//Nyílt//
*Nem egyszerű követni az ifjú szerzetest. Egyik mondata után a másik és a harmadik, amely folyton folyvást ellentmondásokba ütközik. A doktor egy darabig hallgatja, majd átgondolja és be kell látnia talán a szerzetest nem a logika, hanem valami egészen más vezéreli. Talán csak improvizál. Könnyen meglehet, hiszen ennyi ellentétes állítást megfogalmazni csak az tud aki nincs teljesen tisztában azzal amit mond. Alludrin ezért megpróbálja összefoglalni az elhangzottakat.*
- Ha jól értem akkor a heggyé válással maga lett a rend. A rend, amely a természet. De mi nem vagyunk a természet része, hiszen a rend nem vonatkozik ránk. Értem. *Közben hideg tekintettel a szakállát néha megdörgölve hümmögi el a gondolatsor lényegét.* - Tehát a rend, amely a szeretet az nem is vonatkozik ránk. *Ebben legalább egyetértenek legalábbis ezen a ponton, hiszen a doktor is azt gondolja a gondolkodók rend szemlélete más, mint a természeté.* - Szóval nem mindenkinek ugyan az a szerepe a rendben. Ez érthető és engem igazol. A mi rendünk más a mi szerepünk kiemelkedő és túlmutat. *Majd tovább töpreng és összegez.*
- Habár meg kell jegyeznem a gondolatmenete alapján, hogy ha a szabályok nem mindenkire vonatkoznak, vagyis a gondolkodókra, akkor nincs is szerepünk benne. Ezt jól gondolja, hiszen a természet erői ugyan vonatkoznak ránk, de ezt a primitív rendet nem fogadjuk el. Hadd világítsam meg egy példával. *Teszi hozzá határozottan.*
- Ott van például az eső. A természet egyik legelemibb jelensége. Mit tesz a gondolkodó? Tetőt épít, hogy elkerülje az esőt. Nem elfogadja, hogy a fejére essen. A természet rendjét nem elfogadjuk, hanem a sajátunkat a gondolkodók rendjét építjük fel vele szembe. *Majd azonnal reagál a következőkre.*
- Igen hatással van ránk. Botor aki ezt nem látja. De a gondolkodók ellenállnak és nem hagyják magukat, folyamatosan küzdünk ellene. Az eső ellen tetővel, a hideg ellen ruhával, az éhezés ellen gyilkossággal, ha visszagondolunk arra, hogy az állat nem adománynak adja oda az életét számunkra. A természet rend, de nem szeretet. Emellett, hogy honnan származunk nem tudom, de ha az ön által elmondottakra támaszkodva kéne rájönnöm, úgy vélem maga sem tudja. *Talán szomorúan hangzik amit a doktor mond, de az a valóság és nem a képzelet.*
- Nem tudok arról, hogy megtörtük volna a természet rendjét, hiszen még van nappal és éjszaka valamint eső, hó és növények, de nem is gondolom, hogy mi ezt meg tudnánk változtatni. *Talán egy nagyhatalomú mágus esetleg, de mivel még ilyet nem tettek ezért joggal feltételezhető, hogy nem is tudják. Ezt diktálja a logika.* - Egy kicsit ellentmondásos, hogy amit mi nem tudunk befolyásolni, azt hogyan hozhatnánk rendbe. Nem értem a gondolatmenetét, de ez bizonyosan a hit kérdése. Szóval azt gondolom, hogy egy kicsit elszállt dolog azt gondolni, hogy a természet a szeretet, miközben folyamatosan menekülünk előle. *Fejezi be a doktor, habár lenne még mit hozzátennie, mivel sehogy sem fér a fejébe, hogyan lehet a természet a szeretet, hogy ha arra kényszeríti a bele tartozókat, hogy kioltsák egymás életét. Ahhoz, hogy élhessen valaki meg kell ölnie egy másik létezőt. Ebben nem működik a szeretet, hiszen a szeretet nem öl.*
- De megtöri a primitív rend egy részét. Bizony, hogy megtöri ha a holtak feltámadnak. Ezt mondom önnek. A gondolkodók folyamatos feszültségben állnak az ön által szeretetnek tartott természettel. Csak annak nem normális ez, aki elhiszi, hogy csak egy rend létezik. Hogy a gondolkodók nem billenthetik meg egy egy ponton ezt. Ezzel el is érkeztünk oda, hogy nincs tökéletes rend. Rendek vannak, akik küzdenek egymással, hogy ki uralja a világot és a mindenség egy egy szeletét. A természet alapvető primitív rendje csak egy tábla a résztvevők lába alatt, amelynek bizonyos részei ráadásul alakítható. *Nagyívű gondolat, de a doktor puszta tapasztalata és realitás érzéke csak ilyen következtetést képes elfogadni és feldolgozni. A szeretet és természet párhuzam sehogy nem fér össze, de nyitott lenne rá, ha ezt a másik elfogadhatóan elmagyarázta volna neki.*
- Én azt hittem részei lesznek a természetnek. Az ön által leírtak nem találhatóak meg a természetben. Azt hittem azért mondta, hogy a próféta a természet része lett, mert az önök hitében ez vár magukra a halál után. Nem teljesen áll össze, hogy ha a természet része lesz, mint mondjuk egy hegy akkor miként tud egy olyan helyen lenni, amelyet leírt. Mivel a hegyek nem olyan helyen vannak. Főleg, hogy maga még azt is mondta, hogy oda el akar jutni. Tehát ebből az következik, hogy ez valahol a világunkban van és nem máshol. Ez két dologra ad következtetést. Vagy részévé válnak a természetnek, és ez a halál, vagy úgy vált heggyé, hogy nem halt meg. De ezzel az a probléma, hogy akkor egy olyan embert követ aki el sem jutott oda ahova ön igyekszik. Ez egy kissé következetlen és kusza. De inkább azt feltételezem, hogy egy próféta tudja mi a követendő és a természet részévé válás maga a halál így ő heggyé alakult. Ebben az esetben amit ön leírt nincs összhangban azzal amit és akit követ. Az egyik egy hegy ebben a világban az öné pedig egy hely valahol a világon túl. *Mosolyodik el az egészen, hiszen ez már neki is sok. Mindig hivatalos és rideg alak, de azért van humora.*
- Szóval valaki itt nem mond igazat. Nem érnek össze a válaszai. *Mindeközben egy leány is csatlakozik, aki kap egy udvarias biccentést, de mielőtt felelhetne neki és a kopasznak, már távoznak. Így ott marad az ifjú szerzetessel. A doktor udvarias ember, így ha van még válasza a másiknak meghallgatja, de inkább menne már a dolgára.*