//Régen látott ismerős//
* A pimasz válasz nem zökkenti ki, továbbra is fenyegetően, de egyben hívogatóan néz a másikra, egészen addig, amíg el nem húzódik. Persze hagyja, hogy előtte megfogja az állát, még közelebb is húzhatja, de magától semmit nem tesz, pedig nagy a kísértés, hogy megcsókolja. Hiszen játszadozott már vele korábban ugyan így, akkor pont ezt várta el tőle, legalábbis a mélységi utólag így ítélte meg, hiszen megtette, amit meg kellett, hősiesen. De most hagyja még, hogy a nő bizonytalan legyen, mikor is fogja megunni a kis játszadozását. *
- Már megint ez a csúnya szó! Hát hazudtam én neked valaha is? ~Igen.~ * Vág vissza, és viszi is a könyvet, hogy megvédje saját állítását. Nem lepődik meg azon, hogy Ysanee kikapja a kezéből, ő is helyet foglal a földön, méghozzá hátulról simulva a másikhoz, és a válla fölött olvasva. Hagyja, hogy álla néha éppen csak hogy, csiklandozva hozzáérjen a másik nyakához, vagy vállához. Közben mélyen magába szívja a nemesekre jellemző illatot, ami egyszerre édes, kissé bódító, és minden fölött hívogató. Szerencsére még bír magával, csak leendő partnere - mert már így tekint rá - érezheti, hogy bizony a közelsége megint pozitívan hat a férfira, aki erősen koncentrál, hogy úgy tűnjön, mintha ő is az ábrákat nézné. A kérdésre viszont felpillant, és kiszúrja az ábrát, amit tényleg meglehetősen rosszul sikerült ábrázolni. *
- Az a polip * jelenti ki tárgyilagos hangon, és folytatja is * térdelő pozíció, az a lényeg, hogy mindketten térdeltek, várj, megmutatom. Vagy... * ravaszkás mosolyra húzódik a szája. * Megmutassam?