Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:32:31
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:32:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Nem tudja, hogy mikor került fel az öreg az oltárra, hiszen ők csak az oltárhoz támasztották, de ezen az apró részleten nem akad fenn, hiszen az istennő mágiája kifürkészhetetlen, és halandó elme számára felfoghatatlan. Ha a templomszolgák számára furcsa a jelenség, beszéljék meg a főnökükkel, a nemes nem tulajdonít nekik különösebb figyelmet. Hagyja, hogy Diynomit kezdje a beszédet, türelmesen végigvárja, amíg elmondja amit akar, és ő csak utána szólal meg. *
- Drameiloten Sayqueves. * Mutatkozik be gyorsan, bár ezúttal a modoroskodást mellőznie szükséges, hiszen az idő nem alkalmas erre. *
- Ordítani kezdett az utcán, mielőtt fejelni kezdte volna a földet. * Idézi fel a történteket, amikbe kissé beleborzong, mert nem voltak kellemes pillanatok. *
- Az isteneket szidta az öngyilkossági kísérlet előtt. Láthatóan már akkor is zavarodott volt az elméje, és ez azóta sem változott. Amikor odaértem hozzá, Egyszerű gyógyírrel próbálkoztam, de a mágiát hiába idéztem fel tökéletesen, nem használt. Attól tartok, hogy valaki kihasználta a sérült elmét, sötétség oltárhoz kötötte a lelkét, és magára hagyta szerencsétlent, de ez csak feltételezés a részemről. * Beszél kimérten, és szavait az idős gnóm istenkáromlása szakítja meg. Szánakozva néz le rá, majd vissza az elöljáróra, arckifejezésén nem látszik harag vagy düh, egyszerűen sajnálat. *
- Elnézését kérem a nevében is. Áldassék Eeyr, és bocsássuk meg egy megtört elme szavait.
* Nem tudja, hogy mikor került fel az öreg az oltárra, hiszen ők csak az oltárhoz támasztották, de ezen az apró részleten nem akad fenn, hiszen az istennő mágiája kifürkészhetetlen, és halandó elme számára felfoghatatlan. Ha a templomszolgák számára furcsa a jelenség, beszéljék meg a főnökükkel, a nemes nem tulajdonít nekik különösebb figyelmet. Hagyja, hogy Diynomit kezdje a beszédet, türelmesen végigvárja, amíg elmondja amit akar, és ő csak utána szólal meg. *
- Drameiloten Sayqueves. * Mutatkozik be gyorsan, bár ezúttal a modoroskodást mellőznie szükséges, hiszen az idő nem alkalmas erre. *
- Ordítani kezdett az utcán, mielőtt fejelni kezdte volna a földet. * Idézi fel a történteket, amikbe kissé beleborzong, mert nem voltak kellemes pillanatok. *
- Az isteneket szidta az öngyilkossági kísérlet előtt. Láthatóan már akkor is zavarodott volt az elméje, és ez azóta sem változott. Amikor odaértem hozzá, Egyszerű gyógyírrel próbálkoztam, de a mágiát hiába idéztem fel tökéletesen, nem használt. Attól tartok, hogy valaki kihasználta a sérült elmét, sötétség oltárhoz kötötte a lelkét, és magára hagyta szerencsétlent, de ez csak feltételezés a részemről. * Beszél kimérten, és szavait az idős gnóm istenkáromlása szakítja meg. Szánakozva néz le rá, majd vissza az elöljáróra, arckifejezésén nem látszik harag vagy düh, egyszerűen sajnálat. *
- Elnézését kérem a nevében is. Áldassék Eeyr, és bocsássuk meg egy megtört elme szavait.
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-07 00:02:47
Üzenet elküldve: 2025-10-07 00:02:47
ÚJ
![>Hornor Arnul [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12791_1759953813_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Magatehetetlenül fekszik az oltáron, hiszen oda tették. Mostanra a zsibbadás már kezd elmúlni, de még mindig alig tudja mozdítani a végtagjait. Ellenkezne, de nincs ereje. Kiszáradt ajkai egy ideig csak némán mozognak, mígnem sikerül néhány szót kipréselnie rajtuk. *
– Eeyr bassza meg. * Semmi kétsége afelől, hogy ezek után még a templomban sem akarnak majd a segítségére lenni. Döfjenek hét tőrt a szívébe, verjék agyon egy hétfejű buzogánnyal, őt már az sem érdekli, úgyis meg akart halni. A halál torkából rángatta vissza ez a két marha, és ezért nagyon mérges rájuk. Utálatát viszont most nem feléjük irányítja, hanem az istennő felé. Azt nem teszi hozzá, hogy már az Arctalant és Teysust is ugyanúgy gyűlöli, mint a Hetedik néven ismert istent. Hátha tényleg végeznek vele. Nem akar már élni. *
* Magatehetetlenül fekszik az oltáron, hiszen oda tették. Mostanra a zsibbadás már kezd elmúlni, de még mindig alig tudja mozdítani a végtagjait. Ellenkezne, de nincs ereje. Kiszáradt ajkai egy ideig csak némán mozognak, mígnem sikerül néhány szót kipréselnie rajtuk. *
– Eeyr bassza meg. * Semmi kétsége afelől, hogy ezek után még a templomban sem akarnak majd a segítségére lenni. Döfjenek hét tőrt a szívébe, verjék agyon egy hétfejű buzogánnyal, őt már az sem érdekli, úgyis meg akart halni. A halál torkából rángatta vissza ez a két marha, és ezért nagyon mérges rájuk. Utálatát viszont most nem feléjük irányítja, hanem az istennő felé. Azt nem teszi hozzá, hogy már az Arctalant és Teysust is ugyanúgy gyűlöli, mint a Hetedik néven ismert istent. Hátha tényleg végeznek vele. Nem akar már élni. *
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-06 05:41:36
Üzenet elküldve: 2025-10-06 05:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Ahogy a közös imádság hangjai elhallgatnak egy kis csend üli meg a falakat. A mélységinek szüksége is van erre a csendre mert most jön az ő ideje. Saját szavait kell kitárnia az emberek elé. Ettől félt még nagyon. Igaz, hogy mióta megírta a szöveget azóta többször is átolvasta, de ideges. Úgy érzi, hogy az imént megénekelt tűz égeti az arcát. Sokat adna egy pohár vízért, de az áldozat megtétele is még olyan messze van, hogy bele se tud gondolni. Megköszörüli hát a torkát és megszólal.*
-Köszönöm Arenih atyának, hogy szót adott nekem és nektek, hogy meghallgatjátok őket. A tűz imájának utolsó sorát szeretném még egyszer felidézni.
Tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess minket pirosba,
vezess az örök mámorba,
jéghegyek fölé ragyogásoddal,
ifjúság lángja,
Tűz!
A tűz megszólítás mint tudhatjátok az istennőre utal. Neki szimbóluma a nap, napfény és maga a tűz. Ami, már egészen ősi fóliánsokban is felbukkan, mint bizonyos kultuszok központi eleme. Ennek oka, hogy a civilizációk kialakulásának egyik alapja volt a tűz használata. Máig a mindennapok részét képezi mikor télen begyújtunk a tűzhelyre vagy parázstartóba, mikor ételt sütünk vagy főzünk, tüzet használ a kovács mikor dolgozik, de gyertyák lángjánál tanul a diák is. Ez az oka annak, hogy habár féljük, mert nagy pusztításra is képes, elég arra gondolni mikor leég a tarló vagy erdő vagy egy ház, viszont nem tudunk élni nélküle. Megtanultuk tisztelni és felelősséggel használni az ajándékát. Azon a napon mikor felszabadítottuk a templomot sokan meghaltak. Én is elvesztettem egy fontos barátomat. Mondhatjuk úgy is, hogy kialudt a tűz és a vadak amiket addig visszatartott felbátorodtak és úgy történhetett ez meg, de ez nincs így. A példa ebből a szempontból nem állja meg a helyét. Az elhangzott imádságot is ezért szeretem. Az sem úgy fogalmaz, hogy Tűz, te fogod majd elkergetni a hideget mivel ez nem így működik. Annak idején közös erővel és az istennő segítségével szabadítottuk meg a templomot. Ez az ima, is úgy fogalmaz, hogy
"ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban"
*Néz végig a padokon ülőkön.*
-Mi magunk, ne vénhedjünk latoló józanságban. Hisz ilyenek vagyunk mindannyian! Olyanokat gondolunk, hogy "Mikor volt már az, hogy démonok fenyegették a várost, mióta nem hallottunk már róluk. Itt vagyunk Arthenior-ban, itt van velünk az istennő, nincs mitől félnünk, nem kell foglalkoznunk a veszéllyel." Bebeszéljük magunknak mert ez így egyszerű. De tűz nélkül nincs élet. A tüzet pedig táplálni kell. Nekünk kell táplálnunk! Fel kell készülni a hideg időkre mert különben megfagyunk! A mi világunk az ahol "áru és árulás" van. De az istennő segít nekünk. Pirosba öltöztet minket és az örök ragyogásával a jéghegyek fölé emel. Ezt viszont hagynunk kell neki! Táplálni kell a lángjait! Fel kell készülnünk közösen az elkövetkező télre. Nekünk! Mert mint mondtam, mindannyiunknak szüksége van rá. A szakácsnak, a kovácsnak, a diáknak, de bárkinek, aki nem akar megfagyni. Ne hagyjunk magukra másokat sem! Ne szakítsanak szét minket a különbségeink, a mindennapi problémáink, a világ igazságtalansága! Vezessen minket a Tűz az örök mámorba! Legyen az, lelkünkben az ifjúság lángja ami, felolvasztja a ránk telepedő jeget! Ami, nem csak itt a templom falai közt hanem azokon kívül is veletek van. Az irányítsa a tetteiteket ne a fagyos, rideg gondolataitok! Tápláljátok hát a tüzet testvérek és osszátok meg másokkal is! Az imádság előző versszaka szerint izzó igét kér tőlünk az istennő! Azt, pedig nem csak úgy lehet hirdetni, mint én most. A templomot se egyedül tisztítottam meg hanem együtt tettük. Rátok van szükség most is, hogy a mindennapokban tetteitekkel hirdessétek a Tűz tanítását. Csak így kerülhetjük el a telet testvérek.
//Nyílt//
*Ahogy a közös imádság hangjai elhallgatnak egy kis csend üli meg a falakat. A mélységinek szüksége is van erre a csendre mert most jön az ő ideje. Saját szavait kell kitárnia az emberek elé. Ettől félt még nagyon. Igaz, hogy mióta megírta a szöveget azóta többször is átolvasta, de ideges. Úgy érzi, hogy az imént megénekelt tűz égeti az arcát. Sokat adna egy pohár vízért, de az áldozat megtétele is még olyan messze van, hogy bele se tud gondolni. Megköszörüli hát a torkát és megszólal.*
-Köszönöm Arenih atyának, hogy szót adott nekem és nektek, hogy meghallgatjátok őket. A tűz imájának utolsó sorát szeretném még egyszer felidézni.
Tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess minket pirosba,
vezess az örök mámorba,
jéghegyek fölé ragyogásoddal,
ifjúság lángja,
Tűz!
A tűz megszólítás mint tudhatjátok az istennőre utal. Neki szimbóluma a nap, napfény és maga a tűz. Ami, már egészen ősi fóliánsokban is felbukkan, mint bizonyos kultuszok központi eleme. Ennek oka, hogy a civilizációk kialakulásának egyik alapja volt a tűz használata. Máig a mindennapok részét képezi mikor télen begyújtunk a tűzhelyre vagy parázstartóba, mikor ételt sütünk vagy főzünk, tüzet használ a kovács mikor dolgozik, de gyertyák lángjánál tanul a diák is. Ez az oka annak, hogy habár féljük, mert nagy pusztításra is képes, elég arra gondolni mikor leég a tarló vagy erdő vagy egy ház, viszont nem tudunk élni nélküle. Megtanultuk tisztelni és felelősséggel használni az ajándékát. Azon a napon mikor felszabadítottuk a templomot sokan meghaltak. Én is elvesztettem egy fontos barátomat. Mondhatjuk úgy is, hogy kialudt a tűz és a vadak amiket addig visszatartott felbátorodtak és úgy történhetett ez meg, de ez nincs így. A példa ebből a szempontból nem állja meg a helyét. Az elhangzott imádságot is ezért szeretem. Az sem úgy fogalmaz, hogy Tűz, te fogod majd elkergetni a hideget mivel ez nem így működik. Annak idején közös erővel és az istennő segítségével szabadítottuk meg a templomot. Ez az ima, is úgy fogalmaz, hogy
"ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban"
*Néz végig a padokon ülőkön.*
-Mi magunk, ne vénhedjünk latoló józanságban. Hisz ilyenek vagyunk mindannyian! Olyanokat gondolunk, hogy "Mikor volt már az, hogy démonok fenyegették a várost, mióta nem hallottunk már róluk. Itt vagyunk Arthenior-ban, itt van velünk az istennő, nincs mitől félnünk, nem kell foglalkoznunk a veszéllyel." Bebeszéljük magunknak mert ez így egyszerű. De tűz nélkül nincs élet. A tüzet pedig táplálni kell. Nekünk kell táplálnunk! Fel kell készülni a hideg időkre mert különben megfagyunk! A mi világunk az ahol "áru és árulás" van. De az istennő segít nekünk. Pirosba öltöztet minket és az örök ragyogásával a jéghegyek fölé emel. Ezt viszont hagynunk kell neki! Táplálni kell a lángjait! Fel kell készülnünk közösen az elkövetkező télre. Nekünk! Mert mint mondtam, mindannyiunknak szüksége van rá. A szakácsnak, a kovácsnak, a diáknak, de bárkinek, aki nem akar megfagyni. Ne hagyjunk magukra másokat sem! Ne szakítsanak szét minket a különbségeink, a mindennapi problémáink, a világ igazságtalansága! Vezessen minket a Tűz az örök mámorba! Legyen az, lelkünkben az ifjúság lángja ami, felolvasztja a ránk telepedő jeget! Ami, nem csak itt a templom falai közt hanem azokon kívül is veletek van. Az irányítsa a tetteiteket ne a fagyos, rideg gondolataitok! Tápláljátok hát a tüzet testvérek és osszátok meg másokkal is! Az imádság előző versszaka szerint izzó igét kér tőlünk az istennő! Azt, pedig nem csak úgy lehet hirdetni, mint én most. A templomot se egyedül tisztítottam meg hanem együtt tettük. Rátok van szükség most is, hogy a mindennapokban tetteitekkel hirdessétek a Tűz tanítását. Csak így kerülhetjük el a telet testvérek.
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:59:40
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:59:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hornor megmentése//
*Drameiloten úgy tűnik, hogy valóban otthonosabban mozog a templomban és a segítségkérése hatékonynak bizonyul. Némi rosszalló pillantást vél felfedezni, ahogy az oltárhoz viszik az idős gnómot, de aztán egy idős pap érkezik, s két segéd, akik átveszik az apót. Most a nevüket és a történet részleteit kérdezi tőlük a korosabb pap, amire Diynomit igyekszik válaszolni.*
- Üdvözlöm, az én nevem Diynomit Dedhor N'athor. Ez az elf úriember, Drameiloten talált rá az idős gnómra itt a közelben, s ahogy az előbb említette, ez az idős gnóm épp véget akart vetni életének. Az okát nem tudjuk, de amikor az ordibálásra odaértünk, addigra már valami kővel vagy tompa tárggyal üthette vagy verte a fejét mert nagyon vérzett. Ekkor jártam én is arra, és segítettem. A mágia nem hatott rá, s én egy fűzöld bájitalt használtam. Ez begyógyította a töréseit, de ezután agresszív lett és el akart futni. Arra gondoltunk talán itt segíthetnek az elméjén. *Igyekezett részletes lenni, s ez mondhatni szakmai ártalom nála, hiszen az alkímiában és az orvoslásban is nagyon számítanak a részletek. Igyekezett mindent érthetően és tisztelettel közvetíteni az idősebb papnak, s most Drameilotenre is pillant, hogy ha valamit kihagyott, akkor nyugodtan egészítse ki a mondandóját. Azt, hogy az idős gnóm milyen isten híve azt direkt nem említi, mert ezeknek a dolgoknak nem szakértője. Ezt meghagyja az elf-nek, mint ahogy a mágiával kapcsolatos részletekre sem tér ki, mert ahhoz sincs átfogó szakértelme. Ennyi információ amit Drameilotenel tudnak adni talán elégséges a korosabb papnak, hogy értsék a behozott gnóm helyzetét és a megfelelő segítséget tudják neki adni.*
*Drameiloten úgy tűnik, hogy valóban otthonosabban mozog a templomban és a segítségkérése hatékonynak bizonyul. Némi rosszalló pillantást vél felfedezni, ahogy az oltárhoz viszik az idős gnómot, de aztán egy idős pap érkezik, s két segéd, akik átveszik az apót. Most a nevüket és a történet részleteit kérdezi tőlük a korosabb pap, amire Diynomit igyekszik válaszolni.*
- Üdvözlöm, az én nevem Diynomit Dedhor N'athor. Ez az elf úriember, Drameiloten talált rá az idős gnómra itt a közelben, s ahogy az előbb említette, ez az idős gnóm épp véget akart vetni életének. Az okát nem tudjuk, de amikor az ordibálásra odaértünk, addigra már valami kővel vagy tompa tárggyal üthette vagy verte a fejét mert nagyon vérzett. Ekkor jártam én is arra, és segítettem. A mágia nem hatott rá, s én egy fűzöld bájitalt használtam. Ez begyógyította a töréseit, de ezután agresszív lett és el akart futni. Arra gondoltunk talán itt segíthetnek az elméjén. *Igyekezett részletes lenni, s ez mondhatni szakmai ártalom nála, hiszen az alkímiában és az orvoslásban is nagyon számítanak a részletek. Igyekezett mindent érthetően és tisztelettel közvetíteni az idősebb papnak, s most Drameilotenre is pillant, hogy ha valamit kihagyott, akkor nyugodtan egészítse ki a mondandóját. Azt, hogy az idős gnóm milyen isten híve azt direkt nem említi, mert ezeknek a dolgoknak nem szakértője. Ezt meghagyja az elf-nek, mint ahogy a mágiával kapcsolatos részletekre sem tér ki, mert ahhoz sincs átfogó szakértelme. Ennyi információ amit Drameilotenel tudnak adni talán elégséges a korosabb papnak, hogy értsék a behozott gnóm helyzetét és a megfelelő segítséget tudják neki adni.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-05 10:52:02
Üzenet elküldve: 2025-10-05 10:52:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hornor megmentése//
*A Templomban csendesen sürgő-forgó papoknak már akkor feltűnt a szokatlan trió, amikor beléptek a kapun. Volt, aki elsietett, rangidőst keresni, iránymutatást kérni. Voltak, akik a magatehetetlen gnómot cipelők nyomába szegődtek, de egyelőre nem léptek közelebb, hogy segítsenek.
Mire Hornort az oltárra fektetik - ami némelyik papban keltett némi rosszallást, hiszen az oltár nem fekvőhely -, már érkezik egy idősebb pap a társai hívó szavára.
Meghallgatja Drameilotent, majd megvizsgálja a mágiával magatehetetlenné tett gnómot. Közelebb int két ifjabb papot, és utasítja őket: álljanak meg Hornor két oldalán, és ha magához térve mozgolódni próbálna, fogják le.
Ezt követően az elfhez és gnómhoz fordul, akik behozták.*
- Beszéljetek, fiaim! Ne hagyjatok ki semmi fontosat, de sietős legyen szavatok! Kik vagytok, és ki a beteg, és miféle nyavalya vagy lelki bántalom gyötri?
*kérdi aztán.*
*A Templomban csendesen sürgő-forgó papoknak már akkor feltűnt a szokatlan trió, amikor beléptek a kapun. Volt, aki elsietett, rangidőst keresni, iránymutatást kérni. Voltak, akik a magatehetetlen gnómot cipelők nyomába szegődtek, de egyelőre nem léptek közelebb, hogy segítsenek.
Mire Hornort az oltárra fektetik - ami némelyik papban keltett némi rosszallást, hiszen az oltár nem fekvőhely -, már érkezik egy idősebb pap a társai hívó szavára.
Meghallgatja Drameilotent, majd megvizsgálja a mágiával magatehetetlenné tett gnómot. Közelebb int két ifjabb papot, és utasítja őket: álljanak meg Hornor két oldalán, és ha magához térve mozgolódni próbálna, fogják le.
Ezt követően az elfhez és gnómhoz fordul, akik behozták.*
- Beszéljetek, fiaim! Ne hagyjatok ki semmi fontosat, de sietős legyen szavatok! Kik vagytok, és ki a beteg, és miféle nyavalya vagy lelki bántalom gyötri?
*kérdi aztán.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-04 21:51:56
Üzenet elküldve: 2025-10-04 21:51:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Ezúttal sikerül a mágia, és végre megnyugszik az öreg gnóm is. Az üveges tekintet egy pillanatra megrémiszti, de emlékezteti magát, hogy a varázslatnak semmilyen maradandó hatása nincs, úgyhogy ezzel meg is nyugszik. Segít Diynomitnak a cipelésben, hogy ne legyen olyan megterhelő kettejük számára, bár Drameiloten nem éppen az erejéről híres, ezért nem is enyhít sokat a fiatal gnómot ért terheken. Ettől függetlenül eljutnak a templomig, ahol aztán az oltárnak fektetik az ősz apót. Egyből az egyik templomszolgához siet, bár tudja, hogy jelenleg nem szívesen látott vendég a templomban. *
- Segítséget szeretnénk kérni. * Szól esdeklő hangon, és a férfira mutat. * Attól tartunk, hogy megőrült. Megpróbálta megölni magát, és azóta is célja kárt tenni önmagában. Az istennő gyógyító mágiája nem használt rajta, félek, hogy az Arctalan híve lehet. Útmutatásra, és segítségre van szüksége. * Beszél gyorsan, és reméli, hogy megesik az itteniek szíve valakin, aki rossz utat választott, és Drameiloten szerint pont ezért akarja magát öngyilkosságba hajszolni. *
* Ezúttal sikerül a mágia, és végre megnyugszik az öreg gnóm is. Az üveges tekintet egy pillanatra megrémiszti, de emlékezteti magát, hogy a varázslatnak semmilyen maradandó hatása nincs, úgyhogy ezzel meg is nyugszik. Segít Diynomitnak a cipelésben, hogy ne legyen olyan megterhelő kettejük számára, bár Drameiloten nem éppen az erejéről híres, ezért nem is enyhít sokat a fiatal gnómot ért terheken. Ettől függetlenül eljutnak a templomig, ahol aztán az oltárnak fektetik az ősz apót. Egyből az egyik templomszolgához siet, bár tudja, hogy jelenleg nem szívesen látott vendég a templomban. *
- Segítséget szeretnénk kérni. * Szól esdeklő hangon, és a férfira mutat. * Attól tartunk, hogy megőrült. Megpróbálta megölni magát, és azóta is célja kárt tenni önmagában. Az istennő gyógyító mágiája nem használt rajta, félek, hogy az Arctalan híve lehet. Útmutatásra, és segítségre van szüksége. * Beszél gyorsan, és reméli, hogy megesik az itteniek szíve valakin, aki rossz utat választott, és Drameiloten szerint pont ezért akarja magát öngyilkosságba hajszolni. *
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-04 21:18:14
Üzenet elküldve: 2025-10-04 21:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Elhangzott az istennőt megszólító személyes ima. Most jön akkor az első közös imádság. Megköszörüli a torkát és fennhangon szól a tömeghez.*
-Most pedig testvérek imádkozzunk együtt! Fennhangon mondjuk együtt a tűz imáját! A következőképpen:
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a lelkünket,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher
Tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
Tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess minket pirosba,
vezess az örök mámorba,
jéghegyek fölé ragyogásoddal,
ifjúság lángja,
Tűz!
*A termet bejárja a papok és a padokon kuporgó hívek mormolása. A különböző tónusú és magasságú hangok a közösen mondott szöveg hatására valami új egésszé álnak össze. A mélységi csak egy kis része ennek, de az ő szavai adják az ütemét az imádságnak. Ezzel segíti az összhangzat megszületését. Érdekes gyakorlat bár a zeneművészetbe még távolról se volt sok lehetősége belekóstolni.*
//Nyílt//
*Elhangzott az istennőt megszólító személyes ima. Most jön akkor az első közös imádság. Megköszörüli a torkát és fennhangon szól a tömeghez.*
-Most pedig testvérek imádkozzunk együtt! Fennhangon mondjuk együtt a tűz imáját! A következőképpen:
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a lelkünket,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher
Tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
Tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess minket pirosba,
vezess az örök mámorba,
jéghegyek fölé ragyogásoddal,
ifjúság lángja,
Tűz!
*A termet bejárja a papok és a padokon kuporgó hívek mormolása. A különböző tónusú és magasságú hangok a közösen mondott szöveg hatására valami új egésszé álnak össze. A mélységi csak egy kis része ennek, de az ő szavai adják az ütemét az imádságnak. Ezzel segíti az összhangzat megszületését. Érdekes gyakorlat bár a zeneművészetbe még távolról se volt sok lehetősége belekóstolni.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-04 18:08:30
Üzenet elküldve: 2025-10-04 18:08:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mylael a könyvtár egyik hűvös, félhomályos sarkában ül, előtte egy vaskos, bőrkötéses könyv hever. A wegtoreni tűzmágiáról olvas, Erhoann tanácsolta neki, miután túl sokat kérdezősködött a Shiraya papnőkről és már nem győzte válasszal - a Pegazusban valami vándortól hallott róluk fél füllel miközben olvasgatott. A könyv elég réginek tűnik, a lapok szélét megfogva óvatosan hajtja ki, ügyelve, nehogy elszakítsa valamelyiket. Úgy látszik meg is találta, amit keresett.*
~ Azon kiváltságosokat nevezik így, kik napsárga szemekkel világra jött emberfajű szüzek. ~ *halványan összevonja szemöldökét, ahogy megpróbálja elképzelni a sárga pillantásokat. Arra jut, hogy végtelenül ostobán nézhetnek ki, ennél többet egyébként jóformán alig tud meg róluk. Az író épp csak egy bekezdést szentelt nekik, ami elég nagy kár.
Egy pillanatra hátradől a széken, tekintete elréved a gyertyafényben úszó polcok között, azon mélázik vajon talál-e olyan kötetet, amely ennél valamivel részletesebb. *
~ Azon kiváltságosokat nevezik így, kik napsárga szemekkel világra jött emberfajű szüzek. ~ *halványan összevonja szemöldökét, ahogy megpróbálja elképzelni a sárga pillantásokat. Arra jut, hogy végtelenül ostobán nézhetnek ki, ennél többet egyébként jóformán alig tud meg róluk. Az író épp csak egy bekezdést szentelt nekik, ami elég nagy kár.
Egy pillanatra hátradől a széken, tekintete elréved a gyertyafényben úszó polcok között, azon mélázik vajon talál-e olyan kötetet, amely ennél valamivel részletesebb. *
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-04 17:19:53
Üzenet elküldve: 2025-10-04 17:19:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hornor megmentése//
*Diynomit egy halk sóhajjal engedi el a feszültséget, ahogy a mágia végre célt ér, és az idős gnóm mozdulatai lelassulnak. Úgy fest, ezúttal sikerült Drameiloten varázsa, vagy legalábbis annyira, hogy az öreg végre ne rángassa ki magát minden fogásból. A gnóm megtörli a homlokát, amin néhány apró izzadságcsepp gyöngyözik a feszült helyzet következtében. Bár kifejezetten örül annak, hogy a fajtársa nem próbálja tovább szétverni a környéket, azért kissé nyugtalanul figyeli a tompa, üveges tekintetet, ami most előre mered.*
– Nos, ez már valami. *Jegyzi meg félig magának, félig az elfnek, miközben a lassan mozdulatlanná váló idős gnóm vállát igazítja meg, hogy kényelmesebben tudja tartani. Bár nem mondja ki, látszik rajta, hogy elismeri a mágus igyekezetét. Az előző próbálkozások után már nem számított sok jóra, de az eredmény most mindent megért. Még egy kisebb félmosoly is átsuhan az arcán.*
– Siessünk, mielőtt ismét eszéhez tér. *Mondja, és a saját testméretéhez képest meglepő erővel alányúl a férfinak. Az elfet egy rövid bólintással hívja, hogy fogja meg a másik oldalát, majd elindulnak a templom irányába. A város utcái csendesebbek most, csak néhány járókelő pillant utánuk. Szerencsére nem kell sokat menniük, mert a templom magas kőfalai már messziről is jól látszanak. Mivel nem lenne ildomos kint letenni az idős gnómot, ezért nyomban az ajtó felé veszi az irányt, egyenesen befelé, már, ha az elf is jónak látja.*
– Tegyük oda, az oltár közelébe. *Mondja halkan. Ha az idős férfit sikerül egy padra fektetni, akkor már csak keresni kellene egy papot vagy helyi illetékest, hogy vegyék a szárnyuk alá az elmélyében megrendült idős gnómot. Ehhez Drameiloten-re néz elsődlegesen, mivel Diynomitnak nem túl sok kapcsolata van a templommal és annak papjaival.*
*Diynomit egy halk sóhajjal engedi el a feszültséget, ahogy a mágia végre célt ér, és az idős gnóm mozdulatai lelassulnak. Úgy fest, ezúttal sikerült Drameiloten varázsa, vagy legalábbis annyira, hogy az öreg végre ne rángassa ki magát minden fogásból. A gnóm megtörli a homlokát, amin néhány apró izzadságcsepp gyöngyözik a feszült helyzet következtében. Bár kifejezetten örül annak, hogy a fajtársa nem próbálja tovább szétverni a környéket, azért kissé nyugtalanul figyeli a tompa, üveges tekintetet, ami most előre mered.*
– Nos, ez már valami. *Jegyzi meg félig magának, félig az elfnek, miközben a lassan mozdulatlanná váló idős gnóm vállát igazítja meg, hogy kényelmesebben tudja tartani. Bár nem mondja ki, látszik rajta, hogy elismeri a mágus igyekezetét. Az előző próbálkozások után már nem számított sok jóra, de az eredmény most mindent megért. Még egy kisebb félmosoly is átsuhan az arcán.*
– Siessünk, mielőtt ismét eszéhez tér. *Mondja, és a saját testméretéhez képest meglepő erővel alányúl a férfinak. Az elfet egy rövid bólintással hívja, hogy fogja meg a másik oldalát, majd elindulnak a templom irányába. A város utcái csendesebbek most, csak néhány járókelő pillant utánuk. Szerencsére nem kell sokat menniük, mert a templom magas kőfalai már messziről is jól látszanak. Mivel nem lenne ildomos kint letenni az idős gnómot, ezért nyomban az ajtó felé veszi az irányt, egyenesen befelé, már, ha az elf is jónak látja.*
– Tegyük oda, az oltár közelébe. *Mondja halkan. Ha az idős férfit sikerül egy padra fektetni, akkor már csak keresni kellene egy papot vagy helyi illetékest, hogy vegyék a szárnyuk alá az elmélyében megrendült idős gnómot. Ehhez Drameiloten-re néz elsődlegesen, mivel Diynomitnak nem túl sok kapcsolata van a templommal és annak papjaival.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:49:30
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Az „apó” nem nyugszik, noha az őt eltaláló mana lövedék hatására kénytelen megadnia magát. Úgy lelassul tőle, hogy innentől szólni se képes, csak néz üveges szemmel az elrablóira. Ha azok valóban sietnek és nem húzzák az időt, akkor további ellenállás nélkül el tudják cipelni a templomig. Hornor a felé intézett szavakra se reagál semmit, de azért gondolatban elmond még pár szitokszót. Ha valóban az ő érdekében cselekednének, akkor hagyták volna meghalni. Így viszont a lehető legszörnyűbb helyre kerül mindközül: a templomba. *
* Az „apó” nem nyugszik, noha az őt eltaláló mana lövedék hatására kénytelen megadnia magát. Úgy lelassul tőle, hogy innentől szólni se képes, csak néz üveges szemmel az elrablóira. Ha azok valóban sietnek és nem húzzák az időt, akkor további ellenállás nélkül el tudják cipelni a templomig. Hornor a felé intézett szavakra se reagál semmit, de azért gondolatban elmond még pár szitokszót. Ha valóban az ő érdekében cselekednének, akkor hagyták volna meghalni. Így viszont a lehető legszörnyűbb helyre kerül mindközül: a templomba. *
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:39:54
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:39:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
* A hatalmas óriás az eddigiekhez hasonlóan, rezzenéstelen arccal sétál végig a templomkerten és céltudatosan, gondolkodás nélkül lép be a templom ajtaján. A kezében tartott fáklya bár nincs meggyújtva, de azért ekkor már eszébe jut, hogy talán mégsem fáklyával a kezében kéne járni-kelni a templom folyosóján. Gyorsan ráköti hát az övére, majd felnéz a díszes mennyezetre, azután pedig le a földre.
~ Milyen érdekes kő. ~ Ha valaki, akkor Morwon bizony ért a kövekhez. Látott már rengeteg fajta követ: artheniorit, ami olyan szürke, mint a galamb farktolla, wegtorenit, ami kissé sárgásabb, homok-szerű, pirtianesit, ami általában sötétebb az artheniori kavicsoknál, lihanechit, ami világosabb és többnyire gömbölydedebb, mint a többi. A kedvence mégis az amoni kő, ami vörös, mint a… nos, mint a Kopasz Hegy. De nemcsak, hogy látott, de tapintott, érzékelt, sőt: evett is már követ! Ha ez nem volna elég bizonyíték a szaktudását illetően, érdemes megemlíteni, hogy Morwon maga is volt már kő! Ugyan csak rövid ideig, de volt. Nem sok másik ember vagy óriás mondhatja el ezt magáról. Mindezek ellenére Morwon sem mindentudó: azért jött ma ide, hogy választ kapjon a kérdésére: miért lett kő? Ő nem akart kő lenni, de mégis azzá lett. Vajon, ha újra megpróbálná, újra kővé dermedne? Ez amilyen szórakoztató kérdésnek tűnhet, annyira veszélyes is. Morwon szeret kővé változni, de azért vannak helyzetek, amikor nem lenne előnyös, ha megtörténne vele a dolog. Így hát a könyvtárba megy, ahol ősi könyvekre számít, amikből megismeri a hegyóriások történetét. Így is történik. Nos, többnyire… Választ ugyan nem kap az eredeti kérdésére, de negyed óra bogarászás után talál egy könyvet az óriások eredetéről, amiben érdekes történeteket olvas Gurgothaartól kezdve, a hegyóriásokon át az óriások vándorlásáig. Nincs is több kérdése. Elraktározza az újonnan szerzett tudást, és elindul fel a lépcsőn. Vissza akar térni az istállóhoz, hogy ezúttal Pajtással együtt induljon útnak. Morwon megy. *
~ Milyen érdekes kő. ~ Ha valaki, akkor Morwon bizony ért a kövekhez. Látott már rengeteg fajta követ: artheniorit, ami olyan szürke, mint a galamb farktolla, wegtorenit, ami kissé sárgásabb, homok-szerű, pirtianesit, ami általában sötétebb az artheniori kavicsoknál, lihanechit, ami világosabb és többnyire gömbölydedebb, mint a többi. A kedvence mégis az amoni kő, ami vörös, mint a… nos, mint a Kopasz Hegy. De nemcsak, hogy látott, de tapintott, érzékelt, sőt: evett is már követ! Ha ez nem volna elég bizonyíték a szaktudását illetően, érdemes megemlíteni, hogy Morwon maga is volt már kő! Ugyan csak rövid ideig, de volt. Nem sok másik ember vagy óriás mondhatja el ezt magáról. Mindezek ellenére Morwon sem mindentudó: azért jött ma ide, hogy választ kapjon a kérdésére: miért lett kő? Ő nem akart kő lenni, de mégis azzá lett. Vajon, ha újra megpróbálná, újra kővé dermedne? Ez amilyen szórakoztató kérdésnek tűnhet, annyira veszélyes is. Morwon szeret kővé változni, de azért vannak helyzetek, amikor nem lenne előnyös, ha megtörténne vele a dolog. Így hát a könyvtárba megy, ahol ősi könyvekre számít, amikből megismeri a hegyóriások történetét. Így is történik. Nos, többnyire… Választ ugyan nem kap az eredeti kérdésére, de negyed óra bogarászás után talál egy könyvet az óriások eredetéről, amiben érdekes történeteket olvas Gurgothaartól kezdve, a hegyóriásokon át az óriások vándorlásáig. Nincs is több kérdése. Elraktározza az újonnan szerzett tudást, és elindul fel a lépcsőn. Vissza akar térni az istállóhoz, hogy ezúttal Pajtással együtt induljon útnak. Morwon megy. *
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:38:16
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Akar egy kisebb kerülőt tenni a Templom irányába, hogy felkeresse Valuryent. Mielőtt a Mágustoronyba tér, még ha nem is lesz elérhető, hogy gyógyitalokat adhasson el, amíg távol van, valakinél hagynia kellene egy-két gyógyitalt. Első körben az Eeyr templomára gondol, úgy általánosságban, de egyszerűbb egy ismert papra hagynia. Valuryen bár valószínűleg tudattalan az orkokat illetően, ahogy láthatóan még rengetegen, ezen az alkimista segédkezhet, de ami a fontosabb, megbízná azzal, hogy ha fejlemények történnek, juttassa el hozzá a Mágustoronyhoz. És természetesen, rábízni egy-két italt, hogy elláthassa a sérülteket és túlélőket. Nem lehet tudni, hogy az orkok mikor érnek és hova, vagy legalább is, ez az alkimista számára elérhetetlen információ, az áldozataik, már akik túlélik, segítségért elsősorban a Templomhoz fognak érni. Elgondolása szerint. Ellenben a spekulációja úgy tűnik, hogy fölösleges, ugyanis Valuryen most valahol máshol leledzik. Akár meg is várhatná, de ha már amúgy is több ideje lett, úgy el is dönti, hogy előbb megszerzi az italokat és elkészíti, majd csak később tér vissza, át is adni a pap számára és a járulékos beszélgetést. Ami sajnos már nem a minap fog megtörténni.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-24 05:59:08
Üzenet elküldve: 2025-09-24 05:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Ahogy erősödik a fény az atya úgy foglalja el a helyét a gyülekezettel szemben. Istennője áldását kéri az egybegyűltekre és elkezdi dicsérni őt. Az elhangzó szavakra a mélységi alig tud figyelni. A tömeget nézi és olyan érzése van mintha a tekintetüktől menten lángra kapna. Aztán eljön az ő ideje. "Áldott nap ez a mai testvéreim! Ne feledjétek, hogy Eeyr fénye minnyájunkra ráragyog. Ennek fényében a mai áldozatot nem én fogom levezetni. Hanem egyházunk egy barátja. Az istennő bajnoka, aki mikor a legsötétebb órákat éltük szembe szállt a gonosszal. Fogadjátok nyitott szívvel Quantall testvért." Az atya hátralép, hogy a mélységi elfoglalja a helyét. Aki, erősen kellemetlenül érzi magát. Hirtelenjében még, azt a pillanatot is visszasírja mikor azok a démonkutyák úgy dobálták a testét mint valami rongyot. Akkor legalább volt mit tennie, de most nem. Csak ott állni és a korábban megfogalmazott gondolatait hangosan és érthetően előadni. Persze először kénytelen ő is megszólítani az istennőt és dicséretet mondani neki. Ahogy az atya tanította ezzel hangoljuk magunkat arra, hogy vele beszélünk. Aki, nálunk hatalmasabb. Ami tényt még ő is kénytelen elismerni, ahogy a templom szokásait is. Ha az istennő arra vágyik, hogy ezt szavakba öntsék neki akkor kénytelen megtenni ezt a szívességet. Ennek megfelelően szólal fel. Hangjából egyértelműen kisüt a bizonytalanság és idegességében a hangsúlyokat is elrontja. Nem egy gyakorlott szónok.*
-Eeyr úrnő! Hatalmas istennő! Irgalmas oltalmazó! A te fényed töri meg a sötétséget és ragyogja meg életünket. Te vagy az élet! Kísérsz minket boldogságban és bánatban! Te vagy a remény! Erőt adsz az erőtlennek, reményt a reménytelennek! Áldassék a neved! Dícsértessék hatalmad! Zengjenek dicshimnuszok éretted, míg világ a világ! Kívánom, hogy sújtson le haragod ellenségeidre és bölcsesség fénye világítsa meg azoknak az elméjét akik még nem látják hatalmad! Tekints le fénylő szemeiddel az itt egybegyűltekre és hallgass meg minket! Fordítsd felénk oltalmazó tekinteted és fogadd el imádságunkat! Egyszerű halandók vagyunk. Bűnösök és tökéletlenek. Kérünk téged légy elnéző velünk! Vezess minket ha hibázunk és emelj fel ha elbuknánk! Hisz te vagy a leghatalmasabb! Fényed vezessen minket mikor eltévelyedünk és óvjon meg minden veszélytől!
//Nyílt//
*Ahogy erősödik a fény az atya úgy foglalja el a helyét a gyülekezettel szemben. Istennője áldását kéri az egybegyűltekre és elkezdi dicsérni őt. Az elhangzó szavakra a mélységi alig tud figyelni. A tömeget nézi és olyan érzése van mintha a tekintetüktől menten lángra kapna. Aztán eljön az ő ideje. "Áldott nap ez a mai testvéreim! Ne feledjétek, hogy Eeyr fénye minnyájunkra ráragyog. Ennek fényében a mai áldozatot nem én fogom levezetni. Hanem egyházunk egy barátja. Az istennő bajnoka, aki mikor a legsötétebb órákat éltük szembe szállt a gonosszal. Fogadjátok nyitott szívvel Quantall testvért." Az atya hátralép, hogy a mélységi elfoglalja a helyét. Aki, erősen kellemetlenül érzi magát. Hirtelenjében még, azt a pillanatot is visszasírja mikor azok a démonkutyák úgy dobálták a testét mint valami rongyot. Akkor legalább volt mit tennie, de most nem. Csak ott állni és a korábban megfogalmazott gondolatait hangosan és érthetően előadni. Persze először kénytelen ő is megszólítani az istennőt és dicséretet mondani neki. Ahogy az atya tanította ezzel hangoljuk magunkat arra, hogy vele beszélünk. Aki, nálunk hatalmasabb. Ami tényt még ő is kénytelen elismerni, ahogy a templom szokásait is. Ha az istennő arra vágyik, hogy ezt szavakba öntsék neki akkor kénytelen megtenni ezt a szívességet. Ennek megfelelően szólal fel. Hangjából egyértelműen kisüt a bizonytalanság és idegességében a hangsúlyokat is elrontja. Nem egy gyakorlott szónok.*
-Eeyr úrnő! Hatalmas istennő! Irgalmas oltalmazó! A te fényed töri meg a sötétséget és ragyogja meg életünket. Te vagy az élet! Kísérsz minket boldogságban és bánatban! Te vagy a remény! Erőt adsz az erőtlennek, reményt a reménytelennek! Áldassék a neved! Dícsértessék hatalmad! Zengjenek dicshimnuszok éretted, míg világ a világ! Kívánom, hogy sújtson le haragod ellenségeidre és bölcsesség fénye világítsa meg azoknak az elméjét akik még nem látják hatalmad! Tekints le fénylő szemeiddel az itt egybegyűltekre és hallgass meg minket! Fordítsd felénk oltalmazó tekinteted és fogadd el imádságunkat! Egyszerű halandók vagyunk. Bűnösök és tökéletlenek. Kérünk téged légy elnéző velünk! Vezess minket ha hibázunk és emelj fel ha elbuknánk! Hisz te vagy a leghatalmasabb! Fényed vezessen minket mikor eltévelyedünk és óvjon meg minden veszélytől!
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-23 22:28:56
Üzenet elküldve: 2025-09-23 22:28:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Trevorn megáll Luurien szavai után, karjait összefonja a mellkasa előtt. Hangja lassú, nyugodt, mint mindig.*
-A törvény az, amit a város urai hoznak. Amit az írnok leír, a bíró kimond és az őr végrehajt. *Egy pillanatra Ciliára, majd vissza Luurienre néz. *
-Amit mi gondolunk jónak az más. Az inkább a szívünkből jön. Sokszor nem ugyanaz a kettő. *Ahogy meghallja a kérdést Trylnor elveréséről, halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem gúnyos, inkább szórakozott.*
-Ha úgy hozza a helyzet, talán kap majd tőlem egy fülest. *Biccent, majd a mosoly lassan eltűnik.* De ne várja tőlem, hogy neveljem. Én csak egy mindenes vagyok. Kalapácsot fogok, ostorral csapok, földet túrok. Nevelni más dolga.* Ezután követi Ciliát és Luurient a templomba. Nehéz lépte hangosan koppan a kövezeten, de hangja most szelídebb, mint kint volt.*
-Nem azt mondtam, hogy Trylnor lopna vagy csalna. Csak azt, hogy a törvény másképp látja a dolgokat. *A lányhoz fordul, nyugodtan, de komolyan.*
-A baj az, amikor valaki olyat tesz, amit nem szabad. Akkor is, ha a szíve nem rossz.
*Luurien úrfi hálálkodására bólint, de nem szól rá semmit, csak egy halvány mosoly csúszik át az arcán. Cilia kisasszony köszönésére is csak mosolyogva bólint, hiszen ez természetes. Majd szemei a templomra szegeződnek. A gyertyafények között minden árnyékot átnéz, mintha csak őrt állna. Lépésről lépésre követi őket a padsorok közt. Nem szól, de észreveszi, mennyire feszült Cilia, és hogy szavai után egyikük sem reagált arra, amit a városőrségről mondott. Ez gyanús neki, de megtartja magának. Csak annyit tesz, hogy közelebb lép a két fiatalhoz, nehogy baj érje őket, miközben sorban hajolgatnak az alvók fölé. Türelmes a férfi, és úgy érzi a következő hely úgyis az őrség lesz. Trevorn sorban megszólítja a bent lévőket. Az öreg férfit, az anyát gyerekekkel, egy koldust, sőt még a gyertyákat rendező nővért is. Mind ugyanazt feleli. Nem láttak Trylnor nevű fiút. A férfi végül komoran megáll az oltár előtt, majd Ciliára pillant.*
-Senki sem látta.
*De amikor a kisasszony megemíti Eeyr nevét, Trevorn megáll mögötte. Nagy, erős keze lassan a vállát érintenék, és csendesen, szinte atyai hangon így szól.*
-Ha el akarsz valamit mondani, nekem nyugodtan elmondhatod!
*Utána némán figyel tovább, várja, hátha egy pad végén mégis ott húzódik meg Trylnor. De kétli. Van valami amiről még a férfi nem tud. Érzi.*
*Trevorn megáll Luurien szavai után, karjait összefonja a mellkasa előtt. Hangja lassú, nyugodt, mint mindig.*
-A törvény az, amit a város urai hoznak. Amit az írnok leír, a bíró kimond és az őr végrehajt. *Egy pillanatra Ciliára, majd vissza Luurienre néz. *
-Amit mi gondolunk jónak az más. Az inkább a szívünkből jön. Sokszor nem ugyanaz a kettő. *Ahogy meghallja a kérdést Trylnor elveréséről, halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem gúnyos, inkább szórakozott.*
-Ha úgy hozza a helyzet, talán kap majd tőlem egy fülest. *Biccent, majd a mosoly lassan eltűnik.* De ne várja tőlem, hogy neveljem. Én csak egy mindenes vagyok. Kalapácsot fogok, ostorral csapok, földet túrok. Nevelni más dolga.* Ezután követi Ciliát és Luurient a templomba. Nehéz lépte hangosan koppan a kövezeten, de hangja most szelídebb, mint kint volt.*
-Nem azt mondtam, hogy Trylnor lopna vagy csalna. Csak azt, hogy a törvény másképp látja a dolgokat. *A lányhoz fordul, nyugodtan, de komolyan.*
-A baj az, amikor valaki olyat tesz, amit nem szabad. Akkor is, ha a szíve nem rossz.
*Luurien úrfi hálálkodására bólint, de nem szól rá semmit, csak egy halvány mosoly csúszik át az arcán. Cilia kisasszony köszönésére is csak mosolyogva bólint, hiszen ez természetes. Majd szemei a templomra szegeződnek. A gyertyafények között minden árnyékot átnéz, mintha csak őrt állna. Lépésről lépésre követi őket a padsorok közt. Nem szól, de észreveszi, mennyire feszült Cilia, és hogy szavai után egyikük sem reagált arra, amit a városőrségről mondott. Ez gyanús neki, de megtartja magának. Csak annyit tesz, hogy közelebb lép a két fiatalhoz, nehogy baj érje őket, miközben sorban hajolgatnak az alvók fölé. Türelmes a férfi, és úgy érzi a következő hely úgyis az őrség lesz. Trevorn sorban megszólítja a bent lévőket. Az öreg férfit, az anyát gyerekekkel, egy koldust, sőt még a gyertyákat rendező nővért is. Mind ugyanazt feleli. Nem láttak Trylnor nevű fiút. A férfi végül komoran megáll az oltár előtt, majd Ciliára pillant.*
-Senki sem látta.
*De amikor a kisasszony megemíti Eeyr nevét, Trevorn megáll mögötte. Nagy, erős keze lassan a vállát érintenék, és csendesen, szinte atyai hangon így szól.*
-Ha el akarsz valamit mondani, nekem nyugodtan elmondhatod!
*Utána némán figyel tovább, várja, hátha egy pad végén mégis ott húzódik meg Trylnor. De kétli. Van valami amiről még a férfi nem tud. Érzi.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-23 18:32:55
Üzenet elküldve: 2025-09-23 18:32:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 566
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 566
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Nem csak Luu, Cilia is hálás Trevornak a kíséretért. A férfit valóban Eeyr küldte az útjába, hogy ezen a roppant nehéz estén átkísérje őt. Ő maga is megáll, amint észre veszi Trevorn bácsit. Aki kissé dorgáló hangnemben közli véleményét Luunak.*
- Nem. Trylnor nem olyan.
*Rázza meg a fejét. Már mióta annak, hogy Trylnor egy falat kenyeret lopott volna a piactérről. Ha egyáltalán tett olyat. Ő mindig is úgy tudta, képes volt bekéredzkedni éjjelre ide vagy oda. Kovácsműhely, cipész vagy az agyagedényes.*
- Luu!
*Szól rá a fiúra most először. De hangja inkább könyörgő mintsem ideges. Idegei így is pattanásig vannak feszülve. Ez látható rajta. Már csak az hiányzik nekik, hogy Trevorn bácsi itt hagyja őket az éjszaka közepén mert felbosszantotta őt a fiú. Nem lepné meg őt, de nem szeretné, hogy ez bekövetkezzen.
Amin a fiú enyhít az a biztatása, hogy megfogják találni Trylnort előbb vagy utóbb. Pusztán abban reménykedik nem kell bemenniük az őrségre végül. Mert akkor lehet nagy bajban lesz a végén.
De addig még van egy utolsó esélye sőt reménye. Saját istennőjének templomba. Tán Trylnor valami oknál fogva tényleg idejött. Beszélt már neki azóta vallásáról. Ki tudja, talán hatott a fiúra és éjjelre itt keresett magának menedéket. Az okát meg majd kideríti miért is itt. De jelenleg az most nem fontos.
Egy kellemes érzés járja őt át. Amint megpillantja a magas falát a templomnak és annak gyönyörű kertjét. Mintha hazaérkezett volna. Szinte már szeme előtt dereng a kép, hogy Trylnor az egyik padon fekszik összekuporogva. A nővérek megszokták engedni az utcán élőknek, hogy az éjszakát bent tölthessék. A hidegebb időben eléggé gyakori.
Közelebb is lép Luurienhez mikor megszólal, bólint is annak szavára. Mutatni fogja hát az utat.*
- A hajó hátsó részében, közvetlenül a bejárat után. A hátsó padokon szoktak néha aludni.
*Magyarázza el a fiúnak, aki addigra már hálálkodik Trevorn bácsinak. Hálás mosoly húzódik arcára rögvest.*
- Igen Trevorn bácsi, köszönjük!
*Válaszolja ő is, de nem fog tovább várni. Fejével intve invitálja a többieket, hogy kövessék őt. Jobb is, hogy így nem hallja Luurian kérdését. Mert az biztos, ha a fiú meg lesz azt nem fogja egyhamar zsebre rakni.
Oda is siet az ajtóhoz, amit óvatosan nyit ki. A hatalmas ajtó, halk nyikorgással tárul ki a benti része. Ahol a gyertyák halovány fényei égnek csupán.
Cilia óvatos és halk léptekkel kezd egyik padról a másikra haladni. Hol épp imádkoznak, hol pedig épp alszanak az ott jelenlévők.*
- Trylnor? Itt vagy? Trylnor!
*Suttogja oda hajolva egy két alvó illetőnek, akik fülüket farkukat behúzva szunyókálnak. Kisebb nagyobb formák. Gyerek, felnőtt öreg. Vegyesen van mindenből. Csak egy valami hiányzik. Trylnor.*
- Eeyr kérlek, merre lehet?
*Nyüszög az orra alatt halkan az oltára irányába nézve, mintha csak választ várna istennőjétől. Ám csak lelkiismerete az ami válaszol. Mintha már tudta volna, csak tagadni akarta. Hogy végül Trevorn bácsinak lesz igaza. Lehet tényleg a kaszárnyába kellene menniük? De ott meg ki tudja mi lesz vele, ha lebukik? Nos, egy módon derítheti ki ezeket a sanyargató kérdéseket.*
*Nem csak Luu, Cilia is hálás Trevornak a kíséretért. A férfit valóban Eeyr küldte az útjába, hogy ezen a roppant nehéz estén átkísérje őt. Ő maga is megáll, amint észre veszi Trevorn bácsit. Aki kissé dorgáló hangnemben közli véleményét Luunak.*
- Nem. Trylnor nem olyan.
*Rázza meg a fejét. Már mióta annak, hogy Trylnor egy falat kenyeret lopott volna a piactérről. Ha egyáltalán tett olyat. Ő mindig is úgy tudta, képes volt bekéredzkedni éjjelre ide vagy oda. Kovácsműhely, cipész vagy az agyagedényes.*
- Luu!
*Szól rá a fiúra most először. De hangja inkább könyörgő mintsem ideges. Idegei így is pattanásig vannak feszülve. Ez látható rajta. Már csak az hiányzik nekik, hogy Trevorn bácsi itt hagyja őket az éjszaka közepén mert felbosszantotta őt a fiú. Nem lepné meg őt, de nem szeretné, hogy ez bekövetkezzen.
Amin a fiú enyhít az a biztatása, hogy megfogják találni Trylnort előbb vagy utóbb. Pusztán abban reménykedik nem kell bemenniük az őrségre végül. Mert akkor lehet nagy bajban lesz a végén.
De addig még van egy utolsó esélye sőt reménye. Saját istennőjének templomba. Tán Trylnor valami oknál fogva tényleg idejött. Beszélt már neki azóta vallásáról. Ki tudja, talán hatott a fiúra és éjjelre itt keresett magának menedéket. Az okát meg majd kideríti miért is itt. De jelenleg az most nem fontos.
Egy kellemes érzés járja őt át. Amint megpillantja a magas falát a templomnak és annak gyönyörű kertjét. Mintha hazaérkezett volna. Szinte már szeme előtt dereng a kép, hogy Trylnor az egyik padon fekszik összekuporogva. A nővérek megszokták engedni az utcán élőknek, hogy az éjszakát bent tölthessék. A hidegebb időben eléggé gyakori.
Közelebb is lép Luurienhez mikor megszólal, bólint is annak szavára. Mutatni fogja hát az utat.*
- A hajó hátsó részében, közvetlenül a bejárat után. A hátsó padokon szoktak néha aludni.
*Magyarázza el a fiúnak, aki addigra már hálálkodik Trevorn bácsinak. Hálás mosoly húzódik arcára rögvest.*
- Igen Trevorn bácsi, köszönjük!
*Válaszolja ő is, de nem fog tovább várni. Fejével intve invitálja a többieket, hogy kövessék őt. Jobb is, hogy így nem hallja Luurian kérdését. Mert az biztos, ha a fiú meg lesz azt nem fogja egyhamar zsebre rakni.
Oda is siet az ajtóhoz, amit óvatosan nyit ki. A hatalmas ajtó, halk nyikorgással tárul ki a benti része. Ahol a gyertyák halovány fényei égnek csupán.
Cilia óvatos és halk léptekkel kezd egyik padról a másikra haladni. Hol épp imádkoznak, hol pedig épp alszanak az ott jelenlévők.*
- Trylnor? Itt vagy? Trylnor!
*Suttogja oda hajolva egy két alvó illetőnek, akik fülüket farkukat behúzva szunyókálnak. Kisebb nagyobb formák. Gyerek, felnőtt öreg. Vegyesen van mindenből. Csak egy valami hiányzik. Trylnor.*
- Eeyr kérlek, merre lehet?
*Nyüszög az orra alatt halkan az oltára irányába nézve, mintha csak választ várna istennőjétől. Ám csak lelkiismerete az ami válaszol. Mintha már tudta volna, csak tagadni akarta. Hogy végül Trevorn bácsinak lesz igaza. Lehet tényleg a kaszárnyába kellene menniük? De ott meg ki tudja mi lesz vele, ha lebukik? Nos, egy módon derítheti ki ezeket a sanyargató kérdéseket.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:11:22
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:11:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
- Jó és rossz. Nem mindent olyan könnyű eldönteni. És lehet, hogy ami valakinek jó, az másnak rossz és fordítva. *Kekeckedik még egy kicsit, de csak azért, hogy az majré nem rémítse meg teljesen. Trylnorért kezd egyre jobban izgulni, hiszen olyan sokan tűntek már el nyomtalanul. Akár jelöletlen sírba, vagy egy kísérletező kedvű varázsló rejtekén és még számtalan ijesztő történetet hallott eltűntekről. De azért Trylnor óvatos és Luurien ebben bízik igazán.*
- Meglesz, meglesz! *Biztatja a kis szőke elfet, aki most tényleg egy szikrának látszik, ahhoz képest mekkora máglya szokott lenni. Deres is folyamatosan a lába alatt van, de most nem bánja, figyeljen csak a gazdájára és rájuk, mert egy ekkora dög legalább elgondolkodtatja a próbálkozókat. Végül nem találnak semmit, kénytelen tovább menni és arra jutnak, hogy talán a templomba talált menedéket Trylnor. Ebben ő ugyan nem hisz, de Szikra már sokat emlegette Eeyr-t, hogy akár egy kóbor gondolat miatt oda mehetett. De végül elveti az ötletet magát, azonban az úti cél marad, és hamarosan megérkeznek a Templomkerthez. Mivel ez elég kísérteties önmagában, önkéntelenül is lejjebb veszi a járása tempóját. Aztán meg is áll, messze még a Templomtól és odafordul Cilia-hoz.*
- Ez a te tereped, hol lehet? *Kérdi és magában azt gondolja tovább, hogy a polgárnegyeden át kell majd még menniük a kaszárnya előtt. De egyelőre csak vár, hogy a szőke lányka elindítsa őket. Trevorn-ra pillant hálásan, talán meglátja az ezermester úr, hogy jól esik neki a néma kíséret. Ha mással jöttek volna, biztosan dirigálnának nekik, de a férfi türelmes és ez különösen jól esik neki.*
- Trevorn úr! Örülök, hogy itt van! *Nyom egy apró mosolyt, ez már nála bevett szokás. Amellett, hogy hálás, szeret helyezkedni is, persze most az előbbi van fókuszban.*
- Ha nekem nem engedi majd Cili, megverné a nevemben Trylnort, amikor meglesz? *Néz rá, és egyáltalán nem vigyorog, bár az arcizmai rángatóznak. Nem igazán tudja kezelni a helyzetet és nem akar arra sem gondolni, hogy Trylnor nem lesz meg. ~Biztos, hogy megtaláljuk.~ Pedig már ő is fárad az órák óta tartó keresgélésben. De biztos, hogy nem adja fel addig, amíg minden olyan helyet be nem járnak, amit előre kigondolt. Szerencsére van még pár.*
- Jó és rossz. Nem mindent olyan könnyű eldönteni. És lehet, hogy ami valakinek jó, az másnak rossz és fordítva. *Kekeckedik még egy kicsit, de csak azért, hogy az majré nem rémítse meg teljesen. Trylnorért kezd egyre jobban izgulni, hiszen olyan sokan tűntek már el nyomtalanul. Akár jelöletlen sírba, vagy egy kísérletező kedvű varázsló rejtekén és még számtalan ijesztő történetet hallott eltűntekről. De azért Trylnor óvatos és Luurien ebben bízik igazán.*
- Meglesz, meglesz! *Biztatja a kis szőke elfet, aki most tényleg egy szikrának látszik, ahhoz képest mekkora máglya szokott lenni. Deres is folyamatosan a lába alatt van, de most nem bánja, figyeljen csak a gazdájára és rájuk, mert egy ekkora dög legalább elgondolkodtatja a próbálkozókat. Végül nem találnak semmit, kénytelen tovább menni és arra jutnak, hogy talán a templomba talált menedéket Trylnor. Ebben ő ugyan nem hisz, de Szikra már sokat emlegette Eeyr-t, hogy akár egy kóbor gondolat miatt oda mehetett. De végül elveti az ötletet magát, azonban az úti cél marad, és hamarosan megérkeznek a Templomkerthez. Mivel ez elég kísérteties önmagában, önkéntelenül is lejjebb veszi a járása tempóját. Aztán meg is áll, messze még a Templomtól és odafordul Cilia-hoz.*
- Ez a te tereped, hol lehet? *Kérdi és magában azt gondolja tovább, hogy a polgárnegyeden át kell majd még menniük a kaszárnya előtt. De egyelőre csak vár, hogy a szőke lányka elindítsa őket. Trevorn-ra pillant hálásan, talán meglátja az ezermester úr, hogy jól esik neki a néma kíséret. Ha mással jöttek volna, biztosan dirigálnának nekik, de a férfi türelmes és ez különösen jól esik neki.*
- Trevorn úr! Örülök, hogy itt van! *Nyom egy apró mosolyt, ez már nála bevett szokás. Amellett, hogy hálás, szeret helyezkedni is, persze most az előbbi van fókuszban.*
- Ha nekem nem engedi majd Cili, megverné a nevemben Trylnort, amikor meglesz? *Néz rá, és egyáltalán nem vigyorog, bár az arcizmai rángatóznak. Nem igazán tudja kezelni a helyzetet és nem akar arra sem gondolni, hogy Trylnor nem lesz meg. ~Biztos, hogy megtaláljuk.~ Pedig már ő is fárad az órák óta tartó keresgélésben. De biztos, hogy nem adja fel addig, amíg minden olyan helyet be nem járnak, amit előre kigondolt. Szerencsére van még pár.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-09 09:02:57
Üzenet elküldve: 2025-09-09 09:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Beszélt Arenih atyával a tervéről, aki nagyon lelkesedett érte. Minden bizonnyal közrejátszott ebben az is, hogy Quantall-t közeledni látta a hithez. Pedig félreérti. Őt továbbra sem érdekli egy számára arctalan istennő személye viszont hasznos szövetségesnek tartja. Amíg a céljaik azonosak addig kedvére tesz. Aminek részét képezi ez a rituálé is. Ki kellett kérnie az atya segítségét benne, hogy miként is fog ez kinézni mert nem sok gyakorlata van az ilyesmiben. Az ő tanácsaival és a könyvtár segítségével a megbeszélt napra fel is készült. Ideges a gondolattól, hogy ki kell állnia az emberek elé. Fegyvertelenül, a nevét felvállalva. Amilyen nevetségesnek hangzott ez korábban most, hogy eljött a nap félelmetessé vált. Igyekszik figyelmét elterelni és a feladatra koncentrálni. Tudja, hogy az áldozattétel első lépcsőfoka a megtisztulás, hogy méltók legyünk egy isten elé állni. Hogy Eeyr számára valóban különbséget jelent-e a megtisztulás módszere abban nem biztos, de megfogadja az atya tanácsát és most nem egyszerűen mágiával oldja ezt meg. Talán igaza van benne az atyának, hogy Teysus mágiájával felkészülni egy Eeyr áldozatra nem jó előjel. Most ahogy mosakodás közben a vizes rongy a karján lévő tetoválást érinti azért átfut a fején, hogy mást is elnéz neki az istennő. Talán ezen se sértődött volna meg. Ezek után felveszi a tiszta ruháit és kilép a szobájából és csatlakozik a többi testvérhez akik már felkészültek a ceremóniára. Azok beszélgetnek egymás közt, de ő csak szótlanul áll görccsel a gyomrában és vár. Mikor eljön az idő megjelenik Arenih atya, egy bátorító mosolyt még küld a fény lovagja felé, majd jelez, hogy induljanak előre ők pedig így tesznek. A korábbi beszélgetés már elhalt, csakis a lépteiket veri vissza a folyosó. Az egykori nemes a hűvös ellenére is ideges. Abban se biztos, hogy nem-e fog megremegni a hangja mikor, majd beszélnie kell. Aztán kilépnek a főhajóba. Gyűltek össze emberek nem is kevesen. Szinte beleszédül a látványukba. Láttukra elcsendesül a terem. A többi testvérrel együtt gyertyatartókhoz lépnek, kézbe vesznek egyet-egyet meggyújtják őket és körbejárják a termet, hogy mindenütt meggyújtsák a falakon lévő gyertyákat is. Ez is felkészülés az istennő fogadására. Fénynek kell bejárnia az otthonát.*
//Nyílt//
*Beszélt Arenih atyával a tervéről, aki nagyon lelkesedett érte. Minden bizonnyal közrejátszott ebben az is, hogy Quantall-t közeledni látta a hithez. Pedig félreérti. Őt továbbra sem érdekli egy számára arctalan istennő személye viszont hasznos szövetségesnek tartja. Amíg a céljaik azonosak addig kedvére tesz. Aminek részét képezi ez a rituálé is. Ki kellett kérnie az atya segítségét benne, hogy miként is fog ez kinézni mert nem sok gyakorlata van az ilyesmiben. Az ő tanácsaival és a könyvtár segítségével a megbeszélt napra fel is készült. Ideges a gondolattól, hogy ki kell állnia az emberek elé. Fegyvertelenül, a nevét felvállalva. Amilyen nevetségesnek hangzott ez korábban most, hogy eljött a nap félelmetessé vált. Igyekszik figyelmét elterelni és a feladatra koncentrálni. Tudja, hogy az áldozattétel első lépcsőfoka a megtisztulás, hogy méltók legyünk egy isten elé állni. Hogy Eeyr számára valóban különbséget jelent-e a megtisztulás módszere abban nem biztos, de megfogadja az atya tanácsát és most nem egyszerűen mágiával oldja ezt meg. Talán igaza van benne az atyának, hogy Teysus mágiájával felkészülni egy Eeyr áldozatra nem jó előjel. Most ahogy mosakodás közben a vizes rongy a karján lévő tetoválást érinti azért átfut a fején, hogy mást is elnéz neki az istennő. Talán ezen se sértődött volna meg. Ezek után felveszi a tiszta ruháit és kilép a szobájából és csatlakozik a többi testvérhez akik már felkészültek a ceremóniára. Azok beszélgetnek egymás közt, de ő csak szótlanul áll görccsel a gyomrában és vár. Mikor eljön az idő megjelenik Arenih atya, egy bátorító mosolyt még küld a fény lovagja felé, majd jelez, hogy induljanak előre ők pedig így tesznek. A korábbi beszélgetés már elhalt, csakis a lépteiket veri vissza a folyosó. Az egykori nemes a hűvös ellenére is ideges. Abban se biztos, hogy nem-e fog megremegni a hangja mikor, majd beszélnie kell. Aztán kilépnek a főhajóba. Gyűltek össze emberek nem is kevesen. Szinte beleszédül a látványukba. Láttukra elcsendesül a terem. A többi testvérrel együtt gyertyatartókhoz lépnek, kézbe vesznek egyet-egyet meggyújtják őket és körbejárják a termet, hogy mindenütt meggyújtsák a falakon lévő gyertyákat is. Ez is felkészülés az istennő fogadására. Fénynek kell bejárnia az otthonát.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-09-04 17:18:16
Üzenet elküldve: 2025-09-04 17:18:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Céltalan bolyongása során úgy dönt követi a háttérben magasodó Templomot. Csakhamar meg is érkezik a kövekkel kirakott, sivár terére az épületnek. Meg kell, hogy jegyezze, sosem szerette ezt a fajta építészetet. A kopár sivatag is szebbnek tűnik, mint így egy város. Még a legminimálisabb díszítés, két fa, is sokkal gyönyörűbbé varázsolná. A kertet viszont csak dicsérni tudja. Távolról nézve is szép, de ahogy közeledik, sokkal többet lát a kertből és sokkal jobban le is nyűgözi. Nem siet sehová, szóval betér a kertbe. Leül egy padra és csendesen nézi az eget. Ahogy a felhők lassan tovább kúsznak az égen, helyet adva a következő társuknak és azok ugyanezt csinálják. Ez megy folyamatosan, valahogy nézni őket mégsem tűnik monotonnak, mert mindegyik felhő más és más. Talán kényelmesebb helyet is kereshetne és fog is. Elhatározza, hogy a tisztáson folytatja a felhők bámulását. Kitalálva, hogy milyen alakot öltenek. Viszont nem is ugyanazt az utat választja, mint amin jött. Egy sokkal veszélyesebb hely felé veszi az irányt. A Romvárosba. Egy nagyobb kerülőt tervez, hogy majd onnan a piacra jusson. Onnan már egy köpésnyire van a tisztás.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:39:53
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:39:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Arra inkább senki ne vegyen mérget, hogy nem Amaziana lesz az első, aki hangosan faszfejnek nevezi a nemes urat. Ám egyelőre talán azt el lehet mondani, hogy valószínűleg ez nem a mai napon fog bekövetkezni. És hát, ez is érdem. Talán mire addig a pontig eljut a két elf kapcsolata, valójában meg fogja majd tudni mondani Amaziana, hogy milyen ember is Drameiloten Sayqueves. Remek színész? Alávaló hazug? Manipulátor? Önközpontú férfi? Az empátia mindenféle valós jelenléte hiányzik belőle? Megannyi a veszély, ha a szolgáló belegondolna, de nehéz jó ember ismerővé válnia akkor, amikor annyira szórakoztató játékot játszanak. Szíve megugrik, amikor a másik ruhája gombjaihoz ér. Régen nem volt ennyire erotikus a felöltöztetés. A szemei most már nem a sértettségtől merednek a másik arcába. Nagyot nyel és lehúzza a másik csuklyáját, amit látszólag mindig visszahúz magára. Talán, ha egyszer nagyon felmérgeli majd a férfi, akkor levágja a haját és megtartja bosszúból. Akkor legalább nem találná ennyire ellenállhatatlannak... Eeyr temploma figyelmeztető árnyékot vet kettejükbe. A tudós megköszörüli a torkát*
- Megbüntetni? Az ostorozás nem az én műfajom, ne legyél disznó! *Ezzel nagyot sóhajt és visszahúzza a másik csuklyáját, amennyiben ebben nem állítják meg*
- Ideje indulni.
*Arra inkább senki ne vegyen mérget, hogy nem Amaziana lesz az első, aki hangosan faszfejnek nevezi a nemes urat. Ám egyelőre talán azt el lehet mondani, hogy valószínűleg ez nem a mai napon fog bekövetkezni. És hát, ez is érdem. Talán mire addig a pontig eljut a két elf kapcsolata, valójában meg fogja majd tudni mondani Amaziana, hogy milyen ember is Drameiloten Sayqueves. Remek színész? Alávaló hazug? Manipulátor? Önközpontú férfi? Az empátia mindenféle valós jelenléte hiányzik belőle? Megannyi a veszély, ha a szolgáló belegondolna, de nehéz jó ember ismerővé válnia akkor, amikor annyira szórakoztató játékot játszanak. Szíve megugrik, amikor a másik ruhája gombjaihoz ér. Régen nem volt ennyire erotikus a felöltöztetés. A szemei most már nem a sértettségtől merednek a másik arcába. Nagyot nyel és lehúzza a másik csuklyáját, amit látszólag mindig visszahúz magára. Talán, ha egyszer nagyon felmérgeli majd a férfi, akkor levágja a haját és megtartja bosszúból. Akkor legalább nem találná ennyire ellenállhatatlannak... Eeyr temploma figyelmeztető árnyékot vet kettejükbe. A tudós megköszörüli a torkát*
- Megbüntetni? Az ostorozás nem az én műfajom, ne legyél disznó! *Ezzel nagyot sóhajt és visszahúzza a másik csuklyáját, amennyiben ebben nem állítják meg*
- Ideje indulni.
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:15:42
Üzenet elküldve: 2025-08-29 21:15:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Úgy tűnik, hogy hideg testtartása, és némasága meghozza a gyümölcsét. Amaziana látszólag megnyugszik, legalábbis annyira, hogy a nemes számára ez így tűnjön. Bizonyos értelemben azt is lehetne rá mondani, hogy egy faszfej, de persze ilyet senki nem mond ki hangosan. A megemelt keblek egyébként kedvére lennének, ha rájuk nézne, de túl sok jó szorult a férfiba ahhoz, hogy visszaéljen szolgálója helyzetével, és kihasználja ezeket a pillanatokat arra, hogy testén legeltesse tekintetét. Tervei szerint ezt bőven lesz később ideje bepótolni. A kioktatást végig hallgatja, majd lassan, hangosan kifújja a levegőt, elnyújtva. A leghosszabb sóhajtás ez, amit eddigi pályafutása alatt bemutatott. *
- Igaza van, Amaziana. Valóban illetlen szóval utaltam a hirtelen felfokozott állapotban a személyzetre. Ez a kifejezés semmilyen társaságban nem állja meg a helyét, ami miatt öntől ismételten bocsánatot kérek. Köszönöm az intelmet, és hogy felhívta a figyelmet a modortalanságomra. * Érkezik egy újabb bocsánat kérés az elf részéről, akinek tényleg fontos a látszat, és az őt szolgálók vélt vagy valós sérelmei. *
- Valóban hosszú még az út. És ha szeretnéd, akkor megbüntethetsz a nyelvbotlásomért is a fürdőben. * Teszi még hozzá, ahogy közelebb lép a nőhöz, és ha engedi, akkor megpróbálja visszagombolni az ingét. Illetlen dolog, de direkt csinálja, incselkedni próbál vele. Szeretné tesztelni, hogy meddig mehet el, nyíltan, és kettesben. Egyébként is, a templomtér teljesen üres, hacsak az ablakokból nem nézi a párost valaki, alig látnak a dologból bármit. Persze ettől függetlenül bármikor felbukkanhat valaki hogy az igen félreérthető közelséget félreértse. És ettől az egész csak még izgatóbbá válik. *
* Úgy tűnik, hogy hideg testtartása, és némasága meghozza a gyümölcsét. Amaziana látszólag megnyugszik, legalábbis annyira, hogy a nemes számára ez így tűnjön. Bizonyos értelemben azt is lehetne rá mondani, hogy egy faszfej, de persze ilyet senki nem mond ki hangosan. A megemelt keblek egyébként kedvére lennének, ha rájuk nézne, de túl sok jó szorult a férfiba ahhoz, hogy visszaéljen szolgálója helyzetével, és kihasználja ezeket a pillanatokat arra, hogy testén legeltesse tekintetét. Tervei szerint ezt bőven lesz később ideje bepótolni. A kioktatást végig hallgatja, majd lassan, hangosan kifújja a levegőt, elnyújtva. A leghosszabb sóhajtás ez, amit eddigi pályafutása alatt bemutatott. *
- Igaza van, Amaziana. Valóban illetlen szóval utaltam a hirtelen felfokozott állapotban a személyzetre. Ez a kifejezés semmilyen társaságban nem állja meg a helyét, ami miatt öntől ismételten bocsánatot kérek. Köszönöm az intelmet, és hogy felhívta a figyelmet a modortalanságomra. * Érkezik egy újabb bocsánat kérés az elf részéről, akinek tényleg fontos a látszat, és az őt szolgálók vélt vagy valós sérelmei. *
- Valóban hosszú még az út. És ha szeretnéd, akkor megbüntethetsz a nyelvbotlásomért is a fürdőben. * Teszi még hozzá, ahogy közelebb lép a nőhöz, és ha engedi, akkor megpróbálja visszagombolni az ingét. Illetlen dolog, de direkt csinálja, incselkedni próbál vele. Szeretné tesztelni, hogy meddig mehet el, nyíltan, és kettesben. Egyébként is, a templomtér teljesen üres, hacsak az ablakokból nem nézi a párost valaki, alig látnak a dologból bármit. Persze ettől függetlenül bármikor felbukkanhat valaki hogy az igen félreérthető közelséget félreértse. És ettől az egész csak még izgatóbbá válik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293