Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-29 20:40:43
Üzenet elküldve: 2025-08-29 20:40:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Talán valamennyi kevéske együttérzés szorult a férfiba, de Amaziana mindig először azt érzi, hogy nem. Talán ez még csak a teljes bizalom hiánya vagy a nő traumáinak egy következménye, esetlegesen a társadalmi különbségekből fakad, de hiába, hogy nem először mutat tiszteletet vagy érdeklődést felé a Sayqueves, még mindig úgy gondolja, hogy az titkon, csak egy faszfej. Legalábbis ezen kiborult pillanatában nagyon csak úgy érzi. Ahogy Dram hosszú ideig nem szól semmit, csak áll ott kihúzott háttal... Tovább löki az elf nőt a mélybe. Remeg, de próbálja magát visszafogni, ám megjegyzendő valószínűleg, ha beszélne a másik, az sem volna jobb. Ettől függetlenül... ~Kapja be~. Amaziana tovább sír*
*Végül a Sayqueves szerencséje, hogy Amaz még összetört nő létére is nagyon olvasott, így tudja kezelni saját kiborulásait, illetve lenyugtatni magát. Amikor elindulnak visszafelé, már lehet beszélni a fejével. Finoman meg is torpan, amikor a másik hozzászól. Talán valójában szeretne bízni benne, azért nem olyan makacs, mint általában. Lassan Dram felé fordul. Kezeit összefonja a mellei alatt, elzárkózva, de önkéntelenül is megemelve a kebleit, és várakozóan néz, hogy mit mond neki a főnöke. Ezekben a pillanatokban nehéz szeretőként gondolnia Dramre. Csendesen és türelmesen meghallgatja a nemes mondanivalóját. Kívülről semmiféle reakciót nem mutat, szinte már egyenesebb háttal áll ott, mint maga a gazdag nemes. Aztán megadóan sóhajt egyet*
- Rendben. Elfogadom a bocsánatkérést. Illetve jelezném, hogy amennyiben szabad jogú és nem teljesen felvásárolt személyekről beszél, illendő őket nem szolgáknak nevezni. Főleg nem, ha alacsonyabb rangú társaságában beszél. Házvezetőnőjeként kötelességem erről tájékoztatni, mert egyszer nagyon meg fogja sérteni a polgár réteget azzal a szóval, hogy szolga. Én pedig nem szeretném, ha felgyújtaná pár haragos ismeretlen a munkahelyemet. ~Vagy én magát, ha engem is leszolgáz~ *Kedvesen és illendően közli a problémát, de valójában tényleg rossz még kicsit a szájíze. Kettős érzéseket vált ki belőle a hosszú hajú férfi. Utálja is, de tiszteli is, itt is hagyná, meg a feje tele is van a gondolattal, hogy vajon vele együtt akar-e fürdeni a másik. A sok gondolat újabb meleg hullámat küld végig a "szolga" testén és meglengeti ingének szélét, egy kis hűsítő levegő reményében. Végül kiböki gondolatait *
- A fürdőház... kellemesen hangzik. Tiszta, meleg víz... És némi pihenés. Azt... *Jó, legyen tegezés most már megint* mondtad, hogy hosszú még az út.
*Talán valamennyi kevéske együttérzés szorult a férfiba, de Amaziana mindig először azt érzi, hogy nem. Talán ez még csak a teljes bizalom hiánya vagy a nő traumáinak egy következménye, esetlegesen a társadalmi különbségekből fakad, de hiába, hogy nem először mutat tiszteletet vagy érdeklődést felé a Sayqueves, még mindig úgy gondolja, hogy az titkon, csak egy faszfej. Legalábbis ezen kiborult pillanatában nagyon csak úgy érzi. Ahogy Dram hosszú ideig nem szól semmit, csak áll ott kihúzott háttal... Tovább löki az elf nőt a mélybe. Remeg, de próbálja magát visszafogni, ám megjegyzendő valószínűleg, ha beszélne a másik, az sem volna jobb. Ettől függetlenül... ~Kapja be~. Amaziana tovább sír*
*Végül a Sayqueves szerencséje, hogy Amaz még összetört nő létére is nagyon olvasott, így tudja kezelni saját kiborulásait, illetve lenyugtatni magát. Amikor elindulnak visszafelé, már lehet beszélni a fejével. Finoman meg is torpan, amikor a másik hozzászól. Talán valójában szeretne bízni benne, azért nem olyan makacs, mint általában. Lassan Dram felé fordul. Kezeit összefonja a mellei alatt, elzárkózva, de önkéntelenül is megemelve a kebleit, és várakozóan néz, hogy mit mond neki a főnöke. Ezekben a pillanatokban nehéz szeretőként gondolnia Dramre. Csendesen és türelmesen meghallgatja a nemes mondanivalóját. Kívülről semmiféle reakciót nem mutat, szinte már egyenesebb háttal áll ott, mint maga a gazdag nemes. Aztán megadóan sóhajt egyet*
- Rendben. Elfogadom a bocsánatkérést. Illetve jelezném, hogy amennyiben szabad jogú és nem teljesen felvásárolt személyekről beszél, illendő őket nem szolgáknak nevezni. Főleg nem, ha alacsonyabb rangú társaságában beszél. Házvezetőnőjeként kötelességem erről tájékoztatni, mert egyszer nagyon meg fogja sérteni a polgár réteget azzal a szóval, hogy szolga. Én pedig nem szeretném, ha felgyújtaná pár haragos ismeretlen a munkahelyemet. ~Vagy én magát, ha engem is leszolgáz~ *Kedvesen és illendően közli a problémát, de valójában tényleg rossz még kicsit a szájíze. Kettős érzéseket vált ki belőle a hosszú hajú férfi. Utálja is, de tiszteli is, itt is hagyná, meg a feje tele is van a gondolattal, hogy vajon vele együtt akar-e fürdeni a másik. A sok gondolat újabb meleg hullámat küld végig a "szolga" testén és meglengeti ingének szélét, egy kis hűsítő levegő reményében. Végül kiböki gondolatait *
- A fürdőház... kellemesen hangzik. Tiszta, meleg víz... És némi pihenés. Azt... *Jó, legyen tegezés most már megint* mondtad, hogy hosszú még az út.
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-29 19:20:15
Üzenet elküldve: 2025-08-29 19:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Úgy tűnik, hogy a nőt érzékenyen érintették a templomban történtek. Drameiloten nem tudja ezért okolni, számára is zavaró volt a templom személyzetének a fellépése, de most jobb mindezt maguk mögött hagyni. A visszaszólásra nem mond semmit, hagyja, hogy Amaziana kidühöngje magát. Korábban már próbálkozott az erre vonatkozó megoldásokkal, és a női hisztéria kezelésére tanultakat is bevetette a tisztáson, tehát nem látja, hogy mivel tudna még a jelen helyzeten segíteni. Úgyhogy nem mondja, hogy nyugodjon meg, nem tesz semmit, csak türelmesen vár. Végighallgatja a szavakat, kihúzott háttal, büszkén állva. Csak amikor a kigombolkozott inggel indul meg a nő, sóhajt nagyot. Természetesen követi. *
- Elnézését kérem, hogy nem szóltam arról, mire készülök. Nem gondoltam, hogy bárki ilyen hevesen reagálna, mint a templomi szolgálók tették. Viszont nem volt kitéve veszélynek. * Ezt fontosnak tartja leszögezni, ahogy lovát kioldja, és maga mellett kezdi vezetni tovább. *
- Ettől függetlenül megértem, és elfogadom a reakcióját. Tekintettel leszek magára a jövőben, ha ilyen dolgot tervezek, azt úgy fogom tenni, hogy ne legyen a közelben. * Próbálja megnyugtatni, miközben minden erejével azon van, hogy ne foglalkozzon a kigombolt ruhával. *
- Épp ezért önnek is kínálom fel a következő kérdést. Mit szeretne, a birtokra menni, vagy inni valamit a Pegazus fogadóban? Ahol egyébként egy fürdőház is áll a vendégek szolgálatára, ami talán nyugtatóan hatna magára. * Tesz ajánlatot, persze fontosnak tartja éreztetni a hangsúlyával, hogy ebben semmi számonkérés, megrovás, vagy hasonló nincs. Őszintén próbálja megtalálni azt a megoldást, ami leginkább kedvez fajtársának. *
- Más megoldásokra is nyitott vagyok természetesen. Egyébként a tisztás folyója is kellemesen hűs, és békés. Akár ott is megpihenhetünk, ahogy eredetileg terveztük. * Tesz még egy javaslatot, ha nem érkezik válasz a szolgáló részéről. *
* Úgy tűnik, hogy a nőt érzékenyen érintették a templomban történtek. Drameiloten nem tudja ezért okolni, számára is zavaró volt a templom személyzetének a fellépése, de most jobb mindezt maguk mögött hagyni. A visszaszólásra nem mond semmit, hagyja, hogy Amaziana kidühöngje magát. Korábban már próbálkozott az erre vonatkozó megoldásokkal, és a női hisztéria kezelésére tanultakat is bevetette a tisztáson, tehát nem látja, hogy mivel tudna még a jelen helyzeten segíteni. Úgyhogy nem mondja, hogy nyugodjon meg, nem tesz semmit, csak türelmesen vár. Végighallgatja a szavakat, kihúzott háttal, büszkén állva. Csak amikor a kigombolkozott inggel indul meg a nő, sóhajt nagyot. Természetesen követi. *
- Elnézését kérem, hogy nem szóltam arról, mire készülök. Nem gondoltam, hogy bárki ilyen hevesen reagálna, mint a templomi szolgálók tették. Viszont nem volt kitéve veszélynek. * Ezt fontosnak tartja leszögezni, ahogy lovát kioldja, és maga mellett kezdi vezetni tovább. *
- Ettől függetlenül megértem, és elfogadom a reakcióját. Tekintettel leszek magára a jövőben, ha ilyen dolgot tervezek, azt úgy fogom tenni, hogy ne legyen a közelben. * Próbálja megnyugtatni, miközben minden erejével azon van, hogy ne foglalkozzon a kigombolt ruhával. *
- Épp ezért önnek is kínálom fel a következő kérdést. Mit szeretne, a birtokra menni, vagy inni valamit a Pegazus fogadóban? Ahol egyébként egy fürdőház is áll a vendégek szolgálatára, ami talán nyugtatóan hatna magára. * Tesz ajánlatot, persze fontosnak tartja éreztetni a hangsúlyával, hogy ebben semmi számonkérés, megrovás, vagy hasonló nincs. Őszintén próbálja megtalálni azt a megoldást, ami leginkább kedvez fajtársának. *
- Más megoldásokra is nyitott vagyok természetesen. Egyébként a tisztás folyója is kellemesen hűs, és békés. Akár ott is megpihenhetünk, ahogy eredetileg terveztük. * Tesz még egy javaslatot, ha nem érkezik válasz a szolgáló részéről. *
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-29 16:03:30
Üzenet elküldve: 2025-08-29 16:03:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amazianát nem igazán érdekli a sok szolga. Ő nem azokra neheztel. Úgy érezte magát, mint egy csapdába esett egér, akit bármikor átszúrhatnak, mert nem vette észre, hogy egy ragadozó hátán utazott, aki próbálja magát megöletni. Most pedig kirobbant belőle a félelem okozta sokk.*
- Ne haragudjon, de két másodperce vagyok most tényleg egy pánikrohamtól. Ne mondja, hogy nyugodjak meg! *A nő mellkasa hevesen fel-le emelkedik, arcán könnyek folynak megállíthatatlanul. Nagyot nyel. Próbálja magát megnyugtatni. Lenéz kezére és eszébe jut, ahogy egykori vőlegénye mindig megfogta azt, amikor félt. Aztán felnéz a munkaadójára és üresnek érzi magát. ~Nem borulhatok ki, ő nem ő~ Ezekben a percekben ritka magányosnak érzi magát, hiába van társasággal. Ettől függetlenül próbálja magát méltóságteljesen hagyni ülni a templomtól nem messze*
- Azt hittem meghalok maga miatt! Én nem vagyok, olyan luxusban, hogy játszhassak a veszéllyel. Kérem értse meg! Nem bírom ezt kezelni. Legközelebb figyelmeztessen, ha ilyet tervez! *Annyira iszonyatosan mérges a férfira, de nagyon erősen igyekszik visszafogni magát* Ez nincs benne sem a munkaköri leírásomban, sem a személyes társaságom határaiban. Ennél nyugodtabb életre szorulok! *Az elf frusztráltan beletúr a hajába és feltartja azt miközben mélyeket próbál lélegezni. Iszonyatosan melege van. A tarkójába beleégetett "szamárpénz" eszébe sem jut. Túlságosan fent van akadva azon, hogy egy súlyosan traumatizált személy veszélyre adott reakcióján mi a fenéért lepődik meg a másik. A nő intelligens és talán még erősnek is mondható, de a léte nem csak abból a szórakoztató társaságból áll, amit a másik látott az utóbbi pár órában végig. Végül, elkezd még mindig enyhén ziháltan visszafelé indulni, kérdéses, hogy az előtt a nemes milyen reakciót ad neki. ~Hugyozzon a templom kövére egyedül~ Miközben magában morog, még mindig iszonyatosan melege van, ingének gombjait dühösen kezdi kibontogatni akkor, amikor már nincsenek a szentély szemei előtt. Egészen addig gombolkodik kifelé míg éppenhogy csak ráfogható, hogy azért takar is valamit az a ruhanemű, legalább a hasát, ha a dekoltázsát nem is. Amennyiben a Sayqueves hosszabb mondandóba kezdene az egész esemény hatására, akkor még annak közepénél ez a "vetkőző" visszaindulás biztosan megtörténik*
*Amazianát nem igazán érdekli a sok szolga. Ő nem azokra neheztel. Úgy érezte magát, mint egy csapdába esett egér, akit bármikor átszúrhatnak, mert nem vette észre, hogy egy ragadozó hátán utazott, aki próbálja magát megöletni. Most pedig kirobbant belőle a félelem okozta sokk.*
- Ne haragudjon, de két másodperce vagyok most tényleg egy pánikrohamtól. Ne mondja, hogy nyugodjak meg! *A nő mellkasa hevesen fel-le emelkedik, arcán könnyek folynak megállíthatatlanul. Nagyot nyel. Próbálja magát megnyugtatni. Lenéz kezére és eszébe jut, ahogy egykori vőlegénye mindig megfogta azt, amikor félt. Aztán felnéz a munkaadójára és üresnek érzi magát. ~Nem borulhatok ki, ő nem ő~ Ezekben a percekben ritka magányosnak érzi magát, hiába van társasággal. Ettől függetlenül próbálja magát méltóságteljesen hagyni ülni a templomtól nem messze*
- Azt hittem meghalok maga miatt! Én nem vagyok, olyan luxusban, hogy játszhassak a veszéllyel. Kérem értse meg! Nem bírom ezt kezelni. Legközelebb figyelmeztessen, ha ilyet tervez! *Annyira iszonyatosan mérges a férfira, de nagyon erősen igyekszik visszafogni magát* Ez nincs benne sem a munkaköri leírásomban, sem a személyes társaságom határaiban. Ennél nyugodtabb életre szorulok! *Az elf frusztráltan beletúr a hajába és feltartja azt miközben mélyeket próbál lélegezni. Iszonyatosan melege van. A tarkójába beleégetett "szamárpénz" eszébe sem jut. Túlságosan fent van akadva azon, hogy egy súlyosan traumatizált személy veszélyre adott reakcióján mi a fenéért lepődik meg a másik. A nő intelligens és talán még erősnek is mondható, de a léte nem csak abból a szórakoztató társaságból áll, amit a másik látott az utóbbi pár órában végig. Végül, elkezd még mindig enyhén ziháltan visszafelé indulni, kérdéses, hogy az előtt a nemes milyen reakciót ad neki. ~Hugyozzon a templom kövére egyedül~ Miközben magában morog, még mindig iszonyatosan melege van, ingének gombjait dühösen kezdi kibontogatni akkor, amikor már nincsenek a szentély szemei előtt. Egészen addig gombolkodik kifelé míg éppenhogy csak ráfogható, hogy azért takar is valamit az a ruhanemű, legalább a hasát, ha a dekoltázsát nem is. Amennyiben a Sayqueves hosszabb mondandóba kezdene az egész esemény hatására, akkor még annak közepénél ez a "vetkőző" visszaindulás biztosan megtörténik*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:00:48
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:00:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A szertartással egész jól halad, mivel ez köti le minden figyelmét, észre sem veszi, hogy a templom felbolydul körülötte, mint egy hangyafészek. Ahogy végez, elégedetten indulna tovább, de ekkor egy pap lép oda hozzá. Türelmesen végighallgatja, amit beszél, majd egyetértően bólint. Megérti, hogy a szavaknak súlya van, a sajátjának is, de Eeyrének még inkább. *
- Értem. Az istennő bölcs, amiért megállított, mert tudja, hogy az ő nevében fogok eljárni. Azt javaslom, hogy ti is próbáljatok meg néha a csuklyán túlra tekinteni. * Válaszolja kimért hangon, majd a templomból kiérve szolgálójára néz. *
- Semmi baj, Amaziana. Néha van ilyen, hogy a szolgák nem látják át a náluk többre valók tettei mögött rejlő indítékot. Eeyr kegyes, és bölcs, ő tudja, hogy érte is cselekszem, még ha a hívei nem is látnak az orruknál tovább. Olyan idő jön, amikor jobb, ha kezünkbe vesszük az irányítást. És egyébként is, a papok korruptak, és pénzéhesek. Egy kis adomány, és mindent elfelejtenek. Néha magam is azt hiszem, ha elég aranyat hordanék magammal, a könyvtár közepére is pisálhatnék. * Csóválja a fejét, és visszanéz a templomra, és a bent lévőkre. *
- Gyere, kérlek. Haza szeretnék érni, mert fárasztó volta nap.
* A szertartással egész jól halad, mivel ez köti le minden figyelmét, észre sem veszi, hogy a templom felbolydul körülötte, mint egy hangyafészek. Ahogy végez, elégedetten indulna tovább, de ekkor egy pap lép oda hozzá. Türelmesen végighallgatja, amit beszél, majd egyetértően bólint. Megérti, hogy a szavaknak súlya van, a sajátjának is, de Eeyrének még inkább. *
- Értem. Az istennő bölcs, amiért megállított, mert tudja, hogy az ő nevében fogok eljárni. Azt javaslom, hogy ti is próbáljatok meg néha a csuklyán túlra tekinteni. * Válaszolja kimért hangon, majd a templomból kiérve szolgálójára néz. *
- Semmi baj, Amaziana. Néha van ilyen, hogy a szolgák nem látják át a náluk többre valók tettei mögött rejlő indítékot. Eeyr kegyes, és bölcs, ő tudja, hogy érte is cselekszem, még ha a hívei nem is látnak az orruknál tovább. Olyan idő jön, amikor jobb, ha kezünkbe vesszük az irányítást. És egyébként is, a papok korruptak, és pénzéhesek. Egy kis adomány, és mindent elfelejtenek. Néha magam is azt hiszem, ha elég aranyat hordanék magammal, a könyvtár közepére is pisálhatnék. * Csóválja a fejét, és visszanéz a templomra, és a bent lévőkre. *
- Gyere, kérlek. Haza szeretnék érni, mert fárasztó volta nap.
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 23:50:46
Üzenet elküldve: 2025-08-26 23:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A férfiak szeretnek magukban tartani információkat, saját hülyeségükre. A Sayqueves nemhogy nem vallja be egyértelmű fáradtságát, még abba sem avatja be Amazianát milyen bolondságot tervez. Az elf inkább, csak bólint most az egész „jól vagyok” reakcióra, majd hátat fordít a már megint motyogó szeretőjének. Amint Dram már nem látja az arcát, a nő megforgatja a szemét. Oh, hogy ez de jól is esik neki! Túl régóta van itt legjobb viselkedésén. Ideje inkább valami kézzelfoghatóbbal eltöltenie idejét. Főleg mielőtt még egy templomban kezdené el unni magát, annyira azért még ő sem tiszteletlen. Egy ennyire magasztos helyen, megkeresi ő azt, ami megtudja érinteni szívét, a könyveket. Egy papra hálásan pillantva sétál le az ősi könyvtárba és egészen beletemetkezik, gyengéd odafigyeléssel a mindenféle iratokba. Remekül érzi magát. Főleg, hogy nem tudja, hogy társasága éppen kirúgatja őket ebből a csodás könyvtárból, vagyis a templomból. A nő, csak akkor eszmél fel, hogy valami nincsen rendben, amikor az utolsó pap is eltűnik a szeme elől és fentről valami csúnya mormogás csapja meg a füleit, megzavarva őt ezzel az olvasásban. Becsukja az iratot és visszateszi a helyére, félbehagyva a fejezetet. ~Csak azt ne mondja nekem, hogy kiájult a sok buzgóságtól~ Sietősen halad felfelé. Fejében tényleg egyedül az fordul meg, hogy új főnöke összeeshetett a fáradtságtól. Ez is mutatja, hogy Amaziana nem ért a mágiához. Nem ismerte fel ennek a... tettnek a jeleit. Mire újból megpillantja a férfit, érthetetlenül néz körbe az előtte kibontakozó jeleneten. Minden pap Dramet figyeli. Ő viszont nagyon is talpon van. Aztán valami fény jön, meg hasonló izék, és még a vér is megfagy a szolgáló ereiben. ~Most halok meg ez már biztos. Egy bosszús istennő bosszúja által, de egy férfi lesz hibás. Apámat megúsztam erre...~ Félig csukott szemmel meri csak nézi az eseményeket. Keze remeg a félelemtől, az élni akarás szelleme sír az elméjében. Azt hiszi mindkettejüket bajba sodorta Dram. Erősen saját ruháiba kapaszkodik. Tiszta rettegés tölti meg lelkét, olyan mintha élete legrosszabb pillanatait élné újra. A veszély ismerősen, de sokkal erősebb hatással kapargatja az elméjét, mint valaha. Felismeri teste a biztonság hiányának érzését és az agya rögtön a közelgő halál gondolatával köti össze. Tényleg azt hiszi, hogy meg fog halni, és nem áll és készen. Mikor hallja, hogy a másikat nem fogják bántani, egy szó nélkül szinte kiszalad a templomból. Legalábbis Dramhez nem szól egy szót sem. A papok mellett bocsánatkérően halad el*
- A legnagyobb elnézésüket kérem! Csodálatos a könyvtár! *Kint persze megvárja a másikat, de nem lesz szép állapotban. Szemeiben még némi könny is fel lesz bukkanva. És valószínűleg a földön összezuhanva fog kuporogni. A trauma csúnya dolog. Befolyásolja az elfeket is*
*A férfiak szeretnek magukban tartani információkat, saját hülyeségükre. A Sayqueves nemhogy nem vallja be egyértelmű fáradtságát, még abba sem avatja be Amazianát milyen bolondságot tervez. Az elf inkább, csak bólint most az egész „jól vagyok” reakcióra, majd hátat fordít a már megint motyogó szeretőjének. Amint Dram már nem látja az arcát, a nő megforgatja a szemét. Oh, hogy ez de jól is esik neki! Túl régóta van itt legjobb viselkedésén. Ideje inkább valami kézzelfoghatóbbal eltöltenie idejét. Főleg mielőtt még egy templomban kezdené el unni magát, annyira azért még ő sem tiszteletlen. Egy ennyire magasztos helyen, megkeresi ő azt, ami megtudja érinteni szívét, a könyveket. Egy papra hálásan pillantva sétál le az ősi könyvtárba és egészen beletemetkezik, gyengéd odafigyeléssel a mindenféle iratokba. Remekül érzi magát. Főleg, hogy nem tudja, hogy társasága éppen kirúgatja őket ebből a csodás könyvtárból, vagyis a templomból. A nő, csak akkor eszmél fel, hogy valami nincsen rendben, amikor az utolsó pap is eltűnik a szeme elől és fentről valami csúnya mormogás csapja meg a füleit, megzavarva őt ezzel az olvasásban. Becsukja az iratot és visszateszi a helyére, félbehagyva a fejezetet. ~Csak azt ne mondja nekem, hogy kiájult a sok buzgóságtól~ Sietősen halad felfelé. Fejében tényleg egyedül az fordul meg, hogy új főnöke összeeshetett a fáradtságtól. Ez is mutatja, hogy Amaziana nem ért a mágiához. Nem ismerte fel ennek a... tettnek a jeleit. Mire újból megpillantja a férfit, érthetetlenül néz körbe az előtte kibontakozó jeleneten. Minden pap Dramet figyeli. Ő viszont nagyon is talpon van. Aztán valami fény jön, meg hasonló izék, és még a vér is megfagy a szolgáló ereiben. ~Most halok meg ez már biztos. Egy bosszús istennő bosszúja által, de egy férfi lesz hibás. Apámat megúsztam erre...~ Félig csukott szemmel meri csak nézi az eseményeket. Keze remeg a félelemtől, az élni akarás szelleme sír az elméjében. Azt hiszi mindkettejüket bajba sodorta Dram. Erősen saját ruháiba kapaszkodik. Tiszta rettegés tölti meg lelkét, olyan mintha élete legrosszabb pillanatait élné újra. A veszély ismerősen, de sokkal erősebb hatással kapargatja az elméjét, mint valaha. Felismeri teste a biztonság hiányának érzését és az agya rögtön a közelgő halál gondolatával köti össze. Tényleg azt hiszi, hogy meg fog halni, és nem áll és készen. Mikor hallja, hogy a másikat nem fogják bántani, egy szó nélkül szinte kiszalad a templomból. Legalábbis Dramhez nem szól egy szót sem. A papok mellett bocsánatkérően halad el*
- A legnagyobb elnézésüket kérem! Csodálatos a könyvtár! *Kint persze megvárja a másikat, de nem lesz szép állapotban. Szemeiben még némi könny is fel lesz bukkanva. És valószínűleg a földön összezuhanva fog kuporogni. A trauma csúnya dolog. Befolyásolja az elfeket is*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:14:28
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:14:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A csapkodó hal//
*A félhomályban ülő csuhások közül néhány figyelmesebb szempár lassan Drameiloten felé fordul. A hosszú perceken át tartó, szinte suttogva mormolt szavak, a különös kézmozdulatok, s a fáradt, de kitartó koncentráció mind olyan jelek, melyek idegennek hatnak a megszokott szertartások között. A két-három szerzetes, akik észreveszik, hitetlenkedve pillantgatnak össze, egyikük ajka már-már szóra nyílik, ám végül csak összehúzott szemöldökkel figyelnek tovább. Nem avatkoznak közbe, bár szemmel láthatóan minden rezdülést számon tartanak, mintha tartanának tőle, hogy a varázsló jelenléte olyat mozdít meg, amihez nem volna szabad nyúlni.
Negyedóra, végtelennek tetsző percek múlnak el, s a templom csöndje mintha egyre feszültebb lenne. A gyertyák lángja egyszerre megremeg, az oltár szövete alatt halványan felderengő fénykör fut végig, majd lassan elhal. Drameiloten szertartása véget ér. A levegő megváltozik: sűrűbb, nehezebb, mintha a templom minden köve tanúja lenne annak, ami történt.
A háttérből ekkor egy nagydarab, zömök alak lép elő. Csuklyája alól előbukik dús, őszbe forduló szakálla, és komoran indul el a fáradt elf felé. Léptei tompán koppannak a kőpadlón, hangja pedig mélyen, visszhangozva szólal meg, mikor Drameiloten elé ér:*
- Amit tettél, nem volt helyes. *Szavai egyszerre hordoznak feddést és súlyt, mintha nem pusztán emberi ítélet lenne bennük.* - Megállítottalak volna, azonban Eeyr szólt hozzám. Most pedig hozzád szól rajtam keresztül. A szavadat adtad neki, hogy az ő érdekében cselekszel. Ő pedig elfogadta a szavad, ám így most már eskü köt. Bármilyen hatalmat is nyertél az oltárból, az ő érdekében kell felhasználd, különben örökké elfordul tőled.
*A férfi tekintete nem enged, minden pillantása ítéletként nehezedik Drameilotenre.*
- Így szólott az istennő. Kegyes volt hozzád, megállított, mikor kezet akartam emelni rád. Azonban nem látlak itt szívesen, míg jóvá nem teszed a műved. Arra kérlek, hogy távozz.
*A templom csendje ismét visszahull, s a háttérben a többi csuhás némán figyel, mintha most már csak azt várnák, miként reagál az elf a rá mért szavakra.*
*A félhomályban ülő csuhások közül néhány figyelmesebb szempár lassan Drameiloten felé fordul. A hosszú perceken át tartó, szinte suttogva mormolt szavak, a különös kézmozdulatok, s a fáradt, de kitartó koncentráció mind olyan jelek, melyek idegennek hatnak a megszokott szertartások között. A két-három szerzetes, akik észreveszik, hitetlenkedve pillantgatnak össze, egyikük ajka már-már szóra nyílik, ám végül csak összehúzott szemöldökkel figyelnek tovább. Nem avatkoznak közbe, bár szemmel láthatóan minden rezdülést számon tartanak, mintha tartanának tőle, hogy a varázsló jelenléte olyat mozdít meg, amihez nem volna szabad nyúlni.
Negyedóra, végtelennek tetsző percek múlnak el, s a templom csöndje mintha egyre feszültebb lenne. A gyertyák lángja egyszerre megremeg, az oltár szövete alatt halványan felderengő fénykör fut végig, majd lassan elhal. Drameiloten szertartása véget ér. A levegő megváltozik: sűrűbb, nehezebb, mintha a templom minden köve tanúja lenne annak, ami történt.
A háttérből ekkor egy nagydarab, zömök alak lép elő. Csuklyája alól előbukik dús, őszbe forduló szakálla, és komoran indul el a fáradt elf felé. Léptei tompán koppannak a kőpadlón, hangja pedig mélyen, visszhangozva szólal meg, mikor Drameiloten elé ér:*
- Amit tettél, nem volt helyes. *Szavai egyszerre hordoznak feddést és súlyt, mintha nem pusztán emberi ítélet lenne bennük.* - Megállítottalak volna, azonban Eeyr szólt hozzám. Most pedig hozzád szól rajtam keresztül. A szavadat adtad neki, hogy az ő érdekében cselekszel. Ő pedig elfogadta a szavad, ám így most már eskü köt. Bármilyen hatalmat is nyertél az oltárból, az ő érdekében kell felhasználd, különben örökké elfordul tőled.
*A férfi tekintete nem enged, minden pillantása ítéletként nehezedik Drameilotenre.*
- Így szólott az istennő. Kegyes volt hozzád, megállított, mikor kezet akartam emelni rád. Azonban nem látlak itt szívesen, míg jóvá nem teszed a műved. Arra kérlek, hogy távozz.
*A templom csendje ismét visszahull, s a háttérben a többi csuhás némán figyel, mintha most már csak azt várnák, miként reagál az elf a rá mért szavakra.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 09:23:09
Üzenet elküldve: 2025-08-26 09:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
- Jól vagyok, kedves Amaziana. Köszönöm, hogy aggódik értem, de ennél több kell, hogy rosszul legyek. * Válaszol a házvezetőnőnek, és kihúzza magát, bár pihegő mellkasa, és remegő keze másról árulkodik. Szinte teljesen kimerítette mágikus készleteit, de még egy kevés maradt benne. Egy kevés, amit tervez még használni. *
- Én is gratulálok önnek, Nestar Erefiz. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen amulettet birtokolnak. Használja jól, és Eeyr fénye tündököljön önre, amikor segíti valamiben. * Mondja a félelfnek rituálisan, bár ezzel is arra készül, hogy következő cselekedetét magyarázza vele.
Az elf fáradt, és érzi, hogy eltűnt valami, ami régóta része volt. Felhasználta az amulet áldás közben, és ettől kevesebbnek érzi magát. Még így, a két nagy szintű varázslat után elfáradva is képes arra, hogy megérintse Eeyr oltárát. *
- Istennő, ne haragudj rám. Hidd el, ezzel is téged szolgállak, a te fényed ragyogásának érdekében teszem. Teysus nevében, de érted is. * Motyogja halkan, és megpróbálja pótolni azt, ami elveszett. *
- Ne haragudjanak, de ez el fog tartani egy darab. Kérem, hogy közben ne zavarjanak meg. Nagyon fontos, hogy ezúttal sikerrel járjak. * Néz társaira, és ha nem tartják fel - Nestar mehet dolgára, ha szeretne - akkor egy fertály órás varázslásba kezd. *
A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.
- Jól vagyok, kedves Amaziana. Köszönöm, hogy aggódik értem, de ennél több kell, hogy rosszul legyek. * Válaszol a házvezetőnőnek, és kihúzza magát, bár pihegő mellkasa, és remegő keze másról árulkodik. Szinte teljesen kimerítette mágikus készleteit, de még egy kevés maradt benne. Egy kevés, amit tervez még használni. *
- Én is gratulálok önnek, Nestar Erefiz. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen amulettet birtokolnak. Használja jól, és Eeyr fénye tündököljön önre, amikor segíti valamiben. * Mondja a félelfnek rituálisan, bár ezzel is arra készül, hogy következő cselekedetét magyarázza vele.
Az elf fáradt, és érzi, hogy eltűnt valami, ami régóta része volt. Felhasználta az amulet áldás közben, és ettől kevesebbnek érzi magát. Még így, a két nagy szintű varázslat után elfáradva is képes arra, hogy megérintse Eeyr oltárát. *
- Istennő, ne haragudj rám. Hidd el, ezzel is téged szolgállak, a te fényed ragyogásának érdekében teszem. Teysus nevében, de érted is. * Motyogja halkan, és megpróbálja pótolni azt, ami elveszett. *
- Ne haragudjanak, de ez el fog tartani egy darab. Kérem, hogy közben ne zavarjanak meg. Nagyon fontos, hogy ezúttal sikerrel járjak. * Néz társaira, és ha nem tartják fel - Nestar mehet dolgára, ha szeretne - akkor egy fertály órás varázslásba kezd. *
A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 02:41:34
Üzenet elküldve: 2025-08-26 02:41:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
*Egy ismerős látvány és egy ismerős érzés. Talán soha nem tudja meg az előző sikertelenségének az okát, és, ha őszinte magával, csak elfogadja, hogy bizonyos mágiák nehezek, még a nálánál sokkal tapasztaltabbak számára is. Azonban azt már látta, immár másodszorra, hogy miként néz is ki, ha egy áldás sikerül. Egy keveset tétovázik, hátha véletlenül tévedne, ami egy fáradtságos nap után több, mint lehetséges.*
- Gratulálok és hálásan köszönöm.
*Még nem nyúl az amulettért, amíg fel nem ajánlják. Az illendőség dolgával már nem makulátlan, hiszen még meg sem kapta azt, amiért köszönetet mond, de amint rajta kapja személyét, hogy a fáradtság kiülte nem a jobb oldalát hozza újra, úgy szedi is össze magát és figyel arra, hogy mire készüljön. Drameiloten számára ez lehet nem kérdéses, de az alkimista azért szóvá akarja tenni a dolgot.*
- Ami az utolsó amulettet illeti, megpróbálok kész lenni vele, amint tudok, de legfeljebb holnapra tudom csak ígérni. Merre szállnak meg, ha szabad kérdeznem?
*Nem tudja, hogy egyáltalán a városban maradnak-e, bár az kellemetlen lenne a számára, ha nem így lenne. Bár nem kételkedik abban, hogy ha Merchent megbízná a szállításával, talán eljutna a nemes birtokáig vele. Persze, ha lehetőségében áll, inkább maga vinné el.*
*Egy ismerős látvány és egy ismerős érzés. Talán soha nem tudja meg az előző sikertelenségének az okát, és, ha őszinte magával, csak elfogadja, hogy bizonyos mágiák nehezek, még a nálánál sokkal tapasztaltabbak számára is. Azonban azt már látta, immár másodszorra, hogy miként néz is ki, ha egy áldás sikerül. Egy keveset tétovázik, hátha véletlenül tévedne, ami egy fáradtságos nap után több, mint lehetséges.*
- Gratulálok és hálásan köszönöm.
*Még nem nyúl az amulettért, amíg fel nem ajánlják. Az illendőség dolgával már nem makulátlan, hiszen még meg sem kapta azt, amiért köszönetet mond, de amint rajta kapja személyét, hogy a fáradtság kiülte nem a jobb oldalát hozza újra, úgy szedi is össze magát és figyel arra, hogy mire készüljön. Drameiloten számára ez lehet nem kérdéses, de az alkimista azért szóvá akarja tenni a dolgot.*
- Ami az utolsó amulettet illeti, megpróbálok kész lenni vele, amint tudok, de legfeljebb holnapra tudom csak ígérni. Merre szállnak meg, ha szabad kérdeznem?
*Nem tudja, hogy egyáltalán a városban maradnak-e, bár az kellemetlen lenne a számára, ha nem így lenne. Bár nem kételkedik abban, hogy ha Merchent megbízná a szállításával, talán eljutna a nemes birtokáig vele. Persze, ha lehetőségében áll, inkább maga vinné el.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 01:16:25
Üzenet elküldve: 2025-08-26 01:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana azért nem annyira szívtelen, hogy a férfinak valójában félnie kelljen ránézni. A tisztáson is megsajnálta és megnyugtatta a másikat. Amennyiben amikor végeznek a másik még mindig nagyon feszült vagy zavarban volna, akkor most sem lesz ez másképp. Az egészséges versengésük és játékosságuk teljesen különálló dolog a szimpla lenézéstől vagy gonoszságtól. Ettől függetlenül Amaz még mindig inkább a tudomány gyermeke, mintsem a mágiáé. És persze, vannak neki félretéve megjegyzései, majd amikor csakis kettesben lesz a másikkal. Addig viszont figyel ő, alaposan megfigyel és tisztelettel hallgat, most is a templomban, épp úgy, mint azelőtt, amikor varázslatot látott, de valahogy mindig úgy képzeli látványosabb vagy egyértelműbb lesz az ige, főleg az, hogy sikeres vagy hatástalan. Esetleg, hogy egyáltalán mikor van teljesen kész. Annyit lát, hogy Dram bizony jóval fáradtabbnak tűnik, mint eddig, de lehet, csak előbbi zavarban lévő arcát keveri össze a nő a fáradtsággal. Mindenesetre, ha úgy látja nem csinálnak már semmi nagy koncentrációt igénylőt, akkor udvariasan megkérdezi, Nestar úr jelenlétére figyelemmel, magázva*
- Jól van? Milyen érzés ilyesmit elvégezni?
*Amaziana azért nem annyira szívtelen, hogy a férfinak valójában félnie kelljen ránézni. A tisztáson is megsajnálta és megnyugtatta a másikat. Amennyiben amikor végeznek a másik még mindig nagyon feszült vagy zavarban volna, akkor most sem lesz ez másképp. Az egészséges versengésük és játékosságuk teljesen különálló dolog a szimpla lenézéstől vagy gonoszságtól. Ettől függetlenül Amaz még mindig inkább a tudomány gyermeke, mintsem a mágiáé. És persze, vannak neki félretéve megjegyzései, majd amikor csakis kettesben lesz a másikkal. Addig viszont figyel ő, alaposan megfigyel és tisztelettel hallgat, most is a templomban, épp úgy, mint azelőtt, amikor varázslatot látott, de valahogy mindig úgy képzeli látványosabb vagy egyértelműbb lesz az ige, főleg az, hogy sikeres vagy hatástalan. Esetleg, hogy egyáltalán mikor van teljesen kész. Annyit lát, hogy Dram bizony jóval fáradtabbnak tűnik, mint eddig, de lehet, csak előbbi zavarban lévő arcát keveri össze a nő a fáradtsággal. Mindenesetre, ha úgy látja nem csinálnak már semmi nagy koncentrációt igénylőt, akkor udvariasan megkérdezi, Nestar úr jelenlétére figyelemmel, magázva*
- Jól van? Milyen érzés ilyesmit elvégezni?
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 00:39:23
Üzenet elküldve: 2025-08-26 00:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A nemesnek ugyan elsőre sikertelen a varázslás, de az ital megivása után elszánt tekintettel néz az előtte fekvő medálra. Mivel a hiba elismerése nem bűn, a gőg viszont igen, ezért fogcsikorgatva vesz elő egy kis könyvet a köpenye egyik zsebéből. Lapozgatja egy darabig, amíg megtalálja a varázslatot, amit keres. Hiszen feljegyezte a bonyolult igét, pont azért, mert félt tőle, hogy ha hatokkal később fel kell idézze, akkor talán emlékezete megtréfálja. Ezúttal nem a korábbi igével, hanem a legújabbal próbálkozik, amit tanítanak egymásnak a papok. Eeyrt dicséri, és hozzá fohászkodik, hogy sikerüljön az áldás, hogy vegye el az ital erejét, és költöztesse át a medálba. Igyekszik tökéletesen felolvasni, de tudja, hogy még így is csúszhat hiba a varázslatba, ha az energiákat nem jól irányítja, vagy ha a megbicsaklik a hangja egy szótag közben. A bonyolult ige igencsak próbára teszi nyelvét is, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy jól mondja el. Nestarnak igaza van, ez egy hosszú nap volt, és egyikük sem az a kipihent, éles elméjű férfi, akik általában lenni szoktak. *
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett, egy fény pont feláldozásával, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott varázsital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, a negatív hatásokat teljesen kiküszöbölve, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi. Ha a varázslónak nincs fény pontja, a varázslat hatástalan.
* A nemesnek ugyan elsőre sikertelen a varázslás, de az ital megivása után elszánt tekintettel néz az előtte fekvő medálra. Mivel a hiba elismerése nem bűn, a gőg viszont igen, ezért fogcsikorgatva vesz elő egy kis könyvet a köpenye egyik zsebéből. Lapozgatja egy darabig, amíg megtalálja a varázslatot, amit keres. Hiszen feljegyezte a bonyolult igét, pont azért, mert félt tőle, hogy ha hatokkal később fel kell idézze, akkor talán emlékezete megtréfálja. Ezúttal nem a korábbi igével, hanem a legújabbal próbálkozik, amit tanítanak egymásnak a papok. Eeyrt dicséri, és hozzá fohászkodik, hogy sikerüljön az áldás, hogy vegye el az ital erejét, és költöztesse át a medálba. Igyekszik tökéletesen felolvasni, de tudja, hogy még így is csúszhat hiba a varázslatba, ha az energiákat nem jól irányítja, vagy ha a megbicsaklik a hangja egy szótag közben. A bonyolult ige igencsak próbára teszi nyelvét is, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy jól mondja el. Nestarnak igaza van, ez egy hosszú nap volt, és egyikük sem az a kipihent, éles elméjű férfi, akik általában lenni szoktak. *
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett, egy fény pont feláldozásával, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott varázsital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, a negatív hatásokat teljesen kiküszöbölve, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi. Ha a varázslónak nincs fény pontja, a varázslat hatástalan.
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 00:20:33
Üzenet elküldve: 2025-08-26 00:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
*A megérzését ez megnyugtatja, tényleg jól gondolta, de ez további gondokat okoz. ő nem ér fel a mágikus képességek olyan magasságába, mint amit Valuryenről gondol vagy Drameilotenről, így az első gondolata az, hogy mennyit tud rajta segíteni, ami az általa élőben ismert legerősebb mágusok számára se tud mindenre megoldást nyújtani. Majd elfogadja magában, hogy ezeket a liturgiákat ő nem ismeri, lehet sokkal nehezebbek annál, mint ahogy másodszorra is gondolta.*
- Értem. Ez egy hosszú nap volt, bárkivel előfordulhat.
*Talán túl későn álltak neki, talán ezzel kellett volna kezdeniük a napot. Ezen már mindegy gondolkodni is, a nemes is úgy gondolja, hogy nincs más út, csak előre és megissza a következő italt. Innentől már nem is dönthetnek úgy, hogy holnap reggel próbálkozzanak vele, így csak megvárja, hogy megérte-e a sietségük.*
*A megérzését ez megnyugtatja, tényleg jól gondolta, de ez további gondokat okoz. ő nem ér fel a mágikus képességek olyan magasságába, mint amit Valuryenről gondol vagy Drameilotenről, így az első gondolata az, hogy mennyit tud rajta segíteni, ami az általa élőben ismert legerősebb mágusok számára se tud mindenre megoldást nyújtani. Majd elfogadja magában, hogy ezeket a liturgiákat ő nem ismeri, lehet sokkal nehezebbek annál, mint ahogy másodszorra is gondolta.*
- Értem. Ez egy hosszú nap volt, bárkivel előfordulhat.
*Talán túl későn álltak neki, talán ezzel kellett volna kezdeniük a napot. Ezen már mindegy gondolkodni is, a nemes is úgy gondolja, hogy nincs más út, csak előre és megissza a következő italt. Innentől már nem is dönthetnek úgy, hogy holnap reggel próbálkozzanak vele, így csak megvárja, hogy megérte-e a sietségük.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-26 00:12:05
Üzenet elküldve: 2025-08-26 00:12:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Az ige elismétlése nem vezet sikerre, Drameiloten pedig bosszúsan húzza össze a szemöldökét. Először dühöt érez, de hamar lecsillapítja ezt magában. Megköszörüli a torkát, miközben a barna italhoz nyúl, amit most kapott. *
- Azt hiszem, hogy elrontottam az igét. Elnézést kérek, megpróbálkozom egy másikkal. * Néz jelentőségteljesen a fél-elfre, és kerüli Amaziana tekintetét. Gyorsan megissza az italt, mielőtt még kérdéseket tehetnének fel neki, méghozzá arról, hogy miért ismer egy varázslathoz két igét is. Hirtelen sokkal melegebb lett a ruhája, kényelmetlen, és piros pír ül ki arcára is. Nem teljesen szégyen, sokkal inkább a sikertelenség kudarca miatt, legalábbis magának ezt hazudja. Tudja, hogy újdonsült szolgálójának éles nyelve nem fogja kímélni az imént nyújtott teljesítményét, de ez majd még a jövő zenéje. Egyelőre az a dolga, hogy sikerre vigye a varázslatot. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.26 00:30:04
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
* Az ige elismétlése nem vezet sikerre, Drameiloten pedig bosszúsan húzza össze a szemöldökét. Először dühöt érez, de hamar lecsillapítja ezt magában. Megköszörüli a torkát, miközben a barna italhoz nyúl, amit most kapott. *
- Azt hiszem, hogy elrontottam az igét. Elnézést kérek, megpróbálkozom egy másikkal. * Néz jelentőségteljesen a fél-elfre, és kerüli Amaziana tekintetét. Gyorsan megissza az italt, mielőtt még kérdéseket tehetnének fel neki, méghozzá arról, hogy miért ismer egy varázslathoz két igét is. Hirtelen sokkal melegebb lett a ruhája, kényelmetlen, és piros pír ül ki arcára is. Nem teljesen szégyen, sokkal inkább a sikertelenség kudarca miatt, legalábbis magának ezt hazudja. Tudja, hogy újdonsült szolgálójának éles nyelve nem fogja kímélni az imént nyújtott teljesítményét, de ez majd még a jövő zenéje. Egyelőre az a dolga, hogy sikerre vigye a varázslatot. *
A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.26 00:30:04
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:53:42
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
*Nestar gondolta, hogy felismerne egy sikertelen varázslást, mondhatni kivételes jártassága lett ebben. Azonban ebben az esetben nem tudja, hogy mire számítson, de érzi, hogy valami nincs rendjén. Ami baj és azt jelenti, hogy neki igenis el kell majd mennie. A kérdés csak az, hogy mennyiért. Természetesen, megvárja a jártasabb mágus magyarázatát, ha szolgáltat vele. De hiányolja a szikrát, amit Valuryen sikerénél látott. Persze ő csak azon az egy alkalmon volt jelen és most nincs is olyan szellemi állapotban, hogy visszaemlékezzen arra, hogy mi történt. Így csak várakozik, érdeklődőn tekintve a nemes irányába.*
*Nestar gondolta, hogy felismerne egy sikertelen varázslást, mondhatni kivételes jártassága lett ebben. Azonban ebben az esetben nem tudja, hogy mire számítson, de érzi, hogy valami nincs rendjén. Ami baj és azt jelenti, hogy neki igenis el kell majd mennie. A kérdés csak az, hogy mennyiért. Természetesen, megvárja a jártasabb mágus magyarázatát, ha szolgáltat vele. De hiányolja a szikrát, amit Valuryen sikerénél látott. Persze ő csak azon az egy alkalmon volt jelen és most nincs is olyan szellemi állapotban, hogy visszaemlékezzen arra, hogy mi történt. Így csak várakozik, érdeklődőn tekintve a nemes irányába.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:25:29
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
- Dehogy tűnsz, csak gondoltam jelzem. * Sóhajt a nemes, ahogy a nő ismét szemtelenkedni kezd vele. Viszont a templomban már nem kell ezzel foglalkozzon. A rövid magyarázat után, ahogy elfogyasztja az italt, éppen hozzákezdene az amulet áldásához, amikor végszóra megjelenik az alkimista. Bólintva veszi át az amulettet, és az italt is, bár utóbbi miatt adósa marad Nestarnak, de ezt majd a procedúra végén intézik. Egyelőre az a lényeg, hogy sikerüljön a varázslat. Mély levegőt vesz, és igét kezd mormolni. Nem azt, amit mostanában Eeyr fohászaként használnak, hanem egy olyat, amit nagyon régi, poros könyvekben olvasott. Ez közelebb áll hozzá, és Teysushoz is. Így úgy érezheti, hogy ő varázsol, az istennő csak felügyeli a dolgot, és ha úgy ítéli, akkor segíti a mágiáját. Persze nem tudja előre, lehet, hogy pont ezzel sikerült magának egy körülményes, és drága tanulóleckét vennie abból, hogy miért nem használják már ezt az igét manapság. De a férfi számára a pénz olyan dolog, amit szívesen áldoz fel a tudás oltárán. És ki tudja, ha az ige sikerül, akkor a könyvtár mélyén több ilyet is találhat még. *
Drameiloten Sayqueves megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
- Dehogy tűnsz, csak gondoltam jelzem. * Sóhajt a nemes, ahogy a nő ismét szemtelenkedni kezd vele. Viszont a templomban már nem kell ezzel foglalkozzon. A rövid magyarázat után, ahogy elfogyasztja az italt, éppen hozzákezdene az amulet áldásához, amikor végszóra megjelenik az alkimista. Bólintva veszi át az amulettet, és az italt is, bár utóbbi miatt adósa marad Nestarnak, de ezt majd a procedúra végén intézik. Egyelőre az a lényeg, hogy sikerüljön a varázslat. Mély levegőt vesz, és igét kezd mormolni. Nem azt, amit mostanában Eeyr fohászaként használnak, hanem egy olyat, amit nagyon régi, poros könyvekben olvasott. Ez közelebb áll hozzá, és Teysushoz is. Így úgy érezheti, hogy ő varázsol, az istennő csak felügyeli a dolgot, és ha úgy ítéli, akkor segíti a mágiáját. Persze nem tudja előre, lehet, hogy pont ezzel sikerült magának egy körülményes, és drága tanulóleckét vennie abból, hogy miért nem használják már ezt az igét manapság. De a férfi számára a pénz olyan dolog, amit szívesen áldoz fel a tudás oltárán. És ki tudja, ha az ige sikerül, akkor a könyvtár mélyén több ilyet is találhat még. *
Drameiloten Sayqueves megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:18:59
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:18:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
*Nem tudva, mennyire korán vagy későn, de visszaérkezik ő is kellemetes társaságukba, egymagában. Meglátszik rajta a sietség, igazából nem néz ki sokkal jobban annál, mint ahogy hagyták, de ez majd idővel kipofozódik. Amennyiben még nem késett el ezzel, úgy az amulettel a kezében meg is érkezik és Drameiloten fel nyújtja.*
- Örvendek a viszontlátásnak. Elnézést, ezzel adósa maradtam. És nem csak ezzel.
*Így elő is húzza a zsebéből a második üvegcsét, hogy azzal szolgálhasson. Így átkerül 1 Csokoládébarna varázsital Drameiloten Sayqueveshez.
Ennek a fontosságát csak későbbre beszélték, de már csak azért is szolgáltatnia kellett volna ilyesmivel, hogy ha véletlen úgy adódna, hogy a nemes számára se sikerül a varázslat. Ámbár ez esetben Nestar számára se lesz kellemes az élet. Remélhetőleg minden jól sül el.*
*Nem tudva, mennyire korán vagy későn, de visszaérkezik ő is kellemetes társaságukba, egymagában. Meglátszik rajta a sietség, igazából nem néz ki sokkal jobban annál, mint ahogy hagyták, de ez majd idővel kipofozódik. Amennyiben még nem késett el ezzel, úgy az amulettel a kezében meg is érkezik és Drameiloten fel nyújtja.*
- Örvendek a viszontlátásnak. Elnézést, ezzel adósa maradtam. És nem csak ezzel.
*Így elő is húzza a zsebéből a második üvegcsét, hogy azzal szolgálhasson. Így átkerül 1 Csokoládébarna varázsital Drameiloten Sayqueveshez.
Ennek a fontosságát csak későbbre beszélték, de már csak azért is szolgáltatnia kellett volna ilyesmivel, hogy ha véletlen úgy adódna, hogy a nemes számára se sikerül a varázslat. Ámbár ez esetben Nestar számára se lesz kellemes az élet. Remélhetőleg minden jól sül el.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-25 18:43:47
Üzenet elküldve: 2025-08-25 18:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
- Annyira kultúrálatlan tűnök, hogy azt hiszed nem ismerném minden létező kultúra és vallás szokásait és szabályait? *Amaz játékosan rázza meg a fejét, mielőtt belépnének az impozáns Eeyr templomba, egyenesen előttük. Most, hogy már ismét kettesben vannak azért áttért a tegeződésre, arról még a templom kedvéért sem mond le. Bár valószínűleg nem is lenne szükséges. A hely békés és tiszta, csendje kellemes a fülnek, bár azt a Sayqueves nem igazán hagyja kiélvezni. Figyelmes elgondolásból magyarázza el mi fog történni, vagy talán csak beszélni akar társaságával végre ismét, mindegy is az, hogy miről. Igazából ez is igazán mindegy, a tudomány és bármiféle csodálatos dolog történésének mindig van egy bizonyos unalma, ami bizony egyszer úgyis kifizetődik, a sikerrel. Így hát, túl nagy izgalomra nem kell számítani vagy hatalmas jelentőségre minden tett mögött. Néha elég az, ha csak az elf figyel és élvezi az életet. ~Vajon mennyi pénz volt felhúzni ezt a templomot?~*
- Annyira kultúrálatlan tűnök, hogy azt hiszed nem ismerném minden létező kultúra és vallás szokásait és szabályait? *Amaz játékosan rázza meg a fejét, mielőtt belépnének az impozáns Eeyr templomba, egyenesen előttük. Most, hogy már ismét kettesben vannak azért áttért a tegeződésre, arról még a templom kedvéért sem mond le. Bár valószínűleg nem is lenne szükséges. A hely békés és tiszta, csendje kellemes a fülnek, bár azt a Sayqueves nem igazán hagyja kiélvezni. Figyelmes elgondolásból magyarázza el mi fog történni, vagy talán csak beszélni akar társaságával végre ismét, mindegy is az, hogy miről. Igazából ez is igazán mindegy, a tudomány és bármiféle csodálatos dolog történésének mindig van egy bizonyos unalma, ami bizony egyszer úgyis kifizetődik, a sikerrel. Így hát, túl nagy izgalomra nem kell számítani vagy hatalmas jelentőségre minden tett mögött. Néha elég az, ha csak az elf figyel és élvezi az életet. ~Vajon mennyi pénz volt felhúzni ezt a templomot?~*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:02:24
Üzenet elküldve: 2025-08-24 22:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A templomba érve Drameiloten elégedetten néz körbe. Mindig szeret ide jönni, jó érzéssel tölti el a hely ereje, és elégedetten pillant újdonsült szolgálójára. *
- Eeyr temploma. Idebent nem illendő az illetlen gondolat, és viselkedés. * Figyelmezteti Amazianát, hiszen őt is feszíti a vágy, hogy végre hazamenjenek, azonban idebent minden hasonlónak még a látszatát is kerülni igyekszik. Persze idefelé többször eljátszott a gondolattal, hogy kivesz a Pegazusban egy szobát, ahol aztán jó alaposan munkának tudnak állni, értekezni hosszan, és talán többször is. De ez még várat magára, mert előtte fontos dolguk van. *
- A varázslat egész egyszerű, bár elképzelhető, hogy én is el fogom rontani. * Vezeti fel a nőnek, hogy mi fog történni, miközben az oltárhoz lép. *
- Először megiszom ezt az italt. * Veszi elő a csokoládébarna varázsitalt, és letekerve a kupakját, már élvezi is annak minden előnyét. * Utána ezt a hatást belezárom egy nyakláncba. Sajnos Nestar nem hagyott nálam semmit, hogy mibe szeretné záratni, így kénytelen leszek kölcsönözni neki egyet. Szerencsére van nálam egy bagoly amulett, amitől nem félek megválni.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
* A templomba érve Drameiloten elégedetten néz körbe. Mindig szeret ide jönni, jó érzéssel tölti el a hely ereje, és elégedetten pillant újdonsült szolgálójára. *
- Eeyr temploma. Idebent nem illendő az illetlen gondolat, és viselkedés. * Figyelmezteti Amazianát, hiszen őt is feszíti a vágy, hogy végre hazamenjenek, azonban idebent minden hasonlónak még a látszatát is kerülni igyekszik. Persze idefelé többször eljátszott a gondolattal, hogy kivesz a Pegazusban egy szobát, ahol aztán jó alaposan munkának tudnak állni, értekezni hosszan, és talán többször is. De ez még várat magára, mert előtte fontos dolguk van. *
- A varázslat egész egyszerű, bár elképzelhető, hogy én is el fogom rontani. * Vezeti fel a nőnek, hogy mi fog történni, miközben az oltárhoz lép. *
- Először megiszom ezt az italt. * Veszi elő a csokoládébarna varázsitalt, és letekerve a kupakját, már élvezi is annak minden előnyét. * Utána ezt a hatást belezárom egy nyakláncba. Sajnos Nestar nem hagyott nálam semmit, hogy mibe szeretné záratni, így kénytelen leszek kölcsönözni neki egyet. Szerencsére van nálam egy bagoly amulett, amitől nem félek megválni.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:28:09
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:28:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Sokfelé megfordult már Artheniorban, de a Temetőt valahogy eddig elkerülte. Úgy van vele, hogy nem tud róla, kije nyugszik itt - mert azt azért tudja, hogy vannak-voltak rokonai a városban. Ő maga pedig jó eséllyel nem temetőbe kerül majd, maximum tömegsírba. Ha lesz egyáltalán, aki elföldelje, miután ottmaradt valamelyik csatatéren.
Viszont rájött arra, hogy a temető nem lenne rossz helyszín egy újabb gyakorló tetoválás elkészítésére. Azért szerzett be disznóbőröket, hogy tudja kicsit fejleszteni a tudását, mielőtt élő, pénzt fizető ügyfélbe szúrja a tűt. Az első ilyen gyakorlómunkáját épp a minap készítette el, de egyáltalán nem lehetett elégedett az eredménnyel. Bár azt meg kell hagyni, rengeteg tanulságot leszűrt abból, hogy az mennyire nem sikerült.
Egyik tanulsága például az volt, hogy az efféle munkának nem lehet csak úgy tessék-lássék módon hozzákezdeni. Kell egy megfelelő hely, ahol zavartalanul dolgozhat, ahol kipakolhatja a munkaeszközeit. Ezért így is tesz. Mindenek előtt bejárja a Temetőt, hogy megkeresse azt a részét, amit meg akar örökíteni. Végül a központi részre esik a választása, ahol viszonylag rendezettebbek a sírkövek, a kis ösvények, ráadásnak pedig ott a közepén a nagy magnóliafa. Aztán pedig kiválaszt egy nagy sírfedő követ, aminek felülete sima, ép és legalább asztalnyi méretű. Odabiccent a sírkőnek, elvégre mégis csak a halott társaságául szegőnek most egy-két órácskára.
Aztán ügyesen kipakolja a tintákat, tűket, törlőkendőket. Megnézi a kezeit: most elég tiszták. Tegnap koszosan, porosan látott munkához, de most a Pegazusból jön, ahol előzőleg valamelyest megtisztálkodott. A kezei legalább tiszták. Miután mindennel előkészült, végre munkához lát.
Az első dolog, hogy eldönti, pontosan mit, mennyit fog megalkotni ebből a "tájképből". Mi kerüljön még bele, és mi maradjon ki. Ezután itt-ott pöttyöket helyez el a disznóbőrre, de valójában azt jelöli meg, hogy mi hol lesz. Az egyik pötty egy nagy, díszes sírkő csúcsát jelöli. A másik a magnóliafát. A harmadik az ösvény szegélyét. A negyedik egy kőkerítés falát, stb. Ami másoknak ránézésre csak néhány fekete pötty, az az ő fejében már egy térkép.
A minap azt a fontos leckét is megtanulta, hogy ha szabad ég alatt dolgozik és tájképet készít, az időben elhúzódhat. Nem mindegy hát, hogy melyik napszakban lát munkához, mert a fényviszonyok gyorsan változhatnak. Tegnap késő délután látott munkához, amikor a nap már lemenőben volt. Az árnyékok gyorsan nyúltak, a sötétedéssel sok részlet idővel már nem volt látható. Most viszont kora délelőtt van, és még órákig nagyjából azonos fényre számíthat.
Most kevésbé fáradt és több türelme van a részletekkel pepecselni. Úgy csinálja, ahogy papírra is rajzolna: először egy vázrajzot készít. Vékony fekete vonalakkal a disznóbőrbe vési az egyes sírköveket, a fa törzsét, a távoli kerítést. Ezután kezd a részletekkel foglalkozni. A fa leveleivel. Az ösvény kavics-takarójával. A sírkövek felirataival, repedéseivel. Legutoljára pedig még kicsit az égbolton is szépítget: felhőket rajzol fel, aztán még a napot is. Bár ez utóbbit megbánja. Feketével napot rajzolni nem igazán jó. Sötétséggel nem lehet ábrázolni a fényt. Talán éppen hogy minden mást kellett volna sötétebbnek tennie, és a nap helyét kellett volna simán hagynia? Igen, valószínűleg úgy kellett volna csinálnia. Újabb lecke, amit elraktározhat későbbre.
Végül, jó két óra után úgy dönt, hogy kész van a "művel". Mindenek előtt egy kendővel felitatja a tintacseppeket, amik a bőr felületén maradtak, aztán ránéz a munkájára.
Ezzel azért már elégedettebb lehet, mint a tegnapival. Még mindig távol áll a mesterműtől, de nem is akarná megverni senki, ha ezt a bőrére pingálta volna. Tisztán, szépen kivehetőek a részletek. Egyértelmű, hogy mit ábrázol. Egy-két részlete elnagyolt, az a megrajzolt nap is inkább árt, mint javít az összképen. És valahogy túl "zárt" is a kép. Ha ez egy festmény lenne, aminek képkerete van, vagyis egyértelmű határai, akkor rendben lenne. De ez bőrre megy, nem kerül rá keret. Valahogy nem úgy kellene véget érnie, mintha egyszer csak elvágták volna. Ezen még töprengenie kell.
Most minden esetre nem csak arra fordít figyelmet, hogy a felszerelését gondosan elpakolja és a kezeit jól letörölje, hanem arra is, hogy a nála lévő kenőcsből kenjen az elkészült képre.
Még reggel megfigyelte, hogy a tegnap készült tetoválása hogyan kezdett "megromlani", mivel azt a disznóbőrt egyáltalán nem kezelte utólag. A tűszúrások nyomán repedések keletkeztek, a bőr itt-ott zsírosodott, és az egész elkezdett büdösödni. Persze, egy élő ember bőre nem tenne ilyeneket, de akkor is jó emlékeztető volt ez, hogy az elkészült tetoválást kenőccsel kell ápolni. Majd meglátja, hogy ez az újabb műve hogyan viselkedik most, hogy megkapta azt a kezelést, amit ilyenkor kell.
Miután mindennel végzett, újra megpaskolja a sírkövet búcsúzóul, aztán elindul vissza a Pegazusba. Lepakolja majd a tetováló felszerelését, aztán meg a Piactérre vagy a főtérre, valami munka után nézni. Szerencsére ilyen mindig akad Artheniorban. De azért sokkal jobb lenne már végre zsoldot kapni katonaként, nem pedig munkabért napszámosként.*
Viszont rájött arra, hogy a temető nem lenne rossz helyszín egy újabb gyakorló tetoválás elkészítésére. Azért szerzett be disznóbőröket, hogy tudja kicsit fejleszteni a tudását, mielőtt élő, pénzt fizető ügyfélbe szúrja a tűt. Az első ilyen gyakorlómunkáját épp a minap készítette el, de egyáltalán nem lehetett elégedett az eredménnyel. Bár azt meg kell hagyni, rengeteg tanulságot leszűrt abból, hogy az mennyire nem sikerült.
Egyik tanulsága például az volt, hogy az efféle munkának nem lehet csak úgy tessék-lássék módon hozzákezdeni. Kell egy megfelelő hely, ahol zavartalanul dolgozhat, ahol kipakolhatja a munkaeszközeit. Ezért így is tesz. Mindenek előtt bejárja a Temetőt, hogy megkeresse azt a részét, amit meg akar örökíteni. Végül a központi részre esik a választása, ahol viszonylag rendezettebbek a sírkövek, a kis ösvények, ráadásnak pedig ott a közepén a nagy magnóliafa. Aztán pedig kiválaszt egy nagy sírfedő követ, aminek felülete sima, ép és legalább asztalnyi méretű. Odabiccent a sírkőnek, elvégre mégis csak a halott társaságául szegőnek most egy-két órácskára.
Aztán ügyesen kipakolja a tintákat, tűket, törlőkendőket. Megnézi a kezeit: most elég tiszták. Tegnap koszosan, porosan látott munkához, de most a Pegazusból jön, ahol előzőleg valamelyest megtisztálkodott. A kezei legalább tiszták. Miután mindennel előkészült, végre munkához lát.
Az első dolog, hogy eldönti, pontosan mit, mennyit fog megalkotni ebből a "tájképből". Mi kerüljön még bele, és mi maradjon ki. Ezután itt-ott pöttyöket helyez el a disznóbőrre, de valójában azt jelöli meg, hogy mi hol lesz. Az egyik pötty egy nagy, díszes sírkő csúcsát jelöli. A másik a magnóliafát. A harmadik az ösvény szegélyét. A negyedik egy kőkerítés falát, stb. Ami másoknak ránézésre csak néhány fekete pötty, az az ő fejében már egy térkép.
A minap azt a fontos leckét is megtanulta, hogy ha szabad ég alatt dolgozik és tájképet készít, az időben elhúzódhat. Nem mindegy hát, hogy melyik napszakban lát munkához, mert a fényviszonyok gyorsan változhatnak. Tegnap késő délután látott munkához, amikor a nap már lemenőben volt. Az árnyékok gyorsan nyúltak, a sötétedéssel sok részlet idővel már nem volt látható. Most viszont kora délelőtt van, és még órákig nagyjából azonos fényre számíthat.
Most kevésbé fáradt és több türelme van a részletekkel pepecselni. Úgy csinálja, ahogy papírra is rajzolna: először egy vázrajzot készít. Vékony fekete vonalakkal a disznóbőrbe vési az egyes sírköveket, a fa törzsét, a távoli kerítést. Ezután kezd a részletekkel foglalkozni. A fa leveleivel. Az ösvény kavics-takarójával. A sírkövek felirataival, repedéseivel. Legutoljára pedig még kicsit az égbolton is szépítget: felhőket rajzol fel, aztán még a napot is. Bár ez utóbbit megbánja. Feketével napot rajzolni nem igazán jó. Sötétséggel nem lehet ábrázolni a fényt. Talán éppen hogy minden mást kellett volna sötétebbnek tennie, és a nap helyét kellett volna simán hagynia? Igen, valószínűleg úgy kellett volna csinálnia. Újabb lecke, amit elraktározhat későbbre.
Végül, jó két óra után úgy dönt, hogy kész van a "művel". Mindenek előtt egy kendővel felitatja a tintacseppeket, amik a bőr felületén maradtak, aztán ránéz a munkájára.
Ezzel azért már elégedettebb lehet, mint a tegnapival. Még mindig távol áll a mesterműtől, de nem is akarná megverni senki, ha ezt a bőrére pingálta volna. Tisztán, szépen kivehetőek a részletek. Egyértelmű, hogy mit ábrázol. Egy-két részlete elnagyolt, az a megrajzolt nap is inkább árt, mint javít az összképen. És valahogy túl "zárt" is a kép. Ha ez egy festmény lenne, aminek képkerete van, vagyis egyértelmű határai, akkor rendben lenne. De ez bőrre megy, nem kerül rá keret. Valahogy nem úgy kellene véget érnie, mintha egyszer csak elvágták volna. Ezen még töprengenie kell.
Most minden esetre nem csak arra fordít figyelmet, hogy a felszerelését gondosan elpakolja és a kezeit jól letörölje, hanem arra is, hogy a nála lévő kenőcsből kenjen az elkészült képre.
Még reggel megfigyelte, hogy a tegnap készült tetoválása hogyan kezdett "megromlani", mivel azt a disznóbőrt egyáltalán nem kezelte utólag. A tűszúrások nyomán repedések keletkeztek, a bőr itt-ott zsírosodott, és az egész elkezdett büdösödni. Persze, egy élő ember bőre nem tenne ilyeneket, de akkor is jó emlékeztető volt ez, hogy az elkészült tetoválást kenőccsel kell ápolni. Majd meglátja, hogy ez az újabb műve hogyan viselkedik most, hogy megkapta azt a kezelést, amit ilyenkor kell.
Miután mindennel végzett, újra megpaskolja a sírkövet búcsúzóul, aztán elindul vissza a Pegazusba. Lepakolja majd a tetováló felszerelését, aztán meg a Piactérre vagy a főtérre, valami munka után nézni. Szerencsére ilyen mindig akad Artheniorban. De azért sokkal jobb lenne már végre zsoldot kapni katonaként, nem pedig munkabért napszámosként.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:50:26
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:50:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
//Zárás//
*Kifejezetten örül, hogy sikerült Ciliába botlania, vagyis inkább hogy ő botlott a férfibe, mikor nem állt éppen a helyzet magaslatán. Talán sokkal rosszabb sorsa is juthatott volna, ezért újfent hálás Eeyr-nek, hogy utat mutatott neki a legsötétebb órában. Megmentette, és megerősítette hitét és a céljait. A Szikra pedig pont jókor volt jó helyen. Úgy látszik, hogy még némi varázslatot is tudott neki tanítani Valuryen, és csak remélni tudja, hogy tudott rá, még ha csak egy aprócska mértékben is, de hatni. Gondolataival, meglátásaival, no meg az ócska humorával.*
-Hálásan köszönök mindent!
*Feleli végül, hisz nem elég, hogy még egy alvást segítő gyógynövényt is kapott ajándékba, hanem bizony Cilia is megoszt néhány titkos varázsigét vele, aminek kifejezetten örül. Bizonyára hasznosak lesznek az elkövetkezendőkben. A pipába töméssel nem lesz gond, az egyszer biztos. Kedvesen mosolyog a távozó leánykára, majd összepakolja a saját dolgait, s komótosan ő is elindul. Persze előtte még gyűjt egy kis erőt a feladathoz. Talán addig ki is próbálja magán az egyik elemi mágiát, hátha sikerül neki is megidéznie valami újat.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
//Zárás//
*Kifejezetten örül, hogy sikerült Ciliába botlania, vagyis inkább hogy ő botlott a férfibe, mikor nem állt éppen a helyzet magaslatán. Talán sokkal rosszabb sorsa is juthatott volna, ezért újfent hálás Eeyr-nek, hogy utat mutatott neki a legsötétebb órában. Megmentette, és megerősítette hitét és a céljait. A Szikra pedig pont jókor volt jó helyen. Úgy látszik, hogy még némi varázslatot is tudott neki tanítani Valuryen, és csak remélni tudja, hogy tudott rá, még ha csak egy aprócska mértékben is, de hatni. Gondolataival, meglátásaival, no meg az ócska humorával.*
-Hálásan köszönök mindent!
*Feleli végül, hisz nem elég, hogy még egy alvást segítő gyógynövényt is kapott ajándékba, hanem bizony Cilia is megoszt néhány titkos varázsigét vele, aminek kifejezetten örül. Bizonyára hasznosak lesznek az elkövetkezendőkben. A pipába töméssel nem lesz gond, az egyszer biztos. Kedvesen mosolyog a távozó leánykára, majd összepakolja a saját dolgait, s komótosan ő is elindul. Persze előtte még gyűjt egy kis erőt a feladathoz. Talán addig ki is próbálja magán az egyik elemi mágiát, hátha sikerül neki is megidéznie valami újat.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:51:30
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:51:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
//Zárás//
*Ekkor már tényleg elpirul a férfi szavára. És bár ezzel csak adja alá a lovat. Cilia nem hajlandó hagyni az érzésnek. Tudja, még rengeteget kell tanulnia, hiába tud már sokat. Közel sem elég ahhoz, amit ő akar elérni.*
- Inkább csak jól figyelek.
*Válaszolja szerényen. És valahogy képtelen elhinni azt amit a hosszúéletűekről szól. Még ha igaza is van a férfinak. Nem mindenki fejébe képes utat törni a bölcsesség még a rengeteg idő elteltével sem.*
- Igazán érdekes elképzelés. Bár mégis mit tudna mesélni egy kő? Annyi idő elteltével amit maguk mögött tudhatnak. Lehet a negyedére sem emlékeznek. Elvégre, ők nem foglalkoznak olyan apró mindennapi dolgokkal mint mi. Lehet nagy részét csak átalusszák.
*Arról nem is beszélve, hogy egy hatalmas szikla, vagy éppen hegy, nem igazán lát világot azon kívül ami körül veszi őt. Ez persze mérettől függően lehet kisebb vagy akár nagyobb. De nem akkora amiről év tizedeket lehetne mesélni. Mindenesetre szórakoztató gondolatnak tartja.*
- Remélem azok.
*Mondja egy keserédes mosollyal. Egyáltalán nem haragszik a férfira emiatt. Sőt jól esik neki. Szülei elvesztését nemrég élte át újra, mikor emlékeit visszanyerte. Azóta sem barátkozott meg a gondolattal teljesen. De a sok imádkozás segít számára, hogy megnyugtassa lelkét. A gondolat, hogy már Eeyr oldalán élvezhetik a túlvilág örömeit megnyugtatja Cilia szomorú lelkét.*
- Az rengeteg idő lesz, de talán egy két pokróc, egy fedett, meleg helység már elengedő lesz egy két rászorulónak. Abban reménykedem találok egy házat ami elég épp ahhoz, hogy lakható legyen.
*Ha már ennyire érdekli a férfit megosztja vele elképzelését. Bár biztos benne, nem lesz olyan egyszerű mint az ő maga elképzelte. Amiről Cilia pedig még sejtéssel sem rendelkezik, az a jogi része a dolgoknak miszerint milyen házat, hogy foglalhat be "saját célokra". A városháza még ha jó szemmel is nézné a cselekedetét. Azt nem feltétlen, hogy egy a városban lévő tulajdont csak úgy magukénak tudnak a hajléktalanok.
Ilyesmivel még jobb is ha nem foglalkozik. Meg amiről a tanács nem tud az nem fáj.
De ez még a jövő elképzelése, most azonban egy lépéssel közelebb kerül mágikus tudásának növeléséhez. És tetszik neki amit tapasztal és érez. Érzi a láng melegét ujja hegyén, és a férfi elismerő szavai üti meg fülecskéit. Ki is nyitja szemét, és elképedve ám örömmel kezdi el jobbról és balról is vizsgálni az apró gyertyalánghoz hasonlító lánggyelvet.*
- OOhoo!! Ezt meg kell mutatnom Trylnornak!
*Nevet fel örömében, majd magába is folytja azt, nehogy megzavarja a könyvtár szent csendjét.*
- Köszönöm szépen!
*Hálálkodik Valuryennek, majd kezét megrázva el is tünteti az apró lángot. Nehogy a végén, még tényleg rájuk szóljanak.
Majd amit sejtett, be is bizonyosodik. Aggodalommal teli szemekkel néz a férfira.*
- Uram?
*Kérdezi ijedten. Ám kérdését sem kell feltennie, miszerint, hogy érzi magát a másik.*
- Igen, az lenne a legjobb ötlet. Várjon egy pillanatot.
* Mutatja fel ujját, majd elszalad egy közeli asztalhoz aminél ott felejtettek egy tintatartót benne egy pennával.
Megragadja azt, és a saját asztalához viszi. A könyv egy üres szekciójára lapoz. Hogy arra már ha a férfi nem szól rá. A maga által ismert varázslatok alapjait és igéit írja el. A víz ágának részleteit és a hozzá szükséges alapok. Ez még jó néhány percet vesz igénybe. Ahogy Cilia a szép gyöngybetűit formálva, rendezettebben mint a férfi írása, helyezi bele tudását.*
- Tessék, egy kis búcsúajándék tőlem is. Ha nem sikerül elsőre jöjjön el az árvaházba és megmutatom, hogyan kell.
*Kuncog fel. Bár biztosra veszi a férfi megfogja oldani saját maga is. Ha más nem a sokaid probálkozásra.*
- Illetve ezt kérem még tegye el, segít majd aludni.
* Átnyújt 1 Mérges Cyroldot Valuryen Meloar'c számára.. Szépen kiszárított levelek egy fiolába morzsolva.*
- Ha pipába tömi, csak a felét morzsolja bele. Ha úgy csinálja, ahogy én akkor az egészet gyújtsa meg és lassan lélegezze be.
*Magyarázatot is ad, hátha a férfi nem biztos a gyógyfű adagolásában. Jobb a biztonság.*
- Vigyázzon magára. Eeyr bajnoka.
*Ezzel kissé meghajolva, köszön el a férfitól. Ő maga pedig felsiet a lépcsőn, hogy utána Derest üdvözölje ismét amint kilép a templom ajtaján. Majd ígéretét betartva a romvároson keresztül igyekszik hazafelé. De ott majd tesz egy megállót, hogy ránézzen szegény Vandel bácsira, jobban van már a láza vagy sem.*
//Zárás//
*Ekkor már tényleg elpirul a férfi szavára. És bár ezzel csak adja alá a lovat. Cilia nem hajlandó hagyni az érzésnek. Tudja, még rengeteget kell tanulnia, hiába tud már sokat. Közel sem elég ahhoz, amit ő akar elérni.*
- Inkább csak jól figyelek.
*Válaszolja szerényen. És valahogy képtelen elhinni azt amit a hosszúéletűekről szól. Még ha igaza is van a férfinak. Nem mindenki fejébe képes utat törni a bölcsesség még a rengeteg idő elteltével sem.*
- Igazán érdekes elképzelés. Bár mégis mit tudna mesélni egy kő? Annyi idő elteltével amit maguk mögött tudhatnak. Lehet a negyedére sem emlékeznek. Elvégre, ők nem foglalkoznak olyan apró mindennapi dolgokkal mint mi. Lehet nagy részét csak átalusszák.
*Arról nem is beszélve, hogy egy hatalmas szikla, vagy éppen hegy, nem igazán lát világot azon kívül ami körül veszi őt. Ez persze mérettől függően lehet kisebb vagy akár nagyobb. De nem akkora amiről év tizedeket lehetne mesélni. Mindenesetre szórakoztató gondolatnak tartja.*
- Remélem azok.
*Mondja egy keserédes mosollyal. Egyáltalán nem haragszik a férfira emiatt. Sőt jól esik neki. Szülei elvesztését nemrég élte át újra, mikor emlékeit visszanyerte. Azóta sem barátkozott meg a gondolattal teljesen. De a sok imádkozás segít számára, hogy megnyugtassa lelkét. A gondolat, hogy már Eeyr oldalán élvezhetik a túlvilág örömeit megnyugtatja Cilia szomorú lelkét.*
- Az rengeteg idő lesz, de talán egy két pokróc, egy fedett, meleg helység már elengedő lesz egy két rászorulónak. Abban reménykedem találok egy házat ami elég épp ahhoz, hogy lakható legyen.
*Ha már ennyire érdekli a férfit megosztja vele elképzelését. Bár biztos benne, nem lesz olyan egyszerű mint az ő maga elképzelte. Amiről Cilia pedig még sejtéssel sem rendelkezik, az a jogi része a dolgoknak miszerint milyen házat, hogy foglalhat be "saját célokra". A városháza még ha jó szemmel is nézné a cselekedetét. Azt nem feltétlen, hogy egy a városban lévő tulajdont csak úgy magukénak tudnak a hajléktalanok.
Ilyesmivel még jobb is ha nem foglalkozik. Meg amiről a tanács nem tud az nem fáj.
De ez még a jövő elképzelése, most azonban egy lépéssel közelebb kerül mágikus tudásának növeléséhez. És tetszik neki amit tapasztal és érez. Érzi a láng melegét ujja hegyén, és a férfi elismerő szavai üti meg fülecskéit. Ki is nyitja szemét, és elképedve ám örömmel kezdi el jobbról és balról is vizsgálni az apró gyertyalánghoz hasonlító lánggyelvet.*
- OOhoo!! Ezt meg kell mutatnom Trylnornak!
*Nevet fel örömében, majd magába is folytja azt, nehogy megzavarja a könyvtár szent csendjét.*
- Köszönöm szépen!
*Hálálkodik Valuryennek, majd kezét megrázva el is tünteti az apró lángot. Nehogy a végén, még tényleg rájuk szóljanak.
Majd amit sejtett, be is bizonyosodik. Aggodalommal teli szemekkel néz a férfira.*
- Uram?
*Kérdezi ijedten. Ám kérdését sem kell feltennie, miszerint, hogy érzi magát a másik.*
- Igen, az lenne a legjobb ötlet. Várjon egy pillanatot.
* Mutatja fel ujját, majd elszalad egy közeli asztalhoz aminél ott felejtettek egy tintatartót benne egy pennával.
Megragadja azt, és a saját asztalához viszi. A könyv egy üres szekciójára lapoz. Hogy arra már ha a férfi nem szól rá. A maga által ismert varázslatok alapjait és igéit írja el. A víz ágának részleteit és a hozzá szükséges alapok. Ez még jó néhány percet vesz igénybe. Ahogy Cilia a szép gyöngybetűit formálva, rendezettebben mint a férfi írása, helyezi bele tudását.*
- Tessék, egy kis búcsúajándék tőlem is. Ha nem sikerül elsőre jöjjön el az árvaházba és megmutatom, hogyan kell.
*Kuncog fel. Bár biztosra veszi a férfi megfogja oldani saját maga is. Ha más nem a sokaid probálkozásra.*
- Illetve ezt kérem még tegye el, segít majd aludni.
* Átnyújt 1 Mérges Cyroldot Valuryen Meloar'c számára.
. Szépen kiszárított levelek egy fiolába morzsolva.*- Ha pipába tömi, csak a felét morzsolja bele. Ha úgy csinálja, ahogy én akkor az egészet gyújtsa meg és lassan lélegezze be.
*Magyarázatot is ad, hátha a férfi nem biztos a gyógyfű adagolásában. Jobb a biztonság.*
- Vigyázzon magára. Eeyr bajnoka.
*Ezzel kissé meghajolva, köszön el a férfitól. Ő maga pedig felsiet a lépcsőn, hogy utána Derest üdvözölje ismét amint kilép a templom ajtaján. Majd ígéretét betartva a romvároson keresztül igyekszik hazafelé. De ott majd tesz egy megállót, hogy ránézzen szegény Vandel bácsira, jobban van már a láza vagy sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1277-1296