Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-23 00:29:06
Üzenet elküldve: 2026-01-23 00:29:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
-Talán... Talán találhatsz valamit. Az Ősidők Lexikonja számos tudást tartalmaz, de hogy őszinte legyek... A legtöbb feljegyzés benne csupán mese. Ennek ellenére rendelkezésedre bocsájtom. Csak ne vedd Eeyr szavának a benne leírtakat. *Arenih atyja megcsóválja fejét, miközben már a padok közötti folyosó kőpadlóját tapossák, közeledvén a fogadóbizottságukhoz.
Való igaz, az alkimistamester és a sötételf harcos csak a véletlennek köszönheti, hogy tanúi az eseményeknek. Önszántukból azonban résztvevői is, még akkor is, ha csupán visszafogott érdeklődéssel viseltetnek a történések iránt.
Nem úgy Quantall, aki viszont többnyire önkéntelen került ennek az egész felfordulásnak a közepére. A rövid vizsgálat úgy tűnik, meggyőzte a sötételfet, aki látszólag hajlandó átadni az ereklyét a városnak.*
-Nagyszerű hír! *Feleli az immáron roppant türelmetlen Nariuss, miközben ismét kinyújtja kezét a gyémántba foglalt szívért.*
-Minél előbb biztos helyre helyezzük, annál jobb. Eztán utánajárhatunk a sürgető kérdéseknek.
-Talán... Talán találhatsz valamit. Az Ősidők Lexikonja számos tudást tartalmaz, de hogy őszinte legyek... A legtöbb feljegyzés benne csupán mese. Ennek ellenére rendelkezésedre bocsájtom. Csak ne vedd Eeyr szavának a benne leírtakat. *Arenih atyja megcsóválja fejét, miközben már a padok közötti folyosó kőpadlóját tapossák, közeledvén a fogadóbizottságukhoz.
Való igaz, az alkimistamester és a sötételf harcos csak a véletlennek köszönheti, hogy tanúi az eseményeknek. Önszántukból azonban résztvevői is, még akkor is, ha csupán visszafogott érdeklődéssel viseltetnek a történések iránt.
Nem úgy Quantall, aki viszont többnyire önkéntelen került ennek az egész felfordulásnak a közepére. A rövid vizsgálat úgy tűnik, meggyőzte a sötételfet, aki látszólag hajlandó átadni az ereklyét a városnak.*
-Nagyszerű hír! *Feleli az immáron roppant türelmetlen Nariuss, miközben ismét kinyújtja kezét a gyémántba foglalt szívért.*
-Minél előbb biztos helyre helyezzük, annál jobb. Eztán utánajárhatunk a sürgető kérdéseknek.
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-22 09:28:33
Üzenet elküldve: 2026-01-22 09:28:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Az első kérdésre a válasz számára egyelőre egy nemnek hangzik, de az, hogy nem utasítják el direkt, valamennyire megnyugtató. Még nincsenek kifejezett ötletei arra, hogy mennyire orroljon bele a relikviába. Ha őszinte akar lenni, akkor ez inkább a varázsosoknak való feladat, mint az alkimistának, de eddig annyit kerülgették már őt az események, hogy lassan fölöslegesnek látszik menekülni előle.*
- Értem, köszönöm a válaszokat.
*Egyelőre elfogadja, hogy akkor az őrség se tud sokat mondani róla és ahogy kitűnik, senki más sem. Sok értelme nem lenne visszább lépnie szemlélődésbe, de az átadás megtekintésén túl nem hiszi, hogy sok szerepe lesz a továbbiakban. Eddig se volt, mondhatni.*
*Az első kérdésre a válasz számára egyelőre egy nemnek hangzik, de az, hogy nem utasítják el direkt, valamennyire megnyugtató. Még nincsenek kifejezett ötletei arra, hogy mennyire orroljon bele a relikviába. Ha őszinte akar lenni, akkor ez inkább a varázsosoknak való feladat, mint az alkimistának, de eddig annyit kerülgették már őt az események, hogy lassan fölöslegesnek látszik menekülni előle.*
- Értem, köszönöm a válaszokat.
*Egyelőre elfogadja, hogy akkor az őrség se tud sokat mondani róla és ahogy kitűnik, senki más sem. Sok értelme nem lenne visszább lépnie szemlélődésbe, de az átadás megtekintésén túl nem hiszi, hogy sok szerepe lesz a továbbiakban. Eddig se volt, mondhatni.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-21 18:46:51
Üzenet elküldve: 2026-01-21 18:46:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat, s még más//
*Norennar a csarnok hűvösében áll, mozdulatlanul. A magas boltívek alatt tompán verődnek vissza a hangok, a füstölők illata nehezen ül meg a levegőben. Nem szól közbe, nem kérdez. A tekintete végig az ajtón marad, amely mögött fajtársa és a főpap eltűnt. Végül viszont az ajtó nyílik a páros pedig újra felbukkan. Hősünk azonnal kiszúrja a fajtársa kezében lévő zsákot és rá is fixálódik a tekintete. Egészen addig míg Quantall neki nem lát közölni a fejleményeket. Amikor az kimondja az utolsó szavakat, Norennar csak bólint egyet. Lassú, kimért mozdulat. Többet nem ad hozzá. Legalábbis egyelőre.*
*Norennar a csarnok hűvösében áll, mozdulatlanul. A magas boltívek alatt tompán verődnek vissza a hangok, a füstölők illata nehezen ül meg a levegőben. Nem szól közbe, nem kérdez. A tekintete végig az ajtón marad, amely mögött fajtársa és a főpap eltűnt. Végül viszont az ajtó nyílik a páros pedig újra felbukkan. Hősünk azonnal kiszúrja a fajtársa kezében lévő zsákot és rá is fixálódik a tekintete. Egészen addig míg Quantall neki nem lát közölni a fejleményeket. Amikor az kimondja az utolsó szavakat, Norennar csak bólint egyet. Lassú, kimért mozdulat. Többet nem ad hozzá. Legalábbis egyelőre.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-20 23:44:13
Üzenet elküldve: 2026-01-20 23:44:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*A kapott válasz nem tetszik neki. Azt, hogy a dúlás során sok feljegyzés elpusztult azzal tisztában volt. A dúlás előtti időkről ezért se lehet sokat tudni. De, hogy az akkor élők ne jegyezték volna le, hogy mi történt vagy jártak volna utána a dolgoknak az hihetetlenül hangzik.*
-De hisz mielőtt beköltöztek volna, ez a tudás temploma volt, ahol a legpallérozottabb tudóselmék dolgoztak a világunk titkainak megfejtésén. Hol máshol lehetne bármit találni róla, ha nem itt?
*Ha nem is a polcokra tették ki, de valahol csak lejegyezték és elrejtették, hogy kinek a szíve ez és mi történt vele. Valószínűtlennek tűnik, hogy az orkok keze lenne benne különben nem vesztették volna el. Megvan az oka, hogy itt a városban nem találnak rá. Ar Thenior nem jégbe, de kőbe zárva pár éve megjelent a városban. Ő ismerhetett olyan mágiákat amikről talán egy mostani varázslónak nem lehet tudomása. De ez is csak feltételezés amit nem tudja hol lehetne alátámasztani. Ő sose a szépen hangzó bölcsességek hanem az érveken és ellenérveken alapuló rideg logika sötételfe volt. Bár van amiben nem keres logikát. Az atya szavaira csak megrázza a fejét.*
-Nem hiszem, hogy ez akadályt jelentene. Az emberei előtt megsértettem a főparancsnok tekintélyét.
*Majd mikor távoznak ebből a teremből akkor szó nélkül magához veszi a zsákot. Azzal a kezében sétál ki. A társaság nemhogy kisebb lett, de még nőtt is egy fővel a számuk. Az a bizonyos alkimista most már egyértelműen ott van köztük. Mikor kellő távolságba ér akkor megszólal.*
-Megvizsgáltuk és egyértelműen megállapítottuk, hogy a halál istenének mágiájához, ennek a tárgynak semmi köze. Félre tájékoztattak. A templom így nem tartozik felelősséggel iránta. Átadom önöknek.
*A kapott válasz nem tetszik neki. Azt, hogy a dúlás során sok feljegyzés elpusztult azzal tisztában volt. A dúlás előtti időkről ezért se lehet sokat tudni. De, hogy az akkor élők ne jegyezték volna le, hogy mi történt vagy jártak volna utána a dolgoknak az hihetetlenül hangzik.*
-De hisz mielőtt beköltöztek volna, ez a tudás temploma volt, ahol a legpallérozottabb tudóselmék dolgoztak a világunk titkainak megfejtésén. Hol máshol lehetne bármit találni róla, ha nem itt?
*Ha nem is a polcokra tették ki, de valahol csak lejegyezték és elrejtették, hogy kinek a szíve ez és mi történt vele. Valószínűtlennek tűnik, hogy az orkok keze lenne benne különben nem vesztették volna el. Megvan az oka, hogy itt a városban nem találnak rá. Ar Thenior nem jégbe, de kőbe zárva pár éve megjelent a városban. Ő ismerhetett olyan mágiákat amikről talán egy mostani varázslónak nem lehet tudomása. De ez is csak feltételezés amit nem tudja hol lehetne alátámasztani. Ő sose a szépen hangzó bölcsességek hanem az érveken és ellenérveken alapuló rideg logika sötételfe volt. Bár van amiben nem keres logikát. Az atya szavaira csak megrázza a fejét.*
-Nem hiszem, hogy ez akadályt jelentene. Az emberei előtt megsértettem a főparancsnok tekintélyét.
*Majd mikor távoznak ebből a teremből akkor szó nélkül magához veszi a zsákot. Azzal a kezében sétál ki. A társaság nemhogy kisebb lett, de még nőtt is egy fővel a számuk. Az a bizonyos alkimista most már egyértelműen ott van köztük. Mikor kellő távolságba ér akkor megszólal.*
-Megvizsgáltuk és egyértelműen megállapítottuk, hogy a halál istenének mágiájához, ennek a tárgynak semmi köze. Félre tájékoztattak. A templom így nem tartozik felelősséggel iránta. Átadom önöknek.
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:44:20
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:44:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*Arenih atya fejét csóválja.*
-A Nagy Pusztítás alatt számos tudás odalett. Feljegyzések, krónikák... Mind oda. S amúgy sem igen volt tudásunk azokról az időkről. Az én küldetésem Eeyr szolgálata, de félek, a múlt homályát még istennőnk sem tudja megvilágítani. *Bölcselkedve, egy bólintással toldja meg szavait.*
-Ó, fiam, nem gondolnám, nem gondolnám... Ők nem érted jöttek, hanem azért, ami nálad maradt megőrzésre.
*Gondosan visszateszi a szekrénybe a mágikus képességgel bíró tárgyat, majd maga elé engedve a sötételfet kicsoszog az ajtón. Amennyiben Quantall nem venné magához a gyémántba zárt szívet, jelzésértékűen az ereklyére pillant. Hozza csak.
Odakinn, a csarnokban közben kedélyes társalgás veszi kezdetét. A kapitány mindig szigorú ábrázatáról nehéz lenne leolvasni, hogy bosszantja-e a helyzet, avagy sem.*
-Meglátjuk. Előbb legyen nálunk a holmi... *Mormogja Nariuss válaszul Nestar igen határozott érdeklődésére.*
-Ezt kell kiderítenünk, igaz-e? *Tekintetével kíséri a visszatérő Arenihet és Quantallt. Kesztyűs ujjai közben ismét kardja markolatán pihennek, csak a miheztartás végett.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.20 22:45:28
*Arenih atya fejét csóválja.*
-A Nagy Pusztítás alatt számos tudás odalett. Feljegyzések, krónikák... Mind oda. S amúgy sem igen volt tudásunk azokról az időkről. Az én küldetésem Eeyr szolgálata, de félek, a múlt homályát még istennőnk sem tudja megvilágítani. *Bölcselkedve, egy bólintással toldja meg szavait.*
-Ó, fiam, nem gondolnám, nem gondolnám... Ők nem érted jöttek, hanem azért, ami nálad maradt megőrzésre.
*Gondosan visszateszi a szekrénybe a mágikus képességgel bíró tárgyat, majd maga elé engedve a sötételfet kicsoszog az ajtón. Amennyiben Quantall nem venné magához a gyémántba zárt szívet, jelzésértékűen az ereklyére pillant. Hozza csak.
Odakinn, a csarnokban közben kedélyes társalgás veszi kezdetét. A kapitány mindig szigorú ábrázatáról nehéz lenne leolvasni, hogy bosszantja-e a helyzet, avagy sem.*
-Meglátjuk. Előbb legyen nálunk a holmi... *Mormogja Nariuss válaszul Nestar igen határozott érdeklődésére.*
-Ezt kell kiderítenünk, igaz-e? *Tekintetével kíséri a visszatérő Arenihet és Quantallt. Kesztyűs ujjai közben ismét kardja markolatán pihennek, csak a miheztartás végett.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.20 22:45:28
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-19 16:58:17
Üzenet elküldve: 2026-01-19 16:58:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*A hirtelen jött düh hamar elszáll, és vele együtt meg is bánja a szavait. Nem, nem azért, mert ki kell fizetnie Atkira ruháját, ami ezek szerint mégsem volt olyan nagylelkű Drameilotentől, hanem azért, mert jól tudja, hogy mi történt most. Egy olyan kötelék szakadt ketté, aminek ezen a világon minden másnál többet kellett volna jelentenie. S ugyan nem hallja unokatestvére gondolatait, de talán mégis igaza van. Nem méltó arra, hogy Eeyr ajándékát viselje, és talán ahhoz sem, hogy most ebben a templomban maradjon.*
- Értem. Rendben van. *Ennyit szól csupán a férfihez, semmi többet, mert a megoldásnak apró reménysugarát sem látja itt és most.
Atkira végül még azelőtt megérkezik, hogy elhagyná a templomot, így szolgálójának nem kell úrnője után kutatnia, ott találja, ahol hagyta.*
- Gyere, Atkira! Hazamegyünk. *Most még az új ruhájában megdicsérni is elfelejti szegényt, ahogy azt sem fogja a lelkére kötni, hogy miért Drameiloten nélkül indul meg a kijárat felé. Ha Atkira esetleg nem indul el vele azonnal, akkor hátrapillant rá, s csupán tekintetével jelzi, hogy kövesse. Könnyeit közben erőlködve tartja vissza, majd az ajtóhoz érve nekidől annak, hogy testének teljes erejével tolja kifelé a nehéz szárnyat.*
- Vezetnéd kérlek, Harmatot, Atkira? Én most sétálni szeretnék… *Mondja, mikor a friss levegőre kilépve odaérnek a hófehér lóhoz.*
*A hirtelen jött düh hamar elszáll, és vele együtt meg is bánja a szavait. Nem, nem azért, mert ki kell fizetnie Atkira ruháját, ami ezek szerint mégsem volt olyan nagylelkű Drameilotentől, hanem azért, mert jól tudja, hogy mi történt most. Egy olyan kötelék szakadt ketté, aminek ezen a világon minden másnál többet kellett volna jelentenie. S ugyan nem hallja unokatestvére gondolatait, de talán mégis igaza van. Nem méltó arra, hogy Eeyr ajándékát viselje, és talán ahhoz sem, hogy most ebben a templomban maradjon.*
- Értem. Rendben van. *Ennyit szól csupán a férfihez, semmi többet, mert a megoldásnak apró reménysugarát sem látja itt és most.
Atkira végül még azelőtt megérkezik, hogy elhagyná a templomot, így szolgálójának nem kell úrnője után kutatnia, ott találja, ahol hagyta.*
- Gyere, Atkira! Hazamegyünk. *Most még az új ruhájában megdicsérni is elfelejti szegényt, ahogy azt sem fogja a lelkére kötni, hogy miért Drameiloten nélkül indul meg a kijárat felé. Ha Atkira esetleg nem indul el vele azonnal, akkor hátrapillant rá, s csupán tekintetével jelzi, hogy kövesse. Könnyeit közben erőlködve tartja vissza, majd az ajtóhoz érve nekidől annak, hogy testének teljes erejével tolja kifelé a nehéz szárnyat.*
- Vezetnéd kérlek, Harmatot, Atkira? Én most sétálni szeretnék… *Mondja, mikor a friss levegőre kilépve odaérnek a hófehér lóhoz.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-19 12:51:51
Üzenet elküldve: 2026-01-19 12:51:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Mit sem sejtve a két nemes közötti vitáról, még mindig izgatottan, és kissé félve lép ki a hálókörzetből. Új ruhái vannak rajta. A cipő ugyan kissé nyomja a lábát, de legalább nem fogja egykönnyen elhagyni. *
– Köszönöm! * Mondja a papnak is, akinek szintén kijár a köszönet, amiért megengedte, hogy Atkira átöltözzön odabent. Atkira odasétál úrnőjéhez, de azért hagy némi távolságot, nehogy megzavarja testvérével folytatott beszélgetését. *
* Mit sem sejtve a két nemes közötti vitáról, még mindig izgatottan, és kissé félve lép ki a hálókörzetből. Új ruhái vannak rajta. A cipő ugyan kissé nyomja a lábát, de legalább nem fogja egykönnyen elhagyni. *
– Köszönöm! * Mondja a papnak is, akinek szintén kijár a köszönet, amiért megengedte, hogy Atkira átöltözzön odabent. Atkira odasétál úrnőjéhez, de azért hagy némi távolságot, nehogy megzavarja testvérével folytatott beszélgetését. *
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 19:15:27
Üzenet elküldve: 2026-01-18 19:15:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* A varázslat sikertelen, és ez felnyitja a férfi szemét is. Bármennyire is szerette volna utolsó életben maradt vérébe belelátni a jót, a Hetedik kinyilvánította véleményét. Nem azért sikerült Aleniának visszanöveszteni a karját, mert kiválasztott lenne, akire az istennő fénye tündököl, hanem azért, mert elmondott egy varázslatot, amire bármelyik mágus képes, ahogy azt tette most is. A szolgálója sem különleges, és az elrontott áldásra kapott reakciója is tovább erősítik ebben a hitében. Hidegen villannak a szemek, amik eddig mindig melegséggel, és kedvességgel néztek a szőkeségre. *
- A csomagjaidért bármelyik szolgálód eljöhet, átadom a számukra, ha végre lesz ilyened. Küldd el velük Atkira ruhájának az árát is, háromszázötven arany volt. Nem vagyok a szolgád, hogy a kényed kedved szerint ugráltass, Alenia. De ezúttal Atkira ruhájának a szállításáért nem számolok fel felárat, testvéri szeretetből. * Talán jobban megnyomja a testvéri szót, mint azt szerette volna. Akár hallja a nő, akár nem, őt nem érdekli. Az biztos, hogy nem fog senki a szőkeség csomagjaival rohangálni, épp elég kedvességet, és jóindulatot tanúsított már az irányába a mai nap folyamán. Mert bizony mindenkinél eljön az a pont, ahol megunja ahogy bánnak vele. *
* A varázslat sikertelen, és ez felnyitja a férfi szemét is. Bármennyire is szerette volna utolsó életben maradt vérébe belelátni a jót, a Hetedik kinyilvánította véleményét. Nem azért sikerült Aleniának visszanöveszteni a karját, mert kiválasztott lenne, akire az istennő fénye tündököl, hanem azért, mert elmondott egy varázslatot, amire bármelyik mágus képes, ahogy azt tette most is. A szolgálója sem különleges, és az elrontott áldásra kapott reakciója is tovább erősítik ebben a hitében. Hidegen villannak a szemek, amik eddig mindig melegséggel, és kedvességgel néztek a szőkeségre. *
- A csomagjaidért bármelyik szolgálód eljöhet, átadom a számukra, ha végre lesz ilyened. Küldd el velük Atkira ruhájának az árát is, háromszázötven arany volt. Nem vagyok a szolgád, hogy a kényed kedved szerint ugráltass, Alenia. De ezúttal Atkira ruhájának a szállításáért nem számolok fel felárat, testvéri szeretetből. * Talán jobban megnyomja a testvéri szót, mint azt szerette volna. Akár hallja a nő, akár nem, őt nem érdekli. Az biztos, hogy nem fog senki a szőkeség csomagjaival rohangálni, épp elég kedvességet, és jóindulatot tanúsított már az irányába a mai nap folyamán. Mert bizony mindenkinél eljön az a pont, ahol megunja ahogy bánnak vele. *
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 19:01:25
Üzenet elküldve: 2026-01-18 19:01:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Mikor ismételten meghallja Drameiloten szájából egy részletét annak, mi miatt sikerült majdnem összeveszniük, miközben Atkirát keresték, egészen nyugtalanná válik. Meg akarja állítani unokatestvérét, de végül nem teszi. Hagyja, hogy fajtársa az oltárhoz lépjen, és ezúttal ő tegyen fel egy kérdést Eeyr számára, ami valljuk be, végtelenül megbotránkoztatja a lányt. Nem hitte volna, hogy a mai nap úgy kell majd a templom oltára előtt állnia, hogy a saját hitének bizonyosságát kérdőjelezi majd meg az a személy, akitől ezt a legkevésbé sem várta. Már tudja mi történik, de ha lenne rá módja, akkor maga kezdene el imádkozni azért, hogy Drameiloten varázslata ne sikerüljön. Az a hatalom, mit rokona a gyűrűbe próbál zárni, az oltár megszentségtelenítéséből származik, melyet képtelen volna e tudatban az ujján viselni.
Végig figyeli Drameilotent, de az imája végén nem érez semmi különlegeset. Egyáltalán nem érzi Eeyr jelenlétét úgy, ahogy a korábbi két varázslata közben. A legrosszabb azonban nem ez, hanem, hogy hiába szerette volna ő maga is, hogy ne történjen semmi, akaratlanul is kételkedni kezd magában, és abban, hogy az istennő méltó hívének tartja-e őt. Kezét a mellkasára helyezi, abban reménykedve, hogy nem most lesz rosszul. Vesz egy mély levegőt, majd unokatestvére mögé lép és megérinti a vállát.*
- Kérem vissza a gyűrűmet, Drameiloten! *Szól hozzá ridegen. Ugyan teljesen nem bizonyosodhatott még meg arról, hogy az áldás kudarcba fulladt, de azok után, hogy nem egyszer volt már lehetősége megtapasztalni az istennő csodáját, fogadni merne rá, hogy így történt.*
- Nem hittem volna, hogy pont a te szádból hallom majd magamra az „alantas” szót, azt pedig főleg nem, hogy mindezt Eeyr oltára előtt mondod rólam. *Hogy rokona feltehetőleg csupán véletlenül használta ezt a szót, és nem úgy értette, az most egy cseppet sem érdekli.*
- Azt sem hiszem, hogy kettőnk közül az én hitemet kellett volna próbára tenned, drága bátyám. Jobb, ha tudod, hogy Eeyr most nem tőlem, hanem tőled fordult el. Nekem nem kell egy olyan ajándék, mi szégyenből és a gyalázatból született. Hazamegyek Atkirával kettesben, neked nem kell jönnöd. A nálad lévő csomagjaimat kérlek, küldesd majd vissza a rezidenciámra! Szégyen, amit tettél, Drameiloten, szégyen. *Ha visszakapja a gyűrűjét, ha nem, könnyeivel küszködve rohan ki a templomból. Atkira remélhetőleg megtalálja majd a bejárat előtt is, de az biztos, hogy unokatestvérét most nem akarja látni tovább.*
*Mikor ismételten meghallja Drameiloten szájából egy részletét annak, mi miatt sikerült majdnem összeveszniük, miközben Atkirát keresték, egészen nyugtalanná válik. Meg akarja állítani unokatestvérét, de végül nem teszi. Hagyja, hogy fajtársa az oltárhoz lépjen, és ezúttal ő tegyen fel egy kérdést Eeyr számára, ami valljuk be, végtelenül megbotránkoztatja a lányt. Nem hitte volna, hogy a mai nap úgy kell majd a templom oltára előtt állnia, hogy a saját hitének bizonyosságát kérdőjelezi majd meg az a személy, akitől ezt a legkevésbé sem várta. Már tudja mi történik, de ha lenne rá módja, akkor maga kezdene el imádkozni azért, hogy Drameiloten varázslata ne sikerüljön. Az a hatalom, mit rokona a gyűrűbe próbál zárni, az oltár megszentségtelenítéséből származik, melyet képtelen volna e tudatban az ujján viselni.
Végig figyeli Drameilotent, de az imája végén nem érez semmi különlegeset. Egyáltalán nem érzi Eeyr jelenlétét úgy, ahogy a korábbi két varázslata közben. A legrosszabb azonban nem ez, hanem, hogy hiába szerette volna ő maga is, hogy ne történjen semmi, akaratlanul is kételkedni kezd magában, és abban, hogy az istennő méltó hívének tartja-e őt. Kezét a mellkasára helyezi, abban reménykedve, hogy nem most lesz rosszul. Vesz egy mély levegőt, majd unokatestvére mögé lép és megérinti a vállát.*
- Kérem vissza a gyűrűmet, Drameiloten! *Szól hozzá ridegen. Ugyan teljesen nem bizonyosodhatott még meg arról, hogy az áldás kudarcba fulladt, de azok után, hogy nem egyszer volt már lehetősége megtapasztalni az istennő csodáját, fogadni merne rá, hogy így történt.*
- Nem hittem volna, hogy pont a te szádból hallom majd magamra az „alantas” szót, azt pedig főleg nem, hogy mindezt Eeyr oltára előtt mondod rólam. *Hogy rokona feltehetőleg csupán véletlenül használta ezt a szót, és nem úgy értette, az most egy cseppet sem érdekli.*
- Azt sem hiszem, hogy kettőnk közül az én hitemet kellett volna próbára tenned, drága bátyám. Jobb, ha tudod, hogy Eeyr most nem tőlem, hanem tőled fordult el. Nekem nem kell egy olyan ajándék, mi szégyenből és a gyalázatból született. Hazamegyek Atkirával kettesben, neked nem kell jönnöd. A nálad lévő csomagjaimat kérlek, küldesd majd vissza a rezidenciámra! Szégyen, amit tettél, Drameiloten, szégyen. *Ha visszakapja a gyűrűjét, ha nem, könnyeivel küszködve rohan ki a templomból. Atkira remélhetőleg megtalálja majd a bejárat előtt is, de az biztos, hogy unokatestvérét most nem akarja látni tovább.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:35:15
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:35:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Miután a szolgáló távozik, végre ismét kettesben marad testvérével. Aki hálásan fogadja a dicsérő szavakat, amiket unokatestvére őszintén gondol, és őszintének is szán. Nem sok nemes lenne hajlandó arra, hogy a várost átkutassa a szolgálója után, és aztán még nehéz, körülményes varázslatokat is elmondjon, hogy ezzel változtassa meg az adott illető életét. Főleg, ha olyan rövid ideig ismerte, mint Alenia, és azon rövid idő alatt is bebizonyította, hogy nem lehet rá számítani. Dehát a szőke Sayqueves jóságos, és mint olyan, végtelenül naiv is. Ezek pedig olyan tulajdonságok, amik kellemes fényben tüntetik fel őt az idősebb elf szemében. *
- Mondtam neked, hogy úgy gondolom, a Hetedik okkal hagyta, hogy erejének egy részét magamba szívjam. * Válaszol a gyűrű kérdésére, és azzal az oltárhoz is sétál. *
- Kérlek, ha méltónak találtatod alantas szolgádat, akkor segíts megáldani ezt az ékszert. * Kérleli az istennőt, mielőtt halk imába kezdene. Nem teátrális, és nem is a közönségnek szánt előadás ez, ahol az a feladat, hogy lenyűgözze a híveket. Őszinte pillanat, ahol arra kíváncsi, hogy Eeyr ugyan olyan véleményről van a szőkeségről, mint ő, és valóban hithű szolgálójának tartja, akinek munkásságát, és életét segíteni szeretné. Ez olyan kérdés, amire Drameiloten nem tudja a választ, de most ki fog derülni. Ugyanis ezúttal nem tervezi erőltetni a varázslatot, ahogy Nestar esetében tette. Ha az istennő egyértelműen kinyilvánítja véleményét azzal, hogy elutasítja az áldást, akkor tovább fogja keresni azt, akinek szánták a fénypontot az istenek. De őszintén hiszi, és reméli, hogy unokahúga az, akinek ez a kitüntetés osztályrésze lesz. *
Drameiloten Sayqueves megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Miután a szolgáló távozik, végre ismét kettesben marad testvérével. Aki hálásan fogadja a dicsérő szavakat, amiket unokatestvére őszintén gondol, és őszintének is szán. Nem sok nemes lenne hajlandó arra, hogy a várost átkutassa a szolgálója után, és aztán még nehéz, körülményes varázslatokat is elmondjon, hogy ezzel változtassa meg az adott illető életét. Főleg, ha olyan rövid ideig ismerte, mint Alenia, és azon rövid idő alatt is bebizonyította, hogy nem lehet rá számítani. Dehát a szőke Sayqueves jóságos, és mint olyan, végtelenül naiv is. Ezek pedig olyan tulajdonságok, amik kellemes fényben tüntetik fel őt az idősebb elf szemében. *
- Mondtam neked, hogy úgy gondolom, a Hetedik okkal hagyta, hogy erejének egy részét magamba szívjam. * Válaszol a gyűrű kérdésére, és azzal az oltárhoz is sétál. *
- Kérlek, ha méltónak találtatod alantas szolgádat, akkor segíts megáldani ezt az ékszert. * Kérleli az istennőt, mielőtt halk imába kezdene. Nem teátrális, és nem is a közönségnek szánt előadás ez, ahol az a feladat, hogy lenyűgözze a híveket. Őszinte pillanat, ahol arra kíváncsi, hogy Eeyr ugyan olyan véleményről van a szőkeségről, mint ő, és valóban hithű szolgálójának tartja, akinek munkásságát, és életét segíteni szeretné. Ez olyan kérdés, amire Drameiloten nem tudja a választ, de most ki fog derülni. Ugyanis ezúttal nem tervezi erőltetni a varázslatot, ahogy Nestar esetében tette. Ha az istennő egyértelműen kinyilvánítja véleményét azzal, hogy elutasítja az áldást, akkor tovább fogja keresni azt, akinek szánták a fénypontot az istenek. De őszintén hiszi, és reméli, hogy unokahúga az, akinek ez a kitüntetés osztályrésze lesz. *
Drameiloten Sayqueves megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:25:13
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Atkira végül távozik, hogy a pap, akivel az előbb beszélt valószínűleg azon hálótermek egyikébe vezesse, amelyekről unokatestvére is említést tesz. Az öreg gnóm története, mit hozzátesz közben, egészen megérinti a nemeslányt. Mikor egy élet eltávozik ebből a világból, az mindig szomorú, és mindig felmerül a kérdés, hogy vajon itt volt-e már az ideje. El tud-e egyáltalán jönni az az idő, amikor valakinek már ne volna helye az élők között? Meg is rázza a fejét, hogy ne gondolkodjon ilyesfajta dolgokon, és helyette inkább köszönetet mond Drameilotennek a mai napon nyújtott alázatos segítségéért.*
- Köszönöm! *Mondja hálásan a dicséretre.* Valami ilyesmit mondott nekem az atya is, aki látta, ahogy a saját karom meggyógyítására használtam ezt a varázslatot. Azt, hogy erre kevesen képesek. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő időszakban szeretnék a Fény Nővérei után kutatni, és ha tényleg léteznek, és lehetséges, akkor felkeresni őket. *Árulja el a közeljövőre vonatkozó terveit, majd az ezt követő újabb dicséreteket hallva egyszerűen csak szorosan átöleli rokonát, nem törődve azzal, hogy nemesként nem megszokott dolog ily módon megmutatni az egymás iránt érzett érzelmeiket a népnek. Ez most nem számít, Eeyr házában főleg nem számít.
Bátyja végül egy különös kéréssel rukkol elő, melyre Alenia kíváncsian kezd pislogni.*
- A gyűrűmet? Persze, de miért? *Óvatosan lehúzza az ujjáról a holdfényes ékszert, és ha Drameiloten a tenyerét nyújtja érte, akkor bele is ejti neki, közben pedig azt figyeli, hogy miért pont most jutott eszébe vérének varázsitalt iszogatni. Ha a pillanat hevében megpróbálná összeegyeztetni a történéseket, akkor talán rá is jöhetne, mire készül a másik, de nem gondolkodik hozzá eléggé. Csak azt látja, hogy Drameiloten valamiért most… annyira… vonzó lett.*
- Hű… Nos, próbáld csak meg, amit szeretnél. *Félre is lép, hogy ne álljon az oltár és Drameiloten közé, de közben végig csillogó szemekkel figyeli a férfit, bármit is tesz ezután.*
*Atkira végül távozik, hogy a pap, akivel az előbb beszélt valószínűleg azon hálótermek egyikébe vezesse, amelyekről unokatestvére is említést tesz. Az öreg gnóm története, mit hozzátesz közben, egészen megérinti a nemeslányt. Mikor egy élet eltávozik ebből a világból, az mindig szomorú, és mindig felmerül a kérdés, hogy vajon itt volt-e már az ideje. El tud-e egyáltalán jönni az az idő, amikor valakinek már ne volna helye az élők között? Meg is rázza a fejét, hogy ne gondolkodjon ilyesfajta dolgokon, és helyette inkább köszönetet mond Drameilotennek a mai napon nyújtott alázatos segítségéért.*
- Köszönöm! *Mondja hálásan a dicséretre.* Valami ilyesmit mondott nekem az atya is, aki látta, ahogy a saját karom meggyógyítására használtam ezt a varázslatot. Azt, hogy erre kevesen képesek. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő időszakban szeretnék a Fény Nővérei után kutatni, és ha tényleg léteznek, és lehetséges, akkor felkeresni őket. *Árulja el a közeljövőre vonatkozó terveit, majd az ezt követő újabb dicséreteket hallva egyszerűen csak szorosan átöleli rokonát, nem törődve azzal, hogy nemesként nem megszokott dolog ily módon megmutatni az egymás iránt érzett érzelmeiket a népnek. Ez most nem számít, Eeyr házában főleg nem számít.
Bátyja végül egy különös kéréssel rukkol elő, melyre Alenia kíváncsian kezd pislogni.*
- A gyűrűmet? Persze, de miért? *Óvatosan lehúzza az ujjáról a holdfényes ékszert, és ha Drameiloten a tenyerét nyújtja érte, akkor bele is ejti neki, közben pedig azt figyeli, hogy miért pont most jutott eszébe vérének varázsitalt iszogatni. Ha a pillanat hevében megpróbálná összeegyeztetni a történéseket, akkor talán rá is jöhetne, mire készül a másik, de nem gondolkodik hozzá eléggé. Csak azt látja, hogy Drameiloten valamiért most… annyira… vonzó lett.*
- Hű… Nos, próbáld csak meg, amit szeretnél. *Félre is lép, hogy ne álljon az oltár és Drameiloten közé, de közben végig csillogó szemekkel figyeli a férfit, bármit is tesz ezután.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 17:43:21
Üzenet elküldve: 2026-01-18 17:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Még egy darabig le van döbbenve a történtek után, így nem sokat szól. A köszönömön kívül nem is tudna sokat mondani. Aztán szerencsére nem is kell sok mást mondani, mert Alenia beszél helyette. Elmagyarázza, hogy mi történt – amit Atkira persze továbbra se ért egészen. Abban az egyben biztos, hogy mindezt Aleniának és Eeyrnek köszönheti. Megváltozik az élete! És élnie kell vele? Micsoda felelősség! Az egész olyan, mint egy álom, de érzi, hogy ebből most nem fog felébredni. Legalábbis nagyon reméli. Amikor a nő arra kéri, hogy tartson a pappal, nem kérdez, csak bólint. Viszi magával ruháit is, és hamarosan eltűnik hátul, ahol átöltözhet új ruháiba. Most egy darabig még furcsa lesz, hogy van is keze, meg nincs is, de remélhetőleg nem fog túl sokáig tartani ez az átmeneti állapot. Így hát a másik kettő beszélgetését nem hallja, pedig biztosan tetszene neki a sok szép dolog, amit Alenia róla mond és gondol. *
* Még egy darabig le van döbbenve a történtek után, így nem sokat szól. A köszönömön kívül nem is tudna sokat mondani. Aztán szerencsére nem is kell sok mást mondani, mert Alenia beszél helyette. Elmagyarázza, hogy mi történt – amit Atkira persze továbbra se ért egészen. Abban az egyben biztos, hogy mindezt Aleniának és Eeyrnek köszönheti. Megváltozik az élete! És élnie kell vele? Micsoda felelősség! Az egész olyan, mint egy álom, de érzi, hogy ebből most nem fog felébredni. Legalábbis nagyon reméli. Amikor a nő arra kéri, hogy tartson a pappal, nem kérdez, csak bólint. Viszi magával ruháit is, és hamarosan eltűnik hátul, ahol átöltözhet új ruháiba. Most egy darabig még furcsa lesz, hogy van is keze, meg nincs is, de remélhetőleg nem fog túl sokáig tartani ez az átmeneti állapot. Így hát a másik kettő beszélgetését nem hallja, pedig biztosan tetszene neki a sok szép dolog, amit Alenia róla mond és gondol. *
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:38:58
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:38:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
- Odalent vannak hálótermek. * Feleli arra a kérdésre, hogy hol tudna átöltözni Atkira. Emlékszik rá, amikor a papok levezették, és megmutatták neki a hálókörleteket. *
- Korábban már jártam lent, amikor egy idős gnómot próbáltunk megmenteni önmagától. Szegénynek elment az esze, másokra, és önmagára is veszélyes volt, ezért hoztuk be, abban bízva, hogy a papok segítenek rajta. Bejártam hozzá, próbáltam rajta segíteni, és észhez téríteni. Sajnos nem volt hajlandó ételt venni magához, így saját döntéséből elhalálozott. A halála fájó volt számomra, ahogy minden halál az. * Meséli el szomorúan az öreg történetét. Az arcán látszik a valódi szomorúság, mert úgy gondolja, hogy minden élet értékes, és az öreg biztos olyan leckéket mondhatott volna, és olyan tudást adhatott volna át, amivel generációkon segíthetett volna. Közben kap egy köszönetet, amit hálás biccentéssel fogad, nem gondolja úgy, hogy arra a néhány száz aranyra több szót kellene fecséreljenek. Nem egy nagy összeg, és nem is bánta, hogy kitérőt tett a piac felé, hiszen így beszerezhetett egy italt, amivel próbára teheti majd húgának a hetedikhez kapcsolódó viszonyát. Ezek után érdeklődve nézi végig az imát, és azt, ahogy vére ügyesen mormolva a szavakat megkéri Eeyrt, hogy segítsen újdonsült szolgálóján. Büszkeséget érez, ahogy végignéz a szőkeségen, és az áldásban részesített férfin. *
- Igazán ügyes vagy. Azt gondolom, hogy úgy tudod megszólítani a Hetediket, ahogyan kevesen. * Mondja mosolyogva, miután felé fordult a nő, akár távozott Atkira, akár velük maradt. *
- Örülök neki, hogy irányt mutathattam, és hogy hallgattál rám. Igazán büszke vagyok rád, és arra, hogy ennyi szeretet lapul benned. Ha megengeded, akkor szeretnék megpróbálni én is valamit. Ha elkérhetem a gyűrűdet egy pillanatra. * Nyújtja a kezét az említett ékszer felé, miközben előveszi a korábban vett italt, és egy határozott mozdulattal megissza azt. Reméli, hogy Alenia átadja számára a gyűrűt, de ha mégsem tesz így, akkor sincs kétségbe esve. Bár tudja, hogy nem sok ideje van az ital megivása után, kész saját nyakláncát ajándékozni a nőnek, amennyiben így alakul a helyzet. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a karizmát a következő két körre.
- Odalent vannak hálótermek. * Feleli arra a kérdésre, hogy hol tudna átöltözni Atkira. Emlékszik rá, amikor a papok levezették, és megmutatták neki a hálókörleteket. *
- Korábban már jártam lent, amikor egy idős gnómot próbáltunk megmenteni önmagától. Szegénynek elment az esze, másokra, és önmagára is veszélyes volt, ezért hoztuk be, abban bízva, hogy a papok segítenek rajta. Bejártam hozzá, próbáltam rajta segíteni, és észhez téríteni. Sajnos nem volt hajlandó ételt venni magához, így saját döntéséből elhalálozott. A halála fájó volt számomra, ahogy minden halál az. * Meséli el szomorúan az öreg történetét. Az arcán látszik a valódi szomorúság, mert úgy gondolja, hogy minden élet értékes, és az öreg biztos olyan leckéket mondhatott volna, és olyan tudást adhatott volna át, amivel generációkon segíthetett volna. Közben kap egy köszönetet, amit hálás biccentéssel fogad, nem gondolja úgy, hogy arra a néhány száz aranyra több szót kellene fecséreljenek. Nem egy nagy összeg, és nem is bánta, hogy kitérőt tett a piac felé, hiszen így beszerezhetett egy italt, amivel próbára teheti majd húgának a hetedikhez kapcsolódó viszonyát. Ezek után érdeklődve nézi végig az imát, és azt, ahogy vére ügyesen mormolva a szavakat megkéri Eeyrt, hogy segítsen újdonsült szolgálóján. Büszkeséget érez, ahogy végignéz a szőkeségen, és az áldásban részesített férfin. *
- Igazán ügyes vagy. Azt gondolom, hogy úgy tudod megszólítani a Hetediket, ahogyan kevesen. * Mondja mosolyogva, miután felé fordult a nő, akár távozott Atkira, akár velük maradt. *
- Örülök neki, hogy irányt mutathattam, és hogy hallgattál rám. Igazán büszke vagyok rád, és arra, hogy ennyi szeretet lapul benned. Ha megengeded, akkor szeretnék megpróbálni én is valamit. Ha elkérhetem a gyűrűdet egy pillanatra. * Nyújtja a kezét az említett ékszer felé, miközben előveszi a korábban vett italt, és egy határozott mozdulattal megissza azt. Reméli, hogy Alenia átadja számára a gyűrűt, de ha mégsem tesz így, akkor sincs kétségbe esve. Bár tudja, hogy nem sok ideje van az ital megivása után, kész saját nyakláncát ajándékozni a nőnek, amennyiben így alakul a helyzet. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a karizmát a következő két körre.
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-18 09:04:56
Üzenet elküldve: 2026-01-18 09:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Az ima mormolása közben megfeledkezik a körülötte lévő világ minden apró történéséről, csak az istennő jelenlétére koncentrál, a jelre, mi által megbizonyosodhat róla, hogy még mindig itt van vele, és áldását adja arra, hogy csodával ajándékozza meg a szegény, pórul járt Atkirát. Ahogy a fény megjelenik a férfi hiányzó karja körül, őt pontosan akkor járja át egyfajta melegség, s hall egy hangot is. Ugyanazt a hangot, minek gyönyörű lágyságát Atkira is megtapasztalhatja, de persze arról nem tud, hogy mindketten ugyanazt élik át. Mikor kinyitja a szemét, már tudja, hogy sikerrel járt. Noha nem azonnali sikerrel, ahogy a saját karja pillanatok alatt született meg újra húsvér karként létezni, de biztos benne, hogy Eeyr meghallgatta őt és elfogadta a kérését, mi szerint azt szeretné, ha áldásával jobbá válhatna a szolgáló élete.
Felegyenesedik, és lepillant Atkirára, aki majdnem egy egész percig hangtalanul, némán, elcsodálkozva néz rá, míg végül ő is feláll a földről, és könnyeivel küszködve szólal meg.*
- Minden rendben lesz, Atkira. Eeyr oltalma a tiéd, az életed mától megváltozik. Élj vele! *Széles mosollyal az arcán szól a sötéthajúhoz, majd még egyet, utoljára bólint, aztán elfordul, hogy az egyik paphoz lépkedjen, és váltson vele néhány szót. Miután ez megtörtént, visszalép Atkirához és így szól.*
- Az Atya elkísér téged egy félreeső terembe, ahol átöltözhetsz. Menj vele nyugodtan! *Egy újabb mosoly ül ki az arcára, majd Atkira akár távozik a pappal, akár nem, ő Drameilotenhez lép oda.*
- A fény ajándékát adtam neki. Eeyr válaszolt nekem, és méltónak találta őt arra, hogy megszabadítsa a szenvedésétől. Jó ember ő, Drameiloten, csak rossz sorsra született. Meg akartam őt menteni ettől, mert a saját sorsomra emlékeztetett. Azokra a szörnyű napokra, miket egyedül éltem meg a Szegénynegyed mélyén, megcsonkítva, fáradtan, a halál szélén. Amikor megláttam őt a főtéren, már tudtam, hogy segítenem kell neki. Köszönöm neked, hogy te is részt vettél ebben, bátyám. Hálás vagyok. Azért is, mert nem hagytál engem hibázni, s így megmutathattam, hogy nem vagyok egy önző, szívtelen nemes, akinek sokan hisznek. *Unokatestvére talán nem számított erre a hirtelen vallomásra, melyet ugyan nem akar, hogy Atkira is halljon, de ha a férfi esetleg mégsem indult el átöltözni, akkor halkan ugyan, de a háta mögül ő is hallhatja a szavait.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 09:09:39
*Az ima mormolása közben megfeledkezik a körülötte lévő világ minden apró történéséről, csak az istennő jelenlétére koncentrál, a jelre, mi által megbizonyosodhat róla, hogy még mindig itt van vele, és áldását adja arra, hogy csodával ajándékozza meg a szegény, pórul járt Atkirát. Ahogy a fény megjelenik a férfi hiányzó karja körül, őt pontosan akkor járja át egyfajta melegség, s hall egy hangot is. Ugyanazt a hangot, minek gyönyörű lágyságát Atkira is megtapasztalhatja, de persze arról nem tud, hogy mindketten ugyanazt élik át. Mikor kinyitja a szemét, már tudja, hogy sikerrel járt. Noha nem azonnali sikerrel, ahogy a saját karja pillanatok alatt született meg újra húsvér karként létezni, de biztos benne, hogy Eeyr meghallgatta őt és elfogadta a kérését, mi szerint azt szeretné, ha áldásával jobbá válhatna a szolgáló élete.
Felegyenesedik, és lepillant Atkirára, aki majdnem egy egész percig hangtalanul, némán, elcsodálkozva néz rá, míg végül ő is feláll a földről, és könnyeivel küszködve szólal meg.*
- Minden rendben lesz, Atkira. Eeyr oltalma a tiéd, az életed mától megváltozik. Élj vele! *Széles mosollyal az arcán szól a sötéthajúhoz, majd még egyet, utoljára bólint, aztán elfordul, hogy az egyik paphoz lépkedjen, és váltson vele néhány szót. Miután ez megtörtént, visszalép Atkirához és így szól.*
- Az Atya elkísér téged egy félreeső terembe, ahol átöltözhetsz. Menj vele nyugodtan! *Egy újabb mosoly ül ki az arcára, majd Atkira akár távozik a pappal, akár nem, ő Drameilotenhez lép oda.*
- A fény ajándékát adtam neki. Eeyr válaszolt nekem, és méltónak találta őt arra, hogy megszabadítsa a szenvedésétől. Jó ember ő, Drameiloten, csak rossz sorsra született. Meg akartam őt menteni ettől, mert a saját sorsomra emlékeztetett. Azokra a szörnyű napokra, miket egyedül éltem meg a Szegénynegyed mélyén, megcsonkítva, fáradtan, a halál szélén. Amikor megláttam őt a főtéren, már tudtam, hogy segítenem kell neki. Köszönöm neked, hogy te is részt vettél ebben, bátyám. Hálás vagyok. Azért is, mert nem hagytál engem hibázni, s így megmutathattam, hogy nem vagyok egy önző, szívtelen nemes, akinek sokan hisznek. *Unokatestvére talán nem számított erre a hirtelen vallomásra, melyet ugyan nem akar, hogy Atkira is halljon, de ha a férfi esetleg mégsem indult el átöltözni, akkor halkan ugyan, de a háta mögül ő is hallhatja a szavait.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 09:09:39
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-17 20:18:34
Üzenet elküldve: 2026-01-17 20:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
- Csak egykori nagytanácsos.
*Javítja ki, majdnem önkéntelenül. Nem is azért, mert nem akarja hamis ranggal dicsértetni magát, hanem mert a bukott tanács felelősségéből kifejezetten nem kér. De többet nem időzik el ezen, bár idejük bőven van rá. Az is lassan egy évtizede lesz. A mindenkit bevitetős fenyegetést ő sem tudja komolyan venni, de a csendben maradásra csak bólint egyet. A főparancsnok maga rendezte a jelenetet és Nestar véleménye szerint neki egy szót se kell erről említenie senkinek, hogy híre menjen szerte a városban. De ha mégsem, az a preferált a számára, így panaszkodni nem fog.*
- Értem. Ha magam is megvizsgálnám a tárgyat, miután az őrizetbe és biztos helyére került, akkor arról önnél érdeklődjek?
*Magánál nem tartana valami átkozott relikviát, amire gyilkosok vadásznak, de természetesen lappang benne a kíváncsiság arra, hogy miként reagálna alkímiai vagy mágikus hatásokra.*
- Még annyi kérdés, ha szabad. Van bárkinek tudomása, hogy miért kell nekik? Egy igent vagy nemet is megköszönök.
*A nekik alatt egyértelmű, hogy kikre gondol. Számára a legkevésbé bizonyos része az, hogy ha ennyire kell az orkoknak, akkor miért nem adják oda nekik. Veszélyesnek veszélyes, de mivel eddig több száz év nyugalmuk volt tőlük és csak ez az egyetlen tárgy volt számukra annyira fontos, hogy meginduljanak érte, akkor lehet az átadásával megoldódnak a problémájuk. Vagy megpróbálják elpusztítani és azzal is fölöslegessé válna az egész perpatvar. Számára mindegy, egyelőre csak reménykedik, hogy a Vashegy gyorsan megoldja a problémájuk és visszatérhet a szürke hatköznapokba.*
- Csak egykori nagytanácsos.
*Javítja ki, majdnem önkéntelenül. Nem is azért, mert nem akarja hamis ranggal dicsértetni magát, hanem mert a bukott tanács felelősségéből kifejezetten nem kér. De többet nem időzik el ezen, bár idejük bőven van rá. Az is lassan egy évtizede lesz. A mindenkit bevitetős fenyegetést ő sem tudja komolyan venni, de a csendben maradásra csak bólint egyet. A főparancsnok maga rendezte a jelenetet és Nestar véleménye szerint neki egy szót se kell erről említenie senkinek, hogy híre menjen szerte a városban. De ha mégsem, az a preferált a számára, így panaszkodni nem fog.*
- Értem. Ha magam is megvizsgálnám a tárgyat, miután az őrizetbe és biztos helyére került, akkor arról önnél érdeklődjek?
*Magánál nem tartana valami átkozott relikviát, amire gyilkosok vadásznak, de természetesen lappang benne a kíváncsiság arra, hogy miként reagálna alkímiai vagy mágikus hatásokra.*
- Még annyi kérdés, ha szabad. Van bárkinek tudomása, hogy miért kell nekik? Egy igent vagy nemet is megköszönök.
*A nekik alatt egyértelmű, hogy kikre gondol. Számára a legkevésbé bizonyos része az, hogy ha ennyire kell az orkoknak, akkor miért nem adják oda nekik. Veszélyesnek veszélyes, de mivel eddig több száz év nyugalmuk volt tőlük és csak ez az egyetlen tárgy volt számukra annyira fontos, hogy meginduljanak érte, akkor lehet az átadásával megoldódnak a problémájuk. Vagy megpróbálják elpusztítani és azzal is fölöslegessé válna az egész perpatvar. Számára mindegy, egyelőre csak reménykedik, hogy a Vashegy gyorsan megoldja a problémájuk és visszatérhet a szürke hatköznapokba.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-17 09:05:51
Üzenet elküldve: 2026-01-17 09:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat, s még más//
*Norennar a főparancsnokra néz, amikor az a kérdést odaveti. A szemöldöke lassan megemelkedik, majd ugyanilyen lassan vissza is simul a helyére. A fejét finoman megrázza.*
- Azt azért nem. *Szólal meg végül.* - De legalább az egyikünk velük tarthatott volna.
*A tekintete egy pillanatra az ajtó felé siklik, amely mögött Arenih atya és Quantall eltűntek, majd visszatér Nariussra. Nem mond többet. Csupán megvonja vállát.
Ekkor Nestar hangja is belép a beszélgetésbe. Norennar odafigyel az alkimistára, el is gondolkodok a szavain, de nem reagál. Az állkapcsa enyhén megfeszül, mintha mérlegelne valamit, aztán elengedi. Gondolatait inkább megtartja magának.
A főparancsnok szúrós megjegyzése ismét felé irányul. Norennar ismételten csak megvonja a vállát. A mozdulat ezúttal visszafogottabb, szinte alig látható. A fenyegetés nem vált ki belőle látható reakciót. És a vállvonáshoz hasonlóan, a gondolatai magának való megtartását is elismétli. A tekintete nyugodt marad. Egy darabig a főparancsnokot figyeli, majd ismét az ajtót, amely mögött a két pap eltűnt. A várakozás egyre hosszabbá, feszültebbé válik, Norennar pedig, hogy ezt oldja halkan dobolni kezd lábával a padlón. Végül fáradtan felsóhajt és ennyit morog az orra alatt, szinte épp csak úgy, hogy rajta kívül más ne nagyon hallja.*
- De rágyújtanék…
*Norennar a főparancsnokra néz, amikor az a kérdést odaveti. A szemöldöke lassan megemelkedik, majd ugyanilyen lassan vissza is simul a helyére. A fejét finoman megrázza.*
- Azt azért nem. *Szólal meg végül.* - De legalább az egyikünk velük tarthatott volna.
*A tekintete egy pillanatra az ajtó felé siklik, amely mögött Arenih atya és Quantall eltűntek, majd visszatér Nariussra. Nem mond többet. Csupán megvonja vállát.
Ekkor Nestar hangja is belép a beszélgetésbe. Norennar odafigyel az alkimistára, el is gondolkodok a szavain, de nem reagál. Az állkapcsa enyhén megfeszül, mintha mérlegelne valamit, aztán elengedi. Gondolatait inkább megtartja magának.
A főparancsnok szúrós megjegyzése ismét felé irányul. Norennar ismételten csak megvonja a vállát. A mozdulat ezúttal visszafogottabb, szinte alig látható. A fenyegetés nem vált ki belőle látható reakciót. És a vállvonáshoz hasonlóan, a gondolatai magának való megtartását is elismétli. A tekintete nyugodt marad. Egy darabig a főparancsnokot figyeli, majd ismét az ajtót, amely mögött a két pap eltűnt. A várakozás egyre hosszabbá, feszültebbé válik, Norennar pedig, hogy ezt oldja halkan dobolni kezd lábával a padlón. Végül fáradtan felsóhajt és ennyit morog az orra alatt, szinte épp csak úgy, hogy rajta kívül más ne nagyon hallja.*
- De rágyújtanék…
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-16 20:41:47
Üzenet elküldve: 2026-01-16 20:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Nos, el tudna itt nézelődni az biztos. Ha volna rá elég ideje. Viszont erre nincs lehetősége és van egy gyanúja, hogy lehet nem is lesz. Az atya nyugtatónak szánt szavai nem hatástalanok számára. Ez is, azt jelzi, hogy mekkora bajban érzi magát. Mikor pedig hozzáér az amulett a tárgyhoz akkor ez ki is ül a képére. A magyarázat hallatán eleinte még bólint, hogy jelezze tudja miről beszél a másik, majd hallgat és gondolkodik a hallottakon.*
-Mielőtt Sa'Tereth megjelent volna, Theorekh már járt a világunkban. Azt, gondoltam, hogy hozzá lehet köze, de tévedtem. Ha valóban a dúlás korából származik, itt a templomban nem lehetnek róla feljegyzések?
*Quantall nem is feltételezi, hogy a főpap ne sejtené mire gondol. Neki csak feltételezései vannak róla, hogy az egykori levegőmágia templomának könyvtára milyen titkokat rejthet. Ha valahol el akarná kezdeni ezen tárgy titkának felkutatását akkor, azt itt tenné. A tárgy sorsával kapcsolatban kénytelen bólintani.*
-Rendben atya.
*Tisztában van vele, hogy a főpap udvariasságból fogalmazott úgy ahogy. A mélységinek ugyanis nem sok beleszólása van a dologba. Így is elég bajt kevert már. Az amulett kapcsán meglepetten néz a főpapra, majd halványan elmosolyodik.*
-Megtisztel, de úgy hiszem nálam se volna jó helyen. Mint hallotta le vagyok tartóztatva. A fegyvereim és a látnok könyve a cellámban vannak. Remélem a templom hasznára vállnak majd.
*A helyi joggyakorlatban nincs nagy tapasztalata, de azzal tisztában van, hogy a városőrség főparancsnoka milyen befolyásnak örvend és az ő szava mit számít. Otthoni tapasztalatok alapján pedig tisztában van vele, hogy egy ilyen pozíciót betöltő személy megsértése mit jelent. Főleg egy rangtalan senki számára.*
*Nos, el tudna itt nézelődni az biztos. Ha volna rá elég ideje. Viszont erre nincs lehetősége és van egy gyanúja, hogy lehet nem is lesz. Az atya nyugtatónak szánt szavai nem hatástalanok számára. Ez is, azt jelzi, hogy mekkora bajban érzi magát. Mikor pedig hozzáér az amulett a tárgyhoz akkor ez ki is ül a képére. A magyarázat hallatán eleinte még bólint, hogy jelezze tudja miről beszél a másik, majd hallgat és gondolkodik a hallottakon.*
-Mielőtt Sa'Tereth megjelent volna, Theorekh már járt a világunkban. Azt, gondoltam, hogy hozzá lehet köze, de tévedtem. Ha valóban a dúlás korából származik, itt a templomban nem lehetnek róla feljegyzések?
*Quantall nem is feltételezi, hogy a főpap ne sejtené mire gondol. Neki csak feltételezései vannak róla, hogy az egykori levegőmágia templomának könyvtára milyen titkokat rejthet. Ha valahol el akarná kezdeni ezen tárgy titkának felkutatását akkor, azt itt tenné. A tárgy sorsával kapcsolatban kénytelen bólintani.*
-Rendben atya.
*Tisztában van vele, hogy a főpap udvariasságból fogalmazott úgy ahogy. A mélységinek ugyanis nem sok beleszólása van a dologba. Így is elég bajt kevert már. Az amulett kapcsán meglepetten néz a főpapra, majd halványan elmosolyodik.*
-Megtisztel, de úgy hiszem nálam se volna jó helyen. Mint hallotta le vagyok tartóztatva. A fegyvereim és a látnok könyve a cellámban vannak. Remélem a templom hasznára vállnak majd.
*A helyi joggyakorlatban nincs nagy tapasztalata, de azzal tisztában van, hogy a városőrség főparancsnoka milyen befolyásnak örvend és az ő szava mit számít. Otthoni tapasztalatok alapján pedig tisztában van vele, hogy egy ilyen pozíciót betöltő személy megsértése mit jelent. Főleg egy rangtalan senki számára.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-16 20:07:31
Üzenet elküldve: 2026-01-16 20:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
– Köszönöm, Uram! * Néz el Drameiloten felé is egy pillanatra, de aztán szemei máris újra a sokkal tetszetősebb Sayquevesre szegeződnek. Amikor a nő ismét nyugtatni kezdi – annak ellenére, hogy Atkira meglepően nyugodt volt eddig –, elkezd nyugtalankodni. Ha ennyiszer el kell mondani, mégiscsak valami olyan dolog fog történni, ami miatt izgulnia kéne. De mivel úrnője nem ad hosszabb magyarázatot, így most már félve ugyan, de ott tartja vállát. Szemeit behunyja, és összeszorítja fogait, hogy felkészüljön a fájdalomra.
Eleinte nem érez semmi különöset, ám azután sajogni kezd a lapockája és válla, ott ahol a nő megérinti. Szeme még mindig csukva van, így csak remélni meri, hogy bízhat úrnőjében. Egy pillanatra az is eszébe jut, hogy Eeyr talán hazugnak tartja hallgatása miatt, és Aleniának is azt sugalmazta, hogy nem bízhat benne – és talán mindez csak színjáték, aminek most érnek a végére; Atkira elnyeri méltó büntetését, lelkét bezárják valami varázstárgyba, és évezredekig ott bánkódhat majd, amiért nem mondott el mindent az oltárnál. Szinte érzi is Eeyr égető tekintetét. Mintha a nap égetné bőrét, de nem messziről, az égből, hanem közvetlenül mellőle. Ezt a forróságot nem bírja. Kezdi elveszíteni tűrőképességét. Gyönyörű női hangot hall a távolból, de mégis mintha a hang a fejéből szólna. Olyan tiszta, olyan lágy, hogy még Alenia kisasszony szépséges hangjával is versenybe szállhatna akár. Nem érti, mit akar tőle ez a hang, miért nem ereszti. ~ Ez a hang lenne Eeyr hangja? ~ Jön rá végül az egyetlen logikus magyarázatra, és ennél a gondolatnál maradva nem küzd ellene tovább. Próbálja elfogadni a helyzetét, és a melegséget, amit karjában érez. ~ Hát tényleg létezik! ~ Világosodik meg egy pillanatra a férfi, majd azon nyomban elveszti az isteni fény érzését, és a padlóra rogy, feltéve persze, hogy úrnője nem elég gyors és erős, hogy elkapja.
A külső szemlélődik számára elég telt el pár másodperc, Atkira viszont azt se tudja, milyen nap van. Bár ezt azelőtt se tudta. Ha jó komornyik akar lenni, kénytelen lesz megemberelnie magát. Akárhogy is, Atkira akár a földön találja magát, akár úrnője karjaiba, hamarosan észreveszi, hogy mi történt vele. *
– Áá! * Ez első reakciója a fénylő kar-kezdeményre. Ekkor tudatosul csak benne, hogy a korábban érzett hő és fájdalom a karjában nem is azért volt annyira földöntúli, mert Eeyr fénye ragyogott rá (bár ez is egy lehetséges magyarázat), hanem mert… Érzett valamit a karjában. Márpedig ő nem szokott érezni ott semmit, hiszen nincsen karja. De most van! Illetve úgy érzi, lenni akaródzik. Az érzés semmi máshoz nem fogható igazán: egyszerre érzik, hogy fáj, zsibbad és… Nő! Talán nem szemmel látható ütemben, de egyértelműen érzi, hogy ez a valami a karja helyén – azaz, hogy a karja – egyre csak építkezik.
~ Hát, ezt senki nem fogja elhinni! ~ Tátott szájjal néz fel Aleniára, majd a karjára. Megszólalni egyelőre nem tud ámulatában, de ha tudna, bizonyára azt kérdezné, hogy „Ez te voltál?” – ily mód talán szerencsésebb is, hogy nem szólal meg, mert illendőbb volna úgy feltenni a kérdést, hogy „Ez Ön volt, úrnőm?”, s még illendőbb lenne nem kérdezősködni, csak megköszönni. De most még arról is megfeledkezik egy időre.
Persze nem marad örökké néma, már csak az kéne. Úgy egy perc múltán összeszedi magát, és felegyenesedik, hogy könnyes szemekkel Aleniára nézzen. *
– Köszönöm Úrnőm!
– Köszönöm, Uram! * Néz el Drameiloten felé is egy pillanatra, de aztán szemei máris újra a sokkal tetszetősebb Sayquevesre szegeződnek. Amikor a nő ismét nyugtatni kezdi – annak ellenére, hogy Atkira meglepően nyugodt volt eddig –, elkezd nyugtalankodni. Ha ennyiszer el kell mondani, mégiscsak valami olyan dolog fog történni, ami miatt izgulnia kéne. De mivel úrnője nem ad hosszabb magyarázatot, így most már félve ugyan, de ott tartja vállát. Szemeit behunyja, és összeszorítja fogait, hogy felkészüljön a fájdalomra.
Eleinte nem érez semmi különöset, ám azután sajogni kezd a lapockája és válla, ott ahol a nő megérinti. Szeme még mindig csukva van, így csak remélni meri, hogy bízhat úrnőjében. Egy pillanatra az is eszébe jut, hogy Eeyr talán hazugnak tartja hallgatása miatt, és Aleniának is azt sugalmazta, hogy nem bízhat benne – és talán mindez csak színjáték, aminek most érnek a végére; Atkira elnyeri méltó büntetését, lelkét bezárják valami varázstárgyba, és évezredekig ott bánkódhat majd, amiért nem mondott el mindent az oltárnál. Szinte érzi is Eeyr égető tekintetét. Mintha a nap égetné bőrét, de nem messziről, az égből, hanem közvetlenül mellőle. Ezt a forróságot nem bírja. Kezdi elveszíteni tűrőképességét. Gyönyörű női hangot hall a távolból, de mégis mintha a hang a fejéből szólna. Olyan tiszta, olyan lágy, hogy még Alenia kisasszony szépséges hangjával is versenybe szállhatna akár. Nem érti, mit akar tőle ez a hang, miért nem ereszti. ~ Ez a hang lenne Eeyr hangja? ~ Jön rá végül az egyetlen logikus magyarázatra, és ennél a gondolatnál maradva nem küzd ellene tovább. Próbálja elfogadni a helyzetét, és a melegséget, amit karjában érez. ~ Hát tényleg létezik! ~ Világosodik meg egy pillanatra a férfi, majd azon nyomban elveszti az isteni fény érzését, és a padlóra rogy, feltéve persze, hogy úrnője nem elég gyors és erős, hogy elkapja.
A külső szemlélődik számára elég telt el pár másodperc, Atkira viszont azt se tudja, milyen nap van. Bár ezt azelőtt se tudta. Ha jó komornyik akar lenni, kénytelen lesz megemberelnie magát. Akárhogy is, Atkira akár a földön találja magát, akár úrnője karjaiba, hamarosan észreveszi, hogy mi történt vele. *
– Áá! * Ez első reakciója a fénylő kar-kezdeményre. Ekkor tudatosul csak benne, hogy a korábban érzett hő és fájdalom a karjában nem is azért volt annyira földöntúli, mert Eeyr fénye ragyogott rá (bár ez is egy lehetséges magyarázat), hanem mert… Érzett valamit a karjában. Márpedig ő nem szokott érezni ott semmit, hiszen nincsen karja. De most van! Illetve úgy érzi, lenni akaródzik. Az érzés semmi máshoz nem fogható igazán: egyszerre érzik, hogy fáj, zsibbad és… Nő! Talán nem szemmel látható ütemben, de egyértelműen érzi, hogy ez a valami a karja helyén – azaz, hogy a karja – egyre csak építkezik.
~ Hát, ezt senki nem fogja elhinni! ~ Tátott szájjal néz fel Aleniára, majd a karjára. Megszólalni egyelőre nem tud ámulatában, de ha tudna, bizonyára azt kérdezné, hogy „Ez te voltál?” – ily mód talán szerencsésebb is, hogy nem szólal meg, mert illendőbb volna úgy feltenni a kérdést, hogy „Ez Ön volt, úrnőm?”, s még illendőbb lenne nem kérdezősködni, csak megköszönni. De most még arról is megfeledkezik egy időre.
Persze nem marad örökké néma, már csak az kéne. Úgy egy perc múltán összeszedi magát, és felegyenesedik, hogy könnyes szemekkel Aleniára nézzen. *
– Köszönöm Úrnőm!
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-16 19:39:05
Üzenet elküldve: 2026-01-16 19:39:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*Quantallnak van lehetősége szétnézni a helyiségben. A kredencben megannyi, számára idegen küllemű tárgy foglal helyet, a helyiségben pedig körben, a roskadásig rakott polcokon idegen címek, a legtöbbjüknek még a nyelvezete sem ismerős számára.
Arenih atya gondterhelten szemléli az előkerülő, gyémántba zárt szívet.*
-Senkit sem érhet kárhozat azért, mert óvatos. Nézz erre a holmira! Minden okunk megvan az elővigyázatosságra. *Amúgy joviális ábrázata most határozottan szigorúnak hat, ahogy Quantall mozdulatait kíséri tekintetével.
Semmi. A medál még csak meg sem rezzen, ahogy a sötételf hozzáérinti az ereklyéhez.*
-Tudod, a mágia ősibb, mint az istenek. Használták már jóval azelőtt is, hogy a sötétség gyülekezett volna, vagy hogy istennőnk utat mutatott volna nekünk. Nem fér kétségem hozzá, hogy ez a tárgy itt... *A dobogó szívre bök.*
-Mágiával van átitatva. De nem a sötétség szolgáiéval. Talán az informátoraid önkéntelen is összemostak oly dolgokat, melyek nem feltétlen összetartozóak. *Olybá tűnik, Arenih atya némileg megnyugszik. Legalábbis egy jólesőt sóhajt.*
-Keveset tudok a mágia rejtelmeiről. De a vérmágia is csupán egyik eszköze a sötétség urának, nem a saját találmánya. Legalábbis így mondják. Léteznek ismeretlen, ősi varázslatok is e világon, s olyanok is, melyeknek tudása már homályba veszett. *Merengve szemléli az ereklyét.*
-E tárgy nem maradhat itt, templomunk berkeiben. Artheniorba kell fektetnünk bizalmunk. *Amennyiben Quantall vissza akarná nyújtani a medált, Arenih jelzésértékűen emeli fel kezét.*
-Fiam, úgy hiszem, nálad hasznosabb kezekben van, minthogy itt porosodjék!
*Odakinn közben Norennar és Nestar is csatlakozik a türelmetlenül várakozó városőr parancsnokhoz.*
-Ugyan, mit tehettem volna? Vitessem be a főpapot? *Tekintetén látszik, hogy eljátszik a gondolattal, de csakhamar továbblökik Nestar szavai.*
-Tudom, ki maga, egykori főtanácsos úr. *Biccent a félvér felé.*
-És úgy tűnik, már így is túl nagy híre ment a dolognak. *Mormogja, szavait immáron Norennar felé címezve.*
-Mindenki tartsa csukva a lepénylesőjét. Ha megtudom, hogy közszájon forog ez a városban, az összes isten a tanúm rá, hogy bevitetek mindenkit innét. *Füstölög tovább, de érezhetően gondolatai máshol járnak.*
-Addig vagyunk biztonságban, míg szem előtt van. És míg ki nem derítjük, mi ez. Vagy a Mágustoronyban rá nem jönnek. *Feleli meg kelletlenül a kérdést.*
*Quantallnak van lehetősége szétnézni a helyiségben. A kredencben megannyi, számára idegen küllemű tárgy foglal helyet, a helyiségben pedig körben, a roskadásig rakott polcokon idegen címek, a legtöbbjüknek még a nyelvezete sem ismerős számára.
Arenih atya gondterhelten szemléli az előkerülő, gyémántba zárt szívet.*
-Senkit sem érhet kárhozat azért, mert óvatos. Nézz erre a holmira! Minden okunk megvan az elővigyázatosságra. *Amúgy joviális ábrázata most határozottan szigorúnak hat, ahogy Quantall mozdulatait kíséri tekintetével.
Semmi. A medál még csak meg sem rezzen, ahogy a sötételf hozzáérinti az ereklyéhez.*
-Tudod, a mágia ősibb, mint az istenek. Használták már jóval azelőtt is, hogy a sötétség gyülekezett volna, vagy hogy istennőnk utat mutatott volna nekünk. Nem fér kétségem hozzá, hogy ez a tárgy itt... *A dobogó szívre bök.*
-Mágiával van átitatva. De nem a sötétség szolgáiéval. Talán az informátoraid önkéntelen is összemostak oly dolgokat, melyek nem feltétlen összetartozóak. *Olybá tűnik, Arenih atya némileg megnyugszik. Legalábbis egy jólesőt sóhajt.*
-Keveset tudok a mágia rejtelmeiről. De a vérmágia is csupán egyik eszköze a sötétség urának, nem a saját találmánya. Legalábbis így mondják. Léteznek ismeretlen, ősi varázslatok is e világon, s olyanok is, melyeknek tudása már homályba veszett. *Merengve szemléli az ereklyét.*
-E tárgy nem maradhat itt, templomunk berkeiben. Artheniorba kell fektetnünk bizalmunk. *Amennyiben Quantall vissza akarná nyújtani a medált, Arenih jelzésértékűen emeli fel kezét.*
-Fiam, úgy hiszem, nálad hasznosabb kezekben van, minthogy itt porosodjék!
*Odakinn közben Norennar és Nestar is csatlakozik a türelmetlenül várakozó városőr parancsnokhoz.*
-Ugyan, mit tehettem volna? Vitessem be a főpapot? *Tekintetén látszik, hogy eljátszik a gondolattal, de csakhamar továbblökik Nestar szavai.*
-Tudom, ki maga, egykori főtanácsos úr. *Biccent a félvér felé.*
-És úgy tűnik, már így is túl nagy híre ment a dolognak. *Mormogja, szavait immáron Norennar felé címezve.*
-Mindenki tartsa csukva a lepénylesőjét. Ha megtudom, hogy közszájon forog ez a városban, az összes isten a tanúm rá, hogy bevitetek mindenkit innét. *Füstölög tovább, de érezhetően gondolatai máshol járnak.*
-Addig vagyunk biztonságban, míg szem előtt van. És míg ki nem derítjük, mi ez. Vagy a Mágustoronyban rá nem jönnek. *Feleli meg kelletlenül a kérdést.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-16 09:21:58
Üzenet elküldve: 2026-01-16 09:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Rengeteg dolog történik, de ami bizonyosan kiderül, hogy a városőrség azon bizonyos relikviáért jött. És Norennar szavaiból kiderül az is a számára, hogy Mainak volt egy kísérője a toronyba, megfogadván az alkimista tanácsát. Ez persze sokkal több kérdést vet fel, mint amit megválaszol, legfőképpen azt, hogy miként került az ő kezükből Quantallhoz. Vagy egyáltalán vissza a városba, bár azt könnyen megfejti magában is, ő se értékelné, ha egy átkozott varázstárgyat próbálnának a háza táján hagyni. A többit meggondolja később, ugyanis bár semmittevéssel foglalkozik, egyébként elfoglalt a helyzet figyelésével és a közbeavatkozás mérlegelésével, ha elfajulnak a dolgok. A helyzetet megoldani eszköztelen, de annyival bölcsebb, hogy tudja, nem érdemes beleékelnie magát egy helyzetbe, ha nem tudja pontosan, miként cselekedjen. Ha segíteni nem tud, legalább ne rontson rajta. Így kivárja a feloldódást, ami úgy tűnik, Arenih atyától érkezik. És a főparancsnok megfontolásán, hogy ne fordítsa az őrséget az egyház ellen egy pillanatnyi konfliktus okán. Összességében, aggodalomra nem volt semmi ok.*
*Ha már kiemelt figyelmet kapott, ahogy Nestar szerény meglátása szerint a főparancsnok szemrevételezi a jelenetük népreakcióját, úgy ő is veszi az alkalmat, hogy közelebb is lépkedjen a pároshoz. Nem fog úgy tenni, mint aki eddig nem azzal töltötte az idejét, hogy belehallgatózzon az eseményekbe, de elismerni sem fogja, így a labda náluk pattog ennek tekintetében. Így csak egy bemutatkozással indít és természetesen azzal, ami őt személyesen érdekli ebből a perpatvarból, az elhangzottakra stratégikusan nem kommentál.*
- Kellemes napot, főparancsnok úr. És a többi uraknak is. Nestar Erefiz vagyok, alkimista.
*Norennar nincs összemosva a többi őrrel, azonban neki nem fog újra köszönni, tekintve, hogy az útjaik nem is váltak szét. A mélységitől kérdezni úgy sem itt fog, ahhoz sok a bámészkodó. Érdeklődése a Nariuss felé irányul, hangját lejjebb is veszi, hogy a hatukon kívül senki máshoz ne jusson el.*
- Ha szabad kérdeznem, mit terveznek vele, miután megszerezték? Mert bárhol is tárolják, az egész városra veszélyt jelent az, hogy itt van.
*Rengeteg dolog történik, de ami bizonyosan kiderül, hogy a városőrség azon bizonyos relikviáért jött. És Norennar szavaiból kiderül az is a számára, hogy Mainak volt egy kísérője a toronyba, megfogadván az alkimista tanácsát. Ez persze sokkal több kérdést vet fel, mint amit megválaszol, legfőképpen azt, hogy miként került az ő kezükből Quantallhoz. Vagy egyáltalán vissza a városba, bár azt könnyen megfejti magában is, ő se értékelné, ha egy átkozott varázstárgyat próbálnának a háza táján hagyni. A többit meggondolja később, ugyanis bár semmittevéssel foglalkozik, egyébként elfoglalt a helyzet figyelésével és a közbeavatkozás mérlegelésével, ha elfajulnak a dolgok. A helyzetet megoldani eszköztelen, de annyival bölcsebb, hogy tudja, nem érdemes beleékelnie magát egy helyzetbe, ha nem tudja pontosan, miként cselekedjen. Ha segíteni nem tud, legalább ne rontson rajta. Így kivárja a feloldódást, ami úgy tűnik, Arenih atyától érkezik. És a főparancsnok megfontolásán, hogy ne fordítsa az őrséget az egyház ellen egy pillanatnyi konfliktus okán. Összességében, aggodalomra nem volt semmi ok.*
*Ha már kiemelt figyelmet kapott, ahogy Nestar szerény meglátása szerint a főparancsnok szemrevételezi a jelenetük népreakcióját, úgy ő is veszi az alkalmat, hogy közelebb is lépkedjen a pároshoz. Nem fog úgy tenni, mint aki eddig nem azzal töltötte az idejét, hogy belehallgatózzon az eseményekbe, de elismerni sem fogja, így a labda náluk pattog ennek tekintetében. Így csak egy bemutatkozással indít és természetesen azzal, ami őt személyesen érdekli ebből a perpatvarból, az elhangzottakra stratégikusan nem kommentál.*
- Kellemes napot, főparancsnok úr. És a többi uraknak is. Nestar Erefiz vagyok, alkimista.
*Norennar nincs összemosva a többi őrrel, azonban neki nem fog újra köszönni, tekintve, hogy az útjaik nem is váltak szét. A mélységitől kérdezni úgy sem itt fog, ahhoz sok a bámészkodó. Érdeklődése a Nariuss felé irányul, hangját lejjebb is veszi, hogy a hatukon kívül senki máshoz ne jusson el.*
- Ha szabad kérdeznem, mit terveznek vele, miután megszerezték? Mert bárhol is tárolják, az egész városra veszélyt jelent az, hogy itt van.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293