Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-30 01:29:11
Üzenet elküldve: 2020-01-30 01:29:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Bár úgy sejti, hogy Learonnak valóban elég lenne az, hogy látja milyen örömöt okozott neki, Karheia viszont nem éri be ennyivel, mert nem szeret adós lenni.*
- Mindenképpen meghálálom. Majd szorgalmasan folytatom tanulmányaimat Synmirán, és én is tanítok neked új praktikákat.
*Maga elé bólogatva egyrészt biztosítja Learont arról, hogy ez így fog történni, hiszen a szavát adta, és még azon kevesek közé tartozik, akiknek ez jelent is valamit. Illetve ezzel saját magában is megszilárdítja a fogadalmat, majd pedig átvezeti Learon oktatására is. Valójában semmi szükség nincs rá, hiszen Karheia felelősségteljes asszony, akkor is, ha esetenként forrófejű, mégsem veszi rossz néven az intő szavakat.*
- Köszönöm a bizalmat.
*Lecsusszan Csatangló nyergéből, és ki is köti őt a templom elé. Megvárja, amíg Learon is hasonlóképpen tesz, vagy talán fordítva, és éppen rá kell várni, majd követi őt az épületbe.
Valami megfoghatatlanul békésnek találja azt, amit lát, függetlenül attól, hogy már első pillanattól idegenkedik tőle. Természetesen érdekli, és lenyűgözi ez a számára annyira idegen épület, amihez foghatót elképzelni sem tudott korábban.
Részben emiatt a lenyűgözöttség miatt, részben pedig azért, mert Learon már megszólalt, egyszerűen csak csendes ámulattal érinti meg az egyik padot, és engedi, hogy lelkét megtöltse melegséggel a gyertyák lágy fénye. Kékjeit az idegenre emeli, fejét viszont lefelé hajtja, ahogy rabszolgaként is megtanulta. Eleinte még ezen bátor gesztusra sem vetemedett volna, viszont a thargoknál töltött idő segített feloldani benne pár gátat, a régi szokásokat viszont nehéz teljesen levetkőzni. Az ismeretlen csacsogása valamelyest meg is nyugtatja, ettől némileg barátságosabbnak tűnik számára, bár aligha hiszi el, hogy egy ilyen nyugodalmas helyen gonosz lelkek tevékenykednének.*
- A sze... *Elharapja a szót, mert rájön, hogy itt népénél megszokott üdvözlés, és jókívánság idegen, talán még rosszindulatúnak nevezhető is lenne. Éppen időben javít is ezen.* - Szebb, felhőtlen napokat Arizeus atya! Karheia Rhagodar becses nevem, örvendek a találkozásnak. *Mivel se nem városi, se nem nemes, ezért csupán egy fejbiccentéssel kíséri szavait. A kötelező udvariasságon túl hagyja érvényesülni a pásztormágust, hogy amaz járulhasson elő itt létük okával, hiszen ő ismeri igazán az állítólagos istenséget, ő kívánt idejönni, és egyébként is igyekszik teret hagyni a tapasztaltabb mágusnak, hátha okulhat abból is, hogy figyeli őt.*
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.30 01:30:50
*Bár úgy sejti, hogy Learonnak valóban elég lenne az, hogy látja milyen örömöt okozott neki, Karheia viszont nem éri be ennyivel, mert nem szeret adós lenni.*
- Mindenképpen meghálálom. Majd szorgalmasan folytatom tanulmányaimat Synmirán, és én is tanítok neked új praktikákat.
*Maga elé bólogatva egyrészt biztosítja Learont arról, hogy ez így fog történni, hiszen a szavát adta, és még azon kevesek közé tartozik, akiknek ez jelent is valamit. Illetve ezzel saját magában is megszilárdítja a fogadalmat, majd pedig átvezeti Learon oktatására is. Valójában semmi szükség nincs rá, hiszen Karheia felelősségteljes asszony, akkor is, ha esetenként forrófejű, mégsem veszi rossz néven az intő szavakat.*
- Köszönöm a bizalmat.
*Lecsusszan Csatangló nyergéből, és ki is köti őt a templom elé. Megvárja, amíg Learon is hasonlóképpen tesz, vagy talán fordítva, és éppen rá kell várni, majd követi őt az épületbe.
Valami megfoghatatlanul békésnek találja azt, amit lát, függetlenül attól, hogy már első pillanattól idegenkedik tőle. Természetesen érdekli, és lenyűgözi ez a számára annyira idegen épület, amihez foghatót elképzelni sem tudott korábban.
Részben emiatt a lenyűgözöttség miatt, részben pedig azért, mert Learon már megszólalt, egyszerűen csak csendes ámulattal érinti meg az egyik padot, és engedi, hogy lelkét megtöltse melegséggel a gyertyák lágy fénye. Kékjeit az idegenre emeli, fejét viszont lefelé hajtja, ahogy rabszolgaként is megtanulta. Eleinte még ezen bátor gesztusra sem vetemedett volna, viszont a thargoknál töltött idő segített feloldani benne pár gátat, a régi szokásokat viszont nehéz teljesen levetkőzni. Az ismeretlen csacsogása valamelyest meg is nyugtatja, ettől némileg barátságosabbnak tűnik számára, bár aligha hiszi el, hogy egy ilyen nyugodalmas helyen gonosz lelkek tevékenykednének.*
- A sze... *Elharapja a szót, mert rájön, hogy itt népénél megszokott üdvözlés, és jókívánság idegen, talán még rosszindulatúnak nevezhető is lenne. Éppen időben javít is ezen.* - Szebb, felhőtlen napokat Arizeus atya! Karheia Rhagodar becses nevem, örvendek a találkozásnak. *Mivel se nem városi, se nem nemes, ezért csupán egy fejbiccentéssel kíséri szavait. A kötelező udvariasságon túl hagyja érvényesülni a pásztormágust, hogy amaz járulhasson elő itt létük okával, hiszen ő ismeri igazán az állítólagos istenséget, ő kívánt idejönni, és egyébként is igyekszik teret hagyni a tapasztaltabb mágusnak, hátha okulhat abból is, hogy figyeli őt.*
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.30 01:30:50
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-29 23:09:34
Üzenet elküldve: 2020-01-29 23:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Seawil//
*Kíváncsian, mégis kicsit félve, bár inkább csak tartva a bajtól várja a nő reakcióját, mely kellemes meglepetésére közel sem olyan vészes, mint elsőre hitte volna, sőt. Látja. hogy elkuncogja magát, s nem tudja eldönteni, hogy ez vajon neki szól, rajta nevet, vagy valami teljesen, rajta kívül álló más dolog az okozója, mindenesetre ezt jó jelnek veszi, hisz aki nevet, az ritkán haragos. ~Bár láttam én már mindent.~ Mosolyog a saját gondolatán, majd még inkább a másikra figyel, hisz szóra nyitja száját. Megkönnyebbül, hogy a szavai is megerősítik a sejtését.*
-Seawil. Milyen szép név.
*Teszi hozzá, s továbbra is elmerengve nézi a hölgyet, hisz illik arra nézni, aki éppen az emberhez beszél, vagy éppen elfhez. Állja, ahogy közeledik felé a másik, talán kicsit túl közel is, de nem zökken meg, sokat látott hosszúéletű ő, de nem is tagadhatná, hogy valami furcsa, kellemes és bizsergető érzést kelt benne ez a kis játék.*
-A manóba.
*Játssza túl szándékosan a dolgot, mintha nagyon bánná a dolgot, persze egyértelmű, hogy nem.*
-A szívem szakadna meg, ha egy ilyen gyönyörű hölgy nem tudna éjszaka nyugodtan aludni! Azt azért mégsem hagyhatom.
*Csukja be szemét egy pillanatra, s mosolyogva felhúzza szemöldökét.*
-Kiengesztelhet a kedves hölgy egy kupa borral, vagy egy sétával egy szép helyen, ha nincs egyéb, fontosabb dolga. Egyébként is történetek gyűjtök, s ki tudja, talán épp a mai nap meséje lesz az első a listán.
*Udvariasan meghajol, mint egy jelzésértékű mozdulatot bemutatva, majd az ajtó felé sandít szemével, várva Seawil reakcióját.*
//Seawil//
*Kíváncsian, mégis kicsit félve, bár inkább csak tartva a bajtól várja a nő reakcióját, mely kellemes meglepetésére közel sem olyan vészes, mint elsőre hitte volna, sőt. Látja. hogy elkuncogja magát, s nem tudja eldönteni, hogy ez vajon neki szól, rajta nevet, vagy valami teljesen, rajta kívül álló más dolog az okozója, mindenesetre ezt jó jelnek veszi, hisz aki nevet, az ritkán haragos. ~Bár láttam én már mindent.~ Mosolyog a saját gondolatán, majd még inkább a másikra figyel, hisz szóra nyitja száját. Megkönnyebbül, hogy a szavai is megerősítik a sejtését.*
-Seawil. Milyen szép név.
*Teszi hozzá, s továbbra is elmerengve nézi a hölgyet, hisz illik arra nézni, aki éppen az emberhez beszél, vagy éppen elfhez. Állja, ahogy közeledik felé a másik, talán kicsit túl közel is, de nem zökken meg, sokat látott hosszúéletű ő, de nem is tagadhatná, hogy valami furcsa, kellemes és bizsergető érzést kelt benne ez a kis játék.*
-A manóba.
*Játssza túl szándékosan a dolgot, mintha nagyon bánná a dolgot, persze egyértelmű, hogy nem.*
-A szívem szakadna meg, ha egy ilyen gyönyörű hölgy nem tudna éjszaka nyugodtan aludni! Azt azért mégsem hagyhatom.
*Csukja be szemét egy pillanatra, s mosolyogva felhúzza szemöldökét.*
-Kiengesztelhet a kedves hölgy egy kupa borral, vagy egy sétával egy szép helyen, ha nincs egyéb, fontosabb dolga. Egyébként is történetek gyűjtök, s ki tudja, talán épp a mai nap meséje lesz az első a listán.
*Udvariasan meghajol, mint egy jelzésértékű mozdulatot bemutatva, majd az ajtó felé sandít szemével, várva Seawil reakcióját.*
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:58:39
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:58:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Valuryen //
*Nem figyel másokra most maga körül. Amúgy szokott, de most nem. A szétszórt elfet csak akkor veszi észre, mikor véletlen találkozik a tekintetük és ez szemkontaktus tovább tart, mint illendő lenne. Legalábbis odahaza ezért már az anyja visított volna. ~A szemtelen arcátlan pimaszja, hogy meri?~
Sea a gondolatra halkan felnevet, olyan dallamosan. Kezét szája elé teszi, nehogy megtörje a templom áhítatos csendjét. A felhangzó két szó, pont tartalmazza azt aki általában világra hozza azt akikről éppen szó van. Csak éppen nem az elf férfi anyjáról van itt szó, vagy Seaéról, hanem mindenkié. Egyetlen percig nem hiszi hogy másért bámulják meg, mint hogy a szemei miatt. Évekkel ezelőtt, ha ismert volna olyan mágiát, mindent megtett volna, hogy elsajátítsa. Megváltoztassa a szeme színét, mert gyűlölte, hogy mindig mindenhol mindenki tudta, hogy a felemás szemszínű lány nincsen itt vagy éppen itt van. Sokan a nevét sem tudták, hívták kétszínűnek, felemásnak meg egyéb kedves jelzőkkel. Mára ezeken már mosolyog, és büszkén viseli eme eltéréseket magán. Több ideig marad csendben, viszont bámulja a férfi ezüstösen ragyogó haját, a hirtelen lángra kapott gyertya fényében.*
- Nem haragszom. *mondja halkan, szinte suttogón.*
- Seawil vagyok, és nem zavart meg. *mondja egy vállvonással. *
- De nem kell jóvá tenni, ugyanis nincs mit. *mondja magától értetődően. Sea még jobban megnézi az elfet, azonban a másik haja már szinte ragyog a gyertya fényében. Egészen közelebb lép, már-már lehetséges tolakodón.*
- Óh azt hiszem ezt nekem is jóvá kell tennem… *mondja és ajkára mosoly húzódik, hangja még mindig visszafogott.*
- Másként én nem tudnék nyugodtan aludni.
// Valuryen //
*Nem figyel másokra most maga körül. Amúgy szokott, de most nem. A szétszórt elfet csak akkor veszi észre, mikor véletlen találkozik a tekintetük és ez szemkontaktus tovább tart, mint illendő lenne. Legalábbis odahaza ezért már az anyja visított volna. ~A szemtelen arcátlan pimaszja, hogy meri?~
Sea a gondolatra halkan felnevet, olyan dallamosan. Kezét szája elé teszi, nehogy megtörje a templom áhítatos csendjét. A felhangzó két szó, pont tartalmazza azt aki általában világra hozza azt akikről éppen szó van. Csak éppen nem az elf férfi anyjáról van itt szó, vagy Seaéról, hanem mindenkié. Egyetlen percig nem hiszi hogy másért bámulják meg, mint hogy a szemei miatt. Évekkel ezelőtt, ha ismert volna olyan mágiát, mindent megtett volna, hogy elsajátítsa. Megváltoztassa a szeme színét, mert gyűlölte, hogy mindig mindenhol mindenki tudta, hogy a felemás szemszínű lány nincsen itt vagy éppen itt van. Sokan a nevét sem tudták, hívták kétszínűnek, felemásnak meg egyéb kedves jelzőkkel. Mára ezeken már mosolyog, és büszkén viseli eme eltéréseket magán. Több ideig marad csendben, viszont bámulja a férfi ezüstösen ragyogó haját, a hirtelen lángra kapott gyertya fényében.*
- Nem haragszom. *mondja halkan, szinte suttogón.*
- Seawil vagyok, és nem zavart meg. *mondja egy vállvonással. *
- De nem kell jóvá tenni, ugyanis nincs mit. *mondja magától értetődően. Sea még jobban megnézi az elfet, azonban a másik haja már szinte ragyog a gyertya fényében. Egészen közelebb lép, már-már lehetséges tolakodón.*
- Óh azt hiszem ezt nekem is jóvá kell tennem… *mondja és ajkára mosoly húzódik, hangja még mindig visszafogott.*
- Másként én nem tudnék nyugodtan aludni.
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-29 19:45:58
Üzenet elküldve: 2020-01-29 19:45:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Seawil//
*Valuryen, csak úgy, mint máskor, kicsit szétszórtan érkezik a templomba, hogy tiszteletét tegye Eeyr előtt, és jó szerencsét kérjen a könyve megírásához. Hosszú lábai lassan szelik a távolságot, mígnem csak elér az ajtóhoz, melyen egy nagyobbacska lépéssel túl is jut. Ahogy belép, körbenéz, biccent az akolitáknak, majd finom mozdulatokkal a szobor felé veszi az irányt. Halkan suttogni kezd, a fülbemászó hangja ettől függetlenül bezengi a körülötte lévő teret.*
-Mindenek anyja...
*Kezdi, majd tovább inkább magában folytatja, nem akar senkit sem megzavarni. Egy kósza gyertyához lép, melyekből akad elég eme helyen, bár így sem tökéletes a fény, úgy gondolja, egy gyertya az ő nevéért is éghet, így ujját gyengéden a kanóchoz tartva próbálja meggyújtani azt a mágia erejével. Ha nem sikerül a varázslat, a külső szemlélő csupán annyit vehet észre, hogy a gyertyához nyúl, amennyiben sikeres, szemtanúja lehet egy aprócska kis csodának a szürke hétköznapok nyomasztó súlya alatt. Bár persze egyszerű tűzszerszám is van nála, így a gyertya mindenképpen lángra kap. Ekkor pillantja meg a nőt, azt a hófehér bőrű elfet, kinek hajánál csak a szeme különlegesebb. Talán az elfogadottnál tovább is fürkészi őt pár másodperccel, s hamar rájön, hogy talán feltűnő lehet, esetleg sértő is a viselkedése, így elejét veszi a rossz szónak.*
-Ne haragudjon, kérem. Nem akartam megbámulni.
*Szabadkozik is rögtön, ahogy tesz egy lépést a másik felé. Ezüstös haja csak úgy fénylik a gyertyafényben, épp úgy, ahogy aranyhímzéses köpenye is, bár talán az ezüstköpeny, melyet mágia itat át szembetűnőbb lehet Seawil számára.*
-Valuryen vagyok, és ha megzavartam valamiben, kérem, mondja meg hogy tehetném jóvá.
*Kedvesen mosolyog, s érződik a hangján, hogy semmilyen rossz szándék nincs mögötte.*
-Nem lenne tiszta a lelkiismeretem másként.
//Seawil//
*Valuryen, csak úgy, mint máskor, kicsit szétszórtan érkezik a templomba, hogy tiszteletét tegye Eeyr előtt, és jó szerencsét kérjen a könyve megírásához. Hosszú lábai lassan szelik a távolságot, mígnem csak elér az ajtóhoz, melyen egy nagyobbacska lépéssel túl is jut. Ahogy belép, körbenéz, biccent az akolitáknak, majd finom mozdulatokkal a szobor felé veszi az irányt. Halkan suttogni kezd, a fülbemászó hangja ettől függetlenül bezengi a körülötte lévő teret.*
-Mindenek anyja...
*Kezdi, majd tovább inkább magában folytatja, nem akar senkit sem megzavarni. Egy kósza gyertyához lép, melyekből akad elég eme helyen, bár így sem tökéletes a fény, úgy gondolja, egy gyertya az ő nevéért is éghet, így ujját gyengéden a kanóchoz tartva próbálja meggyújtani azt a mágia erejével. Ha nem sikerül a varázslat, a külső szemlélő csupán annyit vehet észre, hogy a gyertyához nyúl, amennyiben sikeres, szemtanúja lehet egy aprócska kis csodának a szürke hétköznapok nyomasztó súlya alatt. Bár persze egyszerű tűzszerszám is van nála, így a gyertya mindenképpen lángra kap. Ekkor pillantja meg a nőt, azt a hófehér bőrű elfet, kinek hajánál csak a szeme különlegesebb. Talán az elfogadottnál tovább is fürkészi őt pár másodperccel, s hamar rájön, hogy talán feltűnő lehet, esetleg sértő is a viselkedése, így elejét veszi a rossz szónak.*
-Ne haragudjon, kérem. Nem akartam megbámulni.
*Szabadkozik is rögtön, ahogy tesz egy lépést a másik felé. Ezüstös haja csak úgy fénylik a gyertyafényben, épp úgy, ahogy aranyhímzéses köpenye is, bár talán az ezüstköpeny, melyet mágia itat át szembetűnőbb lehet Seawil számára.*
-Valuryen vagyok, és ha megzavartam valamiben, kérem, mondja meg hogy tehetném jóvá.
*Kedvesen mosolyog, s érződik a hangján, hogy semmilyen rossz szándék nincs mögötte.*
-Nem lenne tiszta a lelkiismeretem másként.
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-29 16:22:20
Üzenet elküldve: 2020-01-29 16:22:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Valuryen Meloar'c //
*Kellő ideje már megérkezett a városba. Megérkezett, nos inkább pár éve elszökött, a levegő városába. Hivatalosan a lég elementál mágia tanulása miatt érkezett, ám eddig nem igazán igyekezett tanulni. Nem tudja még, hogy akar-e mágus lenni, pedig azt mondják ilyen külsővel biztosan mágikus érzéke van. Vagy a mágia közreműködött a fogantatásakor. Ez egy olyan területe az eddig általa megismert világnak, mellyel még nem igen találkozott, és igazán nem is érdekli, hogy miért néz ki így. Neki ez természetes, hiszen születése óta ez az arc néz vissza rá, ha tükörbe bámul. A nagy semmit tevésben szánt egy kis időt és ellátogatott ide a templomba. A templomba belépve egy kellemesen rideg hangulatú, sötét térbe jut. A márvány vázákban virágok illatát érzi. Az oltárhoz vezető kis utat fapadok, és gyertyaláng reszkető fénye szegélyezi. Igazán megnyugtató látványt nyújt. Beljebb megy, az oltárhoz valamivel közelebb, és az egyik közeli padba ül le. Szemét behunyja, és csendbe elmélkedik az elmúlt napok eseményeiről. Jól eső egy kicsit ez a nyugalom, derengő gyertyákkal övezett békés félhomály. Ajkára most egészen apró bájos félmosoly kúszik. Különös felemás színű szemét lehunyva aprót sóhajtva mélyed gondolataiba.
Éjfekete hosszú térdig érő csizma elmaradhatatlanul sötétlik lábain. Hófehér arcát keretezi különös zöldes árnyalatú hamvas szőke hajzata. Érdekes megjelenést kölcsönöz a fiatal elf lánynak. Bal szemében világos vidám zöldes szikrákkal csillannak fel, ahogyan körbe néz. Míg jobb szeme sötétebb, elsőre talán barnának tűnik, némi rózsaszínes árnyalattal. Öltözéke egyszerű, világos zöld blúzból, kék vászonnadrágja kiemeli vékony derekát. Blúzra sötétebb zöld mellényt vett fel. A ruhadarabok kiemelik törékeny alkatát. Hátára pedig egy kék köpeny került a hideg ellen.*
*Egyenesen a középen elhelyezkedő Eeyr istennő szobrához lépdel. Ez újdonság számára, ez legutóbbi látogatása alkalmával még nem volt itt. Nagyot sóhajt, magasztos és szép a szobor. Maga is vallja Eeyr tanait, így tiszteletét teszi a templomban mély tisztelettel adózva az istennőnek.*
// Valuryen Meloar'c //
*Kellő ideje már megérkezett a városba. Megérkezett, nos inkább pár éve elszökött, a levegő városába. Hivatalosan a lég elementál mágia tanulása miatt érkezett, ám eddig nem igazán igyekezett tanulni. Nem tudja még, hogy akar-e mágus lenni, pedig azt mondják ilyen külsővel biztosan mágikus érzéke van. Vagy a mágia közreműködött a fogantatásakor. Ez egy olyan területe az eddig általa megismert világnak, mellyel még nem igen találkozott, és igazán nem is érdekli, hogy miért néz ki így. Neki ez természetes, hiszen születése óta ez az arc néz vissza rá, ha tükörbe bámul. A nagy semmit tevésben szánt egy kis időt és ellátogatott ide a templomba. A templomba belépve egy kellemesen rideg hangulatú, sötét térbe jut. A márvány vázákban virágok illatát érzi. Az oltárhoz vezető kis utat fapadok, és gyertyaláng reszkető fénye szegélyezi. Igazán megnyugtató látványt nyújt. Beljebb megy, az oltárhoz valamivel közelebb, és az egyik közeli padba ül le. Szemét behunyja, és csendbe elmélkedik az elmúlt napok eseményeiről. Jól eső egy kicsit ez a nyugalom, derengő gyertyákkal övezett békés félhomály. Ajkára most egészen apró bájos félmosoly kúszik. Különös felemás színű szemét lehunyva aprót sóhajtva mélyed gondolataiba.
Éjfekete hosszú térdig érő csizma elmaradhatatlanul sötétlik lábain. Hófehér arcát keretezi különös zöldes árnyalatú hamvas szőke hajzata. Érdekes megjelenést kölcsönöz a fiatal elf lánynak. Bal szemében világos vidám zöldes szikrákkal csillannak fel, ahogyan körbe néz. Míg jobb szeme sötétebb, elsőre talán barnának tűnik, némi rózsaszínes árnyalattal. Öltözéke egyszerű, világos zöld blúzból, kék vászonnadrágja kiemeli vékony derekát. Blúzra sötétebb zöld mellényt vett fel. A ruhadarabok kiemelik törékeny alkatát. Hátára pedig egy kék köpeny került a hideg ellen.*
*Egyenesen a középen elhelyezkedő Eeyr istennő szobrához lépdel. Ez újdonság számára, ez legutóbbi látogatása alkalmával még nem volt itt. Nagyot sóhajt, magasztos és szép a szobor. Maga is vallja Eeyr tanait, így tiszteletét teszi a templomban mély tisztelettel adózva az istennőnek.*
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-29 02:05:30
Üzenet elküldve: 2020-01-29 02:05:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Vaskos, hamuszürke felhőréteg kúszik álmosan a világ fölé, a nap aranyló sugarai csak olykor-olykor bújnak át a sötétlő fellegek hadán. A tavak s tengerek hava ez, mi híven nevéhez, bőszen öntözi a környező földeket és erdőket, de nem kíméli Artheniort és népét sem. Duzzadó patakokat, folyókat, sártól ragadó utakat hagy maga után, s nagy ritkán hangos dörrenéssel adja tudtára a halandóknak, még bírja erővel.
A két utazónak azonban szerencséje van. A vihar ma megpihen, s csupán szitáló permet az, mi arcukat és ruhájukat éri, noha a hűvös időjárással párosulva ez is kellemetlen kísérője a vándornak, ha hosszú útra kél. Delelőre járhat az idő, mikor megpillantják a templom sajátos sziluettjét a halovány esőfüggönyön át, bár ezt nehéz lenne megállapítani, lévén a nap úgy bújik meg az eget rejtő lepel mögött, mintha nem is volna.
A tölgyfakapu résnyire behajtva, mi talán épp a látogatónak szól, ki nyugodtan beléphet, ha úgy óhajt. Így tesz a kettős is, és csakhamar eléjük tárul a tekintélyes méretű, gyertyákkal igen csak gyéren megvilágított csarnok. A díszes falak és oszlopok telis-tele szimbólumokkal, ám a legtöbbjük árnyékba vész, hisz a napfény ezúttal nem tölti meg a termet a jókora ablakokon át. Csupán a szürke világ mutatja meg magát az esőcseppektől gyöngyöző, színes üvegen keresztül.
A templom jóformán üres, egy árva lélek, annyi sincs a padok között. Az egyetlen, ki rajtuk kívül a csarnokban tartózkodik, egy kissé hajlott, csuhás alak, ki épp háttal állva, komótosan gyújtogatja a gyertyákat egy hosszú, ezüstszín pálca segítségével.*
-Az istenek ügyében, fiam? Ezt a segítséget én is szívesen igénybe venném! *Halkan döcögve nevet fel, majd megfordulva szemügyre veszi a kettőst. Még mindig a pálcát szorongatva lép közelebb és tárja szét karjait üdvözlőleg.*
-Eeyr hozott Titeket, vándorok. Vagy ha nem ő, hát mily szándék vezérelt Titeket házába e borús napon? *Hunyorog joviálisan vendégeire, miközben pocakján kulcsolja össze kezeit maga előtt, ujjai közé csippentve a szokatlan tűzszerszámot. A tekintete vizslató, ám ezzel együtt valahogy még is meleg és barátságos. Mindkettejük arcán hosszan elidőz, mielőtt folytatná.* -Remélem e fellegeket jöttetek elhajtani, mik már Willor napja óta rajtunk ülnek, úgy bizony… Már megint le fogok maradni a Hydra Izzásáról. Ilyenkortájt égnek a legfényesebben a csillagai. Nagy kár, nagy kár… *Sóhajt fel színpadiasan, majd szórakozottan megvakarja kobakját a csuklya alatt. Bizony, nagy kedvelője az égi szimbólumoknak. Nem elmélkedik sokat azonban e problémán, helyette széles mosoly kíséretében emeli barna tekintetét ismét Learonra, majd Karheiára.*
-Bocsássatok meg, folyton fecsegek. Arizeus atya vagyok, már jó ideje én istápolom az Úrnő követőit Artheniorban, már amennyire egy ilyen öregembertől telik, ugye… Tehát, milyen segítségre lenne szükségetek, vándorok?
*Vaskos, hamuszürke felhőréteg kúszik álmosan a világ fölé, a nap aranyló sugarai csak olykor-olykor bújnak át a sötétlő fellegek hadán. A tavak s tengerek hava ez, mi híven nevéhez, bőszen öntözi a környező földeket és erdőket, de nem kíméli Artheniort és népét sem. Duzzadó patakokat, folyókat, sártól ragadó utakat hagy maga után, s nagy ritkán hangos dörrenéssel adja tudtára a halandóknak, még bírja erővel.
A két utazónak azonban szerencséje van. A vihar ma megpihen, s csupán szitáló permet az, mi arcukat és ruhájukat éri, noha a hűvös időjárással párosulva ez is kellemetlen kísérője a vándornak, ha hosszú útra kél. Delelőre járhat az idő, mikor megpillantják a templom sajátos sziluettjét a halovány esőfüggönyön át, bár ezt nehéz lenne megállapítani, lévén a nap úgy bújik meg az eget rejtő lepel mögött, mintha nem is volna.
A tölgyfakapu résnyire behajtva, mi talán épp a látogatónak szól, ki nyugodtan beléphet, ha úgy óhajt. Így tesz a kettős is, és csakhamar eléjük tárul a tekintélyes méretű, gyertyákkal igen csak gyéren megvilágított csarnok. A díszes falak és oszlopok telis-tele szimbólumokkal, ám a legtöbbjük árnyékba vész, hisz a napfény ezúttal nem tölti meg a termet a jókora ablakokon át. Csupán a szürke világ mutatja meg magát az esőcseppektől gyöngyöző, színes üvegen keresztül.
A templom jóformán üres, egy árva lélek, annyi sincs a padok között. Az egyetlen, ki rajtuk kívül a csarnokban tartózkodik, egy kissé hajlott, csuhás alak, ki épp háttal állva, komótosan gyújtogatja a gyertyákat egy hosszú, ezüstszín pálca segítségével.*
-Az istenek ügyében, fiam? Ezt a segítséget én is szívesen igénybe venném! *Halkan döcögve nevet fel, majd megfordulva szemügyre veszi a kettőst. Még mindig a pálcát szorongatva lép közelebb és tárja szét karjait üdvözlőleg.*
-Eeyr hozott Titeket, vándorok. Vagy ha nem ő, hát mily szándék vezérelt Titeket házába e borús napon? *Hunyorog joviálisan vendégeire, miközben pocakján kulcsolja össze kezeit maga előtt, ujjai közé csippentve a szokatlan tűzszerszámot. A tekintete vizslató, ám ezzel együtt valahogy még is meleg és barátságos. Mindkettejük arcán hosszan elidőz, mielőtt folytatná.* -Remélem e fellegeket jöttetek elhajtani, mik már Willor napja óta rajtunk ülnek, úgy bizony… Már megint le fogok maradni a Hydra Izzásáról. Ilyenkortájt égnek a legfényesebben a csillagai. Nagy kár, nagy kár… *Sóhajt fel színpadiasan, majd szórakozottan megvakarja kobakját a csuklya alatt. Bizony, nagy kedvelője az égi szimbólumoknak. Nem elmélkedik sokat azonban e problémán, helyette széles mosoly kíséretében emeli barna tekintetét ismét Learonra, majd Karheiára.*
-Bocsássatok meg, folyton fecsegek. Arizeus atya vagyok, már jó ideje én istápolom az Úrnő követőit Artheniorban, már amennyire egy ilyen öregembertől telik, ugye… Tehát, milyen segítségre lenne szükségetek, vándorok?
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-28 10:57:18
Üzenet elküldve: 2020-01-28 10:57:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest keresése//
*Látja a lányon, hogy mennyire nagy dolognak éli meg a varázslást és a sikerélményt, hogy létrejött a mágia. Visszaemlékszik, hogy talán ő is ilyen volt Worenth mellett, amikor a föld ágon érte el ugyanezt, amit most a lánynak megtanított. Megszólalásig ugyanaz a helyzet, mint akkor vele volt.*
-nekem már az is elég, hogy látom az örömöd. *Mosolyog a lányra kedvesen. A Sajt-mester az ilyeneket szereti tanítani, akik értik, hogy mennyire nagy dolog ez. Talán az egész élete megváltozik most Rheiának, hogy igazi hatalommal rendelkezik. Azonban a tanulás itt még nem ér véget, folytatni kell a karddal és egyéb egyre nehezedő varázslatokkal. Hiába nem próbálta még a pásztor sem a pengegyújtást, mégis elsőre sikerül. Ahogy anno az öreg mágus mondta a faluban, hatalmas tehetsége van hozzá. Eddig még nem is volt olyan varázslat, amivel felsült volna.*
-Arra viszont gondolj, mielőtt meggyújtod a kardod, hogy mindig körültekintően bánj a tűzzel. A szemem láttára gyulladt fel egy ember ettől a varázslattól, mert a társa nem tudta mit csinál. Ahogy utazásaim során azt is láttam, hogyan égetett fel valaki közel egy hektárnyi búzamezőt és egy paraszt házát, csak mert egy banditával egy tábla közepén kezdett harcolni. Egyikük se élte túl, a gazda pedig tönkrement. Mindig gondolkodni kell, mielőtt varázsolsz! *Nem tudja elégszer elmondani ezt, annyira fontosnak tartja. hatalmas felelősség hullott a lány ölébe amiatt, hogy ennyi tudást, ilyen hamar megkapott.*
-Másoknak évekig tart megtanulni ezt, amit én át fogok neked adni, tehát igyekezz felnőni a feladathoz! *Mosolyog a pásztor a lányra.*
-Viszont tudd, hogy nem kezdtem volna bele a tanításba, ha nem éreznélek késznek rá. *Ezalatt beérnek a templomba. Utolsó monológját már a falak között mondta el. Learon szétnéz a merőben megváltozott helyen. Ez volt az, ahova először betárt a városban. Itt adta fel nagy vándorlását, ami évek óta tartott már és döntötte el, hogy a környéken fog birtokot szerezni.*
-Ez bizony! *Aztán kicsit felemeli a hangját és köszönti az ittenieket.*
-Jó napot! Learon Derin vagyok és keresek valakit, aki segíthet nekem az istenek ügyében! *Reméli, hogy hamarosan talál valakit, aki elmondja neki, hogy ki is az a Wojest, meg, hogy mit is akartak tőle azok a bizonyos istenek.*
*Látja a lányon, hogy mennyire nagy dolognak éli meg a varázslást és a sikerélményt, hogy létrejött a mágia. Visszaemlékszik, hogy talán ő is ilyen volt Worenth mellett, amikor a föld ágon érte el ugyanezt, amit most a lánynak megtanított. Megszólalásig ugyanaz a helyzet, mint akkor vele volt.*
-nekem már az is elég, hogy látom az örömöd. *Mosolyog a lányra kedvesen. A Sajt-mester az ilyeneket szereti tanítani, akik értik, hogy mennyire nagy dolog ez. Talán az egész élete megváltozik most Rheiának, hogy igazi hatalommal rendelkezik. Azonban a tanulás itt még nem ér véget, folytatni kell a karddal és egyéb egyre nehezedő varázslatokkal. Hiába nem próbálta még a pásztor sem a pengegyújtást, mégis elsőre sikerül. Ahogy anno az öreg mágus mondta a faluban, hatalmas tehetsége van hozzá. Eddig még nem is volt olyan varázslat, amivel felsült volna.*
-Arra viszont gondolj, mielőtt meggyújtod a kardod, hogy mindig körültekintően bánj a tűzzel. A szemem láttára gyulladt fel egy ember ettől a varázslattól, mert a társa nem tudta mit csinál. Ahogy utazásaim során azt is láttam, hogyan égetett fel valaki közel egy hektárnyi búzamezőt és egy paraszt házát, csak mert egy banditával egy tábla közepén kezdett harcolni. Egyikük se élte túl, a gazda pedig tönkrement. Mindig gondolkodni kell, mielőtt varázsolsz! *Nem tudja elégszer elmondani ezt, annyira fontosnak tartja. hatalmas felelősség hullott a lány ölébe amiatt, hogy ennyi tudást, ilyen hamar megkapott.*
-Másoknak évekig tart megtanulni ezt, amit én át fogok neked adni, tehát igyekezz felnőni a feladathoz! *Mosolyog a pásztor a lányra.*
-Viszont tudd, hogy nem kezdtem volna bele a tanításba, ha nem éreznélek késznek rá. *Ezalatt beérnek a templomba. Utolsó monológját már a falak között mondta el. Learon szétnéz a merőben megváltozott helyen. Ez volt az, ahova először betárt a városban. Itt adta fel nagy vándorlását, ami évek óta tartott már és döntötte el, hogy a környéken fog birtokot szerezni.*
-Ez bizony! *Aztán kicsit felemeli a hangját és köszönti az ittenieket.*
-Jó napot! Learon Derin vagyok és keresek valakit, aki segíthet nekem az istenek ügyében! *Reméli, hogy hamarosan talál valakit, aki elmondja neki, hogy ki is az a Wojest, meg, hogy mit is akartak tőle azok a bizonyos istenek.*
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:20:57
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:20:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest keresése//
*Karheia valami földöntúli boldogságot él át ennek az egyszerűnek nevezhető varázslatnak a sikerével. Mondhatni egészen meghatódik, ami látszik is hálás kékjeiben, amiket az őt segítő Learonra emel.*
- Nagyon szépen köszönöm Learon. Ez a te érdemed, és nem tudok elég hálás lenni érte.
*Ugyancsak apróság, viszont Karheia felméri ezen apróságokban lévő hatalmat, amit kis lépésenként visszaragad magához. Boldoggá teszi a tudás birtoklása, boldoggá teszi az is, hogy erősebb lett, ezáltal pedig kevésbé kiszolgáltatott, és annak is a lehetősége, hogy majd ezekkel az ismeretekkel hasznos szolgálatot tehet. Talán egy nap népét védheti meg, ha a szükség megköveteli. Ezek mind olyan érzések, amik csak még szilárdabbá teszik benne ez elhatározást, hogy folytassa azt, amit eddig is olyan rendíthetetlenül eltökélt magában.
Learon viszont folytatja oktatását, ami miatt kénytelen kicsit uralkodni magán, és elfojtani eufórikus érzelmeit. Nehezére esik, viszont megteszi, hogy minden idegszálával a pásztormágus szavaira koncentrálhasson.*
- Természetesen.
*Átnyújtja fegyverét mentorának, közben törekszik egyensúlya megtartására, és arra, hogy Csatanglót ne érje semmi olyan váratlan helyzet, ami kellemetlen folytatást eredményezne.*
- Ez valami elképesztő!
*Egészen megrészegül a látványtól. Mélykék íriszeiben tükröződve visszacsillan a lángok fénye, miközben lelki szemei előtt újabb lehetőségek bontakoznak ki. Ez a varázslat hihetetlen erős lehet a morálra nézve. Szinte látja is, hogy miként vágtatnak harcba a szilaj barbár férfiak lángoló kardokkal, az ellenfelek pedig miként bizonytalanodnak el, és torpannak meg.*
~ Rorkirnak meg kell majd ezt mutatnom. ~
*Valamiért úgy sejti a barbár férfi igazán értékelné ezt a kis trükköt. Kardját visszaveszi, és torkát megköszörülve saját maga is próbát tesz, ügyelve arra, hogy kellőképpen eltartsa magától az esetleg felgyulladó fegyvert.*
- Erre mindenképpen fényt kell derítenünk.
*Teszi még hozzá, és már a gondolattól is teljesen izgalomba jön, hogy újabb kísérletet tegyenek. Alig várja, hogy ezekkel a feljegyzésekkel szépen megtölthesse üres könyvét.*
- Ez lenne az, ugye?
*Kérdezi, miután felsejlik előtte a templom szerény, de tiszteletet parancsoló sziluettje.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Karheia valami földöntúli boldogságot él át ennek az egyszerűnek nevezhető varázslatnak a sikerével. Mondhatni egészen meghatódik, ami látszik is hálás kékjeiben, amiket az őt segítő Learonra emel.*
- Nagyon szépen köszönöm Learon. Ez a te érdemed, és nem tudok elég hálás lenni érte.
*Ugyancsak apróság, viszont Karheia felméri ezen apróságokban lévő hatalmat, amit kis lépésenként visszaragad magához. Boldoggá teszi a tudás birtoklása, boldoggá teszi az is, hogy erősebb lett, ezáltal pedig kevésbé kiszolgáltatott, és annak is a lehetősége, hogy majd ezekkel az ismeretekkel hasznos szolgálatot tehet. Talán egy nap népét védheti meg, ha a szükség megköveteli. Ezek mind olyan érzések, amik csak még szilárdabbá teszik benne ez elhatározást, hogy folytassa azt, amit eddig is olyan rendíthetetlenül eltökélt magában.
Learon viszont folytatja oktatását, ami miatt kénytelen kicsit uralkodni magán, és elfojtani eufórikus érzelmeit. Nehezére esik, viszont megteszi, hogy minden idegszálával a pásztormágus szavaira koncentrálhasson.*
- Természetesen.
*Átnyújtja fegyverét mentorának, közben törekszik egyensúlya megtartására, és arra, hogy Csatanglót ne érje semmi olyan váratlan helyzet, ami kellemetlen folytatást eredményezne.*
- Ez valami elképesztő!
*Egészen megrészegül a látványtól. Mélykék íriszeiben tükröződve visszacsillan a lángok fénye, miközben lelki szemei előtt újabb lehetőségek bontakoznak ki. Ez a varázslat hihetetlen erős lehet a morálra nézve. Szinte látja is, hogy miként vágtatnak harcba a szilaj barbár férfiak lángoló kardokkal, az ellenfelek pedig miként bizonytalanodnak el, és torpannak meg.*
~ Rorkirnak meg kell majd ezt mutatnom. ~
*Valamiért úgy sejti a barbár férfi igazán értékelné ezt a kis trükköt. Kardját visszaveszi, és torkát megköszörülve saját maga is próbát tesz, ügyelve arra, hogy kellőképpen eltartsa magától az esetleg felgyulladó fegyvert.*
- Erre mindenképpen fényt kell derítenünk.
*Teszi még hozzá, és már a gondolattól is teljesen izgalomba jön, hogy újabb kísérletet tegyenek. Alig várja, hogy ezekkel a feljegyzésekkel szépen megtölthesse üres könyvét.*
- Ez lenne az, ugye?
*Kérdezi, miután felsejlik előtte a templom szerény, de tiszteletet parancsoló sziluettje.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:54:16
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:54:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Most, hogy "szépen" felöltözött indul tovább. A harang kongására lesz figyelmes a kietlen romok között.*
~ Ez meg mi?~
- Egy harang. Azé a templomé lehet, amelyiknek ide látszódik a tornya. Mit szólnál ha megnéznénk? Talán még enni is kapnánk egy keveset.
~ Ha van kaja, akkor benne vagyok.~* A közös egyetértés hatására már fordulnak is a templom irányába. Nest rossz érzés fogja el, mikor az ajtó felé közelednek, de későn kapcsol és már bent is vannak az épületben. Szegény betolakodó lélek szinte teljesen elgyengül a templomi lékkör hatására. Ezt Ciri is megérzi és meg is lepődik.*
~ Menjünk innen most!~
- Én irányítok most. Most érzem, hogy erősebb vagyok nálad. Maradunk és eszünk! Utána fontolóra veszem a dolgot.* Mondhat bármit a másik, most az csak egércincogásnak tűnik a szemében. Illedelmesen köszön az első szerzetesnek, aki majd szörnyethal, mikor meglátja a lánykát. Hát meg kell hagyni, hogy nem mindennapi a megjelenése az már biztos. Még jó, hogy olyan aranyos és ártatlan pofikája van, így hamar megszánják. A csuhás elvezeti egy kis szobába, ahol válogat neki egy pár meleg rongyot. Akad itt ruha felajánlásokból, meg egyes elhunytaktól is. Több helyen is megstoppolt nadrág és kapát kerül rá, meg egy pár viseletes cipőcske. Most már úgy néz ki, mint egy rendes koldul, mert eddig úgy festett, mint egy bolond. Egy tál meleg étel is jut számára. Egy kis lencse főzelék meg egy szikkadt cipó. A kikérdezést naná, hogy nem ússza meg, így hát mesél róla a lány, hogy mi történt vele. Persze Nest kihagyja az elbeszélésből.*
~ Ez meg mi?~
- Egy harang. Azé a templomé lehet, amelyiknek ide látszódik a tornya. Mit szólnál ha megnéznénk? Talán még enni is kapnánk egy keveset.
~ Ha van kaja, akkor benne vagyok.~* A közös egyetértés hatására már fordulnak is a templom irányába. Nest rossz érzés fogja el, mikor az ajtó felé közelednek, de későn kapcsol és már bent is vannak az épületben. Szegény betolakodó lélek szinte teljesen elgyengül a templomi lékkör hatására. Ezt Ciri is megérzi és meg is lepődik.*
~ Menjünk innen most!~
- Én irányítok most. Most érzem, hogy erősebb vagyok nálad. Maradunk és eszünk! Utána fontolóra veszem a dolgot.* Mondhat bármit a másik, most az csak egércincogásnak tűnik a szemében. Illedelmesen köszön az első szerzetesnek, aki majd szörnyethal, mikor meglátja a lánykát. Hát meg kell hagyni, hogy nem mindennapi a megjelenése az már biztos. Még jó, hogy olyan aranyos és ártatlan pofikája van, így hamar megszánják. A csuhás elvezeti egy kis szobába, ahol válogat neki egy pár meleg rongyot. Akad itt ruha felajánlásokból, meg egyes elhunytaktól is. Több helyen is megstoppolt nadrág és kapát kerül rá, meg egy pár viseletes cipőcske. Most már úgy néz ki, mint egy rendes koldul, mert eddig úgy festett, mint egy bolond. Egy tál meleg étel is jut számára. Egy kis lencse főzelék meg egy szikkadt cipó. A kikérdezést naná, hogy nem ússza meg, így hát mesél róla a lány, hogy mi történt vele. Persze Nest kihagyja az elbeszélésből.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:00:53
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:00:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Könyvtár látogatás//
* Össze szedi a holmiját és már készül is az indulásra. A törpe megjegyzi, hogy milyen nehéz lesz a táska és bizony igaza is lesz. Az arany az jól mutatja, hogy a párocska mennyire is ragaszkodik egymáshoz. Csak úgy csillog a szemük. Elbúcsúznak egymástól és Nimeril távozik, mert a törpe nadrágja már kezd szűkös lenni. Még látja, hogy gyorsan össze pakolnak ők is és nyilvánvaló, hogy mi fog következni. Szerencsére a továbbiakat, már nem kell a félvérnek végig néznie. A táskáját cipelve indul el a templom irányába. Úgy hallotta, hogy arra felé van ott egy könyvtár. Útja romok között vezet, ami valaha a Gazdag negyed lehetett. Most nincs ideje nézelődni, mert van mit cipelnie. Mire a templomhoz ér kicsit el is fárad. Felmászik hát a lépcsőn és belép az épületbe. Csönd és nyugalom fogadja, na meg egy kis hideg. A félhomályban csak a gyertyák imbolygó fénye ad némi támpontot. A felbukkanó csuhásoknak köszön és megkérdezi az könyvtár pontos irányát. Az egyik szerzetes éppen oda tart, ezért örömmel elkíséri Nimerilt. Még a táskáját is viszi helyette, amit talán megbánik mikor megérzi a súlyát. A templom belülről olyan, mint a többi csak valamivel díszesebb. Az egyedüli kirívó dolog az a szobrok jelenléte. Valahogy ne illenek bele a képbe. Megtudja, hogy ezek a hajdani nagy levegő mágia mestereinek szobra. Ez már inkább érdekli. Vált is pár szót erről a csuhással, amíg haladnak. A könyvtárba érve megköszöni a segítséget és elkezd keresgélni a tudományos könyvek között. Talál egy izgalmas olvasmányt az alkímiáról, amit rögtön a kezébe is vesz. Ezen tudományban még nem jártas annyira, de nem tűnik bonyolultnak a leírások alapján. Még majd egy pár orvosi könyvbe is beletúr, hogy gyarapítsa a tudását. Főleg a gyógynövények érdeklik. A tündér kis könyve nem rossz, de ki kell, hogy egészítse. Egy pár óráig el lesz itt a könyvek között az már biztos.*
* Össze szedi a holmiját és már készül is az indulásra. A törpe megjegyzi, hogy milyen nehéz lesz a táska és bizony igaza is lesz. Az arany az jól mutatja, hogy a párocska mennyire is ragaszkodik egymáshoz. Csak úgy csillog a szemük. Elbúcsúznak egymástól és Nimeril távozik, mert a törpe nadrágja már kezd szűkös lenni. Még látja, hogy gyorsan össze pakolnak ők is és nyilvánvaló, hogy mi fog következni. Szerencsére a továbbiakat, már nem kell a félvérnek végig néznie. A táskáját cipelve indul el a templom irányába. Úgy hallotta, hogy arra felé van ott egy könyvtár. Útja romok között vezet, ami valaha a Gazdag negyed lehetett. Most nincs ideje nézelődni, mert van mit cipelnie. Mire a templomhoz ér kicsit el is fárad. Felmászik hát a lépcsőn és belép az épületbe. Csönd és nyugalom fogadja, na meg egy kis hideg. A félhomályban csak a gyertyák imbolygó fénye ad némi támpontot. A felbukkanó csuhásoknak köszön és megkérdezi az könyvtár pontos irányát. Az egyik szerzetes éppen oda tart, ezért örömmel elkíséri Nimerilt. Még a táskáját is viszi helyette, amit talán megbánik mikor megérzi a súlyát. A templom belülről olyan, mint a többi csak valamivel díszesebb. Az egyedüli kirívó dolog az a szobrok jelenléte. Valahogy ne illenek bele a képbe. Megtudja, hogy ezek a hajdani nagy levegő mágia mestereinek szobra. Ez már inkább érdekli. Vált is pár szót erről a csuhással, amíg haladnak. A könyvtárba érve megköszöni a segítséget és elkezd keresgélni a tudományos könyvek között. Talál egy izgalmas olvasmányt az alkímiáról, amit rögtön a kezébe is vesz. Ezen tudományban még nem jártas annyira, de nem tűnik bonyolultnak a leírások alapján. Még majd egy pár orvosi könyvbe is beletúr, hogy gyarapítsa a tudását. Főleg a gyógynövények érdeklik. A tündér kis könyve nem rossz, de ki kell, hogy egészítse. Egy pár óráig el lesz itt a könyvek között az már biztos.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-11-16 23:18:46
Üzenet elküldve: 2019-11-16 23:18:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napok, Hatok... Évek?//
*Learon, és a Syllerworf villa már a múlté. Északra ment Lihanechbe. Tanulni, kicsit kiokosítani magát. Világot látni. Két év távlatában igencsak megkomolyodva ül be a már jól ismert Templomba.*
~Istenekre. Ezért volt nekem honvágyam.~
*Mondja ahogy megnyikordul a jól ismert ajtó hangja. Mégiscsak ide vágyik először haza. Ahogy a lázadás híreit hozta a déli szél, nincs sok kedve meglátogatni a régi villát, még csak nosztalgiából sem.*
~Ha valóban gazdagpusztító vérengzés folyt itt, nem sok maradhatott belőle sok. Sőt még az utcából... Tán még a kerületből se.~
*Gondolatai kellemes hullámzása kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy egy csuhás alak egyszeriben mellé lép.*
-Eeyr hozta. Segíthetek?
*Zavarja meg az öblös hang, amire egy kis fejrázással magához tér, és kellemes mosollyal keresi a fickót, aki rossz szeme vakfoltjából szólt hozzá. Kis keresgélés után összetalálkozik a tekintetük.*
-Oh!
*Lepődik meg Lazy.*
-Pardon. Nem láttam.
*Mondja az udvariasság zavarában, majd hasonló pironkodással válaszol a templom éber lakója.*
-Bocsásson meg. Nem láttam a...
*Félbe szakad. Mégsem mondhatja, hogy "Nem láttam azt az orbitális heget kegyed arcán." Ezen pedig a lány is segít, mert kezével mintegy ellegyezve a ki nem mondott ronda szavakat teszi hozzá.*
-Tudom. Hagyja csak. Csak benéztem.
*És azzal egy kedves meghajlással már távozna is az épületből, ha két lépés után nem állna meg. Először fejével, majd egész testével fordul vissza a
gyérül kivilágított kőfolyosó, és a szerzetes felé. Halk, kellemes hangja szinte elvész a térben.*
-Ah Tudja, csak nagyon sokat jártam ide régen.
*Meséli. Igazából nincs hova mennie, és elütné még egy kicsit itt az időt.*
-Már nem is igazán emlékszem pontosan milyen is. Körbe vezetne?
*Kérdezi, majd karját finoman felemeli, mutatva, hogy igazán belekarolna a csuhásba, aki finoman ennek eleget tesz, és bólintva hozzáteszi.*
-Örömmel.
*Azzal utuk kezdetét veszi. Alig mennek pár lépést, már a férfi bizalmas csevejt kezdeményez.*
-Sokat járt ide? Csak nem hívő?
*Fejével, és egy szem szemével élénken körbe tekintgető lány halkan, és egyszerűen válaszol.*
-Nem én még az istenek megjelenése előtt jártam ide. A könyvtárba. Regényeket olvasni, tanulni.
*Ahogy haladnak, és a gyertyák pocséksárga fénye játszi árnyékokat vet az arcokon felidézi a lányban a régi hangulatokat. Nosztalgikus mosolya töretlen akár egy szoboré. Kissé elszomorodott hangot hallat a férfi.*
-Hát igen. Nem érhet el mindenkit a hit ajándéka.
*Lazy a finom utalásra egy kicsit felkacag, inkább kuncog, és szabad kezét még a szája elé is teszi úriasan.*
-Oh nem. Nem egészen. Hiszek bennük. Hiszem, és tudom hogy léteznek, és ha a tanaikról kérdez, Eeyr az egyetlen akit el tudok fogadni. De a hit élménye nekem, akit a tudományok, és az elemek tanulmányozása foglalkoztat nem oly kielégítő. Több a legenda mint a tény.
*Meséli részletes álláspontját, amire a férfi szemöldök ráncolva, és mély hangon kérdez vissza.*
-Ugyancsak? Egy tudós hölgy?
*Egy pillanatra oldalra tekint. A templom csöndjében visszhangot ver minden léptük, különösen a hölgy csizmája. A kettejük között kis csend áll be. Gyertyaviasz, és füstszagú kőépületben szinte csak a sétáló párocska mozog. Lazy egy komisz mosollyal mondja.*
-Igen. Hasonló. De nekem már sajnos mennem kell. Ez már nem egészen az a hely amit én ismertem.
*Mondja majd fejével diszkréten az oltárra bök, és tisztelettudó mosollyal pukedlizik, majd sarkon fordul. Kifelé tartva még a férfi csalódott hangja üti meg a fülét.*
-De a könyvtár... Az még megvan.
*Együtt érző, mégis kicsit gonosz szájzugi mosollyal fordul meg, zöld ruhája fellibben a magasba.*
-Tudom. Majd alkalomadtán jövök még.
*Learon, és a Syllerworf villa már a múlté. Északra ment Lihanechbe. Tanulni, kicsit kiokosítani magát. Világot látni. Két év távlatában igencsak megkomolyodva ül be a már jól ismert Templomba.*
~Istenekre. Ezért volt nekem honvágyam.~
*Mondja ahogy megnyikordul a jól ismert ajtó hangja. Mégiscsak ide vágyik először haza. Ahogy a lázadás híreit hozta a déli szél, nincs sok kedve meglátogatni a régi villát, még csak nosztalgiából sem.*
~Ha valóban gazdagpusztító vérengzés folyt itt, nem sok maradhatott belőle sok. Sőt még az utcából... Tán még a kerületből se.~
*Gondolatai kellemes hullámzása kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy egy csuhás alak egyszeriben mellé lép.*
-Eeyr hozta. Segíthetek?
*Zavarja meg az öblös hang, amire egy kis fejrázással magához tér, és kellemes mosollyal keresi a fickót, aki rossz szeme vakfoltjából szólt hozzá. Kis keresgélés után összetalálkozik a tekintetük.*
-Oh!
*Lepődik meg Lazy.*
-Pardon. Nem láttam.
*Mondja az udvariasság zavarában, majd hasonló pironkodással válaszol a templom éber lakója.*
-Bocsásson meg. Nem láttam a...
*Félbe szakad. Mégsem mondhatja, hogy "Nem láttam azt az orbitális heget kegyed arcán." Ezen pedig a lány is segít, mert kezével mintegy ellegyezve a ki nem mondott ronda szavakat teszi hozzá.*
-Tudom. Hagyja csak. Csak benéztem.
*És azzal egy kedves meghajlással már távozna is az épületből, ha két lépés után nem állna meg. Először fejével, majd egész testével fordul vissza a
gyérül kivilágított kőfolyosó, és a szerzetes felé. Halk, kellemes hangja szinte elvész a térben.*
-Ah Tudja, csak nagyon sokat jártam ide régen.
*Meséli. Igazából nincs hova mennie, és elütné még egy kicsit itt az időt.*
-Már nem is igazán emlékszem pontosan milyen is. Körbe vezetne?
*Kérdezi, majd karját finoman felemeli, mutatva, hogy igazán belekarolna a csuhásba, aki finoman ennek eleget tesz, és bólintva hozzáteszi.*
-Örömmel.
*Azzal utuk kezdetét veszi. Alig mennek pár lépést, már a férfi bizalmas csevejt kezdeményez.*
-Sokat járt ide? Csak nem hívő?
*Fejével, és egy szem szemével élénken körbe tekintgető lány halkan, és egyszerűen válaszol.*
-Nem én még az istenek megjelenése előtt jártam ide. A könyvtárba. Regényeket olvasni, tanulni.
*Ahogy haladnak, és a gyertyák pocséksárga fénye játszi árnyékokat vet az arcokon felidézi a lányban a régi hangulatokat. Nosztalgikus mosolya töretlen akár egy szoboré. Kissé elszomorodott hangot hallat a férfi.*
-Hát igen. Nem érhet el mindenkit a hit ajándéka.
*Lazy a finom utalásra egy kicsit felkacag, inkább kuncog, és szabad kezét még a szája elé is teszi úriasan.*
-Oh nem. Nem egészen. Hiszek bennük. Hiszem, és tudom hogy léteznek, és ha a tanaikról kérdez, Eeyr az egyetlen akit el tudok fogadni. De a hit élménye nekem, akit a tudományok, és az elemek tanulmányozása foglalkoztat nem oly kielégítő. Több a legenda mint a tény.
*Meséli részletes álláspontját, amire a férfi szemöldök ráncolva, és mély hangon kérdez vissza.*
-Ugyancsak? Egy tudós hölgy?
*Egy pillanatra oldalra tekint. A templom csöndjében visszhangot ver minden léptük, különösen a hölgy csizmája. A kettejük között kis csend áll be. Gyertyaviasz, és füstszagú kőépületben szinte csak a sétáló párocska mozog. Lazy egy komisz mosollyal mondja.*
-Igen. Hasonló. De nekem már sajnos mennem kell. Ez már nem egészen az a hely amit én ismertem.
*Mondja majd fejével diszkréten az oltárra bök, és tisztelettudó mosollyal pukedlizik, majd sarkon fordul. Kifelé tartva még a férfi csalódott hangja üti meg a fülét.*
-De a könyvtár... Az még megvan.
*Együtt érző, mégis kicsit gonosz szájzugi mosollyal fordul meg, zöld ruhája fellibben a magasba.*
-Tudom. Majd alkalomadtán jövök még.
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:22:53
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:22:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi kitérő//
*Utrhin egy rövid kimenővel úgy döntött, meglátogatja a templomot. Úgy néz ki, fegyelmezett, de készséges emberek közé keveredett, így a katona figurát felkapva, azonnal egy szerzeteshez fordul. Az felvilágosítja Teysus hitéről, arról, hogy milyen tanokat oktat a híveknek az isten, így Utrhin úgy dönt, felveszi a hitet. Jól járt, erősen szorítja a katonát; s nagyon úgy néz ki, ha nem is bigott, de legalább buzgó hívő lesz, a személyes vonatkozásai miatt is. Nyilat nehéz elfelejteni, élete egyik legemlékezetesebb pillanata volt a vele való találkozás, egy örök kis szikra, morzsácska a napjaiban. Bizony, nem lesz többé mellékszereplő és ha legközelebb találkozik Gutrhin bácsival, alaposan beszámol neki mindenről.*
*Utrhin egy rövid kimenővel úgy döntött, meglátogatja a templomot. Úgy néz ki, fegyelmezett, de készséges emberek közé keveredett, így a katona figurát felkapva, azonnal egy szerzeteshez fordul. Az felvilágosítja Teysus hitéről, arról, hogy milyen tanokat oktat a híveknek az isten, így Utrhin úgy dönt, felveszi a hitet. Jól járt, erősen szorítja a katonát; s nagyon úgy néz ki, ha nem is bigott, de legalább buzgó hívő lesz, a személyes vonatkozásai miatt is. Nyilat nehéz elfelejteni, élete egyik legemlékezetesebb pillanata volt a vele való találkozás, egy örök kis szikra, morzsácska a napjaiban. Bizony, nem lesz többé mellékszereplő és ha legközelebb találkozik Gutrhin bácsival, alaposan beszámol neki mindenről.*
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:28:43
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:28:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Céltalan felfedezés//
//Nyílt//
*Vágyakozva tekintget a hídon túlra, de nem őrült meg, sőt, elméjének teljes tudatában, tisztában van azzal, hogy csupán kíváncsisága hajtaná, esze tudja, hogy maradnia kell. Nem készült fel, így lesznek a városnak olyan részei, melyeket jelenleg messze elkerül. Igyekszik magának megfigyelni mindent, mit a környezet kínál, s megjegyezni minden útvonalat, hogy legközelebb játszi könnyedséggel tájékozódjon. A Kalmárba még nincs kedve visszamenni, egyébként is rengeteg idő van még estig, addig új helyeket néz ki magának. Több kúriát is lát, az egyik romos, a másik meglepően jó állapotban van, bár, így elnézve azért az is élt már szebb kort ettől. A távolban égbe nyúló templomtorony sokkal vonzóbb látvány, így inkább egy pillanatnyi gondolkodás után arra fordul. Kezét hátratéve, egy halk nótára gyújtva, fütyörészve halad, s ha járókelőt lát, hát udvariasan köszön neki, valahol megkönnyebbülés, hogy nem kell állandóan az erszényét figyelnie, persze azért erre is van esze. Egy idegen városban sohasem könnyelműsködhet az ember. Miért éppen most tenné. Megkönnyebbül, mikor a széles hasadékot maga mögött hagyja, s ahogy egyre távolodik tőle, úgy csökken a súly a vállán és a szorítás a gyomrában. Rövidesen eléri a néhai negyed szélét, s a felismerhető és gondozott templomkert padjai mellett sétál. Nem lép a fűre, szándékosan, kedvtelve követi a kikövezett kis járdát, ami közvetlenül a templom előtti kisebb térre vezet. A kapu előtt megállva hasonlóképp szemléli meg, mint a Kalmárt, majd egy idő után halkan nyit be, s a padsorok között haladva egy pillanatra leül és megpihen. A kinti levegőhöz képest, most a templom ódon illatú termében, kellemesebb, langyos hőmérsékletet sugárzik a rengeteg mécses. Szertartás nem lévén, különösebb megfigyelni valója nincs, csupán az oltár rejtelmeiben mélyed el, ezt azonban kezével nem értini, több tisztelet szorult attól belé.*
//Nyílt//
*Vágyakozva tekintget a hídon túlra, de nem őrült meg, sőt, elméjének teljes tudatában, tisztában van azzal, hogy csupán kíváncsisága hajtaná, esze tudja, hogy maradnia kell. Nem készült fel, így lesznek a városnak olyan részei, melyeket jelenleg messze elkerül. Igyekszik magának megfigyelni mindent, mit a környezet kínál, s megjegyezni minden útvonalat, hogy legközelebb játszi könnyedséggel tájékozódjon. A Kalmárba még nincs kedve visszamenni, egyébként is rengeteg idő van még estig, addig új helyeket néz ki magának. Több kúriát is lát, az egyik romos, a másik meglepően jó állapotban van, bár, így elnézve azért az is élt már szebb kort ettől. A távolban égbe nyúló templomtorony sokkal vonzóbb látvány, így inkább egy pillanatnyi gondolkodás után arra fordul. Kezét hátratéve, egy halk nótára gyújtva, fütyörészve halad, s ha járókelőt lát, hát udvariasan köszön neki, valahol megkönnyebbülés, hogy nem kell állandóan az erszényét figyelnie, persze azért erre is van esze. Egy idegen városban sohasem könnyelműsködhet az ember. Miért éppen most tenné. Megkönnyebbül, mikor a széles hasadékot maga mögött hagyja, s ahogy egyre távolodik tőle, úgy csökken a súly a vállán és a szorítás a gyomrában. Rövidesen eléri a néhai negyed szélét, s a felismerhető és gondozott templomkert padjai mellett sétál. Nem lép a fűre, szándékosan, kedvtelve követi a kikövezett kis járdát, ami közvetlenül a templom előtti kisebb térre vezet. A kapu előtt megállva hasonlóképp szemléli meg, mint a Kalmárt, majd egy idő után halkan nyit be, s a padsorok között haladva egy pillanatra leül és megpihen. A kinti levegőhöz képest, most a templom ódon illatú termében, kellemesebb, langyos hőmérsékletet sugárzik a rengeteg mécses. Szertartás nem lévén, különösebb megfigyelni valója nincs, csupán az oltár rejtelmeiben mélyed el, ezt azonban kezével nem értini, több tisztelet szorult attól belé.*
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:17:44
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:17:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Természetesen Cerlyna, mint Eeyr eltökélt követője, nem hagyhatja ki, hogyha a városban jár, hogy kitérőt tegyen a templom felé is. Ide már jóval fegyelmezettebben érkezik, mint amilyen a főtéren, vagy a piacon volt, mert bár egy energikus, lelkes fiatal lány, de tudja moderálni magát, ha szükségét érzi. Márpedig szükségét érzi, hiszen Eeyrről van szó, aki jelenleg Cerlyna életében az egyik legfontosabb helyet tölti be.
Megáll a padoknál, leteszi a kosarat, majd szemeit lezárva átszellemülten fohászkodni kezd. Imát mond el mindenkiért, akit nem olyan rég ismer, például Learonért, és azokért is, akikért minden alkalommal, mint amilyen nénéje. Még inkább segítséget kér Drameiloten úrnak, és Wymnter kisasszonynak, akik felől jó ideje semmit sem hallott, még egy levél sem érkezett, és ez nem kicsit aggasztja a leányt.*
- Könyörgöm neked kegyes Eeyr, vesd rájuk óvó tekinteted, és vigyázz rájuk végtelen hatalmaddal!
//Könyvtár//
*Még egy darabig csendben marad, majd elindul a könyvtár felé. Legutóbb nagyon megtalálta ott helyét, és örömmel térne oda vissza, ha továbbra sem akadályozzák meg. Továbbra is szépen, tiszteletteljesen viselkedik, és ha akad pár ott hagyott könyv, akkor készségesen helyükre is teszi őket. Ezután kabátját leveszi, az egyik szék háttámlájára teríti, és helyet foglal. Ezt követően jöhet a kedvenc része, mégpedig a böngészgetés, és most is annyira izgatott, hogy hirtelen azt sem tudja mihez fogjon neki.*
- Olyan jó itt, ugye galambocskám? Persze az otthoni könyvtár is szép, és szeretem, de ezt nem látom olyan gyakran.
*Kuncog bele kézfejébe.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 20:18:16
Megáll a padoknál, leteszi a kosarat, majd szemeit lezárva átszellemülten fohászkodni kezd. Imát mond el mindenkiért, akit nem olyan rég ismer, például Learonért, és azokért is, akikért minden alkalommal, mint amilyen nénéje. Még inkább segítséget kér Drameiloten úrnak, és Wymnter kisasszonynak, akik felől jó ideje semmit sem hallott, még egy levél sem érkezett, és ez nem kicsit aggasztja a leányt.*
- Könyörgöm neked kegyes Eeyr, vesd rájuk óvó tekinteted, és vigyázz rájuk végtelen hatalmaddal!
//Könyvtár//
*Még egy darabig csendben marad, majd elindul a könyvtár felé. Legutóbb nagyon megtalálta ott helyét, és örömmel térne oda vissza, ha továbbra sem akadályozzák meg. Továbbra is szépen, tiszteletteljesen viselkedik, és ha akad pár ott hagyott könyv, akkor készségesen helyükre is teszi őket. Ezután kabátját leveszi, az egyik szék háttámlájára teríti, és helyet foglal. Ezt követően jöhet a kedvenc része, mégpedig a böngészgetés, és most is annyira izgatott, hogy hirtelen azt sem tudja mihez fogjon neki.*
- Olyan jó itt, ugye galambocskám? Persze az otthoni könyvtár is szép, és szeretem, de ezt nem látom olyan gyakran.
*Kuncog bele kézfejébe.*
A hozzászólás írója (Cerlyna Niphryl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 20:18:16
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-18 16:57:46
Üzenet elküldve: 2019-10-18 16:57:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Miután végzett a kutatással keresni kezdi Rüléert, de nem találja sehol a könyvtárban. El kezd kérdezősködni és végül egy szerzetes elmondja, hogy látta távozni az épületből. ~ Na meglépet, de nem baj. Amúgy is furcsa szerzet volt.~ Dolga már nincsen itt szóval tovább áll. Mozgalmas napja volt, egy kicsit el is fáradt. ~ Talán jobb lenne ha lepihennék valahol.~ Töprengve hagyja el a könyvtárat. Ezután át vág a templom nagy csarnokán is. Léptei kopogó hangja visszhangot ver a templom csöndjébe. Kilép a nagy ajtón és onnan néz szét, hogy eldöntse merre is akar menni.*
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-18 14:50:01
Üzenet elküldve: 2019-10-18 14:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Rüléer nem tudja, mi fog történni most, de ha komolyan veheti a könyvben leírtakat, akkor valami nagy veszély közeleg, olyasfajta, amivel árthat magának és másoknak is. Nem akarja Zrinanda életét kockára tenni azáltal, hogy a közelében tartózkodik. Ekkor veszi észre nem olyan messze a lányt, aki épp az egyik csuhással beszélget.
Mélyen kifújja a levegőt. Nem szeretné itt hagyni az óriást, de nincs más választása. A temetőnél történtek miatt még mindig bűntudata van. Ekkor arcát elhagyják az érzelmek, arcvonásai megkeményednek.
Azt teszi, amit már az elején tennie kellett volna.
Elrohan. El fog tűnni, mert ez a tolvaj dolga. A bujdosás, a menekülés.
Ereiben felgyorsul a vér, minden izma, minden idege a jól bevált múltbéli módszerekre áll rá. Hangtalanul és feltűnésmentesen kilopakodik a teremből. Mint a régi szép időkben.
Rüléer belátja, hogy hibázott. Hogy érzelmileg kötődni kezdett valakihez.
Rohanni kezd a romok felé, és nem néz hátra.
Nem mer hátranézni.
Túlságosan fáj neki minden.*
- Sajnálom... - *suttogja futtában.*
Mélyen kifújja a levegőt. Nem szeretné itt hagyni az óriást, de nincs más választása. A temetőnél történtek miatt még mindig bűntudata van. Ekkor arcát elhagyják az érzelmek, arcvonásai megkeményednek.
Azt teszi, amit már az elején tennie kellett volna.
Elrohan. El fog tűnni, mert ez a tolvaj dolga. A bujdosás, a menekülés.
Ereiben felgyorsul a vér, minden izma, minden idege a jól bevált múltbéli módszerekre áll rá. Hangtalanul és feltűnésmentesen kilopakodik a teremből. Mint a régi szép időkben.
Rüléer belátja, hogy hibázott. Hogy érzelmileg kötődni kezdett valakihez.
Rohanni kezd a romok felé, és nem néz hátra.
Nem mer hátranézni.
Túlságosan fáj neki minden.*
- Sajnálom... - *suttogja futtában.*
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:29:18
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:29:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rüléer //
* A férfi meghallgatja amit mond. Egyetért azzal amit a lány javasolt és sietősen elhagyják a helyet. Rüléer többet akar tudni arról, hogy mi történt vele, ezért a könyvtárba sietne.*
– Jövök én is, mert akkor utána nézek én is egy pár dolognak.* Azzal követi vissza a templom épületébe. A könyvtárban elválnak az útjaik. Zrinanda egy szerzetest kér meg, hogy segítsen neki.*
– Bocsánat a zavarásért! Tudna segíteni nekem egy kicsit?
– Semmi baj, mondd csak!
– Mikor megérkeztem a kikötőbe egy furcsa és szörnyű helyre tévedtem. Esetleg tudna arról a helyről némi információt közölni velem? Meg kíváncsi lennék az itt történt zavargásokra is. Csak annyit tudok róla, amit Wegtorenben hallottam, de úgy látom, hogy van némi igazság bennük. Meg ha már itt vagyok a város történetéről is szeretnék többet tudni.
– Gyermekem sok kérdésed van, de jó helyre érkeztél a válaszok okán. A város történetéről tudok egy könyvvel szolgálni, de a többivel kapcsolatban csak azt tudom elmondani, amit én is tudok. Ezek még elég friss dolgok tudod, így nincsenek írásba foglalva.* Leülnek egy asztal mellé és a csuhás mesélni kezd. Megtudja, hogy annak a helynek a neve Vérkert és a gonosz isten rontotta meg. Előtte a tündérek lakhelye volt és igencsak csodálatos helynek számított.*
– A lázadás az már egy hosszabb történet.* Kezdd bele a férfi. Mire a végére ér a beszédnek, már tisztába van a lány a történésekkel. Távozás előtt még kap egy könyvet a városról is. Ezt kezdi el olvasgatni. Ha már eleget tudott meg akkor nekiáll megkeresni a másikat is. Talán a férfi is meglelte amit kereset.*
* A férfi meghallgatja amit mond. Egyetért azzal amit a lány javasolt és sietősen elhagyják a helyet. Rüléer többet akar tudni arról, hogy mi történt vele, ezért a könyvtárba sietne.*
– Jövök én is, mert akkor utána nézek én is egy pár dolognak.* Azzal követi vissza a templom épületébe. A könyvtárban elválnak az útjaik. Zrinanda egy szerzetest kér meg, hogy segítsen neki.*
– Bocsánat a zavarásért! Tudna segíteni nekem egy kicsit?
– Semmi baj, mondd csak!
– Mikor megérkeztem a kikötőbe egy furcsa és szörnyű helyre tévedtem. Esetleg tudna arról a helyről némi információt közölni velem? Meg kíváncsi lennék az itt történt zavargásokra is. Csak annyit tudok róla, amit Wegtorenben hallottam, de úgy látom, hogy van némi igazság bennük. Meg ha már itt vagyok a város történetéről is szeretnék többet tudni.
– Gyermekem sok kérdésed van, de jó helyre érkeztél a válaszok okán. A város történetéről tudok egy könyvvel szolgálni, de a többivel kapcsolatban csak azt tudom elmondani, amit én is tudok. Ezek még elég friss dolgok tudod, így nincsenek írásba foglalva.* Leülnek egy asztal mellé és a csuhás mesélni kezd. Megtudja, hogy annak a helynek a neve Vérkert és a gonosz isten rontotta meg. Előtte a tündérek lakhelye volt és igencsak csodálatos helynek számított.*
– A lázadás az már egy hosszabb történet.* Kezdd bele a férfi. Mire a végére ér a beszédnek, már tisztába van a lány a történésekkel. Távozás előtt még kap egy könyvet a városról is. Ezt kezdi el olvasgatni. Ha már eleget tudott meg akkor nekiáll megkeresni a másikat is. Talán a férfi is meglelte amit kereset.*
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:17:01
Üzenet elküldve: 2019-10-18 11:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
*Rüléer megnyugodva hallja, hogy nem okozott sem magának, sem a lánynak bántódást. A prófécia azonban meglepi, az ilyesfajta lények nem éppen kommunikációra használják a bábjaikat. Farkas, sötétség és alma... Zavaros, de majd megpróbál utánanézni.
Felkapja a tőrt a földről, lesöpri róla a port, s visszacsúsztatja a helyére. Majd sietős léptekkel maga mögött hagyja az elátkozott helyet, s csak remélni meri, hogy az óriás mögötte van.
A tenplom előtt halad el. Eszébe jut, hátha a templom könyvtárában válaszokra tud találni a jelenségre, talán ezt a próféciát vagy mit is feljegyezték valahol. A válla fölött hátraszól, remélve, hogy Zrinanda valahol arra van.*
- Többet kell tudom arról, ami az előbb történt. Én most bemegyek. Nen tudom, hogy mikorra találom meg, amit keresek, nem várom el, hogy megvárj, hisz majdnem megtámadtalak. Ha szeretnéd, megvárhatsz, de ha nem, akkor további jó utat!
*Rüléer felcikázik a templomlépcsőn a hatalmas bejáraton át. Nem olyan messze a bejárattól a szerzetes éppen az egyik kőszobrot fényesíti.*
- Eeyr fénye ra... -
- Igen, igen, nem érek rá! - *mondja futtában Rüléer, s átfutva a padsorok közt egyenest a könyvtárig rohan.
Bolyong egy keveset a könyvszekrények közt, amígnem a figyelmébe kerül egy "Ősi próféciák és értelmezéseik" című könyv. Leemeli a polcról, lefújja róla a port, s felüti.
Elböngészget a könyv felett egy jó két és fél órát, amíg valamelyest válaszokra lel, s olvasni kezd.
A könyv szerint tehát a próféciákban szereplő motívumok mind különböző jövendölésekre utalnak. A farkas a halál vagy hatalmas veszély előfutára. Az alma bűn vagy színlelés jelenlétére utal. A sötétség pedig mindig valami végét jelöli.
Leteszi ölébe a könyvet, s eltöpreng az olvasottakon. Tehát adott egy színjáték vagy egy bűnös. Ez valószínűleg ő lesz. S egy halállal vagy katasztrófával valami véget ér. A kérdés csak az, hogy az ő halálával vagy máséval?
Tovább böngészik a polcsorok közt, s megpróbál valami információt kinyerni a lila ködről, de legnagyobb szerencsétlenségére semmilyen információt nem talál erre vonatkozóan. Bármi is volt az, irányította őt, hogy figyelmeztesse valamire, ami vele kapcsolatos.
Bármi is volt az, érzi, hogy nem fogja ezt a rejtélyt egyhamar megoldani.*
*Rüléer megnyugodva hallja, hogy nem okozott sem magának, sem a lánynak bántódást. A prófécia azonban meglepi, az ilyesfajta lények nem éppen kommunikációra használják a bábjaikat. Farkas, sötétség és alma... Zavaros, de majd megpróbál utánanézni.
Felkapja a tőrt a földről, lesöpri róla a port, s visszacsúsztatja a helyére. Majd sietős léptekkel maga mögött hagyja az elátkozott helyet, s csak remélni meri, hogy az óriás mögötte van.
A tenplom előtt halad el. Eszébe jut, hátha a templom könyvtárában válaszokra tud találni a jelenségre, talán ezt a próféciát vagy mit is feljegyezték valahol. A válla fölött hátraszól, remélve, hogy Zrinanda valahol arra van.*
- Többet kell tudom arról, ami az előbb történt. Én most bemegyek. Nen tudom, hogy mikorra találom meg, amit keresek, nem várom el, hogy megvárj, hisz majdnem megtámadtalak. Ha szeretnéd, megvárhatsz, de ha nem, akkor további jó utat!
*Rüléer felcikázik a templomlépcsőn a hatalmas bejáraton át. Nem olyan messze a bejárattól a szerzetes éppen az egyik kőszobrot fényesíti.*
- Eeyr fénye ra... -
- Igen, igen, nem érek rá! - *mondja futtában Rüléer, s átfutva a padsorok közt egyenest a könyvtárig rohan.
Bolyong egy keveset a könyvszekrények közt, amígnem a figyelmébe kerül egy "Ősi próféciák és értelmezéseik" című könyv. Leemeli a polcról, lefújja róla a port, s felüti.
Elböngészget a könyv felett egy jó két és fél órát, amíg valamelyest válaszokra lel, s olvasni kezd.
A könyv szerint tehát a próféciákban szereplő motívumok mind különböző jövendölésekre utalnak. A farkas a halál vagy hatalmas veszély előfutára. Az alma bűn vagy színlelés jelenlétére utal. A sötétség pedig mindig valami végét jelöli.
Leteszi ölébe a könyvet, s eltöpreng az olvasottakon. Tehát adott egy színjáték vagy egy bűnös. Ez valószínűleg ő lesz. S egy halállal vagy katasztrófával valami véget ér. A kérdés csak az, hogy az ő halálával vagy máséval?
Tovább böngészik a polcsorok közt, s megpróbál valami információt kinyerni a lila ködről, de legnagyobb szerencsétlenségére semmilyen információt nem talál erre vonatkozóan. Bármi is volt az, irányította őt, hogy figyelmeztesse valamire, ami vele kapcsolatos.
Bármi is volt az, érzi, hogy nem fogja ezt a rejtélyt egyhamar megoldani.*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:07:33
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
*Rüléer magabiztos léptekkel lohol Zrinanda mögött. Szavaira harsányan felnevet.*
- Félni? Barátom, ha egy históriás költő félne, üres lenne minden krónikáskönyv...
*Közben elérkeznek a templom bejáratához, s a kert közepe táján az óriáslány futni kezd, felszalad a lépcsőn, át a nyitott ajtón. Rüléernek esélye sincs követni őt.
Szaporázza ugyan a lépteit, de így is jó pár perccel később érkezik az épületbe, mint társa.
A hatalmas beltér tompa belső világítással büszkélkedik, amihez szeme gyorsan hozzászokik, tudvalevően ez az ő szakterülete.
Egy kicsit távolabb Zrinanda épp egy szerzetessel beszél. Hogy hallja, mit mondanak egymásnak, ahhoz közelebb kéne mennie, de annyira nagyon nem érdekli, hogy átlavírozzon a padsorok közt.
Körbebámészkodik. A hatalmas belső térben csendesen, de érthetetlenül visszhangzik a távoli beszélgetés.
A távolban a szerzetes mond valamit, mire a lány pénzt ad át. A szerzetes elveszi az ékszereket az óriástól, az oltárra helyezi, azok pedig fényleni kezdenek. A szerzetes leveszi, és visszaadja őket Zrinandának, aki felé siet.*
- Még elmondok egy rövid imát az istennőnek és részemről mehetünk is.
*Rüléer egyetlen egy dolgot lát, minden zsebtolvaj álmát. Egy hátat. Egy imába merült áldozat hátát.
Most már csak annyi a kérdés - hátba döfi-e itt helyben ezt a naiv, de jószívű lányt pár aranyért?
Rüléer számára az ajánlat túl csábító. Minden ösztöne megfeszül, minden csepp vére a lánynál található értékekért kiált! Olyan egyszerű lenne, hisz az előbb látta, hogy hova tette el őket. A sötét templomban percek alatt észrevétlenül eliszkolhatna.
De nem. Valami, az elméje legeslegmélyén azt súgja neki, hogy ezzel a lánnyal nagyot kaszálhat, ha megtartja a bizalmát. Ez csak kishal, maximum egy harminc aranyat ha le is tudna akasztani róla. De ha követi, nagy gazdagságok nyomára bukkanhat. A kishalak mindig a nagyhalakhoz úsznak. S Rüléer nagyhalakra pályázik.
Ellenáll hát minden ösztönének, s békén hagyja a lány értékeit. Talán majd...
Mivel nincs mondanivalója, megvárja, hogy társa befejezze az imát, s megindulnak kifelé.*
A hozzászólás írója (Rüléer pan Serren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 23:08:36
*Rüléer magabiztos léptekkel lohol Zrinanda mögött. Szavaira harsányan felnevet.*
- Félni? Barátom, ha egy históriás költő félne, üres lenne minden krónikáskönyv...
*Közben elérkeznek a templom bejáratához, s a kert közepe táján az óriáslány futni kezd, felszalad a lépcsőn, át a nyitott ajtón. Rüléernek esélye sincs követni őt.
Szaporázza ugyan a lépteit, de így is jó pár perccel később érkezik az épületbe, mint társa.
A hatalmas beltér tompa belső világítással büszkélkedik, amihez szeme gyorsan hozzászokik, tudvalevően ez az ő szakterülete.
Egy kicsit távolabb Zrinanda épp egy szerzetessel beszél. Hogy hallja, mit mondanak egymásnak, ahhoz közelebb kéne mennie, de annyira nagyon nem érdekli, hogy átlavírozzon a padsorok közt.
Körbebámészkodik. A hatalmas belső térben csendesen, de érthetetlenül visszhangzik a távoli beszélgetés.
A távolban a szerzetes mond valamit, mire a lány pénzt ad át. A szerzetes elveszi az ékszereket az óriástól, az oltárra helyezi, azok pedig fényleni kezdenek. A szerzetes leveszi, és visszaadja őket Zrinandának, aki felé siet.*
- Még elmondok egy rövid imát az istennőnek és részemről mehetünk is.
*Rüléer egyetlen egy dolgot lát, minden zsebtolvaj álmát. Egy hátat. Egy imába merült áldozat hátát.
Most már csak annyi a kérdés - hátba döfi-e itt helyben ezt a naiv, de jószívű lányt pár aranyért?
Rüléer számára az ajánlat túl csábító. Minden ösztöne megfeszül, minden csepp vére a lánynál található értékekért kiált! Olyan egyszerű lenne, hisz az előbb látta, hogy hova tette el őket. A sötét templomban percek alatt észrevétlenül eliszkolhatna.
De nem. Valami, az elméje legeslegmélyén azt súgja neki, hogy ezzel a lánnyal nagyot kaszálhat, ha megtartja a bizalmát. Ez csak kishal, maximum egy harminc aranyat ha le is tudna akasztani róla. De ha követi, nagy gazdagságok nyomára bukkanhat. A kishalak mindig a nagyhalakhoz úsznak. S Rüléer nagyhalakra pályázik.
Ellenáll hát minden ösztönének, s békén hagyja a lány értékeit. Talán majd...
Mivel nincs mondanivalója, megvárja, hogy társa befejezze az imát, s megindulnak kifelé.*
A hozzászólás írója (Rüléer pan Serren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 23:08:36
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-16 14:37:31
Üzenet elküldve: 2019-10-16 14:37:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rüléer //
* A lánynak fogalma sincs, hogy esetleg mögötte valami lényeges dolog történik. Szépen halad tovább a torony irányába. A kérésére Rüléer elkezd mesélni valamit. Zrinanda érdeklődve hallgatja a történetet.*
– Hihetetlen, hogy te ilyet átéltél. Nem féltél a szellemek közelében? Gondolom végig együtt voltál a hős lovaggal.* Kérdezi meg csodálattal a hangjában. Közben persze haladnak és lassan véget ér a romokkal tűzdelt rész. A lerombolt utcák kiszélesednek és kezdik felvenni a régi formájukat. A templom előtt kis kerti rész fogadja őket. Onnan néhány lépcső vezet a masszív kő épületbe. A nagy nehéz faajtó most tárva nyitva van. Az óriás lány gyorsan fel is szalad rajta és belép az épületbe. Odabent jóval hűvösebb a levegő, mint kint. A gyertyák imbolygó fénye világítja meg a helyet. Ez igazából csak arra elegendő, hogy ne bukjon fel a látogató semmiben. Túl sok fényt nem biztosít. A lány átsétál a faragott padok között és megcsodálja a kőszobrokat. Egy szerzeteshez megy, aki éppen gyertyákat gyújt meg.*
– Szép jó napot! Zavarhatok egy pillanatra?* Teszi fel a kérdést a csuhásnak.*
– Eeyr fénye ragyogjon rád gyermekem! Miben segíthetek?* Köszönti ő is az érkezőket.*
– Vettem egy pár ékszert, de a készítője igen csak furcsa alak volt. Vak volt és mikor egyszer ránézett a feje egy pillanatra egy koponya kinézetét vette fel. Addig nem nyughatok, amíg ezekre a csecsebecsékre nem kérek némi áldást meg egy kis megtisztítást.
– Hmm. Felettébb érdekes. Lehet, hogy csak a szemed csalt meg gyermekem, de szerintem is jobb, hogy eljöttél hozzánk. Biztos ami biztos. Megteszem neked amit kértél, de cserébe én is szeretnék kérni tőled valamit. Támogasd szerény közösségünket némi arannyal vagy más hasznos értékkel!
– Természetesen szívesen felajánlok némi aranyat is.* Válaszolja a lány, majd el kezd kotorászni az erszénye után. Kiszámol 20 aranyat a szerzetes Mesélő (Nyíl) részére
. Tessék itt van egy pár arany.*
– Nagyon köszönöm gyermekem! Na akkor lássunk neki!* Azzal az ékszereket az oltárra helyezi és mormogni kezd. Aranyos fény kezd el sugározni egy kis ideig a tárgyak körül. Miután kihuny a fény a szerzetes visszaadja az ékszereit.*
– Tessék, ezzel meg is volnánk. Viseld egészséggel!
– Köszönöm szépen! További jó munkát!* Köszön el a csuhástól. Ha Rüléer a közelében van, akkor a következő szavakat intézi hozzá.*
– Még elmondok egy rövid imát az istennőnek és részemről mehetünk is.* Azzal az oltár felé fordul és elmormol egy gyors imát.*
* A lánynak fogalma sincs, hogy esetleg mögötte valami lényeges dolog történik. Szépen halad tovább a torony irányába. A kérésére Rüléer elkezd mesélni valamit. Zrinanda érdeklődve hallgatja a történetet.*
– Hihetetlen, hogy te ilyet átéltél. Nem féltél a szellemek közelében? Gondolom végig együtt voltál a hős lovaggal.* Kérdezi meg csodálattal a hangjában. Közben persze haladnak és lassan véget ér a romokkal tűzdelt rész. A lerombolt utcák kiszélesednek és kezdik felvenni a régi formájukat. A templom előtt kis kerti rész fogadja őket. Onnan néhány lépcső vezet a masszív kő épületbe. A nagy nehéz faajtó most tárva nyitva van. Az óriás lány gyorsan fel is szalad rajta és belép az épületbe. Odabent jóval hűvösebb a levegő, mint kint. A gyertyák imbolygó fénye világítja meg a helyet. Ez igazából csak arra elegendő, hogy ne bukjon fel a látogató semmiben. Túl sok fényt nem biztosít. A lány átsétál a faragott padok között és megcsodálja a kőszobrokat. Egy szerzeteshez megy, aki éppen gyertyákat gyújt meg.*
– Szép jó napot! Zavarhatok egy pillanatra?* Teszi fel a kérdést a csuhásnak.*
– Eeyr fénye ragyogjon rád gyermekem! Miben segíthetek?* Köszönti ő is az érkezőket.*
– Vettem egy pár ékszert, de a készítője igen csak furcsa alak volt. Vak volt és mikor egyszer ránézett a feje egy pillanatra egy koponya kinézetét vette fel. Addig nem nyughatok, amíg ezekre a csecsebecsékre nem kérek némi áldást meg egy kis megtisztítást.
– Hmm. Felettébb érdekes. Lehet, hogy csak a szemed csalt meg gyermekem, de szerintem is jobb, hogy eljöttél hozzánk. Biztos ami biztos. Megteszem neked amit kértél, de cserébe én is szeretnék kérni tőled valamit. Támogasd szerény közösségünket némi arannyal vagy más hasznos értékkel!
– Természetesen szívesen felajánlok némi aranyat is.* Válaszolja a lány, majd el kezd kotorászni az erszénye után. Kiszámol 20 aranyat a szerzetes Mesélő (Nyíl) részére
. Tessék itt van egy pár arany.*– Nagyon köszönöm gyermekem! Na akkor lássunk neki!* Azzal az ékszereket az oltárra helyezi és mormogni kezd. Aranyos fény kezd el sugározni egy kis ideig a tárgyak körül. Miután kihuny a fény a szerzetes visszaadja az ékszereit.*
– Tessék, ezzel meg is volnánk. Viseld egészséggel!
– Köszönöm szépen! További jó munkát!* Köszön el a csuhástól. Ha Rüléer a közelében van, akkor a következő szavakat intézi hozzá.*
– Még elmondok egy rövid imát az istennőnek és részemről mehetünk is.* Azzal az oltár felé fordul és elmormol egy gyors imát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3855-3874