Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-08 14:00:24
Üzenet elküldve: 2024-10-08 14:00:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A rítus//
* Látszatra a nő sem ellenkezik meleg, szeretettel teli ölelése ellen. Bár látszat az egész, mégis érzi, hogy ha tovább tartja rajta a kezét, akkor olyan pofont fog kapni, hogy a feltámasztó mágiához is két ember feláldozására lesz szükség a visszahozásához. Le is veszi kezét miután elmentek. *
- Túlzás? Összetöröd a szívem!
* Látszik a férfin, hogy élvezi a helyzetet. Még jó, hogy nem neveti el magát egyből, de azért annyira még türtőzteti magát. Amint visszaérnek Derk az első, aki feláll. Kapja is az erős választ és nemigen tud elenne mit tenni. Még ha erős is lenne hat másikkal szemben semmi esélye sincs. Szóval valami olyasmit fog mutatni a nőnek, amit még nem láthatott tőle. Visszaül a helyére és befogja száját. A csípős visszaszólásnak még várnia kell. A nőt szólítják. Derk csak várja a felkészüléseket. Derk észreveszi, hogy a papok gyertyákat is hoztak és azokat egy ifjonc helyezi el. Pontosabban két pap közé egyet. Azt is látja, hogy nehezen tudja begyújtani őket, szóval gondolja, ezen nem múlik semmi és besegít neki. Legalábbis megpróbálja. Az is lehet, hogy szokásosan hozva formáját bemutatja, hogy miként lehet elrontani valamit. Mindenesetre felemeli mutatóujját, és reménykedik, hogy a szerencse az ő oldalán van. Ha nem történik semmi, akkor letagadhatja, hogy csinált bármit is. Végezetül az ifjonc Derk mellett marad. Főleg, hogy ne okvetetlenkedjen a dolgokba. Elvégre az ilyen dolgok instabilak is lehetnek. Mikor elnyeli a nőt a fény, feláll a helyéről, de a vállát elkapja fiú. Érti a célzást, nem is tervez beleszólni. A rítus végén a pap mögül szemléli az eseményeket. Nem szól semmit. Hagyja, hogy ők tegyék meg az első lépéseket. *
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
* Látszatra a nő sem ellenkezik meleg, szeretettel teli ölelése ellen. Bár látszat az egész, mégis érzi, hogy ha tovább tartja rajta a kezét, akkor olyan pofont fog kapni, hogy a feltámasztó mágiához is két ember feláldozására lesz szükség a visszahozásához. Le is veszi kezét miután elmentek. *
- Túlzás? Összetöröd a szívem!
* Látszik a férfin, hogy élvezi a helyzetet. Még jó, hogy nem neveti el magát egyből, de azért annyira még türtőzteti magát. Amint visszaérnek Derk az első, aki feláll. Kapja is az erős választ és nemigen tud elenne mit tenni. Még ha erős is lenne hat másikkal szemben semmi esélye sincs. Szóval valami olyasmit fog mutatni a nőnek, amit még nem láthatott tőle. Visszaül a helyére és befogja száját. A csípős visszaszólásnak még várnia kell. A nőt szólítják. Derk csak várja a felkészüléseket. Derk észreveszi, hogy a papok gyertyákat is hoztak és azokat egy ifjonc helyezi el. Pontosabban két pap közé egyet. Azt is látja, hogy nehezen tudja begyújtani őket, szóval gondolja, ezen nem múlik semmi és besegít neki. Legalábbis megpróbálja. Az is lehet, hogy szokásosan hozva formáját bemutatja, hogy miként lehet elrontani valamit. Mindenesetre felemeli mutatóujját, és reménykedik, hogy a szerencse az ő oldalán van. Ha nem történik semmi, akkor letagadhatja, hogy csinált bármit is. Végezetül az ifjonc Derk mellett marad. Főleg, hogy ne okvetetlenkedjen a dolgokba. Elvégre az ilyen dolgok instabilak is lehetnek. Mikor elnyeli a nőt a fény, feláll a helyéről, de a vállát elkapja fiú. Érti a célzást, nem is tervez beleszólni. A rítus végén a pap mögül szemléli az eseményeket. Nem szól semmit. Hagyja, hogy ők tegyék meg az első lépéseket. *
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-08 12:32:54
Üzenet elküldve: 2024-10-08 12:32:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*A férfi egyre jobban csak meglepi őt tetteivel. Válaszai meglepik. ~Érdekli a történetem?~ Most ezt azért mondja, hogy ha valaki fülelne, akkor tényleg ismerősök lennének? A kettejük találkozása is csak a puszta véletlen műve. Vagyis annak tekinti, lehet egy náluk nagyobb erőknek a műve. Az ölelés ellen nem tesz semmit hagyja, hogy a férfi hagy produkálja magát.*
-Azért a legjobb barát az túlzás.
*Súgja halkan a férfi fülébe, míg ölelkeznek. A legszívesebben forgatná szemeit, de nem akarja a férfit bajba keverni. A papokat nem érdekli az egész. Tovább állnak végezni a dolgukat. Nem sokra rá a paplak ajtaja is nyílik. Hatan lépnek ki, az egyikük az idősebb csuklyás. Ahogy meglátja őket feláll, hogy eléjük menjen.*
-Maradj!
*Utasítja Derket, mintha egy kutyának mondaná, hogy ne kövesse. A paphoz odaérve az szólal meg először.*
-Kövess!
*Hangzik el az utasítás. Egy szó nélkül követi őt az oltárhoz.*
//A rítus//
*A papok a szentélyhez vezetik, majd körbe állják. Egyszerre kezdenek el kántálni, valószínűleg istenük Eeyrhez. Kezeik a magasba emelkednek és ezzel párhuzamosan a szentélyből is egyre erősebb fény kezd előtörni, mely aztán az ég felé törve a magasba emelkedik fényes fénysugárként. A papok kántálása ellenére egyre nagyobb csend telepszik a Templomra, vagy csak az ő érzékei kezdenek elkopni? A szentélyből előtörő fény hirtelen elkezd tágulni és a fénykör kerülete egyre csak nagyobb lesz, mely lassan halad Henadryna felé, majd elnyeli őt. Az eseményekből ez az utolsó emléke. Mikor magához tér, a papok alkotta kört már nem látja. A szentély előtt fekszik a padlón, annak hidege ébreszti fel. Csak egy pap maradt ott, aki kezét nyújtva felsegíti és biztosítja az istennőjük segítségéről.*
*A férfi egyre jobban csak meglepi őt tetteivel. Válaszai meglepik. ~Érdekli a történetem?~ Most ezt azért mondja, hogy ha valaki fülelne, akkor tényleg ismerősök lennének? A kettejük találkozása is csak a puszta véletlen műve. Vagyis annak tekinti, lehet egy náluk nagyobb erőknek a műve. Az ölelés ellen nem tesz semmit hagyja, hogy a férfi hagy produkálja magát.*
-Azért a legjobb barát az túlzás.
*Súgja halkan a férfi fülébe, míg ölelkeznek. A legszívesebben forgatná szemeit, de nem akarja a férfit bajba keverni. A papokat nem érdekli az egész. Tovább állnak végezni a dolgukat. Nem sokra rá a paplak ajtaja is nyílik. Hatan lépnek ki, az egyikük az idősebb csuklyás. Ahogy meglátja őket feláll, hogy eléjük menjen.*
-Maradj!
*Utasítja Derket, mintha egy kutyának mondaná, hogy ne kövesse. A paphoz odaérve az szólal meg először.*
-Kövess!
*Hangzik el az utasítás. Egy szó nélkül követi őt az oltárhoz.*
//A rítus//
*A papok a szentélyhez vezetik, majd körbe állják. Egyszerre kezdenek el kántálni, valószínűleg istenük Eeyrhez. Kezeik a magasba emelkednek és ezzel párhuzamosan a szentélyből is egyre erősebb fény kezd előtörni, mely aztán az ég felé törve a magasba emelkedik fényes fénysugárként. A papok kántálása ellenére egyre nagyobb csend telepszik a Templomra, vagy csak az ő érzékei kezdenek elkopni? A szentélyből előtörő fény hirtelen elkezd tágulni és a fénykör kerülete egyre csak nagyobb lesz, mely lassan halad Henadryna felé, majd elnyeli őt. Az eseményekből ez az utolsó emléke. Mikor magához tér, a papok alkotta kört már nem látja. A szentély előtt fekszik a padlón, annak hidege ébreszti fel. Csak egy pap maradt ott, aki kezét nyújtva felsegíti és biztosítja az istennőjük segítségéről.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-08 10:30:53
Üzenet elküldve: 2024-10-08 10:30:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Nem szükséges állva töltenie a napot, ugyanis hamar leültetik a lány mellé. Elég meghitt pillanat és újra egyesülés is lehetne, de sajnos még be sem mutatkoztak egymásnak. Nem mintha eddig bármelyik találkozásuk alkalmat adhatott volna ennek. Ez meg pláne. „Ja amúgy, hogy is hívnak?” Biztos a papot is meglepné, ha feltenné ezt a kérdést, szóval inkább elnapolja a választ néhány szusszanásig. Még mindig a fejét fogja, egyik szemét még el is takarja a tenyere. Még mindig a fejfájás utóhatásai kísérik. *
- Ha nem a baj keres engem, akkor, mint mágnes vonzom magam felé az ismeretlent.
* Feleli a papnak. A másiktól is megkapja a magáét, de nem zavartatja magát a nővel. Ő neki simán visszaszól, nem úgy mint a papnak. Őt azért nem szeretné felidegesíteni. Bár ez lehet már késő. *
- Csak, hogy tudd! A tündérmesék, majdnem mind igaz történetből kezdődött. De igen. Meg kell hagyni, a te történted jobban érdekel, mint ami ott volt leírva.
~ Nem is beszélve a hirtelen emlékeimről. ~
* Azt hiszi ezzel le is tudta a formaságokat, ám a neheze lehet még csak most jön. Ugyanis nincs a tervei között, hogy magára hagyja a nőt, miközben lehet, hogy ő a kulcs az emlékei feloldásához. Holott tisztában van azzal, hogy semmi köze a lányhoz. Azonban ha csupán élete felvázolásával képes visszaemlékezni, akkor nem habozik megtudni az egészet. *
- Még szép! Legjobb barátok vagyunk! * Töri meg a kínos csendet a végén. Majd karolja át a nőt. * És nagyon aggódom az épségéért és nem tudtam türtőztetni magam. Én ugyan képtelen vagyok segíteni rajta, de ott akarok lennie vele a végsőkig.
* Reméli a kis előadása meghozza a gyümölcsét. Nem szükséges, hogy a lány is így viselkedjen, elég ha csöndben marad. A lényeg, hogy a pap elhiggye. *
* Nem szükséges állva töltenie a napot, ugyanis hamar leültetik a lány mellé. Elég meghitt pillanat és újra egyesülés is lehetne, de sajnos még be sem mutatkoztak egymásnak. Nem mintha eddig bármelyik találkozásuk alkalmat adhatott volna ennek. Ez meg pláne. „Ja amúgy, hogy is hívnak?” Biztos a papot is meglepné, ha feltenné ezt a kérdést, szóval inkább elnapolja a választ néhány szusszanásig. Még mindig a fejét fogja, egyik szemét még el is takarja a tenyere. Még mindig a fejfájás utóhatásai kísérik. *
- Ha nem a baj keres engem, akkor, mint mágnes vonzom magam felé az ismeretlent.
* Feleli a papnak. A másiktól is megkapja a magáét, de nem zavartatja magát a nővel. Ő neki simán visszaszól, nem úgy mint a papnak. Őt azért nem szeretné felidegesíteni. Bár ez lehet már késő. *
- Csak, hogy tudd! A tündérmesék, majdnem mind igaz történetből kezdődött. De igen. Meg kell hagyni, a te történted jobban érdekel, mint ami ott volt leírva.
~ Nem is beszélve a hirtelen emlékeimről. ~
* Azt hiszi ezzel le is tudta a formaságokat, ám a neheze lehet még csak most jön. Ugyanis nincs a tervei között, hogy magára hagyja a nőt, miközben lehet, hogy ő a kulcs az emlékei feloldásához. Holott tisztában van azzal, hogy semmi köze a lányhoz. Azonban ha csupán élete felvázolásával képes visszaemlékezni, akkor nem habozik megtudni az egészet. *
- Még szép! Legjobb barátok vagyunk! * Töri meg a kínos csendet a végén. Majd karolja át a nőt. * És nagyon aggódom az épségéért és nem tudtam türtőztetni magam. Én ugyan képtelen vagyok segíteni rajta, de ott akarok lennie vele a végsőkig.
* Reméli a kis előadása meghozza a gyümölcsét. Nem szükséges, hogy a lány is így viselkedjen, elég ha csöndben marad. A lényeg, hogy a pap elhiggye. *
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-08 10:12:09
Üzenet elküldve: 2024-10-08 10:12:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Nem hitt eddig az istenekben. Nem tartja rossznak őket, csak inkább távol maradt tőlük és inkább a hívőkre hagyta ezeket a dolgokat. Most viszont tényleg Eeyr segítségét kell kérni. Abból a szempontból is, hogy a szertartás sikeres legyen és abból is, hogy a hívőitől kérjen segítséget. Az utóbbin már túl van, már csak a rítusnak kell sikeresnek lennie. Belemerül az imába mikor egy ismerős arcot hoznak a szeme elé. Derket leültetik mellé és ráparancsolnak, hogy maradjon a padon.*
-Ez a férfi itt hallgatózott. Ismered?
*Jobbnak látja, ha igenlő választ ad, mellyel megmentheti a férfit nehogy bajba kerüljön.*
-Igen.
*Arrébb húzódik, hogy Derket leültethessék mellé. Amint Derk helyet foglal a két pap elvonul a lakrészük felé. Az ajtó hangosan csukódik be mögöttük.*
-Látom te is szereted bajba keverni magadat, nem de?
*Mondja gúnyosan a férfinak. Ha a másik ránéz akkor, láthatja hitetlenkedő tekintetét.*
-A tündérmeséid nem bizonyultak elég jó olvasmánynak és inkább utánam kémkedsz?
*Kérdezi suttogva, haraggal a hangjában. Nem akar hangosan beszélni, nehogy más imádkozókat megzavarjon, vagy hogy a papok is hallják. Még az kéne, hogy visszautasítsák segítség kérését Derk miatt.*
*Nem hitt eddig az istenekben. Nem tartja rossznak őket, csak inkább távol maradt tőlük és inkább a hívőkre hagyta ezeket a dolgokat. Most viszont tényleg Eeyr segítségét kell kérni. Abból a szempontból is, hogy a szertartás sikeres legyen és abból is, hogy a hívőitől kérjen segítséget. Az utóbbin már túl van, már csak a rítusnak kell sikeresnek lennie. Belemerül az imába mikor egy ismerős arcot hoznak a szeme elé. Derket leültetik mellé és ráparancsolnak, hogy maradjon a padon.*
-Ez a férfi itt hallgatózott. Ismered?
*Jobbnak látja, ha igenlő választ ad, mellyel megmentheti a férfit nehogy bajba kerüljön.*
-Igen.
*Arrébb húzódik, hogy Derket leültethessék mellé. Amint Derk helyet foglal a két pap elvonul a lakrészük felé. Az ajtó hangosan csukódik be mögöttük.*
-Látom te is szereted bajba keverni magadat, nem de?
*Mondja gúnyosan a férfinak. Ha a másik ránéz akkor, láthatja hitetlenkedő tekintetét.*
-A tündérmeséid nem bizonyultak elég jó olvasmánynak és inkább utánam kémkedsz?
*Kérdezi suttogva, haraggal a hangjában. Nem akar hangosan beszélni, nehogy más imádkozókat megzavarjon, vagy hogy a papok is hallják. Még az kéne, hogy visszautasítsák segítség kérését Derk miatt.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-08 09:25:59
Üzenet elküldve: 2024-10-08 09:25:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Nem hangosan, de azért felnevet a lány válaszán. Úgy érzi végre abban a képben látja lányt, mint mikor először találkoztak. Csípős, mint a paprika. *
- Én? A városnak a…
* Csak ennyit tud kiejteni a száján, mielőtt valaki megzavarja a beszédjüket. A pap jelenléte először meglepi, de a meglepettség hamar eltűnik. Elvégre ő maga kért papot. Az is lehet, hogy eddig minden papnak tűnő fazont leintett az útja során. Ha ez igaz, akkor a lánynak közel nulla túlélési ösztöne lehet. Ugyan nem szól bele, de amint egy kicsivel arrébb értek, Derk jobbnak látja követni őket. Nem bízik ezekben a hívőkben. Ez mondjuk nem az ő hibájuk, csak Derk paranoiás ilyen téren. A szentélyen már meg sem lepődik. Most már éberebb, mint korábban. Ezért nem is rohan a szentélybe, hanem az egyik oszlop mögött bujkál. Látja, hogy ketten mentek be, de csak egy jött ki. Nem valami bizalomkeltő felállás. Végül egy felettébb értékesebb köpenyben lévő öreg közeledtét véli felfedezni. Amint záródik az ajtó, nyomban odasiet és hallgatózni kezd. Bár ne tenné. Bár más oldalról megközelítve jobb, hogy így tesz. Amint meghallja a rossz lelket és az alvilági praktikákat, hirtelen egy nagy fejfájás kíséretében néhány emlékdarab szabadul fel benne. Az emlékek nyomásának hatására a földre rogy, nem kis hanggal kísérve. Még fel is nyög fájdalmában. Bent aligha hallani ezt, de kívülről és a közeléből igen. Nem is tart soká míg ketten két oldalról felemelik a földről. Lerázza magáról a segítő kezeket. *
- Jól vagyok! Jól vagyok! Csak… kell egy perc.
* Azonban nem kapja meg azt az áhított egy percet, ugyanis a két alak kinyitja az ajtót. Derk szerint, mert kíváncsiak miért hallgatózott a férfi. De valójában tudják, hogy mi folyik bent. Most már le se tagadhatja a bentieknek, hogy kémkedik. Ez nem egy olyan pillanat, ahol egy sima „ez nem az aminek látszik” kihúzná a bajból. Szóval egyelőre nem szól semmit, csak hagyja, hogy a két alak bevezesse őt a benti személyhez. Majd kiderül, hogy hogy vélekednek a hallgatózásáról. *
* Nem hangosan, de azért felnevet a lány válaszán. Úgy érzi végre abban a képben látja lányt, mint mikor először találkoztak. Csípős, mint a paprika. *
- Én? A városnak a…
* Csak ennyit tud kiejteni a száján, mielőtt valaki megzavarja a beszédjüket. A pap jelenléte először meglepi, de a meglepettség hamar eltűnik. Elvégre ő maga kért papot. Az is lehet, hogy eddig minden papnak tűnő fazont leintett az útja során. Ha ez igaz, akkor a lánynak közel nulla túlélési ösztöne lehet. Ugyan nem szól bele, de amint egy kicsivel arrébb értek, Derk jobbnak látja követni őket. Nem bízik ezekben a hívőkben. Ez mondjuk nem az ő hibájuk, csak Derk paranoiás ilyen téren. A szentélyen már meg sem lepődik. Most már éberebb, mint korábban. Ezért nem is rohan a szentélybe, hanem az egyik oszlop mögött bujkál. Látja, hogy ketten mentek be, de csak egy jött ki. Nem valami bizalomkeltő felállás. Végül egy felettébb értékesebb köpenyben lévő öreg közeledtét véli felfedezni. Amint záródik az ajtó, nyomban odasiet és hallgatózni kezd. Bár ne tenné. Bár más oldalról megközelítve jobb, hogy így tesz. Amint meghallja a rossz lelket és az alvilági praktikákat, hirtelen egy nagy fejfájás kíséretében néhány emlékdarab szabadul fel benne. Az emlékek nyomásának hatására a földre rogy, nem kis hanggal kísérve. Még fel is nyög fájdalmában. Bent aligha hallani ezt, de kívülről és a közeléből igen. Nem is tart soká míg ketten két oldalról felemelik a földről. Lerázza magáról a segítő kezeket. *
- Jól vagyok! Jól vagyok! Csak… kell egy perc.
* Azonban nem kapja meg azt az áhított egy percet, ugyanis a két alak kinyitja az ajtót. Derk szerint, mert kíváncsiak miért hallgatózott a férfi. De valójában tudják, hogy mi folyik bent. Most már le se tagadhatja a bentieknek, hogy kémkedik. Ez nem egy olyan pillanat, ahol egy sima „ez nem az aminek látszik” kihúzná a bajból. Szóval egyelőre nem szól semmit, csak hagyja, hogy a két alak bevezesse őt a benti személyhez. Majd kiderül, hogy hogy vélekednek a hallgatózásáról. *
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-08 08:39:26
Üzenet elküldve: 2024-10-08 08:39:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Most teljesen a férfinak szenteli figyelmét, ennek ellenére túl sok válaszra nem számíthat. Nem fogja megosztani vele miért is kereste az idézéseket.*
-Igen, egy bestia az jól hangzik. Főleg ha te küzdesz ellene. Arra én is befizetnék. Még drukkolnék a fenevadnak.
*Válaszolja gúnyosan.*
-Majd szólok, mikor hallok róla. Rendben?
*Teszi fel a kérdést. A többi kérdésre némaság a válasza. Nem akarja a férfi orrára kötni mire és miért van szüksége. Talán mert ő maga sem tudja teljesen. Reményei voltak, hátha itt tudtak volna segítséget nyújtani számára, de lehetséges, hogy tévedett.*
-Viszont te mit keresel itt?
*Kérdezi Derktől. A választ, már ha a férfi válaszol, már nem hallgatja meg. Egy kopogtatás a vállánál megfordulásra készteti. Megfordulva egy pap áll előtte.*
-Kérem jöjj velem.
*Mondja a pap monoton hangon és elvezeti, ki a könyvtár ajtaján. Készségesen követi a másikat. Tudja jól, hogy semmi jóra nem számíthat, de reménykedik a legjobban. Kiérve a könyvtárból a szentélyhez jutnak, ahol a pap a másik ajtóhoz vezeti őt. Itt még nem járt, szóval kíváncsi hogyan nézhet ki.*
-Maradj itt, rögtön hívom akit kerestél.
*Már válaszolna, hogy ő nem személyt keresett, de a pap eltűnik az ajtó mögött. Nem is érti, hogy miért hagyta egyedül őt a pap. Egyszerűen el tudná hagyni a Templomot, anélkül hogy bárki is megállítaná. Persze nem teszi. Okkal jött ide és lehet csak segítséget kaphat, bár nem úgy ahogy ő remélte. Az ajtó kisvártatva kinyílik és egy idősebb csuklyás alak áll meg előtte. Mély hangon szólal meg.*
-Te vagy az aki az idézésekről kérdezett. *Kérdésnek hallatszik, de inkább kijelentésként hangzik el.*
-Miért vagy kíváncsi ilyen tiltott dolgokra? Ezen a helyen nem foglalkozunk alvilági praktikákkal.
*Fedi meg az öreg pap. Ő viszont nem ijed meg. Itt nincs előnyben a papokkal szemben, de nem hagyja hogy megijesszék.*
-Segítséget keresnék, nem pedig rosszat akarok másoknak.
*Válaszolja fennkölt hangon. Nincs abban a helyzetben, hogy így beszéljen a másikkal.*
-A segítségeteket kérem. Úgy érzem egy rossz lélek akaszkodott rám. Gyerekként tanúja voltam szüleim alvilági praktikáinak és ennek mind a mai napig érzem a hatását.
*Pontosabban is fogalmazna, ha tudná pontosan hogyan kellene fogalmaznia.*
-Azt kérem tőletek, hogy szabadítsatok meg ettől a gonosz lélektől, már ha tudtok.
*Könyörög az öregnek. A másik egy ideig gondolkozik, Henát a türelmetlenség szélére sodorva a hallgatásával. Nagy sokára viszont röviden válaszol.*
-Rendben. Várj itt és imádkozz Eeyr segítségéért! Mi addig felkészülünk a rítusra.
*Válaszolja és eltűnik az ajtó mögött, egyedül hagyva Henadrynát a gondolataival. Nem tudva jobb opciót, leül a szentélyhez legközelebbi padra és suttogva, tenyereit összefogva kéri Eeyr istennő segítségét.*
*Most teljesen a férfinak szenteli figyelmét, ennek ellenére túl sok válaszra nem számíthat. Nem fogja megosztani vele miért is kereste az idézéseket.*
-Igen, egy bestia az jól hangzik. Főleg ha te küzdesz ellene. Arra én is befizetnék. Még drukkolnék a fenevadnak.
*Válaszolja gúnyosan.*
-Majd szólok, mikor hallok róla. Rendben?
*Teszi fel a kérdést. A többi kérdésre némaság a válasza. Nem akarja a férfi orrára kötni mire és miért van szüksége. Talán mert ő maga sem tudja teljesen. Reményei voltak, hátha itt tudtak volna segítséget nyújtani számára, de lehetséges, hogy tévedett.*
-Viszont te mit keresel itt?
*Kérdezi Derktől. A választ, már ha a férfi válaszol, már nem hallgatja meg. Egy kopogtatás a vállánál megfordulásra készteti. Megfordulva egy pap áll előtte.*
-Kérem jöjj velem.
*Mondja a pap monoton hangon és elvezeti, ki a könyvtár ajtaján. Készségesen követi a másikat. Tudja jól, hogy semmi jóra nem számíthat, de reménykedik a legjobban. Kiérve a könyvtárból a szentélyhez jutnak, ahol a pap a másik ajtóhoz vezeti őt. Itt még nem járt, szóval kíváncsi hogyan nézhet ki.*
-Maradj itt, rögtön hívom akit kerestél.
*Már válaszolna, hogy ő nem személyt keresett, de a pap eltűnik az ajtó mögött. Nem is érti, hogy miért hagyta egyedül őt a pap. Egyszerűen el tudná hagyni a Templomot, anélkül hogy bárki is megállítaná. Persze nem teszi. Okkal jött ide és lehet csak segítséget kaphat, bár nem úgy ahogy ő remélte. Az ajtó kisvártatva kinyílik és egy idősebb csuklyás alak áll meg előtte. Mély hangon szólal meg.*
-Te vagy az aki az idézésekről kérdezett. *Kérdésnek hallatszik, de inkább kijelentésként hangzik el.*
-Miért vagy kíváncsi ilyen tiltott dolgokra? Ezen a helyen nem foglalkozunk alvilági praktikákkal.
*Fedi meg az öreg pap. Ő viszont nem ijed meg. Itt nincs előnyben a papokkal szemben, de nem hagyja hogy megijesszék.*
-Segítséget keresnék, nem pedig rosszat akarok másoknak.
*Válaszolja fennkölt hangon. Nincs abban a helyzetben, hogy így beszéljen a másikkal.*
-A segítségeteket kérem. Úgy érzem egy rossz lélek akaszkodott rám. Gyerekként tanúja voltam szüleim alvilági praktikáinak és ennek mind a mai napig érzem a hatását.
*Pontosabban is fogalmazna, ha tudná pontosan hogyan kellene fogalmaznia.*
-Azt kérem tőletek, hogy szabadítsatok meg ettől a gonosz lélektől, már ha tudtok.
*Könyörög az öregnek. A másik egy ideig gondolkozik, Henát a türelmetlenség szélére sodorva a hallgatásával. Nagy sokára viszont röviden válaszol.*
-Rendben. Várj itt és imádkozz Eeyr segítségéért! Mi addig felkészülünk a rítusra.
*Válaszolja és eltűnik az ajtó mögött, egyedül hagyva Henadrynát a gondolataival. Nem tudva jobb opciót, leül a szentélyhez legközelebbi padra és suttogva, tenyereit összefogva kéri Eeyr istennő segítségét.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-07 09:42:23
Üzenet elküldve: 2024-10-07 09:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Derk maga sem tudja, hogy mégis miért érdeklődik ennyire a lány problémái után. Őszintén kifejezve, van neki elég. Nem kell másoknak az ügyébe bele okvetetlenkednie, de valahogy most más a helyzet. Őszintén kíváncsivá tette a nő karaktere. Nem beszélve a gyanús kérdéséről. Átforgatja magában a kérdést párszor, de nem jár sikerrel. Az igazságot csak a nő tudhatja. Enyhén örömére szolgál, hogy végre visszatér a földiek közé és végre reagál arra, amit csinál. *
- Hogy mit akarok tudni? ~ Sok mindent. Feléhez semmi közöd ~ Kezdjük azzal, hogy mihez kell neked egy könyv az idézésről? Netalántán valami bestiával szeretnél halálig tartó harcot vívni? Ha igen, szólj előre! Sokan pénzt fizetnének azért, hogy ezt láthassák.
* Persze csak viccel. Vagy nem. De azért próbálja javítani a hangulatot a sok hülyeséggel, ami a szájából jön ki. Nem mintha sok segítséget lelhet a férfinál, de muszáj tudnia, hogy mégis mire készül a nő. Bár az is lehet, hogy nem történik semmi érdekes. *
- Na meg aztán. Minek főpap? Hétköznapiak már nem is jók? Netalántán valami erős szentelt mágiára lenne szükséged?
* Egyre furábban hangzik így kimondva. Talán megőrült, de, hogy melyikük? Az is lehet, hogy csak Derk örült meg és csak behallucinálja a nőt magának. Érdekes lenne belegondolni. *
* Derk maga sem tudja, hogy mégis miért érdeklődik ennyire a lány problémái után. Őszintén kifejezve, van neki elég. Nem kell másoknak az ügyébe bele okvetetlenkednie, de valahogy most más a helyzet. Őszintén kíváncsivá tette a nő karaktere. Nem beszélve a gyanús kérdéséről. Átforgatja magában a kérdést párszor, de nem jár sikerrel. Az igazságot csak a nő tudhatja. Enyhén örömére szolgál, hogy végre visszatér a földiek közé és végre reagál arra, amit csinál. *
- Hogy mit akarok tudni? ~ Sok mindent. Feléhez semmi közöd ~ Kezdjük azzal, hogy mihez kell neked egy könyv az idézésről? Netalántán valami bestiával szeretnél halálig tartó harcot vívni? Ha igen, szólj előre! Sokan pénzt fizetnének azért, hogy ezt láthassák.
* Persze csak viccel. Vagy nem. De azért próbálja javítani a hangulatot a sok hülyeséggel, ami a szájából jön ki. Nem mintha sok segítséget lelhet a férfinál, de muszáj tudnia, hogy mégis mire készül a nő. Bár az is lehet, hogy nem történik semmi érdekes. *
- Na meg aztán. Minek főpap? Hétköznapiak már nem is jók? Netalántán valami erős szentelt mágiára lenne szükséged?
* Egyre furábban hangzik így kimondva. Talán megőrült, de, hogy melyikük? Az is lehet, hogy csak Derk örült meg és csak behallucinálja a nőt magának. Érdekes lenne belegondolni. *
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-07 09:24:38
Üzenet elküldve: 2024-10-07 09:24:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*A férfi még azt is gondolhatná, hogy szándékosan ignorálja őt a nő, de ha jobban az arcára tekint, akkor láthatja, hogy kérdése, amit a könyvtárosnak feltett, az komoly volt. Az indoka már egy teljesen más kérdés. Nem érdekli a férfi véleménye, amely talán nem is lepi meg a másikat. Megismerkedésük egy balszerencsés szerencsének köszönhető. Figyeli a könyvtár bejáratát, hátha lát valakit aki feléje jön és választ ad a kérdésére. Mint is csak figyelne ha Derk nem terelné el a figyelmét. Csak fél füllel hallotta amit a másik mondott. Pedig szívesen benne lenne egy kis szópárbajban, de ez az amivel nem akar, vagy tud, törődni. A csettintések viszont visszalökik Derk társaságába. Kezeivel elsöpri a másik kezeit, hogy hagyja abba a csettintéseket. Meglepi, hogy ennyire érdeklődik a hogyléte iránt a férfi.*
-Mit akarsz te tudni?
*Kérdezi összevont karral.*
*A férfi még azt is gondolhatná, hogy szándékosan ignorálja őt a nő, de ha jobban az arcára tekint, akkor láthatja, hogy kérdése, amit a könyvtárosnak feltett, az komoly volt. Az indoka már egy teljesen más kérdés. Nem érdekli a férfi véleménye, amely talán nem is lepi meg a másikat. Megismerkedésük egy balszerencsés szerencsének köszönhető. Figyeli a könyvtár bejáratát, hátha lát valakit aki feléje jön és választ ad a kérdésére. Mint is csak figyelne ha Derk nem terelné el a figyelmét. Csak fél füllel hallotta amit a másik mondott. Pedig szívesen benne lenne egy kis szópárbajban, de ez az amivel nem akar, vagy tud, törődni. A csettintések viszont visszalökik Derk társaságába. Kezeivel elsöpri a másik kezeit, hogy hagyja abba a csettintéseket. Meglepi, hogy ennyire érdeklődik a hogyléte iránt a férfi.*
-Mit akarsz te tudni?
*Kérdezi összevont karral.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-07 08:33:05
Üzenet elküldve: 2024-10-07 08:33:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Belefeledkezik a beszédébe, ezért elsőre nem is veszi észre, hogy a nő rá és se bagózik. Bunkóságnak könyvelné el, ha nem ismerné őt. Lényegében nem is ismeri teljesen, csak az előítélet beszél belőle. Kezével integet, hogy felkeltse a nő figyelmét. *
- Hahó! Hallasz?
* Meglepődik az elhangzott kérdésre. Mintha hétköznapi dolog lenne, hogy valaki ismeri. *
- Hát persze! Puszipajtások vagyunk. Még kiskorunkba volt, hogy… Még szép, hogy nem! Templomba se jártam még, nemhogy a főpappal beszélgessek. Még a végén… Mindegy.
* Nem is beszélve arról, hogy Derk nem szereti az erős hívőket. Azok, akik csak az isteneikről tudnak beszélne, azokat jobbnak látja elkerülni. *
- Gondolod, hogy a főpap benne van az ilyen idézős cuccokba?
* Nem lepné meg, ha találna egy két sötétebb dolgot a pincéjében, de azért ez kicsit túlzás. Más istenségeknél meg biztos. Elvégre az istenek közötti csatában minden fegyver megengedett, vagy valami ilyesmi. Nem mintha bárki meggátolhatná őket. *
- Még mindig nem értem mit akarsz. Mondj már valamit.
* Ha esetleg megint elbambulna, akkor csettintésekkel hívja magára a figyelmet. Jobb nemigen jut eszébe. A lány szemében már biztos ő is bunkónak van elkönyvelve. Ez már nemigen változtathat ezen a tényen. *
* Belefeledkezik a beszédébe, ezért elsőre nem is veszi észre, hogy a nő rá és se bagózik. Bunkóságnak könyvelné el, ha nem ismerné őt. Lényegében nem is ismeri teljesen, csak az előítélet beszél belőle. Kezével integet, hogy felkeltse a nő figyelmét. *
- Hahó! Hallasz?
* Meglepődik az elhangzott kérdésre. Mintha hétköznapi dolog lenne, hogy valaki ismeri. *
- Hát persze! Puszipajtások vagyunk. Még kiskorunkba volt, hogy… Még szép, hogy nem! Templomba se jártam még, nemhogy a főpappal beszélgessek. Még a végén… Mindegy.
* Nem is beszélve arról, hogy Derk nem szereti az erős hívőket. Azok, akik csak az isteneikről tudnak beszélne, azokat jobbnak látja elkerülni. *
- Gondolod, hogy a főpap benne van az ilyen idézős cuccokba?
* Nem lepné meg, ha találna egy két sötétebb dolgot a pincéjében, de azért ez kicsit túlzás. Más istenségeknél meg biztos. Elvégre az istenek közötti csatában minden fegyver megengedett, vagy valami ilyesmi. Nem mintha bárki meggátolhatná őket. *
- Még mindig nem értem mit akarsz. Mondj már valamit.
* Ha esetleg megint elbambulna, akkor csettintésekkel hívja magára a figyelmet. Jobb nemigen jut eszébe. A lány szemében már biztos ő is bunkónak van elkönyvelve. Ez már nemigen változtathat ezen a tényen. *
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-04 08:07:44
Üzenet elküldve: 2024-10-04 08:07:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Nem tud a férfira figyelni, fél szemével a könyvtárost keresi. Vagy keresné, ha a férfi erődítménye nem takarná a kilátás nagy részét. Bár szívesen ellenkezne a férfivel, ő maga is tudja, hogy erre felé nem feltétlenül tud segítséget kapni, sőt még lehet csak rosszabb helyzetbe sodorja magát. Azzal viszont, hogy a férfi ismeretséget mutatott felé, saját magát is bajba keverheti vagy már keverte is.
~Talán egy sokat látott pappal kellene beszélnem?~
Bármit is mondana a férfi, arra csak fél füllel tud figyelni vagy még annyira sem. Látványosan nem tud, vagy nem akar a férfira figyelni, ezt Derkre hagyja, hagy döntse el ő maga. Ezért sem ellenkezett a ráncigálás ellen. Még az is megfordul a fejében, hogy a főpappal kellene beszélni, már ha van itt olyan.*
-Te ismered a templom főpapját?
*Fordul vissza hirtelen a férfihoz. Ha az közben kérdezett valamit vagy mondott valami zagyvaságot arra nem reagál, csak kérdez. Arcán nem feltétlenül az aggodalom, inkább türelmetlenség tükröződik. Türelmetlen és még talán fél is, bár az inkább a papok válaszától függene.*
*Nem tud a férfira figyelni, fél szemével a könyvtárost keresi. Vagy keresné, ha a férfi erődítménye nem takarná a kilátás nagy részét. Bár szívesen ellenkezne a férfivel, ő maga is tudja, hogy erre felé nem feltétlenül tud segítséget kapni, sőt még lehet csak rosszabb helyzetbe sodorja magát. Azzal viszont, hogy a férfi ismeretséget mutatott felé, saját magát is bajba keverheti vagy már keverte is.
~Talán egy sokat látott pappal kellene beszélnem?~
Bármit is mondana a férfi, arra csak fél füllel tud figyelni vagy még annyira sem. Látványosan nem tud, vagy nem akar a férfira figyelni, ezt Derkre hagyja, hagy döntse el ő maga. Ezért sem ellenkezett a ráncigálás ellen. Még az is megfordul a fejében, hogy a főpappal kellene beszélni, már ha van itt olyan.*
-Te ismered a templom főpapját?
*Fordul vissza hirtelen a férfihoz. Ha az közben kérdezett valamit vagy mondott valami zagyvaságot arra nem reagál, csak kérdez. Arcán nem feltétlenül az aggodalom, inkább türelmetlenség tükröződik. Türelmetlen és még talán fél is, bár az inkább a papok válaszától függene.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 12:53:08
Üzenet elküldve: 2024-10-03 12:53:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* A nőszemély a vártnál kellemesebben fogadja, ahogyan Derk elrángatja a kíváncsiskodó szemek elől. Hát nem is ismer rá a nőre! Talán az a röpke idő, míg távol voltak egymástól megváltoztatta volna? Talán történt valami, aminek hatására szerzett egy kis modort maga mellé? Esetleg valaki agyonverte és az hozta meg a józan eszét? Ezeket a gondolatokat olyan gyorsan töri el a csípős beszólásaival, amilyen gyorsan jöttek. Pedig már reménykedett. Ezzel is bizonyítva, hogy a férfiak teljesen megfeledkeznek minden veszekedésről később, nem úgy, mint a nők! *
- Csak szeretnéd! * Elkezd halkan kacagni. Elvégre még mindig egy könyvtárban vannak. * Előbb akasztanak fel a tiltott tanok tanulása és üldözése miatt!
* Már válaszolna a kérdésre, de érkezik a gyerekes beszólás, aminek következtében Derk elnémul, és csak kérdően bámulja a nőszemélyt. *
~ És ez egy felnőtt példány? ~
- Valami olyasmi. Jobb, mint amit te csinálsz! Itt nem szolgálnak azzal, amit keresel. Itt főleg csak sima feljegyzések, történelem és mesék vannak. Semmi sötét dolgok. Elvégre ez Eeyr temploma. Mellesleg hétköznapi emberek nem képesek használni azt a mágiát, vagy az ahhoz hasonló tudást.
* A nőszemély a vártnál kellemesebben fogadja, ahogyan Derk elrángatja a kíváncsiskodó szemek elől. Hát nem is ismer rá a nőre! Talán az a röpke idő, míg távol voltak egymástól megváltoztatta volna? Talán történt valami, aminek hatására szerzett egy kis modort maga mellé? Esetleg valaki agyonverte és az hozta meg a józan eszét? Ezeket a gondolatokat olyan gyorsan töri el a csípős beszólásaival, amilyen gyorsan jöttek. Pedig már reménykedett. Ezzel is bizonyítva, hogy a férfiak teljesen megfeledkeznek minden veszekedésről később, nem úgy, mint a nők! *
- Csak szeretnéd! * Elkezd halkan kacagni. Elvégre még mindig egy könyvtárban vannak. * Előbb akasztanak fel a tiltott tanok tanulása és üldözése miatt!
* Már válaszolna a kérdésre, de érkezik a gyerekes beszólás, aminek következtében Derk elnémul, és csak kérdően bámulja a nőszemélyt. *
~ És ez egy felnőtt példány? ~
- Valami olyasmi. Jobb, mint amit te csinálsz! Itt nem szolgálnak azzal, amit keresel. Itt főleg csak sima feljegyzések, történelem és mesék vannak. Semmi sötét dolgok. Elvégre ez Eeyr temploma. Mellesleg hétköznapi emberek nem képesek használni azt a mágiát, vagy az ahhoz hasonló tudást.
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:15:05
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Bár a pap válaszát várná, de meglepetésére, Derk elrángatja a könyvtáros elől. Most nem ellenkezik ellene, hagyja hogy a férfi a könyv erődje mögé vezesse. Nem minden könyv címét látja, de a férfi jó nagy kutató munkába vetette bele magát. A csend ami rájuk ül, amikor helyet foglalnak egyenesen fülsüketítő. A hirtelen jött zaj, amit a férfi produkciója okozott, és a mentegetőzése életet lehelt a könyvtárba, de most hogy helyet foglaltak, újra a mély csönd az úr. Már amennyiben Derk suttogása nem kelt nagy robajt. Nem érti a férfi reakcióját. Csak ma találkoztak és nem a legjobb körülmények között. A feszültség kettejük között tapintható volt már korábban is, szóval nem érti miért is próbálja megmenteni, megint. A férfi kiolvashatja a tekintetéből a kíváncsiságot és még egy adag dühöt is. A férfi elengedi karját, így azokat nem kell drámaian kiszakítania a férfi szorításából, hogy végül a könyvoszlopokat ledöntse. Ahogy a férfi végez rajta van a sor, hogy válaszoljon.*
-Mi közöd hozzá, hogy mit akarok keresni? A nekromancia nem is lenne rossz ötlet. Legalább ha elteszlek láb alól, akkor felélesztelek és újra a másvilágba küldhetlek.
*Ő is halkan, suttogva szól. Nagy levegőt vesz és a második kérdésre is válaszol. Előtte azért élesen és feltűnően végigméri a férfit tetőtől talpig.*
-Nem!
*Válaszolja kurtán. Magában azért mosolyog a szellemességén, kívül viszont tartva a morcos arckifejezését.*
-Ha már annyira kutakodunk, akkor te mit keresel itt? Tündérmeséket az esti alváshoz?
*Ő maga is érzi gyerekes visszavágása gyengeségét, de nem jut más az eszébe. Annak ellenére, hogy a férfi elrángatta a könyvtárostól, még mindig annak visszatértére vár, hátha tud neki segítséget nyújtani.*
*Bár a pap válaszát várná, de meglepetésére, Derk elrángatja a könyvtáros elől. Most nem ellenkezik ellene, hagyja hogy a férfi a könyv erődje mögé vezesse. Nem minden könyv címét látja, de a férfi jó nagy kutató munkába vetette bele magát. A csend ami rájuk ül, amikor helyet foglalnak egyenesen fülsüketítő. A hirtelen jött zaj, amit a férfi produkciója okozott, és a mentegetőzése életet lehelt a könyvtárba, de most hogy helyet foglaltak, újra a mély csönd az úr. Már amennyiben Derk suttogása nem kelt nagy robajt. Nem érti a férfi reakcióját. Csak ma találkoztak és nem a legjobb körülmények között. A feszültség kettejük között tapintható volt már korábban is, szóval nem érti miért is próbálja megmenteni, megint. A férfi kiolvashatja a tekintetéből a kíváncsiságot és még egy adag dühöt is. A férfi elengedi karját, így azokat nem kell drámaian kiszakítania a férfi szorításából, hogy végül a könyvoszlopokat ledöntse. Ahogy a férfi végez rajta van a sor, hogy válaszoljon.*
-Mi közöd hozzá, hogy mit akarok keresni? A nekromancia nem is lenne rossz ötlet. Legalább ha elteszlek láb alól, akkor felélesztelek és újra a másvilágba küldhetlek.
*Ő is halkan, suttogva szól. Nagy levegőt vesz és a második kérdésre is válaszol. Előtte azért élesen és feltűnően végigméri a férfit tetőtől talpig.*
-Nem!
*Válaszolja kurtán. Magában azért mosolyog a szellemességén, kívül viszont tartva a morcos arckifejezését.*
-Ha már annyira kutakodunk, akkor te mit keresel itt? Tündérmeséket az esti alváshoz?
*Ő maga is érzi gyerekes visszavágása gyengeségét, de nem jut más az eszébe. Annak ellenére, hogy a férfi elrángatta a könyvtárostól, még mindig annak visszatértére vár, hátha tud neki segítséget nyújtani.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:41:58
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:41:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* A kérdés valóban váratlanul érte. Még ha nem is neki irányult. A könyvtár csendjében minden kis nesz hallható, akár a terem másik végében is. Szerencséjére most nem messze van, hanem mindjárt a szomszédban. Gondolkodik, de végül úgy dönt kimenti a nehéz helyzetből, amibe belekeverte saját magát. Vesz egy mélylevegőt majd odaszalad. *
- Hát itt vagy! Azt mondtad, hogy korábban jössz! * Megragadja a kezét és húzza hátrafele. * Bocsásson meg a barátomnak, néha igen komolyan veszi az álmait! Biztos kinövi egyszer! Gyere mennyünk.
* Azzal ha követi elérik az erődítményt, amit könyvekből épített Derk. Körbenéz, hogy nincs e senki a közelben, majd halkan szóra bírja ajkait. *
- Az igen! Miért nem kezded egyből, hogy szeretnél nekromanciát tanulni? Esetleg hogy Sa'Tereth hívő vagy? Nekem édes mindegy, hogy miért fognak fellógatni, de lehetnél óvatosabb is.
* Elsóhajtja magát és hagy egy kis időt a másiknak, hogy elmondja a magáét. Elvégre az előbbi találkozásukból kiindulva szereti járatni a száját és nem fogja hagyni, hogy Derk csak úgy beszólogasson neki. Addig is összeszedi a gondolatait. *
- Minek idézés? Nem vagy megelégedve a kínálattal?
* A kérdés valóban váratlanul érte. Még ha nem is neki irányult. A könyvtár csendjében minden kis nesz hallható, akár a terem másik végében is. Szerencséjére most nem messze van, hanem mindjárt a szomszédban. Gondolkodik, de végül úgy dönt kimenti a nehéz helyzetből, amibe belekeverte saját magát. Vesz egy mélylevegőt majd odaszalad. *
- Hát itt vagy! Azt mondtad, hogy korábban jössz! * Megragadja a kezét és húzza hátrafele. * Bocsásson meg a barátomnak, néha igen komolyan veszi az álmait! Biztos kinövi egyszer! Gyere mennyünk.
* Azzal ha követi elérik az erődítményt, amit könyvekből épített Derk. Körbenéz, hogy nincs e senki a közelben, majd halkan szóra bírja ajkait. *
- Az igen! Miért nem kezded egyből, hogy szeretnél nekromanciát tanulni? Esetleg hogy Sa'Tereth hívő vagy? Nekem édes mindegy, hogy miért fognak fellógatni, de lehetnél óvatosabb is.
* Elsóhajtja magát és hagy egy kis időt a másiknak, hogy elmondja a magáét. Elvégre az előbbi találkozásukból kiindulva szereti járatni a száját és nem fogja hagyni, hogy Derk csak úgy beszólogasson neki. Addig is összeszedi a gondolatait. *
- Minek idézés? Nem vagy megelégedve a kínálattal?
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:13:14
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:13:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*A kérdésére azonnal nem kap választ. Nem is meglepő. Még ha vannak is ilyen könyvek a Templom könyvtárában azok biztos nem publikusak a nagyközönség számára. Már csak a veszélyéből is kiindulva. Kérdése meglepheti a papot, de talán inkább kíváncsiság lehet úrrá rajta, mintsem félelem. Vagy éppen düh a kérdés miatt. Ha a könyvtáros pap akarna is valamit kérdezni, azt most éppen nem tudná feltenni, mert valami más történik nem messze tőlük. Egy hangos borulás szakítja félbe őket. A tér zártsága és relatív csendje miatt hallatszik csak hangosnak. Hirtelen arra is gondol, hogy valaki könyveket ejtett el, de azoknak nem ilyen a hangjuk. A hang forrása felé fordul, ahol egy ismerős arcot tekint meg. Derk az. Nem meglepő, hiszen mondta, hogy ide tart. A piacra tett kitérője miatt meg természetes, hogy már jó ideje a könyveket bújhatja. Ahogy a férfi feltápászkodik feléjük néz, szóval biztos benne, hogy felismerte, ő maga viszont nem akar most vele foglalkozni. Inkább a könyvtárostól várna választ, de ha az nem ad, akkor Derk irányába tart, az egyetlen ismerős arc irányába.*
*A kérdésére azonnal nem kap választ. Nem is meglepő. Még ha vannak is ilyen könyvek a Templom könyvtárában azok biztos nem publikusak a nagyközönség számára. Már csak a veszélyéből is kiindulva. Kérdése meglepheti a papot, de talán inkább kíváncsiság lehet úrrá rajta, mintsem félelem. Vagy éppen düh a kérdés miatt. Ha a könyvtáros pap akarna is valamit kérdezni, azt most éppen nem tudná feltenni, mert valami más történik nem messze tőlük. Egy hangos borulás szakítja félbe őket. A tér zártsága és relatív csendje miatt hallatszik csak hangosnak. Hirtelen arra is gondol, hogy valaki könyveket ejtett el, de azoknak nem ilyen a hangjuk. A hang forrása felé fordul, ahol egy ismerős arcot tekint meg. Derk az. Nem meglepő, hiszen mondta, hogy ide tart. A piacra tett kitérője miatt meg természetes, hogy már jó ideje a könyveket bújhatja. Ahogy a férfi feltápászkodik feléjük néz, szóval biztos benne, hogy felismerte, ő maga viszont nem akar most vele foglalkozni. Inkább a könyvtárostól várna választ, de ha az nem ad, akkor Derk irányába tart, az egyetlen ismerős arc irányába.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-02 09:51:12
Üzenet elküldve: 2024-10-02 09:51:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Már órák telhettek el, mióta elváltak mégis közelebb vannak, mint azt hinné. Ha nem emésztené fel minden idejét és figyelmét a könyvek olvasása, talán fel is fedezhette volna a nő érkezését. Persze a nő sem látta őt a szinte már várként tornyosuló könyvek mögött, amikbe belevetette magát. A tanulás útjai nehezek és kiszámíthatatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Bár Derk most inkább lenne máshol. Mondjuk egy meleg kandalló mellett, egy sörrel a kezében, de elfogadna egy csésze teát is, ha nincs más. Erre azonban a közeljövőben kicsinyke esély van. Ugyanakkor örömmel tölti el, hogy áttörései vannak a kinézett témákban. Már ha lehet áttörésnek nevezni egy egyszerű történelemkönyv olvasását. Jelenleg a város történelméről szóló könyvet tanulmányozza. Sárváros bukása is érdekli, de sajnos azok az eseményeket még nem vetették papírra. Kár, szívesen olvasgatta volna azokat is. Elvégre azon még részt is akart venni. Ez van! Egy nagy sóhajt enged el magából. *
- Csak van ennél egy gyorsabb megoldás is!
* Sóhajt még egyet már csak a mihez tartás végett. Közbe teljesen hátradől, majd felemeli a magasba a könyvet és úgy olvassa. Egészen addig míg úgy nem dönt, hogy ráteszi a fejére a könyvet és szundít egy kicsit. Fél füllel ugyan, de meghall valami igazán egyedit, amit egyszerűen képtelen kiverni a fejéből. Előtör kíváncsiskodó énje, és elkezdi egyre jobban hintáztatni a széket, hogy kilásson a sarkon. Hátha észreveszi, hogy mégis ki tett fel ilyen kérdést. Talán túlságosan is kíváncsi. Ennek hatására túlságosan is túllendül és már borul is a székkel. Így már mindenki szeme előtt fekszik a földön. Megpróbálja lejátszani, hogy minden rendben és feláll. Leporolja ruháját és körbenéz. Ha senki sem figyeli, akkor visszaül az asztalhoz. Azonban, ha ez a kis manővere magára keltette a figyelmet, akkor muszáj lesz mondani is valamit. *
* Már órák telhettek el, mióta elváltak mégis közelebb vannak, mint azt hinné. Ha nem emésztené fel minden idejét és figyelmét a könyvek olvasása, talán fel is fedezhette volna a nő érkezését. Persze a nő sem látta őt a szinte már várként tornyosuló könyvek mögött, amikbe belevetette magát. A tanulás útjai nehezek és kiszámíthatatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Bár Derk most inkább lenne máshol. Mondjuk egy meleg kandalló mellett, egy sörrel a kezében, de elfogadna egy csésze teát is, ha nincs más. Erre azonban a közeljövőben kicsinyke esély van. Ugyanakkor örömmel tölti el, hogy áttörései vannak a kinézett témákban. Már ha lehet áttörésnek nevezni egy egyszerű történelemkönyv olvasását. Jelenleg a város történelméről szóló könyvet tanulmányozza. Sárváros bukása is érdekli, de sajnos azok az eseményeket még nem vetették papírra. Kár, szívesen olvasgatta volna azokat is. Elvégre azon még részt is akart venni. Ez van! Egy nagy sóhajt enged el magából. *
- Csak van ennél egy gyorsabb megoldás is!
* Sóhajt még egyet már csak a mihez tartás végett. Közbe teljesen hátradől, majd felemeli a magasba a könyvet és úgy olvassa. Egészen addig míg úgy nem dönt, hogy ráteszi a fejére a könyvet és szundít egy kicsit. Fél füllel ugyan, de meghall valami igazán egyedit, amit egyszerűen képtelen kiverni a fejéből. Előtör kíváncsiskodó énje, és elkezdi egyre jobban hintáztatni a széket, hogy kilásson a sarkon. Hátha észreveszi, hogy mégis ki tett fel ilyen kérdést. Talán túlságosan is kíváncsi. Ennek hatására túlságosan is túllendül és már borul is a székkel. Így már mindenki szeme előtt fekszik a földön. Megpróbálja lejátszani, hogy minden rendben és feláll. Leporolja ruháját és körbenéz. Ha senki sem figyeli, akkor visszaül az asztalhoz. Azonban, ha ez a kis manővere magára keltette a figyelmet, akkor muszáj lesz mondani is valamit. *
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-01 14:04:49
Üzenet elküldve: 2024-10-01 14:04:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyanazon az úton jön mint amikor a Piacra ment. A Polgárnegyedben mintha kétségbeesetten keresné tekintetével Svirt. Csak reménykedik benne, hogy összefutnak, ami végül nem valósul meg. A csalódás dühöt szül szívében. Hogy ki iránt? Elsősorban az a más szférák lénye, amely azt akarta hogy kövesse. Saját magát meg még annál is jobban hibáztatja. A kísértésnek ellenállhatott volna, de nem tudott, amiért még most is dühös magára. Egy kellemes nap várhatott volna rá, erre ő csak úgy eldobta. Viszont már késő siránkoznia. Történt ami történt és kész. Késő már a múlton rágódnia. Most inkább tudásra vágyik és talán megváltásra. Szüleinek fontos volt az a lény, szintén neki is. Valami viszont megváltozott. Az a bátorság átváltozott egyfajta félelemmé. Régebben nem félt tőle, inkább lenyűgözte. Most már nem ez a helyzet. Meg akar szabadulni tőle, de kétli hogy erre van már lehetőség. Valószínű, hogy jól a tudatába fészkelte magát. A Templom papjai csak tudnak valamiféle gyógyírt adni. Gondolataiba merülése során fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan megérkezett. A nagy épület fenségesen tornyosul az égbe. Ha jól emlékszik itt tanítottak levegő mágiát, még az istenek megjelenése előtt. Ezeket a szüleitől a hallotta, akik esti mese gyanánt mondat neki misztikus és rejtélyes történeteket. Egyesével veszi azt a kevés lépcsőfokot, amely a kert szintje fölé emeli a Templomot. A nyitott ajtón probléma nélkül bejut. A kinti fény után a benti félhomály sötétsége bántja a szemét. Kis időre szüksége van, míg szeme hozzászokik a benti fényviszonyokhoz. Félrehúzódik, hogy ne torlaszolja el a bejáratot. Mondjuk ő maga nem egy széles személy és a bejárat is elég széles, hogy senkinek se legyen útjában, de attól még nem akar útban lenni. Mikor már kezdenek felderengeni neki a gyertyák által megvilágított padok, úgy dönt elindulhat keresni magának egy helyet ahol megpihenhet. Az egyik pad szélére leül, hogy körül nézhessen a Templom belsejében. Látja a nagy kőszobrokat, melyet mintha a falakat tartanák, meg az oltárt. A következő amit meglát az az oltár térségénél a két ajtó. Az egyik a könyvtárba vezet, a másikról fogalma sincs. Ha találgatnia kellene a papok lakrésze felé vezethet. Kisvártatva elindul a könyvtár felé, hogy magyarázatokat találjon a lényre amelyet a szülei idéztek meg. Kétli, hogy lenne itt bármi, hisz a szülei is egy idegentől vették el, bár ő már nem vette hasznát. A könyvtár tere hatalmas. Rengeteg könyv, pergamen tekercs található meg. Szeretné tudni, hogy az ő kérdéseire itt meg van-e a válasz. Odalép a középen elhelyezkedő pulthoz és megkérdezi a papot.*
-Jó napot. Bár a kérdésem furcsa lehet, de olyan könyveket keresek, amelyek más lények megidézését tartalmazza.
*Nem tudja pontosan hogyan fogalmazzon, hiszen ő maga sem tudja, hogy pontosan mit keres, e reméli, hogy a könyvtáros pap tud neki segíteni.*
-Jó napot. Bár a kérdésem furcsa lehet, de olyan könyveket keresek, amelyek más lények megidézését tartalmazza.
*Nem tudja pontosan hogyan fogalmazzon, hiszen ő maga sem tudja, hogy pontosan mit keres, e reméli, hogy a könyvtáros pap tud neki segíteni.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-27 14:24:26
Üzenet elküldve: 2024-08-27 14:24:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Minden jónak vége lesz egyszer, így történt ez ebben az esetben is. Tanulni lehet, olvasni a végtelenségig. A templom alatti terem erre ad lehetőséget. Bár az ott kutató szerzetesek nem átallanak ruhát koszolni vagy nyújtózkodni, hogy levegyenek neki egy-egy nehezebb vagy magasabb szekcióba száműzött tekercshalmot illetve könyvritkaságot. Minden tanulás megakad valahol az elme befogadóképességének határán. Ők is mind csak egy terület szakavatott pátriárkái, mert a logika ezt diktálja. Sok a feljegyzés, az iromány, de a kérdés, amit felvetnek vagy az űr, amit maguk mögött hagynak a mű befejezése után, az még hatalmasabb. Tágítják a tudást és kinyílik az ember előtt a világ, ami még a korábbi állapotnál is nagyobb fejtörést okozhat. Így történt ez eggyen a cseppet sem kivételes helyzetben is. Van, amit már nem képes értelmezni, vagy nemes egyszerűséggel túlbonyolítaná? Már hetek óta ugyan az felett a könyv felett roskad az alakja, a ruháiból már lehetetlenség kimosni a beléjük ivódott dohszagot. De elég volt! Feláll az asztaltól és visszateszi az irományt szépen, mert bármennyire is értelmetlen számára most, egy tudós ember fáradalmas kezemunkája nyugszik a lapjaira vetve. Fogja a táskáját és felsétál a széles lépcsőn a templomba, hogy megsimítsa az oltárt. Mennyi kitartást adott az neki, mikor feladta volna, ám ezúttal nem így tekint a dologra. Nem feladja, csak megpróbálja hasznosítani azt a tudást, amit megszerzett, elsajátított. Még rámutat egy kialudt gyertyára, hogy felélessze a lángot, majd kisétál a Templomból és leül a lépcsőjére. Merre induljon?*
- A kikötőben nem vennék hasznomat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
- A kikötőben nem vennék hasznomat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-26 22:05:58
Üzenet elküldve: 2024-08-26 22:05:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*Rorkir jót vigyorog a félreértésen, jóllehet számára ez a mindennapos, hogy az élete hajszálon függ. Míg a papírosok és a betűk keményen meg tudják izzasztani, ahogy Beorhtio azt a minap tapasztalhatta is. Azonban ez most elhaványulni látszik annak fényében, hogy talán mégis talált valamiféle nyomot a csuhás. A barbár izgatottan várja a fejelményeket, melyeket a másik nem is rest megosztani vele. Összeráncolt szemöldökkel próbál valamiféle értelmet adni annak amit egyébként az íráson lát, de Rorkirnak sajnos ez nem igazán segít, szerencsére nem neki kell megfejtenie ezt.*
-Hát mégis találtál valamit! Micsoda fickó vagy te!
*Habár még fogalma sincs mi az, mindenképp örül a hírnek. Aztán hallgatni kezdi hogy mi is terül el ezen az íráson, s csak úgy pislog mint egy partra vetett hal.*
-Rémálmok és egy medál!
*Erősíti meg azt ami lényeget kiszűr belőle a maga módján, de persze tovább figyel. ~Áhhá!~ Fény csillan a férfi szemében.*
-Tehát azt mondod hogy valaki életre kelti a rontást, s úgy meg lehet tőle szabadulni?
*Először is azon teszi túl magát Rorkir hogy a papírokat másféle módon is el lehet készíteni, s hogy ez alapján akár az is kideríthető, hogy mely irományok tartoznak egymáshoz. Kár is volna belé ez a plusz tudás, talán el sem férne a fejében. De ez valóban érdekesnek hangzik. Számára ez egy ősi sámán rítusra hajaz, melyet még nagyapja mesélt neki gyermekkorában. Megidézni a sötét szellemeket, hogy megküzdhessünk velük a mi síkunkon, hogy aztán megnyugvást találjunk. Persze ő akkor még nem érthette hogy ez igazság szerint aligha valódi szellemidézésről szólt, mintsem átvitt értelemben a megküzdést a démonainkkal, de szerencsére most talán nem erről van szó.*
-Ruthan Palantos...
*Ismétli el a nevet, hogy jól megjegyezze. Ez nem egy olyan dolog amit el kellene felejtenie. Amilyen lelkesedéssel mesél neki újdonsült társa, ő olyan lelkesedéssel hallgatja őt. Már látja is maga előtt a küldetést. Hisz mit ér egy kalandor, ha nincsen célja? A nagy örömben finoman össze is csapja két kezét.*
-Akkor tehát azt mondod, hogy meg kellene keresnem Ruthan Palantos írásai alapján ezt a medált, hogy aztán azzal valahogy a rémálmaimon keresztül legyőzzem a démon rajtam hagyott nyomát, ugye? Azt lehet tudni hogy merrefelé költözött ki? A szántóföldekre esetleg valamelyik kis faluhoz, mint például Vadászlak?
*Már ő is érzi a megkönnyebbülést, no nem azért mintha olyan egyszerű feladat állna előtte, egyszerűen csak azért mert mindig jobban szereti hogyha van egy célja.*
-Akkor ha ez így van, oda kellene indulnom igaz?
*Rorkir jót vigyorog a félreértésen, jóllehet számára ez a mindennapos, hogy az élete hajszálon függ. Míg a papírosok és a betűk keményen meg tudják izzasztani, ahogy Beorhtio azt a minap tapasztalhatta is. Azonban ez most elhaványulni látszik annak fényében, hogy talán mégis talált valamiféle nyomot a csuhás. A barbár izgatottan várja a fejelményeket, melyeket a másik nem is rest megosztani vele. Összeráncolt szemöldökkel próbál valamiféle értelmet adni annak amit egyébként az íráson lát, de Rorkirnak sajnos ez nem igazán segít, szerencsére nem neki kell megfejtenie ezt.*
-Hát mégis találtál valamit! Micsoda fickó vagy te!
*Habár még fogalma sincs mi az, mindenképp örül a hírnek. Aztán hallgatni kezdi hogy mi is terül el ezen az íráson, s csak úgy pislog mint egy partra vetett hal.*
-Rémálmok és egy medál!
*Erősíti meg azt ami lényeget kiszűr belőle a maga módján, de persze tovább figyel. ~Áhhá!~ Fény csillan a férfi szemében.*
-Tehát azt mondod hogy valaki életre kelti a rontást, s úgy meg lehet tőle szabadulni?
*Először is azon teszi túl magát Rorkir hogy a papírokat másféle módon is el lehet készíteni, s hogy ez alapján akár az is kideríthető, hogy mely irományok tartoznak egymáshoz. Kár is volna belé ez a plusz tudás, talán el sem férne a fejében. De ez valóban érdekesnek hangzik. Számára ez egy ősi sámán rítusra hajaz, melyet még nagyapja mesélt neki gyermekkorában. Megidézni a sötét szellemeket, hogy megküzdhessünk velük a mi síkunkon, hogy aztán megnyugvást találjunk. Persze ő akkor még nem érthette hogy ez igazság szerint aligha valódi szellemidézésről szólt, mintsem átvitt értelemben a megküzdést a démonainkkal, de szerencsére most talán nem erről van szó.*
-Ruthan Palantos...
*Ismétli el a nevet, hogy jól megjegyezze. Ez nem egy olyan dolog amit el kellene felejtenie. Amilyen lelkesedéssel mesél neki újdonsült társa, ő olyan lelkesedéssel hallgatja őt. Már látja is maga előtt a küldetést. Hisz mit ér egy kalandor, ha nincsen célja? A nagy örömben finoman össze is csapja két kezét.*
-Akkor tehát azt mondod, hogy meg kellene keresnem Ruthan Palantos írásai alapján ezt a medált, hogy aztán azzal valahogy a rémálmaimon keresztül legyőzzem a démon rajtam hagyott nyomát, ugye? Azt lehet tudni hogy merrefelé költözött ki? A szántóföldekre esetleg valamelyik kis faluhoz, mint például Vadászlak?
*Már ő is érzi a megkönnyebbülést, no nem azért mintha olyan egyszerű feladat állna előtte, egyszerűen csak azért mert mindig jobban szereti hogyha van egy célja.*
-Akkor ha ez így van, oda kellene indulnom igaz?
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:56:01
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:56:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*Beorhtiot közel sem szórakoztatja annyira a helyzet, mint Rorkirt. Az imént még a halál járta hűvös táncát idegeinek pattanásig feszült szálain, s mostanra hiába tűnt el a fenyegetés, a nyomasztó érzés még mindig ott neszel a bensőjében. Szíve vadul lüktet, a kezébe áradó remegés alig akar csillapodni. Ennek ellenére minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkaparintsa végre azt a gyűrött, megsárgult papírcafatot, ami reményei szerint a barbár feloldozásában segíthet. Első ránézésre nincs rajta semmi különleges. Ősi feljegyzésnek tűnik, mit nem kímélt az idő. Jó pár ilyen lapulhat még a könyvtár falai között. Ám ahogy a hozzáértő szemek követni kezdik a tinta útját, az eleinte cirkalmas, precízen formázott betűk után lassacskán valami megváltozik. Mintha nem is ugyanannak a személynek a kézírását látná a kedves olvasó. Az egész kapkodóvá, zsúfolttá, és nehezen követhetővé válik. Minden összekötött betű, minden leírt szó, minden nehézkesen megfogalmazott mondat bűzlik a rettenettől, ami a hatalmába kerítette az íróját. A tartalma is ugyanezt a felkavaró érzést erősíti. A csuhásnak többször végig kellett szaladnia a papíroson, mire sikerült valami használhatót kifacsarni belőle. Talán ez az oka annak is, hogy korábban nem jutott eszébe előkaparni valahonnan a könyvtár legmélyéről.*
- Nem hagyott nyugodni, hogy a minap semmire sem jutottunk.
*A könyvtáros kifújja tüdejébe szorult levegőt, s végre összeszedi magát annyira, hogy összefoglalja mivel foglalatoskodott az éjszaka folyamán, amíg mások a puha ágyukban az álmaikat kergették. Miközben beszél, baljával önkénytelenül a nyakához nyúl, egyféle megerősítésképpen, hogy a feje tényleg a helyén maradt.*
- Szóval gondoltam kicsit tovább maradok, és utánanézek még egy-két dolognak. Akkor akadtam rá erre a cafatra!
*Büszkén, mint egy győzelmi zászlót lobogtatja meg Rorkir előtt a papirost. Ezután megköszörüli a torkát, hogy felolvassa a tartalmát a másiknak.*
- “Álmok. Mit is mondhatnék róluk? Ostoba éjszakai ábrándok csupán, igaz? Pedig mindannyiunkat az álmaink inspirálnak. Vannak kik saját hőstetteikről álmodoznak, míg másokat városok leigázása tart lázban. Az a combomnyi széles kölyök, kit a minap láttam az utcán, valószínűleg a nap minden percében a frissen sült cipó ízéről fantáziálhat. Jelentéktelennek tűnnek, mégis világformáló hatalmuk van. De vajon mi történik akkor, ha a métely megfertőzi álmainkat? Ha képtelenné válunk eldönteni, hogy mi a valóság, s mi a képzeletünk szüleménye? S ha legrosszabb rémálmaink a szemünk előtt manifesztálódnak? Sajnos én már tudom a választ. A téboly elkerülhetetlen. Okulásul az utókornak, feljegyzem történetemet. Minden a medállal kezdődött…”
*Mikor a végére ér, úgy bámul a melákra, mintha annak értenie kellene ebből bármit is. Néhány másodpercnyi hallgatás után megkegyelmez neki, és folytatja a magyarázattal.*
- Ez önmagában még kevéssé kapcsolódik a problémádhoz. De nekem eszembe jutott, hogy a rendszerezés során találtam egy másik papírcafatot is, ami kísértetiesen emlékeztetett engem erre a pár sorra. Amikor jobban megvizsgáltam a papírt magát, és az eljárást, amivel készíthették, újabb megerősítést találtam, hogy ezek ugyanannak a műnek a részletei. És az utóbb megtalálton van egy furcsa szövegrészlet is, ami már téged is érdekelhet. “...s azt mondta nekem, hogy vigyem el neki a medált! Vigyem el neki azt az átkozott medált, s Ő valóra váltja az álmomat! Vigyem el neki, s Ő megszabadít ettől az átkozott rontástól!”
*Beorhtio újra hagy némi időt Rorkirnak, hogy felfogja, és helyrerakja magában az elhangzottakat. Azonban mielőtt még Rorkir teljesen elveszne a szavak áradatában, a csuhás ismét folytatja a további információival.*
- Ami a legjobb, hogy az utóbbin volt aláírás is: Ruthan Palantos. Így hiába hiányos a történet, kicsi kutakodással találtam még néhány dolgot a feljegyzéseinkben! Palantos uraság több évtizeddel ezelőtt élt artheniori nemes volt, aki megrögzött műgyűjtő hírében állt. Tetemes vagyont halmozott fel, több helyen is megemlítik a nevét az oklevek. De valamiért egyszer csak fogta az egész családját, és kiköltözött a semmi közepére, az egyszerű parasztok közé. Senki nem tudja, hogy mi oka volt erre, mivel nem sokkal ezután utolérte a vég. Az egyik falu közelében, a pusztán találtak a holttestére. Egyesek azt mondják, hogy tartozása volt, és az elől menekült, de így is elkapták, míg mások egy szektát emlegetnek, aminek Palantos úr is jó darabig tagja volt. Velük kerülhetett összetűzésbe, és ezért költözött vidékre. De akárki, akármit ír vagy mond, szerintem a medál miatt ment oda! A medál miatt, amiről ezekben a feljegyzésekben ír.
*Beorhtio annyira fellelkesül, míg az előrehaladását részletezi a barbárnak, hogy szinte teljesen meg is feledkezik az előbbi kis félreértésükről. Csak a reszkető keze emlékezteti rá, aminek mutató ujjával többször is a két megsárgult papír cafatra bök, ezzel is nyomatékosítva mondandóját.*
- És ha igazam van, akkor ez egy megoldás lehet a te bajodra is, Rorkir! Legalábbis egy próbát biztosan megérne. Hisz korábban megküzdöttél egy démonnal! Néhány rémálom nem foghat ki rajtad!
*Beorhtiot közel sem szórakoztatja annyira a helyzet, mint Rorkirt. Az imént még a halál járta hűvös táncát idegeinek pattanásig feszült szálain, s mostanra hiába tűnt el a fenyegetés, a nyomasztó érzés még mindig ott neszel a bensőjében. Szíve vadul lüktet, a kezébe áradó remegés alig akar csillapodni. Ennek ellenére minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkaparintsa végre azt a gyűrött, megsárgult papírcafatot, ami reményei szerint a barbár feloldozásában segíthet. Első ránézésre nincs rajta semmi különleges. Ősi feljegyzésnek tűnik, mit nem kímélt az idő. Jó pár ilyen lapulhat még a könyvtár falai között. Ám ahogy a hozzáértő szemek követni kezdik a tinta útját, az eleinte cirkalmas, precízen formázott betűk után lassacskán valami megváltozik. Mintha nem is ugyanannak a személynek a kézírását látná a kedves olvasó. Az egész kapkodóvá, zsúfolttá, és nehezen követhetővé válik. Minden összekötött betű, minden leírt szó, minden nehézkesen megfogalmazott mondat bűzlik a rettenettől, ami a hatalmába kerítette az íróját. A tartalma is ugyanezt a felkavaró érzést erősíti. A csuhásnak többször végig kellett szaladnia a papíroson, mire sikerült valami használhatót kifacsarni belőle. Talán ez az oka annak is, hogy korábban nem jutott eszébe előkaparni valahonnan a könyvtár legmélyéről.*
- Nem hagyott nyugodni, hogy a minap semmire sem jutottunk.
*A könyvtáros kifújja tüdejébe szorult levegőt, s végre összeszedi magát annyira, hogy összefoglalja mivel foglalatoskodott az éjszaka folyamán, amíg mások a puha ágyukban az álmaikat kergették. Miközben beszél, baljával önkénytelenül a nyakához nyúl, egyféle megerősítésképpen, hogy a feje tényleg a helyén maradt.*
- Szóval gondoltam kicsit tovább maradok, és utánanézek még egy-két dolognak. Akkor akadtam rá erre a cafatra!
*Büszkén, mint egy győzelmi zászlót lobogtatja meg Rorkir előtt a papirost. Ezután megköszörüli a torkát, hogy felolvassa a tartalmát a másiknak.*
- “Álmok. Mit is mondhatnék róluk? Ostoba éjszakai ábrándok csupán, igaz? Pedig mindannyiunkat az álmaink inspirálnak. Vannak kik saját hőstetteikről álmodoznak, míg másokat városok leigázása tart lázban. Az a combomnyi széles kölyök, kit a minap láttam az utcán, valószínűleg a nap minden percében a frissen sült cipó ízéről fantáziálhat. Jelentéktelennek tűnnek, mégis világformáló hatalmuk van. De vajon mi történik akkor, ha a métely megfertőzi álmainkat? Ha képtelenné válunk eldönteni, hogy mi a valóság, s mi a képzeletünk szüleménye? S ha legrosszabb rémálmaink a szemünk előtt manifesztálódnak? Sajnos én már tudom a választ. A téboly elkerülhetetlen. Okulásul az utókornak, feljegyzem történetemet. Minden a medállal kezdődött…”
*Mikor a végére ér, úgy bámul a melákra, mintha annak értenie kellene ebből bármit is. Néhány másodpercnyi hallgatás után megkegyelmez neki, és folytatja a magyarázattal.*
- Ez önmagában még kevéssé kapcsolódik a problémádhoz. De nekem eszembe jutott, hogy a rendszerezés során találtam egy másik papírcafatot is, ami kísértetiesen emlékeztetett engem erre a pár sorra. Amikor jobban megvizsgáltam a papírt magát, és az eljárást, amivel készíthették, újabb megerősítést találtam, hogy ezek ugyanannak a műnek a részletei. És az utóbb megtalálton van egy furcsa szövegrészlet is, ami már téged is érdekelhet. “...s azt mondta nekem, hogy vigyem el neki a medált! Vigyem el neki azt az átkozott medált, s Ő valóra váltja az álmomat! Vigyem el neki, s Ő megszabadít ettől az átkozott rontástól!”
*Beorhtio újra hagy némi időt Rorkirnak, hogy felfogja, és helyrerakja magában az elhangzottakat. Azonban mielőtt még Rorkir teljesen elveszne a szavak áradatában, a csuhás ismét folytatja a további információival.*
- Ami a legjobb, hogy az utóbbin volt aláírás is: Ruthan Palantos. Így hiába hiányos a történet, kicsi kutakodással találtam még néhány dolgot a feljegyzéseinkben! Palantos uraság több évtizeddel ezelőtt élt artheniori nemes volt, aki megrögzött műgyűjtő hírében állt. Tetemes vagyont halmozott fel, több helyen is megemlítik a nevét az oklevek. De valamiért egyszer csak fogta az egész családját, és kiköltözött a semmi közepére, az egyszerű parasztok közé. Senki nem tudja, hogy mi oka volt erre, mivel nem sokkal ezután utolérte a vég. Az egyik falu közelében, a pusztán találtak a holttestére. Egyesek azt mondják, hogy tartozása volt, és az elől menekült, de így is elkapták, míg mások egy szektát emlegetnek, aminek Palantos úr is jó darabig tagja volt. Velük kerülhetett összetűzésbe, és ezért költözött vidékre. De akárki, akármit ír vagy mond, szerintem a medál miatt ment oda! A medál miatt, amiről ezekben a feljegyzésekben ír.
*Beorhtio annyira fellelkesül, míg az előrehaladását részletezi a barbárnak, hogy szinte teljesen meg is feledkezik az előbbi kis félreértésükről. Csak a reszkető keze emlékezteti rá, aminek mutató ujjával többször is a két megsárgult papír cafatra bök, ezzel is nyomatékosítva mondandóját.*
- És ha igazam van, akkor ez egy megoldás lehet a te bajodra is, Rorkir! Legalábbis egy próbát biztosan megérne. Hisz korábban megküzdöttél egy démonnal! Néhány rémálom nem foghat ki rajtad!
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-13 12:37:25
Üzenet elküldve: 2024-08-13 12:37:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 689
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Örömmel koccint Aleniával, és természetesen még nagyobb örömmel fogadja az újabb simogatást, ami ismételten mosolyt csal az arcára. Ha Alania hagyja neki, akkor mielőtt elhúzná a kezét, amivel megsimogatta, még gyengéden megszorítja azt, már csak azért is, mert szereti érezni a másik lány puha és selymes bőrét saját ujjain keresztül.
Ezek után pedig figyelmesen hallgat, ezúttal nem szól közbe, és nem érvel szenvedélyesen semmi mellett. Nem csak elfogadja, de örül is neki, hogy ennek a vitának immár vége, már csak az marad hátra, hogy a kettőjük között megbomlott harmóniát minél hamarabb helyreállítsák.
Meg is könnyebbül, amikor Nia azt mondja neki, hogy benne semmilyen rossz érzés nincs emiatt az egész miatt, közben pedig érdekesnek találja, hogy bármennyire is nem értettek egyet korábban, valamint továbbra is úgy gondolja, hogy neki volt igaza, Alenia mégis képes olyan új megvilágításba helyezni egész korábbi vitájukat, ami neki nyilvánvalóan soha nem jutott volna eszébe.
Mert Eeyr, mint közös nevező, valamint Arthenior, mint az ő városa, ezzel boldogan ki tud egyezni, főleg ennek a templomnak a kertjében.
Belátja, hogy erről az oldalról ő valahogyan egyáltalán nem vizsgálta a kérdést; pusztán társadalmi folyamatokra gondolt, különböző rétegek gyökeresen eltérő és egymással ellentétes érdekeire, számításaiból pedig teljesen kihagyta az istenségeket, az ő szándékaikkal együtt, talán ösztönösen is. Ha valaki egy olyan papnő lányaként nő fel, aki virágot visz és áldozatokat mutat be olykor még a források védőszellemeinek is, akkor, ha összeszedetten és analitikusan szeretne gondolkodni, - mint ahogyan reményei szerint azt ő teszi, - akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy túlságosan is elmerüljön bármiféle misztériumban, mert különben állandóan szellemeket, meg isteni jeleket látna maga körül, és édesanyjához hasonlóan még a szél zúgásából is képes lenne mindenféle következtetéseket levonni a jövővel kapcsolatban. Minden bizonnyal az elemi mágia is ezért vonzotta a szakrális helyett, nem csak azért, mert így jobban önmaga és a maga ura lehet, mintha egy, vagy pedig két istenséghez kötik őt a mágia láthatatlan szálai.
A lényeg viszont, hogy bármennyire is abba az irányba indul el a város, amit ő nem feltétlenül tart jónak, Eeyr jelenléte garancia a számára arra, hogy talán nem következik be még egy akkora katasztrófa, mint amit együtt már átéltek ketten. Más kérdés, hogy az istennő legutóbb se segített sokat, amikor a város lángba borult. Vagy hát, ki tudja? Aleniát végül is csak megmentette, és talán több hívét is. Lehet, ha ő nincs, még rosszabb vége lett volna az egész lázadásnak. Kár, hogy ezt a kérdést sehogyan sem lehet objektíven és minden kétséget kizáróan, tudományos módszerrel megvizsgálni.
Talán a hely szelleme teszi, most mindenesetre inkább hagyja, hogy Nia optimizmusa felülkerekedjen saját pesszimizmusán.
Az pedig különösen nagyon jól esik neki, hogy a másik lány az érzéseiről kérdezi, ezért ezzel is kezdi a választ, miután az utolsó korty tea és falat kalács után elkezd elpakolni, innentől kezdve viszont már nem csak a keze jár sebesen, hanem a szája is, miközben fel sem tűnik neki, hogy Nia nem segít neki, teljesen természetesnek tartva azt, hogy ez az egész az ő feladata.*
- Egy kis rossz érzésem van. *vallja be.* De nem harag, vagy ilyesmi, a te irányodba semmi negatív, inkább valahogy szomorúnak érzem magamat. *próbálja megfejteni a saját érzéseit, de nem teljesen biztos benne, hogy a "szomorúság" a legjobb szó rájuk.*
- Kicsit talán üresnek is. Az igazság az, hogy nem szeretek vitatkozni, senkivel. Bár anyával eléggé mások vagyunk, talán sohasem veszekedtünk, apró semmiségeken szólalkoztunk össze csak néha. Utána pedig, még, ha úgy is éreztem, hogy nekem volt igazam, mégis mindig rossz kedvem volt és lekiismeret-furdalásom. Egyszerűen csak nem szeretek ellentmondani azoknak, akiket szeretek. Lehet butaság, de mindig ilyen voltam, ezzel azt hiszem nem tudok mit kezdeni. Viszont mások vagyunk, máshonnan jöttünk és más nevelést kaptunk, már csak ezért sem érthetünk mindenben egyet. Abban viszont mindenképpen, hogy egy kisebb vitánál sokkal rosszabb az, ha valaki nem mondja ki a véleményét, és ez a mi helyzetünkre még inkább igaz szerintem. Szeretném, hogyha az, hogy a tanácsadód vagyok, nem csak egy megtisztelő cím lenne, hanem a valóság. Márpedig, ha mindenben neked adnék igazat, azzal nem sokat segítenék, nem igaz? *mosolyodik el halványan.*
- Nem úgy értem persze, hogy mostantól minden egyes véleményeddel, vagy döntéseddel kötekedni fogok, nyilván nem, egyszerűen csak törekedni fogok arra, hogy az adott problémát, vagy helyzetet olyan nézőpontból világítsam meg, amire szerintem te nem gondoltál. Hasonló beszélgetésekből, vagy akár egy vitából pedig mindketten tanulhatunk is. Én például most azt tanultam, azt hiszem, hogy többé ne hagyjam ki a számításomból az istenségeket. *mondja ki hangosan korábbi gondolatait.* Elismerem, hogy eszembe sem jutott, hogy nekik is van szándékuk és akaratuk, csak társadalmi folyamtokban gondolkodtam, viszont megnyugtat a gondolat, amit mondtál, hogy Arthenior mégiscsak Eeyr városa. Azt hiszem, hogyha az ő szellemében tevékenykedünk, még, ha nem is feltétlen értünk egyet mindenben, akkor is, túl nagy baj nem lehet az egészből.
*Igaz persze, hogy mindezt nem pont a vita közben tanulta meg, hanem utána, elméjében valahogy mégis inkább hozzá kapcsolódik, azért is fogalmazott az imént úgy, ahogy. Reméli mindenesetre, hogy az, amit most mondott Alenia teljes egyetértésével találkozik.
Időközben, ameddig beszélt, össze is pakolt, és nincs más hátra, csak, hogy elinduljanak.*
- Az átöltözés jó ötlet különben, nadrágban mindenképpen kényelmesebb lesz. *jegyzi meg ezek után mintegy mellékesen, amikor már útra készen állnak mind a ketten.
Egy dologra azonban nagyon kíváncsi, viszont, megvárja, amíg kilépnek a templomkertből, és már úton vannak, hogy ne pont a megszentelt helyen tegye fel a kérdést, amire választ szeretne kapni.*
- Arctalan, ezt azt hiszem nem hallottam Sa'Terethel kapcsolatban még soha, vagy, ha igen, akkor nem figyeltem rá fel. Ez csak valamiféle metafora, vagy akik látták valaha, tényleg úgy írták le, mint akinek nincs arca? *kérdi, nem is azért, mert annyira nagyon a sötét istenségre kíváncsi, akiről biztosan Alenia sem beszél szívesen, sokkal inkább amiatt, mert, ha már a jövője egy Eeyr hívő, újra nemes kisasszony mellé köti, aki minden bizonnyal befolyásos személy lesz majd az új, most épülő Artheniorban, akkor nem lehet ilyen téren sem tudatlan, mert ezzel nyilván Aleniára hozna szégyent.
El is határozza, hogy minél többet fog olvasni és tanulni a jövőben, olyan tárgyakban is, amik eddig nem különösen érdekelték, hogy tanácsadói feladatait még jobban elláthassa.
Nagy szerencse, hogy Maitól sokat tanulhat, meg, hogy az épülő árvaházban minden bizonnyal rengeteg könyv is lesz majd, amelyekből magába szívhatja a tudást.*
//Templomkert//
*Örömmel koccint Aleniával, és természetesen még nagyobb örömmel fogadja az újabb simogatást, ami ismételten mosolyt csal az arcára. Ha Alania hagyja neki, akkor mielőtt elhúzná a kezét, amivel megsimogatta, még gyengéden megszorítja azt, már csak azért is, mert szereti érezni a másik lány puha és selymes bőrét saját ujjain keresztül.
Ezek után pedig figyelmesen hallgat, ezúttal nem szól közbe, és nem érvel szenvedélyesen semmi mellett. Nem csak elfogadja, de örül is neki, hogy ennek a vitának immár vége, már csak az marad hátra, hogy a kettőjük között megbomlott harmóniát minél hamarabb helyreállítsák.
Meg is könnyebbül, amikor Nia azt mondja neki, hogy benne semmilyen rossz érzés nincs emiatt az egész miatt, közben pedig érdekesnek találja, hogy bármennyire is nem értettek egyet korábban, valamint továbbra is úgy gondolja, hogy neki volt igaza, Alenia mégis képes olyan új megvilágításba helyezni egész korábbi vitájukat, ami neki nyilvánvalóan soha nem jutott volna eszébe.
Mert Eeyr, mint közös nevező, valamint Arthenior, mint az ő városa, ezzel boldogan ki tud egyezni, főleg ennek a templomnak a kertjében.
Belátja, hogy erről az oldalról ő valahogyan egyáltalán nem vizsgálta a kérdést; pusztán társadalmi folyamatokra gondolt, különböző rétegek gyökeresen eltérő és egymással ellentétes érdekeire, számításaiból pedig teljesen kihagyta az istenségeket, az ő szándékaikkal együtt, talán ösztönösen is. Ha valaki egy olyan papnő lányaként nő fel, aki virágot visz és áldozatokat mutat be olykor még a források védőszellemeinek is, akkor, ha összeszedetten és analitikusan szeretne gondolkodni, - mint ahogyan reményei szerint azt ő teszi, - akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy túlságosan is elmerüljön bármiféle misztériumban, mert különben állandóan szellemeket, meg isteni jeleket látna maga körül, és édesanyjához hasonlóan még a szél zúgásából is képes lenne mindenféle következtetéseket levonni a jövővel kapcsolatban. Minden bizonnyal az elemi mágia is ezért vonzotta a szakrális helyett, nem csak azért, mert így jobban önmaga és a maga ura lehet, mintha egy, vagy pedig két istenséghez kötik őt a mágia láthatatlan szálai.
A lényeg viszont, hogy bármennyire is abba az irányba indul el a város, amit ő nem feltétlenül tart jónak, Eeyr jelenléte garancia a számára arra, hogy talán nem következik be még egy akkora katasztrófa, mint amit együtt már átéltek ketten. Más kérdés, hogy az istennő legutóbb se segített sokat, amikor a város lángba borult. Vagy hát, ki tudja? Aleniát végül is csak megmentette, és talán több hívét is. Lehet, ha ő nincs, még rosszabb vége lett volna az egész lázadásnak. Kár, hogy ezt a kérdést sehogyan sem lehet objektíven és minden kétséget kizáróan, tudományos módszerrel megvizsgálni.
Talán a hely szelleme teszi, most mindenesetre inkább hagyja, hogy Nia optimizmusa felülkerekedjen saját pesszimizmusán.
Az pedig különösen nagyon jól esik neki, hogy a másik lány az érzéseiről kérdezi, ezért ezzel is kezdi a választ, miután az utolsó korty tea és falat kalács után elkezd elpakolni, innentől kezdve viszont már nem csak a keze jár sebesen, hanem a szája is, miközben fel sem tűnik neki, hogy Nia nem segít neki, teljesen természetesnek tartva azt, hogy ez az egész az ő feladata.*
- Egy kis rossz érzésem van. *vallja be.* De nem harag, vagy ilyesmi, a te irányodba semmi negatív, inkább valahogy szomorúnak érzem magamat. *próbálja megfejteni a saját érzéseit, de nem teljesen biztos benne, hogy a "szomorúság" a legjobb szó rájuk.*
- Kicsit talán üresnek is. Az igazság az, hogy nem szeretek vitatkozni, senkivel. Bár anyával eléggé mások vagyunk, talán sohasem veszekedtünk, apró semmiségeken szólalkoztunk össze csak néha. Utána pedig, még, ha úgy is éreztem, hogy nekem volt igazam, mégis mindig rossz kedvem volt és lekiismeret-furdalásom. Egyszerűen csak nem szeretek ellentmondani azoknak, akiket szeretek. Lehet butaság, de mindig ilyen voltam, ezzel azt hiszem nem tudok mit kezdeni. Viszont mások vagyunk, máshonnan jöttünk és más nevelést kaptunk, már csak ezért sem érthetünk mindenben egyet. Abban viszont mindenképpen, hogy egy kisebb vitánál sokkal rosszabb az, ha valaki nem mondja ki a véleményét, és ez a mi helyzetünkre még inkább igaz szerintem. Szeretném, hogyha az, hogy a tanácsadód vagyok, nem csak egy megtisztelő cím lenne, hanem a valóság. Márpedig, ha mindenben neked adnék igazat, azzal nem sokat segítenék, nem igaz? *mosolyodik el halványan.*
- Nem úgy értem persze, hogy mostantól minden egyes véleményeddel, vagy döntéseddel kötekedni fogok, nyilván nem, egyszerűen csak törekedni fogok arra, hogy az adott problémát, vagy helyzetet olyan nézőpontból világítsam meg, amire szerintem te nem gondoltál. Hasonló beszélgetésekből, vagy akár egy vitából pedig mindketten tanulhatunk is. Én például most azt tanultam, azt hiszem, hogy többé ne hagyjam ki a számításomból az istenségeket. *mondja ki hangosan korábbi gondolatait.* Elismerem, hogy eszembe sem jutott, hogy nekik is van szándékuk és akaratuk, csak társadalmi folyamtokban gondolkodtam, viszont megnyugtat a gondolat, amit mondtál, hogy Arthenior mégiscsak Eeyr városa. Azt hiszem, hogyha az ő szellemében tevékenykedünk, még, ha nem is feltétlen értünk egyet mindenben, akkor is, túl nagy baj nem lehet az egészből.
*Igaz persze, hogy mindezt nem pont a vita közben tanulta meg, hanem utána, elméjében valahogy mégis inkább hozzá kapcsolódik, azért is fogalmazott az imént úgy, ahogy. Reméli mindenesetre, hogy az, amit most mondott Alenia teljes egyetértésével találkozik.
Időközben, ameddig beszélt, össze is pakolt, és nincs más hátra, csak, hogy elinduljanak.*
- Az átöltözés jó ötlet különben, nadrágban mindenképpen kényelmesebb lesz. *jegyzi meg ezek után mintegy mellékesen, amikor már útra készen állnak mind a ketten.
Egy dologra azonban nagyon kíváncsi, viszont, megvárja, amíg kilépnek a templomkertből, és már úton vannak, hogy ne pont a megszentelt helyen tegye fel a kérdést, amire választ szeretne kapni.*
- Arctalan, ezt azt hiszem nem hallottam Sa'Terethel kapcsolatban még soha, vagy, ha igen, akkor nem figyeltem rá fel. Ez csak valamiféle metafora, vagy akik látták valaha, tényleg úgy írták le, mint akinek nincs arca? *kérdi, nem is azért, mert annyira nagyon a sötét istenségre kíváncsi, akiről biztosan Alenia sem beszél szívesen, sokkal inkább amiatt, mert, ha már a jövője egy Eeyr hívő, újra nemes kisasszony mellé köti, aki minden bizonnyal befolyásos személy lesz majd az új, most épülő Artheniorban, akkor nem lehet ilyen téren sem tudatlan, mert ezzel nyilván Aleniára hozna szégyent.
El is határozza, hogy minél többet fog olvasni és tanulni a jövőben, olyan tárgyakban is, amik eddig nem különösen érdekelték, hogy tanácsadói feladatait még jobban elláthassa.
Nagy szerencse, hogy Maitól sokat tanulhat, meg, hogy az épülő árvaházban minden bizonnyal rengeteg könyv is lesz majd, amelyekből magába szívhatja a tudást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293