Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:50:05
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:50:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*A helyszín talán a legtöbbeknek valóban szokatlan választás lehet, de nem Alenia számára. Akik közelebbről ismerik vagy ismerték, ők biztosan, de talán a távolabbi ismeretségei közül többen, köztük Orthus is tudhatja, hogy mennyire mélyen vallásos az egykori főnemes kisasszony, és ez a közelmúlt történései alapján mit sem változott.
Nem kell sokat várakoznia a padban ülve, pár percen belül befut Orthus is. Igazából nem késett el egyáltalán, játékosan gúnyos gondolatai csupán annak szóltak, hogy előbb ért ide a férfinél. Észreveszi, mikor a fiatalabbik Morthimer az oltárhoz sétál, de Alenia nem reagál, csak tiszteletteljes figyelemmel kíséri végig a férfi imádkozását, különben megvárja, míg ő lép oda hozzá.
Valóban nem emlékszik rá nagyon. Azok a kuszán göndörödő hajtincsek és a murisan pufók arc megvan, de nem tudna egy jelenetet sem felidézni arról a húsz évvel ezelőtti bálról, ahol bármi közük lett volna egymáshoz azon kívül, hogy egy helyiségben tartózkodtak. Ma ismét, de Alenia bármennyire is nem szeretné, muszáj elismernie, hogy Orthus Morthimer társadalmilag most már sokkal nagyobb befolyással bír, mint ő.*
- Kellemes délutánt kívánok, Morthimer úr! *Áll fel és üdvözli a másikat, mikor Orthus megszólítja őt. Régen az köszönés mellé elvárta volna a kézcsókot is, de az előbbi tények miatt, és úgy amúgy azért, mert mindenki változik, most már nem tart erre igényt.
A férfi ezt követően késését kezdi magyarázni, amin Alenia csak halkan kuncog, mert ő nem említi, hogy alig pár perce még ő is ezzel gúnyolódott magában, de ezek szerint mindkettejüknek fontos a pontosság.*
- Ugyan, nem történt semmi. Illetve nincs szükség erre tankönyvi udvariasságra sem. Már nem vagyok sem nemes, sem pedig kisasszony, de nem titkolt célom, hogy legalább a rám illő jelzők egy részét hivatalosan is visszakapjam. Ezért is hívtalak most ide. Üljünk vissza, és kifejtem.
*Azzal szoknyáját gondosan megigazgatja maga alatt, mielőtt visszaül a padba. Eeyr egyik lelkes papja még közben valami spontán szertartásba is belekezd az oltárnál, de ezúttal Aleniát sem ez érdekli a legjobban.*
- Annyit tudok a családodról, hogy üzletek terén szinte verhetetlenek vagytok. Nekem pedig szükségem lesz ezekre a kvalitásokra. Nos, nem feltétlenül csak kereskedelmi üzletekre gondolok.
*Egyelőre ködösen fogalmaz, nem fogja kiteregetni minden kártyáját már az első két mondatban, egyelőre szeretne tapogatózni egy kicsit. Mi is, ki is Orthus Morthimer valójában.*
- Csak hallomásból és a kapcsolatainkon keresztül ismerjük egymást. Megkérhetlek, hogy mondj pár szót magadról? Mit érdemes tudni rólad? *Fordítja fejét kecsesen, mély érdeklődést tanúsítva a férfi következőkben elhangzó szavai iránt.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*A helyszín talán a legtöbbeknek valóban szokatlan választás lehet, de nem Alenia számára. Akik közelebbről ismerik vagy ismerték, ők biztosan, de talán a távolabbi ismeretségei közül többen, köztük Orthus is tudhatja, hogy mennyire mélyen vallásos az egykori főnemes kisasszony, és ez a közelmúlt történései alapján mit sem változott.
Nem kell sokat várakoznia a padban ülve, pár percen belül befut Orthus is. Igazából nem késett el egyáltalán, játékosan gúnyos gondolatai csupán annak szóltak, hogy előbb ért ide a férfinél. Észreveszi, mikor a fiatalabbik Morthimer az oltárhoz sétál, de Alenia nem reagál, csak tiszteletteljes figyelemmel kíséri végig a férfi imádkozását, különben megvárja, míg ő lép oda hozzá.
Valóban nem emlékszik rá nagyon. Azok a kuszán göndörödő hajtincsek és a murisan pufók arc megvan, de nem tudna egy jelenetet sem felidézni arról a húsz évvel ezelőtti bálról, ahol bármi közük lett volna egymáshoz azon kívül, hogy egy helyiségben tartózkodtak. Ma ismét, de Alenia bármennyire is nem szeretné, muszáj elismernie, hogy Orthus Morthimer társadalmilag most már sokkal nagyobb befolyással bír, mint ő.*
- Kellemes délutánt kívánok, Morthimer úr! *Áll fel és üdvözli a másikat, mikor Orthus megszólítja őt. Régen az köszönés mellé elvárta volna a kézcsókot is, de az előbbi tények miatt, és úgy amúgy azért, mert mindenki változik, most már nem tart erre igényt.
A férfi ezt követően késését kezdi magyarázni, amin Alenia csak halkan kuncog, mert ő nem említi, hogy alig pár perce még ő is ezzel gúnyolódott magában, de ezek szerint mindkettejüknek fontos a pontosság.*
- Ugyan, nem történt semmi. Illetve nincs szükség erre tankönyvi udvariasságra sem. Már nem vagyok sem nemes, sem pedig kisasszony, de nem titkolt célom, hogy legalább a rám illő jelzők egy részét hivatalosan is visszakapjam. Ezért is hívtalak most ide. Üljünk vissza, és kifejtem.
*Azzal szoknyáját gondosan megigazgatja maga alatt, mielőtt visszaül a padba. Eeyr egyik lelkes papja még közben valami spontán szertartásba is belekezd az oltárnál, de ezúttal Aleniát sem ez érdekli a legjobban.*
- Annyit tudok a családodról, hogy üzletek terén szinte verhetetlenek vagytok. Nekem pedig szükségem lesz ezekre a kvalitásokra. Nos, nem feltétlenül csak kereskedelmi üzletekre gondolok.
*Egyelőre ködösen fogalmaz, nem fogja kiteregetni minden kártyáját már az első két mondatban, egyelőre szeretne tapogatózni egy kicsit. Mi is, ki is Orthus Morthimer valójában.*
- Csak hallomásból és a kapcsolatainkon keresztül ismerjük egymást. Megkérhetlek, hogy mondj pár szót magadról? Mit érdemes tudni rólad? *Fordítja fejét kecsesen, mély érdeklődést tanúsítva a férfi következőkben elhangzó szavai iránt.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:03
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia Cirenhille Sayqueves hazatérésének híre kisebb szenzációnak számított bizonyos körökben. S csak azért "kisebbnek", mert ez időtájt egyre másra kezdenek feltűnedezni a halottnak hitt nemesek. Vagy imposztorok, akik nyerészkedni próbálnak.
De egy ilyen patinás név, mint a Sayqueves, még most is nagy figyelemre tart számot. Ezért is van, hogy Orthus maga is tudomást szerzett már a nő visszatértéről. Ahogy arról is, hogy valószínűleg tényleg az, akinek mondja magát. És a pletykák a veszteségéről is szóltak.
Arra azonban nem volt felkészülve, hogy Alenia fogja megkeresni őt. Ez felettébb váratlan dolog. Vagy csak ő nem látta előre, hogy milyen kivételes helyzetben van, hiszen a múlt nagyjai ismerik, de velük ellentétben neki és családjának sikerült megőrizni a vagyonát és az épségét - nagyjából.
Így, amikor megkapta a meghívást, nem tétlenkedett, és rögtön elfogadta azt. És a helyszínt is, még ha oly szokatlan választás is. Eeyr templomában Orthus leginkább csak kötelező társadalmi rendezvények során fordult meg, és mostanában ebből nem akad sok. Teysus híveként ő nem követi az istennő tanait, ami nem jelenti azt, hogy saját házában ne adózna alázatos tisztelettel neki.
Késni egyáltalán nem állt szándékában, talán csak valami előre nem látható kellemetlenség lehetett az oka, hogy késleltették az úton. Éppen csak annyira, hogy ne érkezzen korábban, hanem pontosan időben, esetleg egy percet késve. Bármilyen keveset is, bosszantja a dolog, mert ő a precizitás embere.
Meg az eleganciáé is, ezt mutatja fekete felöltője, nadrágja, csizmája és hófehér, fodros nyakú ingje is. Ezúttal kerüli, hogy bármilyen más színnel variáljon, mert egy templomba ez nem illik. Öltözete egyszerűnek tűnik, de a jártas szem felismeri a ritka és drága anyagot és a méretre szabott viseletet. Orthus egyetlen ékszere egyébiránt a pecsétgyűrűje.
A templomba lépve mindenek előtt az oltárhoz lép, hogy ott rövid imádsággal adózzon a "házigazda" előtt. Egy istennek elsőnek kell lennie a sorban, a nemesek csak a másodikak - voltak egykoron, most már hátrébb kerültek a sorrendben, legalábbis Artheniorban.
Orthus számára azonban Eeyr után már Alenia a legfontosabb, így megfordulva őt kezdi keresni tekintetével. És hamar meg is találja.*
~ Ez ő. Semmi kétség. ~
*állapítja meg, kissé hitetlenkedve. Legiknkább mert Alenia vonásai mit sem változtak, amióta legutoljára látta. Valami bálon, ahová mindketten hivatalosak voltak, és ahol Orthus az asztal végében ülve figyelhette a városi aranyifjak gondtalan mulatozását. Elf vérének hála a nemes kisasszony mit se változott az évek során, bár kétségtelen, hogy tekintete érettebb lett, arca pedig komorabb. Talán sápadtabb is. Oldalát pedig beszédesen takarja a köpeny. Orthus örül neki, hogy előre érdeklődött Alenia felől, így most nem éri meglepetésként a látvány és nem is mutatja jelét semmiféle döbbenetnek vagy szörnyülködésnek.
Aleniának meglehetősen kevés emléke lehet Orthusról. Jó húsz esztendeje lehetett, hogy utoljára egy helyen tartózkodtak. Fekete göndör haj, pufók arc és éppcsak annyira kövérkés alkat, hogy az már észlelhető legyen. Na és persze alázatos, mindenkor tisztelettudó tekintet. Ez volt Orthus, akinek megengedett volt a nemesekkel egy társaságban lenni, de akihez senki se ereszkedett le annyira, hogy bevonja a társalgásba. Mostanra kicsit máshogy néz ki. Ugyanúgy megvan a köpcössége, de az arca karakteresebb lett, arcbőre magán viseli a megannyi karavánút és más utazás nyomát, tekintetéből pedig kiveszett az alázat, helyette valami hűvös, elemző pillantás maradt.
Odalép a nemeshez, és egy a régi időket idéző - a régen elvártnál csak egy kicsivel kevésbé mély - meghajlással köszönti őt.*
- Sayqueves úrkisasszony, a nevem Orthus Morthimer. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy találkozhatok önnel és újra Artheniorban üdvözölhetem.
*mondja fojtott hangon, hiszen mégis csak egy templomban vannak, majd így folytatja.*
- Kérem, bocsássa meg a késésemet! Egy kellemetlen incidens hátráltatott az úton.
*teszi hozzá, de nem kíván több szót vesztegetni a dologra. Ha Alenia fogadja a köszöntését, utána helyet foglal mellette a padon, de félig felé fordulva.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.29 20:45:35
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia Cirenhille Sayqueves hazatérésének híre kisebb szenzációnak számított bizonyos körökben. S csak azért "kisebbnek", mert ez időtájt egyre másra kezdenek feltűnedezni a halottnak hitt nemesek. Vagy imposztorok, akik nyerészkedni próbálnak.
De egy ilyen patinás név, mint a Sayqueves, még most is nagy figyelemre tart számot. Ezért is van, hogy Orthus maga is tudomást szerzett már a nő visszatértéről. Ahogy arról is, hogy valószínűleg tényleg az, akinek mondja magát. És a pletykák a veszteségéről is szóltak.
Arra azonban nem volt felkészülve, hogy Alenia fogja megkeresni őt. Ez felettébb váratlan dolog. Vagy csak ő nem látta előre, hogy milyen kivételes helyzetben van, hiszen a múlt nagyjai ismerik, de velük ellentétben neki és családjának sikerült megőrizni a vagyonát és az épségét - nagyjából.
Így, amikor megkapta a meghívást, nem tétlenkedett, és rögtön elfogadta azt. És a helyszínt is, még ha oly szokatlan választás is. Eeyr templomában Orthus leginkább csak kötelező társadalmi rendezvények során fordult meg, és mostanában ebből nem akad sok. Teysus híveként ő nem követi az istennő tanait, ami nem jelenti azt, hogy saját házában ne adózna alázatos tisztelettel neki.
Késni egyáltalán nem állt szándékában, talán csak valami előre nem látható kellemetlenség lehetett az oka, hogy késleltették az úton. Éppen csak annyira, hogy ne érkezzen korábban, hanem pontosan időben, esetleg egy percet késve. Bármilyen keveset is, bosszantja a dolog, mert ő a precizitás embere.
Meg az eleganciáé is, ezt mutatja fekete felöltője, nadrágja, csizmája és hófehér, fodros nyakú ingje is. Ezúttal kerüli, hogy bármilyen más színnel variáljon, mert egy templomba ez nem illik. Öltözete egyszerűnek tűnik, de a jártas szem felismeri a ritka és drága anyagot és a méretre szabott viseletet. Orthus egyetlen ékszere egyébiránt a pecsétgyűrűje.
A templomba lépve mindenek előtt az oltárhoz lép, hogy ott rövid imádsággal adózzon a "házigazda" előtt. Egy istennek elsőnek kell lennie a sorban, a nemesek csak a másodikak - voltak egykoron, most már hátrébb kerültek a sorrendben, legalábbis Artheniorban.
Orthus számára azonban Eeyr után már Alenia a legfontosabb, így megfordulva őt kezdi keresni tekintetével. És hamar meg is találja.*
~ Ez ő. Semmi kétség. ~
*állapítja meg, kissé hitetlenkedve. Legiknkább mert Alenia vonásai mit sem változtak, amióta legutoljára látta. Valami bálon, ahová mindketten hivatalosak voltak, és ahol Orthus az asztal végében ülve figyelhette a városi aranyifjak gondtalan mulatozását. Elf vérének hála a nemes kisasszony mit se változott az évek során, bár kétségtelen, hogy tekintete érettebb lett, arca pedig komorabb. Talán sápadtabb is. Oldalát pedig beszédesen takarja a köpeny. Orthus örül neki, hogy előre érdeklődött Alenia felől, így most nem éri meglepetésként a látvány és nem is mutatja jelét semmiféle döbbenetnek vagy szörnyülködésnek.
Aleniának meglehetősen kevés emléke lehet Orthusról. Jó húsz esztendeje lehetett, hogy utoljára egy helyen tartózkodtak. Fekete göndör haj, pufók arc és éppcsak annyira kövérkés alkat, hogy az már észlelhető legyen. Na és persze alázatos, mindenkor tisztelettudó tekintet. Ez volt Orthus, akinek megengedett volt a nemesekkel egy társaságban lenni, de akihez senki se ereszkedett le annyira, hogy bevonja a társalgásba. Mostanra kicsit máshogy néz ki. Ugyanúgy megvan a köpcössége, de az arca karakteresebb lett, arcbőre magán viseli a megannyi karavánút és más utazás nyomát, tekintetéből pedig kiveszett az alázat, helyette valami hűvös, elemző pillantás maradt.
Odalép a nemeshez, és egy a régi időket idéző - a régen elvártnál csak egy kicsivel kevésbé mély - meghajlással köszönti őt.*
- Sayqueves úrkisasszony, a nevem Orthus Morthimer. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy találkozhatok önnel és újra Artheniorban üdvözölhetem.
*mondja fojtott hangon, hiszen mégis csak egy templomban vannak, majd így folytatja.*
- Kérem, bocsássa meg a késésemet! Egy kellemetlen incidens hátráltatott az úton.
*teszi hozzá, de nem kíván több szót vesztegetni a dologra. Ha Alenia fogadja a köszöntését, utána helyet foglal mellette a padon, de félig felé fordulva.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.29 20:45:35
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-29 17:41:56
Üzenet elküldve: 2024-01-29 17:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Csak pár napja, hogy végre felvállalta, életben van, visszatért és nagyobb ambíciókkal rendelkezik, mint valaha. Mint megtudta, testvére is eltűnt, a lázadás óta a nemesi rangjának lőttek, és még csak az ő családnevét viselő rezidencia sem az övé nem csak a törvény szerint, de a köztudatban sem. Sebaj, mélyről kell építkezni, ami hosszú út lesz, de először is meg kell tenni az első lépéseket ahhoz, hogy legalább egy kicsit vissza tudjon szerezni neve régi fényéből.
Ehhez azonban barátokra, és legfőképp szövetségesekre lesz szüksége. Rövid gondolkozás után így jutott eszébe a Morthimer család, akik ugyan soha nem tartoztak a Sayquevesek által kifejezetten kedvelt személyek közé, mert valljuk be, nem igazi nemesek, de az Alenia szüleivel kötött üzletekkel meggyőzték őket, hogy érdemes jó kapcsolatot ápolni velük. A lázadásra különösen igaz volt, hogy magasról lehetett a legnagyobbat bukni, ezt Alenia is saját bőrén tapasztalta, viszont a Morthimer család a maga társadalmi pozíciójával kifejezetten előnyben lehet az új, polgári rendben.
Éppen ezért bátorkodott Nia egy levélben, noha nem az idősebb Morthimert, hanem fiát, Orthust megkeresni, és egy találkozóra invitálni őt Eeyr istennő színe előtt, hogy szorosabbra fűzze a két család kapcsolatát. Orthus igent mondott a meghívásra, így hát most itt van.
Úgy tűnik, ő érkezett először, így már-már otthonosan, de elegáns léptekkel megy be a templomba. Ruhája is kifinomult és csinos, talán a legjobb azok közül, amiket még megtalált egykori holmijai közül a rezidencián. Sajnos az ő szobáját is kifosztották, és a legértékesebb gönceinek már lába kélt, de ez legalább megmaradt. Semmi ékszer, semmi csicsa, csak egy nőies, elegáns öltözék. Meg persze a teste jobb oldalát immáron mindig fedő köpenyt is viseli, hogy karja hiányát el tudja rejteni.*
~Hagyod, hogy a hölgy várakozzon, Morthimer? Nem túl illedelmes…~
*Gondolja, miközben a padok között lépked, és konstatálja, hogy Orthus nem érkezett még meg. Ugyan a férfi talán már társadalmilag előkelőbbnek számít nála, egykori távolságtartó és olykor lenéző stílusa még nem veszett ki belőle sem a Morthimerek iránt.
Az oltárhoz lép, és imádkozik egyet, majd visszább sétál és helyet foglal az egyik padban a jobb oldalon, a belső fal mellett. Tudja, hogy Orthus meg fogja őt ismerni, ha megérkezik, ezért gondolataiba merülve csak csenden várakozik, hogy partnere megérkezzen.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Csak pár napja, hogy végre felvállalta, életben van, visszatért és nagyobb ambíciókkal rendelkezik, mint valaha. Mint megtudta, testvére is eltűnt, a lázadás óta a nemesi rangjának lőttek, és még csak az ő családnevét viselő rezidencia sem az övé nem csak a törvény szerint, de a köztudatban sem. Sebaj, mélyről kell építkezni, ami hosszú út lesz, de először is meg kell tenni az első lépéseket ahhoz, hogy legalább egy kicsit vissza tudjon szerezni neve régi fényéből.
Ehhez azonban barátokra, és legfőképp szövetségesekre lesz szüksége. Rövid gondolkozás után így jutott eszébe a Morthimer család, akik ugyan soha nem tartoztak a Sayquevesek által kifejezetten kedvelt személyek közé, mert valljuk be, nem igazi nemesek, de az Alenia szüleivel kötött üzletekkel meggyőzték őket, hogy érdemes jó kapcsolatot ápolni velük. A lázadásra különösen igaz volt, hogy magasról lehetett a legnagyobbat bukni, ezt Alenia is saját bőrén tapasztalta, viszont a Morthimer család a maga társadalmi pozíciójával kifejezetten előnyben lehet az új, polgári rendben.
Éppen ezért bátorkodott Nia egy levélben, noha nem az idősebb Morthimert, hanem fiát, Orthust megkeresni, és egy találkozóra invitálni őt Eeyr istennő színe előtt, hogy szorosabbra fűzze a két család kapcsolatát. Orthus igent mondott a meghívásra, így hát most itt van.
Úgy tűnik, ő érkezett először, így már-már otthonosan, de elegáns léptekkel megy be a templomba. Ruhája is kifinomult és csinos, talán a legjobb azok közül, amiket még megtalált egykori holmijai közül a rezidencián. Sajnos az ő szobáját is kifosztották, és a legértékesebb gönceinek már lába kélt, de ez legalább megmaradt. Semmi ékszer, semmi csicsa, csak egy nőies, elegáns öltözék. Meg persze a teste jobb oldalát immáron mindig fedő köpenyt is viseli, hogy karja hiányát el tudja rejteni.*
~Hagyod, hogy a hölgy várakozzon, Morthimer? Nem túl illedelmes…~
*Gondolja, miközben a padok között lépked, és konstatálja, hogy Orthus nem érkezett még meg. Ugyan a férfi talán már társadalmilag előkelőbbnek számít nála, egykori távolságtartó és olykor lenéző stílusa még nem veszett ki belőle sem a Morthimerek iránt.
Az oltárhoz lép, és imádkozik egyet, majd visszább sétál és helyet foglal az egyik padban a jobb oldalon, a belső fal mellett. Tudja, hogy Orthus meg fogja őt ismerni, ha megérkezik, ezért gondolataiba merülve csak csenden várakozik, hogy partnere megérkezzen.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:19:31
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:19:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Olyan neki ez az elmúlt éjszaka és a mai nap, mint egy ajándék. Célba ért egy hosszú út után és most olyannal költheti el az ebédjét, aki megszépíti még ezt az annyira természetes jelenséget is, mint az evés, amire alig gondolt az elmúlt időszakban. Csak élvezni szeretne minden egyes percet, míg rászakad az egyedüllét és a gondolatok garmadája.
Végül is nyakukba veszik a várost és a könyvtár felé igyekeznek, a szokásos módon pedig próbálja megjegyezni az útvonalat, de azért ez nem olyan könnyű, mint gondolta. Kicsit sok az információ egyszerre a szemeinek és memóriájának, főleg, hogy nem egy pihentető időszakon van túl, így hát egy idő után feladja és Yvonra hagyatkozik, neki úgyis csípőből megy már az útvonal.
Amikor végre tudni véli, hogy a könyvtár csak egy karnyújtásra van tőle, elméje kicsit kikapcsol a fiú irányába, mert csak a vaskos könyvek borítóit látja lelki szemei előtt. Így hát csak akkor tér észhez, amikor egykedvűen üdvözli őket a furcsa ruhába bújt könyvtáros, s egy picit elszégyenli magát, hogy fogalma sincs mit mondott neki pár perce Yvon. Most viszont újra próbál rá (is) figyelni.*
- Olyan könyveket, ami a lélekről és filozófiáról szól. Okfejtésekről, magyarázatokról...
*Indul el a könyvtenger felé, mintha csak egy cukorkás boltban találná magát néhány évesen, közben pedig puha kezei a kedveséébe fonódnak. Egy kis idő múltán hirtelen nagyot ránt rajta, levezetve azt az energiát, ami egy kiáltásba torkollott volna, majd elég nagy lendülettel lép az egyik polchoz, s simít végig egy vágyott könyv gerincén.*
- Yvon, ezt nem hiszem el! Ez nálunk... ezért engem meglincseltek volna. *Suttogja izgatottan a szavakat, s veszi el a könyvet, most már úgy, mintha hímestojás lenne. Minden vágya, hogy olvashasson belőle, de nem fogja ezzel terheli társát, szembefordul vele, miután visszatette a helyére.*
- Majd visszajövök egyedül. De tudod mit, most nem veszem el az időnket. Ezt az estét még velem töltöd?
*Néz csillogó szemekkel a félhomályban, remélve, hogy újra hozzábújva érheti a reggel, majd visszatérhet a szépen írt betűkhöz, amikor éppen távol vannak egymástól*
*Olyan neki ez az elmúlt éjszaka és a mai nap, mint egy ajándék. Célba ért egy hosszú út után és most olyannal költheti el az ebédjét, aki megszépíti még ezt az annyira természetes jelenséget is, mint az evés, amire alig gondolt az elmúlt időszakban. Csak élvezni szeretne minden egyes percet, míg rászakad az egyedüllét és a gondolatok garmadája.
Végül is nyakukba veszik a várost és a könyvtár felé igyekeznek, a szokásos módon pedig próbálja megjegyezni az útvonalat, de azért ez nem olyan könnyű, mint gondolta. Kicsit sok az információ egyszerre a szemeinek és memóriájának, főleg, hogy nem egy pihentető időszakon van túl, így hát egy idő után feladja és Yvonra hagyatkozik, neki úgyis csípőből megy már az útvonal.
Amikor végre tudni véli, hogy a könyvtár csak egy karnyújtásra van tőle, elméje kicsit kikapcsol a fiú irányába, mert csak a vaskos könyvek borítóit látja lelki szemei előtt. Így hát csak akkor tér észhez, amikor egykedvűen üdvözli őket a furcsa ruhába bújt könyvtáros, s egy picit elszégyenli magát, hogy fogalma sincs mit mondott neki pár perce Yvon. Most viszont újra próbál rá (is) figyelni.*
- Olyan könyveket, ami a lélekről és filozófiáról szól. Okfejtésekről, magyarázatokról...
*Indul el a könyvtenger felé, mintha csak egy cukorkás boltban találná magát néhány évesen, közben pedig puha kezei a kedveséébe fonódnak. Egy kis idő múltán hirtelen nagyot ránt rajta, levezetve azt az energiát, ami egy kiáltásba torkollott volna, majd elég nagy lendülettel lép az egyik polchoz, s simít végig egy vágyott könyv gerincén.*
- Yvon, ezt nem hiszem el! Ez nálunk... ezért engem meglincseltek volna. *Suttogja izgatottan a szavakat, s veszi el a könyvet, most már úgy, mintha hímestojás lenne. Minden vágya, hogy olvashasson belőle, de nem fogja ezzel terheli társát, szembefordul vele, miután visszatette a helyére.*
- Majd visszajövök egyedül. De tudod mit, most nem veszem el az időnket. Ezt az estét még velem töltöd?
*Néz csillogó szemekkel a félhomályban, remélve, hogy újra hozzábújva érheti a reggel, majd visszatérhet a szépen írt betűkhöz, amikor éppen távol vannak egymástól*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-28 15:21:57
Üzenet elküldve: 2024-01-28 15:21:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Miközben az ebédreggelijüket fogyasztják, türelmesen és érdeklődve hallgatja a lányt. Habár tény, hogy nagyon éhes is, ezért az étel is gyorsan elfogy a tányérjáról. *
– Értem, tehát még emiatt is nehéz volt eljönnöd otthonról… Remélem, egy napon majd vendégül láthatod őket, mint Lanawin leghíresebb tudósa. Illetve vendégül láthatjuk őket. * Annak valóban örül, hogy nem kell elkérnie majd a lányt, de egyelőre még úgysem ez a következő lépés. Hiszen még meg kell látogatniuk a könyvtárat és vélhetőleg egyéb teendőik is lesznek.
Az ebéd végeztével elindulnak ki a fogadóból, át a főtéren és egy a negyed méretéhez képest rövid szakaszon a polgárnegyedet is érintik. Útközben reagál a lány utolsó mondatára, de csak röviden. Most nem akar hosszas mesélésbe kezdeni önmagáról, hiszen nemsokára megérkeznek. *
– Az a magas épület a templom. * Említi meg már távolról, hiszen a kőből épült templom bőven kiemelkedik a többi ház közül. *
– Nem sokszor járok ide, de úgy tudom, Eeyr papjai nem szeretik a hangoskodást. Úgyhogy próbáljunk meg csöndben maradni. * Vezeti Mait a templomhoz és bár tényleg régen járt itt, magabiztosan indul el a széles lépcsősor felé, ami levezet a város legnagyobb könyvtárába. Egy sötét, csuklyás alak néz fel rájuk, amikor leérnek. Egy amolyan könyvtáros-féle, kissé mogorván üdvözli a párt. Yvonnak ekkor jut eszébe, hogy fogalma sincsen, hogy mit keresnek itt. Legalábbis annál részletesebben, hogy valami tudományos könyveket. ~ Oh igen, és térképet! ~ Viszont nem mondja ki hangosan ezeket, hanem meghagyja Mainak a lehetőséget, hogy jobban körülírja az érdeklődési körét, már ha szükségét látja, hogy segítséget kérjen és nem csak véletlenszerűen bele akarja vetni magát a tudás tárába. *
– Mit is keresel?
* Miközben az ebédreggelijüket fogyasztják, türelmesen és érdeklődve hallgatja a lányt. Habár tény, hogy nagyon éhes is, ezért az étel is gyorsan elfogy a tányérjáról. *
– Értem, tehát még emiatt is nehéz volt eljönnöd otthonról… Remélem, egy napon majd vendégül láthatod őket, mint Lanawin leghíresebb tudósa. Illetve vendégül láthatjuk őket. * Annak valóban örül, hogy nem kell elkérnie majd a lányt, de egyelőre még úgysem ez a következő lépés. Hiszen még meg kell látogatniuk a könyvtárat és vélhetőleg egyéb teendőik is lesznek.
Az ebéd végeztével elindulnak ki a fogadóból, át a főtéren és egy a negyed méretéhez képest rövid szakaszon a polgárnegyedet is érintik. Útközben reagál a lány utolsó mondatára, de csak röviden. Most nem akar hosszas mesélésbe kezdeni önmagáról, hiszen nemsokára megérkeznek. *
– Az a magas épület a templom. * Említi meg már távolról, hiszen a kőből épült templom bőven kiemelkedik a többi ház közül. *
– Nem sokszor járok ide, de úgy tudom, Eeyr papjai nem szeretik a hangoskodást. Úgyhogy próbáljunk meg csöndben maradni. * Vezeti Mait a templomhoz és bár tényleg régen járt itt, magabiztosan indul el a széles lépcsősor felé, ami levezet a város legnagyobb könyvtárába. Egy sötét, csuklyás alak néz fel rájuk, amikor leérnek. Egy amolyan könyvtáros-féle, kissé mogorván üdvözli a párt. Yvonnak ekkor jut eszébe, hogy fogalma sincsen, hogy mit keresnek itt. Legalábbis annál részletesebben, hogy valami tudományos könyveket. ~ Oh igen, és térképet! ~ Viszont nem mondja ki hangosan ezeket, hanem meghagyja Mainak a lehetőséget, hogy jobban körülírja az érdeklődési körét, már ha szükségét látja, hogy segítséget kérjen és nem csak véletlenszerűen bele akarja vetni magát a tudás tárába. *
– Mit is keresel?
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-12-30 22:44:36
Üzenet elküldve: 2023-12-30 22:44:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Alarn El'din//
*Quantall-nak ki kellett jönnie hátha a friss levegő és egy kis séta kicsit kitisztítja a fejét, de nem így lett. Túl sok az arc és túl sok az árny és bármelyik maszk mögött rejtőzhet egy démon. Ma este se aludt. Ahogy az elmúlt napokban most is a könyvtárban töltötte szinte minden percét. Maga az egyik magas rangú pap szólította fel, hogy sétáljon kicsit pedig nem akart. Tudta jól, hogy nem sétára van szüksége. Csendre és nyugalomra vágyik nem erre. Kezdi kiverni a víz és mindenütt csak a veszélyt látja. Mint kormost a legtöbben mint egy leprást kikerülik. Figyelmét egy kiáltás kelti fel. Annak forrása egy magában motyogó elf. Egy városban nem ritka látvány holdkórosokkal találkozni. Ezért se szereti elhagyni a templom falait. Ott mégiscsak ott vannak a nap lovagjai. Már ha lovagoknak lehet nevezni őket. Nem is fordítana különösebb figyelmet arra a hosszú életűre, de még valami megüti a fülét. Mégpedig, hogy a templomba megy a másik. Ez már gyanús. Mit akarhat? Lehet, hogy a halál istenének egyik zavart elméjű szolgája.*
~Jobb ha szemmel tartom.~
*Mert? Mindig ebből adódik a gond, hogy keresi a bajt. Mindegy. Hacsak nem történik valami, biztos távolból lassan követné a másikat megpróbálva nem feltűnően bámulni őt.*
*Quantall-nak ki kellett jönnie hátha a friss levegő és egy kis séta kicsit kitisztítja a fejét, de nem így lett. Túl sok az arc és túl sok az árny és bármelyik maszk mögött rejtőzhet egy démon. Ma este se aludt. Ahogy az elmúlt napokban most is a könyvtárban töltötte szinte minden percét. Maga az egyik magas rangú pap szólította fel, hogy sétáljon kicsit pedig nem akart. Tudta jól, hogy nem sétára van szüksége. Csendre és nyugalomra vágyik nem erre. Kezdi kiverni a víz és mindenütt csak a veszélyt látja. Mint kormost a legtöbben mint egy leprást kikerülik. Figyelmét egy kiáltás kelti fel. Annak forrása egy magában motyogó elf. Egy városban nem ritka látvány holdkórosokkal találkozni. Ezért se szereti elhagyni a templom falait. Ott mégiscsak ott vannak a nap lovagjai. Már ha lovagoknak lehet nevezni őket. Nem is fordítana különösebb figyelmet arra a hosszú életűre, de még valami megüti a fülét. Mégpedig, hogy a templomba megy a másik. Ez már gyanús. Mit akarhat? Lehet, hogy a halál istenének egyik zavart elméjű szolgája.*
~Jobb ha szemmel tartom.~
*Mert? Mindig ebből adódik a gond, hogy keresi a bajt. Mindegy. Hacsak nem történik valami, biztos távolból lassan követné a másikat megpróbálva nem feltűnően bámulni őt.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-27 14:25:25
Üzenet elküldve: 2023-11-27 14:25:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
//Zárás//
~ Világvége, hah? Még talán oda is eljuthatunk. ~
* Ha így is lesz, Lutah addigra tesz róla, hogy biztonságban és kényelemben létezzen, és az utolsók között dobja fel a talpát.
Wegtoreni módon meghajtja magát és ujjaival integet távozóul. *
- Az istenek legyenek veled, Galanodel.
* Kisétál a templom komor falai közül, hogy újra friss levegőt szippantson a tüdejébe. A kötet várakozóan égeti a belsőzsebét, alig várja, hogy adandó alkalommal belepillantson. De nem most, egyelőre nem. Nem várathatja tovább a Báró első emberét. *
//Zárás//
~ Világvége, hah? Még talán oda is eljuthatunk. ~
* Ha így is lesz, Lutah addigra tesz róla, hogy biztonságban és kényelemben létezzen, és az utolsók között dobja fel a talpát.
Wegtoreni módon meghajtja magát és ujjaival integet távozóul. *
- Az istenek legyenek veled, Galanodel.
* Kisétál a templom komor falai közül, hogy újra friss levegőt szippantson a tüdejébe. A kötet várakozóan égeti a belsőzsebét, alig várja, hogy adandó alkalommal belepillantson. De nem most, egyelőre nem. Nem várathatja tovább a Báró első emberét. *
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-25 00:20:48
Üzenet elküldve: 2023-11-25 00:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
*A gond pont, hogy az nem Quantall gondolja így. És ahogy a halandók nem kérik meg az őket zavaró szúnyogot, hogy fejezze be amit tesz, úgy egy istennek se kell különösebb figyelmet szentelnie rájuk. De, aki a tanácsot nem fogadja meg az magára vessen. Mellébeszélését nem engedi a kereskedő csak úgy elengedni. Továbbra is hasonló hangnemben folytatja.*
-Ismeretlenekért dolgozom. Őket se ismerem mégis fontos számomra az örömük. A személyes gondolatok mellékesek.
*Ha csak azok érdekelték volna akiket kedvel akkor a kardja már rég berozsdállt volna. De neki feladata van. Még ha egyre kevésbé képes látni és érezni magában az elszántságot, hogy folytassa, de eddig az hajtotta. Az-az oka annak is, hogy elmondja a másiknak a háború titkát. Tudnia kell. Ha megérti akkor azért, ha nem akkor csak azért, hogy tisztában legyen a kapott könyv veszélyeivel. Látszólag nem értette meg. A megállapításra a mélységi komoran válaszol.*
-Nem boldog időket élünk.
*A köszönetre udvariasan fejet hajt. A felé nyújtott aranyak meglepik, de nem utasítja el. Kár tagadni a világmegmentés nem túl kifizetődő.*
-Az embereknek tudnia kell mi rejtőzik az árnyak közt. Ha pusztán a jó szándék nem is, de a közös félelem a haláltól talán elég ahhoz, hogy mindenki időben észrevegye mi zajlik körülöttünk és félredobják az értelmetlen vagy önző viszályaikat míg nem késő.
*A gond pont, hogy az nem Quantall gondolja így. És ahogy a halandók nem kérik meg az őket zavaró szúnyogot, hogy fejezze be amit tesz, úgy egy istennek se kell különösebb figyelmet szentelnie rájuk. De, aki a tanácsot nem fogadja meg az magára vessen. Mellébeszélését nem engedi a kereskedő csak úgy elengedni. Továbbra is hasonló hangnemben folytatja.*
-Ismeretlenekért dolgozom. Őket se ismerem mégis fontos számomra az örömük. A személyes gondolatok mellékesek.
*Ha csak azok érdekelték volna akiket kedvel akkor a kardja már rég berozsdállt volna. De neki feladata van. Még ha egyre kevésbé képes látni és érezni magában az elszántságot, hogy folytassa, de eddig az hajtotta. Az-az oka annak is, hogy elmondja a másiknak a háború titkát. Tudnia kell. Ha megérti akkor azért, ha nem akkor csak azért, hogy tisztában legyen a kapott könyv veszélyeivel. Látszólag nem értette meg. A megállapításra a mélységi komoran válaszol.*
-Nem boldog időket élünk.
*A köszönetre udvariasan fejet hajt. A felé nyújtott aranyak meglepik, de nem utasítja el. Kár tagadni a világmegmentés nem túl kifizetődő.*
-Az embereknek tudnia kell mi rejtőzik az árnyak közt. Ha pusztán a jó szándék nem is, de a közös félelem a haláltól talán elég ahhoz, hogy mindenki időben észrevegye mi zajlik körülöttünk és félredobják az értelmetlen vagy önző viszályaikat míg nem késő.
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-20 13:51:31
Üzenet elküldve: 2023-11-20 13:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
- Persze, persze. Ahogy gondolod.
* Kezével legyezgetve hagyja jóvá az elhangzókat. Hát ki ő, hogy vitába keveredjen egy hithű egyénnel? Mindenkinek megvan a maga istene. Az övé csillogó kis aranyérmék formájában létezik, és szerencséjére Teysusnak, akinek a papírforma szerint szentelte magát, úgy tűnik nincs problémája ezzel. *
- Akkor ha én örülök, te is örülsz? Kedves gondolat. De nézz mélyen a napsugaras kis lelkedbe... egy egészen parányit sem kedvelsz, akkor meg már nem is egészen helytálló az elmélet.
* Kicsit még szurkálja a mágust, mielőtt mohó szemeivel a kötet után tapogatózna. Mielőtt a mancsai közé kaparinthatná, türelmesen végig kell hallgatnia a mélységiből váratlanul feltörő szónoklatot. Egyik lábáról a másikra billeg, miközben félrhajtott fejjel tanulmányozza az átszellemült Galanodelt. *
~ Nem semmi. Úgy hangzik, mint egy átok. ~
- Hát ez... valóban elég... lehangoló volt. Kellőképpen az.
* Átveszi a jellegtelennek látszó fóliánst. Egyelőre meghagyja ebben a formájában, könnyebb elrejteni. Nem sejti, egészen pontosan mit tartalmaznak a sorok, de minden tudás hatalom. *
- Köszönöm a munkád, Galanodel.
* Komolyabb képpel fordul a mágus felé, ujjait végigfuttatva a könyv gerincén. *
- Talán nem az én kezeim közé szántad kifejezetten, de minden alkotást megbecsülök.
* Egy zacskó aranyat nyújt át Quantall Ackumien Galanodel részére, ami 25 érmét tartalmaz.
*
- Ki tudja? Talán az istened akarta így.
* Rákacsint és gondosan az ujjasa alá rejti a könyvet. *
- Persze, persze. Ahogy gondolod.
* Kezével legyezgetve hagyja jóvá az elhangzókat. Hát ki ő, hogy vitába keveredjen egy hithű egyénnel? Mindenkinek megvan a maga istene. Az övé csillogó kis aranyérmék formájában létezik, és szerencséjére Teysusnak, akinek a papírforma szerint szentelte magát, úgy tűnik nincs problémája ezzel. *
- Akkor ha én örülök, te is örülsz? Kedves gondolat. De nézz mélyen a napsugaras kis lelkedbe... egy egészen parányit sem kedvelsz, akkor meg már nem is egészen helytálló az elmélet.
* Kicsit még szurkálja a mágust, mielőtt mohó szemeivel a kötet után tapogatózna. Mielőtt a mancsai közé kaparinthatná, türelmesen végig kell hallgatnia a mélységiből váratlanul feltörő szónoklatot. Egyik lábáról a másikra billeg, miközben félrhajtott fejjel tanulmányozza az átszellemült Galanodelt. *
~ Nem semmi. Úgy hangzik, mint egy átok. ~
- Hát ez... valóban elég... lehangoló volt. Kellőképpen az.
* Átveszi a jellegtelennek látszó fóliánst. Egyelőre meghagyja ebben a formájában, könnyebb elrejteni. Nem sejti, egészen pontosan mit tartalmaznak a sorok, de minden tudás hatalom. *
- Köszönöm a munkád, Galanodel.
* Komolyabb képpel fordul a mágus felé, ujjait végigfuttatva a könyv gerincén. *
- Talán nem az én kezeim közé szántad kifejezetten, de minden alkotást megbecsülök.
* Egy zacskó aranyat nyújt át Quantall Ackumien Galanodel részére, ami 25 érmét tartalmaz.
*- Ki tudja? Talán az istened akarta így.
* Rákacsint és gondosan az ujjasa alá rejti a könyvet. *
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:29:15
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:29:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
*Nem javítja ki a férfit azzal kapcsolatban, hogy Eeyr volna az ő istennője. Egykedvűen válaszol a neki szegezett kérdésre.*
-Hogy ájtatos vagy csak a neki kijáró tiszteletet elvárja az otthonában, azt nem mi hanem ő dönti el. ~Őt meg nem biztos, hogy érdekli a magyarázat ha meg sikerült sérteni.~
*Nem tetszik neki az ahogy a másik méregeti, de nem szól semmit. A kapott megjegyzés sincs ínyére, de arcizma se rezdül.*
~Boldogság. Persze.~
-Én mások örömében szoktam a sajátom megtalálni.
*Felel egy kitérő válasszal. Mikor a vörös közelebb lép hozzá akkor a feltett kérdésre bólint és végigsimít a könyvön elgondolkozva. Végül tekintetét a másikéba fúrja és szónokolni kezd.*
-Imé,
e földön az éjszaka papjai dívnak,
a téboly zordon mágusai.
Ők az iszonyat lárváit orozták
isteneik fejére,
a rémület rőt színű álmait,
állatok idétlen mását,
miktől dermed a forró ér és szűköl az elijedt lélek,
és kipüffedt, tohonya szájuk
az áldozatot lesi gyilkos örömmel,
mert Áldozat az ő vágyuk, óhajuk, kéjük.
Ha karjuk van: arra, hogy fojtson,
ha lábuk van: arra, hogy tiporjon,
ha foguk van: arra, hogy marcangoljon.
Ős poklos pokoli éjszakán
a Halálnak eladták drága, szép világodat,
a tavaszt,
a rügyet,
a csókot,
a fénylő szemeket.
Úrnő, aki jó vagy és élet és csók és szerelem vagy,
az ő nevük: Öldöklés,
az ő nevük: Siralom,
az ő nevük: Dögvész,
az ő nevük: Átok.
Úrnő, aki jó vagy, ők rontani lettek:
az olajas korsót ők felfordítják,
az ígérő magvat ők szétmorzsolják,
és emberi szívek duzzadt tömlejéből
vörös tivornyát laknak a szentséges szent itallal,
a Vérrel.
Ők letépik a jegyes melléről
a vőlegény bíboros száját,
a sírva kiáltó gyermek elől
ők halni ragadják az erős apát,
az ifjat ők kerítik Halál-rimának,
és kezük ácsolja az özvegyi ágyat.
Ők halmokat emelnek
kimeredt, bűzös holttetemekből,
és megtiporják a Reménység sűrű vetését.
Harsonásai ők az ölő Halálnak,
meghirdetik őt
mezőkön és végig a városokon,
és rikoltó kürtjük elveri az álmot,
az édes, a könnyű és ittas álmot,
mely aranyos tüzedből ránk verődött,
és tele van írva igéző képeiddel
*Hallgat miközben kíváncsin fürkészi a másik tekintetét majd kimért ridegséggel folytatja.*
-Élet szeretete és élvezete. Háború van. Amit ha elvesztünk akkor az, amit életnek ismer megszűnik létezni és nincs olyan aki elmenekülhet ez elől. Sa'tereth szemében ön nem több mint hús és vér olyan kellemetlen tartozékokkal, mint vágyak és önálló akarat. Ha utóbbit lecsupaszítja magáról akkor használható, megbízható eszköz lesz. Amit most eladok az egy fegyver és e szerint is gondoljon rá. Egyeseknek lehetőség, mások számára veszélyforrás. Használja felelősséggel!
*Csak utána nyújtja a másik felé a könyvet.*
*Nem javítja ki a férfit azzal kapcsolatban, hogy Eeyr volna az ő istennője. Egykedvűen válaszol a neki szegezett kérdésre.*
-Hogy ájtatos vagy csak a neki kijáró tiszteletet elvárja az otthonában, azt nem mi hanem ő dönti el. ~Őt meg nem biztos, hogy érdekli a magyarázat ha meg sikerült sérteni.~
*Nem tetszik neki az ahogy a másik méregeti, de nem szól semmit. A kapott megjegyzés sincs ínyére, de arcizma se rezdül.*
~Boldogság. Persze.~
-Én mások örömében szoktam a sajátom megtalálni.
*Felel egy kitérő válasszal. Mikor a vörös közelebb lép hozzá akkor a feltett kérdésre bólint és végigsimít a könyvön elgondolkozva. Végül tekintetét a másikéba fúrja és szónokolni kezd.*
-Imé,
e földön az éjszaka papjai dívnak,
a téboly zordon mágusai.
Ők az iszonyat lárváit orozták
isteneik fejére,
a rémület rőt színű álmait,
állatok idétlen mását,
miktől dermed a forró ér és szűköl az elijedt lélek,
és kipüffedt, tohonya szájuk
az áldozatot lesi gyilkos örömmel,
mert Áldozat az ő vágyuk, óhajuk, kéjük.
Ha karjuk van: arra, hogy fojtson,
ha lábuk van: arra, hogy tiporjon,
ha foguk van: arra, hogy marcangoljon.
Ős poklos pokoli éjszakán
a Halálnak eladták drága, szép világodat,
a tavaszt,
a rügyet,
a csókot,
a fénylő szemeket.
Úrnő, aki jó vagy és élet és csók és szerelem vagy,
az ő nevük: Öldöklés,
az ő nevük: Siralom,
az ő nevük: Dögvész,
az ő nevük: Átok.
Úrnő, aki jó vagy, ők rontani lettek:
az olajas korsót ők felfordítják,
az ígérő magvat ők szétmorzsolják,
és emberi szívek duzzadt tömlejéből
vörös tivornyát laknak a szentséges szent itallal,
a Vérrel.
Ők letépik a jegyes melléről
a vőlegény bíboros száját,
a sírva kiáltó gyermek elől
ők halni ragadják az erős apát,
az ifjat ők kerítik Halál-rimának,
és kezük ácsolja az özvegyi ágyat.
Ők halmokat emelnek
kimeredt, bűzös holttetemekből,
és megtiporják a Reménység sűrű vetését.
Harsonásai ők az ölő Halálnak,
meghirdetik őt
mezőkön és végig a városokon,
és rikoltó kürtjük elveri az álmot,
az édes, a könnyű és ittas álmot,
mely aranyos tüzedből ránk verődött,
és tele van írva igéző képeiddel
*Hallgat miközben kíváncsin fürkészi a másik tekintetét majd kimért ridegséggel folytatja.*
-Élet szeretete és élvezete. Háború van. Amit ha elvesztünk akkor az, amit életnek ismer megszűnik létezni és nincs olyan aki elmenekülhet ez elől. Sa'tereth szemében ön nem több mint hús és vér olyan kellemetlen tartozékokkal, mint vágyak és önálló akarat. Ha utóbbit lecsupaszítja magáról akkor használható, megbízható eszköz lesz. Amit most eladok az egy fegyver és e szerint is gondoljon rá. Egyeseknek lehetőség, mások számára veszélyforrás. Használja felelősséggel!
*Csak utána nyújtja a másik felé a könyvet.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-14 14:11:44
Üzenet elküldve: 2023-11-14 14:11:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
* Fütyörészős elmélkedését egy korholó hang szakítja félbe, mire azonnal mosolyra kunkorodik a szája sarka. Lenyűgöző, mennyire bosszantja a mélységit a jelenléte. És lenyűgőző, mennyire élvezi bosszantani a karótnyelt fickót. *
- Mit ártottam én őneki? Vagy annyira merev és ájtatos lenne a te Úrnőd, hogy nem értékeli az élet szeretetét és élvezetét?
* Hátrafordulva a mögötte lévő padsor tetejére könyököl. Gyorsan végigfuttatja sárga pillantását Quantallon, teljes állapotkivizsgálással. *
- Bár, éppen olyan ábrázatod van, mint aki mereven és ájtatosan elzárkózik a boldogságtól... Vagy ellenkezőleg: azért ilyen gyűrött a fizimiskád, mert megtaláltad a könyv hátuljába rejtett kis ajándékomat és jó hasznát vetted.
* Hamiskásan ráhunyorog. *
- Ebben az esetben, gratulálok! Rád fért.
Na, de térjünk át az üzletre, hiszen az idő, pénz!
* Rácsap a saját combjára és lendületesen felpattan. Közelebb óvakodik a mélységihez, nem feledve, hogy legutóbb bosszantóan bizalmatlanul reagált a közelségére. *
- Netán hoztál nekem valamit?
* Fütyörészős elmélkedését egy korholó hang szakítja félbe, mire azonnal mosolyra kunkorodik a szája sarka. Lenyűgöző, mennyire bosszantja a mélységit a jelenléte. És lenyűgőző, mennyire élvezi bosszantani a karótnyelt fickót. *
- Mit ártottam én őneki? Vagy annyira merev és ájtatos lenne a te Úrnőd, hogy nem értékeli az élet szeretetét és élvezetét?
* Hátrafordulva a mögötte lévő padsor tetejére könyököl. Gyorsan végigfuttatja sárga pillantását Quantallon, teljes állapotkivizsgálással. *
- Bár, éppen olyan ábrázatod van, mint aki mereven és ájtatosan elzárkózik a boldogságtól... Vagy ellenkezőleg: azért ilyen gyűrött a fizimiskád, mert megtaláltad a könyv hátuljába rejtett kis ajándékomat és jó hasznát vetted.
* Hamiskásan ráhunyorog. *
- Ebben az esetben, gratulálok! Rád fért.
Na, de térjünk át az üzletre, hiszen az idő, pénz!
* Rácsap a saját combjára és lendületesen felpattan. Közelebb óvakodik a mélységihez, nem feledve, hogy legutóbb bosszantóan bizalmatlanul reagált a közelségére. *
- Netán hoztál nekem valamit?
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-13 23:02:35
Üzenet elküldve: 2023-11-13 23:02:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Rég beszélt már ennyit. A torka kicsit ki is száradt, de már csak a lezárás kell. Ez is részben a saját szavaiból áll. Mégis olyan idegennek hangzanak most. Még érződik belőle a remény és az elszántság a küzdelem iránt ami akkor hajtotta mikor először leírta ezeket. Pedig akkor se valami nagy hősként gondolt magára. Csak mint egy vándorvarázsló. Aki ott van mikor kell és segíti a harcot az igazságtalanság ellen, de személye és neve nem számít. Mi lett belőle? Hova veszett az hév? Hogy mi maradt az nem kérdés. Tudja jól. Nem tudja kiverni a fejéből a hideg lucskos sár érzését és szagát, hallja a démonkutyák vicsorgását, érzi a hátából sugárzó fájdalmat, ami az egész testét elönti. És nem csak a testét. Az elméjére is mint valami köd borul rá. Elmondja az utolsó szavakat és megszünteti a mágiát. Az eddig szorgosan dolgozó toll pedig dolga végezvén lepottyan. Egyedül maradt. Érzi a fáradtságot, de nem tudja jól aludni tudna. A cella sötétje és hidege egy ideig kellemes számára. Majd már az sem. Jár az agya és dolgozni akar. Terveket kezd szőni. Nem állhat meg. Feladatra van szüksége. Mikor aludt el miért a székben ülve nem tudná megmondani.*
// Áldozat az arany istene előtt //
*Másnap kopogásra ébred. Az agya tompa még, de a mozdulatai éberek. Keze a fegyverére markol és idegesen méri fel hol van. Mikor ráébred kicsit megnyugszik.*
~Meddig aludtam?~
*Kilépve karikás szemeivel és gyűrött külsejével kérdőn néz a fiatalra, aki jól láthatóan zavarban van. Azért mert felkeltette vagy mert ilyen állapotban keltette fel? Esetleg mert egy nagy hőssel váll szemben? Quantall gondolataiban inkább az jár, hogy mert egy mélységivel áll szemben. Nem haragszik rá. Megérti. Nem is tartaná fel sokáig a kölyköt. Mikor az elmondja amit szeretett volna akkor biccent felé, megköszöni majd dolgára ereszti. Mielőtt elindulna végigsimít ruházatán, hogy megjelenése, fáradt ábrázatát leszámítva tökéletes legyen, majd akár sikerült akár nem elindul a vevőjéhez. Nem váratná tovább mint illendő. Út közben kézbe veszi a tegnap másolt könyvét kinyitja és átfutja rajta a szemét. Reméli jól sikerült. Mikor a templom a hívek előtt is nyitva álló részére ér nehéz nem kiszúrni a vöröst. Hetyke és pimasz mint múltkor. Lerí róla, hogy nem érdekli semmi és azt gondolja minden csak neki van. Miközben megközelíti nem állja meg szó nélkül.*
-Az úrnő házában van. Nem féli a haragját?
*Hangjában nincs nyoma az őszinte felháborodásnak, de a játékosságnak se. Kicsit mintha tényleg érdekelné a válasz.*
// Áldozat az arany istene előtt //
*Másnap kopogásra ébred. Az agya tompa még, de a mozdulatai éberek. Keze a fegyverére markol és idegesen méri fel hol van. Mikor ráébred kicsit megnyugszik.*
~Meddig aludtam?~
*Kilépve karikás szemeivel és gyűrött külsejével kérdőn néz a fiatalra, aki jól láthatóan zavarban van. Azért mert felkeltette vagy mert ilyen állapotban keltette fel? Esetleg mert egy nagy hőssel váll szemben? Quantall gondolataiban inkább az jár, hogy mert egy mélységivel áll szemben. Nem haragszik rá. Megérti. Nem is tartaná fel sokáig a kölyköt. Mikor az elmondja amit szeretett volna akkor biccent felé, megköszöni majd dolgára ereszti. Mielőtt elindulna végigsimít ruházatán, hogy megjelenése, fáradt ábrázatát leszámítva tökéletes legyen, majd akár sikerült akár nem elindul a vevőjéhez. Nem váratná tovább mint illendő. Út közben kézbe veszi a tegnap másolt könyvét kinyitja és átfutja rajta a szemét. Reméli jól sikerült. Mikor a templom a hívek előtt is nyitva álló részére ér nehéz nem kiszúrni a vöröst. Hetyke és pimasz mint múltkor. Lerí róla, hogy nem érdekli semmi és azt gondolja minden csak neki van. Miközben megközelíti nem állja meg szó nélkül.*
-Az úrnő házában van. Nem féli a haragját?
*Hangjában nincs nyoma az őszinte felháborodásnak, de a játékosságnak se. Kicsit mintha tényleg érdekelné a válasz.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-03 14:34:58
Üzenet elküldve: 2023-11-03 14:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
* Bőven van mit átgondolnia, miután távozik a Kalmárból és annak fő Wegtoreniétől. Nem siet ehhez az intezőhöz. Erős a gyanúja, hogy igazi kellemetlen, mereven vaskalapos fickóval lesz dolga.
Elgondolkozva forgatja a zsebében az odasüllyesztett leviatános gyűrűt. Még nem vette rá a lélek, hogy felhúzza. Igencsak szoros, fojtó bilincsnek tűnik. A templom felé veszi az irányt, hogy ismetelhessen hódolhasson az arany istenének.
A mélységi elf még az adósa. Talán végre sikerült befejeznie a fóliánst.
Az utcán ballag ráérősen, behúzva a nyakát a szemerkélő eső ellen. Nem túl otthonos időjárás. Odahaza valószínűleg langyos meleg van és könnyed szellő fújdogál, mézédes gyümölcsök illatát hozva.
A templom kapuján belépve elvigyorodik. Reméli Galanodel megtalálta a potyaaranyait az utolsó oldalak között.
Halk torokköszörüléssel hívja fel az egyik templomszolga figyelmét önmagára, és a mélységi felől érdeklődik. Üzen neki, hogy itt várja.
Az üzenet átadásával kényelmesen helyet foglal az első sorban, akár egy ájtatos hívő. Leszámítva a pökhendin bokánál keresztbecsapott lábakat. És az obszcén dallam fütyörészését. *
* Bőven van mit átgondolnia, miután távozik a Kalmárból és annak fő Wegtoreniétől. Nem siet ehhez az intezőhöz. Erős a gyanúja, hogy igazi kellemetlen, mereven vaskalapos fickóval lesz dolga.
Elgondolkozva forgatja a zsebében az odasüllyesztett leviatános gyűrűt. Még nem vette rá a lélek, hogy felhúzza. Igencsak szoros, fojtó bilincsnek tűnik. A templom felé veszi az irányt, hogy ismetelhessen hódolhasson az arany istenének.
A mélységi elf még az adósa. Talán végre sikerült befejeznie a fóliánst.
Az utcán ballag ráérősen, behúzva a nyakát a szemerkélő eső ellen. Nem túl otthonos időjárás. Odahaza valószínűleg langyos meleg van és könnyed szellő fújdogál, mézédes gyümölcsök illatát hozva.
A templom kapuján belépve elvigyorodik. Reméli Galanodel megtalálta a potyaaranyait az utolsó oldalak között.
Halk torokköszörüléssel hívja fel az egyik templomszolga figyelmét önmagára, és a mélységi felől érdeklődik. Üzen neki, hogy itt várja.
Az üzenet átadásával kényelmesen helyet foglal az első sorban, akár egy ájtatos hívő. Leszámítva a pökhendin bokánál keresztbecsapott lábakat. És az obszcén dallam fütyörészését. *
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-01 10:34:46
Üzenet elküldve: 2023-11-01 10:34:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Elhangzik a kicsit kibővített előszó. Bizony nem felejti el most sem elhelyezni a könyv tartalmát a világban. Részletesebb képet ad mellé, kiegészíti más hasznos tudással is és célt is ad az olvasónak. Elmondja mi az oka, hogy szó szerint tollba lettek ezek mondva. Utána kezdi el felolvasni az eredeti tartalmát. Ezt már nem ő fogalmazta. A látnok szavai. Lényegre törőbb, informatívabb stílusban. A mélységi mágus mint eddig se, most se igyekszik formailag egységessé tenni a könyv szövegét. Ennek nem az a célja, hogy gyönyörködjenek benne. Az ilyen munka pedig az ő részéről jelenleg feleslegesnek számít. Az, hogy el legyen mondva és le legyen jegyezve a tudás, az fontosabb minthogy milyen esztétikus a szöveg. Talán majd ha egyszer eljön egy békésebb időszak akkor lesz aki időt szán erre. Valamikor ő is hasonló feladatokra vágyott. A tudást szolgálni és megismerni a világ titkait. De végül harcos lett belőle és ez a praktikumra törekvő könyvmásolás a legközelebbi dolog a régi álomképéhez, hogy mit tesz majd ha egyszer a felszínre jut és szabaddá válik.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-10-26 11:44:55
Üzenet elküldve: 2023-10-26 11:44:55
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A romváros egyik régi, bár mára elhagyatott épületében ébred. A reggeli napfény a tört ablakon átszűrődve festi aranyló foltokkal az omladozó vakolatot. Felkel, és a port, mely az éjszaka során ruhájára telepedett, óvatosan leveregeti. Táskájához lépve, megbizonyosodik arról, hogy minden nála lévő tárgya a helyén van, különös tekintettel azon régi, rozsdás dísztőrre, melyet a romváros sétája során talált. Elhagyva az épületet, Fallan a romváros egyik csendes utcáján sétál, ahol a reggeli fényben az omladozó épületek és a növények által meghódított terek különös szépséget mutatnak. A város egykori nagyságának emlékei itt-ott még mindig láthatók: a művészi kidolgozású kőportálok, a hajdani gazdag kereskedők házainak maradványai, vagy a régi térkőburkolatok, melyek alatt a fű és a moha tört utat magának. Ahogy az utcákon halad, egy távoli ének hallatszik a szélben. A dallam melankolikus, de mégis gyönyörű, és Fallant egyenesen Eeyr Temploma felé vezeti. Már messziről látszik a templom magasodó tornya, mely a város egykori gazdagságának és hatalmának emlékét őrzi. A templom bejárata előtt egy csendes kert terül el, melyben számos növény és virág nyílik. Egy pillanatra megáll, hogy megcsodálja a kert szépségét, és érzi, hogy a helynek különleges energiája van. A templom belsejébe lépve, a félhomályban különböző szobrok és szentélyek rajzolódnak ki. A levegő itt friss és hűvös, a csendet csak a távoli ének és a gyertyák lángjának halk csattogása töri meg. Atemplom közepén található kőoltárhoz lép, melyet egy zöld színű, fénylő anyaggal borítottak. Ahogy közelebb lép, érzi az oltárban rejlő erőt és a múlt rejtélyeit. A templom egyik sarkában egy kis faajtó vezet a könyvtárba. Kíváncsisága arra sarkallja, hogy belépjen. A lépcsőn lefelé haladva egy hatalmas, kör alakú terembe ér, melynek polcai régi könyvekkel és pergamenekkel vannak tele. A terem közepén egy hímzett csuhás pap dolgozik egy könyvön. A polcok között barangol, és számos régi iratot és könyvet lapozgat, melyek a város és a levegő mágia történetéről mesélnek. Ahogy olvas, egyre mélyebben merül a város múltjának rejtélyeibe, és újabb és újabb kérdések merülnek fel benne. A könyvtárból kijövet a templomkertbe sétál. A kertben számos növény és virág nyílik, melyek között kényelmes padok hívogatnak a pihenésre. Fallan egy pillanatra leül, hogy megpihenjen és élvezze a kert szépségét. A csendet csak a madarak éneke és a szél suhogása töri meg. Ahogy a kertben sétál, egy kis fa kaput talál, mely a temetőbe vezet. Bár nem kívánja most meglátogatni a temetőt, elhatározza, hogy a jövőben visszatér, hogy megismerje a város hajdani lakóinak történeteit. Ahogy a nap a zenit felé közeledik, úgy dönt, hogy tovább folytatja a város felfedezését. A templomból kilépve az utcákon sétálva, a város pezsgő életét élvezi, és útja ezúttal visszafelé vezet a korábbi lakónegyedbe.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-10-10 15:13:27
Üzenet elküldve: 2023-10-10 15:13:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Megelégelve Romváros romos negyedét, felpattan majd elindul egy ismeretlen úton. Minél jobban távolodik annál több jobb minőségű illetve szebb házakat lát az úton, ezek házak többsége rengeteg kis utcának ad életet ahol megannyi gyerek labdázgat vagy éppen csak jól érzik magukat. Mésziről egy hatalmas épület magasodik ki a többi közül ami csak vonzza az arra járókat. *
- Nocsak! Ön is a templomba tart? * Kérdezi egy idős ember kezében egy apró teremtéssel, kíváncsian nézik a félelfet, biztos nem mindennapi hogy erre fele kószáljanak. *
- Hát ööö... Milyen templom az ott? * A zavarodottság ködös homályát veszi fel arc kifejezése miközben ajkait mozgásra biztatja, hisz eddig azt hitte csak egy sima díszes épület, egy a sok közül. *
- Látszik nem idevalósi. Az ott a távolban Eeyr Temploma Városunk egyik gyöngyszeme. Biztos te is láttad a városba érkezve, még a piactéről is lehet látni a csúcsát az épületnek. * Feleli a kérdésre viszont a félelf arcán egy cseppet sem enyhült az arc kifejezés. *
~ Templom? Eeyr temploma? ~ * Hangzik el a gondolataiban miközben próbálja feldolgozni az itteni információt ugyan Eeyrről hallott viszont nem tudta hogy az emberek ilyeneket építenek istenségeknek. *
- Értem. Ez esetben megnézem közelebbről. * Mondta az öregnek aki csak bólintott majd elköszönt. A kíváncsiságtól vezérelve tovább halad a hatalmas épület felé, ugyan néhány épület még eltakarja az épület alapjait viszont néhány perc gyaloglás után már teljes pompájában lehet látni. Az épülethez érve először a templom kertet látja meg, be is megy kicsit körbenézni ugyan nem új neki a kert fogalma és kinézete viszont valami bevonzza ide, egy kavicsos út vezet beljebb körülötte sűrű sötétzöld fű, terebélyes fák kísérik az utat. Az úton végig érve egy elágazáshoz ér az egyik oldalon a templomba vezető ajtó míg a másik oldalon az út folytatódik kitudja hova, az elsőt választva elindul a templom ajtaja felé az ajtót nem kell kinyitni hisz tárva nyitva van, az ajtóban csak egy ember ki minden betérőt üdvözöl. Belépve a hatalmas ajtón gyertyák sokasága világítja a nagy termet míg az ablakokon minimális fény jön be, körbenézve csupa fa pad, magas oszlopok melyek lábaiban szobrok helyezkednek el. *
- Üdvözöllek gyermekem! *Szólal meg valaki mögötte, megfordul mögötte egy idős ember valami fehér ruhában köszönti. *
- Esetleg tudok segíteni? * Kérdezi az öregember a gyanútlant kinek még csak most esett le hogy válaszolnia kéne. *
- Nem köszönöm épp menni akartam! * Felelte majd azzal a tempóval elindult a kijárat felé, valami megmagyarázhatatlan érzés fogta el az öregemberrel kapcsolatban. Kiérve a templomból vesz egy pillantás vissza az épületbe mire meglátja hogy az öreg ember még mindig figyeli, elindul és vissza se néz. *
- Nocsak! Ön is a templomba tart? * Kérdezi egy idős ember kezében egy apró teremtéssel, kíváncsian nézik a félelfet, biztos nem mindennapi hogy erre fele kószáljanak. *
- Hát ööö... Milyen templom az ott? * A zavarodottság ködös homályát veszi fel arc kifejezése miközben ajkait mozgásra biztatja, hisz eddig azt hitte csak egy sima díszes épület, egy a sok közül. *
- Látszik nem idevalósi. Az ott a távolban Eeyr Temploma Városunk egyik gyöngyszeme. Biztos te is láttad a városba érkezve, még a piactéről is lehet látni a csúcsát az épületnek. * Feleli a kérdésre viszont a félelf arcán egy cseppet sem enyhült az arc kifejezés. *
~ Templom? Eeyr temploma? ~ * Hangzik el a gondolataiban miközben próbálja feldolgozni az itteni információt ugyan Eeyrről hallott viszont nem tudta hogy az emberek ilyeneket építenek istenségeknek. *
- Értem. Ez esetben megnézem közelebbről. * Mondta az öregnek aki csak bólintott majd elköszönt. A kíváncsiságtól vezérelve tovább halad a hatalmas épület felé, ugyan néhány épület még eltakarja az épület alapjait viszont néhány perc gyaloglás után már teljes pompájában lehet látni. Az épülethez érve először a templom kertet látja meg, be is megy kicsit körbenézni ugyan nem új neki a kert fogalma és kinézete viszont valami bevonzza ide, egy kavicsos út vezet beljebb körülötte sűrű sötétzöld fű, terebélyes fák kísérik az utat. Az úton végig érve egy elágazáshoz ér az egyik oldalon a templomba vezető ajtó míg a másik oldalon az út folytatódik kitudja hova, az elsőt választva elindul a templom ajtaja felé az ajtót nem kell kinyitni hisz tárva nyitva van, az ajtóban csak egy ember ki minden betérőt üdvözöl. Belépve a hatalmas ajtón gyertyák sokasága világítja a nagy termet míg az ablakokon minimális fény jön be, körbenézve csupa fa pad, magas oszlopok melyek lábaiban szobrok helyezkednek el. *
- Üdvözöllek gyermekem! *Szólal meg valaki mögötte, megfordul mögötte egy idős ember valami fehér ruhában köszönti. *
- Esetleg tudok segíteni? * Kérdezi az öregember a gyanútlant kinek még csak most esett le hogy válaszolnia kéne. *
- Nem köszönöm épp menni akartam! * Felelte majd azzal a tempóval elindult a kijárat felé, valami megmagyarázhatatlan érzés fogta el az öregemberrel kapcsolatban. Kiérve a templomból vesz egy pillantás vissza az épületbe mire meglátja hogy az öreg ember még mindig figyeli, elindul és vissza se néz. *
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-09-24 00:16:31
Üzenet elküldve: 2023-09-24 00:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Alaposan előkészült és neki is áll tollba mondani a végleges formát. Ahogy a korábbi másolások során úgy jár el most is. Egy kis szimbólumot rajzol az üres könyv legelső oldalára majd elkezdi fennhangon elmondani a korábban már megfogalmazott ajánlót. Odafigyel közben a kiejtésre. Teljese figyelmét ennek a feladatnak szenteli. Azt, csak remélni meri, hogy nem eközben bolydulnak fel a pihenő papok és kezdenek el hangoskodni ezzel elrontva a munkát. Ha létrejött a mágia akkor más dolga nincs is. Rég beszélt már egyfolytában ilyen sokat. Mikor úgy érzi kiszáradt a szája akkor kortyol egy kicsit az asztalán lévő vízből és folytatja a mesét.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-09-23 08:13:03
Üzenet elküldve: 2023-09-23 08:13:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~ Ez a sok sok könyv annyira felemelő! Mintha csak lebegve suhognák végig a folyosókon! De nem pazarolhatom tovább az időmet... ideje egy mester után néznem akit kikérdezhetek az affinitásról.~
* Meglátja az egyik tanítót a folyosó sarkán éppen befordulni és már mozdul is gyors léptekkel utánna.*
- Héj jóuram várjon egy percet!
*Kiáltja el magát melegséggel és erővel telt hangon, amely egyértelműen kihangsúlyozta beszélőjének önbizalmát. Bár a hangja nem volt vékony vagy csengő, mégis kellemes, közepes tónusú és kiegyensúlyozott volt. Azok, akik hallották, érezhették benne a határozottságot és az elszántságot, miközben a hangzása természetes és megnyugtató maradt miközben a polcok is beleremegnek.*
* Hosszas beszélgetést követően a mester elküldi hogy mással is tudjon törődni, meghát ugyebár drága az ideje neki is.*
-Köszönöm mester nemsoká visszatérek a folytatásért.
~Ideje lenne hasznossá tenni magam.. Az itt ott még romos városban biztosan sok munka akad a dolgos kezeknek.~
*Elindul a kijárat felé közben kíváncsian bóklászva tekintetével kicsit szomorúan hogy ott kell hagynia a sok tudást amire nincs ideje*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.09.23 09:32:16, a következő indokkal:
Floodolás.
* Meglátja az egyik tanítót a folyosó sarkán éppen befordulni és már mozdul is gyors léptekkel utánna.*
- Héj jóuram várjon egy percet!
*Kiáltja el magát melegséggel és erővel telt hangon, amely egyértelműen kihangsúlyozta beszélőjének önbizalmát. Bár a hangja nem volt vékony vagy csengő, mégis kellemes, közepes tónusú és kiegyensúlyozott volt. Azok, akik hallották, érezhették benne a határozottságot és az elszántságot, miközben a hangzása természetes és megnyugtató maradt miközben a polcok is beleremegnek.*
* Hosszas beszélgetést követően a mester elküldi hogy mással is tudjon törődni, meghát ugyebár drága az ideje neki is.*
-Köszönöm mester nemsoká visszatérek a folytatásért.
~Ideje lenne hasznossá tenni magam.. Az itt ott még romos városban biztosan sok munka akad a dolgos kezeknek.~
*Elindul a kijárat felé közben kíváncsian bóklászva tekintetével kicsit szomorúan hogy ott kell hagynia a sok tudást amire nincs ideje*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.09.23 09:32:16, a következő indokkal:
Floodolás.
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-09-03 16:36:58
Üzenet elküldve: 2023-09-03 16:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*A fejében egy párszor átismétli és átfogalmazza a szöveget. Felmerül benne a gondolat, hogy egyáltalán tényleg leírja majd? De végül úgy határoz, hogy ha az alakváltók titkát elmondta ahhoz képest talán egy másik világ se akkora meglepetés. A könyv végén szereplő személyek száma is nőt még eggyel. Nem hiszi, hogy annak a nőnek ez számítana, de ő tudatni akarja a világgal, hogy mit tett. Hogy fennmaradjon a neve és talán ne legyen olyan felesleges az áldozata se. Mikor ezzel végez akkor az eredeti könyvet veszi elő és azt is átolvassa párszor csak, hogy biztos legyen mindenben. A kiejtésekben és a nem először tollba mondott szavakban is. Jó minőségű könyvet akar kiadni a kezei közül annak a kufárnak.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-09-02 18:11:51
Üzenet elküldve: 2023-09-02 18:11:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Templomkert//
*Sóhajtva csukja össze a könyvet, hüvelyujját a lapok között tartva, hogy tudja éppen hol tartott. Megfáradt szemeit lehunyva pihenteti, miközben fejét hátra döntve az ég felé fordítja arcát. Jobb szeret kint olvasni, nyomasztja a templom sötétsége, meg maga a bezártság is. Azt jellemzően nem nézik jó szemmel ha a könyvtárból kihoz könyvet a kertbe, viszont elnézőbbek vele mióta volt egy kellemesebb fertályórája az egyik papnővel a könyvtári polcok sora között, aki azóta mindig félrepillant, kicsit talán szégyenkezve is.
Azon töpreng, hogy milyen furcsa a tudást a hit otthonába száműzni, némileg talán ellentmondásos, s kissé talán elitista, amivel önmagában nem volna problémája ám változtatni akar. Persze most sem - mint ahogy soha - nemes érzések vezérlik őt, csupán örömmel képzeli el, hogy neve ott díszeleg épületek falán, mert serényen munkálkodott Arthenior újjáépítésén és ebbe jelentős vagyont is fektetett.
Gondolatai elragadják őt, már nem is képes az olvasásra koncentrálni, ezért becsukja könyvét és a padra helyezi.*
- Na jó, ideje megbaszni valakit.
*Nem fáradozik azzal, hogy a könyvtári példányt vissza szolgáltassa, idővel majd megtalálják a templom népe, szerencsésebb esetben még az eső előtt rálelnek, ami egyelőre úgy tűnik, hogy egyhamar nem kíván érkezni. Miután feltápászkodott ültéből lassú, ráérős léptekkel sétálgat még kicsit a kertben, megcsodálva a burjánzó növényzetet, a virágok körül szorgoskodó méheket, s bátorkodik is tépni magának egy szálat, hátha hasznát leli majd belőle.*
*Sóhajtva csukja össze a könyvet, hüvelyujját a lapok között tartva, hogy tudja éppen hol tartott. Megfáradt szemeit lehunyva pihenteti, miközben fejét hátra döntve az ég felé fordítja arcát. Jobb szeret kint olvasni, nyomasztja a templom sötétsége, meg maga a bezártság is. Azt jellemzően nem nézik jó szemmel ha a könyvtárból kihoz könyvet a kertbe, viszont elnézőbbek vele mióta volt egy kellemesebb fertályórája az egyik papnővel a könyvtári polcok sora között, aki azóta mindig félrepillant, kicsit talán szégyenkezve is.
Azon töpreng, hogy milyen furcsa a tudást a hit otthonába száműzni, némileg talán ellentmondásos, s kissé talán elitista, amivel önmagában nem volna problémája ám változtatni akar. Persze most sem - mint ahogy soha - nemes érzések vezérlik őt, csupán örömmel képzeli el, hogy neve ott díszeleg épületek falán, mert serényen munkálkodott Arthenior újjáépítésén és ebbe jelentős vagyont is fektetett.
Gondolatai elragadják őt, már nem is képes az olvasásra koncentrálni, ezért becsukja könyvét és a padra helyezi.*
- Na jó, ideje megbaszni valakit.
*Nem fáradozik azzal, hogy a könyvtári példányt vissza szolgáltassa, idővel majd megtalálják a templom népe, szerencsésebb esetben még az eső előtt rálelnek, ami egyelőre úgy tűnik, hogy egyhamar nem kíván érkezni. Miután feltápászkodott ültéből lassú, ráérős léptekkel sétálgat még kicsit a kertben, megcsodálva a burjánzó növényzetet, a virágok körül szorgoskodó méheket, s bátorkodik is tépni magának egy szálat, hátha hasznát leli majd belőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293