*A romváros egyik régi, bár mára elhagyatott épületében ébred. A reggeli napfény a tört ablakon átszűrődve festi aranyló foltokkal az omladozó vakolatot. Felkel, és a port, mely az éjszaka során ruhájára telepedett, óvatosan leveregeti. Táskájához lépve, megbizonyosodik arról, hogy minden nála lévő tárgya a helyén van, különös tekintettel azon régi, rozsdás dísztőrre, melyet a romváros sétája során talált. Elhagyva az épületet, Fallan a romváros egyik csendes utcáján sétál, ahol a reggeli fényben az omladozó épületek és a növények által meghódított terek különös szépséget mutatnak. A város egykori nagyságának emlékei itt-ott még mindig láthatók: a művészi kidolgozású kőportálok, a hajdani gazdag kereskedők házainak maradványai, vagy a régi térkőburkolatok, melyek alatt a fű és a moha tört utat magának. Ahogy az utcákon halad, egy távoli ének hallatszik a szélben. A dallam melankolikus, de mégis gyönyörű, és Fallant egyenesen Eeyr Temploma felé vezeti. Már messziről látszik a templom magasodó tornya, mely a város egykori gazdagságának és hatalmának emlékét őrzi. A templom bejárata előtt egy csendes kert terül el, melyben számos növény és virág nyílik. Egy pillanatra megáll, hogy megcsodálja a kert szépségét, és érzi, hogy a helynek különleges energiája van. A templom belsejébe lépve, a félhomályban különböző szobrok és szentélyek rajzolódnak ki. A levegő itt friss és hűvös, a csendet csak a távoli ének és a gyertyák lángjának halk csattogása töri meg. Atemplom közepén található kőoltárhoz lép, melyet egy zöld színű, fénylő anyaggal borítottak. Ahogy közelebb lép, érzi az oltárban rejlő erőt és a múlt rejtélyeit. A templom egyik sarkában egy kis faajtó vezet a könyvtárba. Kíváncsisága arra sarkallja, hogy belépjen. A lépcsőn lefelé haladva egy hatalmas, kör alakú terembe ér, melynek polcai régi könyvekkel és pergamenekkel vannak tele. A terem közepén egy hímzett csuhás pap dolgozik egy könyvön. A polcok között barangol, és számos régi iratot és könyvet lapozgat, melyek a város és a levegő mágia történetéről mesélnek. Ahogy olvas, egyre mélyebben merül a város múltjának rejtélyeibe, és újabb és újabb kérdések merülnek fel benne. A könyvtárból kijövet a templomkertbe sétál. A kertben számos növény és virág nyílik, melyek között kényelmes padok hívogatnak a pihenésre. Fallan egy pillanatra leül, hogy megpihenjen és élvezze a kert szépségét. A csendet csak a madarak éneke és a szél suhogása töri meg. Ahogy a kertben sétál, egy kis fa kaput talál, mely a temetőbe vezet. Bár nem kívánja most meglátogatni a temetőt, elhatározza, hogy a jövőben visszatér, hogy megismerje a város hajdani lakóinak történeteit. Ahogy a nap a zenit felé közeledik, úgy dönt, hogy tovább folytatja a város felfedezését. A templomból kilépve az utcákon sétálva, a város pezsgő életét élvezi, és útja ezúttal visszafelé vezet a korábbi lakónegyedbe.*