Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:11:50
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:11:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Igazán érdekes látvány fogadhatja a könyvtárban bámészkodókat. Ki belép először csak a reszkető csuhás papot veheti észre, akin látszik, hogy nem akar jelenleg itt lenni. További bámészkodásra bentebb sok-sok egymásra tornyosuló könyvek, mögötte Cagon, aki épp valami használható információt próbál keresni. Látszik rajta, hogy nincs meg a kellő kapacitása arra, hogy az olvasott könyveket visszarakja a helyére. A mellette lévő pislákoló gyertya már épp kialudni készül. Az enyhe fényben látható az ork táskás szemei. Valószínű elég rég van itt. *
- Hé, öreg! * Szól a reszkető paphoz * Ezeknek a könyveknek a folytatása érdekel.
* Reszkető kezekkel mutat az egyik irányba. Cagon elindul a kapott irányba. Meg is talál egy két jobb állapotban maradt könyvet és pergament. *
~ Talán ezekben van valami használhatóbb dolog. ~
// A tudás hatalom //
* Igazán érdekes látvány fogadhatja a könyvtárban bámészkodókat. Ki belép először csak a reszkető csuhás papot veheti észre, akin látszik, hogy nem akar jelenleg itt lenni. További bámészkodásra bentebb sok-sok egymásra tornyosuló könyvek, mögötte Cagon, aki épp valami használható információt próbál keresni. Látszik rajta, hogy nincs meg a kellő kapacitása arra, hogy az olvasott könyveket visszarakja a helyére. A mellette lévő pislákoló gyertya már épp kialudni készül. Az enyhe fényben látható az ork táskás szemei. Valószínű elég rég van itt. *
- Hé, öreg! * Szól a reszkető paphoz * Ezeknek a könyveknek a folytatása érdekel.
* Reszkető kezekkel mutat az egyik irányba. Cagon elindul a kapott irányba. Meg is talál egy két jobb állapotban maradt könyvet és pergament. *
~ Talán ezekben van valami használhatóbb dolog. ~
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 19:06:55
Üzenet elküldve: 2024-03-12 19:06:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Van valami végtelenül rossz abban az érzésben, amikor éppen a saját döntése mellett áll ki valaki, s ezzel úgy érzi rosszat tesz, vagy megbánt mást. Talán el is tudna uralkodni rajta ez az érzés, de Alenia ezt is, mint eddig minden mást olyan méltón viselt, mint akit a kedvesség és az illem egyszerre ölel. *
- Köszönöm, hogy megérted. Hogyha ez a terved, ott lesz veled a támogatásom, figyelni fogok, te is számíthatsz majd rám.
*Mosolyodik el, de már csak a távolodó alakot látja. Hatalmas tiszteletet ébreszt benne a másik tartása és lénye, s magával viszi a tőle kapott tudást. Azt is, amit magáról szerzett és azt is, amit ez a lány mutatott neki: az igazi nemességet. Mert ez nem csak egy ráaggatott titulus, nem csak egy kényszer, hanem az ereiben csordogál akkor is, amikor elvették azt tőle. Távozása után még visszaül, s bár lehet, hogy más illetlennek gondolja, hogy olyasvalaki templomában szívja magába a tudást, akit ő elutasít, de neki akkor is egy lényeg van, mégpedig az, hogy szakértelmével végül érvényesülni tudjon. Ezt egy kegyes istenség sem vetheti ki magából, s talán szemet hunyhat felette Eeyr is, hiszen úgy lehet az ő híveit is gyógyítani fogja egyszer.
Most viszont még mereng egy kicsit azon, hogy ami benne van, talán nem kéne veszni hagyni. Talán hasznosíthat mindent abból, amit otthon vertek belé és lehet társítani azzal, amit pedig saját maga szerzett meg. Miért is kellene mindennel dacolni, miközben ajándék, hogy rendelkezik a nemesség minden erényével. Eddig ezt nem látta be. Talán először érez egy keserű, de biztos köszönetet a szülei felé. Lehetett volna sokkal rosszabb is.
Hosszú idő telik el, míg végül elindul, hogy ezt a fárasztó, egyben tanulságos napot kipihenje.*
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Van valami végtelenül rossz abban az érzésben, amikor éppen a saját döntése mellett áll ki valaki, s ezzel úgy érzi rosszat tesz, vagy megbánt mást. Talán el is tudna uralkodni rajta ez az érzés, de Alenia ezt is, mint eddig minden mást olyan méltón viselt, mint akit a kedvesség és az illem egyszerre ölel. *
- Köszönöm, hogy megérted. Hogyha ez a terved, ott lesz veled a támogatásom, figyelni fogok, te is számíthatsz majd rám.
*Mosolyodik el, de már csak a távolodó alakot látja. Hatalmas tiszteletet ébreszt benne a másik tartása és lénye, s magával viszi a tőle kapott tudást. Azt is, amit magáról szerzett és azt is, amit ez a lány mutatott neki: az igazi nemességet. Mert ez nem csak egy ráaggatott titulus, nem csak egy kényszer, hanem az ereiben csordogál akkor is, amikor elvették azt tőle. Távozása után még visszaül, s bár lehet, hogy más illetlennek gondolja, hogy olyasvalaki templomában szívja magába a tudást, akit ő elutasít, de neki akkor is egy lényeg van, mégpedig az, hogy szakértelmével végül érvényesülni tudjon. Ezt egy kegyes istenség sem vetheti ki magából, s talán szemet hunyhat felette Eeyr is, hiszen úgy lehet az ő híveit is gyógyítani fogja egyszer.
Most viszont még mereng egy kicsit azon, hogy ami benne van, talán nem kéne veszni hagyni. Talán hasznosíthat mindent abból, amit otthon vertek belé és lehet társítani azzal, amit pedig saját maga szerzett meg. Miért is kellene mindennel dacolni, miközben ajándék, hogy rendelkezik a nemesség minden erényével. Eddig ezt nem látta be. Talán először érez egy keserű, de biztos köszönetet a szülei felé. Lehetett volna sokkal rosszabb is.
Hosszú idő telik el, míg végül elindul, hogy ezt a fárasztó, egyben tanulságos napot kipihenje.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 18:46:40
Üzenet elküldve: 2024-03-12 18:46:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Mai tovább hálálkodik, na meg mentegetőzik, hogy nem akarja a tiszteletét tenni Eeyr előtt az istennő saját templomában. Alenia számára ez egyrészt furcsa, másrészt valahol tiszteletlenség is. Még ha nem is lesz a másik soha Eeyr követője, úgy illene, hogy egy imát elmond érte, ha már tiszteletét tette az entitás házában.
Mindenesetre nem mutat haragot, az istennő az elutasítást is szeretettel kezeli, így fogja ő is. Aprót bólint hát Mai megjegyzésére.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik rosszul az elutasítás, de elfogadom a döntésed. Ennek ellenére tudd, hogy Eeyr istennő továbbra is ugyanúgy szeret téged, mint bárki más, és ha menedékre van szükséged, nála meg fogod találni.
*A történtek ellenére még megfogja a lány kezét, de nem azért, hogy magával kísérje az oltárhoz, hanem búcsúzásnak szánja, ahogy végigsimít a puha kézfejen.*
- Kívánom, hogy tartsd meg és használd ki azt az erőt, ami benned van, és nem csak Eeyr-ére, de az én támogatásomra is számíthatsz. Félvér vagy, vagy sem, nemesi vér csörgedezik az ereidben, és én szeretném újraépíteni a nemességet, ehhez pedig az kell, hogy számíthassunk egymásra. Ha valaha úgy érzed, hogy szükséged van rám, keresd a városban a Sayqueves házat! Ha engem nem is találsz ott, valakit biztosan, aki át tudja majd adni nekem az üzenetedet.
Ha megengeded, én azért mégis csak azt mondanám neked, hogy minden jót kívánok, és Eeyr óvjon az utadon. Vigyázz magadra!
*Egy kedves mosolyt még megejt a félelf irányába, aztán elengedi a kezét, elegánsan hátat fordít és távozik. Az oltár előtt ő még természetesen megáll egy imára, de utána ideje lesz hazamennie. Különleges történetet tudott most meg Mai Faensa kisasszonyról, amit biztosan elraktároz magában. Sokat tanult ma az előítéletekről, és arról, hogy mennyit szenvedhet azok miatt egy ártatlan lélek…*
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Mai tovább hálálkodik, na meg mentegetőzik, hogy nem akarja a tiszteletét tenni Eeyr előtt az istennő saját templomában. Alenia számára ez egyrészt furcsa, másrészt valahol tiszteletlenség is. Még ha nem is lesz a másik soha Eeyr követője, úgy illene, hogy egy imát elmond érte, ha már tiszteletét tette az entitás házában.
Mindenesetre nem mutat haragot, az istennő az elutasítást is szeretettel kezeli, így fogja ő is. Aprót bólint hát Mai megjegyzésére.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik rosszul az elutasítás, de elfogadom a döntésed. Ennek ellenére tudd, hogy Eeyr istennő továbbra is ugyanúgy szeret téged, mint bárki más, és ha menedékre van szükséged, nála meg fogod találni.
*A történtek ellenére még megfogja a lány kezét, de nem azért, hogy magával kísérje az oltárhoz, hanem búcsúzásnak szánja, ahogy végigsimít a puha kézfejen.*
- Kívánom, hogy tartsd meg és használd ki azt az erőt, ami benned van, és nem csak Eeyr-ére, de az én támogatásomra is számíthatsz. Félvér vagy, vagy sem, nemesi vér csörgedezik az ereidben, és én szeretném újraépíteni a nemességet, ehhez pedig az kell, hogy számíthassunk egymásra. Ha valaha úgy érzed, hogy szükséged van rám, keresd a városban a Sayqueves házat! Ha engem nem is találsz ott, valakit biztosan, aki át tudja majd adni nekem az üzenetedet.
Ha megengeded, én azért mégis csak azt mondanám neked, hogy minden jót kívánok, és Eeyr óvjon az utadon. Vigyázz magadra!
*Egy kedves mosolyt még megejt a félelf irányába, aztán elengedi a kezét, elegánsan hátat fordít és távozik. Az oltár előtt ő még természetesen megáll egy imára, de utána ideje lesz hazamennie. Különleges történetet tudott most meg Mai Faensa kisasszonyról, amit biztosan elraktároz magában. Sokat tanult ma az előítéletekről, és arról, hogy mennyit szenvedhet azok miatt egy ártatlan lélek…*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:58:59
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:58:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A furcsa nyugodtságot most nagyon tudná élvezni, biztos sokkal jobb lesz majd a szállásán elmélyedni a gondolataiban. Már a könyvet sem kívánja olvasni, éppen elég tudást szerzett meg magáról úgy, hogy ki sem nyitotta azt, csak épphogy megérintette. Vagy talán az, hogy magához ölelte is ilyen hatással van rá?
Amikor a lány újra szól, akkor viszont egy enyhe szorongás lesz úrrá rajta. Itt van ő, aki néhány mondatával előhozta belőle a legnagyobb fájdalmát, ami segít neki a továbblépésben, majd miután kifejezi neki Mai a hálát, úgy vágja keresztül egy tiszta kardcsapással.
Eszébe jut Nori riadt tekintete, ahogy beszél neki arról, hogy nem szabad, hogy köze legyen ehhez az istenséghez és az is átfut az elméjén, hogy mennyire ellenére van a gondolat is, hogy bármilyen természetfelettinek adja a lelkét a jobb élet reményében. Számára egy személy van, aki a jó felé vezeti és minden akadályt legyőz, és az saját maga.
Egy ilyen beszélgetés után cseppet sem szeretné megbántani az elfet, de most kékjei hidegen tekintenek rá, nyomatékosítva, hogy teljesen komolyan gondolja amit most mond. *
- Tényleg a legnagyobb hálám azért, hogy segítettél előhozni belőlem, amit eltemettem és meghiszem, hogy a tetteidet Eeyr kíséri és segíti, tényleg nem vitatom.
*Áll fel közben ő is, hogy megfogja a felé nyújtott kezet, de csak azért, hogy megállítsa a másikat abban, hogy elinduljon, mert ő bizony nem fog utána menni.*
- De Alenia, ne haragudj meg rám ezért, én nem tartok veled.
*Engedi el a kezet és kissé féloldalasan dönti fejét, érdeklődve nézve a másikat, hogy vajon sarkon fordul-e és otthagyja-e ezért.*
- Nem tudom magam elkötelezni semmilyen felsőbb hatalom felé, magam szeretnék rájönni mindenre az utamon.
*A könyvre tekint, amit az asztalon hagyott és arra gondol, hogy vajon megtörténhet-e az, hogy egy istenség vezette őt pont ide. Nos, ha így is volt, nem mutatta meg magát neki, hogy tisztán bízzon ebben, így arra jut, hogy a céljai hozták ide, semmi más.*
//Társad a tudás//
*A furcsa nyugodtságot most nagyon tudná élvezni, biztos sokkal jobb lesz majd a szállásán elmélyedni a gondolataiban. Már a könyvet sem kívánja olvasni, éppen elég tudást szerzett meg magáról úgy, hogy ki sem nyitotta azt, csak épphogy megérintette. Vagy talán az, hogy magához ölelte is ilyen hatással van rá?
Amikor a lány újra szól, akkor viszont egy enyhe szorongás lesz úrrá rajta. Itt van ő, aki néhány mondatával előhozta belőle a legnagyobb fájdalmát, ami segít neki a továbblépésben, majd miután kifejezi neki Mai a hálát, úgy vágja keresztül egy tiszta kardcsapással.
Eszébe jut Nori riadt tekintete, ahogy beszél neki arról, hogy nem szabad, hogy köze legyen ehhez az istenséghez és az is átfut az elméjén, hogy mennyire ellenére van a gondolat is, hogy bármilyen természetfelettinek adja a lelkét a jobb élet reményében. Számára egy személy van, aki a jó felé vezeti és minden akadályt legyőz, és az saját maga.
Egy ilyen beszélgetés után cseppet sem szeretné megbántani az elfet, de most kékjei hidegen tekintenek rá, nyomatékosítva, hogy teljesen komolyan gondolja amit most mond. *
- Tényleg a legnagyobb hálám azért, hogy segítettél előhozni belőlem, amit eltemettem és meghiszem, hogy a tetteidet Eeyr kíséri és segíti, tényleg nem vitatom.
*Áll fel közben ő is, hogy megfogja a felé nyújtott kezet, de csak azért, hogy megállítsa a másikat abban, hogy elinduljon, mert ő bizony nem fog utána menni.*
- De Alenia, ne haragudj meg rám ezért, én nem tartok veled.
*Engedi el a kezet és kissé féloldalasan dönti fejét, érdeklődve nézve a másikat, hogy vajon sarkon fordul-e és otthagyja-e ezért.*
- Nem tudom magam elkötelezni semmilyen felsőbb hatalom felé, magam szeretnék rájönni mindenre az utamon.
*A könyvre tekint, amit az asztalon hagyott és arra gondol, hogy vajon megtörténhet-e az, hogy egy istenség vezette őt pont ide. Nos, ha így is volt, nem mutatta meg magát neki, hogy tisztán bízzon ebben, így arra jut, hogy a céljai hozták ide, semmi más.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:37:56
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:37:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Furcsa elégedettséggel tölti el, hogy sikerült jól következtetnie, és megértenie végre, hogy mi is történt szerencsétlen lánnyal. Így már azt sem kell megmagyaráznia a másiknak, hogy hogyan keveredett ide, hisz Alenia szerint ahhoz, amire neki most szüksége van, a legjobb helyen van, és nem feltétlenül a könyvekre gondol.*
- Soha ne szégyelld, hogy megadtad magadnak azt az esélyt. Tudod, mindenkinek jár még egy esély. Mindig. Még az utolsó utáni is. Eeyr templomában bármikor erőt gyűjthetsz, hogy tovább tudj menni. Tudod, azokat, akiknek a lelkét megtörte az élet, előbb-utóbb elvezeti ide a sors. *Ha mindkét keze meglenne, akkor valószínűleg teátrálisan tárná ki őket, így viszont csak egyetlen ép karjával mutat körbe jelzésértékűen.*
- Az istennő segít abban, hogy békét találj odabent, márpedig, ha a lelkedben minden rendben van, akkor bármihez lesz elég erőd. Ő egyet kér csak cserébe. Ezt az erőt arra használd, hogy segíts vele másokon, és soha ne arra, hogy árts vele.
*Mai is hasonlóról beszél, mikor azt mondja, hogy erőt fog adni másoknak is, így Alenia ismét megejt egy elégedett mosolyt meg egy bólintást, hogy egyetért a hallottakkal, de azért azt érzi, hogy Eeyr papnőjeként itt még nem ért véget a dolga, neki kell az istennő oltalmába ajánlania a templom legújabb vendégét.*
- Nem tesz semmit, szívesen meghallgattalak. *Feláll a székből, és kedvesen nyújtja kezét Mai felé.* Gyere velem, felmegyünk az oltárhoz, és imádkozunk együtt azért, hogy Eeyr elkísérjen és megvédjen az utadon!
*Soha nem ismerné be magának, hogy hiába bízott ennyire Eeyr-ben, őt testileg és lelkileg is tönkretette az, ami bármelyik istennél erősebb. A sors és az élet. Még most is vakon megbízik az istennőben, és szentül hiszi, hogy az ő fénye mindig a helyes utat mutatja. Ezzel szeretné most megajándékozni a feketehajú kis félvér lányt is.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 16:39:19
//Társad a tudás//
*Furcsa elégedettséggel tölti el, hogy sikerült jól következtetnie, és megértenie végre, hogy mi is történt szerencsétlen lánnyal. Így már azt sem kell megmagyaráznia a másiknak, hogy hogyan keveredett ide, hisz Alenia szerint ahhoz, amire neki most szüksége van, a legjobb helyen van, és nem feltétlenül a könyvekre gondol.*
- Soha ne szégyelld, hogy megadtad magadnak azt az esélyt. Tudod, mindenkinek jár még egy esély. Mindig. Még az utolsó utáni is. Eeyr templomában bármikor erőt gyűjthetsz, hogy tovább tudj menni. Tudod, azokat, akiknek a lelkét megtörte az élet, előbb-utóbb elvezeti ide a sors. *Ha mindkét keze meglenne, akkor valószínűleg teátrálisan tárná ki őket, így viszont csak egyetlen ép karjával mutat körbe jelzésértékűen.*
- Az istennő segít abban, hogy békét találj odabent, márpedig, ha a lelkedben minden rendben van, akkor bármihez lesz elég erőd. Ő egyet kér csak cserébe. Ezt az erőt arra használd, hogy segíts vele másokon, és soha ne arra, hogy árts vele.
*Mai is hasonlóról beszél, mikor azt mondja, hogy erőt fog adni másoknak is, így Alenia ismét megejt egy elégedett mosolyt meg egy bólintást, hogy egyetért a hallottakkal, de azért azt érzi, hogy Eeyr papnőjeként itt még nem ért véget a dolga, neki kell az istennő oltalmába ajánlania a templom legújabb vendégét.*
- Nem tesz semmit, szívesen meghallgattalak. *Feláll a székből, és kedvesen nyújtja kezét Mai felé.* Gyere velem, felmegyünk az oltárhoz, és imádkozunk együtt azért, hogy Eeyr elkísérjen és megvédjen az utadon!
*Soha nem ismerné be magának, hogy hiába bízott ennyire Eeyr-ben, őt testileg és lelkileg is tönkretette az, ami bármelyik istennél erősebb. A sors és az élet. Még most is vakon megbízik az istennőben, és szentül hiszi, hogy az ő fénye mindig a helyes utat mutatja. Ezzel szeretné most megajándékozni a feketehajú kis félvér lányt is.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 16:39:19
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:58:33
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:58:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Kissé talán túlságosan is felfokozódtak az érzelmei és ez süt minden szaváról. A beleégett automatikus gondolatok már visszhangoztak a fejében, bántva őt azzal, amit mindig hallani vélt, de sosem mondták ki. A lány pedig cseppet sem lett gúnyos, sőt még a fattyú titulustól is megfosztotta, amit annyira érzett, hogy majd egy fennhéjazó horkantással jóváhagy. Meglepődik, nem csak ezen, hanem saját magán is, hogy képes volt kimondani mindezt. Ezzel akár az élete is más fordulatot vehet, mert eltűnhet végre ez a bélyeg, amit tudattalanul is belé égettek, elkezdheti feldolgozni és ezzel utat nyit afelé, hogy ő lehessen korának legjobbja, ami a lelkeket illeti. Merhet nagyot álmodni, mert eltűnt róla a láthatatlan lánc. Olyan megkönnyebbülés ez, hogy érzi a súly elvesztését, és most hálásan tekint a tisztavérűre.*
- Igen, ezt érzem. Ez történt. Így születtem, ezen talán nem tudok változtatni, de én esélyt adtam magamnak. Fogalmam sincs, honnan tudtam annyi erőt szerezni, hogy ezt megtegyem. De sikerült. Nem volt könnyű, ezzel a tudattal élnem.
*Amilyen könnyedén beszél néha arról, hogy csak úgy fogta magát és eljött, annyira nehéz ez. Megszabadulni valamitől, ami az élete volt, újrakezdeni és teljesen a nulláról felépíteni egy életet ilyen fiatalon. Mi lehetett volna belőle, ha elfként születik? Vagy egyáltalán tudna bármit is értékelni? Talán akkor nem érte volna annyi kín, s nem akarná feltenni az életét arra, hogy a hozzá hasonlóakat, vagy a tőle sokkal rosszabbakat kutassa és majd segítse. Mindent összevetve borzalmas, mégis tökéletes életút, ami vezet valahová, valami nagy felé.*
- Tudod, egyszer erőt fogok adni ezzel másnak is. Én tényleg hiszem, hogy minden lehetséges, de nem kell majd mindenkinek egyedül elindulnia. Te is jó úton haladsz, mindegy mit gondolsz ki segítségével. *Céloz az istenhitre, ami belőle hiányzik ugyan, de azt elismeri, hogy mindenkinek kell valami, amiben hihet és amiért mer cselekedni.* - Klisésen hangozhat persze, de haladni kell, mert ez egy ajándék. Nagyon nagy ajándék, amit sokan elvesztegetnek.
*Tudja, hogy mondani mindent nagyon könnyű, de lehet még élő példa arra, hogy honnan hová lehet jutni. Csak ő is tartsa be a tanácsait, ne csak osztogassa.*
- Sokat jelent, hogy elmondhattam neked. Fogalmad sincs mekkora segítség ez nekem.
//Társad a tudás//
*Kissé talán túlságosan is felfokozódtak az érzelmei és ez süt minden szaváról. A beleégett automatikus gondolatok már visszhangoztak a fejében, bántva őt azzal, amit mindig hallani vélt, de sosem mondták ki. A lány pedig cseppet sem lett gúnyos, sőt még a fattyú titulustól is megfosztotta, amit annyira érzett, hogy majd egy fennhéjazó horkantással jóváhagy. Meglepődik, nem csak ezen, hanem saját magán is, hogy képes volt kimondani mindezt. Ezzel akár az élete is más fordulatot vehet, mert eltűnhet végre ez a bélyeg, amit tudattalanul is belé égettek, elkezdheti feldolgozni és ezzel utat nyit afelé, hogy ő lehessen korának legjobbja, ami a lelkeket illeti. Merhet nagyot álmodni, mert eltűnt róla a láthatatlan lánc. Olyan megkönnyebbülés ez, hogy érzi a súly elvesztését, és most hálásan tekint a tisztavérűre.*
- Igen, ezt érzem. Ez történt. Így születtem, ezen talán nem tudok változtatni, de én esélyt adtam magamnak. Fogalmam sincs, honnan tudtam annyi erőt szerezni, hogy ezt megtegyem. De sikerült. Nem volt könnyű, ezzel a tudattal élnem.
*Amilyen könnyedén beszél néha arról, hogy csak úgy fogta magát és eljött, annyira nehéz ez. Megszabadulni valamitől, ami az élete volt, újrakezdeni és teljesen a nulláról felépíteni egy életet ilyen fiatalon. Mi lehetett volna belőle, ha elfként születik? Vagy egyáltalán tudna bármit is értékelni? Talán akkor nem érte volna annyi kín, s nem akarná feltenni az életét arra, hogy a hozzá hasonlóakat, vagy a tőle sokkal rosszabbakat kutassa és majd segítse. Mindent összevetve borzalmas, mégis tökéletes életút, ami vezet valahová, valami nagy felé.*
- Tudod, egyszer erőt fogok adni ezzel másnak is. Én tényleg hiszem, hogy minden lehetséges, de nem kell majd mindenkinek egyedül elindulnia. Te is jó úton haladsz, mindegy mit gondolsz ki segítségével. *Céloz az istenhitre, ami belőle hiányzik ugyan, de azt elismeri, hogy mindenkinek kell valami, amiben hihet és amiért mer cselekedni.* - Klisésen hangozhat persze, de haladni kell, mert ez egy ajándék. Nagyon nagy ajándék, amit sokan elvesztegetnek.
*Tudja, hogy mondani mindent nagyon könnyű, de lehet még élő példa arra, hogy honnan hová lehet jutni. Csak ő is tartsa be a tanácsait, ne csak osztogassa.*
- Sokat jelent, hogy elmondhattam neked. Fogalmad sincs mekkora segítség ez nekem.
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:26:45
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:26:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Egyáltalán nem számított ilyen határozott reakcióra a lánytól. Kicsit meg is szeppen, és zavartan túr bele hosszú, szőke hajkoronájába, míg sikerül visszazökkennie a kedves, megértő nemeskisasszony szerepébe.
Bár magában ő is szokta fattyúnak nevezni a félvéreket, de csak azokat, akik annak ellenére, hogy nem csörgedezik tiszta elf vér az ereikben, megpróbálják magukat nemeseknek nevezni, de még őket sem hívná így nyíltan. Luninari-val kapcsolatban például azért nem használta soha sem ezt a szót még akkor sem, mikor szeretett volna kisasszony lenni, mert ő soha nem gondolta azt, hogy egyenrangú lehet a tisztavérűekkel.
Ezen logika alapján azonban Mai-ra sem illik a jelző, ha még ő maga sem gondolja magát nemesnek.*
- Ugyan, ne nevezd így magad. Félvér vagy, igen, de ez mit sem számít, ha mellette tisztában vagy a saját értékeiddel *fejti ki illedelmesen a véleményét ezzel kapcsolatban, aztán hagyja, hogy Mai folytassa az ő kis történetét. Kezd összeállni a kép, hogy miért is nem engedhették tanulni szerencsétlen párát. Talán látszik is szemeiben a megvilágosodás pillanata.*
- Jajj, édesem, azt hiszem, mindent értek. Sajnálom. *Csóválja a fejét most őszinte együttérzéssel a lány iránt, aminek okát rögtön ki is fejti.*
- A családodnak nem azzal volt problémája, hogy nem vagy eléggé nemes, hanem azzal, hogy nem vagy eléggé elf. Talán te tökéletesen csináltál mindent, de sosem győzhetted meg őket, mert azon, ami veled született, nem tudsz változtatni. Nem hagytak téged tanulni, hogy ne kelljen úgymond időt pazarolni rád, csak megpróbáltak minél szebbé varázsolni, hogy megszabadulhassanak tőled. Tudod, a szépség ahhoz kell, hogy elbűvöld és megszerezd a társad, a tudás pedig arra, hogy meg is tartsd.
*Talán Mai már rég ismeri ezt az igazságot, de Alenia úgy meséli el, mintha most fedezte volna csak fel ezt a kegyetlenül szomorú tényt. Részéről így is van. Most már érti az eddigi ellentmondást, miszerint a nemesek közt a nőket pont, hogy taníttatni kéne felnőtt korukig, a lány mégis azt állítja, hogy őt nem hagyták tanulni. Mai esetében erre nem volt szükség, mert a család egyetlen célja az lehetett vele, hogy minél előbb kidobhassák őt. Ehhez a legjobb az volt, ha gyönyörű, de buta, mert ha gyönyörű, akkor sok férfi szemet vet rá, tudás nélkül pedig Mai nem fogja megkérdőjelezni a ráerőltetett döntések helyességét.*
~Micsoda gonoszság…~
//Társad a tudás//
*Egyáltalán nem számított ilyen határozott reakcióra a lánytól. Kicsit meg is szeppen, és zavartan túr bele hosszú, szőke hajkoronájába, míg sikerül visszazökkennie a kedves, megértő nemeskisasszony szerepébe.
Bár magában ő is szokta fattyúnak nevezni a félvéreket, de csak azokat, akik annak ellenére, hogy nem csörgedezik tiszta elf vér az ereikben, megpróbálják magukat nemeseknek nevezni, de még őket sem hívná így nyíltan. Luninari-val kapcsolatban például azért nem használta soha sem ezt a szót még akkor sem, mikor szeretett volna kisasszony lenni, mert ő soha nem gondolta azt, hogy egyenrangú lehet a tisztavérűekkel.
Ezen logika alapján azonban Mai-ra sem illik a jelző, ha még ő maga sem gondolja magát nemesnek.*
- Ugyan, ne nevezd így magad. Félvér vagy, igen, de ez mit sem számít, ha mellette tisztában vagy a saját értékeiddel *fejti ki illedelmesen a véleményét ezzel kapcsolatban, aztán hagyja, hogy Mai folytassa az ő kis történetét. Kezd összeállni a kép, hogy miért is nem engedhették tanulni szerencsétlen párát. Talán látszik is szemeiben a megvilágosodás pillanata.*
- Jajj, édesem, azt hiszem, mindent értek. Sajnálom. *Csóválja a fejét most őszinte együttérzéssel a lány iránt, aminek okát rögtön ki is fejti.*
- A családodnak nem azzal volt problémája, hogy nem vagy eléggé nemes, hanem azzal, hogy nem vagy eléggé elf. Talán te tökéletesen csináltál mindent, de sosem győzhetted meg őket, mert azon, ami veled született, nem tudsz változtatni. Nem hagytak téged tanulni, hogy ne kelljen úgymond időt pazarolni rád, csak megpróbáltak minél szebbé varázsolni, hogy megszabadulhassanak tőled. Tudod, a szépség ahhoz kell, hogy elbűvöld és megszerezd a társad, a tudás pedig arra, hogy meg is tartsd.
*Talán Mai már rég ismeri ezt az igazságot, de Alenia úgy meséli el, mintha most fedezte volna csak fel ezt a kegyetlenül szomorú tényt. Részéről így is van. Most már érti az eddigi ellentmondást, miszerint a nemesek közt a nőket pont, hogy taníttatni kéne felnőtt korukig, a lány mégis azt állítja, hogy őt nem hagyták tanulni. Mai esetében erre nem volt szükség, mert a család egyetlen célja az lehetett vele, hogy minél előbb kidobhassák őt. Ehhez a legjobb az volt, ha gyönyörű, de buta, mert ha gyönyörű, akkor sok férfi szemet vet rá, tudás nélkül pedig Mai nem fogja megkérdőjelezni a ráerőltetett döntések helyességét.*
~Micsoda gonoszság…~
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 10:30:04
Üzenet elküldve: 2024-03-12 10:30:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Szeret beszélgetni és nem is azért őriz meg titkokat, mert annyira szörnyű ezekről beszélni, mindösszesen nem volt még kivel. Nem nyitogatta senki a kapukat benne, mert nem is könnyű. Mélyre menni nem lehet ám mindenkivel, jól kérdezni pedig kevesen tudnak. Az, hogy Nia puszta érdekességként kezeli a történetét nem okoz neki csalódást. Lényegében mindegy is. Valahol a szégyenen túl még jó is, hogy kihangosíthat magából ezt-azt, ha már annyira tudós szeretne lenni, hiszen meg kell tanulnia magával is bánni. Ezek a bent ragadt sérelmek pedig csak hátráltatják a saját fejlődésében is és abban is, ha majd másnak akar segíteni. Akkor lesz hiteles, ha szembenéz magával. Szerencsés találkozás ez, mert bár kellemetlen, hogy így turkálnak benne, mégis felsejlenek dolgok, amiket eltemetett. Kezd feloldódni abból is, hogy érdekli mit gondol a másik, vagy bárki. Nemes ugyan, de mégiscsak megbukott. A szerencse forgandó. Nem tartja sem jobbnak, sem rosszabbnak magától. Talán eljött az ideje annak, hogy kimondja azt, ami mindig is feszítette tudat alatt.*
- Elragadtattad igen. *Mosolyodik el, fogalma sincs, hogy miért, de valami felszakad benne. Ragadtassa csak. Mai-nak is el kellett volna már ragadtatnia magát és kiüvölteni a bánatát nem pedig hátat fordítani neki.*
- Pedig annyira egyszerű. Látod, hogy félvér vagyok. Mit félvér... fattyú. Talán mindenki más is látta, csak senki nem mondta ki. Én sem tudtam sokáig. Ha kimondták volna, az nagyobb szégyen lett volna, mint az álcázott nem tudás. Így hát el kellett rejteni annyira, hogy ne lehessek feltűnő. Nekem nem dolgom okosnak lenni. Szépnek dolgom lenni, hogy valaki elvegyen. Más nevével más problémája lettem volna. Vagy ki tudja mi járt a fejükben, de másra nem tudok gondolni. Ennyi a történetem lényege Alenia. Csak a körítés nemes, én nem. Ezért nem is akarok az lenni, mert ha nem voltam nekik elég, akkor ők sem azok nekem. *Talán az utolsó mondat egy dacos gyerek kihangosítása, de nem érdekli. Végre egyszer kimondhatta amit gondol az egész helyzetéről és nem fogja megbánni akkor sem, ha minden illemet félretesz a másik, s emiatt nyíltan lenézi. Történt már rosszabb is, de ez kell ahhoz, hogy végre tényleg letegye azt, ami olyan szorosan fogja vissza.*
//Társad a tudás//
*Szeret beszélgetni és nem is azért őriz meg titkokat, mert annyira szörnyű ezekről beszélni, mindösszesen nem volt még kivel. Nem nyitogatta senki a kapukat benne, mert nem is könnyű. Mélyre menni nem lehet ám mindenkivel, jól kérdezni pedig kevesen tudnak. Az, hogy Nia puszta érdekességként kezeli a történetét nem okoz neki csalódást. Lényegében mindegy is. Valahol a szégyenen túl még jó is, hogy kihangosíthat magából ezt-azt, ha már annyira tudós szeretne lenni, hiszen meg kell tanulnia magával is bánni. Ezek a bent ragadt sérelmek pedig csak hátráltatják a saját fejlődésében is és abban is, ha majd másnak akar segíteni. Akkor lesz hiteles, ha szembenéz magával. Szerencsés találkozás ez, mert bár kellemetlen, hogy így turkálnak benne, mégis felsejlenek dolgok, amiket eltemetett. Kezd feloldódni abból is, hogy érdekli mit gondol a másik, vagy bárki. Nemes ugyan, de mégiscsak megbukott. A szerencse forgandó. Nem tartja sem jobbnak, sem rosszabbnak magától. Talán eljött az ideje annak, hogy kimondja azt, ami mindig is feszítette tudat alatt.*
- Elragadtattad igen. *Mosolyodik el, fogalma sincs, hogy miért, de valami felszakad benne. Ragadtassa csak. Mai-nak is el kellett volna már ragadtatnia magát és kiüvölteni a bánatát nem pedig hátat fordítani neki.*
- Pedig annyira egyszerű. Látod, hogy félvér vagyok. Mit félvér... fattyú. Talán mindenki más is látta, csak senki nem mondta ki. Én sem tudtam sokáig. Ha kimondták volna, az nagyobb szégyen lett volna, mint az álcázott nem tudás. Így hát el kellett rejteni annyira, hogy ne lehessek feltűnő. Nekem nem dolgom okosnak lenni. Szépnek dolgom lenni, hogy valaki elvegyen. Más nevével más problémája lettem volna. Vagy ki tudja mi járt a fejükben, de másra nem tudok gondolni. Ennyi a történetem lényege Alenia. Csak a körítés nemes, én nem. Ezért nem is akarok az lenni, mert ha nem voltam nekik elég, akkor ők sem azok nekem. *Talán az utolsó mondat egy dacos gyerek kihangosítása, de nem érdekli. Végre egyszer kimondhatta amit gondol az egész helyzetéről és nem fogja megbánni akkor sem, ha minden illemet félretesz a másik, s emiatt nyíltan lenézi. Történt már rosszabb is, de ez kell ahhoz, hogy végre tényleg letegye azt, ami olyan szorosan fogja vissza.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-11 00:00:08
Üzenet elküldve: 2024-03-11 00:00:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A kapott válaszok ködösek, Nia viszont próbál olvasni a sorok között, de elég nehéz. Továbbra sem tudja teljesen összerakni a történetet, mert ő továbbra is abban a hitben él, hogy Mai családjában generációkig visszamenőleg jelen vannak a félvérek, és bár egy tisztavérű család tagjaként ő sem tekint egyenrangú nemesként rájuk, attól még nem lát ezzel problémát. Ha viszont tudná, hogy egyedül Mai a kakukktojás abban a családban, akkor már egészen más volna a megítélése, így jobb is, hogy erről egyelőre nem tud.
Mikor a lány sokat sejtetően annyit mond, hogy megvolt az oka eljönni otthonról, egyre kíváncsibbá válik. Alenia azt is jól tudja, hogy a nemesi családokban mindenhol megvannak azok az intrikák, amik miatt valaki Mai sorsára juthat, ő pedig szeret tudni róluk.
Ahogy hallgatja a félvér lányt, kezével a haját igazgatja. Mindig ezt csinálja, mikor gondolkodik.*
- Ne haragudj, de én ezt még mindig nem értem. Ezek szerint nem elszöktél, hanem lehetőségeket ajánlottak fel neked. A családoddal maradsz, de akkor úgy élsz, ahogy ők akarják, vagy ha neked ez nem tetszik, akkor irány az ajtó? Nem értem. Egyáltalán nem értem.
*Őt az kicsit sem zavarja, hogy most tulajdonképp elkezdte feltúrni szerencsétlen lány magánéletét, ugyanis ez pontosan olyan téma, amiről régen az udvarhölgyeivel is pletykált, ha kiderült néhány turpisság valamelyik másik előkelő családról.*
- Azt már meg sem kérdezem, hogy miért nem próbáltad elfogadni a szerepedet, ha már mindenki másnak sikerült a családodban. Ennek ellenére az, hogy így elengedtek, miután nem feleltél meg nekik, számomra egyszerűen érthetetlen. Nem csak neked szégyen, hogy ott kellett hagynod a családodat, mert képtelen voltál teljesíteni a feléd támasztott elvárásokat, de számukra is az, hogy inkább eldobtak téged ahelyett, hogy segítettek volna megtalálni azt az utat, ami neked is megfelel, miközben eleget teszel a kötelezettségeidnek is.
*Ezen a ponton azért már ő is érzi, hogy kezd túl messzire menni, ezért mondandója végéhez még hozzátesz egy mondatot egy biztató mosoly kíséretében.*
- Sajnálom, elragadtattam magam. Nem lenne szabad ítélkeznem sem feletted, sem a családod felett.
//Társad a tudás//
*A kapott válaszok ködösek, Nia viszont próbál olvasni a sorok között, de elég nehéz. Továbbra sem tudja teljesen összerakni a történetet, mert ő továbbra is abban a hitben él, hogy Mai családjában generációkig visszamenőleg jelen vannak a félvérek, és bár egy tisztavérű család tagjaként ő sem tekint egyenrangú nemesként rájuk, attól még nem lát ezzel problémát. Ha viszont tudná, hogy egyedül Mai a kakukktojás abban a családban, akkor már egészen más volna a megítélése, így jobb is, hogy erről egyelőre nem tud.
Mikor a lány sokat sejtetően annyit mond, hogy megvolt az oka eljönni otthonról, egyre kíváncsibbá válik. Alenia azt is jól tudja, hogy a nemesi családokban mindenhol megvannak azok az intrikák, amik miatt valaki Mai sorsára juthat, ő pedig szeret tudni róluk.
Ahogy hallgatja a félvér lányt, kezével a haját igazgatja. Mindig ezt csinálja, mikor gondolkodik.*
- Ne haragudj, de én ezt még mindig nem értem. Ezek szerint nem elszöktél, hanem lehetőségeket ajánlottak fel neked. A családoddal maradsz, de akkor úgy élsz, ahogy ők akarják, vagy ha neked ez nem tetszik, akkor irány az ajtó? Nem értem. Egyáltalán nem értem.
*Őt az kicsit sem zavarja, hogy most tulajdonképp elkezdte feltúrni szerencsétlen lány magánéletét, ugyanis ez pontosan olyan téma, amiről régen az udvarhölgyeivel is pletykált, ha kiderült néhány turpisság valamelyik másik előkelő családról.*
- Azt már meg sem kérdezem, hogy miért nem próbáltad elfogadni a szerepedet, ha már mindenki másnak sikerült a családodban. Ennek ellenére az, hogy így elengedtek, miután nem feleltél meg nekik, számomra egyszerűen érthetetlen. Nem csak neked szégyen, hogy ott kellett hagynod a családodat, mert képtelen voltál teljesíteni a feléd támasztott elvárásokat, de számukra is az, hogy inkább eldobtak téged ahelyett, hogy segítettek volna megtalálni azt az utat, ami neked is megfelel, miközben eleget teszel a kötelezettségeidnek is.
*Ezen a ponton azért már ő is érzi, hogy kezd túl messzire menni, ezért mondandója végéhez még hozzátesz egy mondatot egy biztató mosoly kíséretében.*
- Sajnálom, elragadtattam magam. Nem lenne szabad ítélkeznem sem feletted, sem a családod felett.
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:06:27
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:06:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Amit hall, az cseppet sem bántó, sőt pontosan ugyan ezen a véleményen van, de hát neki ebből a részből nem jutott. Nem tapasztalta meg milyen az, amikor lehetőséget biztosítanak neki arra, hogy lehessen valaki aki több, a nővérei pedig... alkalmatlanok lettek volna ezen túlmutató magaslatokra. Az anyja más volt, ő okos volt, és minden szálat úgy mozgatott a háttérből, hogy a legjobban érvényesüljön az akarata másnak a szájából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy félvérként volt jelen egy elf családban. Ez mélyen elzárt titok volt, még Mai sem engedte, hogy a felszínre törjön a négy fal között sem. Most pedig egyre szorítja a gondolat és szíve szerint elmenekülne innen is, de nem fogja megtenni.*
- Vagy túl messziről jöttem és mások az értékrendek, vagy megvolt az oka annak, hogy elmentem onnan. Esetleg mindkettő.
*Kicsit még ködösít, mert most valami olyat érez, amit mindig is, csak nem tudta hová tenni. Még az a rengeteg lelket taglaló tudás sem volt elég ahhoz, hogy tudja mit érez, ez a szőke nemes kellett hozzá, hogy kibukjon: szégyent.*
- Én sem tudok harcolni. *Jegyzi meg, de ha valaki nem akar egykönnyen ilyen helyzetbe kerülni, akkor talán nem árt efféle tudás sem. A felismerések csak úgy ütik az arcát, hogy kedve lenne megtapogatni bőrét és tükörbe nézni, hogy nem-e kékült be. Talán neki azért nem kellett ilyet sem átélni, mert érte nem lett volna kár.* - Vigyáztak rád. *Teszi még hozzá elmerengve, már nem is teljesen arra reagál, amiről beszélnek, hanem saját magára. Rá vigyáztak (volna), Maira pedig nem. Mai a feltűnően okos és szép fattyú. Egyszerűbb lett volna szépen felöltöztetni, s odaadni valamelyik magas rangú férfinak, hogy majd aztán az ő problémája legyen. Belegondolva ez sem lett volna szerencsés húzás, de szerencsére mindig meg is vétózta.* - Végtére is... azt hiszem szerencsés voltál a családoddal. Így még nagyobb a veszteséged, sajnálom.
*Az újabb kérdésre már-már a szemkontaktust is kerüli, csak erőt vesz magán, hogy állja a tekintetet. Sok ez most neki, de alkalma sem volt még erről igazán beszélgetnie soha.*
- Nem volt ez igazi szökés. Túlságosan a magam ura voltam és eldönthettem, hogy vagy elmegyek, vagy maradok és folytatom azt, ami szerintük jó nekem. Először a második mellett döntöttem. De nem bírtam sokáig és egyszer csak elindultam, senki nem állított meg.
*Keserűen ejti ki a szavakat, s ezzel talán tényleg le is vetheti magáról azt, hogy ő nemes. Nem nemes, csak megtanulta eljátszani. Persze, hogy égette a szerep. Szinte forog körülötte a világ, soha nem akarta, hogy ez a legmélyebbre temetett traumája felszínre törjön. Eddig senki nem kérdőjelezte meg, otthon ezért, mert inkább egy elfre hasonlít, itt pedig mert nem számít.*
//Társad a tudás//
*Amit hall, az cseppet sem bántó, sőt pontosan ugyan ezen a véleményen van, de hát neki ebből a részből nem jutott. Nem tapasztalta meg milyen az, amikor lehetőséget biztosítanak neki arra, hogy lehessen valaki aki több, a nővérei pedig... alkalmatlanok lettek volna ezen túlmutató magaslatokra. Az anyja más volt, ő okos volt, és minden szálat úgy mozgatott a háttérből, hogy a legjobban érvényesüljön az akarata másnak a szájából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy félvérként volt jelen egy elf családban. Ez mélyen elzárt titok volt, még Mai sem engedte, hogy a felszínre törjön a négy fal között sem. Most pedig egyre szorítja a gondolat és szíve szerint elmenekülne innen is, de nem fogja megtenni.*
- Vagy túl messziről jöttem és mások az értékrendek, vagy megvolt az oka annak, hogy elmentem onnan. Esetleg mindkettő.
*Kicsit még ködösít, mert most valami olyat érez, amit mindig is, csak nem tudta hová tenni. Még az a rengeteg lelket taglaló tudás sem volt elég ahhoz, hogy tudja mit érez, ez a szőke nemes kellett hozzá, hogy kibukjon: szégyent.*
- Én sem tudok harcolni. *Jegyzi meg, de ha valaki nem akar egykönnyen ilyen helyzetbe kerülni, akkor talán nem árt efféle tudás sem. A felismerések csak úgy ütik az arcát, hogy kedve lenne megtapogatni bőrét és tükörbe nézni, hogy nem-e kékült be. Talán neki azért nem kellett ilyet sem átélni, mert érte nem lett volna kár.* - Vigyáztak rád. *Teszi még hozzá elmerengve, már nem is teljesen arra reagál, amiről beszélnek, hanem saját magára. Rá vigyáztak (volna), Maira pedig nem. Mai a feltűnően okos és szép fattyú. Egyszerűbb lett volna szépen felöltöztetni, s odaadni valamelyik magas rangú férfinak, hogy majd aztán az ő problémája legyen. Belegondolva ez sem lett volna szerencsés húzás, de szerencsére mindig meg is vétózta.* - Végtére is... azt hiszem szerencsés voltál a családoddal. Így még nagyobb a veszteséged, sajnálom.
*Az újabb kérdésre már-már a szemkontaktust is kerüli, csak erőt vesz magán, hogy állja a tekintetet. Sok ez most neki, de alkalma sem volt még erről igazán beszélgetnie soha.*
- Nem volt ez igazi szökés. Túlságosan a magam ura voltam és eldönthettem, hogy vagy elmegyek, vagy maradok és folytatom azt, ami szerintük jó nekem. Először a második mellett döntöttem. De nem bírtam sokáig és egyszer csak elindultam, senki nem állított meg.
*Keserűen ejti ki a szavakat, s ezzel talán tényleg le is vetheti magáról azt, hogy ő nemes. Nem nemes, csak megtanulta eljátszani. Persze, hogy égette a szerep. Szinte forog körülötte a világ, soha nem akarta, hogy ez a legmélyebbre temetett traumája felszínre törjön. Eddig senki nem kérdőjelezte meg, otthon ezért, mert inkább egy elfre hasonlít, itt pedig mert nem számít.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:34:33
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:34:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Nia kissé értetlenül hallgatja Mai szavait, különösen furcsa neki, amit a lány mesél. Ő valahogy nem így emlékszik sem a nemesi értékrendekre, sem a nők szerepére az előkelő hierarchiában, ahogy elmondása szerint vele bántak.*
- Ne haragudj kedvesem, a világért sem szeretnélek megsérteni sem téged, sem szüleidet, de mégis miféle nemesek azok, akik így bánnak a saját lányukkal? Természetesen fontos számunkra a vonzerő is, hogy elnyerjük a jövendőbeli férjeink kegyeit, de ahhoz, hogy utána ne kelljen szégyenkeznünk mellette, bizony tanulni kell. Egy buta nő semmit nem ér, csak kolonc a párja nyakában.
*Fogalmazza meg végtelenül modorosan, de felettébb nyersen a véleményét. Akik ismerik, már megszokhatták, hogy ha valamiről határozott véleménye van, azt nem is tartja magában. Persze diplomatikusan fogalmaz, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van ez írva a nemeskisasszonyok számára.*
- Az, hogy elraboltak, teljes mértékben az én hibám volt. Nem tudok harcolni, nem is kell tudnom harcolni. Százszor megmondták, hogy ne menjek ki testőrök nélkül, én pedig mégis megtettem. Nem hibáztathatok senki mást, csak magamat. Az a lényeg, hogy még élek, igen.
*Bólint ő is halványan mosolyogva, de közben azon jár az esze, hogy mégis miért lehet ekkora különbség két nemesi család értékrendje között. Végül arra jut, hogy a vele szemben ülő lány csak félvér. Talán náluk azért kap fontosabb szerepet a csábítás és a férfiaknak való tetszelgés, mert jól tudják, hogy ők soha nem érhetnek fel a tisztavérűek szintjére? Gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, mert ő már rég nem az az Alenia, aki származása miatt így vélekedne bárkiről is.
Inkább az elfek nyelvéről kérdez, és máris pozitív irányba változik a véleménye Mai-ról, mikor megtudja, hogy ismeri azt. Ezt sem gondolja alapvetően igaznak a fattyúk esetében.*
- Mondd csak, nem hiányolnak téged otthon? *Teszi fel újabb kérdését, mert az is gyanús neki, hogy a lányt még nem cibálták haza.* Tudod, mikor én eltűntem, értem tűvétették az egész várost és a környékét. Szerinted téged nem keresnek? Nem gondolsz arra, hogy a katonáitok éjt nappallá téve utánad kutatnak?
*Próbál egy kis felelősségérzetet szítani Mai-ban, mert így, hogy nem mesél arról, hogy az a szökés voltaképp menekülés volt, Nia mindent összevetve úgy érzi, hogy egyedül a kötelességei elől menekült, minden más pedig csak kifogás.*
//Társad a tudás//
*Nia kissé értetlenül hallgatja Mai szavait, különösen furcsa neki, amit a lány mesél. Ő valahogy nem így emlékszik sem a nemesi értékrendekre, sem a nők szerepére az előkelő hierarchiában, ahogy elmondása szerint vele bántak.*
- Ne haragudj kedvesem, a világért sem szeretnélek megsérteni sem téged, sem szüleidet, de mégis miféle nemesek azok, akik így bánnak a saját lányukkal? Természetesen fontos számunkra a vonzerő is, hogy elnyerjük a jövendőbeli férjeink kegyeit, de ahhoz, hogy utána ne kelljen szégyenkeznünk mellette, bizony tanulni kell. Egy buta nő semmit nem ér, csak kolonc a párja nyakában.
*Fogalmazza meg végtelenül modorosan, de felettébb nyersen a véleményét. Akik ismerik, már megszokhatták, hogy ha valamiről határozott véleménye van, azt nem is tartja magában. Persze diplomatikusan fogalmaz, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van ez írva a nemeskisasszonyok számára.*
- Az, hogy elraboltak, teljes mértékben az én hibám volt. Nem tudok harcolni, nem is kell tudnom harcolni. Százszor megmondták, hogy ne menjek ki testőrök nélkül, én pedig mégis megtettem. Nem hibáztathatok senki mást, csak magamat. Az a lényeg, hogy még élek, igen.
*Bólint ő is halványan mosolyogva, de közben azon jár az esze, hogy mégis miért lehet ekkora különbség két nemesi család értékrendje között. Végül arra jut, hogy a vele szemben ülő lány csak félvér. Talán náluk azért kap fontosabb szerepet a csábítás és a férfiaknak való tetszelgés, mert jól tudják, hogy ők soha nem érhetnek fel a tisztavérűek szintjére? Gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, mert ő már rég nem az az Alenia, aki származása miatt így vélekedne bárkiről is.
Inkább az elfek nyelvéről kérdez, és máris pozitív irányba változik a véleménye Mai-ról, mikor megtudja, hogy ismeri azt. Ezt sem gondolja alapvetően igaznak a fattyúk esetében.*
- Mondd csak, nem hiányolnak téged otthon? *Teszi fel újabb kérdését, mert az is gyanús neki, hogy a lányt még nem cibálták haza.* Tudod, mikor én eltűntem, értem tűvétették az egész várost és a környékét. Szerinted téged nem keresnek? Nem gondolsz arra, hogy a katonáitok éjt nappallá téve utánad kutatnak?
*Próbál egy kis felelősségérzetet szítani Mai-ban, mert így, hogy nem mesél arról, hogy az a szökés voltaképp menekülés volt, Nia mindent összevetve úgy érzi, hogy egyedül a kötelességei elől menekült, minden más pedig csak kifogás.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:48:36
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:48:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A szigorú korlátok a legnagyobb ellenségei, de tudja ő is, hogy sokszor ezzel csak jót akarnak a szülők. Az más kérdés, hogy ezzel olyan képességeket hagynak elveszteni, amik sokkal magasabbra emelték volna a gyermeküket. Persze így fejleszthetnek olyat is, amire semmi szükség talán, később mégis jól fog jönni. Még Mai sem tudja, hogy a későbbiekben mennyire hasznára fog válni. Még haraggal fűszerezi a gondolat, hogy mennyivel többet tudna most, ha hagyták volna olyan könyvekhez jutni, amik itt megtalálhatók. Így viszont megtanult a sorok között is olvasni és megtalálni az értelmet az értelmetlenségben.*
- Milyen más világ. Nálunk a nőknek éppen annyira kellett csak okosnak lenni, hogy a férfiakat a tudtuk nélkül vezethessék, ami nagy hatalom ugyan, de... számomra kevéssé érdekes. Ha a diplomácia és vezetés nyíltabban a kezünkben lehetett volna, talán még meg is békéltem volna ezzel. *Kicsit el is mereng azon, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, de ez már teljesen mindegy. Máshogyan kell megoldani. Ha fejlesztették volna ezen képességeit, akkor is sokkal előrébb tartana.*
- Nem biztos, hogy olyan könnyen elraboltak volna, ha fejlődhettél volna az önállóságban is, persze tudom, hogy mennyire kötött minden ilyen kis belső világ. Végül is még mindig élsz, nemde?
*Mosolyodik el halványan, ő nem tudja istenségeknek megköszönni a szerencsétlenségekben megszületett szerencsét, őt még egy sem segítette, sőt mostanság némileg hátráltatta is. Úgy érzi mindent magának köszönhet, pedig ez nem biztos, hogy így van.
Az egyszerűbb vizek Mai-nak minden, csak nem egyszerű. A félvér kifejezésre beharapja ajkát, és automatikusan körbenéz, mint még otthonában. Ez szitokszó volt ott és most már egyáltalán nem kell ettől tartania, mégis belé ivódott, hogy baj lesz, ha ezt valaki kihangosítja. Talán még nem is hallotta, hogy valaki hangosan kimondja neki itt Arthenior-ban. Hamar sóhajt egy nagyot, amikor ráeszmél, hogy már ez nem számít. A másik nemessége fagyasztotta meg egy kicsit, mert egy pillanatra olyan volt, mintha otthonában társalogna valakivel. De nem, már nem ott van.*
-Én... ismerem persze.
*Zavarát nehéz leplezni, mert eszébe jut a másik oldala annak, hogy olyan könnyen elengedték hazulról és nem tartották láncokkal vissza. Ha nem így lett volna elszökni sem lett volna esélye, bár szökésnek sem lehet nevezni ezt az egész történetet, sokkal inkább menekülésnek. Kikívánkozna belőle néhány mondat ezzel kapcsolatban, de nem bízik olyan könnyen a látszat ellenére. Van amit még Nori-nak sem mesélt el, de még Yvon sem tudja életének ezt a kínlódását.*
- Jó ideje nem kellett vele foglalkoznom, de a tudás soha nem veszik el, az már az enyém. *Ezt például egyáltalán nem bánja. Minden amit valaha megtanult, az a birtokában van.*
//Társad a tudás//
*A szigorú korlátok a legnagyobb ellenségei, de tudja ő is, hogy sokszor ezzel csak jót akarnak a szülők. Az más kérdés, hogy ezzel olyan képességeket hagynak elveszteni, amik sokkal magasabbra emelték volna a gyermeküket. Persze így fejleszthetnek olyat is, amire semmi szükség talán, később mégis jól fog jönni. Még Mai sem tudja, hogy a későbbiekben mennyire hasznára fog válni. Még haraggal fűszerezi a gondolat, hogy mennyivel többet tudna most, ha hagyták volna olyan könyvekhez jutni, amik itt megtalálhatók. Így viszont megtanult a sorok között is olvasni és megtalálni az értelmet az értelmetlenségben.*
- Milyen más világ. Nálunk a nőknek éppen annyira kellett csak okosnak lenni, hogy a férfiakat a tudtuk nélkül vezethessék, ami nagy hatalom ugyan, de... számomra kevéssé érdekes. Ha a diplomácia és vezetés nyíltabban a kezünkben lehetett volna, talán még meg is békéltem volna ezzel. *Kicsit el is mereng azon, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, de ez már teljesen mindegy. Máshogyan kell megoldani. Ha fejlesztették volna ezen képességeit, akkor is sokkal előrébb tartana.*
- Nem biztos, hogy olyan könnyen elraboltak volna, ha fejlődhettél volna az önállóságban is, persze tudom, hogy mennyire kötött minden ilyen kis belső világ. Végül is még mindig élsz, nemde?
*Mosolyodik el halványan, ő nem tudja istenségeknek megköszönni a szerencsétlenségekben megszületett szerencsét, őt még egy sem segítette, sőt mostanság némileg hátráltatta is. Úgy érzi mindent magának köszönhet, pedig ez nem biztos, hogy így van.
Az egyszerűbb vizek Mai-nak minden, csak nem egyszerű. A félvér kifejezésre beharapja ajkát, és automatikusan körbenéz, mint még otthonában. Ez szitokszó volt ott és most már egyáltalán nem kell ettől tartania, mégis belé ivódott, hogy baj lesz, ha ezt valaki kihangosítja. Talán még nem is hallotta, hogy valaki hangosan kimondja neki itt Arthenior-ban. Hamar sóhajt egy nagyot, amikor ráeszmél, hogy már ez nem számít. A másik nemessége fagyasztotta meg egy kicsit, mert egy pillanatra olyan volt, mintha otthonában társalogna valakivel. De nem, már nem ott van.*
-Én... ismerem persze.
*Zavarát nehéz leplezni, mert eszébe jut a másik oldala annak, hogy olyan könnyen elengedték hazulról és nem tartották láncokkal vissza. Ha nem így lett volna elszökni sem lett volna esélye, bár szökésnek sem lehet nevezni ezt az egész történetet, sokkal inkább menekülésnek. Kikívánkozna belőle néhány mondat ezzel kapcsolatban, de nem bízik olyan könnyen a látszat ellenére. Van amit még Nori-nak sem mesélt el, de még Yvon sem tudja életének ezt a kínlódását.*
- Jó ideje nem kellett vele foglalkoznom, de a tudás soha nem veszik el, az már az enyém. *Ezt például egyáltalán nem bánja. Minden amit valaha megtanult, az a birtokában van.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-07 14:38:25
Üzenet elküldve: 2024-03-07 14:38:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Már csak elegánsan bólint egyet, mikor Mai is megerősíti, hogy amit átélt, az bizony maga a borzalom. Napestig tudná még újra és újra elmesélni a történetet, mindig egy kicsit máshogy, de bármennyire is próbálkozna, a történet vége ugyanaz lenne: Ő szinte mindent és mindenkit elveszített, beleértve önmagát is.
A beszélgetés témája ezután Mai-ra, a családjára, a nővérére és az ő történetére terelődik, Alenia pedig természetes kíváncsisággal hallgatja végig. Szeret beszélgetni, főleg olyanokkal, aki hozzá hasonlóan nemesi származású függetlenül attól, hogy elmondása alapján neki ez már rég nem számít, de csak ismételni tudná magát. A vérét senki nem tudja megtagadni.
Mikor Mai a korlátokról kérdezi, akkor sikerül csak igazán átélnie a történetet, mert ebben valamelyest már magára ismer.*
- Szigorú korlátok között tartottak, elmondásuk alapján a saját érdekemben. Furcsa, hogy azt mondod, nem engedtek kutatni téged, az én esetemben pont ellenkezőleg történt. A legfontosabb elvárása mindenkinek az volt velem szemben, hogy tanuljak és felődjek, mert a nemesek között a nők feladata a diplomácia és a vezetői ismeretek elsajátítása, hogy mi legyünk majd azok, akik a legjobb fényünkben tudjuk képviselni a családot. Azonban nagyon ritkán engedtek el engem otthonról, és akkor is csak fegyveres kísérlettel. Gyűlöltem, ezért egy kedves barátnőmmel egy bál közben kiszöktünk az erdő szélére. Hiba volt. Akkor raboltak el.
*Szóval bármennyire is tartotta kegyetlenségnek, hogy az épsége miatt egy kúriába bezárva kellett töltenie mindennapjait, az események mégis a szüleit igazolják. Abban a pillanatban, hogy a szokásos személyi testőrökből álló hadserege nélkül lépett ki az utcára, megtámadták, elrabolták és megkínozták. Meg is rázza kicsit a fejét, hogy felocsúdjon az újabb sötét gondolatokból.*
- De Eeyr megmentett engem, és kaptam tőle még egy esélyt, ezért lehetek ma itt veled. *Teszi még hozzá kedvesen mosolyogva, hisz minden jó, ha a vége jó.*
- Félvér vagy. Mondd csak, ismered az elfek saját, ősi nyelvét? *Tereli a szót egyszerűbb vizekre, melynek témája a mindkettejük által kedvelt tudás.*
//Társad a tudás//
*Már csak elegánsan bólint egyet, mikor Mai is megerősíti, hogy amit átélt, az bizony maga a borzalom. Napestig tudná még újra és újra elmesélni a történetet, mindig egy kicsit máshogy, de bármennyire is próbálkozna, a történet vége ugyanaz lenne: Ő szinte mindent és mindenkit elveszített, beleértve önmagát is.
A beszélgetés témája ezután Mai-ra, a családjára, a nővérére és az ő történetére terelődik, Alenia pedig természetes kíváncsisággal hallgatja végig. Szeret beszélgetni, főleg olyanokkal, aki hozzá hasonlóan nemesi származású függetlenül attól, hogy elmondása alapján neki ez már rég nem számít, de csak ismételni tudná magát. A vérét senki nem tudja megtagadni.
Mikor Mai a korlátokról kérdezi, akkor sikerül csak igazán átélnie a történetet, mert ebben valamelyest már magára ismer.*
- Szigorú korlátok között tartottak, elmondásuk alapján a saját érdekemben. Furcsa, hogy azt mondod, nem engedtek kutatni téged, az én esetemben pont ellenkezőleg történt. A legfontosabb elvárása mindenkinek az volt velem szemben, hogy tanuljak és felődjek, mert a nemesek között a nők feladata a diplomácia és a vezetői ismeretek elsajátítása, hogy mi legyünk majd azok, akik a legjobb fényünkben tudjuk képviselni a családot. Azonban nagyon ritkán engedtek el engem otthonról, és akkor is csak fegyveres kísérlettel. Gyűlöltem, ezért egy kedves barátnőmmel egy bál közben kiszöktünk az erdő szélére. Hiba volt. Akkor raboltak el.
*Szóval bármennyire is tartotta kegyetlenségnek, hogy az épsége miatt egy kúriába bezárva kellett töltenie mindennapjait, az események mégis a szüleit igazolják. Abban a pillanatban, hogy a szokásos személyi testőrökből álló hadserege nélkül lépett ki az utcára, megtámadták, elrabolták és megkínozták. Meg is rázza kicsit a fejét, hogy felocsúdjon az újabb sötét gondolatokból.*
- De Eeyr megmentett engem, és kaptam tőle még egy esélyt, ezért lehetek ma itt veled. *Teszi még hozzá kedvesen mosolyogva, hisz minden jó, ha a vége jó.*
- Félvér vagy. Mondd csak, ismered az elfek saját, ősi nyelvét? *Tereli a szót egyszerűbb vizekre, melynek témája a mindkettejük által kedvelt tudás.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-03 16:11:43
Üzenet elküldve: 2024-03-03 16:11:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Egy kis ideig csak fürkészi a másik tekintetét, hagyja beszélni. A veszteség, bármekkora is, szörnyű és elképesztő dolgokra sarkallhatja az embert. Például elhagyja önmagát, vagy éppen kettéhasítja tulajdon lelkét. Van aki beletörődik, van aki új motivációt kap, de a legnagyobb erő biztos, hogy a továbblépéshez kell. Visszanézni szükséges néha, de csak hátráltat. Az emlékek örökké velünk lehetnek, de a hátralévő életet valahogy meg kell élni, ha már megadatott. Ilyen és ehhez hasonló közhelyek cikáznak végig Mai elméjén, amikről pontosan tudja, hogy senkit nem érdekel az adott helyzetben. Van amikor bőven elég egy kis támogatás.*
- Tényleg szörnyű amit átéltél. Legyen sok erőd folytatni az életed. Abból is csak egy van. ~Jó esetben.~
*Mosolyodik el halványan. Bármennyit szívesen beszélne erről, de talán nem kell ragozni. *
- Kellett ahhoz, hogy eljussak ide. Enélkül lehet, hogy olvasni sem tudnék. Én nem azt bánom, hogy minek születtem, hanem azt, hogy nem hagyták, hogy az lehessek aki szeretnék. Meg tudtam volna békélni, ha engednek kutatni.
*Elidőzik a "mi lett volna ha" gondolaton és látja magát egy olyan férj mellett, akit cseppet sem szeret, viszont a világ minden gazdagságát felhasználhatta volna a kutatásaihoz. Nagy előny lett volna, ha... de ez nem történt meg.*
- Még az is lehet, nagy ez a világ, bár nem eléggé. *Főleg nem a nemesebbik népeknél, ahol könnyen összefuthatnak a szálak. Na de Mai ezzel sem foglalkozott soha, a családi neveket is csak azért jegyezte meg, hogy tudja, kiket kell kerülni.*
- Persze. *Vágja rá teljes természetességgel. Érzelemből elég sok jutott a félvérnek és sosem azzal volt a baj, hogy ne szeretné a családját. Inkább érzi azt, hogy őt nem szerették amiatt, hogy nem olyan, mint ők. Félresikerült. Ezt is sokat hallotta.* - Mindenki hiányzik, de ez mindegy. Nekem haladnom kell és elérni, amit szeretnék, vagy annál is többet.
*Bólint a könyvtár kérdésre. Szeretné ismerni Arthenior minden szegletét, főleg azt, ami neki is a segítségére lehet. *
- Iskolák. Még fel sem fedeztem, hogy milyen iskolák vannak itt. *Hirtelen vált témát, talán mert ismét elkezdte érdekelni valami. * - Mondd csak, téged mennyire tartottak korlátok között a szüleid? Mármint, tudom, hogy ezer dolognak kell megfelelni, de hagytak az lenni, aki szeretnél?
*Ha már kutat, akkor azt is nyugodtan megízlelheti, hogy náluk voltak-e bajok otthon, vagy mindenhol így viselkednek a különc gyermekekkel. Különc-e egyáltalán az, aki érdeklődik más iránt is. Kezdi felismerni és már a saját bőrén is tapasztani, hogy mekkora hatása van egy életre annak, ha semmibe veszik gyermekkorban, vagy éppen nem engedik kinyílni. *
//Társad a tudás//
*Egy kis ideig csak fürkészi a másik tekintetét, hagyja beszélni. A veszteség, bármekkora is, szörnyű és elképesztő dolgokra sarkallhatja az embert. Például elhagyja önmagát, vagy éppen kettéhasítja tulajdon lelkét. Van aki beletörődik, van aki új motivációt kap, de a legnagyobb erő biztos, hogy a továbblépéshez kell. Visszanézni szükséges néha, de csak hátráltat. Az emlékek örökké velünk lehetnek, de a hátralévő életet valahogy meg kell élni, ha már megadatott. Ilyen és ehhez hasonló közhelyek cikáznak végig Mai elméjén, amikről pontosan tudja, hogy senkit nem érdekel az adott helyzetben. Van amikor bőven elég egy kis támogatás.*
- Tényleg szörnyű amit átéltél. Legyen sok erőd folytatni az életed. Abból is csak egy van. ~Jó esetben.~
*Mosolyodik el halványan. Bármennyit szívesen beszélne erről, de talán nem kell ragozni. *
- Kellett ahhoz, hogy eljussak ide. Enélkül lehet, hogy olvasni sem tudnék. Én nem azt bánom, hogy minek születtem, hanem azt, hogy nem hagyták, hogy az lehessek aki szeretnék. Meg tudtam volna békélni, ha engednek kutatni.
*Elidőzik a "mi lett volna ha" gondolaton és látja magát egy olyan férj mellett, akit cseppet sem szeret, viszont a világ minden gazdagságát felhasználhatta volna a kutatásaihoz. Nagy előny lett volna, ha... de ez nem történt meg.*
- Még az is lehet, nagy ez a világ, bár nem eléggé. *Főleg nem a nemesebbik népeknél, ahol könnyen összefuthatnak a szálak. Na de Mai ezzel sem foglalkozott soha, a családi neveket is csak azért jegyezte meg, hogy tudja, kiket kell kerülni.*
- Persze. *Vágja rá teljes természetességgel. Érzelemből elég sok jutott a félvérnek és sosem azzal volt a baj, hogy ne szeretné a családját. Inkább érzi azt, hogy őt nem szerették amiatt, hogy nem olyan, mint ők. Félresikerült. Ezt is sokat hallotta.* - Mindenki hiányzik, de ez mindegy. Nekem haladnom kell és elérni, amit szeretnék, vagy annál is többet.
*Bólint a könyvtár kérdésre. Szeretné ismerni Arthenior minden szegletét, főleg azt, ami neki is a segítségére lehet. *
- Iskolák. Még fel sem fedeztem, hogy milyen iskolák vannak itt. *Hirtelen vált témát, talán mert ismét elkezdte érdekelni valami. * - Mondd csak, téged mennyire tartottak korlátok között a szüleid? Mármint, tudom, hogy ezer dolognak kell megfelelni, de hagytak az lenni, aki szeretnél?
*Ha már kutat, akkor azt is nyugodtan megízlelheti, hogy náluk voltak-e bajok otthon, vagy mindenhol így viselkednek a különc gyermekekkel. Különc-e egyáltalán az, aki érdeklődik más iránt is. Kezdi felismerni és már a saját bőrén is tapasztani, hogy mekkora hatása van egy életre annak, ha semmibe veszik gyermekkorban, vagy éppen nem engedik kinyílni. *
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-02 12:32:42
Üzenet elküldve: 2024-03-02 12:32:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Kifejezetten jó a kérdés, mégis hogyan élte túl a lázadás estéjét. Ezen már ő is sokat gondolkozott, de valószínűleg a legkevésbé sem rajta múlt.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Csak tippelni tudok, hogy a bátyám és az orvosom vigyázott rám még akkor is, mikor én már magatehetetlen voltam a láz miatt. Aztán el is ájultam, ha minden igaz, de nem emlékszem. Sajnos, még egyiküket sem tudtam megkérdezni róla, hogy mi történt pontosan, és hogy keveredtem el tőlük.
*A fejét csóválja szomorúan. Nem csak a korábbi életét, a vagyonát és a kényelmet veszítette el azon az estén, hanem a szeretteit és egy kicsit önmagát is. Tényleg furcsa, hogy ez a lány magától hagyta ott mindazt, amiért ő bármit megtenne, hogy visszakapja. Ha ez így működne, Alenia biztos szívesen pótolná Mai-t a Faensa kúriában, neki bizonyára egyáltalán nem lenne ellenére az az élet.*
- Mondhat bárki bármit, én úgy vélem, hogy a nemesi cím egy életre szól. Nem veszítheted el, és nem is vehetik el tőled, függetlenül attól, milyen döntéseket hozol az életedben. Szóval ne mondd ezt, én biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy feladtad egykori életed, még ugyanúgy megvannak benned a nemesi értékek. *Magyarázza kedvesen. Szerinte semmilyen értéket nem szabad eldobni maguktól, még akkor sem, ha a sors másfelé hajtja őket. A neve dicsérete hallatán jóleső érzés fut végig rajta.*
- Köszönöm szépen! Én megmondom őszintén, nem hallottam még a családodról. Faensa… A szüleim biztosan ismertek titeket, de már ők sincsenek köztünk.
*Mai közben a nővérét is említi, aminek érdekes okai lehetnek, hogy miért teszi, meg is próbálja kideríteni, hogy mi az.*
- Hiányzik neked? A nővéred. *Ha mást nem is, ezzel a kérdéssel azt remélhetőleg el fogja érni, hogy Mai elgondolkozik a helyes válaszon.*
- Könyvtárakban, iskolákban egész biztosan, de a legtöbbet itt találod. *Válaszol közben a neki intézett kérdésre is.*
//Társad a tudás//
*Kifejezetten jó a kérdés, mégis hogyan élte túl a lázadás estéjét. Ezen már ő is sokat gondolkozott, de valószínűleg a legkevésbé sem rajta múlt.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Csak tippelni tudok, hogy a bátyám és az orvosom vigyázott rám még akkor is, mikor én már magatehetetlen voltam a láz miatt. Aztán el is ájultam, ha minden igaz, de nem emlékszem. Sajnos, még egyiküket sem tudtam megkérdezni róla, hogy mi történt pontosan, és hogy keveredtem el tőlük.
*A fejét csóválja szomorúan. Nem csak a korábbi életét, a vagyonát és a kényelmet veszítette el azon az estén, hanem a szeretteit és egy kicsit önmagát is. Tényleg furcsa, hogy ez a lány magától hagyta ott mindazt, amiért ő bármit megtenne, hogy visszakapja. Ha ez így működne, Alenia biztos szívesen pótolná Mai-t a Faensa kúriában, neki bizonyára egyáltalán nem lenne ellenére az az élet.*
- Mondhat bárki bármit, én úgy vélem, hogy a nemesi cím egy életre szól. Nem veszítheted el, és nem is vehetik el tőled, függetlenül attól, milyen döntéseket hozol az életedben. Szóval ne mondd ezt, én biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy feladtad egykori életed, még ugyanúgy megvannak benned a nemesi értékek. *Magyarázza kedvesen. Szerinte semmilyen értéket nem szabad eldobni maguktól, még akkor sem, ha a sors másfelé hajtja őket. A neve dicsérete hallatán jóleső érzés fut végig rajta.*
- Köszönöm szépen! Én megmondom őszintén, nem hallottam még a családodról. Faensa… A szüleim biztosan ismertek titeket, de már ők sincsenek köztünk.
*Mai közben a nővérét is említi, aminek érdekes okai lehetnek, hogy miért teszi, meg is próbálja kideríteni, hogy mi az.*
- Hiányzik neked? A nővéred. *Ha mást nem is, ezzel a kérdéssel azt remélhetőleg el fogja érni, hogy Mai elgondolkozik a helyes válaszon.*
- Könyvtárakban, iskolákban egész biztosan, de a legtöbbet itt találod. *Válaszol közben a neki intézett kérdésre is.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-27 19:23:56
Üzenet elküldve: 2024-02-27 19:23:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Nem tud még olyan sokat erről a városról, mint szeretne, de amit mesél neki a lány, azt már Yvon elég sokszor emlegette, csak nem igazán fejtette ki. Érzékeny pontnak tűnik ez, biztos rendesen felborította mindenki életét, vannak akik ezzel nyertek, de rengetegen veszítettek. Otthont, társat, családot. Osztozik az érzésben mindentől függetlenül.*
- Nem, én csak most ismerkedek a várossal. De már hallottam ezt a szörnyűséget. Nagyon sajnálom, hogy át kellett élned. Hogyan élted túl, ezt az egészet? Ehhez kell igazán az erő.
*Méri végig az elfet, és halványan megrázza a fejét. Még mindig furcsa belegondolni abba, hogy ő olyasmit hagyott hátra, ami másnak az egész élete és boldogsága. Kicsit azt érzi, hogy az egyik nővérével beszélget, aki ugyan így vélekedett volna, ha a nemességről van szó. Ők minden percét imádják. Talán, még most is. Talán jobb volt megszabadulni a fekete báránytól.
-Rendben. *Mosolyodik el halványan az invitálásra, elvégre szívesen beszélget. Furcsa módon otthonos most ez neki, amolyan régről ismerősen otthonos, amit sosem szeretett, de most nosztalgiával vegyített érzelmektől ittasan vágyja egy kis időre.*
- Mai Faensa vagyok. Már csak egy útkereső tudóspalánta, cseppet sem nemes. *Mosolyodik el, reméli nem bántó, ahogy kezeli ezt a helyzetet. Kissé kínos neki, hogy már másodjára hallja azt a nevet, amit ki kéne zárnia, de talán nem fog belekezdeni semmilyen térítésbe és akkor baj sem lehet. Legrosszabb esetben itt hagyja valamilyen buta indokkal és visszajön máskor a könyvet olvasni.* - A neved gyönyörű. *Jegyzi meg, olyan jól cseng, hogy ki is mondja hangosan. - Örülök, hogy megismertelek Alenia Cirenhille Sayqueves. Tudod, az egyik nővéremre emlékeztetsz. Ő csillogott ebben a szerepben és minden percét élvezte.
*A könyvet leteszi egy asztalra, mintha attól baja lehetne, ha senki nem olvassa, csak tartogatja a kézben. Jól esik neki leülni, egyenes háttal, keresztbe tett lábakkal úgy, hogy kezei az ölében pihennek. Régen volt, hogy csak egyszerűen társalgott. Akkor viszont mennyire utálta. *
- Nem ismerem túlságosan a várost, vannak még helyek, ahol könyveket lehet fellelni? *Mintha elkezdte volna égetni a tudat, hogy miféle templomban van.*
//Társad a tudás//
*Nem tud még olyan sokat erről a városról, mint szeretne, de amit mesél neki a lány, azt már Yvon elég sokszor emlegette, csak nem igazán fejtette ki. Érzékeny pontnak tűnik ez, biztos rendesen felborította mindenki életét, vannak akik ezzel nyertek, de rengetegen veszítettek. Otthont, társat, családot. Osztozik az érzésben mindentől függetlenül.*
- Nem, én csak most ismerkedek a várossal. De már hallottam ezt a szörnyűséget. Nagyon sajnálom, hogy át kellett élned. Hogyan élted túl, ezt az egészet? Ehhez kell igazán az erő.
*Méri végig az elfet, és halványan megrázza a fejét. Még mindig furcsa belegondolni abba, hogy ő olyasmit hagyott hátra, ami másnak az egész élete és boldogsága. Kicsit azt érzi, hogy az egyik nővérével beszélget, aki ugyan így vélekedett volna, ha a nemességről van szó. Ők minden percét imádják. Talán, még most is. Talán jobb volt megszabadulni a fekete báránytól.
-Rendben. *Mosolyodik el halványan az invitálásra, elvégre szívesen beszélget. Furcsa módon otthonos most ez neki, amolyan régről ismerősen otthonos, amit sosem szeretett, de most nosztalgiával vegyített érzelmektől ittasan vágyja egy kis időre.*
- Mai Faensa vagyok. Már csak egy útkereső tudóspalánta, cseppet sem nemes. *Mosolyodik el, reméli nem bántó, ahogy kezeli ezt a helyzetet. Kissé kínos neki, hogy már másodjára hallja azt a nevet, amit ki kéne zárnia, de talán nem fog belekezdeni semmilyen térítésbe és akkor baj sem lehet. Legrosszabb esetben itt hagyja valamilyen buta indokkal és visszajön máskor a könyvet olvasni.* - A neved gyönyörű. *Jegyzi meg, olyan jól cseng, hogy ki is mondja hangosan. - Örülök, hogy megismertelek Alenia Cirenhille Sayqueves. Tudod, az egyik nővéremre emlékeztetsz. Ő csillogott ebben a szerepben és minden percét élvezte.
*A könyvet leteszi egy asztalra, mintha attól baja lehetne, ha senki nem olvassa, csak tartogatja a kézben. Jól esik neki leülni, egyenes háttal, keresztbe tett lábakkal úgy, hogy kezei az ölében pihennek. Régen volt, hogy csak egyszerűen társalgott. Akkor viszont mennyire utálta. *
- Nem ismerem túlságosan a várost, vannak még helyek, ahol könyveket lehet fellelni? *Mintha elkezdte volna égetni a tudat, hogy miféle templomban van.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:01:53
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:01:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A lány védekező szavai hallatán egy rövid ideig elgondolkozik azon, milyen lehet, ha a kötelesség maga értelmetlen, és a saját életed kell feláldoznod azért, hogy teljesítsd őket, miközben egy cseppnyi örömödet sem leled közben. Be kell látnia, hogy a kis feketének igaza van.*
- Nos, ebben az esetben jól döntöttél. Mindig azt kell tenned, amit a szíved diktál. Ha túl sokáig őrlődsz azon, hogy mindig, mindenre logikus magyarázatot találj, az előbb-utóbb fel fog emészteni téged odabent.
*Ha Mai elég tájékozott, márpedig az eddigieket hallva miért ne lenne az, akkor már azelőtt feltűnhet neki, hogy Alenia szavai nagyon erősen hajaznak Eeyr elsődleges tanításaira, mielőtt ő maga még kimondaná, hogy az istennő hű követőjével áll szemben. Nem a papnőjével, annak még nem mondhatja magát, de bizony erős a kötődése hozzá, és erre is megvan a maga őszinte indoka.*
- Artheniorban kiirtották a nemességet. Sokakat megöltek, köztük a szüleimet, a maradékot pedig elüldözték. A bátyám is eltűnt, én pedig elveszítettem a családomat, az otthonomat és az egész életemet, ami olyan idillinek és magától értetődőnek tűnt addig a napig. Ezek szerint te nem innen származol.
*Teszi hozzá azok után, hogy a lány elmeséli, egy gazdag férjet szántak neki, ahogy az a nemesi és főnemesi családokban mindig is szokás volt. Ha Artheniorból származna, akkor nem kellett volna menekülnie az élete elől, azt ugyanúgy felszámolták volna a lázadók, ahogy az övét. Egyébként ezt nem tudja akkora tragédiának érezni, hisz ő is ebbe született bele, és helyesnek is véli az efféle nemesi szokásokat, így inkább nem fejti ki az ezzel kapcsolatos véleményét, csak a következőt mondja.*
- Értem. Ne ácsorogjunk itt, foglaljunk helyet! *Mielőtt azonban még az egyik asztalhoz lépne, úgy dönt, ideje bemutatkozni.*
- Az én nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, Arthenior városának egykori nemese, mára már csak Eeyr istennő hű szolgája vagyok. Benned kit tisztelhetek, kedvesem?
*Kezet nem nyújt, mert azt csak jobb kézzel lenne illendő, és amúgy is csak férfinek a kézcsókért. Mosolya továbbra is lágy és barátságos. Minden megszólalásán érezni, hogy bármit is mond neki a lány, ő nem fogja elítélni érte egy cseppet sem, hisz míg tényleg úgy cselekszik, ahogy azt legbelül helyesnek érzi, addig nincs is helye semmiféle ítélkezésnek a részéről.*
//Társad a tudás//
*A lány védekező szavai hallatán egy rövid ideig elgondolkozik azon, milyen lehet, ha a kötelesség maga értelmetlen, és a saját életed kell feláldoznod azért, hogy teljesítsd őket, miközben egy cseppnyi örömödet sem leled közben. Be kell látnia, hogy a kis feketének igaza van.*
- Nos, ebben az esetben jól döntöttél. Mindig azt kell tenned, amit a szíved diktál. Ha túl sokáig őrlődsz azon, hogy mindig, mindenre logikus magyarázatot találj, az előbb-utóbb fel fog emészteni téged odabent.
*Ha Mai elég tájékozott, márpedig az eddigieket hallva miért ne lenne az, akkor már azelőtt feltűnhet neki, hogy Alenia szavai nagyon erősen hajaznak Eeyr elsődleges tanításaira, mielőtt ő maga még kimondaná, hogy az istennő hű követőjével áll szemben. Nem a papnőjével, annak még nem mondhatja magát, de bizony erős a kötődése hozzá, és erre is megvan a maga őszinte indoka.*
- Artheniorban kiirtották a nemességet. Sokakat megöltek, köztük a szüleimet, a maradékot pedig elüldözték. A bátyám is eltűnt, én pedig elveszítettem a családomat, az otthonomat és az egész életemet, ami olyan idillinek és magától értetődőnek tűnt addig a napig. Ezek szerint te nem innen származol.
*Teszi hozzá azok után, hogy a lány elmeséli, egy gazdag férjet szántak neki, ahogy az a nemesi és főnemesi családokban mindig is szokás volt. Ha Artheniorból származna, akkor nem kellett volna menekülnie az élete elől, azt ugyanúgy felszámolták volna a lázadók, ahogy az övét. Egyébként ezt nem tudja akkora tragédiának érezni, hisz ő is ebbe született bele, és helyesnek is véli az efféle nemesi szokásokat, így inkább nem fejti ki az ezzel kapcsolatos véleményét, csak a következőt mondja.*
- Értem. Ne ácsorogjunk itt, foglaljunk helyet! *Mielőtt azonban még az egyik asztalhoz lépne, úgy dönt, ideje bemutatkozni.*
- Az én nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, Arthenior városának egykori nemese, mára már csak Eeyr istennő hű szolgája vagyok. Benned kit tisztelhetek, kedvesem?
*Kezet nem nyújt, mert azt csak jobb kézzel lenne illendő, és amúgy is csak férfinek a kézcsókért. Mosolya továbbra is lágy és barátságos. Minden megszólalásán érezni, hogy bármit is mond neki a lány, ő nem fogja elítélni érte egy cseppet sem, hisz míg tényleg úgy cselekszik, ahogy azt legbelül helyesnek érzi, addig nincs is helye semmiféle ítélkezésnek a részéről.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-25 13:01:05
Üzenet elküldve: 2024-02-25 13:01:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Minden éremnek két oldala van és minden helyzetet képesek másként megélni, hiszen különbözőek. Mai ezért szereti a világot, mert mindenhonnan láthat új perspektívát. Ami neki egy jó döntés volt, az másnak hiányérzetet kelt és fájdalmas emlékeket idéz elő. Ez így van rendben. De szívesen megismer minden nézőpontot, hiszen abból tanul a legtöbbet. Kezei közt szorongatja a könyvet, amit annyira fel akart falni, most mégis másban próbál meg olvasni.*
- Ha az a kötelezettség nem vezet sehová, csak másnak teszel vele jót, neked pedig fáj, akkor máshogy fest a dolog. Persze, ha szerettem volna, most ott lennék. Úgy tűnik neked ínyedre volt.
*A jó tanács pedig elhangozhatott volna sok hattal ezelőtt, akkor sem fogadta volna meg, de tán elgondolkodott volna egyik magányos éjjelén. Mi lenne, ha egyszer visszamenne? Vajon hogy fogadnák? Most megint nincs senkije, de ez mégsem olyan elrettentő gondolat, hogy meghátráljon. Valahogy jó helyen van.*
- Talán már késő. *Jut eszébe Nori is, akinek szintén ő fordított hátat, csak hogy neki nem örökké akart. Talán az még rendbe hozható. De most nem fog ezen gondolkodni.
Kérdéseit még nem szokta meg mindenki, sosem szerette az üres csevejt, neki kell a tartalom és hogy abból is tudást szívjon be. Ha arról kellene beszélgetniük most, hogy milyen kint az idő, már rég elvonult volna a könyvtár közepére, hogy leüljön és kinyissa a vaskos kötetet.
Látja a lányon, hogy küzd és nem olyan egyszerű erről beszélnie, érzelmeket húzott most elő akaratlanul is, de mi más értelme lenne az életnek, ha nem éljük meg ezeket a pillanatokat is? *
- Ha szeretnél mesélni, mi volt azon a szörnyű napon, akkor itt vagyok. *Talán neki is jól esne néha az osztatlan figyelem, ezért is ajánlja most ezt fel.* - Biztos vagyok benne, hogy lehet még jó. Talán máshogy jó, de jó. *Megvonja vállát, és biztatóan néz az elfre. Bár óvatosabban kezeli már a bizalmat, egy beszélgetés még nem ártott senkinek. Amit viszont utána hall, az egy kicsit megakasztja abban, hogy annyira ajánlgassa a hallgató fülecskéit. Már késő ugyan, de belül valami megváltozik a név hallatán. Neki ettől távol kell maradnia. Ha Nori megtudná, hogy egy Eeyer hívővel diskurál, biztos befejezné azt, amit két éjszakával ezelőtt elkezdett. De kíváncsisága és a benne tomboló düh most mégis arra készteti, hogy ne hagyja ott a másikat. Még.*
- Biztosan rá fogsz jönni idővel. Talán csak nincs is annyira vége mindennek, mint gondolod.
*Kissé elgondolkozik, hogy így is mesélni akar-e, de neki ugye nem mondhatja meg senki, hogy mit csináljon és az is lehet, hogy nem kell erről beszámolnia majd soha senkinek, hiszen talán nem is lesz kinek. Nehéz lenne úgy járni-kelni a világban, hogy mindenkit elkerül nagy ívben, aki Eeyr gondviselésében van. Ő nem lesz, ennyi épp elég.*
- Azt az életet szánták nekem, hogy egy gazdag és nemes férjnek adnak, hogy a családunk még gazdagabb és nemesebb legyen. Messziről jöttem ide. Ott hagytam őket, mert én a saját utamat szerettem volna járni és azt nem engedték. Nem lehettem az, aki szeretnék. Csak egy eszköz. *Talán ez neki nem lesz elég magyarázat, de nem is meggyőzni akarja. Tudja, hogy jól cselekedett.*
//Társad a tudás//
*Minden éremnek két oldala van és minden helyzetet képesek másként megélni, hiszen különbözőek. Mai ezért szereti a világot, mert mindenhonnan láthat új perspektívát. Ami neki egy jó döntés volt, az másnak hiányérzetet kelt és fájdalmas emlékeket idéz elő. Ez így van rendben. De szívesen megismer minden nézőpontot, hiszen abból tanul a legtöbbet. Kezei közt szorongatja a könyvet, amit annyira fel akart falni, most mégis másban próbál meg olvasni.*
- Ha az a kötelezettség nem vezet sehová, csak másnak teszel vele jót, neked pedig fáj, akkor máshogy fest a dolog. Persze, ha szerettem volna, most ott lennék. Úgy tűnik neked ínyedre volt.
*A jó tanács pedig elhangozhatott volna sok hattal ezelőtt, akkor sem fogadta volna meg, de tán elgondolkodott volna egyik magányos éjjelén. Mi lenne, ha egyszer visszamenne? Vajon hogy fogadnák? Most megint nincs senkije, de ez mégsem olyan elrettentő gondolat, hogy meghátráljon. Valahogy jó helyen van.*
- Talán már késő. *Jut eszébe Nori is, akinek szintén ő fordított hátat, csak hogy neki nem örökké akart. Talán az még rendbe hozható. De most nem fog ezen gondolkodni.
Kérdéseit még nem szokta meg mindenki, sosem szerette az üres csevejt, neki kell a tartalom és hogy abból is tudást szívjon be. Ha arról kellene beszélgetniük most, hogy milyen kint az idő, már rég elvonult volna a könyvtár közepére, hogy leüljön és kinyissa a vaskos kötetet.
Látja a lányon, hogy küzd és nem olyan egyszerű erről beszélnie, érzelmeket húzott most elő akaratlanul is, de mi más értelme lenne az életnek, ha nem éljük meg ezeket a pillanatokat is? *
- Ha szeretnél mesélni, mi volt azon a szörnyű napon, akkor itt vagyok. *Talán neki is jól esne néha az osztatlan figyelem, ezért is ajánlja most ezt fel.* - Biztos vagyok benne, hogy lehet még jó. Talán máshogy jó, de jó. *Megvonja vállát, és biztatóan néz az elfre. Bár óvatosabban kezeli már a bizalmat, egy beszélgetés még nem ártott senkinek. Amit viszont utána hall, az egy kicsit megakasztja abban, hogy annyira ajánlgassa a hallgató fülecskéit. Már késő ugyan, de belül valami megváltozik a név hallatán. Neki ettől távol kell maradnia. Ha Nori megtudná, hogy egy Eeyer hívővel diskurál, biztos befejezné azt, amit két éjszakával ezelőtt elkezdett. De kíváncsisága és a benne tomboló düh most mégis arra készteti, hogy ne hagyja ott a másikat. Még.*
- Biztosan rá fogsz jönni idővel. Talán csak nincs is annyira vége mindennek, mint gondolod.
*Kissé elgondolkozik, hogy így is mesélni akar-e, de neki ugye nem mondhatja meg senki, hogy mit csináljon és az is lehet, hogy nem kell erről beszámolnia majd soha senkinek, hiszen talán nem is lesz kinek. Nehéz lenne úgy járni-kelni a világban, hogy mindenkit elkerül nagy ívben, aki Eeyr gondviselésében van. Ő nem lesz, ennyi épp elég.*
- Azt az életet szánták nekem, hogy egy gazdag és nemes férjnek adnak, hogy a családunk még gazdagabb és nemesebb legyen. Messziről jöttem ide. Ott hagytam őket, mert én a saját utamat szerettem volna járni és azt nem engedték. Nem lehettem az, aki szeretnék. Csak egy eszköz. *Talán ez neki nem lesz elég magyarázat, de nem is meggyőzni akarja. Tudja, hogy jól cselekedett.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-25 11:34:15
Üzenet elküldve: 2024-02-25 11:34:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Kedvesen elmosolyodik, mikor kiderül, hogy pontosan ugyanazt gondolják ők ketten a könyvekkel kapcsolatban. Ennek a lánynak biztosan nem kell elmagyarázni, hogy azok az egybefűzött papírlapok micsoda kincsek valójában. Na, meg a világ minden látható és szemnek láthatatlan titkát is tartalmazzák, csak elég kitartónak kell hozzá lenni.*
- Szép történet, de azért abban nem vagyok biztos, hogy a kötelezettségeidet hanyagolni is jó.
*Mondja, mert ő nem hátrahagyta ezeket a kötelességeket, hanem elvették tőle, és ha akarná sem kaphatná őket vissza, legalábbis nem egyhamar és nem egykönnyen.
Illedelmesen végighallgatja a lányt, de kissé értetlenül fogadja a szavait. Miért akarná valaki összedönteni a saját világát? Ezzel a vele történtek után egyáltalán nem tud azonosulni, de nem hibáztatja miatta a másikat, biztos megvoltak a maga indíttékai.*
- Arra azért vigyázz, hogy soha ne égess fel magad mögött mindent, mert nagyon könnyen olyan helyzetben találhatod magad, hogy végül nem tartozol sehová.
*Ismételten csak arra tud hivatkozni, hogy ő nem önszántából tette mindezt, de a következményeit rendesen megszenvedi annak, hogy mások felégették az ő idilli, már-már tökéletes világát.*
- Hogy én ki voltam? *A kérdés meglepő, és nem is olyan egyszerű válaszolni rá. Egy kicsit a plafont bámulja, amíg keresi a megfelelő szavakat.*
- Gyermek, testvér, barátnő és példakép. *Elmosolyodik magán, mert számára is hihetetlen, hogy a „nemes” szó nem szerepel most ebben a felsorolásban.*
- Most már egyik sem vagyok. Nem vagyok semmi más, csak egy bizonyíték arra, hogy léteztek szebb idők is, és egy emléke annak a szörnyű napnak, mikor mindent tönkretettek.
*Megrázza a fejét, hogy ne kezdjenek el könnyek folyni a szeméből. Erősnek kell mutatkoznia, és annak is kell lennie. A könyvekben ott van a válasz mindenre, és a megoldás is a gondjaira, csak ki kell bírnia még egy kicsit.*
- Eeyr viszont úgy döntött, szükség van még rám, de nem tudom, miért. Mondd csak, miért kellett összedöntened a világodat? *Érdekli ez a történet részleteiben is. Szeretné megérteni a lány motivációját, akkor talán nem lesz annyira idegen számára a gondolat, hogy ilyesmi megtörténhet.*
//Társad a tudás//
*Kedvesen elmosolyodik, mikor kiderül, hogy pontosan ugyanazt gondolják ők ketten a könyvekkel kapcsolatban. Ennek a lánynak biztosan nem kell elmagyarázni, hogy azok az egybefűzött papírlapok micsoda kincsek valójában. Na, meg a világ minden látható és szemnek láthatatlan titkát is tartalmazzák, csak elég kitartónak kell hozzá lenni.*
- Szép történet, de azért abban nem vagyok biztos, hogy a kötelezettségeidet hanyagolni is jó.
*Mondja, mert ő nem hátrahagyta ezeket a kötelességeket, hanem elvették tőle, és ha akarná sem kaphatná őket vissza, legalábbis nem egyhamar és nem egykönnyen.
Illedelmesen végighallgatja a lányt, de kissé értetlenül fogadja a szavait. Miért akarná valaki összedönteni a saját világát? Ezzel a vele történtek után egyáltalán nem tud azonosulni, de nem hibáztatja miatta a másikat, biztos megvoltak a maga indíttékai.*
- Arra azért vigyázz, hogy soha ne égess fel magad mögött mindent, mert nagyon könnyen olyan helyzetben találhatod magad, hogy végül nem tartozol sehová.
*Ismételten csak arra tud hivatkozni, hogy ő nem önszántából tette mindezt, de a következményeit rendesen megszenvedi annak, hogy mások felégették az ő idilli, már-már tökéletes világát.*
- Hogy én ki voltam? *A kérdés meglepő, és nem is olyan egyszerű válaszolni rá. Egy kicsit a plafont bámulja, amíg keresi a megfelelő szavakat.*
- Gyermek, testvér, barátnő és példakép. *Elmosolyodik magán, mert számára is hihetetlen, hogy a „nemes” szó nem szerepel most ebben a felsorolásban.*
- Most már egyik sem vagyok. Nem vagyok semmi más, csak egy bizonyíték arra, hogy léteztek szebb idők is, és egy emléke annak a szörnyű napnak, mikor mindent tönkretettek.
*Megrázza a fejét, hogy ne kezdjenek el könnyek folyni a szeméből. Erősnek kell mutatkoznia, és annak is kell lennie. A könyvekben ott van a válasz mindenre, és a megoldás is a gondjaira, csak ki kell bírnia még egy kicsit.*
- Eeyr viszont úgy döntött, szükség van még rám, de nem tudom, miért. Mondd csak, miért kellett összedöntened a világodat? *Érdekli ez a történet részleteiben is. Szeretné megérteni a lány motivációját, akkor talán nem lesz annyira idegen számára a gondolat, hogy ilyesmi megtörténhet.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:58:16
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:58:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Egy pillanat alatt foszlik szerte zavara, amibe olyan hirtelen belepirult orcája. Nem nézik ostobának azért, mert így szeret egy könyvet, sőt mi több, mintha megértésre talált volna. A legtöbben csak legyintettek erre a szeretetre, de talán csak azért, mert maguk még nem tapasztalták meg a hatalmát az írott tudásnak. A sorok között olvasás mámorát, a felébredések okozta érzelmeket. Nem kellene annyira csodálkozni, hiszen akik ilyen helyre lépnek, ráadásul céllal, azok pontosan ugyan azért teszik, amiért ő. Kapnak valamit, valami magasztosat.
Pislog néhányat és beletekint a másik íriszeibe. Ismerős szavakat hall, mintha már ő is mondott, érzett volna hasonlókat, persze nem tudhatja a lány történetét, de talán van némi összecsengés. *
- Ez ismerős érzés. Minden elől hozzájuk menekültem. *Emeli meg a könyvét, mutatva, miről is beszél.* - És mindenen átsegítettek, utat mutattak, és reményt adtak. *Valahogy az arcára ragadt a halvány mosoly. Kedves érzés megosztani valakivel úgy a gondolatait, hogy tényleg érti, amit beszél.* - De ezek miatt én hátrahagytam a "kötelezettségeimet" is. Amit nem bántam meg. *Nem mesélni szeretne, de jó kimondani, amit. Kezdi érdekelni a másik, ez most olyan nyugodt légkör, amit egy jó ideje nem tapasztalt. Itt nem hiányzik neki az adrenalin, egyszerűen csak belesüllyed végre a békességbe.
A kérdésén elgondolkozik. Valami hasonló történt vele is, de inkább a fordítottja. Bár minden összedőlt, többször is, de inkább választaná még párszor ezt az életet, minden gyötrelmével és édes velejárójával együtt, minthogy visszamenjen oda, ahonnan jött.*
- Veled ez történt?
*Kérdez vissza, de nem fogja válasz nélkül hagyni a szőkét.*
- Én döntöttem össze a világomat, azért, hogy most itt lehessek és mindezt olvashassam. A könyvek nem csak segítenek visszatérni önmagadhoz, hanem segítenek megtalálni is, ha sosem tudtad igazán, hogy ki vagy.
*Valós történetek nélkül is sokat mondanak mind a két könyvmoly szavai. Talán ez tényleg olyan aura, ahová ha betéved valaki, akkor kicsit mindenki a része és így könnyedén értik meg a bennrekedt társakat.*
- Ki voltál, ha most nem vagy önmagad? *Úgy érzi, most ha nem is kezd bele az olvasásba azonnal, akkor is tud tanulni Alenia szavaiból, a tapasztalatok megosztása, még ha csak egy könnyed délutáni csevej is, sokat tud adni. *
//Társad a tudás//
*Egy pillanat alatt foszlik szerte zavara, amibe olyan hirtelen belepirult orcája. Nem nézik ostobának azért, mert így szeret egy könyvet, sőt mi több, mintha megértésre talált volna. A legtöbben csak legyintettek erre a szeretetre, de talán csak azért, mert maguk még nem tapasztalták meg a hatalmát az írott tudásnak. A sorok között olvasás mámorát, a felébredések okozta érzelmeket. Nem kellene annyira csodálkozni, hiszen akik ilyen helyre lépnek, ráadásul céllal, azok pontosan ugyan azért teszik, amiért ő. Kapnak valamit, valami magasztosat.
Pislog néhányat és beletekint a másik íriszeibe. Ismerős szavakat hall, mintha már ő is mondott, érzett volna hasonlókat, persze nem tudhatja a lány történetét, de talán van némi összecsengés. *
- Ez ismerős érzés. Minden elől hozzájuk menekültem. *Emeli meg a könyvét, mutatva, miről is beszél.* - És mindenen átsegítettek, utat mutattak, és reményt adtak. *Valahogy az arcára ragadt a halvány mosoly. Kedves érzés megosztani valakivel úgy a gondolatait, hogy tényleg érti, amit beszél.* - De ezek miatt én hátrahagytam a "kötelezettségeimet" is. Amit nem bántam meg. *Nem mesélni szeretne, de jó kimondani, amit. Kezdi érdekelni a másik, ez most olyan nyugodt légkör, amit egy jó ideje nem tapasztalt. Itt nem hiányzik neki az adrenalin, egyszerűen csak belesüllyed végre a békességbe.
A kérdésén elgondolkozik. Valami hasonló történt vele is, de inkább a fordítottja. Bár minden összedőlt, többször is, de inkább választaná még párszor ezt az életet, minden gyötrelmével és édes velejárójával együtt, minthogy visszamenjen oda, ahonnan jött.*
- Veled ez történt?
*Kérdez vissza, de nem fogja válasz nélkül hagyni a szőkét.*
- Én döntöttem össze a világomat, azért, hogy most itt lehessek és mindezt olvashassam. A könyvek nem csak segítenek visszatérni önmagadhoz, hanem segítenek megtalálni is, ha sosem tudtad igazán, hogy ki vagy.
*Valós történetek nélkül is sokat mondanak mind a két könyvmoly szavai. Talán ez tényleg olyan aura, ahová ha betéved valaki, akkor kicsit mindenki a része és így könnyedén értik meg a bennrekedt társakat.*
- Ki voltál, ha most nem vagy önmagad? *Úgy érzi, most ha nem is kezd bele az olvasásba azonnal, akkor is tud tanulni Alenia szavaiból, a tapasztalatok megosztása, még ha csak egy könnyed délutáni csevej is, sokat tud adni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293