Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-17 18:52:18
Üzenet elküldve: 2022-02-17 18:52:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A csuhás előzékeny, és a tudása a könyvtár köteteiről meglehetősen értékes... nem ezzel van a baj, és nem is ez irritálja Gaerralost Eeyr hívőiben. Inkább a manipuláció, a tudomány kárára menő vakhit, és a számára önmagasztalónak tetsző viselkedés az, ahol a problémát látja. Tudja, hogy Pirtianesi múltja meglehetősen elfogult közeget jelentett, és igyekszik ezt racionális gondolkodással kompenzálni.
Persze nem csak saját elfogult gondolkodása szempontjából relevánsak Pirtianesben töltött évei. Egy bizonyos fokú arroganciára utal, hogy többször is az egykor a Föld Városának neves katonai alakulatához tartozó vértben jött ide, még akkor is, ha ő személyesen nem vett részt Eeyr híveinek üldözésében.
Mindenesetre komoly önkontrollról ad tanúbizonyságot a tény, hogy miután udvariasan biccent a csuhás magyarázatára, miszerint nincs semmi anyaguk expedíciókról, rezzenetlen arccal hallgatja végig annak meglehetősen logikától mentes teóriáját, majd eddigi hanglejtésétől nem eltérve válaszol... talán a szokásosnál is kissé kimértebben és megfontoltabban.*
-Habár morális szinten tisztelendőnek tartom tanait, megvallom, hogy kissé túlságosan kötődöm a megfontolt, logikus gondolkozáshoz ahhoz, hogy elkötelezzem magam az Istennő mellett.
*Nem hazudik. Ferdít kicsit, hiszen a valóságban még csak meg sem fontolná az istenekben való hitet, Eeyr pedig még ezek közül is az utolsók közé tartozna... de nem hazudik. Az együttműködés, a felesleges vérontás kerülése és a szeretet mint szép dolog, és felismeri az értékeiket, ám az biztos, hogy az életét nem ezek az elvek határozzák meg.
Tisztán az istenek tanait nézve könnyen lehet, hogy Sa'Tereth-hez állna a legközelebb, habár ezt még akkor is bolond lenne kimondani, ha ez távolról sem jelenti azt, hogy támogatja a Sötét Istent, vagy annak híveit.
Elvégre mind a három istenről megvan a maga véleménye, és egyik sem túl hízelgő. Sem a Sa'Tereth papjai által kedvelt vérorgiák, sem a Teysuh által okozott káosz nem hozta meg a kedvét ahhoz, hogy elkötelezze magát egyik isten mellett sem, ám Eeyr hívei vakhitét sem tiszteli különösebben.
Mindenesetre ebben a beszélgetésben igyekszik olyan álláspontot képviselni, mellyel nem okoz esetleges következményekkel járó sértődést, ám saját elveit sem hazudtolja meg. Aztán ha a csuhás megelégedett a válasszal, el is lép tőle, hiszen nincs más, amit meg akar tudakolni tőle.*
*A csuhás előzékeny, és a tudása a könyvtár köteteiről meglehetősen értékes... nem ezzel van a baj, és nem is ez irritálja Gaerralost Eeyr hívőiben. Inkább a manipuláció, a tudomány kárára menő vakhit, és a számára önmagasztalónak tetsző viselkedés az, ahol a problémát látja. Tudja, hogy Pirtianesi múltja meglehetősen elfogult közeget jelentett, és igyekszik ezt racionális gondolkodással kompenzálni.
Persze nem csak saját elfogult gondolkodása szempontjából relevánsak Pirtianesben töltött évei. Egy bizonyos fokú arroganciára utal, hogy többször is az egykor a Föld Városának neves katonai alakulatához tartozó vértben jött ide, még akkor is, ha ő személyesen nem vett részt Eeyr híveinek üldözésében.
Mindenesetre komoly önkontrollról ad tanúbizonyságot a tény, hogy miután udvariasan biccent a csuhás magyarázatára, miszerint nincs semmi anyaguk expedíciókról, rezzenetlen arccal hallgatja végig annak meglehetősen logikától mentes teóriáját, majd eddigi hanglejtésétől nem eltérve válaszol... talán a szokásosnál is kissé kimértebben és megfontoltabban.*
-Habár morális szinten tisztelendőnek tartom tanait, megvallom, hogy kissé túlságosan kötődöm a megfontolt, logikus gondolkozáshoz ahhoz, hogy elkötelezzem magam az Istennő mellett.
*Nem hazudik. Ferdít kicsit, hiszen a valóságban még csak meg sem fontolná az istenekben való hitet, Eeyr pedig még ezek közül is az utolsók közé tartozna... de nem hazudik. Az együttműködés, a felesleges vérontás kerülése és a szeretet mint szép dolog, és felismeri az értékeiket, ám az biztos, hogy az életét nem ezek az elvek határozzák meg.
Tisztán az istenek tanait nézve könnyen lehet, hogy Sa'Tereth-hez állna a legközelebb, habár ezt még akkor is bolond lenne kimondani, ha ez távolról sem jelenti azt, hogy támogatja a Sötét Istent, vagy annak híveit.
Elvégre mind a három istenről megvan a maga véleménye, és egyik sem túl hízelgő. Sem a Sa'Tereth papjai által kedvelt vérorgiák, sem a Teysuh által okozott káosz nem hozta meg a kedvét ahhoz, hogy elkötelezze magát egyik isten mellett sem, ám Eeyr hívei vakhitét sem tiszteli különösebben.
Mindenesetre ebben a beszélgetésben igyekszik olyan álláspontot képviselni, mellyel nem okoz esetleges következményekkel járó sértődést, ám saját elveit sem hazudtolja meg. Aztán ha a csuhás megelégedett a válasszal, el is lép tőle, hiszen nincs más, amit meg akar tudakolni tőle.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-17 17:12:23
Üzenet elküldve: 2022-02-17 17:12:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos a csuháshoz lép, aki kérdőn, ám a legkevésbé sem bosszúsan pillant fel a kezében szorongatott, vaskos, fehér kötetből.*
-Hogyan? Az ismert világon kívül? *Elgondolkodva ráncolja a homlokát, alaposan megrágva a választ.* -Még Lanawin földje sincs egészen feltérképezve, nemhogy az, ami példának okáért a Füvön, vagy a Tengeren túl van! Bizonyosan akadtak olyanok, kik megpróbálták. Ha volt is ilyen, nem tért vissza, hogy irományával szolgáljon minket. De ha a véleményemre kíváncsi... *Érdeklődve fordul a katona felé, s hajtja be az ölében szorongatott könyvet.*
-Talán maga a tiszta fény az, mi a végtelenségen túl van. Az igazhitűek megtisztulva egyesülnek majd vele haláluk után. A felkelő nap végtelen fénye ragyog ott, és ott vár Eeyr maga... Ez az én teóriám. *Bólint nagyot, majd ismét a könyvbe temetkezik.* -Eeyr mindenkit követői közé enged, ki hajlandó megnyitni szívét őelőtte. Hisz a tanaiban? *Csak egy szúrós pillantást vet a szemüvege felett a kérdés nyomán, de látszólag nem foglalkoztatja különösebben vendége. Ő itt most csak a rendért felel.*
*Gaerralos a csuháshoz lép, aki kérdőn, ám a legkevésbé sem bosszúsan pillant fel a kezében szorongatott, vaskos, fehér kötetből.*
-Hogyan? Az ismert világon kívül? *Elgondolkodva ráncolja a homlokát, alaposan megrágva a választ.* -Még Lanawin földje sincs egészen feltérképezve, nemhogy az, ami példának okáért a Füvön, vagy a Tengeren túl van! Bizonyosan akadtak olyanok, kik megpróbálták. Ha volt is ilyen, nem tért vissza, hogy irományával szolgáljon minket. De ha a véleményemre kíváncsi... *Érdeklődve fordul a katona felé, s hajtja be az ölében szorongatott könyvet.*
-Talán maga a tiszta fény az, mi a végtelenségen túl van. Az igazhitűek megtisztulva egyesülnek majd vele haláluk után. A felkelő nap végtelen fénye ragyog ott, és ott vár Eeyr maga... Ez az én teóriám. *Bólint nagyot, majd ismét a könyvbe temetkezik.* -Eeyr mindenkit követői közé enged, ki hajlandó megnyitni szívét őelőtte. Hisz a tanaiban? *Csak egy szúrós pillantást vet a szemüvege felett a kérdés nyomán, de látszólag nem foglalkoztatja különösebben vendége. Ő itt most csak a rendért felel.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-16 12:07:07
Üzenet elküldve: 2022-02-16 12:07:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gyanúja beigazolódik: a mitikus lények kutatásánál kihagyott kötetek már nem szolgálnak túl sok tudással, és így viszonylag hamar fel is hagy velük, visszahelyezve őket a polcra, melyről elhozta őket. Ezután egy újab polcot vesz célba, ezúttal magát a hegységet igyekezve kutatni. Több dolog is érdekli... azon kívül, hogy magas és elszigetelt pontot alkot, mi vonzhatta oda a sárkányt? Mióta van ott a lény, van bármi távolra visszavezethető nyoma?
Eme kérdésekre az első pár könyvben nem lel választ. A kőzettípusokat egy építész, bányász vagy szélsőséges esetben egy földmágus is hasznosnak találhatná, ám Gaerralos egyelőre nem lát okot rá, hogy a könyv létezésén kívül bármit is lejegyezzen belőle. Ami pedig a juhtenyésztést illeti, Soreyl jelentése eléggé teljeskörű volt, hogy Gaerralos kissé elszórakozhasson a helyzet iróniáján... végtére is ha az a környék alkalmas lenne pásztorkodásra, akkor aligha végezne most sárkányokat érintő kutatást.
Semmi olyat nem talál viszont, ami hasznára válna. Időnként talál utalásokat a törpék által keresett, arannyal és kincsekkel megrakott tárnákra, ám csak apró és távoli lehetőségként fontolja meg, hogy a lény a hegy gyomrában bújt meg évszázadokig egy arannyal teli terem közepén. Az eddigiek alapján valószínűtlennek tartja a dolgot.
Végül viszont eljut odáig, hogy segítsgéet kényszerül kérni. Ez pedig jóval gyorsabban vezet eredményhez, mint amire számított... úgy tűnik, a csuhás pontosan tudja, merre keressen.*
-Jobban, mint a mesterséges izgalmat és hamis sikert.
*Válaszol a csuhásnak, visszautalva Tudós Haféti Teljesen Hiteles és Egyáltalán Nem Kitalált Utazásaira. A kudarcnál legalább kizárható, hogy öndicsőítés céljából lett kitalálva.
És valóban, ahogy leül és felüti a vékony könyvecskét, egy sokkal hitelesebbnek ható jelentéssel szembesül. A dátumból és nyelvezetből arra gondolna, hogy egy átirattal van dolga, ám nem foglalkozik ezzel túl sokat... bíznia kell abban, hogy a könyvmásolók lelkiismeretesek voltak.
Az expedíciós naplót olvasva magában megállapítja, hogy Darennt és Nilevardot esélyesen csak az isteni gondviselés tarthatta életben. Ketten, hegymászói tapasztalat nélkül, télen, a veszélyesebb oldalon mászták meg a csúcsot, ami tapasztalt felfedezőktől is áldozatot követelt.
Mellékesen lejegyzi az említett gyógynövényeket. Nem hiszi, hogy bármikor is szüksége lesz a tudásra, ám ártani sosem árthat, ha megvan nála az információ. Az elf-sötételf drámát többnyire figyelmen kívül hagyja. Érdekes, a véleménye is megvan róla, ám kutatása szempontjából semmi releváns, vagy lejegyzendő információval nem szolgál.
A helyszínleírás az, amit viszont részletekbe menően leír. Az, hogy középtájon mászták meg a hegyet, esélyessé teszi, hogy talán pont ugyanazt a fennsíkot találta meg a két expedíció. A tó leírását pedig szintén fontosnak találja. Az, hogy a Hold havában mászták meg a hegyet, és a holdfényre reagált így a víz, mindenképp érdekes lehet...*
~Talán egy mágikus fókuszpont? Ha igen, az magyarázattal szolgálna a sárkány jelenlétére.~
*Végtére is egy elementáris mágiában gazdag hely bizonyára magához vonzhatna egy mágiához kötődő lényt. Ha pedig esetleg ténylegesen holdmágiában gazdag helyről van szó, akkor újra esélyt kap az illúzióval kapcsolatos elmélete is. Ezt a teóriát viszont biztos, hogy a Mágustoronyban kell majd kibővítenie, hiszen már többször is szembesült a Templom könyvtárának korlátaival.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy amíg itt van, és akad ideje folytatni a kutatást, addig nem nézhet utána egyéb dolgoknak is. Ezúttal a csuhással kezd, afelől érdeklődve, hogy tud-e Lanawinen kívüli földeket kutató expedíciós jelentésekről, vagy tudományos tézisekről. Nem számít sok eredményre, ám érdekli, hogy eddig honnan, és milyen mértékben származik információ a külvilágról.*
*Gyanúja beigazolódik: a mitikus lények kutatásánál kihagyott kötetek már nem szolgálnak túl sok tudással, és így viszonylag hamar fel is hagy velük, visszahelyezve őket a polcra, melyről elhozta őket. Ezután egy újab polcot vesz célba, ezúttal magát a hegységet igyekezve kutatni. Több dolog is érdekli... azon kívül, hogy magas és elszigetelt pontot alkot, mi vonzhatta oda a sárkányt? Mióta van ott a lény, van bármi távolra visszavezethető nyoma?
Eme kérdésekre az első pár könyvben nem lel választ. A kőzettípusokat egy építész, bányász vagy szélsőséges esetben egy földmágus is hasznosnak találhatná, ám Gaerralos egyelőre nem lát okot rá, hogy a könyv létezésén kívül bármit is lejegyezzen belőle. Ami pedig a juhtenyésztést illeti, Soreyl jelentése eléggé teljeskörű volt, hogy Gaerralos kissé elszórakozhasson a helyzet iróniáján... végtére is ha az a környék alkalmas lenne pásztorkodásra, akkor aligha végezne most sárkányokat érintő kutatást.
Semmi olyat nem talál viszont, ami hasznára válna. Időnként talál utalásokat a törpék által keresett, arannyal és kincsekkel megrakott tárnákra, ám csak apró és távoli lehetőségként fontolja meg, hogy a lény a hegy gyomrában bújt meg évszázadokig egy arannyal teli terem közepén. Az eddigiek alapján valószínűtlennek tartja a dolgot.
Végül viszont eljut odáig, hogy segítsgéet kényszerül kérni. Ez pedig jóval gyorsabban vezet eredményhez, mint amire számított... úgy tűnik, a csuhás pontosan tudja, merre keressen.*
-Jobban, mint a mesterséges izgalmat és hamis sikert.
*Válaszol a csuhásnak, visszautalva Tudós Haféti Teljesen Hiteles és Egyáltalán Nem Kitalált Utazásaira. A kudarcnál legalább kizárható, hogy öndicsőítés céljából lett kitalálva.
És valóban, ahogy leül és felüti a vékony könyvecskét, egy sokkal hitelesebbnek ható jelentéssel szembesül. A dátumból és nyelvezetből arra gondolna, hogy egy átirattal van dolga, ám nem foglalkozik ezzel túl sokat... bíznia kell abban, hogy a könyvmásolók lelkiismeretesek voltak.
Az expedíciós naplót olvasva magában megállapítja, hogy Darennt és Nilevardot esélyesen csak az isteni gondviselés tarthatta életben. Ketten, hegymászói tapasztalat nélkül, télen, a veszélyesebb oldalon mászták meg a csúcsot, ami tapasztalt felfedezőktől is áldozatot követelt.
Mellékesen lejegyzi az említett gyógynövényeket. Nem hiszi, hogy bármikor is szüksége lesz a tudásra, ám ártani sosem árthat, ha megvan nála az információ. Az elf-sötételf drámát többnyire figyelmen kívül hagyja. Érdekes, a véleménye is megvan róla, ám kutatása szempontjából semmi releváns, vagy lejegyzendő információval nem szolgál.
A helyszínleírás az, amit viszont részletekbe menően leír. Az, hogy középtájon mászták meg a hegyet, esélyessé teszi, hogy talán pont ugyanazt a fennsíkot találta meg a két expedíció. A tó leírását pedig szintén fontosnak találja. Az, hogy a Hold havában mászták meg a hegyet, és a holdfényre reagált így a víz, mindenképp érdekes lehet...*
~Talán egy mágikus fókuszpont? Ha igen, az magyarázattal szolgálna a sárkány jelenlétére.~
*Végtére is egy elementáris mágiában gazdag hely bizonyára magához vonzhatna egy mágiához kötődő lényt. Ha pedig esetleg ténylegesen holdmágiában gazdag helyről van szó, akkor újra esélyt kap az illúzióval kapcsolatos elmélete is. Ezt a teóriát viszont biztos, hogy a Mágustoronyban kell majd kibővítenie, hiszen már többször is szembesült a Templom könyvtárának korlátaival.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy amíg itt van, és akad ideje folytatni a kutatást, addig nem nézhet utána egyéb dolgoknak is. Ezúttal a csuhással kezd, afelől érdeklődve, hogy tud-e Lanawinen kívüli földeket kutató expedíciós jelentésekről, vagy tudományos tézisekről. Nem számít sok eredményre, ám érdekli, hogy eddig honnan, és milyen mértékben származik információ a külvilágról.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-15 23:27:36
Üzenet elküldve: 2022-02-15 23:27:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos régi ismerősként üdvözölheti a gertyatartót, habár fényforrásként immáron új lakók szolgálnak benne. Elhalad a csillagképekkel kapcsolatos repertoár mellett, majd leülepszik az asztal mellé, hogy nekiveselkedjen a mitikus lényeket taglaló ismereteknek. Átrágja még egyszer a poros polcokat, ám a legendás bestiák között sárkányt, vagy hasonlatos lényt nem lel újra a már olvasottakon felül. A következtetést neki kell levonnia, ám olybá fest, a templomi könyvtár nem dúskál az efféle irodalomban, már ha létezik ilyen.
A további kutatások csak részint járnak eredménnyel. Van olyan mű, ami a Krenkataur kőzetfajtáit taglalja, s olyan is, ami az egykor oly kapatos, hegyi juhtenyésztést propagálja olvasóinak. Utóbbi lapjait valaki nem átallotta trágár versikékkel kiegészíteni, jó néhány oldalon.
A páncélos segítségért fordul a tagbaszakadt, pápaszemes csuháshoz, s ezúttal rá is hibázik. A szerzetes egy vékonyka, bőrkötétes jegyzetfélét húz elő a polcok közül, s nyújtja Gaerralos felé.* - Nem túl olvasmányos. Kivéve persze, ha az olvasó szereti az unalmat és a kudarcot. *Jegyzi meg még, de többet nem szól. Ha a férfi kinyitja a művet, éjfekete tintával, sebtiben írt sorokra lelhet benne. Kurta beszámoló, s valóban nem túl szórakoztató, vagy különösebben tanulságos.
"E.sz. 6312, Hold havának 4. napja
Roharrion Lortith útinaplója
Én, Roharrion Lortith, arra vállalkozom, hogy tán elsőként jegyezzem fel az utókor részére utazásaim, s alul írott, világunk Nagy Hegyláncának meghódítását Középvidéken, Mohwort, Wegtoren címzetes bárójának nagylelkű finanszírozásából. Tán a Wegtorenben oly gyakorta emlegetett, törpék által vájt tárnák bejáratát is megleljük majd valahol a sziklafalban. Minden, mi ismeretlenbe vezető utunk során kincsül szolgálhat, Mohwort báró tulajdonát képezi.
1. nap
Hegyünk lábánál tartózkodunk. Nyugati oldaláról kerüljük majd a hegyláncot. A Nap Karavánpihenőjétől indultunk, s a legközelebbi csúcsot támadjuk. Trubish szerint a keleti oldal jóval zordabb mászáshoz. Az elmúlt napokban a megfelelő időre vártunk.
Az expedíció résztvevői:
-Jómagam, Roharrion Lortith felfedező, Artheniorból, ember
-Trubish Molk, mászómester, Wegtoren, törpe
-Jochir Lordan, katonatiszt, Pirtianes megfigyelője, sötételf
-Lihan Lorelionn, gyógyító, Lihanech, elf,
-Prokk, málhás és hű inasom, Arthenior, ember
2. nap
Várakozás. Trubish regéi a keleti oldalon húzódó, régi bányákról.
Följegyzés magamnak: Krenkataur
3.nap
Várakozás. Lihan és Jochir vehemens eszmecseréje Pirtianesről. Bolondság volt elhozni az elfet, most már be kell lássam.
4. nap
Indulás! Gyalogszerrel könnyen járható a terep, az esőfelhők is odébb álltak. Erdők, mezők váltják egymást. Lihan talált egy qartan nevezetű növényt. Azt mondja, borogatásra használja bogyóinak levét. Leginkább az orgonához hasonlíthat, fa-szerű, ám a fürtös virágzata hófehér. Bogyói szintén gyöngyház színűek. Én magam nem konyítok annyit az növényekhez, nyúztam viszont helyettük néhány borzoit. A bundája valóságos kincs, mondjon bármit a pirtianesi. A húsukat eldobtam az erdő vadjainak. Épp elég ellátmányunk van.
5. nap
Meredekké vált utunk. Prokk jól bírja, pedig a holmim java részét viszi. Jochir a kardjával büszkélkedik. Valóban mestermunka azzal a finoman hajlított pengével, ám Trubish meg van győzödve róla, hogy a wegtoreni kovácsok tízszer jobb acél „szarnak”.
Följegyzés magamnak: Prokknak némi arany új gúnyára
6. nap
Megkezdtük a mászást. Az idő napos. A szikla kemény, de Trubish magabiztos a dolgot illetően. Talált egy általa Cytne Álmának nevezett, furcsa kis növényt. Egy hasadékban húzódott meg. A növénykének nincsenek levelei. Egyetlen halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja csak. Trubish elmondása szerint a keserű virága frissen elrágva, vagy szárítva elfüstölve nyugalmat biztosít. Közben ő maga meg kötelekkel biztosít minket, a sziklába pedig karókat ver. Megtartja a súlyunk. Egy kiszögellésen költjük el a vacsorát és itt is fogunk aludni. A kilátás eszményi. Trubish azt mondja, népének ősei „odaát” kifaragták a hegyet belül, de a bánya bejáratának helyét már senki fia vagy leánya nem ismeri. Tán már be is omlott az egész. Jochir és Lihan ismétlődő szóváltása majdnem tettlegességig fajult. Elf és sötételf nem jó barát…
7. nap
Katasztrófa. Lihan a mélybe zuhant a reggel. Trubish szerint csak Jochim vághatta el az elf kötelét, Jochim szerint a törpe felszerelése az, mi felmondta a szolgálatot. Az expedíció sikerességének érdekében úgy döntök, folytatjuk utunk, s majd Mohwort báróra bízom a törvénykezést. A halált nem váltjuk meg kudarccal.
8-9. nap
Megmásztuk a hegyet, de kis híján újabb élettel fizettünk érte. Három tretil keresztezte utunk a gerincen. Nyilakkal üldöztük el őket, de az egyik megmarta Prokkot. Vállából bénult a karja. A felszerelését szétosztottuk. Jochir követeli, hogy forduljunk vissza. Nem. Túl sokáig eljutottunk már.
A tetőn a táj egyhangú. Kincsnek, értelmes élet alkotta képződménynek nincs nyoma. Rendkívül sziklás a hely, magassága miatt zordabb időkben bizonyosan hó födi. Egy csúcsok ölelte medencében elterülő, jéghideg tó mellett éjszakáztunk. Halak nem lakják, ám a telihold sugarában kék csillogás áradt a vízből. Nem fejtettük meg a titkát. Érintésre akár bármelyik másik tó, ízre szintúgy. Prokk ivott belőle.
Reggel Átverekedtük magunkat a túloldalra. Sziklák és erdőség, amerre a szem ellát. Titkon reméltem, látszani fog szeretett városunk, Arthenior, de túl messzi van, ráadásul köd üli a horizontot.
10. nap
Az út nem olybá fest, nem zárul különösebb eredménnyel. Se kincsek, se bányák, nem élőnek való vidék. Földet érni épségben és elföldeni az elfet, ha megkerül a teste odalenn. Csak ennyiért fohászkodunk Prokkal. Szeles az idő, Trubish viszont biztos az ereszkedést illetően. Visszaindulunk oda, ahol megmásztuk a hegyet. Mohwort nem lesz boldog, de az expedíciót ennek ellenére sikeresnek könyvelem. Hisz megmásztuk. Jochim ügyét Wegtorenbe viszem. Félő, hogy a Karavánpihenőnél kereket old majd."*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.15 23:39:55
*Gaerralos régi ismerősként üdvözölheti a gertyatartót, habár fényforrásként immáron új lakók szolgálnak benne. Elhalad a csillagképekkel kapcsolatos repertoár mellett, majd leülepszik az asztal mellé, hogy nekiveselkedjen a mitikus lényeket taglaló ismereteknek. Átrágja még egyszer a poros polcokat, ám a legendás bestiák között sárkányt, vagy hasonlatos lényt nem lel újra a már olvasottakon felül. A következtetést neki kell levonnia, ám olybá fest, a templomi könyvtár nem dúskál az efféle irodalomban, már ha létezik ilyen.
A további kutatások csak részint járnak eredménnyel. Van olyan mű, ami a Krenkataur kőzetfajtáit taglalja, s olyan is, ami az egykor oly kapatos, hegyi juhtenyésztést propagálja olvasóinak. Utóbbi lapjait valaki nem átallotta trágár versikékkel kiegészíteni, jó néhány oldalon.
A páncélos segítségért fordul a tagbaszakadt, pápaszemes csuháshoz, s ezúttal rá is hibázik. A szerzetes egy vékonyka, bőrkötétes jegyzetfélét húz elő a polcok közül, s nyújtja Gaerralos felé.* - Nem túl olvasmányos. Kivéve persze, ha az olvasó szereti az unalmat és a kudarcot. *Jegyzi meg még, de többet nem szól. Ha a férfi kinyitja a művet, éjfekete tintával, sebtiben írt sorokra lelhet benne. Kurta beszámoló, s valóban nem túl szórakoztató, vagy különösebben tanulságos.
"E.sz. 6312, Hold havának 4. napja
Roharrion Lortith útinaplója
Én, Roharrion Lortith, arra vállalkozom, hogy tán elsőként jegyezzem fel az utókor részére utazásaim, s alul írott, világunk Nagy Hegyláncának meghódítását Középvidéken, Mohwort, Wegtoren címzetes bárójának nagylelkű finanszírozásából. Tán a Wegtorenben oly gyakorta emlegetett, törpék által vájt tárnák bejáratát is megleljük majd valahol a sziklafalban. Minden, mi ismeretlenbe vezető utunk során kincsül szolgálhat, Mohwort báró tulajdonát képezi.
1. nap
Hegyünk lábánál tartózkodunk. Nyugati oldaláról kerüljük majd a hegyláncot. A Nap Karavánpihenőjétől indultunk, s a legközelebbi csúcsot támadjuk. Trubish szerint a keleti oldal jóval zordabb mászáshoz. Az elmúlt napokban a megfelelő időre vártunk.
Az expedíció résztvevői:
-Jómagam, Roharrion Lortith felfedező, Artheniorból, ember
-Trubish Molk, mászómester, Wegtoren, törpe
-Jochir Lordan, katonatiszt, Pirtianes megfigyelője, sötételf
-Lihan Lorelionn, gyógyító, Lihanech, elf,
-Prokk, málhás és hű inasom, Arthenior, ember
2. nap
Várakozás. Trubish regéi a keleti oldalon húzódó, régi bányákról.
Följegyzés magamnak: Krenkataur
3.nap
Várakozás. Lihan és Jochir vehemens eszmecseréje Pirtianesről. Bolondság volt elhozni az elfet, most már be kell lássam.
4. nap
Indulás! Gyalogszerrel könnyen járható a terep, az esőfelhők is odébb álltak. Erdők, mezők váltják egymást. Lihan talált egy qartan nevezetű növényt. Azt mondja, borogatásra használja bogyóinak levét. Leginkább az orgonához hasonlíthat, fa-szerű, ám a fürtös virágzata hófehér. Bogyói szintén gyöngyház színűek. Én magam nem konyítok annyit az növényekhez, nyúztam viszont helyettük néhány borzoit. A bundája valóságos kincs, mondjon bármit a pirtianesi. A húsukat eldobtam az erdő vadjainak. Épp elég ellátmányunk van.
5. nap
Meredekké vált utunk. Prokk jól bírja, pedig a holmim java részét viszi. Jochir a kardjával büszkélkedik. Valóban mestermunka azzal a finoman hajlított pengével, ám Trubish meg van győzödve róla, hogy a wegtoreni kovácsok tízszer jobb acél „szarnak”.
Följegyzés magamnak: Prokknak némi arany új gúnyára
6. nap
Megkezdtük a mászást. Az idő napos. A szikla kemény, de Trubish magabiztos a dolgot illetően. Talált egy általa Cytne Álmának nevezett, furcsa kis növényt. Egy hasadékban húzódott meg. A növénykének nincsenek levelei. Egyetlen halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja csak. Trubish elmondása szerint a keserű virága frissen elrágva, vagy szárítva elfüstölve nyugalmat biztosít. Közben ő maga meg kötelekkel biztosít minket, a sziklába pedig karókat ver. Megtartja a súlyunk. Egy kiszögellésen költjük el a vacsorát és itt is fogunk aludni. A kilátás eszményi. Trubish azt mondja, népének ősei „odaát” kifaragták a hegyet belül, de a bánya bejáratának helyét már senki fia vagy leánya nem ismeri. Tán már be is omlott az egész. Jochir és Lihan ismétlődő szóváltása majdnem tettlegességig fajult. Elf és sötételf nem jó barát…
7. nap
Katasztrófa. Lihan a mélybe zuhant a reggel. Trubish szerint csak Jochim vághatta el az elf kötelét, Jochim szerint a törpe felszerelése az, mi felmondta a szolgálatot. Az expedíció sikerességének érdekében úgy döntök, folytatjuk utunk, s majd Mohwort báróra bízom a törvénykezést. A halált nem váltjuk meg kudarccal.
8-9. nap
Megmásztuk a hegyet, de kis híján újabb élettel fizettünk érte. Három tretil keresztezte utunk a gerincen. Nyilakkal üldöztük el őket, de az egyik megmarta Prokkot. Vállából bénult a karja. A felszerelését szétosztottuk. Jochir követeli, hogy forduljunk vissza. Nem. Túl sokáig eljutottunk már.
A tetőn a táj egyhangú. Kincsnek, értelmes élet alkotta képződménynek nincs nyoma. Rendkívül sziklás a hely, magassága miatt zordabb időkben bizonyosan hó födi. Egy csúcsok ölelte medencében elterülő, jéghideg tó mellett éjszakáztunk. Halak nem lakják, ám a telihold sugarában kék csillogás áradt a vízből. Nem fejtettük meg a titkát. Érintésre akár bármelyik másik tó, ízre szintúgy. Prokk ivott belőle.
Reggel Átverekedtük magunkat a túloldalra. Sziklák és erdőség, amerre a szem ellát. Titkon reméltem, látszani fog szeretett városunk, Arthenior, de túl messzi van, ráadásul köd üli a horizontot.
10. nap
Az út nem olybá fest, nem zárul különösebb eredménnyel. Se kincsek, se bányák, nem élőnek való vidék. Földet érni épségben és elföldeni az elfet, ha megkerül a teste odalenn. Csak ennyiért fohászkodunk Prokkal. Szeles az idő, Trubish viszont biztos az ereszkedést illetően. Visszaindulunk oda, ahol megmásztuk a hegyet. Mohwort nem lesz boldog, de az expedíciót ennek ellenére sikeresnek könyvelem. Hisz megmásztuk. Jochim ügyét Wegtorenbe viszem. Félő, hogy a Karavánpihenőnél kereket old majd."*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.15 23:39:55
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:26:11
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:26:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Nehézkesen emelkedik fel a térdeplésből, kérdőn, de komolyan emelve szürke tekintetét a főatyára. Végül némán fejet hajt, s nem kérdez rá a szóban forgó álomra. Pedig nagyon is érdekelné, miről beszél a két csuhás. Pedig ha valóban az ő jöttét álmodták meg...*
-Őszinte leszek, atyám. A tudásom igen csak megkapott a mágia terén, mikor megnyitottam szívem Eeyr előtt. De ezt az árat meg kellett fizetnem. *Furcsa próba ez, de nem keres okokat mögötte. Az atya tudja, mit cselekszik. És nem is kételkedik a Templom és a pap hatalmában. Ugyanakkor nem is óhajt kárt tenni a csuhásban, még véletlenül sem. Nagyot dobbant lábával, s közben kardja után kap. Tisztában van vele, hogy nem lenne ideje kardot rántani időben, így csupán annak markolatához kap. Reméli, a varázslat így is hatásos lesz egy efféle bemutatóhoz. Egyéb szándékot nem is sejt mögötte. Több mágiaágat is magáévá tett a Toronyban töltött idő alatt, de kifejezett támadóvarázsnak híján van, mióta hátat fordított az elementáris mágia esszenciájának.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
*Nehézkesen emelkedik fel a térdeplésből, kérdőn, de komolyan emelve szürke tekintetét a főatyára. Végül némán fejet hajt, s nem kérdez rá a szóban forgó álomra. Pedig nagyon is érdekelné, miről beszél a két csuhás. Pedig ha valóban az ő jöttét álmodták meg...*
-Őszinte leszek, atyám. A tudásom igen csak megkapott a mágia terén, mikor megnyitottam szívem Eeyr előtt. De ezt az árat meg kellett fizetnem. *Furcsa próba ez, de nem keres okokat mögötte. Az atya tudja, mit cselekszik. És nem is kételkedik a Templom és a pap hatalmában. Ugyanakkor nem is óhajt kárt tenni a csuhásban, még véletlenül sem. Nagyot dobbant lábával, s közben kardja után kap. Tisztában van vele, hogy nem lenne ideje kardot rántani időben, így csupán annak markolatához kap. Reméli, a varázslat így is hatásos lesz egy efféle bemutatóhoz. Egyéb szándékot nem is sejt mögötte. Több mágiaágat is magáévá tett a Toronyban töltött idő alatt, de kifejezett támadóvarázsnak híján van, mióta hátat fordított az elementáris mágia esszenciájának.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-14 20:59:31
Üzenet elküldve: 2022-02-14 20:59:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A Kaszárnya ajtaján kilépve beleborzong kissé a hidegbe, ám kabátja jól szigetel, így annak ellenére sem hűl ki a Templomba való úton, hogy páncélját a szobájában hagyta. Időnként ezen változtat pár fagyosabb fuvallat, és saját maga számára kényelmetlen tempót diktál, hogy megszökhessen a fagy elől.
Ahogy végre odaér a Templomhoz, a benti viszonylagos meleg megkönnyebbült sóhajra készteti. Úgy tűnik, még nincs nagy nyüzsgés az épületben, mely végül is indokolt, tekintve, hogy sokan Artheniorban az évszakra tekintettel még csak most ébredeznek. Gaerralos maga céltudatosan indul meg a pincekönyvtár irányába, hogy lezárja tegnapi kutatását.
Eltarthat egy darabig, míg a papok segítségével, vagy anélkül szerez egy gyertyatartót, majd a Könyvtárban hozzálát feladatához. Ha eljut ide, akkor visszatér korábban kialakított kuckójához, és felüti jegyzeteit, megnézve, milyen címeket írt fel. Első körben a mitikus lényeket érintő kutatását igyekszik befejezni, mely -bár legutóbb limitált eredménnyel járt- még pár átlapozatlan könyvet jelent.
Nem szándékozik viszont túl sok időt vesztegetni ezzel, hiszen tudja, ideje véges, hiszen elvileg dél körül jönni fog érte a Kereskedőház képviselője, az addig hátralevő időt pedig minél hasznosabban szeretné befektetni. Így csak viszonylag felületesen futja át ezeket a könyveket, csak a ténylegesen hasznosnak tűnő információkat jegyezve le, majd szekciót vált.
Olyan könyveket keres, melyek a Világválasztó Hegységet tárgyalják, esetleges onnan visszajövő expedíciók és azt övező pletykák és legendák után kutatva. Ehhez ha kell, segítséget kér az egyik templomszolgától, majd ha sikerült összegyűjtenie pár alkalmas könyvet, akkor a korábbi procedúráját követve, alaposabb jegyzetelés mellett nézi át ezeket.*
*A Kaszárnya ajtaján kilépve beleborzong kissé a hidegbe, ám kabátja jól szigetel, így annak ellenére sem hűl ki a Templomba való úton, hogy páncélját a szobájában hagyta. Időnként ezen változtat pár fagyosabb fuvallat, és saját maga számára kényelmetlen tempót diktál, hogy megszökhessen a fagy elől.
Ahogy végre odaér a Templomhoz, a benti viszonylagos meleg megkönnyebbült sóhajra készteti. Úgy tűnik, még nincs nagy nyüzsgés az épületben, mely végül is indokolt, tekintve, hogy sokan Artheniorban az évszakra tekintettel még csak most ébredeznek. Gaerralos maga céltudatosan indul meg a pincekönyvtár irányába, hogy lezárja tegnapi kutatását.
Eltarthat egy darabig, míg a papok segítségével, vagy anélkül szerez egy gyertyatartót, majd a Könyvtárban hozzálát feladatához. Ha eljut ide, akkor visszatér korábban kialakított kuckójához, és felüti jegyzeteit, megnézve, milyen címeket írt fel. Első körben a mitikus lényeket érintő kutatását igyekszik befejezni, mely -bár legutóbb limitált eredménnyel járt- még pár átlapozatlan könyvet jelent.
Nem szándékozik viszont túl sok időt vesztegetni ezzel, hiszen tudja, ideje véges, hiszen elvileg dél körül jönni fog érte a Kereskedőház képviselője, az addig hátralevő időt pedig minél hasznosabban szeretné befektetni. Így csak viszonylag felületesen futja át ezeket a könyveket, csak a ténylegesen hasznosnak tűnő információkat jegyezve le, majd szekciót vált.
Olyan könyveket keres, melyek a Világválasztó Hegységet tárgyalják, esetleges onnan visszajövő expedíciók és azt övező pletykák és legendák után kutatva. Ehhez ha kell, segítséget kér az egyik templomszolgától, majd ha sikerült összegyűjtenie pár alkalmas könyvet, akkor a korábbi procedúráját követve, alaposabb jegyzetelés mellett nézi át ezeket.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-13 16:40:01
Üzenet elküldve: 2022-02-13 16:40:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Kilvárd türelme rózsát terem, még ha a főatya nem is annyira szépséges, mint egy száll rózsa. Max atya egyelőre a háttérben marad és még csak szóra se méltatja az érkezőt. A kis suhanc biztatására azért szépen bemutatkozik Arborg egykori tanítványa.*
- Nemes cél vezérelt idáig Kilvard testvér. Kelj hát fel és járulj elém!* Szólal meg végre Max főatya határozott hangján. Ha ennek eleget tesz a mágus, akkor végre találkozhat a helyi hitközség legbefolyásosabb tagjával. Az ötven-hatvan közötti férfi látszólag jó egészségnek örvend. Testalkatra magas, végtagjai hosszúak, feje kerekded, még fakó barna hajkorona díszíti, legfelül viszont már kopaszodik. Kezein apró fehér-barna foltok váltják egymást.*
- Én Max főatya vagyok Eeyr templomának vezetője. Már vártunk reád, mert Qúrín testvér megálmodta jöttöd. A férfi, aki a lilát fehérre cserélte. Úgy tűnik személyedben testesül meg ez a látomás.* Kis szüntet tart, amibe rögtön bele is kotyog a kis szerzetes.*
- Bizony én láttam.* Most nagyon örül magának, de az Atya folytatja a mondandóját.*
- Nem kételkedem abban, amit mondtál, mert ezen cselekedetek híre részben hozzánk is elért. Ám én szeretnék személyesen is meggyőződni az erődről. Azt akarom, hogy támadj rám itt és most. Használhatod a kardod, vagy Arborg egyik mágikus praktikáját is. A döntés a tiéd, de ne fogd vissza magad. Ebben a templomban nem eshet bántódásom.* Qúrín bölcsen félre is áll az útból, csak a páncélos marad ott az Atya mögött. A feladat egyszerű, csak rá kell támadnia Kilvard az idősödő férfira. Mágia vagy fegyver, nincs jelentősége, de biztosra veheti, hogy később lesz. Talán ez is csak valamiféle próba lehet. Majd kiderül, ha ennek a szokatlan kérésnek eleget tett.*
* Kilvárd türelme rózsát terem, még ha a főatya nem is annyira szépséges, mint egy száll rózsa. Max atya egyelőre a háttérben marad és még csak szóra se méltatja az érkezőt. A kis suhanc biztatására azért szépen bemutatkozik Arborg egykori tanítványa.*
- Nemes cél vezérelt idáig Kilvard testvér. Kelj hát fel és járulj elém!* Szólal meg végre Max főatya határozott hangján. Ha ennek eleget tesz a mágus, akkor végre találkozhat a helyi hitközség legbefolyásosabb tagjával. Az ötven-hatvan közötti férfi látszólag jó egészségnek örvend. Testalkatra magas, végtagjai hosszúak, feje kerekded, még fakó barna hajkorona díszíti, legfelül viszont már kopaszodik. Kezein apró fehér-barna foltok váltják egymást.*
- Én Max főatya vagyok Eeyr templomának vezetője. Már vártunk reád, mert Qúrín testvér megálmodta jöttöd. A férfi, aki a lilát fehérre cserélte. Úgy tűnik személyedben testesül meg ez a látomás.* Kis szüntet tart, amibe rögtön bele is kotyog a kis szerzetes.*
- Bizony én láttam.* Most nagyon örül magának, de az Atya folytatja a mondandóját.*
- Nem kételkedem abban, amit mondtál, mert ezen cselekedetek híre részben hozzánk is elért. Ám én szeretnék személyesen is meggyőződni az erődről. Azt akarom, hogy támadj rám itt és most. Használhatod a kardod, vagy Arborg egyik mágikus praktikáját is. A döntés a tiéd, de ne fogd vissza magad. Ebben a templomban nem eshet bántódásom.* Qúrín bölcsen félre is áll az útból, csak a páncélos marad ott az Atya mögött. A feladat egyszerű, csak rá kell támadnia Kilvard az idősödő férfira. Mágia vagy fegyver, nincs jelentősége, de biztosra veheti, hogy később lesz. Talán ez is csak valamiféle próba lehet. Majd kiderül, ha ennek a szokatlan kérésnek eleget tett.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:13:45
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:13:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Türelmesen várja meg a fiatal csuhás visszatértét. Szorosan háta mögé szorított karokkal sétál körbe a csarnokban, alaposan megszemlélve az ősi szobrokat, az elemi mágia utolsó hagyatékait. Hiába, a korok változnak, s vele kell változzanak ők is. Mondjon Abogr bármit is. Az istenek megjelenése bizony alaposan felforgatta a világot, s bolond az, ki nem választ magának oldalt. Helyes oldalból pedig csak egy létezik.*
-Max főatya. *Hajtja meg fejét, ahogy közelít a trió. A páncélost is hasonló biccentéssel köszönti, habár a nevét nem tudja.*
-Én Kilvard Guldraen vagyok, a Mágustorony egykori felvigyázója. Azért érkeztem Artheniorba, hogy életemmel és halálommal egyaránt az Úrnőt szolgálhassam. Megtaláltam a Fény útját, bár majd beleőszültem. *Megenged egy halovány mosolyt, majd térdre ereszkedik, s kezei közé veszi kardját.*
-Nem csak kardom kínálom a Templomnak. Tudásom legjavát, hűségem és hitem is. *Folytatja felszegett állal.* -Készen állok, hogy elvigyem az Úrnő fényét a legsötétebb zugokba is. Hogy elnyerhessem az emberek szívét, szavakkal és tettekkel téve tanúbizonyságot az Úrnő hatalmáról. Akár már itt, Artheniorban. Örömmel képviselném a Templomot. *Ha engedik, úgy kissé nehézkesen bár, de feltápászkodik, s kardját is visszalöki az oldalán lógó hüvelybe.*
-Gyógyítani érkeztem és üldözni a sötétséget. Ahogy megfékeztük a Meredély setét lakóit, úgy szabadítottam fel a fogadót is a bűnözők karmai alól. Eleddig is tettem az emberekért, de nem a Fény szolgálatában. Ezen szeretnék most változtatni. *Ha a karddal nem is, a szavakkal jól bánik. Szürke szemeivel a főatyát célozza, türelmesen, ám szigorú és elhivatott ábrázattal várva annak válaszát.*
*Türelmesen várja meg a fiatal csuhás visszatértét. Szorosan háta mögé szorított karokkal sétál körbe a csarnokban, alaposan megszemlélve az ősi szobrokat, az elemi mágia utolsó hagyatékait. Hiába, a korok változnak, s vele kell változzanak ők is. Mondjon Abogr bármit is. Az istenek megjelenése bizony alaposan felforgatta a világot, s bolond az, ki nem választ magának oldalt. Helyes oldalból pedig csak egy létezik.*
-Max főatya. *Hajtja meg fejét, ahogy közelít a trió. A páncélost is hasonló biccentéssel köszönti, habár a nevét nem tudja.*
-Én Kilvard Guldraen vagyok, a Mágustorony egykori felvigyázója. Azért érkeztem Artheniorba, hogy életemmel és halálommal egyaránt az Úrnőt szolgálhassam. Megtaláltam a Fény útját, bár majd beleőszültem. *Megenged egy halovány mosolyt, majd térdre ereszkedik, s kezei közé veszi kardját.*
-Nem csak kardom kínálom a Templomnak. Tudásom legjavát, hűségem és hitem is. *Folytatja felszegett állal.* -Készen állok, hogy elvigyem az Úrnő fényét a legsötétebb zugokba is. Hogy elnyerhessem az emberek szívét, szavakkal és tettekkel téve tanúbizonyságot az Úrnő hatalmáról. Akár már itt, Artheniorban. Örömmel képviselném a Templomot. *Ha engedik, úgy kissé nehézkesen bár, de feltápászkodik, s kardját is visszalöki az oldalán lógó hüvelybe.*
-Gyógyítani érkeztem és üldözni a sötétséget. Ahogy megfékeztük a Meredély setét lakóit, úgy szabadítottam fel a fogadót is a bűnözők karmai alól. Eleddig is tettem az emberekért, de nem a Fény szolgálatában. Ezen szeretnék most változtatni. *Ha a karddal nem is, a szavakkal jól bánik. Szürke szemeivel a főatyát célozza, türelmesen, ám szigorú és elhivatott ábrázattal várva annak válaszát.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-04 18:00:19
Üzenet elküldve: 2022-02-04 18:00:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A templomba belépve, elégedetten tapasztalja, hogy nem sok minden változott az utolsó látogatása óta. Ami nem is volt olyan messze hisz a tündér elkísérte őt ide. Természetesen kinn várt addig az unszimpatikus gyötrelem. ~ Ha az ajtón belépett volna, talán fel is gyulladt volna. ~ Húz egy otromba mosolyt a szájára. Egy rövidebb ima az oltárnál és utána már lép is tovább a könyvtár felé. Amint a könyvek közé kerül, az első pillanatban egy szép vaskos könyvön akad meg a tekintete, amit le is emel a polcról. Kicsit forgatva az íróját elolvassa. ~ Elwyrien Shadowmourne írta. Nem ismerős. De bizonyára érdekes hisz a fény és a sötétségről szól. ~ Néhány lépés után már helyet is foglal az egyik könyvtári székbe, hogy egy kicsit át nyálazhassa az irományt. Magában el is kezdi át nyálazni a könyvet. ~ Hallott már mendemondákat a felszínlakókról, de még soha életében nem látott egyet sem. Az orkokat és törpéket persze ismerte, ők a Mélysötétben is jelen voltak, de sosem látott még felszíni elfeket és óriásokat?... Nem teljesen erre számítottam. ~ Állapítja meg, majd tovább olvassa, hogy kíváncsiságát legalább valamennyire eloszlathassa. ~ Fél napi barlangokban való bolyongás után Elwyrien már kezdett elcsüggedni?.. Magáról írta? Feltehetőleg egy kalandja. ~ Teszi meg az állapítást. De tovább nem vacakol, részletesen elolvassa a leírtakat és a benne lévő tapasztalatot elsajátítja. Ami az élményen kívül nem sok más lehet. *
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-03 20:42:24
Üzenet elküldve: 2022-02-03 20:42:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Kilvard megérkezik a Eeyr templomába, hogy beteljesítse a sorsát. Mintha csak hazatérne, olyan érzése támadhat, hogy maga ez a hideg, hűvös épület is csak őt várta volna. Jó hívőként időt szakít rá, hogy istenének ajánlja magát. Felelni senki nem felel, de továbbra is megmarad az érzés, hogy nincs egyedül. Egy fiatal kis félvér csuhást szólít meg ezt követően, aki barátságos mosollyal fogadja. A csuha még lötyög rajta, kopasz kobakja alatt nagy zöld szemei pedig szinte gombócként ülnek megvilágosodott kifejezést hordozó arcán. Ruhája sokat eltakar belőle, ahogy a félhomály is, de az oldalán fityegő díszkard még így is kivehető.*
-Az Úrnő áldjon téged is Kilvard testvér!* Köszönti a legény.* Max atya jelenleg a szobájában meditál. Nem zavarhatja most testvér, de én szólhatok neki. Tudja én láttam, én előre láttam...* Hadovál valamit, de ha nem tartóztatják, akkor elindul a főatyáért.*
- Kérem testvér itt várjon türelemmel.* Elég szapora léptekkel siet el. Bele telhet talán majd egy félóra is mire visszatér, de visszatér oldalán még két fővel. Az egyik egy páncélos alak lehet, de ő kicsit lemaradva követi a társaságot. A másik egy már éltebb csuhás. Nála egy fehérre meszelt bot is látható, valószínűleg ő lehet az akit keres. A fiú előre szalad Kilvardhoz.*
- Ő itt Max főatya. Mondd el neki is, hogy mi járatban vagy testvér. Azt is szeretik tudni, hogy eddig mit cselekedtél meg.* Biztatja a jövevényt. Az atya meg is áll a félhomályban, így vonásait elég nehéz lehet kiolvasni, főleg, hogy csuklya is fedi fejét. Az első benyomás a legfontosabb, ahogy azt mondani szokás.*
* Kilvard megérkezik a Eeyr templomába, hogy beteljesítse a sorsát. Mintha csak hazatérne, olyan érzése támadhat, hogy maga ez a hideg, hűvös épület is csak őt várta volna. Jó hívőként időt szakít rá, hogy istenének ajánlja magát. Felelni senki nem felel, de továbbra is megmarad az érzés, hogy nincs egyedül. Egy fiatal kis félvér csuhást szólít meg ezt követően, aki barátságos mosollyal fogadja. A csuha még lötyög rajta, kopasz kobakja alatt nagy zöld szemei pedig szinte gombócként ülnek megvilágosodott kifejezést hordozó arcán. Ruhája sokat eltakar belőle, ahogy a félhomály is, de az oldalán fityegő díszkard még így is kivehető.*
-Az Úrnő áldjon téged is Kilvard testvér!* Köszönti a legény.* Max atya jelenleg a szobájában meditál. Nem zavarhatja most testvér, de én szólhatok neki. Tudja én láttam, én előre láttam...* Hadovál valamit, de ha nem tartóztatják, akkor elindul a főatyáért.*
- Kérem testvér itt várjon türelemmel.* Elég szapora léptekkel siet el. Bele telhet talán majd egy félóra is mire visszatér, de visszatér oldalán még két fővel. Az egyik egy páncélos alak lehet, de ő kicsit lemaradva követi a társaságot. A másik egy már éltebb csuhás. Nála egy fehérre meszelt bot is látható, valószínűleg ő lehet az akit keres. A fiú előre szalad Kilvardhoz.*
- Ő itt Max főatya. Mondd el neki is, hogy mi járatban vagy testvér. Azt is szeretik tudni, hogy eddig mit cselekedtél meg.* Biztatja a jövevényt. Az atya meg is áll a félhomályban, így vonásait elég nehéz lehet kiolvasni, főleg, hogy csuklya is fedi fejét. Az első benyomás a legfontosabb, ahogy azt mondani szokás.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:13:57
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:13:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Léptei visszhangját sokszorosan veri vissza a hatalmas csarnok, ahogy végighalad a régi, fából ácsolt padok között. A levegő mágiájának egykori háza ez, mi most a Fény Templomaként működik. Megköveteli a tiszteletet. Ő pedig meg is adja. Mielőtt bárkivel szóba elegyedne, öregesen letérdel az oltár elé, s homlokát a padlóhoz érinti.*
~Úrnőm. Itt vagyok hát, rendelkezz velem. Hosszú az út mögöttem, de a végét még most sem látom. Azt viszont tudom, hogy a Fény Ösvényére tévedtem, s hozzon bármit a sors, le már nem térek róla. Szeretet és igazság köveivel van kirakva ez az út, és legyen bármily sötét is a köd, mi olykor körbe öleli, az igaz szív soha sem tér le róla. Légy áldott, Úrnőm, s engedd meg, hogy szolgálhassalak.~
*Kifejezéstelen ábrázattal tápászkodik fel, szeméből és vonásaiból aligha lehetne kiolvasni bármit. Ugyanakkor minden egyes szót komolyan gondol. Sosem volt kenyere a hamisság, s most, hogy tényleg fehéret öltött, meg is veti a hazugságot. Kész rá, hogy felcsapjon az Úrnő szolgái közé, s tettel is kész bizonyítani szándékát. Körbe fordul, hogy szürke tekintetével megkeresse a legközelebbi csuhást.*
-Az Úrnő áldjon. A nevem Kilvard, s az Atyát keresem. *Lép oda hozzá.* -Feladatom van. Téríteni a tékozlót, építeni az Úrnő házát, s karddal sújtani le ott, ahol a hamis, fekete isten terebélyesedik. Ez az én küldetésem. *Keze megpihen a mesterkard markolatán, majd fejet hajt.* -Merre találom?
~Úrnőm. Itt vagyok hát, rendelkezz velem. Hosszú az út mögöttem, de a végét még most sem látom. Azt viszont tudom, hogy a Fény Ösvényére tévedtem, s hozzon bármit a sors, le már nem térek róla. Szeretet és igazság köveivel van kirakva ez az út, és legyen bármily sötét is a köd, mi olykor körbe öleli, az igaz szív soha sem tér le róla. Légy áldott, Úrnőm, s engedd meg, hogy szolgálhassalak.~
*Kifejezéstelen ábrázattal tápászkodik fel, szeméből és vonásaiból aligha lehetne kiolvasni bármit. Ugyanakkor minden egyes szót komolyan gondol. Sosem volt kenyere a hamisság, s most, hogy tényleg fehéret öltött, meg is veti a hazugságot. Kész rá, hogy felcsapjon az Úrnő szolgái közé, s tettel is kész bizonyítani szándékát. Körbe fordul, hogy szürke tekintetével megkeresse a legközelebbi csuhást.*
-Az Úrnő áldjon. A nevem Kilvard, s az Atyát keresem. *Lép oda hozzá.* -Feladatom van. Téríteni a tékozlót, építeni az Úrnő házát, s karddal sújtani le ott, ahol a hamis, fekete isten terebélyesedik. Ez az én küldetésem. *Keze megpihen a mesterkard markolatán, majd fejet hajt.* -Merre találom?
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-27 10:49:52
Üzenet elküldve: 2022-01-27 10:49:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Miután biztosította, hogy nem fut ki idő előtt a fényforrásból, újra a kutatásba veti magát. Olyan ember, aki ritkán elégszik meg akár a könnyű kudarccal, akár a könnyű győzelemmel. Annak ellenére, hogy a megbízás, amit kapott, csak a Templomban való utánanézést érinti, szándékában áll kideríteni, hogy mi is történhetett, és hogy mindez mit jelenthet... vagy legalábbis mi az, ami biztos nem.
A káprázatot és illúziót keltő lényekről már többet talál, mint a sárkányokról. Azt viszonylag hamar megállapítja, hogy az ilyen teremtmények főképp az Ingoványban élnek csak, így vajmi kevés eséllyel idézhettek volna egy sárkányt az expedíció tagjai elé a Világválasztó Hegység csúcsai között.
Egy külön, viseltesnek tűnő jegyzetfüzetbe viszont leírja ezekről a lényekről a legfontosabb információkat. Ha a Mocsáron vezeti keresztül az útja, akkor még hasznos lehet mindez.
Ahogy feláll a kialakított 'kuckójából', hogy újabb könyvet szerezzen a polcról, hirtelen megszédül, és rázúdul a több órás intenzív kutatás fáradsága. Botjára támaszkodva vár egy kicsit, hogy alábbhagyjon a füle zúgása, és kitisztuljon kissé a látása, időközben meghozva a döntést, hogy valószínűleg mára jó ötlet lenne befejezni a kutatást.
Megkezdi hát a könyvek és tekercsek visszapakolását azok rendeltetésszerű helyére, majd az alagsor kijárata felé veszi útját. Habár bízik a saját memóriájában, noteszében már le van jegyezve, hogy milyen módokon fogja folytatni a kutatást, amíg fontosabb feladatot nem kap, vagy eredménnyel nem járnak erőfeszítései.
Felküzdi magát a lépcsőn, majd az időközben nagy eséllyel megkezdődött misét lehetőleg nem megzavarva hagyja ott a Templom épületét, hogy visszatérhessen a Kaszárnyába.*
*Miután biztosította, hogy nem fut ki idő előtt a fényforrásból, újra a kutatásba veti magát. Olyan ember, aki ritkán elégszik meg akár a könnyű kudarccal, akár a könnyű győzelemmel. Annak ellenére, hogy a megbízás, amit kapott, csak a Templomban való utánanézést érinti, szándékában áll kideríteni, hogy mi is történhetett, és hogy mindez mit jelenthet... vagy legalábbis mi az, ami biztos nem.
A káprázatot és illúziót keltő lényekről már többet talál, mint a sárkányokról. Azt viszonylag hamar megállapítja, hogy az ilyen teremtmények főképp az Ingoványban élnek csak, így vajmi kevés eséllyel idézhettek volna egy sárkányt az expedíció tagjai elé a Világválasztó Hegység csúcsai között.
Egy külön, viseltesnek tűnő jegyzetfüzetbe viszont leírja ezekről a lényekről a legfontosabb információkat. Ha a Mocsáron vezeti keresztül az útja, akkor még hasznos lehet mindez.
Ahogy feláll a kialakított 'kuckójából', hogy újabb könyvet szerezzen a polcról, hirtelen megszédül, és rázúdul a több órás intenzív kutatás fáradsága. Botjára támaszkodva vár egy kicsit, hogy alábbhagyjon a füle zúgása, és kitisztuljon kissé a látása, időközben meghozva a döntést, hogy valószínűleg mára jó ötlet lenne befejezni a kutatást.
Megkezdi hát a könyvek és tekercsek visszapakolását azok rendeltetésszerű helyére, majd az alagsor kijárata felé veszi útját. Habár bízik a saját memóriájában, noteszében már le van jegyezve, hogy milyen módokon fogja folytatni a kutatást, amíg fontosabb feladatot nem kap, vagy eredménnyel nem járnak erőfeszítései.
Felküzdi magát a lépcsőn, majd az időközben nagy eséllyel megkezdődött misét lehetőleg nem megzavarva hagyja ott a Templom épületét, hogy visszatérhessen a Kaszárnyába.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-26 10:52:26
Üzenet elküldve: 2022-01-26 10:52:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos hiába temetkezne bele a munkába újult erővel, a hosszas kutakodás bizony alaposan kivesz szellemi erejéből. Még részletes leírásokat talál az úgynevezett Kalapos Gondolatolvasztó szörnyetegről, sőt, egy mocsárban honos, rejtélyes, banyaszerű lényről is talál feljegyzést, miszerint "E lényezet fénylő gömbözetivel akasztja horogra áldozatát. E furcsázat minden szín alatt kerülendő az ingoványos vidéken." A keresett lényről, s annak telepatikus mivoltáról azonban egy szót, annyit sem talál. A táncoló gyertyafényben a betűk szép lassan összeolvadnak, a sorok pedig egymást kergetik a pergameneken. Gaerralos szellemi tőkéjének végére jutott. A veterán zsoldos akkor sem tudna új frontokat nyitni már ismeretei számára, ha lenne miből. Itt, a Templom alagsorában aligha lel újabb információra. Abból kell hát gazdálkodnia, ami adatott, már ha gazdálkodni tud vagy kíván belőle. Így, napnyugtához közeledve odafenn miséhez készülődnek, s a harcos ugyan maradhat, ha akar, de túl sok foganatja idelenn már nem lesz keresésének.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.26 10:55:49
*Gaerralos hiába temetkezne bele a munkába újult erővel, a hosszas kutakodás bizony alaposan kivesz szellemi erejéből. Még részletes leírásokat talál az úgynevezett Kalapos Gondolatolvasztó szörnyetegről, sőt, egy mocsárban honos, rejtélyes, banyaszerű lényről is talál feljegyzést, miszerint "E lényezet fénylő gömbözetivel akasztja horogra áldozatát. E furcsázat minden szín alatt kerülendő az ingoványos vidéken." A keresett lényről, s annak telepatikus mivoltáról azonban egy szót, annyit sem talál. A táncoló gyertyafényben a betűk szép lassan összeolvadnak, a sorok pedig egymást kergetik a pergameneken. Gaerralos szellemi tőkéjének végére jutott. A veterán zsoldos akkor sem tudna új frontokat nyitni már ismeretei számára, ha lenne miből. Itt, a Templom alagsorában aligha lel újabb információra. Abból kell hát gazdálkodnia, ami adatott, már ha gazdálkodni tud vagy kíván belőle. Így, napnyugtához közeledve odafenn miséhez készülődnek, s a harcos ugyan maradhat, ha akar, de túl sok foganatja idelenn már nem lesz keresésének.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.26 10:55:49
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-25 09:53:09
Üzenet elküldve: 2022-01-25 09:53:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Hosszas áskálódásnak néz elébe, ezt már akkor észreveszi, mikor sorra belelapoz az összegyűjtött könyvekbe, és semmi referenciás kötetre hajazót nem talál. Persze nem is számított rá különösebben, hogy ilyennel fog találkozni, hiszen az ilyen szintű rendezettség csak a külön tudományos célokra összegyűjtött, gyakran magánkézben levő könyvtárakban tűnik ténylegesen valószínűnek. A papoknak pedig valószínűleg jobb dolga is van, mint kategorikusan összeállítani egy hasonló kötetet.
Így hát a lassan leégő gyertyák fényében kezdi el sorba rendezni az átnézendő könyveket. Megbízhatóság, sejtett tényszerűség alapján dolgozik, a tudományos krónikákat és enciklopédiákat előnyben részesítve. Elsőnek a tartalomjegyzékkel és forrásmegjelöléssel ellátott könyveket nyálazza át, ám az ilyesféle tudományos színvonal alacsony képviseletet élvez csak itt.
Mégis lejegyez mindent, ami a sárkányokat illető specifikus információnak tűnik. A Darenntől kapott jelentéssel hasonlítja össze a leírásokat, és jelöl minden hasonlóságot, vagy olyan elemet, amit meg kell kérdeznie a lovagtól.
Külön hátráltatja a tény, hogy ami könyvben bármi potenciálisan értékes információt talál, ott vagy nem talál forrást, vagy olyan írókat és köteteket jelölnek meg, melyeket már rég elemésztett az idő, vagy a tűzvész. Mégis, minden ilyen címet lejegyez, hiszen ha valami nem létezik a Templom könyvtárában, az még nem jelenti azt, hogy nem létezik máshol sem.
Végül viszont, ahogy eljut az összegyűjtött írások legkevésbé megbízható példányaihoz, már szinte oda sem figyelve olvas, magában az eddig szerzett információkat rendezve.
Nem is veszteget túl sok viaszt az önmagasztaló anekdotákra és hősi kötetekre, inkább a jegyzeteit nézi át, megjelölve minden közös pontot és általános tulajdonságot, mellyel találkozik.*
~Mind régre vezeti vissza a sárkányok eredetét, ám van pár, ami vitatja, hogy valaha is léteztek volna.~
*Ez alapjában véve nem újdonság számára, ám feltételezve, hogy a sárkányok valós lények, segít leszűkíteni, hogy melyik köteteket tartja 'megbízhatónak', és mely fölött érdemes elsiklania.*
~Konkrét fizikai leírásokat, és... megbízható szemtanúi beszámolókat egyik sem tartalmaz.~
*A 'sárkány' szó mindenki fejében felidéz egy képet, így a részletes leírásra sem lehet sok szükség, mely ebben az esetben hátráltatja a kutatást.*
~Van olyan könyv, ami az elementáris mágiához köti a sárkányok létezését.~
*Ezt érdekesnek találja, és ennek a könyvnek külön lejegyzi a szerzőjét és forrásait is, ha ezek meg vannak jelölve. Esetleges konkrétumként még ez a legközelebbi dolog egy nyomhoz, amit talál.
Ezzel végezvén tesz egy rövid látogatást az egyik közeli csuháshoz, hogy új gyertyákat kérjen, és megérdeklődje, hogy tudja-e, milyen közel vannak a naplementéhez. Nem akar éjszakába menően kutatni, és gyanítja, hogy a csuhásoknak is szükségük van az alvásra, így félbeszakítanák kutatását, mikor ő maguk zárnak a Könyvtárban.
Amennyiben viszont úgy találja, hogy van ideje folytatni a kutatást, és gyertyát is kap, visszatérvén egyelőre még nem hagyja ott a legendás bestiák és mitikus lények szekcióját. Hozzálát egy újabb téma felderítéséhez - ezúttal illúziók keltésére, illetőleg telepátiára alkalmas lényekre keres utalásokat. A hegyek közötti fellelhetőségre igyekszik szűkíteni a kört, és a korábbi szempontok szerint válogat a könyvek között.*
*Hosszas áskálódásnak néz elébe, ezt már akkor észreveszi, mikor sorra belelapoz az összegyűjtött könyvekbe, és semmi referenciás kötetre hajazót nem talál. Persze nem is számított rá különösebben, hogy ilyennel fog találkozni, hiszen az ilyen szintű rendezettség csak a külön tudományos célokra összegyűjtött, gyakran magánkézben levő könyvtárakban tűnik ténylegesen valószínűnek. A papoknak pedig valószínűleg jobb dolga is van, mint kategorikusan összeállítani egy hasonló kötetet.
Így hát a lassan leégő gyertyák fényében kezdi el sorba rendezni az átnézendő könyveket. Megbízhatóság, sejtett tényszerűség alapján dolgozik, a tudományos krónikákat és enciklopédiákat előnyben részesítve. Elsőnek a tartalomjegyzékkel és forrásmegjelöléssel ellátott könyveket nyálazza át, ám az ilyesféle tudományos színvonal alacsony képviseletet élvez csak itt.
Mégis lejegyez mindent, ami a sárkányokat illető specifikus információnak tűnik. A Darenntől kapott jelentéssel hasonlítja össze a leírásokat, és jelöl minden hasonlóságot, vagy olyan elemet, amit meg kell kérdeznie a lovagtól.
Külön hátráltatja a tény, hogy ami könyvben bármi potenciálisan értékes információt talál, ott vagy nem talál forrást, vagy olyan írókat és köteteket jelölnek meg, melyeket már rég elemésztett az idő, vagy a tűzvész. Mégis, minden ilyen címet lejegyez, hiszen ha valami nem létezik a Templom könyvtárában, az még nem jelenti azt, hogy nem létezik máshol sem.
Végül viszont, ahogy eljut az összegyűjtött írások legkevésbé megbízható példányaihoz, már szinte oda sem figyelve olvas, magában az eddig szerzett információkat rendezve.
Nem is veszteget túl sok viaszt az önmagasztaló anekdotákra és hősi kötetekre, inkább a jegyzeteit nézi át, megjelölve minden közös pontot és általános tulajdonságot, mellyel találkozik.*
~Mind régre vezeti vissza a sárkányok eredetét, ám van pár, ami vitatja, hogy valaha is léteztek volna.~
*Ez alapjában véve nem újdonság számára, ám feltételezve, hogy a sárkányok valós lények, segít leszűkíteni, hogy melyik köteteket tartja 'megbízhatónak', és mely fölött érdemes elsiklania.*
~Konkrét fizikai leírásokat, és... megbízható szemtanúi beszámolókat egyik sem tartalmaz.~
*A 'sárkány' szó mindenki fejében felidéz egy képet, így a részletes leírásra sem lehet sok szükség, mely ebben az esetben hátráltatja a kutatást.*
~Van olyan könyv, ami az elementáris mágiához köti a sárkányok létezését.~
*Ezt érdekesnek találja, és ennek a könyvnek külön lejegyzi a szerzőjét és forrásait is, ha ezek meg vannak jelölve. Esetleges konkrétumként még ez a legközelebbi dolog egy nyomhoz, amit talál.
Ezzel végezvén tesz egy rövid látogatást az egyik közeli csuháshoz, hogy új gyertyákat kérjen, és megérdeklődje, hogy tudja-e, milyen közel vannak a naplementéhez. Nem akar éjszakába menően kutatni, és gyanítja, hogy a csuhásoknak is szükségük van az alvásra, így félbeszakítanák kutatását, mikor ő maguk zárnak a Könyvtárban.
Amennyiben viszont úgy találja, hogy van ideje folytatni a kutatást, és gyertyát is kap, visszatérvén egyelőre még nem hagyja ott a legendás bestiák és mitikus lények szekcióját. Hozzálát egy újabb téma felderítéséhez - ezúttal illúziók keltésére, illetőleg telepátiára alkalmas lényekre keres utalásokat. A hegyek közötti fellelhetőségre igyekszik szűkíteni a kört, és a korábbi szempontok szerint válogat a könyvek között.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-25 07:07:38
Üzenet elküldve: 2022-01-25 07:07:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos minden további nehézség nélkül nekikezdhet a munkának. Talál is magának egy magányos sarkot, amit jókora polcok vesznek körül, s hamar bele is temetkezik a poros irományokba. Tekercsek és könyvek gyűlnek az ósdi asztalon szépen halomba, ám a szebb napokat látott harcos fáradhatatlanul kutat. Telnek-múlnak az órák, a gyertyák mellette pedig vaskos viaszcsíkokat húznak. A csuhás a terem másik végében körmölni kezd, s a csendet nem töri meg más, csak a keményre öregedett pergamenek recsegése, s az írószerszám szapora sercegése.
Gaerralos mitikus, létező és nem létező lények egész sorát lapozza végig a gyertyafényben, ám túl sok hasznos információval ügyét illetően nem gazdagodik. Olyan, s hasonló utalásokkal találkozhat egy-egy egér rágta pergamenen, mint a "Vagy az oesi, legendaes laenyezetek, mint a saerkaenyazotok, jaertaek valaha a vilaegozatot, de erre kaer is szo." Esetleg elmélázhat a szedett-vedett lényekkel megpakolt, cím nélküli műben taglaltakkal, mi hasonlóan a többihez, igen csak szűkmarkúan méri a sárkányok bemutatását: "Itt jártak már az istenek előtt, s itt lesznek utánuk is. Oly elementáris erő hajtja e felettébb ritka lényeket, akár az elementáris mágia maga." Épp behajtja a "Tudós Haféti utazásai" című abszurd kötetet, ahol a szerző, s egyben főszereplő arról értekezik egy ponton, miként végzett kardjával egyszerre hárommal is a szóban forgó bestiából, mikor tudatosul benne, hogy a könyvkupac mellőle bizony elfogyott. Míg a gyertyák csonkig égtek, átrágta mind, mi itt fellelhető. Hogy mihez kezd azzal a kevéssel, amit zsebre rakhat, csak is rajta áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.25 07:29:20
*Gaerralos minden további nehézség nélkül nekikezdhet a munkának. Talál is magának egy magányos sarkot, amit jókora polcok vesznek körül, s hamar bele is temetkezik a poros irományokba. Tekercsek és könyvek gyűlnek az ósdi asztalon szépen halomba, ám a szebb napokat látott harcos fáradhatatlanul kutat. Telnek-múlnak az órák, a gyertyák mellette pedig vaskos viaszcsíkokat húznak. A csuhás a terem másik végében körmölni kezd, s a csendet nem töri meg más, csak a keményre öregedett pergamenek recsegése, s az írószerszám szapora sercegése.
Gaerralos mitikus, létező és nem létező lények egész sorát lapozza végig a gyertyafényben, ám túl sok hasznos információval ügyét illetően nem gazdagodik. Olyan, s hasonló utalásokkal találkozhat egy-egy egér rágta pergamenen, mint a "Vagy az oesi, legendaes laenyezetek, mint a saerkaenyazotok, jaertaek valaha a vilaegozatot, de erre kaer is szo." Esetleg elmélázhat a szedett-vedett lényekkel megpakolt, cím nélküli műben taglaltakkal, mi hasonlóan a többihez, igen csak szűkmarkúan méri a sárkányok bemutatását: "Itt jártak már az istenek előtt, s itt lesznek utánuk is. Oly elementáris erő hajtja e felettébb ritka lényeket, akár az elementáris mágia maga." Épp behajtja a "Tudós Haféti utazásai" című abszurd kötetet, ahol a szerző, s egyben főszereplő arról értekezik egy ponton, miként végzett kardjával egyszerre hárommal is a szóban forgó bestiából, mikor tudatosul benne, hogy a könyvkupac mellőle bizony elfogyott. Míg a gyertyák csonkig égtek, átrágta mind, mi itt fellelhető. Hogy mihez kezd azzal a kevéssel, amit zsebre rakhat, csak is rajta áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.25 07:29:20
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-24 18:42:49
Üzenet elküldve: 2022-01-24 18:42:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ahogy a templomszolga megszólal, hamar sejteni lehet, hogy az hamar véleményt alkotott, és nem tartja érdemi segítségre érdemesnek Gaerralos kutatását. Habár különösebben nem hibáztatja ezért, kissé talán furcsállja, hogy amazt nem gondolkoztatta el a tény, hogy ezt a témát egy, az artheniori városőrség különleges alakulatának tabardját viselő katona akarja kikutatni.
A felé nyújtott gyertyatartót átveszi, a gyermekek szórakoztatásáról szóló megjegyzésre pedig arcizma sem rándul, teljes nyugalommal fogadja el a férfi szavait, majd elindul a mitikus lényeket érintő szekcióhoz, botja nélkül jóval erősebben sántítva.
Habár gyanítja, hogy ha a templomnak lenne valamiféle referenciás kötete ebben a témában, akkor arról a templomszolgával való szóváltása során megtudhatott volna, első dolga mégis az, hogy megpróbáljon keresni egy ilyen könyvet.
Úgy érzi ugyanis, hogy amennyiben létezik egy ilyen könyv, és sikerül megtalálnia, akkor azzal drasztikusan lecsökkentheti a kutatás idő- és energiaigényét, ha pedig hiába keresgél, arra elég hamar rá fog jönni, hogy ne vesztegessen rá túl sok időt.
Amennyiben vannak a könyvtárban külön erre kialakított kuckók, vagy elkülönített helyek, úgy egy ilyenben rendezkedik be, és itt gyűjti össze a potenciálisan hasznos könyveket, de csak azután, hogy megállapította, illetve esetlegesen megérdeklődte, hogy milyen szabályszerűség alapján vannak elrendezve a könyvek, hogy így kutakodása végén ezek a rendeltetésszerű helyükre térhessenek vissza.
A referenciás kötet mellett olyan anyagokat is igyekszik összegyűjteni, melyek első körben régi legendák gyűjteményeinek tűnnek, valamint ha talál ilyet, pár konkrétan a sárkányokról szóló értekezés is kerül a kupacba.
Innentől kezdve viszont a kutatás menete nagyban függ attól, hogy az első ötlete bevált-e. Bármi olyan könyv, ami rendezetten és kategorikusan sorol fel legendákat, rengeteg segítséget nyújthat számára, és egy ilyen kötet akár elejét veheti a vak keresgélésnek, ami egyébként várna rá.*
*Ahogy a templomszolga megszólal, hamar sejteni lehet, hogy az hamar véleményt alkotott, és nem tartja érdemi segítségre érdemesnek Gaerralos kutatását. Habár különösebben nem hibáztatja ezért, kissé talán furcsállja, hogy amazt nem gondolkoztatta el a tény, hogy ezt a témát egy, az artheniori városőrség különleges alakulatának tabardját viselő katona akarja kikutatni.
A felé nyújtott gyertyatartót átveszi, a gyermekek szórakoztatásáról szóló megjegyzésre pedig arcizma sem rándul, teljes nyugalommal fogadja el a férfi szavait, majd elindul a mitikus lényeket érintő szekcióhoz, botja nélkül jóval erősebben sántítva.
Habár gyanítja, hogy ha a templomnak lenne valamiféle referenciás kötete ebben a témában, akkor arról a templomszolgával való szóváltása során megtudhatott volna, első dolga mégis az, hogy megpróbáljon keresni egy ilyen könyvet.
Úgy érzi ugyanis, hogy amennyiben létezik egy ilyen könyv, és sikerül megtalálnia, akkor azzal drasztikusan lecsökkentheti a kutatás idő- és energiaigényét, ha pedig hiába keresgél, arra elég hamar rá fog jönni, hogy ne vesztegessen rá túl sok időt.
Amennyiben vannak a könyvtárban külön erre kialakított kuckók, vagy elkülönített helyek, úgy egy ilyenben rendezkedik be, és itt gyűjti össze a potenciálisan hasznos könyveket, de csak azután, hogy megállapította, illetve esetlegesen megérdeklődte, hogy milyen szabályszerűség alapján vannak elrendezve a könyvek, hogy így kutakodása végén ezek a rendeltetésszerű helyükre térhessenek vissza.
A referenciás kötet mellett olyan anyagokat is igyekszik összegyűjteni, melyek első körben régi legendák gyűjteményeinek tűnnek, valamint ha talál ilyet, pár konkrétan a sárkányokról szóló értekezés is kerül a kupacba.
Innentől kezdve viszont a kutatás menete nagyban függ attól, hogy az első ötlete bevált-e. Bármi olyan könyv, ami rendezetten és kategorikusan sorol fel legendákat, rengeteg segítséget nyújthat számára, és egy ilyen kötet akár elejét veheti a vak keresgélésnek, ami egyébként várna rá.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-24 16:26:11
Üzenet elküldve: 2022-01-24 16:26:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Egy hosszú, rideg pillanatig Gaerralos és a szerzetes farkasszemet néz a táncoló gyertyafényben. Hogy a csuhás az elhangzottakat próbálja-e megemészteni, netán csak a félkezű harcosról alkot épp véleményt magában, nehéz lenne megállapítani. Végül kifejezéstelen ábrázattal tolja feljebb orrnyergén a szemüveget, s elfordul.*
-A mítikus lényekkel kapcsolatos tekercsek és könyvek amott találhatóak. A gyermekmesék pedig ott... *A szerzetes hangja tárgyilagosan cseng, élcet nem hallani ki belőle. Ennél többet pedig aligha segíthet. Gaerralos ép keze felé nyújtja a gyertyatartót, ő maga pedig fáklyát ragad a falról.*
-A népek fantáziáját gyakran megragadják e lények. Én a magam részéről mégis inkább A Fény Útjait ajánlom, ha lurkóknak kíván regélni. Roppant tanulságos történetek. *Bólogat serényen.* -A közelben leszek. Van itt tennivaló bőven... *Szavait igazolandó indul el a tágas teremben, hogy a helyére pakolgassa az asztalon hagyott köteteket és pergameneket. Egy percre sem hagyják magára a népeket az értékes gyűjteménnyel.*
*Egy hosszú, rideg pillanatig Gaerralos és a szerzetes farkasszemet néz a táncoló gyertyafényben. Hogy a csuhás az elhangzottakat próbálja-e megemészteni, netán csak a félkezű harcosról alkot épp véleményt magában, nehéz lenne megállapítani. Végül kifejezéstelen ábrázattal tolja feljebb orrnyergén a szemüveget, s elfordul.*
-A mítikus lényekkel kapcsolatos tekercsek és könyvek amott találhatóak. A gyermekmesék pedig ott... *A szerzetes hangja tárgyilagosan cseng, élcet nem hallani ki belőle. Ennél többet pedig aligha segíthet. Gaerralos ép keze felé nyújtja a gyertyatartót, ő maga pedig fáklyát ragad a falról.*
-A népek fantáziáját gyakran megragadják e lények. Én a magam részéről mégis inkább A Fény Útjait ajánlom, ha lurkóknak kíván regélni. Roppant tanulságos történetek. *Bólogat serényen.* -A közelben leszek. Van itt tennivaló bőven... *Szavait igazolandó indul el a tágas teremben, hogy a helyére pakolgassa az asztalon hagyott köteteket és pergameneket. Egy percre sem hagyják magára a népeket az értékes gyűjteménnyel.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-24 15:20:48
Üzenet elküldve: 2022-01-24 15:20:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos legkevésbé sem bánja, hogy azt a templomszolgát sikerül megközelíteni, aki lényegre törőbbnek tűnik, és nem fenyegeti azzal, hogy beszélgetésnek színlelt hosszas Eeyr-misét tart majd neki. Az ilyesfajta szerzetekkel sokkal inkább meg tudja értetni magát, és annak is kevesebb esélyét érzi, hogy csak adománygyűjtés céljából akarják átverni.
Némán követi, valamennyit megszenvedve a pincelejárattal, mely a Templom könyvtárához vezeti őket. Útközben türelmesen hallgatja a történelemleckét, mely sok újdonsággal neki nem szolgál, ám nagy eséllyel nem is ez a célja.
Úgy tűnik ugyanis, hogy elkerülhetetlen pár kérdés megválaszolása, mielőtt elnyerhetné a templomszolga segítőkészségét. Indokot és forrást egyelőre nem kértek tőle, így azt megtartja magának, ám annyit elmond, amennyire feltétlenül szükség van.*
-Egy "Feketevész" című lénnyel kapcsolatban keresek információt. A neve elvileg X-szel kezdődik. A leírás alapján intelligenciával és telepatikus kommunikációval van megáldva, testfelépítése a legendák sárkányaival egyezik meg.
*Állja a pap pillantását, viszonozva azt a maga jégkékjeivel, ahogy elárul minden releváns információt.*
*Gaerralos legkevésbé sem bánja, hogy azt a templomszolgát sikerül megközelíteni, aki lényegre törőbbnek tűnik, és nem fenyegeti azzal, hogy beszélgetésnek színlelt hosszas Eeyr-misét tart majd neki. Az ilyesfajta szerzetekkel sokkal inkább meg tudja értetni magát, és annak is kevesebb esélyét érzi, hogy csak adománygyűjtés céljából akarják átverni.
Némán követi, valamennyit megszenvedve a pincelejárattal, mely a Templom könyvtárához vezeti őket. Útközben türelmesen hallgatja a történelemleckét, mely sok újdonsággal neki nem szolgál, ám nagy eséllyel nem is ez a célja.
Úgy tűnik ugyanis, hogy elkerülhetetlen pár kérdés megválaszolása, mielőtt elnyerhetné a templomszolga segítőkészségét. Indokot és forrást egyelőre nem kértek tőle, így azt megtartja magának, ám annyit elmond, amennyire feltétlenül szükség van.*
-Egy "Feketevész" című lénnyel kapcsolatban keresek információt. A neve elvileg X-szel kezdődik. A leírás alapján intelligenciával és telepatikus kommunikációval van megáldva, testfelépítése a legendák sárkányaival egyezik meg.
*Állja a pap pillantását, viszonozva azt a maga jégkékjeivel, ahogy elárul minden releváns információt.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-24 13:38:32
Üzenet elküldve: 2022-01-24 13:38:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A templom jóformán üres. Két, fehérbe bújt csuhás tartózkodik csak épp a csarnokban. Egyikük iratot másol a templom túlvégében, a penna sercegését még a kapuban is jól hallani a visszhangos némaságban. Másikuk, aki felé Gaerralos az irányt veszi, épp a padlót sikálja rendíthetetlen türelemmel.
A hórihorgas templomszolga nem is felel rögtön, csak apró, kerek szemüvege mögül vet elnyújtott pillantást a jövevényre, mielőtt felegyenesedne. Csontos ujjával int, hogy Gaerralos kövesse, majd magához veszi a pincéhez vezető lejárat mellé gondosan bekészített gyertyatartót. Egy intésére lobban lángra mindhárom viaszgyertya, s csak ezután indul le a széles lépcsőn.*
-Mint ahogy az tudható, városunk irományának nagyrésze a tűz martalékává vált a Városi Könyvtár leégésével. *Szólal meg végül rideg kappanhangján.* -Így nem állítható, hogy minden tudás a rendelkezésre áll... Ugyanakkor megkönnyítené a kutatást, ha kicsit specifikusabban járnánk el. *Az utolsó lépcsőt is elhagyják, a templomszolga pedig megtorpan. A félhomályban a gyertyaláng óvatos táncot lejt a megannyi, pergamenkupaccal terhelt faasztalon. Körös-körül plafonig nyúló polcok, roskadásig könyvekkel.*
-Milyen fajta legendával, mítikus bestiával kapcsolatos keresésed? *A szerzetes körbefordul, szigorú tekintetét pedig egyenesen Gaerralosra függeszti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.24 14:23:23
*A templom jóformán üres. Két, fehérbe bújt csuhás tartózkodik csak épp a csarnokban. Egyikük iratot másol a templom túlvégében, a penna sercegését még a kapuban is jól hallani a visszhangos némaságban. Másikuk, aki felé Gaerralos az irányt veszi, épp a padlót sikálja rendíthetetlen türelemmel.
A hórihorgas templomszolga nem is felel rögtön, csak apró, kerek szemüvege mögül vet elnyújtott pillantást a jövevényre, mielőtt felegyenesedne. Csontos ujjával int, hogy Gaerralos kövesse, majd magához veszi a pincéhez vezető lejárat mellé gondosan bekészített gyertyatartót. Egy intésére lobban lángra mindhárom viaszgyertya, s csak ezután indul le a széles lépcsőn.*
-Mint ahogy az tudható, városunk irományának nagyrésze a tűz martalékává vált a Városi Könyvtár leégésével. *Szólal meg végül rideg kappanhangján.* -Így nem állítható, hogy minden tudás a rendelkezésre áll... Ugyanakkor megkönnyítené a kutatást, ha kicsit specifikusabban járnánk el. *Az utolsó lépcsőt is elhagyják, a templomszolga pedig megtorpan. A félhomályban a gyertyaláng óvatos táncot lejt a megannyi, pergamenkupaccal terhelt faasztalon. Körös-körül plafonig nyúló polcok, roskadásig könyvekkel.*
-Milyen fajta legendával, mítikus bestiával kapcsolatos keresésed? *A szerzetes körbefordul, szigorú tekintetét pedig egyenesen Gaerralosra függeszti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.24 14:23:23
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-01-24 11:28:23
Üzenet elküldve: 2022-01-24 11:28:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem célja feleslegesen vesztegetni Lillyss idejét, így ha a Rezidencián kimondott szavai nem tették volna eléggé egyértelművé úti célját, akkor távozásuk után röviddel ismételten közli vele, hogy a Kaszárnya helyett a Templomba igyekszik menni. Végtére is a megbízás, amit amaz érkezésével félbeszakított, ettől még mindig megbízás marad, és nincs különösebb oka arra, hogy ne egyenesen a Könyvtárba menjen.
Amennyiben az továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje úti céljához, úgy Gaerralos nem akadályozza meg ebben, ám nem is szolgál különösebben érdekes beszélgetőpartnerként. Csöndben teszi meg az utat a Templomhoz, és ha a mélységi még mindig ott van mellette, akkor búcsúképpen biccent neki, majd belép.
Az utóbbiakban megtette már párszor ezt az utat, így pontosan tudja, hogy merre találja Arthenior legnagyobb könyvgyűjteményét. A terem közepén tartózkodó templomszolga már rég hozzászokhatott, hogy a katona általában mindenféle segítség nélkül, egyedül végzi a kutatásait, így talán okozhat neki némi meglepetést, mikor Gaerralos elsőnek őt közelíti meg.*
-Szép napot.
*Köszön oda udvariasságból, valamint hogy felhívja magára a figyelmet. Az orvostól távozva nem volt ideje levetni páncélját, ám már nem először jelenik meg itt vértezetben, és persze elengedhetetlen utazóbotja is ott van baljában.*
-Szeretném igénybe venni a segítségét. Lanawini legendákról, ismert, mitikus bestiákról való könyveket keresek... lehetőleg betűrendbe szedett cikkelyekkel. Ha esetlegesen birtokukban van egy, a témában található referenciás kötet, az külön megkönnyíthetné mindezt.
*Nem veszteget sok időt, rögtön a lényegre tér. Első körben specifikusan a Darenn által leírt egyedre akar kutatásokat keresni, és csak ha ez kudarcba fullad, akkor tér csak majd rá a sárkányokat érintő általános információgyűjtésre, mely kétségkívül egy sokkal nehezebb, és időigényesebb folyamatnak ígérkezik.*
*Nem célja feleslegesen vesztegetni Lillyss idejét, így ha a Rezidencián kimondott szavai nem tették volna eléggé egyértelművé úti célját, akkor távozásuk után röviddel ismételten közli vele, hogy a Kaszárnya helyett a Templomba igyekszik menni. Végtére is a megbízás, amit amaz érkezésével félbeszakított, ettől még mindig megbízás marad, és nincs különösebb oka arra, hogy ne egyenesen a Könyvtárba menjen.
Amennyiben az továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje úti céljához, úgy Gaerralos nem akadályozza meg ebben, ám nem is szolgál különösebben érdekes beszélgetőpartnerként. Csöndben teszi meg az utat a Templomhoz, és ha a mélységi még mindig ott van mellette, akkor búcsúképpen biccent neki, majd belép.
Az utóbbiakban megtette már párszor ezt az utat, így pontosan tudja, hogy merre találja Arthenior legnagyobb könyvgyűjteményét. A terem közepén tartózkodó templomszolga már rég hozzászokhatott, hogy a katona általában mindenféle segítség nélkül, egyedül végzi a kutatásait, így talán okozhat neki némi meglepetést, mikor Gaerralos elsőnek őt közelíti meg.*
-Szép napot.
*Köszön oda udvariasságból, valamint hogy felhívja magára a figyelmet. Az orvostól távozva nem volt ideje levetni páncélját, ám már nem először jelenik meg itt vértezetben, és persze elengedhetetlen utazóbotja is ott van baljában.*
-Szeretném igénybe venni a segítségét. Lanawini legendákról, ismert, mitikus bestiákról való könyveket keresek... lehetőleg betűrendbe szedett cikkelyekkel. Ha esetlegesen birtokukban van egy, a témában található referenciás kötet, az külön megkönnyíthetné mindezt.
*Nem veszteget sok időt, rögtön a lényegre tér. Első körben specifikusan a Darenn által leírt egyedre akar kutatásokat keresni, és csak ha ez kudarcba fullad, akkor tér csak majd rá a sárkányokat érintő általános információgyűjtésre, mely kétségkívül egy sokkal nehezebb, és időigényesebb folyamatnak ígérkezik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293