Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-15 23:55:02
Üzenet elküldve: 2025-12-15 23:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Talán méltóbb helye lenne fogadóban az ilyen társalgásnak, de Quantall nem szívleli se a tömeget, se a zajt. Azok pedig előfordulhatnak egy olyan helyen. Le is záródik a téma hamar. A szív kapcsán is egyet értenek, de a hóhajú harcos megjegyzésein összébb volna a szemöldökét.*
-Megértem, hogy a viseletem kissé megtévesztő, de ezt csak a szertartás idejére kaptam kölcsön. Én az egyház barátja vagyok és bár jelenleg itt élek a papok közt, de tőlük független vagyok. Vigyázni fogok rá. Viszont, hogy értette, hogy az egyik társának a sorsa függ ettől a tárgytól? Talán tudok abban is segíteni.
*Nem túl jó színész. Ha a másik ért hozzá talán felfedezheti rajta az éledező gyanú jeleit. A korábbi titkolózás és egy ilyen mondat válaszokat kíván. Az üzlet kapcsán jóval könnyebben egyet tudnak érteni. Ő pedig habár nem mondott árat viszont a felé nyújtott pénzes szütyő a súlya alapján elégnek tűnik. Nem áll neki megszámolni, de hátha egy ló ára kijön belőle. Már ha Ábránd már nincs meg. Érdemes lenne majd, azt is megkérdezni csak el ne felejtse. Épp az aranyakat tenné el és köszönné meg ezt mikor megszólítják őket. Értetlenül fordul a hang felé és egyből elsötétül az ábrázata. Gyanakodva végigméri az idegent, majd az ember felé fordul. Ő volna Pashthra? É ez ki volna? Egy társa? Azt, gondolja, hogy ő maga is vele utazott, hogy épségben visszaértek? Vagy a többesszám neki nem szólt? Túl sok kérdés. A bemutatkozást egy biccentéssel viszonozza.*
-Üdv!
//Nyílt//
*Talán méltóbb helye lenne fogadóban az ilyen társalgásnak, de Quantall nem szívleli se a tömeget, se a zajt. Azok pedig előfordulhatnak egy olyan helyen. Le is záródik a téma hamar. A szív kapcsán is egyet értenek, de a hóhajú harcos megjegyzésein összébb volna a szemöldökét.*
-Megértem, hogy a viseletem kissé megtévesztő, de ezt csak a szertartás idejére kaptam kölcsön. Én az egyház barátja vagyok és bár jelenleg itt élek a papok közt, de tőlük független vagyok. Vigyázni fogok rá. Viszont, hogy értette, hogy az egyik társának a sorsa függ ettől a tárgytól? Talán tudok abban is segíteni.
*Nem túl jó színész. Ha a másik ért hozzá talán felfedezheti rajta az éledező gyanú jeleit. A korábbi titkolózás és egy ilyen mondat válaszokat kíván. Az üzlet kapcsán jóval könnyebben egyet tudnak érteni. Ő pedig habár nem mondott árat viszont a felé nyújtott pénzes szütyő a súlya alapján elégnek tűnik. Nem áll neki megszámolni, de hátha egy ló ára kijön belőle. Már ha Ábránd már nincs meg. Érdemes lenne majd, azt is megkérdezni csak el ne felejtse. Épp az aranyakat tenné el és köszönné meg ezt mikor megszólítják őket. Értetlenül fordul a hang felé és egyből elsötétül az ábrázata. Gyanakodva végigméri az idegent, majd az ember felé fordul. Ő volna Pashthra? É ez ki volna? Egy társa? Azt, gondolja, hogy ő maga is vele utazott, hogy épségben visszaértek? Vagy a többesszám neki nem szólt? Túl sok kérdés. A bemutatkozást egy biccentéssel viszonozza.*
-Üdv!
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-15 17:19:49
Üzenet elküldve: 2025-12-15 17:19:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Norennar a templom előtti tér szélén lassít. Megáll, mielőtt a lépcsőkhöz érne, és végignéz az épületen. A faragott sziklafalak tömbjei fölé magasodnak, súlyuk nem fenyegető, inkább nyomasztóan állandó. Valahányszor ide jut, ugyanaz a gondolat motoszkál a fejében: ez a hely több mindent látott már, mint amennyit valaha is elmondtak róla. A Levegő Mágia egykori rendje, a régi tanítványok, a város múltja, mind rajta hagyták a lenyomatukat. Most Eeyr jelképei próbálják lefedni mindezt, de Norennar szemében a kő nem felejt.
Felmegy a lépcsőkön, átlépi a küszöböt, és belép a templomba. A levegő hűvösebb odabent. Tömjén és viasz illata ül meg a térben. A félhomályhoz lassan igazodik a tekintete. A padok mellett elhaladva halk mormolás jut el hozzá, csuhák alól suttogott imák, egymásba csúszó szavak. Az oszlopok lábánál álló szobrok árnyékot vetnek a padlóra, a régi mesterek arca kőbe zárva figyel.
Norennar beljebb halad. A léptei visszafogottak, talán kissé határozatlanok is, mintha nem volna biztos benne, pontosan merre tart, de abban igen, hogy itt kell lennie. A központi oltár felé közelít, amikor egy ismerős alak vonja magára a figyelmét. Megáll. A felismerés hirtelen éri: Pashthra. Nem egyedül. A mellette álló mélységi sem tűnik hétköznapi alaknak, mindenesetre hősünk akárhogy is erőlteti elméjét, nem rémlik számára, hogy valaha is találkoztak volna már.
Norennar egy pillanatig még egy helyben állva marad. A látvány gyors számvetést indít benne. Nem számított arra, hogy ilyen hamar és itt találja a fiút. A felismerés csendben ül meg benne: vagy előbb értek vissza, mint azt hősünk várta, vagy a parancsnok nem siette el a cselekvést. A gondolat nem vált ki belőle indulatot. A döntés megszületett korábban, most már nincs mit visszavonni rajta. Nem véletlen bízta rá a dolgot a városra. Innentől már nem az ő terhe a szív. A legtöbb, amit tehet hát az, hogy úgy viselkedik mintha mi sem történt volna.
Nagyot sóhajt, majd megindul feléjük. Az arca kifejezéstelen, léptei egyenletesek. A beszélgetés végére ér csupán oda, így a páros biztos lehet abban, hogy a szívről szóló beszélgetés nem ért el a mélységihez. Legalábbis ehhez. Megáll Pashthra előtt, és egy rövid bólintással köszönti.*
- Pashthra. *Tekintete végigfut a harcoson.* - Látom, ti is épségben visszatértetek.
*Ezután a mélységire pillant s alaposabban méri végig mint korábbi harcostársát. Egy fél lépést igazít a testtartásán, és tisztelettel biccent.*
- Üdvözletem.
*Visszafordul Pashthra felé. A tekintete nyugodt, arca pedig szokásosan kifejezéstelen. Se derű, se bosszúság jeleit nem mutatja.*
- Meglep, hogy pont itt talállak. Mi járatban errefelé?
//Nyílt//
*Norennar a templom előtti tér szélén lassít. Megáll, mielőtt a lépcsőkhöz érne, és végignéz az épületen. A faragott sziklafalak tömbjei fölé magasodnak, súlyuk nem fenyegető, inkább nyomasztóan állandó. Valahányszor ide jut, ugyanaz a gondolat motoszkál a fejében: ez a hely több mindent látott már, mint amennyit valaha is elmondtak róla. A Levegő Mágia egykori rendje, a régi tanítványok, a város múltja, mind rajta hagyták a lenyomatukat. Most Eeyr jelképei próbálják lefedni mindezt, de Norennar szemében a kő nem felejt.
Felmegy a lépcsőkön, átlépi a küszöböt, és belép a templomba. A levegő hűvösebb odabent. Tömjén és viasz illata ül meg a térben. A félhomályhoz lassan igazodik a tekintete. A padok mellett elhaladva halk mormolás jut el hozzá, csuhák alól suttogott imák, egymásba csúszó szavak. Az oszlopok lábánál álló szobrok árnyékot vetnek a padlóra, a régi mesterek arca kőbe zárva figyel.
Norennar beljebb halad. A léptei visszafogottak, talán kissé határozatlanok is, mintha nem volna biztos benne, pontosan merre tart, de abban igen, hogy itt kell lennie. A központi oltár felé közelít, amikor egy ismerős alak vonja magára a figyelmét. Megáll. A felismerés hirtelen éri: Pashthra. Nem egyedül. A mellette álló mélységi sem tűnik hétköznapi alaknak, mindenesetre hősünk akárhogy is erőlteti elméjét, nem rémlik számára, hogy valaha is találkoztak volna már.
Norennar egy pillanatig még egy helyben állva marad. A látvány gyors számvetést indít benne. Nem számított arra, hogy ilyen hamar és itt találja a fiút. A felismerés csendben ül meg benne: vagy előbb értek vissza, mint azt hősünk várta, vagy a parancsnok nem siette el a cselekvést. A gondolat nem vált ki belőle indulatot. A döntés megszületett korábban, most már nincs mit visszavonni rajta. Nem véletlen bízta rá a dolgot a városra. Innentől már nem az ő terhe a szív. A legtöbb, amit tehet hát az, hogy úgy viselkedik mintha mi sem történt volna.
Nagyot sóhajt, majd megindul feléjük. Az arca kifejezéstelen, léptei egyenletesek. A beszélgetés végére ér csupán oda, így a páros biztos lehet abban, hogy a szívről szóló beszélgetés nem ért el a mélységihez. Legalábbis ehhez. Megáll Pashthra előtt, és egy rövid bólintással köszönti.*
- Pashthra. *Tekintete végigfut a harcoson.* - Látom, ti is épségben visszatértetek.
*Ezután a mélységire pillant s alaposabban méri végig mint korábbi harcostársát. Egy fél lépést igazít a testtartásán, és tisztelettel biccent.*
- Üdvözletem.
*Visszafordul Pashthra felé. A tekintete nyugodt, arca pedig szokásosan kifejezéstelen. Se derű, se bosszúság jeleit nem mutatja.*
- Meglep, hogy pont itt talállak. Mi járatban errefelé?
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-14 23:38:57
Üzenet elküldve: 2025-12-14 23:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* A hosszú monológ elgondolkodtatja, de végül nem felel rá. Áthallásos, és érzi, hogy van benne sok minden, amivel vitatkozni tudna, de nem érzi úgy, hogy pont most kellene ilyen nehéz okfejtésbe kezdjenek. Az ilyen társalkodás a fogadókba való, ahol egy kupa sör segíti a gondolkodást. Talán könnyebben is fel is fogná mindazt, amit hall, ha lenne egy kupica pálinkája. Így viszont kénytelen megpróbálni józanul követni a gondolatmenetet, de a mélységi valahol félúton elveszíti a hóhajú harcost, aki viszont, ha felfogná amit hall, talán még egyet is értene vele. *
- Elhiszem. * Mondja végül egyszerűen, mert ez a legtöbb, amit tehet. Bólint arra, hogy a templom vezetőjének elmondja a mélységi, hogy náluk a szív. Ezzel egyet tud érteni, viszont egy dolgot még muszáj leszögezzen. *
- Abogr, és az istennő hívei... tudom, hogy nem mindig látnak szemtől szembe. Nem szeretném, hogyha a szív egy belviszály áldozata lenne, és a templom nem adná vissza, mert nem bízik meg a mágusmesterben. Szeretném, ha visszajutna hozzánk, mert attól tartok, a csapatunk egyik tagjának a sorsa szorosan kötődik a tárgyhoz. Csak egy óvóhely kell, ahol addig biztonságban lehet. * Szögezi még le, és arckifejezésén is látszik, hogy komolyan gondolja, amit mond. Bár már átadta a tárgyat, és nem tud mit tenni, ha nem kapja vissza, de nem szeretné, hogy Norileina elkezdje felégetni a templomot, azért, mert a drága szíve olyan kezekbe került, akik nem adják vissza. *
- Akkor, ha ez valóban így van, kérem fogadja el ezt a csekély felajánlást. * Mondja, és ezzel átad 1465 aranyat Quantall Ackumien Galanodelnek.
*
- Remélem, hogy ezzel a hozzájárulással elnyerhetem a segítségét, és azt, hogy a varázslatot véglegesítse a pengén.
//Nyílt//
* A hosszú monológ elgondolkodtatja, de végül nem felel rá. Áthallásos, és érzi, hogy van benne sok minden, amivel vitatkozni tudna, de nem érzi úgy, hogy pont most kellene ilyen nehéz okfejtésbe kezdjenek. Az ilyen társalkodás a fogadókba való, ahol egy kupa sör segíti a gondolkodást. Talán könnyebben is fel is fogná mindazt, amit hall, ha lenne egy kupica pálinkája. Így viszont kénytelen megpróbálni józanul követni a gondolatmenetet, de a mélységi valahol félúton elveszíti a hóhajú harcost, aki viszont, ha felfogná amit hall, talán még egyet is értene vele. *
- Elhiszem. * Mondja végül egyszerűen, mert ez a legtöbb, amit tehet. Bólint arra, hogy a templom vezetőjének elmondja a mélységi, hogy náluk a szív. Ezzel egyet tud érteni, viszont egy dolgot még muszáj leszögezzen. *
- Abogr, és az istennő hívei... tudom, hogy nem mindig látnak szemtől szembe. Nem szeretném, hogyha a szív egy belviszály áldozata lenne, és a templom nem adná vissza, mert nem bízik meg a mágusmesterben. Szeretném, ha visszajutna hozzánk, mert attól tartok, a csapatunk egyik tagjának a sorsa szorosan kötődik a tárgyhoz. Csak egy óvóhely kell, ahol addig biztonságban lehet. * Szögezi még le, és arckifejezésén is látszik, hogy komolyan gondolja, amit mond. Bár már átadta a tárgyat, és nem tud mit tenni, ha nem kapja vissza, de nem szeretné, hogy Norileina elkezdje felégetni a templomot, azért, mert a drága szíve olyan kezekbe került, akik nem adják vissza. *
- Akkor, ha ez valóban így van, kérem fogadja el ezt a csekély felajánlást. * Mondja, és ezzel átad 1465 aranyat Quantall Ackumien Galanodelnek.
*- Remélem, hogy ezzel a hozzájárulással elnyerhetem a segítségét, és azt, hogy a varázslatot véglegesítse a pengén.
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-14 22:23:21
Üzenet elküldve: 2025-12-14 22:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*A másik szavait hallva elgondolkozik mielőtt válaszolna.*
-Valóban nem minden titoknak van oka. Viszont ha valaki belelát abba a világba amiben Abogr mester él és nem csak a magányos toronyban tanító mágust látja akkor ő maga se lesz képes még egyszer ugyan úgy tekinteni a világra amiben él. Sokkal egyszerűbb az önös érdekek világában járni. Ahol a félelem tárgya elől el lehet menekülni és az üres mindennapok még számítanak valamit. Persze néha én magam is elgondolkozok rajta, hogy vajon az átlag megérdemli-e a lehetőséget, hogy tudja a környezetét a tudatlanság védőbúrája alatt szemlélni és olyan egyszerű dolgok mozgassák őket, mint a saját önző céljaik, a különböző vágyaik megélése vagy a szeretteikkel való törődés. A félelem sokkal jobb ösztönző lehetne arra, hogy megváltoztassuk a világot és hogy mindenki kellőképp értékelje, azt a veszélyt, ami ránk vár. A fajgyűlölet, kapzsiság és az eltérő érdekek elmúlnának a halál árnyékában élve. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy egy olyan világot érdemes lenne-e megmenteni. Higgye el az, hogy van egy határozott cél amiért úgy érzi megéri harcolni, az egy olyan ajándék amit meg kell őrizni. Hazaszeretet, család, a világ szépségeinek a felismerése, az mindegy, de ha az elveszik akkor minden értelmét veszti. Csak az üres, lelketlen gépiesség marad vagy az, hogy feladja az egészet.*Kicsit elmereng mielőtt fáradtan legyintene.*Elnézést. Felejtse el amit mondtam. Nincs is semmi értelme annak amit beszélek. Öhm... Szóval... Abogr mester tényleg nem csak hitegeti. Biztosíthatom, hogy habár senki nem tud róla, de ha ő nem lenne akkor Arthenior már rég nem is létezne.
*Valahogy hirtelen olyan fáradtnak érzi magát. Tudja jól, hogy ez is csak az egyik hangulatingadozás, ami egy ideje gyötri. A munka majd elnyomja. Jót is tesz, hogy a téma inkább valami átláthatóbb problémára terelődik át.*
-Az jó. Ha a teljes tanács előtt történt meg a jelentés akkor biztos jó fülekbe került. A többi rajtuk múlik. Bár tény, hogy Arthenior sosem a gyors reagálásáról volt híres. Ez ellen viszont nem tudunk... Jómagam mindenesetre biztos nem tudok tenni.
*Ezek után átveszi a táskát és bár a másik hirtelen mozdulatának eredménye még látszik a testtartásán, de a kapott tanács hallatán egy fájó mosoly húzódik a képére.*
-Csak a templom vezetőjének tervezem elmondani. Az ő segítsége kritikus lehet ahhoz, hogy többet megtudhassak a helyzetről. Nem lepne meg ha a könyvtár is rejtene pár hasznos információt.
*Az ezt követő szavak hatására szemöldökét összébb vonva bólint.*
-Hallottam hasonló mágiáról igen.
*A mutatott kardra nézve visszás érzések támadnak benne. Ismerős fegyver. Nem sokat, de ismert olyanokat akik hasonlót forgattak. Emlékszik arra a darabra, ami a bátyja oldalán volt. És arra ahogy az rendet tett az alkalmatlan szolgák közt. Bár büszke az eszközre, ami a hazája nevét viseli, de feljönnek az emlékek amire használták, ami nem tesz jót a kedvének.*
-Kiváló penge. És igen képes vagyok az adott mágiára. Bár a gyakorlatban nem volt még lehetőségem alkalmazni.
*Kár tagadni nem ártana némi arany. A világ megmentése nem egy túl kifizetődő foglalatosság.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.14 23:09:20
//Nyílt//
*A másik szavait hallva elgondolkozik mielőtt válaszolna.*
-Valóban nem minden titoknak van oka. Viszont ha valaki belelát abba a világba amiben Abogr mester él és nem csak a magányos toronyban tanító mágust látja akkor ő maga se lesz képes még egyszer ugyan úgy tekinteni a világra amiben él. Sokkal egyszerűbb az önös érdekek világában járni. Ahol a félelem tárgya elől el lehet menekülni és az üres mindennapok még számítanak valamit. Persze néha én magam is elgondolkozok rajta, hogy vajon az átlag megérdemli-e a lehetőséget, hogy tudja a környezetét a tudatlanság védőbúrája alatt szemlélni és olyan egyszerű dolgok mozgassák őket, mint a saját önző céljaik, a különböző vágyaik megélése vagy a szeretteikkel való törődés. A félelem sokkal jobb ösztönző lehetne arra, hogy megváltoztassuk a világot és hogy mindenki kellőképp értékelje, azt a veszélyt, ami ránk vár. A fajgyűlölet, kapzsiság és az eltérő érdekek elmúlnának a halál árnyékában élve. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy egy olyan világot érdemes lenne-e megmenteni. Higgye el az, hogy van egy határozott cél amiért úgy érzi megéri harcolni, az egy olyan ajándék amit meg kell őrizni. Hazaszeretet, család, a világ szépségeinek a felismerése, az mindegy, de ha az elveszik akkor minden értelmét veszti. Csak az üres, lelketlen gépiesség marad vagy az, hogy feladja az egészet.*Kicsit elmereng mielőtt fáradtan legyintene.*Elnézést. Felejtse el amit mondtam. Nincs is semmi értelme annak amit beszélek. Öhm... Szóval... Abogr mester tényleg nem csak hitegeti. Biztosíthatom, hogy habár senki nem tud róla, de ha ő nem lenne akkor Arthenior már rég nem is létezne.
*Valahogy hirtelen olyan fáradtnak érzi magát. Tudja jól, hogy ez is csak az egyik hangulatingadozás, ami egy ideje gyötri. A munka majd elnyomja. Jót is tesz, hogy a téma inkább valami átláthatóbb problémára terelődik át.*
-Az jó. Ha a teljes tanács előtt történt meg a jelentés akkor biztos jó fülekbe került. A többi rajtuk múlik. Bár tény, hogy Arthenior sosem a gyors reagálásáról volt híres. Ez ellen viszont nem tudunk... Jómagam mindenesetre biztos nem tudok tenni.
*Ezek után átveszi a táskát és bár a másik hirtelen mozdulatának eredménye még látszik a testtartásán, de a kapott tanács hallatán egy fájó mosoly húzódik a képére.*
-Csak a templom vezetőjének tervezem elmondani. Az ő segítsége kritikus lehet ahhoz, hogy többet megtudhassak a helyzetről. Nem lepne meg ha a könyvtár is rejtene pár hasznos információt.
*Az ezt követő szavak hatására szemöldökét összébb vonva bólint.*
-Hallottam hasonló mágiáról igen.
*A mutatott kardra nézve visszás érzések támadnak benne. Ismerős fegyver. Nem sokat, de ismert olyanokat akik hasonlót forgattak. Emlékszik arra a darabra, ami a bátyja oldalán volt. És arra ahogy az rendet tett az alkalmatlan szolgák közt. Bár büszke az eszközre, ami a hazája nevét viseli, de feljönnek az emlékek amire használták, ami nem tesz jót a kedvének.*
-Kiváló penge. És igen képes vagyok az adott mágiára. Bár a gyakorlatban nem volt még lehetőségem alkalmazni.
*Kár tagadni nem ártana némi arany. A világ megmentése nem egy túl kifizetődő foglalatosság.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.14 23:09:20
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:54:47
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* A hóhajú harcos érdeklődve hallgatja a választ, és láthatóan el is gondolkodik mindenen. Újra arról beszél valaki, hogy Abogr több, mint aminek látszik, de még mindig nem sikerült teljesen meggyőzni erről a harcost. Amit látott, az rendkívül negatív színben tűntette fel a szemében a férfit, de nem mehet el a lehetőség mellett, hogy mindez csak színjáték volt. Felesleges, de kivételesen ügyesen előadott színjáték. *
- Nem mindig van oka a titkoknak. * Mondja azért halkan, mert bár nem él olyan régóta, mint sok hosszúéltű faj, vagy nála idősebb férfiak, így is épp eleget látott már a világból ahhoz, hogy tudja, sokszor a titkok csak azért titkok, hogy titkok lehessenek. *
- Én arra is gondoltam, hogy csak egy olyan helyen akarta tudni a szívet, ami messze van a sok felhalmozott tudásától. Nem mindig vannak komoly indokok valakinek a döntései mögött, csak azért, mert hozzánk képest hatalmasabb. Az egyszerűbb népek rendszeresen társítanak a tetteik mögé magasztosabb, misztikusabb indítékot, csak azért, mert úgy izgalmasabb, érdekesebb az életük. De attól még ők is csak azért mennek az árnyékszékre, mert hívja őket a természet. * Foglalja össze az érzéseit, és a kételyeit röviden, persze nyitott továbbra is az ellentétes véleményre. *
- Nem tudom, hogy hányan tudják. Úgy tudom, hogy a teljes tanács előtt tettek jelentést. Az, hogy ők utána kinek mondták el, és hogyan, az már más kérdés. Én egyébként egy Nestar nevű alkimistától tudom, szóval a pletyka már terjed a városban. * Tesz még beszámolót, persze ebben a kérdésben már sokkal több folt van a tudásában, hiszen ő nem volt ott, és neki is csak információ morzsák jutottak. *
- Köszönöm, hogy biztonságban tudja. Fontos, hogy lehetőleg senki ne tudja meg, hogy hol van. Minél többen tudják, annál nagyobb veszélyben van. * Mondja még komoran, és ezzel részéről le is tudták a dolgokat. Persze a további kérdésekre még szívesen válaszol. Viszont van még valami, ami foglalkoztatja. *
- Úgy tudom, hogy az istennő papjai képesek arra, hogy egy áldott kardba zárt áldást véglegessé tegyenek. * Kezdi óvatosan, ahogy saját mesterkardját veszi kézbe, és kicsit kicsúsztatja a hüvelyből, jelezve a fekete pengét. *
- Esetleg képes ilyen mágiára? Nagy szükségem lenne rá, és busásan megfizetném.
//Nyílt//
* A hóhajú harcos érdeklődve hallgatja a választ, és láthatóan el is gondolkodik mindenen. Újra arról beszél valaki, hogy Abogr több, mint aminek látszik, de még mindig nem sikerült teljesen meggyőzni erről a harcost. Amit látott, az rendkívül negatív színben tűntette fel a szemében a férfit, de nem mehet el a lehetőség mellett, hogy mindez csak színjáték volt. Felesleges, de kivételesen ügyesen előadott színjáték. *
- Nem mindig van oka a titkoknak. * Mondja azért halkan, mert bár nem él olyan régóta, mint sok hosszúéltű faj, vagy nála idősebb férfiak, így is épp eleget látott már a világból ahhoz, hogy tudja, sokszor a titkok csak azért titkok, hogy titkok lehessenek. *
- Én arra is gondoltam, hogy csak egy olyan helyen akarta tudni a szívet, ami messze van a sok felhalmozott tudásától. Nem mindig vannak komoly indokok valakinek a döntései mögött, csak azért, mert hozzánk képest hatalmasabb. Az egyszerűbb népek rendszeresen társítanak a tetteik mögé magasztosabb, misztikusabb indítékot, csak azért, mert úgy izgalmasabb, érdekesebb az életük. De attól még ők is csak azért mennek az árnyékszékre, mert hívja őket a természet. * Foglalja össze az érzéseit, és a kételyeit röviden, persze nyitott továbbra is az ellentétes véleményre. *
- Nem tudom, hogy hányan tudják. Úgy tudom, hogy a teljes tanács előtt tettek jelentést. Az, hogy ők utána kinek mondták el, és hogyan, az már más kérdés. Én egyébként egy Nestar nevű alkimistától tudom, szóval a pletyka már terjed a városban. * Tesz még beszámolót, persze ebben a kérdésben már sokkal több folt van a tudásában, hiszen ő nem volt ott, és neki is csak információ morzsák jutottak. *
- Köszönöm, hogy biztonságban tudja. Fontos, hogy lehetőleg senki ne tudja meg, hogy hol van. Minél többen tudják, annál nagyobb veszélyben van. * Mondja még komoran, és ezzel részéről le is tudták a dolgokat. Persze a további kérdésekre még szívesen válaszol. Viszont van még valami, ami foglalkoztatja. *
- Úgy tudom, hogy az istennő papjai képesek arra, hogy egy áldott kardba zárt áldást véglegessé tegyenek. * Kezdi óvatosan, ahogy saját mesterkardját veszi kézbe, és kicsit kicsúsztatja a hüvelyből, jelezve a fekete pengét. *
- Esetleg képes ilyen mágiára? Nagy szükségem lenne rá, és busásan megfizetném.
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-14 19:38:11
Üzenet elküldve: 2025-12-14 19:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Yllith. Ezt a nevet még nem hallotta. Ennyi kapott kontextussal pedig túl sok lehetőség van, hogy ki lehet. Eeyr főnixeinek egyike, Sa'Tereth egyik gyermeke, az egyik fej amit le kell vágni... Ebben a helyzetben nem látja értelmét a nevek kapcsán elméletek felállításának. Bár jó helyen van arra, hogy utána járjon. A reakcióját nem derül ki, hogy félre értik. Ő ugyanis nem a tanácsra hanem a thargokra haragszik. Rátámadnak az élő világ egyik gócpontjára és az egyik legnagyobb fegyverétől megszabadítják. Persze ha a sejtése igaz akkor érthető miért tettek így. A város védelme kapcsán ha nem épp egy az élő világ szempontjából fontos beszélgetés közben lennének akkor akár a filozófiai ismereteit is megvillogtathatná az igaza megerősítésére, de ez nem megfelelő környezet a Piritanes-i bölcselők munkájával megismertetni a beszélgetőpartnerét. Főleg mert van egy helyi tudós is akiért szót kell emelnie.*
-Ahogy mondtam Abogr mester jóval tevékenyebb, mint látszik. A titkai mögé nem sikerült még mélyebben belátnom, de az bizonyos, hogy az ő tornya nem csak, a tudás bástyája. Bizonyára ebben a kérdésben is sokkal többet tud, mint amit elárult és a titkolózásnak megvan a maga oka.
*A következő jogosnak tűnő félelem hallatán bólint.*
-Előfordulhat. De bizonyára akik egy ilyen védelmi rendszert létre tudtak hozni gondoltak erre a következményre. Nem ok nélkül mondhatta Abogr mester, hogy itt a városban lesz ennek a helye. Kell itt lennie valaminek vagy valakinek. Esetleg ha nem itt van itt kell lennie aminek a kapcsán a megfelelő szálakat most mozgatja meg a mester.
*A tanács kapcsán borúsan néz maga elé.*
-Nekem más elképzeléseim vannak. Életbevágóan fontos, hogy hány fülbe jutott el ez a hír és hogy bizonyosan hány tanácstag hallott róla. Egyáltalán sikerült-e közvetlenül szót váltani valamelyikükkel? Amennyiben csak egyetlen magas rangú személyt sikerült találni, úgy kétségesnek tartom, hogy egyáltalán valóban eljutott-e a tanács elé ez a hír.
*Egy fogaskerék nem működik és összeborul a rendszer. Amire minden lehetőség adott. A másik hirtelen mozdulatára megugrik és keze reflexszerűen az általában övén függő kardja helyéhez kap, majd idegesen nézi a táskát. Nem rázza le tartásáról ezt a feszültséget, akkor sem mikor bólintva a csomag után nyúl.*
-Vigyázok rá. Ez a templom a legbiztonságosabb hely amit el tudok képzelni. Addig pedig én magam is igyekszek, majd utánajárni hátha találok valamit a szív vagy a két név kapcsán a templom iratai között.
//Nyílt//
*Yllith. Ezt a nevet még nem hallotta. Ennyi kapott kontextussal pedig túl sok lehetőség van, hogy ki lehet. Eeyr főnixeinek egyike, Sa'Tereth egyik gyermeke, az egyik fej amit le kell vágni... Ebben a helyzetben nem látja értelmét a nevek kapcsán elméletek felállításának. Bár jó helyen van arra, hogy utána járjon. A reakcióját nem derül ki, hogy félre értik. Ő ugyanis nem a tanácsra hanem a thargokra haragszik. Rátámadnak az élő világ egyik gócpontjára és az egyik legnagyobb fegyverétől megszabadítják. Persze ha a sejtése igaz akkor érthető miért tettek így. A város védelme kapcsán ha nem épp egy az élő világ szempontjából fontos beszélgetés közben lennének akkor akár a filozófiai ismereteit is megvillogtathatná az igaza megerősítésére, de ez nem megfelelő környezet a Piritanes-i bölcselők munkájával megismertetni a beszélgetőpartnerét. Főleg mert van egy helyi tudós is akiért szót kell emelnie.*
-Ahogy mondtam Abogr mester jóval tevékenyebb, mint látszik. A titkai mögé nem sikerült még mélyebben belátnom, de az bizonyos, hogy az ő tornya nem csak, a tudás bástyája. Bizonyára ebben a kérdésben is sokkal többet tud, mint amit elárult és a titkolózásnak megvan a maga oka.
*A következő jogosnak tűnő félelem hallatán bólint.*
-Előfordulhat. De bizonyára akik egy ilyen védelmi rendszert létre tudtak hozni gondoltak erre a következményre. Nem ok nélkül mondhatta Abogr mester, hogy itt a városban lesz ennek a helye. Kell itt lennie valaminek vagy valakinek. Esetleg ha nem itt van itt kell lennie aminek a kapcsán a megfelelő szálakat most mozgatja meg a mester.
*A tanács kapcsán borúsan néz maga elé.*
-Nekem más elképzeléseim vannak. Életbevágóan fontos, hogy hány fülbe jutott el ez a hír és hogy bizonyosan hány tanácstag hallott róla. Egyáltalán sikerült-e közvetlenül szót váltani valamelyikükkel? Amennyiben csak egyetlen magas rangú személyt sikerült találni, úgy kétségesnek tartom, hogy egyáltalán valóban eljutott-e a tanács elé ez a hír.
*Egy fogaskerék nem működik és összeborul a rendszer. Amire minden lehetőség adott. A másik hirtelen mozdulatára megugrik és keze reflexszerűen az általában övén függő kardja helyéhez kap, majd idegesen nézi a táskát. Nem rázza le tartásáról ezt a feszültséget, akkor sem mikor bólintva a csomag után nyúl.*
-Vigyázok rá. Ez a templom a legbiztonságosabb hely amit el tudok képzelni. Addig pedig én magam is igyekszek, majd utánajárni hátha találok valamit a szív vagy a két név kapcsán a templom iratai között.
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-14 11:47:00
Üzenet elküldve: 2025-12-14 11:47:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
- Yillith. * Javítja ki a férfit, aki láthatóan nem érti elsőre rendesen a nevet, majd megcsóválja a fejét. * Biztos, hogy így mondta, nem Lillith, hanem Yillith. * Teszi még hozzá, azzal a magabiztossággal, amivel csak az beszél, aki teljesen biztos a dolgában.
Az utána érkező reakció csak megerősíti abban, hogy jó alakhoz fordult, mert pontosan ugyan olyan feldúlt, mint Quanthall, amikor a tanácsra gondol, és arra, ahogy az egész helyzetet kezelik. Persze ő nem azért, mert az istenek csatározásának része lenne, hanem az ártatlan életek zavarják, amiket veszélybe sodor a semmittevés. Az elmúlt napokban ha falat nem is, de legalább árkokat lehetett volna ásni, bármit, ami egy esetleges ostromnál segíthet, és gátolhatja a seregek rohamát.
A mágikus védelemről szóló okfejtést érdeklődve hallgatja. Ő maga nem ért ennyire a mágiához, és nem is gondolkodott még sokat azon, hogy miért is nem védi a várost igazán, csak elkönyvelte magában egy pletykának, aminek nincs igazságtartalma. Viszont így levezetve a lehetőségeket el kell ismerje magában, hogy van valami abban, amiről a férfi beszél. Viszont most bólogatnia kell. *
- Én is így gondoltam, kardoskodtam is ellene, hogy visszahozzuk a szívet, amikor még nem tudtuk, hogy az orkok képesek fellelni a helyzetét. Abogr utasítása viszont egyértelmű volt, a szív nem hagyhatja el a várost, a városban kell maradjon. Eleinte azt hittem, hogy csak a saját irháját félti. Kijelentette, hogy el kell mennünk a mágustoronyból, minél előbb. Arra gondoltam, hogy fél az orkoktól. De lehet, hogy ő tudta, hogy kereshetik, és hogy itt nem találják meg. * Gondolkodik tovább, majd megcsóválja a fejét. *
- De ez nem túl egyértelmű? * Teszi fel a kérdést, és gyorsan ki is fejti, hogy mire gondol. * Ha van valami, amit keresek. Mindig tudom. hogy hol van, de egyszer csak eltűnik a mágikus térképemről. Akkor nem egyértelmű, hogy olyan helyre vitték, aminek a mágiája elfedi? Nem fogják kitalálni, hogy a városban kell keresni? Ettől félek. * Teszi még hozzá, és a következő kérdésekre be kell lássa, hogy nem tudja a pontos választ. *
- Nem én voltam ott, hanem az egyik társam. Ő beszélt erről a tanácsnak, de úgy tudom, hogy mindent elmondtak, amit láttak, és tapasztaltak. Figyelmeztették őket, de szavaik süket fülekre leltek. Személyes véleményem, hogy a tanács attól fél, ha kiderül, akkor a lázadáshoz fogható pánikkal találják szembe magukat, amit nem tudnak kezelni. Viszont ez nem mentesíti őket a tettük következménye alól. * Meséli dühtől elcsukló hangon, majd még egy pillanatra lesüti a szemét, utoljára még a táskájára néz, mielőtt egy hirtelen mozdulattal kinyújtja a mélységi felé. *
- Nem tudom, hogy kiben bízhatunk, ahogy azt sem, hogy mi a következő helyes lépés. De ha már Eeyr szolgáiba vetett bizalmunk is megrendül, akkor az előtt elveszítjük a háborút, hogy elkezdődne. Bízhatok benne, hogy biztonságban tartja, amíg Abogr válaszát megkapjuk? Az orkok engem már láttak a szívvel, tudják, hogy annak a csapatnak a tagja vagyok, akik őrzik. Magáról viszont nincs tudomásuk, és hirtelen nem tudok jobb helyet neki, mint a templom, vagy a templom egy szolgálója. * Mondja komoran, és ha kell, meg is rázza a táskát, hogy jelezze, komolyan gondolja, és reméli, hogy elveszi tőle a férfi. *
//Nyílt//
- Yillith. * Javítja ki a férfit, aki láthatóan nem érti elsőre rendesen a nevet, majd megcsóválja a fejét. * Biztos, hogy így mondta, nem Lillith, hanem Yillith. * Teszi még hozzá, azzal a magabiztossággal, amivel csak az beszél, aki teljesen biztos a dolgában.
Az utána érkező reakció csak megerősíti abban, hogy jó alakhoz fordult, mert pontosan ugyan olyan feldúlt, mint Quanthall, amikor a tanácsra gondol, és arra, ahogy az egész helyzetet kezelik. Persze ő nem azért, mert az istenek csatározásának része lenne, hanem az ártatlan életek zavarják, amiket veszélybe sodor a semmittevés. Az elmúlt napokban ha falat nem is, de legalább árkokat lehetett volna ásni, bármit, ami egy esetleges ostromnál segíthet, és gátolhatja a seregek rohamát.
A mágikus védelemről szóló okfejtést érdeklődve hallgatja. Ő maga nem ért ennyire a mágiához, és nem is gondolkodott még sokat azon, hogy miért is nem védi a várost igazán, csak elkönyvelte magában egy pletykának, aminek nincs igazságtartalma. Viszont így levezetve a lehetőségeket el kell ismerje magában, hogy van valami abban, amiről a férfi beszél. Viszont most bólogatnia kell. *
- Én is így gondoltam, kardoskodtam is ellene, hogy visszahozzuk a szívet, amikor még nem tudtuk, hogy az orkok képesek fellelni a helyzetét. Abogr utasítása viszont egyértelmű volt, a szív nem hagyhatja el a várost, a városban kell maradjon. Eleinte azt hittem, hogy csak a saját irháját félti. Kijelentette, hogy el kell mennünk a mágustoronyból, minél előbb. Arra gondoltam, hogy fél az orkoktól. De lehet, hogy ő tudta, hogy kereshetik, és hogy itt nem találják meg. * Gondolkodik tovább, majd megcsóválja a fejét. *
- De ez nem túl egyértelmű? * Teszi fel a kérdést, és gyorsan ki is fejti, hogy mire gondol. * Ha van valami, amit keresek. Mindig tudom. hogy hol van, de egyszer csak eltűnik a mágikus térképemről. Akkor nem egyértelmű, hogy olyan helyre vitték, aminek a mágiája elfedi? Nem fogják kitalálni, hogy a városban kell keresni? Ettől félek. * Teszi még hozzá, és a következő kérdésekre be kell lássa, hogy nem tudja a pontos választ. *
- Nem én voltam ott, hanem az egyik társam. Ő beszélt erről a tanácsnak, de úgy tudom, hogy mindent elmondtak, amit láttak, és tapasztaltak. Figyelmeztették őket, de szavaik süket fülekre leltek. Személyes véleményem, hogy a tanács attól fél, ha kiderül, akkor a lázadáshoz fogható pánikkal találják szembe magukat, amit nem tudnak kezelni. Viszont ez nem mentesíti őket a tettük következménye alól. * Meséli dühtől elcsukló hangon, majd még egy pillanatra lesüti a szemét, utoljára még a táskájára néz, mielőtt egy hirtelen mozdulattal kinyújtja a mélységi felé. *
- Nem tudom, hogy kiben bízhatunk, ahogy azt sem, hogy mi a következő helyes lépés. De ha már Eeyr szolgáiba vetett bizalmunk is megrendül, akkor az előtt elveszítjük a háborút, hogy elkezdődne. Bízhatok benne, hogy biztonságban tartja, amíg Abogr válaszát megkapjuk? Az orkok engem már láttak a szívvel, tudják, hogy annak a csapatnak a tagja vagyok, akik őrzik. Magáról viszont nincs tudomásuk, és hirtelen nem tudok jobb helyet neki, mint a templom, vagy a templom egy szolgálója. * Mondja komoran, és ha kell, meg is rázza a táskát, hogy jelezze, komolyan gondolja, és reméli, hogy elveszi tőle a férfi. *
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 19:26:27
Üzenet elküldve: 2025-12-13 19:26:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Szívesen tudna meg részleteket arról, hogy honnan olyan biztos ez a történet. Ez látszik is az arcán a válasz hallatán. Ettől függetlenül előáll egy értelmezéssel. Abogr szavai ismét gondolkozóba ejtik.*
-Mint maguk az istenek. Eeyr bizonyosan nem, de tudtommal Teysus sem járt a világunkban ezt megelőzően. Egy külső világból léptek át a mienkbe. Theorek járt itt korábban is. Hogy a csonttemető létrejötte vagy a dúlás volt korábban és ezeknek van-e köze egymáshoz nem tudom. Nem is illik a képbe egy ork szív.
*Vakarja meg a fejét miközben kicsit maga elé bámulva pörögnek a szeme előtt a csak általa látható gondolatfoszlányok. A két név hallatán gondolkozik kicsit, de végül megrázza a fejét.*
-Biztosan Yllith? Sa'Tereth egyik félistenét hívják úgy, hogy Lillith. Velar viszont nem hangzik ismerősen. Túl sok minden lehet.
*Rázza meg a fejét újra. Saját elméletére egy olyan történetet hall, ami mélységesen megrázza, sőt őszintén fel is háborítja.*
-Ostobaság! Mármint nem amit mondd hanem ez az egész ötlet. Háború dúl élők és holtak közt. Tudják jól ők is. Elmondtam nekik! Képtelenek felfogni mi a tét? Hacsak...*Gondolkozik el ismét, majd egy pillanatra ledermed. Még a szája is tátva marad a felismeréstől.*Természetes. Már értem. Öhm...*Ocsúdik és tér vissza az okoskodó tudós énje.*Nos, igen. A mágikus védelemről többször is említést tesznek hivatalos feljegyzések, de a mibenlétéről sosem. Mindig is mint a falat helyettesítő dologként gondoltak rá, de mind külső, mind pedig belső fenyegetések nem voltak még képesek aktiválni. Gondoltam korábban arra is, hogy valami aktiváló mágiát kell elmondani és ezért nem használták még. De mi van, ha magát a funkcióját értettük félre. Nem egy fal hanem egy lepel. Ami, elfed valamit. Egy olyan tárgyat vagy személy helyét, ami vagy aki egyszer már a város pusztulását okozta. Nem zárom ki, azt sem, hogy tévedek és csak egy olyan szintű külső fenyegetés hatására, mint egy sereg ork lép életbe. Gondoljon csak bele! Hadászati szempontból ez a város védtelen. Egyedül a folyó, ami hasznosítható, de az is könnyedén megkerülhető. A józan ész is, azt diktálja, hogy valaminek kell védenie a levegő városát, ami központi helyen helyezkedik el a világ gazdaságában.
*Persze többször is megemlítették, hogy mi van akkor ha az akkori városvezetés a spórolási szándékát igyekezett ezzel a történettel palástolni. De egy mágikus szökőkút, egy templom és a gazdagnegyed palotái ilyen múlt mellett háttérbe szorultak volna a biztonság mellett. A mélységi szinte bizonyos ebben. De, hogy miért kell titkolózni arra sosem volt válasza. Az, hogy egy veszélyes fegyver létezését vagy leplezését szolgálta a titok az hihető. A hóhajú férfi következő szavai ismét csak borongósabbá teszik a hangulatát.*
-Logikus. Teljesen logikus. Üres gyomorral nem lehet küzdeni. A pusztai orkokért pedig nem kár. Szaporák és strapabíróak. Elég pusztítást tudnak okozni ahhoz, hogy felőröljék a város védelmét. Az ezt követő nem várt támadás pedig bevégzi a feladatot. Minden egyes elhullott élet csak Sa'Tereth seregét táplálja. Ez az egész el van tervezve. Miképp figyelmeztették a városi tanácsot? Hány tanácstag tud erről? Lebecsüli uram ennek a helyzetnek a súlyosságát. Nem csak a városról van itt szó és nem most kezdődött ez a háború. Nem is olyan küzdelem ez amihez hozzá vagyunk szokva. Nem a szabadság, vagyon vagy a föld, ami veszélybe került hanem magának az életnek a létjogosultsága a világunkban. Első sorban ennek a szívnek utána kell járni, hogy micsoda. Fegyver vagy veszélyforrás. Utána rájönni mi a következő lépcsőfok Sa'Tereth tervében és megakadályozni.
//Nyílt//
*Szívesen tudna meg részleteket arról, hogy honnan olyan biztos ez a történet. Ez látszik is az arcán a válasz hallatán. Ettől függetlenül előáll egy értelmezéssel. Abogr szavai ismét gondolkozóba ejtik.*
-Mint maguk az istenek. Eeyr bizonyosan nem, de tudtommal Teysus sem járt a világunkban ezt megelőzően. Egy külső világból léptek át a mienkbe. Theorek járt itt korábban is. Hogy a csonttemető létrejötte vagy a dúlás volt korábban és ezeknek van-e köze egymáshoz nem tudom. Nem is illik a képbe egy ork szív.
*Vakarja meg a fejét miközben kicsit maga elé bámulva pörögnek a szeme előtt a csak általa látható gondolatfoszlányok. A két név hallatán gondolkozik kicsit, de végül megrázza a fejét.*
-Biztosan Yllith? Sa'Tereth egyik félistenét hívják úgy, hogy Lillith. Velar viszont nem hangzik ismerősen. Túl sok minden lehet.
*Rázza meg a fejét újra. Saját elméletére egy olyan történetet hall, ami mélységesen megrázza, sőt őszintén fel is háborítja.*
-Ostobaság! Mármint nem amit mondd hanem ez az egész ötlet. Háború dúl élők és holtak közt. Tudják jól ők is. Elmondtam nekik! Képtelenek felfogni mi a tét? Hacsak...*Gondolkozik el ismét, majd egy pillanatra ledermed. Még a szája is tátva marad a felismeréstől.*Természetes. Már értem. Öhm...*Ocsúdik és tér vissza az okoskodó tudós énje.*Nos, igen. A mágikus védelemről többször is említést tesznek hivatalos feljegyzések, de a mibenlétéről sosem. Mindig is mint a falat helyettesítő dologként gondoltak rá, de mind külső, mind pedig belső fenyegetések nem voltak még képesek aktiválni. Gondoltam korábban arra is, hogy valami aktiváló mágiát kell elmondani és ezért nem használták még. De mi van, ha magát a funkcióját értettük félre. Nem egy fal hanem egy lepel. Ami, elfed valamit. Egy olyan tárgyat vagy személy helyét, ami vagy aki egyszer már a város pusztulását okozta. Nem zárom ki, azt sem, hogy tévedek és csak egy olyan szintű külső fenyegetés hatására, mint egy sereg ork lép életbe. Gondoljon csak bele! Hadászati szempontból ez a város védtelen. Egyedül a folyó, ami hasznosítható, de az is könnyedén megkerülhető. A józan ész is, azt diktálja, hogy valaminek kell védenie a levegő városát, ami központi helyen helyezkedik el a világ gazdaságában.
*Persze többször is megemlítették, hogy mi van akkor ha az akkori városvezetés a spórolási szándékát igyekezett ezzel a történettel palástolni. De egy mágikus szökőkút, egy templom és a gazdagnegyed palotái ilyen múlt mellett háttérbe szorultak volna a biztonság mellett. A mélységi szinte bizonyos ebben. De, hogy miért kell titkolózni arra sosem volt válasza. Az, hogy egy veszélyes fegyver létezését vagy leplezését szolgálta a titok az hihető. A hóhajú férfi következő szavai ismét csak borongósabbá teszik a hangulatát.*
-Logikus. Teljesen logikus. Üres gyomorral nem lehet küzdeni. A pusztai orkokért pedig nem kár. Szaporák és strapabíróak. Elég pusztítást tudnak okozni ahhoz, hogy felőröljék a város védelmét. Az ezt követő nem várt támadás pedig bevégzi a feladatot. Minden egyes elhullott élet csak Sa'Tereth seregét táplálja. Ez az egész el van tervezve. Miképp figyelmeztették a városi tanácsot? Hány tanácstag tud erről? Lebecsüli uram ennek a helyzetnek a súlyosságát. Nem csak a városról van itt szó és nem most kezdődött ez a háború. Nem is olyan küzdelem ez amihez hozzá vagyunk szokva. Nem a szabadság, vagyon vagy a föld, ami veszélybe került hanem magának az életnek a létjogosultsága a világunkban. Első sorban ennek a szívnek utána kell járni, hogy micsoda. Fegyver vagy veszélyforrás. Utána rájönni mi a következő lépcsőfok Sa'Tereth tervében és megakadályozni.
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 14:59:40
Üzenet elküldve: 2025-12-13 14:59:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Régóta tervezte már megnézni a város híres templomát. Halott híreket már a helyről, hogy az ódon épület sokat látott már. Belépve a hűvös épületbe rögtön érezhető is a hely energiáinak finom rezgése. Kétség nem férhet hozzá, hogy az úgy nevezett istenek jelenlétének ereje itt elég intenzív. Ha igaz, amit a városiak mondanak, egyszer talán még össze is csaptak itt az istenek hívei. Zrammi a padok között lépkedve halad az oltár felé. Ujjait végig húzza a padok hűs deszkáin. A rég múlt mesterek szobraira is vett egy pillantást. Szívesen tanulna a tanaikból, mivel azokat közelebb érzi magához, mint az új istenekét. Végül az útja a könyvtárba vezeti le a nyírkos mélységbe. Az idős kötetek között válogat, majd félre vonul egy sötét sarokba, hogy olvasson belőlük. Neki ez a kevés fény is elegendő, hogy lássa a fakuló kézírást.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 12:53:27
Üzenet elküldve: 2025-12-13 12:53:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* A fiatal harcos érdeklődve hallgatja a férfi okfejtését. Kérdéseket kap, amikre nem tudja, hogy hogyan válaszoljon. Mégse mondhatja el a templom közepén, hogy a sötét isten egyik szolgálója, aki hangokat hall, találta meg a szívet, és árulta el neki ezeket a dolgokat. Úgy érzi, hogy jobb, ha erről hallgat egyelőre. Vagy mindörökre. *
- Biztos. * Feleli inkább, mert ha Norileinában nem is bízik meg teljes mértékben, Maiban igen, és ő, illetve Norennar is teljes mértékben hittek mindabban, amit a feketeség kiderített. *
- Abogr szerint a szív maga öregebb, mint maguk az istenek. Ami nem nagy dolog, tekintve, hogy alig egy évtizede vannak a világunkban. Hacsak nem arra gondolt, hogy már a világra érkezésük előtt is fiatalabbak voltak nála. * Teszi még hozzá a lényegesnek tűnő információt, ami talán segíthet a gondolkodásban. A további információk számára nem mondanak semmit, nem tudja, hogy ki az a Theorekh, vagy Wylnurana úrnő, és úgy sejti, hogy most nem is épp a történelem leckéket kellene hallgassa, nem ez most a legfontosabb. Mégis, valahol érdekli a dolog, úgyhogy ha a mélységi több részletet akar vele megosztani, nem fogja belé fojtani a szót. *
- Nem tudom, hogy pontosan hol találta meg a szívet... de azt tudom, hogy két nevet sokat ismételgetett. Yillith, és Velar. * Teszi még hozzá, hátha ezek a nevek mondanak valamit a másiknak, mert Pash számára épp olyan idegen csengnek, mint az előző kettő. A várost védő varázslatra megrázza a fejét. Régóta nem hisz benne, és most átgondolja, hogyan is mondja el ezeket az érveit. *
- A lázadás után, amikor a Vashegy a város kovácsáért jött, akkor sem jó szándékkal érkeztek. Felégették a kovácsműhelyt, meg is öltek talán valakit, és elkergették a kovácsmestert. Nem volt semmiféle mágia, ami az útjukban állt volna, ami akadályozta volna őket. Miből gondoljuk, hogy tényleg ott van, és az orkokat távol tartaná? * Teszi fel a kérdést, ami régóta benne van, régóta keresi rá a választ, és reméli, hogy most hall valami olyat, ami helyre billenti benne ezeket az érzéseket. *
- Félek tőle, hogy ha az orkok mégis rájönnek, hogy a városban van, akkor ide indulnak. A kűrtszó korábban az orkok műve volt. Hordákba verődnek, a szántóföldeken ezért tűnnek el az emberek. Ismertem valakit, aki ott volt, látta az ork hordákat. Figyelmeztették a tanácsot, de azok nem tettek semmit, megtiltották nekik, hogy erről a polgároknak beszéljenek. Félek, hogy a város nagy veszélyben van. * Teszi még hozzá, hogy minden aggodalmat kiadjon magából, illetve tudja jól, hogy ha a nála okosabb elme össze akarja rakni a kirakóst, akkor minden darabra szüksége lehet, olyanokra is, amik látszólag nem fontosak. A hóhajú harcos pedig igyekszik minden információt átadni, ami birtokában van. *
//Nyílt//
* A fiatal harcos érdeklődve hallgatja a férfi okfejtését. Kérdéseket kap, amikre nem tudja, hogy hogyan válaszoljon. Mégse mondhatja el a templom közepén, hogy a sötét isten egyik szolgálója, aki hangokat hall, találta meg a szívet, és árulta el neki ezeket a dolgokat. Úgy érzi, hogy jobb, ha erről hallgat egyelőre. Vagy mindörökre. *
- Biztos. * Feleli inkább, mert ha Norileinában nem is bízik meg teljes mértékben, Maiban igen, és ő, illetve Norennar is teljes mértékben hittek mindabban, amit a feketeség kiderített. *
- Abogr szerint a szív maga öregebb, mint maguk az istenek. Ami nem nagy dolog, tekintve, hogy alig egy évtizede vannak a világunkban. Hacsak nem arra gondolt, hogy már a világra érkezésük előtt is fiatalabbak voltak nála. * Teszi még hozzá a lényegesnek tűnő információt, ami talán segíthet a gondolkodásban. A további információk számára nem mondanak semmit, nem tudja, hogy ki az a Theorekh, vagy Wylnurana úrnő, és úgy sejti, hogy most nem is épp a történelem leckéket kellene hallgassa, nem ez most a legfontosabb. Mégis, valahol érdekli a dolog, úgyhogy ha a mélységi több részletet akar vele megosztani, nem fogja belé fojtani a szót. *
- Nem tudom, hogy pontosan hol találta meg a szívet... de azt tudom, hogy két nevet sokat ismételgetett. Yillith, és Velar. * Teszi még hozzá, hátha ezek a nevek mondanak valamit a másiknak, mert Pash számára épp olyan idegen csengnek, mint az előző kettő. A várost védő varázslatra megrázza a fejét. Régóta nem hisz benne, és most átgondolja, hogyan is mondja el ezeket az érveit. *
- A lázadás után, amikor a Vashegy a város kovácsáért jött, akkor sem jó szándékkal érkeztek. Felégették a kovácsműhelyt, meg is öltek talán valakit, és elkergették a kovácsmestert. Nem volt semmiféle mágia, ami az útjukban állt volna, ami akadályozta volna őket. Miből gondoljuk, hogy tényleg ott van, és az orkokat távol tartaná? * Teszi fel a kérdést, ami régóta benne van, régóta keresi rá a választ, és reméli, hogy most hall valami olyat, ami helyre billenti benne ezeket az érzéseket. *
- Félek tőle, hogy ha az orkok mégis rájönnek, hogy a városban van, akkor ide indulnak. A kűrtszó korábban az orkok műve volt. Hordákba verődnek, a szántóföldeken ezért tűnnek el az emberek. Ismertem valakit, aki ott volt, látta az ork hordákat. Figyelmeztették a tanácsot, de azok nem tettek semmit, megtiltották nekik, hogy erről a polgároknak beszéljenek. Félek, hogy a város nagy veszélyben van. * Teszi még hozzá, hogy minden aggodalmat kiadjon magából, illetve tudja jól, hogy ha a nála okosabb elme össze akarja rakni a kirakóst, akkor minden darabra szüksége lehet, olyanokra is, amik látszólag nem fontosak. A hóhajú harcos pedig igyekszik minden információt átadni, ami birtokában van. *
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 03:57:05
Üzenet elküldve: 2025-12-13 03:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*A téma amint komolyabbá váll akkor láthatja a harmadik és természetesebb személyiségét a mélységinek. Hűvös távolságtartás és a tekintetében folyamatos mérlegelés. Vonásai feszültebbek lesznek mikor megerősítik, hogy a sötét isten egyik ármányáról van szó. Habár belenéz a táskába, de valóban nem tudja hova tenni a tárgyat amit benne lát. Szüksége van a kiegészítésre. Ami, hallatán gondolkodóba esik és kezét az állára téve elkezd hangosan ötletelni.*
-Biztos?
*Kér még egy megerősítést mielőtt elkezd okoskodni.*
-Habár a város történelmét csak felületesen ismerem, de elég...furcsa, hogy egy dúlás kori tárgyon Sa'Tereth mágiája legyen. Persze tény, hogy a halál istene nem akkor helyezte először a lábát a világunkba mikor mi, a most élők láttuk. Theorekh korábban is járt itt, de mindkét alkalommal Wylnurana úrnő űzte őt el. Erről a csonttemetőben biztosabbat lehetne tudni mert ott zajlott mindkét összecsapás. Bár a pletykák és a legendák mindig sötét szívű embereket említettek a csonttemető létrejöttéről. Hogy jutott hozzá? Hol találta? Vagy találták?
*Ez sokkal inkább az ő terepe, mint a szónoklás vagy a társalgás. Információgyűjtés és a különböző morzsák összetételéből egy kérdésre választ találni.*
-Eeyr? Nem rossz megközelítés. Akár előfordulhat, hogy ez jó irány. De más is lehet az oka. Köztudott tény, hogy a dúlás után csak látszólag hagyták falak nélkül az újjáépült várost. Viszont, azt a sokat emlegetett mágikus védelmet még senki nem látta aktiválva. Lehetséges, hogy nem is isteni mágia rejti el a szívet a keresőmágia elől hanem egy ősi halandó varázslat, ami egyidős annak a városnak az újjáépültével amit az a személy rombolt korábban le akit ehhez hozzákötöttek.
*Még a szeme is csillog a gondolat hatására. Ha igaza van akkor egy ősi rejtély lehetséges felfedezése közelébe került. Abogr említésére viszont lehiggad és bólint.*
-A mester hallgatása beszédes lehet. Tevékenyebb, mint amilyennek sokan gondolják. Jól tetted, hogy idehoztad. Valóban itt lehet a legnagyobb biztonságban. És ha az egyházban nem is, de a templom feljegyzései közt talán lehet valami érdekeset találni. Azok úgy tudom érintetlenül úszták meg a lázadást és a sötét isten megszállását is.
//Nyílt//
*A téma amint komolyabbá váll akkor láthatja a harmadik és természetesebb személyiségét a mélységinek. Hűvös távolságtartás és a tekintetében folyamatos mérlegelés. Vonásai feszültebbek lesznek mikor megerősítik, hogy a sötét isten egyik ármányáról van szó. Habár belenéz a táskába, de valóban nem tudja hova tenni a tárgyat amit benne lát. Szüksége van a kiegészítésre. Ami, hallatán gondolkodóba esik és kezét az állára téve elkezd hangosan ötletelni.*
-Biztos?
*Kér még egy megerősítést mielőtt elkezd okoskodni.*
-Habár a város történelmét csak felületesen ismerem, de elég...furcsa, hogy egy dúlás kori tárgyon Sa'Tereth mágiája legyen. Persze tény, hogy a halál istene nem akkor helyezte először a lábát a világunkba mikor mi, a most élők láttuk. Theorekh korábban is járt itt, de mindkét alkalommal Wylnurana úrnő űzte őt el. Erről a csonttemetőben biztosabbat lehetne tudni mert ott zajlott mindkét összecsapás. Bár a pletykák és a legendák mindig sötét szívű embereket említettek a csonttemető létrejöttéről. Hogy jutott hozzá? Hol találta? Vagy találták?
*Ez sokkal inkább az ő terepe, mint a szónoklás vagy a társalgás. Információgyűjtés és a különböző morzsák összetételéből egy kérdésre választ találni.*
-Eeyr? Nem rossz megközelítés. Akár előfordulhat, hogy ez jó irány. De más is lehet az oka. Köztudott tény, hogy a dúlás után csak látszólag hagyták falak nélkül az újjáépült várost. Viszont, azt a sokat emlegetett mágikus védelmet még senki nem látta aktiválva. Lehetséges, hogy nem is isteni mágia rejti el a szívet a keresőmágia elől hanem egy ősi halandó varázslat, ami egyidős annak a városnak az újjáépültével amit az a személy rombolt korábban le akit ehhez hozzákötöttek.
*Még a szeme is csillog a gondolat hatására. Ha igaza van akkor egy ősi rejtély lehetséges felfedezése közelébe került. Abogr említésére viszont lehiggad és bólint.*
-A mester hallgatása beszédes lehet. Tevékenyebb, mint amilyennek sokan gondolják. Jól tetted, hogy idehoztad. Valóban itt lehet a legnagyobb biztonságban. És ha az egyházban nem is, de a templom feljegyzései közt talán lehet valami érdekeset találni. Azok úgy tudom érintetlenül úszták meg a lázadást és a sötét isten megszállását is.
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 03:10:15
Üzenet elküldve: 2025-12-13 03:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* A mélységi, aki korábban olyan ügyesen szónokolt, most mintha szedetlen lenne, teljesen más képet fest magáról, mint az előbb, amikor a harcos eldöntötte, hogy hozzá fordul. Emiatt ugyan megkérdőjelezi korábbi döntését, és elgondolkodik azon, hogy inkább nem is osztja meg vele azt, amit szeretett volna, azonban a férfi varázsolni kezd. Pash pedig, mivel laikus, csak feltételezni tudja, hogy a férfi valamiféle bűbájjal fedi el a beszélgetésüket, és így már nyugodtan beszélhet. Mégis jobban érzi magát, ha lehalkítja a hangját, és ugyan nem suttogva, de azok számára, akik nem közvetlenül mellette állnak - és ilyen jelenleg csupán a mélységi személyében van jelen, amennyire tudja - igazán nehéz lehet kivenni, hogy miről beszél. *
- Pont a sötét isten egyik ármányáról van szó. * Jelenti ki végül, és előre veszi a táskáját a hátáról, hogy felnyitva annak a tetejét, Quanthall, ha kíván, akkor belepillanthasson. Igyekszik úgy tartani a táskát, hogy mások ne láthassák, ami benne van, és ennek hatására még a fény bajnokának is nehéz dolga lehet, ha fel szeretné mérni, hogy mi is van benne. *
- Úgy tudom, hogy az orkok vezérének a szíve volt, több ezer éve, amikor először a várost ostromolták. Most pedig valamiért keresik, és az biztos, hogy Sa'Tereth mágiáját használják hozzá, és a szívet is ez a mágia hatja át. ~ Legalábbis amennyire tudom. ~ Ha megszerzik, az veszélyes lehet mindenkire nézve. De valamiért a városban nem találják. Arra gondoltunk, hogy Eeyrhez lehet köze, talán ő képes lehet elfedni a vér és halál mágiáját. * Beszél tovább, de beszéd közben visszacsukja a táska tetejét, és visszaveszi a hátára azt, amennyiben ebben nem akadályozza meg senki. Természetesen úgy, hogy a szív még mindig benne legyen. *
- Felkerestük Abogrot, hogy ő mit tud róla, de sokat nem árult el. Egyelőre kutatja, hogy mi lehet, és a válaszát várjuk. Addig viszont szükségünk van egy helyre, ahol elrejthetjük, és biztonságban van. Illetve nem lenne rossz, ha a papok tudomást szereznének róla. Talán nekik is vannak ötleteik.
//Nyílt//
* A mélységi, aki korábban olyan ügyesen szónokolt, most mintha szedetlen lenne, teljesen más képet fest magáról, mint az előbb, amikor a harcos eldöntötte, hogy hozzá fordul. Emiatt ugyan megkérdőjelezi korábbi döntését, és elgondolkodik azon, hogy inkább nem is osztja meg vele azt, amit szeretett volna, azonban a férfi varázsolni kezd. Pash pedig, mivel laikus, csak feltételezni tudja, hogy a férfi valamiféle bűbájjal fedi el a beszélgetésüket, és így már nyugodtan beszélhet. Mégis jobban érzi magát, ha lehalkítja a hangját, és ugyan nem suttogva, de azok számára, akik nem közvetlenül mellette állnak - és ilyen jelenleg csupán a mélységi személyében van jelen, amennyire tudja - igazán nehéz lehet kivenni, hogy miről beszél. *
- Pont a sötét isten egyik ármányáról van szó. * Jelenti ki végül, és előre veszi a táskáját a hátáról, hogy felnyitva annak a tetejét, Quanthall, ha kíván, akkor belepillanthasson. Igyekszik úgy tartani a táskát, hogy mások ne láthassák, ami benne van, és ennek hatására még a fény bajnokának is nehéz dolga lehet, ha fel szeretné mérni, hogy mi is van benne. *
- Úgy tudom, hogy az orkok vezérének a szíve volt, több ezer éve, amikor először a várost ostromolták. Most pedig valamiért keresik, és az biztos, hogy Sa'Tereth mágiáját használják hozzá, és a szívet is ez a mágia hatja át. ~ Legalábbis amennyire tudom. ~ Ha megszerzik, az veszélyes lehet mindenkire nézve. De valamiért a városban nem találják. Arra gondoltunk, hogy Eeyrhez lehet köze, talán ő képes lehet elfedni a vér és halál mágiáját. * Beszél tovább, de beszéd közben visszacsukja a táska tetejét, és visszaveszi a hátára azt, amennyiben ebben nem akadályozza meg senki. Természetesen úgy, hogy a szív még mindig benne legyen. *
- Felkerestük Abogrot, hogy ő mit tud róla, de sokat nem árult el. Egyelőre kutatja, hogy mi lehet, és a válaszát várjuk. Addig viszont szükségünk van egy helyre, ahol elrejthetjük, és biztonságban van. Illetve nem lenne rossz, ha a papok tudomást szereznének róla. Talán nekik is vannak ötleteik.
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:52:17
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Saját logikus elméje erősen belemagyarázásnak érzékeli, de mintha a borral együtt valóban valami kellemes frissítő érzés is megszállná. Amiről már a második gondolata az, hogy valószínűleg csak a sok beszédben kiszáradt a torka és azért esett ilyen jól, de nehéz a pillanat magasztosságát lerázni rideg logikával. Leteszi a kupát és kezét felemelve a hívekhez fordul.*
-Ragyogjon le rátok testvéreim az istennő mosolya és vigyázza lelketeket! Melengesse fénye a megfáradt testeteket és ne hagyjon el sose! Kísérjen titeket az életben és ne legyetek sosem magányosak! Az úrnő legyen veletek!
*Ezekre a szavakra el is kezdett feloszlani a tömeg. Quantall már épp nyugodna meg, hogy az ő feladatai itt véget is értek. Arenih atya bátorítón megnyugtatja, hogy jól beszélt és biztos benne, hogy az istennő jelen volt most itt. Quantall habár nem tud teljesen osztozni az atya bizalmában, de megköszöni a segítséget és a lehetőséget. Még páran odajönnek pár szót váltani a "fény bajnokával", de végül csak magára marad, hogy összeszedje magát. Sajnos nem sok lehetőséget kap erre. Épp kicsit fellélegezne mikor megint megszólítják. Odafordul és megnézi magának az illetőt. Fiatal emberférfinek tűnik. Testalkata alapján biztos valami fizikai munkához lehet szokva. A haja kimondottan érdekes. Olyan fehér mint Quantall-nak. Pedig ez nem szokott természetes lenni embereknél.*
-Öhm... Köszönöm.
*Biccent zavartan a dicséret hatására. A következő megállapítás még inkább zavarba hozza. Talán ezért is belekezd egy hosszadalmas, se füle, se farka zagyválásba.*
-Nem mondanám. Mármint, hogy nem igazán vagyok az egyház tagja. Vagyis végül is de. Vagyis nem arra értettem hanem, hogy a múltban tettem dolgokat a templomért és a céljaink közösek. Mármint nem a templommal hanem az istennővel. Nem mintha találkoztam volna már vele személyesen, de...öhm...Szóval valamennyi közöm van hozzá. Mármint az egyházhoz, de inkább amolyan pártatlan barátja volnék. Azt, hiszem.
*Nehezen jönnek még a szavak. Amúgy is alig szokott beszélni idegenekkel, de még mindig a szónoklás hatása alatt van. A következő kérés is váratlanul éri. Ez látszik is a tekintetén amiben az értetlenséget csak a veszély kifejezés tünteti el, de az egy pillanat alatt. Az eddig hebegő-habogó mélységi vonásai egy pillanat alatt vállnak hűvössé. Válasz helyett csak lehunyja a szemét és elkezd mormolni az orra alatt. Ha sikerült a varázslata akkor egy fokkal nyugodtabban nyitja ki a szemeit és hűvösebb, de határozottabb stílusban szólal meg.*
-Ennek a templomnak Arenih atya a feje. Jámbor, jó ember. Ha valami világibb dologban az egyház védelmére van szüksége akkor segíthetek beszélni vele. Nem hiszem, hogy hidegen hagyná egy segélykérés. Jómagam, hacsak nem a sötét isten egyik ármányának megakadályozásáról van szó akkor esetleg valami átok megtörésében vagy gyógyításban lehetek segítségére.
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
//Nyílt//
*Saját logikus elméje erősen belemagyarázásnak érzékeli, de mintha a borral együtt valóban valami kellemes frissítő érzés is megszállná. Amiről már a második gondolata az, hogy valószínűleg csak a sok beszédben kiszáradt a torka és azért esett ilyen jól, de nehéz a pillanat magasztosságát lerázni rideg logikával. Leteszi a kupát és kezét felemelve a hívekhez fordul.*
-Ragyogjon le rátok testvéreim az istennő mosolya és vigyázza lelketeket! Melengesse fénye a megfáradt testeteket és ne hagyjon el sose! Kísérjen titeket az életben és ne legyetek sosem magányosak! Az úrnő legyen veletek!
*Ezekre a szavakra el is kezdett feloszlani a tömeg. Quantall már épp nyugodna meg, hogy az ő feladatai itt véget is értek. Arenih atya bátorítón megnyugtatja, hogy jól beszélt és biztos benne, hogy az istennő jelen volt most itt. Quantall habár nem tud teljesen osztozni az atya bizalmában, de megköszöni a segítséget és a lehetőséget. Még páran odajönnek pár szót váltani a "fény bajnokával", de végül csak magára marad, hogy összeszedje magát. Sajnos nem sok lehetőséget kap erre. Épp kicsit fellélegezne mikor megint megszólítják. Odafordul és megnézi magának az illetőt. Fiatal emberférfinek tűnik. Testalkata alapján biztos valami fizikai munkához lehet szokva. A haja kimondottan érdekes. Olyan fehér mint Quantall-nak. Pedig ez nem szokott természetes lenni embereknél.*
-Öhm... Köszönöm.
*Biccent zavartan a dicséret hatására. A következő megállapítás még inkább zavarba hozza. Talán ezért is belekezd egy hosszadalmas, se füle, se farka zagyválásba.*
-Nem mondanám. Mármint, hogy nem igazán vagyok az egyház tagja. Vagyis végül is de. Vagyis nem arra értettem hanem, hogy a múltban tettem dolgokat a templomért és a céljaink közösek. Mármint nem a templommal hanem az istennővel. Nem mintha találkoztam volna már vele személyesen, de...öhm...Szóval valamennyi közöm van hozzá. Mármint az egyházhoz, de inkább amolyan pártatlan barátja volnék. Azt, hiszem.
*Nehezen jönnek még a szavak. Amúgy is alig szokott beszélni idegenekkel, de még mindig a szónoklás hatása alatt van. A következő kérés is váratlanul éri. Ez látszik is a tekintetén amiben az értetlenséget csak a veszély kifejezés tünteti el, de az egy pillanat alatt. Az eddig hebegő-habogó mélységi vonásai egy pillanat alatt vállnak hűvössé. Válasz helyett csak lehunyja a szemét és elkezd mormolni az orra alatt. Ha sikerült a varázslata akkor egy fokkal nyugodtabban nyitja ki a szemeit és hűvösebb, de határozottabb stílusban szólal meg.*
-Ennek a templomnak Arenih atya a feje. Jámbor, jó ember. Ha valami világibb dologban az egyház védelmére van szüksége akkor segíthetek beszélni vele. Nem hiszem, hogy hidegen hagyná egy segélykérés. Jómagam, hacsak nem a sötét isten egyik ármányának megakadályozásáról van szó akkor esetleg valami átok megtörésében vagy gyógyításban lehetek segítségére.
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 00:56:28
Üzenet elküldve: 2025-12-13 00:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* Miután az áldozatnak vége, Pashthra türelmesen várakozik a sorok között. Ugyan ő nem kapott bort, de nem is fog emiatt szót emelni. Van neki kulacsa, abban pedig víz, azzal nedvesítette meg ajkait, és torkát. Ő nem ajánlott ugyan semmit az istennőnek, de képmutató is lenne ha így tenne. Viszont ahogy a tömeg szállingózni kezd, ő továbbra is marad, és tekintetével a mélységit nézi. Várja az alkalmas pillanatot, hogy odalépjen hozzá. Ha pedig a szónok éppen nem beszélget senkivel, és nem úgy tűnik, mintha valamire várna, akkor odalép hozzá, és megszólítja. *
- Nagyon szép szertartás volt. * Jegyzi meg, úgy, mint aki az egészet végighallgatta, és nem csak a végére érkezett meg. *
- Az istennő hű szolgája lehet, ha ilyen komoly szertartást bíznak magára. * Jegyzi meg, és próbálja felmérni, hogy jelenléte mennyire zavarja a másikat. Nem akar neki kényelmetlenséget okozni, viszont úgy érzi, hogy fontos dologban kell beszéljenek. Talán a sors sodorta őt most ide, hogy lássa ezt az egészet, és megtalálja azt, akit keresett. *
- Ha megengedné, szeretnék beszélni magával. Négyszemközt, olyan helyen, ahol magunk vagyunk. Fontos, és veszélyes dologról van szó. * Teszi még hozzá, ha szükséges, hogy jobb belátásra bírja vele a férfit. Fontos számára, hogy közölni tudja a tényt, amiről beszélni szeretne, az nem tűr halasztást. Mintha csak égetné a hátizsákját a szív, bár nagyon jól tudja, hogy ezt csak beképzeli magának. *
- Kérem. * Teszi még hozzá a szót, amit nagyon ritkán használ. Ez is csak azt jelzi, hogy mennyire nagyon szeretne beszélgetni a férfival, és azt, hogy meghallgassa őt. *
//Nyílt//
* Miután az áldozatnak vége, Pashthra türelmesen várakozik a sorok között. Ugyan ő nem kapott bort, de nem is fog emiatt szót emelni. Van neki kulacsa, abban pedig víz, azzal nedvesítette meg ajkait, és torkát. Ő nem ajánlott ugyan semmit az istennőnek, de képmutató is lenne ha így tenne. Viszont ahogy a tömeg szállingózni kezd, ő továbbra is marad, és tekintetével a mélységit nézi. Várja az alkalmas pillanatot, hogy odalépjen hozzá. Ha pedig a szónok éppen nem beszélget senkivel, és nem úgy tűnik, mintha valamire várna, akkor odalép hozzá, és megszólítja. *
- Nagyon szép szertartás volt. * Jegyzi meg, úgy, mint aki az egészet végighallgatta, és nem csak a végére érkezett meg. *
- Az istennő hű szolgája lehet, ha ilyen komoly szertartást bíznak magára. * Jegyzi meg, és próbálja felmérni, hogy jelenléte mennyire zavarja a másikat. Nem akar neki kényelmetlenséget okozni, viszont úgy érzi, hogy fontos dologban kell beszéljenek. Talán a sors sodorta őt most ide, hogy lássa ezt az egészet, és megtalálja azt, akit keresett. *
- Ha megengedné, szeretnék beszélni magával. Négyszemközt, olyan helyen, ahol magunk vagyunk. Fontos, és veszélyes dologról van szó. * Teszi még hozzá, ha szükséges, hogy jobb belátásra bírja vele a férfit. Fontos számára, hogy közölni tudja a tényt, amiről beszélni szeretne, az nem tűr halasztást. Mintha csak égetné a hátizsákját a szív, bár nagyon jól tudja, hogy ezt csak beképzeli magának. *
- Kérem. * Teszi még hozzá a szót, amit nagyon ritkán használ. Ez is csak azt jelzi, hogy mennyire nagyon szeretne beszélgetni a férfival, és azt, hogy meghallgassa őt. *
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-13 00:45:58
Üzenet elküldve: 2025-12-13 00:45:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*A hívek torkából feltörő közös imádság hangja bejárja a teret és ha nem épp úgy érezné magát, mint akit élve elégetnek a tekintetek és az a rivaldafény amiben áll akkor ő is megállapíthatná ennek a szertartásnak a magasztosságát. Bizonyára tudna tenni megállapításokat a régi vallásossággal kapcsolatos véleményéről, de jelen pillanatban erre képtelen. Azon jár az agya, ami még hátra van. A lényeg. A színvallásuk megtétele után, míg a fiatalabb testvérek nekiállnak a szükséges kegytárgyak és az oltár felkészítésének addig ő ismét a tömeghez szól.*
-Eeyr úrnő! Hatalmas istennő! Irgalmas oltalmazó! Tekints le fénylő szemeiddel az itt egybegyűltekre és hallgasd meg felajánlásainkat! Felajánljuk neked szívünket, hogy fényeddel járd át, azt és be tudjuk fogadni a ragyogásod. Felajánljuk örök hálánk amiért vezetsz minket és óvsz a sötéttől. Felajánljuk neked karunk erejét amivel a te világodat építjük nap, mint nap. Végezetül pedig felajánljuk neked munkánk gyümölcsét. Tudjuk jól, színed előtt mi is szőlőtőkék vagyunk akiket a te fényed táplál! Kérlek fordítsd felénk oltalmazó tekinteted és fogadd el áldozatunkat mindezen javakért. Kérjük tartsd tekinteted rajtunk, híveiden a jövőben is!
*Időközben a külön erre a célra szolgáló díszes kupába a növendékpapok kitöltik a Quantall által hozott bort és elhelyezték, azt az oltáron. Az lesz az istennő kupája. Kisebb kevésbé díszes kupákat is megtöltöttek és azokat is elkezdték odahordani a rangosabb papoknak. Egyet a szónokoló mélységi is kap. Azt, veszi kézbe Quantall és emeli meg még jobban az el-elcsukló hangját most, hogy végre a rituálé végéhez érkezett.*
-Dicsőség az istennőnek! Zengjen neve a égen és földön! Törje meg fénye a sötétség fellegeit! Éljen soká Eeyr a fény úrnője! Legyenek áldottak szolgái Nylsiani a természet lánya és főnixei. Győzedelmeskedjen minden gonosz felett és jöjjön el az ő igazsága! Éljen a fény úrnője!
*Fejezi be a tósztot és emeli fel a kupáját az istennőt köszöntve. Amit aztán a saját ajkához emel. Ahogy a többi pap is teszi. Megtörtént az áldozat.*
//Nyílt//
*A hívek torkából feltörő közös imádság hangja bejárja a teret és ha nem épp úgy érezné magát, mint akit élve elégetnek a tekintetek és az a rivaldafény amiben áll akkor ő is megállapíthatná ennek a szertartásnak a magasztosságát. Bizonyára tudna tenni megállapításokat a régi vallásossággal kapcsolatos véleményéről, de jelen pillanatban erre képtelen. Azon jár az agya, ami még hátra van. A lényeg. A színvallásuk megtétele után, míg a fiatalabb testvérek nekiállnak a szükséges kegytárgyak és az oltár felkészítésének addig ő ismét a tömeghez szól.*
-Eeyr úrnő! Hatalmas istennő! Irgalmas oltalmazó! Tekints le fénylő szemeiddel az itt egybegyűltekre és hallgasd meg felajánlásainkat! Felajánljuk neked szívünket, hogy fényeddel járd át, azt és be tudjuk fogadni a ragyogásod. Felajánljuk örök hálánk amiért vezetsz minket és óvsz a sötéttől. Felajánljuk neked karunk erejét amivel a te világodat építjük nap, mint nap. Végezetül pedig felajánljuk neked munkánk gyümölcsét. Tudjuk jól, színed előtt mi is szőlőtőkék vagyunk akiket a te fényed táplál! Kérlek fordítsd felénk oltalmazó tekinteted és fogadd el áldozatunkat mindezen javakért. Kérjük tartsd tekinteted rajtunk, híveiden a jövőben is!
*Időközben a külön erre a célra szolgáló díszes kupába a növendékpapok kitöltik a Quantall által hozott bort és elhelyezték, azt az oltáron. Az lesz az istennő kupája. Kisebb kevésbé díszes kupákat is megtöltöttek és azokat is elkezdték odahordani a rangosabb papoknak. Egyet a szónokoló mélységi is kap. Azt, veszi kézbe Quantall és emeli meg még jobban az el-elcsukló hangját most, hogy végre a rituálé végéhez érkezett.*
-Dicsőség az istennőnek! Zengjen neve a égen és földön! Törje meg fénye a sötétség fellegeit! Éljen soká Eeyr a fény úrnője! Legyenek áldottak szolgái Nylsiani a természet lánya és főnixei. Győzedelmeskedjen minden gonosz felett és jöjjön el az ő igazsága! Éljen a fény úrnője!
*Fejezi be a tósztot és emeli fel a kupáját az istennőt köszöntve. Amit aztán a saját ajkához emel. Ahogy a többi pap is teszi. Megtörtént az áldozat.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-12 22:57:14
Üzenet elküldve: 2025-12-12 22:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 684
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
//Nyílt//
* Miután a panzióban végez, rövid mérlegelés után a Templom felé veszi az irányt. Eszébe jut az, amiről Mai korábban beszélt, és ez nem hagyja nyugodni. Bízik benne, hogy ha valahol biztonságban lehet a Szív, akkor az itt van, ahol Eeyr hatalma a legerősebb. A templomba érve épp egy áldozat végére csatlakozik be. Úgy tűnik, hogy Eeyr egyik hű szolgálója beszél, a fiatal harcos pedig a tömeggel együtt ismétli a szavakat. *
- Eeyr fényességes úrnőm! Tekints le rám és hallgasd meg szavaim! Kérem a fényt, az igazság kardját, a szabadság fényét! Kérem a kegyelmet életemre, kérem a fényt a családomra, testvéreimre bárhol is vannak e világban! Kérem a boldogságot! Kérem az istennőt emeljen fel óvó karjaiban, hogy megpihenhessek, és kérem, oldozzon fel minden önpusztító, önromboló gondolatomtól, kérem, gyógyítsa a lelkemet, hogy beteljesíthessem küldetésemet. Kérem az Úrnőt, Fényességes úrnőt, nézzen most rám, a fény gyermekére! Gyógyítsa a múltamat, hogy szebb, boldogabb, fényesebb jelenben és jövőben élhessem az életemet! Kérem a Gyógyító Fényt, oldozzon fel minden láncot és kötést, mely visszatart a szabad élettől! Oldjon fel a Fény valamennyi fájdalmat! Váljék fénnyé, ami megbetegít, gátol, és elvonja fényemet! Hogy legyen béke e világon így a szívemben őrzöm a fényt. Tudom honnét jöttem és merre tartok. Életemet a Fénynek szentelem. A fény vándoraként szóróm és viszem a fényemet, hogy másoknak is segíthessek. Vállalom küldetésemet, mert tudom, ezzel másoknak is segíthetek. Áldás vagyok, áldás leszek, mert a fényt őrzöm a szívemben. Itt az idő, hogy vállaljuk küldetésünket! Kérem, a Fényt, készítsen fel feladatomra, áldja meg utamat és életemet, hogy másoknak is áldás lehessek! Fény vagyok, mert fényből vagyok. Az Istennő gyermekeként a felemelkedést vállalom, ezért elengedek mindent, mely visszatarthat a felemelkedéstől. Őrzöm a fényt. Kiteljesedem, és beengedem a fényt, hogy áldás lehessek mások számára is.
Legyen ez a nap áldott és kegyelemmel teli, mely begyógyítja a múltat és értelmet ad a jelennek és a jövőnek! Legyen ez nap a fény születésének napja! Védem magamat és a fényt. Elfogadom a küldetésemet. Minden, mely ezidáig hazug volt, minden sötétet és fájó megaláztatás emléke váljék fénnyé és égjen el! Minden olyan, mely hátráltató számomra és a népemre, kérem, égjen el, mert a szabadságot választom! A szeretet fénye rajtam keresztül kiárad, hogy beteljesítsem feladatomat. Megbocsájtom és elengedem, ami eddig volt. A fénybe emelem arcomat, a Lelkem tüze most új utakra, tiszta utakra, a fény útjára kísér. * Bár nem tudja, hogy mennyire hihet Eeyr hatalmában, és mennyire tarthatja őt tényleges istennek, az megütötte a fülét korábban a Mágustoronyban, hogy az istenek legnagyobb ellenzője, azok fő utálója, Abogr is istenekként hivatkozott rájuk. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy a mágia mestere is megtért, és elfogadta az entitásokat. Ha pedig így van, akkor neki sincs oka kételkedni az erejükben, és hatalmukban, már ha hihet a mágusmesternek. Egyelőre nem tudja, hogy mit gondoljon, de talán ebben is segít majd, ha beszél az istennő szolgálójával. Egyelőre viszont türelmesen vár, hogy véget érjen a szertartás. *
//Nyílt//
* Miután a panzióban végez, rövid mérlegelés után a Templom felé veszi az irányt. Eszébe jut az, amiről Mai korábban beszélt, és ez nem hagyja nyugodni. Bízik benne, hogy ha valahol biztonságban lehet a Szív, akkor az itt van, ahol Eeyr hatalma a legerősebb. A templomba érve épp egy áldozat végére csatlakozik be. Úgy tűnik, hogy Eeyr egyik hű szolgálója beszél, a fiatal harcos pedig a tömeggel együtt ismétli a szavakat. *
- Eeyr fényességes úrnőm! Tekints le rám és hallgasd meg szavaim! Kérem a fényt, az igazság kardját, a szabadság fényét! Kérem a kegyelmet életemre, kérem a fényt a családomra, testvéreimre bárhol is vannak e világban! Kérem a boldogságot! Kérem az istennőt emeljen fel óvó karjaiban, hogy megpihenhessek, és kérem, oldozzon fel minden önpusztító, önromboló gondolatomtól, kérem, gyógyítsa a lelkemet, hogy beteljesíthessem küldetésemet. Kérem az Úrnőt, Fényességes úrnőt, nézzen most rám, a fény gyermekére! Gyógyítsa a múltamat, hogy szebb, boldogabb, fényesebb jelenben és jövőben élhessem az életemet! Kérem a Gyógyító Fényt, oldozzon fel minden láncot és kötést, mely visszatart a szabad élettől! Oldjon fel a Fény valamennyi fájdalmat! Váljék fénnyé, ami megbetegít, gátol, és elvonja fényemet! Hogy legyen béke e világon így a szívemben őrzöm a fényt. Tudom honnét jöttem és merre tartok. Életemet a Fénynek szentelem. A fény vándoraként szóróm és viszem a fényemet, hogy másoknak is segíthessek. Vállalom küldetésemet, mert tudom, ezzel másoknak is segíthetek. Áldás vagyok, áldás leszek, mert a fényt őrzöm a szívemben. Itt az idő, hogy vállaljuk küldetésünket! Kérem, a Fényt, készítsen fel feladatomra, áldja meg utamat és életemet, hogy másoknak is áldás lehessek! Fény vagyok, mert fényből vagyok. Az Istennő gyermekeként a felemelkedést vállalom, ezért elengedek mindent, mely visszatarthat a felemelkedéstől. Őrzöm a fényt. Kiteljesedem, és beengedem a fényt, hogy áldás lehessek mások számára is.
Legyen ez a nap áldott és kegyelemmel teli, mely begyógyítja a múltat és értelmet ad a jelennek és a jövőnek! Legyen ez nap a fény születésének napja! Védem magamat és a fényt. Elfogadom a küldetésemet. Minden, mely ezidáig hazug volt, minden sötétet és fájó megaláztatás emléke váljék fénnyé és égjen el! Minden olyan, mely hátráltató számomra és a népemre, kérem, égjen el, mert a szabadságot választom! A szeretet fénye rajtam keresztül kiárad, hogy beteljesítsem feladatomat. Megbocsájtom és elengedem, ami eddig volt. A fénybe emelem arcomat, a Lelkem tüze most új utakra, tiszta utakra, a fény útjára kísér. * Bár nem tudja, hogy mennyire hihet Eeyr hatalmában, és mennyire tarthatja őt tényleges istennek, az megütötte a fülét korábban a Mágustoronyban, hogy az istenek legnagyobb ellenzője, azok fő utálója, Abogr is istenekként hivatkozott rájuk. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy a mágia mestere is megtért, és elfogadta az entitásokat. Ha pedig így van, akkor neki sincs oka kételkedni az erejükben, és hatalmukban, már ha hihet a mágusmesternek. Egyelőre nem tudja, hogy mit gondoljon, de talán ebben is segít majd, ha beszél az istennő szolgálójával. Egyelőre viszont türelmesen vár, hogy véget érjen a szertartás. *
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:06:19
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:06:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Korán érkezik, de a templom így sem pang, a hideg téli napok bevonzzák azokat, akik csak távol akarnak lenni a hűvös szelektől vagy kisebb-nagyobb nyavalyák keserítik napjaik. Számára ez kevesebb veszélyt jelent, csak jobban be kell gombolnia ruházatát és könnyedén viseli a fagyos évszak megpróbáltatásait. Valuryennel ritkán társalogtak, de az Eeyr hívők közül ő volt az egyetlen, akire rá mer bízni nagyobb értéket és valamennyi ismertséget a varázsitalok tudományában. Felszabadította magának a nap egy részét, melyet, mint önnön maga alkalmazottja, nyugodalommal megtehet. Az ilyen napokat régebben még azzal töltötte volna, hogy ténylegesen csak elmerüljön a kutatgatásaiban, de erre már kevés esélyt lát, ameddig a hadakozó orkok helyzete nincs elintézve, békésen vagy amúgy. Talán a város képes valamiféle diplomáciára a törzsekkel szemben, bár a vezetés képességeit első kézből ismerte és nem fűz hozzá sok reményt. Eleinte nem gondolja túl, hogy miért nem tud összefutni vele, de a szemvételezett feljebbvalókkal való kisebb diskurzus után úgy tűnik, hogy itten már nem csak órákról lesz szó, amivel várakoztatná. Nem érti a hierarchiát itt, az sem kizárt, hogy az idősebbeknek való tisztelet miatt néznek fel az őszes papra, de ez számára most mellékes. Állítólag Valuryen kisebb zarándoklatra indult, állítólag nem messze és nem is olyan rég, ha valamit tudni akar tőle, még utolérheti. Úgy érzi, kicsit elbeszéltek egymás mellett, de sajnos emlékezetében már nincs meg, hogy említette-e a pap számára, hogy a pusztai régiók már veszélyesnek számítanak, így komoly bajba kerülhet, ha védtelenül meg oda. Nem beszélve arról, hogy arrafele van a Vérkert is. Mondjuk arról talán többet tudhat. Remélhetőleg nem oda indult, mert ott lehet eltörik a kezét. Vagy mást. Ettől függetlenül, megköszöni a tájékoztatást és utánakérdez, hogy merre indulhatott el és ez alapján halad is tovább.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-11-26 21:48:38
Üzenet elküldve: 2025-11-26 21:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*A kíváncsiságától fűtve úgy dönt, hogy ellátogat a templomba is, és a könyvtárban elolvas ezt-azt, mielőtt még a Pegazusba menne kikapcsolódni. Úgy emlékszik, hogy egész sok kellemes olvasmány található itt, történelmi jellegűek is, no meg ugye Nestar irománya is. Ki tudja, talán egyszer róla is fognak írni valamit, vagy talán ő maga hoz létre valami hatalmas bölcsességet, amit végül papírra vetnek, hogy aztán a por enyészeté legyen. Nem lehet tudni az ilyesmi, mindenesetre most azzal is megelégszik, hogy mások gondolataiból merítkezhet.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-24 20:27:05
Üzenet elküldve: 2025-10-24 20:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*A közös imádság Quantall kedvenc része. Itt fellélegezhet. Már amennyire fel lehet lélegezni ebben a helyzetben. Viszont hibázni valóban nehezebb. A sok torokból egyszerre szóló zsolozsmának köszönhetően ha a nyelve meg is botlana nem venné észre senki. És habár ott áll velük szemben, de ilyenkor nem rá hanem magukba mélyedve mondják a szöveget. Már, aki tudja. Mikor pedig az imádság véget ér akkor fejben felkészül, hogy mindjárt elérkeznek ahhoz a részhez amit várt.*
-Most pedig fennállva mondjuk el a színvallásunkat az istennő számára. Ismételjétek utánam!
*Kezét kitárva erősíti meg ezeket a szavait. Mondatai után mindig megvárja míg a hívek elismétlik azokat.*
Eeyr fényességes úrnőm! Tekints le rám és hallgasd meg szavaim!
Kérem a fényt, az igazság kardját, a szabadság fényét!
Kérem a kegyelmet életemre, kérem a fényt a családomra, testvéreimre bárhol is vannak e világban!
Kérem a boldogságot!
Kérem az Istennőt emeljen fel óvó karjaiban, hogy megpihenhessek, és kérem, oldozzon fel minden önpusztító, önromboló gondolatomtól, kérem, gyógyítsa a lelkemet, hogy beteljesíthessem küldetésemet.
Kérem az Úrnőt, Fényességes úrnőt, nézzen most rám, a fény gyermekére! Gyógyítsa a múltamat, hogy szebb, boldogabb, fényesebb jelenben és jövőben élhessem az életemet!
Kérem a Gyógyító Fényt, oldozzon fel minden láncot és kötést, mely visszatart a szabad élettől!
Oldjon fel a Fény valamennyi fájdalmat!
Váljék fénnyé, ami megbetegít, gátol, és elvonja fényemet!
Hogy legyen béke e világon így a szívemben őrzöm a fényt. Tudom honnét jöttem és merre tartok. Életemet a Fénynek szentelem. A fény vándoraként szóróm és viszem a fényemet, hogy másoknak is segíthessek. Vállalom küldetésemet, mert tudom, ezzel másoknak is segíthetek.
Áldás vagyok, áldás leszek, mert a fényt őrzöm a szívemben.
Itt az idő, hogy vállaljuk küldetésünket! Kérem, a Fényt, készítsen fel feladatomra, áldja meg utamat és életemet, hogy másoknak is áldás lehessek!
Fény vagyok, mert fényből vagyok. Az Istennő gyermekeként a felemelkedést vállalom, ezért elengedek mindent, mely visszatarthat a felemelkedéstől.
Őrzöm a fényt.
Kiteljesedem, és beengedem a fényt, hogy áldás lehessek mások számára is.
Legyen ez a nap áldott és kegyelemmel teli, mely begyógyítja a múltat és értelmet ad a jelennek és a jövőnek! Legyen ez nap a fény születésének napja! Védem magamat és a fényt. Elfogadom a küldetésemet.
Minden, mely ezidáig hazug volt, minden sötétet és fájó megaláztatás emléke váljék fénnyé és égjen el! Minden olyan, mely hátráltató számomra és a népemre, kérem, égjen el, mert a szabadságot választom!
A szeretet fénye rajtam keresztül kiárad, hogy beteljesítsem feladatomat.
Megbocsájtom és elengedem, ami eddig volt. A fénybe emelem arcomat, a Lelkem tüze most új utakra, tiszta utakra, a fény útjára kísér.
//Nyílt//
*A közös imádság Quantall kedvenc része. Itt fellélegezhet. Már amennyire fel lehet lélegezni ebben a helyzetben. Viszont hibázni valóban nehezebb. A sok torokból egyszerre szóló zsolozsmának köszönhetően ha a nyelve meg is botlana nem venné észre senki. És habár ott áll velük szemben, de ilyenkor nem rá hanem magukba mélyedve mondják a szöveget. Már, aki tudja. Mikor pedig az imádság véget ér akkor fejben felkészül, hogy mindjárt elérkeznek ahhoz a részhez amit várt.*
-Most pedig fennállva mondjuk el a színvallásunkat az istennő számára. Ismételjétek utánam!
*Kezét kitárva erősíti meg ezeket a szavait. Mondatai után mindig megvárja míg a hívek elismétlik azokat.*
Eeyr fényességes úrnőm! Tekints le rám és hallgasd meg szavaim!
Kérem a fényt, az igazság kardját, a szabadság fényét!
Kérem a kegyelmet életemre, kérem a fényt a családomra, testvéreimre bárhol is vannak e világban!
Kérem a boldogságot!
Kérem az Istennőt emeljen fel óvó karjaiban, hogy megpihenhessek, és kérem, oldozzon fel minden önpusztító, önromboló gondolatomtól, kérem, gyógyítsa a lelkemet, hogy beteljesíthessem küldetésemet.
Kérem az Úrnőt, Fényességes úrnőt, nézzen most rám, a fény gyermekére! Gyógyítsa a múltamat, hogy szebb, boldogabb, fényesebb jelenben és jövőben élhessem az életemet!
Kérem a Gyógyító Fényt, oldozzon fel minden láncot és kötést, mely visszatart a szabad élettől!
Oldjon fel a Fény valamennyi fájdalmat!
Váljék fénnyé, ami megbetegít, gátol, és elvonja fényemet!
Hogy legyen béke e világon így a szívemben őrzöm a fényt. Tudom honnét jöttem és merre tartok. Életemet a Fénynek szentelem. A fény vándoraként szóróm és viszem a fényemet, hogy másoknak is segíthessek. Vállalom küldetésemet, mert tudom, ezzel másoknak is segíthetek.
Áldás vagyok, áldás leszek, mert a fényt őrzöm a szívemben.
Itt az idő, hogy vállaljuk küldetésünket! Kérem, a Fényt, készítsen fel feladatomra, áldja meg utamat és életemet, hogy másoknak is áldás lehessek!
Fény vagyok, mert fényből vagyok. Az Istennő gyermekeként a felemelkedést vállalom, ezért elengedek mindent, mely visszatarthat a felemelkedéstől.
Őrzöm a fényt.
Kiteljesedem, és beengedem a fényt, hogy áldás lehessek mások számára is.
Legyen ez a nap áldott és kegyelemmel teli, mely begyógyítja a múltat és értelmet ad a jelennek és a jövőnek! Legyen ez nap a fény születésének napja! Védem magamat és a fényt. Elfogadom a küldetésemet.
Minden, mely ezidáig hazug volt, minden sötétet és fájó megaláztatás emléke váljék fénnyé és égjen el! Minden olyan, mely hátráltató számomra és a népemre, kérem, égjen el, mert a szabadságot választom!
A szeretet fénye rajtam keresztül kiárad, hogy beteljesítsem feladatomat.
Megbocsájtom és elengedem, ami eddig volt. A fénybe emelem arcomat, a Lelkem tüze most új utakra, tiszta utakra, a fény útjára kísér.
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-24 09:38:51
Üzenet elküldve: 2025-10-24 09:38:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A búskomorság nyomában//
//Zárás//
*Egyet kell értenie. Sok veszély leselkedik most mindenkire. Orkként sem biztonságos egyedül mászkálni, főleg nem a thargok területén. Abban azért nem ért egyet, hogy egy csapatra lenne szükség, de ha belegondol, hogy egyes növények pontosan merre is helyezkednek el, akkor azért mégis csak egyet kell értenie. Hiába vannak fegyverei, azok inkább csak dísznek valók.*
-Örvendtem a találkozásnak. Majd mindenféleképpen visszatérünk rá.
*Azzal ennyiben is hagyja az egészet. Viszont felajzott elméjével sokkal könnyebben tud a saját dolgaira koncentrálni. Gyógynövények után kutatott és talált is egy párat. Sokáig nem marad. Kutatása befejeztével elhagyja a könyvtárat, majd a Templomot is.*
//Zárás//
*Egyet kell értenie. Sok veszély leselkedik most mindenkire. Orkként sem biztonságos egyedül mászkálni, főleg nem a thargok területén. Abban azért nem ért egyet, hogy egy csapatra lenne szükség, de ha belegondol, hogy egyes növények pontosan merre is helyezkednek el, akkor azért mégis csak egyet kell értenie. Hiába vannak fegyverei, azok inkább csak dísznek valók.*
-Örvendtem a találkozásnak. Majd mindenféleképpen visszatérünk rá.
*Azzal ennyiben is hagyja az egészet. Viszont felajzott elméjével sokkal könnyebben tud a saját dolgaira koncentrálni. Gyógynövények után kutatott és talált is egy párat. Sokáig nem marad. Kutatása befejeztével elhagyja a könyvtárat, majd a Templomot is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293