Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-20 11:19:30
Üzenet elküldve: 2022-02-20 11:19:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Magában elraktározza a nő nevét, miközben lebonyolítják a kézfogást. A maga részéről ez is katonásan sikerül, érezni lehet benne az erőt, ám nem szorítja meg a másik kezét fájdalmasan, precíz és kimért a folyamat. A kérdésre aztán elgondolkozik, nem válaszol rögtön, hiszen azon kívül, hogy hagyomány, nem is tud igazán sokat a gesztus pontos jelentéséről. Igyekszik visszagondolni még a gyermekkori leckékre, melyeket tanítója adott neki a pontos nemesi modorról, gesztusokról és azok jelentéséről, ám a gyerekkora és mostani énje között levő több évtizedes katonalét nem segít ebben.*
-Hagyomány... talán a bizalom, vagy a tisztelet kifejezésére, megelőlegezésére. Egy határozott, erős kézfogás sokaknál belső integritást közvetít.
*Szólal meg egy idő után. Maga sem tudja, hogy mennyire igaz az, amit mond, ám abban viszonylag biztos, hogy nem tanít nagy butaságot a barbár asszonynak.
A sárkány említésére olyasmi reakciót kap, amire számított. A bizonytalanságot le tudja olvasni a másik arcáról, ám azt már nem feltétlenül, hogy pontosan mennyire is hisz neki. Szándékosan fogalmazott viszont kissé homályosan, és nem is mondja azt, hogy olyan jelentést kapott, mely szerint bizony léteznek a sárkányok, és egy közülük veszélyesen közel él a városhoz.*
-Az, habár még csak második napja végzem, így a nagyja hátravan... egyelőre még csak a kutatás irányát sikerült meghatároznom.
*A dolga esélyesen jóval nehezebb, bár összemérhetetlenül produktívabb lesz a Mágustoronyban, de nem mer előre remélni. Mindenesetre már most számít arra, hogy hosszú időt fog eltölteni a lebegő toronyban, hiszen a kutatása tárgyai csak gyarapodnak és gyarapodnak.
És valóban, habár a prioritás elsősorban az, amire a parancsot is kapta, reméli, hogy a kutatás közben egyéb hasznos információhoz is vezethet az elementáris mágia titkaival kapcsolatban. Pusztán a szerencse kérdése lehet mindez, ám ha egy lehetőséget képvisel ez a feladat, akkor semmiképpen sem szeretné ezt elszalajtani.*
-Régóta vonzanak a mágia titkai... ugyanúgy a tűz, mint a föld, a hold, vagy a nap. Konkrét terveim eddig a földmágia kitanulására voltak, ám könnyen lehet, hogy mire végzek ezzel a kutatással, többet fogok tudni a tűz ágáról, mint a földről.
*És akkor még arról nem is beszélt, hogy a rúnamágia rejtélyei is érdeklik a saját, egyelőre még csak kósza és kezdetleges ötletei miatt. Az biztos, hogy bőven lesz ürügye a Mágustoronyban való kutatásra, habár ezt talán nem mind egyszerre fogja megejteni, hiszen az sem venné ki jól magát, ha több hatra eltűnne, hátrahagyva az Alakulat felé való kötelességeit.
Nagyon hosszútávú tervként kezeli mindezt, és szerencsés lesz, ha mindet be tudja teljesíteni, miközben az Alakulatot is tudásával támogatja, és egyéb dolgait is végzi.*
-Azt hiszem, ezt én is lejegyzem majd magamnak.
*Mondja, miután elolvasta a mutatott oldalt. Mindenképpen értékes információnak tűnik, és amennyi kutatásnak néz elébe, akármennyire is bízik a saját mentális képességeiben, tudja, hogy ilyen téren ritkán árt a segítség.*
-Egyéni harci képzés, azon belül pedig a tanítvány tapasztalatától, és az egyéni szükségleteitől függ. Inkább a konkrét harci lépések és manőverek elsajátítása, mint a páros gyakorlás.
*Ennek okai szintén egyértelműek, habár lehet, hogy a mai nap után ilyen téren kevésbé lesz már korlátolt... hamarosan ez is eldőlik.*
*Magában elraktározza a nő nevét, miközben lebonyolítják a kézfogást. A maga részéről ez is katonásan sikerül, érezni lehet benne az erőt, ám nem szorítja meg a másik kezét fájdalmasan, precíz és kimért a folyamat. A kérdésre aztán elgondolkozik, nem válaszol rögtön, hiszen azon kívül, hogy hagyomány, nem is tud igazán sokat a gesztus pontos jelentéséről. Igyekszik visszagondolni még a gyermekkori leckékre, melyeket tanítója adott neki a pontos nemesi modorról, gesztusokról és azok jelentéséről, ám a gyerekkora és mostani énje között levő több évtizedes katonalét nem segít ebben.*
-Hagyomány... talán a bizalom, vagy a tisztelet kifejezésére, megelőlegezésére. Egy határozott, erős kézfogás sokaknál belső integritást közvetít.
*Szólal meg egy idő után. Maga sem tudja, hogy mennyire igaz az, amit mond, ám abban viszonylag biztos, hogy nem tanít nagy butaságot a barbár asszonynak.
A sárkány említésére olyasmi reakciót kap, amire számított. A bizonytalanságot le tudja olvasni a másik arcáról, ám azt már nem feltétlenül, hogy pontosan mennyire is hisz neki. Szándékosan fogalmazott viszont kissé homályosan, és nem is mondja azt, hogy olyan jelentést kapott, mely szerint bizony léteznek a sárkányok, és egy közülük veszélyesen közel él a városhoz.*
-Az, habár még csak második napja végzem, így a nagyja hátravan... egyelőre még csak a kutatás irányát sikerült meghatároznom.
*A dolga esélyesen jóval nehezebb, bár összemérhetetlenül produktívabb lesz a Mágustoronyban, de nem mer előre remélni. Mindenesetre már most számít arra, hogy hosszú időt fog eltölteni a lebegő toronyban, hiszen a kutatása tárgyai csak gyarapodnak és gyarapodnak.
És valóban, habár a prioritás elsősorban az, amire a parancsot is kapta, reméli, hogy a kutatás közben egyéb hasznos információhoz is vezethet az elementáris mágia titkaival kapcsolatban. Pusztán a szerencse kérdése lehet mindez, ám ha egy lehetőséget képvisel ez a feladat, akkor semmiképpen sem szeretné ezt elszalajtani.*
-Régóta vonzanak a mágia titkai... ugyanúgy a tűz, mint a föld, a hold, vagy a nap. Konkrét terveim eddig a földmágia kitanulására voltak, ám könnyen lehet, hogy mire végzek ezzel a kutatással, többet fogok tudni a tűz ágáról, mint a földről.
*És akkor még arról nem is beszélt, hogy a rúnamágia rejtélyei is érdeklik a saját, egyelőre még csak kósza és kezdetleges ötletei miatt. Az biztos, hogy bőven lesz ürügye a Mágustoronyban való kutatásra, habár ezt talán nem mind egyszerre fogja megejteni, hiszen az sem venné ki jól magát, ha több hatra eltűnne, hátrahagyva az Alakulat felé való kötelességeit.
Nagyon hosszútávú tervként kezeli mindezt, és szerencsés lesz, ha mindet be tudja teljesíteni, miközben az Alakulatot is tudásával támogatja, és egyéb dolgait is végzi.*
-Azt hiszem, ezt én is lejegyzem majd magamnak.
*Mondja, miután elolvasta a mutatott oldalt. Mindenképpen értékes információnak tűnik, és amennyi kutatásnak néz elébe, akármennyire is bízik a saját mentális képességeiben, tudja, hogy ilyen téren ritkán árt a segítség.*
-Egyéni harci képzés, azon belül pedig a tanítvány tapasztalatától, és az egyéni szükségleteitől függ. Inkább a konkrét harci lépések és manőverek elsajátítása, mint a páros gyakorlás.
*Ennek okai szintén egyértelműek, habár lehet, hogy a mai nap után ilyen téren kevésbé lesz már korlátolt... hamarosan ez is eldőlik.*
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-20 09:05:20
Üzenet elküldve: 2022-02-20 09:05:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Bemutatkozásukkor hóna alá csapja az éppen kiválasztott könyvet, hogy viszonozza a kézfogást, amiben észrevehető Karheia sutasága.*
- Karheia Rhagodar.
*Láthatóan mondani kíván valamit, de habozik azt illetően, hogy megtegye, végül kicsit közelebb hajolva, mintha egy titkot kérdezne meg megosztja a másikkal azt, ami a szívét nyomja.*
- Miért fogják meg ilyenkor egymás kezét a városiak? Láttam már párszor, elég furcsa szokás.
*Persze biztos benne, hogy fordított esetben is igaz ez, már csak a barbárok öltözködését is illetően.
Úgy tűnik végül tippje nem landolt olyan távol az igazságtól, bár a sárkány valóban nem jutott volna eszébe mint megoldás. Hümmögve igyekszik időt nyerni magának, és eldönteni, hogy igazából hogyan viszonyul hozzá. Nehéz nem teljesen nevetségesnek tartani ezt az elképzelést, elvégre a mondákból jól tudják, hogy egy ilyen lény gigantikus, ereje pedig mondhatni felfoghatatlan. Nehezen tartja elképzelhetőnek, hogyha létezne is, akkor hogyan férnének meg egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy nimfákkal inkább meg tudna békélni, elvégre nagyjából emberméretű lények lehetnek erdőkben bujkálva, egy méretes hüllő viszont valószerűtlen, hogy ennyi ideig rejtve maradt előttük.*
- Elég körülményes kutatás lehet.
*Nyugtázza, láthatóan fel sem merül benne az az eshetőség, hogy Gaerralos elképzelhetőnek tartja egy sárkány létezését, vagy hogy lenne bármi okuk aggódni. Bár ha ez az információ birtokába jutna Karheia feltehetően kíváncsibb lenne, mint ijedt.*
~ Sokat tanulhatnánk ilyen ősi lényektől. ~
- Megértem. Nem is akartam tolakodó lenni.
*Nem is faggatja a másikat erről a témáról, már így is talán többet tud a kelleténél, inkább ezen a vonalon, de másfelé tereli a beszélgetést.*
- De jó elképzelés lehet, hogy magából a tűz mágia megértéséből érdemes kezdeni a kutatást. Még számomra is kissé hiányos az összkép, pedig már egy ideje ennek szentelem az időm jelentős részét. De akkor mint leendő mágus ez a vonal is vonz, vagy csak a "sárkány" miatt tévedtél erre a terepre?
*Felületesen olvasgatja a sorokat, mert nagyjából van elképzelése arról, hogy mit keres.*
- Itt van ni, színekre lebontva. Még sötétebb árnyalatokról is szó esik.
*Bátorkodik a könyvet a másik felé fordítani, majd ujjával rábökni egy-egy mondatra.*
- Azt hiszem ezt lemásolom magamnak.
*Összecsukja a könyvet, mutatóujjával viszont megakadályozza azt, hogy az értékes információkkal teli oldalt véletlenül ellapozza. Miközben az asztalhoz sétál vissza egy újabb kérdéssel fordul a veteránhoz.*
- Na és szabad megkérdezni miféle kiképzésről van szó? Még lehet nekem sem ártana, kicsit berozsdásodtak a harci ismereteim.
*Könnyen lehet, hogy Grawok esetében is ott hagyta volna a fogát, ha nincs vele Rorkir. Persze talán még így sincs oka panaszra, igyekszik formában tartani magát, de gyakorlás az bőven ráférne még.*
*Bemutatkozásukkor hóna alá csapja az éppen kiválasztott könyvet, hogy viszonozza a kézfogást, amiben észrevehető Karheia sutasága.*
- Karheia Rhagodar.
*Láthatóan mondani kíván valamit, de habozik azt illetően, hogy megtegye, végül kicsit közelebb hajolva, mintha egy titkot kérdezne meg megosztja a másikkal azt, ami a szívét nyomja.*
- Miért fogják meg ilyenkor egymás kezét a városiak? Láttam már párszor, elég furcsa szokás.
*Persze biztos benne, hogy fordított esetben is igaz ez, már csak a barbárok öltözködését is illetően.
Úgy tűnik végül tippje nem landolt olyan távol az igazságtól, bár a sárkány valóban nem jutott volna eszébe mint megoldás. Hümmögve igyekszik időt nyerni magának, és eldönteni, hogy igazából hogyan viszonyul hozzá. Nehéz nem teljesen nevetségesnek tartani ezt az elképzelést, elvégre a mondákból jól tudják, hogy egy ilyen lény gigantikus, ereje pedig mondhatni felfoghatatlan. Nehezen tartja elképzelhetőnek, hogyha létezne is, akkor hogyan férnének meg egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy nimfákkal inkább meg tudna békélni, elvégre nagyjából emberméretű lények lehetnek erdőkben bujkálva, egy méretes hüllő viszont valószerűtlen, hogy ennyi ideig rejtve maradt előttük.*
- Elég körülményes kutatás lehet.
*Nyugtázza, láthatóan fel sem merül benne az az eshetőség, hogy Gaerralos elképzelhetőnek tartja egy sárkány létezését, vagy hogy lenne bármi okuk aggódni. Bár ha ez az információ birtokába jutna Karheia feltehetően kíváncsibb lenne, mint ijedt.*
~ Sokat tanulhatnánk ilyen ősi lényektől. ~
- Megértem. Nem is akartam tolakodó lenni.
*Nem is faggatja a másikat erről a témáról, már így is talán többet tud a kelleténél, inkább ezen a vonalon, de másfelé tereli a beszélgetést.*
- De jó elképzelés lehet, hogy magából a tűz mágia megértéséből érdemes kezdeni a kutatást. Még számomra is kissé hiányos az összkép, pedig már egy ideje ennek szentelem az időm jelentős részét. De akkor mint leendő mágus ez a vonal is vonz, vagy csak a "sárkány" miatt tévedtél erre a terepre?
*Felületesen olvasgatja a sorokat, mert nagyjából van elképzelése arról, hogy mit keres.*
- Itt van ni, színekre lebontva. Még sötétebb árnyalatokról is szó esik.
*Bátorkodik a könyvet a másik felé fordítani, majd ujjával rábökni egy-egy mondatra.*
- Azt hiszem ezt lemásolom magamnak.
*Összecsukja a könyvet, mutatóujjával viszont megakadályozza azt, hogy az értékes információkkal teli oldalt véletlenül ellapozza. Miközben az asztalhoz sétál vissza egy újabb kérdéssel fordul a veteránhoz.*
- Na és szabad megkérdezni miféle kiképzésről van szó? Még lehet nekem sem ártana, kicsit berozsdásodtak a harci ismereteim.
*Könnyen lehet, hogy Grawok esetében is ott hagyta volna a fogát, ha nincs vele Rorkir. Persze talán még így sincs oka panaszra, igyekszik formában tartani magát, de gyakorlás az bőven ráférne még.*
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 19:35:25
Üzenet elküldve: 2022-02-19 19:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*A nő arckifejezése nem árul el meglepetést, vagy gyanakvást, csak töprengést, majd ráébredést. A hallott nevet szívesen leírná, ám ha eddig nem keltett gyanút, akkor nem most akar ezen változtatni, így megelégszik azzal, hogy eszébe vés minden nevet, amit eddig hallott, önmagában kielemezve Karheia szavait.*
-Ha már a neveknél tartunk... Gaerralos Ruuhrijehr.
*Mutatkozik be, egy közeli polchoz támasztva botját, hogy aztán kinyújthassa balját a másik felé. Nem akar hosszú csöndet közvetlenül azután, hogy meghallotta a nevet, hiszen az sem venné ki jól magát, így bepótolja ezt a kihagyott lépést.*
~Taitos mester. Ezzel a Krestvirrel együtt valami tekintélynek örvendhetnek Synmirán... tanítókként, talán?~
*Nem meglepő módon Synmiráról sem hallott még, és csak a közös megnevezés miatt kapcsolja ehhez a helyhez a láthatatlan warglovast is. Viszont legalább ezen a téren is elkezdheti az információgyűjtést... ha létezik egy helyi mágusközösség, akkor arról mindenképpen érdemes lehet tudnia.*
~Mindent a maga idejében.~
*Nem venné ki jól magát, ha már az első találkozásuk során minden ennek az ügynek minden részletéről ki akarná faggatni amazt, és nem is hinné, hogy sok eredménnyel járna. Könnyen lehet persze, hogy messze túlzóan óvatos, ám szívesebben esik ebbe a hibába, mint az ellenkezőbe.*
-Ezt nem vitatom, és pont ezért is nehéz az ember dolga, mikor olyan dolgokról kell megbízható információt találnia, melyekről általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a meséken kívül nem léteznek.
*A nő szkepticizmusa biztató, ám nem úgy tűnik, hogy túlságosan járatos ebben a témában. Különösebben Gaerralos nem is számított rá, hogy az első idegen, akinek kikéri a véleményét, rögtön hasznos információval szolgálna. A Parancsnokkal ellentétben ő nem látja a különösebb veszélyt abban, hogy elejtse a 'sárkány' szót, hiszem számos, önmagában is valószínűtlen dolognak kéne egymás után megtörténnie ahhoz, hogy ez bármi bajhoz is történne.
Először is az illetőnek el kéne hinnie, hogy Gaerralos igazat beszél, és az a sárkány tényleg létezik, a veteránnak pedig nem célja külön győzködni másokat erről. Ezután úgy kéne terjesztenie ennek a hírét, hogy annak foganatja is legyen, és még ezután sem tudna senki arról, hogy hol is van a lény. Ha valami módon mégis kiderítenék ezt maguktól, akkor is egy veszélyes hegymászás állna az ambiciózus sárkányvadászok, és maga a lény között, ami könnyen lehet, hogy eddigre már rég tovarepült volna.*
-Nem. Sárkány... a sok meseszerű és mitikus lényből az egyik leghíresebb, ám egyben leginkább mesébe illő. Érkezett egy olyan hír, ami miatt hasznosnak tűnt utánanézni a legendáknak és azok valóságtartalmának.
*Habár odafigyel a mágusnő reakciójára, nem igazán számít nagy felismerésre. A maga szokásos, érzelmet mellőző módján mondja ezt is, és se hangja, se arckifejezése nem árul el különösebb aggodalmat.*
-A konkrétumokat sajnos már kissé veszélyesebb lenne elárulnom.
*Veszi elejét a további kérdéseknek, hiszen egy bizonyos ponton túl már ő is látja okát a titkolózásnak, na meg persze parancsot sem akar szegni.
Habár a sérülései valóban érzékeny témát képeznek számára, a szánalom és a túlzott tapintatosság az, amit sértésnek vesz. Az, hogy valaki helyesen felismeri a határait és helyzetét, nem vált ki belőle negatív reakciót.*
-Kiképzőőrmester, tanácsadó, kutató, és leendő mágus.
*Őszinte, habár a leírás alapján talán kissé többre gondolhat a másik, mint amit valójában takarnak ezek a szavak.*
-Áh, értem. A kék italról mintha már hallottam volna... ha tényleg elősegíti az elme fogékonyságát, akkor lehet, hogy érdemes lenne utánajárnom a beszerzésének.
*Tűnődik el. Ezt még azelőtt ki kéne derítenie, hogy elindulna a Mágustoronyba.*
*A nő arckifejezése nem árul el meglepetést, vagy gyanakvást, csak töprengést, majd ráébredést. A hallott nevet szívesen leírná, ám ha eddig nem keltett gyanút, akkor nem most akar ezen változtatni, így megelégszik azzal, hogy eszébe vés minden nevet, amit eddig hallott, önmagában kielemezve Karheia szavait.*
-Ha már a neveknél tartunk... Gaerralos Ruuhrijehr.
*Mutatkozik be, egy közeli polchoz támasztva botját, hogy aztán kinyújthassa balját a másik felé. Nem akar hosszú csöndet közvetlenül azután, hogy meghallotta a nevet, hiszen az sem venné ki jól magát, így bepótolja ezt a kihagyott lépést.*
~Taitos mester. Ezzel a Krestvirrel együtt valami tekintélynek örvendhetnek Synmirán... tanítókként, talán?~
*Nem meglepő módon Synmiráról sem hallott még, és csak a közös megnevezés miatt kapcsolja ehhez a helyhez a láthatatlan warglovast is. Viszont legalább ezen a téren is elkezdheti az információgyűjtést... ha létezik egy helyi mágusközösség, akkor arról mindenképpen érdemes lehet tudnia.*
~Mindent a maga idejében.~
*Nem venné ki jól magát, ha már az első találkozásuk során minden ennek az ügynek minden részletéről ki akarná faggatni amazt, és nem is hinné, hogy sok eredménnyel járna. Könnyen lehet persze, hogy messze túlzóan óvatos, ám szívesebben esik ebbe a hibába, mint az ellenkezőbe.*
-Ezt nem vitatom, és pont ezért is nehéz az ember dolga, mikor olyan dolgokról kell megbízható információt találnia, melyekről általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a meséken kívül nem léteznek.
*A nő szkepticizmusa biztató, ám nem úgy tűnik, hogy túlságosan járatos ebben a témában. Különösebben Gaerralos nem is számított rá, hogy az első idegen, akinek kikéri a véleményét, rögtön hasznos információval szolgálna. A Parancsnokkal ellentétben ő nem látja a különösebb veszélyt abban, hogy elejtse a 'sárkány' szót, hiszem számos, önmagában is valószínűtlen dolognak kéne egymás után megtörténnie ahhoz, hogy ez bármi bajhoz is történne.
Először is az illetőnek el kéne hinnie, hogy Gaerralos igazat beszél, és az a sárkány tényleg létezik, a veteránnak pedig nem célja külön győzködni másokat erről. Ezután úgy kéne terjesztenie ennek a hírét, hogy annak foganatja is legyen, és még ezután sem tudna senki arról, hogy hol is van a lény. Ha valami módon mégis kiderítenék ezt maguktól, akkor is egy veszélyes hegymászás állna az ambiciózus sárkányvadászok, és maga a lény között, ami könnyen lehet, hogy eddigre már rég tovarepült volna.*
-Nem. Sárkány... a sok meseszerű és mitikus lényből az egyik leghíresebb, ám egyben leginkább mesébe illő. Érkezett egy olyan hír, ami miatt hasznosnak tűnt utánanézni a legendáknak és azok valóságtartalmának.
*Habár odafigyel a mágusnő reakciójára, nem igazán számít nagy felismerésre. A maga szokásos, érzelmet mellőző módján mondja ezt is, és se hangja, se arckifejezése nem árul el különösebb aggodalmat.*
-A konkrétumokat sajnos már kissé veszélyesebb lenne elárulnom.
*Veszi elejét a további kérdéseknek, hiszen egy bizonyos ponton túl már ő is látja okát a titkolózásnak, na meg persze parancsot sem akar szegni.
Habár a sérülései valóban érzékeny témát képeznek számára, a szánalom és a túlzott tapintatosság az, amit sértésnek vesz. Az, hogy valaki helyesen felismeri a határait és helyzetét, nem vált ki belőle negatív reakciót.*
-Kiképzőőrmester, tanácsadó, kutató, és leendő mágus.
*Őszinte, habár a leírás alapján talán kissé többre gondolhat a másik, mint amit valójában takarnak ezek a szavak.*
-Áh, értem. A kék italról mintha már hallottam volna... ha tényleg elősegíti az elme fogékonyságát, akkor lehet, hogy érdemes lenne utánajárnom a beszerzésének.
*Tűnődik el. Ezt még azelőtt ki kéne derítenie, hogy elindulna a Mágustoronyba.*
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 16:19:04
Üzenet elküldve: 2022-02-19 16:19:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Áh értem.
*Nem lepi meg, hogy Gaerralos nem is helybéli, Karheia számára kicsit minden városi ugyanolyan, de főleg csak amiatt, mert nem látott még olyan sokat a világ többi részéből. A férfi leírására el kell töprengenie, végül felcsillannak szemei ahogy sikerül kitalálnia ki is lehetett az.*
- Taitos mester lehetett az, szerintem. Én is csak egyszer találkoztam vele, de a warg mondhatni összetéveszthetetlenné teszi őt.
*Mivel nem is sejti, hogy a név elárulásával akár bármi rosszat tehetne Taitosnak, ezért nem is óvatoskodik. Karheia betudja annyinak, hogy bizony a mágusok ösztönösen vonzzák egymást, és csupán ártatlan érdeklődésről van szó. A férfi arcát vizsgálgatva meg is állapíthatja, hogy őszintének tűnik, látszólag nem szorult bele semmi aljasság vagy ravaszság.
A téma érzékenységét emlegetve Karheia kíváncsisága még nagyobbá duzzad, egyben vonásai is komolyabbá válik. Figyelmesen hallgatja a másikat, majd gondolkodás közben hümmögve jelzi Gaerralos felé, hogy tanakodik a hallottakon.*
- Ami azt illeti nem is tudom miféle lények lehetnek ilyenek. Talán mesékben kutakodva fellelhetnék hasonlókat, de létezésük elég kétséges ugyebár.
*A nő úgy dönt, hogy első gondolata, az erdők nimfái, illetve a szirének mint elementáris lények biztosan butaság, nem is teljesen érti mit akar ezzel Gaerralos pontosan, ám hirtelen eszébe jut egy tűzhöz kötödő teremtmény.*
- Főnixről lenne szó? Hallottam mende-mondákat róluk, meg hogy milyen értékes a tolluk, de ennyi.
*Érzi, hogy nem túl hasznos ezt illetően, de ahonnan ő jött nem voltak jellemzőek a csodák, vagy ezek a "megmagyarázhatatlan" jelenségek. Még Rorkir elmesélését is nehezen dolgozta fel, miszerint legyőzte magát a vihart, holott Karheia is egészen fantasztikus dolgokra képes, mégis kicsit szkeptikus a hasonló történeteket illetően.*
- Hmm, valóban.
*Nem szépítgeti a dolgot, még felcsernek sem feltétlenül találná hasznosnak Gaerralost, sántán és végtaghiányosan meg végképp nem.*
- Akkor miféle katona is vagy? Vagy inkább a hadi stratégiák kidolgozásában segédkezel?
*Érdeklődik, közben igyekszik feltérképezni, hogy vajon szavai érzékeny témát értek e, mert ha igen, akkor nem firtatja tovább.*
- Oh, csak általános lenne. Egy mágus társam említette, hogy mire is képesek azokat, amiket szegény gyermekek találtak, és osztogattak pár aranyért. Van gyógyító is, persze, de egy kék árnyalatú, ami élesíti az elmét, így ilyen kutatások előtt különösen hasznos. Szeretném megtudni milyenek vannak még, és azok mire használhatóak.
*Talál is egy könyvet, leemeli, majd belelapozgat, de tovább beszél, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy több felé figyeljen.*
- Valamelyest értek a főzetekhez, javasasszony voltam a törzsemnél, de ezek egészen mások, mint amiket még a nagymamám tanított meg nekem.
- Áh értem.
*Nem lepi meg, hogy Gaerralos nem is helybéli, Karheia számára kicsit minden városi ugyanolyan, de főleg csak amiatt, mert nem látott még olyan sokat a világ többi részéből. A férfi leírására el kell töprengenie, végül felcsillannak szemei ahogy sikerül kitalálnia ki is lehetett az.*
- Taitos mester lehetett az, szerintem. Én is csak egyszer találkoztam vele, de a warg mondhatni összetéveszthetetlenné teszi őt.
*Mivel nem is sejti, hogy a név elárulásával akár bármi rosszat tehetne Taitosnak, ezért nem is óvatoskodik. Karheia betudja annyinak, hogy bizony a mágusok ösztönösen vonzzák egymást, és csupán ártatlan érdeklődésről van szó. A férfi arcát vizsgálgatva meg is állapíthatja, hogy őszintének tűnik, látszólag nem szorult bele semmi aljasság vagy ravaszság.
A téma érzékenységét emlegetve Karheia kíváncsisága még nagyobbá duzzad, egyben vonásai is komolyabbá válik. Figyelmesen hallgatja a másikat, majd gondolkodás közben hümmögve jelzi Gaerralos felé, hogy tanakodik a hallottakon.*
- Ami azt illeti nem is tudom miféle lények lehetnek ilyenek. Talán mesékben kutakodva fellelhetnék hasonlókat, de létezésük elég kétséges ugyebár.
*A nő úgy dönt, hogy első gondolata, az erdők nimfái, illetve a szirének mint elementáris lények biztosan butaság, nem is teljesen érti mit akar ezzel Gaerralos pontosan, ám hirtelen eszébe jut egy tűzhöz kötödő teremtmény.*
- Főnixről lenne szó? Hallottam mende-mondákat róluk, meg hogy milyen értékes a tolluk, de ennyi.
*Érzi, hogy nem túl hasznos ezt illetően, de ahonnan ő jött nem voltak jellemzőek a csodák, vagy ezek a "megmagyarázhatatlan" jelenségek. Még Rorkir elmesélését is nehezen dolgozta fel, miszerint legyőzte magát a vihart, holott Karheia is egészen fantasztikus dolgokra képes, mégis kicsit szkeptikus a hasonló történeteket illetően.*
- Hmm, valóban.
*Nem szépítgeti a dolgot, még felcsernek sem feltétlenül találná hasznosnak Gaerralost, sántán és végtaghiányosan meg végképp nem.*
- Akkor miféle katona is vagy? Vagy inkább a hadi stratégiák kidolgozásában segédkezel?
*Érdeklődik, közben igyekszik feltérképezni, hogy vajon szavai érzékeny témát értek e, mert ha igen, akkor nem firtatja tovább.*
- Oh, csak általános lenne. Egy mágus társam említette, hogy mire is képesek azokat, amiket szegény gyermekek találtak, és osztogattak pár aranyért. Van gyógyító is, persze, de egy kék árnyalatú, ami élesíti az elmét, így ilyen kutatások előtt különösen hasznos. Szeretném megtudni milyenek vannak még, és azok mire használhatóak.
*Talál is egy könyvet, leemeli, majd belelapozgat, de tovább beszél, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy több felé figyeljen.*
- Valamelyest értek a főzetekhez, javasasszony voltam a törzsemnél, de ezek egészen mások, mint amiket még a nagymamám tanított meg nekem.
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 12:46:12
Üzenet elküldve: 2022-02-19 12:46:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
-Az általános elvek ismerete, melyek alapján a mágia működik.
*Kissé meglepi, hogy ezt el kell magyaráznia valakinek, aki egyértelműen előrébb van a mágiatanulás folyamatában, mint ő maga... de csak kissé. Elvégre tudja, hogy a mágiatanulásnak több módja is létezik, és a varázslatokat lehetővé tevő erők behatóbb, akadémikus ismerete nem az egyetlen út, ami a mágiatudást lehetővé teheti. Érzelmeihez hasonlóan viszont ez a meglepetés sem ül ki az arcára, szimplán csak tárgyilagosan tisztázza, mit értett a szó alatt.
A nevek említésére nem ül ki az arcára zavar, vagy felismerés... persze fogalma sincs arról, kik azok, akikről beszél, ám cserébe ad neki egy ötletet azzal, hogy a helyi mágusokról való tudását villogtatja.*
-Nem sokkal ezelőttig egy másik városban éltem, így nem ismerem fel ezeket a neveket... eddig közelebbi találkozásom Arthenior környékén csak egy mágussal volt, akinek a nevét sajnos nem volt alkalmam megkérdezni. Egy warg kísérhette, és mind a hold- és a napmágiát jól ismeri.
*A mágustudás vonzza a hasonszőrűt, így egyáltalán nem kizárt, hogy ismerhetik egymást, ha ez az illető gyakran forog ilyen körökben. Az pedig, hogy amaz hogy fog reagálni erre a meglehetősen célzott kérdésre, valamennyi kockázatot is jelent. Végtére is, habár Gaerralos nem azért akarja beazonosítani a korábbi piaci kalandja okozóját, hogy a törvény elé hurcolja, a katonai egyenruha akár téves következtetésekre vezetheti a másikat.
Habár arckifejezése nem változik, továbbra is figyeli a másik arcát, a felismerés jelei után kutatva. A reakciója még akkor is sokat elárulhat, ha nem ad egyenes választ a kérdésére.
Az ágakkal kapcsolatos válaszra bólint, az ajánlatot pedig erősen megfontolja. Egy alkalom, hogy egy tapasztaltabb mágus segítségét kérhesse... egy ilyen lehetőség meglehetősen sokat érhet.*
-Szívesen venném a segítséget, habár a téma meglehetősen érzékeny tud lenni, és a szükségesnél jobban nem kéne terjesztenem. Mondja...
*Hideg tekintete Karheiát fürkészi, próbálja eldönteni, ilyen ügyben mennyire lehet megbízható.*
-Egészen véletlenül nem tud olyan lényekről, melyek kifejezetten az elementáris mágiához bírnak kötődéssel? Feltételezhetőleg ezen belül is a tűz lenne az érintett mágiaág, ám ez csak spekuláció.
*A sárkány szót még nem ejti ki, fennáll a veszély, hogy a nő vagy nem venné miatta komolyan, vagy túlságosan is komolyan venné, és a veszélyérzet által vezérelve olyan lépésekhez folyamodva, ami senkinek sem érdeke.*
-Van pár évtizednyi katonai múltam, igen... most is katonaként írnám le magam, habár ahogy gyaníthatja, a csatatéren már nem vennék sok hasznom. Már, és még.
*Teszi hozzá kissé sejtelmesen, habár amaz könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a mágiára utal, nem arra, hogy vissza akarja növeszteni a karját. A másik öltözködése, és választott mágiaága is arra utal, hogy nem idegen számára a harc szolgálatába állított mágia.*
-Ha szabad kérdeznem, általánosan érdeklődik csak az alkímia felé, vagy valami külön célra keres megoldást?
*Puszta kíváncsiságból érdeklődik, ő maga nem konyít túl sokat a bájitalkeveréshez, ám érdekli, hogy a nő mit akar elérni.*
-Az általános elvek ismerete, melyek alapján a mágia működik.
*Kissé meglepi, hogy ezt el kell magyaráznia valakinek, aki egyértelműen előrébb van a mágiatanulás folyamatában, mint ő maga... de csak kissé. Elvégre tudja, hogy a mágiatanulásnak több módja is létezik, és a varázslatokat lehetővé tevő erők behatóbb, akadémikus ismerete nem az egyetlen út, ami a mágiatudást lehetővé teheti. Érzelmeihez hasonlóan viszont ez a meglepetés sem ül ki az arcára, szimplán csak tárgyilagosan tisztázza, mit értett a szó alatt.
A nevek említésére nem ül ki az arcára zavar, vagy felismerés... persze fogalma sincs arról, kik azok, akikről beszél, ám cserébe ad neki egy ötletet azzal, hogy a helyi mágusokról való tudását villogtatja.*
-Nem sokkal ezelőttig egy másik városban éltem, így nem ismerem fel ezeket a neveket... eddig közelebbi találkozásom Arthenior környékén csak egy mágussal volt, akinek a nevét sajnos nem volt alkalmam megkérdezni. Egy warg kísérhette, és mind a hold- és a napmágiát jól ismeri.
*A mágustudás vonzza a hasonszőrűt, így egyáltalán nem kizárt, hogy ismerhetik egymást, ha ez az illető gyakran forog ilyen körökben. Az pedig, hogy amaz hogy fog reagálni erre a meglehetősen célzott kérdésre, valamennyi kockázatot is jelent. Végtére is, habár Gaerralos nem azért akarja beazonosítani a korábbi piaci kalandja okozóját, hogy a törvény elé hurcolja, a katonai egyenruha akár téves következtetésekre vezetheti a másikat.
Habár arckifejezése nem változik, továbbra is figyeli a másik arcát, a felismerés jelei után kutatva. A reakciója még akkor is sokat elárulhat, ha nem ad egyenes választ a kérdésére.
Az ágakkal kapcsolatos válaszra bólint, az ajánlatot pedig erősen megfontolja. Egy alkalom, hogy egy tapasztaltabb mágus segítségét kérhesse... egy ilyen lehetőség meglehetősen sokat érhet.*
-Szívesen venném a segítséget, habár a téma meglehetősen érzékeny tud lenni, és a szükségesnél jobban nem kéne terjesztenem. Mondja...
*Hideg tekintete Karheiát fürkészi, próbálja eldönteni, ilyen ügyben mennyire lehet megbízható.*
-Egészen véletlenül nem tud olyan lényekről, melyek kifejezetten az elementáris mágiához bírnak kötődéssel? Feltételezhetőleg ezen belül is a tűz lenne az érintett mágiaág, ám ez csak spekuláció.
*A sárkány szót még nem ejti ki, fennáll a veszély, hogy a nő vagy nem venné miatta komolyan, vagy túlságosan is komolyan venné, és a veszélyérzet által vezérelve olyan lépésekhez folyamodva, ami senkinek sem érdeke.*
-Van pár évtizednyi katonai múltam, igen... most is katonaként írnám le magam, habár ahogy gyaníthatja, a csatatéren már nem vennék sok hasznom. Már, és még.
*Teszi hozzá kissé sejtelmesen, habár amaz könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a mágiára utal, nem arra, hogy vissza akarja növeszteni a karját. A másik öltözködése, és választott mágiaága is arra utal, hogy nem idegen számára a harc szolgálatába állított mágia.*
-Ha szabad kérdeznem, általánosan érdeklődik csak az alkímia felé, vagy valami külön célra keres megoldást?
*Puszta kíváncsiságból érdeklődik, ő maga nem konyít túl sokat a bájitalkeveréshez, ám érdekli, hogy a nő mit akar elérni.*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 10:02:40
Üzenet elküldve: 2022-02-19 10:02:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Elméleti?
*Kicsit elgondolkodik, hogy ez pontosan mit jelenthet, aztán eszébe jut Thargiába érkezése, amikor már a fogékonysága megvolt a mágiára, de az igék még hiányoztak tudása tárházából.*
- Valamelyest értek hozzá, bár még csekély a tudásom, ellenben sok jó mágus volt segítségemre tanulmányaim előrehaladásában. Például Learon, a tharg pásztormágus, talán ismerős lehet a neve, vagy Krestvir mesteré Synmiráról.
*Óvatosan, megválogatva szavait beszél, mert bár nem titok ezen mágusok neve, túl nagy a tudásuk ahhoz, hogy esetleg inkognitóban maradhassanak, azért mégsem szeretne túl sok információt megosztani róluk idegeneknek. Szereti és tiszteli ezeket a "tanítókat", még csak az kellene, hogy bajt hozzon a fejükre.*
- Javarészt a tűzhöz értek, azon ismereteimet szeretném kiterjeszteni elsőként, de egy kicsit a többibe is belekóstoltam már, így ha kell egy-két jó tanács a kutatáshoz, akkor örömmel segítek.
*Karheia ügyel arra, hogy ne kérdezzen rá a kutatás témájára, bár már kellőképpen kíváncsivá tették, ellenben úgy véli, hogyha publikus lehet az információ, akkor a férfi úgyis megosztja vele.
A férfi feláll, hogy segítségére legyen, ekkor pedig akaratlanul is több információval szolgál a barbár nő számára. Látja rajta annak - főleg városiakra jellemző - katonás tartását, illetve sántaságát, ami miatt kicsit bűntudata támad, hogy a másik fáradozásait kérte. Nem teszi ezt sem szóvá, hiszen magából kiindulva nagyon jól tudja mennyire személyesek és kellemetlenek tudnak lenni ezek a sebek.*
- Csak nem egy veteránnal van dolgom?
*Mosolyog bizalmasan a másikra, mintha csak bajtársak lennének, ami valahol igaz is, elvégre a thargoknál egy kicsit mindenki katona, még a Vaskorsó pultosa is.*
- Áh értem. Köszönöm. Ez talán több is mint amire szükségem van, csak egy átfogó képet szeretnék kapni arról, hogy milyen lehetőséget tudnak nyújtani.
*Magyarázza miközben lassú, ráérős léptekkel indul meg a sorok között, kékjei pedig kíváncsian pásztázzák a gerinceken lévő feliratokat. Időnként tekintete a katonára vándorol, hogy jelezze felé figyelmét, ha amaz esetleg szólni kíván hozzá.*
- Elméleti?
*Kicsit elgondolkodik, hogy ez pontosan mit jelenthet, aztán eszébe jut Thargiába érkezése, amikor már a fogékonysága megvolt a mágiára, de az igék még hiányoztak tudása tárházából.*
- Valamelyest értek hozzá, bár még csekély a tudásom, ellenben sok jó mágus volt segítségemre tanulmányaim előrehaladásában. Például Learon, a tharg pásztormágus, talán ismerős lehet a neve, vagy Krestvir mesteré Synmiráról.
*Óvatosan, megválogatva szavait beszél, mert bár nem titok ezen mágusok neve, túl nagy a tudásuk ahhoz, hogy esetleg inkognitóban maradhassanak, azért mégsem szeretne túl sok információt megosztani róluk idegeneknek. Szereti és tiszteli ezeket a "tanítókat", még csak az kellene, hogy bajt hozzon a fejükre.*
- Javarészt a tűzhöz értek, azon ismereteimet szeretném kiterjeszteni elsőként, de egy kicsit a többibe is belekóstoltam már, így ha kell egy-két jó tanács a kutatáshoz, akkor örömmel segítek.
*Karheia ügyel arra, hogy ne kérdezzen rá a kutatás témájára, bár már kellőképpen kíváncsivá tették, ellenben úgy véli, hogyha publikus lehet az információ, akkor a férfi úgyis megosztja vele.
A férfi feláll, hogy segítségére legyen, ekkor pedig akaratlanul is több információval szolgál a barbár nő számára. Látja rajta annak - főleg városiakra jellemző - katonás tartását, illetve sántaságát, ami miatt kicsit bűntudata támad, hogy a másik fáradozásait kérte. Nem teszi ezt sem szóvá, hiszen magából kiindulva nagyon jól tudja mennyire személyesek és kellemetlenek tudnak lenni ezek a sebek.*
- Csak nem egy veteránnal van dolgom?
*Mosolyog bizalmasan a másikra, mintha csak bajtársak lennének, ami valahol igaz is, elvégre a thargoknál egy kicsit mindenki katona, még a Vaskorsó pultosa is.*
- Áh értem. Köszönöm. Ez talán több is mint amire szükségem van, csak egy átfogó képet szeretnék kapni arról, hogy milyen lehetőséget tudnak nyújtani.
*Magyarázza miközben lassú, ráérős léptekkel indul meg a sorok között, kékjei pedig kíváncsian pásztázzák a gerinceken lévő feliratokat. Időnként tekintete a katonára vándorol, hogy jelezze felé figyelmét, ha amaz esetleg szólni kíván hozzá.*
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-18 19:29:11
Üzenet elküldve: 2022-02-18 19:29:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Követi a nő pillantását, ahogy az akaratlanul is a jegyzetei felé néz. Nem takargatja azokat, egyrészt azért, mert amíg szárad a tinta, addig ez nem lenne előnyös, másrészt pedig azért, mert nincs igazán rejtegetnivalója. Ettől függetlenül nem akarja kutatása minden részletét megosztani bárkivel, aki arra jár, és parancsa is van arra, hogy a sárkány hírét ne nagyon terjessze...*
-Nem, éppen... a mágiaismeretem sajnos csak elméleti.
*Válaszol a kérdésre, miközben jégkékjeivel a másik arckifejezését tanulmányozza. Amaz ért valamennyit a mágiához, ezt korábban már látta, ám ettől függetlenül nem biztos benne, hogy érdemes lenne a segítségét kérni a kutatásban.*
-Viszont a kutatás, amit végzek, a téma felé terelt... nem is hiszem, hogy a Templom könyvtárában sokkal tovább fogok vele jutni. De ahogy láttam, ön ért valamelyest az elementáris mágiához, nem?
*Kérdez vissza. A thargokról nem sokat tud, így a városiasnak épp nem nevezhető ruházaton kívül csak limitált következtetéseket tud levonni a másikról. Azt nem tudhatja, hogy ez fordítva is igaz, habár kissé árulkodó, hogy pont az egy, a Városőrség külön alakulatának címerét viselő emberhez ment oda kérdezni. Valószínűleg ez akkor sem lenne máshogy, ha a szintén meglehetősen árulkodó pirtianesi vértjét viselné...*
-Nem gond.
*Felel, miközben feltápászkodik, és botjáért nyúl, majd meg is indul az említett polc felé. A fegyelmezett, katonás tartás így már könnyebben észrevehető... sánta ugyan, és a botra támaszkodik, ám nem görnyed rá, ahogy odalép a polchoz, melyről úgy emlékszik, hogy alkímiával kapcsolatos köteteket tartalmaz.
Botját egy polcnak támasztva több könyv gerincét is megvizsgálja, míg végül meg nem találja a megfelelő részleget.*
-Innentől odáig többnyire az alkímiáról szólnak...
*Majdnem hozzá teszi, hogy legyen óvatos azzal, hogy melyik könyvnek mennyire hisz, ám gyanítja, hogy a nő nem először van itt, és nincs szüksége erre a tanácsra.*
*Követi a nő pillantását, ahogy az akaratlanul is a jegyzetei felé néz. Nem takargatja azokat, egyrészt azért, mert amíg szárad a tinta, addig ez nem lenne előnyös, másrészt pedig azért, mert nincs igazán rejtegetnivalója. Ettől függetlenül nem akarja kutatása minden részletét megosztani bárkivel, aki arra jár, és parancsa is van arra, hogy a sárkány hírét ne nagyon terjessze...*
-Nem, éppen... a mágiaismeretem sajnos csak elméleti.
*Válaszol a kérdésre, miközben jégkékjeivel a másik arckifejezését tanulmányozza. Amaz ért valamennyit a mágiához, ezt korábban már látta, ám ettől függetlenül nem biztos benne, hogy érdemes lenne a segítségét kérni a kutatásban.*
-Viszont a kutatás, amit végzek, a téma felé terelt... nem is hiszem, hogy a Templom könyvtárában sokkal tovább fogok vele jutni. De ahogy láttam, ön ért valamelyest az elementáris mágiához, nem?
*Kérdez vissza. A thargokról nem sokat tud, így a városiasnak épp nem nevezhető ruházaton kívül csak limitált következtetéseket tud levonni a másikról. Azt nem tudhatja, hogy ez fordítva is igaz, habár kissé árulkodó, hogy pont az egy, a Városőrség külön alakulatának címerét viselő emberhez ment oda kérdezni. Valószínűleg ez akkor sem lenne máshogy, ha a szintén meglehetősen árulkodó pirtianesi vértjét viselné...*
-Nem gond.
*Felel, miközben feltápászkodik, és botjáért nyúl, majd meg is indul az említett polc felé. A fegyelmezett, katonás tartás így már könnyebben észrevehető... sánta ugyan, és a botra támaszkodik, ám nem görnyed rá, ahogy odalép a polchoz, melyről úgy emlékszik, hogy alkímiával kapcsolatos köteteket tartalmaz.
Botját egy polcnak támasztva több könyv gerincét is megvizsgálja, míg végül meg nem találja a megfelelő részleget.*
-Innentől odáig többnyire az alkímiáról szólnak...
*Majdnem hozzá teszi, hogy legyen óvatos azzal, hogy melyik könyvnek mennyire hisz, ám gyanítja, hogy a nő nem először van itt, és nincs szüksége erre a tanácsra.*
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-18 18:28:47
Üzenet elküldve: 2022-02-18 18:28:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Egy bocsánatkérő mosollyal arcán üdvözli a férfit, aki láthatóan megilletődött, ami nem csoda, Karheia maga is ennyire bele szokott merülni olvasmányába. A penna és a kézmozdulat irányát leköveti, majd egy biccentéssel nyugtázza.*
- Rendben, köszönöm.
*Kezdésnek persze elég lesz, azt pedig úgysem ússza meg, hogy rögvest megtalálja azt, amit keres. Ahogy visszafordul nem kerülheti el tekintetét a számtalan jegyzet, amibe nem kíván modortalan módon beleolvasni, csupán pár jellegzetes ábra sejteti a barbár asszonnyal, hogy mihez is lehet köze.*
- Csak nem egy tűzmágushoz lenne szerencsém?
*Kérdezi, s a válaszadás idejében ő maga is sort kerít arra, hogy szemügyre vegye a másikat. Karheia mivel nem járatos Arthenior utcáin, ezért annak ügyes-bajos dolgairól sem tud annyira, tehát számára nem mond semmit a tabardon lévő címer, amely amulett formájában is a másik nyakában díszeleg. Ellenben a nő öltözete talán elég sokat elárulhat hovatartozáról.
Ami talán leginkább szembeötlik neki az egy bizonyos végtag hiánya, s hirtelen eszébe jut Intath is. Eltűnődik azon, hogy vajon ezen a vidéken gyakori jelenség valamiféle fogyatékossággal élni, hiszen az ő népénél nem jellemző látvány ez. Persze harcosaik gyakran megsérülnek, de ilyen esetben általában meg is halnak.*
- Oh, de csak ha nem jelent gondot.
*Válaszolja az előzékeny felajánlásra, majd ezt követően lehajol, hogy a madzagot az egyik asztal lábához kösse. Szerencsére látszólag szükség sincs rá, hiszen a két aprócska eb első sikertelen próbálkozás után visszahemperedik a földre szundikálni.*
*Egy bocsánatkérő mosollyal arcán üdvözli a férfit, aki láthatóan megilletődött, ami nem csoda, Karheia maga is ennyire bele szokott merülni olvasmányába. A penna és a kézmozdulat irányát leköveti, majd egy biccentéssel nyugtázza.*
- Rendben, köszönöm.
*Kezdésnek persze elég lesz, azt pedig úgysem ússza meg, hogy rögvest megtalálja azt, amit keres. Ahogy visszafordul nem kerülheti el tekintetét a számtalan jegyzet, amibe nem kíván modortalan módon beleolvasni, csupán pár jellegzetes ábra sejteti a barbár asszonnyal, hogy mihez is lehet köze.*
- Csak nem egy tűzmágushoz lenne szerencsém?
*Kérdezi, s a válaszadás idejében ő maga is sort kerít arra, hogy szemügyre vegye a másikat. Karheia mivel nem járatos Arthenior utcáin, ezért annak ügyes-bajos dolgairól sem tud annyira, tehát számára nem mond semmit a tabardon lévő címer, amely amulett formájában is a másik nyakában díszeleg. Ellenben a nő öltözete talán elég sokat elárulhat hovatartozáról.
Ami talán leginkább szembeötlik neki az egy bizonyos végtag hiánya, s hirtelen eszébe jut Intath is. Eltűnődik azon, hogy vajon ezen a vidéken gyakori jelenség valamiféle fogyatékossággal élni, hiszen az ő népénél nem jellemző látvány ez. Persze harcosaik gyakran megsérülnek, de ilyen esetben általában meg is halnak.*
- Oh, de csak ha nem jelent gondot.
*Válaszolja az előzékeny felajánlásra, majd ezt követően lehajol, hogy a madzagot az egyik asztal lábához kösse. Szerencsére látszólag szükség sincs rá, hiszen a két aprócska eb első sikertelen próbálkozás után visszahemperedik a földre szundikálni.*
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-18 13:19:59
Üzenet elküldve: 2022-02-18 13:19:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Karheia//
*Míg lerendezi a pappal való beszélgetését, nem nagyon nézelődik, ám ahogy ellép a csuhás asztalától, hogy visszatérjen kutatásához, már csak szokásból is körülnéz a méretes teremben. Ezt épp időben teszi, hogy tanúja legyen annak, ahogy egy meglehetősen érdekes kinézetű nő csettintéssel gyertyát gyújt.
Alapjában véve ez önmagában még nem ok arra, hogy hanyatt vesse magát, hiszen viszonylag alap szintű varázslatról van szó, ám mégis elkönyveli magában, hogy esélyesen egy tűzmágussal van dolga... vagyis nincs, hiszen egyelőre a kutatása összegzésével foglalkozik, ahogy letelepszik jegyzetei között.
Elég információt gyűjtött össze, hogy már célzott kutatást folytathasson a Mágustoronyban, és a sárkány tulajdonságaival kapcsolatban már akár el is kezdhetné ezt a keresést, ám ügyelnie kell arra is, hogy praktikus okokból néz utána a sárkányoknak, nem pedig azért, mert érdekli a téma. Így pedig a kutatás maga sem lehet csapongó.
A Templomban még megtehette, hogy több témának néz utána egyszerre, ám a Toronyba érve majd tiszta végcéllal és fókusszal kell majd folytatnia az információgyűjtést, hiszen ott rengeteg, nagy eséllyel megbízható forrásra számít. Így hát már most el kell döntenie, hogy pontosan mik a prioritásai.*
~A legfőbb dolog az, hogy megtudjam, fenyegetést jelent-e.~
*Ennek minden más alá van rendelve. Elvégre ha egy mitikus tűzokádó szörny úgy dönt, hogy megtámadja akár Artheniort, akár egy másik várost, akkor arról azonnal tudniuk kell. A probléma csak az, hogy ezt óriási szerencse nélkül aligha tudja kideríteni könyvek átbújásával. Mégis, ha sikerül valami konkrétumot találni a sárkányokról, az már sokat segíthetne.*
~Az elemi mágiához való kötődése is fontos lehet.~
*Akár az expedíciós naplóban említett tó, akár maga a tűzmágiához való kötődés felderítése értékes információval szolgálhatnak. Ha pedig semmi konkrétumot nem talál magáról a sárkányról, akkor attól még vonhat le következtetéseket egyéb elementáris kötődéssel bíró lényekkel kapcsolatban.*
~Már ha azokról találok bármit.~
*Azt pedig, hogy a sárkány létezése a milyen implikációkkal rendelkezik a lanawinen kívüli területekre nézve, már csak sokadlagos kérdésként kell, hogy megfontolja, miután a sürgősebb témáknak is utánanézett.*
~Elementáris lények...~
*Itt tesz egy jelzést a könyvében, ahogy eszébe jut valami. Ha van ideje, könnyen lehet, hogy bővebb kutatást folytat majd ebben az irányban.
Kissé megrezzen, ahogy válatlanul megszólítják. Felnézve az előbbi nővel szembesül, valamint ahogy a szemei követik a kezében tartott madzagot, a kutyákat is észreveszi, de nem kommentálja.*
-Két polccal arrébb, ha jól emlékszem.
*Mutat pennájával a kérdéses hely felé. Ha amaz esetleg odapillant a Gaerralos előtt nyitva álló notesz felé, akkor annak oldalain rendezett jegyzeteket pillanthat meg, rajtuk adatokkal, rövid leírásokkal, kérdésekkel, különféle elemeket összekapcsoló nyilakkal, és az egyik sor mellett egy szépnek nem, de felismerhetőnek mondható jellel, mely a Tűz elemi mágiáját jelképezi.
Miután megválaszolta a kérdését, a félkarú veterán végigméri a nőt. Szeme röviden megakad a díszeken és a fegyvereken, ám nem tanulmányozza a másikat hosszasan.*
-A pontos helyükben nem vagyok teljesen biztos... ha kell, segíthetek a keresésben.
*Még nincs dél, viszont lassan végez kutatásának azon részével, melyben a Templom könyvtára nyújthat számottevő segítséget. Így valójában nem bánja, ha alkalma nyílik kissé kinyújtóztatni a lábait.*
//Karheia//
*Míg lerendezi a pappal való beszélgetését, nem nagyon nézelődik, ám ahogy ellép a csuhás asztalától, hogy visszatérjen kutatásához, már csak szokásból is körülnéz a méretes teremben. Ezt épp időben teszi, hogy tanúja legyen annak, ahogy egy meglehetősen érdekes kinézetű nő csettintéssel gyertyát gyújt.
Alapjában véve ez önmagában még nem ok arra, hogy hanyatt vesse magát, hiszen viszonylag alap szintű varázslatról van szó, ám mégis elkönyveli magában, hogy esélyesen egy tűzmágussal van dolga... vagyis nincs, hiszen egyelőre a kutatása összegzésével foglalkozik, ahogy letelepszik jegyzetei között.
Elég információt gyűjtött össze, hogy már célzott kutatást folytathasson a Mágustoronyban, és a sárkány tulajdonságaival kapcsolatban már akár el is kezdhetné ezt a keresést, ám ügyelnie kell arra is, hogy praktikus okokból néz utána a sárkányoknak, nem pedig azért, mert érdekli a téma. Így pedig a kutatás maga sem lehet csapongó.
A Templomban még megtehette, hogy több témának néz utána egyszerre, ám a Toronyba érve majd tiszta végcéllal és fókusszal kell majd folytatnia az információgyűjtést, hiszen ott rengeteg, nagy eséllyel megbízható forrásra számít. Így hát már most el kell döntenie, hogy pontosan mik a prioritásai.*
~A legfőbb dolog az, hogy megtudjam, fenyegetést jelent-e.~
*Ennek minden más alá van rendelve. Elvégre ha egy mitikus tűzokádó szörny úgy dönt, hogy megtámadja akár Artheniort, akár egy másik várost, akkor arról azonnal tudniuk kell. A probléma csak az, hogy ezt óriási szerencse nélkül aligha tudja kideríteni könyvek átbújásával. Mégis, ha sikerül valami konkrétumot találni a sárkányokról, az már sokat segíthetne.*
~Az elemi mágiához való kötődése is fontos lehet.~
*Akár az expedíciós naplóban említett tó, akár maga a tűzmágiához való kötődés felderítése értékes információval szolgálhatnak. Ha pedig semmi konkrétumot nem talál magáról a sárkányról, akkor attól még vonhat le következtetéseket egyéb elementáris kötődéssel bíró lényekkel kapcsolatban.*
~Már ha azokról találok bármit.~
*Azt pedig, hogy a sárkány létezése a milyen implikációkkal rendelkezik a lanawinen kívüli területekre nézve, már csak sokadlagos kérdésként kell, hogy megfontolja, miután a sürgősebb témáknak is utánanézett.*
~Elementáris lények...~
*Itt tesz egy jelzést a könyvében, ahogy eszébe jut valami. Ha van ideje, könnyen lehet, hogy bővebb kutatást folytat majd ebben az irányban.
Kissé megrezzen, ahogy válatlanul megszólítják. Felnézve az előbbi nővel szembesül, valamint ahogy a szemei követik a kezében tartott madzagot, a kutyákat is észreveszi, de nem kommentálja.*
-Két polccal arrébb, ha jól emlékszem.
*Mutat pennájával a kérdéses hely felé. Ha amaz esetleg odapillant a Gaerralos előtt nyitva álló notesz felé, akkor annak oldalain rendezett jegyzeteket pillanthat meg, rajtuk adatokkal, rövid leírásokkal, kérdésekkel, különféle elemeket összekapcsoló nyilakkal, és az egyik sor mellett egy szépnek nem, de felismerhetőnek mondható jellel, mely a Tűz elemi mágiáját jelképezi.
Miután megválaszolta a kérdését, a félkarú veterán végigméri a nőt. Szeme röviden megakad a díszeken és a fegyvereken, ám nem tanulmányozza a másikat hosszasan.*
-A pontos helyükben nem vagyok teljesen biztos... ha kell, segíthetek a keresésben.
*Még nincs dél, viszont lassan végez kutatásának azon részével, melyben a Templom könyvtára nyújthat számottevő segítséget. Így valójában nem bánja, ha alkalma nyílik kissé kinyújtóztatni a lábait.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-17 19:13:03
Üzenet elküldve: 2022-02-17 19:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Karheia már ténylegesen azt érzi, hogy végletekig kimerült a hosszú út, a sok tanulás, a sok izgalom után. Ennek ellenére kissé talán szokatlan módon a Templom felé veszi az irányt, ahelyett, hogy egy fogadóban keresne menedéket. Megtehetné ugyan, de úgy érzi, hogy túlzottan izgatott, túl zajos most az elméje ahhoz, hogy érdemben pihenni tudjon. Valamint egyszerre vágyik az emberi jelenlétre - vagy csak az egyedüllét hiányára -, de egyben úgy érzi egy fogadó mozgalmas környezete most túl sok inger lenne számára. Ellenben a templom csendes, és mégis mindig akad ott egy-két pap, kutató vagy éppenséggel hithű polgár.
Óvatosan kászálódik le a nyeregből, és leteszi a két kutyakölyköt amíg alaposan kiköti lovát, majd ismét felveszi őket az épület bejárata felé menve. Ugyan teljesen közömbös számára a Fény Istennője, de tiszteletet mutat belépéskor az esetleg közelben lévő pap felé, de mindezt néma biccentéssel abszolválja, hogy senki imáját ne zavarja meg. Látszólag céltudatosan halad a könyvtár felé, közben pedig a két kölyköt igyekszik takarni testével, hogy lehetőleg ne zavarják ki őt miattuk, bár azt túlzásnak vélné két végletekig álmos kölyök miatt.
A könyvtárba érve már bátorkodik letenni a kutyuskákat, s mielőtt azok elkószálnának a madzagot is biztosítja azok nyakán. Ezt követően kiszemel magának egy odakészített gyertyát, amit meggyújtást követően szabad kezébe vesz, majd a sorok között lassú sétálgatásba kezd. Egy-egy érdekesebb könyv előtt megállva a kölykök kapva a alkalmon béka módjára terülnek el a földön, és nagyokat szuszogva igyekeznek minden pihenésre alkalmas pillanatot kihasználni.*
- Bocsánat.
*Szólítja meg suttogva a közelében lévőt.*
- Egy barátom azt mondta itt akadnak alkímiával kapcsolatos leírások is. Tudnál segíteni abban, hogy merre keressem őket?
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
Óvatosan kászálódik le a nyeregből, és leteszi a két kutyakölyköt amíg alaposan kiköti lovát, majd ismét felveszi őket az épület bejárata felé menve. Ugyan teljesen közömbös számára a Fény Istennője, de tiszteletet mutat belépéskor az esetleg közelben lévő pap felé, de mindezt néma biccentéssel abszolválja, hogy senki imáját ne zavarja meg. Látszólag céltudatosan halad a könyvtár felé, közben pedig a két kölyköt igyekszik takarni testével, hogy lehetőleg ne zavarják ki őt miattuk, bár azt túlzásnak vélné két végletekig álmos kölyök miatt.
A könyvtárba érve már bátorkodik letenni a kutyuskákat, s mielőtt azok elkószálnának a madzagot is biztosítja azok nyakán. Ezt követően kiszemel magának egy odakészített gyertyát, amit meggyújtást követően szabad kezébe vesz, majd a sorok között lassú sétálgatásba kezd. Egy-egy érdekesebb könyv előtt megállva a kölykök kapva a alkalmon béka módjára terülnek el a földön, és nagyokat szuszogva igyekeznek minden pihenésre alkalmas pillanatot kihasználni.*
- Bocsánat.
*Szólítja meg suttogva a közelében lévőt.*
- Egy barátom azt mondta itt akadnak alkímiával kapcsolatos leírások is. Tudnál segíteni abban, hogy merre keressem őket?
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-17 18:52:18
Üzenet elküldve: 2022-02-17 18:52:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A csuhás előzékeny, és a tudása a könyvtár köteteiről meglehetősen értékes... nem ezzel van a baj, és nem is ez irritálja Gaerralost Eeyr hívőiben. Inkább a manipuláció, a tudomány kárára menő vakhit, és a számára önmagasztalónak tetsző viselkedés az, ahol a problémát látja. Tudja, hogy Pirtianesi múltja meglehetősen elfogult közeget jelentett, és igyekszik ezt racionális gondolkodással kompenzálni.
Persze nem csak saját elfogult gondolkodása szempontjából relevánsak Pirtianesben töltött évei. Egy bizonyos fokú arroganciára utal, hogy többször is az egykor a Föld Városának neves katonai alakulatához tartozó vértben jött ide, még akkor is, ha ő személyesen nem vett részt Eeyr híveinek üldözésében.
Mindenesetre komoly önkontrollról ad tanúbizonyságot a tény, hogy miután udvariasan biccent a csuhás magyarázatára, miszerint nincs semmi anyaguk expedíciókról, rezzenetlen arccal hallgatja végig annak meglehetősen logikától mentes teóriáját, majd eddigi hanglejtésétől nem eltérve válaszol... talán a szokásosnál is kissé kimértebben és megfontoltabban.*
-Habár morális szinten tisztelendőnek tartom tanait, megvallom, hogy kissé túlságosan kötődöm a megfontolt, logikus gondolkozáshoz ahhoz, hogy elkötelezzem magam az Istennő mellett.
*Nem hazudik. Ferdít kicsit, hiszen a valóságban még csak meg sem fontolná az istenekben való hitet, Eeyr pedig még ezek közül is az utolsók közé tartozna... de nem hazudik. Az együttműködés, a felesleges vérontás kerülése és a szeretet mint szép dolog, és felismeri az értékeiket, ám az biztos, hogy az életét nem ezek az elvek határozzák meg.
Tisztán az istenek tanait nézve könnyen lehet, hogy Sa'Tereth-hez állna a legközelebb, habár ezt még akkor is bolond lenne kimondani, ha ez távolról sem jelenti azt, hogy támogatja a Sötét Istent, vagy annak híveit.
Elvégre mind a három istenről megvan a maga véleménye, és egyik sem túl hízelgő. Sem a Sa'Tereth papjai által kedvelt vérorgiák, sem a Teysuh által okozott káosz nem hozta meg a kedvét ahhoz, hogy elkötelezze magát egyik isten mellett sem, ám Eeyr hívei vakhitét sem tiszteli különösebben.
Mindenesetre ebben a beszélgetésben igyekszik olyan álláspontot képviselni, mellyel nem okoz esetleges következményekkel járó sértődést, ám saját elveit sem hazudtolja meg. Aztán ha a csuhás megelégedett a válasszal, el is lép tőle, hiszen nincs más, amit meg akar tudakolni tőle.*
*A csuhás előzékeny, és a tudása a könyvtár köteteiről meglehetősen értékes... nem ezzel van a baj, és nem is ez irritálja Gaerralost Eeyr hívőiben. Inkább a manipuláció, a tudomány kárára menő vakhit, és a számára önmagasztalónak tetsző viselkedés az, ahol a problémát látja. Tudja, hogy Pirtianesi múltja meglehetősen elfogult közeget jelentett, és igyekszik ezt racionális gondolkodással kompenzálni.
Persze nem csak saját elfogult gondolkodása szempontjából relevánsak Pirtianesben töltött évei. Egy bizonyos fokú arroganciára utal, hogy többször is az egykor a Föld Városának neves katonai alakulatához tartozó vértben jött ide, még akkor is, ha ő személyesen nem vett részt Eeyr híveinek üldözésében.
Mindenesetre komoly önkontrollról ad tanúbizonyságot a tény, hogy miután udvariasan biccent a csuhás magyarázatára, miszerint nincs semmi anyaguk expedíciókról, rezzenetlen arccal hallgatja végig annak meglehetősen logikától mentes teóriáját, majd eddigi hanglejtésétől nem eltérve válaszol... talán a szokásosnál is kissé kimértebben és megfontoltabban.*
-Habár morális szinten tisztelendőnek tartom tanait, megvallom, hogy kissé túlságosan kötődöm a megfontolt, logikus gondolkozáshoz ahhoz, hogy elkötelezzem magam az Istennő mellett.
*Nem hazudik. Ferdít kicsit, hiszen a valóságban még csak meg sem fontolná az istenekben való hitet, Eeyr pedig még ezek közül is az utolsók közé tartozna... de nem hazudik. Az együttműködés, a felesleges vérontás kerülése és a szeretet mint szép dolog, és felismeri az értékeiket, ám az biztos, hogy az életét nem ezek az elvek határozzák meg.
Tisztán az istenek tanait nézve könnyen lehet, hogy Sa'Tereth-hez állna a legközelebb, habár ezt még akkor is bolond lenne kimondani, ha ez távolról sem jelenti azt, hogy támogatja a Sötét Istent, vagy annak híveit.
Elvégre mind a három istenről megvan a maga véleménye, és egyik sem túl hízelgő. Sem a Sa'Tereth papjai által kedvelt vérorgiák, sem a Teysuh által okozott káosz nem hozta meg a kedvét ahhoz, hogy elkötelezze magát egyik isten mellett sem, ám Eeyr hívei vakhitét sem tiszteli különösebben.
Mindenesetre ebben a beszélgetésben igyekszik olyan álláspontot képviselni, mellyel nem okoz esetleges következményekkel járó sértődést, ám saját elveit sem hazudtolja meg. Aztán ha a csuhás megelégedett a válasszal, el is lép tőle, hiszen nincs más, amit meg akar tudakolni tőle.*
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-17 17:12:23
Üzenet elküldve: 2022-02-17 17:12:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos a csuháshoz lép, aki kérdőn, ám a legkevésbé sem bosszúsan pillant fel a kezében szorongatott, vaskos, fehér kötetből.*
-Hogyan? Az ismert világon kívül? *Elgondolkodva ráncolja a homlokát, alaposan megrágva a választ.* -Még Lanawin földje sincs egészen feltérképezve, nemhogy az, ami példának okáért a Füvön, vagy a Tengeren túl van! Bizonyosan akadtak olyanok, kik megpróbálták. Ha volt is ilyen, nem tért vissza, hogy irományával szolgáljon minket. De ha a véleményemre kíváncsi... *Érdeklődve fordul a katona felé, s hajtja be az ölében szorongatott könyvet.*
-Talán maga a tiszta fény az, mi a végtelenségen túl van. Az igazhitűek megtisztulva egyesülnek majd vele haláluk után. A felkelő nap végtelen fénye ragyog ott, és ott vár Eeyr maga... Ez az én teóriám. *Bólint nagyot, majd ismét a könyvbe temetkezik.* -Eeyr mindenkit követői közé enged, ki hajlandó megnyitni szívét őelőtte. Hisz a tanaiban? *Csak egy szúrós pillantást vet a szemüvege felett a kérdés nyomán, de látszólag nem foglalkoztatja különösebben vendége. Ő itt most csak a rendért felel.*
*Gaerralos a csuháshoz lép, aki kérdőn, ám a legkevésbé sem bosszúsan pillant fel a kezében szorongatott, vaskos, fehér kötetből.*
-Hogyan? Az ismert világon kívül? *Elgondolkodva ráncolja a homlokát, alaposan megrágva a választ.* -Még Lanawin földje sincs egészen feltérképezve, nemhogy az, ami példának okáért a Füvön, vagy a Tengeren túl van! Bizonyosan akadtak olyanok, kik megpróbálták. Ha volt is ilyen, nem tért vissza, hogy irományával szolgáljon minket. De ha a véleményemre kíváncsi... *Érdeklődve fordul a katona felé, s hajtja be az ölében szorongatott könyvet.*
-Talán maga a tiszta fény az, mi a végtelenségen túl van. Az igazhitűek megtisztulva egyesülnek majd vele haláluk után. A felkelő nap végtelen fénye ragyog ott, és ott vár Eeyr maga... Ez az én teóriám. *Bólint nagyot, majd ismét a könyvbe temetkezik.* -Eeyr mindenkit követői közé enged, ki hajlandó megnyitni szívét őelőtte. Hisz a tanaiban? *Csak egy szúrós pillantást vet a szemüvege felett a kérdés nyomán, de látszólag nem foglalkoztatja különösebben vendége. Ő itt most csak a rendért felel.*
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-16 12:07:07
Üzenet elküldve: 2022-02-16 12:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gyanúja beigazolódik: a mitikus lények kutatásánál kihagyott kötetek már nem szolgálnak túl sok tudással, és így viszonylag hamar fel is hagy velük, visszahelyezve őket a polcra, melyről elhozta őket. Ezután egy újab polcot vesz célba, ezúttal magát a hegységet igyekezve kutatni. Több dolog is érdekli... azon kívül, hogy magas és elszigetelt pontot alkot, mi vonzhatta oda a sárkányt? Mióta van ott a lény, van bármi távolra visszavezethető nyoma?
Eme kérdésekre az első pár könyvben nem lel választ. A kőzettípusokat egy építész, bányász vagy szélsőséges esetben egy földmágus is hasznosnak találhatná, ám Gaerralos egyelőre nem lát okot rá, hogy a könyv létezésén kívül bármit is lejegyezzen belőle. Ami pedig a juhtenyésztést illeti, Soreyl jelentése eléggé teljeskörű volt, hogy Gaerralos kissé elszórakozhasson a helyzet iróniáján... végtére is ha az a környék alkalmas lenne pásztorkodásra, akkor aligha végezne most sárkányokat érintő kutatást.
Semmi olyat nem talál viszont, ami hasznára válna. Időnként talál utalásokat a törpék által keresett, arannyal és kincsekkel megrakott tárnákra, ám csak apró és távoli lehetőségként fontolja meg, hogy a lény a hegy gyomrában bújt meg évszázadokig egy arannyal teli terem közepén. Az eddigiek alapján valószínűtlennek tartja a dolgot.
Végül viszont eljut odáig, hogy segítsgéet kényszerül kérni. Ez pedig jóval gyorsabban vezet eredményhez, mint amire számított... úgy tűnik, a csuhás pontosan tudja, merre keressen.*
-Jobban, mint a mesterséges izgalmat és hamis sikert.
*Válaszol a csuhásnak, visszautalva Tudós Haféti Teljesen Hiteles és Egyáltalán Nem Kitalált Utazásaira. A kudarcnál legalább kizárható, hogy öndicsőítés céljából lett kitalálva.
És valóban, ahogy leül és felüti a vékony könyvecskét, egy sokkal hitelesebbnek ható jelentéssel szembesül. A dátumból és nyelvezetből arra gondolna, hogy egy átirattal van dolga, ám nem foglalkozik ezzel túl sokat... bíznia kell abban, hogy a könyvmásolók lelkiismeretesek voltak.
Az expedíciós naplót olvasva magában megállapítja, hogy Darennt és Nilevardot esélyesen csak az isteni gondviselés tarthatta életben. Ketten, hegymászói tapasztalat nélkül, télen, a veszélyesebb oldalon mászták meg a csúcsot, ami tapasztalt felfedezőktől is áldozatot követelt.
Mellékesen lejegyzi az említett gyógynövényeket. Nem hiszi, hogy bármikor is szüksége lesz a tudásra, ám ártani sosem árthat, ha megvan nála az információ. Az elf-sötételf drámát többnyire figyelmen kívül hagyja. Érdekes, a véleménye is megvan róla, ám kutatása szempontjából semmi releváns, vagy lejegyzendő információval nem szolgál.
A helyszínleírás az, amit viszont részletekbe menően leír. Az, hogy középtájon mászták meg a hegyet, esélyessé teszi, hogy talán pont ugyanazt a fennsíkot találta meg a két expedíció. A tó leírását pedig szintén fontosnak találja. Az, hogy a Hold havában mászták meg a hegyet, és a holdfényre reagált így a víz, mindenképp érdekes lehet...*
~Talán egy mágikus fókuszpont? Ha igen, az magyarázattal szolgálna a sárkány jelenlétére.~
*Végtére is egy elementáris mágiában gazdag hely bizonyára magához vonzhatna egy mágiához kötődő lényt. Ha pedig esetleg ténylegesen holdmágiában gazdag helyről van szó, akkor újra esélyt kap az illúzióval kapcsolatos elmélete is. Ezt a teóriát viszont biztos, hogy a Mágustoronyban kell majd kibővítenie, hiszen már többször is szembesült a Templom könyvtárának korlátaival.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy amíg itt van, és akad ideje folytatni a kutatást, addig nem nézhet utána egyéb dolgoknak is. Ezúttal a csuhással kezd, afelől érdeklődve, hogy tud-e Lanawinen kívüli földeket kutató expedíciós jelentésekről, vagy tudományos tézisekről. Nem számít sok eredményre, ám érdekli, hogy eddig honnan, és milyen mértékben származik információ a külvilágról.*
*Gyanúja beigazolódik: a mitikus lények kutatásánál kihagyott kötetek már nem szolgálnak túl sok tudással, és így viszonylag hamar fel is hagy velük, visszahelyezve őket a polcra, melyről elhozta őket. Ezután egy újab polcot vesz célba, ezúttal magát a hegységet igyekezve kutatni. Több dolog is érdekli... azon kívül, hogy magas és elszigetelt pontot alkot, mi vonzhatta oda a sárkányt? Mióta van ott a lény, van bármi távolra visszavezethető nyoma?
Eme kérdésekre az első pár könyvben nem lel választ. A kőzettípusokat egy építész, bányász vagy szélsőséges esetben egy földmágus is hasznosnak találhatná, ám Gaerralos egyelőre nem lát okot rá, hogy a könyv létezésén kívül bármit is lejegyezzen belőle. Ami pedig a juhtenyésztést illeti, Soreyl jelentése eléggé teljeskörű volt, hogy Gaerralos kissé elszórakozhasson a helyzet iróniáján... végtére is ha az a környék alkalmas lenne pásztorkodásra, akkor aligha végezne most sárkányokat érintő kutatást.
Semmi olyat nem talál viszont, ami hasznára válna. Időnként talál utalásokat a törpék által keresett, arannyal és kincsekkel megrakott tárnákra, ám csak apró és távoli lehetőségként fontolja meg, hogy a lény a hegy gyomrában bújt meg évszázadokig egy arannyal teli terem közepén. Az eddigiek alapján valószínűtlennek tartja a dolgot.
Végül viszont eljut odáig, hogy segítsgéet kényszerül kérni. Ez pedig jóval gyorsabban vezet eredményhez, mint amire számított... úgy tűnik, a csuhás pontosan tudja, merre keressen.*
-Jobban, mint a mesterséges izgalmat és hamis sikert.
*Válaszol a csuhásnak, visszautalva Tudós Haféti Teljesen Hiteles és Egyáltalán Nem Kitalált Utazásaira. A kudarcnál legalább kizárható, hogy öndicsőítés céljából lett kitalálva.
És valóban, ahogy leül és felüti a vékony könyvecskét, egy sokkal hitelesebbnek ható jelentéssel szembesül. A dátumból és nyelvezetből arra gondolna, hogy egy átirattal van dolga, ám nem foglalkozik ezzel túl sokat... bíznia kell abban, hogy a könyvmásolók lelkiismeretesek voltak.
Az expedíciós naplót olvasva magában megállapítja, hogy Darennt és Nilevardot esélyesen csak az isteni gondviselés tarthatta életben. Ketten, hegymászói tapasztalat nélkül, télen, a veszélyesebb oldalon mászták meg a csúcsot, ami tapasztalt felfedezőktől is áldozatot követelt.
Mellékesen lejegyzi az említett gyógynövényeket. Nem hiszi, hogy bármikor is szüksége lesz a tudásra, ám ártani sosem árthat, ha megvan nála az információ. Az elf-sötételf drámát többnyire figyelmen kívül hagyja. Érdekes, a véleménye is megvan róla, ám kutatása szempontjából semmi releváns, vagy lejegyzendő információval nem szolgál.
A helyszínleírás az, amit viszont részletekbe menően leír. Az, hogy középtájon mászták meg a hegyet, esélyessé teszi, hogy talán pont ugyanazt a fennsíkot találta meg a két expedíció. A tó leírását pedig szintén fontosnak találja. Az, hogy a Hold havában mászták meg a hegyet, és a holdfényre reagált így a víz, mindenképp érdekes lehet...*
~Talán egy mágikus fókuszpont? Ha igen, az magyarázattal szolgálna a sárkány jelenlétére.~
*Végtére is egy elementáris mágiában gazdag hely bizonyára magához vonzhatna egy mágiához kötődő lényt. Ha pedig esetleg ténylegesen holdmágiában gazdag helyről van szó, akkor újra esélyt kap az illúzióval kapcsolatos elmélete is. Ezt a teóriát viszont biztos, hogy a Mágustoronyban kell majd kibővítenie, hiszen már többször is szembesült a Templom könyvtárának korlátaival.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy amíg itt van, és akad ideje folytatni a kutatást, addig nem nézhet utána egyéb dolgoknak is. Ezúttal a csuhással kezd, afelől érdeklődve, hogy tud-e Lanawinen kívüli földeket kutató expedíciós jelentésekről, vagy tudományos tézisekről. Nem számít sok eredményre, ám érdekli, hogy eddig honnan, és milyen mértékben származik információ a külvilágról.*
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-15 23:27:36
Üzenet elküldve: 2022-02-15 23:27:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos régi ismerősként üdvözölheti a gertyatartót, habár fényforrásként immáron új lakók szolgálnak benne. Elhalad a csillagképekkel kapcsolatos repertoár mellett, majd leülepszik az asztal mellé, hogy nekiveselkedjen a mitikus lényeket taglaló ismereteknek. Átrágja még egyszer a poros polcokat, ám a legendás bestiák között sárkányt, vagy hasonlatos lényt nem lel újra a már olvasottakon felül. A következtetést neki kell levonnia, ám olybá fest, a templomi könyvtár nem dúskál az efféle irodalomban, már ha létezik ilyen.
A további kutatások csak részint járnak eredménnyel. Van olyan mű, ami a Krenkataur kőzetfajtáit taglalja, s olyan is, ami az egykor oly kapatos, hegyi juhtenyésztést propagálja olvasóinak. Utóbbi lapjait valaki nem átallotta trágár versikékkel kiegészíteni, jó néhány oldalon.
A páncélos segítségért fordul a tagbaszakadt, pápaszemes csuháshoz, s ezúttal rá is hibázik. A szerzetes egy vékonyka, bőrkötétes jegyzetfélét húz elő a polcok közül, s nyújtja Gaerralos felé.* - Nem túl olvasmányos. Kivéve persze, ha az olvasó szereti az unalmat és a kudarcot. *Jegyzi meg még, de többet nem szól. Ha a férfi kinyitja a művet, éjfekete tintával, sebtiben írt sorokra lelhet benne. Kurta beszámoló, s valóban nem túl szórakoztató, vagy különösebben tanulságos.
"E.sz. 6312, Hold havának 4. napja
Roharrion Lortith útinaplója
Én, Roharrion Lortith, arra vállalkozom, hogy tán elsőként jegyezzem fel az utókor részére utazásaim, s alul írott, világunk Nagy Hegyláncának meghódítását Középvidéken, Mohwort, Wegtoren címzetes bárójának nagylelkű finanszírozásából. Tán a Wegtorenben oly gyakorta emlegetett, törpék által vájt tárnák bejáratát is megleljük majd valahol a sziklafalban. Minden, mi ismeretlenbe vezető utunk során kincsül szolgálhat, Mohwort báró tulajdonát képezi.
1. nap
Hegyünk lábánál tartózkodunk. Nyugati oldaláról kerüljük majd a hegyláncot. A Nap Karavánpihenőjétől indultunk, s a legközelebbi csúcsot támadjuk. Trubish szerint a keleti oldal jóval zordabb mászáshoz. Az elmúlt napokban a megfelelő időre vártunk.
Az expedíció résztvevői:
-Jómagam, Roharrion Lortith felfedező, Artheniorból, ember
-Trubish Molk, mászómester, Wegtoren, törpe
-Jochir Lordan, katonatiszt, Pirtianes megfigyelője, sötételf
-Lihan Lorelionn, gyógyító, Lihanech, elf,
-Prokk, málhás és hű inasom, Arthenior, ember
2. nap
Várakozás. Trubish regéi a keleti oldalon húzódó, régi bányákról.
Följegyzés magamnak: Krenkataur
3.nap
Várakozás. Lihan és Jochir vehemens eszmecseréje Pirtianesről. Bolondság volt elhozni az elfet, most már be kell lássam.
4. nap
Indulás! Gyalogszerrel könnyen járható a terep, az esőfelhők is odébb álltak. Erdők, mezők váltják egymást. Lihan talált egy qartan nevezetű növényt. Azt mondja, borogatásra használja bogyóinak levét. Leginkább az orgonához hasonlíthat, fa-szerű, ám a fürtös virágzata hófehér. Bogyói szintén gyöngyház színűek. Én magam nem konyítok annyit az növényekhez, nyúztam viszont helyettük néhány borzoit. A bundája valóságos kincs, mondjon bármit a pirtianesi. A húsukat eldobtam az erdő vadjainak. Épp elég ellátmányunk van.
5. nap
Meredekké vált utunk. Prokk jól bírja, pedig a holmim java részét viszi. Jochir a kardjával büszkélkedik. Valóban mestermunka azzal a finoman hajlított pengével, ám Trubish meg van győzödve róla, hogy a wegtoreni kovácsok tízszer jobb acél „szarnak”.
Följegyzés magamnak: Prokknak némi arany új gúnyára
6. nap
Megkezdtük a mászást. Az idő napos. A szikla kemény, de Trubish magabiztos a dolgot illetően. Talált egy általa Cytne Álmának nevezett, furcsa kis növényt. Egy hasadékban húzódott meg. A növénykének nincsenek levelei. Egyetlen halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja csak. Trubish elmondása szerint a keserű virága frissen elrágva, vagy szárítva elfüstölve nyugalmat biztosít. Közben ő maga meg kötelekkel biztosít minket, a sziklába pedig karókat ver. Megtartja a súlyunk. Egy kiszögellésen költjük el a vacsorát és itt is fogunk aludni. A kilátás eszményi. Trubish azt mondja, népének ősei „odaát” kifaragták a hegyet belül, de a bánya bejáratának helyét már senki fia vagy leánya nem ismeri. Tán már be is omlott az egész. Jochir és Lihan ismétlődő szóváltása majdnem tettlegességig fajult. Elf és sötételf nem jó barát…
7. nap
Katasztrófa. Lihan a mélybe zuhant a reggel. Trubish szerint csak Jochim vághatta el az elf kötelét, Jochim szerint a törpe felszerelése az, mi felmondta a szolgálatot. Az expedíció sikerességének érdekében úgy döntök, folytatjuk utunk, s majd Mohwort báróra bízom a törvénykezést. A halált nem váltjuk meg kudarccal.
8-9. nap
Megmásztuk a hegyet, de kis híján újabb élettel fizettünk érte. Három tretil keresztezte utunk a gerincen. Nyilakkal üldöztük el őket, de az egyik megmarta Prokkot. Vállából bénult a karja. A felszerelését szétosztottuk. Jochir követeli, hogy forduljunk vissza. Nem. Túl sokáig eljutottunk már.
A tetőn a táj egyhangú. Kincsnek, értelmes élet alkotta képződménynek nincs nyoma. Rendkívül sziklás a hely, magassága miatt zordabb időkben bizonyosan hó födi. Egy csúcsok ölelte medencében elterülő, jéghideg tó mellett éjszakáztunk. Halak nem lakják, ám a telihold sugarában kék csillogás áradt a vízből. Nem fejtettük meg a titkát. Érintésre akár bármelyik másik tó, ízre szintúgy. Prokk ivott belőle.
Reggel Átverekedtük magunkat a túloldalra. Sziklák és erdőség, amerre a szem ellát. Titkon reméltem, látszani fog szeretett városunk, Arthenior, de túl messzi van, ráadásul köd üli a horizontot.
10. nap
Az út nem olybá fest, nem zárul különösebb eredménnyel. Se kincsek, se bányák, nem élőnek való vidék. Földet érni épségben és elföldeni az elfet, ha megkerül a teste odalenn. Csak ennyiért fohászkodunk Prokkal. Szeles az idő, Trubish viszont biztos az ereszkedést illetően. Visszaindulunk oda, ahol megmásztuk a hegyet. Mohwort nem lesz boldog, de az expedíciót ennek ellenére sikeresnek könyvelem. Hisz megmásztuk. Jochim ügyét Wegtorenbe viszem. Félő, hogy a Karavánpihenőnél kereket old majd."*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.15 23:39:55
*Gaerralos régi ismerősként üdvözölheti a gertyatartót, habár fényforrásként immáron új lakók szolgálnak benne. Elhalad a csillagképekkel kapcsolatos repertoár mellett, majd leülepszik az asztal mellé, hogy nekiveselkedjen a mitikus lényeket taglaló ismereteknek. Átrágja még egyszer a poros polcokat, ám a legendás bestiák között sárkányt, vagy hasonlatos lényt nem lel újra a már olvasottakon felül. A következtetést neki kell levonnia, ám olybá fest, a templomi könyvtár nem dúskál az efféle irodalomban, már ha létezik ilyen.
A további kutatások csak részint járnak eredménnyel. Van olyan mű, ami a Krenkataur kőzetfajtáit taglalja, s olyan is, ami az egykor oly kapatos, hegyi juhtenyésztést propagálja olvasóinak. Utóbbi lapjait valaki nem átallotta trágár versikékkel kiegészíteni, jó néhány oldalon.
A páncélos segítségért fordul a tagbaszakadt, pápaszemes csuháshoz, s ezúttal rá is hibázik. A szerzetes egy vékonyka, bőrkötétes jegyzetfélét húz elő a polcok közül, s nyújtja Gaerralos felé.* - Nem túl olvasmányos. Kivéve persze, ha az olvasó szereti az unalmat és a kudarcot. *Jegyzi meg még, de többet nem szól. Ha a férfi kinyitja a művet, éjfekete tintával, sebtiben írt sorokra lelhet benne. Kurta beszámoló, s valóban nem túl szórakoztató, vagy különösebben tanulságos.
"E.sz. 6312, Hold havának 4. napja
Roharrion Lortith útinaplója
Én, Roharrion Lortith, arra vállalkozom, hogy tán elsőként jegyezzem fel az utókor részére utazásaim, s alul írott, világunk Nagy Hegyláncának meghódítását Középvidéken, Mohwort, Wegtoren címzetes bárójának nagylelkű finanszírozásából. Tán a Wegtorenben oly gyakorta emlegetett, törpék által vájt tárnák bejáratát is megleljük majd valahol a sziklafalban. Minden, mi ismeretlenbe vezető utunk során kincsül szolgálhat, Mohwort báró tulajdonát képezi.
1. nap
Hegyünk lábánál tartózkodunk. Nyugati oldaláról kerüljük majd a hegyláncot. A Nap Karavánpihenőjétől indultunk, s a legközelebbi csúcsot támadjuk. Trubish szerint a keleti oldal jóval zordabb mászáshoz. Az elmúlt napokban a megfelelő időre vártunk.
Az expedíció résztvevői:
-Jómagam, Roharrion Lortith felfedező, Artheniorból, ember
-Trubish Molk, mászómester, Wegtoren, törpe
-Jochir Lordan, katonatiszt, Pirtianes megfigyelője, sötételf
-Lihan Lorelionn, gyógyító, Lihanech, elf,
-Prokk, málhás és hű inasom, Arthenior, ember
2. nap
Várakozás. Trubish regéi a keleti oldalon húzódó, régi bányákról.
Följegyzés magamnak: Krenkataur
3.nap
Várakozás. Lihan és Jochir vehemens eszmecseréje Pirtianesről. Bolondság volt elhozni az elfet, most már be kell lássam.
4. nap
Indulás! Gyalogszerrel könnyen járható a terep, az esőfelhők is odébb álltak. Erdők, mezők váltják egymást. Lihan talált egy qartan nevezetű növényt. Azt mondja, borogatásra használja bogyóinak levét. Leginkább az orgonához hasonlíthat, fa-szerű, ám a fürtös virágzata hófehér. Bogyói szintén gyöngyház színűek. Én magam nem konyítok annyit az növényekhez, nyúztam viszont helyettük néhány borzoit. A bundája valóságos kincs, mondjon bármit a pirtianesi. A húsukat eldobtam az erdő vadjainak. Épp elég ellátmányunk van.
5. nap
Meredekké vált utunk. Prokk jól bírja, pedig a holmim java részét viszi. Jochir a kardjával büszkélkedik. Valóban mestermunka azzal a finoman hajlított pengével, ám Trubish meg van győzödve róla, hogy a wegtoreni kovácsok tízszer jobb acél „szarnak”.
Följegyzés magamnak: Prokknak némi arany új gúnyára
6. nap
Megkezdtük a mászást. Az idő napos. A szikla kemény, de Trubish magabiztos a dolgot illetően. Talált egy általa Cytne Álmának nevezett, furcsa kis növényt. Egy hasadékban húzódott meg. A növénykének nincsenek levelei. Egyetlen halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja csak. Trubish elmondása szerint a keserű virága frissen elrágva, vagy szárítva elfüstölve nyugalmat biztosít. Közben ő maga meg kötelekkel biztosít minket, a sziklába pedig karókat ver. Megtartja a súlyunk. Egy kiszögellésen költjük el a vacsorát és itt is fogunk aludni. A kilátás eszményi. Trubish azt mondja, népének ősei „odaát” kifaragták a hegyet belül, de a bánya bejáratának helyét már senki fia vagy leánya nem ismeri. Tán már be is omlott az egész. Jochir és Lihan ismétlődő szóváltása majdnem tettlegességig fajult. Elf és sötételf nem jó barát…
7. nap
Katasztrófa. Lihan a mélybe zuhant a reggel. Trubish szerint csak Jochim vághatta el az elf kötelét, Jochim szerint a törpe felszerelése az, mi felmondta a szolgálatot. Az expedíció sikerességének érdekében úgy döntök, folytatjuk utunk, s majd Mohwort báróra bízom a törvénykezést. A halált nem váltjuk meg kudarccal.
8-9. nap
Megmásztuk a hegyet, de kis híján újabb élettel fizettünk érte. Három tretil keresztezte utunk a gerincen. Nyilakkal üldöztük el őket, de az egyik megmarta Prokkot. Vállából bénult a karja. A felszerelését szétosztottuk. Jochir követeli, hogy forduljunk vissza. Nem. Túl sokáig eljutottunk már.
A tetőn a táj egyhangú. Kincsnek, értelmes élet alkotta képződménynek nincs nyoma. Rendkívül sziklás a hely, magassága miatt zordabb időkben bizonyosan hó födi. Egy csúcsok ölelte medencében elterülő, jéghideg tó mellett éjszakáztunk. Halak nem lakják, ám a telihold sugarában kék csillogás áradt a vízből. Nem fejtettük meg a titkát. Érintésre akár bármelyik másik tó, ízre szintúgy. Prokk ivott belőle.
Reggel Átverekedtük magunkat a túloldalra. Sziklák és erdőség, amerre a szem ellát. Titkon reméltem, látszani fog szeretett városunk, Arthenior, de túl messzi van, ráadásul köd üli a horizontot.
10. nap
Az út nem olybá fest, nem zárul különösebb eredménnyel. Se kincsek, se bányák, nem élőnek való vidék. Földet érni épségben és elföldeni az elfet, ha megkerül a teste odalenn. Csak ennyiért fohászkodunk Prokkal. Szeles az idő, Trubish viszont biztos az ereszkedést illetően. Visszaindulunk oda, ahol megmásztuk a hegyet. Mohwort nem lesz boldog, de az expedíciót ennek ellenére sikeresnek könyvelem. Hisz megmásztuk. Jochim ügyét Wegtorenbe viszem. Félő, hogy a Karavánpihenőnél kereket old majd."*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.15 23:39:55
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:26:11
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:26:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Nehézkesen emelkedik fel a térdeplésből, kérdőn, de komolyan emelve szürke tekintetét a főatyára. Végül némán fejet hajt, s nem kérdez rá a szóban forgó álomra. Pedig nagyon is érdekelné, miről beszél a két csuhás. Pedig ha valóban az ő jöttét álmodták meg...*
-Őszinte leszek, atyám. A tudásom igen csak megkapott a mágia terén, mikor megnyitottam szívem Eeyr előtt. De ezt az árat meg kellett fizetnem. *Furcsa próba ez, de nem keres okokat mögötte. Az atya tudja, mit cselekszik. És nem is kételkedik a Templom és a pap hatalmában. Ugyanakkor nem is óhajt kárt tenni a csuhásban, még véletlenül sem. Nagyot dobbant lábával, s közben kardja után kap. Tisztában van vele, hogy nem lenne ideje kardot rántani időben, így csupán annak markolatához kap. Reméli, a varázslat így is hatásos lesz egy efféle bemutatóhoz. Egyéb szándékot nem is sejt mögötte. Több mágiaágat is magáévá tett a Toronyban töltött idő alatt, de kifejezett támadóvarázsnak híján van, mióta hátat fordított az elementáris mágia esszenciájának.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
*Nehézkesen emelkedik fel a térdeplésből, kérdőn, de komolyan emelve szürke tekintetét a főatyára. Végül némán fejet hajt, s nem kérdez rá a szóban forgó álomra. Pedig nagyon is érdekelné, miről beszél a két csuhás. Pedig ha valóban az ő jöttét álmodták meg...*
-Őszinte leszek, atyám. A tudásom igen csak megkapott a mágia terén, mikor megnyitottam szívem Eeyr előtt. De ezt az árat meg kellett fizetnem. *Furcsa próba ez, de nem keres okokat mögötte. Az atya tudja, mit cselekszik. És nem is kételkedik a Templom és a pap hatalmában. Ugyanakkor nem is óhajt kárt tenni a csuhásban, még véletlenül sem. Nagyot dobbant lábával, s közben kardja után kap. Tisztában van vele, hogy nem lenne ideje kardot rántani időben, így csupán annak markolatához kap. Reméli, a varázslat így is hatásos lesz egy efféle bemutatóhoz. Egyéb szándékot nem is sejt mögötte. Több mágiaágat is magáévá tett a Toronyban töltött idő alatt, de kifejezett támadóvarázsnak híján van, mióta hátat fordított az elementáris mágia esszenciájának.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-14 20:59:31
Üzenet elküldve: 2022-02-14 20:59:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A Kaszárnya ajtaján kilépve beleborzong kissé a hidegbe, ám kabátja jól szigetel, így annak ellenére sem hűl ki a Templomba való úton, hogy páncélját a szobájában hagyta. Időnként ezen változtat pár fagyosabb fuvallat, és saját maga számára kényelmetlen tempót diktál, hogy megszökhessen a fagy elől.
Ahogy végre odaér a Templomhoz, a benti viszonylagos meleg megkönnyebbült sóhajra készteti. Úgy tűnik, még nincs nagy nyüzsgés az épületben, mely végül is indokolt, tekintve, hogy sokan Artheniorban az évszakra tekintettel még csak most ébredeznek. Gaerralos maga céltudatosan indul meg a pincekönyvtár irányába, hogy lezárja tegnapi kutatását.
Eltarthat egy darabig, míg a papok segítségével, vagy anélkül szerez egy gyertyatartót, majd a Könyvtárban hozzálát feladatához. Ha eljut ide, akkor visszatér korábban kialakított kuckójához, és felüti jegyzeteit, megnézve, milyen címeket írt fel. Első körben a mitikus lényeket érintő kutatását igyekszik befejezni, mely -bár legutóbb limitált eredménnyel járt- még pár átlapozatlan könyvet jelent.
Nem szándékozik viszont túl sok időt vesztegetni ezzel, hiszen tudja, ideje véges, hiszen elvileg dél körül jönni fog érte a Kereskedőház képviselője, az addig hátralevő időt pedig minél hasznosabban szeretné befektetni. Így csak viszonylag felületesen futja át ezeket a könyveket, csak a ténylegesen hasznosnak tűnő információkat jegyezve le, majd szekciót vált.
Olyan könyveket keres, melyek a Világválasztó Hegységet tárgyalják, esetleges onnan visszajövő expedíciók és azt övező pletykák és legendák után kutatva. Ehhez ha kell, segítséget kér az egyik templomszolgától, majd ha sikerült összegyűjtenie pár alkalmas könyvet, akkor a korábbi procedúráját követve, alaposabb jegyzetelés mellett nézi át ezeket.*
*A Kaszárnya ajtaján kilépve beleborzong kissé a hidegbe, ám kabátja jól szigetel, így annak ellenére sem hűl ki a Templomba való úton, hogy páncélját a szobájában hagyta. Időnként ezen változtat pár fagyosabb fuvallat, és saját maga számára kényelmetlen tempót diktál, hogy megszökhessen a fagy elől.
Ahogy végre odaér a Templomhoz, a benti viszonylagos meleg megkönnyebbült sóhajra készteti. Úgy tűnik, még nincs nagy nyüzsgés az épületben, mely végül is indokolt, tekintve, hogy sokan Artheniorban az évszakra tekintettel még csak most ébredeznek. Gaerralos maga céltudatosan indul meg a pincekönyvtár irányába, hogy lezárja tegnapi kutatását.
Eltarthat egy darabig, míg a papok segítségével, vagy anélkül szerez egy gyertyatartót, majd a Könyvtárban hozzálát feladatához. Ha eljut ide, akkor visszatér korábban kialakított kuckójához, és felüti jegyzeteit, megnézve, milyen címeket írt fel. Első körben a mitikus lényeket érintő kutatását igyekszik befejezni, mely -bár legutóbb limitált eredménnyel járt- még pár átlapozatlan könyvet jelent.
Nem szándékozik viszont túl sok időt vesztegetni ezzel, hiszen tudja, ideje véges, hiszen elvileg dél körül jönni fog érte a Kereskedőház képviselője, az addig hátralevő időt pedig minél hasznosabban szeretné befektetni. Így csak viszonylag felületesen futja át ezeket a könyveket, csak a ténylegesen hasznosnak tűnő információkat jegyezve le, majd szekciót vált.
Olyan könyveket keres, melyek a Világválasztó Hegységet tárgyalják, esetleges onnan visszajövő expedíciók és azt övező pletykák és legendák után kutatva. Ehhez ha kell, segítséget kér az egyik templomszolgától, majd ha sikerült összegyűjtenie pár alkalmas könyvet, akkor a korábbi procedúráját követve, alaposabb jegyzetelés mellett nézi át ezeket.*
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-13 16:40:01
Üzenet elküldve: 2022-02-13 16:40:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Kilvárd türelme rózsát terem, még ha a főatya nem is annyira szépséges, mint egy száll rózsa. Max atya egyelőre a háttérben marad és még csak szóra se méltatja az érkezőt. A kis suhanc biztatására azért szépen bemutatkozik Arborg egykori tanítványa.*
- Nemes cél vezérelt idáig Kilvard testvér. Kelj hát fel és járulj elém!* Szólal meg végre Max főatya határozott hangján. Ha ennek eleget tesz a mágus, akkor végre találkozhat a helyi hitközség legbefolyásosabb tagjával. Az ötven-hatvan közötti férfi látszólag jó egészségnek örvend. Testalkatra magas, végtagjai hosszúak, feje kerekded, még fakó barna hajkorona díszíti, legfelül viszont már kopaszodik. Kezein apró fehér-barna foltok váltják egymást.*
- Én Max főatya vagyok Eeyr templomának vezetője. Már vártunk reád, mert Qúrín testvér megálmodta jöttöd. A férfi, aki a lilát fehérre cserélte. Úgy tűnik személyedben testesül meg ez a látomás.* Kis szüntet tart, amibe rögtön bele is kotyog a kis szerzetes.*
- Bizony én láttam.* Most nagyon örül magának, de az Atya folytatja a mondandóját.*
- Nem kételkedem abban, amit mondtál, mert ezen cselekedetek híre részben hozzánk is elért. Ám én szeretnék személyesen is meggyőződni az erődről. Azt akarom, hogy támadj rám itt és most. Használhatod a kardod, vagy Arborg egyik mágikus praktikáját is. A döntés a tiéd, de ne fogd vissza magad. Ebben a templomban nem eshet bántódásom.* Qúrín bölcsen félre is áll az útból, csak a páncélos marad ott az Atya mögött. A feladat egyszerű, csak rá kell támadnia Kilvard az idősödő férfira. Mágia vagy fegyver, nincs jelentősége, de biztosra veheti, hogy később lesz. Talán ez is csak valamiféle próba lehet. Majd kiderül, ha ennek a szokatlan kérésnek eleget tett.*
* Kilvárd türelme rózsát terem, még ha a főatya nem is annyira szépséges, mint egy száll rózsa. Max atya egyelőre a háttérben marad és még csak szóra se méltatja az érkezőt. A kis suhanc biztatására azért szépen bemutatkozik Arborg egykori tanítványa.*
- Nemes cél vezérelt idáig Kilvard testvér. Kelj hát fel és járulj elém!* Szólal meg végre Max főatya határozott hangján. Ha ennek eleget tesz a mágus, akkor végre találkozhat a helyi hitközség legbefolyásosabb tagjával. Az ötven-hatvan közötti férfi látszólag jó egészségnek örvend. Testalkatra magas, végtagjai hosszúak, feje kerekded, még fakó barna hajkorona díszíti, legfelül viszont már kopaszodik. Kezein apró fehér-barna foltok váltják egymást.*
- Én Max főatya vagyok Eeyr templomának vezetője. Már vártunk reád, mert Qúrín testvér megálmodta jöttöd. A férfi, aki a lilát fehérre cserélte. Úgy tűnik személyedben testesül meg ez a látomás.* Kis szüntet tart, amibe rögtön bele is kotyog a kis szerzetes.*
- Bizony én láttam.* Most nagyon örül magának, de az Atya folytatja a mondandóját.*
- Nem kételkedem abban, amit mondtál, mert ezen cselekedetek híre részben hozzánk is elért. Ám én szeretnék személyesen is meggyőződni az erődről. Azt akarom, hogy támadj rám itt és most. Használhatod a kardod, vagy Arborg egyik mágikus praktikáját is. A döntés a tiéd, de ne fogd vissza magad. Ebben a templomban nem eshet bántódásom.* Qúrín bölcsen félre is áll az útból, csak a páncélos marad ott az Atya mögött. A feladat egyszerű, csak rá kell támadnia Kilvard az idősödő férfira. Mágia vagy fegyver, nincs jelentősége, de biztosra veheti, hogy később lesz. Talán ez is csak valamiféle próba lehet. Majd kiderül, ha ennek a szokatlan kérésnek eleget tett.*
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:13:45
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Türelmesen várja meg a fiatal csuhás visszatértét. Szorosan háta mögé szorított karokkal sétál körbe a csarnokban, alaposan megszemlélve az ősi szobrokat, az elemi mágia utolsó hagyatékait. Hiába, a korok változnak, s vele kell változzanak ők is. Mondjon Abogr bármit is. Az istenek megjelenése bizony alaposan felforgatta a világot, s bolond az, ki nem választ magának oldalt. Helyes oldalból pedig csak egy létezik.*
-Max főatya. *Hajtja meg fejét, ahogy közelít a trió. A páncélost is hasonló biccentéssel köszönti, habár a nevét nem tudja.*
-Én Kilvard Guldraen vagyok, a Mágustorony egykori felvigyázója. Azért érkeztem Artheniorba, hogy életemmel és halálommal egyaránt az Úrnőt szolgálhassam. Megtaláltam a Fény útját, bár majd beleőszültem. *Megenged egy halovány mosolyt, majd térdre ereszkedik, s kezei közé veszi kardját.*
-Nem csak kardom kínálom a Templomnak. Tudásom legjavát, hűségem és hitem is. *Folytatja felszegett állal.* -Készen állok, hogy elvigyem az Úrnő fényét a legsötétebb zugokba is. Hogy elnyerhessem az emberek szívét, szavakkal és tettekkel téve tanúbizonyságot az Úrnő hatalmáról. Akár már itt, Artheniorban. Örömmel képviselném a Templomot. *Ha engedik, úgy kissé nehézkesen bár, de feltápászkodik, s kardját is visszalöki az oldalán lógó hüvelybe.*
-Gyógyítani érkeztem és üldözni a sötétséget. Ahogy megfékeztük a Meredély setét lakóit, úgy szabadítottam fel a fogadót is a bűnözők karmai alól. Eleddig is tettem az emberekért, de nem a Fény szolgálatában. Ezen szeretnék most változtatni. *Ha a karddal nem is, a szavakkal jól bánik. Szürke szemeivel a főatyát célozza, türelmesen, ám szigorú és elhivatott ábrázattal várva annak válaszát.*
*Türelmesen várja meg a fiatal csuhás visszatértét. Szorosan háta mögé szorított karokkal sétál körbe a csarnokban, alaposan megszemlélve az ősi szobrokat, az elemi mágia utolsó hagyatékait. Hiába, a korok változnak, s vele kell változzanak ők is. Mondjon Abogr bármit is. Az istenek megjelenése bizony alaposan felforgatta a világot, s bolond az, ki nem választ magának oldalt. Helyes oldalból pedig csak egy létezik.*
-Max főatya. *Hajtja meg fejét, ahogy közelít a trió. A páncélost is hasonló biccentéssel köszönti, habár a nevét nem tudja.*
-Én Kilvard Guldraen vagyok, a Mágustorony egykori felvigyázója. Azért érkeztem Artheniorba, hogy életemmel és halálommal egyaránt az Úrnőt szolgálhassam. Megtaláltam a Fény útját, bár majd beleőszültem. *Megenged egy halovány mosolyt, majd térdre ereszkedik, s kezei közé veszi kardját.*
-Nem csak kardom kínálom a Templomnak. Tudásom legjavát, hűségem és hitem is. *Folytatja felszegett állal.* -Készen állok, hogy elvigyem az Úrnő fényét a legsötétebb zugokba is. Hogy elnyerhessem az emberek szívét, szavakkal és tettekkel téve tanúbizonyságot az Úrnő hatalmáról. Akár már itt, Artheniorban. Örömmel képviselném a Templomot. *Ha engedik, úgy kissé nehézkesen bár, de feltápászkodik, s kardját is visszalöki az oldalán lógó hüvelybe.*
-Gyógyítani érkeztem és üldözni a sötétséget. Ahogy megfékeztük a Meredély setét lakóit, úgy szabadítottam fel a fogadót is a bűnözők karmai alól. Eleddig is tettem az emberekért, de nem a Fény szolgálatában. Ezen szeretnék most változtatni. *Ha a karddal nem is, a szavakkal jól bánik. Szürke szemeivel a főatyát célozza, türelmesen, ám szigorú és elhivatott ábrázattal várva annak válaszát.*
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-04 18:00:19
Üzenet elküldve: 2022-02-04 18:00:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A templomba belépve, elégedetten tapasztalja, hogy nem sok minden változott az utolsó látogatása óta. Ami nem is volt olyan messze hisz a tündér elkísérte őt ide. Természetesen kinn várt addig az unszimpatikus gyötrelem. ~ Ha az ajtón belépett volna, talán fel is gyulladt volna. ~ Húz egy otromba mosolyt a szájára. Egy rövidebb ima az oltárnál és utána már lép is tovább a könyvtár felé. Amint a könyvek közé kerül, az első pillanatban egy szép vaskos könyvön akad meg a tekintete, amit le is emel a polcról. Kicsit forgatva az íróját elolvassa. ~ Elwyrien Shadowmourne írta. Nem ismerős. De bizonyára érdekes hisz a fény és a sötétségről szól. ~ Néhány lépés után már helyet is foglal az egyik könyvtári székbe, hogy egy kicsit át nyálazhassa az irományt. Magában el is kezdi át nyálazni a könyvet. ~ Hallott már mendemondákat a felszínlakókról, de még soha életében nem látott egyet sem. Az orkokat és törpéket persze ismerte, ők a Mélysötétben is jelen voltak, de sosem látott még felszíni elfeket és óriásokat?... Nem teljesen erre számítottam. ~ Állapítja meg, majd tovább olvassa, hogy kíváncsiságát legalább valamennyire eloszlathassa. ~ Fél napi barlangokban való bolyongás után Elwyrien már kezdett elcsüggedni?.. Magáról írta? Feltehetőleg egy kalandja. ~ Teszi meg az állapítást. De tovább nem vacakol, részletesen elolvassa a leírtakat és a benne lévő tapasztalatot elsajátítja. Ami az élményen kívül nem sok más lehet. *
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-03 20:42:24
Üzenet elküldve: 2022-02-03 20:42:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Kilvard megérkezik a Eeyr templomába, hogy beteljesítse a sorsát. Mintha csak hazatérne, olyan érzése támadhat, hogy maga ez a hideg, hűvös épület is csak őt várta volna. Jó hívőként időt szakít rá, hogy istenének ajánlja magát. Felelni senki nem felel, de továbbra is megmarad az érzés, hogy nincs egyedül. Egy fiatal kis félvér csuhást szólít meg ezt követően, aki barátságos mosollyal fogadja. A csuha még lötyög rajta, kopasz kobakja alatt nagy zöld szemei pedig szinte gombócként ülnek megvilágosodott kifejezést hordozó arcán. Ruhája sokat eltakar belőle, ahogy a félhomály is, de az oldalán fityegő díszkard még így is kivehető.*
-Az Úrnő áldjon téged is Kilvard testvér!* Köszönti a legény.* Max atya jelenleg a szobájában meditál. Nem zavarhatja most testvér, de én szólhatok neki. Tudja én láttam, én előre láttam...* Hadovál valamit, de ha nem tartóztatják, akkor elindul a főatyáért.*
- Kérem testvér itt várjon türelemmel.* Elég szapora léptekkel siet el. Bele telhet talán majd egy félóra is mire visszatér, de visszatér oldalán még két fővel. Az egyik egy páncélos alak lehet, de ő kicsit lemaradva követi a társaságot. A másik egy már éltebb csuhás. Nála egy fehérre meszelt bot is látható, valószínűleg ő lehet az akit keres. A fiú előre szalad Kilvardhoz.*
- Ő itt Max főatya. Mondd el neki is, hogy mi járatban vagy testvér. Azt is szeretik tudni, hogy eddig mit cselekedtél meg.* Biztatja a jövevényt. Az atya meg is áll a félhomályban, így vonásait elég nehéz lehet kiolvasni, főleg, hogy csuklya is fedi fejét. Az első benyomás a legfontosabb, ahogy azt mondani szokás.*
* Kilvard megérkezik a Eeyr templomába, hogy beteljesítse a sorsát. Mintha csak hazatérne, olyan érzése támadhat, hogy maga ez a hideg, hűvös épület is csak őt várta volna. Jó hívőként időt szakít rá, hogy istenének ajánlja magát. Felelni senki nem felel, de továbbra is megmarad az érzés, hogy nincs egyedül. Egy fiatal kis félvér csuhást szólít meg ezt követően, aki barátságos mosollyal fogadja. A csuha még lötyög rajta, kopasz kobakja alatt nagy zöld szemei pedig szinte gombócként ülnek megvilágosodott kifejezést hordozó arcán. Ruhája sokat eltakar belőle, ahogy a félhomály is, de az oldalán fityegő díszkard még így is kivehető.*
-Az Úrnő áldjon téged is Kilvard testvér!* Köszönti a legény.* Max atya jelenleg a szobájában meditál. Nem zavarhatja most testvér, de én szólhatok neki. Tudja én láttam, én előre láttam...* Hadovál valamit, de ha nem tartóztatják, akkor elindul a főatyáért.*
- Kérem testvér itt várjon türelemmel.* Elég szapora léptekkel siet el. Bele telhet talán majd egy félóra is mire visszatér, de visszatér oldalán még két fővel. Az egyik egy páncélos alak lehet, de ő kicsit lemaradva követi a társaságot. A másik egy már éltebb csuhás. Nála egy fehérre meszelt bot is látható, valószínűleg ő lehet az akit keres. A fiú előre szalad Kilvardhoz.*
- Ő itt Max főatya. Mondd el neki is, hogy mi járatban vagy testvér. Azt is szeretik tudni, hogy eddig mit cselekedtél meg.* Biztatja a jövevényt. Az atya meg is áll a félhomályban, így vonásait elég nehéz lehet kiolvasni, főleg, hogy csuklya is fedi fejét. Az első benyomás a legfontosabb, ahogy azt mondani szokás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870