Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-25 16:20:37
Üzenet elküldve: 2021-10-25 16:20:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Nimerilnek dolga van, ami nem más, mint, hogy elkészíteni azt a szert a gnómnak. Annyira ő sem ért növényekhez, mint kéne. Nem szégyen, ha nem tud valamit, az a szégyen, ha nem teszünk ellene. Pont ezen oknál fogva érkezik a templomba. Nem éppen szimpatizál ezekkel az új istenekkel, de a tudás itt van elrejtve. Van egy könyvtár meg egy csomó idős mester, akik tudása aranyat ér. Nem is áll meg az templomi részen, hanem rögtön a könyvtárba siet. Mivel az idő pénz, ezért nem áll le keresgélni, hanem már az elején segítséget kér.*
- Tiszteletem* Lép oda egy idős szerzeteshez.*
- Eeyr hozott kedvesem! Miben segíthetek?
- Nekem szükségem volna valamire, amiből hánytató szert tudnék csinálni.
- Hánytatószert? Még használnak ilyesmit?
- Nekem is furcsa a kérdés, de rendelésre lenne. Na meg jó, ha nem támaszkodunk csak azokra az italokra.
- Van igazság abban amit mond kis hölgy. Erre tessék jönni.* Azzal az öreg elvezeti a lány a könyvespolcok mélyére. Az egyik porlepte polc mellett elég sokáig időznek, mire egy öreg könyvet húz elő a szerzetes. Azt fellapozva keresgél a tárgymutatóban, miközben sokat hümmög. Nimeril meg csak áll mellette és pislog.*
- Nos gyermekem, szezonja már nincs, de még éppen találhat egy bizonyos gombát.* Elé is tolja a könyvet, amin ott áll az emlegetett gomba.*
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit, de azért vizsgáltassa meg egy szakértővel, ha gyűjtene ezekből a gombákból.
- Megfogadom a tanácsát ígérem.
- Minden jót lányom!
- Minden jót!* Köszön el Nimeril, majd tüzetesebben végig olvassa a leírást. Jól memorizálja az olvasottakat, hogy aztán tudással telve távozzon.*
* Nimerilnek dolga van, ami nem más, mint, hogy elkészíteni azt a szert a gnómnak. Annyira ő sem ért növényekhez, mint kéne. Nem szégyen, ha nem tud valamit, az a szégyen, ha nem teszünk ellene. Pont ezen oknál fogva érkezik a templomba. Nem éppen szimpatizál ezekkel az új istenekkel, de a tudás itt van elrejtve. Van egy könyvtár meg egy csomó idős mester, akik tudása aranyat ér. Nem is áll meg az templomi részen, hanem rögtön a könyvtárba siet. Mivel az idő pénz, ezért nem áll le keresgélni, hanem már az elején segítséget kér.*
- Tiszteletem* Lép oda egy idős szerzeteshez.*
- Eeyr hozott kedvesem! Miben segíthetek?
- Nekem szükségem volna valamire, amiből hánytató szert tudnék csinálni.
- Hánytatószert? Még használnak ilyesmit?
- Nekem is furcsa a kérdés, de rendelésre lenne. Na meg jó, ha nem támaszkodunk csak azokra az italokra.
- Van igazság abban amit mond kis hölgy. Erre tessék jönni.* Azzal az öreg elvezeti a lány a könyvespolcok mélyére. Az egyik porlepte polc mellett elég sokáig időznek, mire egy öreg könyvet húz elő a szerzetes. Azt fellapozva keresgél a tárgymutatóban, miközben sokat hümmög. Nimeril meg csak áll mellette és pislog.*
- Nos gyermekem, szezonja már nincs, de még éppen találhat egy bizonyos gombát.* Elé is tolja a könyvet, amin ott áll az emlegetett gomba.*
- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit, de azért vizsgáltassa meg egy szakértővel, ha gyűjtene ezekből a gombákból.
- Megfogadom a tanácsát ígérem.
- Minden jót lányom!
- Minden jót!* Köszön el Nimeril, majd tüzetesebben végig olvassa a leírást. Jól memorizálja az olvasottakat, hogy aztán tudással telve távozzon.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-18 19:21:37
Üzenet elküldve: 2021-10-18 19:21:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A Kovácsműhelyből kiérve röviden megáll, elgondolkozik, hogy mit tegyen, mielőtt visszatér a Kaszárnyába. Továbbra is nyitott szemmel és füllel sétál, hiszen mind a Piactér, mind a Polgárnegyed potenciálisan olyan helyek, ahol megismétlődhetne a tegnapi, és a láthatatlan mágussal való találkozást szíve szerint inkább a maga feltételei mellett ejtené meg újra.
Az utóbbin átsétálva jut hirtelen eszébe, hogy mit is felejtetett el vele tegnap az illúziós incidens, rövidesen ezután pedig belép a Templom bejáratán. Visszatérte óta járt már itt párszor, többnyire kutatás és tanulás céljából, és most sem hezitál a Könyvtár felé venni az irányt.
Sajnálatos módon a könyvek kölcsönzése terén meglehetősen szigorúak a templomszolgák, így tudja, hogy a tanulást vagy itt kénytelen elvégezni, vagy órákat kell szánnia rá, hogy kijegyzetelje az itt elérhető könyvekből a szükséges információkat. Most az előbbit jött csinálni, bár egy-két óránál többet nem akar a könyvespolcok között tölteni. Sokakkal ellentétben őt nem vonzza a dohos levegő és az, hogy amerre csak ellát, könyveket és tekercseket lát.
Habár tudja, hogy mit keres, és azt is, hogy hol keresse, mégis egy templomszolga segítségére van szüksége, hogy ezekhez hozzáférjen. Ha ez viszont megvan, onnantól kezdve egy darabig csak csöndben tanulmányozza a választott kötetet egy erre kialakított sarokban.*
Az utóbbin átsétálva jut hirtelen eszébe, hogy mit is felejtetett el vele tegnap az illúziós incidens, rövidesen ezután pedig belép a Templom bejáratán. Visszatérte óta járt már itt párszor, többnyire kutatás és tanulás céljából, és most sem hezitál a Könyvtár felé venni az irányt.
Sajnálatos módon a könyvek kölcsönzése terén meglehetősen szigorúak a templomszolgák, így tudja, hogy a tanulást vagy itt kénytelen elvégezni, vagy órákat kell szánnia rá, hogy kijegyzetelje az itt elérhető könyvekből a szükséges információkat. Most az előbbit jött csinálni, bár egy-két óránál többet nem akar a könyvespolcok között tölteni. Sokakkal ellentétben őt nem vonzza a dohos levegő és az, hogy amerre csak ellát, könyveket és tekercseket lát.
Habár tudja, hogy mit keres, és azt is, hogy hol keresse, mégis egy templomszolga segítségére van szüksége, hogy ezekhez hozzáférjen. Ha ez viszont megvan, onnantól kezdve egy darabig csak csöndben tanulmányozza a választott kötetet egy erre kialakított sarokban.*
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-14 16:48:06
Üzenet elküldve: 2021-10-14 16:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
// Könyvtár //
*Ezúttal nem isteneihez jött imádkozni a templomba. Egyenest a könyvtárba megy, és a gyér gyertya, és fáklyafényeknél egy szerzetest keres magának valamelyik sarokban.*
-Eeyr áldásával testvérem.
*Üdvözli a lovagot már messziről, mire az méltóságteljesen bólint az öreg, kopasz alaknak.*
-Szint úgy.
*Válaszolja mély hangján, és mivel a másik már várja, miben segítheti a tudásra szomjazót, a lovag egyből elmondja miért jött.*
-Mutatna nekem egy térképet uram? A legfrissebbet ha lehet.
*Azzal elindulnak a sorok között. Néma lépteik zaját semmi nem töri meg. Hamarost a lovagot leültetik egy asztalhoz, és elő raknak egy földrajzi könyvet, tele kézzel rajzolt térképekkel, és pontos mérésekkel. Mi. Merre. Hány nap lóval. A lovag megértően bólint, és vagy egy 10 percen át keresgél, és sajnos valóban tévedett. Nincs ilyen építmény megemlítve a könyvben a Kikötői Erdőség területein. A lovag felvont szemöldökkel keresi, hogy akkor merre lehet. A vadászházat végül megtalálja az Arthenior környéki szántóföldek közelében. A könyvet becsukja, és visszateszi a helyére. Fejet rázva korholja magát, mire megszólal a szerzetes aki eddig vezette a könyvtárban.*
-Csak nem odébb mentek a hegyek?
*Kérdi tréfásan, mire a lovag egy baráti mosollyal felel.*
-Nem. Csak tévedtem valamiben.
*Mondja mire egy igazán bölcs választ kap.*
-Csak az nem téved, aki nem gondolkozik.
*A lovag megértően biccent, és megindul mint akinek fontos dolga van, és van is. Hamarost vissza kell érnie az istállóba, és megnézni, hogy indulás készek-e. A nap már bukik, és hamarost kilovagol a kis csapat.*
// Könyvtár //
*Ezúttal nem isteneihez jött imádkozni a templomba. Egyenest a könyvtárba megy, és a gyér gyertya, és fáklyafényeknél egy szerzetest keres magának valamelyik sarokban.*
-Eeyr áldásával testvérem.
*Üdvözli a lovagot már messziről, mire az méltóságteljesen bólint az öreg, kopasz alaknak.*
-Szint úgy.
*Válaszolja mély hangján, és mivel a másik már várja, miben segítheti a tudásra szomjazót, a lovag egyből elmondja miért jött.*
-Mutatna nekem egy térképet uram? A legfrissebbet ha lehet.
*Azzal elindulnak a sorok között. Néma lépteik zaját semmi nem töri meg. Hamarost a lovagot leültetik egy asztalhoz, és elő raknak egy földrajzi könyvet, tele kézzel rajzolt térképekkel, és pontos mérésekkel. Mi. Merre. Hány nap lóval. A lovag megértően bólint, és vagy egy 10 percen át keresgél, és sajnos valóban tévedett. Nincs ilyen építmény megemlítve a könyvben a Kikötői Erdőség területein. A lovag felvont szemöldökkel keresi, hogy akkor merre lehet. A vadászházat végül megtalálja az Arthenior környéki szántóföldek közelében. A könyvet becsukja, és visszateszi a helyére. Fejet rázva korholja magát, mire megszólal a szerzetes aki eddig vezette a könyvtárban.*
-Csak nem odébb mentek a hegyek?
*Kérdi tréfásan, mire a lovag egy baráti mosollyal felel.*
-Nem. Csak tévedtem valamiben.
*Mondja mire egy igazán bölcs választ kap.*
-Csak az nem téved, aki nem gondolkozik.
*A lovag megértően biccent, és megindul mint akinek fontos dolga van, és van is. Hamarost vissza kell érnie az istállóba, és megnézni, hogy indulás készek-e. A nap már bukik, és hamarost kilovagol a kis csapat.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-06 17:48:50
Üzenet elküldve: 2021-10-06 17:48:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*A templomba érve, mintha már szokásosan mozogna. Elmegy egészen az oltárhoz, és imádkozik magában. Olykor körbepillant. A múltkorihoz hasonlatos arcok veszik körül. Bénák, öregek, árvák. Egyszóval azok akik a hitben keresnek menedéket. Egy pillanatra a lovag is elgondolkozik. Ő vajon hol keresne menedéket, ha úgy hozná a sors. Egyenesen a templomba jönne? Megkeresné néhány régi barátját? Esetleg Maydeleine karjaiba futna? A választ nem egészen tudja, és nem is ezzel foglalkozik. Újabb néma imát fogalmaz isteneihez, és hagyja hogy áthassa lelkét a hit varázsa. Nem időzik sokáig, mert aggasztja az idegen a Kaszárnyából Bredoc irodája előtt. Talán ma még visszanéz, ha akad rá ideje. Mostanában Kardja mellett elméjét is élesíteni akarja, és jó rég óta nem volt Arthenior könyvtárában egy kis olvasásra.*
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:30:35
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:30:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor végre lesz egy kis szünete, akkor gyorsan kiugrik a pult mögül és felakasztja a kötőjét a helyére. Addig beállítja a mosogatófiút a pultba, szigorúan meghagyva, hogy ne nyúljon semmihez csak, amihez muszáj. Majd elsétál. Most sem fest máshogy a templom, mint szokott, hatalmas és tiszteletet parancsoló építmény. Nem igazán fűlik a foga hozzá, de a városi könyvtár itt lelt otthonra Eeyr szentélye alatt, így muszáj neki idejönni, akárhányszor valami az eszébe ötlik. Halkan sétál keresztül a padok takarásában, szerencsére nem is igazán látszik ki mögülük, majd lesétál a lépcsőn a csuhásokkal teli könyvtár helyiségbe. Nem igazán csap zajt, de szinte az összes, aki a közelében ücsörög egy-egy pergamen felett észreveszi. Hátborzongató érzés fogja el, de csak somolyogva int nekik, mint, akinek vaj van a füle mögött. Pedig kivételesen ezúttal nincsen. Szépen elsétál a sorok között és húzza a létrát oda, ahonnan levenne tekercset. Pontosan tudja, hogy mit keres, már régi vágya, hogy valamit konyítson a mágiához is ne csak a főzetekhez. Nem mintha nem lenne még felfedezetlen rész az utóbbi területen, ám az sokkal kevésbé tűnik érdekesnek, mint például a repülés. Akkor biztosan magasabb lenne mindenkinél, ha az menne neki. Simán le tudna bárkit köpni. Elolvas néhány tekercset, de azokból csupán annyi derül ki, hogy az ilyenfajta mágia tanulásához messzebbre kell merészkednie, mint a város.*
-A ganéba… *Morogja az orra alá, amire bizony néhány megvető pillantás is érkezik. Majd a tekercseket visszateszi és indul a fogadóba, hogy elfoglalja a pult mögött a helyét. Közben azon gondolkodik, hogy mikor is kéne vagy hogyan útra kelnie, mert bizony a hely elég messze van a városon kívül.*
-A ganéba… *Morogja az orra alá, amire bizony néhány megvető pillantás is érkezik. Majd a tekercseket visszateszi és indul a fogadóba, hogy elfoglalja a pult mögött a helyét. Közben azon gondolkodik, hogy mikor is kéne vagy hogyan útra kelnie, mert bizony a hely elég messze van a városon kívül.*
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-28 11:01:21
Üzenet elküldve: 2021-09-28 11:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt a Kaszárnyába menne, még valamit meg kell tennie. Istenei előtt is meggyónni bűneit. Vélt, vagy valósat mindegy. Furcsa dolog ez számára. Mert talán ha első imája lesz ez. Belép a templomba. Illedelmesen biccent annak aki arra jár, aki meg rá is köszön, annak kedves mély hangján válaszol. Egészen az oltárig megy. Gyertyák, és néhány öregasszony töltik meg a teret. Egyesek magukban imádkoznak Eeyrhez, mások az orruk alatt motyogva. Soreyl füléhez, csak egy gyenge hang jut el egy közeli asszonytól. Öregebb lehet mint azt el tudnánk képzelni. Az ilyenekre mondják, hogy talán husszúéletűek dajkája volt, és kitanulta a trükköket. Nem tud minden szót kivenni a beszédéből, de a ráncos ajkak folyton mozognak. Valamit a fiáról beszélhet. Talán harcos. Az istenét kéri, hogy védje meg ameddig távol van otthonától. A lovag megnyugtatná, hogy Eeyr bizony vigyáz híveire. Hiszen ők is kijutottak. Mind. Épségben.*
~Még akkor is, ha megkérdőjelezted egyáltalán a létezését.~
*Vág közbe Perchi. Igaza is van. A lovag a bányák mélyén, tényleg elkezdett kételkedni benne, hogy ilyenek megeshetnek úgy hogy istenek vigyáznak rájuk. Ez is fent van a meggyónási listán. Néma imába kezd a lovag. Nem zavarja meg senki. Magába sem mond semmit. Nem szól urához. Egyikhez sem. Csak csukott szemmel magába olvasztja a hely szentségét. A hit ajándék. Egyeseknek átok. Mindenesetre a lovag érez valami különlegeset a folyamat alatt.*
~Még akkor is, ha megkérdőjelezted egyáltalán a létezését.~
*Vág közbe Perchi. Igaza is van. A lovag a bányák mélyén, tényleg elkezdett kételkedni benne, hogy ilyenek megeshetnek úgy hogy istenek vigyáznak rájuk. Ez is fent van a meggyónási listán. Néma imába kezd a lovag. Nem zavarja meg senki. Magába sem mond semmit. Nem szól urához. Egyikhez sem. Csak csukott szemmel magába olvasztja a hely szentségét. A hit ajándék. Egyeseknek átok. Mindenesetre a lovag érez valami különlegeset a folyamat alatt.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:00
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*El kell ismételnie magában a nő szavait, mert ami elsőre bevillan, az túl hihetetlen. De tudatosan átrágva is oda jut, hogy Eeyr ül vele szemben. Amennyire hihetetlen annyira normálisnak tűnik ebben a nyugalomban, hogy szemtől szemben beszélget vele. Mikor megszólítják, mindennapi természetességgel fordul meg és válaszol.*
- Ugyan mi baj lehetne? *kérdi olyan őszinte mosollyal, mintha éppen ma szerzett volna egy üveg értékes bort vagy ritkafajta mézet. Míg a templomszolgára néz, érzi a kellemes kézmeleget. Eszébe sem jut, hogy az Úrnő talán már nincs jelen. Mikor visszafordul sem gondolja, mert újra hallja édes hangját és tekintetével azonnal keresi. Keresi, de a nő helyett már napsugarat lát, aminek fénye ugyanaz az arany, mint Eeyr csodás hajkoronája. Melege ugyanaz a simogató érintés, amit Ririon megtapasztalt, és éppen odasüt az imapadra. Tudja, hogy Eeyr nem ment el, most is ott van vele, viszont néhány perc elteltével a kérdések újra záporozni kezdenek gondolataiban. Miért pont neki? Miért most? Mivel érdemelte ki, vagy mi a feladata? Azonban a kétségek tengerében eszébe jut Eeyr utolsó intelme, pont ami az ilyenfajta kérdéseket illette. Vesz egy mély levegőt, amivel véget vet az összes zavaró gondolatnak. ~ Azért jött, hogy segítsen rajtam. Amilyen csodálatos volt az egész, olyan faék egyszerű, csak én bonyolítom túl. ~ Magyarázza önmagának. Addig ül még ott, hogy a nap is fordul és már nem süt az imapadra. Ha a templomszolga nem szólott azóta, úgy az elfet csak most éri a felismerés, hogy vagy negyed órája figyelmen kívül hagyta. Vödröt és felmosót látott a kezében. Későre jár már?*
- Bocsánat, mennem kellene? *kérdi, mert talán jelenlétével akadályozza a takarítást és a teplomszolga esti rutinját.*
*El kell ismételnie magában a nő szavait, mert ami elsőre bevillan, az túl hihetetlen. De tudatosan átrágva is oda jut, hogy Eeyr ül vele szemben. Amennyire hihetetlen annyira normálisnak tűnik ebben a nyugalomban, hogy szemtől szemben beszélget vele. Mikor megszólítják, mindennapi természetességgel fordul meg és válaszol.*
- Ugyan mi baj lehetne? *kérdi olyan őszinte mosollyal, mintha éppen ma szerzett volna egy üveg értékes bort vagy ritkafajta mézet. Míg a templomszolgára néz, érzi a kellemes kézmeleget. Eszébe sem jut, hogy az Úrnő talán már nincs jelen. Mikor visszafordul sem gondolja, mert újra hallja édes hangját és tekintetével azonnal keresi. Keresi, de a nő helyett már napsugarat lát, aminek fénye ugyanaz az arany, mint Eeyr csodás hajkoronája. Melege ugyanaz a simogató érintés, amit Ririon megtapasztalt, és éppen odasüt az imapadra. Tudja, hogy Eeyr nem ment el, most is ott van vele, viszont néhány perc elteltével a kérdések újra záporozni kezdenek gondolataiban. Miért pont neki? Miért most? Mivel érdemelte ki, vagy mi a feladata? Azonban a kétségek tengerében eszébe jut Eeyr utolsó intelme, pont ami az ilyenfajta kérdéseket illette. Vesz egy mély levegőt, amivel véget vet az összes zavaró gondolatnak. ~ Azért jött, hogy segítsen rajtam. Amilyen csodálatos volt az egész, olyan faék egyszerű, csak én bonyolítom túl. ~ Magyarázza önmagának. Addig ül még ott, hogy a nap is fordul és már nem süt az imapadra. Ha a templomszolga nem szólott azóta, úgy az elfet csak most éri a felismerés, hogy vagy negyed órája figyelmen kívül hagyta. Vödröt és felmosót látott a kezében. Későre jár már?*
- Bocsánat, mennem kellene? *kérdi, mert talán jelenlétével akadályozza a takarítást és a teplomszolga esti rutinját.*
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-20 15:59:13
Üzenet elküldve: 2021-09-20 15:59:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
*Az aranyszőke nő bőrét mintha belső hő fűtené. Kellemesen melengető a templom hűvösében, de mégsem természetellenes. A haja mintha kicsit fénylene, de az is lehet, hogy Fänrírion szemével űz tréfát a fény, amely a magasra épített templomablakokon beszűrődik és a fehér csuklyás köpeny is megtévesztő lehet a félhomályban.
Mintha a csend buboréka telepedne feléjük, a hangok eltompulnak, a világ leszűkül, de az is lehet, hogy csak az elf álmosodott el a békés nyugalomban.*
- Miattam? *Hangzik a csilingelő nevetéssel kísért kérdés. De költői lehet, mert nem vár rá feleletet és Fänrírion is arról érdeklődik, hogy az aranyhajú nő ki is lehet.
Válaszul előbb egy kedves mosolyt kap, az égszín tekintet mintha csillogna, ahogy az elfét fürkészi.*
- Ha miattam jöttél, akkor ismerned kell. Ha ismersz, akkor ez a kérdés felesleges. Ha mindig kérdéseket teszel fel, akkor elodázod a választ és az elszalad melletted. *Az egész zavarosnak tűnhet, de Fänrírion biztosan ki tudja szemezni belőle a számára fontos tanulságot.*
- Hé, minden rendben? *Kérdi egy éles férfihang az elf mögül hirtelen, összetörve a béke és a nyugalom burkát. Fänrírion kénytelen odakapni a fejét a meglepetésre, szinte ösztönösen cselekszik. A padsortól, ahol ül, nem messze egy templomszolga, kezében egy felmosóvödörrel és felmosóval áll és kérdőn, talán aggódon néz rá.
Ha az elf válasz nélkül vagy válasszal visszafordul, akkor az aranyló hajú nő hűlt helyét láthatja csak. Nem ül mellette senki, de a melegét még mintha érezné. Csak a fény ragyog be a magas templomablakon oda, ahol nemrég még a fehér csuklyás nő volt.*
- A válaszokat keresd, ne a kérdéseket gyarapítsd. Lépj ki a fényre, eleget jártál az árnyékban. *Hallja még a tompán csengő szavakat a fülében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 15:59:41
*Az aranyszőke nő bőrét mintha belső hő fűtené. Kellemesen melengető a templom hűvösében, de mégsem természetellenes. A haja mintha kicsit fénylene, de az is lehet, hogy Fänrírion szemével űz tréfát a fény, amely a magasra épített templomablakokon beszűrődik és a fehér csuklyás köpeny is megtévesztő lehet a félhomályban.
Mintha a csend buboréka telepedne feléjük, a hangok eltompulnak, a világ leszűkül, de az is lehet, hogy csak az elf álmosodott el a békés nyugalomban.*
- Miattam? *Hangzik a csilingelő nevetéssel kísért kérdés. De költői lehet, mert nem vár rá feleletet és Fänrírion is arról érdeklődik, hogy az aranyhajú nő ki is lehet.
Válaszul előbb egy kedves mosolyt kap, az égszín tekintet mintha csillogna, ahogy az elfét fürkészi.*
- Ha miattam jöttél, akkor ismerned kell. Ha ismersz, akkor ez a kérdés felesleges. Ha mindig kérdéseket teszel fel, akkor elodázod a választ és az elszalad melletted. *Az egész zavarosnak tűnhet, de Fänrírion biztosan ki tudja szemezni belőle a számára fontos tanulságot.*
- Hé, minden rendben? *Kérdi egy éles férfihang az elf mögül hirtelen, összetörve a béke és a nyugalom burkát. Fänrírion kénytelen odakapni a fejét a meglepetésre, szinte ösztönösen cselekszik. A padsortól, ahol ül, nem messze egy templomszolga, kezében egy felmosóvödörrel és felmosóval áll és kérdőn, talán aggódon néz rá.
Ha az elf válasz nélkül vagy válasszal visszafordul, akkor az aranyló hajú nő hűlt helyét láthatja csak. Nem ül mellette senki, de a melegét még mintha érezné. Csak a fény ragyog be a magas templomablakon oda, ahol nemrég még a fehér csuklyás nő volt.*
- A válaszokat keresd, ne a kérdéseket gyarapítsd. Lépj ki a fényre, eleget jártál az árnyékban. *Hallja még a tompán csengő szavakat a fülében.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 15:59:41
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:10:16
Üzenet elküldve: 2021-09-17 09:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Pihentető így lenni. Egészen kellemes, hogy feje, nyaka ellazultan nyugszik és nincs egyedül. Fejbőrén érzi a kellemes érintést, amit hajszálainak gyökerei közvetítenek felé. Közben hallgatja a nő lágy hangját és megérti minden szavát, s azok súlyát. Rírion azért jött Artheniorba, hogy tiszta lappal kezdjen. Nagy utat tett meg, mégis saját maga jelenti a legnagyobb akadályt, hogy kilépjen a fényre. Azok, akik gátolhatnánk, nincsenek itt. Rájuk nem foghat semmit. Az igazsághoz tartozik, hogy már majdnem felnőtt volt, mikor a sok rossz kezdetét vette. Ugyanakkor még igencsak fiatal éveit élte és hirtelen maradt egyedül. Rászakadt egy nagy tragédia, amiben sajnos volt része és egy új kötelesség. De régen volt már mindez. Tartozást nem hagyott maga mögött. Ígéret és kötelesség teljesítve lett. Most pedig itt van, ahol nincsenek haragos tekintetek. És itt van Ő is, aki barátsággal fogadta. Felnéz a nőre. Állát csak annyira dönti meg, hogy tekintetét megemelje, de a feje lent marad.*
- Azt hiszem, miattad jöttem. *Szól, ő is mosolyogva.* - Olyan, mintha régóta ismernélek. De mégsem, mert meg kell kérdezzem, ki vagy.
*Pihentető így lenni. Egészen kellemes, hogy feje, nyaka ellazultan nyugszik és nincs egyedül. Fejbőrén érzi a kellemes érintést, amit hajszálainak gyökerei közvetítenek felé. Közben hallgatja a nő lágy hangját és megérti minden szavát, s azok súlyát. Rírion azért jött Artheniorba, hogy tiszta lappal kezdjen. Nagy utat tett meg, mégis saját maga jelenti a legnagyobb akadályt, hogy kilépjen a fényre. Azok, akik gátolhatnánk, nincsenek itt. Rájuk nem foghat semmit. Az igazsághoz tartozik, hogy már majdnem felnőtt volt, mikor a sok rossz kezdetét vette. Ugyanakkor még igencsak fiatal éveit élte és hirtelen maradt egyedül. Rászakadt egy nagy tragédia, amiben sajnos volt része és egy új kötelesség. De régen volt már mindez. Tartozást nem hagyott maga mögött. Ígéret és kötelesség teljesítve lett. Most pedig itt van, ahol nincsenek haragos tekintetek. És itt van Ő is, aki barátsággal fogadta. Felnéz a nőre. Állát csak annyira dönti meg, hogy tekintetét megemelje, de a feje lent marad.*
- Azt hiszem, miattad jöttem. *Szól, ő is mosolyogva.* - Olyan, mintha régóta ismernélek. De mégsem, mert meg kell kérdezzem, ki vagy.
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:30:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:30:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
*Az aranyszőke nő csak megvonja finoman a vállát, aminek a jelentése lehet az is, hogy csak Fänrírion múlik, de akár az is, hogy bármikor megteheti, hisz a döntés, ahogy korábban is mondta, rajta áll csak.
Arra eddig nem derült fény, hogy a nő miért van ott, bár az elfben felmerült pár lehetséges magyarázat ezzel kapcsolatban.
Halovány mosollyal hallgatja a vallomást a szidalmakról, mintha arra gondolna, hogy ezek súlytalan dolgok, bár egy gyermek lelkén biztosan komolyabb sebeket okoznak. A gyermekek a felnőttektől lesnek el csaknem mindent és ha olyan történik, amire nem tudják a magyarázatot és nem is kapnak, akkor hajlamosak magukat hibáztatni.
Amikor Fänrírion az imapadra hajtja a fejét, a fehércsuhás nő kezére, csak az egyik mozdul meg, balja lent marad, elérheti a feje, a jobb két pedig a fejére kerül, óvón simít végig az elf haján.*
- Még mindig a sötétben jársz, Fänrírion. Ha pedig mégis rád vetül a Fény, eltakarod a kezeddel, mert azt hiszed, ha belenézel, elvakít. *A hangja balzsamos, lány és nyugtató, mintha nem csak a füleivel, de a lelkével is hallaná.*
- Nem mások tesznek méltóvá az Ő kegyére. *Suttogja alig hallhatón, a szél susogásán.*
*Az aranyszőke nő csak megvonja finoman a vállát, aminek a jelentése lehet az is, hogy csak Fänrírion múlik, de akár az is, hogy bármikor megteheti, hisz a döntés, ahogy korábban is mondta, rajta áll csak.
Arra eddig nem derült fény, hogy a nő miért van ott, bár az elfben felmerült pár lehetséges magyarázat ezzel kapcsolatban.
Halovány mosollyal hallgatja a vallomást a szidalmakról, mintha arra gondolna, hogy ezek súlytalan dolgok, bár egy gyermek lelkén biztosan komolyabb sebeket okoznak. A gyermekek a felnőttektől lesnek el csaknem mindent és ha olyan történik, amire nem tudják a magyarázatot és nem is kapnak, akkor hajlamosak magukat hibáztatni.
Amikor Fänrírion az imapadra hajtja a fejét, a fehércsuhás nő kezére, csak az egyik mozdul meg, balja lent marad, elérheti a feje, a jobb két pedig a fejére kerül, óvón simít végig az elf haján.*
- Még mindig a sötétben jársz, Fänrírion. Ha pedig mégis rád vetül a Fény, eltakarod a kezeddel, mert azt hiszed, ha belenézel, elvakít. *A hangja balzsamos, lány és nyugtató, mintha nem csak a füleivel, de a lelkével is hallaná.*
- Nem mások tesznek méltóvá az Ő kegyére. *Suttogja alig hallhatón, a szél susogásán.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-16 09:30:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 09:30:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
- Lehet, hogy sosem nyitottam ki igazán azt az ajtót. *Kezdi ezzel a gondolattal, mert gyerekként talán nem is érte fel ésszel, mit jelent mindez. Azóta pedig sok minden történt, ami árnyékot vetett rá.* - De most úgy érzem eljött az ideje. *Jelenti ki határozottan, a nő kék szemeibe nézve. Eszébe jut, hogy mikor belépett a templomba, még nem így gondolta. Csak tenni akart egy próbát, aztán találkozott Ővele és minden más lett alig néhány perc alatt.*
- Könnyűnek tűnik. Sosem gondoltam rá úgy, hogy ez könnyű lehet számomra. Voltak dolgok a múlt árnyékában. Rosszalló tekintetek egy kápolnában, vagy szidalmazás ha imán kaptak. *Elmerül a nő mosolyában. ~ Most biztos furcsállja, mi rosszat láthat bárki egy imában ~ gondolja hirtelen.* - Nem mintha bármi rossz lenne az imában, csak azt rosszallták, hogy én csináltam, akinek sok bűn van a számláján. *Magyarázza azt, amit a másik meg sem kérdezett, mégis szükségesnek látta. Mély levegőt vesz, akaratlanul is behunyja szemeit és lehajtja a fejét. Ennyi lenne ez a mozdulat normál esetben, de most erős a késztetés, hogy az ima padig hajtsa. Az ima padig, az ismeretlen, mégis nagyon barátságos nő kezeire. Felfogja, mit tesz, mégsem érzi helytelennek, hacsak a kedves asszony nem adja tudtára, hogy ez nem helyes így. Akár azzal, hogy elveszi onnan a kezét még idejében.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 09:31:45
- Lehet, hogy sosem nyitottam ki igazán azt az ajtót. *Kezdi ezzel a gondolattal, mert gyerekként talán nem is érte fel ésszel, mit jelent mindez. Azóta pedig sok minden történt, ami árnyékot vetett rá.* - De most úgy érzem eljött az ideje. *Jelenti ki határozottan, a nő kék szemeibe nézve. Eszébe jut, hogy mikor belépett a templomba, még nem így gondolta. Csak tenni akart egy próbát, aztán találkozott Ővele és minden más lett alig néhány perc alatt.*
- Könnyűnek tűnik. Sosem gondoltam rá úgy, hogy ez könnyű lehet számomra. Voltak dolgok a múlt árnyékában. Rosszalló tekintetek egy kápolnában, vagy szidalmazás ha imán kaptak. *Elmerül a nő mosolyában. ~ Most biztos furcsállja, mi rosszat láthat bárki egy imában ~ gondolja hirtelen.* - Nem mintha bármi rossz lenne az imában, csak azt rosszallták, hogy én csináltam, akinek sok bűn van a számláján. *Magyarázza azt, amit a másik meg sem kérdezett, mégis szükségesnek látta. Mély levegőt vesz, akaratlanul is behunyja szemeit és lehajtja a fejét. Ennyi lenne ez a mozdulat normál esetben, de most erős a késztetés, hogy az ima padig hajtsa. Az ima padig, az ismeretlen, mégis nagyon barátságos nő kezeire. Felfogja, mit tesz, mégsem érzi helytelennek, hacsak a kedves asszony nem adja tudtára, hogy ez nem helyes így. Akár azzal, hogy elveszi onnan a kezét még idejében.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.16 09:31:45
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-15 13:45:30
Üzenet elküldve: 2021-09-15 13:45:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
*A templom valóban szép épület, ha gyönyörűnek nem is mondható. Ugyan felújították valamelyest a lázadás után, de az ott történtek rányomták bélyegük az épületre. A repedés az oltáron még azóta is látszik. Talán nem is akarják eltüntetni teljesen, hogy mindenki emlékezzen, a sötétség nem pihen, legfeljebb erőt gyűjt.
Az aranyhajú, kortalannak tűnő nő, hisz nem egy fiatal lányról beszélünk, érdeklődve, teljes figyelemmel hallgatja a választ, szája szegletében derűs mosoly bujkál. A választ hallva elgondolkodva hümment, előre dőlve mindkét alkarját megtámasztja az imapadon, de nem imára készül.*
- A békét hirdeti, de készen kell állnia a harcra is, ha úgy hozza szükség. Ha a sötétség előretör, azt fénnyel kell elűzni. *Szomorú hangú a válasza, de a szemeivel mosolyog.*
- Tudod, visszatérve rád, Eeyr olyan, mint a fény. *Mutat az ablakok felé, amelyeken át világosság árad a templom belsejébe.*
- Ha becsukod az ajtót, kirekeszted a fényt, de csak rajtad múlik, mikor nyitod ki újra és engeded be az életedbe. A fény akkor is ott marad és világít azoknak, akik beengedik az életükbe. *Fejét kissé féloldalt tartva néz az elfre.*
- Azzal, hogy eljöttél ide, mondhatni, már résnyire nyitottad az ajtót, igaz? *Kérdi csilingelő hangon felnevetve.*
- Ha sötétben akarsz járni, mert a múlt beárnyékolja életed, Eeyr nem tudja rád nyitni az ajtót, azt neked kell megtenned. *Mutat rá mutatóujjával, mosolyogva.*
*A templom valóban szép épület, ha gyönyörűnek nem is mondható. Ugyan felújították valamelyest a lázadás után, de az ott történtek rányomták bélyegük az épületre. A repedés az oltáron még azóta is látszik. Talán nem is akarják eltüntetni teljesen, hogy mindenki emlékezzen, a sötétség nem pihen, legfeljebb erőt gyűjt.
Az aranyhajú, kortalannak tűnő nő, hisz nem egy fiatal lányról beszélünk, érdeklődve, teljes figyelemmel hallgatja a választ, szája szegletében derűs mosoly bujkál. A választ hallva elgondolkodva hümment, előre dőlve mindkét alkarját megtámasztja az imapadon, de nem imára készül.*
- A békét hirdeti, de készen kell állnia a harcra is, ha úgy hozza szükség. Ha a sötétség előretör, azt fénnyel kell elűzni. *Szomorú hangú a válasza, de a szemeivel mosolyog.*
- Tudod, visszatérve rád, Eeyr olyan, mint a fény. *Mutat az ablakok felé, amelyeken át világosság árad a templom belsejébe.*
- Ha becsukod az ajtót, kirekeszted a fényt, de csak rajtad múlik, mikor nyitod ki újra és engeded be az életedbe. A fény akkor is ott marad és világít azoknak, akik beengedik az életükbe. *Fejét kissé féloldalt tartva néz az elfre.*
- Azzal, hogy eljöttél ide, mondhatni, már résnyire nyitottad az ajtót, igaz? *Kérdi csilingelő hangon felnevetve.*
- Ha sötétben akarsz járni, mert a múlt beárnyékolja életed, Eeyr nem tudja rád nyitni az ajtót, azt neked kell megtenned. *Mutat rá mutatóujjával, mosolyogva.*
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-14 18:39:48
Üzenet elküldve: 2021-09-14 18:39:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Egyetértően bólint, ez valóban csak egy épület. Jóllehet, épületnek gyönyörű volna, ha az elf jobban megnézné, de nem teszi. Az otthon lét érzéséhez hasonló nyugalom árad szét zsigereiben, ezért nem érzi szükségét megszemlélni a helyet. Rírion maga sem érti, miért tört rá ez, mire hasonlít ez a helyzet, hogy ennyire megnyugtató számára? De sem a helyzet sem a vele szemben ülő kedves nő nem szerepel korábbi tapasztalataiban.*
- Érdemtelenségem miatt kerültem, hogy hozzá szóljanak gondolataim. Bár sokszor úgy éreztem, az árnyékban is vezeti az utam. Mi több, a nyilaimat szintén. Talán ez utóbbiban tévedek, hisz Ő a békét hirdeti. Áruld el, Te mit gondolsz? *Kéri a harcos elf. Meggyőződése, hogy a hölgy többet tud Eeyr békéjéről, mint bárki, akivel találkozott korábban. De ki lehet ő? Szerzetes nővér, aki azért van itt, hogy segítse a betérőket? Vagy egy hívő, aki csak imádkozni jött de különös érzéke van a szenvedő lélekhez? ~ Vagy maga az Úrnő? ~ szökik a gondolat Rírion fejébe egy pillanatig.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.14 18:41:46
*Egyetértően bólint, ez valóban csak egy épület. Jóllehet, épületnek gyönyörű volna, ha az elf jobban megnézné, de nem teszi. Az otthon lét érzéséhez hasonló nyugalom árad szét zsigereiben, ezért nem érzi szükségét megszemlélni a helyet. Rírion maga sem érti, miért tört rá ez, mire hasonlít ez a helyzet, hogy ennyire megnyugtató számára? De sem a helyzet sem a vele szemben ülő kedves nő nem szerepel korábbi tapasztalataiban.*
- Érdemtelenségem miatt kerültem, hogy hozzá szóljanak gondolataim. Bár sokszor úgy éreztem, az árnyékban is vezeti az utam. Mi több, a nyilaimat szintén. Talán ez utóbbiban tévedek, hisz Ő a békét hirdeti. Áruld el, Te mit gondolsz? *Kéri a harcos elf. Meggyőződése, hogy a hölgy többet tud Eeyr békéjéről, mint bárki, akivel találkozott korábban. De ki lehet ő? Szerzetes nővér, aki azért van itt, hogy segítse a betérőket? Vagy egy hívő, aki csak imádkozni jött de különös érzéke van a szenvedő lélekhez? ~ Vagy maga az Úrnő? ~ szökik a gondolat Rírion fejébe egy pillanatig.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.14 18:41:46
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:10:57
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:10:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
- Ugyan. *Néz körbe az üres templomban a gyönyörű szőke nő, majd onnan vissza az elfre.*
- Eeyr nem itt van, hanem a híveiben. Ez csak egy épület. *Mosolyog Fänrírionra. A nő féloldalasan kezdi fürkészni az elf arcát, ahogy az válaszol neki.*
- Hanyagolással? *Kérdez vissza érdeklődő mosollyal.*
- Úgy gondolom, hogy az Úrnő nem haragtartó. De mégis, miért hanyagoltad el sok évig? És ha elhanyagoltad, akkor most miért keresed most újra? *Talán a kérdései tolakodók is lehetnek, de egy mosolygós, aranyló szőke nőtől ez egészen másképp érződik. Kedves közeledésnek tűnik, egy probléma megoldására törekvésnek. Fänrírion egészen megnyugszik a közelében és a jövőjét is fényesebbnek láthatja, mint amikor belépett a templomba.*
- Ugyan. *Néz körbe az üres templomban a gyönyörű szőke nő, majd onnan vissza az elfre.*
- Eeyr nem itt van, hanem a híveiben. Ez csak egy épület. *Mosolyog Fänrírionra. A nő féloldalasan kezdi fürkészni az elf arcát, ahogy az válaszol neki.*
- Hanyagolással? *Kérdez vissza érdeklődő mosollyal.*
- Úgy gondolom, hogy az Úrnő nem haragtartó. De mégis, miért hanyagoltad el sok évig? És ha elhanyagoltad, akkor most miért keresed most újra? *Talán a kérdései tolakodók is lehetnek, de egy mosolygós, aranyló szőke nőtől ez egészen másképp érződik. Kedves közeledésnek tűnik, egy probléma megoldására törekvésnek. Fänrírion egészen megnyugszik a közelében és a jövőjét is fényesebbnek láthatja, mint amikor belépett a templomba.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 22:14:30
Üzenet elküldve: 2021-09-13 22:14:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás - zárás//
//Könyvtár//
*A határozott válasz elhallgattatja, nem kezd kérlelésbe. Hisz ha már engedéllyel sem engednék be újra, akkor értelmetlennek látja a győzködést, elfogadja, hogy ez a szabály. Talán ha másutt sem jár sikerrel a kutatásban, akkor visszatér és erősködik még, most azonban egyelőre megelégszik ennyivel, anélkül, hogy úgy érezné, nem tett eleget a "tisztségének" és a feladatnak.
Ám ahhoz, hogy máshol még kutathasson, szüksége lehet a parancsnok papírjára. Amit vissza is kap, egy óva intéssel kísérve.*
- Úgy lesz. - *Feleli némi hallgatás után komolyan, viszonozva a pillantást. Furcsa, de Oremor már nem is tűnik annyira félelmetesnek, mint először. Még mindig tart tőle, de képes látni már az... emberibb oldalát is, ahogy Seliodon fogalmazott.
Aztán kettesben maradnak a templomszolgával ismét. S ha a férfi az amulett működésével kapcsolatban nem is tud segíteni, de a kutatáshoz még ellátja néhány jó tanáccsal. Garsin megjegyzi magának a neveket, s ugyan maradnak még benne kérdések, de nem akarja már túl sokáig tartóztatni a férfit, legyen az bármily készséges és kedves. Így aztán hamarosan már a zárt részlegen kívül állnak, s elbúcsúznak egymástól.
Garsin feje csak úgy zúg a nap élményeitől, s mikor már a templomból kifelé sétál is nehezen tér vissza a valóságba. A kinti friss levegő és az alkonyi fények zökkentik ki egy kissé, s arra is jut magában, hogy most szüksége van egy kis sétára, mert különben megfullad a saját gondolataiban.*
//Könyvtár//
*A határozott válasz elhallgattatja, nem kezd kérlelésbe. Hisz ha már engedéllyel sem engednék be újra, akkor értelmetlennek látja a győzködést, elfogadja, hogy ez a szabály. Talán ha másutt sem jár sikerrel a kutatásban, akkor visszatér és erősködik még, most azonban egyelőre megelégszik ennyivel, anélkül, hogy úgy érezné, nem tett eleget a "tisztségének" és a feladatnak.
Ám ahhoz, hogy máshol még kutathasson, szüksége lehet a parancsnok papírjára. Amit vissza is kap, egy óva intéssel kísérve.*
- Úgy lesz. - *Feleli némi hallgatás után komolyan, viszonozva a pillantást. Furcsa, de Oremor már nem is tűnik annyira félelmetesnek, mint először. Még mindig tart tőle, de képes látni már az... emberibb oldalát is, ahogy Seliodon fogalmazott.
Aztán kettesben maradnak a templomszolgával ismét. S ha a férfi az amulett működésével kapcsolatban nem is tud segíteni, de a kutatáshoz még ellátja néhány jó tanáccsal. Garsin megjegyzi magának a neveket, s ugyan maradnak még benne kérdések, de nem akarja már túl sokáig tartóztatni a férfit, legyen az bármily készséges és kedves. Így aztán hamarosan már a zárt részlegen kívül állnak, s elbúcsúznak egymástól.
Garsin feje csak úgy zúg a nap élményeitől, s mikor már a templomból kifelé sétál is nehezen tér vissza a valóságba. A kinti friss levegő és az alkonyi fények zökkentik ki egy kissé, s arra is jut magában, hogy most szüksége van egy kis sétára, mert különben megfullad a saját gondolataiban.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 18:13:11
Üzenet elküldve: 2021-09-13 18:13:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Megszólítja egy kedves hang és a hanghoz társul egy bizalmat ébresztő arc. ~ Ő igazán illik ehhez a helyhez ~ szalad át Rírion gondolatain, mikor megfordul*
- Magányosnak nem mondanám, hisz itt van Kegyed és itt van Eeyr is. *Állítja, határozottan. Helyet foglal az ifjú hölggyel szemben, az egyel előrébb lévő padsorban. Féloldalasan ülve, törzsét kissé megcsavarva, felteszi kezét ugyanarra az ima-padra. A kecses, női kéz mellett pék lapát méretűnek tűnik a sajátja.*
- Talán a Fény Úrnőjét keresem, de tartok tőle, hogy megsértettem sok évi elhanyagolással.
*Megszólítja egy kedves hang és a hanghoz társul egy bizalmat ébresztő arc. ~ Ő igazán illik ehhez a helyhez ~ szalad át Rírion gondolatain, mikor megfordul*
- Magányosnak nem mondanám, hisz itt van Kegyed és itt van Eeyr is. *Állítja, határozottan. Helyet foglal az ifjú hölggyel szemben, az egyel előrébb lévő padsorban. Féloldalasan ülve, törzsét kissé megcsavarva, felteszi kezét ugyanarra az ima-padra. A kecses, női kéz mellett pék lapát méretűnek tűnik a sajátja.*
- Talán a Fény Úrnőjét keresem, de tartok tőle, hogy megsértettem sok évi elhanyagolással.
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:14:03
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:14:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Valahol el kell kezdeni//
- Magányos hely, igaz? *Kérdi egy fehér csuhába öltözött alak az elftől. Ha Fänrírion felé fordul, akkor láthatja, hogy a csuklya alatt egy gyönyörű nő arca bújik meg. A szeme égszín, szőke aranyhaja szinte világít a csuklya árnyékában, a mosolytól apró gödröcskék jelennek meg arcának két oldalán.*
- Miért jöttél ide? *Kérdi könnyed hangon és leül az egyik üres padsor szélére, kezeit az imapadon nyugtatja, őszinte érdeklődéssel néz az elfre, tekintete olyan tiszta és átható, mintha látná mindenki lelkét, akire ránéz.*
- Keresel valamit? *Kérdi kissé félrefordítva a fejét.*
- Vagy valakit? *Teszi hozzá kissé összeszűkítve pillantását.*
- Magányos hely, igaz? *Kérdi egy fehér csuhába öltözött alak az elftől. Ha Fänrírion felé fordul, akkor láthatja, hogy a csuklya alatt egy gyönyörű nő arca bújik meg. A szeme égszín, szőke aranyhaja szinte világít a csuklya árnyékában, a mosolytól apró gödröcskék jelennek meg arcának két oldalán.*
- Miért jöttél ide? *Kérdi könnyed hangon és leül az egyik üres padsor szélére, kezeit az imapadon nyugtatja, őszinte érdeklődéssel néz az elfre, tekintete olyan tiszta és átható, mintha látná mindenki lelkét, akire ránéz.*
- Keresel valamit? *Kérdi kissé félrefordítva a fejét.*
- Vagy valakit? *Teszi hozzá kissé összeszűkítve pillantását.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:08:58
Üzenet elküldve: 2021-09-13 12:08:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás - zárás//
//Könyvtár//
*Oremor valóban megkönnyebbülni látszik az intéző szavait hallva. Talán remélte, hogy így lesz és az amulett használatlan marad valahol jól eldugva.*
- Nem, a Zárt Részleg nem átjáróház. *Zárja rövidre Garsin próbálkozását határozottan. Seliodon sem mond semmit, talán tudja, hogy a pap ilyen kérdésekben nem tűr ellentmondást.*
- Engedély? *Zökken ki szerepéből egy pillanatra a pap, majd leesik neki, hogy miről is van szó és ruhájának egyik rejtett zsebéből előhalássza az átvett engedélyt és visszaadja a lánynak.*
- Bánj óvatosan azzal az ereklyével, ne érintsen meg a sötét, mert még magával ránt a mélybe. *Néz Oremor mélyen Garsin szemébe. Szavai inkább kérlelők, mint parancsolók, pillantásában őszinte aggodalom csillan.
Aztán Oremor elköszön és Garsin ottmarad a templomszolgával. Ám igenis sokáig jutottak, sok mindenre fény derült és ha az amulett működését nem is, de rengeteg hasznos dolgot kiderítettek. Amikor a közös összegzésbe kezdenek, Seliodon elgondolkodva hallgatja a lányt.*
- Sajnos ezt önnek kell kiderítenie. *Néz rá szomorúan. Nem tudja, hogy Garsin ért-e a mágiához, hogy van-e benne affinitás a varázslásra és így az ereklye használatára. De az biztos mindkettőjük számára, hogy valakinek fájdalmat kell okoznia annak, aki ki akarja próbálni, hogyan működik az amulett.*
- Ha nem az ismert istenektől ered az amulett, talán a Varázslótorony mágusa tudhat valamit róla. Az biztos, hogy mágia működteti, így ha valaki, akkor Abogr ismerni fogja a használatának kulcsát.
*Elpakolják a könyveket és a templomszolga bezárja a rácsot és kisétálnak a templom elé amelyre már az alkony fényei vetülnek.*
- Ugyan, én köszönöm, hogy felrázta a szürke hétköznapokat. *Mosolyog Seliodon a búcsúzó lányra, az érintés kiszélesíti a mosolyát, viszonozza, bátorítóan megszorítva Garsin kezét.
Miután elköszöntek, a templomszolga visszatér a templomba, az intéző lány pedig elindulhat lakhelye felé, telve tudással, új, megszerzett ismeretekkel az amulettről, amelyek csak arra várnak, hogy összeszedje és gyakorlatba ültesse őket.*
//Könyvtár//
*Oremor valóban megkönnyebbülni látszik az intéző szavait hallva. Talán remélte, hogy így lesz és az amulett használatlan marad valahol jól eldugva.*
- Nem, a Zárt Részleg nem átjáróház. *Zárja rövidre Garsin próbálkozását határozottan. Seliodon sem mond semmit, talán tudja, hogy a pap ilyen kérdésekben nem tűr ellentmondást.*
- Engedély? *Zökken ki szerepéből egy pillanatra a pap, majd leesik neki, hogy miről is van szó és ruhájának egyik rejtett zsebéből előhalássza az átvett engedélyt és visszaadja a lánynak.*
- Bánj óvatosan azzal az ereklyével, ne érintsen meg a sötét, mert még magával ránt a mélybe. *Néz Oremor mélyen Garsin szemébe. Szavai inkább kérlelők, mint parancsolók, pillantásában őszinte aggodalom csillan.
Aztán Oremor elköszön és Garsin ottmarad a templomszolgával. Ám igenis sokáig jutottak, sok mindenre fény derült és ha az amulett működését nem is, de rengeteg hasznos dolgot kiderítettek. Amikor a közös összegzésbe kezdenek, Seliodon elgondolkodva hallgatja a lányt.*
- Sajnos ezt önnek kell kiderítenie. *Néz rá szomorúan. Nem tudja, hogy Garsin ért-e a mágiához, hogy van-e benne affinitás a varázslásra és így az ereklye használatára. De az biztos mindkettőjük számára, hogy valakinek fájdalmat kell okoznia annak, aki ki akarja próbálni, hogyan működik az amulett.*
- Ha nem az ismert istenektől ered az amulett, talán a Varázslótorony mágusa tudhat valamit róla. Az biztos, hogy mágia működteti, így ha valaki, akkor Abogr ismerni fogja a használatának kulcsát.
*Elpakolják a könyveket és a templomszolga bezárja a rácsot és kisétálnak a templom elé amelyre már az alkony fényei vetülnek.*
- Ugyan, én köszönöm, hogy felrázta a szürke hétköznapokat. *Mosolyog Seliodon a búcsúzó lányra, az érintés kiszélesíti a mosolyát, viszonozza, bátorítóan megszorítva Garsin kezét.
Miután elköszöntek, a templomszolga visszatér a templomba, az intéző lány pedig elindulhat lakhelye felé, telve tudással, új, megszerzett ismeretekkel az amulettről, amelyek csak arra várnak, hogy összeszedje és gyakorlatba ültesse őket.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-07 16:28:13
Üzenet elküldve: 2021-09-07 16:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol el kell kezdeni//
*Néhány hónapja már, hogy itt van a városban, mégsem látogatta meg a templomot mostanáig. Az elhatározás ott lebegett minden hajnalon, amikor éppen csak kinyitotta szemeit, aztán délre szertefoszlott, mint a harmat. Egyre messzebb került a "majd holnap". Ma ugyanígy ébred és ahogy lenni szokott, alkalmi munka után néz. Dolga végeztével a késztetés, hogy lássa a templomot, még mindig ott lebeg. Először, mióta Artheniorba megérkezett. Ma eljött a napja, de Rírion sem tudja, hogy ez a nap mitől különlegesebb, mint bármelyik. Mintha minden ugyanaz volna és mégsem. Ötlete sincs, mit csináljon, mert nagyon régen nem járt Eeyrnek szentelt helyen. Azt se tudta leüljön, vagy körbe sétáljon, így hát csak belép egyelőre, mert valahol ezt a látogatást is el kell kezdeni.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.07 17:57:49
*Néhány hónapja már, hogy itt van a városban, mégsem látogatta meg a templomot mostanáig. Az elhatározás ott lebegett minden hajnalon, amikor éppen csak kinyitotta szemeit, aztán délre szertefoszlott, mint a harmat. Egyre messzebb került a "majd holnap". Ma ugyanígy ébred és ahogy lenni szokott, alkalmi munka után néz. Dolga végeztével a késztetés, hogy lássa a templomot, még mindig ott lebeg. Először, mióta Artheniorba megérkezett. Ma eljött a napja, de Rírion sem tudja, hogy ez a nap mitől különlegesebb, mint bármelyik. Mintha minden ugyanaz volna és mégsem. Ötlete sincs, mit csináljon, mert nagyon régen nem járt Eeyrnek szentelt helyen. Azt se tudta leüljön, vagy körbe sétáljon, így hát csak belép egyelőre, mert valahol ezt a látogatást is el kell kezdeni.*
A hozzászólás írója (Fänrírion Scir'x) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.07 17:57:49
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:17:12
Üzenet elküldve: 2021-09-02 17:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Míg beszél, a férfi megrendültségét látva tovább árnyalódik a róla alkotott képe. Furcsa a kettősség, hogy milyen kemény és szigorú is tud lenni a pap, közben pedig látszólag mélyen megérintik, vagy épp megrémítik az ilyen borzalmak. De talán egy papnak nem is kell úgy szemtől szemben megtapasztalnia a vér és halál mocskát és az erőszakot, mint egy harcosnak, ez jó magyarázat lehet erre. Garsin nem tudja, mindenesetre kicsit sajnálja a férfit, hogy ilyesmivel kell foglalkoznia, s ezt végighallgatnia, miközben érezhetően megrendítik e történtek.
Nem kerüli el figyelmét a megkönnyebbülés a közléssel kapcsolatban, mely a számára csalódás.*
- Vége, uram? Holnap nem térhetnék vissza? - *Kérdi, s kéri Oremort bátortalanul, mikor amaz úgy szól, hogy a kutatásnak vége.*
- Az engedélyt visszakérhetem? - *Kérdi aztán a választól függetlenül, ha a pap korábban elfelejtette volna, vagy nem tartotta volna fontosnak visszaadni. Az ugyanis nem csak a könyvtárba szól, s talán még szüksége lehet rá; nem fárasztaná a parancsnokot fölöslegesen egy másolat megírásával.
A búcsúzóul kapott áldást aztán egy főhajtással fogadja és föl is áll, hogy tisztelettel köszönhessen el.*
- Köszönöm, uram! Áldja magát is! - *Feleli megismételve a főhajtást. Majd ha a pap távozott, kissé csalódottan ül vissza a székre. Tudja, hogy már pakolniuk kellene, de még a maradékot átolvassa, képességeihez mérten sietve.
Mikor Seliodon belekezd, hogy megossza vele a saját eredményeit, akkor természetesen fölpillant a lapról. Sajnos azonban a templomszolga sem számol be olyasmiről, ami fölvidítaná. Ha az olvasmányok nem is voltak éppen szívemelőek, a kutatást élvezte, és nem is érzi teljesen eredménytelennek, de szeretett volna már valami késszel a parancsnok elé állni, hasznosnak lenni, bizonyítani.*
- Vagy lehet nem is kell hozzá semmi? Csak egy mágus, aki tud varázsolni? Elég fognia az amulettet és akarnia, hogy akit néz, szenvedjen? - *Mondja ötlettelenül, mert mindazon kívül, amit itt olvasott, nem sokat tud a mágiáról, mágiahasználatról. Meglehet, elég bugyuta is az elképzelése.*
- Hol tudhatnék meg többet maga szerint? - *Reménykedik, hogy a sokat olvasott Seliodon talán tud tanácsot adni. Maga csak arra gondol, hogy talán a börtönbe visszamehetne, hátha akad ott is valami feljegyzés, vagy valaki, aki tud valamit. Bár ebben erősen kételkedik, tekintve, hogy az akkor ott raboskodó őrök nem ismerték az amulett működését, ha pedig azóta érkeztek oda új őrök, ők alighanem még úgy sem tudnak semmit az egészről...
Miután az utolsó sorokat is elolvasta, óvatosan becsukja a különleges könyvet, s ezek után már segít Seliodonnak a könyvek visszahordásában, rendrakásban. Mikor aztán végeztek, s a rácsos ajtó kattan, elfogja egy kis keserűség, de a templomszolga meleg szavai enyhítik ezt valamelyest.*
- Én is örültem, tényleg nagyon hálás vagyok a segítségéért. - *Mondja komolyan, de Seliodon talán már meg is szokta, hogy nem igen látni mosolyt a lány arcán, hamarabb hálát és gyöngédséget. Garsinnak nehezére is esik most a búcsú, szeretne találni valamit, amivel ki is fejezheti ezt a nagy hálát, de úgy dönt, ezt későbbre tolja.*
- Köszönöm. Magát is, és magának is kitartást! - *Viszonozza, s némileg másolja is a búcsút, majd meghajtja magát.*
- Úgy lesz. - *Feleli aztán határozottan, s meg is hatja, hogy Seliodon így visszavárja őt. Vagy épp a híreket, de Garsin inkább értelmezi ezt most személyesnek.
Majd tétován emeli a kezét, s végül meg is érinti finoman a templomszolga felkarját, miközben ellép mellőle, hogy távozóra fogja.*
- Köszönöm. - *Mondja még egyszer, majd fejet hajt még, s ha nem tartóztatják, vagy nem alakul másképp, hamarosan el is hagyja a templomot.*
//Könyvtár//
*Míg beszél, a férfi megrendültségét látva tovább árnyalódik a róla alkotott képe. Furcsa a kettősség, hogy milyen kemény és szigorú is tud lenni a pap, közben pedig látszólag mélyen megérintik, vagy épp megrémítik az ilyen borzalmak. De talán egy papnak nem is kell úgy szemtől szemben megtapasztalnia a vér és halál mocskát és az erőszakot, mint egy harcosnak, ez jó magyarázat lehet erre. Garsin nem tudja, mindenesetre kicsit sajnálja a férfit, hogy ilyesmivel kell foglalkoznia, s ezt végighallgatnia, miközben érezhetően megrendítik e történtek.
Nem kerüli el figyelmét a megkönnyebbülés a közléssel kapcsolatban, mely a számára csalódás.*
- Vége, uram? Holnap nem térhetnék vissza? - *Kérdi, s kéri Oremort bátortalanul, mikor amaz úgy szól, hogy a kutatásnak vége.*
- Az engedélyt visszakérhetem? - *Kérdi aztán a választól függetlenül, ha a pap korábban elfelejtette volna, vagy nem tartotta volna fontosnak visszaadni. Az ugyanis nem csak a könyvtárba szól, s talán még szüksége lehet rá; nem fárasztaná a parancsnokot fölöslegesen egy másolat megírásával.
A búcsúzóul kapott áldást aztán egy főhajtással fogadja és föl is áll, hogy tisztelettel köszönhessen el.*
- Köszönöm, uram! Áldja magát is! - *Feleli megismételve a főhajtást. Majd ha a pap távozott, kissé csalódottan ül vissza a székre. Tudja, hogy már pakolniuk kellene, de még a maradékot átolvassa, képességeihez mérten sietve.
Mikor Seliodon belekezd, hogy megossza vele a saját eredményeit, akkor természetesen fölpillant a lapról. Sajnos azonban a templomszolga sem számol be olyasmiről, ami fölvidítaná. Ha az olvasmányok nem is voltak éppen szívemelőek, a kutatást élvezte, és nem is érzi teljesen eredménytelennek, de szeretett volna már valami késszel a parancsnok elé állni, hasznosnak lenni, bizonyítani.*
- Vagy lehet nem is kell hozzá semmi? Csak egy mágus, aki tud varázsolni? Elég fognia az amulettet és akarnia, hogy akit néz, szenvedjen? - *Mondja ötlettelenül, mert mindazon kívül, amit itt olvasott, nem sokat tud a mágiáról, mágiahasználatról. Meglehet, elég bugyuta is az elképzelése.*
- Hol tudhatnék meg többet maga szerint? - *Reménykedik, hogy a sokat olvasott Seliodon talán tud tanácsot adni. Maga csak arra gondol, hogy talán a börtönbe visszamehetne, hátha akad ott is valami feljegyzés, vagy valaki, aki tud valamit. Bár ebben erősen kételkedik, tekintve, hogy az akkor ott raboskodó őrök nem ismerték az amulett működését, ha pedig azóta érkeztek oda új őrök, ők alighanem még úgy sem tudnak semmit az egészről...
Miután az utolsó sorokat is elolvasta, óvatosan becsukja a különleges könyvet, s ezek után már segít Seliodonnak a könyvek visszahordásában, rendrakásban. Mikor aztán végeztek, s a rácsos ajtó kattan, elfogja egy kis keserűség, de a templomszolga meleg szavai enyhítik ezt valamelyest.*
- Én is örültem, tényleg nagyon hálás vagyok a segítségéért. - *Mondja komolyan, de Seliodon talán már meg is szokta, hogy nem igen látni mosolyt a lány arcán, hamarabb hálát és gyöngédséget. Garsinnak nehezére is esik most a búcsú, szeretne találni valamit, amivel ki is fejezheti ezt a nagy hálát, de úgy dönt, ezt későbbre tolja.*
- Köszönöm. Magát is, és magának is kitartást! - *Viszonozza, s némileg másolja is a búcsút, majd meghajtja magát.*
- Úgy lesz. - *Feleli aztán határozottan, s meg is hatja, hogy Seliodon így visszavárja őt. Vagy épp a híreket, de Garsin inkább értelmezi ezt most személyesnek.
Majd tétován emeli a kezét, s végül meg is érinti finoman a templomszolga felkarját, miközben ellép mellőle, hogy távozóra fogja.*
- Köszönöm. - *Mondja még egyszer, majd fejet hajt még, s ha nem tartóztatják, vagy nem alakul másképp, hamarosan el is hagyja a templomot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3853-3872