Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:14:33
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:14:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba, köszön a papnak, és már kezdik is az órát. A tanulás után a templom bejárata közelében észrevesz két beszélgető embert. Útközben hallja, hogy valami mágusról beszélnek, aki mágiát is oktat.*
~Jól hallom? Egy tanár? Hiszen pont egy ilyen varázslót keresek!~
*Séta közben próbál még valamit meghhallani róla. Mint ha azt mondanák, hogy öreg és egy toronyban lakik, ami a kikötő közelében van.*
~Tehát, most elmegyek a kikötőbe, és megkeresem azt a tornyot.~
*Valamiért most nem volt mersze visszafordulni, és kérdezősködni, inkább továbbment.*
~Nem is baj, legalább szétnézek a környéken. Itt vagyok már egy ideje, de még sosem merészkedtem olyan messzire a főtértől.~
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 22:22:07
~Jól hallom? Egy tanár? Hiszen pont egy ilyen varázslót keresek!~
*Séta közben próbál még valamit meghhallani róla. Mint ha azt mondanák, hogy öreg és egy toronyban lakik, ami a kikötő közelében van.*
~Tehát, most elmegyek a kikötőbe, és megkeresem azt a tornyot.~
*Valamiért most nem volt mersze visszafordulni, és kérdezősködni, inkább továbbment.*
~Nem is baj, legalább szétnézek a környéken. Itt vagyok már egy ideje, de még sosem merészkedtem olyan messzire a főtértől.~
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 22:22:07
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:28:30
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
//Az erdőben//
*Az erdőben még úgy beszélték meg az idős gnómmal, hogy Argus és Dymerre az erdőt járják majd, míg Achrad, és a mélységi a barlangrendszerben néz körbe. Miután a másik kettő elindult a köpcös sarkon fordul, és félhangosan dörmögve vissza indul a városba.*
-Keressünk meg egy fát az erdőben. Nem nagy feladat, csak az összes fát megkérdezzük, hogy bocsi te vagy az?
*Hirtelen megfordul, hogy szembe nézzen a lánnyal.*
-Nem így kell keresni valamit. Ha rendesen akarjuk csinálni, akkor több információ kell. Velem tart kedvesem? *kérdi a lánytól.*
//A Templomban//
*A köpcös férfi sietve érkezik meg a templomhoz, hogy egyedül vagy sem, az nem érdekli. A templom kapuja előtt megáll. Felnéz a hatalmas épület tetejére lehunyja a szemét.*
-Csak ne most. *suttogja halkan.*
*Előre lendíti a lábát, de a mozdulat abba marad, mielőtt átlépné a küszöböt. Vesz egy nagy levegőt, amelyet szép lassan kifúja. Egy kis lépéssel közelebb lép a küszöbhöz, lehunyja a szemét, s belép a templomba. Bent megkönnyebbülten sóhajt.
Rövid ideig csak áll a kapuban, hogy a szeme megszokja a bent uralkodó félhomályt. Mire a szeme hozzá szokik, addigra már egy fiatal pap lép oda hozzájuk. De a mágus csak int neki, hogy nincs rá szüksége. Legalább egy percig álldogál, és pásztázza a templomot, mire megindul.
Határozott léptekkel indul meg a templom egy végébe, ahol egy idős pap söpröget.*
-Atyám! *köszönti az idős papot, amire az idős pap rájuk mosolyog, és biccent.* A segítségére lenne szükségem. A Derengő fa érdekelne.
*Az idős pap szó nélkül elindul, majd egy asztalnál megáll.*
-Foglaljanak helyet, és viszem, amit tudok. *mondja nekik, s elvonul valahova.*
*Argus azonnal leül, és leteszi maga mellé a táskáját, vár egy kicsit hogy a lány is helyet foglaljon.*
-A keresés elméletére már utaltam. Első lépés, hogy minden információt összegyűjtsünk. Utána kiválasztunk három kérdést, ami szerint csoportosítunk őket. Itt már jó része az információnak kiesik. Majd a három csoportot egyesével vizsgáljuk meg, és kizárjuk azokat, amik a többi közül kilóg. Amik megmaradnak, azok a valós információk.
*Szerencsére nem kell sokat várni, hogy az idős pap visszatérjen a kezében rengeteg tekerccsel.*
-Ezeket tudom ajánlani. *mondja miközben lerakja őket az asztalra. Majd otthagyja a párost.*
-Ha van kedve, akkor segítsen olvasni. Válogassuk ki hogy melyekbe vannak hasznos információk, és melyekbe nincsenek.
//Az erdőben//
*Az erdőben még úgy beszélték meg az idős gnómmal, hogy Argus és Dymerre az erdőt járják majd, míg Achrad, és a mélységi a barlangrendszerben néz körbe. Miután a másik kettő elindult a köpcös sarkon fordul, és félhangosan dörmögve vissza indul a városba.*
-Keressünk meg egy fát az erdőben. Nem nagy feladat, csak az összes fát megkérdezzük, hogy bocsi te vagy az?
*Hirtelen megfordul, hogy szembe nézzen a lánnyal.*
-Nem így kell keresni valamit. Ha rendesen akarjuk csinálni, akkor több információ kell. Velem tart kedvesem? *kérdi a lánytól.*
//A Templomban//
*A köpcös férfi sietve érkezik meg a templomhoz, hogy egyedül vagy sem, az nem érdekli. A templom kapuja előtt megáll. Felnéz a hatalmas épület tetejére lehunyja a szemét.*
-Csak ne most. *suttogja halkan.*
*Előre lendíti a lábát, de a mozdulat abba marad, mielőtt átlépné a küszöböt. Vesz egy nagy levegőt, amelyet szép lassan kifúja. Egy kis lépéssel közelebb lép a küszöbhöz, lehunyja a szemét, s belép a templomba. Bent megkönnyebbülten sóhajt.
Rövid ideig csak áll a kapuban, hogy a szeme megszokja a bent uralkodó félhomályt. Mire a szeme hozzá szokik, addigra már egy fiatal pap lép oda hozzájuk. De a mágus csak int neki, hogy nincs rá szüksége. Legalább egy percig álldogál, és pásztázza a templomot, mire megindul.
Határozott léptekkel indul meg a templom egy végébe, ahol egy idős pap söpröget.*
-Atyám! *köszönti az idős papot, amire az idős pap rájuk mosolyog, és biccent.* A segítségére lenne szükségem. A Derengő fa érdekelne.
*Az idős pap szó nélkül elindul, majd egy asztalnál megáll.*
-Foglaljanak helyet, és viszem, amit tudok. *mondja nekik, s elvonul valahova.*
*Argus azonnal leül, és leteszi maga mellé a táskáját, vár egy kicsit hogy a lány is helyet foglaljon.*
-A keresés elméletére már utaltam. Első lépés, hogy minden információt összegyűjtsünk. Utána kiválasztunk három kérdést, ami szerint csoportosítunk őket. Itt már jó része az információnak kiesik. Majd a három csoportot egyesével vizsgáljuk meg, és kizárjuk azokat, amik a többi közül kilóg. Amik megmaradnak, azok a valós információk.
*Szerencsére nem kell sokat várni, hogy az idős pap visszatérjen a kezében rengeteg tekerccsel.*
-Ezeket tudom ajánlani. *mondja miközben lerakja őket az asztalra. Majd otthagyja a párost.*
-Ha van kedve, akkor segítsen olvasni. Válogassuk ki hogy melyekbe vannak hasznos információk, és melyekbe nincsenek.
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 23:55:18
Üzenet elküldve: 2014-12-02 23:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Végül csak sikerül összehozni a találkozót. Wram kíváncsian méregeti rég nem látott fegyverét, melynek pengéjén most rúnák vannak. Már épp rákérdezne, de a mágus megelőzi. Visszaadja a fegyvert, majd feszülten figyel. Arcára meglepett kifejezés ül ki, amikor meglátja a fegyver rejtett képességét. *
- Ez döbbenetes. Köszönöm. -
* Mondja kemény hangon a vajákos. Mielőtt még távozna, Thenior felel a másik kérdésre is. Az ork szeme kénszínű lángokat szór, ahogy a távozó felé biccent. *
- Már alig várom. -
* Mondja a mágus hátának, majd maga is elindul. Ideje, hogy valami pénzforrást keressen. *
- Ez döbbenetes. Köszönöm. -
* Mondja kemény hangon a vajákos. Mielőtt még távozna, Thenior felel a másik kérdésre is. Az ork szeme kénszínű lángokat szór, ahogy a távozó felé biccent. *
- Már alig várom. -
* Mondja a mágus hátának, majd maga is elindul. Ideje, hogy valami pénzforrást keressen. *
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 22:26:07
Üzenet elküldve: 2014-12-02 22:26:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás a főpappal//
*A főpap int, hogy az alárendeltje távozzon, négyszemközt szeretne beszélni az orkkal, ha csak pár mondat erejéig is. Köpenye ujjából előhúzza a tőrt, a mozdulat már-már drámainak hathat, és átnyújtja.*
- Elkészült, valójában sok munka nem volt benne, ugyebár miután a lángok elaludtak, a tetem maradványai közül szinte sértetlenül került elő. És egy kicsit fel is javítottuk, meg is mutatom *azzal nyújtja a markát, és ha az ork visszaadja a pengét, a főpap élével lefelé fordítja azt, majd a nyelének végére koppint kettőt, mire enyhe morajlás után egy földburok veszi körül, mely néhány másodperc múlva koporsóalakban meg is szilárdul körülötte.*
- Kőkoporsó *hallatszik bentről a főpap hangja* roppant erős védelem, nem mágikus eszközökkel áthatolhatatlan, szilárd kőgubó, azonban nem tart olyan soká *azzal a koporsó kinyílik, és kilép belőle Amos Thenior, rögtön ezután pedig teljesen eltűnik a képződmény.*
- Akármikor kijöhetsz belőle, amíg a föld felett van *jegyzi meg, miközben visszanyújtja a tőrt* de nem hiába koporsó a neve. Ha nem jössz ki, amíg le nem jár a védelem ideje, magával visz a föld alá. Össze nem présel, nem sokkal a felszín alatt leszel egy üregben, de nem fogadnék rá, hogy ki tudod ásni magad. Ha megfogadsz egy tanácsot, ha társakkal küzdesz, megkísérelheted ily módon menteni az életed, de egymagadban csak akkor, ha valóban élet és halál között dönthet *azzal elindul, majd még visszaszól* A szörnymester nem az én hatásköröm, egyelőre úgy tűnik, visszavonult, legalábbis mióta azokkal a lényekkel elbántunk, nem láttuk színét sem. De úgy tudom az elsők között leszel, aki értesül róla, ha újra feltűnik.
*A főpap int, hogy az alárendeltje távozzon, négyszemközt szeretne beszélni az orkkal, ha csak pár mondat erejéig is. Köpenye ujjából előhúzza a tőrt, a mozdulat már-már drámainak hathat, és átnyújtja.*
- Elkészült, valójában sok munka nem volt benne, ugyebár miután a lángok elaludtak, a tetem maradványai közül szinte sértetlenül került elő. És egy kicsit fel is javítottuk, meg is mutatom *azzal nyújtja a markát, és ha az ork visszaadja a pengét, a főpap élével lefelé fordítja azt, majd a nyelének végére koppint kettőt, mire enyhe morajlás után egy földburok veszi körül, mely néhány másodperc múlva koporsóalakban meg is szilárdul körülötte.*
- Kőkoporsó *hallatszik bentről a főpap hangja* roppant erős védelem, nem mágikus eszközökkel áthatolhatatlan, szilárd kőgubó, azonban nem tart olyan soká *azzal a koporsó kinyílik, és kilép belőle Amos Thenior, rögtön ezután pedig teljesen eltűnik a képződmény.*
- Akármikor kijöhetsz belőle, amíg a föld felett van *jegyzi meg, miközben visszanyújtja a tőrt* de nem hiába koporsó a neve. Ha nem jössz ki, amíg le nem jár a védelem ideje, magával visz a föld alá. Össze nem présel, nem sokkal a felszín alatt leszel egy üregben, de nem fogadnék rá, hogy ki tudod ásni magad. Ha megfogadsz egy tanácsot, ha társakkal küzdesz, megkísérelheted ily módon menteni az életed, de egymagadban csak akkor, ha valóban élet és halál között dönthet *azzal elindul, majd még visszaszól* A szörnymester nem az én hatásköröm, egyelőre úgy tűnik, visszavonult, legalábbis mióta azokkal a lényekkel elbántunk, nem láttuk színét sem. De úgy tudom az elsők között leszel, aki értesül róla, ha újra feltűnik.
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:48:26
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:48:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Hogy továbbvihette-e volna Aletai a csókot, és a pillanat hevét kihasználva szerelmeskedhettek volna egyet? Ez többé nem derül ki. Minden esetre jó oka volt annak, hogy egy elszánt kísérletet sem tett a szőke férfi. Eddig oly vad warg volt ő, aki az áldozatot az első harapás után ledöntötte, s kíméletlenül elharapta a torkát és másnap lelépett úgy, hogy áldozatát sosem látta azok után. Most nagyon úgy fest, hogy életében először megszelídülni kényszeríti egy páratlan lelkű druida. Nyilván ennek a kapcsolatnak ő maga sem akar úgy megágyazni, ahogy azt a futó kalandokban tette. Más a lány, s így más a helyzet is. Nem szeretné elszúrni. Ez több annál.
Ezt a némán is elmondott szó, a tekintet és a csók heve is alátámasztja. Széles mosoly húzódik ajkára, amint az ágyról felpattan, és megragadja Ewa kezét, hogy sétálhassanak egyet a templomkertben.*
-Nem is mesélted, hogy mi dolgod lesz a kikötőben. Félek, hogy mellettem nem sokáig leszel biztonságban.
*Veszi át a vezetést Angyaltól, mint egy igazi férfi. Így, kéz a kézben sétálva a templomkerti túra valószínűleg romantikus lesz, főleg, hogy az Idő remegő keze a holdvilágot is felfestette az éjszakai égboltra.*
-Szeretnélek biztonságba tudni, miután elválnak útjaink.
*A fájó igazságot is kimondta. Talán a lány még bele sem gondolt abba, hogy Aletai nem sokáig él, ha megtalálják és ennél fogva abba sem, hogy a hirtelen felgyújtott tűz a táptalaja nélkül loboghat tovább. Hogyan is gondolhatott volna? Hisz Aletai jelenleg céltalanul sétál a révbe, de a lánynak egész biztosan van oka, s így szilárd jövőképe. Nehéz a másik helyzetébe így belelátni.*
*Hogy továbbvihette-e volna Aletai a csókot, és a pillanat hevét kihasználva szerelmeskedhettek volna egyet? Ez többé nem derül ki. Minden esetre jó oka volt annak, hogy egy elszánt kísérletet sem tett a szőke férfi. Eddig oly vad warg volt ő, aki az áldozatot az első harapás után ledöntötte, s kíméletlenül elharapta a torkát és másnap lelépett úgy, hogy áldozatát sosem látta azok után. Most nagyon úgy fest, hogy életében először megszelídülni kényszeríti egy páratlan lelkű druida. Nyilván ennek a kapcsolatnak ő maga sem akar úgy megágyazni, ahogy azt a futó kalandokban tette. Más a lány, s így más a helyzet is. Nem szeretné elszúrni. Ez több annál.
Ezt a némán is elmondott szó, a tekintet és a csók heve is alátámasztja. Széles mosoly húzódik ajkára, amint az ágyról felpattan, és megragadja Ewa kezét, hogy sétálhassanak egyet a templomkertben.*
-Nem is mesélted, hogy mi dolgod lesz a kikötőben. Félek, hogy mellettem nem sokáig leszel biztonságban.
*Veszi át a vezetést Angyaltól, mint egy igazi férfi. Így, kéz a kézben sétálva a templomkerti túra valószínűleg romantikus lesz, főleg, hogy az Idő remegő keze a holdvilágot is felfestette az éjszakai égboltra.*
-Szeretnélek biztonságba tudni, miután elválnak útjaink.
*A fájó igazságot is kimondta. Talán a lány még bele sem gondolt abba, hogy Aletai nem sokáig él, ha megtalálják és ennél fogva abba sem, hogy a hirtelen felgyújtott tűz a táptalaja nélkül loboghat tovább. Hogyan is gondolhatott volna? Hisz Aletai jelenleg céltalanul sétál a révbe, de a lánynak egész biztosan van oka, s így szilárd jövőképe. Nehéz a másik helyzetébe így belelátni.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 09:03:34
Üzenet elküldve: 2014-12-02 09:03:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Nem téved meg, hisz csak a természet rendjét követi, és ki tudja jobban miben teljesedik ki az élet mint egy elf. A lány mellkasa megemelkedik, mély lélegzetet vesz és egyre távolabbinak érzi a templomkert holdfényben fürdő fakoronáit. Vágyik utánuk de gondolatai menetét minduntalan elterelik a félvér cselekedetei. Az apró puszit a férfi szinte észre sem veszi, és ügyesen átvezeti egy igazi csókba. Ewa nem menekül, ha nem kedvelné a félvért, Aletainak esélye nem volna most itt ülni és azúr tekintetét Ewa ibolyaszín szemein pihentetni. A felé közeledő ajkakat gyengéd csókkal fogadja, a skorpiómarás halálos s talán pont ezért remeg bele az érintésbe. Szája puhán tapad Aletaiéra. Ajkait mintha Elija Csókjának tinktúrájával csöpögtették volna be, egy olyan édes méreggel mi nem enged, örökké fogva tart és mindent képes megváltoztatni maga körül. Pont addig tart az érintés amíg Aletai vissza nem húzódik, nem követel többet. A mérget ha óvatosan adagoljuk nem gyilkol hanem megerősít.*
- Igen. *válaszol a kérdésre halvány kétellyel hangjában, de a tettek másként beszélnek. Kibontakozik az ölelésből és felemelkedik az ágyról. Nemsokára már az ajtó is nyílik, hogy a templomon átsétálva a kertbe léphessen. Csak a kijárati ajtónál várja meg a félvért, hogy kezét nyújtsa egy nem túl hosszú sétához.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.02 10:34:57
* Nem téved meg, hisz csak a természet rendjét követi, és ki tudja jobban miben teljesedik ki az élet mint egy elf. A lány mellkasa megemelkedik, mély lélegzetet vesz és egyre távolabbinak érzi a templomkert holdfényben fürdő fakoronáit. Vágyik utánuk de gondolatai menetét minduntalan elterelik a félvér cselekedetei. Az apró puszit a férfi szinte észre sem veszi, és ügyesen átvezeti egy igazi csókba. Ewa nem menekül, ha nem kedvelné a félvért, Aletainak esélye nem volna most itt ülni és azúr tekintetét Ewa ibolyaszín szemein pihentetni. A felé közeledő ajkakat gyengéd csókkal fogadja, a skorpiómarás halálos s talán pont ezért remeg bele az érintésbe. Szája puhán tapad Aletaiéra. Ajkait mintha Elija Csókjának tinktúrájával csöpögtették volna be, egy olyan édes méreggel mi nem enged, örökké fogva tart és mindent képes megváltoztatni maga körül. Pont addig tart az érintés amíg Aletai vissza nem húzódik, nem követel többet. A mérget ha óvatosan adagoljuk nem gyilkol hanem megerősít.*
- Igen. *válaszol a kérdésre halvány kétellyel hangjában, de a tettek másként beszélnek. Kibontakozik az ölelésből és felemelkedik az ágyról. Nemsokára már az ajtó is nyílik, hogy a templomon átsétálva a kertbe léphessen. Csak a kijárati ajtónál várja meg a félvért, hogy kezét nyújtsa egy nem túl hosszú sétához.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.02 10:34:57
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:55:26
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:55:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Ó, igen. Gyümölcs illat. Oly bódító a fél-elf számára, mint egy napon érlelt, fáról saját kézzel szakajtott őszibarack. Szinte kéri, hogy harapj belé, játszik veled, ahogy Ewa illata is csábos játékot űz Aletai-jal. Egyénként erre a játékra még a cselekedetével is rátesz, így nem is élettől idegen, hogy a férfiú megtéved, mikor Angyal beledől az ölébe. Hirtelen elpattan a vékony húr Aletaiban, és ellenállhatatlan vágyat érez arra vonatkozólag, hogy megkóstolja az őszibarackot. Mélyen Ewa szemébe néz, s talán a kéken hűvöslő tekintetben meglesheti a pillanat által gyújtott tüzet. Óvatosan közeledni kezd a lányhoz -csak hogy az menekülni tudjon, ha nagyon akar-, mígnem végül forró csókot éget annak ajkára. Ha Ewa eddig kitart, akkor érezheti, hogy a csók, -noha csak néhány másodpercnyi szeletet ad Aletai személyiségéből- tűzzel telt, szenvedélyes és olyan titokzatos, mint a föld felszíne alatt megbúvó Nassiky, aki olyan sok élőlény életét oltotta ki halálos mérgével. Éppen úgy méreg ez is, mert függővé tesz. Ha a lány pozitívan fogadja a csókot, akkor megszólal a szőke férfi.*
-Mehetünk akkor sétálni a kertbe?
*Nem így reagál, ha Ewa számára kellemetlen érzés a csók, netán elmenekül. Ebben az esetben mentegetőzni kezd.*
-Ne haragudj, nem tudom, hogy mi ütött belém!
*Azt az arcát mutatja, amit kell. Hogy ettől megjátszott lenne az érzés? Nem hiszem, mert a rendes reakciója az első opció volna, a második csak akkor lép életbe, ha zavarba jön tette súlyától.*
*Ó, igen. Gyümölcs illat. Oly bódító a fél-elf számára, mint egy napon érlelt, fáról saját kézzel szakajtott őszibarack. Szinte kéri, hogy harapj belé, játszik veled, ahogy Ewa illata is csábos játékot űz Aletai-jal. Egyénként erre a játékra még a cselekedetével is rátesz, így nem is élettől idegen, hogy a férfiú megtéved, mikor Angyal beledől az ölébe. Hirtelen elpattan a vékony húr Aletaiban, és ellenállhatatlan vágyat érez arra vonatkozólag, hogy megkóstolja az őszibarackot. Mélyen Ewa szemébe néz, s talán a kéken hűvöslő tekintetben meglesheti a pillanat által gyújtott tüzet. Óvatosan közeledni kezd a lányhoz -csak hogy az menekülni tudjon, ha nagyon akar-, mígnem végül forró csókot éget annak ajkára. Ha Ewa eddig kitart, akkor érezheti, hogy a csók, -noha csak néhány másodpercnyi szeletet ad Aletai személyiségéből- tűzzel telt, szenvedélyes és olyan titokzatos, mint a föld felszíne alatt megbúvó Nassiky, aki olyan sok élőlény életét oltotta ki halálos mérgével. Éppen úgy méreg ez is, mert függővé tesz. Ha a lány pozitívan fogadja a csókot, akkor megszólal a szőke férfi.*
-Mehetünk akkor sétálni a kertbe?
*Nem így reagál, ha Ewa számára kellemetlen érzés a csók, netán elmenekül. Ebben az esetben mentegetőzni kezd.*
-Ne haragudj, nem tudom, hogy mi ütött belém!
*Azt az arcát mutatja, amit kell. Hogy ettől megjátszott lenne az érzés? Nem hiszem, mert a rendes reakciója az első opció volna, a második csak akkor lép életbe, ha zavarba jön tette súlyától.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:07:10
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
* Régi vendég már a templomban. Igaz, zöldfülű még a mágia világában, de ezen amilyen gyorsan csak tud, változtatna. Sőt, ha lesz elég pénze, akár tanítót is felfogadna, hogy ne egyedül kelljen átrágnia magát a rengeteg tekercsen és ősrégi varázsigén.
A templomban úgy jár, mintha otthon lenne, rögtön az egyik pad felé veszi az irányt, ahogy egy csuklyás pap ül néhány rongyos papír felé görnyedve.*
-Tiszteletem! *Biccent az öreg felé.* Tudna nekem egy kicsit segíteni? Szükségem lenne tűzmágiát boncolgató tekercsekre, persze csak tanulás szempontjából.
*A férfi összevonja a szemöldökét, majd rövid hezitálás után elmosolyodik, s lassú léptekkel elindul a zárt faajtó felé.*
A templomban úgy jár, mintha otthon lenne, rögtön az egyik pad felé veszi az irányt, ahogy egy csuklyás pap ül néhány rongyos papír felé görnyedve.*
-Tiszteletem! *Biccent az öreg felé.* Tudna nekem egy kicsit segíteni? Szükségem lenne tűzmágiát boncolgató tekercsekre, persze csak tanulás szempontjából.
*A férfi összevonja a szemöldökét, majd rövid hezitálás után elmosolyodik, s lassú léptekkel elindul a zárt faajtó felé.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-01 11:50:41
Üzenet elküldve: 2014-12-01 11:50:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Nem gondolta volna, hogy a pusztában tett kis kitérő kalandozása ennyire fel fogja kavarni. Eltelt már néhány év, mióta visszanyerte szabadságát, és tényleg elhitte, hogy a nehezén túl van. Elvégre járt emberek közé rendszeresen, még ha a lakott területektől egy picit távolabb is vert tanyát. A városba is bemerészkedett többször, és nem történt semmi. Olykor vásárolt, olykor gyógyított, olykor eladott ezt vagy azt, az élet teljesen normálisnak tűnt, csupán a lassacskán ritkuló rémálmok zökkentették ki.
Ezek persze most teljes erővel csaptak le rá az elmúlt pár estén, és bár nappal nem küzd rémképekkel, gondolatai túl sokszor kalandoznak a múltba, amit nem lenni szabad. Ne felejts, de lépj tovább, tanulj, erősödj belőle, de nem engedd, hogy megbéklyózzon. Lau utolsó jó tanácsa, amivel egyet is ért, de nem olyan könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Vannak sebek, amik csak nagyon lassan gyógyulnak. Ezt is megmondta Lau, hogy meg kell majd küzdenie a démonaival. Kettejük közül ő legalább elhitte, hogy a fiatalabb elfnek is sikerül. Egy ideig Rhena is így gondolta, de már kételkedik benne. Feladni viszont nem fogja. Ha valamivel sikerül lekötnie magát, ha valami elveszi minden figyelmét, ha olyasmit csinál, amire koncentrálnia kell, vissza fogja billenteni magát oda, ahova eljutott.
A templom csendjében és félhomályában ülve elmélkedett ezeken a kérdéseken, és a mikénteken. Belevágjon-e vagy sem? Az biztos, hogyha elkezdene tanulni még valamit, nem lenne kapacitása a múlton rágódnia. De ha csak ez motiválja, egyáltalán képes lesz rá, hogy megcsinálja, hogy sikerüljön? De hisz, nem is ez az egyetlen ok. Halkan sóhajt, nehogy megzavarjon valaki mást is.
Vajon Lau mit csinál most? Rejtőzködik még mindig, vagy letelepedett? Álnéven ismerik, vagy a saját nevét megtartotta? Egyáltalán talált magának új társakat, vagy egyedül van? Na tessék, már megint a múlton rágódik. Megrázza egy picit a fejét. Akármit is csináljon, azt elvárná tőle, hogy tiszta fejjel gondolkozzon, és élje a saját életét, ha már visszakapta. És azt is fogja tenni.*
Ezek persze most teljes erővel csaptak le rá az elmúlt pár estén, és bár nappal nem küzd rémképekkel, gondolatai túl sokszor kalandoznak a múltba, amit nem lenni szabad. Ne felejts, de lépj tovább, tanulj, erősödj belőle, de nem engedd, hogy megbéklyózzon. Lau utolsó jó tanácsa, amivel egyet is ért, de nem olyan könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Vannak sebek, amik csak nagyon lassan gyógyulnak. Ezt is megmondta Lau, hogy meg kell majd küzdenie a démonaival. Kettejük közül ő legalább elhitte, hogy a fiatalabb elfnek is sikerül. Egy ideig Rhena is így gondolta, de már kételkedik benne. Feladni viszont nem fogja. Ha valamivel sikerül lekötnie magát, ha valami elveszi minden figyelmét, ha olyasmit csinál, amire koncentrálnia kell, vissza fogja billenteni magát oda, ahova eljutott.
A templom csendjében és félhomályában ülve elmélkedett ezeken a kérdéseken, és a mikénteken. Belevágjon-e vagy sem? Az biztos, hogyha elkezdene tanulni még valamit, nem lenne kapacitása a múlton rágódnia. De ha csak ez motiválja, egyáltalán képes lesz rá, hogy megcsinálja, hogy sikerüljön? De hisz, nem is ez az egyetlen ok. Halkan sóhajt, nehogy megzavarjon valaki mást is.
Vajon Lau mit csinál most? Rejtőzködik még mindig, vagy letelepedett? Álnéven ismerik, vagy a saját nevét megtartotta? Egyáltalán talált magának új társakat, vagy egyedül van? Na tessék, már megint a múlton rágódik. Megrázza egy picit a fejét. Akármit is csináljon, azt elvárná tőle, hogy tiszta fejjel gondolkozzon, és élje a saját életét, ha már visszakapta. És azt is fogja tenni.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-27 09:10:19
Üzenet elküldve: 2014-11-27 09:10:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Miután leült a férfi, Ewa oldalra fordul, hogy kényelmesen a nyakához férhessen. Az élete jóformán a kezében van, de nincs rá ok, hogy megölje a lányt. Tudja jól, hogy Artheniorban szaladgál egy két félőrült de benne megbízik, s amíg a férfi nem pont azért kapja fizetségét, hogy az elf életét kioltsa nem is lehet gond, s talán még utána sem.
Milyen illatot is érezhet a félvér. Talán gyümölcs vagy virág. Ewa kedvencei a narancsvirág és a vanília, de akad még néhány illat mik közül választ magának szappant a piacon.
Az érintés kellemes, egy cseppet beleborzong és azon mód eldönti, hogy ideje megnézni mi van a Templomkertben még mielőtt belefeledkeznének az éjszaka varázsába.
Amint kattan a nyaklánc zára kezével végigsimít a gyöngyökön. Aletai hangjára megrezzen, fejét megrázva ad utat a hajának, hogy visszataláljon a helyére.
Masszírozásra nem számított. Persze jól esik, meg el is tűrné egy örökkévalóságot is mégis talán egy percig hagyja a gyengéd mozdulatokat majd óvatosan hátra dől, Aletai karjai közé, fejét a férfi vállára hajtja s ha sikerül akkor kezeire is rásimítja saját tenyerét, hogy előre húzva őket fonja keresztbe a derekán.*
- Ügyes kezed van. *jegyzi meg kicsit viccesen, kicsit komolyan majd egy fél fordulattal egy apró csókot lehel a férfi arcára ami még mindig csak alig több mint baráti, bár ahogyan odabújt hozzá abból már sokkal többet is feltételezhet.*
- Gyere menjünk ki amíg nem hűl le nagyon a levegő. *mondja bár egyelőre nem mozdul.*
* Miután leült a férfi, Ewa oldalra fordul, hogy kényelmesen a nyakához férhessen. Az élete jóformán a kezében van, de nincs rá ok, hogy megölje a lányt. Tudja jól, hogy Artheniorban szaladgál egy két félőrült de benne megbízik, s amíg a férfi nem pont azért kapja fizetségét, hogy az elf életét kioltsa nem is lehet gond, s talán még utána sem.
Milyen illatot is érezhet a félvér. Talán gyümölcs vagy virág. Ewa kedvencei a narancsvirág és a vanília, de akad még néhány illat mik közül választ magának szappant a piacon.
Az érintés kellemes, egy cseppet beleborzong és azon mód eldönti, hogy ideje megnézni mi van a Templomkertben még mielőtt belefeledkeznének az éjszaka varázsába.
Amint kattan a nyaklánc zára kezével végigsimít a gyöngyökön. Aletai hangjára megrezzen, fejét megrázva ad utat a hajának, hogy visszataláljon a helyére.
Masszírozásra nem számított. Persze jól esik, meg el is tűrné egy örökkévalóságot is mégis talán egy percig hagyja a gyengéd mozdulatokat majd óvatosan hátra dől, Aletai karjai közé, fejét a férfi vállára hajtja s ha sikerül akkor kezeire is rásimítja saját tenyerét, hogy előre húzva őket fonja keresztbe a derekán.*
- Ügyes kezed van. *jegyzi meg kicsit viccesen, kicsit komolyan majd egy fél fordulattal egy apró csókot lehel a férfi arcára ami még mindig csak alig több mint baráti, bár ahogyan odabújt hozzá abból már sokkal többet is feltételezhet.*
- Gyere menjünk ki amíg nem hűl le nagyon a levegő. *mondja bár egyelőre nem mozdul.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-26 23:23:10
Üzenet elküldve: 2014-11-26 23:23:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás a főpappal//
*Szerencsére nem hiába kóricált a templomban annyit Wram, ugyanis az egyik tanító megkérdezte, hogy mit keres. Az ork pedig elmondta, hogy a főpapot keresi, egyrészt a tőre miatt, másrészt cilinderes bohóc miatt. Talán ez volt a kulcs, hisz az addig unott arccal hallgató pap felélénkül, majd megjegyzi, hogy megkérdezi a főpapot, hogy ráér-e, addig várjon a főteremben. A vajákos jó fertály órája várakozott, mikor megpillantja a papot, mellett pedig Arthenior főpapját. Sietve lép elé, egy rövid biccentéssel összekötve.*
-Uram. Tisztelettel kérdem, mit lehet tudni arról a mocsok fickóról? Illetve sikerült-e megjavítani a tőrömet, mert igencsak hiányolom.-
*Hadarja le gyorsan, mielőtt az öreg mágus megszólalhatna.*
*Szerencsére nem hiába kóricált a templomban annyit Wram, ugyanis az egyik tanító megkérdezte, hogy mit keres. Az ork pedig elmondta, hogy a főpapot keresi, egyrészt a tőre miatt, másrészt cilinderes bohóc miatt. Talán ez volt a kulcs, hisz az addig unott arccal hallgató pap felélénkül, majd megjegyzi, hogy megkérdezi a főpapot, hogy ráér-e, addig várjon a főteremben. A vajákos jó fertály órája várakozott, mikor megpillantja a papot, mellett pedig Arthenior főpapját. Sietve lép elé, egy rövid biccentéssel összekötve.*
-Uram. Tisztelettel kérdem, mit lehet tudni arról a mocsok fickóról? Illetve sikerült-e megjavítani a tőrömet, mert igencsak hiányolom.-
*Hadarja le gyorsan, mielőtt az öreg mágus megszólalhatna.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-26 20:59:09
Üzenet elküldve: 2014-11-26 20:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewa//
*A kérésre természetesen helyet foglal Angyal mellett, hogy az mikor elfordult, feltehesse a láncot. Ó, mily kellemes illat csapja meg a férfi orrát! Így, hogy kellően közel húzódott a lányhoz, kiválóan lehet érezni. Mélyet szippant a levegőbe, miközben kezei lassan körülfonják Ewa nyakát. Nyilvánvaló, hogy mindezt úgy csinálja, hogy óvatosan hozzáérjen a lányhoz, s végigsimítsa a vékony, és vonzó nyakat. Kiélvezi a pillanat minden egyes rezzenését, miközben figyeli a lány válla fölött az artéria lüktetését, ami apró és ütemes emelkedéssel jelzi, hogy kapcsolatban áll a szívvel. Mintha csak azt figyelné Aletai, hogy mennyit növekszik a lány pulzusa, mert egészen biztos, hogy az övé az egekben van.*
~Gyönyörű.~
*Halkan kattan végül a lánc két vége, hogy a hanggal biztosítsa magát, valamint hosszú idő alatt kikopó emléket adjon hordozójának. Csodálatosan fog állni, de tényleges jelentőségét talán csak Aletai halála fogja a fellegekbe emelni.*
-Kész van.
*Hagyja kezét továbbra is Ewa vállán, hogy lassan, és kimérten masszírozni kezdje a feltehetően fáradt tagot. Ha Ewa hagyja, akkor a félelf keze lassú vándorútra kel, hogy bejárja a váll teljes szélességét, a felkart és a nyak hátsó részét is, ügyelve arra, hogy az imént felakasztott nyaklánc ne sérüljön, és ellazítsa a hölgy izmait.*
~Talán jól esik neki.~
*A kérésre természetesen helyet foglal Angyal mellett, hogy az mikor elfordult, feltehesse a láncot. Ó, mily kellemes illat csapja meg a férfi orrát! Így, hogy kellően közel húzódott a lányhoz, kiválóan lehet érezni. Mélyet szippant a levegőbe, miközben kezei lassan körülfonják Ewa nyakát. Nyilvánvaló, hogy mindezt úgy csinálja, hogy óvatosan hozzáérjen a lányhoz, s végigsimítsa a vékony, és vonzó nyakat. Kiélvezi a pillanat minden egyes rezzenését, miközben figyeli a lány válla fölött az artéria lüktetését, ami apró és ütemes emelkedéssel jelzi, hogy kapcsolatban áll a szívvel. Mintha csak azt figyelné Aletai, hogy mennyit növekszik a lány pulzusa, mert egészen biztos, hogy az övé az egekben van.*
~Gyönyörű.~
*Halkan kattan végül a lánc két vége, hogy a hanggal biztosítsa magát, valamint hosszú idő alatt kikopó emléket adjon hordozójának. Csodálatosan fog állni, de tényleges jelentőségét talán csak Aletai halála fogja a fellegekbe emelni.*
-Kész van.
*Hagyja kezét továbbra is Ewa vállán, hogy lassan, és kimérten masszírozni kezdje a feltehetően fáradt tagot. Ha Ewa hagyja, akkor a félelf keze lassú vándorútra kel, hogy bejárja a váll teljes szélességét, a felkart és a nyak hátsó részét is, ügyelve arra, hogy az imént felakasztott nyaklánc ne sérüljön, és ellazítsa a hölgy izmait.*
~Talán jól esik neki.~
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-26 07:48:19
Üzenet elküldve: 2014-11-26 07:48:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* A kihívó mosolyra egy kacsintás a válasz. Ő előre szólt, hogy nem egy Pegazus a hely, viszont célnak tökéletesen megfelelő, sőt mivel nem túl kényelmes az ágyuk így attól sem kell félniük, hogy másnap délig aludnának.
Az ágyra felkucorodva nézi min ügyködik Aletai. Az feltűnt számára, hogy valamit keres és igazán kíváncsi arra, hogy mit. Közben választ kap a kérdésére, pihenni kéne de még nem álmos egyikőjük sem. Akkor talán érdemes lesz csak ide a közelbe kisétálni.*
- Mit szólsz a Templomkerthez? *kérdezi miközben már Aletai elindult felé az ajándékkal. Amint a tenyerére teríti a gyöngy nyakéket Ewa érdeklődve hajol felé, két ujjával megforgat egy szürke majd egy fekete színű faragott golyót.*
- Igazán szép. *mondja *Sok munkája lehet benne a fafaragó mesternek. *jegyzi meg.*
- Köszönöm, nagyon szép. *mondja majd hozzáteszi* Ülj le ide és kérlek akaszd a nyakamba. *szól miközben féloldalra fogja a haját várakozón. Van valami meghitt, valami kedves ebben a pillanatban amint a férfi kék szemeire emeli a saját búzavirágszín tekintetét.*
* A kihívó mosolyra egy kacsintás a válasz. Ő előre szólt, hogy nem egy Pegazus a hely, viszont célnak tökéletesen megfelelő, sőt mivel nem túl kényelmes az ágyuk így attól sem kell félniük, hogy másnap délig aludnának.
Az ágyra felkucorodva nézi min ügyködik Aletai. Az feltűnt számára, hogy valamit keres és igazán kíváncsi arra, hogy mit. Közben választ kap a kérdésére, pihenni kéne de még nem álmos egyikőjük sem. Akkor talán érdemes lesz csak ide a közelbe kisétálni.*
- Mit szólsz a Templomkerthez? *kérdezi miközben már Aletai elindult felé az ajándékkal. Amint a tenyerére teríti a gyöngy nyakéket Ewa érdeklődve hajol felé, két ujjával megforgat egy szürke majd egy fekete színű faragott golyót.*
- Igazán szép. *mondja *Sok munkája lehet benne a fafaragó mesternek. *jegyzi meg.*
- Köszönöm, nagyon szép. *mondja majd hozzáteszi* Ülj le ide és kérlek akaszd a nyakamba. *szól miközben féloldalra fogja a haját várakozón. Van valami meghitt, valami kedves ebben a pillanatban amint a férfi kék szemeire emeli a saját búzavirágszín tekintetét.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:43:13
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:43:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewa//
*Hamar kiszúrja Angyal a pihenő férfit. Nagyon helyes, szúrja is! Elvégre nem rossz pasas Aletai, mi sem természetesebb annál, hogy felfigyel rá a lány!*
-Igen, lepakolnék, ha nem nagy gond.
*Tápászkodik fel, s elindul a szoba felé, követve az előtte sétáló lányt, figyelve annak formás hátsóit.*
-Rád bízom. Holnap hosszú napunk lesz, így nem ártana pihenni, de fáradt az nem vagyok. Ha szeretnél kimenni és sétálni egyet, nincs akadálya.
*Mindent Ewa-ért. Az most a jelszava. Emlékezetessé fogja számára tenni az elkövetkező néhány napot. A szobába lépve, nyugodtan konstatálja, hogy kellően szűk a hely ahhoz, hogy ne bírják kikerülni egymást a szobában. Ewa bele is ütközik Aletaiba, aki egy kihívó mosollyal jutalmazza az elf tettét. Szerény hajlék, az egyszer biztos, de könnyen lehet, hogy a közeljövő legkényelmesebb ágyán fognak ma pihenni. A vadon, az erdő egyáltalán nem vicces és főleg nem kényelmes éjszaka.
Most persze a fél-elfnek egészen másfelé járnak a gondolatai, így a kis helység egyik sarkába lepakol, majd az oldaltáskát kinyitva keresgélni kezd.*
-Vettem neked valamit.
*Néhány másodperc keresés után végül előhúzta a vásárolt nyakláncot, miközben nagyon bízott abban, hogy tetszeni fog a lánynak. Odalép Angyal elé, s tenyerére terítve mutatja meg szerzeményét.*
-Milyen?
*Hamar kiszúrja Angyal a pihenő férfit. Nagyon helyes, szúrja is! Elvégre nem rossz pasas Aletai, mi sem természetesebb annál, hogy felfigyel rá a lány!*
-Igen, lepakolnék, ha nem nagy gond.
*Tápászkodik fel, s elindul a szoba felé, követve az előtte sétáló lányt, figyelve annak formás hátsóit.*
-Rád bízom. Holnap hosszú napunk lesz, így nem ártana pihenni, de fáradt az nem vagyok. Ha szeretnél kimenni és sétálni egyet, nincs akadálya.
*Mindent Ewa-ért. Az most a jelszava. Emlékezetessé fogja számára tenni az elkövetkező néhány napot. A szobába lépve, nyugodtan konstatálja, hogy kellően szűk a hely ahhoz, hogy ne bírják kikerülni egymást a szobában. Ewa bele is ütközik Aletaiba, aki egy kihívó mosollyal jutalmazza az elf tettét. Szerény hajlék, az egyszer biztos, de könnyen lehet, hogy a közeljövő legkényelmesebb ágyán fognak ma pihenni. A vadon, az erdő egyáltalán nem vicces és főleg nem kényelmes éjszaka.
Most persze a fél-elfnek egészen másfelé járnak a gondolatai, így a kis helység egyik sarkába lepakol, majd az oldaltáskát kinyitva keresgélni kezd.*
-Vettem neked valamit.
*Néhány másodperc keresés után végül előhúzta a vásárolt nyakláncot, miközben nagyon bízott abban, hogy tetszeni fog a lánynak. Odalép Angyal elé, s tenyerére terítve mutatja meg szerzeményét.*
-Milyen?
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:07:56
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Régi ismerősként tekint a templom gigászi épületére Wram. Tervezi, hogy beszél a főpappal, ám előtte még meglátogatja a könyvtárat. A korábbi látogatásaival ellentétben, az ork immár céltudatosan ül le olvasni. Fejébe vette, hogy megfog tanulni uralkodni a tűzön. Ezért kifejezetten ezzel a témával kapcsolatban olvas, egészen addig, míg a koncentrációtól el nem fárad. A kimerìtő tanulás után Wram egy darabig még a templomban sétálgat, hátha megpillantja a főmágust. Ha nem, akkor egy szolga után kezd kutatni, hátha ki tud deríteni valamit.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-25 07:44:03
Üzenet elküldve: 2014-11-25 07:44:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Hamar befejezi a másolást, sajnos a mágusmesterek nem sokat segítenek magában a begyakorlásban, azt inkább a tanítványokra bízzák miként sikerül nekik elmélyülniük a meditálásba és a gyakorlásba.
Természetesen azonnal észreveszi, hogy a férfi megérkezett. Derűsen lép mellé majd a csomagokra is vet egy pillantást.*
- Gondolom be szeretnéd vinni a kamránkba. *jegyzi meg majd még hozzáteszi *Fáradt vagy? térjünk nyugovóra vagy még van kedved sétálni a környéken? *kérdezi majd ki is les az ablakon. A nap lassan eltűnik a látóhatáron, hiába, nemsokára tél lesz. Bár nincs még késő de hideg és a sötétség már bevette a templomkertbe is magát. Talán pont a kinti sötétség miatt indul meg az alvókamrák felé épp csak kezével intve a fejvadásznak.*
- Gyere utánam Én már tudom melyik lesz a mi szállásunk. *vezeti el Aletait is egy sornyi kisebb nagyobb, faajtóval eltakart kamra előtt majd valahol a vége felé benyit az egyikbe. Szűk a hely, az egész ha van háromszor három méteres. Középen üres sáv és az ajtótól jobbra is meg balra is egy egy faágy. Az ablak előtt egy keskeny kis asztal mellette két támla nélküli szék. Mind a két ágyon egy egy takaró és valami kispárna szerűség. Jóformán megfordulni sem tudnak hogy egymásba ne ütközzenek. Ewa is pont így jár miután bevezette Aletajt és vissza szeretne fordulni. A helyzet kacagásra készteti.*
- A csomagokat szerintem tedd oda az ablak alá. *mutat az ágy lábához majd elkerülendő a táskákkal viaskodó férfit felhúzódik a jobb oldali ágyra. Lábait is maga alá húzza és úgy figyeli mit csinál a másik.*
Természetesen azonnal észreveszi, hogy a férfi megérkezett. Derűsen lép mellé majd a csomagokra is vet egy pillantást.*
- Gondolom be szeretnéd vinni a kamránkba. *jegyzi meg majd még hozzáteszi *Fáradt vagy? térjünk nyugovóra vagy még van kedved sétálni a környéken? *kérdezi majd ki is les az ablakon. A nap lassan eltűnik a látóhatáron, hiába, nemsokára tél lesz. Bár nincs még késő de hideg és a sötétség már bevette a templomkertbe is magát. Talán pont a kinti sötétség miatt indul meg az alvókamrák felé épp csak kezével intve a fejvadásznak.*
- Gyere utánam Én már tudom melyik lesz a mi szállásunk. *vezeti el Aletait is egy sornyi kisebb nagyobb, faajtóval eltakart kamra előtt majd valahol a vége felé benyit az egyikbe. Szűk a hely, az egész ha van háromszor három méteres. Középen üres sáv és az ajtótól jobbra is meg balra is egy egy faágy. Az ablak előtt egy keskeny kis asztal mellette két támla nélküli szék. Mind a két ágyon egy egy takaró és valami kispárna szerűség. Jóformán megfordulni sem tudnak hogy egymásba ne ütközzenek. Ewa is pont így jár miután bevezette Aletajt és vissza szeretne fordulni. A helyzet kacagásra készteti.*
- A csomagokat szerintem tedd oda az ablak alá. *mutat az ágy lábához majd elkerülendő a táskákkal viaskodó férfit felhúzódik a jobb oldali ágyra. Lábait is maga alá húzza és úgy figyeli mit csinál a másik.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-24 20:56:53
Üzenet elküldve: 2014-11-24 20:56:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Három óra is eltellett már azóta, hogy kilépett a templom ajtaján. Sok dolga volt a piacon és mire mindent elintézett, szinte elrepült az idő. Vásárolt mindent, amit szeretett volna, és talált Ewa számára is egy fából készült nyakéket. Természetesen nem holmi olcsó, silány fából van. A fiatalon még szürke színű Fekete-dióból és Ébenfából kifaragott golyók vannak gyöngyszerűen egy ezüstszálra fűzve. A szürke és a fekete szín tökéletesen harmonizál a szélüknél kivillanó ezüstszínnel. Az ékszer és az élelmiszer mellett vett még egy bőr oldaltáskát is, amibe mindezt belehelyezte. Saját használatra szerzett néhány bájitalt is, hisz az eljövendőben szükségesek lehetnek még ezek a löttyök. Összesen elköltött több, mint 300 aranyat, de nem fognak szenvedni semmiben sem hiányt, míg eljutnak a kikötőig.*
~Hol lehet?~
*Merül fel benne a kérdés, de hamarosan megpillantja a mágussal tanuló leányt. Nem akarja zavarni, így tőle nem túl távol telepszik le az egyik székre. Kifáradt a hosszú járkálásban azok között a bosszantó emberek között, akik lökdösték és elé tolakodtak egyik-másik árusnál.*
*Három óra is eltellett már azóta, hogy kilépett a templom ajtaján. Sok dolga volt a piacon és mire mindent elintézett, szinte elrepült az idő. Vásárolt mindent, amit szeretett volna, és talált Ewa számára is egy fából készült nyakéket. Természetesen nem holmi olcsó, silány fából van. A fiatalon még szürke színű Fekete-dióból és Ébenfából kifaragott golyók vannak gyöngyszerűen egy ezüstszálra fűzve. A szürke és a fekete szín tökéletesen harmonizál a szélüknél kivillanó ezüstszínnel. Az ékszer és az élelmiszer mellett vett még egy bőr oldaltáskát is, amibe mindezt belehelyezte. Saját használatra szerzett néhány bájitalt is, hisz az eljövendőben szükségesek lehetnek még ezek a löttyök. Összesen elköltött több, mint 300 aranyat, de nem fognak szenvedni semmiben sem hiányt, míg eljutnak a kikötőig.*
~Hol lehet?~
*Merül fel benne a kérdés, de hamarosan megpillantja a mágussal tanuló leányt. Nem akarja zavarni, így tőle nem túl távol telepszik le az egyik székre. Kifáradt a hosszú járkálásban azok között a bosszantó emberek között, akik lökdösték és elé tolakodtak egyik-másik árusnál.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-23 10:42:48
Üzenet elküldve: 2014-11-23 10:42:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ismét nyílik a Templom ajtaja. Távozása óta talán ha két óra telt el. Ewangel várakozás teljesen néz körbe. Egy szőke üstököt keres de még mindig nincs itt Aletai viszont a mágusmester széles mosollyal fogadja a visszatérőt.*
- Eldöntötte? *kérdezi kíváncsian majd halkabban hozzátesz. *Sikerült megszereznie a rávalót?
* Na igen, ez volt a lényeg. A pénz végül is meg volt csak nem tudta, most vagy csak később szánja rá a varázslatra.*
- Igen. *mondja végül kis gondolkodás után és átnyújt egy summás kis zacskót benne majd négyszáz arannyal. A mágusmester átveszi majd a lezárt szekrényhez lép. Kinyitja azt és átnyújt a lánynak egy vékony kis pergament rajta ősi betűkkel felróva egy a vízmágiához tatozó ige. Ewa átveszi, lemásolja majd visszaadja az eredeti pergament.*
- Eldöntötte? *kérdezi kíváncsian majd halkabban hozzátesz. *Sikerült megszereznie a rávalót?
* Na igen, ez volt a lényeg. A pénz végül is meg volt csak nem tudta, most vagy csak később szánja rá a varázslatra.*
- Igen. *mondja végül kis gondolkodás után és átnyújt egy summás kis zacskót benne majd négyszáz arannyal. A mágusmester átveszi majd a lezárt szekrényhez lép. Kinyitja azt és átnyújt a lánynak egy vékony kis pergament rajta ősi betűkkel felróva egy a vízmágiához tatozó ige. Ewa átveszi, lemásolja majd visszaadja az eredeti pergament.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-23 07:56:47
Üzenet elküldve: 2014-11-23 07:56:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Hiába kacsingat az ajtó felé, úgy tűnik az orgyilkos komolyan gondolta a feladatát és hosszabb időt tölt a piacon mint arra Ewangel számított. Még egyszer utoljára átlapozza a kapott könyvet majd kinézi azt a varázslatot amit minden képen még szeretne megtanulni mielőtt megindulna a Kikötő felé. Mélyet lélegzik. Nem lesz könnyű dolga. Nehéz, de főleg drága a mágiatanulás, nem mindenki engedheti meg magának. Végül úgy dönt kimegy egy kis friss levegőt szívni a Templomkertbe és onnan talán egészen a Pegazusig is elnéz egy pohár gyümölcstea reményében.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-21 22:29:47
Üzenet elküldve: 2014-11-21 22:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis nosztalgia//
* Assa is látja azt a nőt, aki egy sír előtt áll a temetőben. Sajnálkozóan pillant rá, de mintha a nő észre sem vette volna. Assa elég nyomasztónak tartja a helyet, így sietve megy el mellette.*
~ Vajon kit gyászolhat? Talán a szüleit, a férjét vagy a testvérét...~
* Ilyenkor mindig eszébe jut, hogy olyan távol van a családjától, nem tudja, hogy mi van velük. Bízik abban, hogy a Természetanya megóvja őket, s nem hagyja, hogy megbetegedjenek vagy baleset érje őket. Néha még a derűlátó tündérkének is a fejébe férkőznek ilyen negatív gondolatok, főleg egy ilyen nyomasztó hely láttán.
Azonban megrázza egy kicsit a fejét, hogy nem kell ilyesmin agyalni. Eléri a templomot, s úgy gondolja, hogy Mordach mindjárt végez, akkor meg nincs érelme bemenni. S valóban, hamarosan meg is jelenik. Így várja, hogy elinduljanak a bizonyos Diwinthalen kúria felé. Úgy tűnik, hogy megint sötételfekkel fut össze. Remélhetőleg barátságosak, s nem fognak gondot csinálni abból, hogy Assa is bemenne. Ha mégis így lenne, akkor persze azt mondaná, hogy inkább megy, hisz nem szeret zavarni, a konfliktust meg el akarja kerülni. Főleg azért, mert fáradt már az ilyesmihez, hisz lassan tényleg esteledik, s a mai nap is mozgalmas volt. De ezt egyébként nem bánja.*
* Assa is látja azt a nőt, aki egy sír előtt áll a temetőben. Sajnálkozóan pillant rá, de mintha a nő észre sem vette volna. Assa elég nyomasztónak tartja a helyet, így sietve megy el mellette.*
~ Vajon kit gyászolhat? Talán a szüleit, a férjét vagy a testvérét...~
* Ilyenkor mindig eszébe jut, hogy olyan távol van a családjától, nem tudja, hogy mi van velük. Bízik abban, hogy a Természetanya megóvja őket, s nem hagyja, hogy megbetegedjenek vagy baleset érje őket. Néha még a derűlátó tündérkének is a fejébe férkőznek ilyen negatív gondolatok, főleg egy ilyen nyomasztó hely láttán.
Azonban megrázza egy kicsit a fejét, hogy nem kell ilyesmin agyalni. Eléri a templomot, s úgy gondolja, hogy Mordach mindjárt végez, akkor meg nincs érelme bemenni. S valóban, hamarosan meg is jelenik. Így várja, hogy elinduljanak a bizonyos Diwinthalen kúria felé. Úgy tűnik, hogy megint sötételfekkel fut össze. Remélhetőleg barátságosak, s nem fognak gondot csinálni abból, hogy Assa is bemenne. Ha mégis így lenne, akkor persze azt mondaná, hogy inkább megy, hisz nem szeret zavarni, a konfliktust meg el akarja kerülni. Főleg azért, mert fáradt már az ilyesmihez, hisz lassan tényleg esteledik, s a mai nap is mozgalmas volt. De ezt egyébként nem bánja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873