// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Gyorsan körbenéz a templomon belül, szerencsére egy szál lelket sem lát rajtuk kívül. Egy nagyobb sóhaj keretében a lány szépséges kékjeibe tekint, majd száját egy pillanatra kinyitja, de végül vissza csukja. ~Hülye vagy?! Először találkoztál vele! Nem vagy normális! ~ Végül mégis kinyitja a száját. *
- Elmondok önnek valamit, de Eeyr úrnő nevére esküdjön meg, hogy nem mondja el senki másnak.
* Türelmesen megvárja, míg a lány megesküszik, csak akkor vesz egy nagyobb levegőt, miután a lány megtette. Természetesen ha nem teszi, akkor nem mond egy árva szót se. *
- Nos nemrég kaptunk egy érdekes megbízást, a parancs az volt, hogy az egyik faluban ritkították az állatokat, és féltek, hogy nemsokára emberekre is kiterjed. Az erdőkből eltűntek az állatok és minden más.
* Kezeivel közben próbál gesztikulálni is hozzá, hisz nehezen lehet hasonlót még elképzelni is. *
- Utána a falu környékén megjelent néhány warg, akik elvitték egyesével a bárányokat is. Ez már alapból gyanús volt...
* Egy mélyebb sóhaj után elgondolkozik, hogy miképp folytassa a történetet. Tekintetéből kiolvasható, hogy minden szava őszinte, és nem áll szándékában megvezetni a másik felet. Nilevard soha nem volt jó hazudozásban, akkor inkább csendben maradt. *
- A lényeg az, hogy volt gondunk a wargokkal, és sikeresen elejtettem eggyet, amit meg is nyúztam végül..
* Gyorsan meg is mutatja a lánynak a barna, néhol fekete foltokkal tarkított bundát, amiből a kereskedőház igényes köpenyt varratott. *
- Ok nélkül egy ilyen fenevad nem jön le a hegyekből, ezért a hadnagyommal kénytelenek voltunk felcaplatni a hegy csúcsáig. Sajnos a közepétől már másznunk kellett, de szerencsétlenségünkre még áldozatokkal is összefutottunk. Mint kiderült kiküldtek előttünk egy egységet, és mi megcsodálhattuk a holtesteket.
* Nilevard újra elkezd lefehéredni, ahogyan a történetben halad előre. Bőre az eddigi napbarnított színt olyan könnyedén vedli le, mintha éltében még fény nem érte volna bőrét. *
- Az ijesztő inkább a halál oka volt, amit megállapítottunk. Törés és zuhanás általi halál volt mind. Valamilyen okból a szikla csúcsáról leugrottak...
* Egy újabb mély levegőt véve már nem tartja magában a dolgot. *
- A tetején azt hittük, hogy egy óriási kígyót találtunk, de utána felébredt. Kénytelenek voltunk meghunyászkodni előtte és térdre borultunk a félelemtől. Egy fekete sárkány volt a hegy csúcsán.
* Egy kis hatásszünetet tartva testének mutatásával próbálja a bestiát körül írni. *
- Egy foga nagyjából akkora volt, mint én magam... És maga a mérete vetekedett a város egy részével... De még ez is mellékes volt...
* Egy újabb sóhaj, egy újabb döbbenet. *
- Beszélt... Nem csak beszélt, hanem gesztikulált. Először lustaságában a fejünkbe beszélt, utána pedig a hatalmas szájával is. Leengedett minket a hegyről, de Eeyrt úrnőt becsmérelte, és azt állította, hogy letudná győzni az úrnőt.
* A vallás szerinti jelzést adja le a döbbenetére, hogy utána folytathassa is. *
- Mellesleg, unatkozik fenn a hegyen, és érdeklődött a városról... Nem akarom megtudni, hogy mit tehetne itt a várossal, ha kiunatkozta magát. Hírnévre áhítozik! Egy sárkány!
* Néhány másodperc hatásszünet után kezd vissza térni a testbőrének az árnyalata. *
- Ezért is kérdeztem rá erre... Igazából nem is tudom, hogy mit kezdjünk ezzel az információval. A könyvtárban semmit nem találtunk erről, ahogyan a parancsnok sem.