Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

980. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 14:22:24
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// A Hallgatagok //

*Este valóban elég barátságtalan az ösvény, még akkor is, ha felettük éktelenkedik a hatalmas Hold, ami elég világossággal árasztja el a környéket. Őszintén szólva szeretett volna egy éjszakát a kastélyban tölteni, ahol legalább nyugodtan alhattak volna mindenféle kíváncsi szemek nélkül, és majd reggel továbbindulni, azonban a hárpiák igencsak elrontották ezt a lehetőséget, hiszen így már egyáltalán nincs kedve ott maradni. Lehet, hogy egyelőre elűzték őket, meg jól rájuk ijesztett a varázslataival, viszont jó eséllyel vissza fognak jönni. És mindenki álmában kínálkozik fel leginkább prédaként, szóval a távozás mellett döntött. Amikor már megtalálják az ösvényt, Allyn válaszán elneveti magát.*
- Sejtettem *jegyzi meg* Viszont nem lehettem biztos benne, ki tudja... *majd újra kibukik belőle a nevetés. Az alvás gondolatával eljátszadozik egy kicsit, hiszen habár valóban szüksége van alvásra, de hozzá van szokva, hogy késő estig dolgozzon, aztán már a hajnal első sugaraival menjen, és folytassa a dolgát. Talán nem is olyan égetően szükséges, csak ha már tényleg ráérnek. Tény, hogy éjszaka nem fognak gazdatestet találni, így nyilván reggelig alhatnak, ha semmi nem jön közbe. A fényt szigorúan csak addig tartja fenn, amíg ki nem érnek az erdőből, utána újra csak a Hold fénye ad nekik némi támaszt. Nem szeretné magukra vonni a Hallgatagok figyelmét, ki tudja, lehet azok is mennek a fényre, mint a bogarak. Főleg ha még tudják is, hogy Zrekil Napmágiával is foglalkozott... Az erdőből kiérve a tisztáson és a folyóparton is viszonylag sebesen haladnak át, legalábbis a gnóm gyors tempót diktál, mert szeretne már a templomban lenni.*
- Ezt is megjártuk, és már két összetevő a birtokunkban van *mondja, miközben összeszed két követ a folyópartról* Ezekre is szükség lesz még *jegyzi meg, majd hozzáteszi* A vérünket pedig majd holnap.
*A temetőn áthaladva pedig végre eljutnak a templomba, azonban Zrekil most nem biztos benne, hogy hallgatási fogadalmat akar tenni.*
- Legutóbb sem jelentkezett a Hallgatag, szerintem már elhagyta a templomot *jegyzi meg, majd belép. Jó eséllyel a szerzetes azonnal eltűnt, amikor a Lélekkő előkerült, és elvitték magukkal, szóval már nincs mitől tartani. Legalábbis a gnóm reményei szerint... Remélhetőleg nem feltételezik, hogy visszatérnének a templomba.*


979. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-02 18:15:56
 ÚJ
>Henua Tikron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

*A gnóm végighallgatja fajtársát. Ulippo igen csavaros észjárású és Tikron ezért büszke is rá, hogy most megmutatja, milyen a gnómok intelligenciája. Amit megtudtak a családok csatározásáról, az nem sok, de Ulippo még ezekről sem ejt szót. Tulajdonképpen nem is baj, mert Kalys és Veriar majd beszámolnak arról, amit az áruló testőrök mondtak. A probléma meg van oldva, hiszen az ellenséges csapatot felszámolták mindenkit foglyul ejtve vagy harcképtelenné téve. Néhány halott is van, mert sajnos a kutató csapatnak muszáj volt az életét védve megölni őket.
Tikron feje még mindig sajog. A beszámoló után elfogyasztja, amit a szolgák hoznak és felajánlanak nekik. Hrodal úr kiosztja a jutalmakat és a gnóm nagy köszönet kíséretében teszi zsebre a fizetséget. Ha valaki még mond valamit, azt meghallgatja.
A nemes megmondja, hogy a többi részletet nem köti az orrukra, pedig Henua Tikron pedig kíváncsi volt rá. A tudásvágya ugyan kielégítetlenül marad, de azért ez az ezer arany vigasztalja. Nagyon jól jön ma este. Szinte talált pénz. Teljesen a véletlen műve, hogy belefutott a sírrablók után nyomozó csapatba. Érdekes tapasztalat volt és ha újra megkeresnék, újra vállalkozna hasonlóra. Ő nem zsoldos, de ha olyan ügyet talál, amit szívesen támogat, akkor nem rest felajánlani a szolgálatait, ahogy ma este is tette.
Ha senki nem tartóztatja őt, akkor elköszön a társaságtól és elsőként távozik a nemesi ház gazdagon díszített terméből. Innen az útja a Pegazusba vezet, ahol kérdezősködik fogadott lányáról. A pultban állók sajnos nem látták. A gnóm felmegy az emeletre a szobába és üresen találja. Valahogy reménykedett benne, hogy egy pótkulccsal beengedték a lányt, de nem így van. Csak egy kicsit dől le, mivel aludni nem igazán akar. Meg akarja őt találni és az őrökkel is kerestetni fogja, ha lehetséges. Csak öt percet pihen az ágyon lecsukott szemekkel és a fájó feje ellenére visszaindul a temetőbe. Már nagyon sötét van és egy kisebb fáklyával járkál a sírok között. Az ott foglalatoskodó testőröket is megkéri, hogy szóljanak, ha látják a lányt. Ezután még kimegy a partra is, ahol már szólongatja Tillit, de nem jön válasz. A tisztáson is hiába keresi. A gnóm gondterhelt lesz és az öklét a szájába véve gondolkozik, hogy mi történhetett. A lány mondta, hogy időnként tovább áll azokról a helyekről, amiket felkeres. Tart attól, hogy megtalálja az apja. Lehet, hogy az az álom az édesapjáról olyan erős élmény volt, hogy megint úgy érezte, itt az idő elmenni valahova máshova. Furcsa, de nagyon örömteli találkozás volt az övék. A gnóm reméli, hogy még látni fogja. Motoszkál benne a várakozás, hogy egyszer majd bekopogtat az ajtaján. Már kora hajnal van, mikor befejezi a keresést. Útja most a templomba vezet, ahol a gyógyító papokat megkéri, hogy lássák el a fejsérülését. Az a hatalmas termetű Hagal Glip csúnyán odavágta őt a kőoltárhoz. Amíg a szerzetesek készítik a kenőcsöt és törölgetik a sebét, addig próbál megnyugodni. Visszagondol a szép dolgokra, amiket előző nap átélt Tillivel.*


978. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-28 11:58:55
 ÚJ
>Laeina Athera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Chaterya Eliath//

- Köszönöm. Persze, indulhatunk.
~ Na, Chatery bizonyára észrevette, hogy ez a meditálás dolog nem tiszta... ~
*Gondolja, és reméli, hogy nem tűnik butának és műveletlennek, amiért még ezt sem tudja.*
- És... Merre kell menni?
*Elindul az ajtó felé, amelyiken bejött.*
~ Szegény Chatery. Sokat kérdezek. ~

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.28 16:07:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása



977. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-27 12:17:42
 ÚJ
>Neara Anthariel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Megfontolt

//Mordach Harders//

- Talán siet valahová uram? *A kérdése kedves, bár nyilvánvalóan tudja maga is a választ. A férfi nem tűnik a nyugalom szigetének, már azzal sem, ahogy megjelent mellette és cselekvésre késztette, így Neara a kérdése igazán költőire sikeredett. Persze az, hogy neki nem tetszik valami feltűnt a másik félnek, és máris tanácsokkal látta el őt. Nem szól vissza, hiszen nem vette sértésnek, de egy megjegyzésre futni fogja így is neki.*
- Nézze, nem kedvelem azt, ha kérés nélkül belépnek a személyes aurámba. Talán egy férfinél ez nem gond, de egy nőnél az. Ez csak egy egyszerű udvariassági dolog, nem vettem a lelkemre, csak jeleztem, hogy nem kedvelem az effajta viselkedést annyira. Egyébként pedig itt eleget pihenek, köszönöm a tanácsait, igazán. *Hanglejtése továbbra is barátságos, egyáltalán nem gúnyos, és nem is kioktató. Egyszerű érvek ezek, amik a férfi számára is biztosan megelégedéssel fogadható lesz, Neara legalábbis így gondolja. A varázspróba sikeres lesz, bár nagy hatása nincsen, ahogy azt Neara előre is sejtette. Persze az apró varázsok nem igazán tudnak túlmutatni egymáson, sem pedig egybefonódni, a nagyobb mértékűhöz pedig nem megfelelő a helyszín. Nem szívesen gyújtaná fel a templomot csak azért, hogy megtapasztalják a két mágiaág összecsapását. Egyébként sincs valódi értelme ennek a kíváncsiságon túlmenően.*
- Neara. Hasonló jókat, uram. *Biccent az izgága és már távozni kívánó férfi felé. Teljesen más arcát mutatta megint a város, hiszen Eralil egy tisztelettudó mágus, a gnómba is vertek udvariasságot, de ez a férfi nagyon magabiztos, és nem az udvariasság mintapéldánya. ~ Mordach. ~ Ízlelgeti magában a férfi nevét, nagyon kemény a kiejtése, rágós, mint a nyers hús, vad mint a keleti szél. Nagyjából illik is a férfire, édesanyja helyesen látta meg gyermekében a később kibontakozó jellemet. Bár a furcsa vörös haj neki a Tűz városát idézi meg, nem tudja mégsem száz százalékkal rámondani, hogy Mordach oda valósi e. Ez egy másik tudományág, és nem is találkozott annyi Weghtorenivel, hogy egészen biztos legyen bármiben is ezen a téren. Mordach távozik, ő pedig újabb könyvet vesz elő, ujjai végén felizzanak a rúnák, és vésetek, ő pedig belemerül a következő varázs felkutatásába. Ezek a könyvek erre is jók,hiszen úgy fogalmazták meg őket, hogy a beavatott szem megtalálja az elrejtett vésetek között a megtanuláshoz szükséges kulcsot.*


976. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-26 22:15:52
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Laeina Athera//

*Lay következő kérdése kicsit meglepi, viszont ennek ellenére mosolyogva válaszol.*
- Eddig tekercsekből, de beszéltem egy-két pappal is. Ők sokat tudnak segíteni, sok mindent elmondanak, ami nincs leírva, vagy elmagyarázzák.
*Teszi hozzá még mindig kedves hangon. Kicsit sem zavarja ez a sok kérdés, sőt tetszik is neki, hogy most ő lehet valakinél okosabb. Az pedig, hogy Lay így elgondolkodott a meditáció szó hallatán, arra enged neki következtetni, hogy a lány nincs nagyon vele tisztában mi is az, ezért még mosolyogva hozzá teszi.*
- Ha akarod majd megmutatom, hogyan kell rendesen csinálni. Ahogy az édesanyám tanította.
*Ekkor tekintete megakad egy férfin, csuhába van öltözve. Ő bizony egy pap lesz. Chatery nem is vár sokat. Rögtön elé kerül, s ha a lány nem bánja egy rövidebb ismertetőre kéri fel. Miután ezzel végeztek nagyot fúj, igen az elő mindig a legfárasztóbb. Ilyenkor leterhelik az embert agyilag. Nem is hagynak neki egy szusszanásnyi időt sem.*
- Remélem nem bánod, hogy beszéltünk vele. Akkor most mit szólnál, ha elindulnánk a tisztásra?
*Teszi fel végül a kérdést, amire reméli, hogy igenlő választ kap.*


975. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-26 11:11:26
 ÚJ
>Laeina Athera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Chaterya Eliath//

- Köszi. Te hol szoktál tanulni? Könyvtárban, vagy a papoktól?
*kérdezi. Elgondolkozik Chatery szavain.*
~ Meditálni? Hmmm... ~
*Mivel dzsungelben nőtt fel? meditálni sosem próbált még. Persze van valami fogalma róla, hogy mit jelent, de a dzsungelben ilyenre lehetősége nem volt.*
~ Na, majd Chatery megmutatja. Szegény, sok baja lesz még velem... ~
*mosolyodik el. Egy férfit vesz észre, aki a templom hátulja felől közeledik*
~ Aha, ő egy pap lesz! ~


974. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-24 20:49:43
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Neara Anthariel //

- Ó, hölgyem, ez mondhatni felfogás kérdése, számomra a Nap és a Hold tökéletes ellentét, ám túl hosszú idő lenne kifejteni, s mivel időnk véges..
*Válaszolja vállrándítással, ám kicsit furcsán is éri a másik bosszús arckifejezése, nem éppen erre számított, de hát nem mindenki egyforma.*
- Ha lesz legközelebb.. *kacsint* Mi ez a bosszúság, kérem? Nem ártana néha kicsit elengednie magát, s kikapcsolni!
*Mondja enyhe szemrehányó éllel, bár hamar elmosolyodik, s figyeli, hogy a két ág ötvözéséből vajon mi sülhet ki. Bár nem számít túl nagy látványosságra, elvégre e két varázslat csak egy apró töredéke a Nap és a Hold világának. Mivel Mordachnak még nem igazán volt szerencséje megtapasztalni a másik által képviselt tudományt, ezért érdeklődve figyeli, bár a hatás itt sem éppen az, amire számított. Nem igazán ragadja magával a látvány, bár a mágiát érzi, viszont azt nem, hogy a Nap túlságosan is felkeltette volna érdeklődését, ami nem véletlen. Minden tekintetben távol áll tőle - ahogy nem szereti a meleget, s nagy fényességet, úgy ezen ág sem áll hozzá közel, ezt már tudja.
A fények hamar kialszanak, s a férfi egy kicsit kiábrándult mosollyal fordul a hölgy felé. Legalább ezt is megélte..*
- Megteszi. *veti oda* Bár ami azt illeti, tőlem ez túlságosan is messze áll. *még egy kicsit habozik, ám mivel nem igazán tud mit mondani, s kíváncsisága is ki lett elégítve, ezért lép egyet hátrafelé* A nevem Mordach, s örültem a szerencsének. További jó olvasgatást!
*Azzal biccent a hölgy felé egyet, s szép lassan kivonul a szobából. Első útja egyenesen a könyvtárba vezet, ahol egy asztalkán várják már a friss és ropogós, új varázslatok. Akad olyan, ami nem igényel nagy tudást, viszont olyan is van köztük, amely már nagyon is nehezen olvasható a férfi számára, s hogy tökéletesen eltudja sajátítani a hasonló, nehezebb varázslatokat, ennél több ismeretre lesz szüksége.
Felmarkol jó pár tekercset, azzal megindul vissza a templomba, az oltár előtt pár sorral letelepedik az egyik padba, s belebújik a régi, kopott papírosokba. Nem akarja mindet magával vinni a karavánhoz, elvégre ezek közt olyan is megbújik, mely évek óta a birtokában van. Inkább a nehezebbre koncentrál, hiszen a hamarosan bekövetkező csillagállásnak köszönhetően sokkal könnyebben fog ráérezni a Holdmágia rejtelmeire ott a sötét szentély egyik sarkában, mint itt a templomban.
Vagy egy fél óráig csak bújja a varázslatokat, szépen maga mellé rendezve a hasznosakat, s azokat, melyekre nincs szüksége. Épp akarná is a maradékot visszavinni, mikor megjelenik Amos Thenior, kinek kezébe odanyomja a tekercseket, s ha nincs miért maradnia, akkor szépen lassan megindul a kijárat felé.*


973. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-24 20:09:22
 ÚJ
>Neara Anthariel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Megfontolt

//Mordach Harders//

*A templom komor hangulatát ő, a napfényben nevelkedett nem tudja megszokni. Folyamatosan zavarja a dohszag is, ami belengi a helyet, de inkább a fények hiánya. Amint visszatér a szobába, ahol a tanulmányit végezte máris jobban érzi magát, noha az ő szemének még ez is túl sötét. ~ Talán ha idéznék egy kis fényt, segítene rajtam. ~ Elmélkedik a lehetőségein, de inkább arra jut, hogy kér még gyertyákat majd, a fel-feltűnő szerzetesektől. Újra bevackolja magát a fotelbe és egy újabb könyvet vesz elő, amit olvasni kezd. Az eltűnt hatalom lassan kúszik vissza belé, már-már eléri a régi szintjét, de egy helyen elakad és sehogy sem tudja feloldani a gátat magában, ami a végső kibontakozáshoz szükséges. Hiába próbálja újra meg újra, lelke más zugaiból indítva a támadást a gát ellen, egyelőre semmi hatása sincs. Ekkor egy hang szólítja meg közvetlen közelről, ő pedig felkapja a fejét. Egy hosszú vörös hajú férfi érkezik meg hozzá, és valamiért ráérez, hogy mit tanulmányoz.*
- De igen, jól látja uram. *Felel illedelmesen, de azért felvonja a szemöldökeit. Bár az arcára mosoly ül, furcsán néz mégis a szemeivel az idegenre, aki ennyire közvetlenül jön oda hozzá. ~ Úgy látszik ebben a városban ez megszokott. Akikkel eddig találkoztam, mindannyian ennyire könnyedén jönnek be más közvetlen szférájába. Érdekes. ~ A férfi viszont bemutatkozás nélkül máris újabb dologgal rukkol elő, amire nem számít.*
- Talán igaza van, de nekem jelenleg nincs más lehetőségem. És meglepetésemre van itt is mód erre, habár eléggé korlátozottan, de elvégre ez a levegő városa, miért is kellene, hogy napmágikus könyvvel, vagy tekerccsel legyen tele?* Kérdése költői természetesen, mindketten tudják a választ. Weghtorenbe ugyanez a helyzet a levegőmágiával, tehát semmi meglepő nincs abban, hogy itt ilyen csekély mértékben lehet napmágiával foglalkozni.*
- Nos, az ellentét egy elég erős kifejezés, és hibás is. A Nap és a Hold nem ellentétesek, hiszen soha sem találkozhatnak, míg az elemek igen. De értem a kíváncsiságát. *Nem tudja befejezni a mondatot, mert ezüstös fény öleli körül, erre már egy kicsit bosszúsan is néz. Egy ilyen komoly elméleti kérdésnél és fizikai megvalósításnál engedélyt kellene kérnie a vörös hajú férfinek, nem pedig fejveszett módon kipróbálnia valamit.*
- Legyen, de legközelebb kérjen meg rá, ha lesz olyan kedves. *Mondja elnéző stílusban és megidéz egy varázslatot recsegő kiejtéssel. Az ajkain, mintha a napfény elevenedne meg, úgy folyik szét a fején a varázs, ami tündöklő hatással emeli ki szépségét. A Hold és a Napmágia találkozik, de igazán nincsenek hatással egymásra.*
- Elégedett? *Kérdezi a férfi felé nézve, és várja, hogy kihunyjanak a fények.*

A varázsló egy Dicsfény nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó arcvonásai és fejsziluettje finom, gyenge fényben kezd világlani, személyisége rendkívüli kisugárzásúnak tűnhet. A megtévesztés sikere a nézők intelligenciájával fordítottan arányos lehet.

972. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-24 11:32:16
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

*Furcsa, de kellemes illatok terjengenek a levegőben, ahogy Mordach halad a folyópart a mellett. Ahogy ez irányba fordítja testét, rögtön megpillantja az illat forrását a túloldalon, egy szép méretes bogrács képében, melyben ízletes kagylók úszkálnak, épp olyanok, melyek a zsebében vannak. Mivel most egyáltalán nincs kedve még csak a fogadó környékére se menni, ezért az ötlik a fejébe, hogy szerez a piacon pár fűszert, aztán az erdőbe elmegy kicsit főzöcskélni, s aztán.. Nagy valószínűséggel megindul majd a karaván felé a holnapi nap folyamán. Remek csillagállások vannak mostanság, amik kedveznek annak, hogy a Holdmágia további rejtelmeit magába szívja, s ehhez tökéletes hely az ottani szentély. Előtte persze beugrik a templomba, s felkarol pár tekercset, hiszen mostanra biztosan megérkeztek már azok az újak, melyekre hetek óta vár.
Egy kis ideig még a folyópart mellett lépked, ám hamarosan átlépi a temető öreg vaskapuját. A hely kellemes hangulata ismét egy halovány félmosolyt csal a férfi arcára, s egyenlőre nem igazán sikerült megfejtenie azt a rejtélyt, hogy miért vannak ilyen nyugtató hatással rá a hallottak. Egyértelmű, hogy sokkal közelebb áll a lelki dolgokhoz, mint a matériához, s egy más helyzetben most minden bizonnyal elücsörögne egy öreg sír aljában, s hallgatná a csendet, ám most valamiért nincs kedve a magányhoz.. Ezért sem áll meg egy pillanatra sem, s ezért lépi át hamar a holtak birodalmának másik vaskos kapuját.
Acélozott talpú bakancsa egyenesen a templom ajtaja felé viszi, ami halk nyikorgással tárul fel, mikor Mordach lenyomja annak kilincsét. Úgy látszik, hogy túlságosan is korai volt az érkezése, hiszen az első pillanatban nem is fedez fel senkit, csupán pár pislákoló gyertyalángot. Bár az egyik mintha túlságosan is nagy lenne ahhoz, hogy gyertya legyen.. Ekkor figyeli meg jobban az elé táruló képet, s jön rá, hogy ennek fényéből bizony egy hölgy arca bontakozik ki. Ebben a templomban még nem igazán volt szerencséje olyanokhoz, akik a Napmágia rejtelmeit akarták elsajátítani - sőt, olyan se gyakori egyáltalán, aki hozzá hasonlóan az éji Holdra kíváncsi. A Vörös érdeklődve vonja fel szemöldökét, s meg is indul az ismeretlen hölgy felé, ám ekkor váratlanul megjelenik Amos Thenior, aki ráhelyezi kezét a férfi vállára.*
- Fiam, nem kell már aggódnod, itt Artheniorban tisztázódtak a dolgok. Odaát mi a helyzet a kikötőben?
- Semmi jó.. Valamiért mostanság egyre gyakrabban ütnek rajtam huszonöt fős seregek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy kis ideig kerülöm a nyilvánosságot és a feltűnést, amíg odaát is minden elcsendesül.
*Suttogja félhangosan, majd biccent a papnak, aki odébb is áll. Mordach folytatja útját a kiszemelt hölgy felé, ám ekkor tőle nem messze egy gnóm riad fel álmából, ami nem lehetett túl édes. Mellette egy elf lányzó pihenget, így ha észreveszi őt a gnóm, akkor int neki egyet, de meg nem áll. Mire odaér, addigra a máguspalánta már egy másik helyen bújja a könyveit, a Vörös pedig odalép hozzá, lehajol, s megszólal halkabban.*
- Csak nem egy Napmágushoz van szerencsém? *mosolyodik el* Akik ezt a tudást vágyják, nem éppen e helyen szokták azt keresni! *azzal kiegyenesedik* Tudja, még nem volt szerencsém Napmágushoz, s igazán érdekelne, hogy milyen hatást fejtene ki, ha az én Holdmágiámat pont az ellenkezőjével vegyítenénk.
*Ekkor váratlanul a másik felé nyújtja kezét, jelezve, hogy érintse meg, majd elmormol pillanatok alatt egy rövid igét, minek hatására egy csodás ezüstköpeny vonja be mindkettejüket.*

A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.

971. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 22:33:48
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Hallgatagok//

*Miután beléptek a templomba, megint síri csendben kell lenniük, ami kicsit sem tetszik neki, viszont még mindig ezerszer jobb, mintha a Hallgatag felfigyelne rájuk. Persze Thaira így sem hagy semmit szó nélkül. Mikor letelepedik az oszlop tövébe, s felfogja, hogy a gnóm bizony megint tanulni akar, úgy dönt aludni fog. Na ez kifejezetten nem tetszik belső hangjának, s csak egy hosszabb vita után tud végre elaludni. Álma megint hófehér, de most már alapból fél, hogy mit fog látni, ha sokáig itt marad. Ennek ellenére szépen elidőzik ebben az álomvilágban, s egy ezüstösen csillogó tó vizében, olyat lát, amitől a lélegzete is eláll. De sajnos nem a meghatottság, vagy a meglepetés okozza ezt, sokkal inkább a félelem és az elszörnyedés. Hiszen ki az aki ne ijedne meg, ha egy tükörsima felületen látja, ahogy leszurják? S nem is az, hogy leszurják, hanem hogy ki? Viszont nem érti miért retten meg ettől a képtől, hiszen ő maga akarja vállalni. Akkor miért retteg? Nem tudja, ez pedig nagyon zavarja. A kép előtte elmosódik, s egy újabb furcsa kép jelenik meg. Egy ismeretlen ember nyakában a függővel. Véres a keze, szemében pedig őrület csillog. Allyn megremeg, ám ekkor a kéz kiemelkedik a tó felületéből, s felé nyúl. Ekkor a lány felriad, legszívesebben sikítana, de nem mert kockáztatni. Körbenéz a templomban. Nem tudja mi hiányzik, viszont gyorsan rájön egyedül van! Mi történhetett? Hol van Zrekil? Mi lett itt, hogy maradhatott itt, egyedül?*
~Ugye mondtam, hogy nem vagyunk neki fontosak. Itt hagyott minket egyedül.~
~Lehet, hogy pontosan azért hagyott minket itt, de egy levelet hagyhatott volna!~
~Te is tudod, hogy nem számítasz minek írjon?~
~Várjunk! Azt mondta megakarja látogatni a kovácsműhelyt lehet oda ment!~
~Vagy nem! De valamelyik biztos! Az a lényeg, hogy itt hagyott!~
~Vissza fog jönni! Tudom! Nem hagy itt!~
~Dehogy nem! Képes rá hogy itt felejtsen!~
*Allyn tovább ellenkezik Thaira-val. Miközben feláll és jár egyet a templomban, majd visszatért az eredeti pihenő helyére. Taira még mindig ellenkezik. De Allyn egyre nehezebben tudja visszafogni, s egyre szomorúbb lesz. Míg végül könnyek közt el nem alszik. Az az egy jó dolog van a sírásban, hogy tudsz utána aludni. S szépeket álmodni, nem pedig szörnyűségeket. Ez pedig így is történt, mind Allyn-nal, mind Thaira-val. Allyn Zrekil-el álmodik, bár még álmában is tudja, hogy ez tényleg csak egy álom. Thaira pedig az entitással és a gonosz erőkkel álmodik, hogy milyen, mikor elhatalmasodik rajta a függő, milyen hatalma lehetne azután. Kellemes álmokkal alszanak jó hosszú ideig. Még életükben nem aludtak ilyen sokáig egyhuzamban. Majd egyszer csak Allyn megébred arra, hogy valami mászik a kezén, amit az ölébe rakott. Kinyitja szemeit, hát persze, hogy Xini volt az. Allyn megsimogatja a hátát, majd betakarja a kis gyíkot. Elég sötét van. Ez azt jelenti, hogy estig aludt. Kicsit pislog, hogy szeme megszokja a fényviszonyokat. Körbe néz, s széles mosollyal az arcán tapasztalja, hogy Zrekil tényleg visszatért. Neki volt igaza, nem hagyta magukra őket a gnóm.*
~Ez meg hogy került ide?~
~Mondtam, hogy vissza fog jönni! Megmondtam!~
~Megmondtad! De csak szerencséd volt!~
~Ehhez annak semmi köze Thaira! Semmi köze!~
*Megint vitatkozni kezdenek, viszont mivel sötét van, s este nem okos útnak indulni, hiszen a Hallgatagok este aktívabbak, meg mivel Zrekil is alszik, így Allyn nyugodtan alszik vissza, s ha semmi sem történik hajnalig alszik tovább. Bár most egyáltan nem nyugodtan, hiszen olyan érzése van, mintha az entitás megint folytogatni akarná, viszont Thaira-nak ez igazi örömként hat. Így két teljesen különböző felfogás pihen egymás mellett, s várja a reggelt.*


970. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:55:54
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// A Hallgatagok //

*Hiába a gyermek könyörgő tekintete, Zrekil nem hajlandó változtatni az elképzelésein. Hát már csak nem veheti magához a gyereket, mikor azzal még nagyobb veszélybe sodorná, mint amilyenben van. Így a gyerek kérésére csak megrázza a fejét, majd továbbsétál. Az kéne még csak, hogy még egy életet veszélybe sodorjon, amikor jó eséllyel ők sem élik túl. Sietve halad végig a folyóparton, , majd a temetőn, hogy a gyerek biztosan elveszítse a nyomát. Belépve a templomba egy cseppet megnyugszik, azonban jön a következő gond: a templomon belül már nem szólalhat meg. Így tulajdonképpen hiába látja Nearát, csak jelekkel nem tudná elmagyarázni, hogy ő egy nagyon fontos küldetésben jár el, melyen a város sorsa múlik, és olyan erejű ellenségek elől menekülnek, akikkel még a főpapnak is meggyűlne a baja. Ezek megértetése nélkül pedig ugyan hogy adhatná a nő tudtára, hogy nem szabad beszélnie arról, hogy találkoztak. Éppen ezért újból visszakalandozik ahhoz az ötlethez, miszerint inkább nem mond semmit. Ha egy bevarrt szájú szerzetes kérdez valakit arról, hogy kivel találkozott, remélhetőleg első ijedtségből nem az igazat mondja senki. Miután mindezt végiggondolja, gyorsan megkeresi a helyet, ahol jó eséllyel Allyn alszik, és leheveredik ő is. Ha semmi nem zavarja meg, akkor hajnalig alszik egyfolytában.
Az álma nem épp zavartalan, szinte érzi, ahogy az entitás körülöleli a lelkét, és hiába próbál szökni előle, egyszerűen képtelen rá. Azonban még így is, még a gonosz hálójában sem szándékozik megadni magát, hogy a lélek kényére-kedvére játszhasson vele. Viszont hiába minden, szellemszerű karok szépen lassan körülölelik, és csak húzzák a lélekkő felé, mígnem kilép önnön testéből bele a kőbe. Ez egy rendkívül összetett érzés, azonban nincs ideje rá, hogy tanulmányozza, vagy legalább megértse, mert hirtelen felriad. Talán valamivel kipihentebbnek érzi magát, mint előző éjszaka, amikor felriadt, ugyanakkor még mindig úgy érzi, hogy képtelen rendesen aludni, mióta a közelében van a kő. Körbenézve azt tapasztalja, hogy közbe odakint újból éjszaka van, azonban ilyenkor veszélyesnek tartja az indulást. Mégis ki a fene akarna éjszaka átjutni az erdőn? Így ha közvetlen dolog nem éri, ami ébren tartaná, akkor visszafekszik, és alszik tovább.*


969. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 16:33:40
 ÚJ
>Neara Anthariel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Megfontolt

//Zrekil Losef//

*Érdekesnek tartja a férfit, akit megpillant. Most már biztos benne, hogy gnóm, nem lehet túl idős sem, a gnómoknak máshogy telik az idő. A nagy pocak arról tanúskodik, hogy szeret enni a férfi, apró mosolyt csalva ezzel Neara arcára. ~ A férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. ~ Mondta neki egykori tanítója, de akkor még nem tudta, hogy mire gondolhatott a mestere. Nem messze a férfi mellett talán az a hölgy fekszik és alszik - ami meglepi eléggé Nearát - aki a hasán keresztül hódította meg a férfit. De neki ehhez semmi köze, ha így van, ha nem, neki a tekercsre van szüksége, hogy mágiája újra friss legyen, és a régi értékeket visszakapja.*
- Üdvözöllek Zrekil Losef, nemes gnóm. Köszönöm, hogy mégis elfogadtad az ajánlatot, sokat jelent számomra. *Mondja mosolyogva és ahogy átveszi a tekercset, máris kellemes bizsergés érinti meg a pergamen érdes felületén keresztül. Egy pillanatra felizzik a hátul lévő szimbólum, kedvesen fogadja őt, ahogy ő is a benne lakozó varázst. Közben érdeklődik a tekercs megtalálásáról, amit egy itteni adhatott neki, elmondása alapján. Furcsállja a dolgot, hiszen egy rég eltűnt tekercsről van szó. A férfi, miután megkapta az aranyat máris távozni készül. ~ Igen, ez egy nagy összeg. ~ Összeszedi magát a gnóm, Neara addig kíváncsian viseli a viseletes ruháját, de a férfi kedves volt hozzá, és együttműködő, így csak azt gondolja, hogy szereti kerülni a feltűnést.*
- Nagyon remélem, jó gnóm! A napfény aranyozza be az útját! *Szokásosan kedvesen csendül a hangja, miközben kibontja a kapott tekercset. Lassan végigfuttatja az ujjait a rúnákon, amik az érintésére megmozdulnak és fényesen felragyognak. Megfejthetetlen alakzatokká állnak össze, majd hirtelen kialszanak, mintha mi sem történt volna, a templomra újra félhomály borul. Egyedül Neara keze világít, majd a rúnák szépen kiteljesednek a testén, és végül kiégnek, kihunynak, de a lelkébe újra bevésődnek. Megnyílnak a kapuk, amik eddig lezárva várakoztak benne, a mágia pedig újra behálózza őt. Egy nagyot sóhajt, mikor vége van, a hatalma egy része visszatért, és úgy sejti lesz még lehetősége a többi megtalálására is. Még egyszer rápillant a csendben szuszogó hölgyre, majd visszaindul az előző helyre, ahol a könyveit találja. ~ Sok tanulás vár még rám. ~*


968. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 15:48:27
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// A Hallgatagok //

//Neara Anthariel//

*A lány szavaira csak bólint, majd belépnek a templomba. Allyn rögtön lefekszik aludni, Zrekil pedig egy Napmágiáról szóló tekercset kezd olvasgatni. Ez éppen nem az, amelyiket a padláson találta, s amelyik annyi meg annyi új varázslatot tartalmazott, mindössze az, amit a könyvtárból szerzett. Azonban a másikat egyelőre a selyemkötésben hagyja, pontosan a batyuja mélyén, hogy ne kerülhessen senki kezébe. Ami azt illeti, pontosan ugyanott tartja a több tekercset is, beleértve azokat, amelyek a Holdmágiáról szólnak. Szépen lassan kitekeri, és rátér a legnehezebbekre, melyeket a tekercs tartalmaz, némelyik pedig egészen veszedelmes. Hogy puszta mozdulatokkal forróságot idézni, másokat elvakítani és fémet megolvasztani? Veszedelmesen hangzott, azonban nem tud ezen sokat gondolkodni, hiszen hirtelen valaki megszólítja. Ahogy felpillant, hogy napbarnított bőrű nőt lát maga előtt, ami igencsak meglepi. Egészen biztosan nem idevalósi, ezt már az első pillanatban meg tudja állapítani, ezt később az elhangzó szavak is alátámasztják.*
- Hogy a Napmágia beavatottja? *kérdezi Zrekil nagy szemekkel felpislogva* Ez esetben részemről a megtiszteltetés, Zrekil Losef vagyok, és még csak tanulom ezt a mágiát. Hát a tekercs az éppen nem eladó, mert egyedi darab... *kezdené a mondatot, de ekkor kezébe kap annyi aranyat, amennyit még életében nem látott. Végül is van egy másik tekercse, amelyben még talán több van, mint ebben, hát ennyi aranyért már hogy is ne adná?*
- Rendben, megalkudtunk *bólint, összetekeri a tekercset, és átnyújtja a nőnek. Ez minden szempontból remek üzlet a számára, hiszen így most van egy alapja. Talán a begyűjtött tekercsek eladása jó üzlet volna? Minden jel arra mutat...*
- Mint mondtam, eléggé egyedi darab, még egy pap ajándékozta nekem valamelyik városban *mondja, miközben elteszi az aranyat. Most viszont már biztosan el kell mennie a kovácshoz, hiszen csak nem veheti elő a másik tekercset, miután az előzőre azt mondta, hogy egyedi. Rápillant Allynra, aki még mindig alszik, így egészen egyszerűen (már ha a nő nem akar tőle mást) feláll, és leporolja a ruháját, majd a hátára kapja a batyut, benne az entitással.*
- Remélem, még találkozunk *mondja Nearának* Számíthat a segítségemre, ha úgy adódna *azzal kisétál a templomból a kovácsműhely felé.*


967. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 14:59:48
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Hallgatagok//

*Ahogy a templomkertbe érnek Allyn kicsit megnyugszik, hiszen mindjárt ott vannak a templomban, ahol lehet, hogy biztonságban lesznek. Éppen azon gondolkodik, hogy vajon a főpap fel fogja-e őket keresni? Bár ez nem igazán valószínű, mikor meghallja Thaira hangját a fejében.*
~De szép virágok vannak itt! Ezt eddig észre sem vettem!~
~Csak nem abbahagytad egy pillanatra magad istenítését és körbenéztél? Na várj... Te szereted a virágokat? Erről eddig miért nem tudtam. Persze azt tudtam, hogy vannak, amik tetszenek, de nem hittem, hogy a kerteket is szereted.~
~Igen képzeld körbe néztem és igen szeretem a virágokat! Te pedig azért nem tudsz erről, mert még sosem kérdezted meg. Te is körülbelül annyit foglalkozol velem, mint én veled!~
~Miért foglalkozzak veled, ha folyton az agyamra mész? Legtöbbször olyan dolgokat mondasz, amitől szomorú leszek, vagy a szívem kezd el sajogni. Ilyenek mellett, minek foglalkozzak veled?~
~Talán, mert egy testbe vagyunk zárva és illene foglalkoznunk a másikkal!~
~Majd, ha kedvesebb leszel és nem ellenkezel, meg kritizálsz folyton, akkor talán figyelni fogok rád.~
~Oda nézz, de szépek azok a kis lilák ott!~
~Melyikek? Áh, látom! Tényleg nagyon szépek és mennyi van belőlük! Szerinted baj lenne egyet leszakítani?~
~Nem, de jobb nem kockáztatni, úgyhogy Allyn békén hagyja a virágokat!~
~Rendben van békén hagyom őket!~
*Ahogy ezen elmélkednek, meg Allyn azon, hogy egyet azért majd le fog szakítani. A gnóm válaszol a lány megjegyzésére a pihenéssel kapcsolatban. Amin Allyn kuncog egy kicsit.*
- Hát te tudod, nekem kell még egy kis pihenés az biztos!
*Mondja majd már csak azért is lehajol azért a kis lila virágért, s ahogy felegyenesedik a füle mögé helyezi, majd kíváncsian pillant a térképre, amit a gnóm vett elő.*
- Rendben, akkor holnap meglátogatjuk a Mágustornyot meg elmegyünk a Grombar kastélyba. Holnap se fogok sokat aludni.
*Mondja kicsit szomorkás, álmos hangon, majd ő is beles a templomba. Hallgatag egyenlőre sehol, ami kifejezetten jó jel a számára. Legalább addig sem kell miatta aggódnia. Ez megnyugtatja valamennyire. Persze a templomba beérve megint meg kell némulniuk, hiszen itt már hallhatja őket a Hallgatag. Miután pedig Allyn elfogadta Zrekil ötletét, azt csendben meg is valósítják.*
~Most megnémulhatunk! De jó megint unatkozni fogok!~
~Inkább aludni Thaira! Aludni. Én is, meg te is fáradtak vagyunk. Kell a pihenés!~
*Válaszolja belső hangjának, miközben az oszlopnak nekidőlve kényelembe helyezi magát. S mivel a gnóm már megint, igen érdekfeszítő tevékenységbe kezd, ezért a lány úgy dönt, megpróbál elaludni. Ami nem egyszerű, mert Thaira nagyon ellenkezik vele. Azonban gyorsan feladja, így már alhat is.*


966. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 14:42:39
 ÚJ
>Neara Anthariel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Megfontolt

//Zrekil Losef//

*A nagy kupac szétválogatása, nem megy olyan gyorsan, mint gondolná. Gondosan több minta szerint teszi szét őket, a mágia mechanizmusára nincs is szüksége igazán, ezért azt a kötete félre is teszi. Az átlényegülés csoportba viszont már több könyv is van, és pár óra, mire a teljes könyvhalommal végez. Elégedetten mosolyog, majd felveszi az első könyvet. Most, hogy érzi a hatást, csak bele kell élnie magát a leírtakban. Érzi, ahogy a bőre melegedni kezd, amint el kezdi olvasni az első oldalakat, az ujján apró fény csillan. Hamarosan belemélyed az olvasásba, és nem tudja, hogy mennyi idő telik el, illetve mennyi könyvet olvas, csak szép lassan halad, a mágia pedig, mint egy virág újra megnyílik a lelkében. Egyszer, amikor már elérkezettnek érzi az időt felpillant az olvasmányából és félreteszi azt. Nem tudja még mindig, hogy mennyi idő telt el, de felkel, mert eléggé elgémberedett a fotelbe, ahol ült, még akkor is, ha elég kényelmes egy székfajta, amin az ülepét pihentette. Te hát feláll, egy kicsit kinyújtózik, a botja végén feléleszti a kristályt, majd amint kihuny elindul egy kicsit könyvtárban. A falak nagyon régiek, ahogy hozzáér a tapintásukból is kiderül számára, hogy sok titkot megéltek már, olyanokat is, amikről már rég nem beszélnek, vagy a feledés homályába vesztek. Ahogy a folyosóra ér, ellát az előző helyiségig, ahogy gnóm méretű férfi olvas egy tekercset. Neara felismeri azt, egy rég elveszett dologról van szó, egy napmágia tekercsről. A hátulján kis motívum fut végig, ennek az egyik részletét látta meg még messziről. ~ Meg kell vennem a férfitől, úgy látom, hogy eléggé belemélyedt a tanulmányaiba. Maradt még nálam egy kis pénz, talán elegendő lesz számára az összeg. Lassan megy oda és úgy, hogy észrevegye a férfi őt, nem akarja megzavarni a tanulásba túlságosan.*
- Szép napot jó uram, látom tanulni jött. Neara vagyok, a napmágia beavatottja. Felismertem azt a tekercset, és szeretném megvásárolni öntől, amennyiben eladó. *Neara egy nagyobb zacskó pénzt vesz elő és a férfi felé nyújtja.*
- Ez elég lesz, úgy vélem. *Odanyújt 6900 aranyat, - hiszen ennyit rejt a zacskó - Zrekil Losefnek. Talán ez a tekercs meghozza az áttörést, de úgy gondolja, hogy nem lesz elég. Tanulnia kell tovább. Mindenesetre érdekes, hogy egy gnómforma alak kezébe került.*
- Hol találta, ha szabad tudni? *Érdeklődik kíváncsian.*


965. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 08:41:34
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// A Hallgatagok //

*Beérve a templomkertbe Zrekil újra megszemléli a virágokat. Újra? Hiszen eddig még egyszer sem vette őket rendesen szemügyre, amikor erre menekültek a templomból, nem volt ideje megnézni a színpompás növényeket. Mégis van egy olyan érzése, hogy látta már őket, habár nem tudná megmondani, mikor. Őszintén szólva az egyes virágcsoportok és színek összjátéka rendkívül ismerős neki, habár nem emlékezhet rá, hogy még annak idején Konja mutatta neki. Amikor a fején lévő virágkoszorú került szóba, és éppen a tisztásra igyekeztek. Még azelőtt, hogy a tündért megtámadta volna egy entitás, és hogy mindketten a folyó mélyén kötöttek volna ki, ahol a tündért visszaszívta a kapu, Zrekilt meg a víz partra vetette, de előtte még jó erősen hozzácsapta a fejét egy kőhöz. A seb már azóta szinte teljesen begyógyult, már csak egy nagy heg éktelenedik ott a kéthetes gyógyulási idő emlékére. Arról már egyszer s mindenkorra lemondhat, hogy azon a részen valaha haj nőjön, azonban szépen oda tudja simítani fejszőrzetének többi részét, így talán idővel az emlék is a múlté lesz.*
- Nekem? Pihenés? Éberebb vagyok, mint valaha *jegyzi meg a gnóm, és mosolyáról lerí, hogy sugárzik belőle az energia. Általában nála a fáradtság nem egy nap alatt üt ki, hanem csak másnap lesz rettenetesen álmos* Akkor majd holnap elmegyünk a Grombar kastélyba. Azonban előtte meg kéne látogatnom az ottani mágikus helyet is, a térkép szerint *azzal előkotorja a papírt, és rábök* Ez a mágustorony.
*Azzal beles, hogy látja-e valahol a Hallgatagot, majd elmondja az elképzeléseit Allynnak, aztán int, hogy innentől legyenek csendben, elvégre a templomba beérve a Hallgatag már hallani fogja őket. Allyn utolsó szavaira még bólint, aztán belép, és miután mindketten elhelyezkedtek az oszlopnál, a gnóm elővesz egy Napmágiatekercset, és elkezdi tanulmányozni, míg a lány lefekszik. Őszintén Zrekil maga sem tudja, meddig szándékozik a templomban maradni, viszont egyelőre a tekercs képes lekötni. Úgy érzi, hogy lassanként megtud belőle mindent, amit meg akar tudni, az pedig azt jelentené, hogy nekiállhat a bonyolultabb tekercsnek. Viszont előtte útba akarja ejteni a kovácsot mindenképpen, szóval annak még várnia kell. Ha pedig semmi nem jön közbe, ami maradásra bírná, lassanként össze is tekeri a papirost, és feltápászkodik.*


964. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-22 23:11:17
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Hallgatagok//

*Egyre jobban zavarja, hogy nem tudja megvédeni magát, nem tudja hogy ne legyen terhére Zrekil-nek, hiszen így csak a terhére van az biztos, mivel nem elég, hogy saját magát, de még Allyn-t is meg kell védenie. S ez a gondolat igen kínos, mert nem szeret másoknak fejfájást okozni, márpedig a jelen helyzette csak ezt tudja elérni.*
~Én mondtam, hogy tanuljunk mágiát!~
~Ezt már egyszer megbeszéltük! Nem, nem fogunk mágiát tanulni! A te kezedben csak bajt hozna.~
~Én most kivételesen valami védelmező szerűségre gondoltam! Amivel legalább magunkat meg tudjuk védeni! Az nem veszélyes.~
~Én meg merném kockáztatni, hogy a te kezedben az lenne.~
~Most miért gonolsz ilyen rossz dolgokra. Gonosz vagyok, de nem ennyire! Azért magamat jobban féltem, mint bárkit!~
~Na látod ez igaz! Ez nagyon igaz! Magadat mindenkinél jobban félted!~
~Hát persze! Én vagyok a legfontosabb! Mindenki más utánam következik. De attól még tanulhatnánk kicsit varázsolni!~
~Nem! Mondtam már, hogy nem! Komolyan hányszor kell neked elmondani valamit, hogy felfogd? Nem volt elég a szegénynegyedben végig beszélni ezt a témát?~
~Eltaláltad nem volt elég. Én is olyan akaratos vagyok, mint te! És felfogtam, csak nem akarom elfogadni!~
~Igen ez a baj, hogy tudom, hogy olyan akratos vagy, mint én!~
~Az nem baj! Legalább nem adjuk fel az álmainkat!~
~Nekem olyanaim nincsenek! A jelen pillanatból kell ítélkezni és tanulni. Nincs semmi, amire vágynék!~
~Ugye tudod, hogy hazudtál! Van valami, vagy valaki? Akivel kapcsolatban igen is eljárt a fantáziád!~
~Igazad van, de az csak egy gyermeteg képzelgés. Sosem fog teljesülni! Hiszen nem egy fajból vagyunk. Nem is szabadna kedvelnie!~
~De te kedveled! Nagyon is. Különben meg még egy-két csókba ő se halna bele!~
~De nem szabad! Nem illik, hogy a két faj keveredjen!~
~Mi már így is keverékek vagyunk!~
~De ő gnóm! Az teljesen más! Ott más szabályok vannak!~
~Te pedig vagy olyan ostoba, hogy ez érdekel! Legyél kemény nő és mutasd meg neki mennyire szereted?~
~Hogyan mutassam meg mikor magam sem tudom?~
~Te jó ég! Reménytelen vagy!~
*Éppen ezen a témán beszégetnek, mikor Zrekil-el is elkezd Allyn beszélgetni, s sok egyéb dolgon is elmélkedni kezd Thaira-val. Majd a gnóm utlosó mondatán szélesen mosolyog.*
~Ne. Ez már fáj!~
~Csend! Ez olyan jó! Megérdemlem! Nem hiszem el! Komolyan azt mondta megérdemlem!~
~Nekem végem! Ez megint szerelmes! Föld hívja Allyn-t térj vissza! Ne repülj, mint a madarak!~
~De ez nagyon jól esett!~
*Persze semmit se mond már erre a férfinek inkább megvárja, hogy beérjenek a főtérre, ahol is a férfi megragadja Allyn kezét és úgy vezeti keresztül a tömegen. Majd pedig a szegénynegyed felé veszik az irányt. Minél elhagyatottabb utszákon járnak. S érezhetően egy irányba haladank, bár ha Thaira vezetne már régen kiértek volna, viszint Allyn most élvezni akarja Zrekil közelségét, amennyire azt lehet. Ahogy elérik a templomkertet a gnóm sóhajt egyet, s ezt a lány is megteszi! Kicsit megnyugodott, hogy elérték a temolomot itt már csak nem lesz bajuk. Hiszen itt a főpap, ő meg fogja védeni őket. Ekkor a gnóm megszólal, mire Allyn bólogat.*
- Igen itt vagyunk! Sokkal nyugodtabb vagyok már most. És ez szerintem is jó ötlet. Maradjunk itt egy napot kell a pihenés mind a kettőnknek, de főleg neked, te nem tudsz olyat csinálni, mint én meg Thaira, hogy ha nagyon fáradtak vagyunk addig alszunk egyet, amíg a másik vezet. De különben is fel kell készülnünk arra, hogy tovább haladunk. Tehát tényeg kell pihennünk.
*Persze Allyn nem nagyon érti Zrekil minek akar a kovácshoz menni, de ebben nincs is köze, biztos megint valami talizmánt akar csináltatni.*
~Ez folyton azt akar csinálni? A végén annyi talizmánja lesz, hogy nem fogja tudni hova tenni!~
~Szerintem nem rossz dolgok a talizmánok! Szerencsét hoznak! Az pedig most kell, nagyon sok szerencse kell!~
*Ekkor lesnek be a templomba, hogy vajon látják-e a Hallgatagot. De persze erre nem kerül sor, Allyn legnagyobb örömére! Amint belépnek a férfi megint megszólal Allyn csak bólint egyet, majd megjegyzi.*
- Jó ötlet, jobb meghúzni magunkat! Nem szeretnénk találkozni vele. Az oszlop tökéletes menedéket nyújt!
*S ő is elhelyezkedik a hatalmas oszlop mögött. Látja, hogy a férfi kibontja az egyit tekercset és tanulmányozni kezdi.*
~Na akkor most alszunk egyet!~
~Nem sok minden mást tudunk csinálni!~
*Kuncog Allyn, Thaira megjegyzésén, hiszen tényleg szinte mindig alszanak, mikor a másik tanulni akar. De ez van, ha valakinek nincs más dolga.*


963. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:25:42
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// A Hallgatagok //

*Zrekil egyre inkább úgy érzi, hogy jó lenne tökéletesíteni nem csak a Hold, de a Napmágiatudását is. Hiszen amíg a karavánpihenőben volt, egészen végig csak a a Holdmágiáról szóló tekercseket olvasgatta. Tény, hogy a szentélyben remekül rá lehet hangolódni erre a mágiafajtára, illetve egy ilyen szép teliholdas éjszakán is szinte érzi, ahogy a hatalmas gömb erőt ad neki, viszont a Napmágiát sem szeretné elhanyagolni, hiszen eredetileg azért jött a városba. A tény, hogy viszonylag gyorsan ráérzett a varázslatokra nem jelenti azt, hogy pihenhet. Egyelőre még akad bőven olyan varázslat, amire nem képes. Ezek pedig jobbára abban a másik tekercsben találhatóak, azt viszont nem akarja még felbontani. Szépen össze van kötve a selyemmel, és úgy is kell maradjon. Legalábbis egyelőre... Miután a lány beleegyezik a gnóm elméletébe, amaz csak bólint, majd a következőként elhangzó szavakra annyit felel:*
- Már hogyne érdemelnéd. Nem véletlen gondolok dolgokat *mondja, majd a főtérre érve megragadja a lány kezét, és úgy vezeti át a tömegen. Eztán a szegénynegyed rejtett sikátorai felé irányítja. Fogalma sincs róla, hogy hogy a leggyorsabb, viszont elmélete szerint ha mindig ugyanabba az irányba halad, előbb-utóbb átjut a negyeden. És lehetőség szerint igyekszik minél kihaltabb utcákat választani. Így jutnak el végül a templomkertbe, ahol Zrekil szusszan egyet.*
- Hát itt is vagyunk *jegyzi meg, miközben figyeli, hogy még néhány óra, és a Nap mr a fejük felett lesz* Hát itt kéne maradnunk egy napig, és holnap továbbindulni. Azt hiszem én azalatt átolvasom még egyszer a tekercset, meg talán meglátogatom a kovácsot is *a kovácshoz mindössze azért szeretne menni, hogy ha már van egy Nap talizmánja, miért ne lehetne valami hasonló ereklyéje, ami a Holdmágiát jelképezi? Azonban mindenesetre első dolga az, hogy óvatosan belessen a templomba. A Hallgatag sehol, hát jó eséllyel szerencséjük van.*
- Javaslom, hogy a sarokban húzzuk meg magunkat, az oszlop mögött, hogy akkor se lásson meg minket, ha véletlenül még itt van *mondja a gnóm, miközben az említett oszlop mögött kényelmesen elhelyezkedik. Ezután előveszi a Napmágiáról szóló tekercsét, odatekeri ahhoz a részhez, ahol legutóbb abbahagyta, és elkezdi olvasni.*


962. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:35:24
 ÚJ
>Neara Anthariel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Megfontolt

//Eralil Namos //

*A kis közjáték után, amit a kér férfi okozott, Neara Eralil oldalán lép be újra a város területére. Már messziről látszanak az égbe vesző tornyai a hatalmas, faragott sziklából épült roppant épületnek, Nearának melegség tölti el a szívét ennek láttán. Apró mosollyal engedi előre vezetőjét, alig egy lépéssel marad le tőle, ahogy a súlyos tölgyfaajtón át belépnek az előcsarnokba. A félhomály ugyan nem kedvez a nap lányának, de ettől eltekintve bizsergést érez a karjain. Egy csuhás alak lép feléjük, akit Eralil meg is szólít rögtön, amint megérkezett az új tanító. Neara türelmesen hallgatja újdonsült társát, aki a csuhásra bízza a nőt.*
- Tökéletes lesz. A nap aranyozza be utad, kedves barátom. *Hajtja meg a fejét enyhén egy pillanatra, majd megvárja, amíg Eralil távozik. Aztán a férfi felé fordul, kedves szavakkal szólítja meg.*
- Szép napot jó tanító! Egy varázsbaleset során elvesztettem a mágiám jelentős részét, és itt kívánom visszaszerezni, természetesen nem ingyen. Kérem segítsen ebben. *Neara mindig nyílt szívvel közeledett a legtöbb ember felé, most sincs máshogy. A tanítóban megbízik, ahogy Eralilban is reméli, hogy emberismerete nem hagyja cserben. A férfi máris beljebb invitálja, hirtelen dohos szag csapja meg Neara orrát, ami a könyvtárból jön. ~ Talán nem ártana oda figyelni majd ezekre az apróságokra. ~ Jegyzi meg magában, mert nem mindegy, hogy a könyvek meddig őrzik meg értéküket, és milyen gyakran kell átmásolni őket.*
- Jöjjön hölgyem, megmutatom, hogy hol meditálhat. *Szól halkan a csuhás, aki még mindig nem mutatkozott be, és ez zavarja Nearát. Rendben van, hogy ő csak egy a sok közül, de alapvetőnek tartja, hogy ismerje a nevét. Persze nem tud mit tenni ez ellen, most ő van kisegítve, neki tesznek szívességet, ezért ha nem is túl gyorsan, túlteszi magát a problémán. Egy viszonylag világosabb terembe vezeti őt a férfi, ami attól fényesebb, hogy több gyertya van, mint a többi hegyiségben. A fényt viszont már üdvözítőnek tartja és a gyertya leégésből látszik, hogy nem olyan régen tették ide, vélhetően az ő kedvéért. ~ A gondolatokban talán nem tudnak olvasni. ~ Reménykedik ön-ironikusan, szereti magának megtartani a gondolatit, a mi pedig másra tartozik, azt úgyis kimondja. Hatalmas kupac könyv van felhalmozva az asztalra, a férfi pedig int, hogy Neara birtokokba veheti őket.*
- Köszönöm hallgatag uram! *Búcsúzik a távozótól, majd kinyitja az első könyvet.*


961. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-21 20:31:57
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Egy lépés a ranglétrán//

//Neara Anthariel//

*A nő oldalán lép be a templom hűvösébe, ami a kinti hidegre is rá tud tenni egy lapáttal. Az épület szokás szerint félhomályba borul, korom, borongós. Beljebb tessékelik magukat, Eralil pedig körülnéz. Rég járt már itt, van egy ideje. A kedvenc tanítója lép hozzájuk oda, és megérdeklődi, hogy mi járatban.*
- Csak a hölgyet kísérem. *Ereszt meg egy mosolyt.* És a Te kezeidre bíznám. *Mondja.* Persze, ha Neked is megfelel. *Utolsó mondatát Neara felé intézi.* Ettől a tanítótól tanultam eddig mindent, jó tanár. *Dicséri, majd választástól független közli, hogy neki sajnos mennie kell. Elbúcsúzik Nearától, biccent az oktatónak, és a temető felé távozik.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3153-3172