pihenő//
*A hosszú út meghozza a gyümölcsét, Valuryen megmászva a lépcsőket átlépi a templom vaskos ajtaját. Szinte érzi ahogy belép, hogy eltölti az a bizonyos belső nyugalom, ami egyébként is gyakran jellemző rá, de most így itt ezen a szent helyen még inkább. Nem is igen szól, némán hajt fejet a papoknak, vagy bárkinek aki arra téved, s igyekszik egy csendesebb helyet találni, ahol meditálhat, feltöltődhet szellemileg és közelebb kerülhet az úrnőhöz. Hisz végső soron éppen ezért jött ide. ~Rég találkoztunk úrnőm...~*
//Pihenő//
*A hosszú út meghozza a gyümölcsét, Valuryen megmászva a lépcsőket átlépi a templom vaskos ajtaját. Szinte érzi ahogy belép, hogy eltölti az a bizonyos belső nyugalom, ami egyébként is gyakran jellemző rá, de most így itt ezen a szent helyen még inkább. Nem is igen szól, némán hajt fejet a papoknak, vagy bárkinek aki arra téved, s igyekszik egy csendesebb helyet találni, ahol meditálhat, feltöltődhet szellemileg és közelebb kerülhet az úrnőhöz. Hisz végső soron éppen ezért jött ide. ~Rég találkoztunk úrnőm...~*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-04 13:21:05
Üzenet elküldve: 2022-01-04 13:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér Fény//
*Kimért léptekkel halad végig a padsorok között, hogy most először, az oltár elé boruljon. Régi kísérője, a Torony lila köpenye sustorogva követi. Jó szolgálatot tett, ám fehérre kell cserélnie.
Lassan, nehézkesen térdepel le, hogy homlokát a templom hideg kövéhez érinthesse. A legkevésbé sem nehéz rávennie magát a dologra.*
~Úrnőm, bocsásd meg késtem. Eleddig balga mód tévúton jártam. Fürdőztess meg Fényedben, adj nekem is a kegyedből, hogy szolgálhassam ügyed és kiűzhessem az árnyakat világodból.~
*Néhány pillanatig nem moccan, csak eztán kászálódik fel, hogy immáron felegyenesedve szemlélje meg az oltárt. Benne jár a korban, ezt sosem vitatná. De míg egyenes derékkal csinálja ezt, s míg a keze képes kardot markolni, elméje képes varázslatot idézni, szolgálni képes. Van, mit bepótolnia, annyi szent. Ugyanakkor nem vesztegeti az időt. Most, hogy esküt tett, vissza kell mennie a Toronyba. Nem járja, hogy Abogr mestert csak úgy faképnél hagyja. A Torony kulcsait is vissza kell szolgáltatnia az öreg mesternek. Hosszú út áll előtte, ám ez nem ér véget a Toronynál.*
*Kimért léptekkel halad végig a padsorok között, hogy most először, az oltár elé boruljon. Régi kísérője, a Torony lila köpenye sustorogva követi. Jó szolgálatot tett, ám fehérre kell cserélnie.
Lassan, nehézkesen térdepel le, hogy homlokát a templom hideg kövéhez érinthesse. A legkevésbé sem nehéz rávennie magát a dologra.*
~Úrnőm, bocsásd meg késtem. Eleddig balga mód tévúton jártam. Fürdőztess meg Fényedben, adj nekem is a kegyedből, hogy szolgálhassam ügyed és kiűzhessem az árnyakat világodból.~
*Néhány pillanatig nem moccan, csak eztán kászálódik fel, hogy immáron felegyenesedve szemlélje meg az oltárt. Benne jár a korban, ezt sosem vitatná. De míg egyenes derékkal csinálja ezt, s míg a keze képes kardot markolni, elméje képes varázslatot idézni, szolgálni képes. Van, mit bepótolnia, annyi szent. Ugyanakkor nem vesztegeti az időt. Most, hogy esküt tett, vissza kell mennie a Toronyba. Nem járja, hogy Abogr mestert csak úgy faképnél hagyja. A Torony kulcsait is vissza kell szolgáltatnia az öreg mesternek. Hosszú út áll előtte, ám ez nem ér véget a Toronynál.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:32:21
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:32:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Azonnal a templom felé veszi az irányt.*
~Csak nem elmormolsz egy imát, hogy a baka ne jelentsen fel Bredocnál?~
*Kérdezi Perchipfell, mikor látja, hogy a lovag egyenest az épület felé tart.*
~Mert aztán Brox az ujjamra csapna érte.~
*Válaszolja magában, egy gyenge félmosollyal, és ha úgy lenne, azt is megértené. Most viszont más dolga van. A templomba érve érzi az oltár erejét. Ugyan ezt az erőt érezte mikor az erdőben mágiát használt. Ő még nem tudja, hogy ez történt bár sejti. Még nem volt olyan bátor, hogy ezt így megfogalmazza magában, és azért érkezett, hogy ezt kiderítse. Az öreg szerzetes fogadja a könyvtárba érve.*
-Szép napot adjon a Fény Úrnője fiam.
*Fogadja a félhomályban a hadnagyot, mire a másik biccent egyet.*
-Adjon Eeyr magának is.
*Mosolyodik el, és mielőtt megszólalhatna, az öreg bemutatja remek memóriáját.*
-Nos? Ott vannak még a hegyek, ahol a könyvben írták?
*Soreyl halkan nevet egyet.*
-Bizony. Senki nem tette őket arrébb.
*Azzal egy lassú sétába kezdenek ketten, a szerzetes készen rá, hogy segítsen megtalálni neki bármilyen könyvet.*
-Hát akkor mi hozott vissza a pergamenek közé egy ilyen harcost?
*Kérdezi meleg hangján az öreg, mire Soreyl röviden összegzi az ittlétének okát.*
-A hegyek felé menve, egy kis bajba kerültem, miközben próbáltam finoman helyre állítani az erdő rendjét. Egy warg zavarta az állatokat, és már falvakat fenyegetett. Ám a szükség órájában, ahogy a fenevad szemébe néztem, az Úrnő kezét éreztem magamon.
*Mondja kicsit zavartan, mire a szerzetes megáll a sétában.*
-Csakugyan?
*Kérdi érdeklődve.*
-Az ég felé nyúltam, és ő fényből megajándékozott hatalmából egy lándzsával.
*A szerzetes mélyet hümment, és tovább sétál.*
-Igazán érdekes.
*Próbálja tovább beszéltetni a lovagot, ám a mondandója végére ért, így összefoglalja miért is jött.*
-Szeretném megtudni mi ez, és hogyan köszönhetném meg a Hetedik bizalmát.
*Mély hangja, még halkan szólva is betölti a teret. Lassan tovább sétálnak, mire a szerzetes belekezd a magyarázatba.*
-Szerintem fegyveres barátom, te az Úrnő mágusainak egy varázslatát használtad, úgy, hogy nem is tudtál róla. Egyesek tanulják ezt a dolgot, de van akinek tehetsége van hozzá.
*Tart egy kisebb hatásszünetet, hogy a polcok felé fordulva levegye a polcról a Szakrális Mágia Alapfoka című könyvet, hogy a lovag kezébe nyomja.*
-Egyeseket pedig lehet, hogy maga az Úrnő választ ki. Nem lehet tudni, de a maga helyében fiam, elolvasnék ebből egy-két sort, hátha használ.
*Soreyl finoman meghajol, és megköszöni a dolgot. Még jelentenivalója van a parancsnoknál, így elköszön, és még visszatér, hogy átolvassa a könyvet.*
~Csak nem elmormolsz egy imát, hogy a baka ne jelentsen fel Bredocnál?~
*Kérdezi Perchipfell, mikor látja, hogy a lovag egyenest az épület felé tart.*
~Mert aztán Brox az ujjamra csapna érte.~
*Válaszolja magában, egy gyenge félmosollyal, és ha úgy lenne, azt is megértené. Most viszont más dolga van. A templomba érve érzi az oltár erejét. Ugyan ezt az erőt érezte mikor az erdőben mágiát használt. Ő még nem tudja, hogy ez történt bár sejti. Még nem volt olyan bátor, hogy ezt így megfogalmazza magában, és azért érkezett, hogy ezt kiderítse. Az öreg szerzetes fogadja a könyvtárba érve.*
-Szép napot adjon a Fény Úrnője fiam.
*Fogadja a félhomályban a hadnagyot, mire a másik biccent egyet.*
-Adjon Eeyr magának is.
*Mosolyodik el, és mielőtt megszólalhatna, az öreg bemutatja remek memóriáját.*
-Nos? Ott vannak még a hegyek, ahol a könyvben írták?
*Soreyl halkan nevet egyet.*
-Bizony. Senki nem tette őket arrébb.
*Azzal egy lassú sétába kezdenek ketten, a szerzetes készen rá, hogy segítsen megtalálni neki bármilyen könyvet.*
-Hát akkor mi hozott vissza a pergamenek közé egy ilyen harcost?
*Kérdezi meleg hangján az öreg, mire Soreyl röviden összegzi az ittlétének okát.*
-A hegyek felé menve, egy kis bajba kerültem, miközben próbáltam finoman helyre állítani az erdő rendjét. Egy warg zavarta az állatokat, és már falvakat fenyegetett. Ám a szükség órájában, ahogy a fenevad szemébe néztem, az Úrnő kezét éreztem magamon.
*Mondja kicsit zavartan, mire a szerzetes megáll a sétában.*
-Csakugyan?
*Kérdi érdeklődve.*
-Az ég felé nyúltam, és ő fényből megajándékozott hatalmából egy lándzsával.
*A szerzetes mélyet hümment, és tovább sétál.*
-Igazán érdekes.
*Próbálja tovább beszéltetni a lovagot, ám a mondandója végére ért, így összefoglalja miért is jött.*
-Szeretném megtudni mi ez, és hogyan köszönhetném meg a Hetedik bizalmát.
*Mély hangja, még halkan szólva is betölti a teret. Lassan tovább sétálnak, mire a szerzetes belekezd a magyarázatba.*
-Szerintem fegyveres barátom, te az Úrnő mágusainak egy varázslatát használtad, úgy, hogy nem is tudtál róla. Egyesek tanulják ezt a dolgot, de van akinek tehetsége van hozzá.
*Tart egy kisebb hatásszünetet, hogy a polcok felé fordulva levegye a polcról a Szakrális Mágia Alapfoka című könyvet, hogy a lovag kezébe nyomja.*
-Egyeseket pedig lehet, hogy maga az Úrnő választ ki. Nem lehet tudni, de a maga helyében fiam, elolvasnék ebből egy-két sort, hátha használ.
*Soreyl finoman meghajol, és megköszöni a dolgot. Még jelentenivalója van a parancsnoknál, így elköszön, és még visszatér, hogy átolvassa a könyvet.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:43:08
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:43:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kurta trió//
-Hát azt csak úgy kapják az emberek, ne engem kérdezz minek az a sok név, én se értem.
*Megvonja a vállait. Úgy látszik ebben talán egyet tudnak érteni valamelyest.*
-Gondolom hangzatos elf címek, mint hogy kinek a fia meg ilyesmi.
*Legalábbis erre tud gondolni amikor kimondhatatlan nevű hosszúfülűek bemutazkoznak neki. Aztán pedig jó öblösen kacagni kezd azon, amit a másik mond az állatokról. *
-Nofene, csak szorult beléd egy kis humorérzék.
*Bár talán nem is ilyen szándékkal mondta Sylvar azt amit. Ettől még Rava mókásnak tartja a dolgot.*
-Hat persze hogy nem! Hisz én különleges vagyok.
*Ismét nevetni kezd, mert ezt a mondatot olyan túlzott színpadiassággal adja elő, hogy igazából nem lehet komolyan venni. És nem is szánja komoly kijelentésnek. *
-Persze persze.
*Legyintget kezével az egy ital dolgára, majd lábait a piactér felé irányítja, vagy legalábbis a romvárosba, amerről jöttek. *
-Azt mondták a helybéliek, hogy erre kell átmenni, és van valami lovas fogadó, az erszényesebb ügyfeleknek. Pegazus azt hiszem.
*Ő maga különösen nem kedveli az ilyen helyeket, jobb szereti ha valami kicsit lepusztult, kicsit romos és kopottas. Na meg ahol nem egy vagyon egy korsó sör. De az ingyen ital a kedvence, úgyhogy nem zárkózik el a dologtól. Legalább megnézni magának. *
-Csak utánad.
*Kezével utat enged a druidának a romvárosb felé, s csak akkor előzi be ha esetleg nagyon fintorogna az indulástól. *
A hozzászólás írója (Hamvas Ravaynor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.06 09:45:42
-Hát azt csak úgy kapják az emberek, ne engem kérdezz minek az a sok név, én se értem.
*Megvonja a vállait. Úgy látszik ebben talán egyet tudnak érteni valamelyest.*
-Gondolom hangzatos elf címek, mint hogy kinek a fia meg ilyesmi.
*Legalábbis erre tud gondolni amikor kimondhatatlan nevű hosszúfülűek bemutazkoznak neki. Aztán pedig jó öblösen kacagni kezd azon, amit a másik mond az állatokról. *
-Nofene, csak szorult beléd egy kis humorérzék.
*Bár talán nem is ilyen szándékkal mondta Sylvar azt amit. Ettől még Rava mókásnak tartja a dolgot.*
-Hat persze hogy nem! Hisz én különleges vagyok.
*Ismét nevetni kezd, mert ezt a mondatot olyan túlzott színpadiassággal adja elő, hogy igazából nem lehet komolyan venni. És nem is szánja komoly kijelentésnek. *
-Persze persze.
*Legyintget kezével az egy ital dolgára, majd lábait a piactér felé irányítja, vagy legalábbis a romvárosba, amerről jöttek. *
-Azt mondták a helybéliek, hogy erre kell átmenni, és van valami lovas fogadó, az erszényesebb ügyfeleknek. Pegazus azt hiszem.
*Ő maga különösen nem kedveli az ilyen helyeket, jobb szereti ha valami kicsit lepusztult, kicsit romos és kopottas. Na meg ahol nem egy vagyon egy korsó sör. De az ingyen ital a kedvence, úgyhogy nem zárkózik el a dologtól. Legalább megnézni magának. *
-Csak utánad.
*Kezével utat enged a druidának a romvárosb felé, s csak akkor előzi be ha esetleg nagyon fintorogna az indulástól. *
A hozzászólás írója (Hamvas Ravaynor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.06 09:45:42
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-12-06 08:59:29
Üzenet elküldve: 2021-12-06 08:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kurta trió //
- Nincs szükségem több névre. Mégis minek kellene?
* ~ Lehet, hogy az elfek nagy részének hosszadalmas neve van, de ha tudná, hogy nekem is az van. Talán még valami nemesnek tekintene. Vagy éppen nem mutatná meg merre találom a fogadót. ~ *
- A majmok és az őzek nem egy területen élnek. * Nem próbál mélyen belemenni a dologba, úgy érzi teljes mértékbe szükségtelen lenne, sok probléma keletkezne csak a társalgásból. *
- Találkoztam sok tündérrel, de meg kell mondjam... * Egy nagyobb levegő és sóhaj keretébe lenézően folytatja. * - De ilyen.... különleges tündérrel még nem hozott össze a sors.
* Nem valami hosszú ismeretségnek örvendhet a páros. Az elf nem nagyon kedvel senkit, zárkózott, de igényes. Kutatásaiba van inkább belemerülve mint a társalgásba. A szükséges kommunikációját folytatja le most éppen ezzel az alakkal. Nem büszke rá, hogy pont egy ilyen tündérrel hozta össze a sors. De ha ez az istenek akarata? Ki ő, hogy vitába szálljon velük. *
- Pénz?
* Néz rá kérdően, de hamar javítja is a szavait a tündér, hogy ne okozzon az elkövetkezendő időszakba problémát, a szó járása. *
- Van elég. Ha jobb az ital és a kiszolgálás akkor inkább menjünk oda. De én csak egy italt ígértem neked.
* Nem lehetne ráförmedésnek nevezni, mivel a hangja nem igen változott. De egy szolid utalásnak talán. Már csak az a kérdés merül fel, hogy az új cimborája miképp gondolkodik a helyzetről. *
- Nincs szükségem több névre. Mégis minek kellene?
* ~ Lehet, hogy az elfek nagy részének hosszadalmas neve van, de ha tudná, hogy nekem is az van. Talán még valami nemesnek tekintene. Vagy éppen nem mutatná meg merre találom a fogadót. ~ *
- A majmok és az őzek nem egy területen élnek. * Nem próbál mélyen belemenni a dologba, úgy érzi teljes mértékbe szükségtelen lenne, sok probléma keletkezne csak a társalgásból. *
- Találkoztam sok tündérrel, de meg kell mondjam... * Egy nagyobb levegő és sóhaj keretébe lenézően folytatja. * - De ilyen.... különleges tündérrel még nem hozott össze a sors.
* Nem valami hosszú ismeretségnek örvendhet a páros. Az elf nem nagyon kedvel senkit, zárkózott, de igényes. Kutatásaiba van inkább belemerülve mint a társalgásba. A szükséges kommunikációját folytatja le most éppen ezzel az alakkal. Nem büszke rá, hogy pont egy ilyen tündérrel hozta össze a sors. De ha ez az istenek akarata? Ki ő, hogy vitába szálljon velük. *
- Pénz?
* Néz rá kérdően, de hamar javítja is a szavait a tündér, hogy ne okozzon az elkövetkezendő időszakba problémát, a szó járása. *
- Van elég. Ha jobb az ital és a kiszolgálás akkor inkább menjünk oda. De én csak egy italt ígértem neked.
* Nem lehetne ráförmedésnek nevezni, mivel a hangja nem igen változott. De egy szolid utalásnak talán. Már csak az a kérdés merül fel, hogy az új cimborája miképp gondolkodik a helyzetről. *
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:49:46
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:49:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kurta trió //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nofene, nem is olyan kacifántos ahhoz képest, hogy hosszúéletű vagy.
*Jegyzi meg csendesen a név hallatán, mert hát nem ritka az, hogy három-négy nevük is van az elfeknek, legalábbis azokkal, akikkel eddig találkozott így volt. Szerencsére nem ismeri Denjaart a férfi, úgyhogy nem kell másik nevet kitalálnia, a volt kapitány épp kapóra jön. Ezt is csak úgy hallotta a piacon, úgyhogy felőle akár egy kurafi is lehetne.*
-Fáj az igazság vagy mi? Ilyen önérzetes vagy? Mondjuk nem csodálom ha köztük nőttél fel, jó szar gyerekkorod lehetett a majmok és őzek között.
*Röhög fel hangosan a dolgon, mert szerinte ez roppant vicces. Beletelik jó pár másodpercbe, amíg visszafogja magát és elcsendesedik, amíg Sylvar betér a templomba templomoskodni.*
-Gondolom nem sok tündérrel találkoztál az állatok között, de hidd el, hogy mi is csak ugyanúgy beszélünk, mint bárki más.
*Vonja meg a vállait.*
-Kulkatarurból származom, az egy kisebb falu a szántóföldeken.
*Mutat ujjával kifelé a városból, mintha tudná is így fejből, hogy merre van. Amúgy sem származik onnan, csak néhány rossz emléke fűződik a helyhez, de olyan semlegesnek hangzik, hogy ezt mondja mindenkinek, aki kérdezi.*
--Sok pénzed van?
*Szegezi neki egyenesen a kérdést, de gyorsan hozzá is tesz, mielőtt valami másra kezdene gondolni a fiatal druida.*
-Már csak a kocsma miatt. Van itt mindjárt kettő is, az egyik jóval úriasabb, mint a másik. Melyikbe szeretnél menni?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nofene, nem is olyan kacifántos ahhoz képest, hogy hosszúéletű vagy.
*Jegyzi meg csendesen a név hallatán, mert hát nem ritka az, hogy három-négy nevük is van az elfeknek, legalábbis azokkal, akikkel eddig találkozott így volt. Szerencsére nem ismeri Denjaart a férfi, úgyhogy nem kell másik nevet kitalálnia, a volt kapitány épp kapóra jön. Ezt is csak úgy hallotta a piacon, úgyhogy felőle akár egy kurafi is lehetne.*
-Fáj az igazság vagy mi? Ilyen önérzetes vagy? Mondjuk nem csodálom ha köztük nőttél fel, jó szar gyerekkorod lehetett a majmok és őzek között.
*Röhög fel hangosan a dolgon, mert szerinte ez roppant vicces. Beletelik jó pár másodpercbe, amíg visszafogja magát és elcsendesedik, amíg Sylvar betér a templomba templomoskodni.*
-Gondolom nem sok tündérrel találkoztál az állatok között, de hidd el, hogy mi is csak ugyanúgy beszélünk, mint bárki más.
*Vonja meg a vállait.*
-Kulkatarurból származom, az egy kisebb falu a szántóföldeken.
*Mutat ujjával kifelé a városból, mintha tudná is így fejből, hogy merre van. Amúgy sem származik onnan, csak néhány rossz emléke fűződik a helyhez, de olyan semlegesnek hangzik, hogy ezt mondja mindenkinek, aki kérdezi.*
--Sok pénzed van?
*Szegezi neki egyenesen a kérdést, de gyorsan hozzá is tesz, mielőtt valami másra kezdene gondolni a fiatal druida.*
-Már csak a kocsma miatt. Van itt mindjárt kettő is, az egyik jóval úriasabb, mint a másik. Melyikbe szeretnél menni?
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:09:04
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:09:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kurta trió //
- Sylvar.
* Fogadja el a másik kezét. Nem szívesen, de az illem sajnos megköveteli. ~ Minek kell állandóan egymást fogdosni? Ez valami borzalmas szokás. Az állatok csak egymás melegedéséért teszik, de ezek nem. ~ Fortyog magába az elf. De nem tanusít nagyobb izgalmat az eddigiek terén. A templomhoz érve, szimplán csak betér a helységbe és tekintetével csak szimplán körülnéz. Eeyr oltárjához oda térve egy imát elmond. De közben nem feledkezik meg Tesyusról sem, akit csak elméjébe dicsér mellé. Néhány türelmes perc után már tovább is lép és társa felé fordul. *
- Egész életemet köztük éltem le. Nem nagyon érdekel ilyen szempontból a véleményed.
* Denjaar bárhogy is próbálja megsérteni az elfet, valahogy nem jut el az agyáig. Főleg egy olyan szent helyre betérve mint egy templom, nem fog ügyet csinálni a helyzetből. Mágiára akar intenzíven szakosodni, amihez bőven sok idő kell, hogy el sajátíthassa az elkövetkezendő időszakába. *
- Még mindig sokat beszélsz. Ahhoz képest, hogy egy kis tündér vagy. Honnan származol bőbeszédű barátom?
* A templom látványosságaiba bőven felül múlja az eddigi látott épületeket. Bámulatos építészeti csodaként dicséri elméjébe. Mindenképp végig akarná nézni, ha egyedül lenne. De ezt majd máskor is megteheti, ha már nincs mellette egy piszmogó tündérke. *
- Sylvar.
* Fogadja el a másik kezét. Nem szívesen, de az illem sajnos megköveteli. ~ Minek kell állandóan egymást fogdosni? Ez valami borzalmas szokás. Az állatok csak egymás melegedéséért teszik, de ezek nem. ~ Fortyog magába az elf. De nem tanusít nagyobb izgalmat az eddigiek terén. A templomhoz érve, szimplán csak betér a helységbe és tekintetével csak szimplán körülnéz. Eeyr oltárjához oda térve egy imát elmond. De közben nem feledkezik meg Tesyusról sem, akit csak elméjébe dicsér mellé. Néhány türelmes perc után már tovább is lép és társa felé fordul. *
- Egész életemet köztük éltem le. Nem nagyon érdekel ilyen szempontból a véleményed.
* Denjaar bárhogy is próbálja megsérteni az elfet, valahogy nem jut el az agyáig. Főleg egy olyan szent helyre betérve mint egy templom, nem fog ügyet csinálni a helyzetből. Mágiára akar intenzíven szakosodni, amihez bőven sok idő kell, hogy el sajátíthassa az elkövetkezendő időszakába. *
- Még mindig sokat beszélsz. Ahhoz képest, hogy egy kis tündér vagy. Honnan származol bőbeszédű barátom?
* A templom látványosságaiba bőven felül múlja az eddigi látott épületeket. Bámulatos építészeti csodaként dicséri elméjébe. Mindenképp végig akarná nézni, ha egyedül lenne. De ezt majd máskor is megteheti, ha már nincs mellette egy piszmogó tündérke. *
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-25 16:20:37
Üzenet elküldve: 2021-10-25 16:20:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Nimerilnek dolga van, ami nem más, mint, hogy elkészíteni azt a szert a gnómnak. Annyira ő sem ért növényekhez, mint kéne. Nem szégyen, ha nem tud valamit, az a szégyen, ha nem teszünk ellene. Pont ezen oknál fogva érkezik a templomba. Nem éppen szimpatizál ezekkel az új istenekkel, de a tudás itt van elrejtve. Van egy könyvtár meg egy csomó idős mester, akik tudása aranyat ér. Nem is áll meg az templomi részen, hanem rögtön a könyvtárba siet. Mivel az idő pénz, ezért nem áll le keresgélni, hanem már az elején segítséget kér.*
- Tiszteletem* Lép oda egy idős szerzeteshez.*
- Eeyr hozott kedvesem! Miben segíthetek?
- Nekem szükségem volna valamire, amiből hánytató szert tudnék csinálni.
- Hánytatószert? Még használnak ilyesmit?
- Nekem is furcsa a kérdés, de rendelésre lenne. Na meg jó, ha nem támaszkodunk csak azokra az italokra.
- Van igazság abban amit mond kis hölgy. Erre tessék jönni.* Azzal az öreg elvezeti a lány a könyvespolcok mélyére. Az egyik porlepte polc mellett elég sokáig időznek, mire egy öreg könyvet húz elő a szerzetes. Azt fellapozva keresgél a tárgymutatóban, miközben sokat hümmög. Nimeril meg csak áll mellette és pislog.*
- Nos gyermekem, szezonja már nincs, de még éppen találhat egy bizonyos gombát.* Elé is tolja a könyvet, amin ott áll az emlegetett gomba.*
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit, de azért vizsgáltassa meg egy szakértővel, ha gyűjtene ezekből a gombákból.
- Megfogadom a tanácsát ígérem.
- Minden jót lányom!
- Minden jót!* Köszön el Nimeril, majd tüzetesebben végig olvassa a leírást. Jól memorizálja az olvasottakat, hogy aztán tudással telve távozzon.*
* Nimerilnek dolga van, ami nem más, mint, hogy elkészíteni azt a szert a gnómnak. Annyira ő sem ért növényekhez, mint kéne. Nem szégyen, ha nem tud valamit, az a szégyen, ha nem teszünk ellene. Pont ezen oknál fogva érkezik a templomba. Nem éppen szimpatizál ezekkel az új istenekkel, de a tudás itt van elrejtve. Van egy könyvtár meg egy csomó idős mester, akik tudása aranyat ér. Nem is áll meg az templomi részen, hanem rögtön a könyvtárba siet. Mivel az idő pénz, ezért nem áll le keresgélni, hanem már az elején segítséget kér.*
- Tiszteletem* Lép oda egy idős szerzeteshez.*
- Eeyr hozott kedvesem! Miben segíthetek?
- Nekem szükségem volna valamire, amiből hánytató szert tudnék csinálni.
- Hánytatószert? Még használnak ilyesmit?
- Nekem is furcsa a kérdés, de rendelésre lenne. Na meg jó, ha nem támaszkodunk csak azokra az italokra.
- Van igazság abban amit mond kis hölgy. Erre tessék jönni.* Azzal az öreg elvezeti a lány a könyvespolcok mélyére. Az egyik porlepte polc mellett elég sokáig időznek, mire egy öreg könyvet húz elő a szerzetes. Azt fellapozva keresgél a tárgymutatóban, miközben sokat hümmög. Nimeril meg csak áll mellette és pislog.*
- Nos gyermekem, szezonja már nincs, de még éppen találhat egy bizonyos gombát.* Elé is tolja a könyvet, amin ott áll az emlegetett gomba.*
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit, de azért vizsgáltassa meg egy szakértővel, ha gyűjtene ezekből a gombákból.
- Megfogadom a tanácsát ígérem.
- Minden jót lányom!
- Minden jót!* Köszön el Nimeril, majd tüzetesebben végig olvassa a leírást. Jól memorizálja az olvasottakat, hogy aztán tudással telve távozzon.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-18 19:21:37
Üzenet elküldve: 2021-10-18 19:21:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*A Kovácsműhelyből kiérve röviden megáll, elgondolkozik, hogy mit tegyen, mielőtt visszatér a Kaszárnyába. Továbbra is nyitott szemmel és füllel sétál, hiszen mind a Piactér, mind a Polgárnegyed potenciálisan olyan helyek, ahol megismétlődhetne a tegnapi, és a láthatatlan mágussal való találkozást szíve szerint inkább a maga feltételei mellett ejtené meg újra.
Az utóbbin átsétálva jut hirtelen eszébe, hogy mit is felejtetett el vele tegnap az illúziós incidens, rövidesen ezután pedig belép a Templom bejáratán. Visszatérte óta járt már itt párszor, többnyire kutatás és tanulás céljából, és most sem hezitál a Könyvtár felé venni az irányt.
Sajnálatos módon a könyvek kölcsönzése terén meglehetősen szigorúak a templomszolgák, így tudja, hogy a tanulást vagy itt kénytelen elvégezni, vagy órákat kell szánnia rá, hogy kijegyzetelje az itt elérhető könyvekből a szükséges információkat. Most az előbbit jött csinálni, bár egy-két óránál többet nem akar a könyvespolcok között tölteni. Sokakkal ellentétben őt nem vonzza a dohos levegő és az, hogy amerre csak ellát, könyveket és tekercseket lát.
Habár tudja, hogy mit keres, és azt is, hogy hol keresse, mégis egy templomszolga segítségére van szüksége, hogy ezekhez hozzáférjen. Ha ez viszont megvan, onnantól kezdve egy darabig csak csöndben tanulmányozza a választott kötetet egy erre kialakított sarokban.*
Az utóbbin átsétálva jut hirtelen eszébe, hogy mit is felejtetett el vele tegnap az illúziós incidens, rövidesen ezután pedig belép a Templom bejáratán. Visszatérte óta járt már itt párszor, többnyire kutatás és tanulás céljából, és most sem hezitál a Könyvtár felé venni az irányt.
Sajnálatos módon a könyvek kölcsönzése terén meglehetősen szigorúak a templomszolgák, így tudja, hogy a tanulást vagy itt kénytelen elvégezni, vagy órákat kell szánnia rá, hogy kijegyzetelje az itt elérhető könyvekből a szükséges információkat. Most az előbbit jött csinálni, bár egy-két óránál többet nem akar a könyvespolcok között tölteni. Sokakkal ellentétben őt nem vonzza a dohos levegő és az, hogy amerre csak ellát, könyveket és tekercseket lát.
Habár tudja, hogy mit keres, és azt is, hogy hol keresse, mégis egy templomszolga segítségére van szüksége, hogy ezekhez hozzáférjen. Ha ez viszont megvan, onnantól kezdve egy darabig csak csöndben tanulmányozza a választott kötetet egy erre kialakított sarokban.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-14 16:48:06
Üzenet elküldve: 2021-10-14 16:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
// Könyvtár //
*Ezúttal nem isteneihez jött imádkozni a templomba. Egyenest a könyvtárba megy, és a gyér gyertya, és fáklyafényeknél egy szerzetest keres magának valamelyik sarokban.*
-Eeyr áldásával testvérem.
*Üdvözli a lovagot már messziről, mire az méltóságteljesen bólint az öreg, kopasz alaknak.*
-Szint úgy.
*Válaszolja mély hangján, és mivel a másik már várja, miben segítheti a tudásra szomjazót, a lovag egyből elmondja miért jött.*
-Mutatna nekem egy térképet uram? A legfrissebbet ha lehet.
*Azzal elindulnak a sorok között. Néma lépteik zaját semmi nem töri meg. Hamarost a lovagot leültetik egy asztalhoz, és elő raknak egy földrajzi könyvet, tele kézzel rajzolt térképekkel, és pontos mérésekkel. Mi. Merre. Hány nap lóval. A lovag megértően bólint, és vagy egy 10 percen át keresgél, és sajnos valóban tévedett. Nincs ilyen építmény megemlítve a könyvben a Kikötői Erdőség területein. A lovag felvont szemöldökkel keresi, hogy akkor merre lehet. A vadászházat végül megtalálja az Arthenior környéki szántóföldek közelében. A könyvet becsukja, és visszateszi a helyére. Fejet rázva korholja magát, mire megszólal a szerzetes aki eddig vezette a könyvtárban.*
-Csak nem odébb mentek a hegyek?
*Kérdi tréfásan, mire a lovag egy baráti mosollyal felel.*
-Nem. Csak tévedtem valamiben.
*Mondja mire egy igazán bölcs választ kap.*
-Csak az nem téved, aki nem gondolkozik.
*A lovag megértően biccent, és megindul mint akinek fontos dolga van, és van is. Hamarost vissza kell érnie az istállóba, és megnézni, hogy indulás készek-e. A nap már bukik, és hamarost kilovagol a kis csapat.*
// Könyvtár //
*Ezúttal nem isteneihez jött imádkozni a templomba. Egyenest a könyvtárba megy, és a gyér gyertya, és fáklyafényeknél egy szerzetest keres magának valamelyik sarokban.*
-Eeyr áldásával testvérem.
*Üdvözli a lovagot már messziről, mire az méltóságteljesen bólint az öreg, kopasz alaknak.*
-Szint úgy.
*Válaszolja mély hangján, és mivel a másik már várja, miben segítheti a tudásra szomjazót, a lovag egyből elmondja miért jött.*
-Mutatna nekem egy térképet uram? A legfrissebbet ha lehet.
*Azzal elindulnak a sorok között. Néma lépteik zaját semmi nem töri meg. Hamarost a lovagot leültetik egy asztalhoz, és elő raknak egy földrajzi könyvet, tele kézzel rajzolt térképekkel, és pontos mérésekkel. Mi. Merre. Hány nap lóval. A lovag megértően bólint, és vagy egy 10 percen át keresgél, és sajnos valóban tévedett. Nincs ilyen építmény megemlítve a könyvben a Kikötői Erdőség területein. A lovag felvont szemöldökkel keresi, hogy akkor merre lehet. A vadászházat végül megtalálja az Arthenior környéki szántóföldek közelében. A könyvet becsukja, és visszateszi a helyére. Fejet rázva korholja magát, mire megszólal a szerzetes aki eddig vezette a könyvtárban.*
-Csak nem odébb mentek a hegyek?
*Kérdi tréfásan, mire a lovag egy baráti mosollyal felel.*
-Nem. Csak tévedtem valamiben.
*Mondja mire egy igazán bölcs választ kap.*
-Csak az nem téved, aki nem gondolkozik.
*A lovag megértően biccent, és megindul mint akinek fontos dolga van, és van is. Hamarost vissza kell érnie az istállóba, és megnézni, hogy indulás készek-e. A nap már bukik, és hamarost kilovagol a kis csapat.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-06 17:48:50
Üzenet elküldve: 2021-10-06 17:48:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*A templomba érve, mintha már szokásosan mozogna. Elmegy egészen az oltárhoz, és imádkozik magában. Olykor körbepillant. A múltkorihoz hasonlatos arcok veszik körül. Bénák, öregek, árvák. Egyszóval azok akik a hitben keresnek menedéket. Egy pillanatra a lovag is elgondolkozik. Ő vajon hol keresne menedéket, ha úgy hozná a sors. Egyenesen a templomba jönne? Megkeresné néhány régi barátját? Esetleg Maydeleine karjaiba futna? A választ nem egészen tudja, és nem is ezzel foglalkozik. Újabb néma imát fogalmaz isteneihez, és hagyja hogy áthassa lelkét a hit varázsa. Nem időzik sokáig, mert aggasztja az idegen a Kaszárnyából Bredoc irodája előtt. Talán ma még visszanéz, ha akad rá ideje. Mostanában Kardja mellett elméjét is élesíteni akarja, és jó rég óta nem volt Arthenior könyvtárában egy kis olvasásra.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:30:35
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:30:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor végre lesz egy kis szünete, akkor gyorsan kiugrik a pult mögül és felakasztja a kötőjét a helyére. Addig beállítja a mosogatófiút a pultba, szigorúan meghagyva, hogy ne nyúljon semmihez csak, amihez muszáj. Majd elsétál. Most sem fest máshogy a templom, mint szokott, hatalmas és tiszteletet parancsoló építmény. Nem igazán fűlik a foga hozzá, de a városi könyvtár itt lelt otthonra Eeyr szentélye alatt, így muszáj neki idejönni, akárhányszor valami az eszébe ötlik. Halkan sétál keresztül a padok takarásában, szerencsére nem is igazán látszik ki mögülük, majd lesétál a lépcsőn a csuhásokkal teli könyvtár helyiségbe. Nem igazán csap zajt, de szinte az összes, aki a közelében ücsörög egy-egy pergamen felett észreveszi. Hátborzongató érzés fogja el, de csak somolyogva int nekik, mint, akinek vaj van a füle mögött. Pedig kivételesen ezúttal nincsen. Szépen elsétál a sorok között és húzza a létrát oda, ahonnan levenne tekercset. Pontosan tudja, hogy mit keres, már régi vágya, hogy valamit konyítson a mágiához is ne csak a főzetekhez. Nem mintha nem lenne még felfedezetlen rész az utóbbi területen, ám az sokkal kevésbé tűnik érdekesnek, mint például a repülés. Akkor biztosan magasabb lenne mindenkinél, ha az menne neki. Simán le tudna bárkit köpni. Elolvas néhány tekercset, de azokból csupán annyi derül ki, hogy az ilyenfajta mágia tanulásához messzebbre kell merészkednie, mint a város.*
-A ganéba… *Morogja az orra alá, amire bizony néhány megvető pillantás is érkezik. Majd a tekercseket visszateszi és indul a fogadóba, hogy elfoglalja a pult mögött a helyét. Közben azon gondolkodik, hogy mikor is kéne vagy hogyan útra kelnie, mert bizony a hely elég messze van a városon kívül.*
-A ganéba… *Morogja az orra alá, amire bizony néhány megvető pillantás is érkezik. Majd a tekercseket visszateszi és indul a fogadóba, hogy elfoglalja a pult mögött a helyét. Közben azon gondolkodik, hogy mikor is kéne vagy hogyan útra kelnie, mert bizony a hely elég messze van a városon kívül.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-28 11:01:21
Üzenet elküldve: 2021-09-28 11:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt a Kaszárnyába menne, még valamit meg kell tennie. Istenei előtt is meggyónni bűneit. Vélt, vagy valósat mindegy. Furcsa dolog ez számára. Mert talán ha első imája lesz ez. Belép a templomba. Illedelmesen biccent annak aki arra jár, aki meg rá is köszön, annak kedves mély hangján válaszol. Egészen az oltárig megy. Gyertyák, és néhány öregasszony töltik meg a teret. Egyesek magukban imádkoznak Eeyrhez, mások az orruk alatt motyogva. Soreyl füléhez, csak egy gyenge hang jut el egy közeli asszonytól. Öregebb lehet mint azt el tudnánk képzelni. Az ilyenekre mondják, hogy talán husszúéletűek dajkája volt, és kitanulta a trükköket. Nem tud minden szót kivenni a beszédéből, de a ráncos ajkak folyton mozognak. Valamit a fiáról beszélhet. Talán harcos. Az istenét kéri, hogy védje meg ameddig távol van otthonától. A lovag megnyugtatná, hogy Eeyr bizony vigyáz híveire. Hiszen ők is kijutottak. Mind. Épségben.*
~Még akkor is, ha megkérdőjelezted egyáltalán a létezését.~
*Vág közbe Perchi. Igaza is van. A lovag a bányák mélyén, tényleg elkezdett kételkedni benne, hogy ilyenek megeshetnek úgy hogy istenek vigyáznak rájuk. Ez is fent van a meggyónási listán. Néma imába kezd a lovag. Nem zavarja meg senki. Magába sem mond semmit. Nem szól urához. Egyikhez sem. Csak csukott szemmel magába olvasztja a hely szentségét. A hit ajándék. Egyeseknek átok. Mindenesetre a lovag érez valami különlegeset a folyamat alatt.*
~Még akkor is, ha megkérdőjelezted egyáltalán a létezését.~
*Vág közbe Perchi. Igaza is van. A lovag a bányák mélyén, tényleg elkezdett kételkedni benne, hogy ilyenek megeshetnek úgy hogy istenek vigyáznak rájuk. Ez is fent van a meggyónási listán. Néma imába kezd a lovag. Nem zavarja meg senki. Magába sem mond semmit. Nem szól urához. Egyikhez sem. Csak csukott szemmel magába olvasztja a hely szentségét. A hit ajándék. Egyeseknek átok. Mindenesetre a lovag érez valami különlegeset a folyamat alatt.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:00
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*El kell ismételnie magában a nő szavait, mert ami elsőre bevillan, az túl hihetetlen. De tudatosan átrágva is oda jut, hogy Eeyr ül vele szemben. Amennyire hihetetlen annyira normálisnak tűnik ebben a nyugalomban, hogy szemtől szemben beszélget vele. Mikor megszólítják, mindennapi természetességgel fordul meg és válaszol.*
- Ugyan mi baj lehetne? *kérdi olyan őszinte mosollyal, mintha éppen ma szerzett volna egy üveg értékes bort vagy ritkafajta mézet. Míg a templomszolgára néz, érzi a kellemes kézmeleget. Eszébe sem jut, hogy az Úrnő talán már nincs jelen. Mikor visszafordul sem gondolja, mert újra hallja édes hangját és tekintetével azonnal keresi. Keresi, de a nő helyett már napsugarat lát, aminek fénye ugyanaz az arany, mint Eeyr csodás hajkoronája. Melege ugyanaz a simogató érintés, amit Ririon megtapasztalt, és éppen odasüt az imapadra. Tudja, hogy Eeyr nem ment el, most is ott van vele, viszont néhány perc elteltével a kérdések újra záporozni kezdenek gondolataiban. Miért pont neki? Miért most? Mivel érdemelte ki, vagy mi a feladata? Azonban a kétségek tengerében eszébe jut Eeyr utolsó intelme, pont ami az ilyenfajta kérdéseket illette. Vesz egy mély levegőt, amivel véget vet az összes zavaró gondolatnak. ~ Azért jött, hogy segítsen rajtam. Amilyen csodálatos volt az egész, olyan faék egyszerű, csak én bonyolítom túl. ~ Magyarázza önmagának. Addig ül még ott, hogy a nap is fordul és már nem süt az imapadra. Ha a templomszolga nem szólott azóta, úgy az elfet csak most éri a felismerés, hogy vagy negyed órája figyelmen kívül hagyta. Vödröt és felmosót látott a kezében. Későre jár már?*
- Bocsánat, mennem kellene? *kérdi, mert talán jelenlétével akadályozza a takarítást és a teplomszolga esti rutinját.*
*El kell ismételnie magában a nő szavait, mert ami elsőre bevillan, az túl hihetetlen. De tudatosan átrágva is oda jut, hogy Eeyr ül vele szemben. Amennyire hihetetlen annyira normálisnak tűnik ebben a nyugalomban, hogy szemtől szemben beszélget vele. Mikor megszólítják, mindennapi természetességgel fordul meg és válaszol.*
- Ugyan mi baj lehetne? *kérdi olyan őszinte mosollyal, mintha éppen ma szerzett volna egy üveg értékes bort vagy ritkafajta mézet. Míg a templomszolgára néz, érzi a kellemes kézmeleget. Eszébe sem jut, hogy az Úrnő talán már nincs jelen. Mikor visszafordul sem gondolja, mert újra hallja édes hangját és tekintetével azonnal keresi. Keresi, de a nő helyett már napsugarat lát, aminek fénye ugyanaz az arany, mint Eeyr csodás hajkoronája. Melege ugyanaz a simogató érintés, amit Ririon megtapasztalt, és éppen odasüt az imapadra. Tudja, hogy Eeyr nem ment el, most is ott van vele, viszont néhány perc elteltével a kérdések újra záporozni kezdenek gondolataiban. Miért pont neki? Miért most? Mivel érdemelte ki, vagy mi a feladata? Azonban a kétségek tengerében eszébe jut Eeyr utolsó intelme, pont ami az ilyenfajta kérdéseket illette. Vesz egy mély levegőt, amivel véget vet az összes zavaró gondolatnak. ~ Azért jött, hogy segítsen rajtam. Amilyen csodálatos volt az egész, olyan faék egyszerű, csak én bonyolítom túl. ~ Magyarázza önmagának. Addig ül még ott, hogy a nap is fordul és már nem süt az imapadra. Ha a templomszolga nem szólott azóta, úgy az elfet csak most éri a felismerés, hogy vagy negyed órája figyelmen kívül hagyta. Vödröt és felmosót látott a kezében. Későre jár már?*
- Bocsánat, mennem kellene? *kérdi, mert talán jelenlétével akadályozza a takarítást és a teplomszolga esti rutinját.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-20 15:59:13
Üzenet elküldve: 2021-09-20 15:59:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
*Az aranyszőke nő bőrét mintha belső hő fűtené. Kellemesen melengető a templom hűvösében, de mégsem természetellenes. A haja mintha kicsit fénylene, de az is lehet, hogy Fänrírion szemével űz tréfát a fény, amely a magasra épített templomablakokon beszűrődik és a fehér csuklyás köpeny is megtévesztő lehet a félhomályban.
Mintha a csend buboréka telepedne feléjük, a hangok eltompulnak, a világ leszűkül, de az is lehet, hogy csak az elf álmosodott el a békés nyugalomban.*
- Miattam? *Hangzik a csilingelő nevetéssel kísért kérdés. De költői lehet, mert nem vár rá feleletet és Fänrírion is arról érdeklődik, hogy az aranyhajú nő ki is lehet.
Válaszul előbb egy kedves mosolyt kap, az égszín tekintet mintha csillogna, ahogy az elfét fürkészi.*
- Ha miattam jöttél, akkor ismerned kell. Ha ismersz, akkor ez a kérdés felesleges. Ha mindig kérdéseket teszel fel, akkor elodázod a választ és az elszalad melletted. *Az egész zavarosnak tűnhet, de Fänrírion biztosan ki tudja szemezni belőle a számára fontos tanulságot.*
- Hé, minden rendben? *Kérdi egy éles férfihang az elf mögül hirtelen, összetörve a béke és a nyugalom burkát. Fänrírion kénytelen odakapni a fejét a meglepetésre, szinte ösztönösen cselekszik. A padsortól, ahol ül, nem messze egy templomszolga, kezében egy felmosóvödörrel és felmosóval áll és kérdőn, talán aggódon néz rá.
Ha az elf válasz nélkül vagy válasszal visszafordul, akkor az aranyló hajú nő hűlt helyét láthatja csak. Nem ül mellette senki, de a melegét még mintha érezné. Csak a fény ragyog be a magas templomablakon oda, ahol nemrég még a fehér csuklyás nő volt.*
- A válaszokat keresd, ne a kérdéseket gyarapítsd. Lépj ki a fényre, eleget jártál az árnyékban. *Hallja még a tompán csengő szavakat a fülében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 15:59:41
*Az aranyszőke nő bőrét mintha belső hő fűtené. Kellemesen melengető a templom hűvösében, de mégsem természetellenes. A haja mintha kicsit fénylene, de az is lehet, hogy Fänrírion szemével űz tréfát a fény, amely a magasra épített templomablakokon beszűrődik és a fehér csuklyás köpeny is megtévesztő lehet a félhomályban.
Mintha a csend buboréka telepedne feléjük, a hangok eltompulnak, a világ leszűkül, de az is lehet, hogy csak az elf álmosodott el a békés nyugalomban.*
- Miattam? *Hangzik a csilingelő nevetéssel kísért kérdés. De költői lehet, mert nem vár rá feleletet és Fänrírion is arról érdeklődik, hogy az aranyhajú nő ki is lehet.
Válaszul előbb egy kedves mosolyt kap, az égszín tekintet mintha csillogna, ahogy az elfét fürkészi.*
- Ha miattam jöttél, akkor ismerned kell. Ha ismersz, akkor ez a kérdés felesleges. Ha mindig kérdéseket teszel fel, akkor elodázod a választ és az elszalad melletted. *Az egész zavarosnak tűnhet, de Fänrírion biztosan ki tudja szemezni belőle a számára fontos tanulságot.*
- Hé, minden rendben? *Kérdi egy éles férfihang az elf mögül hirtelen, összetörve a béke és a nyugalom burkát. Fänrírion kénytelen odakapni a fejét a meglepetésre, szinte ösztönösen cselekszik. A padsortól, ahol ül, nem messze egy templomszolga, kezében egy felmosóvödörrel és felmosóval áll és kérdőn, talán aggódon néz rá.
Ha az elf válasz nélkül vagy válasszal visszafordul, akkor az aranyló hajú nő hűlt helyét láthatja csak. Nem ül mellette senki, de a melegét még mintha érezné. Csak a fény ragyog be a magas templomablakon oda, ahol nemrég még a fehér csuklyás nő volt.*
- A válaszokat keresd, ne a kérdéseket gyarapítsd. Lépj ki a fényre, eleget jártál az árnyékban. *Hallja még a tompán csengő szavakat a fülében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 15:59:41
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:10:16
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Pihentető így lenni. Egészen kellemes, hogy feje, nyaka ellazultan nyugszik és nincs egyedül. Fejbőrén érzi a kellemes érintést, amit hajszálainak gyökerei közvetítenek felé. Közben hallgatja a nő lágy hangját és megérti minden szavát, s azok súlyát. Rírion azért jött Artheniorba, hogy tiszta lappal kezdjen. Nagy utat tett meg, mégis saját maga jelenti a legnagyobb akadályt, hogy kilépjen a fényre. Azok, akik gátolhatnánk, nincsenek itt. Rájuk nem foghat semmit. Az igazsághoz tartozik, hogy már majdnem felnőtt volt, mikor a sok rossz kezdetét vette. Ugyanakkor még igencsak fiatal éveit élte és hirtelen maradt egyedül. Rászakadt egy nagy tragédia, amiben sajnos volt része és egy új kötelesség. De régen volt már mindez. Tartozást nem hagyott maga mögött. Ígéret és kötelesség teljesítve lett. Most pedig itt van, ahol nincsenek haragos tekintetek. És itt van Ő is, aki barátsággal fogadta. Felnéz a nőre. Állát csak annyira dönti meg, hogy tekintetét megemelje, de a feje lent marad.*
- Azt hiszem, miattad jöttem. *Szól, ő is mosolyogva.* - Olyan, mintha régóta ismernélek. De mégsem, mert meg kell kérdezzem, ki vagy.
*Pihentető így lenni. Egészen kellemes, hogy feje, nyaka ellazultan nyugszik és nincs egyedül. Fejbőrén érzi a kellemes érintést, amit hajszálainak gyökerei közvetítenek felé. Közben hallgatja a nő lágy hangját és megérti minden szavát, s azok súlyát. Rírion azért jött Artheniorba, hogy tiszta lappal kezdjen. Nagy utat tett meg, mégis saját maga jelenti a legnagyobb akadályt, hogy kilépjen a fényre. Azok, akik gátolhatnánk, nincsenek itt. Rájuk nem foghat semmit. Az igazsághoz tartozik, hogy már majdnem felnőtt volt, mikor a sok rossz kezdetét vette. Ugyanakkor még igencsak fiatal éveit élte és hirtelen maradt egyedül. Rászakadt egy nagy tragédia, amiben sajnos volt része és egy új kötelesség. De régen volt már mindez. Tartozást nem hagyott maga mögött. Ígéret és kötelesség teljesítve lett. Most pedig itt van, ahol nincsenek haragos tekintetek. És itt van Ő is, aki barátsággal fogadta. Felnéz a nőre. Állát csak annyira dönti meg, hogy tekintetét megemelje, de a feje lent marad.*
- Azt hiszem, miattad jöttem. *Szól, ő is mosolyogva.* - Olyan, mintha régóta ismernélek. De mégsem, mert meg kell kérdezzem, ki vagy.
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:30:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:30:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
*Az aranyszőke nő csak megvonja finoman a vállát, aminek a jelentése lehet az is, hogy csak Fänrírion múlik, de akár az is, hogy bármikor megteheti, hisz a döntés, ahogy korábban is mondta, rajta áll csak.
Arra eddig nem derült fény, hogy a nő miért van ott, bár az elfben felmerült pár lehetséges magyarázat ezzel kapcsolatban.
Halovány mosollyal hallgatja a vallomást a szidalmakról, mintha arra gondolna, hogy ezek súlytalan dolgok, bár egy gyermek lelkén biztosan komolyabb sebeket okoznak. A gyermekek a felnőttektől lesnek el csaknem mindent és ha olyan történik, amire nem tudják a magyarázatot és nem is kapnak, akkor hajlamosak magukat hibáztatni.
Amikor Fänrírion az imapadra hajtja a fejét, a fehércsuhás nő kezére, csak az egyik mozdul meg, balja lent marad, elérheti a feje, a jobb két pedig a fejére kerül, óvón simít végig az elf haján.*
- Még mindig a sötétben jársz, Fänrírion. Ha pedig mégis rád vetül a Fény, eltakarod a kezeddel, mert azt hiszed, ha belenézel, elvakít. *A hangja balzsamos, lány és nyugtató, mintha nem csak a füleivel, de a lelkével is hallaná.*
- Nem mások tesznek méltóvá az Ő kegyére. *Suttogja alig hallhatón, a szél susogásán.*
*Az aranyszőke nő csak megvonja finoman a vállát, aminek a jelentése lehet az is, hogy csak Fänrírion múlik, de akár az is, hogy bármikor megteheti, hisz a döntés, ahogy korábban is mondta, rajta áll csak.
Arra eddig nem derült fény, hogy a nő miért van ott, bár az elfben felmerült pár lehetséges magyarázat ezzel kapcsolatban.
Halovány mosollyal hallgatja a vallomást a szidalmakról, mintha arra gondolna, hogy ezek súlytalan dolgok, bár egy gyermek lelkén biztosan komolyabb sebeket okoznak. A gyermekek a felnőttektől lesnek el csaknem mindent és ha olyan történik, amire nem tudják a magyarázatot és nem is kapnak, akkor hajlamosak magukat hibáztatni.
Amikor Fänrírion az imapadra hajtja a fejét, a fehércsuhás nő kezére, csak az egyik mozdul meg, balja lent marad, elérheti a feje, a jobb két pedig a fejére kerül, óvón simít végig az elf haján.*
- Még mindig a sötétben jársz, Fänrírion. Ha pedig mégis rád vetül a Fény, eltakarod a kezeddel, mert azt hiszed, ha belenézel, elvakít. *A hangja balzsamos, lány és nyugtató, mintha nem csak a füleivel, de a lelkével is hallaná.*
- Nem mások tesznek méltóvá az Ő kegyére. *Suttogja alig hallhatón, a szél susogásán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293