Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-25 02:32:56
Üzenet elküldve: 2026-02-25 02:32:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Boráldozat, s még más//
//Zárás//
*A sötétség úgy távozik az ifjú mélységi lelkéből, mintha a könyv, s benne a kő valóban kiszipolyozná belőle. A külső szemlélőnek láthatatlan folyamat alig tart tovább néhány szívdobbanásnál. Quantall úgy érezheti, mintha egy súlyos köpenyt oldoznának le válláról. Aztán... Csend. Legalábbis néhány szívdobbanásnyi ideig nem történik semmi, csupán a kint tomboló vihart hallja. Majd mintha erős szél támadna odabenn, a könyv lapjai peregni kezdenek az ölében, mígnem megállapodik egy üres oldalon. Quantallt valami ismeretlen erő pislogásra kényszeríti, ám mire ismét felnyitja szemhéját, már nem a templomban van.
Artheniorban főterén áll. Legalábbis első pillantásra úgy fest a hely, mégis más... A téren se szökőkút, se emlékmű. A közeli, Pegazus fogadó teteje oda. Csupán elszenesedett gerendák meredeznek groteszk mód az ég felé. A Levegő Temploma az egyetlen, mi áll, minden más romokban körülötte. Sehol egy lélek. A főtér közepén jókora, kihűlt máglyarakás. Rajta orkok és emberek elszenesedett maradványai megszámlálhatatlan.*
-Ne nyúlj hozzá! Undok vérmágia ez. Nézd! Dobog. *Amennyiben a hang irányába fordul, jó fél tucat, páncélba bújt férfiembert vehet szemügyre. A szószóló egy idős, bajszos férfi, ki társaihoz hasonlóan egy ork holttestét vizslatja lehajolva. Termetes zöldbőrű lehetett egykoron, afelől nincs kétség. Öltözékéből ítélve valami elöljáró lehet, kit menekülés közben ért a vég. A megannyi nyílvessző, mi kiáll belőle, legalábbis erről tesz tanúbizonyságot. A kezei között egy kiborult zsákot szorongat. Különböző tárgyak hevernek szanaszét körülötte, de csak egyet ismerhet fel közülük. A gyémántba zárt szívet.
Ott van, de még sincs ott. Léptei nem vernek zajt, hangját nem hallja senki. Nem nehéz kitalálni; szellem ő egy emlékben. Nem. Sokkal inkább utazó egy látomásban. Ott áll mellette az is, ki e látomást szülte. Barna csuhában, görnyedve, az eseményeket bámulva. Ábrázata feketeségbe vész, Quantall mégis tudja, ki az. A Látnok.
Mintha kihúznák lába alól a talajt, egy röpke pillanatig mintha repülne. Következő kép, következő helyszín.
Egy fáklyafényes, ablaktalan teremben találhatja magát, a látnok pedig ugyanúgy mellette áll, ugyanúgy szótlan.
Elfek, tündérek, emberek, törpék, gnómok... Ezúttal megannyi fajta szerzet áll körülötte, legalább egy tucatnyian. Lovagok és tudósfélék egyaránt. Mind a középen helyet kapó asztalkára merednek. Az asztalkán pedig ott pihen a gyémántba zárt szív.*
-Nem lehet elpusztítani. Ez még Morhedar Kalapácsán is kifogott. *Sipítja egy talárt viselő gnóm. Többen egymásra néznek. Quantall gondterhelt arcokat láthat.*
-Úgy el kell rejtenünk. Hogy soha senki rá ne bukkanjon. *Egy fiatal, szigorú ábrázatú, páncélba bújt férfi ragadja magához a szót. Vállán átvérzett kötést visel.*
-Nyugatvész Radogoth szíve még mindig dobog, itt, előttünk. Lám, a lándzsám nem volt elég. *Savanyúan elmosolyodik.*
-Az orkmágia nem véletlen. Előbb-utóbb megkísérlik majd visszahozni. Ő pedig magához hívja majd erőit kürtjével. *Megtántorodik. Meg kell kapaszkodnia székének karfáján, majd helyet foglal. Quantall kiveheti páncélján a serleg motívumát, mit a sírkövön is látott.*
-Senki sem beszélhet erről. Magunkkal kell vinnünk e titkot a sírba.
*Ismét ugrás. A sötételf érezheti, elméje rohamosan fárad. Megterheli az utazás. Egy sűrű erdőben találja magát, mellette két alak. Egy hórihorgas, fehér szakállú, hegyes süveget viselő férfi, tőle jobbra pedig a serleges harcos. Utóbbi sápadt, láthatóan a végét járja. A kötés még mindig rajta. Előttük egy hatalmas szikla mered ki a földből. Egy furcsán oda nem illő barlang. Talán az is az oka, hogy a sűrű rengeteg ellenére még csak kúszónövény sem futja. Mintha nemrégiben kelt volna ki a földből.
A szakállas alak mormol valamit. Szavai nyomán a barlangszáj éktelen zaj közepette összehúzódik, majd eltűnik a sziklában, mintha sosem lett volna ott.*
-Az orkok keresni fogják. Lehet, hogy legtöbbjük elfelejti, de azok, akik tudják, sosem hagynak fel majd vele. Ha kikérték volna a véleményem, amit megjegyzem, senki sem tett, elmondtam volna, hogy rossz ötlet elrejteni. Lehet, hogy egyszer meglelik majd. Idő kérdése. *A szakállas mágus komoran pillant bozontos szemöldöke alól a serleges harcosra.*
-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Nem lesz nyugvásod, nem lesz békéd soha, ha ezt az utat választod.
-Ne félts engem, öreg. Fél lábbal a sírban vagyok. Kezdj hozzá, mielőtt meggondolom magam. *A lovag balja a lándzsája nyelére feszül. A mágus ismét mormolni kezd, kezét pedig a fiatal harcos felé emeli.*
-Ég veled, Merhion Glovmoor. Arthenior tán elfelejt majd, de én soha. *A mormolás erősödik, a harcos pedig szép lassan kővé dermed. Úgy áll ott, akár egy szobor, ki a barlangot vigyázza.
Ismét ugrás. Quantall egy pillanatra úgy érezheti, menten elájul. A szédülés és a hányinger közepette azonban ugyanott találja magát, ahol az imént állt. A mágusnak hűlt nyoma, a szobor pedig apró darabokra törve hever az aljnövényzeten szétszórva. A barlang szája tárva-nyitva, előtte pedig egy ébenhajú, sötétbe öltözött leány áll, kíváncsian kutatva a barlangot maga előtt. A lábai körül egy fekete macska ólálkodik, szintén a barlangbejárat ásító sötétségét kutatva. Együtt lépnek be a homályba, Quantallt pedig visszarántja a valóság, mintha egy mély kútból rántanák ki.
Ismét a Templomban van. A vihar tombol odakinn. Szíve vadul zakatol, ahogy elméje is. A könyv az ölében pihen csukva, a Látnok pedig szótlan, hiába is szólongatná. Úgy érzi, menten elhányja magát.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.25 02:35:27
//Boráldozat, s még más//
//Zárás//
*A sötétség úgy távozik az ifjú mélységi lelkéből, mintha a könyv, s benne a kő valóban kiszipolyozná belőle. A külső szemlélőnek láthatatlan folyamat alig tart tovább néhány szívdobbanásnál. Quantall úgy érezheti, mintha egy súlyos köpenyt oldoznának le válláról. Aztán... Csend. Legalábbis néhány szívdobbanásnyi ideig nem történik semmi, csupán a kint tomboló vihart hallja. Majd mintha erős szél támadna odabenn, a könyv lapjai peregni kezdenek az ölében, mígnem megállapodik egy üres oldalon. Quantallt valami ismeretlen erő pislogásra kényszeríti, ám mire ismét felnyitja szemhéját, már nem a templomban van.
Artheniorban főterén áll. Legalábbis első pillantásra úgy fest a hely, mégis más... A téren se szökőkút, se emlékmű. A közeli, Pegazus fogadó teteje oda. Csupán elszenesedett gerendák meredeznek groteszk mód az ég felé. A Levegő Temploma az egyetlen, mi áll, minden más romokban körülötte. Sehol egy lélek. A főtér közepén jókora, kihűlt máglyarakás. Rajta orkok és emberek elszenesedett maradványai megszámlálhatatlan.*
-Ne nyúlj hozzá! Undok vérmágia ez. Nézd! Dobog. *Amennyiben a hang irányába fordul, jó fél tucat, páncélba bújt férfiembert vehet szemügyre. A szószóló egy idős, bajszos férfi, ki társaihoz hasonlóan egy ork holttestét vizslatja lehajolva. Termetes zöldbőrű lehetett egykoron, afelől nincs kétség. Öltözékéből ítélve valami elöljáró lehet, kit menekülés közben ért a vég. A megannyi nyílvessző, mi kiáll belőle, legalábbis erről tesz tanúbizonyságot. A kezei között egy kiborult zsákot szorongat. Különböző tárgyak hevernek szanaszét körülötte, de csak egyet ismerhet fel közülük. A gyémántba zárt szívet.
Ott van, de még sincs ott. Léptei nem vernek zajt, hangját nem hallja senki. Nem nehéz kitalálni; szellem ő egy emlékben. Nem. Sokkal inkább utazó egy látomásban. Ott áll mellette az is, ki e látomást szülte. Barna csuhában, görnyedve, az eseményeket bámulva. Ábrázata feketeségbe vész, Quantall mégis tudja, ki az. A Látnok.
Mintha kihúznák lába alól a talajt, egy röpke pillanatig mintha repülne. Következő kép, következő helyszín.
Egy fáklyafényes, ablaktalan teremben találhatja magát, a látnok pedig ugyanúgy mellette áll, ugyanúgy szótlan.
Elfek, tündérek, emberek, törpék, gnómok... Ezúttal megannyi fajta szerzet áll körülötte, legalább egy tucatnyian. Lovagok és tudósfélék egyaránt. Mind a középen helyet kapó asztalkára merednek. Az asztalkán pedig ott pihen a gyémántba zárt szív.*
-Nem lehet elpusztítani. Ez még Morhedar Kalapácsán is kifogott. *Sipítja egy talárt viselő gnóm. Többen egymásra néznek. Quantall gondterhelt arcokat láthat.*
-Úgy el kell rejtenünk. Hogy soha senki rá ne bukkanjon. *Egy fiatal, szigorú ábrázatú, páncélba bújt férfi ragadja magához a szót. Vállán átvérzett kötést visel.*
-Nyugatvész Radogoth szíve még mindig dobog, itt, előttünk. Lám, a lándzsám nem volt elég. *Savanyúan elmosolyodik.*
-Az orkmágia nem véletlen. Előbb-utóbb megkísérlik majd visszahozni. Ő pedig magához hívja majd erőit kürtjével. *Megtántorodik. Meg kell kapaszkodnia székének karfáján, majd helyet foglal. Quantall kiveheti páncélján a serleg motívumát, mit a sírkövön is látott.*
-Senki sem beszélhet erről. Magunkkal kell vinnünk e titkot a sírba.
*Ismét ugrás. A sötételf érezheti, elméje rohamosan fárad. Megterheli az utazás. Egy sűrű erdőben találja magát, mellette két alak. Egy hórihorgas, fehér szakállú, hegyes süveget viselő férfi, tőle jobbra pedig a serleges harcos. Utóbbi sápadt, láthatóan a végét járja. A kötés még mindig rajta. Előttük egy hatalmas szikla mered ki a földből. Egy furcsán oda nem illő barlang. Talán az is az oka, hogy a sűrű rengeteg ellenére még csak kúszónövény sem futja. Mintha nemrégiben kelt volna ki a földből.
A szakállas alak mormol valamit. Szavai nyomán a barlangszáj éktelen zaj közepette összehúzódik, majd eltűnik a sziklában, mintha sosem lett volna ott.*
-Az orkok keresni fogják. Lehet, hogy legtöbbjük elfelejti, de azok, akik tudják, sosem hagynak fel majd vele. Ha kikérték volna a véleményem, amit megjegyzem, senki sem tett, elmondtam volna, hogy rossz ötlet elrejteni. Lehet, hogy egyszer meglelik majd. Idő kérdése. *A szakállas mágus komoran pillant bozontos szemöldöke alól a serleges harcosra.*
-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Nem lesz nyugvásod, nem lesz békéd soha, ha ezt az utat választod.
-Ne félts engem, öreg. Fél lábbal a sírban vagyok. Kezdj hozzá, mielőtt meggondolom magam. *A lovag balja a lándzsája nyelére feszül. A mágus ismét mormolni kezd, kezét pedig a fiatal harcos felé emeli.*
-Ég veled, Merhion Glovmoor. Arthenior tán elfelejt majd, de én soha. *A mormolás erősödik, a harcos pedig szép lassan kővé dermed. Úgy áll ott, akár egy szobor, ki a barlangot vigyázza.
Ismét ugrás. Quantall egy pillanatra úgy érezheti, menten elájul. A szédülés és a hányinger közepette azonban ugyanott találja magát, ahol az imént állt. A mágusnak hűlt nyoma, a szobor pedig apró darabokra törve hever az aljnövényzeten szétszórva. A barlang szája tárva-nyitva, előtte pedig egy ébenhajú, sötétbe öltözött leány áll, kíváncsian kutatva a barlangot maga előtt. A lábai körül egy fekete macska ólálkodik, szintén a barlangbejárat ásító sötétségét kutatva. Együtt lépnek be a homályba, Quantallt pedig visszarántja a valóság, mintha egy mély kútból rántanák ki.
Ismét a Templomban van. A vihar tombol odakinn. Szíve vadul zakatol, ahogy elméje is. A könyv az ölében pihen csukva, a Látnok pedig szótlan, hiába is szólongatná. Úgy érzi, menten elhányja magát.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.25 02:35:27
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-24 22:44:05
Üzenet elküldve: 2026-02-24 22:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Kilencedik nagyokat pislogva néz a nőre. Egyrészt mert elég lassú felfogásúnak gondolja, másrészt mert neki is feltűnik, hogy amaz mennyit tud beszélni a démonokról.
Azonban mikor mindennek tetejébe még olyan nemtörődömül is beszél az ő bajba jutott barátjáról, látni lehet a kis manón, hogy földühíti vagy éppen fölzaklatja ez a hozzáállás. Kénytelen kelletlen azonban visszafogja magát, mert nem tudja még, hogy a törpe miként viszonyul a kéréséhez, s mégiscsak segítségért jött, úgyhogy nem engedhet meg magának akármilyen hangnemet, ha meg akarja őket győzni, hogy támogassák.
Ám nagy szerencséjére Wertus úgy tűnik önzetlenebb, így benne nem kell csalódnia, nem árulja el máris a megelőlegezett bizalmát.*
- Köszönöm! - *Könnyebbül meg, s néz hálásan a törpére. Majd rögtön vissza Norrára.*
- Ahogy mondja! - *Mutat Wertusra, jelezve a nőnek, hogy a törpénél van az igazság, s a helyes hozzáállás.*
- És nem mellesleg meg azért, mert neki köszönheted, hogy csak könyvekben olvastál azokról a démonokról! - *Teszi hozzá büszkén, a miheztartás végett, és csalódottsággal vegyes dühvel méregeti a szívtelen nőszemélyt.*
- Üdv, Wertus Askander! És üdv neked is, Norra Talpvakar. - *Emeli intésre a kezét üdvözlés gyanánt, a nőre egy pimaszabb pillantást vetve, de ennél többet nem szentel neki.*
- Erre. - *Indul el a törpe szavára arrafelé, amerről jött.*
- És hát az úgy volt, hogy épp a folyóparton sétáltunk, amikor a semmiből rám vetette magát egy macska. De ilyen nagyon nagy ám! Mintha egy kicsit is hasonlítanék egérre... A fülemnél rángatott, lerántott Krestvir válláról aztán meg vonszolt magával. Küzdöttünk egymással, belé kapaszkodtam, de el kell ismernem, alul maradtam egy ideig, mert a fülem azért mégis csak a fülem... Szerintem átlyuggatta a fogával. Legalábbis ki nem tépett belőle egy darabot sem, azt hiszem. - *Itt megáll egy pillanatra, mert megerősítést kérne, de aztán rájön, hogy sürgetőbb gondja is van ennél.*
- Szóval az a manóevő vonszolt, közben hallottam, meg néha láttam is, hogy Krestvir jön utánunk. Aztán utoljára azt láttam, hogy a kerítésről ugrik le, vagyis hát helyette leesett... mikor pedig végre sikerült megböknöm azt a nyamvadt macskát és kiszabadultam, meg nagy nehezen békén hagyott, akkor mikor visszamentem, még mindig ott feküdt. Közben meg elkezdett sötétedni és gondoltam, hogy ez nem lesz így jó, mert valamiért nem akar fölébredni. Úgyhogy jöttem segítséget keresni. És akkor akadtam rátok... De hát nem lehet csak úgy megbízni bárkiben, úgyhogy kicsit hallgatóztam, hátha kiderül, mifélék vagytok. - *Magyaráz a kis manó és csak mondja és mondja.
A sötétben nem látni olyan jól testbeszédét, de valamennyire azért ki lehet venni, s ha mással nem is, azzal könnyedén ébreszthet bizalmat a másik kettőben. Mert különösen fülei mozgása éppoly állatiasan őszinte, mint ahogyan egy kutya sem tudná mesterkélten befolyásolni a farka mozgását, ekképpen pedig könnyű őt olvasni, ha valaki egy kicsit is ért az állatoknál megszokott jelzésekhez.*
- Quantall? Igen, sötételf. - *Válaszol Wertusnak.*
- Az összes hitvány, azt mondod? Biztos vagy benne? - *Elbizonytalanodás, vagy épphogy a törpét biztatná szavai mérlegelésére?
Közben céltudatosan halad, amennyiben követik. Egy darabig...*
- Merre is tovább? Ez a madár, vagy ez? - *Torpan meg és mormog magában, a sírkövek kis szobrait méricskélve.*
- Valahol a kerítés mellett, az biztos. - *Motyog tovább, aztán jobb híján elindul tovább a sötétben az említett kerítés felé, mert nem találja, hol fordult be.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Kilencedik nagyokat pislogva néz a nőre. Egyrészt mert elég lassú felfogásúnak gondolja, másrészt mert neki is feltűnik, hogy amaz mennyit tud beszélni a démonokról.
Azonban mikor mindennek tetejébe még olyan nemtörődömül is beszél az ő bajba jutott barátjáról, látni lehet a kis manón, hogy földühíti vagy éppen fölzaklatja ez a hozzáállás. Kénytelen kelletlen azonban visszafogja magát, mert nem tudja még, hogy a törpe miként viszonyul a kéréséhez, s mégiscsak segítségért jött, úgyhogy nem engedhet meg magának akármilyen hangnemet, ha meg akarja őket győzni, hogy támogassák.
Ám nagy szerencséjére Wertus úgy tűnik önzetlenebb, így benne nem kell csalódnia, nem árulja el máris a megelőlegezett bizalmát.*
- Köszönöm! - *Könnyebbül meg, s néz hálásan a törpére. Majd rögtön vissza Norrára.*
- Ahogy mondja! - *Mutat Wertusra, jelezve a nőnek, hogy a törpénél van az igazság, s a helyes hozzáállás.*
- És nem mellesleg meg azért, mert neki köszönheted, hogy csak könyvekben olvastál azokról a démonokról! - *Teszi hozzá büszkén, a miheztartás végett, és csalódottsággal vegyes dühvel méregeti a szívtelen nőszemélyt.*
- Üdv, Wertus Askander! És üdv neked is, Norra Talpvakar. - *Emeli intésre a kezét üdvözlés gyanánt, a nőre egy pimaszabb pillantást vetve, de ennél többet nem szentel neki.*
- Erre. - *Indul el a törpe szavára arrafelé, amerről jött.*
- És hát az úgy volt, hogy épp a folyóparton sétáltunk, amikor a semmiből rám vetette magát egy macska. De ilyen nagyon nagy ám! Mintha egy kicsit is hasonlítanék egérre... A fülemnél rángatott, lerántott Krestvir válláról aztán meg vonszolt magával. Küzdöttünk egymással, belé kapaszkodtam, de el kell ismernem, alul maradtam egy ideig, mert a fülem azért mégis csak a fülem... Szerintem átlyuggatta a fogával. Legalábbis ki nem tépett belőle egy darabot sem, azt hiszem. - *Itt megáll egy pillanatra, mert megerősítést kérne, de aztán rájön, hogy sürgetőbb gondja is van ennél.*
- Szóval az a manóevő vonszolt, közben hallottam, meg néha láttam is, hogy Krestvir jön utánunk. Aztán utoljára azt láttam, hogy a kerítésről ugrik le, vagyis hát helyette leesett... mikor pedig végre sikerült megböknöm azt a nyamvadt macskát és kiszabadultam, meg nagy nehezen békén hagyott, akkor mikor visszamentem, még mindig ott feküdt. Közben meg elkezdett sötétedni és gondoltam, hogy ez nem lesz így jó, mert valamiért nem akar fölébredni. Úgyhogy jöttem segítséget keresni. És akkor akadtam rátok... De hát nem lehet csak úgy megbízni bárkiben, úgyhogy kicsit hallgatóztam, hátha kiderül, mifélék vagytok. - *Magyaráz a kis manó és csak mondja és mondja.
A sötétben nem látni olyan jól testbeszédét, de valamennyire azért ki lehet venni, s ha mással nem is, azzal könnyedén ébreszthet bizalmat a másik kettőben. Mert különösen fülei mozgása éppoly állatiasan őszinte, mint ahogyan egy kutya sem tudná mesterkélten befolyásolni a farka mozgását, ekképpen pedig könnyű őt olvasni, ha valaki egy kicsit is ért az állatoknál megszokott jelzésekhez.*
- Quantall? Igen, sötételf. - *Válaszol Wertusnak.*
- Az összes hitvány, azt mondod? Biztos vagy benne? - *Elbizonytalanodás, vagy épphogy a törpét biztatná szavai mérlegelésére?
Közben céltudatosan halad, amennyiben követik. Egy darabig...*
- Merre is tovább? Ez a madár, vagy ez? - *Torpan meg és mormog magában, a sírkövek kis szobrait méricskélve.*
- Valahol a kerítés mellett, az biztos. - *Motyog tovább, aztán jobb híján elindul tovább a sötétben az említett kerítés felé, mert nem találja, hol fordult be.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-24 21:33:25
Üzenet elküldve: 2026-02-24 21:33:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az öreg szúrós szemekkel néz a nőre, mikor az azt kérdi, hogy ugyan mi közük hozzá, hogy az aprócska teremtmény barátja megsérült és veszélyben van. Az sem tetszik neki különösképpen, hogy talán túl sokat foglalkozik a démonokkal. *
- Úgy látom téged nagyon érdekel ez a démon dolog. Különben az a közünk Kilencedik barátjához, hogy a tudtunkra adta, hogy bajban van. Ha nem tudnánk úgy közünk sem lenne hozzá, de így már más a helyzet.
* Miután befejezte a dorgálást ismét az apróság felé fordul, majd imigyen folytatja:*
- Az én nevem Wertus Askander, szolgálatodra. Mondd csak, mi történt a barátoddal? Hol van most? Mutasd az utat, ne késlekedjünk!
* Amennyiben a lényecske is úgy gondolja elindulhatnak a barátja segítségére. Az öreg törpe biztosan vele tart és mivel jobb dolga az úri kisasszonynak sincs, ezért valószínűleg ő is követi majd őket. Ha elindultak, Wertus csak azután tér vissza ahhoz, amit az apróság az imént mondott.*
- Azt mondod a barátod sötételf? Én nem szeretem a sötételfeket, hitvány az összes. Ők tehetnek róla, hogy elbukott a törpék királysága, Avalurydda az ötödik város!
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az öreg szúrós szemekkel néz a nőre, mikor az azt kérdi, hogy ugyan mi közük hozzá, hogy az aprócska teremtmény barátja megsérült és veszélyben van. Az sem tetszik neki különösképpen, hogy talán túl sokat foglalkozik a démonokkal. *
- Úgy látom téged nagyon érdekel ez a démon dolog. Különben az a közünk Kilencedik barátjához, hogy a tudtunkra adta, hogy bajban van. Ha nem tudnánk úgy közünk sem lenne hozzá, de így már más a helyzet.
* Miután befejezte a dorgálást ismét az apróság felé fordul, majd imigyen folytatja:*
- Az én nevem Wertus Askander, szolgálatodra. Mondd csak, mi történt a barátoddal? Hol van most? Mutasd az utat, ne késlekedjünk!
* Amennyiben a lényecske is úgy gondolja elindulhatnak a barátja segítségére. Az öreg törpe biztosan vele tart és mivel jobb dolga az úri kisasszonynak sincs, ezért valószínűleg ő is követi majd őket. Ha elindultak, Wertus csak azután tér vissza ahhoz, amit az apróság az imént mondott.*
- Azt mondod a barátod sötételf? Én nem szeretem a sötételfeket, hitvány az összes. Ők tehetnek róla, hogy elbukott a törpék királysága, Avalurydda az ötödik város!
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-24 17:13:34
Üzenet elküldve: 2026-02-24 17:13:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan telnek a napok, ám annál szorgosabban. A kúrián nem áll meg az élet. Nixomia nem igazán rótt rá sok felelöséget. Nem is érti igazán miért. Ám Nimo ennek ellenére is szívesen besegít ott ahol tud. Konyha, sepregetés, mosás. Mert ingyenélőnek azért nem tartja magát. És annak a másik tündér kereskedőnek a mai napig ott cseng a mondata a fülében. "Semmi sincs ingyen". Amikor csak eszébe jut egy hatalmas fájó sóhaj hagyja el ajkait. Belegondolva abba milyen hosszú út áll még előtte ahhoz, hogy elérje célját. Egy nagy mágushoz illő tudást és tapasztalatot. Pusztán csak reméli, hogy akár a közelébe is érhet.
Ennek okán érkezik ismét a templomba. Az ottani tekercsek a mai napig tele vannak a mágia alapjainak minden fortélyával. Amit csak el kell olvasnia. Jelen pillanatban erre van szüksége, hogy megalapozza a maradékot. Amit majd a mágustoronyban fog elsajátítani. Ha valaha ki jut oda elég arany mennyiséggel. Arról nem is beszélve, hogy az állítólagos veszély érzet most is belengi az átlagos járókelőket. Most is hallott pár sejtelmes suttogást, vajon milyen veszély is ólálkodik a város határain túl.
Meg is rázza a fejét, hogy kirázza belőle az összes rossz gondolatot. Már csak az kell neki, hogy figyelmét elterelje a tanulni vágyástól.
Gyors léptekkel inkább hátra is hagyja a romváros poros utcáit, hogy minél hamarabb a templomhoz érjen.
Annyira sietős léptekkel halad, hogy még Derket sem veszi először észre. Ám elhaladva mellette félénken üdvözli is.*
- Szép napot!
*És mint egy apró szellő tova is illan a szárnyas apróság.*
Ennek okán érkezik ismét a templomba. Az ottani tekercsek a mai napig tele vannak a mágia alapjainak minden fortélyával. Amit csak el kell olvasnia. Jelen pillanatban erre van szüksége, hogy megalapozza a maradékot. Amit majd a mágustoronyban fog elsajátítani. Ha valaha ki jut oda elég arany mennyiséggel. Arról nem is beszélve, hogy az állítólagos veszély érzet most is belengi az átlagos járókelőket. Most is hallott pár sejtelmes suttogást, vajon milyen veszély is ólálkodik a város határain túl.
Meg is rázza a fejét, hogy kirázza belőle az összes rossz gondolatot. Már csak az kell neki, hogy figyelmét elterelje a tanulni vágyástól.
Gyors léptekkel inkább hátra is hagyja a romváros poros utcáit, hogy minél hamarabb a templomhoz érjen.
Annyira sietős léptekkel halad, hogy még Derket sem veszi először észre. Ám elhaladva mellette félénken üdvözli is.*
- Szép napot!
*És mint egy apró szellő tova is illan a szárnyas apróság.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-24 14:47:12
Üzenet elküldve: 2026-02-24 14:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Egy ideje már nem hallja azt a furcsa kürtszót, ami annak idején úgy zúgott át a városon, mintha csak egy akadály lenne valami útjában. Azóta sem hallott semmi hírt annak mivoltából, így csak arra tud következtetni, hogy alapból sem volt veszély, vagy már rég elmúlt. Ha tudná mi folyik most a szántókon lehet nem sétálgatna ilyen gondtalanul a városban. Talán még a várost is elhagyná, de merre menne, azt nem tudja. Talán máik városban keresne menedéket, de az is lehet, hogy a mágustoronyban húzná meg magát. A nagymesterek nem hagynák, hogy megostromolják a tornyot, ám boldog tudatlansága végett nem ezen jár az esze. Egy ideje már nyitva tartja a szemét különböző mágusok után, akik segíthetnének neki új szintre növelni a képességeit, ám eddig mind hiába. Felpillant a templom legmagasabb pontjára. Kíváncsi, hogy onnan beláthatná e a várost. Hátha látna valakit, aki segítségére lenne. Sajnos kíváncsisága itt ér véget, mert hülye lenne felmászni oda, de azért egy kósza gondolatot mindenképp megért számára. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő kettő körben.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő kettő körben.
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-24 14:45:57
Üzenet elküldve: 2026-02-24 14:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Nem igazán foglalkozik Wertus mondandójával. Nem érdeklik se a vallási viták a törpék fényhozó cafkájáról – szerencsére ezt nem mondja ki hangosan, pedig akkor bizonyára elszabadulnának az indulatok –, de az őt érő becsmérlő szavaknak sem tulajdonít különösebb jelentőséget. Elvégre hogyan adhatna valaki olyan szavára, akinek a népe egy fényhozó cafkában hisz már évezredek óta.
Annyi a szerencse, hogy se a manó, se Wertus nem fordul ellene, legfeljebb szóban. Így aztán kezét lejjebb ereszti, sőt egy ponton el is rakja. Karjai még mindig fáznak, lassan szeretne inkább hazamenni, de a manó újabb érdekességet oszt meg velük. *
– Ja, hogy bajban van? * Kérdezi, mintha Kilencedik nem ezzel kezdte volna. *
– A démonok is ki tudnak hűlni, mármint a testük. Ők igazából nem sokban különböznek az emberektől, a testük ugyanúgy halandó, ha ezen a világon vannak. * Tart rövid kioktatást a másik kettőnek, majd amikor felismeri, hogy ezzel valószínűleg több kérdést vetett fel a másik kettőben, mint amennyit eloszlatott, hozzáteszi. *
– Legalábbis ezt olvastam egy könyvben.
* Ezzel remélhetőleg le is tudták ezt a témát, és nem kérdezősködnek róla többet. Viszont utána ő kérdez. *
– És mi közünk nekünk ahhoz, hogy a gazdád meghal? Miért segítenénk?
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Nem igazán foglalkozik Wertus mondandójával. Nem érdeklik se a vallási viták a törpék fényhozó cafkájáról – szerencsére ezt nem mondja ki hangosan, pedig akkor bizonyára elszabadulnának az indulatok –, de az őt érő becsmérlő szavaknak sem tulajdonít különösebb jelentőséget. Elvégre hogyan adhatna valaki olyan szavára, akinek a népe egy fényhozó cafkában hisz már évezredek óta.
Annyi a szerencse, hogy se a manó, se Wertus nem fordul ellene, legfeljebb szóban. Így aztán kezét lejjebb ereszti, sőt egy ponton el is rakja. Karjai még mindig fáznak, lassan szeretne inkább hazamenni, de a manó újabb érdekességet oszt meg velük. *
– Ja, hogy bajban van? * Kérdezi, mintha Kilencedik nem ezzel kezdte volna. *
– A démonok is ki tudnak hűlni, mármint a testük. Ők igazából nem sokban különböznek az emberektől, a testük ugyanúgy halandó, ha ezen a világon vannak. * Tart rövid kioktatást a másik kettőnek, majd amikor felismeri, hogy ezzel valószínűleg több kérdést vetett fel a másik kettőben, mint amennyit eloszlatott, hozzáteszi. *
– Legalábbis ezt olvastam egy könyvben.
* Ezzel remélhetőleg le is tudták ezt a témát, és nem kérdezősködnek róla többet. Viszont utána ő kérdez. *
– És mi közünk nekünk ahhoz, hogy a gazdád meghal? Miért segítenénk?
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-23 23:06:58
Üzenet elküldve: 2026-02-23 23:06:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Valóban nem törpe, hanem sötételf. És a város hőse. Meg a világé is, úgy bizony. De ez egy másik történet. - *Legyint a kis lény, mert nincs most ideje mindezekről regélni. Főleg, hogy a páros női tagja mintha egy kissé kiakadna, mikor elébük lép.
Nem szokatlan az ilyesmi Kilencediknek, többnyire még szórakoztatja is, ezúttal azonban szívesebben venné, ha simábban mennének a dolgok.
Mielőtt válaszolhatna Norrának, a törpe mondhatni a védelmébe veszi. Az egy szál inges megjegyzésre végignéz magán és a saját öltözékén, de úgy dönt, erre nem hívja föl a figyelmet.*
- A nevem Kilencedik, s valóban egyedi vagyok-e világban. Az egyik csillagszilánkkal érkeztem Lanawinra a nagy csillaghullás idején, hogy Krestvirrel legyek. - *Mutatkozik be és kezd magyarázatba, hátha a nőszemélyt is sikerül megnyugtatnia.*
- Aki nem démon, hanem ember. Azok meg elég könnyen ki tudnak hűlni... Azt hiszem, nagyon beverte a fejét, mert nem tér magához. Én meg nem bírom el. Lélegzik, de mintha nagyon mélyen aludna. Segítetek bevinni valami biztonságos helyre?
//Enyém a törpécske//
//Temető//
- Valóban nem törpe, hanem sötételf. És a város hőse. Meg a világé is, úgy bizony. De ez egy másik történet. - *Legyint a kis lény, mert nincs most ideje mindezekről regélni. Főleg, hogy a páros női tagja mintha egy kissé kiakadna, mikor elébük lép.
Nem szokatlan az ilyesmi Kilencediknek, többnyire még szórakoztatja is, ezúttal azonban szívesebben venné, ha simábban mennének a dolgok.
Mielőtt válaszolhatna Norrának, a törpe mondhatni a védelmébe veszi. Az egy szál inges megjegyzésre végignéz magán és a saját öltözékén, de úgy dönt, erre nem hívja föl a figyelmet.*
- A nevem Kilencedik, s valóban egyedi vagyok-e világban. Az egyik csillagszilánkkal érkeztem Lanawinra a nagy csillaghullás idején, hogy Krestvirrel legyek. - *Mutatkozik be és kezd magyarázatba, hátha a nőszemélyt is sikerül megnyugtatnia.*
- Aki nem démon, hanem ember. Azok meg elég könnyen ki tudnak hűlni... Azt hiszem, nagyon beverte a fejét, mert nem tér magához. Én meg nem bírom el. Lélegzik, de mintha nagyon mélyen aludna. Segítetek bevinni valami biztonságos helyre?
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-23 22:00:36
Üzenet elküldve: 2026-02-23 22:00:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Mikor végre az idegen előkecmereg a sírok közül és közelebb ér, Wertus nagyon meglepődik. Számított ő sok mindenre, de egy manóra, na arra végképp nem. Az úriasszonnyal ellentétben neki szimpatikus az aprócska teremtmény. Mert hát egy törpe nem sok intelligens lénnyel találkozik, ami még nála is kisebb, de ha találkozik ilyennel, akkor az azonnal elnyer részéről egy megelőlegezett rokonszenvet, már, ha másért nem a mérete miatt. Az istennővel kapcsolatos mondataira az öreg csak akkor válaszol, mikor a manó már előttük áll, nehogy elbátortalanítsa és visszabújjon a sírok közé.*
- Nem tudom ki az a Quantall, de nekem nem tűnik törpe névnek. Wylnurana pedig nem sas. Bár valószínűleg azt az alakot is felveheti, ha akarja.
* Norra Talpvakar megjegyzései nincsenek épp a törpe ínyére. Szemöldökét ráncolva, karjait mellkasa előtt összefonva néz rá. Mihelyt Norra befejezte a szurkálódást a törpe ismét a manó felé fordul, majd legyint egyet a kisasszony irányába.*
- Ne is törődj vele. Aki egy szál ingben megy télen sétálni, attól többet nem várhatunk. De mondd csak, mi a neved és miben szorul segítségre a barátod?
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.23 22:01:08
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Mikor végre az idegen előkecmereg a sírok közül és közelebb ér, Wertus nagyon meglepődik. Számított ő sok mindenre, de egy manóra, na arra végképp nem. Az úriasszonnyal ellentétben neki szimpatikus az aprócska teremtmény. Mert hát egy törpe nem sok intelligens lénnyel találkozik, ami még nála is kisebb, de ha találkozik ilyennel, akkor az azonnal elnyer részéről egy megelőlegezett rokonszenvet, már, ha másért nem a mérete miatt. Az istennővel kapcsolatos mondataira az öreg csak akkor válaszol, mikor a manó már előttük áll, nehogy elbátortalanítsa és visszabújjon a sírok közé.*
- Nem tudom ki az a Quantall, de nekem nem tűnik törpe névnek. Wylnurana pedig nem sas. Bár valószínűleg azt az alakot is felveheti, ha akarja.
* Norra Talpvakar megjegyzései nincsenek épp a törpe ínyére. Szemöldökét ráncolva, karjait mellkasa előtt összefonva néz rá. Mihelyt Norra befejezte a szurkálódást a törpe ismét a manó felé fordul, majd legyint egyet a kisasszony irányába.*
- Ne is törődj vele. Aki egy szál ingben megy télen sétálni, attól többet nem várhatunk. De mondd csak, mi a neved és miben szorul segítségre a barátod?
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.23 22:01:08
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-23 14:48:01
Üzenet elküldve: 2026-02-23 14:48:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az idegenek kicsalogatása a sírok közül Wertus szakterülete, ezért ő többnyire csendben marad, megvárja, amíg kis barátja beszél a még kisebb manóval, és az előjön. Wylnurana említésére fintorog ugyan, de ezt aligha látja bárki is a sötétben. Szerencsére ő a maga részéről nem ígért semmi olyasmit, hogy nem bántja a kis idegent, ennek ellenére egyelőre semmi oka nincs így tenni sem. Nem mintha a legcsekélyebb ellenérzést keltene benne egy ígéret megszegése, sőt! Viszont most fontosabb dolga is van: csodálkozni. *
– Ez meg mi? * Kérdezi félhangosan. *
– Ilyen lény nem létezik. * Teszi hozzá, és egyből próbál visszaemlékezni, hátha hallott már akár csak hasonlóról. De se gnómnak, se törpének, se másnak nem néz ki. Akaratlanul is előtör belőle egy kérdés, amit valószínűleg nem néznek jó szemmel Wylnurana kicsiny barátai. *
– Sa'Tereth fattya vagy talán? Ha Krestvir egy démon, és te őt szolgálod, akkor tőlem ne várj segítséget, fattyú. * Fél lépést hátralép és ismét a tőréhez nyúl, ezzel jelezve, hogyha a manó egy lépéssel is közelebb jön hozzá, azt könnyen megbánhatja. Norra lopva a törpe felé pislant, hogy vajon őt sikerült-e máris megbabonáznia a fattyúdémonnak vagy tőle is tartania kell innentől. *
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az idegenek kicsalogatása a sírok közül Wertus szakterülete, ezért ő többnyire csendben marad, megvárja, amíg kis barátja beszél a még kisebb manóval, és az előjön. Wylnurana említésére fintorog ugyan, de ezt aligha látja bárki is a sötétben. Szerencsére ő a maga részéről nem ígért semmi olyasmit, hogy nem bántja a kis idegent, ennek ellenére egyelőre semmi oka nincs így tenni sem. Nem mintha a legcsekélyebb ellenérzést keltene benne egy ígéret megszegése, sőt! Viszont most fontosabb dolga is van: csodálkozni. *
– Ez meg mi? * Kérdezi félhangosan. *
– Ilyen lény nem létezik. * Teszi hozzá, és egyből próbál visszaemlékezni, hátha hallott már akár csak hasonlóról. De se gnómnak, se törpének, se másnak nem néz ki. Akaratlanul is előtör belőle egy kérdés, amit valószínűleg nem néznek jó szemmel Wylnurana kicsiny barátai. *
– Sa'Tereth fattya vagy talán? Ha Krestvir egy démon, és te őt szolgálod, akkor tőlem ne várj segítséget, fattyú. * Fél lépést hátralép és ismét a tőréhez nyúl, ezzel jelezve, hogyha a manó egy lépéssel is közelebb jön hozzá, azt könnyen megbánhatja. Norra lopva a törpe felé pislant, hogy vajon őt sikerült-e máris megbabonáznia a fattyúdémonnak vagy tőle is tartania kell innentől. *
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-21 15:13:37
Üzenet elküldve: 2026-02-21 15:13:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Norgen sértett válaszára magában a száját húzgálja a kis manó, mert jogosnak találja a rosszallást.*
- Nem vádolok én, de nehéz azt csak úgy megmondani és nekem nincs időm benneteket kiismerni. - *Védekezik csipogó hangon, de egyúttal érzékelhető is szavaiból, hogy valami miatt aggódik. Olyannyira, hogy még a szerepből is kiesik, s nem játssza tovább a temető titokzatos lényét, ki megmérettetni jött az erre tévedőket, helyette egy egyszerűbb, őszintébb megközelítéshez tér vissza.*
- Ha valakit szolgálok, akkor az Krestvir. Bár jobb szeretem barátságnak nevezni. - *Feleli Wertusnak, s közben mintha kicsit fölengedne. Ha a másik kettő jól figyel, láthatják, ahogy óvatosan előbújik az apró, furcsa alak, s már nem húzódik vissza a sírkő mögé.*
- Wylnuranat pedig ismerem. Quantall barátomtól. Ragyogó égi sas, vagy mi... Bár be kell vallanom, a sasokat annyira nem szeretem. Manóevő mindahány! - *Vált egészen fecsegősre.*
- Mondjuk most már a macskákat is fölveszem a manóevők közé. - *Teszi hozzá motyogva, s a másik kettő ezt feltehetően nem látja, de megsimogatja a saját fülét.
Aztán a törpe bátorítására lassan elindul a páros felé. Az igazság az, hogy Wylnurana említése hintette el benne a bizalmat. Az említett Quantall a leghősiesebb személyek között van, akikkel valaha találkozott, s ha az az istennő összeköti őt ezzel az idegennel, számára elég jó. Nem mintha sok választása volna...
Szándékosan elég lassan lépeget, hogy ne keltsen túl hirtelen megdöbbenést. Nem mintha az ilyesmi általánosan zavarná, de jelenleg egyedül van és nem elriasztani szeretné a másik kettőt, hanem szintén bizalmat kelteni.*
- A barátom bajban van. Tudnátok segíteni? - *Kérdi, s eddigre elég közel ért, hogy még a holdak fényében is jól megnézhessék maguknak. Apró kései miatt tűnhet úgy, hogy nem teljesen ártalmatlan, de ahogy nagy szemeit emeli kérlelőn a párosra, s füleit húzza hátrébb bizonytalanul, elég ártatlan képet fest.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Norgen sértett válaszára magában a száját húzgálja a kis manó, mert jogosnak találja a rosszallást.*
- Nem vádolok én, de nehéz azt csak úgy megmondani és nekem nincs időm benneteket kiismerni. - *Védekezik csipogó hangon, de egyúttal érzékelhető is szavaiból, hogy valami miatt aggódik. Olyannyira, hogy még a szerepből is kiesik, s nem játssza tovább a temető titokzatos lényét, ki megmérettetni jött az erre tévedőket, helyette egy egyszerűbb, őszintébb megközelítéshez tér vissza.*
- Ha valakit szolgálok, akkor az Krestvir. Bár jobb szeretem barátságnak nevezni. - *Feleli Wertusnak, s közben mintha kicsit fölengedne. Ha a másik kettő jól figyel, láthatják, ahogy óvatosan előbújik az apró, furcsa alak, s már nem húzódik vissza a sírkő mögé.*
- Wylnuranat pedig ismerem. Quantall barátomtól. Ragyogó égi sas, vagy mi... Bár be kell vallanom, a sasokat annyira nem szeretem. Manóevő mindahány! - *Vált egészen fecsegősre.*
- Mondjuk most már a macskákat is fölveszem a manóevők közé. - *Teszi hozzá motyogva, s a másik kettő ezt feltehetően nem látja, de megsimogatja a saját fülét.
Aztán a törpe bátorítására lassan elindul a páros felé. Az igazság az, hogy Wylnurana említése hintette el benne a bizalmat. Az említett Quantall a leghősiesebb személyek között van, akikkel valaha találkozott, s ha az az istennő összeköti őt ezzel az idegennel, számára elég jó. Nem mintha sok választása volna...
Szándékosan elég lassan lépeget, hogy ne keltsen túl hirtelen megdöbbenést. Nem mintha az ilyesmi általánosan zavarná, de jelenleg egyedül van és nem elriasztani szeretné a másik kettőt, hanem szintén bizalmat kelteni.*
- A barátom bajban van. Tudnátok segíteni? - *Kérdi, s eddigre elég közel ért, hogy még a holdak fényében is jól megnézhessék maguknak. Apró kései miatt tűnhet úgy, hogy nem teljesen ártalmatlan, de ahogy nagy szemeit emeli kérlelőn a párosra, s füleit húzza hátrébb bizonytalanul, elég ártatlan képet fest.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-21 13:50:05
Üzenet elküldve: 2026-02-21 13:50:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Miután a törpe felszólítja a temető árnyai közt bujkálót, hogy jöjjön elő, a kapott válaszból rögtön sejti, hogy éles eszű valakivel van dolga, még, ha talán gyermek is az illető. Arra, hogy valami gyermekszerű valaki lehet az, abból következtet, hogy igen vékony a hangja, továbbá az alak, aki a sírok között suhan át szintén elég aprócska valaminek néz ki. A további mondatai viszont kissé megingatják a törpe iménti hipotézisét az éles ésszel kapcsolatban, mert, hát nem túl bölcs dolog egy gonosztól megkérdezni, hogy gonosz-e, mert, ha gonosz úgyse mond igazat, inkább kerüli a választ.*
- Látogatók? Szóval te itt laksz a temetőben, ha mi látogatók vagyunk csupán? Különben, én Wylnurana istennőt szolgálom, a fény hordozóját! Ismered őt? És amúgy honnét tudjuk, hogy te magad nem-e vagy gonosz? Te kit szolgálsz?
* A vele tartó hölgy még mindig meg van róla győződve, hogy ő bizony nemes kisasszony. De, ha az is, attól még lehet gonosz. Sőt! Egy nemesről hamarább elhinné ezt, mint egy parasztról. Az öreg fél szemmel sandít a mellette álló nőszemélyre, mikor az beszél, de csak akkor kerekedik el igazán a szeme, mikor azt kérdezi, hogy mit keres itt a bujkáló. A kérdés ugyan jogos, de igencsak kétélű, hisz ezt tőlük is kérdezhetné bárki. Ezek után a törpe ismét a félhomályba tekint, oda ahol az imént még mozgást látott, majd ismét felszólítja az illetőt.*
- Nyugodtan gyere elő! Tőlem nem kell félned, nem bántalak!
* Csak a maga nevében beszél, hiszen a mellette állóval csak az imént találkozott, azt nem tudhatja, hogy annak milyen szándékai vannak.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Miután a törpe felszólítja a temető árnyai közt bujkálót, hogy jöjjön elő, a kapott válaszból rögtön sejti, hogy éles eszű valakivel van dolga, még, ha talán gyermek is az illető. Arra, hogy valami gyermekszerű valaki lehet az, abból következtet, hogy igen vékony a hangja, továbbá az alak, aki a sírok között suhan át szintén elég aprócska valaminek néz ki. A további mondatai viszont kissé megingatják a törpe iménti hipotézisét az éles ésszel kapcsolatban, mert, hát nem túl bölcs dolog egy gonosztól megkérdezni, hogy gonosz-e, mert, ha gonosz úgyse mond igazat, inkább kerüli a választ.*
- Látogatók? Szóval te itt laksz a temetőben, ha mi látogatók vagyunk csupán? Különben, én Wylnurana istennőt szolgálom, a fény hordozóját! Ismered őt? És amúgy honnét tudjuk, hogy te magad nem-e vagy gonosz? Te kit szolgálsz?
* A vele tartó hölgy még mindig meg van róla győződve, hogy ő bizony nemes kisasszony. De, ha az is, attól még lehet gonosz. Sőt! Egy nemesről hamarább elhinné ezt, mint egy parasztról. Az öreg fél szemmel sandít a mellette álló nőszemélyre, mikor az beszél, de csak akkor kerekedik el igazán a szeme, mikor azt kérdezi, hogy mit keres itt a bujkáló. A kérdés ugyan jogos, de igencsak kétélű, hisz ezt tőlük is kérdezhetné bárki. Ezek után a törpe ismét a félhomályba tekint, oda ahol az imént még mozgást látott, majd ismét felszólítja az illetőt.*
- Nyugodtan gyere elő! Tőlem nem kell félned, nem bántalak!
* Csak a maga nevében beszél, hiszen a mellette állóval csak az imént találkozott, azt nem tudhatja, hogy annak milyen szándékai vannak.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-21 11:26:29
Üzenet elküldve: 2026-02-21 11:26:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A törpe újabb kérdését már válaszra sem méltatja. Nem is tudja, mi oka lenne magyarázkodni egy ismeretlen törpének, ráadásul időközben társaságuk akadt. A helyzet kezd komikussá válni. Pár perce még ő bujkált a sírok között, most pedig más bújócskázik velük. Wertus felszólítására aztán a lény előbukkan egy kis időre. Norrának hunyorognia kell, hogy lássa, de ez se segít sokat a sötétben. Sajnos az éjjellátás képességével nem lett megáldva, így csak azt látja, hogy valaki mozgolódik, aztán meg is szólal. Azt se tudja megállapítani ebből, hogy amaz egy gyerek-e vagy felnőtt. Viszont rendkívül alacsony és a hangja is vékony. Norgen nem látott még ilyen lényt. Talán így néznek ki a gnóm gyerekek? A lény külsejénél csak az érdekesebb, amit mond. *
– Gonoszak? * Kérdez vissza meglepve. *
– Ilyennel nem illik megvádolni egy nemeskisasszonyt. * Természetesen szerepben marad, és sértetten húzza fel az orrát. Ám aztán így folytatja. *
– Eltévedtél? Mit keresel éjnek idején a temetőben? Gyere velünk, hazakísérünk. * Valahogy így kell gondoskodónak lenni, azt hiszi. Azt azért nem ajánlja fel, hogy szállást ad neki, mert annak Samonyr valószínűleg nem örülne. A hazakísérésnek pedig Wertus nem örül talán, de az kevésbé zavarja. *
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A törpe újabb kérdését már válaszra sem méltatja. Nem is tudja, mi oka lenne magyarázkodni egy ismeretlen törpének, ráadásul időközben társaságuk akadt. A helyzet kezd komikussá válni. Pár perce még ő bujkált a sírok között, most pedig más bújócskázik velük. Wertus felszólítására aztán a lény előbukkan egy kis időre. Norrának hunyorognia kell, hogy lássa, de ez se segít sokat a sötétben. Sajnos az éjjellátás képességével nem lett megáldva, így csak azt látja, hogy valaki mozgolódik, aztán meg is szólal. Azt se tudja megállapítani ebből, hogy amaz egy gyerek-e vagy felnőtt. Viszont rendkívül alacsony és a hangja is vékony. Norgen nem látott még ilyen lényt. Talán így néznek ki a gnóm gyerekek? A lény külsejénél csak az érdekesebb, amit mond. *
– Gonoszak? * Kérdez vissza meglepve. *
– Ilyennel nem illik megvádolni egy nemeskisasszonyt. * Természetesen szerepben marad, és sértetten húzza fel az orrát. Ám aztán így folytatja. *
– Eltévedtél? Mit keresel éjnek idején a temetőben? Gyere velünk, hazakísérünk. * Valahogy így kell gondoskodónak lenni, azt hiszi. Azt azért nem ajánlja fel, hogy szállást ad neki, mert annak Samonyr valószínűleg nem örülne. A hazakísérésnek pedig Wertus nem örül talán, de az kevésbé zavarja. *
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-21 09:55:47
Üzenet elküldve: 2026-02-21 09:55:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*A félhomály és az árnyékok nem voltak otthon idegenek, de az ilyen erős szél már igen. Mikor először a felszínre lépett ott fent a hegyekben akkor is fagyos szél tépte a ruháit. Akkor vált egyértelművé számára, hogy a fenti egy másik világ. Furcsán nosztalgikus hangulatában leül a padok közé és elkezdi vizsgálgatni a könyvet. Nem ez az első alkalom, hogy ezeket a sorokat olvassa. Fejből vissza tudná őket idézni annyiszor olvasta már fel. Majd megszólalnak a fejében. Továbbra sincs a közelében senki így egyértelmű, hogy ez az a hang amit annyiszor szeretett már hallani. Hirtelen a lélegzete is eláll. Sok mindent szeretne neki mondani. Hálát, részvétet, tiszteletet, bocsánatot amiért nem tudott Csámpásra vigyázni... De ez nem a hosszú beszélgetések pillanatának tűnik. Már csak azért se mert érzi a látnok hangján, hogy gyengén szól. És tudja mivel tudná megsegíteni. Nem lepődik meg ezen a tényen. Nem először kap ilyen sugallatot az öregtől. Ráteszi a kezét a könyvbe ágyazott kőre és felidézi magában élete egyik legrosszabb napját. A veszteséget, a fásultságot, a vért, szenvedést, haragot és félelmet. Itt volt a templomban. A hívek elszánt kiáltásai töltötték be a teret ahogy ő kántált és a szakrális rituáléval kiszipolyozta az oltárt. Ismét látja, azt a sötét energiát ami a testébe áramlik. Ezt vezeti a kőbe. Közben felidézi a Natalydának tett szavait. Ez egy amolyan csalás. Sa'Tereth saját hatalmát használhatom fel ellene. Ha ez sikerül és tényleg a halandók javára fordítja, majd az így szerzett tudást akkor nem közvetlenül, de tényleg gyengíti, majd a halál istenét. Reméli sikerül.*
*A félhomály és az árnyékok nem voltak otthon idegenek, de az ilyen erős szél már igen. Mikor először a felszínre lépett ott fent a hegyekben akkor is fagyos szél tépte a ruháit. Akkor vált egyértelművé számára, hogy a fenti egy másik világ. Furcsán nosztalgikus hangulatában leül a padok közé és elkezdi vizsgálgatni a könyvet. Nem ez az első alkalom, hogy ezeket a sorokat olvassa. Fejből vissza tudná őket idézni annyiszor olvasta már fel. Majd megszólalnak a fejében. Továbbra sincs a közelében senki így egyértelmű, hogy ez az a hang amit annyiszor szeretett már hallani. Hirtelen a lélegzete is eláll. Sok mindent szeretne neki mondani. Hálát, részvétet, tiszteletet, bocsánatot amiért nem tudott Csámpásra vigyázni... De ez nem a hosszú beszélgetések pillanatának tűnik. Már csak azért se mert érzi a látnok hangján, hogy gyengén szól. És tudja mivel tudná megsegíteni. Nem lepődik meg ezen a tényen. Nem először kap ilyen sugallatot az öregtől. Ráteszi a kezét a könyvbe ágyazott kőre és felidézi magában élete egyik legrosszabb napját. A veszteséget, a fásultságot, a vért, szenvedést, haragot és félelmet. Itt volt a templomban. A hívek elszánt kiáltásai töltötték be a teret ahogy ő kántált és a szakrális rituáléval kiszipolyozta az oltárt. Ismét látja, azt a sötét energiát ami a testébe áramlik. Ezt vezeti a kőbe. Közben felidézi a Natalydának tett szavait. Ez egy amolyan csalás. Sa'Tereth saját hatalmát használhatom fel ellene. Ha ez sikerül és tényleg a halandók javára fordítja, majd az így szerzett tudást akkor nem közvetlenül, de tényleg gyengíti, majd a halál istenét. Reméli sikerül.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-21 01:24:27
Üzenet elküldve: 2026-02-21 01:24:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*Quantall nyugodt szívvel gyertyát ragadhat, s helyet foglalhat a padsorok egyikében. Az odakinn tomboló vihar kitartóan ostromolja a kétszárnyú faajtót, de az állja a sarat és nem úgy néz ki, hogy hajlandó megadni magát.
A réseken, folyosókon fúvó szél fel-felbúg a templomban, miközben Quantall előhúzza a kötetet. Látszólag semmi különös nincs az ősöreg könyvben. Legalábbis elsőre.*
~Láttam... Láttam valamit...~ *Rebegi egy aggastyán hangja erőtlen. A Karavánpihenő Hős Védője tudhatja, hogy e hangot csak ő hallja.*
~Tudom, mit kutatsz... Mert láttam odakinn. De túl gyönge vagyok, hogy megmutassam.~ *Furcsa, de Quantall rögtön tudja, hogyan tud erőt önteni a Látnok Könyvébe. A lelkében lakozó energiákból nem sok maradt már, de ha úgy óhajtja, most megfizetheti vele a tudás árát.*
*Quantall nyugodt szívvel gyertyát ragadhat, s helyet foglalhat a padsorok egyikében. Az odakinn tomboló vihar kitartóan ostromolja a kétszárnyú faajtót, de az állja a sarat és nem úgy néz ki, hogy hajlandó megadni magát.
A réseken, folyosókon fúvó szél fel-felbúg a templomban, miközben Quantall előhúzza a kötetet. Látszólag semmi különös nincs az ősöreg könyvben. Legalábbis elsőre.*
~Láttam... Láttam valamit...~ *Rebegi egy aggastyán hangja erőtlen. A Karavánpihenő Hős Védője tudhatja, hogy e hangot csak ő hallja.*
~Tudom, mit kutatsz... Mert láttam odakinn. De túl gyönge vagyok, hogy megmutassam.~ *Furcsa, de Quantall rögtön tudja, hogyan tud erőt önteni a Látnok Könyvébe. A lelkében lakozó energiákból nem sok maradt már, de ha úgy óhajtja, most megfizetheti vele a tudás árát.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-20 18:27:11
Üzenet elküldve: 2026-02-20 18:27:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Pisszegés, fojtott hangú beszélgetés... Nem maradt észrevétlen, ez egyértelmű a kis manó számára.
Feszülten vár és les a szeme sarkából, de meg nem moccan, míg nem a törpe fölkiált. Akkor kikandikál fejével a kis eb szobor mögül összezavartan.*
- Miért mondod, hogy jöjjek elő, ha úgyis látsz? Engem nem versz át! De nem ám! - *Felesel vissza, s csak mikor mondandója végére ért, jön rá, hogy csőbe húzták.
Vékonyka hangja alapján egyébként leginkább gyermeknek gondolhatnák, azonban ha sikerül kivenniük a körvonalait a sötétben, már egyértelmű lehet, hogy valami furcsaság az.*
- Khm! Nem vagyok hozzászokva a látogatókhoz. De ha már erre jártatok... - *Köszörüli meg a torkát, s próbál mélyebb hangon szólni, de inkább csak mintha egy vödörből beszélne.*
- Megmérettettek! Ám úgy vigyázzatok, ha gonoszság lakik a szívetekben, ööö... akkor nagy bajban lesztek. Úgy ám! - *Bizonytalanodik el a végére, mert fogalma sincs, miképpen győződhetne meg a másik kettő jó szándékáról.*
- Nos... Gonoszak vagytok-e? - *Kérdi naivan és tanácstalanul. Majd úgy dönt, helyzetet változtat, mert túl sokat beszélt már, s egy picit odébb sétál, a szomszédos sírkőhöz, ahol ismét fölveszi egy szobor álcáját.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*Pisszegés, fojtott hangú beszélgetés... Nem maradt észrevétlen, ez egyértelmű a kis manó számára.
Feszülten vár és les a szeme sarkából, de meg nem moccan, míg nem a törpe fölkiált. Akkor kikandikál fejével a kis eb szobor mögül összezavartan.*
- Miért mondod, hogy jöjjek elő, ha úgyis látsz? Engem nem versz át! De nem ám! - *Felesel vissza, s csak mikor mondandója végére ért, jön rá, hogy csőbe húzták.
Vékonyka hangja alapján egyébként leginkább gyermeknek gondolhatnák, azonban ha sikerül kivenniük a körvonalait a sötétben, már egyértelmű lehet, hogy valami furcsaság az.*
- Khm! Nem vagyok hozzászokva a látogatókhoz. De ha már erre jártatok... - *Köszörüli meg a torkát, s próbál mélyebb hangon szólni, de inkább csak mintha egy vödörből beszélne.*
- Megmérettettek! Ám úgy vigyázzatok, ha gonoszság lakik a szívetekben, ööö... akkor nagy bajban lesztek. Úgy ám! - *Bizonytalanodik el a végére, mert fogalma sincs, miképpen győződhetne meg a másik kettő jó szándékáról.*
- Nos... Gonoszak vagytok-e? - *Kérdi naivan és tanácstalanul. Majd úgy dönt, helyzetet változtat, mert túl sokat beszélt már, s egy picit odébb sétál, a szomszédos sírkőhöz, ahol ismét fölveszi egy szobor álcáját.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-20 15:15:41
Üzenet elküldve: 2026-02-20 15:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A kisasszony magyarázatán a felvett névvel kapcsolatban a törpe nagyon meglepődik. Különben sem valami gyorsan sétáltak, de most megáll egy pillanatra.*
- Hát, mi a francnak vetted fel előre a nevét, ha a házasság után úgy is felveszed? Nem értem. Ez valami emberi szokás lehet, amit nem ismerek.
* Ezután tovább indul az iménti, cammogós törpe tempóban. Csak akkor áll meg ismét, mikor ő is meghallja az ág reccsenését és a kiáltást. Ösztönösen arra fordítja fejét amerről a hangot hallotta. Egy pillanatra látni is vélt valamit, de lehet, hogy csak a szeme káprázott a szürkeségben. Úgy tűnt neki, mint, ha valaki megint a sírok közt bujkálna. Talán ez is valami itteni szokás lehet, hogy esténként kijönnek a temetőbe bújócskázni a népek? Na mindegy. Lesz, ami lesz Wertus egy sóhaj után odakiált a bujkálónak.*
- Látlak ám! Gyere elő, megvagy!
* Persze csak blöfföl, hisz nem igazán lát semmit, de ezt az a másik nem tudhatja.
Wertus azelőtt, hogy Nori idecibálta őt sírt pucolni, még sosem járt a város temetőjében, hisz rokona nem nyugszik ott, más dolga meg nem akadt errefelé. Azt álmában sem gondolta volna az öreg, hogy esténként ez a hely forgalmasabb lehet, mint a város főtere, vagy egy kocsma.* ~Lehet, hogy mindenkinek este jut eszébe az elhunytjai sírját rendbe tenni? Talán nyitnom kéne egy ilyen vállalkozást itt, abból vígan megélnék!~ * Morfondírozik magában a törpe, persze ez utóbbit nem gondolja komolyan, hiszen akad néki fontosabb dolga is mint sírokat gondozni, de az biztos, hogy jól megélne belőle.
Mindezek után kíváncsian várja, hogy előmászik-e ismét valaki a sírok közül.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A kisasszony magyarázatán a felvett névvel kapcsolatban a törpe nagyon meglepődik. Különben sem valami gyorsan sétáltak, de most megáll egy pillanatra.*
- Hát, mi a francnak vetted fel előre a nevét, ha a házasság után úgy is felveszed? Nem értem. Ez valami emberi szokás lehet, amit nem ismerek.
* Ezután tovább indul az iménti, cammogós törpe tempóban. Csak akkor áll meg ismét, mikor ő is meghallja az ág reccsenését és a kiáltást. Ösztönösen arra fordítja fejét amerről a hangot hallotta. Egy pillanatra látni is vélt valamit, de lehet, hogy csak a szeme káprázott a szürkeségben. Úgy tűnt neki, mint, ha valaki megint a sírok közt bujkálna. Talán ez is valami itteni szokás lehet, hogy esténként kijönnek a temetőbe bújócskázni a népek? Na mindegy. Lesz, ami lesz Wertus egy sóhaj után odakiált a bujkálónak.*
- Látlak ám! Gyere elő, megvagy!
* Persze csak blöfföl, hisz nem igazán lát semmit, de ezt az a másik nem tudhatja.
Wertus azelőtt, hogy Nori idecibálta őt sírt pucolni, még sosem járt a város temetőjében, hisz rokona nem nyugszik ott, más dolga meg nem akadt errefelé. Azt álmában sem gondolta volna az öreg, hogy esténként ez a hely forgalmasabb lehet, mint a város főtere, vagy egy kocsma.* ~Lehet, hogy mindenkinek este jut eszébe az elhunytjai sírját rendbe tenni? Talán nyitnom kéne egy ilyen vállalkozást itt, abból vígan megélnék!~ * Morfondírozik magában a törpe, persze ez utóbbit nem gondolja komolyan, hiszen akad néki fontosabb dolga is mint sírokat gondozni, de az biztos, hogy jól megélne belőle.
Mindezek után kíváncsian várja, hogy előmászik-e ismét valaki a sírok közül.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-20 14:47:32
Üzenet elküldve: 2026-02-20 14:47:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A törpe szavaira hiúsága előtör belőle. Sértetten néz a törpe felé, jóllehet, ez a sötétben nem látszik annyira. A szakállas kis barátja mindent elkövet annak érdekében, hogy meggondolja magát, és egy jól irányzott szúrással véget vessen a nyomorúságos életének. Ám erre nem kerül sor. Belül forr, de kívülről sikerül tartani egy kissé duzzogó, elkényeztetett, de kíváncsi nemeskisasszony képét. *
– Nem tudom, a hallásod vagy az eszed hiányzik félig, de akkor maradjunk a Norránál.
* A kíváncsiságot voltaképpen nem is kell tettetni, mivel tényleg érdekli, hogy mit keres itt a másik ilyen kései időben. Viszont úgy tűnik, túl kíváncsi is volt, mivel közben a másik hátralép egyet. ~ Talán mégis Sa'Terethet szolgálja? ~ Gondolkodik el azon, hogy mit kereshet amaz a temetőben. A válaszából azonban úgy sejlik, nem.
A kérdés másik felét először válaszra se méltatná, de aztán egy sóhajtás után megmagyarázza. *
– Csak felvettem a nevét. * Reméli, hogy ez elég magyarázat egy törpének.
Wrojthot nem is érti, miért hozta szóba. Láthatóan ez az öreg nem az a fajta, akinek bármi köze van az alvilághoz. Szerencséjére városőrnek se tűnik vagy olyannak, aki beköpné egy fajtársát, mert hallott róla egy rosszindulatú pletykát. Meg aztán egy névvel nem is tudna sokat kezdeni; Wrojthot már eleve körözik, ahogy Norgent is. Amíg a búvóhelyüket nem mutatja meg az öregnek, addig nincs félnivalója. *
– Megmondom, úgy hívják, hogy- * Félbeszakítja mondatát, mert meghall előttük valamit. *
– Sss! * Csitítja a törpét. Ha Wertusnak nem tűnne fel, és nem állna be a szája, Norra ingerülten fogja meg a vállát, míg másik kezével mutatóujját szája elé helyezi. Nem messze tőlük, a sírok közül hallotta a kis manót, és most biztos benne, hogy valaki hallgatózik. *
– Ez… nem állati hang volt. * Suttogja maga elé, és hunyorogva próbálja kideríteni, hogy mi rejtőzhet ott. Nem számított rá, hogy ilyen népes lesz a temető ma este. A tőréért nyúl, mert mégsem alakulhat át csak úgy szörnyeteggé, ha nem muszáj. Nem érti ezt az egészet. Kérdőn néz a törpére, próbálja leolvasni az arcáról, hogy ő meglepettnek vagy inkább feszültnek tűnik. Ha esetleg az volt a terv, hogy, hogy odacsalja, aztán ketten lefogják egy másik törpével, aki a sírok között bujkál, és kirabolják vagy meghágják Norrát, akkor kellemetlen meglepetésben lesz részük, ezt biztosíthatja. *
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A törpe szavaira hiúsága előtör belőle. Sértetten néz a törpe felé, jóllehet, ez a sötétben nem látszik annyira. A szakállas kis barátja mindent elkövet annak érdekében, hogy meggondolja magát, és egy jól irányzott szúrással véget vessen a nyomorúságos életének. Ám erre nem kerül sor. Belül forr, de kívülről sikerül tartani egy kissé duzzogó, elkényeztetett, de kíváncsi nemeskisasszony képét. *
– Nem tudom, a hallásod vagy az eszed hiányzik félig, de akkor maradjunk a Norránál.
* A kíváncsiságot voltaképpen nem is kell tettetni, mivel tényleg érdekli, hogy mit keres itt a másik ilyen kései időben. Viszont úgy tűnik, túl kíváncsi is volt, mivel közben a másik hátralép egyet. ~ Talán mégis Sa'Terethet szolgálja? ~ Gondolkodik el azon, hogy mit kereshet amaz a temetőben. A válaszából azonban úgy sejlik, nem.
A kérdés másik felét először válaszra se méltatná, de aztán egy sóhajtás után megmagyarázza. *
– Csak felvettem a nevét. * Reméli, hogy ez elég magyarázat egy törpének.
Wrojthot nem is érti, miért hozta szóba. Láthatóan ez az öreg nem az a fajta, akinek bármi köze van az alvilághoz. Szerencséjére városőrnek se tűnik vagy olyannak, aki beköpné egy fajtársát, mert hallott róla egy rosszindulatú pletykát. Meg aztán egy névvel nem is tudna sokat kezdeni; Wrojthot már eleve körözik, ahogy Norgent is. Amíg a búvóhelyüket nem mutatja meg az öregnek, addig nincs félnivalója. *
– Megmondom, úgy hívják, hogy- * Félbeszakítja mondatát, mert meghall előttük valamit. *
– Sss! * Csitítja a törpét. Ha Wertusnak nem tűnne fel, és nem állna be a szája, Norra ingerülten fogja meg a vállát, míg másik kezével mutatóujját szája elé helyezi. Nem messze tőlük, a sírok közül hallotta a kis manót, és most biztos benne, hogy valaki hallgatózik. *
– Ez… nem állati hang volt. * Suttogja maga elé, és hunyorogva próbálja kideríteni, hogy mi rejtőzhet ott. Nem számított rá, hogy ilyen népes lesz a temető ma este. A tőréért nyúl, mert mégsem alakulhat át csak úgy szörnyeteggé, ha nem muszáj. Nem érti ezt az egészet. Kérdőn néz a törpére, próbálja leolvasni az arcáról, hogy ő meglepettnek vagy inkább feszültnek tűnik. Ha esetleg az volt a terv, hogy, hogy odacsalja, aztán ketten lefogják egy másik törpével, aki a sírok között bujkál, és kirabolják vagy meghágják Norrát, akkor kellemetlen meglepetésben lesz részük, ezt biztosíthatja. *
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-20 01:10:18
Üzenet elküldve: 2026-02-20 01:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*A páros beszélgetése nagyjából elfedi az apró neszeket, melyeket a két mezítlábas talp kelt a temető talaján. Főleg, hogy azok igencsak parányak.
Kilencedik oson a sírok között, a beszélgetés hangját követve, s mikor elég közel kerül, hogy annak témáját is hallhassa, akkor megáll kicsit fülelni. És micsoda fülek azok! Úgy állnak ki kopasz fejéből, mintha túlméretezett denevérfülek volnának, és állatokra jellemző módon mocorognak is, ahogy hallgatózik.
Maga a lény nem lehet nagyobb másfél-két egymáshoz illesztett tenyérnél, testfelépítése emberszerű, vékony karokkal és lábakkal. Bőre szürkés-rózsaszínes, szemei füleihez hasonlóan túlméretezettek. Ugyanez igaz szőrös lábfejére is. Zöldesbarna mellénykét és hozzá illő mélyzöld nadrágot visel, amik keresztül-kasul zsebekkel vannak televarrva. Nadrágövén kések sorakoznak. Bár mindezt feltehetően egyelőre nincs ki megfigyelje, s még a sötétség is rejti a részleteket.
Aztán... Reccs!
Zörren egy száraz ág, mikor rálép, mert ezek szeretnek kettétörni ilyenkor, s még zajongani is. A manó meg ezzel saját magára hozza rá a frászt.*
- Ouaoua! - *Nyikkan meg, de rögtön kap is észbe, s kezeit szája elé téve ugrik be az egyik sír melletti kis szobor mellé, s dermed mozdulatlanná. Valami kutyaféle figura az, annak nyakát karolja át, mintha legjobb barátok volnának örök időkre, kőből formázva.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
*A páros beszélgetése nagyjából elfedi az apró neszeket, melyeket a két mezítlábas talp kelt a temető talaján. Főleg, hogy azok igencsak parányak.
Kilencedik oson a sírok között, a beszélgetés hangját követve, s mikor elég közel kerül, hogy annak témáját is hallhassa, akkor megáll kicsit fülelni. És micsoda fülek azok! Úgy állnak ki kopasz fejéből, mintha túlméretezett denevérfülek volnának, és állatokra jellemző módon mocorognak is, ahogy hallgatózik.
Maga a lény nem lehet nagyobb másfél-két egymáshoz illesztett tenyérnél, testfelépítése emberszerű, vékony karokkal és lábakkal. Bőre szürkés-rózsaszínes, szemei füleihez hasonlóan túlméretezettek. Ugyanez igaz szőrös lábfejére is. Zöldesbarna mellénykét és hozzá illő mélyzöld nadrágot visel, amik keresztül-kasul zsebekkel vannak televarrva. Nadrágövén kések sorakoznak. Bár mindezt feltehetően egyelőre nincs ki megfigyelje, s még a sötétség is rejti a részleteket.
Aztán... Reccs!
Zörren egy száraz ág, mikor rálép, mert ezek szeretnek kettétörni ilyenkor, s még zajongani is. A manó meg ezzel saját magára hozza rá a frászt.*
- Ouaoua! - *Nyikkan meg, de rögtön kap is észbe, s kezeit szája elé téve ugrik be az egyik sír melletti kis szobor mellé, s dermed mozdulatlanná. Valami kutyaféle figura az, annak nyakát karolja át, mintha legjobb barátok volnának örök időkre, kőből formázva.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-19 22:06:11
Üzenet elküldve: 2026-02-19 22:06:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A hölgyszerűség szavaira válaszul a törpe először méregetni kezdi. Még hunyorít is szemeivel, na nem mintha ez most sokat segítene a félhomályban.*
- Hát törpe az biztos, hogy nem vagy! Ahhoz nem vagy elég szép, hogy törpe legyél. Elf sem lehetsz, hacsak nem harapta le valaki a füleidet. Óriásnak elég aprócska vagy, ha meg félelf vagy, akkor félig ember. Szóval ember vagy és pont!
* Na ezt is bölcsen megállapította az öreg, ki is húzza magát kissé az okos felelet után. Azután a lány közel merészkedik a törpéhez, annak muszáj egy fél lépést hátrálnia. *
- Félsz, félsz, de azért nem kell a törpe arcába mászni! Nem vagyok kíváncsi a bűzös leheletedre!
* Mikor a szőkeség bemutatkozik Wertus megvakarja ősz tarkóját. Ha neki ilyen hülye neve lenne, biztos, hogy titkolná.*
- Szóval Norra? Norra Talpvakar? Tudod nálunk törpéknél nem szokás a rokonok közti házasság, vagy csak névrokonok vagytok a jegyeseddel?
* Elindulnak hát a temető belseje felé. Bár az öreg az imént már kifele igyekezett onnan, de valami miatt úgy gondolta, hogy mivel a leány szembe jött, így annak beljebb van dolga. Tehát ösztönösen arra indul amerre szerinte a lány tartott, mielőtt elbújt ijedtében. Érdeklődve hallja, hogy amaz ismer egy másik törpét is.*
- Nem, nem. Én megvetem az ilyesmit. De mondd csak, mi a neve ennek a törpének? Lehet, hogy ismerem.
* Mikor az úri hölgy megkérdi, hogy merre mennek az öreg megtorpan egy pillanatra, majd kérdőn néz a lányra.*
- Hát merre mennénk? Arra amerre te tartottál épp azelőtt mielőtt bújócskázni támadt kedved! Szóval. Merre is megyünk?
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A hölgyszerűség szavaira válaszul a törpe először méregetni kezdi. Még hunyorít is szemeivel, na nem mintha ez most sokat segítene a félhomályban.*
- Hát törpe az biztos, hogy nem vagy! Ahhoz nem vagy elég szép, hogy törpe legyél. Elf sem lehetsz, hacsak nem harapta le valaki a füleidet. Óriásnak elég aprócska vagy, ha meg félelf vagy, akkor félig ember. Szóval ember vagy és pont!
* Na ezt is bölcsen megállapította az öreg, ki is húzza magát kissé az okos felelet után. Azután a lány közel merészkedik a törpéhez, annak muszáj egy fél lépést hátrálnia. *
- Félsz, félsz, de azért nem kell a törpe arcába mászni! Nem vagyok kíváncsi a bűzös leheletedre!
* Mikor a szőkeség bemutatkozik Wertus megvakarja ősz tarkóját. Ha neki ilyen hülye neve lenne, biztos, hogy titkolná.*
- Szóval Norra? Norra Talpvakar? Tudod nálunk törpéknél nem szokás a rokonok közti házasság, vagy csak névrokonok vagytok a jegyeseddel?
* Elindulnak hát a temető belseje felé. Bár az öreg az imént már kifele igyekezett onnan, de valami miatt úgy gondolta, hogy mivel a leány szembe jött, így annak beljebb van dolga. Tehát ösztönösen arra indul amerre szerinte a lány tartott, mielőtt elbújt ijedtében. Érdeklődve hallja, hogy amaz ismer egy másik törpét is.*
- Nem, nem. Én megvetem az ilyesmit. De mondd csak, mi a neve ennek a törpének? Lehet, hogy ismerem.
* Mikor az úri hölgy megkérdi, hogy merre mennek az öreg megtorpan egy pillanatra, majd kérdőn néz a lányra.*
- Hát merre mennénk? Arra amerre te tartottál épp azelőtt mielőtt bújócskázni támadt kedved! Szóval. Merre is megyünk?
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-19 15:29:40
Üzenet elküldve: 2026-02-19 15:29:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Eddigi élete során kevés törpével volt dolga, viszont egyik se nyerte el különösebben a tetszését. A legvalamirevalóbb törpe, akit ismer, Wrojth, de őt is legszívesebben megfojtaná egy kanál vízben. Habár ő kit nem?
Azt viszont el kell ismerni, hogy a törpék úgy általában igen szókimondóak, ez pedig kétségkívül hatványozottan igaz Wertusra. Norgen meglepődik, és maga sem tudja, hogyan reagáljon ezekre a vádakra. Talán azért, mert túl igaznak gondolja, de közben mégis próbálja fenntartani a nemes kisasszonyi álcát, mivel ez a dolga. *
– Ki mondta, hogy ember vagyok? * Feleli végül sejtelmesen. Azt persze nem mondaná ki ilyen nyíltan, hogy valójában egy extradimenzionális lény, aki mások szenvedéséből táplálkozik, mert nem vetne rá túl jó fényt; de utalni azért utalhat rá. Sejtése szerint a törpe azt fogja róla gondolni, hogy elf vagy fél-elf, és ezzel együtt tud élni. Ilyen sötétben amúgy is nehéz kivenni a részleteket.
Ezután a törpe jól elszórakozik magán, amire Norra csak a szemét forgatja. Nehéz lesz így eljátszani az ártatlan, segítségre szoruló lánykát, de talán nem is arra van szükség most. Mivel az öreg hamar átvált tegezésbe, és egyébként is csak ketten vannak a temetőben (legalábbis ezt gondolja), ezért ő is felszabadultabban kezd beszélni. *
– Nagyon félek. * Egyértelműen ironizál, ez abból is látszik, hogy megvonja a vállát, és közelebb lép a törpéhez. Most már elég közel vannak egymáshoz, hogy ha tényleg az lenne a célja, akkor meglendíthetné a csatabárdját, és bizonyára eltalálná vele a védtelen nemes lányt. Persze csak, ha nem szúrnák el előbb pengeéles karmok a torkát. Ezt persze Norgen szeretné elkerülni, ha lehetséges. Semmi kedve összevérezni a kedvenc öltözékét, ráadásul, ha valahogy mégis túlélné a törpe, most már összeérnének a szálak, és Norra eggyé válna Norgennel. Ezt még kevésbé akarja, úgyhogy a maga részéről szent a béke. Egyelőre. *
– Norra Talwakr, Selyemrév nemes kisasszonya, Samonyr Talwakr jegyese. * Fogja rövidre a bemutatkozást, aztán annak tükrében, hogy Wertus melyik irányba indul, már ha indul, ő is arra kezd el haladni. Továbbra is karjait dörzsöli, és foga is elkezd vacogni, de hogy ne hallatszódjon a temető csendjében, inkább beszélni kezd. *
– Ismerek egy törpét a városban. Nagyjából olyan magas, mint te, és úgy is beszél. Mármint ilyen törpésen. De biztos nem ismered, ő egészen más körökben mozog. Hacsak tenmagad nem vagy otthon a kábítószerek és cselszövések világában. * Nem akarja kifecsegni Wrojth minden titkát, hisz azzal ő maga is bajba kerülhetne, de őszintén, nem sok esélyt lát rá, hogy ennyiből bárki kitalálná, hogy róla van szó. Még, ha a nevét mondaná, de azt se mondja. *
– Merre megyünk, Wertus papa?
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Eddigi élete során kevés törpével volt dolga, viszont egyik se nyerte el különösebben a tetszését. A legvalamirevalóbb törpe, akit ismer, Wrojth, de őt is legszívesebben megfojtaná egy kanál vízben. Habár ő kit nem?
Azt viszont el kell ismerni, hogy a törpék úgy általában igen szókimondóak, ez pedig kétségkívül hatványozottan igaz Wertusra. Norgen meglepődik, és maga sem tudja, hogyan reagáljon ezekre a vádakra. Talán azért, mert túl igaznak gondolja, de közben mégis próbálja fenntartani a nemes kisasszonyi álcát, mivel ez a dolga. *
– Ki mondta, hogy ember vagyok? * Feleli végül sejtelmesen. Azt persze nem mondaná ki ilyen nyíltan, hogy valójában egy extradimenzionális lény, aki mások szenvedéséből táplálkozik, mert nem vetne rá túl jó fényt; de utalni azért utalhat rá. Sejtése szerint a törpe azt fogja róla gondolni, hogy elf vagy fél-elf, és ezzel együtt tud élni. Ilyen sötétben amúgy is nehéz kivenni a részleteket.
Ezután a törpe jól elszórakozik magán, amire Norra csak a szemét forgatja. Nehéz lesz így eljátszani az ártatlan, segítségre szoruló lánykát, de talán nem is arra van szükség most. Mivel az öreg hamar átvált tegezésbe, és egyébként is csak ketten vannak a temetőben (legalábbis ezt gondolja), ezért ő is felszabadultabban kezd beszélni. *
– Nagyon félek. * Egyértelműen ironizál, ez abból is látszik, hogy megvonja a vállát, és közelebb lép a törpéhez. Most már elég közel vannak egymáshoz, hogy ha tényleg az lenne a célja, akkor meglendíthetné a csatabárdját, és bizonyára eltalálná vele a védtelen nemes lányt. Persze csak, ha nem szúrnák el előbb pengeéles karmok a torkát. Ezt persze Norgen szeretné elkerülni, ha lehetséges. Semmi kedve összevérezni a kedvenc öltözékét, ráadásul, ha valahogy mégis túlélné a törpe, most már összeérnének a szálak, és Norra eggyé válna Norgennel. Ezt még kevésbé akarja, úgyhogy a maga részéről szent a béke. Egyelőre. *
– Norra Talwakr, Selyemrév nemes kisasszonya, Samonyr Talwakr jegyese. * Fogja rövidre a bemutatkozást, aztán annak tükrében, hogy Wertus melyik irányba indul, már ha indul, ő is arra kezd el haladni. Továbbra is karjait dörzsöli, és foga is elkezd vacogni, de hogy ne hallatszódjon a temető csendjében, inkább beszélni kezd. *
– Ismerek egy törpét a városban. Nagyjából olyan magas, mint te, és úgy is beszél. Mármint ilyen törpésen. De biztos nem ismered, ő egészen más körökben mozog. Hacsak tenmagad nem vagy otthon a kábítószerek és cselszövések világában. * Nem akarja kifecsegni Wrojth minden titkát, hisz azzal ő maga is bajba kerülhetne, de őszintén, nem sok esélyt lát rá, hogy ennyiből bárki kitalálná, hogy róla van szó. Még, ha a nevét mondaná, de azt se mondja. *
– Merre megyünk, Wertus papa?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293