Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 10:25:56
 ÚJ
>Nara Ronx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Esyae//

*Vállat vonva húzza vissza magához az üveget, de újabb kortyok helyett hagyja levegőzni kicsit. Megtiszteli figyelmével a lányt ha már hozzá beszél, lassan bólogat a szavakra hogy ne csak bambán üldögéljen közben. A nyúló kéz láttán rögtön átadja az üveget, és elégedetten vigyorog hogy Es meggondolta magát.*
- Egészségedre.
*Végignézi ahogy kortyol, az emelésre bólint és csak aztán viszonozza a bemutatkozást mikor ismét visszakapja az italt.*
- Nara vagyok, örvendek.
*Az utolsó szóra ő is megemeli az üveget mint ahogy Es az előbb és kortyol egyet. Ezután halk csörrenéssel talál helyet magának a palack az oltáron kettejük között, talán Eshez picivel közelebb, ezzel jelezve hogy nyugodtan ihat még ha akar. A kérdésre egy halk, csukott szájas hümmögés szerű felnevetés hallható*
-Ide? *Megrázza hosszú egyenes haját* Neeem, nem nekem való. Csak rég nem jártam itt, gondoltam ha már úgyis erre sétálok benézek. A folyóhoz indultam.
*Zár kattan és Nara riadtan pattan le az oltárról az üveget is lekapva róla. Mire a csuhás megjelenik az ajtó mögül már az oltárral szemben áll, jól nevelten, rendesen, eszébe sincs semmiféle szentségtörést elkövetni. Alaposan megnézi magának hisz nagyon rég nem látta már itteni ismerősét, de kétségtelenül nem őt találta meg.*
-Ezektől kikészülök.
*Súgja oda halkan társának mikor az öreg már hallótávon kívül botorkált, de tekintetével követi az idegent.*
-Jössz?
*Felvont szemöldökkel fordul vissza Es felé, fejét a temető irányába döntve, még a borosüveggel is tesz egy intést a kijárat felé.*
-Csak az ökör iszik magában.
*Vigyorodik el, túl sokat volt már egyedül mostanában és eleget ivott már ahhoz hogy meggondolatlanul közvetlen legyen. Legalább nem saját gondolatainak depressziójában tölti majd idejét.*


1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 02:47:08
 ÚJ
>Esyae Rugarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Nara//

* Elképzelni sem tudja, hogy mi vicceset mondatot, de örül, hogy a lány ilyen jót nevet rajta. Egy halovány mosolyt intéz fele, egy alig észrevehető félre billentet fejmozdulattal, kissé felvont szemöldökkel, jelezvén osztozik a lány örömében, igaz fogalma sincs annak okáról. Tekintetével végig követi a lányt, s azt, ahogy felül az oltárra. Hát igen valakinek nem kell ahhoz ünnepelni, hogy igyon, sőt valakinek semmilyen ok nem kell rá. Arra fordul amerre a lány tekintete réved, hátha lát valamit, de semmi ugyanúgy az a homályba burkolózó kőfalak, mint eddig. *
- Nem semmi. Hatalmas és erős. Baljós, mégis van benne valami, ami nyugalmat áraszt. Egy hatalmas, kedves óriás. * mosolyodik el. Közben már ő is neki támaszkodott az oltárnak. Hát lehet, hogy gyakran fog idejárni, de jelenleg mos járt először a falak között. Épp válaszolna is mikor az üveg lódul felé. Nagy szemekkel néz a lányra, majd az üvegre. Nem is olyan rég volt, hogy szoros barátságot kötött az itallal, s utána csak a fej zúgott. *
- Nem. Köszönöm. * mellé rázza meg a fejét. *
- De, hogy válaszoljak a kérdésedre. * néz megint Narára. *
- Nem vagyok itt sűrű vendég. Sőt, még csak most vagyok itt először. Nem rég érkeztem a városba. Most fedezem még csak fel. * gondolatban megvonja a vállát, s ha lány még mindig elérhető távolságban tartja az üveget, úgy óvatosan nyúl felé. *
- Mégis csak elfogadom. * intéz egy mosolyt a Barnának. Ha meg kapja az üveget, kortyol belőle egyet. *
- Esyae. * emeli ismét koccintásra a bort, hogy még egyet húzzon belőle. Elvégre még ennyiből nem lehet baj. *
- Se te sűrűn jársz ide, ha magányra vágysz? * nyújtja vissza a vérvörös nedűt rejtő palackot. *



A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 02:49:27


1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 02:17:58
 ÚJ
>Nara Ronx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Esyae//

*Röviden felnevet a lány válaszán, csak egy hirtelen, bugyuta kacaj. Közben megérkezik az oltárhoz és hátat fordítva neki szabad kezével segítve felcsusszan rá. Lábait lógatva kortyol még egyet így ülve, ez bizony csak a második húzás ebből az üvegből, messze még a vége.*
-Nem, nem hiszem...
*Válaszolja eltűnődve, mintha tényleg gondolkozna azon hogy van-e oka valamit ünnepelni. Közben már levette szemeit a lányról és a bejárat körüli falakat, mennyezetet vizsgálgatja.*
-Nem semmi egy tákolmány.
*Talán csak saját magának jegyzi meg, hangosan gondolkodva.*
-Gyakran jársz ide?
*A mondat végére fordul csak Esyae felé, viselkedéséhez képest barna szemei meglepően tisztának tűnnek. Érdeklődése őszintének hat, de még mielőtt a másik megszólalhatna ráeszmél hogy modortalanul viselkedik.*
-Jaj bocs, kérsz?
*Nyújtja az üveget felé, felhúzott szemöldökökkel, kérdőn nézve a lányra.*

A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 02:19:48


1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 01:59:13
 ÚJ
>Esyae Rugarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Nara//

* Igen későig maradt, de még a mai nap utoljára az oltáron végig húzta kezét. Fura, hogy egy ilyen helyen találkozik otthonára emlékeztető dolgokkal. Kicsit megkönnyebbült, kicsit kitisztult a feje. Merengéséből a hatalmas kapu döndülése rázza fel. Talán össze is rezzen, hisz látta a csuhásokat elvonulni és nem rég ment el az utolsó ember is. Halk neszek, közeledő léptek neszei. Nem törődik vele, nem furcsállja, miért is tenné, maga is itt van még. Csak mikor egy női hang, köszön rá, fordul a hang irányába. *
- Szia *néz végig a fiatal lányon. Egyszerű, talán vele egy idős lehet. A közvetlenség meglepi, bár a kezében lévő boros üveg láttán, már nem is csodálkozik annyira. Először csak megvonja a vállát, hisz nem is tud mit is mondani. *
- Azt hiszem, nem tudok neked újdonsággal szolgálni. Itt gondolom, minden nap ugyanolyan. * emeli fel, majd ereszti le a karját, jelezvén, hogy a templomban zajló monoton életre próbál utalni. Nem tudhatja, hogy a lány ide tartozik valamilyen formában vagy csak látogató, mint ő. *
- Ünnepelsz valamit? * néz jelentőség teljesen az üvegre, melynek tartalmát feltételezhetően már a lány, jócskán megitta. *



1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 01:38:07
 ÚJ
>Nara Ronx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Esyae//

*Még csak nemrég tért a nap a horizont alá, de ő már egy üveg borral sétálgat. Épp csak most bontotta fel, viszont ez már a második. Szerencsére az éjszaka sem hűl le túlságosan a levegő így elég lesz a barna pántos felső, még akkor is ha csak köldökéig ér. Nem túl fantáziadús, az öve, nadrágja és csizmái is barnák, fegyvert pedig nem hord magánál. Igazából a templomkertbe igyekezett nosztalgiázni egy kicsit, de ha már erre járt, benéz a templomba is, évek teltek már el mióta utoljára itt járt. Kifejezetten csendesen szokott közlekedni, de az ódon kapu nyikorgása visszhangozva töri meg a sötét falak csendjét. Nem is néz körül, rögtön indul befelé, közben azon tűnődik vajon mi lett azzal a fura fickóval akivel még a temetőben találkozott. Már félúton tart kényelmes lezser sétájában mikor az oldalfalakon végigfuttatva szemeit szép lassan eljut tekintete az oltárig, és az ott árván álldogáló egyetlen lényig aki rajta kívül még ilyenkor is erre téved.*
-Szia.
*Torpan meg kissé meglepetten. Vagy jobban megártott az előző üveg bor mint gondolta, vagy túlságosan ellustultak érzékei ebben a haszontalan nyugodt életben amibe belekényelmesedett itt a városba. Bár ez is jobb mint a régi...*
-Mizujs?
*Veti oda mintha csak régi ismerősével futott volna össze akivel naponta találkoznak, közben már indul is tovább felé, vagyis pontosabban az oltárhoz, és menet közben húz egy nagy kortyot az italából.*


1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:59:49
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kis kirándulás - Eireni//

*Nincs mit köszönnie mégis megteszi, amire a hóhajú csak bólint egyet. Helyesen tette, hogy őszinte volt, ez tetszett a mágusnak, szereti az őszinte embereket, akik képesek beszélni a rossz dolgokról ugyanúgy mint a jóról.*
-Hát egy máguscéh megalapítása nem egyszerű. Nem csak vagyon, hanem egy olyan társ is kell hozzá, aki osztja a nézeteidet, és megértitek egymást.
*Nagyon fontos ez. Isurii úrnővel a hóhajú tökéletesen egymásra találtak, és mindketten ugyan azokban a dolgokban gondolkoznak, mondhatni kiegészítik egymást. Bár amit Moon kisasszonnyal beszélgettek még a mágustusán az sem volt rossz elképzelés, de ha választani kell akkor inkább Isurii mellé áll. Persze drukkol annak, hogy a kúria vezetőjének is sikerüljön megalapítani a máguskörét, akár később még össze is ülhetnének egy kis mágusos tanácskozásra.*
-Jó lenne persze ha velünk tartanál. Ha tanítani szeretnél ahhoz is el kell érni bizonyos szintet, és birtokolni kell a tudást amit átadhatsz.
*Ezzel egyébként gyarapíthatja a vagyonát, főleg ha gyűjtögetni szeretne. Worenth biztos abban, hogy egy céh alapításához nagy tőkével kell rendelkeznie, akkor bizony az inasának sokat kell dolgozni, és pénzért kellene tanítania mellette. Ez a két kombináció elég sikeres lehet idővel.*
-Ez így van. Lehet, hogy csatlakozol egyhez, és rájössz, hogy mégsem ez fekszik neked, és átpártolsz egy másikhoz. Ha ilyenen töröd a fejed javaslom, hogy kétszer is gondold meg mielőtt csatlakozol valahová.
*Saját magából indul ki, ezért is nem akart rögtön Moon ötletére ugrani. Viszont a templomi szolgálói felkérésre rögtön ugrott, és most tessék, fel kellett függesztenie a szolgálatait, persze jó helyre és jó emberekhez csatlakozott de mégis. Fontos, hogy Eireni megértse ezt.*
-Kicsit magadra hagylak. *áll fel a székéből.* -Olvasgasd a könyvet, később megkérdezem majd mit olvastál. Addig tanulok egy kis földmágiát. Viszlát később. *köszön el inasától, ismét magára hagyja kicsit, és ha visszatér, akkor lassan indulni is fognak tovább.*


1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:57:08
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

* Igen csak sietve trappol be a templomkertbe. Gondolatában mind az motoszkál, hogy vendégének azt ígérte, hogy csak öt percre távozik, de ez így nem lesz igaz. Legalább egy fél óra eltelik mire sikerül visszatérnie a Kúriába.
Nagy tervei nincsenek, csak az jutott eszébe, hogy egy pergament vissza kell hoznia amire még a mai nap szükség van a templomban.
A lovat kint hagyja. Léptei lelassulnak, sőt még arra is ügyel, hogy minél halkabban mozogjon, hogy a bent tanulókat ne zavarja meg. A templomszolga azonnal érkezik és fogadja régi tanítványukat. A tekercset átveszi és elzárja a többi közé majd kíváncsian kérdezi meg, nincs-e valami új ismeretanyagra szüksége a nősténynek. Moon elgondolkodva néz körbe majd nemet int. A vendég vár és ez bizony nem illő dolog. Amint jött olxyan halkan és gyorsan távozik is.*


1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:38:53
 ÚJ
>Eireni Daterea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kis kirándulás - Worenth//

*Worenth reakciója teljesen kiábrándítja az elfet. Lélegzete elakad, nem rest most kimutatni érzelmeit. Meglepetten néz a férfira, mint aki nem hisz nagy füleinek.*
-Ó...
*Teljesen összezavarodik. Nem jut szóhoz sem.*
~De hát én csak... őszinte voltam.~
*Lesüti szemeit, s még az sem kizárt, hogy hófehér bőre kipiroslik arcán. Az egyetlen, amire nem számított, az a dicséret. Igyekszik elhesegetni gondolatait, melyek arra késztetnék, hogy örüljön ennek. De ő nem ezt akarta. Dicséretet pedig nem érdemel, hiszen csak azt teszi, amit helyesnek talál. Legalábbis ezt ő így gondolja.
Mindenesetre összeszedi magát és felel az embernek.*
-Köszönöm, mester! De én csak azt teszem, amit helyesnek vélek.
*Kicsit hirtelen érkezik számára a témaváltás, de megérti Worenthet. Azaz sejti, miért teszi. Csak bólint egyet helyeselve, sikeresen felvéve ismét igazi arcát.*
-Nos, a jövő előttem még homályos. Valószínűleg Eghalim uramat fogom követni, amint megszereztem a megfelelő tudást. Ha számításaim nem jönnek össze, akkor veletek megyek, esetleg tanítok, vagy megszerezve a szükséges vagyont, megalapítok egy máguscéhet. De akár csatlakozhatok is egyhez. Megannyi út van, ami arra vár, hogy bejárjam. De csak az egyik lesz az, amit biztosan járni fogok.
*Pár pillantást vet a már jó ideje szorongatott könyvbe. Olvasgat, de közben odafigyel Worenthre. Inkább füleli az ember szavait, de ha az éppen nem beszél, akkor bele-bele pillant.*


1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-19 16:54:35
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Csontok Ura//

*Valóban nincs oda azért, ha ilyesmit művelnek a templomban, de manapság a legtöbben már szemet hunynak efelett. Elvégre Argusék gyakorlatilag semmi rosszat nem csináltak... Kivételesen még Lorew sem azért van itt, hogy bajt keverjen, üvöltözzön, vagy kizavarja őket, ez csak egy jó ürügy volt, hogy bekapcsolódjon a beszélgetésbe, a kíváncsisága ezúttal könnyedén sárba tiporta az elveit, így a bocsánatkérésre bólint, és ezzel le is van tudva a dolog. Azt azért nem fogja mondani, hogy "nem történt semmi", sokkal jobban érdekli a Csontok Ura.*
- Egy pillanat, kérem *emeli fel a kezét* Nem állt szándékomban egy mágust sem megsérteni. A Víz városához közel nevelkedtem, és a faluban élt egy legenda. Azt elmondhatom, ha gondolja, én az alapján szóltam, a valóságról (ha van) vajmi kevés fogalmam lehet *Argus szavai alapján márpedig a legendájuknak van valóságalapja, ami pedig felkorbácsolja Lorew kíváncsiságát, ha lehet, még jobban. Amennyiben valaki szeretné hallani a legendát, úgy pár mondatban összefoglalja* Van egy szörny, ami elviszi a rossz gyereket. Ha eltörik egy gyerek keze, vagy lába, az a Csontok Ura volt, amiért a kölyök nem fogadott szót a szüleinek. És igen, szörnynek neveztük, de aligha számít ez, mivel a külsejét illetően is voltak érdekes feltételezések, karmok, farkasfogak, szárnyak, hosszú, pikkelyes farok... És talán a vége érdekes még. A monda szerint halála után a holtat eltemetik, a Csontok Ura pedig magához ragadja, miután a húst már lerágták róla a mindenféle férgek. Talán ezen a ponton egyeztethető össze a valósággal, ugyanis (ha jól értettem) a Csontok Ura valóban magához ragadta a holtakat, csak nem éppen megenni...
*Remélhetőleg ennyi elég lesz ahhoz, hogy Argus beavassa a tényekbe (vagy legalább az általa tényeknek hitt dolgokba). Minden legendának van valóságalapja, mondják, hát ezek szerint a bestia nem is egy korcs sárkány volt farkasfogakkal, hanem egy mágus, egy élő, létező, hús-vér mágus. Közben pedig óhatatlanul szemügyre veszi a mágust is, fontos ez, hiszen itt dől el, megbízik-e benne. A válasz pedig nem. Művelt, és talán varázshasználó is, nyugodt, nem kevesen sokkal durvábban reagáltak volna, ha Lorew megzavarja őket, de valami mégis zavarta. Valami valós dolog? Nem. A szakáll? Talán. Viszont rásüti, hogyha van választása, nem fog benne megbízni. Következőnek ott van a hölgy, aki nagyon hamar rá is tapint a lényegre.*
- Lorew, a Mazoral család sarja, szerzetese a templomnak *a nyitva hagyott mondatból úgy ítélte meg, hogy a nevére kíváncsi. Ha mégsem, Lorew előbb-utóbb magától is elmondta volna, senki nem vesztett semmit* Nem, valóban nem, jól látja a helyzetet, alig néhány szót. És azok is főleg az úr szavai voltak *pillant Argusra. A nő hangját például az imént hallotta először, a másik férfi mondandójából elcsípett egy keveset, de ő már korábban távozott, a legfontosabb pedig, amit hallott, az a "Csontok Ura", mikor először hagyta el Argus száját. Hiába, a templomban a falnak, de még a falnál gubbasztó szerzeteseknek is füle van! A hölgy, nos... hát annyi biztos, hogy nem veszélyes. Így viszont szorult helyzetben sem lehetne rá igazán számítani, de Argussal szemben belőle ártatlanság sugárzik. Igen, ha bízni kell, hát inkább benne, mint a férfiben, bár aztán ki tudja, amilyen sűrűn fordulnak itt a kíváncsiskodók, talán jön még valaki ennél is megbízhatóbbnak látszó.
Még mielőtt újból megszólalhatna, feltűnik a kölyök, akivel gyakorlatilag váltásban volt, meg is fordult a fejében, hogy őt fogja "elvinni" a Csontok Ura, de elvetette, ezt a legendát még Lihanechben sem ismerték. Itt pedig talán már kezében az igazi történet... Amit nem tud figyelmen kívül hagyni, hogy a férfi neve elhangzik, kétszer is: Argus. Persze nem fog visszaélni ezzel, ha a férfi nem mutatkozik be, akkor nem fogja a nevén szólítani.*
- És legkevésbé sem engem *egészíti ki az elhangzottakat, elvégre ő még a papnövendékektől sem fogad el semmit, holott néhány másik szerzetes már csakhogy nem a hátukat használja széknek* Én Lorew vagyok, és ebben a pillanatban jöttem.
*Egy kölyök. Ennyivel le is van tudva a dolog, kölykökben és öregekben nem bízik, azoknak mindig eljár a szája. A hasznosság kérdése... szintén ellenük szól, legalábbis legtöbb esetben. Egy idős mágus például lehet hihetetlenül erős, viszont egy gyerek... nem.
A hölgy bemutatkozását sem mulasztja el, de mivel (hála az egeknek) sosem járt nemesi körökben, vagy hasonlóan illemektől túlfűtött helyen, így eszébe sem jut olyasmi, mint a kézcsók. Lehet, hogy ettől máris barlanglakóvá lép át Elenith szemében, de végtére is ez a templom is egy barlang, bizonyos szempontból, és minden szerzetes egy barlanglakó.*
- Részemről a szerencse *és ennél kedvesebbet már senkinek sem fog mondani a társaságból, akár értékeli a nő, akár nem. Nem igazán tudatosan, csak annyira, amennyire tudatosan a bizalmat adagolja. Közben pedig a mágus (és a szavakból ítélve most már egyértelműen mágus) egy érdekes kérdést tesz fel.*
- Az attól függ *pillant Argusra. Persze, ismeri a gyík erejét, ismer ő minden varázslatot. Itt is, és Lihanechben is rongyosra olvasott már néhány ilyen könyvet, de hiába tud a legerősebb varázslatokról is, ha még a legegyszerűbbek se mennek neki* Miért tenné? A gyereknek ki van fordulva a csuklója, és csak így lehetne olyan, mint újkorában? Vagy csak megmutatni az erejét? Fitogtatni a hatalmát? Fegyelmezni? Példát statuálni? Szórakozni? Egy tett annak okával együtt lesz jó, vagy rossz, éppen így önből sem lesz egyhamar szörnyeteg. Netán ez az élete célja? *talán furcsa kérdés, de annyira megakadt a beszélgetés a szörnytémánál, hogy már képtelen nem megérdeklődni ezt. Ráadásul Lorew abból indul ki, hogy ő is elmondaná élete célját bárkinek, a cél olyasmi, amit nem kell szégyellni, sőt, büszkének kell lenni rá. Még akkor is, ha a közvélemény elítéli. Számára nem változtatna semmin ha megtudná, hogy Argusnak ilyen céljai vannak, mint ahogy a kézlevágós dolgot is éppen olyan könnyed módon kezelte, mint amaz. Az már más kérdés, hogy a kis Hemitar talán csillagokat lát már mellettük, de inkább ettől, mint a fájdalomtól, amit egy végtag elvesztése okoz.*


1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:41:27
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

//Csontok Ura//

*Az eredar érintése s az elmúlt idők eseményei csupán apró rést nyitnak a mágus lelkében uralkodó sötétség börtönén, de ez az apró rés pont elég ahhoz, hogy feltörjön belőle, az amit annyira régóta tart fogságban. A mágus barna szemei végig a lány szemeire tapadnak, hogy meglássa benne amit keres. Félelmet, és vágyakozást. De legnagyobb bánatára a félelmet nem látja a lány szemében, csupán némi szemérmetességet. A kis kacaj, és lány válasza a mágus csábítására nem a szűziességre, és a szemérmetességre utal, hanem inkább a játékra, jelezve a mágusnak, hogy benne van a játékban. Amint az ajkaik összeérnek a mágus ösztönösen lehunyja a szemét, s a szabad kezével átkarolja a lányt, hogy az ne tudjon elszökni tőle. Ki tudja, hogy mit csinálnának a továbbiakban, ha egy hang nem szól rájuk. A köpcös mágus azonnal elengedi a lányt, s két lépést hátrál tőle, s a botja végén égő kis láng is visszanyeri eredeti állapotát.*
~Hála az isteneknek.~
*Emlékszik, hogy mit mondott még az előbb, s arra is hogy mit tett, de valamiért nem tudott ellene tenni. S ahogy egyre jobban belegondol az elmúlt percekbe, úgy egyre jobban pirul el.*
~Én voltam, és még sem. Karg tett volna velem valamit?~
*Tanakodik magában, hogy mi is történt az előbb vele. Majd megrázza a fejét.*
~Nem! Akkor vesztettem el magam, amikor hozzá értem.~
*Argus a barna szemeit az eredarra emeli, hogy megnézze magának a nőt, aki kiváltotta belőle ezt az egészet, közben eszébe jut, hogy előbb valaki megmentette attól, hogy még mélyebbre süllyedjen saját mocsarában.*
-Elnézést kérek. *kér bocsánatot az ismeretlen férfitól, és egyben a templomtól is.* Úgy érzem valami... *keresi a jó szót.* elbűvölt.
*Maga sem tudja eldönteni, hogy mi lenen a megfelelő viselkedés ebben a helyzetben, de abban biztos, hogy távol kell maradnia a lánytól. Vagy legalább is kerülni az érintkezést. Így ha Dayria közeledne felé, akkor inkább ellép, mintsem hozzá érjen. A férfi a dorgálás után rátér a jövetelének valódi okára. Még egy hallgatózó.*
~Mi van már evvel a templommal? Itt mindenki a másikat figyeli, hogy mikor hall valami érdekeset?~
-Igen, jól látja, nem vagyunk gyerekek. *válaszolja kicsit keményebben, mint szeretné.* Szörnyeteg? *lepődik meg a kifejezésen, s egyből az jut eszébe, hogy vajon róla is így fog beszélni az utókor?* Nem szörnyeteg, hanem mágus. Egy mágus, aki olyan hatalommal rendelkezett, amelyet sokan irigyelnének. Azért mert képes vagyok a halottakat visszaszólítani, azért már én is szörnyeteg lennék? *szegezi a kérdést az ismeretlen férfinak. Közben Hemitar is visszatér, s szinte azonnal valami magyarázkodásba kezd a késedelme miatt, amire Argus csupán legyint, majd rá szól.*
-Ne magyarázkodj! Te a templomot szolgálod, nem a benne tartózkodókat.
*Majd a fiú újabb kérdése, hogy barátok -e az még jobban kiakasztja a mágust, pedig most nagy szüksége lenne a nyugalmára.*
-Ha most lecsapnám egy karddal a fiú kezét, s utána vissza növesztem, *mutat Hemitarra.* akkor szörnyeteg vagyok én is? Hemitar? *néz kérdően a fiúra, hogy az megerősítse abban, hogy akkor nem lenne szörnyeteg.*
*A köpcös mágus érzi, hogy elméjét újból olyan gondolatok kezdik el lepni, amiket nem szívesen engedne szabadon. Gyorsan körbe pillant, hogy lát-e egy fejszét vagy kardot, amivel lecsaphatná az ifjú papnövendék karját. De úgy látszik, hogy égiek figyelnek a fiúra, és a mágusra is, és egyet sem talál. Még maga Argus is meglepődik a gondolattól, ezért inkább lehunyja a szemét, hogy lenyugodjon.*
~Nyugalom.~
*Az idős gnóm a varázslat hatására megérzi Argus jelenlétét.*


1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-19 05:19:15
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Megfontolt

*Meg is feledkezett templomi tanulmányairól, bár itt sem siet sehova. A pénzéhes oktatók szívesen várják minden időszakában a napnak, de legalább ennek érzi is valami gyakorlati hasznát, a kontár varázsszerárusokkal és vajákosokkal ellentétben, ahol sosem lehet biztos az egyszerű halandó lélek abban, hogy amit a szervezetébe vesz, mennyivel veszélyesebb egy simított pengénél, mely sokkal tisztábban és gyorsabban vethetne véget az életének, kevesebb fájdalommal. Ezen káros, aggasztó gondolatok elhessegetésével újra képes koncentrálni, hiszen elsődlegesen mintha ezért is lenne jelen ezen impozáns és hatalmas épületben. Amit sajnál, hogy a freskókat azért igazán fennhagyhatták volna. Vagy az lehet, hogy még a régebbi vallásokban volt és előbb leszedették, mintsem sor került volna a felvilágosodásra? Több időt kell töltenie a könyvtárban, mert erről most nem tudna mit mondani. Régen is volt, amikor még a történelem érdekelte jobban vagy a művészet. Igaz, abból nem is lehetne olyan jól megélnie, mint abból, amit most végez. Megint eljártak a gondolatai, nem fog sikerülni ez az affinitásfejlesztés a mai napra. Nem ártana valami kellemetesebb dolognak nekifognia talán. Vajon mennyire szabadok most az irattári székek? Elég szűk hely az, sokan nem tudnak benne dolgozni. Kérdéses, hogy neki még engedik-e. Bár, nem a bizalmi részben fog megbukni, ezt érzi, viszont, ami azt illeti, már meg is vádolhatják elfogultsággal. A rosszabb nyelvek. Talán jobban járna, ha még itt egy keveset ügyködik az okulásán, majd egy kellemes olvasmány mellett még lefőz egy teát a könyvtárban.*


1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 22:59:16
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kis kirándulás - Eireni//

*Eireni bizony egyre jobban kezd megnyílni mestere előtt, amivel az égvilágon semmi probléma nincs, gyakorlatilag bizalom kérdése a dolog, ami úgy látszik mind a kettejükben megvan.*
-Nem csodálkozom rajta. Ha nincs kiút, az öngyilkosság tűnik a legkézenfekvőbbnek, és ha az embert ráviszi a lélek meg is teszi. Nálad bizonyára a lélek nem vitt rá, vagy a túlélés ösztöne.
*Ilyenről már hallott, nem Eireni az egyetlen ilyen ember, aki megpróbálkozik vele, igazából semmi elítélés nincs a hóhajúban ez miatt. Főleg a következő mondat után, mivel benne van a megváltozás, és tesz is érte, legalábbis Worenth bízik ebben, kár lenne az inasáért, igazán jószívű, tisztelettudó, remek elf.*
-Ennek örülök. *mosolyodik el, majd hallgatja, hogy Eireni merre is járt. Úgy tűnik teljesen más útjuk volt idefelé, úgy dukál, hogy a mágus is elmondja merre is járt először. Kicsit meg kell erőltetnie az agyát ahhoz, hogy pontosan tudja, nem tegnap történt már az esemény. Ekkor jön rá igazán, milyen régóta is él Arthenior városában.*
-A főtérre érkeztem meg, aztán a fogadóban szálltam meg, és ittam egy vörösbort miközben elmélkedtem. Aztán elkezdtem bejárni a várost, és találkoztam egy régi kedves ismerősömmel, akinek a neve Cralan Sley. Jó volt ismerős arcot látni.
*Újabb mosoly a mágustól, és eszébe jut a szerzetes barátja, akit nagyon régen nem látott már.*
~Vajon mi lehet vele?~
*Kíváncsi lenne miként alakulnak a dolgai, és hogy sikerült e az Arthenior városi őrségébe/katonaságába belépnie. Egyszer talán újra találkoznak majd.*
-Csak bátran.
*Mikor megkapja a kérdést azonnal derűs mosoly húzódik arcára.*
-Megtisztelőnek érzem, hogy ily szörnyű dolgaidat megosztottad velem. Nem vetlek meg, és eszemben sincsen másképp kezelni épp ellenkezőleg. Nagyot nőttél a szememben az őszinteséged miatt, tisztelettudó, illedelmes és figyelmes tanoncom vagy. Jobbat nem is kaphatnék. Köszönöm.
*Nem akar nagyon érzelgősként hatni, de Eireni azt kérte legyen őszinte, így hát meg is tette, és el is mondta amit gondol.*
-Hamarosan indulunk is visszafelé. Isurii úrnővel Amon Ruadh-on lesz találkozónk.
*Kicsit témát vált, amit szándékosan tesz. Nem is akar jobban vájkálni Eireni dolgaiban, ennyi bőven elég, és ez még tapintatosságra is vallhat a mágustól.*
-Majd még átsétálok a földmágia oktatóhoz, szeretnék kicsit tanulgatni, addig majd magadra hagylak, hogy szedelőzködj össze a visszaútra.
*Majd még egy teljes listát is össze kell állítani a varázslatokról, amiket Worenth birtokol, mert igencsak bővülni fognak majd. Most kezd igazán beérni Worenth munkájának gyümölcse.*
-Azonban meg kell kérdeznem még valamit. Ha elutazom Isurii úrnővel, és te nem tartasz velünk, mit szándékozol tenni? Tovább folytatod a tanulást, és az utat amit választottál?
*Szeretné ha inasának jó sora lenne, de még inkább szeretné, ha a mágusokkal folytatná útját, de befolyásolni vagy kényszeríteni semmiképp sem fogja.*


1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:07:09
 ÚJ
>Ciss Din'rako avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52

Játékstílus: Vakmerő

//Zigi//

-Tehát akkor itt nincsenek ilyenek. Kár. Akkor levenne nekem néhányat? Kérem szépen.
*Az utolsó kettő szót csak az udvariasság kedvéért mondja. Természetesen nem parancsolgatni akar, ugyanúgy kért, mintha ezeket a szavakat használta volna. Csak azt tanították neki, hogy ha valami kér, akkor mondja ki ezeket a szavakat. Ő mindig is varázsszavakként gondolt rájuk, és mostani ismeretei szerint talán ezek is varázslásra használatosak. Valami meggyőző varázslat, vagy egy olyan, ami megparancsolja az "áldozatnak" hogy csinálja azt amit mondanak neki.
Végül megkapja a könyvet amit kért, és elmondja a "varázslat" befejező szavait.*
-Köszönöm szépen.
*Elég vastag és poros a könyv, épp azt tervezné hogy kinyissa, majd alszik egyet. Csakhogy a könyv tartalmában nagyon sok szép rajz van, leginkább tündérekről. Tündérekről, akik varázsolnak. Különböző fogásokat mutatnak be a pálcákon, s a képaláírások részletesen elmondja melyik ujjukat hogy kell tartani.
Ciss kezébe vesz egy közeli írótollat, s azon próbálja meg a könyvben szereplő utasításokat végrehajtani. Igazán belemerül ebbe a felettébb új "játékba", s elképzeli hogy ő most varázsol. Annyira belevesz a könyvbe, hogy éppen csak meghallja az öreg gnóm szavait.*
-Nem köszönöm, ez a könyv igazán jó!
*Mikor Zigi'sun felveti az ötletet, hogy menjenek a városi könyvtárba, elgondolkozik... Valóban itt akarja ő hagyni ezt a könyvet? ~Olyan jó... De majd ha lesz saját varázspálcám, újra megkeresem!~ Elolvassa, s megjegyzi a könyv címét, majd visszarakja oda, ahová szerinte való. Ha rossz helyre teszik, úgyis szólnak a szerzetesek.*
-Igen mehetünk! Már készen is vagyok.


1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 17:40:40
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csontok Ura//

*A mágusok beszéde továbbra sem tölti el izgalommal, netán kíváncsisággal, inkább pihenteti szürkéskék íriszeit a földmáguson, míg az a gyámoltjának tetsző fiatalkához intézi ködös szavait. Tűnődik, vajh milyen hamar lesz képes az ujjai köré csavarni a férfit? Látván nem túl hosszas, ámde érzékelhető vívódását, félő, hogy nem lesz könnyed a dolga, ám elég kivárnia, míg Hemitar elhagyja társaságukat, Argus szemében ismét ott mutatkozik az az eltéveszthetetlen kis csillanás, mely női mivoltáért vágyakozik.
Bizonytalan hangjára, mely még nem ölel fel szavakat, enyhén megemelkednek az ezüst-szőke démon szemöldökei, azonban nem kell sokat tűnődnie a mágus indíttatásain, az hamarost moccan, hogy kezeiket egymáséiba simítsa. Dayria pedig nem tesz az óhaja ellen, szende szűzként hagyja irányítani feltételezhető kíváncsiságát, egyébiránt kölcsönös, hamis vonzalmát a férfi iránt, kit olybá tűnik, igen csak alábecsült a bátorságát s türelmét illetően.
Sűrű, éj-fekete pillái egy kérészlétű mozzanat erejéig alábuknak a hamvas arcbőrre, vonásainak szemérmetlen játékával hintve el a zavartság illúzióját Argus nyájas szavainak nyomán, aztán a köpcös mágus arcára emeli kristályos lélektükreit, hogy ajkainak haloványan derengő mosolyával köszönhesse meg a nagylelkűséget.
Mielőtt azonban bármit lecsengethetne egészségesen pirosló ajkairól, a férfi közelebb lép hozzá, egy röpke pillantás során pedig észreveszi a mágusbot tüzének enyhe változását is.
~Érdekes...~
Kitűnő önuralmának hozománya csupán, hogy gondolata mellé nem szökik ajkaira egy elégedett, cinikus mosoly, hanem inkább tovább gördítve a veszélyes játékot, tekint vissza az egyre fenyegetőbbé és kacérabbá váló férfire.
A falhoz lapulva hallgatja egy külső szemlélőnek talán furcsa mondandóját, a rothadt lélekben azonban mézédes emlékeket idéz a hatalom ilyesformán történő megfogalmazása. De még mennyiszer tapasztalta, míg dicső évszázadaiban fürdött! Azóta pedig kimondottan szomjazza, hogy óhaját rettegve lessék a világ alantas népei. Avagy mindenki más, aki nem ő, hiszen magasztosságához senki e létsíkon nem érhet fel. Ó nem, még húgai is eltiporni való férgeknek tetszenek csupán a lény szemeiben, s ezen még Sotheena sem tudott alakítani.
~Önérzetes némber, de még mindig valamirevalóbb a többinél.~
Sejlik fel gondolataiban az elfogadásra hajazó mondat, ám nem szabad túlbecsülni a fúria enyhébb érzéseit, attól még nem fogja arcon csókolni drága testvérkéjét, ha legközelebb újra meglátja. Tán még ketté is tépi, ha újfent a táplálkozása közben lesi meg.
A kellemes emlékeknek azonban itt most nincs helyük, szellemének minden apró kis szegmentumára szüksége van, hogy elriasztás helyett inkább szorosabbra fűzze a mágus iránta való vágyait, netán érzéseit. Így tehát szürkéskék lélektükreit hol Argus szemein, hol pedig az ajkain függeszti, s mikor leheletét már a sajátjain érzi, nem ereszti pillantásával a hatalom fogalmát megformáló szájat. De nem is hajlik azonnal csókra, még ha ily' egyértelmű is a földmágus óhaja, nem ám. Kíváncsian várja, mi lesz a hozománya a vágyott mozdulat megtagadásának. Valóban megkörnyékezte Argus lelkét a sötétség, vagy mindez csupán egy férfi önuralmának hiánya volna? Utolsó kijelentésével halovány mosolyt csal a lény ajkaira, noha gondolatai között elégedett kacaj hallatszik fel.*
- Talán... *Sóhajtja, válaszul a korábban feltett kérdésére, miszerint ismeri-e a hatalom ezen vonatkozását, majd lehunyva pilláit, végre egymáséinak simítja szájaikat. Egyelőre nem mutat semmit vadságából, egyszerű, puha csókot lehel a férfi ajkaira, egészen aprócska bemutatót kínálva lényének egészéből. Egy kis cseppnyi méreg, mely Dayria reményei szerint hamarost behálózza a mágus testét, befeketítve vérét és lelkét egyaránt.
Ám hiába minden eltervelt mozzanat, a környezeti tényezőket még egy maga fajta extradimenzionális létforma sem befolyásolhatja, s bizony egy kellemetlenkedő fejezi ki nem tetszését egyszerű csókjuk iránt, mintha csak a régi korok szent templomában volnának még mindig.
~Te átkozott ki féreg...~
Zsörtölődik magában a fúria, de hiába kívánja itt helyben miszlikbe csócsálni az idegent, muszáj kitartania a szerepe mellett, melynek során enyhe ijedtséggel húzódik el Argustól. Amennyiben a férfi is így tesz, nem sajnál rádobni még egy lapáttal a kialakult helyzetre; a mágus karjába kapaszkodva helyezkedik egy kicsit hátrébb, mintegy a férfi oltalmába helyezve ártatlan lényét.
A saját tulajdon megvédése többnyire agressziót vált ki a hímekből, legalábbis Dayria tapasztalatai szerint, így reméli, hogy ezen egyszerű kis mozdulatával is rásegíthet a földmágus lelkének beszennyezéséhez. Ráhagyja a másik méltatlankodásának lereagálását, ellenben a továbbiakra már jobban odafigyel.*
- Ezek szerint mégse hallhatott oly' sokat, kedves... *Zavart pillantással hagyja függőben mondatának végét, hiszen nem hangzott el az idegen neve. Puszta udvariassági kérdésnek hat az érdeklődése, ám egyéb indíttatásai is vannak a kíváncsiságával. Például, hogyha végre letudta ezt a kis utazást Argusékkal, meglelje a fenséges személyével szemben méltatlanul viselkedőt.
Ha nem gyártana magában alkalomadtán halállistákat, nyilván elunná lassan már egy évezrede tartó létét e világon, az ilyen kis arcátlanságok pedig bőven elegendőek arra, hogy valakit a levadászandók közé soroljon.
Bármi is legyen a válasz, megjátszott bizonytalansággal tekint fel a földmágusra, mintegy üzenve neki, nehogy túl hamar felfedje rokonságát a Csontok urával. Nem mintha ez valódi lényének bármiféle fenyegetést jelentene, ám jelen szerepe megkívánja az óvatosságot és aggodalmat.
Közben alig, hogy feltűnik az idegen, Hemitar is visszatér az elnyújtott körútjáról, bár érkezése nem kavar nagy port. A démoni nőszemély sem méltatja néhány pillantásnál többre a fiatalt, amannak bemutatkozása viszont őt is arra ösztökéli, hogy megadjon némi bizalmat a társaságukba férkőzőnek. Nehogy a végén még álnévvel szolgáljon.*
- Elenith Dharemon, uram... Örvendek. *Mutatkozik be lényegre törően, mégis csöndesen, kacsóját viszont nem emeli csókra, hiszen az idegen udvariatlan belépője után el tudja képzelni, hogy nem ismerné az etikettet. Ha mégis lát reá hajlandóságot, úgy odanyújtja puha kezét.*


1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 13:13:25
 ÚJ
>Achrad Thorend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Csontok Ura//

*Achrad számára az ilyen templomok nagyon is ismerősek. Igaz ugyan, hogy ő régen a Víz Nagytemplomába járt rendszeresen, még Lihanechben, bár az sem volt sokban különböző ettől, csak annyiban, hogy az ottani sokkalta nagyobb volt, mint ez.
Ez azonban Arthenior, nem pedig a víz városa, és akkor még megvolt minden varázsereje, most pedig már csak árnyéka régi önmagának. Viszont megfogadta magában, mikor talpai először érintették e város kövét, hogy eme messze földön elhíresült építményt közelebbről is megnézi magának. És most, hogy nem kötik kezét holmi küldetések, életcélok, és ötven esztendő után újra szabad, szakíthat időt ennek beteljesítésére.
A hatalmas faajtó egy apró gnómnak még hatalmasabbnak tűnik, elképedve halad át a boltív alatt. A benti sötétséget nem fogadja valami jól, öreg szemei már nem képesek olyan jól tájékozódni a sötétben, mint fénykorában, így az idős gnómnak ez a kellemes félhomály egy sötét pincéhez hasonlatos. Hallani hallja a személyeket, akik vele egy légtérben tartózkodnak, viszont nem tudja biztonsággal megállapítani azt, hogy kifélék-mifélék. Így inkább letelepszik egy fényesebben világító gyertya mellé, lehunyja ráncos, öreg szemhéját, és rebegő szájjal elmormol egy igét, mely ha sikerül, akkor megérzi a közelben lévő mágusokat.
Azonban Achrad letért a Szív útjáról, viszont azt sem állíthatja bizton, hogy az Elme útján battyog, de ettől függetlenül varázslási módszere teljesen új, mint a régi, így a siker nem garantált. A varázserőt nem veszi el a természettől és a világtól csak úgy, hanem elkéri, és ebben rejlik a varázslat szépsége.
Ha sikerül a mágia, akkor megérezhet egy ismerős erőt. Annyira eltér másokétól, hogy ezer közül is felismerné Achrad Argus erejét.*

A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.

1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 12:22:56
 ÚJ
>Eireni Daterea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kis kirándulás - Worenth//

~Hát sejtésem nem volt oktalan. Valóban saját múltja volt kérdésének témája, csak mint nekem. Ha pedig ő be merte ezt vallani, akkor az úgy helyes és egyenlő, ha én is így teszek.~
-Nos, engem nem tudtak eladni, évek múlva sem. De a szenvedés mit sem ért, ahhoz képest, amit tenni akartam az ellen... Öngyilkosságot kíséreltem meg újra és újra.
*Hatásszünetet tart, bár nem tudja, minek. Fél a reakciótól, nem is alaptalanul. Az ilyen embert az ő kis hitvilága szerint meg kell vetni, hiszen az életet, mint legnagyobb ajándékot egy ostoba döntéssel eldobta volna magától. Sokan vannak ezzel így, ebben biztos, pontosan ezért meri így hinni.*
-De megváltoztam. Olyan lettem, amilyen most vagyok. Már nem lennék képes tőrt szorítani a nyakamhoz...
~... de máséhoz sem.~
*Ezt nem mondja ki, mert nem ide tartozik. Módosítaná a mondanivalóját az egész mondat.*
~Egyszóval a méltóságom abban a pillanatban elveszett. Talán nem is szerzem egyhamar vissza.~
*Hogy mit csinált elsőnek Artheniorban? Nos... *
-Thargodar közelében találkoztam Taitossal, a Zöldfülűvel, Liahwulfe Amenho Khyr kisasszonnyal és Eghalim Grall urammal. Amon Ruadhra mentünk, és másnap ott találkoztam Ewangel kisasszonnyal és Isurii Thargodar úrnővel. Na és persze veled, uram.
*Elgondolkodik egy kicsit, már csak azért is mert eszébe jutott Liahwulfe. Egyszer beszélnie kellene vele, hisz ő az egyetlen, akit ismer, aki segíthet hátfájdalmaiban.*
-Worenth mester! Lenne egy kérdésem. *Megvárja, amíg az engedélyt megkapja, ami valószínű, de azért illendőnek találja.* Megvetsz, amiért rabszolga múltam van? Vagy másként kezelsz? Hiszem, hogy igazmondó vagy, de most őszintén felelj, kérlek.
*Ez kulcsfontosságú információ Eireni számára. Sokan már csak a hallatától megvetik, hiszen a rabszolga az rabszolga. Nincsenek jogaik. Még ha régen voltak is, már nincsenek. Az onnan való feljutás pedig szinte lehetetlen.*
~Találkoztam már személyekkel, akik eltekintettek ettől a ténytől. Hálás is vagyok nekik. Eghalim uram, Lia kisasszony...~


1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 10:08:56
 ÚJ
>Zigi'sun Topip avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Ciss Din'rako//

-Szerintem azokat a könyveket a városi Könyvtárban találnánk meg.
*Pillant hátra, miközben a sorok között nézelődik.*
~Na akkor nézzük nincs e olyan ami Ciss érdeklődését is felkelti.~
*Kihúz a többi közül egy barna borítós könyvet, ami hozzávetőlegesen kettőszáz oldalas lehet. Kicsit lefújja róla a port és belelapoz. Elég muris a könyv, mivel inkább csak rajzok vannak benne szárnyas tündérekről, ahogyan varázsolnak.*
-Nézd ezt Ciss. *nyújtja át neki a könyvet.*
~Nem értem, hogy kerül ide ilyen könyv, vagy hogy mi értelme van ennek, de valami biztos van.~
-Ez az lenne, hogy a tündérek hogyan mozgassák a kezüket, vagy a varázspálcájukat? Szerinted lehetséges, hogy a tündérek másképpen varázsolnak?
~Szerintem ez hülyeség.~
*Mindenesetre Ciss majd megválaszolja, még ha tapasztalatlan is azt biztosan hallotta volna, ha a tündérek ilyen téren különlegesek lennének. Zigi tovább nézelődik, Ciss a tündéres könyvvel azt tesz amit akar, akár vissza is teheti a helyére. Újabb könyv kerül elő, ez már egy piros kemény borítós könyv, hasonlít Zigi saját könyvéhez. A mágia összpontosítással foglalkozik, legalábbis a címén ez áll. Egy másik kék fedlapos könyvet is a kezébe vesz, ami a varázsigék kiejtésével, nyelvezetével foglalkozik. Mindkettőt a tündér felé nyújtja.*
-Ezek már érdekesebbek lehetnek nézd csak meg. De ha novellákra, történetekre vagy kíváncsi, akkor átsétálunk a városi könyvtárba, legfeljebb később visszajövünk.


1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 21:39:18
 ÚJ
>Esyae Rugarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

* Lassan már elgémberednek tagjai, pedig már ült így, ült úgy csak éppen nem feküdt. Becsukja a bőrkötéses könyvet, hogy kinyújtóztassa, kiropogtassa tagjait, közben a fölé magasodó épülettel szemezik. Az ajtaján belépve, kell egy kis idő, míg szeme hozzá szokik a homályhoz. Halk koppanások kísérik lépteit, jelezvén, hogy valaki betért. Inkább a kíváncsiság hozta ide, mint az, hogy miért is jönnek ide a látogatók. Ekképpen is viselkedik. Minden egyes szobrot megnéz és megérint, int valami rossz gyerek. Ujjai végig futnak talpazatán, majd a kőember ruhájának redőzésén. A szobrok, jó mesterek munkáját dicsérik. Mindig irigykedett azokra, akik a rideg, ormótlan anyagból, alakot formáltak, s valami már majdnem élőt faragtak. Hosszú idő, aprólékos munka, de megéri. Egytől-egyig vételezi szemre, s csodálja a hajdan voltak képmásait. Az oltárhoz érve végig simít a zöld anyagon. Elgondolkozik, milyen célt is szolgálhat itt. Ott ahonnan jött áldozatok bemutatására emelték. Így úgy gondolja, ez itt sem működik máshogy. Innen nincs tovább, csak két ajtó, s a visszafele. A fogadós mondta neki, hogy a könyvtár is itt van. De ugyan hol lehet? A két ajtó méregetése közben egy csuhás halad el mellette, hatalmas kulcscsomót zörgetve kezében. Az egyik ajtóhoz megy, melyet az egyik kulccsal nyit ki, majd csukja be. Hallja, ahogy kattan a zár. Oda nem juthat be, kulcs híján. Marad a másik ajtó. *

A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 21:54:03


1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:21:46
 ÚJ
>Ciss Din'rako avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52

Játékstílus: Vakmerő

//Zigi//

*Előbb-utóbb végül bekerülnek a templom könyvtárába. Néhány csuhás ember látszólag rendszertelenül pakolja a polcokra a könyveket, de ha valaki jobban megfigyeli, láthatja hogy egy cetlit nézegetnek, s valószínűleg aszerint csoportosítják a remekműveket. Már épp odamenne egy szerzeteshez, hogy megkérdezze merre van amit ő keres, mikor meghallja hogy itt tulajdonképpen nincsenek is mesék, novellák.
Ez az ő szerencséje. Amit meg akarna nézni magának, az nem erre van. Ha el akar oda majd jutni, szépen megint végigsétálhat a városon. Nincs baja a sétálgatással, de annak az értelmetlen céljával igen. Hiába jött el idáig! Bár az is igaz, hogy nem is a könyvtárba készült, hanem csak a templomot akarta megnézni. De sajnos nem erre számított...*
-Óh, tehát akkor milyen művek vannak itt? Nincsenek is történetek lovagokról, mágusokról, se kis tündérlányokról?
*Ő nem figyel annyira a hangszintjére, lehet kissé hangosabban szólal meg mint kellene, de szavait ettől független csak az öreg gnómnak címzi. Ha a másik felhívja a figyelmét arra hogy halkabban kellene megszólalnia, természetesen észreveszi magát, s csak suttogni fog. De ha nem figyelmeztetik, nem is veszi észre ezt a hibát...
Amennyiben valóban nincs ilyesmi könyv, hagyja az öreg kísérőjére hadd nézelődjön, s majd ő egy könyv fölött fog látványosan unatkozni... Hisz minek titkolja, nem arra kíváncsi hogy milyen módszerekkel kell "összpontosítani a varázserőt", bár ha kap egy könyvet az első varázslókról, azt talán szívesen olvassa. Főleg ha talál benne választ a korábbi kérdéseire...*


1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:39:31
 ÚJ
>Rigolhand Hemitar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Csontok ura//

*A papnövendék sietve jön be a templom előterébe a hátsó szobákból. Majd megáll, körbenéz és keresi az őt váró társaságot és mikor megtalálja, azt odamegy hozzájuk. Ruhaviselete semmit sem változott papi talárt és sarut visel, nyakában a víz elem szimbólumával viszont a hátán egy nagyobbacska hátizsákot cipel ez az egyetlen dolog, ami új felszerelésében.*
- Bocsánat Argus csak visszafele észrevettem az öreg könyvtárost amint hátul rendet rak és segítettem neki. Gondolkoztam a kérdéseden és szerintem az adományom mellyel megáldottak az Elemek nem a tudáson és mibenlétének a megismerésén alapszik, hanem a hitben és én hiszem, hogy mikor kell, segítenek nekem az Elemek.
*Majd oldalra fordítja a fejét és mikor észreveszi az új illetőt a társaságban arcára kiül a szégyen, hogy nem vette észre előbb és gyorsan oda is siet, hozzá majd baráti jobbot nyújt neki.*
- Bocsánat elnézést nem vettem észre uram a nevem Rigolhand Hemitar. Ön is Argus mester barátja? Esetleg ön is velünk tart az úton?
*Majd kérdőn pillant először az Argusra majd vissza az idegenre. Valamiért ösztönei azt súgják, hogy tartsa a távolságot Dayria Yoleath Valuriennel így felé nem nagyon néz csak egy gyors pillantást amolyan tudomásulvétel, hogy még a társaságban van, és ne sértse meg őt. Majd várja a választ és az indulást. Az ifjú szemében ott csillog a kíváncsiság és a kalandvágy, mosolya melegséget és nyugalmat sugároz.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3222-3241