Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:12:55
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:12:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Talán a másik nem számít arra, hogy Khrys lezárja a rögtönzött zenéjét, mert még egy darabig pengeti saját hangszerét. Végtére is ez épp alkalmas pillanat lehetne arra, hogy a félvér próbálja megállapítani a muzsika forrását, de akkor a másik észreveszi a templom sűrű homályára telepedő csendet. Fület bántóan hagyja abba a játékot, amire Khrys csak egy grimaszt vág, mintha legalábbis a lábára léptek volna. Aztán közeledő léptek hangját verik vissza sokszorosan a szent hely komor falai, és egyúttal megint játszik valamit a jövevény. Valahogy ismerősen dereng a félvér lánynak a bonyodalmas szövésű dallam, de egyáltalán nem biztos abban, hogy valóban helyes-e a feltevése. Pusztán egy ilyen megérzés tolakodik be elméjébe, de hát sokszor történt már hasonló. Mégiscsak zenész vér csörgedez benne, s egy-egy jó dallamra bizony ő is felkapja a fejét, gyakorta akaratlanul is.
Végre felfedi kilétét a titokzatos zenész társ. Khrys első benyomásai igen vegyesek. Először is meglepi az aprócska lányka felbukkanása, és komolyan kislánynak nézi. Hangot azonban nem ad ezen észrevételének - mondjuk amúgyis képtelen rá. Másodszor szemet szúr neki az ifjú hajviselete is, ami - az igazat megvallva - nem túl szokványos, még pontosabban szólva cseppet sem hétköznapi. Ráadásul még feltűnő is. Egyébként mulatságosnak tartja a lány megjelenését. Nem mosolyog ugyan, de kissé oldalra billentve a fejét olyan arckifejezést ölt magára, mintha épp egy viccet mondott volna a másik, de annyira jól nem sikerült volna, hogy nevetni lehessen rajta.
Figyelmét a lányka medálja sem kerüli el. Igazán szépnek, már-már művészinek tartja a csontból kifaragott hajót. Tekintete hosszan el is időz rajta, de aztán észbe kap, és a papírra írja kacskaringós betűkkel:*
"Üdv. Bejöttem zenélni. Itt egészen jó a lant hangzása."
*Miközben ezeket írja, társa valami különös nótába kezd. Khrysnek ötlete sincs, van-e egyáltalán szövege, és ha igen, miről szólhat, de valahogy belül érzi, hogy ez a zene végképp nem egy ilyen szakrális helyre való. Meg kell hagyni azonban, hogy őt nem különösebben érdekli, mit játszik az ifjú. Egészen ügyesnek tartja a furcsa hajviseletű H'aera-t, de ezt egyelőre nem köti a másik orrára.*
"És te mi járatban itt?"
*Ezt firkantja még a fentiek alá, miközben fél szemével társa arcvonásait figyeli.*
*Talán a másik nem számít arra, hogy Khrys lezárja a rögtönzött zenéjét, mert még egy darabig pengeti saját hangszerét. Végtére is ez épp alkalmas pillanat lehetne arra, hogy a félvér próbálja megállapítani a muzsika forrását, de akkor a másik észreveszi a templom sűrű homályára telepedő csendet. Fület bántóan hagyja abba a játékot, amire Khrys csak egy grimaszt vág, mintha legalábbis a lábára léptek volna. Aztán közeledő léptek hangját verik vissza sokszorosan a szent hely komor falai, és egyúttal megint játszik valamit a jövevény. Valahogy ismerősen dereng a félvér lánynak a bonyodalmas szövésű dallam, de egyáltalán nem biztos abban, hogy valóban helyes-e a feltevése. Pusztán egy ilyen megérzés tolakodik be elméjébe, de hát sokszor történt már hasonló. Mégiscsak zenész vér csörgedez benne, s egy-egy jó dallamra bizony ő is felkapja a fejét, gyakorta akaratlanul is.
Végre felfedi kilétét a titokzatos zenész társ. Khrys első benyomásai igen vegyesek. Először is meglepi az aprócska lányka felbukkanása, és komolyan kislánynak nézi. Hangot azonban nem ad ezen észrevételének - mondjuk amúgyis képtelen rá. Másodszor szemet szúr neki az ifjú hajviselete is, ami - az igazat megvallva - nem túl szokványos, még pontosabban szólva cseppet sem hétköznapi. Ráadásul még feltűnő is. Egyébként mulatságosnak tartja a lány megjelenését. Nem mosolyog ugyan, de kissé oldalra billentve a fejét olyan arckifejezést ölt magára, mintha épp egy viccet mondott volna a másik, de annyira jól nem sikerült volna, hogy nevetni lehessen rajta.
Figyelmét a lányka medálja sem kerüli el. Igazán szépnek, már-már művészinek tartja a csontból kifaragott hajót. Tekintete hosszan el is időz rajta, de aztán észbe kap, és a papírra írja kacskaringós betűkkel:*
"Üdv. Bejöttem zenélni. Itt egészen jó a lant hangzása."
*Miközben ezeket írja, társa valami különös nótába kezd. Khrysnek ötlete sincs, van-e egyáltalán szövege, és ha igen, miről szólhat, de valahogy belül érzi, hogy ez a zene végképp nem egy ilyen szakrális helyre való. Meg kell hagyni azonban, hogy őt nem különösebben érdekli, mit játszik az ifjú. Egészen ügyesnek tartja a furcsa hajviseletű H'aera-t, de ezt egyelőre nem köti a másik orrára.*
"És te mi járatban itt?"
*Ezt firkantja még a fentiek alá, miközben fél szemével társa arcvonásait figyeli.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-28 11:00:41
Üzenet elküldve: 2023-02-28 11:00:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Mi tagadás, vért izzad, hogy lekövesse a másik zenész által diktált muzsikát. Végül marad egy egyszerűbb dallamnál. Annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy a másik abbahagyta a zenélést. A nagy koncentrációban még a nyelve hegyét is kidugja. *
~ Óh. ~
* Kap észbe és egy ronda, disszonáns pengetéssel gyorsan félbeszakítja a saját lantjátékát. Kiles az árnyékok közül. A másik lány háttal ül az utolsó padsorok egyikében és széles karlendítéssel inti magához a játékába betolakodó H'aera-t. Vigyorog. Ellöki magát a faltól és hetyke léptekkel odasétál, miközben valami lusta, kacskaringós nótát pendítget a húrokon.
Oldalról megközelíti a lányt és szende mosollyal a látóterébe hajol. *
- Üdv. Bocsánat a közbe-muzsikálásért.
* Előrébbszökken és helyet foglal a pad szélén. *
- Mit csinálsz itt?
* Kíváncsiskodik és a másik papírjára, íróeszközeire pislant. *
~ Talán zenét szerez? ~
* Szórakozottan játszik a lant húrjain. Sóhaj-halkan, de azért kivehető, hogy az egyik közismert kocsmabéli dalt játssza, amelynek a szövege egy csalfa, hűtlen leányról szól és annak... hát, nagy méretekkel megáldott szeretőjéről.
Igazán nem tehet róla, de az ilyesféle nótákat kérik tőle a leggyakrabban, persze hogy már szinte magától ezt játssza a keze is. *
* Mi tagadás, vért izzad, hogy lekövesse a másik zenész által diktált muzsikát. Végül marad egy egyszerűbb dallamnál. Annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy a másik abbahagyta a zenélést. A nagy koncentrációban még a nyelve hegyét is kidugja. *
~ Óh. ~
* Kap észbe és egy ronda, disszonáns pengetéssel gyorsan félbeszakítja a saját lantjátékát. Kiles az árnyékok közül. A másik lány háttal ül az utolsó padsorok egyikében és széles karlendítéssel inti magához a játékába betolakodó H'aera-t. Vigyorog. Ellöki magát a faltól és hetyke léptekkel odasétál, miközben valami lusta, kacskaringós nótát pendítget a húrokon.
Oldalról megközelíti a lányt és szende mosollyal a látóterébe hajol. *
- Üdv. Bocsánat a közbe-muzsikálásért.
* Előrébbszökken és helyet foglal a pad szélén. *
- Mit csinálsz itt?
* Kíváncsiskodik és a másik papírjára, íróeszközeire pislant. *
~ Talán zenét szerez? ~
* Szórakozottan játszik a lant húrjain. Sóhaj-halkan, de azért kivehető, hogy az egyik közismert kocsmabéli dalt játssza, amelynek a szövege egy csalfa, hűtlen leányról szól és annak... hát, nagy méretekkel megáldott szeretőjéről.
Igazán nem tehet róla, de az ilyesféle nótákat kérik tőle a leggyakrabban, persze hogy már szinte magától ezt játssza a keze is. *
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-27 17:19:06
Üzenet elküldve: 2023-02-27 17:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Ha a templom fényviszonyai engednék, hogy bárki lássa Khrys arcát, amíg játszik, azt vehetné észre, hogy a félvér igencsak bele van merülve a zenélésbe. Mindig kikapcsolódással tölti el, ha kezében tarthatja hangszerét. Ám ez egyáltalán nem jelenti, hogy ébersége egy pillanatra is lankadna. Jól lehet, egy szakrális helyen van, de mégsem lehet teljesen biztos abban, hogy itt nem történhetnek ellene irányuló incidensek. Szemét csupán félig hunyja be, és szempillái alól figyeli a templomi történéseket, már amennyire a gyér világítás és a kintről beszűrődő csekélyke fény engedi.
Hogy ne legyen túlságosan egyhangú a dallam, egy afféle zárlatot játszik, majd ezúttal a mélyebb húrokon folytatja a zenélést. Hasonlóan az előzőhöz most is két szólamban penget, és ezek a szólamok mintegy egymásnak felelgetnek. Továbbra is csak az előbbi öt hangot használja, de ez alkalommal már gyakrabban mozognak együtt is a szólamok.
Amint így magányába burkolózva önfeledten zenél, valahonnan a homályból egy hang csendül fel. Valaki vele együtt kezd lanton játszani, és ráadásul figyelembe is veszi mindazt, amit Khrys penget. Mindössze sejteni véli a hang forrásának az irányát. Szemét kinyitja, úgy próbál rátalálni az ismeretlen társra. Közben egy pillanatra sem hagyja abba a dallamot, ámbátor ujjai most inkább szinte gépiesen mozognak, mintsem a tudatosság miatt. Sok mindenre számított, ami a hangoskodására vonatkozó reakciókat illeti: egy csuhás udvarias kitessékelésére, egy marcona fickó durva megjegyzéseire, tömegverekedésre, netán magára a helyi őrségre, akik mind azt akarhatták volna, hogy fáradjon ki a templomból a kétszólamú, öt hangból álló zenéjével egyetemben. Ehhez képest egy idegen alkalmazkodva az eddigi zenéhez Khryshez csatlakozik. Az egyetlen dolog, amit a félvér nem ért, hogy a másik ezt miért rejtőzködve teszi. Megtehette volna, hogy odalép hozzá, és megkérdezi, hogy zenélhetnek-e ketten. Khrys valószínűleg nem utasította volna el. Lehet, hogy nem ő a legtisztességesebb lény Lanawin egész területén, de ha zenéről van szó, akkor semmi sem számít.
Hamarosan Khrys lezárja játékát. Először csak magára hagyja az egyik szólamot, amit épp a legmélyebb húron játszik, végül egyre több hosszan tartott hangot penget. A legutolsó hangot már csak addig tartja, amíg még rezeg a húr, és aztán lefekteti az ölébe a hangszert. Azon kezd gondolkozni, hogy miként is kéne előcsalogatni rejtekéből az idegent. Ezalatt előveszi táskájából a frissen szerzett festékek egyikét, egy lapot és a pennáját, hogy ezzel is készenlétbe helyezze magát, ha a továbbiakban beszélgetésre kerülne a sor. Végezetül ültő helyében kiegyenesedik, és széles mozdulattal - hogy biztosan meglássa bárki, aki a homályban bujkál - invitáló mozdulatot tesz. Mintha csak azt mondaná, hogy gyere elő, idegen, bárhol is vagy.*
*Ha a templom fényviszonyai engednék, hogy bárki lássa Khrys arcát, amíg játszik, azt vehetné észre, hogy a félvér igencsak bele van merülve a zenélésbe. Mindig kikapcsolódással tölti el, ha kezében tarthatja hangszerét. Ám ez egyáltalán nem jelenti, hogy ébersége egy pillanatra is lankadna. Jól lehet, egy szakrális helyen van, de mégsem lehet teljesen biztos abban, hogy itt nem történhetnek ellene irányuló incidensek. Szemét csupán félig hunyja be, és szempillái alól figyeli a templomi történéseket, már amennyire a gyér világítás és a kintről beszűrődő csekélyke fény engedi.
Hogy ne legyen túlságosan egyhangú a dallam, egy afféle zárlatot játszik, majd ezúttal a mélyebb húrokon folytatja a zenélést. Hasonlóan az előzőhöz most is két szólamban penget, és ezek a szólamok mintegy egymásnak felelgetnek. Továbbra is csak az előbbi öt hangot használja, de ez alkalommal már gyakrabban mozognak együtt is a szólamok.
Amint így magányába burkolózva önfeledten zenél, valahonnan a homályból egy hang csendül fel. Valaki vele együtt kezd lanton játszani, és ráadásul figyelembe is veszi mindazt, amit Khrys penget. Mindössze sejteni véli a hang forrásának az irányát. Szemét kinyitja, úgy próbál rátalálni az ismeretlen társra. Közben egy pillanatra sem hagyja abba a dallamot, ámbátor ujjai most inkább szinte gépiesen mozognak, mintsem a tudatosság miatt. Sok mindenre számított, ami a hangoskodására vonatkozó reakciókat illeti: egy csuhás udvarias kitessékelésére, egy marcona fickó durva megjegyzéseire, tömegverekedésre, netán magára a helyi őrségre, akik mind azt akarhatták volna, hogy fáradjon ki a templomból a kétszólamú, öt hangból álló zenéjével egyetemben. Ehhez képest egy idegen alkalmazkodva az eddigi zenéhez Khryshez csatlakozik. Az egyetlen dolog, amit a félvér nem ért, hogy a másik ezt miért rejtőzködve teszi. Megtehette volna, hogy odalép hozzá, és megkérdezi, hogy zenélhetnek-e ketten. Khrys valószínűleg nem utasította volna el. Lehet, hogy nem ő a legtisztességesebb lény Lanawin egész területén, de ha zenéről van szó, akkor semmi sem számít.
Hamarosan Khrys lezárja játékát. Először csak magára hagyja az egyik szólamot, amit épp a legmélyebb húron játszik, végül egyre több hosszan tartott hangot penget. A legutolsó hangot már csak addig tartja, amíg még rezeg a húr, és aztán lefekteti az ölébe a hangszert. Azon kezd gondolkozni, hogy miként is kéne előcsalogatni rejtekéből az idegent. Ezalatt előveszi táskájából a frissen szerzett festékek egyikét, egy lapot és a pennáját, hogy ezzel is készenlétbe helyezze magát, ha a továbbiakban beszélgetésre kerülne a sor. Végezetül ültő helyében kiegyenesedik, és széles mozdulattal - hogy biztosan meglássa bárki, aki a homályban bujkál - invitáló mozdulatot tesz. Mintha csak azt mondaná, hogy gyere elő, idegen, bárhol is vagy.*
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-27 11:08:39
Üzenet elküldve: 2023-02-27 11:08:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* A templom kertjében ejtőzik, hosszan elnyúlva egy padon, a köpönyegébe burkolózva. Mindig is szeretett idejárni, bár nagyon ráférne egy kis tavasz a növényekre, túl kevés a zöld. A nap is erőlködve próbál áttörni a felhők közül, kevés sikerrel. A lány azzal szórakoztatja magát, hogy a fagyos leheletéből próbál meg karikát, sárkánytüzet, mindenféle formát képezni.
A fülét egyszer csak különös dallam üti meg. Felül, hallgatózik. *
~ Nem hasonlít a megszokott kórista énekekre. ~
* A vallásos dalok egyhangúsága mindig is untatta. Kíváncsisága egyre csak erősödik, így feltápászkodik és a templom ajtajához somfordál. Arcát a hideg kőhöz simítva, nagy merészen fél arcát láthatóvá teszi és bekukucskál. Nem egy papnőt, vagy Eeyr bármelyik másik követőjét látja ott zenélni, de nem ám. Egy nála talán valamivel idősebb lány muzsikál. Méghozzá roppant hozzáértőn, állapítja meg magában, egy kis időnyi fülelést követően. Észre sem veszi, de a talpával már dobogja is a ritmust.
Halkan besurran és megbújik a félhomályban, hátát a falnak vetve. A sötétben vigyorogva előkapja a saját hangszerét és még néhány pillanatig tanulmányozza a dallamot, majd bátortalanul megpendíti a húrokat, kialakítva egy sajátságos harmadik szólamot, ami illeszkedik a lányéhoz. *
* A templom kertjében ejtőzik, hosszan elnyúlva egy padon, a köpönyegébe burkolózva. Mindig is szeretett idejárni, bár nagyon ráférne egy kis tavasz a növényekre, túl kevés a zöld. A nap is erőlködve próbál áttörni a felhők közül, kevés sikerrel. A lány azzal szórakoztatja magát, hogy a fagyos leheletéből próbál meg karikát, sárkánytüzet, mindenféle formát képezni.
A fülét egyszer csak különös dallam üti meg. Felül, hallgatózik. *
~ Nem hasonlít a megszokott kórista énekekre. ~
* A vallásos dalok egyhangúsága mindig is untatta. Kíváncsisága egyre csak erősödik, így feltápászkodik és a templom ajtajához somfordál. Arcát a hideg kőhöz simítva, nagy merészen fél arcát láthatóvá teszi és bekukucskál. Nem egy papnőt, vagy Eeyr bármelyik másik követőjét látja ott zenélni, de nem ám. Egy nála talán valamivel idősebb lány muzsikál. Méghozzá roppant hozzáértőn, állapítja meg magában, egy kis időnyi fülelést követően. Észre sem veszi, de a talpával már dobogja is a ritmust.
Halkan besurran és megbújik a félhomályban, hátát a falnak vetve. A sötétben vigyorogva előkapja a saját hangszerét és még néhány pillanatig tanulmányozza a dallamot, majd bátortalanul megpendíti a húrokat, kialakítva egy sajátságos harmadik szólamot, ami illeszkedik a lányéhoz. *
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-24 21:11:02
Üzenet elküldve: 2023-02-24 21:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
//Nyílt//
*Miután a piacon végez ottani teendőivel, egyet gondolva a templom felé veszi az irányt. Tulajdonképpen maga sem tudja, miért. Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy ide téved, elvégre nem hisz Eeyrben. Jól lehet, más istenség tanait sem követi. Ezen szokásán természetesen ezúttal sem kíván változtatni. Nincs az a pénz, amiért ő bármiféle vallás mellett elkötelezné magát. Egyetlen motivációja csupán, ami miatt a templomba vezet további útja, hogy zavart keltsen. Úgy gondolkodik, hogy valószínűleg sokan lehetnek ott, így talán alkalma nyílhat ilyen-olyan ügyek lebonyolítására.
A fa ajtón belépve rögtön megcsapja arcát a benti hűvös levegő. Meg kell hagyni persze, hogy kint sincs valami nagy meleg, de a hideg időjárás a templom belsejében még erősebbnek tűnik. A homályos fényviszonyok ideális körülményeket nyújtanak bármihez, amit esetlegesen rejtegetni kellene. Az egyik hátsó padban telepszik le, majd hátáról leakasztja hangszerét. A bőr tokból egy faragásokkal díszített lant kerül elő. A hangszert a nyakába akasztva nekilát a húrok behangolásához. Közben kíváncsi tekintettel fordul körbe, bár azért azt nem árt megjegyezni, hogy távolról sem érdekli senkinek a véleménye, főként, ha bárki is helyteleníti cselekedetét. Miután végez, először csak egyszólamú dallamot kezd pengetni, melynek a hangjai valamiféle búskomor hangulatot hordoznak magukban. Első hallásra talán furcsa vagy szokatlan lehet a fülnek a dallam hangzásvilága. Csupán öt hangot használ a játéka során. Idővel ezt az egy szólamot egy másikkal bővíti ki. A dallam továbbra is csak öt hangból áll, melyek rögtönzött módon követik egymást. Viszont a két szólam mintegy egymásnak felelget: Khrys először mindig a legmagasabb húron játszik, majd néhány hang után az egyel mélyebb húrra vált, ott folytatja. Egyszer-egyszer pár hang erejéig a két szólam együtt mozog, egyébként egymástól függetlennek tűnhet, de mégis összeköti őket az öt hang és a dallam szövése.*
//Nyílt//
*Miután a piacon végez ottani teendőivel, egyet gondolva a templom felé veszi az irányt. Tulajdonképpen maga sem tudja, miért. Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy ide téved, elvégre nem hisz Eeyrben. Jól lehet, más istenség tanait sem követi. Ezen szokásán természetesen ezúttal sem kíván változtatni. Nincs az a pénz, amiért ő bármiféle vallás mellett elkötelezné magát. Egyetlen motivációja csupán, ami miatt a templomba vezet további útja, hogy zavart keltsen. Úgy gondolkodik, hogy valószínűleg sokan lehetnek ott, így talán alkalma nyílhat ilyen-olyan ügyek lebonyolítására.
A fa ajtón belépve rögtön megcsapja arcát a benti hűvös levegő. Meg kell hagyni persze, hogy kint sincs valami nagy meleg, de a hideg időjárás a templom belsejében még erősebbnek tűnik. A homályos fényviszonyok ideális körülményeket nyújtanak bármihez, amit esetlegesen rejtegetni kellene. Az egyik hátsó padban telepszik le, majd hátáról leakasztja hangszerét. A bőr tokból egy faragásokkal díszített lant kerül elő. A hangszert a nyakába akasztva nekilát a húrok behangolásához. Közben kíváncsi tekintettel fordul körbe, bár azért azt nem árt megjegyezni, hogy távolról sem érdekli senkinek a véleménye, főként, ha bárki is helyteleníti cselekedetét. Miután végez, először csak egyszólamú dallamot kezd pengetni, melynek a hangjai valamiféle búskomor hangulatot hordoznak magukban. Első hallásra talán furcsa vagy szokatlan lehet a fülnek a dallam hangzásvilága. Csupán öt hangot használ a játéka során. Idővel ezt az egy szólamot egy másikkal bővíti ki. A dallam továbbra is csak öt hangból áll, melyek rögtönzött módon követik egymást. Viszont a két szólam mintegy egymásnak felelget: Khrys először mindig a legmagasabb húron játszik, majd néhány hang után az egyel mélyebb húrra vált, ott folytatja. Egyszer-egyszer pár hang erejéig a két szólam együtt mozog, egyébként egymástól függetlennek tűnhet, de mégis összeköti őket az öt hang és a dallam szövése.*
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-11 13:32:30
Üzenet elküldve: 2023-02-11 13:32:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi mintha szánt szándékkal akarná bosszantani. A történtek ellenére még vidámnak is látja, ami kérdéseket vet fel benne a férfi elmeállapotával kapcsolatban. Hihetetlen számára, hogy milyen könnyedén fogja fel a történteket. Nem látta, hogy miképpen hagyta el a Templomot, hisz ő volt az első aki meghátrált. Lehetséges, hogy csak most játssza a fejét, hogy keménynek tűnjön, habár kinézi a férfiból azt is, hogy tényleg élvezte. A fenyegető fellépése sem ijeszt meg a másikat. Mintha még ez is csak feldobná. Ahogy elkezd beszélni reménykedik valami bő magyarázatban, de végül ez elmarad. A kérdésre nem ad konkrét választ, így kíváncsisága nem lett kielégítve. Dühe most nem is inkább a Templomban történtek miatt kezd benne nőni, hanem a válaszok hiányában. A másik is fenyegetőzik vagy legalább is neki úgy esett le, de végül is ő kezdte az egészet. Ennek ellenére nincs megijedve a mágustól. Nem biztos, hogy tudja, hogy mire tudná használni amit az előbb megszerzett.*
-Ó, tényleg? Azt hiszed ez megijeszt?
*Ökleit már nem fogják a férfi arcát érni, de abban biztos, hogy még egyszer, majd lesz alkalma bepótolni ezt az ütést.*
-Szerintem, te magad sem tudod, hogy mire képes az amit kinyertél.
*Nem feltétlen jó ötlet egy olyan embert ingerelni, aki nagy jókedvvel jön ki az előző szituációból.*
-A nevem Zhakriyu Gashhagud.
*Mutatkozik be kelletlenül, de végül is a másik is megtette ugyanezt. Szavaiból tisztán hallható, hogy nem kedveli Lionaelt, de jelenleg nincs sok más esélye. A másikkal együtt most már sorstársak lettek, habár ettől még nem lesznek összenőve és nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül kell kedvelnie.*
-Én magam is mágus szerűség lennék, habár igen képzetlen. Éppen ezért jöttem erre a helyre.
*Mutat a Templom irányába.*
-Szerettem volna megtudni néhány dolgot a mágiáról, de ahogy látom ez az esély már nem áll fent. Hála szerény személyednek.
*Most újra kedve lenne megütni a másikat, de ezt is majd későbbre tartogatja. Haragja lassan csillapodik és inkább csalódottság veszi át a helyét. Az esélyeit tekintve ez volt a legjobb hely, hogy mágiát tanulhasson, de most ez már nem áll fent.*
-Tehát az már tiszta, hogy itt semmit nem fogok megtudni a mágiáról és ha fogadni mernék te magad sem vagy mestere neki.
*Ezt persze nem tudhatja. Csak találgat.*
-Viszont azok alapján amiket láttam nyilvánvalóan többet tudsz mint én. Biztos van még valaki aki taníthat a mágiáról, nem?
*Nagyon reméli, hogy Lionael ismer valakit aki taníthatja őt mágiára vagy ha mást nem is hallott valakiről. Most még a legkisebb információnak is örülne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi mintha szánt szándékkal akarná bosszantani. A történtek ellenére még vidámnak is látja, ami kérdéseket vet fel benne a férfi elmeállapotával kapcsolatban. Hihetetlen számára, hogy milyen könnyedén fogja fel a történteket. Nem látta, hogy miképpen hagyta el a Templomot, hisz ő volt az első aki meghátrált. Lehetséges, hogy csak most játssza a fejét, hogy keménynek tűnjön, habár kinézi a férfiból azt is, hogy tényleg élvezte. A fenyegető fellépése sem ijeszt meg a másikat. Mintha még ez is csak feldobná. Ahogy elkezd beszélni reménykedik valami bő magyarázatban, de végül ez elmarad. A kérdésre nem ad konkrét választ, így kíváncsisága nem lett kielégítve. Dühe most nem is inkább a Templomban történtek miatt kezd benne nőni, hanem a válaszok hiányában. A másik is fenyegetőzik vagy legalább is neki úgy esett le, de végül is ő kezdte az egészet. Ennek ellenére nincs megijedve a mágustól. Nem biztos, hogy tudja, hogy mire tudná használni amit az előbb megszerzett.*
-Ó, tényleg? Azt hiszed ez megijeszt?
*Ökleit már nem fogják a férfi arcát érni, de abban biztos, hogy még egyszer, majd lesz alkalma bepótolni ezt az ütést.*
-Szerintem, te magad sem tudod, hogy mire képes az amit kinyertél.
*Nem feltétlen jó ötlet egy olyan embert ingerelni, aki nagy jókedvvel jön ki az előző szituációból.*
-A nevem Zhakriyu Gashhagud.
*Mutatkozik be kelletlenül, de végül is a másik is megtette ugyanezt. Szavaiból tisztán hallható, hogy nem kedveli Lionaelt, de jelenleg nincs sok más esélye. A másikkal együtt most már sorstársak lettek, habár ettől még nem lesznek összenőve és nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül kell kedvelnie.*
-Én magam is mágus szerűség lennék, habár igen képzetlen. Éppen ezért jöttem erre a helyre.
*Mutat a Templom irányába.*
-Szerettem volna megtudni néhány dolgot a mágiáról, de ahogy látom ez az esély már nem áll fent. Hála szerény személyednek.
*Most újra kedve lenne megütni a másikat, de ezt is majd későbbre tartogatja. Haragja lassan csillapodik és inkább csalódottság veszi át a helyét. Az esélyeit tekintve ez volt a legjobb hely, hogy mágiát tanulhasson, de most ez már nem áll fent.*
-Tehát az már tiszta, hogy itt semmit nem fogok megtudni a mágiáról és ha fogadni mernék te magad sem vagy mestere neki.
*Ezt persze nem tudhatja. Csak találgat.*
-Viszont azok alapján amiket láttam nyilvánvalóan többet tudsz mint én. Biztos van még valaki aki taníthat a mágiáról, nem?
*Nagyon reméli, hogy Lionael ismer valakit aki taníthatja őt mágiára vagy ha mást nem is hallott valakiről. Most még a legkisebb információnak is örülne.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-10 10:37:09
Üzenet elküldve: 2023-02-10 10:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Lionael tudná milyen dühös is rá a kint váró férfi talán még jobban elhúzná az időt. Kényelmesen, komótosan ballagna. Sőt! Sokkal inkább még meg is rázná minden lépésnél a fenekét, akár egy szórakozott örömlány a fizetése napján. Azonban most csak nagy vigyorral és ordítva köszönti a másikat, a csípője egyelőre még nem ring, de hát sohasem lehet tudni mit hoz a sors. Ha eléggé felidegesíti a névtelent még bármi lehet. Látszólag már így is fortyong az a férfi, gyermek módjára ütlegeli kezeit. ~A férfiak annyira szórakoztató lények~ gondolja magában mintha ő nem is volna az, pedig aztán nagyon is férfi. Legutóbb, aki ezt megkérdőjelezte... Nos, abba beleszeretett szóval az átkok szórására rendkívüli módon képes. Meg most már kisebb földrengésekre is, ami még mindig elképesztő! Még, ha unalmassá is válna a másik férfi látványa a kedve egy ideig egészen biztosan nem lohad le. Nagyon durván jót szórakozik az egészen. Ráadásul tele van most undorítóan nagy mennyiségű önszeretettel és annál is több elégedettséggel. Szóval hogy még kiabálnak is vele? Ez élete egyik legjobb napja! Viszont ez egy fordulópont az életében, úgyhogy mégsem mutatkozhat be bárhogy. Kicsit lecsitulnak a gondolatai, akár a tenger lágyan hullámzanak. Végre látni a napot, érezni az ember bőrén a meleg sugarait. Feltölti a lelket. És felteszi a kérdést: ~Ki is vagyok most én?~ *
- Mágus vagyok, Lionael Arpbil. És egynap az egész város ismerni fogja a nevemet. Az oltárból kinyertem valamit, ami még hatalmasabbá teszi majd a mágiámat. Nem érdemes velem ujját húzni *vigyorogva biccent az ökölbe zárt kezek felé*
- A végén még túl boldoggá tenne. *Drámaian hátradobja a haját.*
- De sokkal izgalmasabb tudni, hogy ki üldöz engem, ilyen megszállottsággal, úgyhogy drágám itt az ideje, hogy te beszélj! *Veregeti meg gyengéden a másik férfi kezét, már ha az be nem ver neki előtte egyet*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Lionael tudná milyen dühös is rá a kint váró férfi talán még jobban elhúzná az időt. Kényelmesen, komótosan ballagna. Sőt! Sokkal inkább még meg is rázná minden lépésnél a fenekét, akár egy szórakozott örömlány a fizetése napján. Azonban most csak nagy vigyorral és ordítva köszönti a másikat, a csípője egyelőre még nem ring, de hát sohasem lehet tudni mit hoz a sors. Ha eléggé felidegesíti a névtelent még bármi lehet. Látszólag már így is fortyong az a férfi, gyermek módjára ütlegeli kezeit. ~A férfiak annyira szórakoztató lények~ gondolja magában mintha ő nem is volna az, pedig aztán nagyon is férfi. Legutóbb, aki ezt megkérdőjelezte... Nos, abba beleszeretett szóval az átkok szórására rendkívüli módon képes. Meg most már kisebb földrengésekre is, ami még mindig elképesztő! Még, ha unalmassá is válna a másik férfi látványa a kedve egy ideig egészen biztosan nem lohad le. Nagyon durván jót szórakozik az egészen. Ráadásul tele van most undorítóan nagy mennyiségű önszeretettel és annál is több elégedettséggel. Szóval hogy még kiabálnak is vele? Ez élete egyik legjobb napja! Viszont ez egy fordulópont az életében, úgyhogy mégsem mutatkozhat be bárhogy. Kicsit lecsitulnak a gondolatai, akár a tenger lágyan hullámzanak. Végre látni a napot, érezni az ember bőrén a meleg sugarait. Feltölti a lelket. És felteszi a kérdést: ~Ki is vagyok most én?~ *
- Mágus vagyok, Lionael Arpbil. És egynap az egész város ismerni fogja a nevemet. Az oltárból kinyertem valamit, ami még hatalmasabbá teszi majd a mágiámat. Nem érdemes velem ujját húzni *vigyorogva biccent az ökölbe zárt kezek felé*
- A végén még túl boldoggá tenne. *Drámaian hátradobja a haját.*
- De sokkal izgalmasabb tudni, hogy ki üldöz engem, ilyen megszállottsággal, úgyhogy drágám itt az ideje, hogy te beszélj! *Veregeti meg gyengéden a másik férfi kezét, már ha az be nem ver neki előtte egyet*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-02-01 11:31:45
Üzenet elküldve: 2023-02-01 11:31:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Töprengve bólint az öreg szavaira. Bár ő maga ritkán teszi ki a lábát a Templomból, látta a Romváros ijesztő arcát. Persze, tisztes távolságból. *
- Őőő. Nem, elhunyt szegény sok évvel ezelőtt.
* Arcán átsuhan a szomorúság, de csak egy villanásnyi időre. *
- Kisgyermekként adtak oda Eeyrnek, engem és a testvéremet. Nem is ismerek más életet.
* Miután visszafogja lépteit, már együtt tud haladni Scruge lépteivel. Félig-meddig el is szégyelli magát, hogy nem gondolt arra, talán nehézséget okoz a lépcső a másiknak. Szép lassan leérnek a Könyvtárba. Megpaskolja az írnok kézfejét és kezével int a polcok sokasága felé. *
- Igazán nincs mit. Bezárni? Látja, erre nem is gondoltam. Szerintem mindig van itt valaki.
* Elgondolkozva csücsörít. *
- Talán a napnyugtai szertartás után már nem kellene itt lennie... Egyébként is hátborzongató sötétben a Könyvtár.
* Legalább is ő mindig fél egy kicsit, ha olyan kései órán kell visszahoznia a könyveket. Főleg ha egyedül van. Olyan érzése van mintha lesne rá valami a polcok közül. *
* Töprengve bólint az öreg szavaira. Bár ő maga ritkán teszi ki a lábát a Templomból, látta a Romváros ijesztő arcát. Persze, tisztes távolságból. *
- Őőő. Nem, elhunyt szegény sok évvel ezelőtt.
* Arcán átsuhan a szomorúság, de csak egy villanásnyi időre. *
- Kisgyermekként adtak oda Eeyrnek, engem és a testvéremet. Nem is ismerek más életet.
* Miután visszafogja lépteit, már együtt tud haladni Scruge lépteivel. Félig-meddig el is szégyelli magát, hogy nem gondolt arra, talán nehézséget okoz a lépcső a másiknak. Szép lassan leérnek a Könyvtárba. Megpaskolja az írnok kézfejét és kezével int a polcok sokasága felé. *
- Igazán nincs mit. Bezárni? Látja, erre nem is gondoltam. Szerintem mindig van itt valaki.
* Elgondolkozva csücsörít. *
- Talán a napnyugtai szertartás után már nem kellene itt lennie... Egyébként is hátborzongató sötétben a Könyvtár.
* Legalább is ő mindig fél egy kicsit, ha olyan kései órán kell visszahoznia a könyveket. Főleg ha egyedül van. Olyan érzése van mintha lesne rá valami a polcok közül. *
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:36:43
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:36:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kétségek között várja kint a másik férfit. Nem tudja mit kérdezzen, és hogy mit csináljon. A pap szavaiból azt veszi ki, hogy ez a kis jel jobb ha nem lát napvilágot. Düh, harag, értetlenség kavarog benne, amit viszont egy furcsa kíváncsiság 'édesít' meg.
~Mi történhetett és vajon miért csinálhatta amit csinált? De pontosan mit is tett? Ha szerezett valamit azt vajon mire tudja használni?~
Abban biztos, hogy az idegen nem csak azért tette, hogy felbosszantson néhány papot.*
-Ha végre kijön én nem tudom mit csinálok vele. Előbb jól behúzok neki, hogy a fal adná neki a másikat, ha lenne erre az.
*Néz körül, de az egyetlen épület erre az a Templom és most, hogy nincs nagy kegyben nem kockáztat, nagy ívben elkerüli az épületet.*
-Ezért valaki meg fog fizetni. Valaki azt nem tudom ki és nem tudom mikor.
*Elönti a düh. Más hibájáért olyanokat hibáztatni, akik nem csináltak semmit igazságtalanságnak tartja. Eeyr papjaitól többet várt volna erre bármiféle mérlegelés nélkül büntetnek. A mágiában mutatott tehetsége miatt jött ide, reménykedve hogy Eeyr követőitől tanulhat, de ezek után erre már nincs sok esélye és kedve sem. Sok ajtó bezárult most előtte, de jó pár ki is nyílt. Az új esélyek kavargó érzéseket hagynak benne és sok mindent meg kell most emésztenie és jó pár dolgot át kell gondolnia, hogy mit is kezdjen magával. De jelenleg a férfi a legelső megoldandó döntése.
Fel alá járkál a Templom előtt. Jó időbe bele telik még a bűnös elhagyja azt. Már belegondolt abba is, hogy a férfi nem hallgat a papokra és szembe száll velük. A katonák akik jelen vannak azok biztos el is intézték volna és annak a hangját is hallotta volna, de mivel ez nem történt meg még feltételezi, hogy életben van. Végül megpillantja a Templomot elhagyó fickót. Az előző érzelmei már-már el is tűntek, de ahogy megpillantja a férfit újra a felszínre törnek. Türelmetlenül várja, hogy végre a közelébe érjen. Az öklét a tenyerébe csapkodja, hogy az idegen lássa, hogy nincs jó kedvében, de még nem fajul tettlegességig semmi.*
-Ó, tehát kíváncsiak vagyunk? Mi lenne ha inkább te mutatkoznál be és azt is elmondhatnád, hogy mégis mi a rohadt élet történt bent? Mire volt jó ez az egész, ha?
*Hangjában érezhető a harag, viszont a második kérdésre titkon tényleg kíváncsi.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kétségek között várja kint a másik férfit. Nem tudja mit kérdezzen, és hogy mit csináljon. A pap szavaiból azt veszi ki, hogy ez a kis jel jobb ha nem lát napvilágot. Düh, harag, értetlenség kavarog benne, amit viszont egy furcsa kíváncsiság 'édesít' meg.
~Mi történhetett és vajon miért csinálhatta amit csinált? De pontosan mit is tett? Ha szerezett valamit azt vajon mire tudja használni?~
Abban biztos, hogy az idegen nem csak azért tette, hogy felbosszantson néhány papot.*
-Ha végre kijön én nem tudom mit csinálok vele. Előbb jól behúzok neki, hogy a fal adná neki a másikat, ha lenne erre az.
*Néz körül, de az egyetlen épület erre az a Templom és most, hogy nincs nagy kegyben nem kockáztat, nagy ívben elkerüli az épületet.*
-Ezért valaki meg fog fizetni. Valaki azt nem tudom ki és nem tudom mikor.
*Elönti a düh. Más hibájáért olyanokat hibáztatni, akik nem csináltak semmit igazságtalanságnak tartja. Eeyr papjaitól többet várt volna erre bármiféle mérlegelés nélkül büntetnek. A mágiában mutatott tehetsége miatt jött ide, reménykedve hogy Eeyr követőitől tanulhat, de ezek után erre már nincs sok esélye és kedve sem. Sok ajtó bezárult most előtte, de jó pár ki is nyílt. Az új esélyek kavargó érzéseket hagynak benne és sok mindent meg kell most emésztenie és jó pár dolgot át kell gondolnia, hogy mit is kezdjen magával. De jelenleg a férfi a legelső megoldandó döntése.
Fel alá járkál a Templom előtt. Jó időbe bele telik még a bűnös elhagyja azt. Már belegondolt abba is, hogy a férfi nem hallgat a papokra és szembe száll velük. A katonák akik jelen vannak azok biztos el is intézték volna és annak a hangját is hallotta volna, de mivel ez nem történt meg még feltételezi, hogy életben van. Végül megpillantja a Templomot elhagyó fickót. Az előző érzelmei már-már el is tűntek, de ahogy megpillantja a férfit újra a felszínre törnek. Türelmetlenül várja, hogy végre a közelébe érjen. Az öklét a tenyerébe csapkodja, hogy az idegen lássa, hogy nincs jó kedvében, de még nem fajul tettlegességig semmi.*
-Ó, tehát kíváncsiak vagyunk? Mi lenne ha inkább te mutatkoznál be és azt is elmondhatnád, hogy mégis mi a rohadt élet történt bent? Mire volt jó ez az egész, ha?
*Hangjában érezhető a harag, viszont a második kérdésre titkon tényleg kíváncsi.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-28 11:24:32
Üzenet elküldve: 2023-01-28 11:24:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esstah//
*Furának tarja, hogy mennyire örülnek a készülő könyvének. Úgy látszik rosszul ítélte meg a borítója alapján és valóban nagy tisztelője a lány a könyveknek.*
- Talán azért nem foglalták még írásba a történteket, mert kevesen tudnak olvasni és még mindig magán hordozza a város azokat a sebeket, amiket még meg kell gyógyítani.
*Ha tisztában lenne a hitfelekezet szokásaival, akkor furcsálná a helyzetet.*
- Édesanyja is itt található a templomban?
*Szó nélkül hagyja, hogy előre száguldjon kísérője a lépcsőkön, nem probléma, amíg egyirányúan kanyarognak. Nagyon otthon érzi magát az elf, mondjuk valóban ez az otthona.*
- Óvatosan a lépcsőkön!
*Kiabál utána, amit a folyosó visszahangja továbbít. Maga kimért tempójában halad csak előre. Szintén csak mosolyogni tud, ahogy sietnek vissza a hátramaradt öregért. Ez az önfeledtség olyan gyermeki, hogy nem tudna másképp tenni.*
- Maga most nem megy sehova! *Elkapja a lány karját.* Kezd meggyűlni a bajom a szintekkel. Kell nekem egy kar, amibe balakapaszkodhatok.
*Ha ennyire képes elengedni magát a társaságában, akkor nem lehet probléma, ha a segítségét kérik. Elérnek a könyvtárba, ahol elengedi a lányt.*
- Köszönöm szépen a kedves segítségét! Innentől már egyedül is boldogulok. A könyvtár hánykor szokott bezárni?
*Teszi fel utolsó kérdését, ezzel a maga dolgára engedve Esstáht, ő pedig elmélyülhet a könyvek tengerében.*
*Furának tarja, hogy mennyire örülnek a készülő könyvének. Úgy látszik rosszul ítélte meg a borítója alapján és valóban nagy tisztelője a lány a könyveknek.*
- Talán azért nem foglalták még írásba a történteket, mert kevesen tudnak olvasni és még mindig magán hordozza a város azokat a sebeket, amiket még meg kell gyógyítani.
*Ha tisztában lenne a hitfelekezet szokásaival, akkor furcsálná a helyzetet.*
- Édesanyja is itt található a templomban?
*Szó nélkül hagyja, hogy előre száguldjon kísérője a lépcsőkön, nem probléma, amíg egyirányúan kanyarognak. Nagyon otthon érzi magát az elf, mondjuk valóban ez az otthona.*
- Óvatosan a lépcsőkön!
*Kiabál utána, amit a folyosó visszahangja továbbít. Maga kimért tempójában halad csak előre. Szintén csak mosolyogni tud, ahogy sietnek vissza a hátramaradt öregért. Ez az önfeledtség olyan gyermeki, hogy nem tudna másképp tenni.*
- Maga most nem megy sehova! *Elkapja a lány karját.* Kezd meggyűlni a bajom a szintekkel. Kell nekem egy kar, amibe balakapaszkodhatok.
*Ha ennyire képes elengedni magát a társaságában, akkor nem lehet probléma, ha a segítségét kérik. Elérnek a könyvtárba, ahol elengedi a lányt.*
- Köszönöm szépen a kedves segítségét! Innentől már egyedül is boldogulok. A könyvtár hánykor szokott bezárni?
*Teszi fel utolsó kérdését, ezzel a maga dolgára engedve Esstáht, ő pedig elmélyülhet a könyvek tengerében.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-27 20:21:08
Üzenet elküldve: 2023-01-27 20:21:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A ránk hagyott mágia//
//Mesélői beavatkozás zárás//
*Bölcs, vagy saját gondolatok, nyílvesszők és gondterhelt tekintetek keresztüzében. Eeyr nem nyilatkozik meg most sem, talán elegednőnek tartja az őrzőpk munkáját és büntetését. A templom sem mozdul, fényéhez kétség nem fér, az utóbbi hajszálrepedések eltüntetésében persze lesz még bőven munka.
Lionael szavaira nem érkezik bólintás, vagy válasz, ám útját a számszeríjak követik némán és fenyegetőn, csupán a bőrvértek nyikorgó hangja zajong oda nem illő módon. A templom ajtaja könnyen nyílt és könnyen zárul is, bár a szerzett kegy valóban értékes, érdemes vigyázni rá, kérdés, hogy megérte-e a munkát? Ezt már Lionael kell, hogy eldöntse, azonban egy biztos. A magabiztos ember egyszer még sokra viheti, függetlenül az első félrement lépéstől, ami nem is biztos, hogy önkéntelen, vagy egyáltalán félrement volt. Ez majd elválik. Eeyr papjai körében nevük híre tovaszáll, mint a tavaszi szellő, a fanatikusok szemében arcuk formája talán soha nem felejtődik. Persze mindig van remény és mindig van másik út is. Csak meg kell találni.
Lionael Arpbil a továbbiakban sértetlenül hagyhatja el a templom területét, s folytathatja életét, egyelőre további beavatkozás nélkül.*
//Mesélői beavatkozás zárás//
*Bölcs, vagy saját gondolatok, nyílvesszők és gondterhelt tekintetek keresztüzében. Eeyr nem nyilatkozik meg most sem, talán elegednőnek tartja az őrzőpk munkáját és büntetését. A templom sem mozdul, fényéhez kétség nem fér, az utóbbi hajszálrepedések eltüntetésében persze lesz még bőven munka.
Lionael szavaira nem érkezik bólintás, vagy válasz, ám útját a számszeríjak követik némán és fenyegetőn, csupán a bőrvértek nyikorgó hangja zajong oda nem illő módon. A templom ajtaja könnyen nyílt és könnyen zárul is, bár a szerzett kegy valóban értékes, érdemes vigyázni rá, kérdés, hogy megérte-e a munkát? Ezt már Lionael kell, hogy eldöntse, azonban egy biztos. A magabiztos ember egyszer még sokra viheti, függetlenül az első félrement lépéstől, ami nem is biztos, hogy önkéntelen, vagy egyáltalán félrement volt. Ez majd elválik. Eeyr papjai körében nevük híre tovaszáll, mint a tavaszi szellő, a fanatikusok szemében arcuk formája talán soha nem felejtődik. Persze mindig van remény és mindig van másik út is. Csak meg kell találni.
Lionael Arpbil a továbbiakban sértetlenül hagyhatja el a templom területét, s folytathatja életét, egyelőre további beavatkozás nélkül.*
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-27 13:56:24
Üzenet elküldve: 2023-01-27 13:56:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az a fajta koncentráció, amit a mágus a varázslás során él még valami egészen más szintű figyelem. Mintha körülötte minden mást képtelen lenne észlelni, felfogni, elemezni, csak a lélegzetének hangja diktálja az agyának azt, hogy közben egyáltalán éljen. Az ajkáról mormolt szavak a fejében egybemosódnak hiába tudja, hogy kimondta őket, visszaidézni már nem tudná. Békés a csend és lassan építkezik az általa "erőként" értelmezett érzés, egyenesen a bőre alatt. Mintha, mintha valami történne, ténylegesen hatna. Talán a fiatal dalnok érezhetnek hasonlót mikor először találják el azt a magas, isteni hangot, amiről csak messziről hallottak mindaddig a napig. Lehet, hogy a templom és annak dolgozói ennél, már nagyobb mágiát is láttak, de Lionael miatt most megremeg alattuk a templom alja! És egy a férfi fejében lelassult képben finom fénycsóva kúszik ki az ő hívására a szentélyből. Mi ez, ha nem a legnagyobb siker, amit először elképzelhetett? ~Én megmondtam Khiel~ gondolja magában és egy pillanatra elfogja a fájdalom, de lehet, hogy
ezúttal inkább a karjából jön mintsem a szívéből. Talán előre érzi a már lázasan rohanó papok bélyegét, mit amolyan átok gyanánt rónak rá, hogy ide soha többé be ne térhessen és még az istennő lelkes hívői is üldözzék egy egész életen át. Kár lehet, hogy valószínűleg még sokáig élvezni fogja a futást, így ha tudná is mit jelent az a bélyeg, hát nem ijedne meg. Mégis azért van minden most a fejében. Különösen amikor ténylegesen megérkezik végre az a pap, aki mondhatni, hogy megszólítja őt. Bár Nael szemeiben sokkal inkább úgy tűnik, hogy ez csak valamiféle képmutató fölényeskedés. ~Mintha nem tudnám mit teszek. Megalapozom a jövőmet, mert ez az isten bizony soha nem segített rajtam! Nyilván elismerem, hülye lennék nem megtenni, de nem fogok annak egy életet szentelni, aki egészen gyerekkoromtól kezdve szinte haragudott rám. Nem kérem kegyeit, nem áldozok neki, találtam egy utat, amihez véletlenül kelleni fog még ez a fény. Úgy néz ki több esélyt nem kapok arra, hogy létezhessek, úgyhogy cselekednem kell. Bármennyire is néznek ezek a rohadt őrök. Bármennyire is dobnak ki innét, bármennyiszer is fogok elbukni. Az utam nem indul könnyen, de hát nincs sok mindent elveszítenem. Ami van az is jelenleg elveszhet, mert igazából nincs, ezért kockáztatom, hogy legalább legyen, legalább egy kicsit élhessek színesen. Ez nem annyira személyes istennő. Sajnálom! Én csak már magamért teszem. És azt hiszem, így nincsen valódi hitem, ami Eeyrhez köthető. Erre a cseszett fényre pedig biztosan vigyáznom kell és megfontolni, majd a jövőben mire is használom fel. Komolyan nem hittem volna, hogy ekkora balhé lesz. Végül is, csak meggyaláztam egy oltárt. Igazán elnézhetnék~ ironizál a férfi a gondolataiban. ~Komolyan lekéne lépnem~*
- Rendben, megyek *indul meg a kijárat felé és nem beszélget a fejesekkel, ha azok még esetleg ki nem provokálják belőle. Követi a másik fickót, hátha talál még vele kapcsolatban is valami érdekeset. ~A fenébe is, most rengettem meg egy oltárt! És szereztem ingyen tetoválást. Már, csak egy valaki hiányzik~ megszorítja a zsebében azt a hülye kis téglafoszlányt. Aztán valamiféle dühvel bámul a másik férfira. ~Érdekes vagy, de nem te kellenél ide. Nekem pedig óvatosabbnak kell lennem. Újra találkozni akarok még Khiellel. Megmutatni neki. Megy ez nekem. Tényleg megy nekem, el sem hiszem! Mindig tudtam, de komolyan... Én meg fogom rengetni a világot. Lesz hangom, hírem és tiszteletem. Be fogom pótolni az összes tanulási lehetőséget, amit itt elszalasztott ám és máshol még többet fejlődök, mert ha ezt elvesztem és öngyilkos leszek. Gyenge, tehetetlen, megtört, megalázott. Ne vegyétek el ezt tőlem! Mindenki megérdemli, hogy tehessen, hogy beérje a dolgait, a vágyait, a céljait. Megélje a boldogságot, az elégedettséget, a jövőt, egy társ melegét. Az erő édes ízét. Tudni fogom használni. Tudni fogom irányítani magamat. Biztosan megvédeni. Felépíteni bármit. Legyen az kapocs, egy tűzcsóva vagy bármi más. A mágia most bebizonyította, hogy megéri neki áldozni. Létezik és irányítható. Bárhonnan is kezd az ember. ~ az utolsó fejében elhangzó mondat után sokkosan ébred fel a gondolataiból a mágus ~Hűha, még tényleg mindig itt van ez a pali is~ néz a másikra a templomon kívül*
- Neked mi is a neved? Élsz még haver? *Vigyorodik el könnyedén, mintha vele ez az egész meg se történt volna ilyen mélyen és egész testét megrázó, életét konkrétan megváltoztató és világlátását, gondolatait bebizonyító, őrülten komplex és áthatóan erős módon. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az a fajta koncentráció, amit a mágus a varázslás során él még valami egészen más szintű figyelem. Mintha körülötte minden mást képtelen lenne észlelni, felfogni, elemezni, csak a lélegzetének hangja diktálja az agyának azt, hogy közben egyáltalán éljen. Az ajkáról mormolt szavak a fejében egybemosódnak hiába tudja, hogy kimondta őket, visszaidézni már nem tudná. Békés a csend és lassan építkezik az általa "erőként" értelmezett érzés, egyenesen a bőre alatt. Mintha, mintha valami történne, ténylegesen hatna. Talán a fiatal dalnok érezhetnek hasonlót mikor először találják el azt a magas, isteni hangot, amiről csak messziről hallottak mindaddig a napig. Lehet, hogy a templom és annak dolgozói ennél, már nagyobb mágiát is láttak, de Lionael miatt most megremeg alattuk a templom alja! És egy a férfi fejében lelassult képben finom fénycsóva kúszik ki az ő hívására a szentélyből. Mi ez, ha nem a legnagyobb siker, amit először elképzelhetett? ~Én megmondtam Khiel~ gondolja magában és egy pillanatra elfogja a fájdalom, de lehet, hogy
ezúttal inkább a karjából jön mintsem a szívéből. Talán előre érzi a már lázasan rohanó papok bélyegét, mit amolyan átok gyanánt rónak rá, hogy ide soha többé be ne térhessen és még az istennő lelkes hívői is üldözzék egy egész életen át. Kár lehet, hogy valószínűleg még sokáig élvezni fogja a futást, így ha tudná is mit jelent az a bélyeg, hát nem ijedne meg. Mégis azért van minden most a fejében. Különösen amikor ténylegesen megérkezik végre az a pap, aki mondhatni, hogy megszólítja őt. Bár Nael szemeiben sokkal inkább úgy tűnik, hogy ez csak valamiféle képmutató fölényeskedés. ~Mintha nem tudnám mit teszek. Megalapozom a jövőmet, mert ez az isten bizony soha nem segített rajtam! Nyilván elismerem, hülye lennék nem megtenni, de nem fogok annak egy életet szentelni, aki egészen gyerekkoromtól kezdve szinte haragudott rám. Nem kérem kegyeit, nem áldozok neki, találtam egy utat, amihez véletlenül kelleni fog még ez a fény. Úgy néz ki több esélyt nem kapok arra, hogy létezhessek, úgyhogy cselekednem kell. Bármennyire is néznek ezek a rohadt őrök. Bármennyire is dobnak ki innét, bármennyiszer is fogok elbukni. Az utam nem indul könnyen, de hát nincs sok mindent elveszítenem. Ami van az is jelenleg elveszhet, mert igazából nincs, ezért kockáztatom, hogy legalább legyen, legalább egy kicsit élhessek színesen. Ez nem annyira személyes istennő. Sajnálom! Én csak már magamért teszem. És azt hiszem, így nincsen valódi hitem, ami Eeyrhez köthető. Erre a cseszett fényre pedig biztosan vigyáznom kell és megfontolni, majd a jövőben mire is használom fel. Komolyan nem hittem volna, hogy ekkora balhé lesz. Végül is, csak meggyaláztam egy oltárt. Igazán elnézhetnék~ ironizál a férfi a gondolataiban. ~Komolyan lekéne lépnem~*
- Rendben, megyek *indul meg a kijárat felé és nem beszélget a fejesekkel, ha azok még esetleg ki nem provokálják belőle. Követi a másik fickót, hátha talál még vele kapcsolatban is valami érdekeset. ~A fenébe is, most rengettem meg egy oltárt! És szereztem ingyen tetoválást. Már, csak egy valaki hiányzik~ megszorítja a zsebében azt a hülye kis téglafoszlányt. Aztán valamiféle dühvel bámul a másik férfira. ~Érdekes vagy, de nem te kellenél ide. Nekem pedig óvatosabbnak kell lennem. Újra találkozni akarok még Khiellel. Megmutatni neki. Megy ez nekem. Tényleg megy nekem, el sem hiszem! Mindig tudtam, de komolyan... Én meg fogom rengetni a világot. Lesz hangom, hírem és tiszteletem. Be fogom pótolni az összes tanulási lehetőséget, amit itt elszalasztott ám és máshol még többet fejlődök, mert ha ezt elvesztem és öngyilkos leszek. Gyenge, tehetetlen, megtört, megalázott. Ne vegyétek el ezt tőlem! Mindenki megérdemli, hogy tehessen, hogy beérje a dolgait, a vágyait, a céljait. Megélje a boldogságot, az elégedettséget, a jövőt, egy társ melegét. Az erő édes ízét. Tudni fogom használni. Tudni fogom irányítani magamat. Biztosan megvédeni. Felépíteni bármit. Legyen az kapocs, egy tűzcsóva vagy bármi más. A mágia most bebizonyította, hogy megéri neki áldozni. Létezik és irányítható. Bárhonnan is kezd az ember. ~ az utolsó fejében elhangzó mondat után sokkosan ébred fel a gondolataiból a mágus ~Hűha, még tényleg mindig itt van ez a pali is~ néz a másikra a templomon kívül*
- Neked mi is a neved? Élsz még haver? *Vigyorodik el könnyedén, mintha vele ez az egész meg se történt volna ilyen mélyen és egész testét megrázó, életét konkrétan megváltoztató és világlátását, gondolatait bebizonyító, őrülten komplex és áthatóan erős módon. *
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-27 09:33:40
Üzenet elküldve: 2023-01-27 09:33:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Elfintorítja az arcát. *
- Nem, az elég furán hangzana.
* A regélésre ismét felcsillannak a szemei, izgatottan tapsikolni kezd. *
- Ez nagyszerű! Hogy nem jutott még eszébe ez senkinek?
* Hamarosan újabb generációk születnek, akiknek nem lesz már személyes kapcsolódásuk az elmúlt eseményekhez, valahonnan nekik is tájékozódni kell. *
- Ó, én mondhatni beleszülettem.
* Legyint. *
- Már anyám is papnő volt.
~ Míg ki nem csapták. ~
- Tessék, csak. Erre, erre.
* Vezeti maga után lelkesen az öregurat. Vidáman szökdécsel a mélybe nyúló lépcsőkön, le egészen a köynvtárig. Aztán visszaszalad, mert elfelejtette bevárni az öreget. *
- Öhm, elnézést. Megszokás.
* Ahányszor megtette már ezt az utat, csukott szemmel is menne. *
- Íme, itt is vagyunk. Arthenior könyvtára.
* Elfintorítja az arcát. *
- Nem, az elég furán hangzana.
* A regélésre ismét felcsillannak a szemei, izgatottan tapsikolni kezd. *
- Ez nagyszerű! Hogy nem jutott még eszébe ez senkinek?
* Hamarosan újabb generációk születnek, akiknek nem lesz már személyes kapcsolódásuk az elmúlt eseményekhez, valahonnan nekik is tájékozódni kell. *
- Ó, én mondhatni beleszülettem.
* Legyint. *
- Már anyám is papnő volt.
~ Míg ki nem csapták. ~
- Tessék, csak. Erre, erre.
* Vezeti maga után lelkesen az öregurat. Vidáman szökdécsel a mélybe nyúló lépcsőkön, le egészen a köynvtárig. Aztán visszaszalad, mert elfelejtette bevárni az öreget. *
- Öhm, elnézést. Megszokás.
* Ahányszor megtette már ezt az utat, csukott szemmel is menne. *
- Íme, itt is vagyunk. Arthenior könyvtára.
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-26 00:37:29
Üzenet elküldve: 2023-01-26 00:37:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esstah//
- Remélem nem probléma, ha megelőlegezem magának a nővér jelzőt. Vagy jobban ragaszkodik az Esstah növendék megnevezéshez?
*Láthatólag nincs hozzászokva, hogy az templomi szolgálatba álló személyeket nőként kezeli, de nem tervez változtatni az álláspontján. Amúgy sincs tisztában a helyi szokásokkal, talán még gűnyként fogná fel, ha valamit rosszul csinálna, bár ennek az esélye minimális.*
- Jelenleg ihletet gyűjtök. Szívesen írnék históriákról, de egyelőre a Lázadásról szeretnék antológia kötetet írni élő emberek saját történetein keresztül. Ki volt az, akiben először feléledt a szikra, kik mentek tönkre benne, egy őr szemén keresztül... Úgy hiszem, hogy ezt a témát csak így lehet megközelíteni. *Sóhajt.* Szeretném, ha eljutna mindenkihez, hátha a történelem tanítójául szolgálna a mának, hogy ne ismétlődhessen meg. Ha esetleg akkor is a városban tartózkodott, akkor szívesen meghallgatnám a maga történetét is. Hogyan keveredett a templom szolgálatába?
*Csak úgy ömlik belőle a szó, ahogy sétál a lány mellett. Még nem írt könyvet akkora terjedelemben, mint amekkorát tervez. Eddig csak néhány novella, tanmese és rövid történet, amiket másik városban publikált, aligha érhettek el a Levegő Városának könyvtáráig a híre.
Jómódú polgárként kevesli a templom kínálatát, bár csak feltételezni tudja miket is nyújthat, de nem éri be vele.*
- Remélem nem probléma, ha megelőlegezem magának a nővér jelzőt. Vagy jobban ragaszkodik az Esstah növendék megnevezéshez?
*Láthatólag nincs hozzászokva, hogy az templomi szolgálatba álló személyeket nőként kezeli, de nem tervez változtatni az álláspontján. Amúgy sincs tisztában a helyi szokásokkal, talán még gűnyként fogná fel, ha valamit rosszul csinálna, bár ennek az esélye minimális.*
- Jelenleg ihletet gyűjtök. Szívesen írnék históriákról, de egyelőre a Lázadásról szeretnék antológia kötetet írni élő emberek saját történetein keresztül. Ki volt az, akiben először feléledt a szikra, kik mentek tönkre benne, egy őr szemén keresztül... Úgy hiszem, hogy ezt a témát csak így lehet megközelíteni. *Sóhajt.* Szeretném, ha eljutna mindenkihez, hátha a történelem tanítójául szolgálna a mának, hogy ne ismétlődhessen meg. Ha esetleg akkor is a városban tartózkodott, akkor szívesen meghallgatnám a maga történetét is. Hogyan keveredett a templom szolgálatába?
*Csak úgy ömlik belőle a szó, ahogy sétál a lány mellett. Még nem írt könyvet akkora terjedelemben, mint amekkorát tervez. Eddig csak néhány novella, tanmese és rövid történet, amiket másik városban publikált, aligha érhettek el a Levegő Városának könyvtáráig a híre.
Jómódú polgárként kevesli a templom kínálatát, bár csak feltételezni tudja miket is nyújthat, de nem éri be vele.*
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-25 10:40:34
Üzenet elküldve: 2023-01-25 10:40:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
~ Jajj istenek. Tisztára Arilemna. ~
* Ellenáll a késztetésnek, hogy körbeforgassa a szemeit. Ezt a képességét már tökélyre fejlesztette, mióta a papnő szolgálatába állt. Az öreg a mosolyával aztán már tényleg összezavarja a lányt. Jóságos apáca-mosolyt illeszt az arcára. *
- Semmi gond. Tényleg. Örvendek.
* Homlokrámcolva engedi, hogy csókot adjanak a kezére. Furcsán érzi magát, nem nagyon szokott az ilyesmihez. Vagy inkább egyáltalán. A legtöbben nem nőként tekintenek Eeyr papnőire, így csak a különböző vallási köszöntéseket alkalmazzák feléjük.
Esstah egyébként is általában messziről elkerüli a férfiakat... De az öregúr nem zavarja. *
- Ha szeretné. Igazából csak növendék vagyok. Történetíró?
* Csillannak fel a szemei izgalmában. *
- Legendákról és históriákról ír?
* Izgatottan összecsapja a tenyereit. *
- Szívesen! Kérem kövessen! Min dolgozik éppen?
* Csicsergi vidáman és előresiet, mutatva az utat. Néhány lépés után megfordul és hátrálva lépeget, hogy közben figyelhessen a másik szavaira. *
- Igazán megértem. Bizonyára kevésbé... visszafogott ellátáshoz szokott.
~ Kása és víz. És kemény fekhely. ~
* Gondolataiban már elképzelte az öregurat egy világutazó históriásnak, aki csupa érdekeset és lenyűgözőt látott. *
~ Jajj istenek. Tisztára Arilemna. ~
* Ellenáll a késztetésnek, hogy körbeforgassa a szemeit. Ezt a képességét már tökélyre fejlesztette, mióta a papnő szolgálatába állt. Az öreg a mosolyával aztán már tényleg összezavarja a lányt. Jóságos apáca-mosolyt illeszt az arcára. *
- Semmi gond. Tényleg. Örvendek.
* Homlokrámcolva engedi, hogy csókot adjanak a kezére. Furcsán érzi magát, nem nagyon szokott az ilyesmihez. Vagy inkább egyáltalán. A legtöbben nem nőként tekintenek Eeyr papnőire, így csak a különböző vallási köszöntéseket alkalmazzák feléjük.
Esstah egyébként is általában messziről elkerüli a férfiakat... De az öregúr nem zavarja. *
- Ha szeretné. Igazából csak növendék vagyok. Történetíró?
* Csillannak fel a szemei izgalmában. *
- Legendákról és históriákról ír?
* Izgatottan összecsapja a tenyereit. *
- Szívesen! Kérem kövessen! Min dolgozik éppen?
* Csicsergi vidáman és előresiet, mutatva az utat. Néhány lépés után megfordul és hátrálva lépeget, hogy közben figyelhessen a másik szavaira. *
- Igazán megértem. Bizonyára kevésbé... visszafogott ellátáshoz szokott.
~ Kása és víz. És kemény fekhely. ~
* Gondolataiban már elképzelte az öregurat egy világutazó históriásnak, aki csupa érdekeset és lenyűgözőt látott. *
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-25 00:50:19
Üzenet elküldve: 2023-01-25 00:50:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esstah//
*Könyvek nélkül maradva nincs mit csinálnia. Picit elveszettnek érzi magát, amíg visszatér az apáca, de nincs mit tenni. A hozzá legközelebb eső oszlophoz sétál, hogy szemügyre vegye a mellette álló két szobrot.*
- A Levegő Templomának képviselői. Köszönjük, amit értünk tettetek!
*Mélyen meghajol az oszlopok előtt és elemezni kezdi őket. Talán a jövőben még visszatér ide, hogy kérdezgessen róluk, de egyelőre a könyvtár a lényeg.
Az elf hamar visszaér, talán meg is izzadt a nagy sietségében. Az öregember összevont szemöldökkel nézi, ahogy odafut hozzá.*
- Mit mondtam magának a sietségről az előbb?
*Pár pillanatig megtartja megtartja haragos arckifejezését, de pár pillanat múlva mosolyra kanyarodik a szája sarka.*
- Elnézést, viccnek szántam! Nem tartom hátránynak a sietséget, csak a meggondolatlanságot. Biztonság az első.
*Szabadkozik, ha rossz néven vette volna a humorát.*
- Scruge vagyok.
*Mutatkozik be. Elfogadj a felé nyújtott kart, de továbbemeli, hogy csókot adjon rá.*
- Scruge Archambauld, történetíró. Örvendek Esstah nővér. Szólíthatom így? Ha megkérhetem, akkor mutatná nekem az utat a könyvtárig? Szívesebben tölteném az estét egy fogadóban, ha nem sértem meg.
*Könyvek nélkül maradva nincs mit csinálnia. Picit elveszettnek érzi magát, amíg visszatér az apáca, de nincs mit tenni. A hozzá legközelebb eső oszlophoz sétál, hogy szemügyre vegye a mellette álló két szobrot.*
- A Levegő Templomának képviselői. Köszönjük, amit értünk tettetek!
*Mélyen meghajol az oszlopok előtt és elemezni kezdi őket. Talán a jövőben még visszatér ide, hogy kérdezgessen róluk, de egyelőre a könyvtár a lényeg.
Az elf hamar visszaér, talán meg is izzadt a nagy sietségében. Az öregember összevont szemöldökkel nézi, ahogy odafut hozzá.*
- Mit mondtam magának a sietségről az előbb?
*Pár pillanatig megtartja megtartja haragos arckifejezését, de pár pillanat múlva mosolyra kanyarodik a szája sarka.*
- Elnézést, viccnek szántam! Nem tartom hátránynak a sietséget, csak a meggondolatlanságot. Biztonság az első.
*Szabadkozik, ha rossz néven vette volna a humorát.*
- Scruge vagyok.
*Mutatkozik be. Elfogadj a felé nyújtott kart, de továbbemeli, hogy csókot adjon rá.*
- Scruge Archambauld, történetíró. Örvendek Esstah nővér. Szólíthatom így? Ha megkérhetem, akkor mutatná nekem az utat a könyvtárig? Szívesebben tölteném az estét egy fogadóban, ha nem sértem meg.
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-24 11:20:48
Üzenet elküldve: 2023-01-24 11:20:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* A kalapos öreg már el is kezdte olvasni a kötetet, ami ismételten mosolyt csal a láyn arcára. Ő maga is belenézett, de végtelenül sivárnak és unalmasnak tartotta. *
- Köszönöm, hogy megőrizte a könyveket. Azonnal jövök vissza.
* Engedelmesen tartja a kezét, hogy megkaphassa a könyvhalmot. Az öreg szemlátomást parancsolgatáshoz szokott, szerencsére a növendék pedig a parancsok teljesítéséhez, így nem ellenkezik. Csak a szája sarkát csiklandozza egy kissé a halvány mosoly. *
- Ha megvárja, míg elviszem az utolsó köteteket is a papnőnek, máris a segítségére sietek.
* Közli türelmes hangon és a választ meg sem várva elszelel a kert irányába. A további feladatok elkerülésének reményében elmeséli a papnőnek, hogy segít az öregnek, amiben csak kéri. Visszafelé futva érkezik. *
- Itt is vagyok. Köszönöm a türelmét.
* Gyorsan kifújja magát és a kezét nyújtja. *
- A nevem Esstah Karlehnn. Örvendek. Sajnálom, hogy korábban nem mutatkoztam be, de tényleg nagyon siettem.
* Megrázza a kezet, ha az öreg is odanyújtja. *
- A könyvtárba személyesen is el tudom kísérni, ott dolgozom általában. Szállás ügyében... a Templom is a rendelkezésére áll, de ha ennél kevésbé szerényebb helyet keres, a városban van néhány fogadó.
* A sarkán billegve várja, merre lesz a következő lépés. *
* A kalapos öreg már el is kezdte olvasni a kötetet, ami ismételten mosolyt csal a láyn arcára. Ő maga is belenézett, de végtelenül sivárnak és unalmasnak tartotta. *
- Köszönöm, hogy megőrizte a könyveket. Azonnal jövök vissza.
* Engedelmesen tartja a kezét, hogy megkaphassa a könyvhalmot. Az öreg szemlátomást parancsolgatáshoz szokott, szerencsére a növendék pedig a parancsok teljesítéséhez, így nem ellenkezik. Csak a szája sarkát csiklandozza egy kissé a halvány mosoly. *
- Ha megvárja, míg elviszem az utolsó köteteket is a papnőnek, máris a segítségére sietek.
* Közli türelmes hangon és a választ meg sem várva elszelel a kert irányába. A további feladatok elkerülésének reményében elmeséli a papnőnek, hogy segít az öregnek, amiben csak kéri. Visszafelé futva érkezik. *
- Itt is vagyok. Köszönöm a türelmét.
* Gyorsan kifújja magát és a kezét nyújtja. *
- A nevem Esstah Karlehnn. Örvendek. Sajnálom, hogy korábban nem mutatkoztam be, de tényleg nagyon siettem.
* Megrázza a kezet, ha az öreg is odanyújtja. *
- A könyvtárba személyesen is el tudom kísérni, ott dolgozom általában. Szállás ügyében... a Templom is a rendelkezésére áll, de ha ennél kevésbé szerényebb helyet keres, a városban van néhány fogadó.
* A sarkán billegve várja, merre lesz a következő lépés. *
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-23 15:14:55
Üzenet elküldve: 2023-01-23 15:14:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia - balra el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruztónak esze ágában sincs olyasmivel próbálkozni, mint ennek a Teysus-hitűnek. A papok meg a pribékjeik figyelmére sem tart igényt, és nem is tesz semmit, amivel magára vonhatná. Egy darabig még kivár, aztán, mint aki jól végezte dolgát, átsétál a könyvtárba. Ja, az orkok nem szoktak könyvtárba járni, de nincsenek kitiltva se onnan.
Mivel arra számít, hogy legalábbis megkérdezik tőle, mi a büdös pékfaszát keres itt, elébe megy a dolognak, és maga kér segítséget attól a könyvtárostól, amelyik éppen szabad. A templom története érdekli. Nem kell régre visszamenni, az elmúlt húsz-harminc év bőven elég. Ha kap valami útmutatást, jó, ha nem, akkor csak letelepszik egy félreeső asztalhoz, és amennyire emlékezetből sikerül, befejezi a skiccet a főhajóról. Mikor ezzel megvan, körbejárja a könyvtár azon részeit, amelyek laikusok számára látogathatók - és megjegyzi, merre vannak a lezárt részek. Tilosban nem jár, neki az is hasznos, ha tudja, merre vannak. Közben bele-belenéz a katalógusba, hogy imitálja a kutatást.
Az egész színjáték annak leplezésére szolgál, hogy a könyvtár nyilvános részéről helyszínrajzot készít. Ajtók, ablakok, polckiosztás, potenciális rejtekhelyek, fényforrások és fokozottan tűzveszélyes pontok. Beosztja a munkát. Egy kis rajzolgatás, egy kis jegyzetelés, utána mászkálás és olvasgatás. Katalógus. Olvasgatás. Jegyzetelés. Mászkálás. Könyvtáros általi baszogatás esetén korrekt válaszolgatás, plusz segítségkérés helytörténeti témákban. Főleg "lábjegyzet zárójele"-típusú kérdések vonatkozásában. Satöbbi. Satöbbi.
A fenti ügymenet a hitelesség érdekében órákig eltart, de az agyaras ráér. Ha úgy látja, Eeyr birkái gyanakodni kezdenek, azonnal visszavonulót fúj, és diszkréten távozik a templomból. Amíg viszont nem zavarja őket a jelenléte, buzgón skiccel és jegyzetel.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruztónak esze ágában sincs olyasmivel próbálkozni, mint ennek a Teysus-hitűnek. A papok meg a pribékjeik figyelmére sem tart igényt, és nem is tesz semmit, amivel magára vonhatná. Egy darabig még kivár, aztán, mint aki jól végezte dolgát, átsétál a könyvtárba. Ja, az orkok nem szoktak könyvtárba járni, de nincsenek kitiltva se onnan.
Mivel arra számít, hogy legalábbis megkérdezik tőle, mi a büdös pékfaszát keres itt, elébe megy a dolognak, és maga kér segítséget attól a könyvtárostól, amelyik éppen szabad. A templom története érdekli. Nem kell régre visszamenni, az elmúlt húsz-harminc év bőven elég. Ha kap valami útmutatást, jó, ha nem, akkor csak letelepszik egy félreeső asztalhoz, és amennyire emlékezetből sikerül, befejezi a skiccet a főhajóról. Mikor ezzel megvan, körbejárja a könyvtár azon részeit, amelyek laikusok számára látogathatók - és megjegyzi, merre vannak a lezárt részek. Tilosban nem jár, neki az is hasznos, ha tudja, merre vannak. Közben bele-belenéz a katalógusba, hogy imitálja a kutatást.
Az egész színjáték annak leplezésére szolgál, hogy a könyvtár nyilvános részéről helyszínrajzot készít. Ajtók, ablakok, polckiosztás, potenciális rejtekhelyek, fényforrások és fokozottan tűzveszélyes pontok. Beosztja a munkát. Egy kis rajzolgatás, egy kis jegyzetelés, utána mászkálás és olvasgatás. Katalógus. Olvasgatás. Jegyzetelés. Mászkálás. Könyvtáros általi baszogatás esetén korrekt válaszolgatás, plusz segítségkérés helytörténeti témákban. Főleg "lábjegyzet zárójele"-típusú kérdések vonatkozásában. Satöbbi. Satöbbi.
A fenti ügymenet a hitelesség érdekében órákig eltart, de az agyaras ráér. Ha úgy látja, Eeyr birkái gyanakodni kezdenek, azonnal visszavonulót fúj, és diszkréten távozik a templomból. Amíg viszont nem zavarja őket a jelenléte, buzgón skiccel és jegyzetel.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:51:15
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:51:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esstah//
*Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a lány egy másik tanonc segítségét kéri, azzal is elégedett lett volna. Hogyan hagyhatná, hogy egy törékeny lányka ennyi könyvet vigyen? Nem tesz jót sem a könyveknek, sem a lánynak.
Kívülről hatalmasnak hatot a templom, így abban sem lehet biztos, hogy mikorra ér vissza az elf. Tekintete rásiklik a könyvek halmazára. Tehetné azt is, amihez legjobban ért.
Amikor Esstah visszaér, akkor az asztalon támaszkodik az öreg úr miközben a Bellas Mester életét olvassa.
Ráncos szemeit a felemeli az apáca jöttére és sajnálva becsukja a Mester munkásságát.*
- Jöjjön ide, tartsa a karjait!
*Utasítja a lányt, hogy segítsen felpakolni a halom nála maradó részét.*
- Merre találom a könyvtárat? Valamint merre találok szállást?
*Utolsó könyveket is felpakolva maga elé szorítja cilinderét, mint azt a templom ajtóban állva is csinálta.*
*Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a lány egy másik tanonc segítségét kéri, azzal is elégedett lett volna. Hogyan hagyhatná, hogy egy törékeny lányka ennyi könyvet vigyen? Nem tesz jót sem a könyveknek, sem a lánynak.
Kívülről hatalmasnak hatot a templom, így abban sem lehet biztos, hogy mikorra ér vissza az elf. Tekintete rásiklik a könyvek halmazára. Tehetné azt is, amihez legjobban ért.
Amikor Esstah visszaér, akkor az asztalon támaszkodik az öreg úr miközben a Bellas Mester életét olvassa.
Ráncos szemeit a felemeli az apáca jöttére és sajnálva becsukja a Mester munkásságát.*
- Jöjjön ide, tartsa a karjait!
*Utasítja a lányt, hogy segítsen felpakolni a halom nála maradó részét.*
- Merre találom a könyvtárat? Valamint merre találok szállást?
*Utolsó könyveket is felpakolva maga elé szorítja cilinderét, mint azt a templom ajtóban állva is csinálta.*
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:41:46
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:41:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Ez az ötlet már tetszik neki. Beleegyezően elmosolyodik. *
- Rendben van.
~ Lehet, hogy csak egy könyvszerető ember. Nem is olyan zsémbes. ~
* Felkapja a könyvek felét és biccentve elsiet a kert irányába. Fordul párat, míg a sok pad közül megtalálja azt, aminél a papnő görnyedezik valami írás fölé. Magában hálát ad az öregnek, amiért nem kellett cipelnie az egészet, mert ennyit nem tudott volna jönni-menni a hegyomlásnyi könyvkupaccal. Sietős léptekkel Arilemnához fordul és tiszteletteljesen meghajtja a fejét előtte. *
- Meghoztam a könyveket, Arilmena papnő. Még néhány darab hiányzik, azokat is azonnal hozom.
* Alázatosan lesütött szemmel ácsorog, miközben hallgatja, hogy már egy órával ezelőtt szüksége lett volna a könyvekre. *
- Tudom, papnő. Rögtön jövök a hiányzókkal.
* Sebesen szedi a lábait visszafelé és reméli, hogy az öregember nem lépett meg a könyvekkel. *
* Ez az ötlet már tetszik neki. Beleegyezően elmosolyodik. *
- Rendben van.
~ Lehet, hogy csak egy könyvszerető ember. Nem is olyan zsémbes. ~
* Felkapja a könyvek felét és biccentve elsiet a kert irányába. Fordul párat, míg a sok pad közül megtalálja azt, aminél a papnő görnyedezik valami írás fölé. Magában hálát ad az öregnek, amiért nem kellett cipelnie az egészet, mert ennyit nem tudott volna jönni-menni a hegyomlásnyi könyvkupaccal. Sietős léptekkel Arilemnához fordul és tiszteletteljesen meghajtja a fejét előtte. *
- Meghoztam a könyveket, Arilmena papnő. Még néhány darab hiányzik, azokat is azonnal hozom.
* Alázatosan lesütött szemmel ácsorog, miközben hallgatja, hogy már egy órával ezelőtt szüksége lett volna a könyvekre. *
- Tudom, papnő. Rögtön jövök a hiányzókkal.
* Sebesen szedi a lábait visszafelé és reméli, hogy az öregember nem lépett meg a könyvekkel. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873