//A szél feltámad//
//Fäenro//
*Meglepődik, mikor Fäenro bevallja, hogy az olvasás nem az erőssége.*
- Ó, sajnálom! Én nagyon szeretem a könyveket.
*Vallja be szerény mosollyal.*
- Azt nem igazán tudom, mit hol találunk, így könnyen lemaradhatunk a többi próbatételről. De talán a legendákat átlapozhatnánk, ha már itt vagyunk. Aztán, ha nem találunk érdekes kötetet, ami kellhet nekünk, visszamehetnénk.
*Nem szeretné, ha Fäenro csalódna, egy fertályórát pedig csak rászánhatnak. A dörgedelmes gólem hangja tán így is eljut hozzájuk, az újabb feladványokról pedig akkor nem maradnak le addig sem.
Hacsak társa nem kíván azonnal visszafordulni, keresgélni kezd a polcokon. Felkelti az érdeklődését egy poros, elnyűtt könyv, igen szomorú tartalommal. Majdnem félreteszi, de a sorokon gyorsan átfutó szemei megakadnak a pegazus szón.*
- Ez érdekes, figyelj csak! Ez a leírás abból az időből való, amikor az orkok feldúlták Artheniort. Azt írja, pegazusok voltak a hátasaik, és csak nekik engedelmeskedtek.
"Vegyük az orkokat. A zablától megy a pegazus, nem az ostortól, mégis gyorsabban vágtatnak, ha verik őket. És csak nekik állnak meg. Ha egy zöldet levágsz a nyeregből, nem ülhetsz fel a hátára, ha csak nem egy ork tartja a kantárt."
*Leteszi a Hadinaplót, és izgatottan felnéz.*
- Szerinted ez lehet az, amit kerestünk? Lehet, hogy a feladványnak az orkokhoz van köze? Itt a végén azt mondja, a fogadót újjáépítették, és akkor nevezték el Pegazusnak.
*Hacsak Fäenro nem kíván további részleteket a könyvből, becsukja és visszateszi a polcra.*
- Mit szólsz ahhoz, ha visszamegyünk? Talán ott a válasz.