Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:40:08
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:40:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Nem zavarja, hogy a másik nem ismeri meg, vagy úgy tesz, mint aki nem ismeri meg. Azért csak beszél tovább, ami jó döntésnek tűnik, mert a név említésére már felpillant a nő. Nem is titkolja a felismerés fényét, ami felcsillan a tekintetében. *
- Első kézből tapasztalhattad. * Ért egyet a nővel azzal kapcsolatban, hogy bárkit beengednek a helyre. Bár ruházatban lehet kettejük között különbség, abban, ami számít, ugyan olyan romlottak és erkölcstelenek mind a ketten. És a férfi számára ez az egyetlen, ami számít. *
- Csak most tértem vissza a városba. * Válaszol lazán, mintha csak tegnap váltak volna el. * Kicsit forró lett a lábam alatt a talaj, szereztem olyan ellenségeket, amiket nem kellett volna, úgyhogy jobb volt eltűnni egy időre. És csak az arra érdemes lányokat hajkurászom. * Legyint fáradtan, és közelebb sétál a lányhoz, amennyiben az hagyva. Pofátlanul közel, még hozzá is simul hátulról. Persze nem tagadja, hogy kicsit felcsigázza a dolog, hogy még mindig ott van a tolvaj kezében a tőr, és bármikor elég kegyetlen módon állíthatja meg közeledését. *
- Mit olvasol? * Pillant át a másik válla felett, mintha csak a könyv érdekelné. * úgy tűnik, hogy érdekesebbnek tartod, mint engem. Én pedig utálom a konkurenciát.
* Nem zavarja, hogy a másik nem ismeri meg, vagy úgy tesz, mint aki nem ismeri meg. Azért csak beszél tovább, ami jó döntésnek tűnik, mert a név említésére már felpillant a nő. Nem is titkolja a felismerés fényét, ami felcsillan a tekintetében. *
- Első kézből tapasztalhattad. * Ért egyet a nővel azzal kapcsolatban, hogy bárkit beengednek a helyre. Bár ruházatban lehet kettejük között különbség, abban, ami számít, ugyan olyan romlottak és erkölcstelenek mind a ketten. És a férfi számára ez az egyetlen, ami számít. *
- Csak most tértem vissza a városba. * Válaszol lazán, mintha csak tegnap váltak volna el. * Kicsit forró lett a lábam alatt a talaj, szereztem olyan ellenségeket, amiket nem kellett volna, úgyhogy jobb volt eltűnni egy időre. És csak az arra érdemes lányokat hajkurászom. * Legyint fáradtan, és közelebb sétál a lányhoz, amennyiben az hagyva. Pofátlanul közel, még hozzá is simul hátulról. Persze nem tagadja, hogy kicsit felcsigázza a dolog, hogy még mindig ott van a tolvaj kezében a tőr, és bármikor elég kegyetlen módon állíthatja meg közeledését. *
- Mit olvasol? * Pillant át a másik válla felett, mintha csak a könyv érdekelné. * úgy tűnik, hogy érdekesebbnek tartod, mint engem. Én pedig utálom a konkurenciát.
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:39:25
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:39:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Egyenesen a templomba siet. Noha nem egy agy vallású, szakrális lény, valamennyire elfogadja Teysus tanításait, szóval nem is annyira keresetlen az ittléte. Az egyensúly istenét ha nem is szeretik de megtűrik a szent helyeken, legyen az bármelyik isten által szentelt. A termeken, és folyosókon át egyenesen a könyvtárba megy.*
~Mekkora mázli, hogy az idióták nem gyújtották fel ezt is.~
*Mondja magában, noha akkor nem igazán érdekelte volna a dolog, de most kapóra jön neki. A könyvtárszekcióban, ahol megritkul a fény, az első csuháshoz siet.*
-Eeyr, meg az ég áldjon, meg minden egyéb szarság...
*Kezdi a nem megfelelő hangon, a nem megfelelő hévvel, de egy nyájra elég birkalélekkel megáldott szerzetesfélébe botlot bele, mert az nyugodtan válaszol.*
-Néked is lányom, de csak finomabban Eeyr templomában.
*Egy pillanatra megdermed a finom dorgálásra, de csak azért, hogy elgondolkozzon, hogy bele álljon e ebbe a vitába, és kicsit szurkálódjon, vagy inkább hagyja e a fenébe.*
~Nem ér ennyit.~
*Gondolja magában, és egy kicsit meg is rántja a vállát.*
-Ahogy akarja. Bocsásson meg.
*Mondja gyorsan, miközben félre néz. A birkalélek sóhajt egyet, és kérdez.*
-Miben segíthetek?
*A lány azonnal nagy levegőt vesz, és a lényegre tér.*
-Minden könyv kellene nekem, a Krenkataur barlangrendszerről.
*Mondja és azonnal felteszi a kezét, mint aki megálljt parancsol. Meggondolta magát.*
-Vagy inkább csak egy rövid összefoglalót.
*Mondja, mert mégis, rövidre akarja fogni a dolgot. Az öreg, valamiért egy pimasz mosollyal bólint, amit Ken'Yäta nem is igazán tud hova tenni. Ken'Yäta egy furcsa lélek. A férfi azonnal vissza is érkezik egy kisebb könyvel. A lány gyorsan asztalhoz ül, és olvassa. Nem fog a végére érni mindennek aminek akar, szóval nyilván valóan ki kell lopnia valahogy a könyvet.*
~De hogy a francba. A kéjenc tuti figyel.~
*Gondolja magában, és neki is lát a fontosabbnak gondolt lapokat finoman a ruhája alá gyűrni.*
*Egyenesen a templomba siet. Noha nem egy agy vallású, szakrális lény, valamennyire elfogadja Teysus tanításait, szóval nem is annyira keresetlen az ittléte. Az egyensúly istenét ha nem is szeretik de megtűrik a szent helyeken, legyen az bármelyik isten által szentelt. A termeken, és folyosókon át egyenesen a könyvtárba megy.*
~Mekkora mázli, hogy az idióták nem gyújtották fel ezt is.~
*Mondja magában, noha akkor nem igazán érdekelte volna a dolog, de most kapóra jön neki. A könyvtárszekcióban, ahol megritkul a fény, az első csuháshoz siet.*
-Eeyr, meg az ég áldjon, meg minden egyéb szarság...
*Kezdi a nem megfelelő hangon, a nem megfelelő hévvel, de egy nyájra elég birkalélekkel megáldott szerzetesfélébe botlot bele, mert az nyugodtan válaszol.*
-Néked is lányom, de csak finomabban Eeyr templomában.
*Egy pillanatra megdermed a finom dorgálásra, de csak azért, hogy elgondolkozzon, hogy bele álljon e ebbe a vitába, és kicsit szurkálódjon, vagy inkább hagyja e a fenébe.*
~Nem ér ennyit.~
*Gondolja magában, és egy kicsit meg is rántja a vállát.*
-Ahogy akarja. Bocsásson meg.
*Mondja gyorsan, miközben félre néz. A birkalélek sóhajt egyet, és kérdez.*
-Miben segíthetek?
*A lány azonnal nagy levegőt vesz, és a lényegre tér.*
-Minden könyv kellene nekem, a Krenkataur barlangrendszerről.
*Mondja és azonnal felteszi a kezét, mint aki megálljt parancsol. Meggondolta magát.*
-Vagy inkább csak egy rövid összefoglalót.
*Mondja, mert mégis, rövidre akarja fogni a dolgot. Az öreg, valamiért egy pimasz mosollyal bólint, amit Ken'Yäta nem is igazán tud hova tenni. Ken'Yäta egy furcsa lélek. A férfi azonnal vissza is érkezik egy kisebb könyvel. A lány gyorsan asztalhoz ül, és olvassa. Nem fog a végére érni mindennek aminek akar, szóval nyilván valóan ki kell lopnia valahogy a könyvet.*
~De hogy a francba. A kéjenc tuti figyel.~
*Gondolja magában, és neki is lát a fontosabbnak gondolt lapokat finoman a ruhája alá gyűrni.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:22:37
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:22:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ujja egy a többitől kiugró köteten akad meg. Gerince régi, a bőr repedezett már rajta, a rányomott feliratból is csak nagy nehezen tudja kiolvasni, hogy valamiféle legendagyűjtemény. Óvatosan csúsztatja ki a helyéről, nem akarja, hogy esetleg szétperegjen. Elég vastag porréteget fúj le róla, jól látszik, régóta nem forgatta a kezében senki, így nem fűz hozzá sok reményt, bizonyára nagyon unalmas. Épphogy sikerül kinyitnia a súlyos könyvet és végignéznie az első oldalt a polcnak dőlve, mikor megüti fülét a férfi hangja.*
-Ügyes próbálkozás.
*Feleli nyugodtan először a könyvből fel sem pillantva, de kicsit megemelve azt, hogy a másik láthassa, kezében továbbra is ott a tőr. Kíváncsi lenne vajon minden lánynak ilyen bénán szövegel, mikor ki akarja rabolni... vagy megerőszakolni... vagy hát a franc se tudja igazából mit akar. A neve hallatán azonban meglepve kapja fel a fejét, s megemelt szemöldökkel néz végig az idegenen. Aki igazából nem is idegen.
Bizony ő is emlékszik rá, hiszen hogyan is felejthetné el az egyik legjobb ágymelegítőjét. Ha sértődős fajta lenne, most bizonyára felhúzná orrát, ehelyett csak halvány félmosoly jelenik meg szája sarkában.*
-Nahát manapság bárkit beengednek ide.
*Szavaiból úgy hangozhat, mint aki gyakori vendége a templomnak, persze szó sincs ilyesmiről. Tekintete visszakúszik az unalmas kötetre, hogy úgy tűnjön, kicsit sem érdekli Cale felbukkanása.*
-Mostanában ezzel foglalatoskodsz? Ártatlan lányokat hajkurászol és fenyegeted őket az istenek házában?
*Szavai kegyetlennek hangzanak, arcán közben levakarhatatlan mosoly ül*
*Ujja egy a többitől kiugró köteten akad meg. Gerince régi, a bőr repedezett már rajta, a rányomott feliratból is csak nagy nehezen tudja kiolvasni, hogy valamiféle legendagyűjtemény. Óvatosan csúsztatja ki a helyéről, nem akarja, hogy esetleg szétperegjen. Elég vastag porréteget fúj le róla, jól látszik, régóta nem forgatta a kezében senki, így nem fűz hozzá sok reményt, bizonyára nagyon unalmas. Épphogy sikerül kinyitnia a súlyos könyvet és végignéznie az első oldalt a polcnak dőlve, mikor megüti fülét a férfi hangja.*
-Ügyes próbálkozás.
*Feleli nyugodtan először a könyvből fel sem pillantva, de kicsit megemelve azt, hogy a másik láthassa, kezében továbbra is ott a tőr. Kíváncsi lenne vajon minden lánynak ilyen bénán szövegel, mikor ki akarja rabolni... vagy megerőszakolni... vagy hát a franc se tudja igazából mit akar. A neve hallatán azonban meglepve kapja fel a fejét, s megemelt szemöldökkel néz végig az idegenen. Aki igazából nem is idegen.
Bizony ő is emlékszik rá, hiszen hogyan is felejthetné el az egyik legjobb ágymelegítőjét. Ha sértődős fajta lenne, most bizonyára felhúzná orrát, ehelyett csak halvány félmosoly jelenik meg szája sarkában.*
-Nahát manapság bárkit beengednek ide.
*Szavaiból úgy hangozhat, mint aki gyakori vendége a templomnak, persze szó sincs ilyesmiről. Tekintete visszakúszik az unalmas kötetre, hogy úgy tűnjön, kicsit sem érdekli Cale felbukkanása.*
-Mostanában ezzel foglalatoskodsz? Ártatlan lányokat hajkurászol és fenyegeted őket az istenek házában?
*Szavai kegyetlennek hangzanak, arcán közben levakarhatatlan mosoly ül*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:43:55
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:43:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Ahogy a nő megindul, szapora léptekkel, Cale nem tudja elég gyorsan követni úgy, hogy hangtalan maradjon a járása, és csak leleplezné magát. Azt pedig nem szeretné, hogy elkiabálja magát a nő. A távolság és a férfi gyorsasága viszont azzal kecsegtet, hogy hiába iramodna meg, lenne ideje így tenni. Úgyhogy hagyja, hogy bemenjen a könyvtárba, vár egy kicsit odakint, és elteszi a tőrét is, mielőtt követné. Odabent felméri a terepet, és a csuklyás alakot, aki ott tartózkodik. Sóhajt, mert nem sok kedve van ártatlanokat gyilkolni, de azért a nő már igazán érdekli. Legalább az arcára egy pillantást akar vetni még egyszer, normális fényben, mielőtt magára hagyja. Eltart egy darabig, mire megtalálta a magányosan olvasó áldozatot, és amit lát, attól nevetni támad kedve. *
- Hát én téged ismerlek. * Jelenti ki, és lazán nekidől a súlyos könyvespolcnak, arcán nem látszik, de azért eléggé reménykedik benne, hogy nem most fogja felborítani az egészet. Az nem csak kellemetlen, de roppantul kínos is lenne. Szerencsére a könyvespolc elég stabil, és így még lazának is tűnhet a karjait a mellkasa előtt összekulcsoló sötételf, teljes éjfekete ruházatában. *
- Ysanee, igaz? Még a nevedre is emlékszem... egyebek mellett. * Kacsint játékosan. *
* Ahogy a nő megindul, szapora léptekkel, Cale nem tudja elég gyorsan követni úgy, hogy hangtalan maradjon a járása, és csak leleplezné magát. Azt pedig nem szeretné, hogy elkiabálja magát a nő. A távolság és a férfi gyorsasága viszont azzal kecsegtet, hogy hiába iramodna meg, lenne ideje így tenni. Úgyhogy hagyja, hogy bemenjen a könyvtárba, vár egy kicsit odakint, és elteszi a tőrét is, mielőtt követné. Odabent felméri a terepet, és a csuklyás alakot, aki ott tartózkodik. Sóhajt, mert nem sok kedve van ártatlanokat gyilkolni, de azért a nő már igazán érdekli. Legalább az arcára egy pillantást akar vetni még egyszer, normális fényben, mielőtt magára hagyja. Eltart egy darabig, mire megtalálta a magányosan olvasó áldozatot, és amit lát, attól nevetni támad kedve. *
- Hát én téged ismerlek. * Jelenti ki, és lazán nekidől a súlyos könyvespolcnak, arcán nem látszik, de azért eléggé reménykedik benne, hogy nem most fogja felborítani az egészet. Az nem csak kellemetlen, de roppantul kínos is lenne. Szerencsére a könyvespolc elég stabil, és így még lazának is tűnhet a karjait a mellkasa előtt összekulcsoló sötételf, teljes éjfekete ruházatában. *
- Ysanee, igaz? Még a nevedre is emlékszem... egyebek mellett. * Kacsint játékosan. *
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:23:22
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ysát őszintén meglepi a férfi reakciója. Ahogy becsukódik az ajtó, egy darabig még áll és néz, egyelőre úgy tűnik valóban nincs itt senki. A tolvaj van annyira önhitt, hogy ha egy rövid időre is, de elhiszi, fenyegetése képes volt jobb belátásra téríteni az alakot, így hát hátat fordítva megindul lefelé a lépcsőn. Léptei azonban sietősek, puszta óvatosságból pedig továbbra is maga mellett tartja tőrét. Abban bízik, ha leér, már nem lehet gond, bizonyára őrzi valaki odalent a könyveket, s ahogy az utolsó lépcsőfokot is maga mögött tudja, kiderül, hogy nem is tévedett. Csuhás pap dolgozik lent, valami pergament ír, Ysa gyors, udvarias köszönését hallva pedig csak halványan bólint. Úgy érzi most már nincs mitől tartania, ha a férfi utána is jön, nem hinné, hogy annyit megér neki a lány kirablása, hogy végezzen egy szemtanúval.
Háta mögé pillant még azért, s bár még nem lát senkit, a biztonság kedvéért gyorsan eltűnik a polclabirintusban. Amint úgy érzi eléggé a sűrűben jár már, ujjait végigfuttatja a könyvgerinceken, valami kedvére valót keresve, tekintete azért néha-néha lopva a sorok elejére kúszik elővigyázatosságból.*
*Ysát őszintén meglepi a férfi reakciója. Ahogy becsukódik az ajtó, egy darabig még áll és néz, egyelőre úgy tűnik valóban nincs itt senki. A tolvaj van annyira önhitt, hogy ha egy rövid időre is, de elhiszi, fenyegetése képes volt jobb belátásra téríteni az alakot, így hát hátat fordítva megindul lefelé a lépcsőn. Léptei azonban sietősek, puszta óvatosságból pedig továbbra is maga mellett tartja tőrét. Abban bízik, ha leér, már nem lehet gond, bizonyára őrzi valaki odalent a könyveket, s ahogy az utolsó lépcsőfokot is maga mögött tudja, kiderül, hogy nem is tévedett. Csuhás pap dolgozik lent, valami pergament ír, Ysa gyors, udvarias köszönését hallva pedig csak halványan bólint. Úgy érzi most már nincs mitől tartania, ha a férfi utána is jön, nem hinné, hogy annyit megér neki a lány kirablása, hogy végezzen egy szemtanúval.
Háta mögé pillant még azért, s bár még nem lát senkit, a biztonság kedvéért gyorsan eltűnik a polclabirintusban. Amint úgy érzi eléggé a sűrűben jár már, ujjait végigfuttatja a könyvgerinceken, valami kedvére valót keresve, tekintete azért néha-néha lopva a sorok elejére kúszik elővigyázatosságból.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:58:14
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:58:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* A lány is egész jól érvel, ami egyszerre imponál a férfinak, és bosszantja is. Végül nagyot sóhajt. *
- Jól van, legyen, nyertél. Becsukom az ajtót. * Mondja Cale, és meg is fogja a nyitott ajtót. Háta mögött a fény, és ahogy nézi, a lépcsőre már nem jutott túl sok. Sőt, egész sötét van idefent. Igyekszik úgy csukni be az ajtót, hogy ne látszódjon, ahogy belép közben, mintha csak az ajtón túlra lépne. A sötétben, árnyak nélkül, amikor az emberi szem nem teljesen fogja fel a három dimenziót, inkább kettőben látja a másikat, akár még sikerülhet is. Ha jól számol, akkor áldozatának puppilái nem tágulnak elég gyorsan, hogy meglássa a lépcső tetején álló fickót, aki az árnyakból figyeli. Persze ez közel sem biztos, csak egy ötlet, egy terv, amit megpróbál. Ha viszont sikerül, akkor tovább figyelheti, követheti a lányt. Ha a nő nem kezd mozogni, akkor egyelőre ő se teszi, hangtalanul, halkan véve a levevőt vár, mint egy szobor. De tudja, hogy az idő nem neki dolgozik, ha a másik kivár, akkor neki kell előbb lépnie, mielőtt a szeme alkalmazkodna a sötéthez. Úgy öt, legfeljebb tíz percet ad magának. Ezen idő lejárta előbb elkezd közelebb lopakodni, ha addig nem mentek semerre. Tőre fekete, úgyhogy nem kell attól félnie, hogy megcsillanna rajta a fény, ezért nem is teszi el. *
* A lány is egész jól érvel, ami egyszerre imponál a férfinak, és bosszantja is. Végül nagyot sóhajt. *
- Jól van, legyen, nyertél. Becsukom az ajtót. * Mondja Cale, és meg is fogja a nyitott ajtót. Háta mögött a fény, és ahogy nézi, a lépcsőre már nem jutott túl sok. Sőt, egész sötét van idefent. Igyekszik úgy csukni be az ajtót, hogy ne látszódjon, ahogy belép közben, mintha csak az ajtón túlra lépne. A sötétben, árnyak nélkül, amikor az emberi szem nem teljesen fogja fel a három dimenziót, inkább kettőben látja a másikat, akár még sikerülhet is. Ha jól számol, akkor áldozatának puppilái nem tágulnak elég gyorsan, hogy meglássa a lépcső tetején álló fickót, aki az árnyakból figyeli. Persze ez közel sem biztos, csak egy ötlet, egy terv, amit megpróbál. Ha viszont sikerül, akkor tovább figyelheti, követheti a lányt. Ha a nő nem kezd mozogni, akkor egyelőre ő se teszi, hangtalanul, halkan véve a levevőt vár, mint egy szobor. De tudja, hogy az idő nem neki dolgozik, ha a másik kivár, akkor neki kell előbb lépnie, mielőtt a szeme alkalmazkodna a sötéthez. Úgy öt, legfeljebb tíz percet ad magának. Ezen idő lejárta előbb elkezd közelebb lopakodni, ha addig nem mentek semerre. Tőre fekete, úgyhogy nem kell attól félnie, hogy megcsillanna rajta a fény, ezért nem is teszi el. *
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:35:53
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:35:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*A férfi abszolút nem beszél hülyeséget, egészen meggyőzően érvel amellett, miért is kellene visszamennie. A kis drága azonban elfelejti, hogy egy templomban vannak, s akármennyire is úgy tűnik csak ketten vannak itt, valójában valószínűleg nincsenek egyedül. Persze ezalatt nem azt érti, hogy a jóságos Eeyr figyeli őket. Igaz, létezését tagadni nem tudja, ahogy egyik entitásét sem, de úgy véli, hogy magasról tojnak a halandókra. Abban viszont majdnem biztos, hogy nem hagyják soha őrizetlenül a templomot, valahol lennie kell egy papnak vagy gondnoknak, a hely ráadásul csodálatosan visszahangozhat, egy kiadós sikoltásra vélhetően felkapná valaki a fejét. Mivel nem hiszi, hogy az idegen szabadidős gyilkos, csak valami pitiáner rabló vagy erőszaktevő, minden bizonnyal menekülőre is fogná ezután. Elvégre nem tudhatja ő sem, hogy van-e itt még valaki.*
-Vagy...
*Kezd bele némi gondolkodási idő után, megnyalva az izgalomtól kiszáradt száját*
-Én lemegyek.
*Lép is lassan hátra párat*
-Te pedig szépen elmész és nem kiabálok segítségért.
*Hangjából jól hallatszik műártatlankodása*
-És hajlandó vagyok úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna.
*Na persze személyes okokból sohasem szaladna a városőrökhöz segítségért, de ezt a másik nem tudhatja.*
-De ha egy kis pénzt szeretnél, kérheted szépen is. Szívesen adakozom rászoruló koldusoknak.
*Talán nem túl okos dolog bosszantani az idegent, de egyszerűen nem bírja ki, hogy ne tegye.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 19:37:36
*A férfi abszolút nem beszél hülyeséget, egészen meggyőzően érvel amellett, miért is kellene visszamennie. A kis drága azonban elfelejti, hogy egy templomban vannak, s akármennyire is úgy tűnik csak ketten vannak itt, valójában valószínűleg nincsenek egyedül. Persze ezalatt nem azt érti, hogy a jóságos Eeyr figyeli őket. Igaz, létezését tagadni nem tudja, ahogy egyik entitásét sem, de úgy véli, hogy magasról tojnak a halandókra. Abban viszont majdnem biztos, hogy nem hagyják soha őrizetlenül a templomot, valahol lennie kell egy papnak vagy gondnoknak, a hely ráadásul csodálatosan visszahangozhat, egy kiadós sikoltásra vélhetően felkapná valaki a fejét. Mivel nem hiszi, hogy az idegen szabadidős gyilkos, csak valami pitiáner rabló vagy erőszaktevő, minden bizonnyal menekülőre is fogná ezután. Elvégre nem tudhatja ő sem, hogy van-e itt még valaki.*
-Vagy...
*Kezd bele némi gondolkodási idő után, megnyalva az izgalomtól kiszáradt száját*
-Én lemegyek.
*Lép is lassan hátra párat*
-Te pedig szépen elmész és nem kiabálok segítségért.
*Hangjából jól hallatszik műártatlankodása*
-És hajlandó vagyok úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna.
*Na persze személyes okokból sohasem szaladna a városőrökhöz segítségért, de ezt a másik nem tudhatja.*
-De ha egy kis pénzt szeretnél, kérheted szépen is. Szívesen adakozom rászoruló koldusoknak.
*Talán nem túl okos dolog bosszantani az idegent, de egyszerűen nem bírja ki, hogy ne tegye.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 19:37:36
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:02:27
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:02:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* A válaszra mosoly húzódik az arcára, hiába, van valami kis spiritusz a lányban. Sőt, inkább nőben. El is tűnt már a bizonytalanság a hangjából, úgy tűnik, hogy tényleg elszánta magát a cselekvésre. Ez imponál a sötételfnek. *
- Biztos, hogy én menjek közelebb? A lépcsőn enyém lenne a magaslati előny, a hátam mögött lenne a fény, így nezene látnád a mozdulataim, én viszont ki tudnám venni a tieid. Miért nem jössz inkább te ide kintre? * Teszi fel a ravasz kérdést, ami nem csak arra szolgál, hogy kicsalja a másikat. A bizonytalanság gyorsan ölő méreg, főleg egy ilyen helyzetben. Ráadásul mindaz amit mond, még igaz, és logikus is, ami csak még veszélyesebbé teszi. *
- Mondjuk, elhátrálok az ajtótól, és ki tudsz jönni nyugodtan. Mit szólsz? Legalább megnézlek magamnak, eddig csak hátulról tudtalak. Mondjuk, nem panaszkodom a látványra. * Nevet fel, és a tőrrel megkocogtatja a követ, a fémes csilingelést hallva eltűnődik azon, hogy ezt miért csinálta. Végül abban marad, hogy minél több váratlan, és a másik számára érthetetlen dolgot tesz, annál ijesztőbbnek tűnhet. *
- Becs'szóra. * Teszi hozzá, miközben nem mozdul meg az ajtó takarásában, ellenben fülel, és minden neszt igyekszik befogadni, ami a lépcső felől érkezik. *
* A válaszra mosoly húzódik az arcára, hiába, van valami kis spiritusz a lányban. Sőt, inkább nőben. El is tűnt már a bizonytalanság a hangjából, úgy tűnik, hogy tényleg elszánta magát a cselekvésre. Ez imponál a sötételfnek. *
- Biztos, hogy én menjek közelebb? A lépcsőn enyém lenne a magaslati előny, a hátam mögött lenne a fény, így nezene látnád a mozdulataim, én viszont ki tudnám venni a tieid. Miért nem jössz inkább te ide kintre? * Teszi fel a ravasz kérdést, ami nem csak arra szolgál, hogy kicsalja a másikat. A bizonytalanság gyorsan ölő méreg, főleg egy ilyen helyzetben. Ráadásul mindaz amit mond, még igaz, és logikus is, ami csak még veszélyesebbé teszi. *
- Mondjuk, elhátrálok az ajtótól, és ki tudsz jönni nyugodtan. Mit szólsz? Legalább megnézlek magamnak, eddig csak hátulról tudtalak. Mondjuk, nem panaszkodom a látványra. * Nevet fel, és a tőrrel megkocogtatja a követ, a fémes csilingelést hallva eltűnődik azon, hogy ezt miért csinálta. Végül abban marad, hogy minél több váratlan, és a másik számára érthetetlen dolgot tesz, annál ijesztőbbnek tűnhet. *
- Becs'szóra. * Teszi hozzá, miközben nem mozdul meg az ajtó takarásában, ellenben fülel, és minden neszt igyekszik befogadni, ami a lépcső felől érkezik. *
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:51:48
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Kissé idegesen nyomkodja kezei között tőre markolatát. Nem valami nagy harcos, sőt, egy kicsit sem az, de egyáltalán nem fél megsebezni támadóját, ha arra kerül a sor. Egész fürge tud lenni, no meg úgy gondolja előnyben is van, bizonyára az az ostoba férfi azt hiszi, már rég leszaladt az alagsorba, bár tény, megfordult a fejében, hogy így kellene tennie. Odalent azonban csak kergetőznének a sorok között, elkerülve hát a felesleges futkározást, úgy dönt, jobb mihamarabb megtudni, mit is akar az idegen.
Váratlanul éri a hang, ami hirtelen töri meg a csendet, ismét össze is rezzen, s a fal mellett kúszva folyamatosan hátrál lefelé a lépcsőn, hogy ha a másik belép, tisztes távolságban legyen.
Ahogy felbukkan egy fej, tőrét jól láthatóan, fenyegetően szorítja maga mellett. Tagadhatatlan, hogy fél valamennyire, de egy pillanatig sem hagyja, hogy ez látszódjon is rajta.
A kérdést hallva egy pillanatra elbizonytalanodva lazul a szorítása, a hang még mindig ismerős neki, de az ajtórésen átszűrődő fénytől nem látja rendesen a másik arcát.*
-Gyere közelebb szépfiú és megmondom.
*Hangja meglepően higgadtnak tűnik, arcára pedig merész, sunyi mosoly ül ki, nyilvánvalóan fenyegeti a férfit. Annak ellenére, hogy a helyzet valahol ijesztő, hiszen bármikor megtámadhatja őt a másik, furcsamód élvezi ezt az egészet. Az biztos, hogy nem számított ennyi izgalomra, amikor nemrég elindult a könyvtárba.*
*Kissé idegesen nyomkodja kezei között tőre markolatát. Nem valami nagy harcos, sőt, egy kicsit sem az, de egyáltalán nem fél megsebezni támadóját, ha arra kerül a sor. Egész fürge tud lenni, no meg úgy gondolja előnyben is van, bizonyára az az ostoba férfi azt hiszi, már rég leszaladt az alagsorba, bár tény, megfordult a fejében, hogy így kellene tennie. Odalent azonban csak kergetőznének a sorok között, elkerülve hát a felesleges futkározást, úgy dönt, jobb mihamarabb megtudni, mit is akar az idegen.
Váratlanul éri a hang, ami hirtelen töri meg a csendet, ismét össze is rezzen, s a fal mellett kúszva folyamatosan hátrál lefelé a lépcsőn, hogy ha a másik belép, tisztes távolságban legyen.
Ahogy felbukkan egy fej, tőrét jól láthatóan, fenyegetően szorítja maga mellett. Tagadhatatlan, hogy fél valamennyire, de egy pillanatig sem hagyja, hogy ez látszódjon is rajta.
A kérdést hallva egy pillanatra elbizonytalanodva lazul a szorítása, a hang még mindig ismerős neki, de az ajtórésen átszűrődő fénytől nem látja rendesen a másik arcát.*
-Gyere közelebb szépfiú és megmondom.
*Hangja meglepően higgadtnak tűnik, arcára pedig merész, sunyi mosoly ül ki, nyilvánvalóan fenyegeti a férfit. Annak ellenére, hogy a helyzet valahol ijesztő, hiszen bármikor megtámadhatja őt a másik, furcsamód élvezi ezt az egészet. Az biztos, hogy nem számított ennyi izgalomra, amikor nemrég elindult a könyvtárba.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:01:40
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:01:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Ahogy halad előre, csak egy dolgot sajnál, hogy nem látja a lányka arcát. De a hangján, és testtartásán azt veszi ki, hogy megijedhetett a jószándékú sötételf közeledésétől. Miért is ne lenne jó szándékú, hiszen ha önmagát nézi, akkor neki minden, amit tervez, az jó. Ha a lány hagyja magát, akkor még neki is az lehet. De a rövid és ijedt útmutatás után a másik becsapja az ajtót, a bárd pedig mélyet sóhajt. ~Miért kell mindig mindent megnehezíteni? Ezek a nők... ~ Lassan, hangtalanul közelíti meg az ajtót, fülét a falapra helyezi, majd rövid hallgatózás után ellép tőle, hátrál kettőt, majd nagy lendületet vesz, és neki csapódik az ajtónak. Ha a lány tovább ment, akkor aligha hallja meg, kivétel, ha a könyvtár kicsi, de akkor meg kit érdekel, úgyse lesz hova fusson. Ha viszont még az ajtónál van, akkor meglepheti, és megijesztheti a dologgal. Ahogy visszapattan, gyors mozdulattal igyekszik feltépni az ajtót, bedugja a felét, hogy vegyen egy pillantást, és gyorsan húzná is vissza, nehogy egy kósza támadás elérhesse, ha nem lenne furcsán ismerős a lány arca, amit ekkor már egész közelről vizsgálhat meg. Csak egy pillanatig tart, amíg kizökken, aztán már az ajtó túloldalán is van. *
- Nem ismerjük egymást? * Teszi fel vigyorogva a kérdést, miközben előhúzza a tőrét. Ki tudja, hogy szükség lesz-e rá. Lantját viszont áthelyezi a hátára, ahol relatíve védett a támadásokkal szemben, és nem utolsó sorban őt is védi. Szereti a hangszert, de az életénél semmi nem ér többet. *
* Ahogy halad előre, csak egy dolgot sajnál, hogy nem látja a lányka arcát. De a hangján, és testtartásán azt veszi ki, hogy megijedhetett a jószándékú sötételf közeledésétől. Miért is ne lenne jó szándékú, hiszen ha önmagát nézi, akkor neki minden, amit tervez, az jó. Ha a lány hagyja magát, akkor még neki is az lehet. De a rövid és ijedt útmutatás után a másik becsapja az ajtót, a bárd pedig mélyet sóhajt. ~Miért kell mindig mindent megnehezíteni? Ezek a nők... ~ Lassan, hangtalanul közelíti meg az ajtót, fülét a falapra helyezi, majd rövid hallgatózás után ellép tőle, hátrál kettőt, majd nagy lendületet vesz, és neki csapódik az ajtónak. Ha a lány tovább ment, akkor aligha hallja meg, kivétel, ha a könyvtár kicsi, de akkor meg kit érdekel, úgyse lesz hova fusson. Ha viszont még az ajtónál van, akkor meglepheti, és megijesztheti a dologgal. Ahogy visszapattan, gyors mozdulattal igyekszik feltépni az ajtót, bedugja a felét, hogy vegyen egy pillantást, és gyorsan húzná is vissza, nehogy egy kósza támadás elérhesse, ha nem lenne furcsán ismerős a lány arca, amit ekkor már egész közelről vizsgálhat meg. Csak egy pillanatig tart, amíg kizökken, aztán már az ajtó túloldalán is van. *
- Nem ismerjük egymást? * Teszi fel vigyorogva a kérdést, miközben előhúzza a tőrét. Ki tudja, hogy szükség lesz-e rá. Lantját viszont áthelyezi a hátára, ahol relatíve védett a támadásokkal szemben, és nem utolsó sorban őt is védi. Szereti a hangszert, de az életénél semmi nem ér többet. *
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:45:53
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ujjai a rozsdás, öreg kilincs köré fonódnak, épp lenyomni készül, mikor neszezésre lesz figyelmes, ami őszintén nem sokat segít paranoiáján. Nyugalmat erőltetve magára fordítja lassan hátra fejét, s pillant át válla fölött, bár sejti, hogy csak a képzelete játszik vele.
Ahogy tekintete megakad az alakon, alig láthatóan rezzen össze, a szíve pedig vadul kezd kalapálni.*
~Biztos csak imádkozni jött~
*Nyugtatja magát, de egy pillanatig nem hiszi ezt el, s akkor sem tudja elhessegetni a fejében motoszkáló gyanakvó gondolatokat, mikor az idegen megszólal. Furcsán ismerős a hangja, de túl messze van ahhoz, hogy ki tudja venni arcát ebben a homályban.*
-Pe...
*Kezd bele majd megköszörüli torkát, s kicsit mélyebb hangon folytatja, hogy ne valami nyámnyila lányka benyomását keltse. Van egy olyan érzése persze, hogy ezzel nem tudja elrettenteni azt a valakit.*
-Pegazus fogadó, a Piactér mellett találja.
*Azzal elvégzettnek is tekinti a gyors idegenvezetést, lenyomva a kilincset sietősen lép be a kopott ajtón és zárja be maga után. Azonban nem rohan le a lépcsőn. A befelé nyíló ajtó mögött simul a falhoz, kissé felhúzva szoknyáját rántja elő tőrét a combjához erősített tokból, s mély lélegzet véve vár. Tudnia kell, hogy valóban követi-e őt a fickó vagy csak meghülyült. Mindenesetre egy darabig biztosan kerülni fogja a szereket.*
*Ujjai a rozsdás, öreg kilincs köré fonódnak, épp lenyomni készül, mikor neszezésre lesz figyelmes, ami őszintén nem sokat segít paranoiáján. Nyugalmat erőltetve magára fordítja lassan hátra fejét, s pillant át válla fölött, bár sejti, hogy csak a képzelete játszik vele.
Ahogy tekintete megakad az alakon, alig láthatóan rezzen össze, a szíve pedig vadul kezd kalapálni.*
~Biztos csak imádkozni jött~
*Nyugtatja magát, de egy pillanatig nem hiszi ezt el, s akkor sem tudja elhessegetni a fejében motoszkáló gyanakvó gondolatokat, mikor az idegen megszólal. Furcsán ismerős a hangja, de túl messze van ahhoz, hogy ki tudja venni arcát ebben a homályban.*
-Pe...
*Kezd bele majd megköszörüli torkát, s kicsit mélyebb hangon folytatja, hogy ne valami nyámnyila lányka benyomását keltse. Van egy olyan érzése persze, hogy ezzel nem tudja elrettenteni azt a valakit.*
-Pegazus fogadó, a Piactér mellett találja.
*Azzal elvégzettnek is tekinti a gyors idegenvezetést, lenyomva a kilincset sietősen lép be a kopott ajtón és zárja be maga után. Azonban nem rohan le a lépcsőn. A befelé nyíló ajtó mögött simul a falhoz, kissé felhúzva szoknyáját rántja elő tőrét a combjához erősített tokból, s mély lélegzet véve vár. Tudnia kell, hogy valóban követi-e őt a fickó vagy csak meghülyült. Mindenesetre egy darabig biztosan kerülni fogja a szereket.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:14:00
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:14:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Cale tovább követi a kiszemelt áldozatát, persze ügyelve arra, hogy ne legyen átlátszó, vagy feltűnő a dolog. Ezt nagyban nehezíti az ütemesen ringó csípő, amihez igen csak formás alsó fertály is tartozik. Tűnődve vizslatja, és azon gondolkodik, hogy az erszény mellett mást is elrabolhatna ma este. Persze utóbbit nem erőszakkal, az nem az ő stílusa. Nem mondaná, hogy nem próbálta még, de teljesen más szájízt hagyott maga után az eset. Ahogy figyeli az ártatlan lánykát, széles vigyorra húzza a száját, amikor meglátja, hogy hova tartanak. Fejét lehajtva, és imának tűnő szöveget mormolva közelíti meg a templomot, na nem mintha hinne bárkiben is önmagán kívül. Épp ezért nem is látja igazán, amikor visszafordul a tekintet, csak akkor pillant oda, amikor már befejezte a hátra tekintést a másik. Kissé szomorú emiatt, igazán megnézte volna a lány arcát is magának. Odabent viszont már nem olyan egyszerű a dolga, mint az utcán, se sikátorok, se padok, se társaságok, amik leplezhetnék közeledését. A legjobb, ha itt már magára vonja a figyelmet. *
- Elnézést, kisasszony! * szólítja meg a könyvtárhoz igyekvő lányt. * Segítene kérem egy megfáradt utazónak, aki az istentisztelet után egy olcsó fogadót keres magának? * Menet közben persze csalja a távolságot a másik, és önmaga között, arcán teljesen ártatlan, jószándékú mosollyal közelíti meg, testtartása sem árulkodik semmi ártó szándékról. Tőrét köpeny takarja, a míves lanton viszont megcsillannak a gyenge fényforrásként szolgáló gyertyák fényei, tervei szerint önkéntelenül is magára vonva az áldozat figyelmét. *
* Cale tovább követi a kiszemelt áldozatát, persze ügyelve arra, hogy ne legyen átlátszó, vagy feltűnő a dolog. Ezt nagyban nehezíti az ütemesen ringó csípő, amihez igen csak formás alsó fertály is tartozik. Tűnődve vizslatja, és azon gondolkodik, hogy az erszény mellett mást is elrabolhatna ma este. Persze utóbbit nem erőszakkal, az nem az ő stílusa. Nem mondaná, hogy nem próbálta még, de teljesen más szájízt hagyott maga után az eset. Ahogy figyeli az ártatlan lánykát, széles vigyorra húzza a száját, amikor meglátja, hogy hova tartanak. Fejét lehajtva, és imának tűnő szöveget mormolva közelíti meg a templomot, na nem mintha hinne bárkiben is önmagán kívül. Épp ezért nem is látja igazán, amikor visszafordul a tekintet, csak akkor pillant oda, amikor már befejezte a hátra tekintést a másik. Kissé szomorú emiatt, igazán megnézte volna a lány arcát is magának. Odabent viszont már nem olyan egyszerű a dolga, mint az utcán, se sikátorok, se padok, se társaságok, amik leplezhetnék közeledését. A legjobb, ha itt már magára vonja a figyelmet. *
- Elnézést, kisasszony! * szólítja meg a könyvtárhoz igyekvő lányt. * Segítene kérem egy megfáradt utazónak, aki az istentisztelet után egy olcsó fogadót keres magának? * Menet közben persze csalja a távolságot a másik, és önmaga között, arcán teljesen ártatlan, jószándékú mosollyal közelíti meg, testtartása sem árulkodik semmi ártó szándékról. Tőrét köpeny takarja, a míves lanton viszont megcsillannak a gyenge fényforrásként szolgáló gyertyák fényei, tervei szerint önkéntelenül is magára vonva az áldozat figyelmét. *
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:03:21
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:03:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ysanee átjutva a Szegénynegyed keskeny, sötét utcáin, némileg fellélegzik, de valahogy nem érzi még magát teljesen biztonságban. Valamiért van egy olyan furcsa érzése, hogy valaki követi.
Régebben nem tartott soha attól, hogy megtámadják, kicsit az a gyanúja, hogy az utóbbi időben túlzásba vitt alkohol és ördögvigyor lehet az oka a paranoiájának.
Elérve a templomot hirtelen megtorpan. Lopva háta mögé pillant, de persze semmit sem lát, amitől tartania kellene.*
~Hülye vagy Ysa~
*Próbálja elhessegetni az ostoba gondolatait, s immár tekintete a felé magasodó épületre siklik. Egészen szépnek találja, kicsit szomorú, hogy ezzel a vallásos hülyeséggel elcsúfítják. Az egész istenesdis baromságról mindig azok az emberek jutnak eszébe a tisztásról, akik meggyilkolták egykori útitársát. Valószínűleg nem Eeyrt szolgálták, de egyszerűen mindig ők ugranak be neki először a hívőkről és már csak attól undorodva rándul össze a gyomra, ha rájuk gondol.
Egy darabig még nézelődik majd végül mély levegőt véve sétál be a szélesre tárt ajtón. Szemeivel elsősorban papokat keres, hogy messzire el tudja őket kerülni, mivel azonban egyet sem lel, magabiztosabban lépdel tovább, s jár körbe a padok között, miközben a szobrokat szemléli. Fogalma sincs kiket is ábrázolnak a kőfaragványok, de valószínűleg már azelőtt is itt álltak, mielőtt megjelent volna itt az istennő. Még vet egy pillantást az oltárra, aztán már indul is az egyik faajtóhoz, ami ha minden igaz a könyvtárhoz vezető lépcsőre nyílik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 17:05:46
*Ysanee átjutva a Szegénynegyed keskeny, sötét utcáin, némileg fellélegzik, de valahogy nem érzi még magát teljesen biztonságban. Valamiért van egy olyan furcsa érzése, hogy valaki követi.
Régebben nem tartott soha attól, hogy megtámadják, kicsit az a gyanúja, hogy az utóbbi időben túlzásba vitt alkohol és ördögvigyor lehet az oka a paranoiájának.
Elérve a templomot hirtelen megtorpan. Lopva háta mögé pillant, de persze semmit sem lát, amitől tartania kellene.*
~Hülye vagy Ysa~
*Próbálja elhessegetni az ostoba gondolatait, s immár tekintete a felé magasodó épületre siklik. Egészen szépnek találja, kicsit szomorú, hogy ezzel a vallásos hülyeséggel elcsúfítják. Az egész istenesdis baromságról mindig azok az emberek jutnak eszébe a tisztásról, akik meggyilkolták egykori útitársát. Valószínűleg nem Eeyrt szolgálták, de egyszerűen mindig ők ugranak be neki először a hívőkről és már csak attól undorodva rándul össze a gyomra, ha rájuk gondol.
Egy darabig még nézelődik majd végül mély levegőt véve sétál be a szélesre tárt ajtón. Szemeivel elsősorban papokat keres, hogy messzire el tudja őket kerülni, mivel azonban egyet sem lel, magabiztosabban lépdel tovább, s jár körbe a padok között, miközben a szobrokat szemléli. Fogalma sincs kiket is ábrázolnak a kőfaragványok, de valószínűleg már azelőtt is itt álltak, mielőtt megjelent volna itt az istennő. Még vet egy pillantást az oltárra, aztán már indul is az egyik faajtóhoz, ami ha minden igaz a könyvtárhoz vezető lépcsőre nyílik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 17:05:46
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-12 00:14:51
Üzenet elküldve: 2020-04-12 00:14:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Könyvtár //
* Gond nélkül jut el a templomig. Botját rutinosan maga előtt támasztva, sietős tempóban halad a templomkapu felé, ott azonban egy öregasszony korát meghazudtolva, szélsebesen elé terem és péksüteményeit Omon arcába tolva már-már ráerőszakolja az elfre, hogy fizessen értük. Cseppet sem éhes, hiszen a piactéri látogatása előtt reggelizett, de az idős nő olyan rámenősen kínálja az ételeket, hogy végül muszáj elfogadnia egy túlárazott cipót. Úgyhogy kifizeti érte a 20 aranyat és a Mesélő (Mimóza) öregasszony hamar el is tűnik.
Ezután gondolkodás nélkül be is sétál a templomba, mielőtt újra megállítaná valaki. Belépve először észreveszi, hogy sokkal hidegebb van, mint kint – egyből eszébe is jut egy varázslat, amivel enyhíthetne ezen. Ám ekkor az is eszébe jut, hogy az utóbbi időben Eeyr hívei kisajátították a templomot és lehet, jobban tenné, ha minél kevesebb feltűnést keltene. Ráadásul ki tudja, miféle védővarázslatok védik a templomot és környékét, talán még egy kisebb szellőt sem tudna idézni. Mivel nem találkozik ismerős alakokkal, így nem húzza az időt, egyből elindul a könyvtárba vezető, széles lépcsőn.
Lent még hűvösebb van, de ez nem szegi kedvét. Régen járt itt, ezért beletelik egy kis időbe, míg megtalálja a keresett részleget. Ekkor persze újabb nehézségekbe ütközik, mert a rengeteg könyv és tekercs közül nem tudja, melyikkel kezdje. Végül véletlenszerűen leemel három-négy könyvet, a nagyját leteszi maga mellé, azt az egyet, ami a kezében maradt pedig lapozgatni kezdi. Hamarosan rájön, hogy hosszabb ideig fog tartani a könyvek tanulmányozása, minthogy állva maradjon. Úgyhogy ülőhely után néz, a könyveket pedig magával viszi.
Rövid szüneteket tart csak, hogy kinyújtsa elgémberedett végtagjait, vagy hogy sétáljon egy kört. Azon felül pedig órákon át olvas, hiszen mi mást tehetne egy könyvtárban? A magával hozott – üres – könyvet egyelőre nem veszi elő, se a tintát és az írótollat. Az majd későbbre kell, mikor már lesz miről írnia. Az óidőből való vagy az óidőről szóló köteteket tanulmányoz. Némelyiket még érdekes ábrákkal is díszítették az íróik, más könyveket már belepett a por és megrágta a moly, így alig lehet valamit kivenni belőlük.
Egyszer csak gondol egyet, előveszi saját könyvét és óvatosan kitép belőle egy lapot. Azután előveszi a tintát és a tollat is. Olyan finoman mártja bele az íróeszközt a fekete üvegcsébe, mintha attól félne, hogy valami baja esik. Az első cseppet hagyja visszahullani az üvegbe, aztán hosszúkás, elf-betűkre hasonlító, mégis emberi nyelven megfogalmazott mondatokat kezd írni. Nem törekszik a pontosságra, érthetőségre, vagy szépírásra - csak feljegyzéseket ír magának. Valami ilyesmiket:
„elfek – Föld Őrzője, Fák Őrzője. Tizenkét csoport. sötételfek – Gon'thar, gomba. törpék - Wylnnurana – Tharloss-hegység. Wyshwydrugg, Wyshmael – Szent Láng (Amloshrudd). óriások – Gurgothaar, Barmadhúr. Mészárlás? Szentély?”
Az írást néhol tarkítja egy-egy lehúzás, javítás, kiváltképp az ősi törpe neveknél – Wyshwydrugg nevét például csak harmadjára sikerül hibátlanul leírnia.
~ Még szerencse, hogy ez nem a végleges változat. De most pihennem kéne. ~ És valóban. Órák óta itt görnyed a könyvtárban, szemei fáradnak és gyomra is korogni kezd. Még leír egy utolsó – fogjuk rá – mondatot a lapra legújabb olvasatai alapján, az valahogy így szól:
„emberek – Alkordasz – Kikötő”
Ezután már tényleg becsukja az éppen aktuális könyvet, ami – nem meglepő módon – többek között az emberek eredetével foglalkozik, habár a többi könyvvel ellentétben ebben említést sem talált még egy ősi istenségről, aki megteremtette volna őket. Még a Figyelő nevet is csak kétszer látta leírva az iromány első felében, feltehetően az is később, egy szerzetes vagy pap által lett hozzátoldva. A tintásüvegre rácsavarja a fedőt, a tollat ügyelve arra, hogy semmit ne piszkítson össze az asztallapra fekteti.
~ Az nem lehet, hogy az embereket nem teremtette senki. Minden fajt felsőbb erők teremtettek. ~ Ezekkel a gondolatokkal búcsúzik a könyvtártól és fél perc múlva már az asztalra dőlve, fejét az íratlan könyvre helyezve szuszog. Nem álmodik és az idő is gyorsan repül. Mintha csak két perce csukta volna le a szemét, ám mikor felébred, valahogy mégis érzi, hogy legalább egy órát aludt az asztalra dőlve. Remélhetőleg a könyvtárba járók között nincsenek tolvajok, ha mégis, akkor ma nem fogja tudni kifizetni a szállást, de mivel amúgy sem tart magánál hatalmas vagyonokat, így most nem is azt ellenőrzi, hogy a pénze megvan-e, hanem, hogy a könyve a helyén van-e? Mivel fejét azon pihentette, így annak aligha veszett nyoma.
Az alvás egyetlen dologra nem jó – az éhség csillapítására. Ezért elő is veszi az öregasszonytól vásárolt cipót, tör belőle egyet, a nagyobbik részét visszateszi a táskába. Tudja, hogy egyes papokat megvisel, ha falatozó embereket (vagy elfeket) lát a könyvtárban, így gyorsan elintézi az evést, a morzsákat pedig egyesével csipegeti fel hosszú, vékony ujjaival.
~ Na, most újra belevetem magam az olvasásba. Aztán a Pegazusban egy vörösbor jól eső társaságában elmosom a nap fáradalmait. ~ Tervezget előre, mert bár tény, hogy már most is jól esne egy pohár vörösbor, de sajnálatos módon a könyvtárban nem kapni olyat – illetve Omon nem ismeri a hely titkos termeit, pedig meg van győződve róla, hogy vannak könyvek, amiket a nagyközönségtől elzárva tárolnak a papok. Ilyenek lehetnek például az eredarokról és egyéb démoni lényekről szóló iratok, olyanokból ugyanis egyet sem talált ezidáig.
Újabb néhány óra telik el a könyvek bújásával, ez az idő mégis sokkal gyorsabban telik, mint a délelőtti néhány óra. Mire feleszmél, a könyvéből kitépett lap is megtelik jegyzetekkel és gyomra újra jelezni kezd. A mérhetetlen szomjúságról nem is beszélve. Nagyot nyújtózik, közben elkezdi újraolvasni a jegyzeteit. Az első fele változatlan, a második része így folytatódik:
„gnómok – északi, fejlett nép, Azgad'rhelion (Rhog'nar – Ragály) – elrabolt két-két törpét és elfet – megteremtette a gnómokat és továbbadta nekik tudásukat? tündérek – Keth Tenior? Kilenc Kezdet – Flint, Hix, Jezebeth (…) – virágból született tündérek. orkok – nyugatról jöttek évszázadokkal ezelőtt, mindent feldúltak, de a Túlélő megállította őket. Menekültek valami elől.”
Végül legnagyobb meglepetésére még az eredarokról is talált egy könyvet, valami Kryan nevű boszorkányvadász tollából.
„eredarok – Jezebeth, a kilencedik Kezdet más útra tért. Gonoszságával megfertőzött egy fajt és létrehozta az eredarokat. Vagy valami ilyesmi.”
Természetesen ennél jóval többet olvasott, épp csak a legfontosabb részeket szedte ki a könyvekből, de már ez is épp elég fárasztónak bizonyult, úgyhogy nagy sóhajtással párosítva becsukja az utolsó könyvet is. Vár még egy keveset a tinta megszáradására, addig visszaviszi a könyveket és tekercseket a helyükre, majd összetekeri a papírt, elteszi a táskájába. Így tesz a tollal és az üvegcsével, majd a még üres könyvvel is, aztán fogja botját és elindul felfelé a lépcsőn. Egyenesen a Pegazusba tervez eljutni. *
* Gond nélkül jut el a templomig. Botját rutinosan maga előtt támasztva, sietős tempóban halad a templomkapu felé, ott azonban egy öregasszony korát meghazudtolva, szélsebesen elé terem és péksüteményeit Omon arcába tolva már-már ráerőszakolja az elfre, hogy fizessen értük. Cseppet sem éhes, hiszen a piactéri látogatása előtt reggelizett, de az idős nő olyan rámenősen kínálja az ételeket, hogy végül muszáj elfogadnia egy túlárazott cipót. Úgyhogy kifizeti érte a 20 aranyat és a Mesélő (Mimóza) öregasszony hamar el is tűnik.
Ezután gondolkodás nélkül be is sétál a templomba, mielőtt újra megállítaná valaki. Belépve először észreveszi, hogy sokkal hidegebb van, mint kint – egyből eszébe is jut egy varázslat, amivel enyhíthetne ezen. Ám ekkor az is eszébe jut, hogy az utóbbi időben Eeyr hívei kisajátították a templomot és lehet, jobban tenné, ha minél kevesebb feltűnést keltene. Ráadásul ki tudja, miféle védővarázslatok védik a templomot és környékét, talán még egy kisebb szellőt sem tudna idézni. Mivel nem találkozik ismerős alakokkal, így nem húzza az időt, egyből elindul a könyvtárba vezető, széles lépcsőn. Lent még hűvösebb van, de ez nem szegi kedvét. Régen járt itt, ezért beletelik egy kis időbe, míg megtalálja a keresett részleget. Ekkor persze újabb nehézségekbe ütközik, mert a rengeteg könyv és tekercs közül nem tudja, melyikkel kezdje. Végül véletlenszerűen leemel három-négy könyvet, a nagyját leteszi maga mellé, azt az egyet, ami a kezében maradt pedig lapozgatni kezdi. Hamarosan rájön, hogy hosszabb ideig fog tartani a könyvek tanulmányozása, minthogy állva maradjon. Úgyhogy ülőhely után néz, a könyveket pedig magával viszi.
Rövid szüneteket tart csak, hogy kinyújtsa elgémberedett végtagjait, vagy hogy sétáljon egy kört. Azon felül pedig órákon át olvas, hiszen mi mást tehetne egy könyvtárban? A magával hozott – üres – könyvet egyelőre nem veszi elő, se a tintát és az írótollat. Az majd későbbre kell, mikor már lesz miről írnia. Az óidőből való vagy az óidőről szóló köteteket tanulmányoz. Némelyiket még érdekes ábrákkal is díszítették az íróik, más könyveket már belepett a por és megrágta a moly, így alig lehet valamit kivenni belőlük.
Egyszer csak gondol egyet, előveszi saját könyvét és óvatosan kitép belőle egy lapot. Azután előveszi a tintát és a tollat is. Olyan finoman mártja bele az íróeszközt a fekete üvegcsébe, mintha attól félne, hogy valami baja esik. Az első cseppet hagyja visszahullani az üvegbe, aztán hosszúkás, elf-betűkre hasonlító, mégis emberi nyelven megfogalmazott mondatokat kezd írni. Nem törekszik a pontosságra, érthetőségre, vagy szépírásra - csak feljegyzéseket ír magának. Valami ilyesmiket:
„elfek – Föld Őrzője, Fák Őrzője. Tizenkét csoport. sötételfek – Gon'thar, gomba. törpék - Wylnnurana – Tharloss-hegység. Wyshwydrugg, Wyshmael – Szent Láng (Amloshrudd). óriások – Gurgothaar, Barmadhúr. Mészárlás? Szentély?”
Az írást néhol tarkítja egy-egy lehúzás, javítás, kiváltképp az ősi törpe neveknél – Wyshwydrugg nevét például csak harmadjára sikerül hibátlanul leírnia.
~ Még szerencse, hogy ez nem a végleges változat. De most pihennem kéne. ~ És valóban. Órák óta itt görnyed a könyvtárban, szemei fáradnak és gyomra is korogni kezd. Még leír egy utolsó – fogjuk rá – mondatot a lapra legújabb olvasatai alapján, az valahogy így szól:
„emberek – Alkordasz – Kikötő”
Ezután már tényleg becsukja az éppen aktuális könyvet, ami – nem meglepő módon – többek között az emberek eredetével foglalkozik, habár a többi könyvvel ellentétben ebben említést sem talált még egy ősi istenségről, aki megteremtette volna őket. Még a Figyelő nevet is csak kétszer látta leírva az iromány első felében, feltehetően az is később, egy szerzetes vagy pap által lett hozzátoldva. A tintásüvegre rácsavarja a fedőt, a tollat ügyelve arra, hogy semmit ne piszkítson össze az asztallapra fekteti.
~ Az nem lehet, hogy az embereket nem teremtette senki. Minden fajt felsőbb erők teremtettek. ~ Ezekkel a gondolatokkal búcsúzik a könyvtártól és fél perc múlva már az asztalra dőlve, fejét az íratlan könyvre helyezve szuszog. Nem álmodik és az idő is gyorsan repül. Mintha csak két perce csukta volna le a szemét, ám mikor felébred, valahogy mégis érzi, hogy legalább egy órát aludt az asztalra dőlve. Remélhetőleg a könyvtárba járók között nincsenek tolvajok, ha mégis, akkor ma nem fogja tudni kifizetni a szállást, de mivel amúgy sem tart magánál hatalmas vagyonokat, így most nem is azt ellenőrzi, hogy a pénze megvan-e, hanem, hogy a könyve a helyén van-e? Mivel fejét azon pihentette, így annak aligha veszett nyoma.
Az alvás egyetlen dologra nem jó – az éhség csillapítására. Ezért elő is veszi az öregasszonytól vásárolt cipót, tör belőle egyet, a nagyobbik részét visszateszi a táskába. Tudja, hogy egyes papokat megvisel, ha falatozó embereket (vagy elfeket) lát a könyvtárban, így gyorsan elintézi az evést, a morzsákat pedig egyesével csipegeti fel hosszú, vékony ujjaival.
~ Na, most újra belevetem magam az olvasásba. Aztán a Pegazusban egy vörösbor jól eső társaságában elmosom a nap fáradalmait. ~ Tervezget előre, mert bár tény, hogy már most is jól esne egy pohár vörösbor, de sajnálatos módon a könyvtárban nem kapni olyat – illetve Omon nem ismeri a hely titkos termeit, pedig meg van győződve róla, hogy vannak könyvek, amiket a nagyközönségtől elzárva tárolnak a papok. Ilyenek lehetnek például az eredarokról és egyéb démoni lényekről szóló iratok, olyanokból ugyanis egyet sem talált ezidáig.
Újabb néhány óra telik el a könyvek bújásával, ez az idő mégis sokkal gyorsabban telik, mint a délelőtti néhány óra. Mire feleszmél, a könyvéből kitépett lap is megtelik jegyzetekkel és gyomra újra jelezni kezd. A mérhetetlen szomjúságról nem is beszélve. Nagyot nyújtózik, közben elkezdi újraolvasni a jegyzeteit. Az első fele változatlan, a második része így folytatódik:
„gnómok – északi, fejlett nép, Azgad'rhelion (Rhog'nar – Ragály) – elrabolt két-két törpét és elfet – megteremtette a gnómokat és továbbadta nekik tudásukat? tündérek – Keth Tenior? Kilenc Kezdet – Flint, Hix, Jezebeth (…) – virágból született tündérek. orkok – nyugatról jöttek évszázadokkal ezelőtt, mindent feldúltak, de a Túlélő megállította őket. Menekültek valami elől.”
Végül legnagyobb meglepetésére még az eredarokról is talált egy könyvet, valami Kryan nevű boszorkányvadász tollából.
„eredarok – Jezebeth, a kilencedik Kezdet más útra tért. Gonoszságával megfertőzött egy fajt és létrehozta az eredarokat. Vagy valami ilyesmi.”
Természetesen ennél jóval többet olvasott, épp csak a legfontosabb részeket szedte ki a könyvekből, de már ez is épp elég fárasztónak bizonyult, úgyhogy nagy sóhajtással párosítva becsukja az utolsó könyvet is. Vár még egy keveset a tinta megszáradására, addig visszaviszi a könyveket és tekercseket a helyükre, majd összetekeri a papírt, elteszi a táskájába. Így tesz a tollal és az üvegcsével, majd a még üres könyvvel is, aztán fogja botját és elindul felfelé a lépcsőn. Egyenesen a Pegazusba tervez eljutni. *
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-11 21:14:34
Üzenet elküldve: 2020-04-11 21:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A könyvtárban//
//Zakar//
*Úgy néz ki elsőre szerencsés volt a keze. Nagy falat lett volna rögtön valami tanulnivalót lekapni a polcokról. Viszont ebben a könyvben neki való történetek vannak. Épp olyanok, amiért meg akart tanulni olvasni. A rövidke történetben van harc, romantika egy kis komédiával fűszerezve. Legalábbis az a pár oldal, amit eddig átolvasgatott erre utal.*
- Hm?
*Kapja is fel a fejét, ahogy Zakar megjelenik. Ez téríti kicsit észhez, s a könyvtől visszaragadja a valósághoz. Futólag pillant körbe a többiek után, de a fehér hajú elfen kívül sem a szőkeséget, sem a bátyust nem lelik szemei.*
- Persze, hogy nem. Ülj csak le.
*Mosolyodik el kissé, ahogy tekintetét ismét Zakar felé fordítja. Mivel a jó modor sem áll távol tőle, s ezek szerint a férfi is lemaradt Shiv társaságától, így most az ölében pihenteti egyelőre a könyvet.*
- Narcyék?
*Néz még egyszer futólag körbe a könyvtárban, hátha megpillantja a barnaságot, de csalódott sóhajjal ad hangot ellenkezőjére. Így legalább most Zakart is megismerheti, ha már Shivvel is sikerült pár szót váltania idefele jövet.*
//Zakar//
*Úgy néz ki elsőre szerencsés volt a keze. Nagy falat lett volna rögtön valami tanulnivalót lekapni a polcokról. Viszont ebben a könyvben neki való történetek vannak. Épp olyanok, amiért meg akart tanulni olvasni. A rövidke történetben van harc, romantika egy kis komédiával fűszerezve. Legalábbis az a pár oldal, amit eddig átolvasgatott erre utal.*
- Hm?
*Kapja is fel a fejét, ahogy Zakar megjelenik. Ez téríti kicsit észhez, s a könyvtől visszaragadja a valósághoz. Futólag pillant körbe a többiek után, de a fehér hajú elfen kívül sem a szőkeséget, sem a bátyust nem lelik szemei.*
- Persze, hogy nem. Ülj csak le.
*Mosolyodik el kissé, ahogy tekintetét ismét Zakar felé fordítja. Mivel a jó modor sem áll távol tőle, s ezek szerint a férfi is lemaradt Shiv társaságától, így most az ölében pihenteti egyelőre a könyvet.*
- Narcyék?
*Néz még egyszer futólag körbe a könyvtárban, hátha megpillantja a barnaságot, de csalódott sóhajjal ad hangot ellenkezőjére. Így legalább most Zakart is megismerheti, ha már Shivvel is sikerült pár szót váltania idefele jövet.*
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:33:04
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvtárban//
//Erisy//
*Shiv lelkesen tűnik el a polcok között, Narcy-t szintén nem látja sehol. Feltételezi, hogy Shiv sarkában van, de az is lehet, hogy kiment. Zakar az utóbbi esetet is abszolút megértené, ezt a helyet nem könnyű hosszútávon elviselni. Elhívatottnak kell lenni hozzá. Úgy néz ki, a két lány az. Mivel éppen Shivet nem látja, feltételezi, hogy a lány nagyon válogat. Rohanni utána felesleges volna, ráadásul kellemetlenséget is szülne. Zakar inkább helyet foglal Erisy mellett és nyugodtan vár, hogy a testvérek megtalálják, amit keresnek, ha nem éppen önmagukat.*
- Nem gond, ha ideülök? *Kérdi, mert mégiscsak idegenek egymásnak, hiába együtt jöttek. Közben helyet is foglal, ha Erisy nem mond mást. Sajnos nem sejti, hogy az egyik elveszett félelf éppen a megtalálójára vár, mialatt ők kényelmesen ücsörögnek. Saját magának nem nézett körül a könyvek között. Shivnek akarta szentelni a figyelmét, és tartott tőle, hogy egy jó könyv nagyon elvinné. Bánatára idelent pipát gyújtani sem szabad. Ha tiltják, ha nem, aki rágyújt egy ennyire zárt helyen, az nem éppen józan. A levegő anélkül is kellemetlen, ráadásul könnyen lángra kaphat idelent az értékes tudás. Azokkal együtt, akik magukévá akarták tenni. Marad a türelem gyakorlása. Az is fontos lecke. Mialatt ezzel van elfoglalva, megpróbálja megfejteni, miről szól Erisy kövnye. Így, fordított állásból. Zavarni nem szeretné a lányt még egy kérdéssel.*
//Erisy//
*Shiv lelkesen tűnik el a polcok között, Narcy-t szintén nem látja sehol. Feltételezi, hogy Shiv sarkában van, de az is lehet, hogy kiment. Zakar az utóbbi esetet is abszolút megértené, ezt a helyet nem könnyű hosszútávon elviselni. Elhívatottnak kell lenni hozzá. Úgy néz ki, a két lány az. Mivel éppen Shivet nem látja, feltételezi, hogy a lány nagyon válogat. Rohanni utána felesleges volna, ráadásul kellemetlenséget is szülne. Zakar inkább helyet foglal Erisy mellett és nyugodtan vár, hogy a testvérek megtalálják, amit keresnek, ha nem éppen önmagukat.*
- Nem gond, ha ideülök? *Kérdi, mert mégiscsak idegenek egymásnak, hiába együtt jöttek. Közben helyet is foglal, ha Erisy nem mond mást. Sajnos nem sejti, hogy az egyik elveszett félelf éppen a megtalálójára vár, mialatt ők kényelmesen ücsörögnek. Saját magának nem nézett körül a könyvek között. Shivnek akarta szentelni a figyelmét, és tartott tőle, hogy egy jó könyv nagyon elvinné. Bánatára idelent pipát gyújtani sem szabad. Ha tiltják, ha nem, aki rágyújt egy ennyire zárt helyen, az nem éppen józan. A levegő anélkül is kellemetlen, ráadásul könnyen lángra kaphat idelent az értékes tudás. Azokkal együtt, akik magukévá akarták tenni. Marad a türelem gyakorlása. Az is fontos lecke. Mialatt ezzel van elfoglalva, megpróbálja megfejteni, miről szól Erisy kövnye. Így, fordított állásból. Zavarni nem szeretné a lányt még egy kérdéssel.*
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:53:11
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:53:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* A kemény munka után Nathar be megy a templomba, hogy olvasson valami könyvet az istenével kapcsolatban. Megcsodálja a szobrokat, csak azt sajnálja, hogy a fény templomába nem nagyon nagy a világosság. Félhomály van. De mindegy is ő most nem ezért jött. Be lép a könyvtárba, ahol Narthar még nem igen járt. Dohos szag csapja meg. *
~ jó régi könyvek lehetnek itt. Hátha tanulok itt valami újat, vagy a fény istene hátha megáld.~
* Le vesz taláromra egy könyvet és olvasni kezdi, nem igazán érti miről is írnak mert ősi nyelven írták. *
A hozzászólás írója (Henigard Narthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.09 12:55:06
~ jó régi könyvek lehetnek itt. Hátha tanulok itt valami újat, vagy a fény istene hátha megáld.~
* Le vesz taláromra egy könyvet és olvasni kezdi, nem igazán érti miről is írnak mert ősi nyelven írták. *
A hozzászólás írója (Henigard Narthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.09 12:55:06
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:21:15
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:21:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
//Narcy el//
*A társaság, a maga ügyes-bajos dolgaival együtt, elindul felfedezni a Templomot. A felállás hagyományosnak mondható, ott az egymástól elszakadni nem kívánó testvérpár, akik ugyanakkor képtelenek elszakadni egymástól, ezzel saját dolgukat is megnehezítve, hiszen láthatóan mindkettőnek van egy kiszemeltje. Emellett pedig itt van a város, Arthenior maga, és annyi új, kiaknázatlan lehetőség van benne, melynek űrét érdemes lenne feltöltenie a félvéreknek. Narcy néha.néha még Erisyre pillant, de a Templom könyvárába leérve, utolsóként tér be a lefelé vezető útra. Kicsit zavarja még, hogy Zakar annyira akadékoskodik egyetlen hugicája mellett, viszont igyekszik követni őket, hiszen ha már forrón eszik a kását, ő is szívesen fogadná fehér virága társaságát. Igen ám, de mikor kiérnek, úgy néz ki, visszatérő "átok" keríti hatalmába a félvér fiút: eltéved. A hatalmas, ódon polcok között keresi egy darabig társait, de nem akad rájuk. Mivel nincs mit tenni, elindul a felfelé vezető úton, s kimegy a Templomkertbe, megvárni ott azt, aki csatlakozik hozzá, vagy elindulni saját útjára pár magányos óra elteltével.*
//Narcy el//
*A társaság, a maga ügyes-bajos dolgaival együtt, elindul felfedezni a Templomot. A felállás hagyományosnak mondható, ott az egymástól elszakadni nem kívánó testvérpár, akik ugyanakkor képtelenek elszakadni egymástól, ezzel saját dolgukat is megnehezítve, hiszen láthatóan mindkettőnek van egy kiszemeltje. Emellett pedig itt van a város, Arthenior maga, és annyi új, kiaknázatlan lehetőség van benne, melynek űrét érdemes lenne feltöltenie a félvéreknek. Narcy néha.néha még Erisyre pillant, de a Templom könyvárába leérve, utolsóként tér be a lefelé vezető útra. Kicsit zavarja még, hogy Zakar annyira akadékoskodik egyetlen hugicája mellett, viszont igyekszik követni őket, hiszen ha már forrón eszik a kását, ő is szívesen fogadná fehér virága társaságát. Igen ám, de mikor kiérnek, úgy néz ki, visszatérő "átok" keríti hatalmába a félvér fiút: eltéved. A hatalmas, ódon polcok között keresi egy darabig társait, de nem akad rájuk. Mivel nincs mit tenni, elindul a felfelé vezető úton, s kimegy a Templomkertbe, megvárni ott azt, aki csatlakozik hozzá, vagy elindulni saját útjára pár magányos óra elteltével.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:39:59
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:39:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
* A rendeléssel végezve Wrexan szépen tovább áll. Úgy dönt, hogy elmegy sétálni egyet. Jobb híján a templom felé veszi az irányt. Régen járt Eeyr szentélyében. Jót fog neki tenni ez a kis kiruccanás. Átrobog a Szegénynegyeden, ami most elég üres. Csak pár koldust lát. Hiányolja a gyerekek hangos önfeledt játékát. Mikor eléri a templom hatalmas épületét rögtön belép rajta. A szokásos hűvös és sötét környezet fogadja. Leül az egyik padra, hogy magában köszönetet mondjon.*
- Eeyr köszönöm néked, hogy biztonságban eljuttattál idáig. Kérlek Ernusst is segítsd meg, mert az ő szíve is tiszta. Köszönöm!* Halkan beszél, hogy ne törje meg a csendet. Jólesik neki most egy kis csöndes magány. Könnyebben letisztulnak a gondolatai.*
- Eeyr köszönöm néked, hogy biztonságban eljuttattál idáig. Kérlek Ernusst is segítsd meg, mert az ő szíve is tiszta. Köszönöm!* Halkan beszél, hogy ne törje meg a csendet. Jólesik neki most egy kis csöndes magány. Könnyebben letisztulnak a gondolatai.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-03-28 09:53:29
Üzenet elküldve: 2020-03-28 09:53:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Narcy pillantása nem kerüli el a figyelmét. Persze, hogy ő is szívesebben sétált volna idáig, szorosan a férfi oldalán, de ő az utolsó érkező, meg persze egy húggal nem szállhat versenybe és nem is akar. A testvéri kötelék mindennél szorosabb, ezt ő is jól tudja. Noha régóta nem volt már hozzá szerencséje. Tudja, hogy ha az élet szellője összefújná saját vérével felhőtlenül boldog lenne, mert kitöltődne egy régóta kongó űr egy része.
Az az ismeretlen érzés, amit ezalatt a röpke idő alatt érezni kezd Narcy iránt már teljesen más kötelék. Az is szoros, de hozzá sem lehet hasonlítani ahhoz, ami két testvér között él. Persze ugyan úgy felüti a fejét a hiány érzése, mint most is, hogy már nem a férfit karolva nézelődik. Narcy hálásnak vélt pillantásaira, apró mosollyal biccent, miben válaszként kiolvashatja a barnaság, hogy "ugyan, ez természetes, ne aggódj".
Shivawn szavaira már bátrabban, teljes egyetértéssel mosolyodik el.*
- Ez így van. Méghozzá tökéletes társaságom.
*Még egy futó pillantás vet a bátyus felé, majd ahogy a szőkeség kezd ámulatba esni a könyvek hatására maga is elfordul a társaságtól, hogy a magasba nyúló polcok előtt elsétálgatva vegye szemügyre a könyveket, pergameneket. Örül annak, hogy csak rávette magát arra évekkel ezelőtt, hogy megtanuljon olvasni. Ahol élt, ott nem volt létszükség a műveltség, hiszen a hozzá hasonló osztálybeliek része az életben a munka volt. Földművelés, állatok, eltartani a családot. Viszont Erisyt gyerekkora óta lenyűgözték a mesék, történetek, melyeket még a faluja idősei meséltek nekik. Amikor pedig már elég idős volt, s rájött, hogy az ilyen mondák, mesék, történelmek papírra is vannak vetve és megannyit megismerhet belőle már nem volt számára kérdés, hogy bele is akarja magát ásni az olvasás rejtelmeibe. Míg a napjai nagy részében a munkának élt, hogy odahaza besegíthessen, addig szabadidejében taníttatta magát, majd a későbbiekben éjszakáit a gyertyafény melletti olvasásnak szentelte.
Még nem válogatós, így az első szimpatikusabbnak tűnő könyvet le is emeli a polcról. Ha a többiek is ilyesmivel foglalják le magukat, akkor ő sem marad rest. Közelebb sétál a Zakar által elhelyezett gyertyához, majd nagy körültekintéssel fel is nyitja a könyv fedelét.*
*Narcy pillantása nem kerüli el a figyelmét. Persze, hogy ő is szívesebben sétált volna idáig, szorosan a férfi oldalán, de ő az utolsó érkező, meg persze egy húggal nem szállhat versenybe és nem is akar. A testvéri kötelék mindennél szorosabb, ezt ő is jól tudja. Noha régóta nem volt már hozzá szerencséje. Tudja, hogy ha az élet szellője összefújná saját vérével felhőtlenül boldog lenne, mert kitöltődne egy régóta kongó űr egy része.
Az az ismeretlen érzés, amit ezalatt a röpke idő alatt érezni kezd Narcy iránt már teljesen más kötelék. Az is szoros, de hozzá sem lehet hasonlítani ahhoz, ami két testvér között él. Persze ugyan úgy felüti a fejét a hiány érzése, mint most is, hogy már nem a férfit karolva nézelődik. Narcy hálásnak vélt pillantásaira, apró mosollyal biccent, miben válaszként kiolvashatja a barnaság, hogy "ugyan, ez természetes, ne aggódj".
Shivawn szavaira már bátrabban, teljes egyetértéssel mosolyodik el.*
- Ez így van. Méghozzá tökéletes társaságom.
*Még egy futó pillantás vet a bátyus felé, majd ahogy a szőkeség kezd ámulatba esni a könyvek hatására maga is elfordul a társaságtól, hogy a magasba nyúló polcok előtt elsétálgatva vegye szemügyre a könyveket, pergameneket. Örül annak, hogy csak rávette magát arra évekkel ezelőtt, hogy megtanuljon olvasni. Ahol élt, ott nem volt létszükség a műveltség, hiszen a hozzá hasonló osztálybeliek része az életben a munka volt. Földművelés, állatok, eltartani a családot. Viszont Erisyt gyerekkora óta lenyűgözték a mesék, történetek, melyeket még a faluja idősei meséltek nekik. Amikor pedig már elég idős volt, s rájött, hogy az ilyen mondák, mesék, történelmek papírra is vannak vetve és megannyit megismerhet belőle már nem volt számára kérdés, hogy bele is akarja magát ásni az olvasás rejtelmeibe. Míg a napjai nagy részében a munkának élt, hogy odahaza besegíthessen, addig szabadidejében taníttatta magát, majd a későbbiekben éjszakáit a gyertyafény melletti olvasásnak szentelte.
Még nem válogatós, így az első szimpatikusabbnak tűnő könyvet le is emeli a polcról. Ha a többiek is ilyesmivel foglalják le magukat, akkor ő sem marad rest. Közelebb sétál a Zakar által elhelyezett gyertyához, majd nagy körültekintéssel fel is nyitja a könyv fedelét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3855-3874