Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-16 09:30:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 09:30:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
- Lehet, hogy sosem nyitottam ki igazán azt az ajtót. *Kezdi ezzel a gondolattal, mert gyerekként talán nem is érte fel ésszel, mit jelent mindez. Azóta pedig sok minden történt, ami árnyékot vetett rá.* - De most úgy érzem eljött az ideje. *Jelenti ki határozottan, a nő kék szemeibe nézve. Eszébe jut, hogy mikor belépett a templomba, még nem így gondolta. Csak tenni akart egy próbát, aztán találkozott Ővele és minden más lett alig néhány perc alatt.*
- Könnyűnek tűnik. Sosem gondoltam rá úgy, hogy ez könnyű lehet számomra. Voltak dolgok a múlt árnyékában. Rosszalló tekintetek egy kápolnában, vagy szidalmazás ha imán kaptak. *Elmerül a nő mosolyában. ~ Most biztos furcsállja, mi rosszat láthat bárki egy imában ~ gondolja hirtelen.* - Nem mintha bármi rossz lenne az imában, csak azt rosszallták, hogy én csináltam, akinek sok bűn van a számláján. *Magyarázza azt, amit a másik meg sem kérdezett, mégis szükségesnek látta. Mély levegőt vesz, akaratlanul is behunyja szemeit és lehajtja a fejét. Ennyi lenne ez a mozdulat normál esetben, de most erős a késztetés, hogy az ima padig hajtsa. Az ima padig, az ismeretlen, mégis nagyon barátságos nő kezeire. Felfogja, mit tesz, mégsem érzi helytelennek, hacsak a kedves asszony nem adja tudtára, hogy ez nem helyes így. Akár azzal, hogy elveszi onnan a kezét még idejében.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 09:31:45
- Lehet, hogy sosem nyitottam ki igazán azt az ajtót. *Kezdi ezzel a gondolattal, mert gyerekként talán nem is érte fel ésszel, mit jelent mindez. Azóta pedig sok minden történt, ami árnyékot vetett rá.* - De most úgy érzem eljött az ideje. *Jelenti ki határozottan, a nő kék szemeibe nézve. Eszébe jut, hogy mikor belépett a templomba, még nem így gondolta. Csak tenni akart egy próbát, aztán találkozott Ővele és minden más lett alig néhány perc alatt.*
- Könnyűnek tűnik. Sosem gondoltam rá úgy, hogy ez könnyű lehet számomra. Voltak dolgok a múlt árnyékában. Rosszalló tekintetek egy kápolnában, vagy szidalmazás ha imán kaptak. *Elmerül a nő mosolyában. ~ Most biztos furcsállja, mi rosszat láthat bárki egy imában ~ gondolja hirtelen.* - Nem mintha bármi rossz lenne az imában, csak azt rosszallták, hogy én csináltam, akinek sok bűn van a számláján. *Magyarázza azt, amit a másik meg sem kérdezett, mégis szükségesnek látta. Mély levegőt vesz, akaratlanul is behunyja szemeit és lehajtja a fejét. Ennyi lenne ez a mozdulat normál esetben, de most erős a késztetés, hogy az ima padig hajtsa. Az ima padig, az ismeretlen, mégis nagyon barátságos nő kezeire. Felfogja, mit tesz, mégsem érzi helytelennek, hacsak a kedves asszony nem adja tudtára, hogy ez nem helyes így. Akár azzal, hogy elveszi onnan a kezét még idejében.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 09:31:45
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-15 13:45:30
Üzenet elküldve: 2021-09-15 13:45:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
*A templom valóban szép épület, ha gyönyörűnek nem is mondható. Ugyan felújították valamelyest a lázadás után, de az ott történtek rányomták bélyegük az épületre. A repedés az oltáron még azóta is látszik. Talán nem is akarják eltüntetni teljesen, hogy mindenki emlékezzen, a sötétség nem pihen, legfeljebb erőt gyűjt.
Az aranyhajú, kortalannak tűnő nő, hisz nem egy fiatal lányról beszélünk, érdeklődve, teljes figyelemmel hallgatja a választ, szája szegletében derűs mosoly bujkál. A választ hallva elgondolkodva hümment, előre dőlve mindkét alkarját megtámasztja az imapadon, de nem imára készül.*
- A békét hirdeti, de készen kell állnia a harcra is, ha úgy hozza szükség. Ha a sötétség előretör, azt fénnyel kell elűzni. *Szomorú hangú a válasza, de a szemeivel mosolyog.*
- Tudod, visszatérve rád, Eeyr olyan, mint a fény. *Mutat az ablakok felé, amelyeken át világosság árad a templom belsejébe.*
- Ha becsukod az ajtót, kirekeszted a fényt, de csak rajtad múlik, mikor nyitod ki újra és engeded be az életedbe. A fény akkor is ott marad és világít azoknak, akik beengedik az életükbe. *Fejét kissé féloldalt tartva néz az elfre.*
- Azzal, hogy eljöttél ide, mondhatni, már résnyire nyitottad az ajtót, igaz? *Kérdi csilingelő hangon felnevetve.*
- Ha sötétben akarsz járni, mert a múlt beárnyékolja életed, Eeyr nem tudja rád nyitni az ajtót, azt neked kell megtenned. *Mutat rá mutatóujjával, mosolyogva.*
*A templom valóban szép épület, ha gyönyörűnek nem is mondható. Ugyan felújították valamelyest a lázadás után, de az ott történtek rányomták bélyegük az épületre. A repedés az oltáron még azóta is látszik. Talán nem is akarják eltüntetni teljesen, hogy mindenki emlékezzen, a sötétség nem pihen, legfeljebb erőt gyűjt.
Az aranyhajú, kortalannak tűnő nő, hisz nem egy fiatal lányról beszélünk, érdeklődve, teljes figyelemmel hallgatja a választ, szája szegletében derűs mosoly bujkál. A választ hallva elgondolkodva hümment, előre dőlve mindkét alkarját megtámasztja az imapadon, de nem imára készül.*
- A békét hirdeti, de készen kell állnia a harcra is, ha úgy hozza szükség. Ha a sötétség előretör, azt fénnyel kell elűzni. *Szomorú hangú a válasza, de a szemeivel mosolyog.*
- Tudod, visszatérve rád, Eeyr olyan, mint a fény. *Mutat az ablakok felé, amelyeken át világosság árad a templom belsejébe.*
- Ha becsukod az ajtót, kirekeszted a fényt, de csak rajtad múlik, mikor nyitod ki újra és engeded be az életedbe. A fény akkor is ott marad és világít azoknak, akik beengedik az életükbe. *Fejét kissé féloldalt tartva néz az elfre.*
- Azzal, hogy eljöttél ide, mondhatni, már résnyire nyitottad az ajtót, igaz? *Kérdi csilingelő hangon felnevetve.*
- Ha sötétben akarsz járni, mert a múlt beárnyékolja életed, Eeyr nem tudja rád nyitni az ajtót, azt neked kell megtenned. *Mutat rá mutatóujjával, mosolyogva.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-14 18:39:48
Üzenet elküldve: 2021-09-14 18:39:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Egyetértően bólint, ez valóban csak egy épület. Jóllehet, épületnek gyönyörű volna, ha az elf jobban megnézné, de nem teszi. Az otthon lét érzéséhez hasonló nyugalom árad szét zsigereiben, ezért nem érzi szükségét megszemlélni a helyet. Rírion maga sem érti, miért tört rá ez, mire hasonlít ez a helyzet, hogy ennyire megnyugtató számára? De sem a helyzet sem a vele szemben ülő kedves nő nem szerepel korábbi tapasztalataiban.*
- Érdemtelenségem miatt kerültem, hogy hozzá szóljanak gondolataim. Bár sokszor úgy éreztem, az árnyékban is vezeti az utam. Mi több, a nyilaimat szintén. Talán ez utóbbiban tévedek, hisz Ő a békét hirdeti. Áruld el, Te mit gondolsz? *Kéri a harcos elf. Meggyőződése, hogy a hölgy többet tud Eeyr békéjéről, mint bárki, akivel találkozott korábban. De ki lehet ő? Szerzetes nővér, aki azért van itt, hogy segítse a betérőket? Vagy egy hívő, aki csak imádkozni jött de különös érzéke van a szenvedő lélekhez? ~ Vagy maga az Úrnő? ~ szökik a gondolat Rírion fejébe egy pillanatig.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.14 18:41:46
*Egyetértően bólint, ez valóban csak egy épület. Jóllehet, épületnek gyönyörű volna, ha az elf jobban megnézné, de nem teszi. Az otthon lét érzéséhez hasonló nyugalom árad szét zsigereiben, ezért nem érzi szükségét megszemlélni a helyet. Rírion maga sem érti, miért tört rá ez, mire hasonlít ez a helyzet, hogy ennyire megnyugtató számára? De sem a helyzet sem a vele szemben ülő kedves nő nem szerepel korábbi tapasztalataiban.*
- Érdemtelenségem miatt kerültem, hogy hozzá szóljanak gondolataim. Bár sokszor úgy éreztem, az árnyékban is vezeti az utam. Mi több, a nyilaimat szintén. Talán ez utóbbiban tévedek, hisz Ő a békét hirdeti. Áruld el, Te mit gondolsz? *Kéri a harcos elf. Meggyőződése, hogy a hölgy többet tud Eeyr békéjéről, mint bárki, akivel találkozott korábban. De ki lehet ő? Szerzetes nővér, aki azért van itt, hogy segítse a betérőket? Vagy egy hívő, aki csak imádkozni jött de különös érzéke van a szenvedő lélekhez? ~ Vagy maga az Úrnő? ~ szökik a gondolat Rírion fejébe egy pillanatig.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.14 18:41:46
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:10:57
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:10:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
- Ugyan. *Néz körbe az üres templomban a gyönyörű szőke nő, majd onnan vissza az elfre.*
- Eeyr nem itt van, hanem a híveiben. Ez csak egy épület. *Mosolyog Fänrírionra. A nő féloldalasan kezdi fürkészni az elf arcát, ahogy az válaszol neki.*
- Hanyagolással? *Kérdez vissza érdeklődő mosollyal.*
- Úgy gondolom, hogy az Úrnő nem haragtartó. De mégis, miért hanyagoltad el sok évig? És ha elhanyagoltad, akkor most miért keresed most újra? *Talán a kérdései tolakodók is lehetnek, de egy mosolygós, aranyló szőke nőtől ez egészen másképp érződik. Kedves közeledésnek tűnik, egy probléma megoldására törekvésnek. Fänrírion egészen megnyugszik a közelében és a jövőjét is fényesebbnek láthatja, mint amikor belépett a templomba.*
- Ugyan. *Néz körbe az üres templomban a gyönyörű szőke nő, majd onnan vissza az elfre.*
- Eeyr nem itt van, hanem a híveiben. Ez csak egy épület. *Mosolyog Fänrírionra. A nő féloldalasan kezdi fürkészni az elf arcát, ahogy az válaszol neki.*
- Hanyagolással? *Kérdez vissza érdeklődő mosollyal.*
- Úgy gondolom, hogy az Úrnő nem haragtartó. De mégis, miért hanyagoltad el sok évig? És ha elhanyagoltad, akkor most miért keresed most újra? *Talán a kérdései tolakodók is lehetnek, de egy mosolygós, aranyló szőke nőtől ez egészen másképp érződik. Kedves közeledésnek tűnik, egy probléma megoldására törekvésnek. Fänrírion egészen megnyugszik a közelében és a jövőjét is fényesebbnek láthatja, mint amikor belépett a templomba.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 22:14:30
Üzenet elküldve: 2021-09-13 22:14:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás - zárás//
//Könyvtár//
*A határozott válasz elhallgattatja, nem kezd kérlelésbe. Hisz ha már engedéllyel sem engednék be újra, akkor értelmetlennek látja a győzködést, elfogadja, hogy ez a szabály. Talán ha másutt sem jár sikerrel a kutatásban, akkor visszatér és erősködik még, most azonban egyelőre megelégszik ennyivel, anélkül, hogy úgy érezné, nem tett eleget a "tisztségének" és a feladatnak.
Ám ahhoz, hogy máshol még kutathasson, szüksége lehet a parancsnok papírjára. Amit vissza is kap, egy óva intéssel kísérve.*
- Úgy lesz. - *Feleli némi hallgatás után komolyan, viszonozva a pillantást. Furcsa, de Oremor már nem is tűnik annyira félelmetesnek, mint először. Még mindig tart tőle, de képes látni már az... emberibb oldalát is, ahogy Seliodon fogalmazott.
Aztán kettesben maradnak a templomszolgával ismét. S ha a férfi az amulett működésével kapcsolatban nem is tud segíteni, de a kutatáshoz még ellátja néhány jó tanáccsal. Garsin megjegyzi magának a neveket, s ugyan maradnak még benne kérdések, de nem akarja már túl sokáig tartóztatni a férfit, legyen az bármily készséges és kedves. Így aztán hamarosan már a zárt részlegen kívül állnak, s elbúcsúznak egymástól.
Garsin feje csak úgy zúg a nap élményeitől, s mikor már a templomból kifelé sétál is nehezen tér vissza a valóságba. A kinti friss levegő és az alkonyi fények zökkentik ki egy kissé, s arra is jut magában, hogy most szüksége van egy kis sétára, mert különben megfullad a saját gondolataiban.*
//Könyvtár//
*A határozott válasz elhallgattatja, nem kezd kérlelésbe. Hisz ha már engedéllyel sem engednék be újra, akkor értelmetlennek látja a győzködést, elfogadja, hogy ez a szabály. Talán ha másutt sem jár sikerrel a kutatásban, akkor visszatér és erősködik még, most azonban egyelőre megelégszik ennyivel, anélkül, hogy úgy érezné, nem tett eleget a "tisztségének" és a feladatnak.
Ám ahhoz, hogy máshol még kutathasson, szüksége lehet a parancsnok papírjára. Amit vissza is kap, egy óva intéssel kísérve.*
- Úgy lesz. - *Feleli némi hallgatás után komolyan, viszonozva a pillantást. Furcsa, de Oremor már nem is tűnik annyira félelmetesnek, mint először. Még mindig tart tőle, de képes látni már az... emberibb oldalát is, ahogy Seliodon fogalmazott.
Aztán kettesben maradnak a templomszolgával ismét. S ha a férfi az amulett működésével kapcsolatban nem is tud segíteni, de a kutatáshoz még ellátja néhány jó tanáccsal. Garsin megjegyzi magának a neveket, s ugyan maradnak még benne kérdések, de nem akarja már túl sokáig tartóztatni a férfit, legyen az bármily készséges és kedves. Így aztán hamarosan már a zárt részlegen kívül állnak, s elbúcsúznak egymástól.
Garsin feje csak úgy zúg a nap élményeitől, s mikor már a templomból kifelé sétál is nehezen tér vissza a valóságba. A kinti friss levegő és az alkonyi fények zökkentik ki egy kissé, s arra is jut magában, hogy most szüksége van egy kis sétára, mert különben megfullad a saját gondolataiban.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 18:13:11
Üzenet elküldve: 2021-09-13 18:13:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Megszólítja egy kedves hang és a hanghoz társul egy bizalmat ébresztő arc. ~ Ő igazán illik ehhez a helyhez ~ szalad át Rírion gondolatain, mikor megfordul*
- Magányosnak nem mondanám, hisz itt van Kegyed és itt van Eeyr is. *Állítja, határozottan. Helyet foglal az ifjú hölggyel szemben, az egyel előrébb lévő padsorban. Féloldalasan ülve, törzsét kissé megcsavarva, felteszi kezét ugyanarra az ima-padra. A kecses, női kéz mellett pék lapát méretűnek tűnik a sajátja.*
- Talán a Fény Úrnőjét keresem, de tartok tőle, hogy megsértettem sok évi elhanyagolással.
*Megszólítja egy kedves hang és a hanghoz társul egy bizalmat ébresztő arc. ~ Ő igazán illik ehhez a helyhez ~ szalad át Rírion gondolatain, mikor megfordul*
- Magányosnak nem mondanám, hisz itt van Kegyed és itt van Eeyr is. *Állítja, határozottan. Helyet foglal az ifjú hölggyel szemben, az egyel előrébb lévő padsorban. Féloldalasan ülve, törzsét kissé megcsavarva, felteszi kezét ugyanarra az ima-padra. A kecses, női kéz mellett pék lapát méretűnek tűnik a sajátja.*
- Talán a Fény Úrnőjét keresem, de tartok tőle, hogy megsértettem sok évi elhanyagolással.
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:14:03
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:14:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
- Magányos hely, igaz? *Kérdi egy fehér csuhába öltözött alak az elftől. Ha Fänrírion felé fordul, akkor láthatja, hogy a csuklya alatt egy gyönyörű nő arca bújik meg. A szeme égszín, szőke aranyhaja szinte világít a csuklya árnyékában, a mosolytól apró gödröcskék jelennek meg arcának két oldalán.*
- Miért jöttél ide? *Kérdi könnyed hangon és leül az egyik üres padsor szélére, kezeit az imapadon nyugtatja, őszinte érdeklődéssel néz az elfre, tekintete olyan tiszta és átható, mintha látná mindenki lelkét, akire ránéz.*
- Keresel valamit? *Kérdi kissé félrefordítva a fejét.*
- Vagy valakit? *Teszi hozzá kissé összeszűkítve pillantását.*
- Magányos hely, igaz? *Kérdi egy fehér csuhába öltözött alak az elftől. Ha Fänrírion felé fordul, akkor láthatja, hogy a csuklya alatt egy gyönyörű nő arca bújik meg. A szeme égszín, szőke aranyhaja szinte világít a csuklya árnyékában, a mosolytól apró gödröcskék jelennek meg arcának két oldalán.*
- Miért jöttél ide? *Kérdi könnyed hangon és leül az egyik üres padsor szélére, kezeit az imapadon nyugtatja, őszinte érdeklődéssel néz az elfre, tekintete olyan tiszta és átható, mintha látná mindenki lelkét, akire ránéz.*
- Keresel valamit? *Kérdi kissé félrefordítva a fejét.*
- Vagy valakit? *Teszi hozzá kissé összeszűkítve pillantását.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:08:58
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:08:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás - zárás//
//Könyvtár//
*Oremor valóban megkönnyebbülni látszik az intéző szavait hallva. Talán remélte, hogy így lesz és az amulett használatlan marad valahol jól eldugva.*
- Nem, a Zárt Részleg nem átjáróház. *Zárja rövidre Garsin próbálkozását határozottan. Seliodon sem mond semmit, talán tudja, hogy a pap ilyen kérdésekben nem tűr ellentmondást.*
- Engedély? *Zökken ki szerepéből egy pillanatra a pap, majd leesik neki, hogy miről is van szó és ruhájának egyik rejtett zsebéből előhalássza az átvett engedélyt és visszaadja a lánynak.*
- Bánj óvatosan azzal az ereklyével, ne érintsen meg a sötét, mert még magával ránt a mélybe. *Néz Oremor mélyen Garsin szemébe. Szavai inkább kérlelők, mint parancsolók, pillantásában őszinte aggodalom csillan.
Aztán Oremor elköszön és Garsin ottmarad a templomszolgával. Ám igenis sokáig jutottak, sok mindenre fény derült és ha az amulett működését nem is, de rengeteg hasznos dolgot kiderítettek. Amikor a közös összegzésbe kezdenek, Seliodon elgondolkodva hallgatja a lányt.*
- Sajnos ezt önnek kell kiderítenie. *Néz rá szomorúan. Nem tudja, hogy Garsin ért-e a mágiához, hogy van-e benne affinitás a varázslásra és így az ereklye használatára. De az biztos mindkettőjük számára, hogy valakinek fájdalmat kell okoznia annak, aki ki akarja próbálni, hogyan működik az amulett.*
- Ha nem az ismert istenektől ered az amulett, talán a Varázslótorony mágusa tudhat valamit róla. Az biztos, hogy mágia működteti, így ha valaki, akkor Abogr ismerni fogja a használatának kulcsát.
*Elpakolják a könyveket és a templomszolga bezárja a rácsot és kisétálnak a templom elé amelyre már az alkony fényei vetülnek.*
- Ugyan, én köszönöm, hogy felrázta a szürke hétköznapokat. *Mosolyog Seliodon a búcsúzó lányra, az érintés kiszélesíti a mosolyát, viszonozza, bátorítóan megszorítva Garsin kezét.
Miután elköszöntek, a templomszolga visszatér a templomba, az intéző lány pedig elindulhat lakhelye felé, telve tudással, új, megszerzett ismeretekkel az amulettről, amelyek csak arra várnak, hogy összeszedje és gyakorlatba ültesse őket.*
//Könyvtár//
*Oremor valóban megkönnyebbülni látszik az intéző szavait hallva. Talán remélte, hogy így lesz és az amulett használatlan marad valahol jól eldugva.*
- Nem, a Zárt Részleg nem átjáróház. *Zárja rövidre Garsin próbálkozását határozottan. Seliodon sem mond semmit, talán tudja, hogy a pap ilyen kérdésekben nem tűr ellentmondást.*
- Engedély? *Zökken ki szerepéből egy pillanatra a pap, majd leesik neki, hogy miről is van szó és ruhájának egyik rejtett zsebéből előhalássza az átvett engedélyt és visszaadja a lánynak.*
- Bánj óvatosan azzal az ereklyével, ne érintsen meg a sötét, mert még magával ránt a mélybe. *Néz Oremor mélyen Garsin szemébe. Szavai inkább kérlelők, mint parancsolók, pillantásában őszinte aggodalom csillan.
Aztán Oremor elköszön és Garsin ottmarad a templomszolgával. Ám igenis sokáig jutottak, sok mindenre fény derült és ha az amulett működését nem is, de rengeteg hasznos dolgot kiderítettek. Amikor a közös összegzésbe kezdenek, Seliodon elgondolkodva hallgatja a lányt.*
- Sajnos ezt önnek kell kiderítenie. *Néz rá szomorúan. Nem tudja, hogy Garsin ért-e a mágiához, hogy van-e benne affinitás a varázslásra és így az ereklye használatára. De az biztos mindkettőjük számára, hogy valakinek fájdalmat kell okoznia annak, aki ki akarja próbálni, hogyan működik az amulett.*
- Ha nem az ismert istenektől ered az amulett, talán a Varázslótorony mágusa tudhat valamit róla. Az biztos, hogy mágia működteti, így ha valaki, akkor Abogr ismerni fogja a használatának kulcsát.
*Elpakolják a könyveket és a templomszolga bezárja a rácsot és kisétálnak a templom elé amelyre már az alkony fényei vetülnek.*
- Ugyan, én köszönöm, hogy felrázta a szürke hétköznapokat. *Mosolyog Seliodon a búcsúzó lányra, az érintés kiszélesíti a mosolyát, viszonozza, bátorítóan megszorítva Garsin kezét.
Miután elköszöntek, a templomszolga visszatér a templomba, az intéző lány pedig elindulhat lakhelye felé, telve tudással, új, megszerzett ismeretekkel az amulettről, amelyek csak arra várnak, hogy összeszedje és gyakorlatba ültesse őket.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-07 16:28:13
Üzenet elküldve: 2021-09-07 16:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Néhány hónapja már, hogy itt van a városban, mégsem látogatta meg a templomot mostanáig. Az elhatározás ott lebegett minden hajnalon, amikor éppen csak kinyitotta szemeit, aztán délre szertefoszlott, mint a harmat. Egyre messzebb került a "majd holnap". Ma ugyanígy ébred és ahogy lenni szokott, alkalmi munka után néz. Dolga végeztével a késztetés, hogy lássa a templomot, még mindig ott lebeg. Először, mióta Artheniorba megérkezett. Ma eljött a napja, de Rírion sem tudja, hogy ez a nap mitől különlegesebb, mint bármelyik. Mintha minden ugyanaz volna és mégsem. Ötlete sincs, mit csináljon, mert nagyon régen nem járt Eeyrnek szentelt helyen. Azt se tudta leüljön, vagy körbe sétáljon, így hát csak belép egyelőre, mert valahol ezt a látogatást is el kell kezdeni.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.07 17:57:49
*Néhány hónapja már, hogy itt van a városban, mégsem látogatta meg a templomot mostanáig. Az elhatározás ott lebegett minden hajnalon, amikor éppen csak kinyitotta szemeit, aztán délre szertefoszlott, mint a harmat. Egyre messzebb került a "majd holnap". Ma ugyanígy ébred és ahogy lenni szokott, alkalmi munka után néz. Dolga végeztével a késztetés, hogy lássa a templomot, még mindig ott lebeg. Először, mióta Artheniorba megérkezett. Ma eljött a napja, de Rírion sem tudja, hogy ez a nap mitől különlegesebb, mint bármelyik. Mintha minden ugyanaz volna és mégsem. Ötlete sincs, mit csináljon, mert nagyon régen nem járt Eeyrnek szentelt helyen. Azt se tudta leüljön, vagy körbe sétáljon, így hát csak belép egyelőre, mert valahol ezt a látogatást is el kell kezdeni.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.07 17:57:49
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:17:12
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Míg beszél, a férfi megrendültségét látva tovább árnyalódik a róla alkotott képe. Furcsa a kettősség, hogy milyen kemény és szigorú is tud lenni a pap, közben pedig látszólag mélyen megérintik, vagy épp megrémítik az ilyen borzalmak. De talán egy papnak nem is kell úgy szemtől szemben megtapasztalnia a vér és halál mocskát és az erőszakot, mint egy harcosnak, ez jó magyarázat lehet erre. Garsin nem tudja, mindenesetre kicsit sajnálja a férfit, hogy ilyesmivel kell foglalkoznia, s ezt végighallgatnia, miközben érezhetően megrendítik e történtek.
Nem kerüli el figyelmét a megkönnyebbülés a közléssel kapcsolatban, mely a számára csalódás.*
- Vége, uram? Holnap nem térhetnék vissza? - *Kérdi, s kéri Oremort bátortalanul, mikor amaz úgy szól, hogy a kutatásnak vége.*
- Az engedélyt visszakérhetem? - *Kérdi aztán a választól függetlenül, ha a pap korábban elfelejtette volna, vagy nem tartotta volna fontosnak visszaadni. Az ugyanis nem csak a könyvtárba szól, s talán még szüksége lehet rá; nem fárasztaná a parancsnokot fölöslegesen egy másolat megírásával.
A búcsúzóul kapott áldást aztán egy főhajtással fogadja és föl is áll, hogy tisztelettel köszönhessen el.*
- Köszönöm, uram! Áldja magát is! - *Feleli megismételve a főhajtást. Majd ha a pap távozott, kissé csalódottan ül vissza a székre. Tudja, hogy már pakolniuk kellene, de még a maradékot átolvassa, képességeihez mérten sietve.
Mikor Seliodon belekezd, hogy megossza vele a saját eredményeit, akkor természetesen fölpillant a lapról. Sajnos azonban a templomszolga sem számol be olyasmiről, ami fölvidítaná. Ha az olvasmányok nem is voltak éppen szívemelőek, a kutatást élvezte, és nem is érzi teljesen eredménytelennek, de szeretett volna már valami késszel a parancsnok elé állni, hasznosnak lenni, bizonyítani.*
- Vagy lehet nem is kell hozzá semmi? Csak egy mágus, aki tud varázsolni? Elég fognia az amulettet és akarnia, hogy akit néz, szenvedjen? - *Mondja ötlettelenül, mert mindazon kívül, amit itt olvasott, nem sokat tud a mágiáról, mágiahasználatról. Meglehet, elég bugyuta is az elképzelése.*
- Hol tudhatnék meg többet maga szerint? - *Reménykedik, hogy a sokat olvasott Seliodon talán tud tanácsot adni. Maga csak arra gondol, hogy talán a börtönbe visszamehetne, hátha akad ott is valami feljegyzés, vagy valaki, aki tud valamit. Bár ebben erősen kételkedik, tekintve, hogy az akkor ott raboskodó őrök nem ismerték az amulett működését, ha pedig azóta érkeztek oda új őrök, ők alighanem még úgy sem tudnak semmit az egészről...
Miután az utolsó sorokat is elolvasta, óvatosan becsukja a különleges könyvet, s ezek után már segít Seliodonnak a könyvek visszahordásában, rendrakásban. Mikor aztán végeztek, s a rácsos ajtó kattan, elfogja egy kis keserűség, de a templomszolga meleg szavai enyhítik ezt valamelyest.*
- Én is örültem, tényleg nagyon hálás vagyok a segítségéért. - *Mondja komolyan, de Seliodon talán már meg is szokta, hogy nem igen látni mosolyt a lány arcán, hamarabb hálát és gyöngédséget. Garsinnak nehezére is esik most a búcsú, szeretne találni valamit, amivel ki is fejezheti ezt a nagy hálát, de úgy dönt, ezt későbbre tolja.*
- Köszönöm. Magát is, és magának is kitartást! - *Viszonozza, s némileg másolja is a búcsút, majd meghajtja magát.*
- Úgy lesz. - *Feleli aztán határozottan, s meg is hatja, hogy Seliodon így visszavárja őt. Vagy épp a híreket, de Garsin inkább értelmezi ezt most személyesnek.
Majd tétován emeli a kezét, s végül meg is érinti finoman a templomszolga felkarját, miközben ellép mellőle, hogy távozóra fogja.*
- Köszönöm. - *Mondja még egyszer, majd fejet hajt még, s ha nem tartóztatják, vagy nem alakul másképp, hamarosan el is hagyja a templomot.*
//Könyvtár//
*Míg beszél, a férfi megrendültségét látva tovább árnyalódik a róla alkotott képe. Furcsa a kettősség, hogy milyen kemény és szigorú is tud lenni a pap, közben pedig látszólag mélyen megérintik, vagy épp megrémítik az ilyen borzalmak. De talán egy papnak nem is kell úgy szemtől szemben megtapasztalnia a vér és halál mocskát és az erőszakot, mint egy harcosnak, ez jó magyarázat lehet erre. Garsin nem tudja, mindenesetre kicsit sajnálja a férfit, hogy ilyesmivel kell foglalkoznia, s ezt végighallgatnia, miközben érezhetően megrendítik e történtek.
Nem kerüli el figyelmét a megkönnyebbülés a közléssel kapcsolatban, mely a számára csalódás.*
- Vége, uram? Holnap nem térhetnék vissza? - *Kérdi, s kéri Oremort bátortalanul, mikor amaz úgy szól, hogy a kutatásnak vége.*
- Az engedélyt visszakérhetem? - *Kérdi aztán a választól függetlenül, ha a pap korábban elfelejtette volna, vagy nem tartotta volna fontosnak visszaadni. Az ugyanis nem csak a könyvtárba szól, s talán még szüksége lehet rá; nem fárasztaná a parancsnokot fölöslegesen egy másolat megírásával.
A búcsúzóul kapott áldást aztán egy főhajtással fogadja és föl is áll, hogy tisztelettel köszönhessen el.*
- Köszönöm, uram! Áldja magát is! - *Feleli megismételve a főhajtást. Majd ha a pap távozott, kissé csalódottan ül vissza a székre. Tudja, hogy már pakolniuk kellene, de még a maradékot átolvassa, képességeihez mérten sietve.
Mikor Seliodon belekezd, hogy megossza vele a saját eredményeit, akkor természetesen fölpillant a lapról. Sajnos azonban a templomszolga sem számol be olyasmiről, ami fölvidítaná. Ha az olvasmányok nem is voltak éppen szívemelőek, a kutatást élvezte, és nem is érzi teljesen eredménytelennek, de szeretett volna már valami késszel a parancsnok elé állni, hasznosnak lenni, bizonyítani.*
- Vagy lehet nem is kell hozzá semmi? Csak egy mágus, aki tud varázsolni? Elég fognia az amulettet és akarnia, hogy akit néz, szenvedjen? - *Mondja ötlettelenül, mert mindazon kívül, amit itt olvasott, nem sokat tud a mágiáról, mágiahasználatról. Meglehet, elég bugyuta is az elképzelése.*
- Hol tudhatnék meg többet maga szerint? - *Reménykedik, hogy a sokat olvasott Seliodon talán tud tanácsot adni. Maga csak arra gondol, hogy talán a börtönbe visszamehetne, hátha akad ott is valami feljegyzés, vagy valaki, aki tud valamit. Bár ebben erősen kételkedik, tekintve, hogy az akkor ott raboskodó őrök nem ismerték az amulett működését, ha pedig azóta érkeztek oda új őrök, ők alighanem még úgy sem tudnak semmit az egészről...
Miután az utolsó sorokat is elolvasta, óvatosan becsukja a különleges könyvet, s ezek után már segít Seliodonnak a könyvek visszahordásában, rendrakásban. Mikor aztán végeztek, s a rácsos ajtó kattan, elfogja egy kis keserűség, de a templomszolga meleg szavai enyhítik ezt valamelyest.*
- Én is örültem, tényleg nagyon hálás vagyok a segítségéért. - *Mondja komolyan, de Seliodon talán már meg is szokta, hogy nem igen látni mosolyt a lány arcán, hamarabb hálát és gyöngédséget. Garsinnak nehezére is esik most a búcsú, szeretne találni valamit, amivel ki is fejezheti ezt a nagy hálát, de úgy dönt, ezt későbbre tolja.*
- Köszönöm. Magát is, és magának is kitartást! - *Viszonozza, s némileg másolja is a búcsút, majd meghajtja magát.*
- Úgy lesz. - *Feleli aztán határozottan, s meg is hatja, hogy Seliodon így visszavárja őt. Vagy épp a híreket, de Garsin inkább értelmezi ezt most személyesnek.
Majd tétován emeli a kezét, s végül meg is érinti finoman a templomszolga felkarját, miközben ellép mellőle, hogy távozóra fogja.*
- Köszönöm. - *Mondja még egyszer, majd fejet hajt még, s ha nem tartóztatják, vagy nem alakul másképp, hamarosan el is hagyja a templomot.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:17:01
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:17:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A könyvekben a használatáról valóban nem esik sok szó, de egyértelmű, hogy a mágiához van köze, ám ez már korábban is kiderült. Oremor és Garsin pillantása összeakad groteszk könyv felett, de a pap igyekszik gyorsan rendezni vonásait és újra visszaszerezni magabiztosságát.
Amikor az intéző lány Seliodon felé fordul, a templomszolga pedig bátorítón biccent a fejével. Oremor bár többesszámot használt, a pillantása mégis Garsint veszi célba, tőle várja a válaszokat.
Amikor a lány belekezd a válaszba, látható a papon a megrökönyödés. Az amulett keletkezésének története mélyen megérinti az életért és a fényért tevékenykedő férfit.*
- Eeyr adj erőt. *Suttogja maga elé Oremor a szavakat, keze rajzolná az óvó kört a szíve fölé, de visszafogja magát és tovább hallgatja a beszámolót. Védelmére legyen mondva, gyorsan visszanyeri erejét és az arca megkeményedik.*
- Értem. Jól sejtettem, vér és kín tapad ahhoz az ereklyéhez. *Sóhajtja fejcsóválva.
Garsin is látja, hogy a könyv végére ért, az utolsó pár oldalon már nem nagyon lesz szó az amulett működésének mechanikájáról. Úgy tűnik, hogy a titkot esetleg más írás rejti vagy meglehet, hogy nem is található meg az összegyűjtött könyvekben.
Amikor az intéző lány bevallja, hogy nem tudja, hogyan lehet használni az amulettet, Oremor mintha elégedetten sóhajtana fel. Talán kívánta, hogy ne derüljön ki és így az ereklye használatára sosem kerül sor.*
- Lassan alkonyodik. Rakjatok rendet és a kutatásnak vége. *Emeli fel állát.*
- Eeyr áldjon benneteket és tisztítsa meg fényével lelketeket! *Mondja fennkölten búcsúzásként és kifordul a Zárt Részlegről.
Amikor távozott, Seliodon nekikezd összepakolni a könyveket.*
- A működéséről én sem találtam semmit. Se egy ige, sem szertartás, csak ugyanaz mindenütt. A használatához mágia szükségeltetik. Meglehet, hogy nem is Sa'Tereth igéi kellenek hozzá, hanem világi mágia. *Mondja ki saját véleményét, ahogy a kis kocsira pakolja a könyveket egymás után.*
- Örültem, hogy együtt dolgozhattunk, csempészett egy kis izgalmat a szürke mindennapokba. *Mosolyodik el kissé szomorkásan, talán azért, mert véget ért ez az izgalmas kis kaland a kutatással.
Garsinnak is készülődnie kell, segíthet Seliodonnak összeszedni a könyveket, amiket visszapakol a polcokra, majd a kis kocsit kitolja a tiltott könyvek közül és visszazárja a rácsot. A zár visszhangzó kattanással záródik be, tudatva, hogy nem szükséges kulcs hozzá, a Zárt Részleg titkai így is biztonságban vannak.*
- Eeyr áldja és védelmezze! Kitartást kívánok az úton! *Mosolyog a templomszolga a lánya.
Míg kikíséri a templomból, kedélyesen elbeszélgethetnek, odakint Garsin is láthatja, hogy az idő valóban eltelt már, az alkony lassan hatalmába keríti a várost.*
- Alkalomadtán és ha kötelességei engedik, látogasson meg és mesélje el, mire jutott. *Hajol meg a lány előtt és búcsúzik el tőle, hogy aztán visszatérjen a templomba teendőihez.*
//Könyvtár//
*A könyvekben a használatáról valóban nem esik sok szó, de egyértelmű, hogy a mágiához van köze, ám ez már korábban is kiderült. Oremor és Garsin pillantása összeakad groteszk könyv felett, de a pap igyekszik gyorsan rendezni vonásait és újra visszaszerezni magabiztosságát.
Amikor az intéző lány Seliodon felé fordul, a templomszolga pedig bátorítón biccent a fejével. Oremor bár többesszámot használt, a pillantása mégis Garsint veszi célba, tőle várja a válaszokat.
Amikor a lány belekezd a válaszba, látható a papon a megrökönyödés. Az amulett keletkezésének története mélyen megérinti az életért és a fényért tevékenykedő férfit.*
- Eeyr adj erőt. *Suttogja maga elé Oremor a szavakat, keze rajzolná az óvó kört a szíve fölé, de visszafogja magát és tovább hallgatja a beszámolót. Védelmére legyen mondva, gyorsan visszanyeri erejét és az arca megkeményedik.*
- Értem. Jól sejtettem, vér és kín tapad ahhoz az ereklyéhez. *Sóhajtja fejcsóválva.
Garsin is látja, hogy a könyv végére ért, az utolsó pár oldalon már nem nagyon lesz szó az amulett működésének mechanikájáról. Úgy tűnik, hogy a titkot esetleg más írás rejti vagy meglehet, hogy nem is található meg az összegyűjtött könyvekben.
Amikor az intéző lány bevallja, hogy nem tudja, hogyan lehet használni az amulettet, Oremor mintha elégedetten sóhajtana fel. Talán kívánta, hogy ne derüljön ki és így az ereklye használatára sosem kerül sor.*
- Lassan alkonyodik. Rakjatok rendet és a kutatásnak vége. *Emeli fel állát.*
- Eeyr áldjon benneteket és tisztítsa meg fényével lelketeket! *Mondja fennkölten búcsúzásként és kifordul a Zárt Részlegről.
Amikor távozott, Seliodon nekikezd összepakolni a könyveket.*
- A működéséről én sem találtam semmit. Se egy ige, sem szertartás, csak ugyanaz mindenütt. A használatához mágia szükségeltetik. Meglehet, hogy nem is Sa'Tereth igéi kellenek hozzá, hanem világi mágia. *Mondja ki saját véleményét, ahogy a kis kocsira pakolja a könyveket egymás után.*
- Örültem, hogy együtt dolgozhattunk, csempészett egy kis izgalmat a szürke mindennapokba. *Mosolyodik el kissé szomorkásan, talán azért, mert véget ért ez az izgalmas kis kaland a kutatással.
Garsinnak is készülődnie kell, segíthet Seliodonnak összeszedni a könyveket, amiket visszapakol a polcokra, majd a kis kocsit kitolja a tiltott könyvek közül és visszazárja a rácsot. A zár visszhangzó kattanással záródik be, tudatva, hogy nem szükséges kulcs hozzá, a Zárt Részleg titkai így is biztonságban vannak.*
- Eeyr áldja és védelmezze! Kitartást kívánok az úton! *Mosolyog a templomszolga a lánya.
Míg kikíséri a templomból, kedélyesen elbeszélgethetnek, odakint Garsin is láthatja, hogy az idő valóban eltelt már, az alkony lassan hatalmába keríti a várost.*
- Alkalomadtán és ha kötelességei engedik, látogasson meg és mesélje el, mire jutott. *Hajol meg a lány előtt és búcsúzik el tőle, hogy aztán visszatérjen a templomba teendőihez.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-26 15:50:42
Üzenet elküldve: 2021-08-26 15:50:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bár leginkább csak az amulett eredetéről szerez ismereteket és nem a működéséről, mégsem érzi úgy, hogy mindez fölösleges volna. Azért bízik benne, ha tovább olvas, akkor találhat még valamit, ami a használatának módját tárgyalja... Egyelőre azonban várnia kell, mert Oremor megzavarja a kutatás folytatásában.
Elkapja a férfi iszonyodó tekintetét, melyet a könyv felé, s reá vet.
Az ő kezei a könyv mellett pihennek, két ujját az egyik lapon tartja. Különös módon már nem taszítja annyira ez az érintés. Talán mert nem is annyira a könyv anyaga zavarta, mint inkább a körülmények, amik között készülhetett. De akkor még azt hitte, valakiket iszonyatos módon megkínoztak és megöltek ezekért a lapokért. Ami igaz is, viszont az illetők saját maguk akarták ezt. Ami még mindig borzasztó, de az ő lelke megnyugvást lel ebben. Aztán persze benne van a kérdés, hogy mennyire tették azok az elfek ezt önszántukból, s mennyire a közösség nyomására... ám ennyire mélyen most nem kezdi ezt fejtegetni. A lényeg, hogy most már képes különösebb tartózkodás nélkül lapozni a könyvet. Amit maga is fölismer most, ahogy a pap pillantását elkapja.
Megérti az undorát. Nem kimondottan jártas az istenek világában, így Eeyr tanaiban sem, de már csak amennyit itt hallott az élet és a fény védelméről, elég hozzá, hogy sejteni vélje, a pap számára mennyire viszolyogtató lehet ez a könyv és amit képvisel.
Ő maga igyekszik nyugodt maradni a számonkérő hangnem ellenére is, a kezét sem rántja el a könyvtől, mert nem hiszi, hogy rosszat tett volna, vagy olyat, amire nem kapott engedélyt.
Odafordul Seliodon felé, hogy szeretné-e ő kezdeni. Eddig még nem vetették össze, hogy ki mit talált és őt is érdekelné, mire jutott a templomszolga. De ha a férfi nem kezd beszélni, akkor magára vállalja a kezdést, visszafordulva Oremor felé.*
- Én azt hiszem, megtaláltam, hogy kik és miért készítették az amulettet. - *Szólal meg, egyből belevágva.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenben hittek és úgy gondoltak, hogy a fájdalom által kerülhetnek hozzá közelebb. Ezért kínozták saját magukat... - *Itt már a könyvet nézi beszéd közben, gondolatban végigfutva a megannyi szörnyű módszer leírásán, amivel a hívők gyötörték magukat, de jobbnak látja, ha ezek fölemlegetésétől megkíméli mindannyiukat.*
- A könyv szerint annyira hozzászokott a testük a fájdalomhoz, hogy egy idő után már nem okozott nekik szenvedést. Ezért készülhetett az amulett. Valahogy képes egyenesen a fájdalom érzését adni, anélkül, hogy a testben tenne kárt, így akik a test fájdalmát már nem szenvedték meg, azok is átélhették a kínt az amulettel. Itt is arról írnak, hogy csak mágiahasználók tudták működtetni és ez a rajz is nagyon hasonlít. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az az amulett. - *Mutatja a rajzot, majd zárszavai után fölemeli pillantását Oremor arcára.*
- De azt még nem tudom, hogyan működik. - *Teszi hozzá a teljesség kedvéért, mert hát ezért szeretné még folytatni a kutatást.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bár leginkább csak az amulett eredetéről szerez ismereteket és nem a működéséről, mégsem érzi úgy, hogy mindez fölösleges volna. Azért bízik benne, ha tovább olvas, akkor találhat még valamit, ami a használatának módját tárgyalja... Egyelőre azonban várnia kell, mert Oremor megzavarja a kutatás folytatásában.
Elkapja a férfi iszonyodó tekintetét, melyet a könyv felé, s reá vet.
Az ő kezei a könyv mellett pihennek, két ujját az egyik lapon tartja. Különös módon már nem taszítja annyira ez az érintés. Talán mert nem is annyira a könyv anyaga zavarta, mint inkább a körülmények, amik között készülhetett. De akkor még azt hitte, valakiket iszonyatos módon megkínoztak és megöltek ezekért a lapokért. Ami igaz is, viszont az illetők saját maguk akarták ezt. Ami még mindig borzasztó, de az ő lelke megnyugvást lel ebben. Aztán persze benne van a kérdés, hogy mennyire tették azok az elfek ezt önszántukból, s mennyire a közösség nyomására... ám ennyire mélyen most nem kezdi ezt fejtegetni. A lényeg, hogy most már képes különösebb tartózkodás nélkül lapozni a könyvet. Amit maga is fölismer most, ahogy a pap pillantását elkapja.
Megérti az undorát. Nem kimondottan jártas az istenek világában, így Eeyr tanaiban sem, de már csak amennyit itt hallott az élet és a fény védelméről, elég hozzá, hogy sejteni vélje, a pap számára mennyire viszolyogtató lehet ez a könyv és amit képvisel.
Ő maga igyekszik nyugodt maradni a számonkérő hangnem ellenére is, a kezét sem rántja el a könyvtől, mert nem hiszi, hogy rosszat tett volna, vagy olyat, amire nem kapott engedélyt.
Odafordul Seliodon felé, hogy szeretné-e ő kezdeni. Eddig még nem vetették össze, hogy ki mit talált és őt is érdekelné, mire jutott a templomszolga. De ha a férfi nem kezd beszélni, akkor magára vállalja a kezdést, visszafordulva Oremor felé.*
- Én azt hiszem, megtaláltam, hogy kik és miért készítették az amulettet. - *Szólal meg, egyből belevágva.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenben hittek és úgy gondoltak, hogy a fájdalom által kerülhetnek hozzá közelebb. Ezért kínozták saját magukat... - *Itt már a könyvet nézi beszéd közben, gondolatban végigfutva a megannyi szörnyű módszer leírásán, amivel a hívők gyötörték magukat, de jobbnak látja, ha ezek fölemlegetésétől megkíméli mindannyiukat.*
- A könyv szerint annyira hozzászokott a testük a fájdalomhoz, hogy egy idő után már nem okozott nekik szenvedést. Ezért készülhetett az amulett. Valahogy képes egyenesen a fájdalom érzését adni, anélkül, hogy a testben tenne kárt, így akik a test fájdalmát már nem szenvedték meg, azok is átélhették a kínt az amulettel. Itt is arról írnak, hogy csak mágiahasználók tudták működtetni és ez a rajz is nagyon hasonlít. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az az amulett. - *Mutatja a rajzot, majd zárszavai után fölemeli pillantását Oremor arcára.*
- De azt még nem tudom, hogyan működik. - *Teszi hozzá a teljesség kedvéért, mert hát ezért szeretné még folytatni a kutatást.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-26 14:23:38
Üzenet elküldve: 2021-08-26 14:23:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A világban nem ritka, hogy valaki olyan szintre fejlessze képességeit, hogy azok már legendaszámba menjenek. Artheniorban is él pár legendásnak mondott ember, elf vagy akár ork. Mindegyik másban ért el olyan szinteket, amelyekről mások csak álmodni mernek.
Úgy tűnhet a könyvből, hogy ezek az elfek a kín elviselésében és a fájdalomtűrésben érhettek el ilyen szintet, bár ez náluk inkább következmény volt, mint elvárás, hisz minél több fájdalmat voltak képesek elviselni, annál távolabb kerültek istenüktől.
Az amulettet csak társadalmuk legfelsőbb rétege használhatta, egyrészről a mágia ismerete miatt, másrészről ezzel a módszerrel kiiktathatták a fizikai ellenállást és egyből a lélekre hathattak, ami különlegessé tette ezt a módszert számukra.
Ám Garsinnak csalódnia kell, mert bár mindent sikerül kideríteni a Kín Amulettjéről, a használatáról nem. Nincs leírva semmiféle metódus, szertartás vagy ráolvasás sem, ami "beindítaná" az ereklyét.
A kutatást Oremor töri meg amikor megjelenik a Zárt Részleg rácsainál. A válasszal láthatóan nincs megelégedve.*
- Halljam, mit találtatok! *Lép közelebb, de amikor megpillantja Garsin kezében a könyvet, láthatóan megtorpan. Talán ismeri a könyvet vagy csak az eredetéről tud, de a lényeg, hogy iszonyattal vegyes kétkedéssel néz újra a lányra.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A világban nem ritka, hogy valaki olyan szintre fejlessze képességeit, hogy azok már legendaszámba menjenek. Artheniorban is él pár legendásnak mondott ember, elf vagy akár ork. Mindegyik másban ért el olyan szinteket, amelyekről mások csak álmodni mernek.
Úgy tűnhet a könyvből, hogy ezek az elfek a kín elviselésében és a fájdalomtűrésben érhettek el ilyen szintet, bár ez náluk inkább következmény volt, mint elvárás, hisz minél több fájdalmat voltak képesek elviselni, annál távolabb kerültek istenüktől.
Az amulettet csak társadalmuk legfelsőbb rétege használhatta, egyrészről a mágia ismerete miatt, másrészről ezzel a módszerrel kiiktathatták a fizikai ellenállást és egyből a lélekre hathattak, ami különlegessé tette ezt a módszert számukra.
Ám Garsinnak csalódnia kell, mert bár mindent sikerül kideríteni a Kín Amulettjéről, a használatáról nem. Nincs leírva semmiféle metódus, szertartás vagy ráolvasás sem, ami "beindítaná" az ereklyét.
A kutatást Oremor töri meg amikor megjelenik a Zárt Részleg rácsainál. A válasszal láthatóan nincs megelégedve.*
- Halljam, mit találtatok! *Lép közelebb, de amikor megpillantja Garsin kezében a könyvet, láthatóan megtorpan. Talán ismeri a könyvet vagy csak az eredetéről tud, de a lényeg, hogy iszonyattal vegyes kétkedéssel néz újra a lányra.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-23 11:19:37
Üzenet elküldve: 2021-08-23 11:19:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Az iszonyodás mellett el is gondolkodtatja ez az egész... Milyen kitartásuk lehetett azoknak az elfeknek és milyen érdekesen működhetett a testük, vagy épp az elméjük. Úgy véli, ő maga mindig gyenge maradhatott, mert a fájdalmat nem bírta megszokni. Igaz, ő nem is maga választotta a kínt és értelmét sem látta, nem volt mi erőt adjon neki az elviselésére. Pusztán a túlélés vágya... Azt a jelenséget azonban még ő is ismeri, hogy ha két fájdalomérzet között túl kevés idő telik el, akkor a következő egybeolvad az előzővel, így pedig nem hoz frissebb gyötrelmet. Vagy épp azt, hogy egy nagyobb fájdalom után a kisebb már ugyancsak elenyészik, persze mindez a fájdalom jellegétől és az okozásának módszerétől is függ... De ezek szerint lehetséges volna olyannyira hozzászokni a kínhoz, hogy az többé ne okozhasson szenvedést?
Betudhatná ezt is pusztán a képzelgések egyikének, ám itt van ez a könyv és az amulett, hogy hihetővé tegyék a teljes képet és a körülmények leírását, amik között keletkeztek.
A kép megegyezik az általa ismert tárgy kinézetével és az is említésre kerül, hogy csak mágusok használhatták. Úgy tűnik, minden egybevág, így izgatottan olvasna is tovább, Seliodonnak csak bólogatva. Még a közeledő léptekre sem figyel igazán, mindaddig, míg Oremor a rácsokhoz nem ér. Akkor kénytelen fölpillantani és félbehagyni az olvasmányt, ami most feszélyezi, hisz úgy érzi, már igencsak közel jár.*
- Még nem, uram. De már találtunk említést. Egy kis idő még kellene... - *Feleli elnagyoltan és bízik benne, hogy a férfi ennyivel megelégszik, mert nagyon szeretné folytatni az olvasást.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Az iszonyodás mellett el is gondolkodtatja ez az egész... Milyen kitartásuk lehetett azoknak az elfeknek és milyen érdekesen működhetett a testük, vagy épp az elméjük. Úgy véli, ő maga mindig gyenge maradhatott, mert a fájdalmat nem bírta megszokni. Igaz, ő nem is maga választotta a kínt és értelmét sem látta, nem volt mi erőt adjon neki az elviselésére. Pusztán a túlélés vágya... Azt a jelenséget azonban még ő is ismeri, hogy ha két fájdalomérzet között túl kevés idő telik el, akkor a következő egybeolvad az előzővel, így pedig nem hoz frissebb gyötrelmet. Vagy épp azt, hogy egy nagyobb fájdalom után a kisebb már ugyancsak elenyészik, persze mindez a fájdalom jellegétől és az okozásának módszerétől is függ... De ezek szerint lehetséges volna olyannyira hozzászokni a kínhoz, hogy az többé ne okozhasson szenvedést?
Betudhatná ezt is pusztán a képzelgések egyikének, ám itt van ez a könyv és az amulett, hogy hihetővé tegyék a teljes képet és a körülmények leírását, amik között keletkeztek.
A kép megegyezik az általa ismert tárgy kinézetével és az is említésre kerül, hogy csak mágusok használhatták. Úgy tűnik, minden egybevág, így izgatottan olvasna is tovább, Seliodonnak csak bólogatva. Még a közeledő léptekre sem figyel igazán, mindaddig, míg Oremor a rácsokhoz nem ér. Akkor kénytelen fölpillantani és félbehagyni az olvasmányt, ami most feszélyezi, hisz úgy érzi, már igencsak közel jár.*
- Még nem, uram. De már találtunk említést. Egy kis idő még kellene... - *Feleli elnagyoltan és bízik benne, hogy a férfi ennyivel megelégszik, mert nagyon szeretné folytatni az olvasást.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:55:17
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:55:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Garsin onnan tudhatja, hogy nem nagyobb a sötétség benne a fénynél, hogy gyakran elborzad az olvasás közben. Persze, felmerülhet benne, hogy ezek a kíméletlen kísérletek és próbák mennyire jól leírhatják egy-egy metódus vagy eszköz működését, mennyivel hasznosabb és hatékonyabb, mint csak eszmefuttatásokat vezetni az adott eszközről vagy eszméről. A cél szentesíti az eszközt és valahol Garsin is épp ezután kutat. Bár neki már nem kell kísérleteznie senkin és semmivel, mert előtte úgy tűnik, sokak megtették ezt.
A könyvből kiderül, hogy valóban elfek írták és így már kissé más színben tűnik fel a könyv kialakítása és anyaga is. Azok akik a Kínok Atyjának áldozták fel fájdalmukat és olykor magukat is, úgy hitték, ezzel megváltják lelküket és feloldódhatnak az isteni eszmében. Ám ettől még nem kevésbé borzalmasak a fejtegetéseik, hagymázas látomásaik és az eszközeik. Mint a Kínhozó is.
Ahogy Garsin tovább olvas, kiderül számára, hogy az érintett hívők idővel olyan ellenállóvá váltak a fájdalom ellen, olyan szinten tűrték a fizikai megpróbáltatásokat, hogy képesek voltak elviselni, ha elvágták egy végtagjukat vagy lenyúzták a bőrt róla. Ezért kerestek olyan metódust, amivel a fizikai korlátok átléphetők. Ekkor alkották meg a Kínhozót. Csak társadalmuk vezető tagjai használhatták, hisz csak bennük volt meg a megfelelő affinitás, a varázslásra való hajlam. A korábban látott skicc az ereklyéről készített skicc után már szinte biztos benne, hogy megtalálta, amit keresett. A medál egy tejfehér kristály, tenyérnyinél valamivel kisebb, az alakja amorf, semmiféle metszést nem kapott, kissé durva felületű. Az ezüstfoglalat már kissé megkopott, az élek lekerekedtek és a fém is sötétebb lett az idővel, a félujjnyi láncszemek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kissé merevvé téve a láncot. De mindezt Garsin ismeri, hisz a kezében is fogta már.
A pillanatnyi érzelemváltozást Seliodon is megérzi, felpillant a könyvből és a lányra néz.*
- Minden rendben? Talált valamit? *Kérdi fáradt szemekkel.
Ekkor lépteket hallhatnak a Könyvtár felől és kisvártatva Oremor jelenik meg és megállva a Zárt Részleg rácsánál, feszülten pillant Garsinra.*
- Hogy álltok? *Kérdi kissé élesebben, majd megköszörül a torkát.*
- Úgy értem, sikerrel jártatok? *Javítja ki magát, amikor rájön, hogy kissé érdesebb volt a kelleténél.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Garsin onnan tudhatja, hogy nem nagyobb a sötétség benne a fénynél, hogy gyakran elborzad az olvasás közben. Persze, felmerülhet benne, hogy ezek a kíméletlen kísérletek és próbák mennyire jól leírhatják egy-egy metódus vagy eszköz működését, mennyivel hasznosabb és hatékonyabb, mint csak eszmefuttatásokat vezetni az adott eszközről vagy eszméről. A cél szentesíti az eszközt és valahol Garsin is épp ezután kutat. Bár neki már nem kell kísérleteznie senkin és semmivel, mert előtte úgy tűnik, sokak megtették ezt.
A könyvből kiderül, hogy valóban elfek írták és így már kissé más színben tűnik fel a könyv kialakítása és anyaga is. Azok akik a Kínok Atyjának áldozták fel fájdalmukat és olykor magukat is, úgy hitték, ezzel megváltják lelküket és feloldódhatnak az isteni eszmében. Ám ettől még nem kevésbé borzalmasak a fejtegetéseik, hagymázas látomásaik és az eszközeik. Mint a Kínhozó is.
Ahogy Garsin tovább olvas, kiderül számára, hogy az érintett hívők idővel olyan ellenállóvá váltak a fájdalom ellen, olyan szinten tűrték a fizikai megpróbáltatásokat, hogy képesek voltak elviselni, ha elvágták egy végtagjukat vagy lenyúzták a bőrt róla. Ezért kerestek olyan metódust, amivel a fizikai korlátok átléphetők. Ekkor alkották meg a Kínhozót. Csak társadalmuk vezető tagjai használhatták, hisz csak bennük volt meg a megfelelő affinitás, a varázslásra való hajlam. A korábban látott skicc az ereklyéről készített skicc után már szinte biztos benne, hogy megtalálta, amit keresett. A medál egy tejfehér kristály, tenyérnyinél valamivel kisebb, az alakja amorf, semmiféle metszést nem kapott, kissé durva felületű. Az ezüstfoglalat már kissé megkopott, az élek lekerekedtek és a fém is sötétebb lett az idővel, a félujjnyi láncszemek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kissé merevvé téve a láncot. De mindezt Garsin ismeri, hisz a kezében is fogta már.
A pillanatnyi érzelemváltozást Seliodon is megérzi, felpillant a könyvből és a lányra néz.*
- Minden rendben? Talált valamit? *Kérdi fáradt szemekkel.
Ekkor lépteket hallhatnak a Könyvtár felől és kisvártatva Oremor jelenik meg és megállva a Zárt Részleg rácsánál, feszülten pillant Garsinra.*
- Hogy álltok? *Kérdi kissé élesebben, majd megköszörül a torkát.*
- Úgy értem, sikerrel jártatok? *Javítja ki magát, amikor rájön, hogy kissé érdesebb volt a kelleténél.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-16 16:56:01
Üzenet elküldve: 2021-08-16 16:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A köszönő szóra barátságos, hálás arccal biccent.*
- Én köszönöm ezt a szolgálatot. - *Mondja szégyenlősen. Örül, mert úgy látja, Seliodonnak jól estek a szavai. Talán sikerült célt érnie és a férfi számára is egyértelművé tennie, mennyire értékesnek is tartja az ő munkáját.
Ezután mindketten elmerülnek a megterhelő tartalmú olvasmányokban...
Garsin előtt nem ismeretlen ez a sötétség, még benne is lakozik belőle. Ismeri a kínt és a halált, ahogy a vágyat is ezek okozására. Éppen ezért igyekszik nem túlzottan beleélni magát a leírásokba, mégis túl gyakran borzad el, vagy épp elgondolkodik és próbálja megérteni, mit érezhettek vagy gondolhattak, akik mindezt átélték az egyik, vagy a másik oldalról.
A legutóbb kezébe akadó könyv esetén sincs ez másképp.
Seliodon talán kicsit félreérti őt, de egy hálás pillantással azért válaszol a figyelmességének.
Az igazság az, hogy azzal a halk szóval ő valójában az elhunytak felé fejezte ki sajnálatát, kiknek emlékét a könyv lapjai őrzik.
Pedig ahogy aztán a sorok tartalma fölfedi magát előtte, olybá tűnik, hogy azok az elfek akár saját magukkal is tehették ezt, s önszántukból nyúzhatták vagy nyúzathatták le a bőrüket a kínért és az érte remélt kegyért.
Egy kicsit nehéz nem valóságként kezelnie mindent, amit olvas. Az istenek tényleg eljöttek ugyanis, és hatással is vannak a világukra. Sa'Tereth lehetne az, akit ők vártak? Vajon igazuk volt, s az istenük értékelte, amit tettek? S ha igen, vajon mit kaptak cserébe? Miért érhette meg? Vagy csak bolondok voltak?...
A leírtak között akad kín, kínzási módszer, amit maga is átélt már, de a többit is el tudja képzelni, s valahogy nehezen hiszi, hogy ezeknek volna bármi értelmük, de nem is vallásos. Talán Seliodon el tudná neki magyarázni. Merthogy valójában őt sem érti. Azt, hogy segíteni akar és védeni az életet, megérti. De hogy mi fűzi őt az istennőhöz, miért van ehhez szüksége rá és a belé vetett hitére, vagy egyáltalán miért hisz, azt már nem ilyen egyszerű átlátnia.
A könyvben szereplő, magukat változatos szenvedésnek kitevők is csak hittek valamiben, olyannyira, hogy akár meghalni is készek voltak érte. Garsin pedig nem tudja, hogy ostobák voltak, vagy valami történt velük, valamit kaptak ettől? Talán nem is fogja megtudni...
Mindenesetre olvas tovább, főleg mikor a szöveg egy bizonyos módszerről kezd szólni, ami anélkül képes kínt okozni, hogy a testet megsebezné. Ráadásul egy mágikus tárgy az említett, s ahogy áthajtja a lapot a folytatásért, egy vázlatos rajzot talál a könyvben.
Ez néhány pillanatra ki is zökkenti a nyomasztó hangulatból, ugyanis fölismerni véli az amulettet, ami a birtokában van, s ez visszairányítja figyelmét a jelen valóságára.
Seliodon akár észre is veheti, hogy most kicsit más, ahogy kihúzza magát, inkább izgatott, mint ijedt, vagy iszonyodó. Garsin majdnem szóvá is teszi, hogy azt hiszi, talált valamit, de végül a kíváncsiság jobban hajtja és nem akar magyarázkodni, hanem rögtön olvasni akar tovább. Szóval olvas tovább...*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A köszönő szóra barátságos, hálás arccal biccent.*
- Én köszönöm ezt a szolgálatot. - *Mondja szégyenlősen. Örül, mert úgy látja, Seliodonnak jól estek a szavai. Talán sikerült célt érnie és a férfi számára is egyértelművé tennie, mennyire értékesnek is tartja az ő munkáját.
Ezután mindketten elmerülnek a megterhelő tartalmú olvasmányokban...
Garsin előtt nem ismeretlen ez a sötétség, még benne is lakozik belőle. Ismeri a kínt és a halált, ahogy a vágyat is ezek okozására. Éppen ezért igyekszik nem túlzottan beleélni magát a leírásokba, mégis túl gyakran borzad el, vagy épp elgondolkodik és próbálja megérteni, mit érezhettek vagy gondolhattak, akik mindezt átélték az egyik, vagy a másik oldalról.
A legutóbb kezébe akadó könyv esetén sincs ez másképp.
Seliodon talán kicsit félreérti őt, de egy hálás pillantással azért válaszol a figyelmességének.
Az igazság az, hogy azzal a halk szóval ő valójában az elhunytak felé fejezte ki sajnálatát, kiknek emlékét a könyv lapjai őrzik.
Pedig ahogy aztán a sorok tartalma fölfedi magát előtte, olybá tűnik, hogy azok az elfek akár saját magukkal is tehették ezt, s önszántukból nyúzhatták vagy nyúzathatták le a bőrüket a kínért és az érte remélt kegyért.
Egy kicsit nehéz nem valóságként kezelnie mindent, amit olvas. Az istenek tényleg eljöttek ugyanis, és hatással is vannak a világukra. Sa'Tereth lehetne az, akit ők vártak? Vajon igazuk volt, s az istenük értékelte, amit tettek? S ha igen, vajon mit kaptak cserébe? Miért érhette meg? Vagy csak bolondok voltak?...
A leírtak között akad kín, kínzási módszer, amit maga is átélt már, de a többit is el tudja képzelni, s valahogy nehezen hiszi, hogy ezeknek volna bármi értelmük, de nem is vallásos. Talán Seliodon el tudná neki magyarázni. Merthogy valójában őt sem érti. Azt, hogy segíteni akar és védeni az életet, megérti. De hogy mi fűzi őt az istennőhöz, miért van ehhez szüksége rá és a belé vetett hitére, vagy egyáltalán miért hisz, azt már nem ilyen egyszerű átlátnia.
A könyvben szereplő, magukat változatos szenvedésnek kitevők is csak hittek valamiben, olyannyira, hogy akár meghalni is készek voltak érte. Garsin pedig nem tudja, hogy ostobák voltak, vagy valami történt velük, valamit kaptak ettől? Talán nem is fogja megtudni...
Mindenesetre olvas tovább, főleg mikor a szöveg egy bizonyos módszerről kezd szólni, ami anélkül képes kínt okozni, hogy a testet megsebezné. Ráadásul egy mágikus tárgy az említett, s ahogy áthajtja a lapot a folytatásért, egy vázlatos rajzot talál a könyvben.
Ez néhány pillanatra ki is zökkenti a nyomasztó hangulatból, ugyanis fölismerni véli az amulettet, ami a birtokában van, s ez visszairányítja figyelmét a jelen valóságára.
Seliodon akár észre is veheti, hogy most kicsit más, ahogy kihúzza magát, inkább izgatott, mint ijedt, vagy iszonyodó. Garsin majdnem szóvá is teszi, hogy azt hiszi, talált valamit, de végül a kíváncsiság jobban hajtja és nem akar magyarázkodni, hanem rögtön olvasni akar tovább. Szóval olvas tovább...*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-16 14:18:56
Üzenet elküldve: 2021-08-16 14:18:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bátorság kérdésében Seliodon mindenképp azon a véleményen van, hogy Garsin is az és a lány sem ágál a dicséret ellen, így folytatódhat a kutatás a Zárt Részlegen.
A tudás mindig veszélyes, lehet olyan veszélyes, mint a penge vagy a méreg és az olyan tudás, mely az élet ellen való, sötét és átkos, még veszélyesebb is lehet. De míg csak olvassák és nem gyakorolják a leírtakat, addig veszélytelennek tűnik, bár Garsin is érezheti magán, hogy a lélek sincs biztonságban. Meg kell tanulnia a helyén kezelni a dolgokat és rájönnie, hogy attól még, hogy kutat ezekben a könyvekben, ő maga még nem válik gonosszá.*
- Köszönöm. *Pillant fel a templomszolga a könyből, amit épp olvas Garsin elismerő szavaira. Látszik rajta, hogy jól esik neki az elismerés, hogy anélkül is lehet hasznos, ha nem felkent pap.
Sajnos kevés olyan "ártalmatlan" olvasmány van a könyvekben, mint az Örök Lámpás. A legtöbb sor nehéz és sötét, kínnal teli és részletessége okán akár gyomorforgató is lehet.
Amikor Seliodon felhívja a figyelmét a kezében tartott könyvre, pár pillanatig még magán érezheti a templomszolga pillantását, mintha a férfi azt figyelné, kell-e segítség neki a könyvhöz. Nem az olvasásához, hanem ahhoz, hogy elfogadja, azt a könyvet valaha volt élő, létező elfek bőrére írták.*
- Semmi baj. *Mondja bátorítón Seliodon.*
- Ugyan ez a Fény Temploma, de őriznünk kell a sötétséget is, nehogy árnyékba vonja az élőket. *Teszi hozzá még, majd visszafordul saját könyve fölé.
Garsin kinyitva a könyvet, rájöhet, hogy nagy része hagymázas képzelgés egy sötét világ eljöveteléről, egy sötét istennel, aki kínban és fájdalomban méri kegyét. Ennek az istenségnek a hívei használtak bizonyos mágikus eszközöket, amelyekkel fájdalmat szíthattak. De ők magukon használták. Úgy tartották, minél nagyobb a fájdalom, annál közelebb kerülhetnek az isteni lényeghez. Ha valaki meghalt a kíntól, abban nem volt elég hit, hogy egyesüljön az isteni akarattal. De használtak kampókat, ostort és ezernyi más világi eszközt, hogy átéljék a kínt, mígnem egyfajta tudatalatti állapotban lebegve elszakadhattak testi valójuktól. Az őrült képzelgések között többször olvasható egy varázslatos tárgy, a Kínhozó, amellyel a test megsebzése nélkül érhették el ezt az állapotot. A tárgyról még egy elnagyolt skiccet is találhat Garsin a könyvben, ami kísértetiesen hasonlít a birtokában lévőre.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bátorság kérdésében Seliodon mindenképp azon a véleményen van, hogy Garsin is az és a lány sem ágál a dicséret ellen, így folytatódhat a kutatás a Zárt Részlegen.
A tudás mindig veszélyes, lehet olyan veszélyes, mint a penge vagy a méreg és az olyan tudás, mely az élet ellen való, sötét és átkos, még veszélyesebb is lehet. De míg csak olvassák és nem gyakorolják a leírtakat, addig veszélytelennek tűnik, bár Garsin is érezheti magán, hogy a lélek sincs biztonságban. Meg kell tanulnia a helyén kezelni a dolgokat és rájönnie, hogy attól még, hogy kutat ezekben a könyvekben, ő maga még nem válik gonosszá.*
- Köszönöm. *Pillant fel a templomszolga a könyből, amit épp olvas Garsin elismerő szavaira. Látszik rajta, hogy jól esik neki az elismerés, hogy anélkül is lehet hasznos, ha nem felkent pap.
Sajnos kevés olyan "ártalmatlan" olvasmány van a könyvekben, mint az Örök Lámpás. A legtöbb sor nehéz és sötét, kínnal teli és részletessége okán akár gyomorforgató is lehet.
Amikor Seliodon felhívja a figyelmét a kezében tartott könyvre, pár pillanatig még magán érezheti a templomszolga pillantását, mintha a férfi azt figyelné, kell-e segítség neki a könyvhöz. Nem az olvasásához, hanem ahhoz, hogy elfogadja, azt a könyvet valaha volt élő, létező elfek bőrére írták.*
- Semmi baj. *Mondja bátorítón Seliodon.*
- Ugyan ez a Fény Temploma, de őriznünk kell a sötétséget is, nehogy árnyékba vonja az élőket. *Teszi hozzá még, majd visszafordul saját könyve fölé.
Garsin kinyitva a könyvet, rájöhet, hogy nagy része hagymázas képzelgés egy sötét világ eljöveteléről, egy sötét istennel, aki kínban és fájdalomban méri kegyét. Ennek az istenségnek a hívei használtak bizonyos mágikus eszközöket, amelyekkel fájdalmat szíthattak. De ők magukon használták. Úgy tartották, minél nagyobb a fájdalom, annál közelebb kerülhetnek az isteni lényeghez. Ha valaki meghalt a kíntól, abban nem volt elég hit, hogy egyesüljön az isteni akarattal. De használtak kampókat, ostort és ezernyi más világi eszközt, hogy átéljék a kínt, mígnem egyfajta tudatalatti állapotban lebegve elszakadhattak testi valójuktól. Az őrült képzelgések között többször olvasható egy varázslatos tárgy, a Kínhozó, amellyel a test megsebzése nélkül érhették el ezt az állapotot. A tárgyról még egy elnagyolt skiccet is találhat Garsin a könyvben, ami kísértetiesen hasonlít a birtokában lévőre.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-11 14:22:40
Üzenet elküldve: 2021-08-11 14:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A dicsérő szóra, hogy ő bátor volna, szerény kétkedéssel pillant Seliodon szemébe. Nem tudja, a férfi miért gondolja ezt. Talán mert a városőrség tagja?
De nem helyesbít vagy tiltakozik most, inkább csak elfogadja a kedves véleményt. A saját mércéjével mérve még ő is bátornak ítéli magát. Nem tett, vagy tesz semmi nagyot, vagy veszélyeset, de még nem is futamodott meg a rá bízott feladat és a nehézségek elől, pedig indíttatása már lett volna rá. Egyelőre büszke erre, magára. És szüksége is van erre az érzésre, az apró sikerekre, hogy önbizalmát fölépítse.
A templomszolga megnyugtatja az itt található iratokkal kapcsolatban, hogy inkább a tudás a veszélyes, amit őriznek, s nem a megérintésük. Bár a válasz azt is sejteti, hogy akadhat a templomban olyan is, amivel jobb nem érintkezni.
Mivel nem vallásos, vagy művelt, a kíváncsiskodására kapott feleletet nem egészen érti, csak annyit bogoz ki belőle, hogy Seliodonból valamiért nem válhat pap. Valamint azt a szomorú mosolyt is elkapja, amiből arra következtet, hogy a férfi nincs egészen megbékélve ezzel. Úgy érzi, valamit neki is mondania kellene, hogy a templomszolgát lelkesítse.*
- Ez nagyon jó szolgálat. Ezt a sok tudást őrizni és ismerni. Én el lennék itt veszve maga nélkül. Talán ez a tudás és a maga segítsége fog életeket menteni, támogatni a sötétség elleni harcot. - *Mondja, és őszintén így is gondolja. Bár a szavait bajosan válogatja, igyekszik kicsit az ájtatos ajkakról elcsent szóképeket is használni. Mikor sötétség elleni harcról beszél, valójában gonosztevőkre gondol, s megint ezt a konkrét esetet veszi példának, az amulettel. Ha nincs Seliodon, vagy a többi templomszolga, akkor az ereklyéről sem tudna meg többet. Ha nem tud meg többet, nem fogják tudni használni.
Márpedig ő tényleg azt reméli, hogy azzal a holmival a város védelmét szolgálhatják majd, vagyis esetenként életeket is menthetnek általa. Ami pedig közvetve Seliodon által is volna.
Később élénken figyel mindenre, amit a férfi magyaráz, míg nem az irományok összegyűjtéséből áttérnek a munka lényegi részére.
Az Örök Lámpásról szóló följegyzés egy könnyű kis kitérő és érdekesség, amiben örömét leli. Jó érzés valamit fölismeri az irományok között, amivel már a valóságban is találkozott. A számára még ez is "varázslat": az írott szó és hogy általa történeteket, ismereteket lehet átadni, lejegyezni, hogy azt egyszer valaki a jövőben elolvashassa.
Később azonban megtapasztalja ennek a "varázslatnak" az árnyoldalát is, mikor olyasmikről olvas, amiknek egy jobb világban soha nem szabadott volna megtörténniük.
Ő maga is látott és tapasztalt már eleget, ennek ellenére, vagy tán épp ezért megviselik ezek a részletes leírások. Néha kell egy kis idő, hogy körülnézzen a jelenben és emlékeztesse rá magát, hogy a valóság nem csak ebből a "sötétségből" és gonosz, beteges vágyakkal rendelkező emberekből áll.
Mikor kezébe veszi a következő könyvet, már elsőre érzi, hogy ez valami különleges. Meg is simítja és megállapítja, hogy valamiféle bőrből készülhetett. Arra azonban nincs felkészülve, amire Seliodon figyelmezteti.
Előbb csak hitetlenkedve kapja pillantását a férfira, majd a kezét is gyorsan, viszolyogva elhúzza. Szeretné valamibe beletörölni, de hirtelenjében annak a gondolata is taszítja, hogy a ruháját érintse ezzel az érzéssel az ujjain, amit aztán később is viselnie kell még.
Tele van kérdésekkel, amik leginkább egy egyszerű "miért?"-ben foglalhatóak össze. Miért tenne bárki is ilyet, vagy mi történt azokkal az elfekkel, hogyan jutottak erre a sorsra?
Ám csöndben marad, magában emészti ezt az újabb terhet.
Majd lassan összeszedi magát és igyekszik másképp nézni a könyvre: nem csak a nyilvánvalóan undorító tettek maradványát látni benne, hanem az egykor valószínűleg sokat szenvedett elfek emlékét is.*
- Sajnálom. - *Szól halkan, majd visszanyújtja kezét a könyvért és fölnyitja. Lássuk hát, mi az ő történetük!*
//Könyvtár//
*A dicsérő szóra, hogy ő bátor volna, szerény kétkedéssel pillant Seliodon szemébe. Nem tudja, a férfi miért gondolja ezt. Talán mert a városőrség tagja?
De nem helyesbít vagy tiltakozik most, inkább csak elfogadja a kedves véleményt. A saját mércéjével mérve még ő is bátornak ítéli magát. Nem tett, vagy tesz semmi nagyot, vagy veszélyeset, de még nem is futamodott meg a rá bízott feladat és a nehézségek elől, pedig indíttatása már lett volna rá. Egyelőre büszke erre, magára. És szüksége is van erre az érzésre, az apró sikerekre, hogy önbizalmát fölépítse.
A templomszolga megnyugtatja az itt található iratokkal kapcsolatban, hogy inkább a tudás a veszélyes, amit őriznek, s nem a megérintésük. Bár a válasz azt is sejteti, hogy akadhat a templomban olyan is, amivel jobb nem érintkezni.
Mivel nem vallásos, vagy művelt, a kíváncsiskodására kapott feleletet nem egészen érti, csak annyit bogoz ki belőle, hogy Seliodonból valamiért nem válhat pap. Valamint azt a szomorú mosolyt is elkapja, amiből arra következtet, hogy a férfi nincs egészen megbékélve ezzel. Úgy érzi, valamit neki is mondania kellene, hogy a templomszolgát lelkesítse.*
- Ez nagyon jó szolgálat. Ezt a sok tudást őrizni és ismerni. Én el lennék itt veszve maga nélkül. Talán ez a tudás és a maga segítsége fog életeket menteni, támogatni a sötétség elleni harcot. - *Mondja, és őszintén így is gondolja. Bár a szavait bajosan válogatja, igyekszik kicsit az ájtatos ajkakról elcsent szóképeket is használni. Mikor sötétség elleni harcról beszél, valójában gonosztevőkre gondol, s megint ezt a konkrét esetet veszi példának, az amulettel. Ha nincs Seliodon, vagy a többi templomszolga, akkor az ereklyéről sem tudna meg többet. Ha nem tud meg többet, nem fogják tudni használni.
Márpedig ő tényleg azt reméli, hogy azzal a holmival a város védelmét szolgálhatják majd, vagyis esetenként életeket is menthetnek általa. Ami pedig közvetve Seliodon által is volna.
Később élénken figyel mindenre, amit a férfi magyaráz, míg nem az irományok összegyűjtéséből áttérnek a munka lényegi részére.
Az Örök Lámpásról szóló följegyzés egy könnyű kis kitérő és érdekesség, amiben örömét leli. Jó érzés valamit fölismeri az irományok között, amivel már a valóságban is találkozott. A számára még ez is "varázslat": az írott szó és hogy általa történeteket, ismereteket lehet átadni, lejegyezni, hogy azt egyszer valaki a jövőben elolvashassa.
Később azonban megtapasztalja ennek a "varázslatnak" az árnyoldalát is, mikor olyasmikről olvas, amiknek egy jobb világban soha nem szabadott volna megtörténniük.
Ő maga is látott és tapasztalt már eleget, ennek ellenére, vagy tán épp ezért megviselik ezek a részletes leírások. Néha kell egy kis idő, hogy körülnézzen a jelenben és emlékeztesse rá magát, hogy a valóság nem csak ebből a "sötétségből" és gonosz, beteges vágyakkal rendelkező emberekből áll.
Mikor kezébe veszi a következő könyvet, már elsőre érzi, hogy ez valami különleges. Meg is simítja és megállapítja, hogy valamiféle bőrből készülhetett. Arra azonban nincs felkészülve, amire Seliodon figyelmezteti.
Előbb csak hitetlenkedve kapja pillantását a férfira, majd a kezét is gyorsan, viszolyogva elhúzza. Szeretné valamibe beletörölni, de hirtelenjében annak a gondolata is taszítja, hogy a ruháját érintse ezzel az érzéssel az ujjain, amit aztán később is viselnie kell még.
Tele van kérdésekkel, amik leginkább egy egyszerű "miért?"-ben foglalhatóak össze. Miért tenne bárki is ilyet, vagy mi történt azokkal az elfekkel, hogyan jutottak erre a sorsra?
Ám csöndben marad, magában emészti ezt az újabb terhet.
Majd lassan összeszedi magát és igyekszik másképp nézni a könyvre: nem csak a nyilvánvalóan undorító tettek maradványát látni benne, hanem az egykor valószínűleg sokat szenvedett elfek emlékét is.*
- Sajnálom. - *Szól halkan, majd visszanyújtja kezét a könyvért és fölnyitja. Lássuk hát, mi az ő történetük!*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-11 12:58:49
Üzenet elküldve: 2021-08-11 12:58:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Garsinnak talán apró belátása nyílik a lázadás utáni templomi életbe, ahogy Eeyr hívei igyekeztek visszaállítani valamit megtépázott hitükből és erejükből. A lány is pontosan tudja, hogy olykor az események alakulása miatt nehezedik hatalmas teher az emberekre és kénytelenek olyan dolgokat is véghezvinni, amelyekre normál esetben nem volnának képesek. Vagy olyan terhet a nyakukba venni, amelyre úgy érzik, nem volnának képesek.*
- Bátor. *Hagyja annyiban egyetértve Seliodon.*
- De ön is az, kisasszony. *Teszi hozzá, mert látta és tapasztalta, hogy Garsin is határozottságán felül teljesít és áll helyt.
Abban is lehet valami, hogy a templomszolga már várta őt, hogy folytathassák a munkát, előző nap is úgy tűnt, hogy élvezi a kutakodást a titokzatos ereklye után. Aztán a kocsi is bekerül a könyvekkel és ők elkezdhetik a munkát és a kutatást a Zárt Részlegen.
Amikor Garsin arról kérdezi Seliodont, hogy a könyvek megérintése veszélyes-e, a férfi bátorítón mosolyog rá.*
- Nem, nem veszélyesek, az ilyesmit nem tárolnánk itt. Nem kell aggódnod. *Nyugtatja meg a lányt.
A kutatás csendben és kissé nehezebben halad, mert a könyvekben nem csak sok iszonytató dolog van, de olykor ismeretlen nyelvű sorok is futnak.*
- Nem, én sajnos nem. Hiányzik belőlem az affinitás, hogy megkapjam a Fény Úrnőjének ajándékát. *Mosolyog szomorúan a templomszolga.*
- Én így szolgálom Eeyrt. *Teszi hozzá és visszafordul a könyvek felé. Meglehet, nem szívesen beszélne erről. De a kérdésekre elmondja, hogy először mindig terület szerint keres, földrajzi egyezés, aztán igyekszik leszűkíteni a metszetet a keresés jellemzőire és végül a témába vágó írásokat is sorra veszi.
Garsin meg is találja a könyvekben az Örök Lámpásnak nevezett gyertyák leírását, amelyek valóban a sötétséget igyekeznek távol tartani folyton világosságot adó fényükkel.
Az olvasás most nem csak a szemet és a tudatot veszi igénybe, de olykor a lélekre is hat. Az a sok, tárgyilagos, hideg profizmussal lejegyzett kínzás és embertelen kísérletek, amelyek részletesen és mélyre hatón vizsgálják egy-egy tárgy vagy sötét ereklye működését, igen megterhelő lehet.
Garsin akkor érzi ezt leginkább, amikor egy különleges tapintású könyvet vesz a kezébe. A könyv alkarnyi és ötujjnyi vaskos, a gerince fém, ezért súlya is van, a lapjait is abból a különleges, bőr tapintású anyagból készítették és arra festették fel a lendületes betűket és ábrázolásokat.*
- Óvatosan azzal a könyvvel. *Pillant fel Seliodon az egyik tekercsből.*
- Elfek bőréből készítették. *Mondja aggodalmas hangon szomorúan.*
//Könyvtár//
*Garsinnak talán apró belátása nyílik a lázadás utáni templomi életbe, ahogy Eeyr hívei igyekeztek visszaállítani valamit megtépázott hitükből és erejükből. A lány is pontosan tudja, hogy olykor az események alakulása miatt nehezedik hatalmas teher az emberekre és kénytelenek olyan dolgokat is véghezvinni, amelyekre normál esetben nem volnának képesek. Vagy olyan terhet a nyakukba venni, amelyre úgy érzik, nem volnának képesek.*
- Bátor. *Hagyja annyiban egyetértve Seliodon.*
- De ön is az, kisasszony. *Teszi hozzá, mert látta és tapasztalta, hogy Garsin is határozottságán felül teljesít és áll helyt.
Abban is lehet valami, hogy a templomszolga már várta őt, hogy folytathassák a munkát, előző nap is úgy tűnt, hogy élvezi a kutakodást a titokzatos ereklye után. Aztán a kocsi is bekerül a könyvekkel és ők elkezdhetik a munkát és a kutatást a Zárt Részlegen.
Amikor Garsin arról kérdezi Seliodont, hogy a könyvek megérintése veszélyes-e, a férfi bátorítón mosolyog rá.*
- Nem, nem veszélyesek, az ilyesmit nem tárolnánk itt. Nem kell aggódnod. *Nyugtatja meg a lányt.
A kutatás csendben és kissé nehezebben halad, mert a könyvekben nem csak sok iszonytató dolog van, de olykor ismeretlen nyelvű sorok is futnak.*
- Nem, én sajnos nem. Hiányzik belőlem az affinitás, hogy megkapjam a Fény Úrnőjének ajándékát. *Mosolyog szomorúan a templomszolga.*
- Én így szolgálom Eeyrt. *Teszi hozzá és visszafordul a könyvek felé. Meglehet, nem szívesen beszélne erről. De a kérdésekre elmondja, hogy először mindig terület szerint keres, földrajzi egyezés, aztán igyekszik leszűkíteni a metszetet a keresés jellemzőire és végül a témába vágó írásokat is sorra veszi.
Garsin meg is találja a könyvekben az Örök Lámpásnak nevezett gyertyák leírását, amelyek valóban a sötétséget igyekeznek távol tartani folyton világosságot adó fényükkel.
Az olvasás most nem csak a szemet és a tudatot veszi igénybe, de olykor a lélekre is hat. Az a sok, tárgyilagos, hideg profizmussal lejegyzett kínzás és embertelen kísérletek, amelyek részletesen és mélyre hatón vizsgálják egy-egy tárgy vagy sötét ereklye működését, igen megterhelő lehet.
Garsin akkor érzi ezt leginkább, amikor egy különleges tapintású könyvet vesz a kezébe. A könyv alkarnyi és ötujjnyi vaskos, a gerince fém, ezért súlya is van, a lapjait is abból a különleges, bőr tapintású anyagból készítették és arra festették fel a lendületes betűket és ábrázolásokat.*
- Óvatosan azzal a könyvvel. *Pillant fel Seliodon az egyik tekercsből.*
- Elfek bőréből készítették. *Mondja aggodalmas hangon szomorúan.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-08 21:13:48
Üzenet elküldve: 2021-08-08 21:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*A parancsnokból különösebben nem lehet semmi érzelmet kiolvasni annak nyomán, hogy a férfi valóban a Sayqueves család sajra, pusztán csak bólint a tényre, s elraktározza magában, hátha később még hasznára válhat. Ismeri a családot, hallott már róla ezt-azt, de nincs ellenérzése, sem pedig jó tapasztalata velük.*
-Oszlatás, azt mondja?
*Közben pedig hümment is egy nagyot, s a szakállát is sikerül akaratlanul megvakarnia.*
-Kérem, nem vagyok én úr, csak egy egyszerű katona.
*Az viszont könnyen érződhet, hogy nem kelletlen szerénykedésről van szó, egyszerűen tényleg így gondolja.*
-Nem keresek efféle mágiát, legalábbis nem feltétlen. Nincs rajtam rontás, inkább az érdekelne, hogy megelőzni meg lehet-e valamilyen módon magának a varázslatnak a hatását, bár már a megszüntetés lehetősége is több, mint amit találni reméltem a hatalmas tudásommal és kutatási módszeremmel a témában.
*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem jártas a mágiában, az átlagosnál intelligensebb fickó, s összerakja a dolgokat, amiket ismer, vagy ismerni vél.*
-Persze az alapok ismerete nélkül akkor sem ismerném fel azt, amit keresek, ha az orrom előtt lenne. Sajnos a kardforgatáshoz jobban értek, be kell vallanom.
*Talán a másik dolog, amit keres, nem is létezik, vagy roppant ritka egész Lanawin földjén.*
-Hálás lennék, ha segítene.
*Azzal pedig kezével az egyik székre mutat, hogy foglaljon helyes a férfi, ha valóban hajlandó segíteni Bredocnak egy kis tudást magára szedni.*
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*A parancsnokból különösebben nem lehet semmi érzelmet kiolvasni annak nyomán, hogy a férfi valóban a Sayqueves család sajra, pusztán csak bólint a tényre, s elraktározza magában, hátha később még hasznára válhat. Ismeri a családot, hallott már róla ezt-azt, de nincs ellenérzése, sem pedig jó tapasztalata velük.*
-Oszlatás, azt mondja?
*Közben pedig hümment is egy nagyot, s a szakállát is sikerül akaratlanul megvakarnia.*
-Kérem, nem vagyok én úr, csak egy egyszerű katona.
*Az viszont könnyen érződhet, hogy nem kelletlen szerénykedésről van szó, egyszerűen tényleg így gondolja.*
-Nem keresek efféle mágiát, legalábbis nem feltétlen. Nincs rajtam rontás, inkább az érdekelne, hogy megelőzni meg lehet-e valamilyen módon magának a varázslatnak a hatását, bár már a megszüntetés lehetősége is több, mint amit találni reméltem a hatalmas tudásommal és kutatási módszeremmel a témában.
*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem jártas a mágiában, az átlagosnál intelligensebb fickó, s összerakja a dolgokat, amiket ismer, vagy ismerni vél.*
-Persze az alapok ismerete nélkül akkor sem ismerném fel azt, amit keresek, ha az orrom előtt lenne. Sajnos a kardforgatáshoz jobban értek, be kell vallanom.
*Talán a másik dolog, amit keres, nem is létezik, vagy roppant ritka egész Lanawin földjén.*
-Hálás lennék, ha segítene.
*Azzal pedig kezével az egyik székre mutat, hogy foglaljon helyes a férfi, ha valóban hajlandó segíteni Bredocnak egy kis tudást magára szedni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293