Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:34:33
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:34:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Nia kissé értetlenül hallgatja Mai szavait, különösen furcsa neki, amit a lány mesél. Ő valahogy nem így emlékszik sem a nemesi értékrendekre, sem a nők szerepére az előkelő hierarchiában, ahogy elmondása szerint vele bántak.*
- Ne haragudj kedvesem, a világért sem szeretnélek megsérteni sem téged, sem szüleidet, de mégis miféle nemesek azok, akik így bánnak a saját lányukkal? Természetesen fontos számunkra a vonzerő is, hogy elnyerjük a jövendőbeli férjeink kegyeit, de ahhoz, hogy utána ne kelljen szégyenkeznünk mellette, bizony tanulni kell. Egy buta nő semmit nem ér, csak kolonc a párja nyakában.
*Fogalmazza meg végtelenül modorosan, de felettébb nyersen a véleményét. Akik ismerik, már megszokhatták, hogy ha valamiről határozott véleménye van, azt nem is tartja magában. Persze diplomatikusan fogalmaz, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van ez írva a nemeskisasszonyok számára.*
- Az, hogy elraboltak, teljes mértékben az én hibám volt. Nem tudok harcolni, nem is kell tudnom harcolni. Százszor megmondták, hogy ne menjek ki testőrök nélkül, én pedig mégis megtettem. Nem hibáztathatok senki mást, csak magamat. Az a lényeg, hogy még élek, igen.
*Bólint ő is halványan mosolyogva, de közben azon jár az esze, hogy mégis miért lehet ekkora különbség két nemesi család értékrendje között. Végül arra jut, hogy a vele szemben ülő lány csak félvér. Talán náluk azért kap fontosabb szerepet a csábítás és a férfiaknak való tetszelgés, mert jól tudják, hogy ők soha nem érhetnek fel a tisztavérűek szintjére? Gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, mert ő már rég nem az az Alenia, aki származása miatt így vélekedne bárkiről is.
Inkább az elfek nyelvéről kérdez, és máris pozitív irányba változik a véleménye Mai-ról, mikor megtudja, hogy ismeri azt. Ezt sem gondolja alapvetően igaznak a fattyúk esetében.*
- Mondd csak, nem hiányolnak téged otthon? *Teszi fel újabb kérdését, mert az is gyanús neki, hogy a lányt még nem cibálták haza.* Tudod, mikor én eltűntem, értem tűvétették az egész várost és a környékét. Szerinted téged nem keresnek? Nem gondolsz arra, hogy a katonáitok éjt nappallá téve utánad kutatnak?
*Próbál egy kis felelősségérzetet szítani Mai-ban, mert így, hogy nem mesél arról, hogy az a szökés voltaképp menekülés volt, Nia mindent összevetve úgy érzi, hogy egyedül a kötelességei elől menekült, minden más pedig csak kifogás.*
//Társad a tudás//
*Nia kissé értetlenül hallgatja Mai szavait, különösen furcsa neki, amit a lány mesél. Ő valahogy nem így emlékszik sem a nemesi értékrendekre, sem a nők szerepére az előkelő hierarchiában, ahogy elmondása szerint vele bántak.*
- Ne haragudj kedvesem, a világért sem szeretnélek megsérteni sem téged, sem szüleidet, de mégis miféle nemesek azok, akik így bánnak a saját lányukkal? Természetesen fontos számunkra a vonzerő is, hogy elnyerjük a jövendőbeli férjeink kegyeit, de ahhoz, hogy utána ne kelljen szégyenkeznünk mellette, bizony tanulni kell. Egy buta nő semmit nem ér, csak kolonc a párja nyakában.
*Fogalmazza meg végtelenül modorosan, de felettébb nyersen a véleményét. Akik ismerik, már megszokhatták, hogy ha valamiről határozott véleménye van, azt nem is tartja magában. Persze diplomatikusan fogalmaz, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van ez írva a nemeskisasszonyok számára.*
- Az, hogy elraboltak, teljes mértékben az én hibám volt. Nem tudok harcolni, nem is kell tudnom harcolni. Százszor megmondták, hogy ne menjek ki testőrök nélkül, én pedig mégis megtettem. Nem hibáztathatok senki mást, csak magamat. Az a lényeg, hogy még élek, igen.
*Bólint ő is halványan mosolyogva, de közben azon jár az esze, hogy mégis miért lehet ekkora különbség két nemesi család értékrendje között. Végül arra jut, hogy a vele szemben ülő lány csak félvér. Talán náluk azért kap fontosabb szerepet a csábítás és a férfiaknak való tetszelgés, mert jól tudják, hogy ők soha nem érhetnek fel a tisztavérűek szintjére? Gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, mert ő már rég nem az az Alenia, aki származása miatt így vélekedne bárkiről is.
Inkább az elfek nyelvéről kérdez, és máris pozitív irányba változik a véleménye Mai-ról, mikor megtudja, hogy ismeri azt. Ezt sem gondolja alapvetően igaznak a fattyúk esetében.*
- Mondd csak, nem hiányolnak téged otthon? *Teszi fel újabb kérdését, mert az is gyanús neki, hogy a lányt még nem cibálták haza.* Tudod, mikor én eltűntem, értem tűvétették az egész várost és a környékét. Szerinted téged nem keresnek? Nem gondolsz arra, hogy a katonáitok éjt nappallá téve utánad kutatnak?
*Próbál egy kis felelősségérzetet szítani Mai-ban, mert így, hogy nem mesél arról, hogy az a szökés voltaképp menekülés volt, Nia mindent összevetve úgy érzi, hogy egyedül a kötelességei elől menekült, minden más pedig csak kifogás.*
3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:48:36
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A szigorú korlátok a legnagyobb ellenségei, de tudja ő is, hogy sokszor ezzel csak jót akarnak a szülők. Az más kérdés, hogy ezzel olyan képességeket hagynak elveszteni, amik sokkal magasabbra emelték volna a gyermeküket. Persze így fejleszthetnek olyat is, amire semmi szükség talán, később mégis jól fog jönni. Még Mai sem tudja, hogy a későbbiekben mennyire hasznára fog válni. Még haraggal fűszerezi a gondolat, hogy mennyivel többet tudna most, ha hagyták volna olyan könyvekhez jutni, amik itt megtalálhatók. Így viszont megtanult a sorok között is olvasni és megtalálni az értelmet az értelmetlenségben.*
- Milyen más világ. Nálunk a nőknek éppen annyira kellett csak okosnak lenni, hogy a férfiakat a tudtuk nélkül vezethessék, ami nagy hatalom ugyan, de... számomra kevéssé érdekes. Ha a diplomácia és vezetés nyíltabban a kezünkben lehetett volna, talán még meg is békéltem volna ezzel. *Kicsit el is mereng azon, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, de ez már teljesen mindegy. Máshogyan kell megoldani. Ha fejlesztették volna ezen képességeit, akkor is sokkal előrébb tartana.*
- Nem biztos, hogy olyan könnyen elraboltak volna, ha fejlődhettél volna az önállóságban is, persze tudom, hogy mennyire kötött minden ilyen kis belső világ. Végül is még mindig élsz, nemde?
*Mosolyodik el halványan, ő nem tudja istenségeknek megköszönni a szerencsétlenségekben megszületett szerencsét, őt még egy sem segítette, sőt mostanság némileg hátráltatta is. Úgy érzi mindent magának köszönhet, pedig ez nem biztos, hogy így van.
Az egyszerűbb vizek Mai-nak minden, csak nem egyszerű. A félvér kifejezésre beharapja ajkát, és automatikusan körbenéz, mint még otthonában. Ez szitokszó volt ott és most már egyáltalán nem kell ettől tartania, mégis belé ivódott, hogy baj lesz, ha ezt valaki kihangosítja. Talán még nem is hallotta, hogy valaki hangosan kimondja neki itt Arthenior-ban. Hamar sóhajt egy nagyot, amikor ráeszmél, hogy már ez nem számít. A másik nemessége fagyasztotta meg egy kicsit, mert egy pillanatra olyan volt, mintha otthonában társalogna valakivel. De nem, már nem ott van.*
-Én... ismerem persze.
*Zavarát nehéz leplezni, mert eszébe jut a másik oldala annak, hogy olyan könnyen elengedték hazulról és nem tartották láncokkal vissza. Ha nem így lett volna elszökni sem lett volna esélye, bár szökésnek sem lehet nevezni ezt az egész történetet, sokkal inkább menekülésnek. Kikívánkozna belőle néhány mondat ezzel kapcsolatban, de nem bízik olyan könnyen a látszat ellenére. Van amit még Nori-nak sem mesélt el, de még Yvon sem tudja életének ezt a kínlódását.*
- Jó ideje nem kellett vele foglalkoznom, de a tudás soha nem veszik el, az már az enyém. *Ezt például egyáltalán nem bánja. Minden amit valaha megtanult, az a birtokában van.*
//Társad a tudás//
*A szigorú korlátok a legnagyobb ellenségei, de tudja ő is, hogy sokszor ezzel csak jót akarnak a szülők. Az más kérdés, hogy ezzel olyan képességeket hagynak elveszteni, amik sokkal magasabbra emelték volna a gyermeküket. Persze így fejleszthetnek olyat is, amire semmi szükség talán, később mégis jól fog jönni. Még Mai sem tudja, hogy a későbbiekben mennyire hasznára fog válni. Még haraggal fűszerezi a gondolat, hogy mennyivel többet tudna most, ha hagyták volna olyan könyvekhez jutni, amik itt megtalálhatók. Így viszont megtanult a sorok között is olvasni és megtalálni az értelmet az értelmetlenségben.*
- Milyen más világ. Nálunk a nőknek éppen annyira kellett csak okosnak lenni, hogy a férfiakat a tudtuk nélkül vezethessék, ami nagy hatalom ugyan, de... számomra kevéssé érdekes. Ha a diplomácia és vezetés nyíltabban a kezünkben lehetett volna, talán még meg is békéltem volna ezzel. *Kicsit el is mereng azon, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, de ez már teljesen mindegy. Máshogyan kell megoldani. Ha fejlesztették volna ezen képességeit, akkor is sokkal előrébb tartana.*
- Nem biztos, hogy olyan könnyen elraboltak volna, ha fejlődhettél volna az önállóságban is, persze tudom, hogy mennyire kötött minden ilyen kis belső világ. Végül is még mindig élsz, nemde?
*Mosolyodik el halványan, ő nem tudja istenségeknek megköszönni a szerencsétlenségekben megszületett szerencsét, őt még egy sem segítette, sőt mostanság némileg hátráltatta is. Úgy érzi mindent magának köszönhet, pedig ez nem biztos, hogy így van.
Az egyszerűbb vizek Mai-nak minden, csak nem egyszerű. A félvér kifejezésre beharapja ajkát, és automatikusan körbenéz, mint még otthonában. Ez szitokszó volt ott és most már egyáltalán nem kell ettől tartania, mégis belé ivódott, hogy baj lesz, ha ezt valaki kihangosítja. Talán még nem is hallotta, hogy valaki hangosan kimondja neki itt Arthenior-ban. Hamar sóhajt egy nagyot, amikor ráeszmél, hogy már ez nem számít. A másik nemessége fagyasztotta meg egy kicsit, mert egy pillanatra olyan volt, mintha otthonában társalogna valakivel. De nem, már nem ott van.*
-Én... ismerem persze.
*Zavarát nehéz leplezni, mert eszébe jut a másik oldala annak, hogy olyan könnyen elengedték hazulról és nem tartották láncokkal vissza. Ha nem így lett volna elszökni sem lett volna esélye, bár szökésnek sem lehet nevezni ezt az egész történetet, sokkal inkább menekülésnek. Kikívánkozna belőle néhány mondat ezzel kapcsolatban, de nem bízik olyan könnyen a látszat ellenére. Van amit még Nori-nak sem mesélt el, de még Yvon sem tudja életének ezt a kínlódását.*
- Jó ideje nem kellett vele foglalkoznom, de a tudás soha nem veszik el, az már az enyém. *Ezt például egyáltalán nem bánja. Minden amit valaha megtanult, az a birtokában van.*
3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-07 14:38:25
Üzenet elküldve: 2024-03-07 14:38:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Már csak elegánsan bólint egyet, mikor Mai is megerősíti, hogy amit átélt, az bizony maga a borzalom. Napestig tudná még újra és újra elmesélni a történetet, mindig egy kicsit máshogy, de bármennyire is próbálkozna, a történet vége ugyanaz lenne: Ő szinte mindent és mindenkit elveszített, beleértve önmagát is.
A beszélgetés témája ezután Mai-ra, a családjára, a nővérére és az ő történetére terelődik, Alenia pedig természetes kíváncsisággal hallgatja végig. Szeret beszélgetni, főleg olyanokkal, aki hozzá hasonlóan nemesi származású függetlenül attól, hogy elmondása alapján neki ez már rég nem számít, de csak ismételni tudná magát. A vérét senki nem tudja megtagadni.
Mikor Mai a korlátokról kérdezi, akkor sikerül csak igazán átélnie a történetet, mert ebben valamelyest már magára ismer.*
- Szigorú korlátok között tartottak, elmondásuk alapján a saját érdekemben. Furcsa, hogy azt mondod, nem engedtek kutatni téged, az én esetemben pont ellenkezőleg történt. A legfontosabb elvárása mindenkinek az volt velem szemben, hogy tanuljak és felődjek, mert a nemesek között a nők feladata a diplomácia és a vezetői ismeretek elsajátítása, hogy mi legyünk majd azok, akik a legjobb fényünkben tudjuk képviselni a családot. Azonban nagyon ritkán engedtek el engem otthonról, és akkor is csak fegyveres kísérlettel. Gyűlöltem, ezért egy kedves barátnőmmel egy bál közben kiszöktünk az erdő szélére. Hiba volt. Akkor raboltak el.
*Szóval bármennyire is tartotta kegyetlenségnek, hogy az épsége miatt egy kúriába bezárva kellett töltenie mindennapjait, az események mégis a szüleit igazolják. Abban a pillanatban, hogy a szokásos személyi testőrökből álló hadserege nélkül lépett ki az utcára, megtámadták, elrabolták és megkínozták. Meg is rázza kicsit a fejét, hogy felocsúdjon az újabb sötét gondolatokból.*
- De Eeyr megmentett engem, és kaptam tőle még egy esélyt, ezért lehetek ma itt veled. *Teszi még hozzá kedvesen mosolyogva, hisz minden jó, ha a vége jó.*
- Félvér vagy. Mondd csak, ismered az elfek saját, ősi nyelvét? *Tereli a szót egyszerűbb vizekre, melynek témája a mindkettejük által kedvelt tudás.*
//Társad a tudás//
*Már csak elegánsan bólint egyet, mikor Mai is megerősíti, hogy amit átélt, az bizony maga a borzalom. Napestig tudná még újra és újra elmesélni a történetet, mindig egy kicsit máshogy, de bármennyire is próbálkozna, a történet vége ugyanaz lenne: Ő szinte mindent és mindenkit elveszített, beleértve önmagát is.
A beszélgetés témája ezután Mai-ra, a családjára, a nővérére és az ő történetére terelődik, Alenia pedig természetes kíváncsisággal hallgatja végig. Szeret beszélgetni, főleg olyanokkal, aki hozzá hasonlóan nemesi származású függetlenül attól, hogy elmondása alapján neki ez már rég nem számít, de csak ismételni tudná magát. A vérét senki nem tudja megtagadni.
Mikor Mai a korlátokról kérdezi, akkor sikerül csak igazán átélnie a történetet, mert ebben valamelyest már magára ismer.*
- Szigorú korlátok között tartottak, elmondásuk alapján a saját érdekemben. Furcsa, hogy azt mondod, nem engedtek kutatni téged, az én esetemben pont ellenkezőleg történt. A legfontosabb elvárása mindenkinek az volt velem szemben, hogy tanuljak és felődjek, mert a nemesek között a nők feladata a diplomácia és a vezetői ismeretek elsajátítása, hogy mi legyünk majd azok, akik a legjobb fényünkben tudjuk képviselni a családot. Azonban nagyon ritkán engedtek el engem otthonról, és akkor is csak fegyveres kísérlettel. Gyűlöltem, ezért egy kedves barátnőmmel egy bál közben kiszöktünk az erdő szélére. Hiba volt. Akkor raboltak el.
*Szóval bármennyire is tartotta kegyetlenségnek, hogy az épsége miatt egy kúriába bezárva kellett töltenie mindennapjait, az események mégis a szüleit igazolják. Abban a pillanatban, hogy a szokásos személyi testőrökből álló hadserege nélkül lépett ki az utcára, megtámadták, elrabolták és megkínozták. Meg is rázza kicsit a fejét, hogy felocsúdjon az újabb sötét gondolatokból.*
- De Eeyr megmentett engem, és kaptam tőle még egy esélyt, ezért lehetek ma itt veled. *Teszi még hozzá kedvesen mosolyogva, hisz minden jó, ha a vége jó.*
- Félvér vagy. Mondd csak, ismered az elfek saját, ősi nyelvét? *Tereli a szót egyszerűbb vizekre, melynek témája a mindkettejük által kedvelt tudás.*
3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-03 16:11:43
Üzenet elküldve: 2024-03-03 16:11:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Egy kis ideig csak fürkészi a másik tekintetét, hagyja beszélni. A veszteség, bármekkora is, szörnyű és elképesztő dolgokra sarkallhatja az embert. Például elhagyja önmagát, vagy éppen kettéhasítja tulajdon lelkét. Van aki beletörődik, van aki új motivációt kap, de a legnagyobb erő biztos, hogy a továbblépéshez kell. Visszanézni szükséges néha, de csak hátráltat. Az emlékek örökké velünk lehetnek, de a hátralévő életet valahogy meg kell élni, ha már megadatott. Ilyen és ehhez hasonló közhelyek cikáznak végig Mai elméjén, amikről pontosan tudja, hogy senkit nem érdekel az adott helyzetben. Van amikor bőven elég egy kis támogatás.*
- Tényleg szörnyű amit átéltél. Legyen sok erőd folytatni az életed. Abból is csak egy van. ~Jó esetben.~
*Mosolyodik el halványan. Bármennyit szívesen beszélne erről, de talán nem kell ragozni. *
- Kellett ahhoz, hogy eljussak ide. Enélkül lehet, hogy olvasni sem tudnék. Én nem azt bánom, hogy minek születtem, hanem azt, hogy nem hagyták, hogy az lehessek aki szeretnék. Meg tudtam volna békélni, ha engednek kutatni.
*Elidőzik a "mi lett volna ha" gondolaton és látja magát egy olyan férj mellett, akit cseppet sem szeret, viszont a világ minden gazdagságát felhasználhatta volna a kutatásaihoz. Nagy előny lett volna, ha... de ez nem történt meg.*
- Még az is lehet, nagy ez a világ, bár nem eléggé. *Főleg nem a nemesebbik népeknél, ahol könnyen összefuthatnak a szálak. Na de Mai ezzel sem foglalkozott soha, a családi neveket is csak azért jegyezte meg, hogy tudja, kiket kell kerülni.*
- Persze. *Vágja rá teljes természetességgel. Érzelemből elég sok jutott a félvérnek és sosem azzal volt a baj, hogy ne szeretné a családját. Inkább érzi azt, hogy őt nem szerették amiatt, hogy nem olyan, mint ők. Félresikerült. Ezt is sokat hallotta.* - Mindenki hiányzik, de ez mindegy. Nekem haladnom kell és elérni, amit szeretnék, vagy annál is többet.
*Bólint a könyvtár kérdésre. Szeretné ismerni Arthenior minden szegletét, főleg azt, ami neki is a segítségére lehet. *
- Iskolák. Még fel sem fedeztem, hogy milyen iskolák vannak itt. *Hirtelen vált témát, talán mert ismét elkezdte érdekelni valami. * - Mondd csak, téged mennyire tartottak korlátok között a szüleid? Mármint, tudom, hogy ezer dolognak kell megfelelni, de hagytak az lenni, aki szeretnél?
*Ha már kutat, akkor azt is nyugodtan megízlelheti, hogy náluk voltak-e bajok otthon, vagy mindenhol így viselkednek a különc gyermekekkel. Különc-e egyáltalán az, aki érdeklődik más iránt is. Kezdi felismerni és már a saját bőrén is tapasztani, hogy mekkora hatása van egy életre annak, ha semmibe veszik gyermekkorban, vagy éppen nem engedik kinyílni. *
//Társad a tudás//
*Egy kis ideig csak fürkészi a másik tekintetét, hagyja beszélni. A veszteség, bármekkora is, szörnyű és elképesztő dolgokra sarkallhatja az embert. Például elhagyja önmagát, vagy éppen kettéhasítja tulajdon lelkét. Van aki beletörődik, van aki új motivációt kap, de a legnagyobb erő biztos, hogy a továbblépéshez kell. Visszanézni szükséges néha, de csak hátráltat. Az emlékek örökké velünk lehetnek, de a hátralévő életet valahogy meg kell élni, ha már megadatott. Ilyen és ehhez hasonló közhelyek cikáznak végig Mai elméjén, amikről pontosan tudja, hogy senkit nem érdekel az adott helyzetben. Van amikor bőven elég egy kis támogatás.*
- Tényleg szörnyű amit átéltél. Legyen sok erőd folytatni az életed. Abból is csak egy van. ~Jó esetben.~
*Mosolyodik el halványan. Bármennyit szívesen beszélne erről, de talán nem kell ragozni. *
- Kellett ahhoz, hogy eljussak ide. Enélkül lehet, hogy olvasni sem tudnék. Én nem azt bánom, hogy minek születtem, hanem azt, hogy nem hagyták, hogy az lehessek aki szeretnék. Meg tudtam volna békélni, ha engednek kutatni.
*Elidőzik a "mi lett volna ha" gondolaton és látja magát egy olyan férj mellett, akit cseppet sem szeret, viszont a világ minden gazdagságát felhasználhatta volna a kutatásaihoz. Nagy előny lett volna, ha... de ez nem történt meg.*
- Még az is lehet, nagy ez a világ, bár nem eléggé. *Főleg nem a nemesebbik népeknél, ahol könnyen összefuthatnak a szálak. Na de Mai ezzel sem foglalkozott soha, a családi neveket is csak azért jegyezte meg, hogy tudja, kiket kell kerülni.*
- Persze. *Vágja rá teljes természetességgel. Érzelemből elég sok jutott a félvérnek és sosem azzal volt a baj, hogy ne szeretné a családját. Inkább érzi azt, hogy őt nem szerették amiatt, hogy nem olyan, mint ők. Félresikerült. Ezt is sokat hallotta.* - Mindenki hiányzik, de ez mindegy. Nekem haladnom kell és elérni, amit szeretnék, vagy annál is többet.
*Bólint a könyvtár kérdésre. Szeretné ismerni Arthenior minden szegletét, főleg azt, ami neki is a segítségére lehet. *
- Iskolák. Még fel sem fedeztem, hogy milyen iskolák vannak itt. *Hirtelen vált témát, talán mert ismét elkezdte érdekelni valami. * - Mondd csak, téged mennyire tartottak korlátok között a szüleid? Mármint, tudom, hogy ezer dolognak kell megfelelni, de hagytak az lenni, aki szeretnél?
*Ha már kutat, akkor azt is nyugodtan megízlelheti, hogy náluk voltak-e bajok otthon, vagy mindenhol így viselkednek a különc gyermekekkel. Különc-e egyáltalán az, aki érdeklődik más iránt is. Kezdi felismerni és már a saját bőrén is tapasztani, hogy mekkora hatása van egy életre annak, ha semmibe veszik gyermekkorban, vagy éppen nem engedik kinyílni. *
3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-02 12:32:42
Üzenet elküldve: 2024-03-02 12:32:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Kifejezetten jó a kérdés, mégis hogyan élte túl a lázadás estéjét. Ezen már ő is sokat gondolkozott, de valószínűleg a legkevésbé sem rajta múlt.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Csak tippelni tudok, hogy a bátyám és az orvosom vigyázott rám még akkor is, mikor én már magatehetetlen voltam a láz miatt. Aztán el is ájultam, ha minden igaz, de nem emlékszem. Sajnos, még egyiküket sem tudtam megkérdezni róla, hogy mi történt pontosan, és hogy keveredtem el tőlük.
*A fejét csóválja szomorúan. Nem csak a korábbi életét, a vagyonát és a kényelmet veszítette el azon az estén, hanem a szeretteit és egy kicsit önmagát is. Tényleg furcsa, hogy ez a lány magától hagyta ott mindazt, amiért ő bármit megtenne, hogy visszakapja. Ha ez így működne, Alenia biztos szívesen pótolná Mai-t a Faensa kúriában, neki bizonyára egyáltalán nem lenne ellenére az az élet.*
- Mondhat bárki bármit, én úgy vélem, hogy a nemesi cím egy életre szól. Nem veszítheted el, és nem is vehetik el tőled, függetlenül attól, milyen döntéseket hozol az életedben. Szóval ne mondd ezt, én biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy feladtad egykori életed, még ugyanúgy megvannak benned a nemesi értékek. *Magyarázza kedvesen. Szerinte semmilyen értéket nem szabad eldobni maguktól, még akkor sem, ha a sors másfelé hajtja őket. A neve dicsérete hallatán jóleső érzés fut végig rajta.*
- Köszönöm szépen! Én megmondom őszintén, nem hallottam még a családodról. Faensa… A szüleim biztosan ismertek titeket, de már ők sincsenek köztünk.
*Mai közben a nővérét is említi, aminek érdekes okai lehetnek, hogy miért teszi, meg is próbálja kideríteni, hogy mi az.*
- Hiányzik neked? A nővéred. *Ha mást nem is, ezzel a kérdéssel azt remélhetőleg el fogja érni, hogy Mai elgondolkozik a helyes válaszon.*
- Könyvtárakban, iskolákban egész biztosan, de a legtöbbet itt találod. *Válaszol közben a neki intézett kérdésre is.*
//Társad a tudás//
*Kifejezetten jó a kérdés, mégis hogyan élte túl a lázadás estéjét. Ezen már ő is sokat gondolkozott, de valószínűleg a legkevésbé sem rajta múlt.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Csak tippelni tudok, hogy a bátyám és az orvosom vigyázott rám még akkor is, mikor én már magatehetetlen voltam a láz miatt. Aztán el is ájultam, ha minden igaz, de nem emlékszem. Sajnos, még egyiküket sem tudtam megkérdezni róla, hogy mi történt pontosan, és hogy keveredtem el tőlük.
*A fejét csóválja szomorúan. Nem csak a korábbi életét, a vagyonát és a kényelmet veszítette el azon az estén, hanem a szeretteit és egy kicsit önmagát is. Tényleg furcsa, hogy ez a lány magától hagyta ott mindazt, amiért ő bármit megtenne, hogy visszakapja. Ha ez így működne, Alenia biztos szívesen pótolná Mai-t a Faensa kúriában, neki bizonyára egyáltalán nem lenne ellenére az az élet.*
- Mondhat bárki bármit, én úgy vélem, hogy a nemesi cím egy életre szól. Nem veszítheted el, és nem is vehetik el tőled, függetlenül attól, milyen döntéseket hozol az életedben. Szóval ne mondd ezt, én biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy feladtad egykori életed, még ugyanúgy megvannak benned a nemesi értékek. *Magyarázza kedvesen. Szerinte semmilyen értéket nem szabad eldobni maguktól, még akkor sem, ha a sors másfelé hajtja őket. A neve dicsérete hallatán jóleső érzés fut végig rajta.*
- Köszönöm szépen! Én megmondom őszintén, nem hallottam még a családodról. Faensa… A szüleim biztosan ismertek titeket, de már ők sincsenek köztünk.
*Mai közben a nővérét is említi, aminek érdekes okai lehetnek, hogy miért teszi, meg is próbálja kideríteni, hogy mi az.*
- Hiányzik neked? A nővéred. *Ha mást nem is, ezzel a kérdéssel azt remélhetőleg el fogja érni, hogy Mai elgondolkozik a helyes válaszon.*
- Könyvtárakban, iskolákban egész biztosan, de a legtöbbet itt találod. *Válaszol közben a neki intézett kérdésre is.*
3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-27 19:23:56
Üzenet elküldve: 2024-02-27 19:23:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Nem tud még olyan sokat erről a városról, mint szeretne, de amit mesél neki a lány, azt már Yvon elég sokszor emlegette, csak nem igazán fejtette ki. Érzékeny pontnak tűnik ez, biztos rendesen felborította mindenki életét, vannak akik ezzel nyertek, de rengetegen veszítettek. Otthont, társat, családot. Osztozik az érzésben mindentől függetlenül.*
- Nem, én csak most ismerkedek a várossal. De már hallottam ezt a szörnyűséget. Nagyon sajnálom, hogy át kellett élned. Hogyan élted túl, ezt az egészet? Ehhez kell igazán az erő.
*Méri végig az elfet, és halványan megrázza a fejét. Még mindig furcsa belegondolni abba, hogy ő olyasmit hagyott hátra, ami másnak az egész élete és boldogsága. Kicsit azt érzi, hogy az egyik nővérével beszélget, aki ugyan így vélekedett volna, ha a nemességről van szó. Ők minden percét imádják. Talán, még most is. Talán jobb volt megszabadulni a fekete báránytól.
-Rendben. *Mosolyodik el halványan az invitálásra, elvégre szívesen beszélget. Furcsa módon otthonos most ez neki, amolyan régről ismerősen otthonos, amit sosem szeretett, de most nosztalgiával vegyített érzelmektől ittasan vágyja egy kis időre.*
- Mai Faensa vagyok. Már csak egy útkereső tudóspalánta, cseppet sem nemes. *Mosolyodik el, reméli nem bántó, ahogy kezeli ezt a helyzetet. Kissé kínos neki, hogy már másodjára hallja azt a nevet, amit ki kéne zárnia, de talán nem fog belekezdeni semmilyen térítésbe és akkor baj sem lehet. Legrosszabb esetben itt hagyja valamilyen buta indokkal és visszajön máskor a könyvet olvasni.* - A neved gyönyörű. *Jegyzi meg, olyan jól cseng, hogy ki is mondja hangosan. - Örülök, hogy megismertelek Alenia Cirenhille Sayqueves. Tudod, az egyik nővéremre emlékeztetsz. Ő csillogott ebben a szerepben és minden percét élvezte.
*A könyvet leteszi egy asztalra, mintha attól baja lehetne, ha senki nem olvassa, csak tartogatja a kézben. Jól esik neki leülni, egyenes háttal, keresztbe tett lábakkal úgy, hogy kezei az ölében pihennek. Régen volt, hogy csak egyszerűen társalgott. Akkor viszont mennyire utálta. *
- Nem ismerem túlságosan a várost, vannak még helyek, ahol könyveket lehet fellelni? *Mintha elkezdte volna égetni a tudat, hogy miféle templomban van.*
//Társad a tudás//
*Nem tud még olyan sokat erről a városról, mint szeretne, de amit mesél neki a lány, azt már Yvon elég sokszor emlegette, csak nem igazán fejtette ki. Érzékeny pontnak tűnik ez, biztos rendesen felborította mindenki életét, vannak akik ezzel nyertek, de rengetegen veszítettek. Otthont, társat, családot. Osztozik az érzésben mindentől függetlenül.*
- Nem, én csak most ismerkedek a várossal. De már hallottam ezt a szörnyűséget. Nagyon sajnálom, hogy át kellett élned. Hogyan élted túl, ezt az egészet? Ehhez kell igazán az erő.
*Méri végig az elfet, és halványan megrázza a fejét. Még mindig furcsa belegondolni abba, hogy ő olyasmit hagyott hátra, ami másnak az egész élete és boldogsága. Kicsit azt érzi, hogy az egyik nővérével beszélget, aki ugyan így vélekedett volna, ha a nemességről van szó. Ők minden percét imádják. Talán, még most is. Talán jobb volt megszabadulni a fekete báránytól.
-Rendben. *Mosolyodik el halványan az invitálásra, elvégre szívesen beszélget. Furcsa módon otthonos most ez neki, amolyan régről ismerősen otthonos, amit sosem szeretett, de most nosztalgiával vegyített érzelmektől ittasan vágyja egy kis időre.*
- Mai Faensa vagyok. Már csak egy útkereső tudóspalánta, cseppet sem nemes. *Mosolyodik el, reméli nem bántó, ahogy kezeli ezt a helyzetet. Kissé kínos neki, hogy már másodjára hallja azt a nevet, amit ki kéne zárnia, de talán nem fog belekezdeni semmilyen térítésbe és akkor baj sem lehet. Legrosszabb esetben itt hagyja valamilyen buta indokkal és visszajön máskor a könyvet olvasni.* - A neved gyönyörű. *Jegyzi meg, olyan jól cseng, hogy ki is mondja hangosan. - Örülök, hogy megismertelek Alenia Cirenhille Sayqueves. Tudod, az egyik nővéremre emlékeztetsz. Ő csillogott ebben a szerepben és minden percét élvezte.
*A könyvet leteszi egy asztalra, mintha attól baja lehetne, ha senki nem olvassa, csak tartogatja a kézben. Jól esik neki leülni, egyenes háttal, keresztbe tett lábakkal úgy, hogy kezei az ölében pihennek. Régen volt, hogy csak egyszerűen társalgott. Akkor viszont mennyire utálta. *
- Nem ismerem túlságosan a várost, vannak még helyek, ahol könyveket lehet fellelni? *Mintha elkezdte volna égetni a tudat, hogy miféle templomban van.*
3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:01:53
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:01:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A lány védekező szavai hallatán egy rövid ideig elgondolkozik azon, milyen lehet, ha a kötelesség maga értelmetlen, és a saját életed kell feláldoznod azért, hogy teljesítsd őket, miközben egy cseppnyi örömödet sem leled közben. Be kell látnia, hogy a kis feketének igaza van.*
- Nos, ebben az esetben jól döntöttél. Mindig azt kell tenned, amit a szíved diktál. Ha túl sokáig őrlődsz azon, hogy mindig, mindenre logikus magyarázatot találj, az előbb-utóbb fel fog emészteni téged odabent.
*Ha Mai elég tájékozott, márpedig az eddigieket hallva miért ne lenne az, akkor már azelőtt feltűnhet neki, hogy Alenia szavai nagyon erősen hajaznak Eeyr elsődleges tanításaira, mielőtt ő maga még kimondaná, hogy az istennő hű követőjével áll szemben. Nem a papnőjével, annak még nem mondhatja magát, de bizony erős a kötődése hozzá, és erre is megvan a maga őszinte indoka.*
- Artheniorban kiirtották a nemességet. Sokakat megöltek, köztük a szüleimet, a maradékot pedig elüldözték. A bátyám is eltűnt, én pedig elveszítettem a családomat, az otthonomat és az egész életemet, ami olyan idillinek és magától értetődőnek tűnt addig a napig. Ezek szerint te nem innen származol.
*Teszi hozzá azok után, hogy a lány elmeséli, egy gazdag férjet szántak neki, ahogy az a nemesi és főnemesi családokban mindig is szokás volt. Ha Artheniorból származna, akkor nem kellett volna menekülnie az élete elől, azt ugyanúgy felszámolták volna a lázadók, ahogy az övét. Egyébként ezt nem tudja akkora tragédiának érezni, hisz ő is ebbe született bele, és helyesnek is véli az efféle nemesi szokásokat, így inkább nem fejti ki az ezzel kapcsolatos véleményét, csak a következőt mondja.*
- Értem. Ne ácsorogjunk itt, foglaljunk helyet! *Mielőtt azonban még az egyik asztalhoz lépne, úgy dönt, ideje bemutatkozni.*
- Az én nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, Arthenior városának egykori nemese, mára már csak Eeyr istennő hű szolgája vagyok. Benned kit tisztelhetek, kedvesem?
*Kezet nem nyújt, mert azt csak jobb kézzel lenne illendő, és amúgy is csak férfinek a kézcsókért. Mosolya továbbra is lágy és barátságos. Minden megszólalásán érezni, hogy bármit is mond neki a lány, ő nem fogja elítélni érte egy cseppet sem, hisz míg tényleg úgy cselekszik, ahogy azt legbelül helyesnek érzi, addig nincs is helye semmiféle ítélkezésnek a részéről.*
//Társad a tudás//
*A lány védekező szavai hallatán egy rövid ideig elgondolkozik azon, milyen lehet, ha a kötelesség maga értelmetlen, és a saját életed kell feláldoznod azért, hogy teljesítsd őket, miközben egy cseppnyi örömödet sem leled közben. Be kell látnia, hogy a kis feketének igaza van.*
- Nos, ebben az esetben jól döntöttél. Mindig azt kell tenned, amit a szíved diktál. Ha túl sokáig őrlődsz azon, hogy mindig, mindenre logikus magyarázatot találj, az előbb-utóbb fel fog emészteni téged odabent.
*Ha Mai elég tájékozott, márpedig az eddigieket hallva miért ne lenne az, akkor már azelőtt feltűnhet neki, hogy Alenia szavai nagyon erősen hajaznak Eeyr elsődleges tanításaira, mielőtt ő maga még kimondaná, hogy az istennő hű követőjével áll szemben. Nem a papnőjével, annak még nem mondhatja magát, de bizony erős a kötődése hozzá, és erre is megvan a maga őszinte indoka.*
- Artheniorban kiirtották a nemességet. Sokakat megöltek, köztük a szüleimet, a maradékot pedig elüldözték. A bátyám is eltűnt, én pedig elveszítettem a családomat, az otthonomat és az egész életemet, ami olyan idillinek és magától értetődőnek tűnt addig a napig. Ezek szerint te nem innen származol.
*Teszi hozzá azok után, hogy a lány elmeséli, egy gazdag férjet szántak neki, ahogy az a nemesi és főnemesi családokban mindig is szokás volt. Ha Artheniorból származna, akkor nem kellett volna menekülnie az élete elől, azt ugyanúgy felszámolták volna a lázadók, ahogy az övét. Egyébként ezt nem tudja akkora tragédiának érezni, hisz ő is ebbe született bele, és helyesnek is véli az efféle nemesi szokásokat, így inkább nem fejti ki az ezzel kapcsolatos véleményét, csak a következőt mondja.*
- Értem. Ne ácsorogjunk itt, foglaljunk helyet! *Mielőtt azonban még az egyik asztalhoz lépne, úgy dönt, ideje bemutatkozni.*
- Az én nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, Arthenior városának egykori nemese, mára már csak Eeyr istennő hű szolgája vagyok. Benned kit tisztelhetek, kedvesem?
*Kezet nem nyújt, mert azt csak jobb kézzel lenne illendő, és amúgy is csak férfinek a kézcsókért. Mosolya továbbra is lágy és barátságos. Minden megszólalásán érezni, hogy bármit is mond neki a lány, ő nem fogja elítélni érte egy cseppet sem, hisz míg tényleg úgy cselekszik, ahogy azt legbelül helyesnek érzi, addig nincs is helye semmiféle ítélkezésnek a részéről.*
3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-25 13:01:05
Üzenet elküldve: 2024-02-25 13:01:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Minden éremnek két oldala van és minden helyzetet képesek másként megélni, hiszen különbözőek. Mai ezért szereti a világot, mert mindenhonnan láthat új perspektívát. Ami neki egy jó döntés volt, az másnak hiányérzetet kelt és fájdalmas emlékeket idéz elő. Ez így van rendben. De szívesen megismer minden nézőpontot, hiszen abból tanul a legtöbbet. Kezei közt szorongatja a könyvet, amit annyira fel akart falni, most mégis másban próbál meg olvasni.*
- Ha az a kötelezettség nem vezet sehová, csak másnak teszel vele jót, neked pedig fáj, akkor máshogy fest a dolog. Persze, ha szerettem volna, most ott lennék. Úgy tűnik neked ínyedre volt.
*A jó tanács pedig elhangozhatott volna sok hattal ezelőtt, akkor sem fogadta volna meg, de tán elgondolkodott volna egyik magányos éjjelén. Mi lenne, ha egyszer visszamenne? Vajon hogy fogadnák? Most megint nincs senkije, de ez mégsem olyan elrettentő gondolat, hogy meghátráljon. Valahogy jó helyen van.*
- Talán már késő. *Jut eszébe Nori is, akinek szintén ő fordított hátat, csak hogy neki nem örökké akart. Talán az még rendbe hozható. De most nem fog ezen gondolkodni.
Kérdéseit még nem szokta meg mindenki, sosem szerette az üres csevejt, neki kell a tartalom és hogy abból is tudást szívjon be. Ha arról kellene beszélgetniük most, hogy milyen kint az idő, már rég elvonult volna a könyvtár közepére, hogy leüljön és kinyissa a vaskos kötetet.
Látja a lányon, hogy küzd és nem olyan egyszerű erről beszélnie, érzelmeket húzott most elő akaratlanul is, de mi más értelme lenne az életnek, ha nem éljük meg ezeket a pillanatokat is? *
- Ha szeretnél mesélni, mi volt azon a szörnyű napon, akkor itt vagyok. *Talán neki is jól esne néha az osztatlan figyelem, ezért is ajánlja most ezt fel.* - Biztos vagyok benne, hogy lehet még jó. Talán máshogy jó, de jó. *Megvonja vállát, és biztatóan néz az elfre. Bár óvatosabban kezeli már a bizalmat, egy beszélgetés még nem ártott senkinek. Amit viszont utána hall, az egy kicsit megakasztja abban, hogy annyira ajánlgassa a hallgató fülecskéit. Már késő ugyan, de belül valami megváltozik a név hallatán. Neki ettől távol kell maradnia. Ha Nori megtudná, hogy egy Eeyer hívővel diskurál, biztos befejezné azt, amit két éjszakával ezelőtt elkezdett. De kíváncsisága és a benne tomboló düh most mégis arra készteti, hogy ne hagyja ott a másikat. Még.*
- Biztosan rá fogsz jönni idővel. Talán csak nincs is annyira vége mindennek, mint gondolod.
*Kissé elgondolkozik, hogy így is mesélni akar-e, de neki ugye nem mondhatja meg senki, hogy mit csináljon és az is lehet, hogy nem kell erről beszámolnia majd soha senkinek, hiszen talán nem is lesz kinek. Nehéz lenne úgy járni-kelni a világban, hogy mindenkit elkerül nagy ívben, aki Eeyr gondviselésében van. Ő nem lesz, ennyi épp elég.*
- Azt az életet szánták nekem, hogy egy gazdag és nemes férjnek adnak, hogy a családunk még gazdagabb és nemesebb legyen. Messziről jöttem ide. Ott hagytam őket, mert én a saját utamat szerettem volna járni és azt nem engedték. Nem lehettem az, aki szeretnék. Csak egy eszköz. *Talán ez neki nem lesz elég magyarázat, de nem is meggyőzni akarja. Tudja, hogy jól cselekedett.*
//Társad a tudás//
*Minden éremnek két oldala van és minden helyzetet képesek másként megélni, hiszen különbözőek. Mai ezért szereti a világot, mert mindenhonnan láthat új perspektívát. Ami neki egy jó döntés volt, az másnak hiányérzetet kelt és fájdalmas emlékeket idéz elő. Ez így van rendben. De szívesen megismer minden nézőpontot, hiszen abból tanul a legtöbbet. Kezei közt szorongatja a könyvet, amit annyira fel akart falni, most mégis másban próbál meg olvasni.*
- Ha az a kötelezettség nem vezet sehová, csak másnak teszel vele jót, neked pedig fáj, akkor máshogy fest a dolog. Persze, ha szerettem volna, most ott lennék. Úgy tűnik neked ínyedre volt.
*A jó tanács pedig elhangozhatott volna sok hattal ezelőtt, akkor sem fogadta volna meg, de tán elgondolkodott volna egyik magányos éjjelén. Mi lenne, ha egyszer visszamenne? Vajon hogy fogadnák? Most megint nincs senkije, de ez mégsem olyan elrettentő gondolat, hogy meghátráljon. Valahogy jó helyen van.*
- Talán már késő. *Jut eszébe Nori is, akinek szintén ő fordított hátat, csak hogy neki nem örökké akart. Talán az még rendbe hozható. De most nem fog ezen gondolkodni.
Kérdéseit még nem szokta meg mindenki, sosem szerette az üres csevejt, neki kell a tartalom és hogy abból is tudást szívjon be. Ha arról kellene beszélgetniük most, hogy milyen kint az idő, már rég elvonult volna a könyvtár közepére, hogy leüljön és kinyissa a vaskos kötetet.
Látja a lányon, hogy küzd és nem olyan egyszerű erről beszélnie, érzelmeket húzott most elő akaratlanul is, de mi más értelme lenne az életnek, ha nem éljük meg ezeket a pillanatokat is? *
- Ha szeretnél mesélni, mi volt azon a szörnyű napon, akkor itt vagyok. *Talán neki is jól esne néha az osztatlan figyelem, ezért is ajánlja most ezt fel.* - Biztos vagyok benne, hogy lehet még jó. Talán máshogy jó, de jó. *Megvonja vállát, és biztatóan néz az elfre. Bár óvatosabban kezeli már a bizalmat, egy beszélgetés még nem ártott senkinek. Amit viszont utána hall, az egy kicsit megakasztja abban, hogy annyira ajánlgassa a hallgató fülecskéit. Már késő ugyan, de belül valami megváltozik a név hallatán. Neki ettől távol kell maradnia. Ha Nori megtudná, hogy egy Eeyer hívővel diskurál, biztos befejezné azt, amit két éjszakával ezelőtt elkezdett. De kíváncsisága és a benne tomboló düh most mégis arra készteti, hogy ne hagyja ott a másikat. Még.*
- Biztosan rá fogsz jönni idővel. Talán csak nincs is annyira vége mindennek, mint gondolod.
*Kissé elgondolkozik, hogy így is mesélni akar-e, de neki ugye nem mondhatja meg senki, hogy mit csináljon és az is lehet, hogy nem kell erről beszámolnia majd soha senkinek, hiszen talán nem is lesz kinek. Nehéz lenne úgy járni-kelni a világban, hogy mindenkit elkerül nagy ívben, aki Eeyr gondviselésében van. Ő nem lesz, ennyi épp elég.*
- Azt az életet szánták nekem, hogy egy gazdag és nemes férjnek adnak, hogy a családunk még gazdagabb és nemesebb legyen. Messziről jöttem ide. Ott hagytam őket, mert én a saját utamat szerettem volna járni és azt nem engedték. Nem lehettem az, aki szeretnék. Csak egy eszköz. *Talán ez neki nem lesz elég magyarázat, de nem is meggyőzni akarja. Tudja, hogy jól cselekedett.*
3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-25 11:34:15
Üzenet elküldve: 2024-02-25 11:34:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Kedvesen elmosolyodik, mikor kiderül, hogy pontosan ugyanazt gondolják ők ketten a könyvekkel kapcsolatban. Ennek a lánynak biztosan nem kell elmagyarázni, hogy azok az egybefűzött papírlapok micsoda kincsek valójában. Na, meg a világ minden látható és szemnek láthatatlan titkát is tartalmazzák, csak elég kitartónak kell hozzá lenni.*
- Szép történet, de azért abban nem vagyok biztos, hogy a kötelezettségeidet hanyagolni is jó.
*Mondja, mert ő nem hátrahagyta ezeket a kötelességeket, hanem elvették tőle, és ha akarná sem kaphatná őket vissza, legalábbis nem egyhamar és nem egykönnyen.
Illedelmesen végighallgatja a lányt, de kissé értetlenül fogadja a szavait. Miért akarná valaki összedönteni a saját világát? Ezzel a vele történtek után egyáltalán nem tud azonosulni, de nem hibáztatja miatta a másikat, biztos megvoltak a maga indíttékai.*
- Arra azért vigyázz, hogy soha ne égess fel magad mögött mindent, mert nagyon könnyen olyan helyzetben találhatod magad, hogy végül nem tartozol sehová.
*Ismételten csak arra tud hivatkozni, hogy ő nem önszántából tette mindezt, de a következményeit rendesen megszenvedi annak, hogy mások felégették az ő idilli, már-már tökéletes világát.*
- Hogy én ki voltam? *A kérdés meglepő, és nem is olyan egyszerű válaszolni rá. Egy kicsit a plafont bámulja, amíg keresi a megfelelő szavakat.*
- Gyermek, testvér, barátnő és példakép. *Elmosolyodik magán, mert számára is hihetetlen, hogy a „nemes” szó nem szerepel most ebben a felsorolásban.*
- Most már egyik sem vagyok. Nem vagyok semmi más, csak egy bizonyíték arra, hogy léteztek szebb idők is, és egy emléke annak a szörnyű napnak, mikor mindent tönkretettek.
*Megrázza a fejét, hogy ne kezdjenek el könnyek folyni a szeméből. Erősnek kell mutatkoznia, és annak is kell lennie. A könyvekben ott van a válasz mindenre, és a megoldás is a gondjaira, csak ki kell bírnia még egy kicsit.*
- Eeyr viszont úgy döntött, szükség van még rám, de nem tudom, miért. Mondd csak, miért kellett összedöntened a világodat? *Érdekli ez a történet részleteiben is. Szeretné megérteni a lány motivációját, akkor talán nem lesz annyira idegen számára a gondolat, hogy ilyesmi megtörténhet.*
//Társad a tudás//
*Kedvesen elmosolyodik, mikor kiderül, hogy pontosan ugyanazt gondolják ők ketten a könyvekkel kapcsolatban. Ennek a lánynak biztosan nem kell elmagyarázni, hogy azok az egybefűzött papírlapok micsoda kincsek valójában. Na, meg a világ minden látható és szemnek láthatatlan titkát is tartalmazzák, csak elég kitartónak kell hozzá lenni.*
- Szép történet, de azért abban nem vagyok biztos, hogy a kötelezettségeidet hanyagolni is jó.
*Mondja, mert ő nem hátrahagyta ezeket a kötelességeket, hanem elvették tőle, és ha akarná sem kaphatná őket vissza, legalábbis nem egyhamar és nem egykönnyen.
Illedelmesen végighallgatja a lányt, de kissé értetlenül fogadja a szavait. Miért akarná valaki összedönteni a saját világát? Ezzel a vele történtek után egyáltalán nem tud azonosulni, de nem hibáztatja miatta a másikat, biztos megvoltak a maga indíttékai.*
- Arra azért vigyázz, hogy soha ne égess fel magad mögött mindent, mert nagyon könnyen olyan helyzetben találhatod magad, hogy végül nem tartozol sehová.
*Ismételten csak arra tud hivatkozni, hogy ő nem önszántából tette mindezt, de a következményeit rendesen megszenvedi annak, hogy mások felégették az ő idilli, már-már tökéletes világát.*
- Hogy én ki voltam? *A kérdés meglepő, és nem is olyan egyszerű válaszolni rá. Egy kicsit a plafont bámulja, amíg keresi a megfelelő szavakat.*
- Gyermek, testvér, barátnő és példakép. *Elmosolyodik magán, mert számára is hihetetlen, hogy a „nemes” szó nem szerepel most ebben a felsorolásban.*
- Most már egyik sem vagyok. Nem vagyok semmi más, csak egy bizonyíték arra, hogy léteztek szebb idők is, és egy emléke annak a szörnyű napnak, mikor mindent tönkretettek.
*Megrázza a fejét, hogy ne kezdjenek el könnyek folyni a szeméből. Erősnek kell mutatkoznia, és annak is kell lennie. A könyvekben ott van a válasz mindenre, és a megoldás is a gondjaira, csak ki kell bírnia még egy kicsit.*
- Eeyr viszont úgy döntött, szükség van még rám, de nem tudom, miért. Mondd csak, miért kellett összedöntened a világodat? *Érdekli ez a történet részleteiben is. Szeretné megérteni a lány motivációját, akkor talán nem lesz annyira idegen számára a gondolat, hogy ilyesmi megtörténhet.*
3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:58:16
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Egy pillanat alatt foszlik szerte zavara, amibe olyan hirtelen belepirult orcája. Nem nézik ostobának azért, mert így szeret egy könyvet, sőt mi több, mintha megértésre talált volna. A legtöbben csak legyintettek erre a szeretetre, de talán csak azért, mert maguk még nem tapasztalták meg a hatalmát az írott tudásnak. A sorok között olvasás mámorát, a felébredések okozta érzelmeket. Nem kellene annyira csodálkozni, hiszen akik ilyen helyre lépnek, ráadásul céllal, azok pontosan ugyan azért teszik, amiért ő. Kapnak valamit, valami magasztosat.
Pislog néhányat és beletekint a másik íriszeibe. Ismerős szavakat hall, mintha már ő is mondott, érzett volna hasonlókat, persze nem tudhatja a lány történetét, de talán van némi összecsengés. *
- Ez ismerős érzés. Minden elől hozzájuk menekültem. *Emeli meg a könyvét, mutatva, miről is beszél.* - És mindenen átsegítettek, utat mutattak, és reményt adtak. *Valahogy az arcára ragadt a halvány mosoly. Kedves érzés megosztani valakivel úgy a gondolatait, hogy tényleg érti, amit beszél.* - De ezek miatt én hátrahagytam a "kötelezettségeimet" is. Amit nem bántam meg. *Nem mesélni szeretne, de jó kimondani, amit. Kezdi érdekelni a másik, ez most olyan nyugodt légkör, amit egy jó ideje nem tapasztalt. Itt nem hiányzik neki az adrenalin, egyszerűen csak belesüllyed végre a békességbe.
A kérdésén elgondolkozik. Valami hasonló történt vele is, de inkább a fordítottja. Bár minden összedőlt, többször is, de inkább választaná még párszor ezt az életet, minden gyötrelmével és édes velejárójával együtt, minthogy visszamenjen oda, ahonnan jött.*
- Veled ez történt?
*Kérdez vissza, de nem fogja válasz nélkül hagyni a szőkét.*
- Én döntöttem össze a világomat, azért, hogy most itt lehessek és mindezt olvashassam. A könyvek nem csak segítenek visszatérni önmagadhoz, hanem segítenek megtalálni is, ha sosem tudtad igazán, hogy ki vagy.
*Valós történetek nélkül is sokat mondanak mind a két könyvmoly szavai. Talán ez tényleg olyan aura, ahová ha betéved valaki, akkor kicsit mindenki a része és így könnyedén értik meg a bennrekedt társakat.*
- Ki voltál, ha most nem vagy önmagad? *Úgy érzi, most ha nem is kezd bele az olvasásba azonnal, akkor is tud tanulni Alenia szavaiból, a tapasztalatok megosztása, még ha csak egy könnyed délutáni csevej is, sokat tud adni. *
//Társad a tudás//
*Egy pillanat alatt foszlik szerte zavara, amibe olyan hirtelen belepirult orcája. Nem nézik ostobának azért, mert így szeret egy könyvet, sőt mi több, mintha megértésre talált volna. A legtöbben csak legyintettek erre a szeretetre, de talán csak azért, mert maguk még nem tapasztalták meg a hatalmát az írott tudásnak. A sorok között olvasás mámorát, a felébredések okozta érzelmeket. Nem kellene annyira csodálkozni, hiszen akik ilyen helyre lépnek, ráadásul céllal, azok pontosan ugyan azért teszik, amiért ő. Kapnak valamit, valami magasztosat.
Pislog néhányat és beletekint a másik íriszeibe. Ismerős szavakat hall, mintha már ő is mondott, érzett volna hasonlókat, persze nem tudhatja a lány történetét, de talán van némi összecsengés. *
- Ez ismerős érzés. Minden elől hozzájuk menekültem. *Emeli meg a könyvét, mutatva, miről is beszél.* - És mindenen átsegítettek, utat mutattak, és reményt adtak. *Valahogy az arcára ragadt a halvány mosoly. Kedves érzés megosztani valakivel úgy a gondolatait, hogy tényleg érti, amit beszél.* - De ezek miatt én hátrahagytam a "kötelezettségeimet" is. Amit nem bántam meg. *Nem mesélni szeretne, de jó kimondani, amit. Kezdi érdekelni a másik, ez most olyan nyugodt légkör, amit egy jó ideje nem tapasztalt. Itt nem hiányzik neki az adrenalin, egyszerűen csak belesüllyed végre a békességbe.
A kérdésén elgondolkozik. Valami hasonló történt vele is, de inkább a fordítottja. Bár minden összedőlt, többször is, de inkább választaná még párszor ezt az életet, minden gyötrelmével és édes velejárójával együtt, minthogy visszamenjen oda, ahonnan jött.*
- Veled ez történt?
*Kérdez vissza, de nem fogja válasz nélkül hagyni a szőkét.*
- Én döntöttem össze a világomat, azért, hogy most itt lehessek és mindezt olvashassam. A könyvek nem csak segítenek visszatérni önmagadhoz, hanem segítenek megtalálni is, ha sosem tudtad igazán, hogy ki vagy.
*Valós történetek nélkül is sokat mondanak mind a két könyvmoly szavai. Talán ez tényleg olyan aura, ahová ha betéved valaki, akkor kicsit mindenki a része és így könnyedén értik meg a bennrekedt társakat.*
- Ki voltál, ha most nem vagy önmagad? *Úgy érzi, most ha nem is kezd bele az olvasásba azonnal, akkor is tud tanulni Alenia szavaiból, a tapasztalatok megosztása, még ha csak egy könnyed délutáni csevej is, sokat tud adni. *
3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:30:45
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:30:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Alenia szerint nem csak a könyvtárnak, hanem az egész templomnak van egy bizonyos, biztonságot nyújtó aurája, amit nem a kőfalak nyújtanak, hanem a tény, hogy Eeyr istennő itt van, és az ő fénye megvéd, megsegít minden lelket és legfontosabbként említve meggyógyít minden testet, de csak akkor, ha hívőként hű maradsz az ő tanításaihoz, erényeihez, értékeihez.
Ha valaki, akkor ő biztosan örökre hűséges marad a szeretet és érzelmek istenéhez, cserébe kapott is ajándékot Eeyr-től. Az egyik ilyen ajándék az élete, amit nem veszített el azon a tragikus napon. A másik pedig egy lehetőség, amivel először magán, majd, ha szükséges, akkor másokon is segíthet, innentől csak rajta múlik, hogy mikor és mennyit.
A tanulást onnan folytatja, ahol a legutóbbi alkalommal abbahagyta, ehhez magához is veszi a szükséges könyvet, amikor is feltűnik neki a könyvet furcsa módon használó lány. Rá is kérdez csak amolyan kedvesség és barátság címszó alatt, hogy miért nem olvassa inkább, de ilyen hosszú és további kérdéseket szülő válaszra nem számított.*
- Azt nagyon helyesen tetted *válaszol azzal kapcsolatban, hogy megköszönte neki a könyv barátságát. Egyáltalán nem nézi bolondnak emiatt, sőt, épp ellenkezőleg, végre valaki érti és érzi, hogy mekkora hatalommal bírnak ezek az írások.*
- Ó, bizony, hogy mennyire naggyal! Még annál is nagyobbal, mint, amit el tudsz képzelni. Szinte végtelen hatalom lakozik bennük. Mindezt akkor tanultam meg, mikor ahelyett, hogy a kapcsolataimat építettem volna, ahogy azt elvárták tőlem, az egész napot olvasással töltöttem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a kötelességeimet elhanyagoltam volna.
*Válaszaiból hamar kiderül, hogy tényleg hasonló véleménye van a könyvekről, mint Mai. Nia számára pedig nosztalgikus emlékeket idéz fel, ahogy arról mesél, milyen kellemes is volt, mikor még minden szép és jó volt, és a tanulásnak szentelhette minden idejét, hogy egy szép napon majd a Sayqueves család méltó örököse váljon belőle.*
- De ezek az idők már elmúltak, bármennyire is szeretném, hogy ne így történt volna. A könyvek és a tudás viszont maradt, és ez mind reményt ad arra, hogy egy szép napon visszatalálhatok önmagamhoz. Mondd csak, te érezted már azt, hogy összedőlt körülötted a világ, amiben éltél, és képtelen vagy megszokni az újat?
*Egyelőre nem részletezi tovább a kérdését, pedig tudna még mesélni arról, hogy minden egyes pillanatban úgy érzi, mióta a lázadás éjszakáján eltűnt, a világ maga úgy döntött, hogy Alenia Cirenhille Sayqueves nem létezik többé, és most, hogy mégis itt van, nem találja azt a kis darabot, ahol az ő helye van ebben az egész mesterműben, amit életnek neveznek.*
//Társad a tudás//
*Alenia szerint nem csak a könyvtárnak, hanem az egész templomnak van egy bizonyos, biztonságot nyújtó aurája, amit nem a kőfalak nyújtanak, hanem a tény, hogy Eeyr istennő itt van, és az ő fénye megvéd, megsegít minden lelket és legfontosabbként említve meggyógyít minden testet, de csak akkor, ha hívőként hű maradsz az ő tanításaihoz, erényeihez, értékeihez.
Ha valaki, akkor ő biztosan örökre hűséges marad a szeretet és érzelmek istenéhez, cserébe kapott is ajándékot Eeyr-től. Az egyik ilyen ajándék az élete, amit nem veszített el azon a tragikus napon. A másik pedig egy lehetőség, amivel először magán, majd, ha szükséges, akkor másokon is segíthet, innentől csak rajta múlik, hogy mikor és mennyit.
A tanulást onnan folytatja, ahol a legutóbbi alkalommal abbahagyta, ehhez magához is veszi a szükséges könyvet, amikor is feltűnik neki a könyvet furcsa módon használó lány. Rá is kérdez csak amolyan kedvesség és barátság címszó alatt, hogy miért nem olvassa inkább, de ilyen hosszú és további kérdéseket szülő válaszra nem számított.*
- Azt nagyon helyesen tetted *válaszol azzal kapcsolatban, hogy megköszönte neki a könyv barátságát. Egyáltalán nem nézi bolondnak emiatt, sőt, épp ellenkezőleg, végre valaki érti és érzi, hogy mekkora hatalommal bírnak ezek az írások.*
- Ó, bizony, hogy mennyire naggyal! Még annál is nagyobbal, mint, amit el tudsz képzelni. Szinte végtelen hatalom lakozik bennük. Mindezt akkor tanultam meg, mikor ahelyett, hogy a kapcsolataimat építettem volna, ahogy azt elvárták tőlem, az egész napot olvasással töltöttem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a kötelességeimet elhanyagoltam volna.
*Válaszaiból hamar kiderül, hogy tényleg hasonló véleménye van a könyvekről, mint Mai. Nia számára pedig nosztalgikus emlékeket idéz fel, ahogy arról mesél, milyen kellemes is volt, mikor még minden szép és jó volt, és a tanulásnak szentelhette minden idejét, hogy egy szép napon majd a Sayqueves család méltó örököse váljon belőle.*
- De ezek az idők már elmúltak, bármennyire is szeretném, hogy ne így történt volna. A könyvek és a tudás viszont maradt, és ez mind reményt ad arra, hogy egy szép napon visszatalálhatok önmagamhoz. Mondd csak, te érezted már azt, hogy összedőlt körülötted a világ, amiben éltél, és képtelen vagy megszokni az újat?
*Egyelőre nem részletezi tovább a kérdését, pedig tudna még mesélni arról, hogy minden egyes pillanatban úgy érzi, mióta a lázadás éjszakáján eltűnt, a világ maga úgy döntött, hogy Alenia Cirenhille Sayqueves nem létezik többé, és most, hogy mégis itt van, nem találja azt a kis darabot, ahol az ő helye van ebben az egész mesterműben, amit életnek neveznek.*
3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:37:34
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:37:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A könyvtáraknak mindig különös aurája van. Mai mindig úgy érzi, hogy ami körülöleli ezeket a helyeket, az őt is, és olyan biztonságosan, hogy egy pillanatra sem tud félni semmitől. A gondolatai sokkal tisztábbak, akkor is, ha épp kacifántos művekben keres valami egészen újat, ami nyugodtan felboríthatja az egész világnézetét. Szomjazza a tudást és remek elfedése mindannak, ami vele történt. Játszik a levegővétellel. Kiélvezi annak hűvös útját és érzi, ahogy a bőrét simogatja, mintha csak energiával töltené fel. Minden lélegzettel egyre erősebb, okosabb és befogadóbb. Másokat a természet lágy öle tölt így, őt pedig a pergamen illatával keveredett tér aromája. Már tudja, itt nyugszik meg csak a lelke és el sem akar innen menni, amíg csak a szeme nem ragad le az álmosságtól. Amikor már nem tud új gondolatot befogadni, és abban a tökéletes létállapotban hajthatja álomra a fejét. Úgy majd nem kínozza tovább a valóság, s talán még a rémálmok is elfáradnak annyira, hogy békén hagyják.
Ölelni a könyvet most az ő kis rituáléja. Nem is gondol arra, hogy valaki ezt észreveszi, vagy, hogy ez másnak nem teljesen normális. A mindenét átható csendjéből egy kellemes hang szakítja ki, lassan nyílnak ki újra a kék szemek és tér vissza a jelenbe. Egy szőke, szépen rendezett külsejű elf áll meg mellette, aki éppen egy könyvet vesz birtokba, valamiért egykezes megoldással. Miért is ne lehetne játszani a tudással? Nem beszélgetni jött ide, de ő is tanult illemet, még ha minden percét is utálta, most nem terhes neki egy lágy mosolyt öltenie, s mintha visszaköltözött volna tekintetére a hosszú évek alatt belé nevelt nemesnek tűnő maszk is. Valamiért ismerősnek hat ez a jelenlét.*
- Üdvözöllek. *Még a fejét is meghajtja köszönésképpen, mintha csak valaha volt otthonában kezdene társalgásba. Persze egy kicsit belepirul abba, hogy valaki felfedezte, mit is művelt a könyvvel, talán más mégsem űzi ezt a szokást.* - Megköszöntem neki, hogy velem van. *Mosolya szélesebb lesz, mert azt képzeli, elég bután hat az, amit most mondott.* - Sokkal nagyobb hatalmuk van ezeknek, mint azt sokan gondolják. Ha nem lennének, én sem lennék, vagy nem így. *Halkan szól, pontosan úgy, ahogy egy könyvtárban illik, hogy ne zavarjon meg mást. Valamiért többet beszél, mint azt tervezte, de ha megszólította a másik, akkor miért is ne?* - De lehet, hogy hasonló véleménnyel vagy, hiszen épp te is olvasni jöttél ide, gondolom. *Tekint a másik kezébe hullott könyvre.*
//Társad a tudás//
*A könyvtáraknak mindig különös aurája van. Mai mindig úgy érzi, hogy ami körülöleli ezeket a helyeket, az őt is, és olyan biztonságosan, hogy egy pillanatra sem tud félni semmitől. A gondolatai sokkal tisztábbak, akkor is, ha épp kacifántos művekben keres valami egészen újat, ami nyugodtan felboríthatja az egész világnézetét. Szomjazza a tudást és remek elfedése mindannak, ami vele történt. Játszik a levegővétellel. Kiélvezi annak hűvös útját és érzi, ahogy a bőrét simogatja, mintha csak energiával töltené fel. Minden lélegzettel egyre erősebb, okosabb és befogadóbb. Másokat a természet lágy öle tölt így, őt pedig a pergamen illatával keveredett tér aromája. Már tudja, itt nyugszik meg csak a lelke és el sem akar innen menni, amíg csak a szeme nem ragad le az álmosságtól. Amikor már nem tud új gondolatot befogadni, és abban a tökéletes létállapotban hajthatja álomra a fejét. Úgy majd nem kínozza tovább a valóság, s talán még a rémálmok is elfáradnak annyira, hogy békén hagyják.
Ölelni a könyvet most az ő kis rituáléja. Nem is gondol arra, hogy valaki ezt észreveszi, vagy, hogy ez másnak nem teljesen normális. A mindenét átható csendjéből egy kellemes hang szakítja ki, lassan nyílnak ki újra a kék szemek és tér vissza a jelenbe. Egy szőke, szépen rendezett külsejű elf áll meg mellette, aki éppen egy könyvet vesz birtokba, valamiért egykezes megoldással. Miért is ne lehetne játszani a tudással? Nem beszélgetni jött ide, de ő is tanult illemet, még ha minden percét is utálta, most nem terhes neki egy lágy mosolyt öltenie, s mintha visszaköltözött volna tekintetére a hosszú évek alatt belé nevelt nemesnek tűnő maszk is. Valamiért ismerősnek hat ez a jelenlét.*
- Üdvözöllek. *Még a fejét is meghajtja köszönésképpen, mintha csak valaha volt otthonában kezdene társalgásba. Persze egy kicsit belepirul abba, hogy valaki felfedezte, mit is művelt a könyvvel, talán más mégsem űzi ezt a szokást.* - Megköszöntem neki, hogy velem van. *Mosolya szélesebb lesz, mert azt képzeli, elég bután hat az, amit most mondott.* - Sokkal nagyobb hatalmuk van ezeknek, mint azt sokan gondolják. Ha nem lennének, én sem lennék, vagy nem így. *Halkan szól, pontosan úgy, ahogy egy könyvtárban illik, hogy ne zavarjon meg mást. Valamiért többet beszél, mint azt tervezte, de ha megszólította a másik, akkor miért is ne?* - De lehet, hogy hasonló véleménnyel vagy, hiszen épp te is olvasni jöttél ide, gondolom. *Tekint a másik kezébe hullott könyvre.*
3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:00:16
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:00:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Ma is, mint mindig, egyértelmű céllal érkezik a templomba. Minél többet tanulni, és egyre mélyebbre ásni magát a mágia tudományában, mert továbbra is az tűnik az egyetlen járható útnak ahhoz, hogy az istennő segítségével visszaszerezze elveszített karját, és újra régi fényében tündökölhessen. Még akkor is ez motiválja, ha Orthus Morthimer szerint épp így, csonkán lehetne ő az új világrend legjobb ideálja, amiben ismét léteznek nemesek.
Magabiztosan lép hát be a templom kapuján, és miután az oltár előtt tiszteletét tette Eeyr-nek, el is indul le a könyvtár részbe. Magasított sarkú cipői most épp nincsenek, de így is visszhangzanak a léptei. Van viszont most tetőtől talpig épp hófehér, szűk, de nem fűzős felső részből és hosszú szoknyából álló elegáns ruhája. Szőke haja ápoltan, nyílegyenesen omlik a vállaira. Legalább kinézetével kezd visszatalálni régi önmagához, csak a féloldalasan hordott köpeny a szépséghiba továbbra is, amivel hiányzó karját takarja.
Lenn a könyvtárban nincsenek most épp sokan, csak a mindig ott sertepertélő papot, és egy fekete hajú leányt talál ott, aki valamilyen, valószínűleg megmagyarázható indokkal az olvasás helyett épp ölelgeti a kezében található vaskos könyvet.
Nia céltudatosan lép oda mellé, na már nem a lány miatt, hanem azért, mert a közelében van az a könyv is, amire épp szüksége van. Elf létére annyira nyújtózkodnia sem kell érte, csak kibillenti a helyéről a könyvet, majd egyetlen kezével el is kapja azt. Ki gondolná, hogy fél kézzel még egy könyv levétele a polcról is nehezebb művelet.*
- Üdvözöllek, kedvesem *szólítja meg végül illedelmesen a lányt.* Van valami különös oka, hogy így a karjaid közé zárod azt a könyvet, vagy csak annyira elmerültél a gondolataidban, hogy így alakult?
*Azzal nincs problémája, hogy idegeneket szólítson meg, nemesként már egészen kicsi kora óta tanították a kommunikációra, és egyébként is arra készül, -vagy nem, de ez még a jövő zenéje-, hogy Orthus oldalán előadásokat és beszédeket tartson arról, miért is lenne szükség újra a nemesekre, ahhoz pedig egyébként sem árt gyakorolni ezt a képességét.*
//Társad a tudás//
*Ma is, mint mindig, egyértelmű céllal érkezik a templomba. Minél többet tanulni, és egyre mélyebbre ásni magát a mágia tudományában, mert továbbra is az tűnik az egyetlen járható útnak ahhoz, hogy az istennő segítségével visszaszerezze elveszített karját, és újra régi fényében tündökölhessen. Még akkor is ez motiválja, ha Orthus Morthimer szerint épp így, csonkán lehetne ő az új világrend legjobb ideálja, amiben ismét léteznek nemesek.
Magabiztosan lép hát be a templom kapuján, és miután az oltár előtt tiszteletét tette Eeyr-nek, el is indul le a könyvtár részbe. Magasított sarkú cipői most épp nincsenek, de így is visszhangzanak a léptei. Van viszont most tetőtől talpig épp hófehér, szűk, de nem fűzős felső részből és hosszú szoknyából álló elegáns ruhája. Szőke haja ápoltan, nyílegyenesen omlik a vállaira. Legalább kinézetével kezd visszatalálni régi önmagához, csak a féloldalasan hordott köpeny a szépséghiba továbbra is, amivel hiányzó karját takarja.
Lenn a könyvtárban nincsenek most épp sokan, csak a mindig ott sertepertélő papot, és egy fekete hajú leányt talál ott, aki valamilyen, valószínűleg megmagyarázható indokkal az olvasás helyett épp ölelgeti a kezében található vaskos könyvet.
Nia céltudatosan lép oda mellé, na már nem a lány miatt, hanem azért, mert a közelében van az a könyv is, amire épp szüksége van. Elf létére annyira nyújtózkodnia sem kell érte, csak kibillenti a helyéről a könyvet, majd egyetlen kezével el is kapja azt. Ki gondolná, hogy fél kézzel még egy könyv levétele a polcról is nehezebb művelet.*
- Üdvözöllek, kedvesem *szólítja meg végül illedelmesen a lányt.* Van valami különös oka, hogy így a karjaid közé zárod azt a könyvet, vagy csak annyira elmerültél a gondolataidban, hogy így alakult?
*Azzal nincs problémája, hogy idegeneket szólítson meg, nemesként már egészen kicsi kora óta tanították a kommunikációra, és egyébként is arra készül, -vagy nem, de ez még a jövő zenéje-, hogy Orthus oldalán előadásokat és beszédeket tartson arról, miért is lenne szükség újra a nemesekre, ahhoz pedig egyébként sem árt gyakorolni ezt a képességét.*
3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 19:21:26
Üzenet elküldve: 2024-02-24 19:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Két estét engedett meg magának. Kettőt, hogy a Pegazusban bérelt szobája négy falát bámulva siránkozhasson és ostorozhassa magát. Nem múlt el a fájdalom, de azért jött Artheniorba, hogy kutasson és tanuljon, nem azért, hogy holmi szerelmek és barátok korlátozzák. Abból is sok tudást tud meríteni, mint az kiderült nemrégiben, de mégsem olyan biztonságos módon, mint egy könyvből.
Szemei kissé duzzadtak a sírástól, tekintetén látni, hogy meg van viselődve rendesen, de mit is érdekli őt ez a kis szépséghiba, ha végre felkelt és elindult, hogy beletemethesse magát a szavak megmentő erejébe. Majd elolvassa, hogy mit is kéne tennie. Biztos megannyi filozófus elme írt már arról, hogy milyen az, amikor a szerelme eltűnik és milyen az, amikor a legjobb barátja meg akarja ölni. Vagy milyen az, amikor hatalmat kap a gyenge kis kezébe és élvezi. Na meg a kiborulásról és sötétség megéléséről. Teljesen természetes dolgok. Majd itt megérti a miérteket.
Nagy sóhaj hagyja el ajkát, amikor a templomhoz ér. Járt már itt és nem rest visszajönni, még ha emlékek garmadája is önti el most a bejárat láttán. Még ha ide nem is igazán kéne jönnie, de őt aztán egyáltalán nem érdekli, hogy ki miatt épült ez a hely, csak az a fontos, hogy a hű társai bent sorakoznak katonás sorrendben, csodálatos illattal és finom tapintással. Megrázza a fejét, hogy minden gondolatot kint hagyjon és elindul lefelé a lépcsőn, elsétál ahhoz a polchoz, amin legutóbb kinézett egy számára érdekes irományt. Ezekért az otthonában úgy lehet levágták volna mind a két kezét, ott nőknek nem volt való túlzottan okosnak lenni, hát még tudósnak. Nem arra születnek a nők ugyebár.
A hideg, kissé dohos levegő betölti a tüdejét minden lélegzetnél, de nem kívánna ma ettől jobb érzést magának. Leemeli a vaskos darabot, majd behunyja a szemét és magához öleli. Mintha már így is megtudná, hogy mivel vannak teleírva a lapok, de nem. Csak megköszöni a maga furcsa módján, hogy ott van neki és addig, ameddig ő akarja. Nem hiába... könyv ezért jó társaság.*
//Társad a tudás//
*Két estét engedett meg magának. Kettőt, hogy a Pegazusban bérelt szobája négy falát bámulva siránkozhasson és ostorozhassa magát. Nem múlt el a fájdalom, de azért jött Artheniorba, hogy kutasson és tanuljon, nem azért, hogy holmi szerelmek és barátok korlátozzák. Abból is sok tudást tud meríteni, mint az kiderült nemrégiben, de mégsem olyan biztonságos módon, mint egy könyvből.
Szemei kissé duzzadtak a sírástól, tekintetén látni, hogy meg van viselődve rendesen, de mit is érdekli őt ez a kis szépséghiba, ha végre felkelt és elindult, hogy beletemethesse magát a szavak megmentő erejébe. Majd elolvassa, hogy mit is kéne tennie. Biztos megannyi filozófus elme írt már arról, hogy milyen az, amikor a szerelme eltűnik és milyen az, amikor a legjobb barátja meg akarja ölni. Vagy milyen az, amikor hatalmat kap a gyenge kis kezébe és élvezi. Na meg a kiborulásról és sötétség megéléséről. Teljesen természetes dolgok. Majd itt megérti a miérteket.
Nagy sóhaj hagyja el ajkát, amikor a templomhoz ér. Járt már itt és nem rest visszajönni, még ha emlékek garmadája is önti el most a bejárat láttán. Még ha ide nem is igazán kéne jönnie, de őt aztán egyáltalán nem érdekli, hogy ki miatt épült ez a hely, csak az a fontos, hogy a hű társai bent sorakoznak katonás sorrendben, csodálatos illattal és finom tapintással. Megrázza a fejét, hogy minden gondolatot kint hagyjon és elindul lefelé a lépcsőn, elsétál ahhoz a polchoz, amin legutóbb kinézett egy számára érdekes irományt. Ezekért az otthonában úgy lehet levágták volna mind a két kezét, ott nőknek nem volt való túlzottan okosnak lenni, hát még tudósnak. Nem arra születnek a nők ugyebár.
A hideg, kissé dohos levegő betölti a tüdejét minden lélegzetnél, de nem kívánna ma ettől jobb érzést magának. Leemeli a vaskos darabot, majd behunyja a szemét és magához öleli. Mintha már így is megtudná, hogy mivel vannak teleírva a lapok, de nem. Csak megköszöni a maga furcsa módján, hogy ott van neki és addig, ameddig ő akarja. Nem hiába... könyv ezért jó társaság.*
3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:33:45
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:33:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát - zárás//
*Nem feltétlenül érti, hogy Orthus miért jön mindig ezzel az idő témával. Vajon mitől fél? Az elmúlástól, a haláltól, vagy attól, hogy túl keveset ér majd el amiatt, mert elfogy az ideje? Alenia szerint talán egy kicsit mindegyik. Mindenesetre nem teszi szóvá, csak halványan mosolyog.*
- Köszönöm szépen! Azt is, ha a barátomnak tekinthetlek, bármi is történjen a jövőben.
*Még az emlékei is ködösek, nem csoda, hogy a jövőjéről sem tud ilyen könnyen és hirtelen dönteni. Először ismernie kell a teljes történetet, hogy hogyan került ebbe a helyzetbe, és valahol magát is meg kell ismernie, mert azt sem tudja, mit szeretne igazán, ahogy azt az előbbi két lehetőség felvázolása közben gyakorlatilag el is mondta.*
- Én is örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és biztosíthatlak róla, hogy még találkozunk. Ha egy nagyszabású terv élén, akkor ott, ha csak barátként, akkor úgy.
*A kézcsókot természetesen engedi, sőt, örül is neki, amit újabb mosollyal fejez ki. Közben azért eszébe jut, hogy bárcsak a jobb kezére kapná, mert az azt jelentené, hogy mindkettő megvan, de nem kell rá sokáig várnia. Az az egy biztos, hogy bárhogy is dönt az életével kapcsolatban, az első és legfontosabb célja az lesz, hogy Eeyr segítségével visszaszerezze az elvesztett karját és vele önmagát.
Végig nézi, ahogy Orthus távozik a templomból, majd az oltár előtt egy rövid imát követően a könyvtár rész felé veszi az irányt, hogy tovább tanulmányozza az istennő mágiáját.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát - zárás//
*Nem feltétlenül érti, hogy Orthus miért jön mindig ezzel az idő témával. Vajon mitől fél? Az elmúlástól, a haláltól, vagy attól, hogy túl keveset ér majd el amiatt, mert elfogy az ideje? Alenia szerint talán egy kicsit mindegyik. Mindenesetre nem teszi szóvá, csak halványan mosolyog.*
- Köszönöm szépen! Azt is, ha a barátomnak tekinthetlek, bármi is történjen a jövőben.
*Még az emlékei is ködösek, nem csoda, hogy a jövőjéről sem tud ilyen könnyen és hirtelen dönteni. Először ismernie kell a teljes történetet, hogy hogyan került ebbe a helyzetbe, és valahol magát is meg kell ismernie, mert azt sem tudja, mit szeretne igazán, ahogy azt az előbbi két lehetőség felvázolása közben gyakorlatilag el is mondta.*
- Én is örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és biztosíthatlak róla, hogy még találkozunk. Ha egy nagyszabású terv élén, akkor ott, ha csak barátként, akkor úgy.
*A kézcsókot természetesen engedi, sőt, örül is neki, amit újabb mosollyal fejez ki. Közben azért eszébe jut, hogy bárcsak a jobb kezére kapná, mert az azt jelentené, hogy mindkettő megvan, de nem kell rá sokáig várnia. Az az egy biztos, hogy bárhogy is dönt az életével kapcsolatban, az első és legfontosabb célja az lesz, hogy Eeyr segítségével visszaszerezze az elvesztett karját és vele önmagát.
Végig nézi, ahogy Orthus távozik a templomból, majd az oltár előtt egy rövid imát követően a könyvtár rész felé veszi az irányt, hogy tovább tanulmányozza az istennő mágiáját.*
3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-08 22:48:24
Üzenet elküldve: 2024-02-08 22:48:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Bólintással veszi tudomásul Alenia kérését.*
- Ne aggódj, van időm... még ha nem is annyi, mint neked.
*feleli, halványan elmosolyodva saját szóviccén.*
- Szívesen megteszem, amit tudok akkor is, ha az enyémnél kevésbé ambiciózusabb utat választanál.
*teszi hozzá. Bár ez eddig is így volt, Orthus a cselekményeket több szálon akarja vezetni, és ebből az, amit Alenia képviselhet, csak az egyik. Ugyanakkor azt gondolja, hogy a leány vágya, hogy régi szintjére emelkedjen, kevés erőfeszítéssel elérhetetlen.
Nem kerüli el a figyelmét az sem, ahogy Alenia kettejükről beszél. Őt is meglepi ez a bensőséges hangulat. Nem következik sem a származásukból, sem a pozíciójukból, de még a helyzetből sem. Hiszen ő végig kimért maradt.
Ugyanakkor az is tény, hogy Orthus nem a női lélek rejtelmeinek ismerője. Mivel magasabb körökben mozgott, de alacsony rangú volt, és ezt nem kompenzálta megnyerő vonásokkal vagy daliás termettel, a hölgytársaság számon kívül hagyta. Az évek során sajátos - és összességében nem túl hízelgő véleménye alakult ki a nőkről és vágyaikról, míg a saját vágyainak csillapítását tökéletesen kielégítően megoldotta pénzzel. Így nem érti, hogy miért ébreszthetett bármiféle szimpátiát a nőben azzal, hogy egyszerűen csak a megszokott nyers logikájával kielemezte a helyzetet.
De bárhogy is legyen, nem bánja. Még imponál is neki kissé a helyzet.*
- Én köszönöm, hogy a bizalmadba avattál. Remélem, lesz alkalmunk továbbvinni e beszélgetést.
*feleli, majd a régi időket idéző kézcsókkal búcsúzik Aleniától. Még egyszer az oltár felé fordul, hogy az istennőnek is megadja az illő tiszteletet, majd ő távozik elsőként.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Bólintással veszi tudomásul Alenia kérését.*
- Ne aggódj, van időm... még ha nem is annyi, mint neked.
*feleli, halványan elmosolyodva saját szóviccén.*
- Szívesen megteszem, amit tudok akkor is, ha az enyémnél kevésbé ambiciózusabb utat választanál.
*teszi hozzá. Bár ez eddig is így volt, Orthus a cselekményeket több szálon akarja vezetni, és ebből az, amit Alenia képviselhet, csak az egyik. Ugyanakkor azt gondolja, hogy a leány vágya, hogy régi szintjére emelkedjen, kevés erőfeszítéssel elérhetetlen.
Nem kerüli el a figyelmét az sem, ahogy Alenia kettejükről beszél. Őt is meglepi ez a bensőséges hangulat. Nem következik sem a származásukból, sem a pozíciójukból, de még a helyzetből sem. Hiszen ő végig kimért maradt.
Ugyanakkor az is tény, hogy Orthus nem a női lélek rejtelmeinek ismerője. Mivel magasabb körökben mozgott, de alacsony rangú volt, és ezt nem kompenzálta megnyerő vonásokkal vagy daliás termettel, a hölgytársaság számon kívül hagyta. Az évek során sajátos - és összességében nem túl hízelgő véleménye alakult ki a nőkről és vágyaikról, míg a saját vágyainak csillapítását tökéletesen kielégítően megoldotta pénzzel. Így nem érti, hogy miért ébreszthetett bármiféle szimpátiát a nőben azzal, hogy egyszerűen csak a megszokott nyers logikájával kielemezte a helyzetet.
De bárhogy is legyen, nem bánja. Még imponál is neki kissé a helyzet.*
- Én köszönöm, hogy a bizalmadba avattál. Remélem, lesz alkalmunk továbbvinni e beszélgetést.
*feleli, majd a régi időket idéző kézcsókkal búcsúzik Aleniától. Még egyszer az oltár felé fordul, hogy az istennőnek is megadja az illő tiszteletet, majd ő távozik elsőként.*
3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-08 20:55:14
Üzenet elküldve: 2024-02-08 20:55:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra is tisztelettel hallgatja végig Orthust, de érzi hangjában a váltást, mikor megtudja, hogy Aleniának más opciói is vannak. Végül is, nem baj, ha a férfi nem élteti magát olyan álomvilágban, hogy a Sayqueves lánynak minden áron rá van szüksége, mert akkor legalább vele szemben is egy fokkal jobb tárgyalási pozícióból indulhat.*
- Mindent értek, Orthus. Teljes mértékben igazad van. Abban is, hogy most még rengeteg időm van, de idővel majd nem lesz, és nyugodtan, remeteként élhetek majd akkor is, ha öreg leszek már, de tudod, annyi mindent éltem meg az elmúlt időszakban, hogy úgy érzem, a lelkem kétszáz évet öregedett ilyen rövid idő alatt. Akarom, mindennél jobban akarom, hogy vissza tudjam szerezni a régi életemet, de nem tudom, hogy lesz-e hozzá elég erőm.
*Nagyot sóhajt, miközben végig partnere tekintetét figyeli. Orthus jól látja, bármennyire is csábító az ajánlata, Alenia nem fog tudni, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy nem mer azonnal döntést hozni.*
- Kérlek, adj nekem egy kis időt, hogy átgondolhassam ezt az egészet. Túl sok mindent zúdítottál most rám ahhoz, hogy ésszerű döntést tudjak hozni. Szükségem van arra, hogy négy fal között mérlegelhessek mindent. Annyit ígérhetek csak most meg, hogy nem foglak cserben hagyni. Akkor sem, ha a nagyszabású tervekből végül nem lesz semmi.
*A lány az ajtó felé pillant, lassan távozni készül, de egyszerre akar menekülni és maradni még. Valamiért úgy érzi magát Orthus mellett, mint egykoron édesapja mellett. Issza a szavait és rengeteget tanul tőle. Függetlenül a származásuk közti különbségektől, felnéz rá.*
- Köszönök szépen mindent, és jelentkezni fogok, ha meghoztam a döntésemet. A jótékonykodás viszont a közös jövőnktől függetlenül tetszik. Ha nem csak miattam tennéd meg, abban szívesen segítek attól függően, hogy végül mi lesz kettőnkkel.
*Valamiért úgy beszél kettejükről, mintha egy pár lennének, pedig valószínű, hogy ennél messzebb nem is lehetnének most ettől.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra is tisztelettel hallgatja végig Orthust, de érzi hangjában a váltást, mikor megtudja, hogy Aleniának más opciói is vannak. Végül is, nem baj, ha a férfi nem élteti magát olyan álomvilágban, hogy a Sayqueves lánynak minden áron rá van szüksége, mert akkor legalább vele szemben is egy fokkal jobb tárgyalási pozícióból indulhat.*
- Mindent értek, Orthus. Teljes mértékben igazad van. Abban is, hogy most még rengeteg időm van, de idővel majd nem lesz, és nyugodtan, remeteként élhetek majd akkor is, ha öreg leszek már, de tudod, annyi mindent éltem meg az elmúlt időszakban, hogy úgy érzem, a lelkem kétszáz évet öregedett ilyen rövid idő alatt. Akarom, mindennél jobban akarom, hogy vissza tudjam szerezni a régi életemet, de nem tudom, hogy lesz-e hozzá elég erőm.
*Nagyot sóhajt, miközben végig partnere tekintetét figyeli. Orthus jól látja, bármennyire is csábító az ajánlata, Alenia nem fog tudni, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy nem mer azonnal döntést hozni.*
- Kérlek, adj nekem egy kis időt, hogy átgondolhassam ezt az egészet. Túl sok mindent zúdítottál most rám ahhoz, hogy ésszerű döntést tudjak hozni. Szükségem van arra, hogy négy fal között mérlegelhessek mindent. Annyit ígérhetek csak most meg, hogy nem foglak cserben hagyni. Akkor sem, ha a nagyszabású tervekből végül nem lesz semmi.
*A lány az ajtó felé pillant, lassan távozni készül, de egyszerre akar menekülni és maradni még. Valamiért úgy érzi magát Orthus mellett, mint egykoron édesapja mellett. Issza a szavait és rengeteget tanul tőle. Függetlenül a származásuk közti különbségektől, felnéz rá.*
- Köszönök szépen mindent, és jelentkezni fogok, ha meghoztam a döntésemet. A jótékonykodás viszont a közös jövőnktől függetlenül tetszik. Ha nem csak miattam tennéd meg, abban szívesen segítek attól függően, hogy végül mi lesz kettőnkkel.
*Valamiért úgy beszél kettejükről, mintha egy pár lennének, pedig valószínű, hogy ennél messzebb nem is lehetnének most ettől.*
3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:43:26
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:43:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Örömmel és elégedettséggel hallgatja, hogy Alenia egyetért az elképzeléseivel.
Aztán a leány kissé félénken belekezd abba, hogy lenne egy alternatívája. Ez - bár nem mutatja semmi jelét - bosszantja Orthust. Nem válaszol rögtön.*
- Nos, ha csak szeretetre vágysz, azt a nagyság felé vezető úton nehezen kapod meg. Ha mégis eléred, akkor se maradéktalanul: sokan fogják imába foglalni a neved, de éppúgy sok irigyed is lesz. És gáncsolóid szintúgy. Talán vidékre vonulva mindezzel nem kell szembesülnöd.
Ugyanakkor mérlegre kell tenned azt is, hogy olyan lehetőség kapujában állsz, amely ritkán adódik. Élted hosszú lesz, azonban kérdés, hogy lesz-e benne valaha még egy olyan alkalom, amikor családi neved státuszát helyreállíthatod. Igen, ha a visszavonulás mellett döntesz, a Sayqueves név jelentősége a múlt ködébe vész. És ha sok-sok év múlva, amikor én talán már nem is élek, te rájössz, hogy mégse kellett volna ezt hagynod, már nem lesz lehetőséged megtenni azt, amit most még igen. A világtól elvonulni azonban még bőven lesz alkalmad.
*vázolja fel.*
- Néped mércéjével mérve még ifjú hölgy vagy. Sok-sok esztendő áll még előtted. Ez nem az öregkor, amikor már elvonulunk. Még ég benned a tűz, az ambíció, a becsvágy. Ezt valami vidéki birtokon nem lehet csillapítani.
*rövid szünetet tart, időt adva Aleniának, hogy megfontolja a szavait.*
- De az én utam munkával teli, és konfliktusokkal. Becsvágyad tüzét táplálnod kell, hogy legyen, amit átsegít a megpróbáltatásokon, amik mindenképpen eljönnek majd. Hogy képes légy a nehezebb utat választani, tudnod kell, miért teszed. Emlékeztesd magad, ha kell.
Olyan nincs, hogy valami nem megy. Lehet hogy nem fog menni elsőre. Lehet, hogy nehézkesen fog menni később. De menni fog. A kérdés inkább az: mi lesz, ha rájössz, hogy mégse ezt akarod. Nos, akkor még mindig visszavonulhatsz. De ha túl fiatalon teszed, hosszú-hosszú éveid lesznek bánni a döntésedet.
*zárja le végül az okfejtését, majd várakozón néz Aleniára. Bár nyilván előfordulhat, hogy a lánynak időre lesz szüksége, hogy átgondolja a sorsát.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Örömmel és elégedettséggel hallgatja, hogy Alenia egyetért az elképzeléseivel.
Aztán a leány kissé félénken belekezd abba, hogy lenne egy alternatívája. Ez - bár nem mutatja semmi jelét - bosszantja Orthust. Nem válaszol rögtön.*
- Nos, ha csak szeretetre vágysz, azt a nagyság felé vezető úton nehezen kapod meg. Ha mégis eléred, akkor se maradéktalanul: sokan fogják imába foglalni a neved, de éppúgy sok irigyed is lesz. És gáncsolóid szintúgy. Talán vidékre vonulva mindezzel nem kell szembesülnöd.
Ugyanakkor mérlegre kell tenned azt is, hogy olyan lehetőség kapujában állsz, amely ritkán adódik. Élted hosszú lesz, azonban kérdés, hogy lesz-e benne valaha még egy olyan alkalom, amikor családi neved státuszát helyreállíthatod. Igen, ha a visszavonulás mellett döntesz, a Sayqueves név jelentősége a múlt ködébe vész. És ha sok-sok év múlva, amikor én talán már nem is élek, te rájössz, hogy mégse kellett volna ezt hagynod, már nem lesz lehetőséged megtenni azt, amit most még igen. A világtól elvonulni azonban még bőven lesz alkalmad.
*vázolja fel.*
- Néped mércéjével mérve még ifjú hölgy vagy. Sok-sok esztendő áll még előtted. Ez nem az öregkor, amikor már elvonulunk. Még ég benned a tűz, az ambíció, a becsvágy. Ezt valami vidéki birtokon nem lehet csillapítani.
*rövid szünetet tart, időt adva Aleniának, hogy megfontolja a szavait.*
- De az én utam munkával teli, és konfliktusokkal. Becsvágyad tüzét táplálnod kell, hogy legyen, amit átsegít a megpróbáltatásokon, amik mindenképpen eljönnek majd. Hogy képes légy a nehezebb utat választani, tudnod kell, miért teszed. Emlékeztesd magad, ha kell.
Olyan nincs, hogy valami nem megy. Lehet hogy nem fog menni elsőre. Lehet, hogy nehézkesen fog menni később. De menni fog. A kérdés inkább az: mi lesz, ha rájössz, hogy mégse ezt akarod. Nos, akkor még mindig visszavonulhatsz. De ha túl fiatalon teszed, hosszú-hosszú éveid lesznek bánni a döntésedet.
*zárja le végül az okfejtését, majd várakozón néz Aleniára. Bár nyilván előfordulhat, hogy a lánynak időre lesz szüksége, hogy átgondolja a sorsát.*
3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-07 18:19:57
Üzenet elküldve: 2024-02-07 18:19:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra sem tud, és nem is akar vitatkozni Orthus okfejtésével, mert az egyszerűen hibátlan. A beszélgetés irányítása teljes mértékben a férfié, Alenia csak néha bólogat, és hozzáfűz néhány helyeslő szót.*
- Nem értem, hogy tudtad ezt ilyen jól kitalálni ennyire rövid idő alatt úgy, hogy nem is tudtad, igazából mit akarok kérni tőled. Vagy neked már régóta hasonló terveid vannak, csak nem találtad még meg hozzá a megfelelő partnert? Nos, örömmel lennék ez a partner én, csak van itt valami, amiről még tudnod kell. Egy döntés, egy másik lehetőség, amit szintén választhatok.
*Kissé félénken, de komolyan néz Orthusra. Nem tudja, mit szólna hozzá a férfi, ha kihátrálna a dologból, így jobb még most az elején tisztázni mindent. Nem akar ő sem hazudni, sem az orránál fogva vezetni senkit.*
- A barátaimnak van egy másik otthonuk, vidéken. Természetesen felajánlották nekem, hogy velük menjek oda. Ez azzal járna, hogy a nemesi életemet teljesen feladom, elfeledem a múltat és valami újat kezdek. Mérlegelnem kell, hogy számomra a te ajánlatod vagy az övék a jobb.
Az egyik esetben rengeteg munka, erőfeszítés vár rám, de a végén sokkal nagyobbat nyerhetek vele és visszaszerezhetem a régi életemet, a másik esetben pedig újrakezdhetnék mindent, nyugodtan élhetnék, de azzal a Sayqueves név valószínűleg örökre feledésbe merül.
*Egyértelműnek tűnik a döntés az elmondottak alapján, de annyira mégsem az, legalábbis a lány kifejezetten bizonytalan.*
- Tudod, én csak arra vágyom, hogy szeressenek, de néha rám törnek az afféle ambíciók, mint ami miatt téged is megkerestelek. Mindegy is… igazából csak azt szeretném tudni, ha vállalom a feltételeidet, és azt mondom, vágjunk bele, mi fog történni, ha közben kiderül, hogy nekem ez mégsem megy?
*Kissé gyámoltalanná válik most, mintha még csak egy kislány volna, aki fél a következményektől. Valahol ez igaz is, hisz komoly szerepe még soha semmiben nem volt, teljesen új számára ez a terep. Annyira nehéz ez az egész. Szeretne a barátaival lenni, de szeretne újra nemes is lenni. Segíteni is szeretne a város lakóin, de arra is vágyik, hogy mindenki eltakarodjon a házából, akit nem illet meg, hogy ott lakjon.
Kérdően pillant fel Orthusra, hogy vajon ebben a helyzetben is utat tud-e neki mutatni?*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra sem tud, és nem is akar vitatkozni Orthus okfejtésével, mert az egyszerűen hibátlan. A beszélgetés irányítása teljes mértékben a férfié, Alenia csak néha bólogat, és hozzáfűz néhány helyeslő szót.*
- Nem értem, hogy tudtad ezt ilyen jól kitalálni ennyire rövid idő alatt úgy, hogy nem is tudtad, igazából mit akarok kérni tőled. Vagy neked már régóta hasonló terveid vannak, csak nem találtad még meg hozzá a megfelelő partnert? Nos, örömmel lennék ez a partner én, csak van itt valami, amiről még tudnod kell. Egy döntés, egy másik lehetőség, amit szintén választhatok.
*Kissé félénken, de komolyan néz Orthusra. Nem tudja, mit szólna hozzá a férfi, ha kihátrálna a dologból, így jobb még most az elején tisztázni mindent. Nem akar ő sem hazudni, sem az orránál fogva vezetni senkit.*
- A barátaimnak van egy másik otthonuk, vidéken. Természetesen felajánlották nekem, hogy velük menjek oda. Ez azzal járna, hogy a nemesi életemet teljesen feladom, elfeledem a múltat és valami újat kezdek. Mérlegelnem kell, hogy számomra a te ajánlatod vagy az övék a jobb.
Az egyik esetben rengeteg munka, erőfeszítés vár rám, de a végén sokkal nagyobbat nyerhetek vele és visszaszerezhetem a régi életemet, a másik esetben pedig újrakezdhetnék mindent, nyugodtan élhetnék, de azzal a Sayqueves név valószínűleg örökre feledésbe merül.
*Egyértelműnek tűnik a döntés az elmondottak alapján, de annyira mégsem az, legalábbis a lány kifejezetten bizonytalan.*
- Tudod, én csak arra vágyom, hogy szeressenek, de néha rám törnek az afféle ambíciók, mint ami miatt téged is megkerestelek. Mindegy is… igazából csak azt szeretném tudni, ha vállalom a feltételeidet, és azt mondom, vágjunk bele, mi fog történni, ha közben kiderül, hogy nekem ez mégsem megy?
*Kissé gyámoltalanná válik most, mintha még csak egy kislány volna, aki fél a következményektől. Valahol ez igaz is, hisz komoly szerepe még soha semmiben nem volt, teljesen új számára ez a terep. Annyira nehéz ez az egész. Szeretne a barátaival lenni, de szeretne újra nemes is lenni. Segíteni is szeretne a város lakóin, de arra is vágyik, hogy mindenki eltakarodjon a házából, akit nem illet meg, hogy ott lakjon.
Kérdően pillant fel Orthusra, hogy vajon ebben a helyzetben is utat tud-e neki mutatni?*
3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:41:01
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:41:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Biztosíthatlak, hogy a szépséged most is szemet gyönyörködtető, a tartásod pedig éppolyan nemesi, mint azelőtt.
*feleli, és még csak nem is hazudik igazán. Persze ő a saját szemszögéből nézi a dolgokat, és Alenia nemesi viselkedése, hűvös eleganciája számára nagyon is tetszetős. Más férfiaknak ez talán nem imponál, így ők a hiányzó karra is több figyelmet fordítanának. Ahogyan Orthus is figyelmen kívül hagyná a lányt, ha nem az lenne, aki. De tény az is, hogy ha karja hiányát ügyesen palástolja, Alenia szépsége egyébként most is sugárzó.
Ahogy a nő megfontolja és kielemzi a javaslatát, helyeslően bólogat.*
- Valahogy így. És miután saját otthonodban megoldottad ezt a jótékonykodást, másokról is gondoskodhatsz. Nemes cselekedeted következtében pénz és figyelem irányul majd a mostoha sorsú nemesi negyedre. Ezzel pedig megnő majd az igény arra, hogy a pompás kúriákat ne hagyjuk tovább zülleni. Idővel megjelenik majd az igény arra, hogy e negyed visszanyerje régi fényét. És ezzel együtt a szükség, hogy az ott menedékre lelőknek új menedéket találjanak. Ebből pedig fejlődés jön. Építkezés. És rengeteg, rengeteg üzlet.
*mutat rá, végigvezetve a vízióját, s a végén megenged magának egy halvány mosolyt. Évtizedes terveket vázol fel, melyek megvalósulását ő maga eséllyel meg se éli.
Alenia kérdésére így felel.*
- Miután te előállsz e javaslattal, én elsőként állok majd melléd lelkesen. Mivel neked bútorokra és hasznos holmikra van szükséged, érthető, hogy egy kereskedőt kerestél meg elsőnek. Egy olyat, akit a régi időkből ismerhetsz. S ha e kereskedő az ügyedet megismerve úgy dönt, hogy a haszonról lemondva és esetleg saját vagyonából is az ügyed mellé állva segít rajtad, akkor az a kereskedő nemes, és valamelyest osztozik a dicsőségben is. De csak másodsorban, hisz az ötletgazda lesz az, akit igazán megbecsül a nép. És szükséged lesz erre a megbecsülésre, mint pajzsra, mert otthonod most nem a legbiztonságosabb hely.
*vázolja fel az elképzelését.*
- Nekem nincs se szükségem, se igényem efféle figyelemre. Olyannyira nem, hogy később nagyon lelkesedéssel fogok további mecénásokat keresni az ügyednek, akik szintén részesülhetnek a diadalban, és persze a hasznosság és a jótékonykodás jóleső érzésében.
*fűzi tovább a gondolatmenetét. S hogy mindeközben ő milyen kapcsolatokat épít, milyen üzleteket köt, az már mellékes. Nem, Orthus korántsem olyan jámboran jóhiszemű. Nagyon is érdekelt a sikerben. Ettől még rosszhiszeműnek se kell tartani, hiszen az ő víziója a városnak is hasznos. Legalábbis ő annak látja.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Biztosíthatlak, hogy a szépséged most is szemet gyönyörködtető, a tartásod pedig éppolyan nemesi, mint azelőtt.
*feleli, és még csak nem is hazudik igazán. Persze ő a saját szemszögéből nézi a dolgokat, és Alenia nemesi viselkedése, hűvös eleganciája számára nagyon is tetszetős. Más férfiaknak ez talán nem imponál, így ők a hiányzó karra is több figyelmet fordítanának. Ahogyan Orthus is figyelmen kívül hagyná a lányt, ha nem az lenne, aki. De tény az is, hogy ha karja hiányát ügyesen palástolja, Alenia szépsége egyébként most is sugárzó.
Ahogy a nő megfontolja és kielemzi a javaslatát, helyeslően bólogat.*
- Valahogy így. És miután saját otthonodban megoldottad ezt a jótékonykodást, másokról is gondoskodhatsz. Nemes cselekedeted következtében pénz és figyelem irányul majd a mostoha sorsú nemesi negyedre. Ezzel pedig megnő majd az igény arra, hogy a pompás kúriákat ne hagyjuk tovább zülleni. Idővel megjelenik majd az igény arra, hogy e negyed visszanyerje régi fényét. És ezzel együtt a szükség, hogy az ott menedékre lelőknek új menedéket találjanak. Ebből pedig fejlődés jön. Építkezés. És rengeteg, rengeteg üzlet.
*mutat rá, végigvezetve a vízióját, s a végén megenged magának egy halvány mosolyt. Évtizedes terveket vázol fel, melyek megvalósulását ő maga eséllyel meg se éli.
Alenia kérdésére így felel.*
- Miután te előállsz e javaslattal, én elsőként állok majd melléd lelkesen. Mivel neked bútorokra és hasznos holmikra van szükséged, érthető, hogy egy kereskedőt kerestél meg elsőnek. Egy olyat, akit a régi időkből ismerhetsz. S ha e kereskedő az ügyedet megismerve úgy dönt, hogy a haszonról lemondva és esetleg saját vagyonából is az ügyed mellé állva segít rajtad, akkor az a kereskedő nemes, és valamelyest osztozik a dicsőségben is. De csak másodsorban, hisz az ötletgazda lesz az, akit igazán megbecsül a nép. És szükséged lesz erre a megbecsülésre, mint pajzsra, mert otthonod most nem a legbiztonságosabb hely.
*vázolja fel az elképzelését.*
- Nekem nincs se szükségem, se igényem efféle figyelemre. Olyannyira nem, hogy később nagyon lelkesedéssel fogok további mecénásokat keresni az ügyednek, akik szintén részesülhetnek a diadalban, és persze a hasznosság és a jótékonykodás jóleső érzésében.
*fűzi tovább a gondolatmenetét. S hogy mindeközben ő milyen kapcsolatokat épít, milyen üzleteket köt, az már mellékes. Nem, Orthus korántsem olyan jámboran jóhiszemű. Nagyon is érdekelt a sikerben. Ettől még rosszhiszeműnek se kell tartani, hiszen az ő víziója a városnak is hasznos. Legalábbis ő annak látja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873