Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-28 00:24:59
Üzenet elküldve: 2026-02-28 00:24:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*A manó még nem tudja, mit gondoljon a törpe erős és szélsőséges véleményéről, ami az egyes fajokat illeti, de egyelőre nem veszi túl komolyan, inkább szórakoztatja Wertus dicsekvése. Talán kíváncsian rá is kérdezne, miféle tudást birtokolnak a törpék, ha nem botlanának bele időben Krestvirbe.*
- Hát az egy pipa... Füstöt szoktak belőle szív...ni... - *Kezd magyarázatba, de mint kiderül, a másik tudta, mi az, csak elsőre nem ismerte föl.*
- A napokban gyakrabban. - *Bólogat a manó.*
- Miért? Gondolod, a pipa miatt alszik? - *Gyúl fény a fejében a kérdések nyomán.*
- De hisz máskor is szokott. - *Veti ellen, de aztán...*
- Hm... Mondjuk, mintha mostanában más szaga lenne. Már a füstnek, nem Kresinek. - *Jegyzi meg elgondolkodva. És amennyiben Wertus tényleg ért hozzá és képes kiszagolni, úgy érezheti, hogy nem egyszerű pipadohány égett a pipában. Sőt, jó nyomon jár, mert Cytne Álmát tartalmazó keveréket füstölt a lány.*
- Hogy mi? - *Kérdez vissza Kili Wertus javaslatára. Kényelmetlen érzés fogja el, hogy a másik le akarja venni Krestvir zsákját, miközben az nincs magánál. De aztán arra jut, ha akarná, a törpe a segítsége nélkül is el tudná venni a lány holmiját, így úgy dönt, hogy ártalmatlannak ítéli őt.*
- Jó. - *Feleli aztán a habozás után, s készen áll segíteni.
Ám ahogy Wertus fölnyalábolja Krestvirt, a lány feje a karjára bukik, s vagy a fájdalom, vagy a mozgatás, de valami végre eléri, hogy egy kicsit magához térjen.
A könnyű kis test megfeszül a törpe karjában, majd pedig erőtlenül föltámaszkodni és elhúzódni igyekszik tőle.*
- Jjó reggelt! - *Rikkantja Kilencedik boldogan, de Krestvir láthatóan olyan kába, hogy alig van magánál, egyből ki is billen oldalra és a szemei sem állnak jól, le-lecsukódnak, s mintha szédülne, forognak a szemgolyói. Vonásai kelletlen játéka, hogy még így is úgy tűnik, mintha pökhendi, vagy épp undorodó mosollyal pislogna a világra, de talán van elég sötét, hogy ne legyen máris ellenszenves.*
- Kili... - *Motyogja.*
- Én! Meg Wertus... Egy igazi törpe jött a segítségedre. - *Újságolja a manó, de kétséges, hogy mennyi jut el hordozójához. Mert ő továbbra is csak annyit mond...*
- Kili. Élsz. - *Suttogja és próbálja elérni a manót, de helyette megint kénytelen kitámasztani magát, mert ültében is megbillen.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*A manó még nem tudja, mit gondoljon a törpe erős és szélsőséges véleményéről, ami az egyes fajokat illeti, de egyelőre nem veszi túl komolyan, inkább szórakoztatja Wertus dicsekvése. Talán kíváncsian rá is kérdezne, miféle tudást birtokolnak a törpék, ha nem botlanának bele időben Krestvirbe.*
- Hát az egy pipa... Füstöt szoktak belőle szív...ni... - *Kezd magyarázatba, de mint kiderül, a másik tudta, mi az, csak elsőre nem ismerte föl.*
- A napokban gyakrabban. - *Bólogat a manó.*
- Miért? Gondolod, a pipa miatt alszik? - *Gyúl fény a fejében a kérdések nyomán.*
- De hisz máskor is szokott. - *Veti ellen, de aztán...*
- Hm... Mondjuk, mintha mostanában más szaga lenne. Már a füstnek, nem Kresinek. - *Jegyzi meg elgondolkodva. És amennyiben Wertus tényleg ért hozzá és képes kiszagolni, úgy érezheti, hogy nem egyszerű pipadohány égett a pipában. Sőt, jó nyomon jár, mert Cytne Álmát tartalmazó keveréket füstölt a lány.*
- Hogy mi? - *Kérdez vissza Kili Wertus javaslatára. Kényelmetlen érzés fogja el, hogy a másik le akarja venni Krestvir zsákját, miközben az nincs magánál. De aztán arra jut, ha akarná, a törpe a segítsége nélkül is el tudná venni a lány holmiját, így úgy dönt, hogy ártalmatlannak ítéli őt.*
- Jó. - *Feleli aztán a habozás után, s készen áll segíteni.
Ám ahogy Wertus fölnyalábolja Krestvirt, a lány feje a karjára bukik, s vagy a fájdalom, vagy a mozgatás, de valami végre eléri, hogy egy kicsit magához térjen.
A könnyű kis test megfeszül a törpe karjában, majd pedig erőtlenül föltámaszkodni és elhúzódni igyekszik tőle.*
- Jjó reggelt! - *Rikkantja Kilencedik boldogan, de Krestvir láthatóan olyan kába, hogy alig van magánál, egyből ki is billen oldalra és a szemei sem állnak jól, le-lecsukódnak, s mintha szédülne, forognak a szemgolyói. Vonásai kelletlen játéka, hogy még így is úgy tűnik, mintha pökhendi, vagy épp undorodó mosollyal pislogna a világra, de talán van elég sötét, hogy ne legyen máris ellenszenves.*
- Kili... - *Motyogja.*
- Én! Meg Wertus... Egy igazi törpe jött a segítségedre. - *Újságolja a manó, de kétséges, hogy mennyi jut el hordozójához. Mert ő továbbra is csak annyit mond...*
- Kili. Élsz. - *Suttogja és próbálja elérni a manót, de helyette megint kénytelen kitámasztani magát, mert ültében is megbillen.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 23:13:00
Üzenet elküldve: 2026-02-27 23:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Természetesen minden törpében megbízok! Legalább is többnyire. Ugyan, mire mennének ezek a hitvány népek a törpék tudása nélkül!
* Felsorolná szívesen, hogy mi mindenhez értenek a törpék a legjobban, de szerencsére rátalálnak a lányra, mielőtt az öreg elkezdhetné a hosszú lista elmesélését. Talán ha a lány után mondjuk Pirtianesig kellet volna menniük eljutott volna a feléig. De így? Kár belekezdeni!
A lány sérülése nem tűnik veszélyesnek, de az amit a manó mond kissé zavarba ejti a törpét. Szakállát megvakarva kérdez vissza.*
- Szóval azt mondod, hogy napok óta ilyen? Sokat alszik? És ez itt mi?
* A pipáért nyúl, felemeli, majd jobban szemügyre veszi. Ő maga ugyan nem pipázik, de a pipa füstjébe óvatosan beleszagolva próbálja megállapítani, hogy vajon mit szívhatott belőle. Talán köze lehet az aluszékonysághoz. *
- És mielőtt elaludt máskor, akkor is pipázott? Gyakran pipáik a barátod?
* Figyelme ezután a hátizsákra terelődik. Nem szerencsés dolog, hogy még a hátán van, miközben alszik.*
- Gyere, levesszük a hátizsákját. Én megemelem, te meg bújtasd ki a kezét a hátizsák pántjaiból!
* Amennyiben ezzel végeztek, még egyszer megpróbálja felébreszteni a lány az iménti módon.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Természetesen minden törpében megbízok! Legalább is többnyire. Ugyan, mire mennének ezek a hitvány népek a törpék tudása nélkül!
* Felsorolná szívesen, hogy mi mindenhez értenek a törpék a legjobban, de szerencsére rátalálnak a lányra, mielőtt az öreg elkezdhetné a hosszú lista elmesélését. Talán ha a lány után mondjuk Pirtianesig kellet volna menniük eljutott volna a feléig. De így? Kár belekezdeni!
A lány sérülése nem tűnik veszélyesnek, de az amit a manó mond kissé zavarba ejti a törpét. Szakállát megvakarva kérdez vissza.*
- Szóval azt mondod, hogy napok óta ilyen? Sokat alszik? És ez itt mi?
* A pipáért nyúl, felemeli, majd jobban szemügyre veszi. Ő maga ugyan nem pipázik, de a pipa füstjébe óvatosan beleszagolva próbálja megállapítani, hogy vajon mit szívhatott belőle. Talán köze lehet az aluszékonysághoz. *
- És mielőtt elaludt máskor, akkor is pipázott? Gyakran pipáik a barátod?
* Figyelme ezután a hátizsákra terelődik. Nem szerencsés dolog, hogy még a hátán van, miközben alszik.*
- Gyere, levesszük a hátizsákját. Én megemelem, te meg bújtasd ki a kezét a hátizsák pántjaiból!
* Amennyiben ezzel végeztek, még egyszer megpróbálja felébreszteni a lány az iménti módon.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:47:31
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:47:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Csak magadban, hm? - *Kérdi a manó, érteni vélve a mintázatot.*
- Azért örülök, hogy a segítségedből nem zárod ki a "hitvány népeket"! - *Csipogja, és csak remélni tudja, hogy valóban így van és a törpe sem árulja el az ő bizalmát.
De nem is kell sokáig várnia, hogy ez kiderüljön.
Wertus figyelmeztetésére hirtelen megtorpan, s míg eddig hátrafelé kémlelt Norra után, most előre pördül, majd fél lábon ugrálva egyensúlyoz, de így is sikerül nekikoccannia a földön fekvőnek. Akkor meg már le is ül oda egy kicsit, otthonosan fészkelve be magát a lány oldalához.
De épp csak sóhajt egyet-kettőt, majd a törpével együtt megy Krestvir fejéhez.
A lány homlokának jobb oldalán látszik sérülés. Felduzzadt és alvadt vér van rajta, de ránézésre nem tűnik túl komolynak.
Az ébresztgetésre kelletlen nyöszörgéssel, húzadozással és grimaszolással válaszol, ám egyébként alszik tovább.*
- Mondtam. Mint a bunda... - *Mondja Kili bosszúsan és vékony ujjaival megpöccinti a lány halántékát.*
- A napokban folyton csak alszik. De eddig legalább föl bírtam kelteni. Szerinted nagyon beverte a fejét? - *Panaszkodik, ám kérdése aggódó.
Hálásan nézi, ahogy Wertus betakarja barátját, ő maga pedig sorozatban többször Krestvir arcába böki az ujját, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve a fülébe is bedugja. Erre legalább már meg is mozdul a lány és vállát fölhúzva igyekszik eltávolítani a zavaró érintést a füléből.
Kili közben megfeledkezik korábbi óvatosságáról és a környezetüket már nem figyeli.
Wertus egyébként láthatja, hogy Krestvir legalább az időjáráshoz mérten van öltözködve, ha a szabadban éjszakázáshoz nem is felel meg ruházata. Hátán még fönt van a hátizsákja, melynek még oldalaihoz is van szíjazva ez-az. Ami még feltűnhet, az a lány kezének közelében, a földön heverő pipa. Egyszerű, de szépen megmunkált holmi, még van benne egy kis hamu is. Talán épp pipázott, mikor futnia kellett a manó után. Kész szerencse, hogy a parázzsal nem okozott bajt.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Csak magadban, hm? - *Kérdi a manó, érteni vélve a mintázatot.*
- Azért örülök, hogy a segítségedből nem zárod ki a "hitvány népeket"! - *Csipogja, és csak remélni tudja, hogy valóban így van és a törpe sem árulja el az ő bizalmát.
De nem is kell sokáig várnia, hogy ez kiderüljön.
Wertus figyelmeztetésére hirtelen megtorpan, s míg eddig hátrafelé kémlelt Norra után, most előre pördül, majd fél lábon ugrálva egyensúlyoz, de így is sikerül nekikoccannia a földön fekvőnek. Akkor meg már le is ül oda egy kicsit, otthonosan fészkelve be magát a lány oldalához.
De épp csak sóhajt egyet-kettőt, majd a törpével együtt megy Krestvir fejéhez.
A lány homlokának jobb oldalán látszik sérülés. Felduzzadt és alvadt vér van rajta, de ránézésre nem tűnik túl komolynak.
Az ébresztgetésre kelletlen nyöszörgéssel, húzadozással és grimaszolással válaszol, ám egyébként alszik tovább.*
- Mondtam. Mint a bunda... - *Mondja Kili bosszúsan és vékony ujjaival megpöccinti a lány halántékát.*
- A napokban folyton csak alszik. De eddig legalább föl bírtam kelteni. Szerinted nagyon beverte a fejét? - *Panaszkodik, ám kérdése aggódó.
Hálásan nézi, ahogy Wertus betakarja barátját, ő maga pedig sorozatban többször Krestvir arcába böki az ujját, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve a fülébe is bedugja. Erre legalább már meg is mozdul a lány és vállát fölhúzva igyekszik eltávolítani a zavaró érintést a füléből.
Kili közben megfeledkezik korábbi óvatosságáról és a környezetüket már nem figyeli.
Wertus egyébként láthatja, hogy Krestvir legalább az időjáráshoz mérten van öltözködve, ha a szabadban éjszakázáshoz nem is felel meg ruházata. Hátán még fönt van a hátizsákja, melynek még oldalaihoz is van szíjazva ez-az. Ami még feltűnhet, az a lány kezének közelében, a földön heverő pipa. Egyszerű, de szépen megmunkált holmi, még van benne egy kis hamu is. Talán épp pipázott, mikor futnia kellett a manó után. Kész szerencse, hogy a parázzsal nem okozott bajt.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:31:10
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Boráldozat, s még más//
//Zárás//
*Testéből távozik a sötétség. Lassan elmúlnak a múlt rémképei. Érzi ahogy üresebbé válik. Majd, egyedül marad. Csak ő, a könyv és a sötét templom. Már épp megszólalna mikor pislog párat és valahol teljesen máshol találja magát. Járt már a főtéren nem egyszer. Mégis elsőre fel se ismeri. Csak mikor a pegazus és a templom feltűnik neki. Ezek után nem kell sokat gondolkoznia, hogy hol lehet. A mai nap nem egyszer mesélt már a város történelméről. A szökőkút hiánya, amit a dúlás után Lihanech adományozott Arthenior-nak, jó fogódzót ad arra, hogy nem a helyszín hanem az időpont más. A holtestek látványa pedig bizonyossá teszi, hogy pontosan mikor is jár. A jelenet nem viseli meg. Nem az első alkalom, hogy ilyesminek a szemtanúja. Temetetlen halmokban álló holtestek. Még csak istenekre sincs szükség, hogy a halandók egymást öljék. A gondolataiból egy hang zökkenti ki. Odamenve látja mi történt és egy ismerős tárgy szúr neki szemet.*
-Elnézést, de tudja valaki, hogy ki volt ez? Varázsló vagyok talán tudok segíteni.
*Szavaira nem reagál senki. De nem érdektelenségből hanem mert nem hallják. Mintha ott se lenne. Erre rádöbbenve valami más is szemet szúr neki. Nem ő az egyetlen megfigyelő. A vonásait nem látja, de tudja ki az. Erre nem számított. Sok minden pörög a fejében és végül egy kérdést tesz csak fel.*
-Ahroius úr?
*Az Őrzők rendjének tagja és a róla szóló álma gyakran felbukkant már a fejében. Választ viszont nem kapott a bizonytalanságaira. Két elképzelése volt. Egy földhöz ragadtabb és egy hihetetlenebb. Az előbbi, hogy a két személy bár nem ugyan az, de valami kapcsolat van köztük. A másik pedig, hogy a két személy ugyan az és a világok közti időbéli különbség során történhetett meg az-az anomália, hogy előbb látta holtan mint életben. Választ viszont most sem kap. És a jelenet is változni kezd. Ami, kellemetlen érzés számára. Nem tudja hol van. A jelenlévőket próbálja beazonosítani. Esetleg ha bárki hord pecsétgyűrűt akkor az azon lévő címert megjegyezni. Esetleg a ruházatuk alapján, a hovatartozásukat. Közben az elhangzottakra is próbál odafigyelni.*
~Morhedar kalapácsa?~
*Nem ismerős számára se a személy, se a tárgy. Hangzásra mintha egy törp lenne. Egyértelmű, hogy mi történik. Nem tudták elpusztítani a szívet úgyhogy eldöntötték, hogy elrejtik. Egy dolog viszont megüti a fülét.*
~Visszahozni? Mármint az életbe? Erre van lehetőség? Mármint... Hallottam már rá példát, hogy valaki meghosszabbította a saját élettartamát, esetleg egy másik formát öltött, de orkoknak lett volna ilyen tudás a birtokukban?~
*Gondolataiból egy újabb helyszínváltás zökkenti ki, ami kellemetlenebb az előzőnél. Mintha kezdene ránehezedni a nap összes fáradalma. Ennek ellenére igyekszik összeszedni magát és koncentrálni. A szakállas a ruházata alapján valamilyen tudósféle lehet. Talán egy varázsló. Igazat ad a szavainak. Nem csak azért, mert már be is igazolódott hanem, mert tényleg csak elodázták a problémát. Meg kellett volna vizsgálni, azt a tárgyat alaposabban és úgy elpusztítani ha szükséges. Az ezt követő szavakat értetlenül hallgatja és meglepetten nézi, a mágiát. Nem érti mégis mit látott. De már következik az újabb most már nem helyszín csak időszakváltás. Most már határozottan rosszul van. Fogja a fejét és mély lélegzetvételekkel próbál úrrá lenni magán. Megfigyeli alaposan a törött szobordarabokat és a lány, meg a macska kinézetét. Majd, megint minden eltűnik és újra a templomban találja magát immáron a saját idejében. Ott a padon összegörnyedve igyekszik úrrá lenni a rosszulléten. Mikor ez sikerül első útja a szabadba vezet, hogy az eresz alól pár mély lélegzetet véve az esőillatú levegőből rendbe szedje magát. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. Ez talán egy órát is igénybe vesz. Ami, után visszatér a templom hűvösébe és a könyvtár felé veszi az útját. Van még feladata mielőtt reggel beszámol Arenih atyának arról mit tudott meg.*
//Boráldozat, s még más//
//Zárás//
*Testéből távozik a sötétség. Lassan elmúlnak a múlt rémképei. Érzi ahogy üresebbé válik. Majd, egyedül marad. Csak ő, a könyv és a sötét templom. Már épp megszólalna mikor pislog párat és valahol teljesen máshol találja magát. Járt már a főtéren nem egyszer. Mégis elsőre fel se ismeri. Csak mikor a pegazus és a templom feltűnik neki. Ezek után nem kell sokat gondolkoznia, hogy hol lehet. A mai nap nem egyszer mesélt már a város történelméről. A szökőkút hiánya, amit a dúlás után Lihanech adományozott Arthenior-nak, jó fogódzót ad arra, hogy nem a helyszín hanem az időpont más. A holtestek látványa pedig bizonyossá teszi, hogy pontosan mikor is jár. A jelenet nem viseli meg. Nem az első alkalom, hogy ilyesminek a szemtanúja. Temetetlen halmokban álló holtestek. Még csak istenekre sincs szükség, hogy a halandók egymást öljék. A gondolataiból egy hang zökkenti ki. Odamenve látja mi történt és egy ismerős tárgy szúr neki szemet.*
-Elnézést, de tudja valaki, hogy ki volt ez? Varázsló vagyok talán tudok segíteni.
*Szavaira nem reagál senki. De nem érdektelenségből hanem mert nem hallják. Mintha ott se lenne. Erre rádöbbenve valami más is szemet szúr neki. Nem ő az egyetlen megfigyelő. A vonásait nem látja, de tudja ki az. Erre nem számított. Sok minden pörög a fejében és végül egy kérdést tesz csak fel.*
-Ahroius úr?
*Az Őrzők rendjének tagja és a róla szóló álma gyakran felbukkant már a fejében. Választ viszont nem kapott a bizonytalanságaira. Két elképzelése volt. Egy földhöz ragadtabb és egy hihetetlenebb. Az előbbi, hogy a két személy bár nem ugyan az, de valami kapcsolat van köztük. A másik pedig, hogy a két személy ugyan az és a világok közti időbéli különbség során történhetett meg az-az anomália, hogy előbb látta holtan mint életben. Választ viszont most sem kap. És a jelenet is változni kezd. Ami, kellemetlen érzés számára. Nem tudja hol van. A jelenlévőket próbálja beazonosítani. Esetleg ha bárki hord pecsétgyűrűt akkor az azon lévő címert megjegyezni. Esetleg a ruházatuk alapján, a hovatartozásukat. Közben az elhangzottakra is próbál odafigyelni.*
~Morhedar kalapácsa?~
*Nem ismerős számára se a személy, se a tárgy. Hangzásra mintha egy törp lenne. Egyértelmű, hogy mi történik. Nem tudták elpusztítani a szívet úgyhogy eldöntötték, hogy elrejtik. Egy dolog viszont megüti a fülét.*
~Visszahozni? Mármint az életbe? Erre van lehetőség? Mármint... Hallottam már rá példát, hogy valaki meghosszabbította a saját élettartamát, esetleg egy másik formát öltött, de orkoknak lett volna ilyen tudás a birtokukban?~
*Gondolataiból egy újabb helyszínváltás zökkenti ki, ami kellemetlenebb az előzőnél. Mintha kezdene ránehezedni a nap összes fáradalma. Ennek ellenére igyekszik összeszedni magát és koncentrálni. A szakállas a ruházata alapján valamilyen tudósféle lehet. Talán egy varázsló. Igazat ad a szavainak. Nem csak azért, mert már be is igazolódott hanem, mert tényleg csak elodázták a problémát. Meg kellett volna vizsgálni, azt a tárgyat alaposabban és úgy elpusztítani ha szükséges. Az ezt követő szavakat értetlenül hallgatja és meglepetten nézi, a mágiát. Nem érti mégis mit látott. De már következik az újabb most már nem helyszín csak időszakváltás. Most már határozottan rosszul van. Fogja a fejét és mély lélegzetvételekkel próbál úrrá lenni magán. Megfigyeli alaposan a törött szobordarabokat és a lány, meg a macska kinézetét. Majd, megint minden eltűnik és újra a templomban találja magát immáron a saját idejében. Ott a padon összegörnyedve igyekszik úrrá lenni a rosszulléten. Mikor ez sikerül első útja a szabadba vezet, hogy az eresz alól pár mély lélegzetet véve az esőillatú levegőből rendbe szedje magát. Mind fizikálisan, mind pedig mentálisan. Ez talán egy órát is igénybe vesz. Ami, után visszatér a templom hűvösébe és a könyvtár felé veszi az útját. Van még feladata mielőtt reggel beszámol Arenih atyának arról mit tudott meg.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:01:51
Üzenet elküldve: 2026-02-27 22:01:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Benne sem! Az emberekben sem szabad megbízni, meg a sötételfekben sem.
* Mondja a törpe válaszul a manó felvetésére. Folytathatná még a sort, de nem szeretné felsorolni az összes fajt a törpén kívül, így hát inkább indul a bajba jutott hollétének felderítésére. Azzal kapcsolatban, hogy mi üthetett a lányba, csak legyint egyet és kurtán válaszol.*
- Emberek.
* Szerencsére a törpék szemei jók a sötétben, hisz a bányáik mélyére kevés fény szűrődött le. Észreveszi a sötét köpenybe burkolódzott alakot és a manóra kiált.*
- Vigyázz! Majdnem nekimentél!
* Bár a manó még nem erősítette meg, hogy ő a keresett személy, de a törpe feltételezi, hogy nem sokan fekszenek a kerítés tövében a temetőben éjszakánként. Pláne nem a föld felett. Így hát menten odatérdel az apró lény feltételezett barátja mellé és alaposan szemügyre veszi. Vajon mi történhetett vele? Óvatosan hátrahajtja csuklyáját, hogy jobban szemügyre vehesse az esetleges fejsérülést, már amennyire a sötétben ez lehetséges. Közben szólongatja a leányt, mert hát az feltűnik neki, hogy szakálla nem sok van.*
- Leányom, ébredj! Hallasz engem?
* Közben finoman rázogatja a vállát, hátha arra magához tér. Wertus nem épp egy orvos, de, ha nincs komoly baj, talán sikerül felébreszteni a leányzót. És, hogy jobban ki ne hűljön, szürke köpenyét leveszi és a lányra teríti.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.27 22:44:48
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Benne sem! Az emberekben sem szabad megbízni, meg a sötételfekben sem.
* Mondja a törpe válaszul a manó felvetésére. Folytathatná még a sort, de nem szeretné felsorolni az összes fajt a törpén kívül, így hát inkább indul a bajba jutott hollétének felderítésére. Azzal kapcsolatban, hogy mi üthetett a lányba, csak legyint egyet és kurtán válaszol.*
- Emberek.
* Szerencsére a törpék szemei jók a sötétben, hisz a bányáik mélyére kevés fény szűrődött le. Észreveszi a sötét köpenybe burkolódzott alakot és a manóra kiált.*
- Vigyázz! Majdnem nekimentél!
* Bár a manó még nem erősítette meg, hogy ő a keresett személy, de a törpe feltételezi, hogy nem sokan fekszenek a kerítés tövében a temetőben éjszakánként. Pláne nem a föld felett. Így hát menten odatérdel az apró lény feltételezett barátja mellé és alaposan szemügyre veszi. Vajon mi történhetett vele? Óvatosan hátrahajtja csuklyáját, hogy jobban szemügyre vehesse az esetleges fejsérülést, már amennyire a sötétben ez lehetséges. Közben szólongatja a leányt, mert hát az feltűnik neki, hogy szakálla nem sok van.*
- Leányom, ébredj! Hallasz engem?
* Közben finoman rázogatja a vállát, hátha arra magához tér. Wertus nem épp egy orvos, de, ha nincs komoly baj, talán sikerül felébreszteni a leányzót. És, hogy jobban ki ne hűljön, szürke köpenyét leveszi és a lányra teríti.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.27 22:44:48
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 20:54:52
Üzenet elküldve: 2026-02-27 20:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Miközben a kis manó magában halkan tanakodik, keresve a megfelelő útvonalat, számára teljesen váratlanul egyszer csak megszólal a Norraként bemutatkozott nő. Vagyis hát nem az a meglepő, hogy megszólal, hanem az, amit mond... *
- Mi a... manó?! - *Szalad ki a száján, miközben elképedve bámul a távozó után.*
- Én inkább benne nem bíznék. De nem ám! - *Rázza a fejét, s egyben válaszol Wertusnak, miután a nő már messzebb jár.
Jelenleg nem érzi alkalmasnak a vitát, szeretné legalább a törpe jóindulatát megőrizni.*
- Mi üthetett belé? - *Értetlenkedik, viszont nem annyira tűnik rémültnek, mint inkább gyanakvónak. Közben elindul a kerítés felé, aztán annak mentén balra, úgy emlékezve, hogy még odébb van a hely, ahol Krestvirt hagyta.*
- Siessünk. Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Nehogy előbb érjen Krestvirhez. - *Teszi hozzá, és sűrűn is néz körbe, mint aki arra számít, hogy a furcsa nőszemély még visszatér hozzájuk, talán kerülővel.
Sőt, annyira megoszlik a figyelme, hogy nem veszi észre, hogy a kerítés közelében, az egyik sírkő mellett heverő bucka nem is bucka, hanem Krestvir maga. De a védelmében szólva a fekete köpeny - minek még csuklyája is a lány fejét takarja - nem teszi éppen egyszerűvé, hogy a sötétben elkülönítsék őt a többi tereptárgytól. Annál is inkább, mert az alélt alak elég apró, még a törpénél is alacsonyabb lehet.
Jó eséllyel akár meg is tapossák őt, ha Wertus is kellően figyelmetlen. Ami árulkodó lehet, az a holdak fényében megcsillanó, fölszálló pára, amit Krestvir lélegzete kelt.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Miközben a kis manó magában halkan tanakodik, keresve a megfelelő útvonalat, számára teljesen váratlanul egyszer csak megszólal a Norraként bemutatkozott nő. Vagyis hát nem az a meglepő, hogy megszólal, hanem az, amit mond... *
- Mi a... manó?! - *Szalad ki a száján, miközben elképedve bámul a távozó után.*
- Én inkább benne nem bíznék. De nem ám! - *Rázza a fejét, s egyben válaszol Wertusnak, miután a nő már messzebb jár.
Jelenleg nem érzi alkalmasnak a vitát, szeretné legalább a törpe jóindulatát megőrizni.*
- Mi üthetett belé? - *Értetlenkedik, viszont nem annyira tűnik rémültnek, mint inkább gyanakvónak. Közben elindul a kerítés felé, aztán annak mentén balra, úgy emlékezve, hogy még odébb van a hely, ahol Krestvirt hagyta.*
- Siessünk. Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Nehogy előbb érjen Krestvirhez. - *Teszi hozzá, és sűrűn is néz körbe, mint aki arra számít, hogy a furcsa nőszemély még visszatér hozzájuk, talán kerülővel.
Sőt, annyira megoszlik a figyelme, hogy nem veszi észre, hogy a kerítés közelében, az egyik sírkő mellett heverő bucka nem is bucka, hanem Krestvir maga. De a védelmében szólva a fekete köpeny - minek még csuklyája is a lány fejét takarja - nem teszi éppen egyszerűvé, hogy a sötétben elkülönítsék őt a többi tereptárgytól. Annál is inkább, mert az alélt alak elég apró, még a törpénél is alacsonyabb lehet.
Jó eséllyel akár meg is tapossák őt, ha Wertus is kellően figyelmetlen. Ami árulkodó lehet, az a holdak fényében megcsillanó, fölszálló pára, amit Krestvir lélegzete kelt.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 15:42:34
Üzenet elküldve: 2026-02-27 15:42:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Pedig fontosnak hiszi a tündér, hogy az élet amit kaptak. A lehető legteljesebben teljen el. Furcsa pont egy olyantól ezt hallani. Aki mindig is a könyveket bújta. De számára ettől lett teljes. A tudástól, a szép történetektől. Attól, hogy az ő fantáziája szárnyalhatott a lapokra vetett betűk segítségével. Míg sajna ő maga szárnyakkal a hátán sem volt képes erre. Pedig milyen szép is lenne. Talán majd egyszer ezt is mágiával megoldható lesz.*
- A magad nevében beszélj. Mindig van mit tanulni, és már tényleg annyit fogok majd tudni, szeretnék én lenni Abogr mester helyett a toronyban. Félre ne érts, nem akarom a mestert temetni. De valakinek majd a helyébe kell lépni.
*Mondja lábfejét forgatva kissé szégyenkezve. Mert tudja ez egy hatalmas cipő, amit talán az ő lábával be sem tudna telíteni. De talán a felvett tudással majd képes lesz annyira kibélelni, hogy tudjon benne járni.*
- Ja persze, mert ha nincs mit csináljuk akkor a. Micsodájukat is tudják vele vakargatni. Remek találmány tényleg.
*Tesz rá még egy lapáttal a férfinak. Hiszen a férfi le sem tagadhatja, hogy humora telibe talált nála.*
- Meg kell, hogy mondjam. Én is azt hittem. De az úrnő más. Ő tényleg szívén viseli a város sorsát. Ezért is örülök, hogy elszegődtem hozzá. Ha majd tudok, és képes leszek igyekszem majd a mágiával segíteni a várost. Vissza szeretném fizetni a szívességet amit értem tett.
*Teszi hozzá gondolatmenetét. Szavaiból pedig érezhető, hogy nagyon hálás Nixomiának amit érte tett. Még ha nincs is tisztába azzal a ténnyel, hogy a másik csak azért fogadta fel. Mert egy tüneménynek találja az apró méreteivel.*
- Sajnos az Eeyr papnőkön akik itt szolgálnak, senkit. Ahhoz meg, nem volt képen, hogy házról házra járjak a nemesi körben hátha valakinek van egy udvari mágusa.
*Mondja összefonva kezeit maga előtt. Közben pedig már egy ülőalkalmatosságot is keres magának, hogy végre a Derk által mutatott könyvre és néhány pillantást vegyen.*
- Lehet tényleg csak a torony lesz az esélyünk arra, hogy valamire való mágiát tanuljunk.
*Sóhajt egy fájdalmasat, amikor is a lapok között kezd el keresgélni.*
*Pedig fontosnak hiszi a tündér, hogy az élet amit kaptak. A lehető legteljesebben teljen el. Furcsa pont egy olyantól ezt hallani. Aki mindig is a könyveket bújta. De számára ettől lett teljes. A tudástól, a szép történetektől. Attól, hogy az ő fantáziája szárnyalhatott a lapokra vetett betűk segítségével. Míg sajna ő maga szárnyakkal a hátán sem volt képes erre. Pedig milyen szép is lenne. Talán majd egyszer ezt is mágiával megoldható lesz.*
- A magad nevében beszélj. Mindig van mit tanulni, és már tényleg annyit fogok majd tudni, szeretnék én lenni Abogr mester helyett a toronyban. Félre ne érts, nem akarom a mestert temetni. De valakinek majd a helyébe kell lépni.
*Mondja lábfejét forgatva kissé szégyenkezve. Mert tudja ez egy hatalmas cipő, amit talán az ő lábával be sem tudna telíteni. De talán a felvett tudással majd képes lesz annyira kibélelni, hogy tudjon benne járni.*
- Ja persze, mert ha nincs mit csináljuk akkor a. Micsodájukat is tudják vele vakargatni. Remek találmány tényleg.
*Tesz rá még egy lapáttal a férfinak. Hiszen a férfi le sem tagadhatja, hogy humora telibe talált nála.*
- Meg kell, hogy mondjam. Én is azt hittem. De az úrnő más. Ő tényleg szívén viseli a város sorsát. Ezért is örülök, hogy elszegődtem hozzá. Ha majd tudok, és képes leszek igyekszem majd a mágiával segíteni a várost. Vissza szeretném fizetni a szívességet amit értem tett.
*Teszi hozzá gondolatmenetét. Szavaiból pedig érezhető, hogy nagyon hálás Nixomiának amit érte tett. Még ha nincs is tisztába azzal a ténnyel, hogy a másik csak azért fogadta fel. Mert egy tüneménynek találja az apró méreteivel.*
- Sajnos az Eeyr papnőkön akik itt szolgálnak, senkit. Ahhoz meg, nem volt képen, hogy házról házra járjak a nemesi körben hátha valakinek van egy udvari mágusa.
*Mondja összefonva kezeit maga előtt. Közben pedig már egy ülőalkalmatosságot is keres magának, hogy végre a Derk által mutatott könyvre és néhány pillantást vegyen.*
- Lehet tényleg csak a torony lesz az esélyünk arra, hogy valamire való mágiát tanuljunk.
*Sóhajt egy fájdalmasat, amikor is a lapok között kezd el keresgélni.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 13:52:08
Üzenet elküldve: 2026-02-27 13:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az öreg figyelmesen hallgatja a manó történetét, bár nem érti, hogy egy macska hogyan mert rá támadni, hiszen elég nagy ahhoz, hogy ne nézze tápláléknak. Persze lehet, hogy másik macskának gondolta őt, akivel össze kell mérnie erejét. De ez most nem is lényeges. A törpe siet a manó nyomában, miközben természetesnek veszi, hogy a kisasszony követi őket. Mikor megtorpannak egy pillanatra, úgy látszik Norrának elege lett az egészből. Talán túl sötét van már, talán fázik, vagy egyszerűen csak nem az a fajta, aki segít másokon. Így a törpe legnagyobb meglepetésére otthagyja a társaságot. Miután meghallgatták a jókívánságait, amit elköszönésképpen mondott a törpe utána kiált.*
- Remélem még találkozunk! Hazafelé vigyázz a macskákkal, elég veszélyesek tudnak lenni.
* Az úri asszony talán már válaszra sem méltatja őt. A törpe ezek után a manóra néz, megrántja vállait, majd ennyit mond.*
- Menjünk! Ott a kerítés! A barátodnak szüksége van ránk! És igen. Az összes sötételf hitvány. Én bizony nem bíznék meg egyikben sem a helyedben!
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.27 13:54:23
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az öreg figyelmesen hallgatja a manó történetét, bár nem érti, hogy egy macska hogyan mert rá támadni, hiszen elég nagy ahhoz, hogy ne nézze tápláléknak. Persze lehet, hogy másik macskának gondolta őt, akivel össze kell mérnie erejét. De ez most nem is lényeges. A törpe siet a manó nyomában, miközben természetesnek veszi, hogy a kisasszony követi őket. Mikor megtorpannak egy pillanatra, úgy látszik Norrának elege lett az egészből. Talán túl sötét van már, talán fázik, vagy egyszerűen csak nem az a fajta, aki segít másokon. Így a törpe legnagyobb meglepetésére otthagyja a társaságot. Miután meghallgatták a jókívánságait, amit elköszönésképpen mondott a törpe utána kiált.*
- Remélem még találkozunk! Hazafelé vigyázz a macskákkal, elég veszélyesek tudnak lenni.
* Az úri asszony talán már válaszra sem méltatja őt. A törpe ezek után a manóra néz, megrántja vállait, majd ennyit mond.*
- Menjünk! Ott a kerítés! A barátodnak szüksége van ránk! És igen. Az összes sötételf hitvány. Én bizony nem bíznék meg egyikben sem a helyedben!
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.27 13:54:23
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 13:11:39
Üzenet elküldve: 2026-02-27 13:11:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
~ Egy démonvadász? Az hasznos lehetne. De veszélyes is. ~
* Úgy érzi, ő az egyetlen épeszű teremtmény ebben a temetőben. Szúrós szemekkel néz a manóra. Ha ketten lennének itt, biztosan megtapasztalhatná, hogy milyen az, amikor ténylegesen bajba kerül valaki. Az már meg sem lepi, hogy nevén szólítja, bizonyára régóta hallgatózott.
Hideg van. Legszívesebben hazamenne, de mivel a másik kettő szavai ellenére természetesnek veszi, hogy velük tart, így őt is viszik a lábai a manó után. ~ Vagy ennyire nem számít nekik, hogy velük tartok-e? ~ Merül fel benne a gondolat, és ez tovább ösztönzi arra, hogy a másik kettővel tartson a temető mélyére. Közben egyre jobban fázik, didereg, kezdi úgy érezni, hogy már szinte nem is kell megjátszania az elveszett, segítségre szoruló nemeslányt. Hallgatja Kilencedik történetét, habár akárhogy próbálkozik is, nem tudja érdekelni a dolog. Se Wertus, se Kilencedik nem tudta meggyőzni arról, hogy neki valóban segédkeznie kéne Krestvir megmentésében. Ahogy a manó halálközeli élményéről szóló beszámolóba se tudja magát beleélni. Végig a macskának drukkolt, holott gyűlöli a macskákat is. De ezek szerint a manókat annál inkább.
Végül megállnak. Kilencedik elgondolkodik, Norránál pedig itt telik be a pohár. Nem érdeklik még a sötételfek se. *
– Ebből elég, én hazamegyek. Remélem, te is itt pusztulsz el a temetőben a Krestvirrel és a törpével együtt! * Hangosan felkacag, és már el is indul szaladva abba az irányba, ahonnan jöttek. *
//Enyém a törpécske//
//Temető//
~ Egy démonvadász? Az hasznos lehetne. De veszélyes is. ~
* Úgy érzi, ő az egyetlen épeszű teremtmény ebben a temetőben. Szúrós szemekkel néz a manóra. Ha ketten lennének itt, biztosan megtapasztalhatná, hogy milyen az, amikor ténylegesen bajba kerül valaki. Az már meg sem lepi, hogy nevén szólítja, bizonyára régóta hallgatózott.
Hideg van. Legszívesebben hazamenne, de mivel a másik kettő szavai ellenére természetesnek veszi, hogy velük tart, így őt is viszik a lábai a manó után. ~ Vagy ennyire nem számít nekik, hogy velük tartok-e? ~ Merül fel benne a gondolat, és ez tovább ösztönzi arra, hogy a másik kettővel tartson a temető mélyére. Közben egyre jobban fázik, didereg, kezdi úgy érezni, hogy már szinte nem is kell megjátszania az elveszett, segítségre szoruló nemeslányt. Hallgatja Kilencedik történetét, habár akárhogy próbálkozik is, nem tudja érdekelni a dolog. Se Wertus, se Kilencedik nem tudta meggyőzni arról, hogy neki valóban segédkeznie kéne Krestvir megmentésében. Ahogy a manó halálközeli élményéről szóló beszámolóba se tudja magát beleélni. Végig a macskának drukkolt, holott gyűlöli a macskákat is. De ezek szerint a manókat annál inkább.
Végül megállnak. Kilencedik elgondolkodik, Norránál pedig itt telik be a pohár. Nem érdeklik még a sötételfek se. *
– Ebből elég, én hazamegyek. Remélem, te is itt pusztulsz el a temetőben a Krestvirrel és a törpével együtt! * Hangosan felkacag, és már el is indul szaladva abba az irányba, ahonnan jöttek. *
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-27 10:05:12
Üzenet elküldve: 2026-02-27 10:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Annimon Negereth//
* Nevezzék bárminek, Derket hidegen hagyja mások nézete az életről. Főleg azért, mert nem talál értelmet annak megvitatásában. Nincs semmilyen nyeremény, semmilyen elismerés, váljon bármelyik elmélet valóssá, az ő élete nem változik. A tündér megjegyzésére lehunyja a szemét, s mint aki egy életre szóló bölcsességgel bővült volna, rázza egyetértően a fejét. *
- Úgy úgy. A kemény munka kifizetődik. Én mondom, vissza fogjuk sírni ezeket a napokat, amikor még annyi mindent meg kell tanulni. Később meg azt se tudjuk, hogy mégis mihez kezdjünk a sok tudással, amit elhalmoztunk.
* Teszi hozzá a saját gondolatait. Erre számít, bár nem tudhatja biztosra, hogy a jövőkép, amit maga előtt lát, az valódi, vagy csak egy vászonra vetített délibáb, amivel kedvesebb énje nyugtatja jobb napjain. Egy biztos, míg nem következik be, amitől mindig is félt, addig nincs is mitől félnie. Elfojtott nevetés hallható a férfitől, ahogy a tündér gúnyolja a gnómokat. Még kezét is a szája elé teszi, hogy azzal próbálja visszafogni hangos kirobbanását. Elvégre nem egy olyan helyen vannak, ahol önfeledve hangoskodhatnak. Végül nem tudja megállni, hozzá kell szólnia a nagyszerű példájához. Eddig nevető feje hitelen komolyabbra cserélődik, s mint akiből elűztek minden vidámságot szólal meg. *
- Hé! Én a helyedben vigyáznék mit mondok… Egyáltalán kipróbáltad már? Az egyik legjobb találmányukról beszélsz! Egyszer még megmentheti az életed.
* Fejti ki, eközben legbelül harcol az inger ellen, ami nevetésre buzdítaná. Nem kizárt, ha veszíti a harcot, az hangos lesz. *
- Érdekes. Sose tudtam mit csinálnak a nemesek. Mindig is úgy gondoltam, hogy semmi dolguk sincs, csak költeni a családjuk aranyát. Érdekes.
* Az alkimista hallatán csak bólint néhányat. Talán jobb is, hogy kimarad az az utolsó információ, bár utólag biztos lebaszná a tündért, amiért elsiklottak egy ilyen fontos részlet mellett. Mondhatni, ha nem arra számít, nem is tud felkészülni. Bár jelenleg nem tart igényt különleges főzetekre, elvégre sikeresen elérte, amit csak kevese, és magának kevert néhány bájitalt, ami nagyban segíti a tanulásban. Azért a mesterekkel labdába sem rúghat, de próbakóstolás alatt rájött, hogy igenis hatásos. *
- Te nem találkoztál valami erős mágussal mostanság?
* Nevezzék bárminek, Derket hidegen hagyja mások nézete az életről. Főleg azért, mert nem talál értelmet annak megvitatásában. Nincs semmilyen nyeremény, semmilyen elismerés, váljon bármelyik elmélet valóssá, az ő élete nem változik. A tündér megjegyzésére lehunyja a szemét, s mint aki egy életre szóló bölcsességgel bővült volna, rázza egyetértően a fejét. *
- Úgy úgy. A kemény munka kifizetődik. Én mondom, vissza fogjuk sírni ezeket a napokat, amikor még annyi mindent meg kell tanulni. Később meg azt se tudjuk, hogy mégis mihez kezdjünk a sok tudással, amit elhalmoztunk.
* Teszi hozzá a saját gondolatait. Erre számít, bár nem tudhatja biztosra, hogy a jövőkép, amit maga előtt lát, az valódi, vagy csak egy vászonra vetített délibáb, amivel kedvesebb énje nyugtatja jobb napjain. Egy biztos, míg nem következik be, amitől mindig is félt, addig nincs is mitől félnie. Elfojtott nevetés hallható a férfitől, ahogy a tündér gúnyolja a gnómokat. Még kezét is a szája elé teszi, hogy azzal próbálja visszafogni hangos kirobbanását. Elvégre nem egy olyan helyen vannak, ahol önfeledve hangoskodhatnak. Végül nem tudja megállni, hozzá kell szólnia a nagyszerű példájához. Eddig nevető feje hitelen komolyabbra cserélődik, s mint akiből elűztek minden vidámságot szólal meg. *
- Hé! Én a helyedben vigyáznék mit mondok… Egyáltalán kipróbáltad már? Az egyik legjobb találmányukról beszélsz! Egyszer még megmentheti az életed.
* Fejti ki, eközben legbelül harcol az inger ellen, ami nevetésre buzdítaná. Nem kizárt, ha veszíti a harcot, az hangos lesz. *
- Érdekes. Sose tudtam mit csinálnak a nemesek. Mindig is úgy gondoltam, hogy semmi dolguk sincs, csak költeni a családjuk aranyát. Érdekes.
* Az alkimista hallatán csak bólint néhányat. Talán jobb is, hogy kimarad az az utolsó információ, bár utólag biztos lebaszná a tündért, amiért elsiklottak egy ilyen fontos részlet mellett. Mondhatni, ha nem arra számít, nem is tud felkészülni. Bár jelenleg nem tart igényt különleges főzetekre, elvégre sikeresen elérte, amit csak kevese, és magának kevert néhány bájitalt, ami nagyban segíti a tanulásban. Azért a mesterekkel labdába sem rúghat, de próbakóstolás alatt rájött, hogy igenis hatásos. *
- Te nem találkoztál valami erős mágussal mostanság?
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-26 11:00:55
Üzenet elküldve: 2026-02-26 11:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Szerencse, sors, végzet. Nevezze annak aminek akarja. Az az esély a toronyban inkább volt átok mintsem lehetőség. A sepregetésből és a portalanításból szinte egy életre elege lett. Az pusztán csak a sors fintora, hogy hasonló munkát művel Nixomia kúriáján is. De valahogy ott sokkalta szívesebben teszi azt.*
- Valóban. De én szeretném azt hinni, hogy bármit elérhetünk. Pusztán csak eleget kell tenni hozzá.
*Mondja egy apró sóhajjal, reménytelien. Elvégre az ő álma is csupán álom marad. Ha a fenekén ül és nem tesz érte semmit. De amíg keményen dolgozik és képes aranyat szerezni. Addig pusztán csak idő kérdése, hogy eléri a célját.
A sértegetés egyelőre abba marad. Nem is baj egy kis szünet abból sem árt. Legalább is azt hiszi a férfi rövid és annal sokat mondóbb "pff"-je után. Fejét gyorsan meg is rázza, kezeit is egymásba fonja maga előtt válaszával.*
-Irigység? Nem. De a gőgös maga mutogatással a falra tudok mászni. És abban nagyon jók. "ÓH nézzétek feltaláltam a farvakaró xy-ont, csodáljátok".
*Emeli fel a férfihoz hasonló színpadias mód kezeit. Még hangját is valamelyest eltorzítja, hogy a gnómokhoz jellemző magas hangot megüsse. Egészen sikeresen, mondjuk ehhez testi adottságai is hozzá járulnak, saját vékonyka hangja miatt is.*
-Igen, rengeteg papír munkával jár, sőt tudtommal még a tanácsházara is eljár néha napján. A fene se tudja mit művelnek odabent. De talán majd egyszer engem is elvisz oda, hogy belátast nyerjek. Addig meg jobb ha átfutom az itteni szokásokat.
*Kezd bele Nixomia úrnő helyzetét elmagyarázni.*
- Ő pedig egy igazi csodabogár. Nem mellesleg, igen magányos farkasnak tűnik. A neve Cagon, Targhed Cagon és remek alkimista. Rengeteg hasznos és erős itallal rendelkezik amiket ő maga kever ki.
*Azt inkább meg sem emlití, hogy olyan zöld mint a kövön nőt moha. Jobbat tesz a hírnévnek.*
*Szerencse, sors, végzet. Nevezze annak aminek akarja. Az az esély a toronyban inkább volt átok mintsem lehetőség. A sepregetésből és a portalanításból szinte egy életre elege lett. Az pusztán csak a sors fintora, hogy hasonló munkát művel Nixomia kúriáján is. De valahogy ott sokkalta szívesebben teszi azt.*
- Valóban. De én szeretném azt hinni, hogy bármit elérhetünk. Pusztán csak eleget kell tenni hozzá.
*Mondja egy apró sóhajjal, reménytelien. Elvégre az ő álma is csupán álom marad. Ha a fenekén ül és nem tesz érte semmit. De amíg keményen dolgozik és képes aranyat szerezni. Addig pusztán csak idő kérdése, hogy eléri a célját.
A sértegetés egyelőre abba marad. Nem is baj egy kis szünet abból sem árt. Legalább is azt hiszi a férfi rövid és annal sokat mondóbb "pff"-je után. Fejét gyorsan meg is rázza, kezeit is egymásba fonja maga előtt válaszával.*
-Irigység? Nem. De a gőgös maga mutogatással a falra tudok mászni. És abban nagyon jók. "ÓH nézzétek feltaláltam a farvakaró xy-ont, csodáljátok".
*Emeli fel a férfihoz hasonló színpadias mód kezeit. Még hangját is valamelyest eltorzítja, hogy a gnómokhoz jellemző magas hangot megüsse. Egészen sikeresen, mondjuk ehhez testi adottságai is hozzá járulnak, saját vékonyka hangja miatt is.*
-Igen, rengeteg papír munkával jár, sőt tudtommal még a tanácsházara is eljár néha napján. A fene se tudja mit művelnek odabent. De talán majd egyszer engem is elvisz oda, hogy belátast nyerjek. Addig meg jobb ha átfutom az itteni szokásokat.
*Kezd bele Nixomia úrnő helyzetét elmagyarázni.*
- Ő pedig egy igazi csodabogár. Nem mellesleg, igen magányos farkasnak tűnik. A neve Cagon, Targhed Cagon és remek alkimista. Rengeteg hasznos és erős itallal rendelkezik amiket ő maga kever ki.
*Azt inkább meg sem emlití, hogy olyan zöld mint a kövön nőt moha. Jobbat tesz a hírnévnek.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-26 09:05:19
Üzenet elküldve: 2026-02-26 09:05:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Annimon Negereth//
* Még szép. A mester nem egy olyan figura, akivel csak úgy lehet találkozni. Meglehet, hogy a tündér csak marha szerencsés, de Derk inkább a balszerencsére voksolna, tekintve arra, hogy miket mesélt neki ittasan a tündér. Mondhatni nem sajnálja, hogy eddig nem adatott meg neki a találkozás lehetősége. Persze ha tanítványa lehetne, akkor teljesen más fényben látná a dolgokat, de így? *
- Bármit? Valakik szerint a jövő kőbe van vésve, és képtelenek vagyunk megváltoztatni. Furcsa.
* Fejezi be a mondatát, miközben az asztalra könyököl, s kezén megtámassza hatalmas fejét. Innen csak bambán pislog a másik szavaira, aztán még legyint is egyet kezével. *
- Pff.
* Többet nem is rak hozzá. Nincsen mása, csak ideje egyelőre. Amit persze folyamatosan pocsékol, felesleges dolgokra, mint például amikor nem tudja mit csináljon, és csak feleslegesen jár-kel. *
- Csak nem? Irigységet érzek a hangodból. Csak nem irigykedsz kedves gnóm barátainkra az páratlan intellektusuk miatt?
* Még fejét is felemeli a kezéről és oly drámaian próbálja előadni, mintha egy színdarabra készülne. Egyik keze a mellkasán, míg másikat kinyújtja az ég felé. Jelen esetben a plafon felé. Nem szégyen, de ha ez egy újabb lehetőség, amivel karöltve képes a tündér idegein járni, akkor mindenképp átkarolja. *
- Az szép. Gondolom akkor a nemesek élete sem mindig tejfel. Azt talán megértem, hogy ott miért nincs semmi, de mi a helyzet a másikkal? A laborban talán még akad is munkalehetőség, vagy ő amolyan magányos farkas? Ki ő egyáltalán?
* Teszi fel a kérdést, mert nem igazán emlékszik részletekre. Persze az is könnyen meglehet, hogy nem is beszéltek róla, csak lábjegyzetként volt megemlítve. *
* Még szép. A mester nem egy olyan figura, akivel csak úgy lehet találkozni. Meglehet, hogy a tündér csak marha szerencsés, de Derk inkább a balszerencsére voksolna, tekintve arra, hogy miket mesélt neki ittasan a tündér. Mondhatni nem sajnálja, hogy eddig nem adatott meg neki a találkozás lehetősége. Persze ha tanítványa lehetne, akkor teljesen más fényben látná a dolgokat, de így? *
- Bármit? Valakik szerint a jövő kőbe van vésve, és képtelenek vagyunk megváltoztatni. Furcsa.
* Fejezi be a mondatát, miközben az asztalra könyököl, s kezén megtámassza hatalmas fejét. Innen csak bambán pislog a másik szavaira, aztán még legyint is egyet kezével. *
- Pff.
* Többet nem is rak hozzá. Nincsen mása, csak ideje egyelőre. Amit persze folyamatosan pocsékol, felesleges dolgokra, mint például amikor nem tudja mit csináljon, és csak feleslegesen jár-kel. *
- Csak nem? Irigységet érzek a hangodból. Csak nem irigykedsz kedves gnóm barátainkra az páratlan intellektusuk miatt?
* Még fejét is felemeli a kezéről és oly drámaian próbálja előadni, mintha egy színdarabra készülne. Egyik keze a mellkasán, míg másikat kinyújtja az ég felé. Jelen esetben a plafon felé. Nem szégyen, de ha ez egy újabb lehetőség, amivel karöltve képes a tündér idegein járni, akkor mindenképp átkarolja. *
- Az szép. Gondolom akkor a nemesek élete sem mindig tejfel. Azt talán megértem, hogy ott miért nincs semmi, de mi a helyzet a másikkal? A laborban talán még akad is munkalehetőség, vagy ő amolyan magányos farkas? Ki ő egyáltalán?
* Teszi fel a kérdést, mert nem igazán emlékszik részletekre. Persze az is könnyen meglehet, hogy nem is beszéltek róla, csak lábjegyzetként volt megemlítve. *
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 16:23:19
Üzenet elküldve: 2026-02-25 16:23:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Még nem, lehet. De ezek szerint akkor nem futott össze még Abogr mesterrel. Annak még a badarságait is lehet inná Nimo.
Abban viszont igazat kell adnia Derknek, hogy sokan csak a hibáikból képesek tanulni. És még ha nem szeretné ezt bevallani. Ez alól a tündér sem kivétel. Nem is kell annyira távolra tekinteni. A görbe estélyük másnapi fájdalmai bőven elég példák erre.*
- Ki tudja, bármit rejthet a jövő.
*Vonja meg a vállát sokat mondóan. Lehet pont Derk lesz az aki majd erre lesz képes. Vagy akár Nimo maga. Bár az is lehet Abogr már réges-rég ennek a tudásnak a birtokosa. Pusztán csak önzőségéből fakadóan nem tanította még meg senkinek.
Derk válasza egy egészen övönaluli ütés. Több okból is. Mert aligha tudna fizikailag fájdalmat okozni a férfinak. Kivéve ha a családi ékszereit célozna meg egy alsó horoggal. Ám az hasonló veszélyt okozna mintha egy fát döntene ki. Az a hatalmas súly ki másra ha nem pont felé dőlne? Szóval tényleg marad a mágia tanulás. Vagy megtanul dobótőrökkel hajigálni. Az sem lehet olya nagy kunszt. És akkor legalább vissza tudná adni ezt a csipkelődését a férfinak.*
- Majd idővel.
*Válaszolja végül egy szúrós tekintettel. Ám végül inkább a kis visszavágásába menekül. Amin ő maga jól szórakozik, és a látvány miszerint a férfi nem értékelte a humorát, csak édesít ezen.*
- Na persze a gnómok.
*Puffog az orra alatt. Egy dolgot azonban el kell ismernie, hogy tényleg roppantul körmönfont alakok. Még ha személy szerint sokat nem is ismert, leginkább csak látásból. De a hírük az ő kis falujába is elért.*
- Mondhatni öhm.. nem. Az úrnő mostanság nagyon elfoglalt. Alig tudtam vele beszélni két szót. A másik pedig, nos hasonló. Hol beszerző körúton van. Vagy pedig a laborjában bujkál. És a szokásos vevőkön kívül alig találtam valakit akit érdekelne egy nagyobb szállítmány, vagy különösebb ital.
*Válaszolja amíg az ő tekintete is elréved az ő szemmagaságában lévő tekercsekre. Hátha talál ott valamit. Nos port, azt rengeteget. Úgy látszik az itteni szerzeteseknek fájhat a dereka, mert nem igazán szeretnek térdmagasságban portalanítani.*
*Még nem, lehet. De ezek szerint akkor nem futott össze még Abogr mesterrel. Annak még a badarságait is lehet inná Nimo.
Abban viszont igazat kell adnia Derknek, hogy sokan csak a hibáikból képesek tanulni. És még ha nem szeretné ezt bevallani. Ez alól a tündér sem kivétel. Nem is kell annyira távolra tekinteni. A görbe estélyük másnapi fájdalmai bőven elég példák erre.*
- Ki tudja, bármit rejthet a jövő.
*Vonja meg a vállát sokat mondóan. Lehet pont Derk lesz az aki majd erre lesz képes. Vagy akár Nimo maga. Bár az is lehet Abogr már réges-rég ennek a tudásnak a birtokosa. Pusztán csak önzőségéből fakadóan nem tanította még meg senkinek.
Derk válasza egy egészen övönaluli ütés. Több okból is. Mert aligha tudna fizikailag fájdalmat okozni a férfinak. Kivéve ha a családi ékszereit célozna meg egy alsó horoggal. Ám az hasonló veszélyt okozna mintha egy fát döntene ki. Az a hatalmas súly ki másra ha nem pont felé dőlne? Szóval tényleg marad a mágia tanulás. Vagy megtanul dobótőrökkel hajigálni. Az sem lehet olya nagy kunszt. És akkor legalább vissza tudná adni ezt a csipkelődését a férfinak.*
- Majd idővel.
*Válaszolja végül egy szúrós tekintettel. Ám végül inkább a kis visszavágásába menekül. Amin ő maga jól szórakozik, és a látvány miszerint a férfi nem értékelte a humorát, csak édesít ezen.*
- Na persze a gnómok.
*Puffog az orra alatt. Egy dolgot azonban el kell ismernie, hogy tényleg roppantul körmönfont alakok. Még ha személy szerint sokat nem is ismert, leginkább csak látásból. De a hírük az ő kis falujába is elért.*
- Mondhatni öhm.. nem. Az úrnő mostanság nagyon elfoglalt. Alig tudtam vele beszélni két szót. A másik pedig, nos hasonló. Hol beszerző körúton van. Vagy pedig a laborjában bujkál. És a szokásos vevőkön kívül alig találtam valakit akit érdekelne egy nagyobb szállítmány, vagy különösebb ital.
*Válaszolja amíg az ő tekintete is elréved az ő szemmagaságában lévő tekercsekre. Hátha talál ott valamit. Nos port, azt rengeteget. Úgy látszik az itteni szerzeteseknek fájhat a dereka, mert nem igazán szeretnek térdmagasságban portalanítani.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 15:38:00
Üzenet elküldve: 2026-02-25 15:38:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Annimon Negereth//
* Ha ezt hallaná, olyan gyorsan fordulna meg, hogy azt még mágiával se lehetne utánozni. Nem ismert még olyan lényt, akinek minden szavát úgy ette volna, mint a cukrot, ezáltal biztos mondott már mindenki butaságot. Ez probléma? Közel sem. Rövid az élet ahhoz, hogy mindenki minden áldott percében a lehető legjobb formáját nyújtsa mások irányába. *
- Egy biztos, nem én leszek az, aki ezt az áttörést eléri, főleg, ha nem kaparom össze a kellő aranyat, hogy a jelenkori tudást elsajátítsam.
* Kezeit hanyagul a levegőbe dobja, majd fejével is elutasítóan kezd bólogatni. Csak tudná miért mérik ilyen drágán a tudást. *
- Hát persze. De csak addig ameddig nem tanulsz meg valami olyan mágiát, amivel olyan könnyedséggel vágsz a falhoz, mint még soha senki.
* Aprón kacag utána a férfi. Olyat mondjuk még nem látott, hogy egy tündér mágia segítségével emeljen meg valami nála sokkal nagyobbat, de lehet nem tart sokáig. Ám mikor gyengének hívja megáll a mozgásban és csak bambán figyeli a tündért. *
- A rejtvényeket szeretem, de azokból is azokat, amiket meg lehet fejteni. De megpróbálhatod, ha olyan magabiztos vagy. Úgy hallottam a tündérek elég magas intelligenciával rendelkeznek a többi fajhoz képest. Persze csak a gnómok után.
* Ujját közben a fejére mutat, majd kinyit egy másik könyvet, ami az áldásokról szól. *
- Talán. És mi a helyzet veled? Összefutottál a munkaadóiddal? Meglett a kellő támogatás, hogy új szintre lépj?
* Ha ezt hallaná, olyan gyorsan fordulna meg, hogy azt még mágiával se lehetne utánozni. Nem ismert még olyan lényt, akinek minden szavát úgy ette volna, mint a cukrot, ezáltal biztos mondott már mindenki butaságot. Ez probléma? Közel sem. Rövid az élet ahhoz, hogy mindenki minden áldott percében a lehető legjobb formáját nyújtsa mások irányába. *
- Egy biztos, nem én leszek az, aki ezt az áttörést eléri, főleg, ha nem kaparom össze a kellő aranyat, hogy a jelenkori tudást elsajátítsam.
* Kezeit hanyagul a levegőbe dobja, majd fejével is elutasítóan kezd bólogatni. Csak tudná miért mérik ilyen drágán a tudást. *
- Hát persze. De csak addig ameddig nem tanulsz meg valami olyan mágiát, amivel olyan könnyedséggel vágsz a falhoz, mint még soha senki.
* Aprón kacag utána a férfi. Olyat mondjuk még nem látott, hogy egy tündér mágia segítségével emeljen meg valami nála sokkal nagyobbat, de lehet nem tart sokáig. Ám mikor gyengének hívja megáll a mozgásban és csak bambán figyeli a tündért. *
- A rejtvényeket szeretem, de azokból is azokat, amiket meg lehet fejteni. De megpróbálhatod, ha olyan magabiztos vagy. Úgy hallottam a tündérek elég magas intelligenciával rendelkeznek a többi fajhoz képest. Persze csak a gnómok után.
* Ujját közben a fejére mutat, majd kinyit egy másik könyvet, ami az áldásokról szól. *
- Talán. És mi a helyzet veled? Összefutottál a munkaadóiddal? Meglett a kellő támogatás, hogy új szintre lépj?
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 14:59:19
Üzenet elküldve: 2026-02-25 14:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Sosem mondott még badarságokat. Legalább is nem emlékszik ilyenekre. Vagy ezt lehet akár szelektív emlékezésnek is nevezni. Mert az olyan kellemetlen pillanatokat, mint amikor valaki hülyeséget beszél. Jobb is ha elfelejti az ember. Ez esetben tündér.
A férfi válasza elismerést hoz ki a kisasszonyból. Mert bizony ha valaki ilyet el tudna érni a mágia világaban, az biztos hatalmasat szólna. Szó szerint. Mert egy megduplázott mértékű tűzgolyó lehet lerepíteni, akár a mágustorony tetejét is.*
- Az bizony egy igazi áttörés lenne.
*Jegyzi meg, mert az ötlet számára is tetszetős. Ám elérni sokkal nehezebb lesz azt.
Leérve, már kutakodásuk közben. Derk hozza a tőle már megszokható kedvességet. A cukkolást csak megjátszva szívja mellre. Kezét enyhén kibillentett csípőjére helyezi kecsesen. Majd halkabb, ám fennhangon jegyzi meg a másiknak.*
- Ilyen kis nyámnyilának nézel te engem?
*Mosolyodik somolyogva a másikra. Az a másik szerencséje, hogy a múltkori iszogatásuk miatt. Megkedvelte a másikat már annyira, az ilyen csipkelődést ne vegye fel.*
- Néha igen, de akkor sem vagyok képes a te fejmagasságosban lévőket elérni, ha úgy el vannak dugva mint ez a könyv. Ha viszont elérhető néha sikerül úgy felreppeni.
*Válaszolja a másik kérdésére. Abba viszont nem menne most bele, miért is nem képesek a tündérek még ilyen apró méretekkel sem hosszabb repülésre.
A férfi leszóló mondatára, az éppen közel ülő szerzetes is felfigyel. Ám szúrós tekinteten, és egy, hangos krehácsoláson kívül nem nagyon inti fegyelemre a szidalmazó Derket.
Nimo persze jót kacag, kezével elfojtva a látványon. Na meg Derken is egy kicsit.*
- Csak nem vagy gyenge fejtörőkből? Mondjuk nem lepne meg.
*Kacsint cinkosan a másikra. Úgy tűnik vicces kedvében talált rá a férfi. Vagy ezt épp ő hozza ki belőle? Nem tudni. Mindenesetre nem látszik az a kezdeti feszültség mint amikor először találkoztak a pegazusban.
Se isteni pörkölt recept, se magán tanár aki oktatná őket. Ő maga sem jött rá hova kellene fordulnia segítségért.*
- Talán majd idővel.
*Mondja egy most már szelídebb kedvesebb hangon a férfinak. Hogy ne csüggedjen ezen. Találnak rá megoldást idővel.*
*Sosem mondott még badarságokat. Legalább is nem emlékszik ilyenekre. Vagy ezt lehet akár szelektív emlékezésnek is nevezni. Mert az olyan kellemetlen pillanatokat, mint amikor valaki hülyeséget beszél. Jobb is ha elfelejti az ember. Ez esetben tündér.
A férfi válasza elismerést hoz ki a kisasszonyból. Mert bizony ha valaki ilyet el tudna érni a mágia világaban, az biztos hatalmasat szólna. Szó szerint. Mert egy megduplázott mértékű tűzgolyó lehet lerepíteni, akár a mágustorony tetejét is.*
- Az bizony egy igazi áttörés lenne.
*Jegyzi meg, mert az ötlet számára is tetszetős. Ám elérni sokkal nehezebb lesz azt.
Leérve, már kutakodásuk közben. Derk hozza a tőle már megszokható kedvességet. A cukkolást csak megjátszva szívja mellre. Kezét enyhén kibillentett csípőjére helyezi kecsesen. Majd halkabb, ám fennhangon jegyzi meg a másiknak.*
- Ilyen kis nyámnyilának nézel te engem?
*Mosolyodik somolyogva a másikra. Az a másik szerencséje, hogy a múltkori iszogatásuk miatt. Megkedvelte a másikat már annyira, az ilyen csipkelődést ne vegye fel.*
- Néha igen, de akkor sem vagyok képes a te fejmagasságosban lévőket elérni, ha úgy el vannak dugva mint ez a könyv. Ha viszont elérhető néha sikerül úgy felreppeni.
*Válaszolja a másik kérdésére. Abba viszont nem menne most bele, miért is nem képesek a tündérek még ilyen apró méretekkel sem hosszabb repülésre.
A férfi leszóló mondatára, az éppen közel ülő szerzetes is felfigyel. Ám szúrós tekinteten, és egy, hangos krehácsoláson kívül nem nagyon inti fegyelemre a szidalmazó Derket.
Nimo persze jót kacag, kezével elfojtva a látványon. Na meg Derken is egy kicsit.*
- Csak nem vagy gyenge fejtörőkből? Mondjuk nem lepne meg.
*Kacsint cinkosan a másikra. Úgy tűnik vicces kedvében talált rá a férfi. Vagy ezt épp ő hozza ki belőle? Nem tudni. Mindenesetre nem látszik az a kezdeti feszültség mint amikor először találkoztak a pegazusban.
Se isteni pörkölt recept, se magán tanár aki oktatná őket. Ő maga sem jött rá hova kellene fordulnia segítségért.*
- Talán majd idővel.
*Mondja egy most már szelídebb kedvesebb hangon a férfinak. Hogy ne csüggedjen ezen. Találnak rá megoldást idővel.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 13:24:02
Üzenet elküldve: 2026-02-25 13:24:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Annimon Negereth//
* Nem mond hülyeséget a tündér, bár nem is úgy ismeri. Bár hibátlansághoz nem vezet, egyértelműen jobb eredményeket lehet elérni egy tisztább és erősebb elmével, mint egy félkész tákolmánnyal, ami bármilyen kizökkenés hatására összedől. *
- Meglehet, és bár a jelen mágia téged igazol, miszerint azzal, ha több manát áldozok ugyanarra, nem történik semmi egyéb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ez nem változhat. Lehetséges, hogy csak egy átmeneti fal gátolja a további sikereket. Mindazonáltal ez csak egy mellékes dolog, amivel az unalmamat próbálom oltani két könyv között. A főcél, a mennyiség növelése. Ha elég manával rendelkezem nem kell azon aggódni, hogy mennyit vagyok képes varázsolni egy nap.
* Csak tudná mekkora mennyiségre lehet azt mondani, hogy elég. Valakinek egy tónyi sem lenne elég, míg valaki megelégedne egy kancsónyival is. Kíváncsi, hogy a tündér hol tart a saját mennyiségének növelésével. A megjegyzésére csak kurtán pillant hátra, szája sarka aprón kunkorodik felfelé. *
- Tudod, én megettem mindent kiskoromban, még a spenótot is.
* Jegyzi meg, közben mondatában egyre jobban érezhető gúnyos hangnem, mintha csak az idegein szeretne lépkedni. Ám a mondat végére visszafordul és immáron szokásos stílusát hozza. *
- És a szárnyaid? Azokkal nem tudsz felreppeni a legfelső polcra?
* Teszi fel a számára ártatlannak tűnő kérdést. Jobban belegondolva nem látja tele az eget repkedő tündérekkel. Vajon miért? *
- Én jobb szeretem érteni, amit olvasok és nem rejtvényfejtőset játszani. Főleg nem akkor, amikor valami áttörés küszöbén állok, de igazából semmikor sem. Itt van például ez a tekercs. Több lyuk van rajta, mint betű. Ha egész napomat rászánnám, hogy megfejtsem, és a végén kiderülne, hogy amúgy köze sincs a témának, amit épp tanulmányozok, marha mérges lennék.
* Megrázza a kezében lévő feltekert állapotban lévő tekercset, aminek már a külsején látni, hogy ebből bizony semmit nem fognak kiszedni. Igazán kár érte, pedig ha tudnák milyen értékes titok pihen a kezében. Az egyetlen, az utánozhatatlan, a legendás marhapörkölt receptje, amiért az istenek is háborút hirdetnének, csakhogy egyszer megkóstolhassák. Helyette csak visszarakja a többi közé, hogy tovább porosodhasson. Tragédia. *
- És persze még azóta sem találtam senkit, aki venné a fáradtságot, hogy tanítson. Pedig olcsóbb lenne, mint elmenni a toronyig, már csak az utazás végett is.
* Nem mond hülyeséget a tündér, bár nem is úgy ismeri. Bár hibátlansághoz nem vezet, egyértelműen jobb eredményeket lehet elérni egy tisztább és erősebb elmével, mint egy félkész tákolmánnyal, ami bármilyen kizökkenés hatására összedől. *
- Meglehet, és bár a jelen mágia téged igazol, miszerint azzal, ha több manát áldozok ugyanarra, nem történik semmi egyéb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ez nem változhat. Lehetséges, hogy csak egy átmeneti fal gátolja a további sikereket. Mindazonáltal ez csak egy mellékes dolog, amivel az unalmamat próbálom oltani két könyv között. A főcél, a mennyiség növelése. Ha elég manával rendelkezem nem kell azon aggódni, hogy mennyit vagyok képes varázsolni egy nap.
* Csak tudná mekkora mennyiségre lehet azt mondani, hogy elég. Valakinek egy tónyi sem lenne elég, míg valaki megelégedne egy kancsónyival is. Kíváncsi, hogy a tündér hol tart a saját mennyiségének növelésével. A megjegyzésére csak kurtán pillant hátra, szája sarka aprón kunkorodik felfelé. *
- Tudod, én megettem mindent kiskoromban, még a spenótot is.
* Jegyzi meg, közben mondatában egyre jobban érezhető gúnyos hangnem, mintha csak az idegein szeretne lépkedni. Ám a mondat végére visszafordul és immáron szokásos stílusát hozza. *
- És a szárnyaid? Azokkal nem tudsz felreppeni a legfelső polcra?
* Teszi fel a számára ártatlannak tűnő kérdést. Jobban belegondolva nem látja tele az eget repkedő tündérekkel. Vajon miért? *
- Én jobb szeretem érteni, amit olvasok és nem rejtvényfejtőset játszani. Főleg nem akkor, amikor valami áttörés küszöbén állok, de igazából semmikor sem. Itt van például ez a tekercs. Több lyuk van rajta, mint betű. Ha egész napomat rászánnám, hogy megfejtsem, és a végén kiderülne, hogy amúgy köze sincs a témának, amit épp tanulmányozok, marha mérges lennék.
* Megrázza a kezében lévő feltekert állapotban lévő tekercset, aminek már a külsején látni, hogy ebből bizony semmit nem fognak kiszedni. Igazán kár érte, pedig ha tudnák milyen értékes titok pihen a kezében. Az egyetlen, az utánozhatatlan, a legendás marhapörkölt receptje, amiért az istenek is háborút hirdetnének, csakhogy egyszer megkóstolhassák. Helyette csak visszarakja a többi közé, hogy tovább porosodhasson. Tragédia. *
- És persze még azóta sem találtam senkit, aki venné a fáradtságot, hogy tanítson. Pedig olcsóbb lenne, mint elmenni a toronyig, már csak az utazás végett is.
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 12:54:26
Üzenet elküldve: 2026-02-25 12:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Bólint egy nagyot mosolyogva.*
- Igen formálás. Mert sokban függ a varázslat sikere, ha képesek vagyunk pontosabban megformálno azt amit szeretnénk. Hiába a mana mennyisége vagy erőssege.
*Mondja okosan, mintha csak tanítaná a másikat.
Majd a férfi válaszán gondolkodik el. Arcán láthatóak is a gondolkodó mufurc vonások*
- Érdekes, bár ez ellent mond azoknak a fix igéknek, amiknek az ereje nem lesz erősebb csak azért mert az illető több manát képes megmozgatni. De nem egy ártó gondolat.
*Jegyzi meg néhány apró okos bólintás mellett.
Aztán a férfi felszólalására is, mint egy lelkes diák követi is a ferfit lefelé a lépcsőn. Minden egyes lépés egy halkabb puffanással ér le a lépcsőfokokon. Ahogy kis súlya lendületesen húzza le őt lépésről lépésre. Végül hamar a könyvtar dohos, poros sorai közt találják magukat. Az itt lévő folyton körmölő papokkal együtt.
Végigméri röviden, ahogy Derk a könyvek között keresgél és halkan fel is kuncog.*
- Persze, neked könnyebb így.
*Utal a férfi és közte lévő magasságra. Neki, muszáj az itt lévő sámlikat használatba venni. Nem is tartaná rossz ötletnek, ha lenne egy mindig a hátára kötve mint egy táska. Megkönnyítené az életét.*
- Ah, szóval ez lenne az. Ne aggódj a jó könyv néha olyan mint a bor. Minél idősebb annál jobb.
*Gondolja bölcsen, bár jobban belegondolva a sokáig tartott bor meg ecetté alakul. Igaz, az is jó valamire. De nem az eredeti célra amit szolgálni kívánt.*
*Bólint egy nagyot mosolyogva.*
- Igen formálás. Mert sokban függ a varázslat sikere, ha képesek vagyunk pontosabban megformálno azt amit szeretnénk. Hiába a mana mennyisége vagy erőssege.
*Mondja okosan, mintha csak tanítaná a másikat.
Majd a férfi válaszán gondolkodik el. Arcán láthatóak is a gondolkodó mufurc vonások*
- Érdekes, bár ez ellent mond azoknak a fix igéknek, amiknek az ereje nem lesz erősebb csak azért mert az illető több manát képes megmozgatni. De nem egy ártó gondolat.
*Jegyzi meg néhány apró okos bólintás mellett.
Aztán a férfi felszólalására is, mint egy lelkes diák követi is a ferfit lefelé a lépcsőn. Minden egyes lépés egy halkabb puffanással ér le a lépcsőfokokon. Ahogy kis súlya lendületesen húzza le őt lépésről lépésre. Végül hamar a könyvtar dohos, poros sorai közt találják magukat. Az itt lévő folyton körmölő papokkal együtt.
Végigméri röviden, ahogy Derk a könyvek között keresgél és halkan fel is kuncog.*
- Persze, neked könnyebb így.
*Utal a férfi és közte lévő magasságra. Neki, muszáj az itt lévő sámlikat használatba venni. Nem is tartaná rossz ötletnek, ha lenne egy mindig a hátára kötve mint egy táska. Megkönnyítené az életét.*
- Ah, szóval ez lenne az. Ne aggódj a jó könyv néha olyan mint a bor. Minél idősebb annál jobb.
*Gondolja bölcsen, bár jobban belegondolva a sokáig tartott bor meg ecetté alakul. Igaz, az is jó valamire. De nem az eredeti célra amit szolgálni kívánt.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:40:51
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Annimon Negereth//
- Formálás?
* Visszhangozza a szavakat, közben egyik kezét a csípőjére helyezi, addig másik kezével szakállát kezdi cirógatni. *
- Nem rossz gondolat, de ami engem illet, én a kapacitással és a manaáramlattal voltam elfoglalva. Főleg azzal, hogy a kiáramláshoz szükséges manamennyiséget hogyan tudnám növelni. Hátha ezzel növelhetem a kívánt varázslat erejét, vagy éppen csökkenteni.
* Adja elő, hogy mit talált az utóbbi napokban. Mondjuk jó néhány könyvet és tekercset kellett átnéznie, hogy megtalálja azt, amit keresett, de a végén megérte. *
- Örömmel. Kövess.
* Feleli egy mosollyal az arcán, majd kikerülve a tündért fellép a lépcsőre, majd a főbejáratot célozza meg, ami tárva nyitva szokta várni az érkezőket. Ő viszont az ajtó mögötti kis lépcsősoron indul meg lefelé a könyvtár irányába. *
- Hol is volt? Ja igen, erre! Remélem nem rejtették el megint a sok poros könyv mögé. Én is csak azért vettem észre, mert lepakoltam az egész sort.
* Mondja a tündérnek miközben vezeti. Az egyik polcnál huzamosabb időt tölt, majd kezét végighúzza a megannyi poros könyv gerincén, közben halkan motyogja azok címeit. *
- Mit kell tudni a földről… Mártíri halál… Mama titkos receptje? Ez meg mégis, hogy kerül ide? Manaáramlat, ez lesz az.
* Mondja, majd le is vesz egy szép vastag könyvet. Láthatólag az idő vasfoga már rég megkezdte a könyv amortizálását. Néhány oldal kitépve, néhány oldal tartalma egyesült egy kiolvashatatlan tintapacaként, de az olvasható részek hibátlanul előadják a részleteket. Ezt így, teljes egészében helyezi az asztalra a tündérnek. *
- Nem a legszebb darab, de nem várhatunk többet. Elvégre a toronyban a gatyánkat is elkérnék ugyanezért a példányért. ~ Mondjuk, az hibátlan lenne. ~
* Feleli, majd kihúz egy széket és leül rá. *
- Formálás?
* Visszhangozza a szavakat, közben egyik kezét a csípőjére helyezi, addig másik kezével szakállát kezdi cirógatni. *
- Nem rossz gondolat, de ami engem illet, én a kapacitással és a manaáramlattal voltam elfoglalva. Főleg azzal, hogy a kiáramláshoz szükséges manamennyiséget hogyan tudnám növelni. Hátha ezzel növelhetem a kívánt varázslat erejét, vagy éppen csökkenteni.
* Adja elő, hogy mit talált az utóbbi napokban. Mondjuk jó néhány könyvet és tekercset kellett átnéznie, hogy megtalálja azt, amit keresett, de a végén megérte. *
- Örömmel. Kövess.
* Feleli egy mosollyal az arcán, majd kikerülve a tündért fellép a lépcsőre, majd a főbejáratot célozza meg, ami tárva nyitva szokta várni az érkezőket. Ő viszont az ajtó mögötti kis lépcsősoron indul meg lefelé a könyvtár irányába. *
- Hol is volt? Ja igen, erre! Remélem nem rejtették el megint a sok poros könyv mögé. Én is csak azért vettem észre, mert lepakoltam az egész sort.
* Mondja a tündérnek miközben vezeti. Az egyik polcnál huzamosabb időt tölt, majd kezét végighúzza a megannyi poros könyv gerincén, közben halkan motyogja azok címeit. *
- Mit kell tudni a földről… Mártíri halál… Mama titkos receptje? Ez meg mégis, hogy kerül ide? Manaáramlat, ez lesz az.
* Mondja, majd le is vesz egy szép vastag könyvet. Láthatólag az idő vasfoga már rég megkezdte a könyv amortizálását. Néhány oldal kitépve, néhány oldal tartalma egyesült egy kiolvashatatlan tintapacaként, de az olvasható részek hibátlanul előadják a részleteket. Ezt így, teljes egészében helyezi az asztalra a tündérnek. *
- Nem a legszebb darab, de nem várhatunk többet. Elvégre a toronyban a gatyánkat is elkérnék ugyanezért a példányért. ~ Mondjuk, az hibátlan lenne. ~
* Feleli, majd kihúz egy széket és leül rá. *
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 10:47:39
Üzenet elküldve: 2026-02-25 10:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Fejben ő maga is máshol jár, hasonlóan a férfihez. A tekercsekben és a könyvek tudásában fűrdőzik. Nem úgy mint minap tették a Pegazusban. Mondjuk annak az estének a részleteire ő maga sem emlékszik. Inkább a másnapi fejfájásra, és az aznap éjjeli egesz estét kijárásra folyton megtelő hólyagja miatt. Igen az apró méret átka. De legalább könnyen tud berúgni ha arra kerülne a sor. Bár arra manapság nem lát esélyt. Ez az apró kúrta este épp elég riasztó volt számara, hogy tudja nem éri meg a másnapos fájdalmakat.
Már majdnem a templom nagy ajtaját "tépi" fel. Amikor is az ő fülét üti meg az ismerős dörmögő hang. Meglepetten fordul hátra, meg hosszú haja is tancot lejt nagy ívben.*
- Derk, hát te?
*Kérdezi meglepve, majd hamar vissza is siet a férfi elé. Néhany lépcsővel feljebb, hogy nyaka ne fajduljon meg a felfelé nézésben.*
- Mondhatjuk, épp a mana formálásának az alapjait néztem át a minap. Gondoltam ma keresek valami mást, hogy jobban felkészüljek a toronybéli tanításokra.
*Válaszolja lelkesen, egy enyhe pírral az arcán. Mert ha valami megmaradt abból az estéből. Az a férfi ruha nélküli látványa. Ami furcsa gondolatokat keltett benne egy egy pillanatában.*
- Igazán? Megmutatnád kérlek? Lehet engem is érdekelne.
*Mosolyog kedvesen, és ha amaz úgy dönt megindul a templomba, követni is kezdi.*
*Fejben ő maga is máshol jár, hasonlóan a férfihez. A tekercsekben és a könyvek tudásában fűrdőzik. Nem úgy mint minap tették a Pegazusban. Mondjuk annak az estének a részleteire ő maga sem emlékszik. Inkább a másnapi fejfájásra, és az aznap éjjeli egesz estét kijárásra folyton megtelő hólyagja miatt. Igen az apró méret átka. De legalább könnyen tud berúgni ha arra kerülne a sor. Bár arra manapság nem lát esélyt. Ez az apró kúrta este épp elég riasztó volt számara, hogy tudja nem éri meg a másnapos fájdalmakat.
Már majdnem a templom nagy ajtaját "tépi" fel. Amikor is az ő fülét üti meg az ismerős dörmögő hang. Meglepetten fordul hátra, meg hosszú haja is tancot lejt nagy ívben.*
- Derk, hát te?
*Kérdezi meglepve, majd hamar vissza is siet a férfi elé. Néhany lépcsővel feljebb, hogy nyaka ne fajduljon meg a felfelé nézésben.*
- Mondhatjuk, épp a mana formálásának az alapjait néztem át a minap. Gondoltam ma keresek valami mást, hogy jobban felkészüljek a toronybéli tanításokra.
*Válaszolja lelkesen, egy enyhe pírral az arcán. Mert ha valami megmaradt abból az estéből. Az a férfi ruha nélküli látványa. Ami furcsa gondolatokat keltett benne egy egy pillanatában.*
- Igazán? Megmutatnád kérlek? Lehet engem is érdekelne.
*Mosolyog kedvesen, és ha amaz úgy dönt megindul a templomba, követni is kezdi.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 09:58:00
Üzenet elküldve: 2026-02-25 09:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Annimon Negereth//
* Mintha semmi nem lenne a fejében, úgy bambul, hol felfelé, hol előre. Nem vesz tudomást semmiről, s nem is figyel semmire. Nincs szüksége rá, akinek az útjában van, majd kikerüli az egy helyben meditáló férfit. Ami viszont kizökkenti csendes magányából, egy apró és rövid hang. Meg merne esküdni rá, hogy már hallotta valahol. Derk kinyitja szemeit, majd először szembe keresi a hang tulajdonosát, majd megfordulva ismerős lombkoronát pillant meg. *
- Nimo. Jó reggelt! ~ Vagy már dél lenne? ~
* Feleli a mellette elhaladó tündérnek, arcán egy kellemes mosoly látható. Bizonyára örül annak, hogy újra összefutottak, csak tudná, hogy mit csináltak azon a napon a pegazusban. Emlékei fele kissé hiányos a maradék pedig nem megbízható. Meg merne esküdni, hogy hatalmas hullámok és egy viharnak is szemtanúja volt aznap, de a városban erre kevés lehetőség van. *
- Jól haladsz a mágiával?
* Teszi fel a kérdést, ami elsőnek jutott az eszébe. Arra emlékszik, hogy ennek a témának hála tört meg közöttük a jég, de az is lehet, hogy az alkoholnak több szerepe volt a dologban. *
- Épp most néztem át a bent található feljegyzéseket, hátha találok valamit, ami segít megerősíteni a kapcsolatomat a mágia világával, és azt kell mondanom találtam néhány dolgot, ami nagyban segített ebben.
* Mintha semmi nem lenne a fejében, úgy bambul, hol felfelé, hol előre. Nem vesz tudomást semmiről, s nem is figyel semmire. Nincs szüksége rá, akinek az útjában van, majd kikerüli az egy helyben meditáló férfit. Ami viszont kizökkenti csendes magányából, egy apró és rövid hang. Meg merne esküdni rá, hogy már hallotta valahol. Derk kinyitja szemeit, majd először szembe keresi a hang tulajdonosát, majd megfordulva ismerős lombkoronát pillant meg. *
- Nimo. Jó reggelt! ~ Vagy már dél lenne? ~
* Feleli a mellette elhaladó tündérnek, arcán egy kellemes mosoly látható. Bizonyára örül annak, hogy újra összefutottak, csak tudná, hogy mit csináltak azon a napon a pegazusban. Emlékei fele kissé hiányos a maradék pedig nem megbízható. Meg merne esküdni, hogy hatalmas hullámok és egy viharnak is szemtanúja volt aznap, de a városban erre kevés lehetőség van. *
- Jól haladsz a mágiával?
* Teszi fel a kérdést, ami elsőnek jutott az eszébe. Arra emlékszik, hogy ennek a témának hála tört meg közöttük a jég, de az is lehet, hogy az alkoholnak több szerepe volt a dologban. *
- Épp most néztem át a bent található feljegyzéseket, hátha találok valamit, ami segít megerősíteni a kapcsolatomat a mágia világával, és azt kell mondanom találtam néhány dolgot, ami nagyban segített ebben.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293