//Kereskedők nyomában//
- Hacsak nem rúgsz bele a képébe, akkor rendben leszünk. Nem szokás itt ok nélkül bajt kelteni. *Ugyan ezen félvállról odavetett szavaktól nehezen nyerheti vissza bárki emberfia határozottságát, ennél biztatóbb szavakat hangoztatni nincs ínye. Az esetleges faji előítélet, ami társa szavaiból hangzik, az süket fülekre talál; ő maga minden szerzettől minél messzebb tartja magát, legyen az fajtárs, elf, gnóm, tündér, akárki. Amíg ő nem dönt másképp, vagy a helyzet másképp nem kívánja, vele nem osztanak egy asztalt.
Különösebb párbeszéd vagy úti probléma nélkül érik el a templom környékét. Kevesebbszer tette ide lábait, mint a város többi részeibe, és ezt mindenre ráugró, gyanúskodó tekintete igazítják is. Bár mikor látótérbe kerül maga az építmény, kilépve az egyik szürke lakóház sarkából, tekintete megenyhül, viszont nem hagyja abba munkáját - ezúttal hajléktalan kliensüket kezdi keresgélni. A lépcsőnél ugyan nem találja, de meg is lepődött volna, ha ilyen gyors lenne az egész. Társának biztatóan biccentve közelebb is barangol a templomhoz, ő ezúttal a nyitott kapun belül próbál egy pár fonást találni, kevés sikerrel. Az épületbe inkább nem lép be - Arthenior ide vagy oda, egy több mint kétméteres, nem éppen mosolygó ork látványa csak figyelmet vonna magukra, még ha társa meg is nyugtatná a lelkeket.
más ötlete nem lévén, átmegy katedrális jobb oldalára, és a békés kis kertet szemezgeti, egy padon alvó gnómot számítva. Végre csak előre szegezi fejét, és látja, hogy a további köves utat bokrok takarják. Bár már elfelejtette, hová vezet ez, valami sugallattól vezérelve jelzi Akanaeunak, hogy kövesse, elindul rajta, hogy aztán belépve a kert kis hátsó részébe, a végénél álló kis kapu mellett azonnal kiszúrja a Sunyának hívott manust. Csakhogy átlagosnál nagyobb mérete miatt a gnóm ugyanúgy kiszúrhatta őt is. Meglepetten vissza is lép az őt remélhetőleg eltakaró sűrűhöz, és társához fordul, már ha amaz követte. Önnön perselyére mutat, és így szól:*
- Ha szűkszavú lesz, akkor ez kelleni fog. *A vezetést átadva a lánynak, Vár egy kicsit. Ha amaz szóba elegyedik a célponttal, ő maga is kiemelkedik, hisz már nincs értelme rejtegetőzni. Természetesen ezúttal is hátrább marad, hagyja, hogy társa tegye a csodát.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.15 10:49:25