Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-06 12:22:23
Üzenet elküldve: 2021-08-06 12:22:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Apró kitérő//
*Miközben elindul a számára legszimpatikusabb irányba, lassan kiszélesedő utcára lesz figyelmes, amely egy hatalmas épülethez vezet. Már az utca elejéből látja a jellegzetes vallási helyet, ahova a lakók istenük kegyeiért járulnak. Kapuja kitárva, ahogy mindig is, hívogató és monumentális építmény, városszerte egyedi. Néha még ki és be járnak rajta, de neki mindig is az volt Eeyr hívőivel a baja, hogy annyira befásultak. Mikor megpillant egyet, ruházata alapján vélhetően a papok közül valót, még a hideg is átszalad a hátán. ~Fele se tréfa ennek, pucoljunk gyorsan innen! ~ Fordul meg, viszont, most már legalább tudja merre van a városban. Innen már könnyen visszatalál a Kalmárhoz, hogy ismét visszatérjen a szolgálatba és, ha szerencséje lesz senki észre se veszi, hogy elhagyta a helyét.*
*Miközben elindul a számára legszimpatikusabb irányba, lassan kiszélesedő utcára lesz figyelmes, amely egy hatalmas épülethez vezet. Már az utca elejéből látja a jellegzetes vallási helyet, ahova a lakók istenük kegyeiért járulnak. Kapuja kitárva, ahogy mindig is, hívogató és monumentális építmény, városszerte egyedi. Néha még ki és be járnak rajta, de neki mindig is az volt Eeyr hívőivel a baja, hogy annyira befásultak. Mikor megpillant egyet, ruházata alapján vélhetően a papok közül valót, még a hideg is átszalad a hátán. ~Fele se tréfa ennek, pucoljunk gyorsan innen! ~ Fordul meg, viszont, most már legalább tudja merre van a városban. Innen már könnyen visszatalál a Kalmárhoz, hogy ismét visszatérjen a szolgálatba és, ha szerencséje lesz senki észre se veszi, hogy elhagyta a helyét.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-05 15:32:22
Üzenet elküldve: 2021-08-05 15:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* Dram belépője úgy tűnik nem zavarja meg a férfit, és talán még meg se sértődik azon, hogy segítséget ajánlanak neki. Sőt, mintha még jó kedve is lenne az idős embernek, ami akaratlanul is mosolyt csal az elf arcára is. Hiába, a vidámság és a jókedv ragadós. *
- Bredoc Droyn. * Biccent a férfinak, és mintha ismerős lenne a név, de nem tudja felidézni, hogy honnan. Pedig ha valamire, akkor az eszére igazán büszke, de ez azt sejteti, hogy csak futtában találkozott a névvel, amit nem tud hova tenni. *
- Igen. * Biztosítja a másikat továbbra is joviálisan, nem tudva, hogy mire számítson a másiktól. Sokan neheztelnek rájuk, ahogy az összes nevesre, de ez nem ok arra, hogy Drameiloten megtagadja magát, vagy a származását. *
- Jó uram, talán nem is tudja, de létezik ilyen mágia, és ismerem is. Oszlatásnak hívják, és egy kiválasztott élőlényről tünteti el minden mágia hatását. Tehát, ha valamiféle rontást vagy hasonlót szeretne eltüntetni magáról, akkor keresve se találna rá jobb lehetőséget. * Tesz ajánlatot a nemes Sayqueves, majd úgy érzi, hogy a pontosság kedvéért nem árt, ha hozzá tesz még valamit. *
- Viszont nem Eeyrnek, hanem Teysusnak kell megköszönni a mágiát.
* Úgy érzi ezt jobb tisztázni, mert sem Eeyrt, sem Teysust nem sértené meg azzal, hogy összekeverné melyik kegyéből milyen mágikus képességeket szerzett magának. *
- De ha csupán tanulni vágyna, akkor a lehető legjobb helyre jött. Bár, meg kell vallanom, nálam sokkal jobb és hasznosabb találokat is lelhet idebent. Viszont ők nem tanítanak ingyen, míg én bármikor szívesen beszélgetek a mágia rejtelmeiről. * Ismerteti a mikénteket az öreg katonának tűnő férfival, és az asztalnál álldogáló üres szék felé mutat. *
- Amennyiben diskurzust keres, és felszínes tudásom is kielégítő lehet, úgy szívesen helyet foglalnék. Hiába a fiatal test, ha nincs hozzászokva, akkor ezt is megviseli a hosszú álldogálás.
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* Dram belépője úgy tűnik nem zavarja meg a férfit, és talán még meg se sértődik azon, hogy segítséget ajánlanak neki. Sőt, mintha még jó kedve is lenne az idős embernek, ami akaratlanul is mosolyt csal az elf arcára is. Hiába, a vidámság és a jókedv ragadós. *
- Bredoc Droyn. * Biccent a férfinak, és mintha ismerős lenne a név, de nem tudja felidézni, hogy honnan. Pedig ha valamire, akkor az eszére igazán büszke, de ez azt sejteti, hogy csak futtában találkozott a névvel, amit nem tud hova tenni. *
- Igen. * Biztosítja a másikat továbbra is joviálisan, nem tudva, hogy mire számítson a másiktól. Sokan neheztelnek rájuk, ahogy az összes nevesre, de ez nem ok arra, hogy Drameiloten megtagadja magát, vagy a származását. *
- Jó uram, talán nem is tudja, de létezik ilyen mágia, és ismerem is. Oszlatásnak hívják, és egy kiválasztott élőlényről tünteti el minden mágia hatását. Tehát, ha valamiféle rontást vagy hasonlót szeretne eltüntetni magáról, akkor keresve se találna rá jobb lehetőséget. * Tesz ajánlatot a nemes Sayqueves, majd úgy érzi, hogy a pontosság kedvéért nem árt, ha hozzá tesz még valamit. *
- Viszont nem Eeyrnek, hanem Teysusnak kell megköszönni a mágiát.
* Úgy érzi ezt jobb tisztázni, mert sem Eeyrt, sem Teysust nem sértené meg azzal, hogy összekeverné melyik kegyéből milyen mágikus képességeket szerzett magának. *
- De ha csupán tanulni vágyna, akkor a lehető legjobb helyre jött. Bár, meg kell vallanom, nálam sokkal jobb és hasznosabb találokat is lelhet idebent. Viszont ők nem tanítanak ingyen, míg én bármikor szívesen beszélgetek a mágia rejtelmeiről. * Ismerteti a mikénteket az öreg katonának tűnő férfival, és az asztalnál álldogáló üres szék felé mutat. *
- Amennyiben diskurzust keres, és felszínes tudásom is kielégítő lehet, úgy szívesen helyet foglalnék. Hiába a fiatal test, ha nincs hozzászokva, akkor ezt is megviseli a hosszú álldogálás.
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-04 12:19:13
Üzenet elküldve: 2021-08-04 12:19:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
- Értem. - *Mondja, még mindig némileg zavarban.*
- Akkor ő egy bátor ember, nagy felelősséggel. Akár a parancsnok... - *Fűzi hozzá gondolatait Seliodon szavaihoz. És ez valóban segít kicsit más színben látnia Oremort.
Ő nem volt itt a lázadás idején, csak hallomásból tudja, mik történtek ebben a városban. De ha jól veszi ki, még a két férfi céljai is hasonlóak, csak más eszközökkel kívánják segíteni a város békéjét és biztonságát. Garsinban pedig ez tiszteletet és hálát ébreszt.
Akárhogy is legyen, azt el tudja képzelni, hogy az ilyen munka mennyi önfeladással és felelősséggel, aggodalommal járhat. És hogy mennyire fontos, hogy az ember hogyan viselkedik, milyen képet mutat mások felé...
A bányában Bredoc is ilyen kemény és szigorú arcát mutatta, mert arra volt szükség. Most már megkockáztatná, hogy Oremor fensőbbséges viselkedése is annak köszönhető, hogy így igyekszik fenntartani a tekintélyét. Persze az is lehet, hogy csak beképzelt és ez a rossz szokása... Garsin mégis inkább szeretné hinni ez előbbit, már csak Seliodon kedvessége miatt is, aki ilyen szépen szólt a papról.
Mikor a templomszolga kifordul a kocsiért, követi őt tekintetével, s már előre felismer néhányat a kötetekből.*
- Köszönöm! - *Seliodon igazán remek segítség. Nem csak hozzáértő, de segítőkész is és előrelátó. Garsinnak az előkészületeket látva az a benyomása, hogy a templomszolga egyenesen várta őt és hogy folytathassák a közös munkát.*
- Van olyan is, amihez... hozzáérni is veszélyes? - *Kérdi sután, Seliodon figyelmeztetésére válaszolva. Mert jelenleg az a helyzet, hogy ő maga egy tekercsért sem szívesen nyúlna, hátha valami átok szállna rá miatta.
Ha választ kapott, akkor a következő kérdésre már bátrabban biccent és végre a tegnapi izgatottság is visszatér.*
- Igen. - *Feleli határozottan, s még valami mosolyszerű is fölfedezhető az arcán.
Ezek után ott jár Seliodon nyomában, figyeli őt és tartja a karját, hogy elvegye a könyveket és az asztalhoz hordja.*
- Maga is pap lesz egyszer? - *Enged meg magának egy kis kíváncsiságot, bár nem akarja nagyon megzavarni a templomszolgát a koncentrációban. Ennek ellenére később is akad még néhány kérdése, de azok már inkább a kutatási módszerekről szólnak. Érdeklődik, hogy Seliodon honnan tudja, hogy mit hol keressen és hasonlók... Vagyis tanulni igyekszik, hogy egyszer önállóbb lehessen.
Mikor aztán helyet foglalnak és nekifognak az olvasásnak, figyelme már a sorok közt rejlő tudásé.
A Krenkataur titkairól is érdeklődéssel olvas. Még a "Kékszemű" mesélt neki arról a szörnyetegről, aki fél a fénytől, vagy azokról az olthatatlan gyertyákról, amelyekkel ő is találkozott a bányában, s amelyek épp e szörnyeteg távol tartását is szolgálják a néhai mágus szerint...
De izgalmassá akkor válik igazán a dolog, mikor eljutnak a mágikus holmikról szóló följegyzésekig. Izgalmassá és valahol félelmetessé...
Garsin eleinte mindent elolvas és hamar borússá válik és nyomasztja, hogy ilyesmik akár még most is ott lehetnek a világban, akár rossz kezekben. Aztán később már igyekszik válogatni és ugrálni a sorok között, s ha olyasmit talál, ami egyértelművé teszi, hogy az adott tárgy nem az, amit ő keres, úgy inkább áttér a következő holmi leírásához. Mert lehet ugyan, hogy hasznára válhatna a tudás a többi eszközről is, de az idő szorítja őket és szeretne eredményre jutni a kutatásuk valódi célját illetően is.
Néha azért kényelmetlenül mozgolódik a széken. Nem azért, mert a sok üléstől elmacskásodott, inkább az olvasmányok tartalma terheli le és teszi feszültté, ám mindig visszahajol és továbbvezeti pillantását a sorokon.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.04 12:23:54
//Könyvtár//
- Értem. - *Mondja, még mindig némileg zavarban.*
- Akkor ő egy bátor ember, nagy felelősséggel. Akár a parancsnok... - *Fűzi hozzá gondolatait Seliodon szavaihoz. És ez valóban segít kicsit más színben látnia Oremort.
Ő nem volt itt a lázadás idején, csak hallomásból tudja, mik történtek ebben a városban. De ha jól veszi ki, még a két férfi céljai is hasonlóak, csak más eszközökkel kívánják segíteni a város békéjét és biztonságát. Garsinban pedig ez tiszteletet és hálát ébreszt.
Akárhogy is legyen, azt el tudja képzelni, hogy az ilyen munka mennyi önfeladással és felelősséggel, aggodalommal járhat. És hogy mennyire fontos, hogy az ember hogyan viselkedik, milyen képet mutat mások felé...
A bányában Bredoc is ilyen kemény és szigorú arcát mutatta, mert arra volt szükség. Most már megkockáztatná, hogy Oremor fensőbbséges viselkedése is annak köszönhető, hogy így igyekszik fenntartani a tekintélyét. Persze az is lehet, hogy csak beképzelt és ez a rossz szokása... Garsin mégis inkább szeretné hinni ez előbbit, már csak Seliodon kedvessége miatt is, aki ilyen szépen szólt a papról.
Mikor a templomszolga kifordul a kocsiért, követi őt tekintetével, s már előre felismer néhányat a kötetekből.*
- Köszönöm! - *Seliodon igazán remek segítség. Nem csak hozzáértő, de segítőkész is és előrelátó. Garsinnak az előkészületeket látva az a benyomása, hogy a templomszolga egyenesen várta őt és hogy folytathassák a közös munkát.*
- Van olyan is, amihez... hozzáérni is veszélyes? - *Kérdi sután, Seliodon figyelmeztetésére válaszolva. Mert jelenleg az a helyzet, hogy ő maga egy tekercsért sem szívesen nyúlna, hátha valami átok szállna rá miatta.
Ha választ kapott, akkor a következő kérdésre már bátrabban biccent és végre a tegnapi izgatottság is visszatér.*
- Igen. - *Feleli határozottan, s még valami mosolyszerű is fölfedezhető az arcán.
Ezek után ott jár Seliodon nyomában, figyeli őt és tartja a karját, hogy elvegye a könyveket és az asztalhoz hordja.*
- Maga is pap lesz egyszer? - *Enged meg magának egy kis kíváncsiságot, bár nem akarja nagyon megzavarni a templomszolgát a koncentrációban. Ennek ellenére később is akad még néhány kérdése, de azok már inkább a kutatási módszerekről szólnak. Érdeklődik, hogy Seliodon honnan tudja, hogy mit hol keressen és hasonlók... Vagyis tanulni igyekszik, hogy egyszer önállóbb lehessen.
Mikor aztán helyet foglalnak és nekifognak az olvasásnak, figyelme már a sorok közt rejlő tudásé.
A Krenkataur titkairól is érdeklődéssel olvas. Még a "Kékszemű" mesélt neki arról a szörnyetegről, aki fél a fénytől, vagy azokról az olthatatlan gyertyákról, amelyekkel ő is találkozott a bányában, s amelyek épp e szörnyeteg távol tartását is szolgálják a néhai mágus szerint...
De izgalmassá akkor válik igazán a dolog, mikor eljutnak a mágikus holmikról szóló följegyzésekig. Izgalmassá és valahol félelmetessé...
Garsin eleinte mindent elolvas és hamar borússá válik és nyomasztja, hogy ilyesmik akár még most is ott lehetnek a világban, akár rossz kezekben. Aztán később már igyekszik válogatni és ugrálni a sorok között, s ha olyasmit talál, ami egyértelművé teszi, hogy az adott tárgy nem az, amit ő keres, úgy inkább áttér a következő holmi leírásához. Mert lehet ugyan, hogy hasznára válhatna a tudás a többi eszközről is, de az idő szorítja őket és szeretne eredményre jutni a kutatásuk valódi célját illetően is.
Néha azért kényelmetlenül mozgolódik a széken. Nem azért, mert a sok üléstől elmacskásodott, inkább az olvasmányok tartalma terheli le és teszi feszültté, ám mindig visszahajol és továbbvezeti pillantását a sorokon.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.04 12:23:54
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-04 08:11:17
Üzenet elküldve: 2021-08-04 08:11:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Talán Garsin érvei győzték meg, talán csak Oremor argumentumai fogytak el vele szemben, így a pap elfogadja, hogy a kutatás végén visszatérjenek az amulett veszélyességének és kockázatának vitájához. Már nem tűnik hajthatatlannak, de látszik rajta, hogy a könnyebb és ezzel biztonságosabb utat választaná Eeyr szolgája. Szinte meglepődik, amikor Garsin felhozza, hogy a kutatás végén akár az ő véleménye is megváltozhat. Ez szinte zavaróan hat Oremorra.*
- Öhm, igen, lehet. *Válaszolja, majd megköszörüli a tokát és kihúzza magát. A pap nem gonosz vagy rosszindulatú, egyszerűen csak tudja, látta, mi történik, ha egy nagy hatalom rossz kezekbe kerül. Az ő dolguk az élet és a Fény védelme és így mindent, ami ezt veszélyezteti, kockázatos és kerülendő.
A könyvtár Zárt Részlegén az intéző segítséget kérne, de Seliodon közbelépése újra kizökkenti. Láthatóan nincs hozzászokva, hogy zavarba hozzák és talán ennek eredményeképp beleegyezik, hogy a templomszolga segítsen Garsinnak a kutatás folytatásában.
Oremor kiviharzik a könyvtárból és Garsin kettesben marad a tréfálkozni kezdő Seliodonnal. A kérdésre csak mosolyogva megvonja a vállát.*
- Nem tudom, jó néha látni, hogy mindenkinek van emberi oldala. *A jókedve törelten, meglehet amiatt, hogy újra az ereklye kutatásán dolgozhat a lánnyal.*
- Ne nehezteljen ezért rá. *Mondja a templomszolga és arrafelé néz, amerre Oremor eltűnt.*
- A lázadás után avatták pappá, nem biztos, hogy készen állt, de szükség volt papokra, hogy legyőzzük a lázadás utáni káoszt. Fél, hogy visszatérnek azok az idők, olyan sokan haltak meg akkor. *Halványul el Seliodon mosolya kissé. Majd sóhajtva kifordul és betol egy kis kocsit, amelyeken könyvek és tekercsek pihennek.*
- Engedelmével összekészítettem a tegnapi olvasmányokat, talán segíthetnek a kutatás folytatásában. *Tolja be a kis kocsit az egyik asztal mellé és megáll a könyvekkel rakott polcok mellett.*
- Az itt tárolt tudás valóban veszélyes, sok könyv és írás hiányos, de még így is jobb elzárva tartani. *Pillant végig a könyveken.*
- Garsin intéző kisasszony, készen áll a folytatásra? *Kérdi derűsen, mosolya bátorító és Garsin is érezheti, hogy egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz.
Seliodon levesz pár könyvet a polcokról. Az egyik a Krenkataur járatainak mélyebb titkait fejtegeti, egy másikban az ismert sötét és ártó ereklyék és amulettek felsorolása olvasható, hatásukkal és leírásukkal együtt. Egy harmadikban az istenek előtti idők varázstárgyait rendszerezték. Minden olvasmány sötét és néha gyomorforgató részletességgel ecseteli a tárgyak és ereklyék hatását.*
//Könyvtár//
*Talán Garsin érvei győzték meg, talán csak Oremor argumentumai fogytak el vele szemben, így a pap elfogadja, hogy a kutatás végén visszatérjenek az amulett veszélyességének és kockázatának vitájához. Már nem tűnik hajthatatlannak, de látszik rajta, hogy a könnyebb és ezzel biztonságosabb utat választaná Eeyr szolgája. Szinte meglepődik, amikor Garsin felhozza, hogy a kutatás végén akár az ő véleménye is megváltozhat. Ez szinte zavaróan hat Oremorra.*
- Öhm, igen, lehet. *Válaszolja, majd megköszörüli a tokát és kihúzza magát. A pap nem gonosz vagy rosszindulatú, egyszerűen csak tudja, látta, mi történik, ha egy nagy hatalom rossz kezekbe kerül. Az ő dolguk az élet és a Fény védelme és így mindent, ami ezt veszélyezteti, kockázatos és kerülendő.
A könyvtár Zárt Részlegén az intéző segítséget kérne, de Seliodon közbelépése újra kizökkenti. Láthatóan nincs hozzászokva, hogy zavarba hozzák és talán ennek eredményeképp beleegyezik, hogy a templomszolga segítsen Garsinnak a kutatás folytatásában.
Oremor kiviharzik a könyvtárból és Garsin kettesben marad a tréfálkozni kezdő Seliodonnal. A kérdésre csak mosolyogva megvonja a vállát.*
- Nem tudom, jó néha látni, hogy mindenkinek van emberi oldala. *A jókedve törelten, meglehet amiatt, hogy újra az ereklye kutatásán dolgozhat a lánnyal.*
- Ne nehezteljen ezért rá. *Mondja a templomszolga és arrafelé néz, amerre Oremor eltűnt.*
- A lázadás után avatták pappá, nem biztos, hogy készen állt, de szükség volt papokra, hogy legyőzzük a lázadás utáni káoszt. Fél, hogy visszatérnek azok az idők, olyan sokan haltak meg akkor. *Halványul el Seliodon mosolya kissé. Majd sóhajtva kifordul és betol egy kis kocsit, amelyeken könyvek és tekercsek pihennek.*
- Engedelmével összekészítettem a tegnapi olvasmányokat, talán segíthetnek a kutatás folytatásában. *Tolja be a kis kocsit az egyik asztal mellé és megáll a könyvekkel rakott polcok mellett.*
- Az itt tárolt tudás valóban veszélyes, sok könyv és írás hiányos, de még így is jobb elzárva tartani. *Pillant végig a könyveken.*
- Garsin intéző kisasszony, készen áll a folytatásra? *Kérdi derűsen, mosolya bátorító és Garsin is érezheti, hogy egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz.
Seliodon levesz pár könyvet a polcokról. Az egyik a Krenkataur járatainak mélyebb titkait fejtegeti, egy másikban az ismert sötét és ártó ereklyék és amulettek felsorolása olvasható, hatásukkal és leírásukkal együtt. Egy harmadikban az istenek előtti idők varázstárgyait rendszerezték. Minden olvasmány sötét és néha gyomorforgató részletességgel ecseteli a tárgyak és ereklyék hatását.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-03 21:51:42
Üzenet elküldve: 2021-08-03 21:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*Bredoc viszonylag több könyv felett tornyosul, s próbál találni valamit, de mocsok nehéz úgy megtalálni bármit is, ha az ember azt sem tudja, hogy mit is keres igazán. Így aztán azt sem teheti meg egykönnyen, hogy csak tanuljon valamit, vagy tudást szívjon be, mert csak lapozgat, bízva benne, hogy felkelti valami az avatatlan szemében az érdeklődést. Egy darabig nyugton és egyedül teszi ezt a tevékenységet, mígnem egy egész magas teremtésű, fiatal elf közelíti meg. Persze korábban nem is nézte meg magának, a szeme sarkából látta csak, hogy leült valaki, de különösebb figyelmet nem szentelt neki, s egyelőre még mindig nem. Amíg meg nem szólítják. A régi bajtársaival való ugratás jut hirtelen eszébe, ahogy először elnézést kérnek tőle.*
-Meg van bocsájtva.
*S szinte kuncogna is, de persze magában tartja, s ahogy hallja, hogy tovább is van, már oldalra fordítja fejét, s komolyabb arcot erőltet magára, főleg, hogy be is mutatkoznak neki.*
-Örvendek Drameiloten Sayqueves, Bredoc Droyn vagyok.
*Természetesen óvatosan kitolja a széket maga alól, s feláll, hisz mégis csak így illik. A kérdést kissé értetlenül fogadja, de igazából csak arra tud gondolni, hogy ilyen látványosan, esetleg hangosan szenvedhetett, hogy valakinek ez szemet szúrt. Valami azonban még ennél is hamarabb szöget üt a fejében, mégpedig a név.*
-A Sayqueves család sajra volna?
*Kíváncsi tekintete szinte belefúr a másikéba, mielőtt válaszolna az egyébként hozzá intézettekre.*
-Ha csak nincs mágiája a mágia ellen, félek maga Eeyr sem segíthet. Viszont a *mutat ujjával a kinyitott könyvekre, amik talán ismerősek is lehetne Dramnak, ha kutatott mágiát életében valaha itt, hisz ezek a legalapvetőbb írások.* kutatásomban talán segíthetne. Próbálok a varázslatokról némi alapvető tudást szerezni, de nem egyszerű kiigazodni a megannyi tanulmányban. Istenek mágiája és az istentagadóké,
aztán az ezek közötti kapcsolatok, no meg maga a mágia természete, hatása a gyakorlójára. *S csak egy pár címet sorolt fel, amiket átlapozott az elmúlt percekben.*
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*Bredoc viszonylag több könyv felett tornyosul, s próbál találni valamit, de mocsok nehéz úgy megtalálni bármit is, ha az ember azt sem tudja, hogy mit is keres igazán. Így aztán azt sem teheti meg egykönnyen, hogy csak tanuljon valamit, vagy tudást szívjon be, mert csak lapozgat, bízva benne, hogy felkelti valami az avatatlan szemében az érdeklődést. Egy darabig nyugton és egyedül teszi ezt a tevékenységet, mígnem egy egész magas teremtésű, fiatal elf közelíti meg. Persze korábban nem is nézte meg magának, a szeme sarkából látta csak, hogy leült valaki, de különösebb figyelmet nem szentelt neki, s egyelőre még mindig nem. Amíg meg nem szólítják. A régi bajtársaival való ugratás jut hirtelen eszébe, ahogy először elnézést kérnek tőle.*
-Meg van bocsájtva.
*S szinte kuncogna is, de persze magában tartja, s ahogy hallja, hogy tovább is van, már oldalra fordítja fejét, s komolyabb arcot erőltet magára, főleg, hogy be is mutatkoznak neki.*
-Örvendek Drameiloten Sayqueves, Bredoc Droyn vagyok.
*Természetesen óvatosan kitolja a széket maga alól, s feláll, hisz mégis csak így illik. A kérdést kissé értetlenül fogadja, de igazából csak arra tud gondolni, hogy ilyen látványosan, esetleg hangosan szenvedhetett, hogy valakinek ez szemet szúrt. Valami azonban még ennél is hamarabb szöget üt a fejében, mégpedig a név.*
-A Sayqueves család sajra volna?
*Kíváncsi tekintete szinte belefúr a másikéba, mielőtt válaszolna az egyébként hozzá intézettekre.*
-Ha csak nincs mágiája a mágia ellen, félek maga Eeyr sem segíthet. Viszont a *mutat ujjával a kinyitott könyvekre, amik talán ismerősek is lehetne Dramnak, ha kutatott mágiát életében valaha itt, hisz ezek a legalapvetőbb írások.* kutatásomban talán segíthetne. Próbálok a varázslatokról némi alapvető tudást szerezni, de nem egyszerű kiigazodni a megannyi tanulmányban. Istenek mágiája és az istentagadóké,
aztán az ezek közötti kapcsolatok, no meg maga a mágia természete, hatása a gyakorlójára. *S csak egy pár címet sorolt fel, amiket átlapozott az elmúlt percekben.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-03 19:56:20
Üzenet elküldve: 2021-08-03 19:56:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* A templom mindig megnyugtatóan hat a férfi számára, és ez most is így van. Már csak rápillantva a gyönyörű kőépületre megnyugszik a lelke, hogy minden gondot maga mögött hagyva lépjen át annak kapuján, és induljon el megszokásához híven a könyvtár felé. Odalent a megszokott helyére pillantva megnyugodva, és elégedetten veszi tudomásul, hogy most is üres, úgyhogy itt foglal helyet, először köpenyét terítve a székre jelezve, hogy hamarosan visszatér. Azután hosszú időre tűnik el, mielőtt könyvekkel megpakolva jönne vissza - erejét tekintve ez kettő vaskos kötetet jelent, ennél több már megterhelő lenne a hosszúéletű számára. Elégedetten foglal helyet, észre véve, hogy nem messze tőle egy deres hajú, jó korban lévő férfi hódol ugyan annak a hobbinak, aminek ő is tervez. Nem zavarja meg az olvasásban, inkább felhajtja a kemény borítót, és olvasni kezdi a bevezetőt, de nem jut vele sokáig. Nem tud nyugodtan belemélyedni az író szavaiba, mert minduntalan megszakítja őt az ismeretlen nyögdécselése. Amikor nem bírja tovább, nyugodtan visszacsukja a könyvet, és halk, de határozott léptekkel közelíti meg az ismeretlent. *
- Elnézést kérek. * Szólítja meg halkan, ahogy elég közel ér, ha teheti, akkor kezét annak vállára helyezve. *
- Drameiloten Sayqueves vagyok, segíthetek esetleg? Nem tudom nem észre venni, hogy fájdalmai vannak. Magam értek valamennyit a gyógyításhoz, Eeyrnek hála, talán egy egyszerű gyógyító mágiával segíthetnék a helyzetén. * Ajánlkozik nagylelkűen a rövid, és sietős bemutatkozás után. Szeretné szerencsétlent mielőbb megszabadítani a szenvedésétől, de vannak alapvető illemtani normák, amiknek még egy ilyen helyzetben is illendő megfelelni. Ilyen a bemutatkozás is. *
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* A templom mindig megnyugtatóan hat a férfi számára, és ez most is így van. Már csak rápillantva a gyönyörű kőépületre megnyugszik a lelke, hogy minden gondot maga mögött hagyva lépjen át annak kapuján, és induljon el megszokásához híven a könyvtár felé. Odalent a megszokott helyére pillantva megnyugodva, és elégedetten veszi tudomásul, hogy most is üres, úgyhogy itt foglal helyet, először köpenyét terítve a székre jelezve, hogy hamarosan visszatér. Azután hosszú időre tűnik el, mielőtt könyvekkel megpakolva jönne vissza - erejét tekintve ez kettő vaskos kötetet jelent, ennél több már megterhelő lenne a hosszúéletű számára. Elégedetten foglal helyet, észre véve, hogy nem messze tőle egy deres hajú, jó korban lévő férfi hódol ugyan annak a hobbinak, aminek ő is tervez. Nem zavarja meg az olvasásban, inkább felhajtja a kemény borítót, és olvasni kezdi a bevezetőt, de nem jut vele sokáig. Nem tud nyugodtan belemélyedni az író szavaiba, mert minduntalan megszakítja őt az ismeretlen nyögdécselése. Amikor nem bírja tovább, nyugodtan visszacsukja a könyvet, és halk, de határozott léptekkel közelíti meg az ismeretlent. *
- Elnézést kérek. * Szólítja meg halkan, ahogy elég közel ér, ha teheti, akkor kezét annak vállára helyezve. *
- Drameiloten Sayqueves vagyok, segíthetek esetleg? Nem tudom nem észre venni, hogy fájdalmai vannak. Magam értek valamennyit a gyógyításhoz, Eeyrnek hála, talán egy egyszerű gyógyító mágiával segíthetnék a helyzetén. * Ajánlkozik nagylelkűen a rövid, és sietős bemutatkozás után. Szeretné szerencsétlent mielőbb megszabadítani a szenvedésétől, de vannak alapvető illemtani normák, amiknek még egy ilyen helyzetben is illendő megfelelni. Ilyen a bemutatkozás is. *
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-31 23:03:34
Üzenet elküldve: 2021-07-31 23:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dram//
*Ugyan némi hezitálás és önhergelés kell hozzá, de már a súlyos lépcsőkön kapaszkodik felfelé, hogy aztán egy finom főhajtással lépjen be a templomba. Sokáig csak tervezte, hogy ellátogat a könyvtárba, s eddig ideje sem igazán akadt, de most végre ezt is sorra kerítheti. Már az első éjszakán a Krenkataurban megfogadta magának, hogyha élve kijut onnan, akkor mindenképpen utána fog járni a mágia számára végeláthatatlan útvesztőjének, és mégis milyen élet az olyan, ha az ember a saját magának tett ígéreteit sem tartja meg? Ezért is van most itt. Leérve a dohos levegő régi ismerősként köszönti, bár egy ideje nem áldozott már a tudás iránti vágyának. Egy rövid szóváltás után a templomszolgával már a keze ügyében is van pár könyv, amikkel helyet foglal egy asztalnál. Nehézkes az indulás, mert egy emberélet is bőven kevés lenne minden könyvet elolvasni a könyvtárban, jóllehet a mágiáról talán kevesebb írott betű van. Egyébként is olyan titokzatosnak tűnnek Bredoc számára a varázstudók, hogy azon se lepődne meg, ha szándékosan tartanák fent maguk körül ezt a rejtélyes mivoltot. Talán egyszerűbb dolga lenne, ha tudna segítséget kérni valakitől, aki járatosabb ebben a témában nála, de egyelőre nem találkozott senkivel, aki megfelelne, a papokag pedig emiatt nem szívesen zavarná. Természetesen nem adja fel ilyen könnyen, még ha néha talán túlságosan nagyokat is sóhajt egy-egy oldal elolvasása után.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.31 23:05:34
//Dram//
*Ugyan némi hezitálás és önhergelés kell hozzá, de már a súlyos lépcsőkön kapaszkodik felfelé, hogy aztán egy finom főhajtással lépjen be a templomba. Sokáig csak tervezte, hogy ellátogat a könyvtárba, s eddig ideje sem igazán akadt, de most végre ezt is sorra kerítheti. Már az első éjszakán a Krenkataurban megfogadta magának, hogyha élve kijut onnan, akkor mindenképpen utána fog járni a mágia számára végeláthatatlan útvesztőjének, és mégis milyen élet az olyan, ha az ember a saját magának tett ígéreteit sem tartja meg? Ezért is van most itt. Leérve a dohos levegő régi ismerősként köszönti, bár egy ideje nem áldozott már a tudás iránti vágyának. Egy rövid szóváltás után a templomszolgával már a keze ügyében is van pár könyv, amikkel helyet foglal egy asztalnál. Nehézkes az indulás, mert egy emberélet is bőven kevés lenne minden könyvet elolvasni a könyvtárban, jóllehet a mágiáról talán kevesebb írott betű van. Egyébként is olyan titokzatosnak tűnnek Bredoc számára a varázstudók, hogy azon se lepődne meg, ha szándékosan tartanák fent maguk körül ezt a rejtélyes mivoltot. Talán egyszerűbb dolga lenne, ha tudna segítséget kérni valakitől, aki járatosabb ebben a témában nála, de egyelőre nem találkozott senkivel, aki megfelelne, a papokag pedig emiatt nem szívesen zavarná. Természetesen nem adja fel ilyen könnyen, még ha néha talán túlságosan nagyokat is sóhajt egy-egy oldal elolvasása után.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.31 23:05:34
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-28 14:06:36
Üzenet elküldve: 2021-07-28 14:06:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Hallja és érzékeli is a pap ellenállását és ellenszenvét az amulettel és annak használatával kapcsolatban. Valójában még meg is érti őt, hiszen neki magának is hasonló gondolatai és aggályai voltak. Ugyanakkor ő már továbbgondolta ezt, ezért képes valós, és - véleménye szerint - megfontolt érvekkel szolgálni az amulett használata mellett is. Valóban úgy látja, hogy minden veszély ellenére jobban megéri használni ezt a mágikus holmit, mint elzárni, mert életeket menthet, s egy fegyverhez képest még kevésbé fenyegető is, nem halálos. Legalábbis, amennyire ő tudja... Itt jön képbe Oremor kitétele.*
- Értem, uram. - *Biccent egyetértőn.*
- Ha többet tudunk, talán én is másképp látom majd. - *Teszi hozzá szerényen és félénken, mert még mindig bizonytalan a saját véleménye hangoztatásában és furcsa számára, hogy egyáltalán meghallgatják és számít, amit mond. Ahogy ő látja, a pap egyszerűen félre is söpörhetné őt. Igaz, talán más nem is tartja vissza a férfit ettől, csak a parancsnok engedélye és a tisztség, aminek nevében érkezett. Azért még mindig egyfajta élmény Garsin számára, hogy meghallgatják és a szavainak hatása van...
Jóllehet, most épp Oremor kezére játszik, mert beismeri, hogy neki sincs még teljesen szilárd véleménye arról, hogy mit is kellene kezdeni az amulettel, amíg nem tudnak róla többet. De legalább őszinte... Ha ez a tárgy tényleg túl veszélyes volna, mert mondjuk kiszámíthatatlanul működne és nagyobb kockázatot jelentene, mint előnyt, úgy ő is az elzárása mellett kardoskodna, s a parancsnokot is erről igyekezne meggyőzni.
Ám ahhoz, hogy ilyesféle döntéseket átgondoltan meghozhassanak, előbb meg kell tudniuk, miképpen is működik ez az amulett.
Mikor odalent segítséget kér Oremortól, már a férfi arcáról sejti, hogy nem számíthat valami kedvező válaszra, ezért igyekszik felkészülni... de ekkor jön a képbe Seliodon, aki ismét a segítségére siet.
Garsin mélyen hallgat, hagyja, hogy a két férfi ezt egymás között rendezze le és döntse el. Magában persze drukkol, hogy Oremor legyen engedékeny. Szeretne ismét a templomszolgával kutatni. A férfi nem csak nagy segítség volt a számára, de sokat tanult abból is, hogy láthatta őt kutatni. Betekintést nyerhetett a módszerébe, a jegyzetelési rendszerébe, láthatta, hogyan kell tájékozódni a polcok között... Szeretné folytatni ezt a tanulást.
Izgatottan várja Oremor válaszát, majd ha arcán nem is, de a tartásán, mozgásán látszódhat, hogy mennyire örül. Távozik belőle a feszültség egy része és egyből kicsit vidámabb várakozással néz a napnak elébe.*
- Köszönöm, uram! - *Szól a pap után, mikor amaz kettesben hagyja őt Seliodonnal. Majd a nevetgélő templomszolgára néz. Nem egészen érti.*
- És ezt miért tartja mulatságosnak? - *Kérdi zavartan, mert ő inkább rossz jelnek tekinti Oremor viselkedését, mint kedvezőnek, ez látható aggódó pillantásán, ahogy a távozó után pillant.*
- Azt hiszem, nem örül, hogy itt vagyok és az amulett után kutatok...
//Könyvtár//
*Hallja és érzékeli is a pap ellenállását és ellenszenvét az amulettel és annak használatával kapcsolatban. Valójában még meg is érti őt, hiszen neki magának is hasonló gondolatai és aggályai voltak. Ugyanakkor ő már továbbgondolta ezt, ezért képes valós, és - véleménye szerint - megfontolt érvekkel szolgálni az amulett használata mellett is. Valóban úgy látja, hogy minden veszély ellenére jobban megéri használni ezt a mágikus holmit, mint elzárni, mert életeket menthet, s egy fegyverhez képest még kevésbé fenyegető is, nem halálos. Legalábbis, amennyire ő tudja... Itt jön képbe Oremor kitétele.*
- Értem, uram. - *Biccent egyetértőn.*
- Ha többet tudunk, talán én is másképp látom majd. - *Teszi hozzá szerényen és félénken, mert még mindig bizonytalan a saját véleménye hangoztatásában és furcsa számára, hogy egyáltalán meghallgatják és számít, amit mond. Ahogy ő látja, a pap egyszerűen félre is söpörhetné őt. Igaz, talán más nem is tartja vissza a férfit ettől, csak a parancsnok engedélye és a tisztség, aminek nevében érkezett. Azért még mindig egyfajta élmény Garsin számára, hogy meghallgatják és a szavainak hatása van...
Jóllehet, most épp Oremor kezére játszik, mert beismeri, hogy neki sincs még teljesen szilárd véleménye arról, hogy mit is kellene kezdeni az amulettel, amíg nem tudnak róla többet. De legalább őszinte... Ha ez a tárgy tényleg túl veszélyes volna, mert mondjuk kiszámíthatatlanul működne és nagyobb kockázatot jelentene, mint előnyt, úgy ő is az elzárása mellett kardoskodna, s a parancsnokot is erről igyekezne meggyőzni.
Ám ahhoz, hogy ilyesféle döntéseket átgondoltan meghozhassanak, előbb meg kell tudniuk, miképpen is működik ez az amulett.
Mikor odalent segítséget kér Oremortól, már a férfi arcáról sejti, hogy nem számíthat valami kedvező válaszra, ezért igyekszik felkészülni... de ekkor jön a képbe Seliodon, aki ismét a segítségére siet.
Garsin mélyen hallgat, hagyja, hogy a két férfi ezt egymás között rendezze le és döntse el. Magában persze drukkol, hogy Oremor legyen engedékeny. Szeretne ismét a templomszolgával kutatni. A férfi nem csak nagy segítség volt a számára, de sokat tanult abból is, hogy láthatta őt kutatni. Betekintést nyerhetett a módszerébe, a jegyzetelési rendszerébe, láthatta, hogyan kell tájékozódni a polcok között... Szeretné folytatni ezt a tanulást.
Izgatottan várja Oremor válaszát, majd ha arcán nem is, de a tartásán, mozgásán látszódhat, hogy mennyire örül. Távozik belőle a feszültség egy része és egyből kicsit vidámabb várakozással néz a napnak elébe.*
- Köszönöm, uram! - *Szól a pap után, mikor amaz kettesben hagyja őt Seliodonnal. Majd a nevetgélő templomszolgára néz. Nem egészen érti.*
- És ezt miért tartja mulatságosnak? - *Kérdi zavartan, mert ő inkább rossz jelnek tekinti Oremor viselkedését, mint kedvezőnek, ez látható aggódó pillantásán, ahogy a távozó után pillant.*
- Azt hiszem, nem örül, hogy itt vagyok és az amulett után kutatok...
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-28 12:15:49
Üzenet elküldve: 2021-07-28 12:15:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Oremor felhorkanása visszaveti kicsit Garsin lelkesedését, de amikor a pap meghallja, hogy akár ő is használhatná az amulettet, azonnal ellenkezni kezd.*
- Én ugyan a kezembe sem veszem azt az átkozott dolgot. Eeyr papjai a fényt és az életet szolgálják, megvetjük az ilyen eszközöket. *Tart kiselőadást a Fény Úrnőjének elveiről.*
- Ez igaz. *Helyesel azzal kapcsolatban, hogy minél kevesebben tudnak az amulettről, annál jobb. Ám nem áll meg ennél.*
- Én annak örülnék a legjobban, ha elrejtenénk és soha senki sem használhatná. *Sóhajtja megrovón nézve az alakulat intézőjére.
Arra, hogy akár papok is használhatják talán az ereklyét, elgondolkodik.*
- Annál nagyobb a veszélye, hogy rossz kezekbe kerül. *Zsörtölődik. Garsin érezheti, hogy mennyire rossz ötletnek tartja az amulett felhasználását, de úgy tűnik, nincs abban a pozícióban, hogy egyszerűen a templomnak követelje az ékszert.*
- Fegyverek, persze. *Pillant a lányra újult érdeklődéssel Oremor, amikor az befejezte monológját. Úgy tűnik, nincs válasza vagy riposztja az elhangzottakra.*
- A mágia, akkor is veszélyesebb. *Mondja zavartan, de határozottságot színlelve. Talán nem számított ilyen tiszta érvekre a lánytól. Az engedélyre, hogy elmesélje, hogyan is került az alakulathoz, csak int egyet megadón.
Míg Garsin mesél, feszülten figyel, néha kissé összehúzza a szemét, de nem szól közbe, hallgat. Az érvei ellen nem tud felhozni semmit, legalábbis most az látszik rajta. Elgondolkodva simít végig az állán és újra az engedélyt kezdi fürkészni, mintha onnan akarna kiolvasni valami jó kifogást.*
- Meglátom, hogy mit találsz a Tiltott Részlegen és ha túl veszélyesnek találom azt az amulettet, akkor még visszatérünk erre. *Válaszolja kitérőn amikor Garsin befejezi. Látszik, hogy vannak kétségei, hogy a lány nem győzte meg, de korábbi ellenkezése mintha szelídült volna kissé.
Aztán lemennek együtt a könyvtárba, ahol találkoznak a templomszolgával, aki a vállmozdulatra, bátorító arccal igyekszik erőt adni Garsinnak. A Tiltott Részleg kinyílik és a pap félreállva alkonyatig ad időt az intézőnek, hogy kiderítsem valamit az amulettről.
Amikor Garsin a pap segítségét kérné a kutatásban, Oremor már szólásra nyitná a száját, amikor mögötte Seliodon jelenik meg és halk köhintéssel kér szót magának.*
- Én nem... *Szólalna meg a pap, de kizökkenve a templomszolga felé fordul.*
- Oremor tiszteletes, engedje meg, hogy segítsek Garsin intéző kisasszonynak a kutatásban. Tegnap magam segítettem összegyűjteni az írásos feljegyzéseket és ha engedélyt ad, akkor nem egy külsős, hanem egy templomszolga fog kutatni titkaink között. *Miközben beszél, tisztelettel lehajtja a fejét és várja a választ.*
- Van jobb dolgom is, nem tagadom. *Válaszol a pap, de látszik rajta, hogy vacillál.*
- Egye fene, segíts neki, de hamarosan visszajövök és ellenőrizlek benneteket. *Válaszol és már fordul is és lendületes léptekkel elhagyja a könyvtárat.
A templomszolga egy megkönnyebbült sóhajjal kifújja a levegőt és Garsin felé fordul.*
- Még sosem láttam ilyen idegesnek. *Nevet a lányra.*
//Könyvtár//
*Oremor felhorkanása visszaveti kicsit Garsin lelkesedését, de amikor a pap meghallja, hogy akár ő is használhatná az amulettet, azonnal ellenkezni kezd.*
- Én ugyan a kezembe sem veszem azt az átkozott dolgot. Eeyr papjai a fényt és az életet szolgálják, megvetjük az ilyen eszközöket. *Tart kiselőadást a Fény Úrnőjének elveiről.*
- Ez igaz. *Helyesel azzal kapcsolatban, hogy minél kevesebben tudnak az amulettről, annál jobb. Ám nem áll meg ennél.*
- Én annak örülnék a legjobban, ha elrejtenénk és soha senki sem használhatná. *Sóhajtja megrovón nézve az alakulat intézőjére.
Arra, hogy akár papok is használhatják talán az ereklyét, elgondolkodik.*
- Annál nagyobb a veszélye, hogy rossz kezekbe kerül. *Zsörtölődik. Garsin érezheti, hogy mennyire rossz ötletnek tartja az amulett felhasználását, de úgy tűnik, nincs abban a pozícióban, hogy egyszerűen a templomnak követelje az ékszert.*
- Fegyverek, persze. *Pillant a lányra újult érdeklődéssel Oremor, amikor az befejezte monológját. Úgy tűnik, nincs válasza vagy riposztja az elhangzottakra.*
- A mágia, akkor is veszélyesebb. *Mondja zavartan, de határozottságot színlelve. Talán nem számított ilyen tiszta érvekre a lánytól. Az engedélyre, hogy elmesélje, hogyan is került az alakulathoz, csak int egyet megadón.
Míg Garsin mesél, feszülten figyel, néha kissé összehúzza a szemét, de nem szól közbe, hallgat. Az érvei ellen nem tud felhozni semmit, legalábbis most az látszik rajta. Elgondolkodva simít végig az állán és újra az engedélyt kezdi fürkészni, mintha onnan akarna kiolvasni valami jó kifogást.*
- Meglátom, hogy mit találsz a Tiltott Részlegen és ha túl veszélyesnek találom azt az amulettet, akkor még visszatérünk erre. *Válaszolja kitérőn amikor Garsin befejezi. Látszik, hogy vannak kétségei, hogy a lány nem győzte meg, de korábbi ellenkezése mintha szelídült volna kissé.
Aztán lemennek együtt a könyvtárba, ahol találkoznak a templomszolgával, aki a vállmozdulatra, bátorító arccal igyekszik erőt adni Garsinnak. A Tiltott Részleg kinyílik és a pap félreállva alkonyatig ad időt az intézőnek, hogy kiderítsem valamit az amulettről.
Amikor Garsin a pap segítségét kérné a kutatásban, Oremor már szólásra nyitná a száját, amikor mögötte Seliodon jelenik meg és halk köhintéssel kér szót magának.*
- Én nem... *Szólalna meg a pap, de kizökkenve a templomszolga felé fordul.*
- Oremor tiszteletes, engedje meg, hogy segítsek Garsin intéző kisasszonynak a kutatásban. Tegnap magam segítettem összegyűjteni az írásos feljegyzéseket és ha engedélyt ad, akkor nem egy külsős, hanem egy templomszolga fog kutatni titkaink között. *Miközben beszél, tisztelettel lehajtja a fejét és várja a választ.*
- Van jobb dolgom is, nem tagadom. *Válaszol a pap, de látszik rajta, hogy vacillál.*
- Egye fene, segíts neki, de hamarosan visszajövök és ellenőrizlek benneteket. *Válaszol és már fordul is és lendületes léptekkel elhagyja a könyvtárat.
A templomszolga egy megkönnyebbült sóhajjal kifújja a levegőt és Garsin felé fordul.*
- Még sosem láttam ilyen idegesnek. *Nevet a lányra.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-22 16:57:09
Üzenet elküldve: 2021-07-22 16:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A pap felhorkanására összébb húzódik és azt kívánja, hogy bár ügyesebben bánna a szavakkal!*
- Úgy értettem... bárki más. Magán, a parancsnokon, a börtön őrein kívül... - *Magyaráz halkan, miután úgy látja, hogy a férfi végzett bosszús válaszával.*
- Azt hiszem, minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. - *Fejezi be helyesbítését az előbbi megjegyzésével kapcsolatban. Bár tart tőle, hogy Oremor így is talál majd kivetnivalót benne, szükségét érezte, hogy legalább megkísérelje elsimítani a félreértést, mert esze ágában sem volt a pap tekintélyét megsérteni.
Majd kap egy gyakorlatias kérdést a férfitől.*
- A feljegyzésekben mágusokat említettek. De ez még az istenek érkezése előtt volt... Talán aki tud varázsolni, az mind tudja használni az amulettet is. - *Válaszol töprengőn, mert ez olyasmi, amire csak következtetni tud. Érzi, hogy ez nem feltétlenül kedvező felelet, ám nem hazudik; nem tudja megnyugtatni Oremort, hogy papok kezében működésképtelen ez a mágikus holmi.
A férfi aztán egy elég egyenes kérdést szegez neki, amire vélhetően szintén választ vár, és meg is kapja, bár Garsinnak nagyon erőlködnie kell, hogy beszélni merjen és elmondja a saját véleményét. Seliodonnal sokkal könnyebb dolga volt. A templomszolga nem viselkedett ilyen... fensőbbségesen? Az ő kedves és baráti hangneme bátorságot adott neki, ezzel szemben Oremor hűvössége, fölényessége visszavezeti a számára egyébként megszokott és éveken át gyakorolt szolgaian alázatos magatartásba. Önbecsülése és magabiztossága egyébként is rozoga lábakon áll még, most pedig a férfi viselkedése miatt hajlamos volna visszazökkenni abba a vélekedésbe, hogy az ő véleménye, gondolatai és akarata semmit sem számítanak egy férfiéval szemben és inkább hallgatnia kellene és meghúznia magát. De szerencsére az elmúlt rövid időszak sem múlt el nyomtalanul... A sok biztatás, amit kapott, a bizalom, amit belé vetettek, vagy akár maga az, hogy őt bízták meg egy ilyen fontos feladattal. A parancsnok hisz benne, hogy ő képes nagyobb célok elérésére, vagyis az ő szemében nyilván ér valamit ő maga is. Nem kell csöndben maradnia. Sőt: nem szabad csöndben maradnia! Teljesítenie kell ezt a munkát.*
- A fegyverek, vagy a mágia sem veszélytelenek. - *Kezd bele, minden bátorságát összeszedve.*
- Azokat is használhatják rossz célra, kerülhetnek rossz kezekbe. Mégsem tiltottak, mert védelmet és segítséget is adnak...
Az amulett is csak egy kard, vagy íj a város őreinek kezében. Ezeket is elvehetik és használhatják rosszra, ahogy az amulettet is, ez igaz. Mégis szükség van rájuk... Maga Eeyr sem harcolt fegyvertelenül. - *Teszi hozzá ez utóbbit bátortalanul, mert nem tudja, ez a megjegyzés túl nagy merészség-e, vagy épp a megfelelő eszköz, hogy a pap nézőpontját árnyalja.*
- Értem, hogy miért aggódik. Az amulett hozzánk is úgy került, hogy... Megengedi, hogy elmeséljem? - *Tétovázik. Túl sokat beszél véleménye szerint, bár talán csak azért érzi így, mert Oremor tekintélye mellett helytelennek tűnik próbára tennie egy ilyen méltóság türelmét. Mindenesetre, hacsak a férfitől nem kap határozott tiltakozást, úgy folytatja.*
- A börtönben a rabok föllázadtak és el is fogták az őreiket, őket zárták be és dolgoztatták maguk helyett. Az amulett az egyik rab kezébe került, ez is segítette őt, hogy az őröket rabságban tartsa... Láttam, hogy mire képes, magát Droyn parancsnokot kínozta vele az a férfi. És tényleg szörnyű... Ezért megértem a félelmeit... De... Fegyvereknél lehet kíméletesebb és emberségesebb is. - *Lyukad ki oda, ahová szeretett volna.*
- A segítségével le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy megsebeznénk. Gyorsabban ártalmatlanná lehet tenni egy támadót, mielőtt többeknek is ártani tudna. Nem kell kockáztatni, hogy az elfogása közben mások is megsérüljenek, vagy hogy akár az elfogására induló városőr megsérüljön, mert nem kell annyira közel mennie a gonosztevőhöz, hogy az rá támadhasson... Ez az amulett életeket menthet az őrség kezében, fölösleges vérontás nélkül. - *A végére egészen belelendül, mert ő maga is sokat gondolkodott ezen. A kezdetekben ódzkodott az ékszertől, már csak a rossz emlékek miatt is, és taszította a használatának gondolata. Ám ahogy többet gondolkodott rajta, rá kellett jönnie, hogy ez a holmi nem csak gonosz tettekre alkalmas, hanem biztonságosabb, kíméletesebb lehetőségeket is kínál. Akár még a gonosztevővel szemben is... Hiszen legyen bármilyen kínzó az amulett hatalma, a fájdalom mulandó, míg egy fegyver ejtette seb sokkal hosszabb szenvedéssel járhat, s halált is okozhat.
Azt ugyan nem tudja, hogy az amulettel lehet-e halálig kínozni valakit, de még így is jobbnak tartja ezt egy hagyományos fegyvernél, s nyilvánvalónak tartja, hogy egyébként sem volna ez egy városőr célja.
Várja, hogy Oremor mit szól az elhangzottakhoz. Szeretné elnyerni a férfi bizalmát és meggyőzni őt róla, hogy az ellenérzései az amulettel kapcsolatban jogosak, de itt van ez a másik oldal is, ami életek megmentéséről, védelemről szól.
Mikor a pap föláll és magával inti, készségesen követi őt lefelé. Odalent, Seliodonal összefutva reménykedik benne, hogy esetleg a templomszolga is velük tarthat, de Oremor nem adja jelét olyasfajta szándéknak, hogy őt is magukkal hívja. Így hát Garsin egy bizonytalan pillantással és vállai finom fölhúzásával válaszol Seliodonnak, miközben igyekszik nem elmaradni a céltudatosan haladó paptól.
Ahogy a rácsokon beljebb kerülnek és hallja Oremor szigorú kijelentését, sokkal inkább nyomasztja most ez a küldetés és ez a helyszín, semmint a korábbi izgalom öntené el.*
- Köszönöm, uram. - *Feleli tisztelettel, fejet hajtva, majd bizonytalanul elindul a polcok között.
Az jár az eszében, amit Bredoc mondott, hogy ezek a könyvek és tekercsek akár még veszélyesek is lehetnek és jobb, ha meg sem érinti őket... Tágra nyílt szemekkel bogarássza a feliratokat, de fogalma sincs, merre induljon el és fél is, hogy olyasmit venne kézbe, ami tiltott.*
- Elnézést, uram! Kérhetem a segítségét? Nem akarok olyanhoz nyúlni, amihez nem szabad, és nem is tudom, hol keressek... Van itt is valami esetleg a bányabörtönről? Vagy mágikus tárgyakról... - *Fordul vissza Oremor felé, s ugyan szívesen venne nagyobb segítséget is, a paptól már egy egyszerű útmutatásnak is örülne.*
//Könyvtár//
*A pap felhorkanására összébb húzódik és azt kívánja, hogy bár ügyesebben bánna a szavakkal!*
- Úgy értettem... bárki más. Magán, a parancsnokon, a börtön őrein kívül... - *Magyaráz halkan, miután úgy látja, hogy a férfi végzett bosszús válaszával.*
- Azt hiszem, minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. - *Fejezi be helyesbítését az előbbi megjegyzésével kapcsolatban. Bár tart tőle, hogy Oremor így is talál majd kivetnivalót benne, szükségét érezte, hogy legalább megkísérelje elsimítani a félreértést, mert esze ágában sem volt a pap tekintélyét megsérteni.
Majd kap egy gyakorlatias kérdést a férfitől.*
- A feljegyzésekben mágusokat említettek. De ez még az istenek érkezése előtt volt... Talán aki tud varázsolni, az mind tudja használni az amulettet is. - *Válaszol töprengőn, mert ez olyasmi, amire csak következtetni tud. Érzi, hogy ez nem feltétlenül kedvező felelet, ám nem hazudik; nem tudja megnyugtatni Oremort, hogy papok kezében működésképtelen ez a mágikus holmi.
A férfi aztán egy elég egyenes kérdést szegez neki, amire vélhetően szintén választ vár, és meg is kapja, bár Garsinnak nagyon erőlködnie kell, hogy beszélni merjen és elmondja a saját véleményét. Seliodonnal sokkal könnyebb dolga volt. A templomszolga nem viselkedett ilyen... fensőbbségesen? Az ő kedves és baráti hangneme bátorságot adott neki, ezzel szemben Oremor hűvössége, fölényessége visszavezeti a számára egyébként megszokott és éveken át gyakorolt szolgaian alázatos magatartásba. Önbecsülése és magabiztossága egyébként is rozoga lábakon áll még, most pedig a férfi viselkedése miatt hajlamos volna visszazökkenni abba a vélekedésbe, hogy az ő véleménye, gondolatai és akarata semmit sem számítanak egy férfiéval szemben és inkább hallgatnia kellene és meghúznia magát. De szerencsére az elmúlt rövid időszak sem múlt el nyomtalanul... A sok biztatás, amit kapott, a bizalom, amit belé vetettek, vagy akár maga az, hogy őt bízták meg egy ilyen fontos feladattal. A parancsnok hisz benne, hogy ő képes nagyobb célok elérésére, vagyis az ő szemében nyilván ér valamit ő maga is. Nem kell csöndben maradnia. Sőt: nem szabad csöndben maradnia! Teljesítenie kell ezt a munkát.*
- A fegyverek, vagy a mágia sem veszélytelenek. - *Kezd bele, minden bátorságát összeszedve.*
- Azokat is használhatják rossz célra, kerülhetnek rossz kezekbe. Mégsem tiltottak, mert védelmet és segítséget is adnak...
Az amulett is csak egy kard, vagy íj a város őreinek kezében. Ezeket is elvehetik és használhatják rosszra, ahogy az amulettet is, ez igaz. Mégis szükség van rájuk... Maga Eeyr sem harcolt fegyvertelenül. - *Teszi hozzá ez utóbbit bátortalanul, mert nem tudja, ez a megjegyzés túl nagy merészség-e, vagy épp a megfelelő eszköz, hogy a pap nézőpontját árnyalja.*
- Értem, hogy miért aggódik. Az amulett hozzánk is úgy került, hogy... Megengedi, hogy elmeséljem? - *Tétovázik. Túl sokat beszél véleménye szerint, bár talán csak azért érzi így, mert Oremor tekintélye mellett helytelennek tűnik próbára tennie egy ilyen méltóság türelmét. Mindenesetre, hacsak a férfitől nem kap határozott tiltakozást, úgy folytatja.*
- A börtönben a rabok föllázadtak és el is fogták az őreiket, őket zárták be és dolgoztatták maguk helyett. Az amulett az egyik rab kezébe került, ez is segítette őt, hogy az őröket rabságban tartsa... Láttam, hogy mire képes, magát Droyn parancsnokot kínozta vele az a férfi. És tényleg szörnyű... Ezért megértem a félelmeit... De... Fegyvereknél lehet kíméletesebb és emberségesebb is. - *Lyukad ki oda, ahová szeretett volna.*
- A segítségével le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy megsebeznénk. Gyorsabban ártalmatlanná lehet tenni egy támadót, mielőtt többeknek is ártani tudna. Nem kell kockáztatni, hogy az elfogása közben mások is megsérüljenek, vagy hogy akár az elfogására induló városőr megsérüljön, mert nem kell annyira közel mennie a gonosztevőhöz, hogy az rá támadhasson... Ez az amulett életeket menthet az őrség kezében, fölösleges vérontás nélkül. - *A végére egészen belelendül, mert ő maga is sokat gondolkodott ezen. A kezdetekben ódzkodott az ékszertől, már csak a rossz emlékek miatt is, és taszította a használatának gondolata. Ám ahogy többet gondolkodott rajta, rá kellett jönnie, hogy ez a holmi nem csak gonosz tettekre alkalmas, hanem biztonságosabb, kíméletesebb lehetőségeket is kínál. Akár még a gonosztevővel szemben is... Hiszen legyen bármilyen kínzó az amulett hatalma, a fájdalom mulandó, míg egy fegyver ejtette seb sokkal hosszabb szenvedéssel járhat, s halált is okozhat.
Azt ugyan nem tudja, hogy az amulettel lehet-e halálig kínozni valakit, de még így is jobbnak tartja ezt egy hagyományos fegyvernél, s nyilvánvalónak tartja, hogy egyébként sem volna ez egy városőr célja.
Várja, hogy Oremor mit szól az elhangzottakhoz. Szeretné elnyerni a férfi bizalmát és meggyőzni őt róla, hogy az ellenérzései az amulettel kapcsolatban jogosak, de itt van ez a másik oldal is, ami életek megmentéséről, védelemről szól.
Mikor a pap föláll és magával inti, készségesen követi őt lefelé. Odalent, Seliodonal összefutva reménykedik benne, hogy esetleg a templomszolga is velük tarthat, de Oremor nem adja jelét olyasfajta szándéknak, hogy őt is magukkal hívja. Így hát Garsin egy bizonytalan pillantással és vállai finom fölhúzásával válaszol Seliodonnak, miközben igyekszik nem elmaradni a céltudatosan haladó paptól.
Ahogy a rácsokon beljebb kerülnek és hallja Oremor szigorú kijelentését, sokkal inkább nyomasztja most ez a küldetés és ez a helyszín, semmint a korábbi izgalom öntené el.*
- Köszönöm, uram. - *Feleli tisztelettel, fejet hajtva, majd bizonytalanul elindul a polcok között.
Az jár az eszében, amit Bredoc mondott, hogy ezek a könyvek és tekercsek akár még veszélyesek is lehetnek és jobb, ha meg sem érinti őket... Tágra nyílt szemekkel bogarássza a feliratokat, de fogalma sincs, merre induljon el és fél is, hogy olyasmit venne kézbe, ami tiltott.*
- Elnézést, uram! Kérhetem a segítségét? Nem akarok olyanhoz nyúlni, amihez nem szabad, és nem is tudom, hol keressek... Van itt is valami esetleg a bányabörtönről? Vagy mágikus tárgyakról... - *Fordul vissza Oremor felé, s ugyan szívesen venne nagyobb segítséget is, a paptól már egy egyszerű útmutatásnak is örülne.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-22 12:43:36
Üzenet elküldve: 2021-07-22 12:43:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A pap nem enyhül meg a fejrázás után és talán Garsin válasza sem győzi meg igazán, hisz látja rajta, hogy valóban ideges. Az alakulat megnevezésére tett megjegyzés is beleveszik a történésekbe, talán Oremor ilyen módon kívánta kifejezni nemtetszését a névválasztás miatt. De ennél több szót nem veszteget erre, hanem figyelmét a lány által átadott engedélynek szenteli és beljebb invitálja, utóbb hellyel is kínálja Garsint.
A templomszolga eltűnése után a lány kettesben marad a sekrestyésben a pappal, aki kérdéseket tesz fel neki az amulettről. A válaszra, hogy az ereklye az alakulat birtokában van, csak sokat mondón bólint. Talán helyteleníti, hogy egy ilyen dolog "avatatlan" kezekbe került.*
- Bárki? *Kérdez vissza a pap meglepetten és kissé felhorkanva.*
- Leányom, én nem "bárki" vagyok, hanem Eeyr istennő felkent papja. A mi dolgunk a Fény megóvása. *Mondja kissé kihúzva magát, amitől egy kicsit nagyobbnak is látszik.*
- Kínozni. *Ismétli meg a kiragadott szót a válaszból és újra a kezében tartott engedély felé fordul a pillantása, szabad kezével végigsimít az állán.*
- Ne feledd, hogy nem csak mágusok bírnak hatalommal az ilyen dolgok felett. Mit gondolsz, akár papok is képesek volnának használni? *Kérdi Garsinra pillantva kérdőn.*
- Természetesen nem Eeyr papjaira gondolok, még a hideg is kiráz tőle. *Pontosít, de a kérdés ott lóg a levegőben és ha megkapta a válaszát, akkor folytatja is. Arra, hogy akár több is lehet ilyen amulettekből, egy pillanatra összeszűkül a tekintete.*
- Semmiben sem lehetünk biztosak, leányom. Mi történik, ha az ereklye rossz kezekbe kerül, akik nem a város és az itt élők megsegítésére törekednek? Ha ezt az amulettet épp ellened használják majd? *Kérdi Garsinnak szegezve a kérdést. Érezhető, hogy mennyire helyteleníti, hogy egy ilyen sötét dolog került az alakulat kezébe.*
- A engedélyeddel nem tehetek semmit, beengedlek a Tiltott Részlegre, de veled megyek és figyelni foglak. Én jobb szeretném, ha a te Droyn parancsnokod inkább átadná nekünk azt az amulettet és mi őriznénk, hogy ne juthasson ártó kezekbe. *Sóhajtja, ahogy felemelkedik ültéből és elindul kifelé a sekrestyésből.*
- Kövess, kérlek. *Mondja még Garsinnak, majd elindul lefelé a könyvtárba. A templomszolgák és a hívők mély meghajlással fordulnak felé, majd indulnak tovább a dolgukra.
A könyvtárba visszaérve, az ismerős templomszolga, Seliodon is ott van, egy mély meghajlás után kérdőn, némán néz a lányra, de Oremor egyenesen a zárt részleghez megy és a nyakában lévő kulcsot előhalászva ruhája alól, kinyitja a súlyos rácsot.*
- Alkonyatig van időd. *Lép oldalra, hogy beengedje Garsint és ha a lány belépett, akkor követi és két lépésre tőle összefonja kezeit a háta mögött, úgy figyeli.*
//Könyvtár//
*A pap nem enyhül meg a fejrázás után és talán Garsin válasza sem győzi meg igazán, hisz látja rajta, hogy valóban ideges. Az alakulat megnevezésére tett megjegyzés is beleveszik a történésekbe, talán Oremor ilyen módon kívánta kifejezni nemtetszését a névválasztás miatt. De ennél több szót nem veszteget erre, hanem figyelmét a lány által átadott engedélynek szenteli és beljebb invitálja, utóbb hellyel is kínálja Garsint.
A templomszolga eltűnése után a lány kettesben marad a sekrestyésben a pappal, aki kérdéseket tesz fel neki az amulettről. A válaszra, hogy az ereklye az alakulat birtokában van, csak sokat mondón bólint. Talán helyteleníti, hogy egy ilyen dolog "avatatlan" kezekbe került.*
- Bárki? *Kérdez vissza a pap meglepetten és kissé felhorkanva.*
- Leányom, én nem "bárki" vagyok, hanem Eeyr istennő felkent papja. A mi dolgunk a Fény megóvása. *Mondja kissé kihúzva magát, amitől egy kicsit nagyobbnak is látszik.*
- Kínozni. *Ismétli meg a kiragadott szót a válaszból és újra a kezében tartott engedély felé fordul a pillantása, szabad kezével végigsimít az állán.*
- Ne feledd, hogy nem csak mágusok bírnak hatalommal az ilyen dolgok felett. Mit gondolsz, akár papok is képesek volnának használni? *Kérdi Garsinra pillantva kérdőn.*
- Természetesen nem Eeyr papjaira gondolok, még a hideg is kiráz tőle. *Pontosít, de a kérdés ott lóg a levegőben és ha megkapta a válaszát, akkor folytatja is. Arra, hogy akár több is lehet ilyen amulettekből, egy pillanatra összeszűkül a tekintete.*
- Semmiben sem lehetünk biztosak, leányom. Mi történik, ha az ereklye rossz kezekbe kerül, akik nem a város és az itt élők megsegítésére törekednek? Ha ezt az amulettet épp ellened használják majd? *Kérdi Garsinnak szegezve a kérdést. Érezhető, hogy mennyire helyteleníti, hogy egy ilyen sötét dolog került az alakulat kezébe.*
- A engedélyeddel nem tehetek semmit, beengedlek a Tiltott Részlegre, de veled megyek és figyelni foglak. Én jobb szeretném, ha a te Droyn parancsnokod inkább átadná nekünk azt az amulettet és mi őriznénk, hogy ne juthasson ártó kezekbe. *Sóhajtja, ahogy felemelkedik ültéből és elindul kifelé a sekrestyésből.*
- Kövess, kérlek. *Mondja még Garsinnak, majd elindul lefelé a könyvtárba. A templomszolgák és a hívők mély meghajlással fordulnak felé, majd indulnak tovább a dolgukra.
A könyvtárba visszaérve, az ismerős templomszolga, Seliodon is ott van, egy mély meghajlás után kérdőn, némán néz a lányra, de Oremor egyenesen a zárt részleghez megy és a nyakában lévő kulcsot előhalászva ruhája alól, kinyitja a súlyos rácsot.*
- Alkonyatig van időd. *Lép oldalra, hogy beengedje Garsint és ha a lány belépett, akkor követi és két lépésre tőle összefonja kezeit a háta mögött, úgy figyeli.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-13 21:12:35
Üzenet elküldve: 2021-07-13 21:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Oremor kérdése váratlanul éri, hirtelen nem is tud válaszolni, csak a fejét rázza bizonytalanul, miközben süt róla, hogy valójában inkább bólogatnia kellene.
Közben meg, mivel annyira belevezette magát a gondolatba, hogy a pap már-már gondolatolvasó képességekkel bírhat, ezt a kérdést is egyfajta jelzésnek tekinti, hogy valóban úgy van, ahogy sejtette. Aztán persze a józan ész igyekszik benne árnyalni a képet, de az idegessége megmarad.
Az Alakulat nevét ért kérdésre kicsit moccan, mintha válaszolni akarna, ám végül továbbra is csöndben marad. Mivel a pap nem úgy tűnik, mintha feleletet várna a kérdésére, meg a hangsúly is inkább helytelenítést tükröz, jobbnak látja, ha nem fűz hozzá semmit. Végtére is segítségért jött, nem pedig vitatkozni; utóbbiban egyébként sem jeleskedik, s ez enyhe kifejezés...
A következő kérdés azonban már igényli a megválaszolást, Oremor egyértelműen őt nézi várakozva. Sőt, Seliodont el is küldi a pap, amit Garsin némi feszengéssel vesz tudomásul. A templomszolga kacsintására hálás, de kissé kétségbeesett pillantással válaszol, majd visszafordul Oremor felé és igyekszik összeszedni kevéske önbizalmát.
Miközben beljebb mennek a sekrestyébe és helyet foglalnak, a papnak akadnak még kérdései, addig pedig neki van ideje megfogalmazni a mondandóját.*
- Igen. - *Ad előbb egy egyszerű választ a legutolsó kérdésre, mert nem mer hazudni a "veséjébe látó" papnak. Az Alakulat nevével kapcsolatos furcsaságot továbbra is érzékeli Oremor hangjában, de jótékonyan figyelmen kívül hagyja.*
- De nem tudom, erről mennyire szabad beszélni. Talán nem kellene, hogy bárki tudhasson róla... - *Teszi hozzá tétován, mert efelől valóban nem biztos, és szeretné jelezni, hogy kérné az ügy bizalmasan kezelését.
Aztán tartani kezd tőle, hogy Oremor ebből azt szűri le, hogy tényleg valami rosszban sántikálnak, ezért ha teheti, egyből gyorsan folytatja is.*
- Ez egy olyan nyaklánc, amit ha megérint egy mágus, akkor kínozni tud valakit, pusztán azáltal, hogy nézi azt a valakit... Eddigi kutatásaink szerint legalábbis csak mágus tudja használni. És... ha sötét ereklye is... még az istenek előtti időből származik. A Krenkataur börtönében használták az őrök, a rabok féken tartására. Több is volt ebből az amulettből, de nem tudjuk, azokkal mi lett, csak ez az egy van a birtokunkban. - *Magyarázza, olykor inkább a férfi mellkasához beszélve, ahogy a gondolatait fogalmazza, de időnként föl is néz a szigorú arcra.*
- Droyn parancsnoknak a legfontosabb az itt élők védelme és segítése. Biztos lehet benne, hogy az amulettet csakis a város ellenségeivel szemben használná, vagy bűnözők lefegyverzésére. - *Állítja teljes meggyőződéssel, mert abból, amit a pap mondott, s ahogy aggodalmát fejezte ki, úgy érzi, ezt szükséges elmondania, hogy megnyugtassa őt az Alakulat megbízhatóságát illetően.
Ezt követően tart egy kis szünetet, hogy lássa, Oremor mit szól, vagy vannak-e még kérdései.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.13 21:51:34
//Könyvtár//
*Oremor kérdése váratlanul éri, hirtelen nem is tud válaszolni, csak a fejét rázza bizonytalanul, miközben süt róla, hogy valójában inkább bólogatnia kellene.
Közben meg, mivel annyira belevezette magát a gondolatba, hogy a pap már-már gondolatolvasó képességekkel bírhat, ezt a kérdést is egyfajta jelzésnek tekinti, hogy valóban úgy van, ahogy sejtette. Aztán persze a józan ész igyekszik benne árnyalni a képet, de az idegessége megmarad.
Az Alakulat nevét ért kérdésre kicsit moccan, mintha válaszolni akarna, ám végül továbbra is csöndben marad. Mivel a pap nem úgy tűnik, mintha feleletet várna a kérdésére, meg a hangsúly is inkább helytelenítést tükröz, jobbnak látja, ha nem fűz hozzá semmit. Végtére is segítségért jött, nem pedig vitatkozni; utóbbiban egyébként sem jeleskedik, s ez enyhe kifejezés...
A következő kérdés azonban már igényli a megválaszolást, Oremor egyértelműen őt nézi várakozva. Sőt, Seliodont el is küldi a pap, amit Garsin némi feszengéssel vesz tudomásul. A templomszolga kacsintására hálás, de kissé kétségbeesett pillantással válaszol, majd visszafordul Oremor felé és igyekszik összeszedni kevéske önbizalmát.
Miközben beljebb mennek a sekrestyébe és helyet foglalnak, a papnak akadnak még kérdései, addig pedig neki van ideje megfogalmazni a mondandóját.*
- Igen. - *Ad előbb egy egyszerű választ a legutolsó kérdésre, mert nem mer hazudni a "veséjébe látó" papnak. Az Alakulat nevével kapcsolatos furcsaságot továbbra is érzékeli Oremor hangjában, de jótékonyan figyelmen kívül hagyja.*
- De nem tudom, erről mennyire szabad beszélni. Talán nem kellene, hogy bárki tudhasson róla... - *Teszi hozzá tétován, mert efelől valóban nem biztos, és szeretné jelezni, hogy kérné az ügy bizalmasan kezelését.
Aztán tartani kezd tőle, hogy Oremor ebből azt szűri le, hogy tényleg valami rosszban sántikálnak, ezért ha teheti, egyből gyorsan folytatja is.*
- Ez egy olyan nyaklánc, amit ha megérint egy mágus, akkor kínozni tud valakit, pusztán azáltal, hogy nézi azt a valakit... Eddigi kutatásaink szerint legalábbis csak mágus tudja használni. És... ha sötét ereklye is... még az istenek előtti időből származik. A Krenkataur börtönében használták az őrök, a rabok féken tartására. Több is volt ebből az amulettből, de nem tudjuk, azokkal mi lett, csak ez az egy van a birtokunkban. - *Magyarázza, olykor inkább a férfi mellkasához beszélve, ahogy a gondolatait fogalmazza, de időnként föl is néz a szigorú arcra.*
- Droyn parancsnoknak a legfontosabb az itt élők védelme és segítése. Biztos lehet benne, hogy az amulettet csakis a város ellenségeivel szemben használná, vagy bűnözők lefegyverzésére. - *Állítja teljes meggyőződéssel, mert abból, amit a pap mondott, s ahogy aggodalmát fejezte ki, úgy érzi, ezt szükséges elmondania, hogy megnyugtassa őt az Alakulat megbízhatóságát illetően.
Ezt követően tart egy kis szünetet, hogy lássa, Oremor mit szól, vagy vannak-e még kérdései.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.13 21:51:34
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:23:22
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:23:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Garsin és a templomszolga valóban nem ismerik egymást olyan rég óta, de az előző napi közös kutatás jól ment, megtalálták a közös hangot. Seliodon, hisz kiderül, hogy így hívják a férfit, a sekrestyésben egy paphoz viszi a lányt és elmondja neki jövetele okát és célját. Az Oremor Norgerrinként bemutatkozó Eeyr pap az engedély felől érdeklődik, amit Garsin át is nyújt neki.*
- Ideges vagy, leányom? *Kérdi a pap amikor átveszi a papírost és kitekerve hangtalan, mozdulatlan szájjal kezdi olvasni a kurta fogalmazást.*
- Warg Agyar? Miféle név ez? *Mintha csak magától kérdezné, pillant Seliodonra a pap, majd onnan vissza Garsinra.*
- Milyen dolog ez a "Kín Amulettje"? *Teszi hozzá a kérdést, majd hangtalan intéssel jelzi a templomszolgának, hogy nincs tovább szüksége rá. Seliodon derékból meghajol, majd elindul kifelé és közben, háttal a papnak Garsinra kacsint bátorítón.
Miután a templomszolga kilépett a sekrestyésből, Oremor helyet mutat a lánynak az egyik széken, maga pedig az egyik díszesen faragott, vörös bársonnyal vont párnád székbe ül le. Ruhája szegélyét megigazítja, bő ujjában eltűnnek kezei, ahogy összefonja őket.*
- Sötét ereklyének tűnik a neve alapján is és remélem megérted és a parancsnokod is, hogy az ilyesmivel megfelelő óvatossággal kell bánni. A Lázadás óta tudjuk, hogy mire képes a zabolátlan sötét erő. Ennél a Warg Alakulatnál *Érezhetően nehezen jön a szájára a név.* van az amulett? *Kérdi és szigorú pillantása mintha Garsin velejébe látna.*
//Könyvtár//
*Garsin és a templomszolga valóban nem ismerik egymást olyan rég óta, de az előző napi közös kutatás jól ment, megtalálták a közös hangot. Seliodon, hisz kiderül, hogy így hívják a férfit, a sekrestyésben egy paphoz viszi a lányt és elmondja neki jövetele okát és célját. Az Oremor Norgerrinként bemutatkozó Eeyr pap az engedély felől érdeklődik, amit Garsin át is nyújt neki.*
- Ideges vagy, leányom? *Kérdi a pap amikor átveszi a papírost és kitekerve hangtalan, mozdulatlan szájjal kezdi olvasni a kurta fogalmazást.*
- Warg Agyar? Miféle név ez? *Mintha csak magától kérdezné, pillant Seliodonra a pap, majd onnan vissza Garsinra.*
- Milyen dolog ez a "Kín Amulettje"? *Teszi hozzá a kérdést, majd hangtalan intéssel jelzi a templomszolgának, hogy nincs tovább szüksége rá. Seliodon derékból meghajol, majd elindul kifelé és közben, háttal a papnak Garsinra kacsint bátorítón.
Miután a templomszolga kilépett a sekrestyésből, Oremor helyet mutat a lánynak az egyik széken, maga pedig az egyik díszesen faragott, vörös bársonnyal vont párnád székbe ül le. Ruhája szegélyét megigazítja, bő ujjában eltűnnek kezei, ahogy összefonja őket.*
- Sötét ereklyének tűnik a neve alapján is és remélem megérted és a parancsnokod is, hogy az ilyesmivel megfelelő óvatossággal kell bánni. A Lázadás óta tudjuk, hogy mire képes a zabolátlan sötét erő. Ennél a Warg Alakulatnál *Érezhetően nehezen jön a szájára a név.* van az amulett? *Kérdi és szigorú pillantása mintha Garsin velejébe látna.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-12 14:34:03
Üzenet elküldve: 2021-07-12 14:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Nehezére esik még a felé forduló kiemelt figyelem kezelése, de igyekszik megbarátkozni vele most, a parancsnokkal folytatott beszélgetés után. Merthogy megértette, hogy a jelvények épp azért vannak, hogy bárki könnyen észrevehesse őket, s így tudja, hogy hová fordulhat segítségért.
Most ugyan nem bajbajutottak tekintenek rá, hanem sejtése szerint valami tekintélyt társítanak a megjelenéséhez, ezért viseltetnek felé ilyen tisztelettel... de az kétségtelen, hogy a tabard hatásos a figyelem felkeltésére, így az öltözék betölti a célját.
A köszöntéseket visszatükrözi meghajlással, főhajtással, majd nem kis megkönnyebbüléssel veszi észre az ismerős arcot, aki egyben kiutat is jelent számára ebből az udvariaskodási körből, és hasznosabb tevékenységek felé vezeti.
Nem fűzi túl mély ismeretség a templomszolgához, de a férfi nem csak kedves volt hozzá, hanem érezhetően szívesen is segített, ami Garsinban kellemes benyomást hagyott. Avagy a hasznon túl személyes örömöt is jelent számára, hogy Seliodont viszontlátja. Főleg, hogy a férfi is mosollyal üdvözli, így ez kölcsönösnek tűnik, ami pedig önbizalmat ad neki és bátorságot, hogy beszéljen.*
- Én is örülök. - *Viszonozza a meghajlást. A mosolya nem túl élénk, de érezhetően őszinte.
Mikor Seliodon halkan a jelvényeit dicséri, szégyenlősen pillant vissza rá. Már legutóbb is viselte ezeket, akkor a férfi látszólag még nem ismerte, kikhez tartoznak a jelképek, csak általa tudta meg. Hogy a templomszolga most ismét szóvá teszi ezeket, az Garsinban a mai nap előzményei után biztatásként áll össze.*
- Köszönöm. Igyekszek méltó lenni hozzájuk. - *Feleli vissza halkan, szerényen fejet hajtva, és a kétségeit igyekszik most félretenni, mára elég volt belőlük. Meg egyébként is akad most fontosabb dolguk.
A kérdésre büszkén mutatja föl az iratot, majd mivel Seliodon épp csak egy pillantást vet rá, s már indul is, egy újabb "köszönöm"-öt rebeg, majd követi a férfit.
Út közben kíváncsian bámészkodik, de igyekszik azért a lába elé is nézni, egyébként meg egymást érik fejében a gondolatok és nem kevéssé lesz izgatott, vagy inkább ideges, ahogy arra gondol, hogy talán valami nagy hatalmú pappal kell találkoznia.
Nem csak a küldetés miatt izgul, vagy mert egy tekintélyes személy elé kell járulnia. Inkább a nem teljesen tiszta lelkiismerete nyomasztja, meg a saját babonás félelmei, hogy egy pap majd biztosan átlát rajta és Eeyr büntetését hozza rá...
Aztán mikor felérnek és a jelzésre megáll az ajtó előtt, a tekintetével azért még követi befelé Seliodont és látja, hogy kit szólít meg: az a díszes ruházatú férfi pontosan olyan, mint amilyennek képzelte!
Ahogy a pap tekintete felé fordul és végigméri, kissé esetlenül húzza ki magát, hogy aztán a következő pillanatban már lesüsse a szemét a fejével egyetemben, és ilyen félig meghajolt testtartásban várja, hogy megszólítsák.
Fogalma sincs, hogyan kellene viselkednie, így akkor is félénken emeli fel tekintetét Oremor arcára, mikor amaz bemutatkozik.*
- Igen, uram. - *Helyesel, a parancsnok levelét gépiesen, kis meghajlással átnyújtva.*
- Garsin Elthur vagyok,... - *Kezd bele, de ahogy kimondja, idegessége miatt hirtelen átfut az agyán, hogy talán ezen a hazugságon is átláthat a pap, ám szerencsére ez csak egy futó gondolat.*
- ... a Warg Agyar Alakulattól. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel. - *Folytatja megszakítás nélkül. Többet nem mond, mert minden benne áll a levélben: hogy kikhez tartozik az Alakulat, hogy ő miért van itt és mihez kérne engedélyt és segítséget.
Ha a pap olvasni kezd, föl-fölpillant rá, de tekintete Oremor háta mögé is vissza-visszatér a barátibb, bátorítóbb arc felé, csak hogy ne az ítélőszék előtt érezze magát a szigorú kisugárzású pap árnyékában.*
//Könyvtár//
*Nehezére esik még a felé forduló kiemelt figyelem kezelése, de igyekszik megbarátkozni vele most, a parancsnokkal folytatott beszélgetés után. Merthogy megértette, hogy a jelvények épp azért vannak, hogy bárki könnyen észrevehesse őket, s így tudja, hogy hová fordulhat segítségért.
Most ugyan nem bajbajutottak tekintenek rá, hanem sejtése szerint valami tekintélyt társítanak a megjelenéséhez, ezért viseltetnek felé ilyen tisztelettel... de az kétségtelen, hogy a tabard hatásos a figyelem felkeltésére, így az öltözék betölti a célját.
A köszöntéseket visszatükrözi meghajlással, főhajtással, majd nem kis megkönnyebbüléssel veszi észre az ismerős arcot, aki egyben kiutat is jelent számára ebből az udvariaskodási körből, és hasznosabb tevékenységek felé vezeti.
Nem fűzi túl mély ismeretség a templomszolgához, de a férfi nem csak kedves volt hozzá, hanem érezhetően szívesen is segített, ami Garsinban kellemes benyomást hagyott. Avagy a hasznon túl személyes örömöt is jelent számára, hogy Seliodont viszontlátja. Főleg, hogy a férfi is mosollyal üdvözli, így ez kölcsönösnek tűnik, ami pedig önbizalmat ad neki és bátorságot, hogy beszéljen.*
- Én is örülök. - *Viszonozza a meghajlást. A mosolya nem túl élénk, de érezhetően őszinte.
Mikor Seliodon halkan a jelvényeit dicséri, szégyenlősen pillant vissza rá. Már legutóbb is viselte ezeket, akkor a férfi látszólag még nem ismerte, kikhez tartoznak a jelképek, csak általa tudta meg. Hogy a templomszolga most ismét szóvá teszi ezeket, az Garsinban a mai nap előzményei után biztatásként áll össze.*
- Köszönöm. Igyekszek méltó lenni hozzájuk. - *Feleli vissza halkan, szerényen fejet hajtva, és a kétségeit igyekszik most félretenni, mára elég volt belőlük. Meg egyébként is akad most fontosabb dolguk.
A kérdésre büszkén mutatja föl az iratot, majd mivel Seliodon épp csak egy pillantást vet rá, s már indul is, egy újabb "köszönöm"-öt rebeg, majd követi a férfit.
Út közben kíváncsian bámészkodik, de igyekszik azért a lába elé is nézni, egyébként meg egymást érik fejében a gondolatok és nem kevéssé lesz izgatott, vagy inkább ideges, ahogy arra gondol, hogy talán valami nagy hatalmú pappal kell találkoznia.
Nem csak a küldetés miatt izgul, vagy mert egy tekintélyes személy elé kell járulnia. Inkább a nem teljesen tiszta lelkiismerete nyomasztja, meg a saját babonás félelmei, hogy egy pap majd biztosan átlát rajta és Eeyr büntetését hozza rá...
Aztán mikor felérnek és a jelzésre megáll az ajtó előtt, a tekintetével azért még követi befelé Seliodont és látja, hogy kit szólít meg: az a díszes ruházatú férfi pontosan olyan, mint amilyennek képzelte!
Ahogy a pap tekintete felé fordul és végigméri, kissé esetlenül húzza ki magát, hogy aztán a következő pillanatban már lesüsse a szemét a fejével egyetemben, és ilyen félig meghajolt testtartásban várja, hogy megszólítsák.
Fogalma sincs, hogyan kellene viselkednie, így akkor is félénken emeli fel tekintetét Oremor arcára, mikor amaz bemutatkozik.*
- Igen, uram. - *Helyesel, a parancsnok levelét gépiesen, kis meghajlással átnyújtva.*
- Garsin Elthur vagyok,... - *Kezd bele, de ahogy kimondja, idegessége miatt hirtelen átfut az agyán, hogy talán ezen a hazugságon is átláthat a pap, ám szerencsére ez csak egy futó gondolat.*
- ... a Warg Agyar Alakulattól. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel. - *Folytatja megszakítás nélkül. Többet nem mond, mert minden benne áll a levélben: hogy kikhez tartozik az Alakulat, hogy ő miért van itt és mihez kérne engedélyt és segítséget.
Ha a pap olvasni kezd, föl-fölpillant rá, de tekintete Oremor háta mögé is vissza-visszatér a barátibb, bátorítóbb arc felé, csak hogy ne az ítélőszék előtt érezze magát a szigorú kisugárzású pap árnyékában.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-12 12:50:03
Üzenet elküldve: 2021-07-12 12:50:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A tabard és a wargfejes amulett felkelti a templomban lévők figyelmét, amikor Garsin visszatér, hogy folytassa kutatását. A templomszolga ígérete szerint, ha szerez maga egy engedélyt a parancsnokától, úgy lehetősége nyílik, hogy bejusson oda, ahol az indexre tett könyveket és irományokat őrzik. Olyan tanok helyére, ahová egyszerű városlakó vagy látogató nem juthat be, hisz az ott tároltak valamiért, vagy azért, mert túl értékesek vagy azért, mert tiltott tanokat tartalmaznak, nem olvashatja el bárki.
A könyvtárba lépve és bezsebelve pár meghajlást és érdeklődő pillantást, az intéző csakugyan megtalálja az előző nap megismert templomszolgát, aki olyan nagy segítségére volt a kutatásban.*
- Eeyr hozott, örülök, hogy újra látom! *Köszönti a férfi széles mosollyal és meghajlással.*
- Micsoda amulett, és ez a tabard. *Ámul a férfi bizalmasan, visszafogva a hangját, ahogy végignéz Garsinon.*
- Megvan az engedély? *Kérdi és neki elég, ha a lány csak felmutatja a lepecsételt iratot és már invitálja is, hogy kövesse felfelé, a templomba, ahol az épület belső traktusába, egy sekrestyébe jutnak. A templomszolga egy mozdulattal kéri Garsint, hogy várja meg az ajtóban, majd egy díszes ornátusba öltözött, kopasz férfihez lép és halkan szót vált vele, amire a másik Garsinra néz és végigméri. A díszes ruha mellrészére és ujjaira napfelkeltét hímeztek értő kezek arany és ezüst fonállal.*
- A nevem Oremor Norgerrin, Eeyr papja és Seliodon azt mondja, be szeretnél jutni a Tiltott Részlegbe. *Lép oda a papi ruhába öltözött férfi Garsinhez, szigorú pillantása újra végigfut a lányon, megállva az amulettjénél. A pap magas, kissé pocakos, középkorú ember férfi, a pillantása intelligenciáról és enyhe gőgről mesél.*
- Ha igaz, engedélyed is van. *Húzza ki magát, barna tekintete a lányét keresi. A templomszolga, akit Seliodonként nevezett a pap, hátralép, hogy helyet adjon a diskurzusnak, de egy kedves mosollyal a pap háta mögül bátorítja a lányt, hogy szólaljon meg.*
//Könyvtár//
*A tabard és a wargfejes amulett felkelti a templomban lévők figyelmét, amikor Garsin visszatér, hogy folytassa kutatását. A templomszolga ígérete szerint, ha szerez maga egy engedélyt a parancsnokától, úgy lehetősége nyílik, hogy bejusson oda, ahol az indexre tett könyveket és irományokat őrzik. Olyan tanok helyére, ahová egyszerű városlakó vagy látogató nem juthat be, hisz az ott tároltak valamiért, vagy azért, mert túl értékesek vagy azért, mert tiltott tanokat tartalmaznak, nem olvashatja el bárki.
A könyvtárba lépve és bezsebelve pár meghajlást és érdeklődő pillantást, az intéző csakugyan megtalálja az előző nap megismert templomszolgát, aki olyan nagy segítségére volt a kutatásban.*
- Eeyr hozott, örülök, hogy újra látom! *Köszönti a férfi széles mosollyal és meghajlással.*
- Micsoda amulett, és ez a tabard. *Ámul a férfi bizalmasan, visszafogva a hangját, ahogy végignéz Garsinon.*
- Megvan az engedély? *Kérdi és neki elég, ha a lány csak felmutatja a lepecsételt iratot és már invitálja is, hogy kövesse felfelé, a templomba, ahol az épület belső traktusába, egy sekrestyébe jutnak. A templomszolga egy mozdulattal kéri Garsint, hogy várja meg az ajtóban, majd egy díszes ornátusba öltözött, kopasz férfihez lép és halkan szót vált vele, amire a másik Garsinra néz és végigméri. A díszes ruha mellrészére és ujjaira napfelkeltét hímeztek értő kezek arany és ezüst fonállal.*
- A nevem Oremor Norgerrin, Eeyr papja és Seliodon azt mondja, be szeretnél jutni a Tiltott Részlegbe. *Lép oda a papi ruhába öltözött férfi Garsinhez, szigorú pillantása újra végigfut a lányon, megállva az amulettjénél. A pap magas, kissé pocakos, középkorú ember férfi, a pillantása intelligenciáról és enyhe gőgről mesél.*
- Ha igaz, engedélyed is van. *Húzza ki magát, barna tekintete a lányét keresi. A templomszolga, akit Seliodonként nevezett a pap, hátralép, hogy helyet adjon a diskurzusnak, de egy kedves mosollyal a pap háta mögül bátorítja a lányt, hogy szólaljon meg.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-10 00:40:35
Üzenet elküldve: 2021-07-10 00:40:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Ismét itt van hát. Ezúttal is magán viseli mind a tabardját, mind a wargfejes amulettet, egyébként pedig egyszerű ruházatot visel, fegyver sem látszik nála.
Vállán átvetve a zsákja, egyik kezében pedig egy bőrbe tekert levelet hordoz magával.
Ahogy a lépcsőn leér a könyvtárba, tekintete rögtön a templomszolgát keresi, aki a múltkor olyan nagy segítségére volt. Ha megtalálja, akkor hozzá megy oda, s már ismerősként üdvözli tisztelettel. Ha nincs most a könyvtárban, úgy kénytelen mást keresni és megszólítani. Ebben az esetben be is mutatkozik, s már úgy adja elő kérését.*
- Meg tudná mondani, hol találom a főpapot? Vagy valaki mást, aki segíthet? - *Minden további nélkül átadja a levelet, mely a parancsnoka engedélyét tartalmazza, hogy az előtte álló átolvashassa és tudja, miről is volna szó és ki lehet az illetékes, aki eljárhat az ügyében.
Legutóbbi segítője azt mondta, hogy a parancsnoktól, vagy a főpaptól kaphat engedélyt. Azt nem tudja, hogy pusztán a felettese engedélye elegendő-e, hogy valaki beengedje az elzárt részlegre, vagy ezt az engedélyt kell megmutatnia a főpapnak, aki aztán szintén megadja a maga engedélyét, ha úgy látja jónak és aztán kap maga mellé valakit, aki vezeti a továbbiakban...? Mindenesetre valahol el kell kezdenie a tájékozódást, így reméli, választott segítője nem hajtja el, hanem tud tanácsot adni.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.10 00:44:47
//Könyvtár//
*Ismét itt van hát. Ezúttal is magán viseli mind a tabardját, mind a wargfejes amulettet, egyébként pedig egyszerű ruházatot visel, fegyver sem látszik nála.
Vállán átvetve a zsákja, egyik kezében pedig egy bőrbe tekert levelet hordoz magával.
Ahogy a lépcsőn leér a könyvtárba, tekintete rögtön a templomszolgát keresi, aki a múltkor olyan nagy segítségére volt. Ha megtalálja, akkor hozzá megy oda, s már ismerősként üdvözli tisztelettel. Ha nincs most a könyvtárban, úgy kénytelen mást keresni és megszólítani. Ebben az esetben be is mutatkozik, s már úgy adja elő kérését.*
- Meg tudná mondani, hol találom a főpapot? Vagy valaki mást, aki segíthet? - *Minden további nélkül átadja a levelet, mely a parancsnoka engedélyét tartalmazza, hogy az előtte álló átolvashassa és tudja, miről is volna szó és ki lehet az illetékes, aki eljárhat az ügyében.
Legutóbbi segítője azt mondta, hogy a parancsnoktól, vagy a főpaptól kaphat engedélyt. Azt nem tudja, hogy pusztán a felettese engedélye elegendő-e, hogy valaki beengedje az elzárt részlegre, vagy ezt az engedélyt kell megmutatnia a főpapnak, aki aztán szintén megadja a maga engedélyét, ha úgy látja jónak és aztán kap maga mellé valakit, aki vezeti a továbbiakban...? Mindenesetre valahol el kell kezdenie a tájékozódást, így reméli, választott segítője nem hajtja el, hanem tud tanácsot adni.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.10 00:44:47
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:41:31
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:41:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
-Milyen igaz és bölcs meglátás. *Zárja le a mondatot miközben áttérnek kicsit a könyvekre. Zsonorha elmondja a véleményét az olvasmányáról. Ezt az elf szerencsére követi és elég részletesen ki is fejti. A lány ezt csöndben végig hallgatja. Majd meg is fogalmazódik benne egy gondolat.*
~Most komolyan kérkedik az életkorával?~ *Nem nyúlik el hosszúra a társalgás. Épp, hogy csak be tudja fejezni a vándor az utolsó mondatát, mikor újra észrevesznek egy fontos dolgot. Még mindig nincsenek egyedül a könyvtárban. Ezt Vrang elég gyorsan is jelzi társának. Kifelé menet Zsonorha udvariasan elköszön a paptól. Erre csak sürgető szavakat kap az elftől, de be kell vallani teljesen jogosan teszi. Megragadja a lány karját és finoman húzni kezdi fölfelé. Eredményként egy kicsit megilletődik, majd hagyja, hogy a vándor tovább vezesse. Kifelé menet arra lesz figyelmes, hogy társa nevetni kezd.*
~Vajon mi olyan vicces?~ *Kérdezi magában, de a válaszra nem kell sokat várnia.*
-Az már biztos. S úgy látszik mi voltunk a börtöntöltelékek egy darabig. *Mosolyodik el, miközben a szemkontaktust keresi annak érdekében, hogy hátha megtudja merre tovább. Ez meg is történik és egy elég egyértelmű utalást ad arra az elf, hogy Ő bizony elég bátor ahhoz a helyhez.*
~Az előbb az élettartamával kérkedett most meg azzal, hogy mennyire vakmerő? Ki érti ezt? Más helyzetben biztos azt mondanám, ha a legbölcsebb elkerülni, akkor mi itt a kérdés? De ez most kíváncsivá tett.~
-Gondolom járt már ott. Így hajlandó vagyok megnézni. *Nyugodt hangon mondja el válaszát. Szinte már annyira semleges, hogy az ember nehezen tudná megmondani, hogy most pont mit is érez. De ez így is van. fogalma sincs, hogy mit akar mutatni, ezért azt sem tudhatja, hogy számára mennyire lesz félelmetes. Ezzel a megállapodással indulnak tovább a kikövezett úton.*
-Milyen igaz és bölcs meglátás. *Zárja le a mondatot miközben áttérnek kicsit a könyvekre. Zsonorha elmondja a véleményét az olvasmányáról. Ezt az elf szerencsére követi és elég részletesen ki is fejti. A lány ezt csöndben végig hallgatja. Majd meg is fogalmazódik benne egy gondolat.*
~Most komolyan kérkedik az életkorával?~ *Nem nyúlik el hosszúra a társalgás. Épp, hogy csak be tudja fejezni a vándor az utolsó mondatát, mikor újra észrevesznek egy fontos dolgot. Még mindig nincsenek egyedül a könyvtárban. Ezt Vrang elég gyorsan is jelzi társának. Kifelé menet Zsonorha udvariasan elköszön a paptól. Erre csak sürgető szavakat kap az elftől, de be kell vallani teljesen jogosan teszi. Megragadja a lány karját és finoman húzni kezdi fölfelé. Eredményként egy kicsit megilletődik, majd hagyja, hogy a vándor tovább vezesse. Kifelé menet arra lesz figyelmes, hogy társa nevetni kezd.*
~Vajon mi olyan vicces?~ *Kérdezi magában, de a válaszra nem kell sokat várnia.*
-Az már biztos. S úgy látszik mi voltunk a börtöntöltelékek egy darabig. *Mosolyodik el, miközben a szemkontaktust keresi annak érdekében, hogy hátha megtudja merre tovább. Ez meg is történik és egy elég egyértelmű utalást ad arra az elf, hogy Ő bizony elég bátor ahhoz a helyhez.*
~Az előbb az élettartamával kérkedett most meg azzal, hogy mennyire vakmerő? Ki érti ezt? Más helyzetben biztos azt mondanám, ha a legbölcsebb elkerülni, akkor mi itt a kérdés? De ez most kíváncsivá tett.~
-Gondolom járt már ott. Így hajlandó vagyok megnézni. *Nyugodt hangon mondja el válaszát. Szinte már annyira semleges, hogy az ember nehezen tudná megmondani, hogy most pont mit is érez. De ez így is van. fogalma sincs, hogy mit akar mutatni, ezért azt sem tudhatja, hogy számára mennyire lesz félelmetes. Ezzel a megállapodással indulnak tovább a kikövezett úton.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-03 20:40:24
Üzenet elküldve: 2021-07-03 20:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Sikeresen felíratták magukat egy mogorva csuhás halállistájára. Lassan azért csak érzik a határt, így aztán mind a ketten félre vonulnak a maguk csendességébe olvasgatni. Az idő csak úgy elrepül felettük, vagy nem, mert az idő múlását nehezen érzékelni itt lent. Vranglil csak azt veszi észre, hogy a lány már előtte áll.*
- Az idő kérdése maga nem is fontos, ha jól telt.* Próbál egy bölcseletet bedobni, hogy mentse magukat. De talán nem is volt erre már szükség, mert a könyvekre terelődik a téma.*
- Abban igazad lehet, hogy jó tudni mit csinálnak ezek a mágiák. Talán egyszer valaki így támad rád. Nem lehet ezt tudni ebben a nagy káoszban. Azt meg én kétlem, hogy valaha is nagy varázsló lehetne belőlem. Esetleg csak kisebb varázslatokig jutnék el, ha keményen tanulnék. Szóval egyelőre én nem foglalkozom ilyesmivel. Hosszú az elf élet, talán majd egyszer.* Fejti ki álláspontját a témával kapcsolatban. Csakhogy ez a fejtegetés is magukra vonja megint annak a házsártos csuhásnak szúrós pillantásait. Jobbnak is látja elhúzni a csíkot innen a vándor. Ebben nagyon is egyetértenek a félvérrel, aki most olyat csinál, amit megint nem tud hova tenni Vranglil. A lehető legilledelmesebben köszön el attól a megkeseredett alaktól.*
~ Most gúnyolódik vele, vagy csak ennyire udvarias lenne? ~
- Gyere már mielőtt megöl a nézésével.* Próbálja megfogni a karját és húzni felfelé a lépcsőn finoman. Kezd kényelmetlen lenni itt lent. Már alig várja, hogy végre a szabad levegőn lehessenek. Nem bírja tovább, szóval itt helyben felnevet.*
- Hát ide se kéne egyhamar visszajönni. Még a végén megvernek minket a szeretett templomában. Nem is tudom, hogy bírja ott lent abban a börtönben.* Rendesen meglevegőzteti magát. Szóba kerül a következő megálló, amire ő a piacot ajánlaná. Ebben is benne van Zsonorha.*
- Jól van, akkor irány a piac. A leggyorsabb út a néhai gazdag negyeden keresztül vezet. Tudok mutatni ott valami félelmeteset. A város egy sötétebb arcát, persze, csak ha látni akarod. A legbölcsebb kerülni azt a helyet, de ha elég bátor vagy...* Nem tudja mennyire piszkálja fel ezzel útitársát. Lényegtelen, hogy mit válaszol, mert a piac is ugyan abban az irányban van, szóval ráérnek a válasszal.*
* Sikeresen felíratták magukat egy mogorva csuhás halállistájára. Lassan azért csak érzik a határt, így aztán mind a ketten félre vonulnak a maguk csendességébe olvasgatni. Az idő csak úgy elrepül felettük, vagy nem, mert az idő múlását nehezen érzékelni itt lent. Vranglil csak azt veszi észre, hogy a lány már előtte áll.*
- Az idő kérdése maga nem is fontos, ha jól telt.* Próbál egy bölcseletet bedobni, hogy mentse magukat. De talán nem is volt erre már szükség, mert a könyvekre terelődik a téma.*
- Abban igazad lehet, hogy jó tudni mit csinálnak ezek a mágiák. Talán egyszer valaki így támad rád. Nem lehet ezt tudni ebben a nagy káoszban. Azt meg én kétlem, hogy valaha is nagy varázsló lehetne belőlem. Esetleg csak kisebb varázslatokig jutnék el, ha keményen tanulnék. Szóval egyelőre én nem foglalkozom ilyesmivel. Hosszú az elf élet, talán majd egyszer.* Fejti ki álláspontját a témával kapcsolatban. Csakhogy ez a fejtegetés is magukra vonja megint annak a házsártos csuhásnak szúrós pillantásait. Jobbnak is látja elhúzni a csíkot innen a vándor. Ebben nagyon is egyetértenek a félvérrel, aki most olyat csinál, amit megint nem tud hova tenni Vranglil. A lehető legilledelmesebben köszön el attól a megkeseredett alaktól.*
~ Most gúnyolódik vele, vagy csak ennyire udvarias lenne? ~
- Gyere már mielőtt megöl a nézésével.* Próbálja megfogni a karját és húzni felfelé a lépcsőn finoman. Kezd kényelmetlen lenni itt lent. Már alig várja, hogy végre a szabad levegőn lehessenek. Nem bírja tovább, szóval itt helyben felnevet.*
- Hát ide se kéne egyhamar visszajönni. Még a végén megvernek minket a szeretett templomában. Nem is tudom, hogy bírja ott lent abban a börtönben.* Rendesen meglevegőzteti magát. Szóba kerül a következő megálló, amire ő a piacot ajánlaná. Ebben is benne van Zsonorha.*
- Jól van, akkor irány a piac. A leggyorsabb út a néhai gazdag negyeden keresztül vezet. Tudok mutatni ott valami félelmeteset. A város egy sötétebb arcát, persze, csak ha látni akarod. A legbölcsebb kerülni azt a helyet, de ha elég bátor vagy...* Nem tudja mennyire piszkálja fel ezzel útitársát. Lényegtelen, hogy mit válaszol, mert a piac is ugyan abban az irányban van, szóval ráérnek a válasszal.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-01 20:38:12
Üzenet elküldve: 2021-07-01 20:38:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Hangos kacajok robaja zengi be a termet és egy megnyerő kijelentés mit talán jobb elhallgatni mint sem tovább firtatni. Így is van. Egy pár másodpercre mind a ketten elhallgatnak. Zsonorha csak mereven bámulja hol a vándort hol pedig a kezében lévő könyvet, de a gondolatai még így is elbarangolnak.* ~Vajon mennyi időbe telne míg felállok, jobb esetben vissza rakom a könyvet, más esetben csak leteszem az egyik asztalra és gyorsan kifutok innen, ha esetleg a pap morcosan erre venné az irányt?~ *Pár másodperc elteltével sem történik semmi. Úgy látszik ezt már nem tudja meg. De ez nem is baj. Miután ez a gondolat átjut a lány fejében már Vrangra pillant aki elmondja hol lesz megtalálható és már megy is. Zsonorha egy ideig belemerül az olvasásba és bár nem siet sehova. Sőt. Egészen jól elücsörög ott, mégis elégnek érzi. Már a nyomasztó hely miatt is. A vándor csak arra kapja a fejét, hogy Zsonorha áll előtte.*
-ő... *Egyből egy óra után kutat amint meghallotta az elf kifejezését. Nem sok szerencsével ugyan is hiába köröz, nem lát órát.*
-Azt én se, de nem hiszem, hogy többet lehettünk itt egy fél óránál. *Adja meg a választ, mit még Ő sem garantál biztosra. Közben odalép a férfi mellé mire egy kicsit a könyvekre terelődik a téma.*
-Az enyém sem volt rossz. Leginkább egy már tapasztalt mágusról szólt aki elmondja miért jó a mágia és miért érdemes érdeklődni felőle. Érdekes néha belenézni azokba ami a legkevésbé vonz. Talán még az első vélemény is megváltozhat ezzel. *Magyarázza miközben el is gondolkozik*
~Lehet ez miatt más lett a véleményalkotásom, de a mágiát nem tudtam közelebb hozni magamhoz. De ezért nem is búslakodok, valahogy sosem tudtam megtalálni ebben a... Mit is?... Jah! A közös kémiát. És még csodálkozom?~ *A vándor közben becsukja a könyvet, és egy jobb környezetet ajánl a továbbiak megbeszélésében. Nem akar feltűnő lenni, mégis fél szemmel a papra néz. Tényleg forgatja a szemeit és ahogy látja nem tűnik túl vidámnak.*
-Egyet értek. *Már a lépcső felé veszi az irányt, de szerencséjére, vagyis inkább most balszerencséjére az egész testét a pap felé fordítja és a fejét előre döntve köszön el.*
~Miért jön rám ilyenkor is az illem?~ *Aztán hátrálni kezd majd megindul, most már tényleg a lépcső felé. Nem szándékozik még egyszer szemkontaktust kezdeményezni. Csakhogy még emlékszik a merev kidülledt mogorva tekintetére, ahogy a köszönésnél nézett rá.*
~Nekem ma biztosan rémálmom lesz~ *Kiérve Zsonorhába egyből belecsap a tiszta levegő ami annak ellenére, hogy nem sokat voltak bent neki mégis úgy hiányzik a fülledt és vizes helyiség után. Ezt meg is osztja társával.*
-De frissítő most ez a levegő! *Nem mindennap jár ilyen helyekre ezért most ezt a pillanatnyi érzést amit kijövet után érez is megbecsüli. Vrang neki is kezd a túra következő állomásáról is beszélni. A lány ezt magában értékeli és eddig mint minden ajánlatára, nem akar nemet felelni. Már csak azért is mert így is úgy is be tervezte volna járni a várost, de most szerencséjére egy idegenvezető is járul hozzá. S ez most tényleg szerencse.*
-Nem vagyok a költekezés embere, de szívesen megállnék és körbenéznék. *Gyermeteg mosoly ül az arcára. S ha minden úgy alakul elindulnak a már megbeszélt piactér felé.*
*Hangos kacajok robaja zengi be a termet és egy megnyerő kijelentés mit talán jobb elhallgatni mint sem tovább firtatni. Így is van. Egy pár másodpercre mind a ketten elhallgatnak. Zsonorha csak mereven bámulja hol a vándort hol pedig a kezében lévő könyvet, de a gondolatai még így is elbarangolnak.* ~Vajon mennyi időbe telne míg felállok, jobb esetben vissza rakom a könyvet, más esetben csak leteszem az egyik asztalra és gyorsan kifutok innen, ha esetleg a pap morcosan erre venné az irányt?~ *Pár másodperc elteltével sem történik semmi. Úgy látszik ezt már nem tudja meg. De ez nem is baj. Miután ez a gondolat átjut a lány fejében már Vrangra pillant aki elmondja hol lesz megtalálható és már megy is. Zsonorha egy ideig belemerül az olvasásba és bár nem siet sehova. Sőt. Egészen jól elücsörög ott, mégis elégnek érzi. Már a nyomasztó hely miatt is. A vándor csak arra kapja a fejét, hogy Zsonorha áll előtte.*
-ő... *Egyből egy óra után kutat amint meghallotta az elf kifejezését. Nem sok szerencsével ugyan is hiába köröz, nem lát órát.*
-Azt én se, de nem hiszem, hogy többet lehettünk itt egy fél óránál. *Adja meg a választ, mit még Ő sem garantál biztosra. Közben odalép a férfi mellé mire egy kicsit a könyvekre terelődik a téma.*
-Az enyém sem volt rossz. Leginkább egy már tapasztalt mágusról szólt aki elmondja miért jó a mágia és miért érdemes érdeklődni felőle. Érdekes néha belenézni azokba ami a legkevésbé vonz. Talán még az első vélemény is megváltozhat ezzel. *Magyarázza miközben el is gondolkozik*
~Lehet ez miatt más lett a véleményalkotásom, de a mágiát nem tudtam közelebb hozni magamhoz. De ezért nem is búslakodok, valahogy sosem tudtam megtalálni ebben a... Mit is?... Jah! A közös kémiát. És még csodálkozom?~ *A vándor közben becsukja a könyvet, és egy jobb környezetet ajánl a továbbiak megbeszélésében. Nem akar feltűnő lenni, mégis fél szemmel a papra néz. Tényleg forgatja a szemeit és ahogy látja nem tűnik túl vidámnak.*
-Egyet értek. *Már a lépcső felé veszi az irányt, de szerencséjére, vagyis inkább most balszerencséjére az egész testét a pap felé fordítja és a fejét előre döntve köszön el.*
~Miért jön rám ilyenkor is az illem?~ *Aztán hátrálni kezd majd megindul, most már tényleg a lépcső felé. Nem szándékozik még egyszer szemkontaktust kezdeményezni. Csakhogy még emlékszik a merev kidülledt mogorva tekintetére, ahogy a köszönésnél nézett rá.*
~Nekem ma biztosan rémálmom lesz~ *Kiérve Zsonorhába egyből belecsap a tiszta levegő ami annak ellenére, hogy nem sokat voltak bent neki mégis úgy hiányzik a fülledt és vizes helyiség után. Ezt meg is osztja társával.*
-De frissítő most ez a levegő! *Nem mindennap jár ilyen helyekre ezért most ezt a pillanatnyi érzést amit kijövet után érez is megbecsüli. Vrang neki is kezd a túra következő állomásáról is beszélni. A lány ezt magában értékeli és eddig mint minden ajánlatára, nem akar nemet felelni. Már csak azért is mert így is úgy is be tervezte volna járni a várost, de most szerencséjére egy idegenvezető is járul hozzá. S ez most tényleg szerencse.*
-Nem vagyok a költekezés embere, de szívesen megállnék és körbenéznék. *Gyermeteg mosoly ül az arcára. S ha minden úgy alakul elindulnak a már megbeszélt piactér felé.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-01 12:50:53
Üzenet elküldve: 2021-07-01 12:50:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
//Zárás//
*A későbbre felkínált segítséget elfogadja, és ismételten hálás köszönetet mond mindenért, amit egy meghajlással is megtold. Majd mielőtt még a templomszolga búcsúzna, megkérdezi a nevét. Ha ezt megkapja, elraktározza az elméjében. Reméli, hogy egyszer viszonozni tudja majd a férfi segítségét.
A kapott fertályórát kihasználja, befejez még néhány olvasmányt, majd összébb pakol, hogy kicsit rendezettebben hagyja maga után az asztalt.
Mikor végül távozik, rendkívül... boldognak érzi magát. A jól végzett munka elégedettséggel tölti el és úgy látja, hasznos volt a parancsnoknak és nem fog neki csalódást okozni. Jelen pillanatban egészen biztos benne, ha visszatér az engedéllyel, akkor csak még többet kell olvasnia és kétség kívül mindent meg fog tudni az amulettről.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.01 12:52:39
//Könyvtár//
//Zárás//
*A későbbre felkínált segítséget elfogadja, és ismételten hálás köszönetet mond mindenért, amit egy meghajlással is megtold. Majd mielőtt még a templomszolga búcsúzna, megkérdezi a nevét. Ha ezt megkapja, elraktározza az elméjében. Reméli, hogy egyszer viszonozni tudja majd a férfi segítségét.
A kapott fertályórát kihasználja, befejez még néhány olvasmányt, majd összébb pakol, hogy kicsit rendezettebben hagyja maga után az asztalt.
Mikor végül távozik, rendkívül... boldognak érzi magát. A jól végzett munka elégedettséggel tölti el és úgy látja, hasznos volt a parancsnoknak és nem fog neki csalódást okozni. Jelen pillanatban egészen biztos benne, ha visszatér az engedéllyel, akkor csak még többet kell olvasnia és kétség kívül mindent meg fog tudni az amulettről.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.01 12:52:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293