//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Az általa összegyűjtött papírkupaccal tehát elhelyezkedik az asztalnál Bris mellett, és elkezdi egyesével, papíronként átfésülni az egészet. Lassan halad, s nem is beszél közben, hisz figyelmét teljes mértékben leköti, hogy értelmezni tudja az olvasottakat. Olykor feláll azért, hogy kinyújtóztassa végtagjait, majd hamarost folytatja is a munkát.
Bizonyos mennyiségű idő eltelik, mire talál valami használható anyagot, s még több idő eltelik, mire sikerül valamelyest értelmeznie őket, de úgy érzi, szöszmötölése nem hiábavaló. Feltűnik neki ugyanis, hogy ükapja, Acauberthus d'Aquista idejéből - kinek nevét olykor még Aldo is felemlegette éltében - jó néhány dokumentum megmaradt. Ezek között kiváltképp érdekesek számára azok az Acauberthusnak írott levelek, melyeket valószínűleg mindenféle hivatalnokok és ismerősök írtak az akkori családfőnek egy bizonyos birtok ügyén. Kiválogatja ezeket a papírosokat maga elé.*
- Nos, Mostale uram, talán találtam valamit, ami érdekes lehet számunkra. Acauberthus d'Aquista, az én ükapám, talán tud nekünk segíteni most. No persze nem személyesen, az kéne még! *Röhécsel magának, majd folytatja.* Látod itt ezeket a leveleket? Ha jól értelmeztem mindent, akkor Acauberthus kiváltképp fáradozott azon, hogy egy artheniortól északra fekvő, örökösök nélkül maradt birtokot megszerezzen. Ahogy olvasom, egy ponton hivatkozott arra, hogy egyik ősünk, Mertocius d'Aquista korában a birtok a családom tulajdona volt, s később egy megállapodás értelmében egyik leánya férjére, Dobomir Solowiewre ruházta át azt. Acauberthus továbbá azt írja, hogy a több ágon is kihalt Solowiew család legközelebbi, papíron is bizonyítható rokonai az Aquisták. Ebben Mertocius levelezéseire is hivatkozik. Na de hogy Mertocius mikor élt...? És ezek a levelek hol vannak most? Ebben a kupacban biztosan nincsenek, ezek még elég frissek.
*A maga elé vett papírosok közül kezébe veszi az egyiket és újra átfutja szemével.*
- Sőt, mi több, ez itt egy Acauberthusnak írott levél egy bizonyos Q. Peronniq-tól. Biztos valami hivatalnokféle lehetett. Ha ezt is jól értelmezem, kedves ükapám egy egész mélységekbe menő kutatást is csináltathatott azért a Solowiew-birtokért, de Peronniq támadja... Amit mondjuk megértek, mert az egész dolog Acauberthus részéről elég mondvacsinált dolognak tűnik. Azt írja, "Nem bizonítatandó be, hogy az Solowiew chalád valóban kihalt e összes való ágán. Továbbá részletezve az dolgokat, amiket Ön, Mélyen Tisztelt Aquista Uram, pár hattal ez előtt küldé vala az öröklődést bizonítandó Ön és Mertocius d'Aquista között, nem teljességiben megbizható. A chaládfája eröst hiános, a Solowiew chaládé talán még jobban." Tehát voltak családfák is!
*Csap az asztalra felbuzdulva, majd gyorsan moderálja is magát.*
- Bocsánat, elragadott a hév. Ezek már lehetnek olyan nyomok, amiken el tudunk indulni. Nem ártana, ha valahonnan elő tudnánk kutatni egy családfát... Na de hagylak is dolgozni, Mostale uram. Ki kell ürítenem az elmém ennyi régi és fájdalmasan kifacsart nyelvezetű szöveg után. ~Vajon így is beszéltek akkoriban?~
*Feláll, hogy lábait kinyújtóztassa. Fogalma sincs, hogy mennyi idő lehet, de biztos abban, hogy már órák óta turkálnak a papírok között.*