Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

840. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-23 12:11:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Úgy tűnik, mindenkinek akad mondanivalója, ha nem is közvetlenül a szerzetesnek, de saját maguknak mindenképpen, ami természetesen nem kerüli el az értő füleket. Van, aki kérdést intéz egyenest hozzá, van, aki hitét bizonygatja, más épp ellenkezőleg, mintha saját képtelenségére akarna rávilágítani, de olyan is van, aki pusztán mereng mindenfélén, konkrét ötlet, elhatározás nélkül. Leirel elnéző mosollyal szemléli a kiválasztottakat, mint egy apa, ki éppen azt figyeli, gyermekei miként botladoznak előre a kijelölt úton. Segítségre, tanításra szorulnak, de úgy, hogy ne tudják, miként áll mögöttük állandóan, készen arra, hogy ha meginognak, újra talpra segítse őket.*

-Sötétség csakis akkor létezik, ha van fény is, a kettő egymás nélkül értelmetlen. A vakságot nem nekem kell eloszlatnom, mindenkin magán múlik, hogy képes-e fényt lopni az éjbe vagy sem.
*Nergal ismét csak a fejében hallhatja a választ, amit a paptól kap. Ő nem fog fénycsóvát küldeni a sötétségbe, nem fogja eloszlatni, hiszen ez is a próba része. A férfinak magától kell rájönnie, hogy miként érje el a kitűzött célt: hogyan szerezze meg a követ, amely ott leledzik a sötétségen belül, elbújva, meglapulva várva, hogy ráleljenek.
A békés, nyugodt sötétség azonban változik, egyszeriben válik élőbbé, ahogy halk hangok ütik fel a fejüket. Suttogás, tompa puffanások, mintha egy-egy számpár is megvillanna valahol, de ezeket csak elmosódottan lehet érzékelni. Mintha a sötételfet mindenki pontosan látná, mindenki tudna a helyzetéről, jelenlétéről, csak neki nem lehet fogalma róla, mi is zajlik körülötte, csak a rémálomszerű, lidérces nyomást érezheti. Nincs egyedül, valami vagy valamik figyelik minden mozdulatát.

Melith hozzáállása elismerő hümmögést vált ki a papból. A mindent elsöprő, teljes bizalom... Ritka kincs manapság, nem is véletlen, hogy a férfi azt veheti észre, hogy lábai elemelkednek a talajtól, ő pedig súlytalanul kezd fölfelé lebegni. A hit, amivel rendelkezik, igen kiemelkedő, nem is kétséges, hogy ennek köszönheti a repülés élményét, amit tapasztal.*
-Látom, hogy hited tiszta és töretlen, de a mágia nem csak ebből áll, hanem tudásból, az erőből, amivel belátjuk, hogy irányítanunk kell az rendelkezésünkre álló erőt. Aki csak hisz benne, az nem tesz mást, mint akarat nélkül sodródik.
*Amit Leirel mond, azt a férfi saját magán is megtapasztalhatja. Hiába emelkedik feljebb és feljebb, a kőhöz nem jut közelebb, csak elhalad mellette, nem érheti el.

Dalisa próbálkozása sem kevésbé érdekes, habár a nő makacs, szinte durcásan közli, hogy tőle nem lehet csodát várni. A megrögzött realista, aki még akkor sem hiszi a mágia hatalmát, amikor körbeveszi, tagadhatatlanul bizonyítva létét.*
-Mindenkiben ott lapul a csoda, még akkor is, ha nem hiszed a létét. Nem kell értened a mágiához, hogy meg tudd oldani a feladatot, mindenki a saját tudásához mérten kapta a próbát.
*Biztató szavak, amivel együtt jár, hogy ha a nő fogékony rá, akkor testét elönti a biztosság tudata: ha nem is tudja, miképp, de meg fogja tudni oldani. Nem azért, mert értené vagy szeretné a mágiát, hanem azért, aki ő maga. Viszont jó lesz igyekeznie, mert a lángok lassan forrósodnak, egyre kényelmetlenebbé téve az itt tartózkodást.

Xares kellemesen lebeg a semmiben, saját gondolataiban, mintha már nem is a kő érdekelné, csak saját képzelgésének folyása. Szép dolog, ha valaki nyugodt, békés környezetben elmélkedhet, de sajnos nem lesz sok ideje erre, hiszen érzi, miként fogy a levegő, tüdeje miként vágyakozik friss oxigénre. Kiutat nem talál, csak a kő csillan fel néha-néha.*
-Cél nélkül sehová sem jutsz, egy idő után a semmi fojt magába, ha nem küzdesz, hogy eljuss valahova. A céltalan bolyongás maga a halál.

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.23 12:12:13


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-22 15:37:55
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A kérdést hamar bemutatkozás követi. Teljes néven, ahogy azt illik, majd mivel több nevet birtokol az illető, ezt követi a helyes megnevezés megejtése. A nő biccent egyet, jelezve, hogy tudomásul vette az elhangzottakat.*
- Dylena Rerracien vagyok. Örvendek a találkozásnak, Quantall! *folytatja, az illem szabályait követve és azokra hagyatkozva.
Ezt ugyebár egy másik kérdés követ, melyre szintúgy választ kap, még ha eleinte nem is tűnik túl kielégítőnek a felelet. De csak eleinte, hiszen a végéhez közeledve megtudja azt, mire kérdezett. A véleményt, mely szerint tudhatja, hogy jó helyen jár-e, avagy sem. S bár ennek ellenére még kételkedik, illendően megköszöni a feleletet.*
- Köszönöm! Ez esetben azt hiszem, megkeresem a helyi megbízottak egyikét. Remélem, még találkozunk! Viszontlátásra! *zárja rövidre a társalgást.
Az elköszönés után már megy is, hogy a korábban kapott útirányt követve megkeresse az illetékesek egyikét. Léptei kecsesek és kifinomultak, bármiféle hanyagság mellőzésével. Olyan, amilyen egy nemesi neveltetésben résztvevő járásának kell lennie, vagy elgondolása szerint egy nagy tudású mágusnak is, hisz a tudás hatalom, ők pedig nagy tudással rendelkezhetnek, ha jó kezekbe, pontosabban elmébe kerülnek azok a bizonyos tanok. Mikor találkozik az első útjába akadó csuhással, érdeklődni kezd. Elsősorban az itt megszerezhető tudással kapcsolatban, majd a tanulás időpontját illetően. Elvégre csak nem ronthat be ide amikor csak akar, vagy igen? Erre is választ kap, bár ahogy illik, saját magának behatárolja az elvárt időintervallumot, hogy mikor és meddig tartózkodhat itt. Mást is tennie kell közben, nem lóghat egész napokat a templomban, miközben könyvek fölé görnyed. Erre már ő maga is rájött, nem kell mellé senki, ki útba igazítja e téren. Az élet nem olcsó mulatság, bár pénze van bőven, valamiféle szállás után kellene néznie. Némi kaland sem lenne rossz, hogy a tanultakat használhassa gyakorlatban is. Ahhoz viszont idő kell. Jó sok, ami azt illeti, de a tervezgetés mindig is az erőssége volt. Idejének szoros beosztása juttatta őt és családját oda, ahol most tartanak, nem más. Ennek köszönheti, hogy biztos háttérrel kezdte meg utazásait.
Mikor az értekezéssel végez, mi nem tart tovább néhány percnél, megindul vissza, a templom fő termébe, hol imént még valamiféle társalgást folytatott. Mikor odaér, körülnéz, hátha látja még az éjbőrűt, hogy megköszönje neki ismét az útbaigazítást.*


838. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-22 15:23:56
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*A víz sokféle dolgot jelenthet. Egyeseknek a nyugalmat, másoknak az erőt jelenti a tengerek vad hullámzásával, vagy az erős sodrással. S vannak olyanok, kik csak azért merülnek el a lágy hullámok között, hogy az egyre csak sötétedő mélységet szemlélhessék és felfedezhessék azt, miközben egyre lejjebb és lejjebb merészkednek. Az elmerülőnek viszont egyszerre jelent mindent. Nyugalmat és békét, erőt, mely magával ragadja, ahogyan most is teszik a testére ragadó, szerető cseppek, mik húzzák magukkal, nem eresztve a távozni sem vágyót, és a békéltető sötétséget is, sok más érzés mellett, melyek kavalkádjában most ténfereg. Érzi a magában tomboló vágyat, mi egyre csak ösztökéli arra, hogy kutassa a keresettet. A kínok iránti vágyat, mi most furcsamód mégsem fojtogatja. Az éjbőrű egyszerűen csak előre néz, lefelé a mindent jelentő semmibe. Csupán akkor tekint vissza, mikor észreveszi, hogy nem halad sehová. Egyszerűen lebeg az éltető nedűben, mely nyilván tisztán legkevesebbszer öblíti halandók torkát. Keverve azonban sokféleképp fogyasztják, itt pedig nem feltétlen teákra kell gondolni. A vérszín tekintet a vélt magasba emelkedik, hogy megszemlélje honnan került a mélybe, azonban nem lát mást, csak azt, miért áhítozott. Mindenütt csak a tiszta víz látható. Az elsüllyedt kő azonban sehol, ugyanakkor felsejlik benne a gondolat, hogy csak úgy, mint a bejárat, úgy a kő is vízzé válhatott, eltűnve a kereső szem elől. Ezen gondolattal élve nem tesz mást, mint lebeg. Elfekszik, legalábbis valami hasonlót tesz és csak hagyja, hogy a víz magával vigye. Ha létezik is a kő, a testet ugyanoda kell sodornia a sötét fergetegnek, mint azt. Addig azonban, míg megérkezik, van ideje saját sötétjébe mélyedni. Lelkének mélyére, mely hely talán nem is létezik. Bár mégis. Hiszen lelke mindenkinek van, csak mást és mást takar. Mindenkinek más a jó, más az élvezet. Van akit jónak hívnak, van, akit rossznak, s ez utóbbiból többeket balga mód lelketlennek, holott oly személy nem is létezik. Sötét lelkületű lehet, azonban az is a belső lény egyik megtestesülése, csak úgy, mint a fényeseké. Tiszta lényű azonban nem létezhet. Előbb-utóbb mindenkit bemocskol valamiféle ’szenny’, mit a férfi inkább kincsnek tekintene. Ugyanakkor a sötétséget bemocskoló fényt csupán mocsokként szemléli, melyet el kell tüntetni, mielőtt gyökeret ver a hamis táptalajban. Benne azon burjánzásnak nincs hely. Neki nem kellenek hamis ábrándok, igyekszik is reálisnak maradni, még akkor is, ha saját gyengeségét bevallva elismeri, hogy olykor őt is meglepik a bizonygató képek és él is velük. Az elvégre, ki hisz valamely cél elérésében, bizakodik és ábrándokat szül, hogy milyen lehet a vágyott dolog elérése utáni világ. Ezen változtatni nem lehet. Ezt a fajta gyengeséget még ő maga is megengedi, de csak akkor, ha a célnak valamiféle értelmét látja. Saját vágyától pedig önnön valójának sorsa függ, így természetes, hogy azt ésszerű érvnek titulálja, ellenben holmi örökös jótéteményekkel és egyebekkel szemben. A vágy tulajdonosáért legyen, ne másért. Csupán az önzőség tarthat életben, az önzetlenség sokkal kevésbé. Ezen gondolatok és még sok más kavarog elméjében, miközben szemeit lehunyva hagyja, hogy a kéklő sötétség azt tegyen vele, s oda vigye, hova kedve tartja.*


837. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-21 11:27:01
 ÚJ
>Dalisa Khil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

* A próbálkozása sikertelen, ujjai nem képesek elkapni a követ, csak a lángokat markolják. Meglepetten tapasztalja, hogy nem érez fájdalmat, a lángok nem marnak a bőrébe, csak forrós simogatják azt. Kellemesnek is lehetne nevezni, ha nem lenne az az idegesítő szikladarab, ami minduntalan elsiklik a keze elöl. Végül abbahagyja a felesleges próbálkozást és elkezd gondolkodni. Mielőtt azonban előállna egy épkézláb ötlettel a tűz, ami eddig békésen lobogott megnövekszik és körül öleli Dalisa-t. A nő egy pillanatra megijed, de gyorsan elzavarja az érzést és újra a kő megszerzésén gondolkodik.*
~ Valahogyan biztosan meg lehet szerezni..Miért állított volna minket megoldhatatlan feladat elé?..Bár, ha valaki abban leli örömét, hogy mások szerencsétlenkedéseit nézi..~
* Ezzel nem igazán jut előrébb, ezért más irányból közelíti meg a problémát.*
~ Mágiatanulásra hívtak minket. Lehet, hogy teszteli a jelentkezőket, ki hogyan boldogul a mágiával szemben.~
- Ha tőlem is csodát várnak, akkor csalódást kell okoznom. Annyira értek a mágiához, mint ló a hátúszáshoz.
* Dalisa-nak sok furcsa szófordulata van, amit még nevelőapjától tanult. Sosem rajongott értük, de nem is tudta teljesen elfelejteni.
Dühösen emeli tekintetét az elérhetetlennek tűnő szikladarabra, nem tudja mit kéne tennie.*


836. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-21 10:50:46
 ÚJ
>Melith Sulwarren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Játék a mágiával//

*A kő magasan lebeg, és ő csak értetlenül nézi az eléje tárulkozó próbatételt. A kellemesen hűs szél arcát csapkodja, és a férfi hallja is a kisebb orkánhoz hasonló hangot. De mivel szedhetné le onnan? Az ugrások hasztalanok, a kapálódzás még inkább. A feladat a lehetetlenség határát millió lépéssel meghaladta már, de lehetséges, hogy még teljesíthető.
Csak nézi a lebegő, és enyhén a tengelye körül forgó tárgyat.*~Vajon mi akar ez lenni? Túl magasan van, hogy bárki is elérhesse. Elvégre ez valami előadásféle. Vagy talán annál is több? A mágusok természetét gyengén ismerve, de találgatva lehetséges, hogy ez egy próba akar lenni. Hiszen megpróbál minket meginvitálni a mágiatanulásra. Vagyis próbára teszi most a hitünket, hogy hiszünk-e a varázslatban, és a csodákban.~
*A fél-elf nem biztos a feltételezéseiben, de hitében annál inkább. Tudja, hogy egy valami hajtja, és annak eléréséhez bármit képes elviselni, és képes lehet bármilyen próbát kiállni. S mivel mindig is hitt az arkán, és ismeretlen dolgokban, nem esik most se nehezére elhinni, hogy a varázslatban igenis hinni kell. A tanulmányozás és az elemzés nem érhet fel a gyakorlathoz, és a tapasztalathoz, amit eme tudományág kínál.*
~Nyilvánvaló, hogy nem egy teljesíthetetlen feladatot adott fel számunkra, és csupán bele kell merülni az egészbe, hogy megoldhassuk. Mert a levegő egyet jelent a repüléssel, a messzeséggel, és a szabadsággal. Meg kell próbálnom hasonlónak lennem ehhez az elemhez.~
*Mély lélegzetet vesz, és elmerül a levegőről szerzett tudásában.*~A levegő mindenhol ott van, és mindent beterít. Békés, de ugyanakkor haragos is tud lenni. Az élethez fontos, de okozhatja a halált is. Szabadságot ad, és messzire repít. Repülés. Messzeség. Elérhetetlenség. Csoda.~
*Kezd ráeszmélni a próbatétel, és a varázslat valódiságára, és az egymásra épülő dolgokra. A levegőben megbúvó kettősség, és a hihetetlen ajánlata, amivel kápráztatja használóit. Ezek oly ambivalens gondolatok, amik nem hagyják nyugodni, és csak még jobban felkeltik kíváncsiságát, és a tudásra való vágyát.*
-Hiszek a mágiában! A levegő mindent elsöprő hatalmában, ami megfogalmazza az erőt, és az életet is. Hiszek.* Mondja határozottan, és ismét felnéz a kőre. Kinyújtja kezét feléje, és várja, hogy hite és magabiztossága meghozza az eredményét.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.26 07:36:17, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása



835. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-20 21:59:49
 ÚJ
>Nergal Styx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Nergalra mintha az éj leple ereszkedne le mikor a kő után nyúl, sötét árnyak ölelik körül és csak halvány csillagködöt lát a távolban derengeni. Furcsa mégis ismerős látvány ez számára, hasonló sötétség ereszkedett le Styx tárnáira is mielőtt a mélységből feltörő erő szétmorzsolta földalatti városukat. Nergalnak akkor vakon kellett elhagyni a várost és csak később derült ki, hogy ennek az elővigyázatos intézkedésnek köszönheti az életét.*
- Tudja Leirel - *Halkan szólítja meg mivel úgy véli a közelben áll* - olvastam egyszer egy tekercset amely a varázslatok neveit sorolta fel, tekintélyes lista volt és én határozottan emlékszem a holdfényburok, csillagköd, és éj leple nevekre, sőt azt hiszem nem is ez az első alkalom, hogy ilyen praktikákkal akad dolgom. Amit már sokkal kevésbé tudok, hogy ezeket a trükköket hogyan kell alkalmazni. Styx népe között elterjedt a szóbeszéd, hogy odalent felébresztettek egy mélyben alvó istent és ő küldte rájuk a sötétséget, de szerintem nem kell ahhoz istennek lenni, hogy ilyen dolgokat valósítsunk meg. Az igazi kérdés persze az, hogy hogyan lehetséges mindez, és szerintem erre közülünk csak maga ismeri a választ. Kérdés az is, hogy csak sötétet akar mutatni nekem, vagy egyes dolgokat meg is világít majd?


834. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-19 16:48:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Valahol, rejtve a szemetek elől, Leirel ajkai mosolyra rándulnak, ahogy nézi kis csapatotokat. A hinni akarók és a mindent tagadók... A választás megtörténik, így a két feleslegessé vált kő nyomtalanul vész el. Tűz, víz, levegő, sötétség.*
-Érdekes, de ugyanakkor remek választás.
*Ismét csak fejetekben szólal meg a bársonyos nyugalmat sugárzó hang, ahogy mindannyian az áhított kő után kutakodtok.

Elsőként Melith választ magának, az elérhetetlen magasságban lebegő kőre áhítozik, a szabadságra. A kődarab nem ereszkedik lejjebb, sőt, mintha minden lépéssel, ami a férfi közelebb viszi, csak távolabbra emelkedne, oda, hol a kéz már nem érheti el. Vajon mit tesz most a férfi? Megpróbál kapálózni, ugrálni? Segítséget hiába keresne, másoktól nem kap, hiszen mindenki a saját maga választotta kővel van elfoglalva, egyedül kell megoldania a feladatot. Tárgyakat, amikkel felmászhatna, szintén nem talál, amerre szem ellát, csak a vöröslő üresség fogadja.

A következő vállalkozó Nergal, aki magának a sötétséget választja. Az éjfekete burok, ami a követ körbeöleli, teljesen átláthatatlan, még az ő szemének is, ami barlangok homályához szokott. Mintha nem lenne ott semmi, csak maga a sötétség. Ez sem rettenti a férfit, bele mer nyúlni. Különösebb változást nem tapasztal, nem kezdi el jeges fagyosság mardosni, egyszerűen csak úgy érzi, mintha egy végtelen űrben tapogatózna, nem talál semmi kapaszkodót, de a követ sem. Sejthető, hogy nem ennyire egyszerű a feladat, hiszen azt túl könnyű lenne kivitelezni. Ha azonban Nergal meg kívánna hátrálni, azt veheti észre, hogy karját nem tudja elhúzni, a sötét folt pedig egyre nagyobbá válik, míg végül egész alakját beborítja, egy vak világba űzve őt, ahol hiába mereszti a szemét, a halvány, ezüstös derengésen kívül semmit nem láthat.

Harmadikként a legszkeptikusabb tag is megindul, őt valamiért a víz végtelen mélysége vonzza magához, a hűsen csillámló kékség, amely mint a csendes halál, úgy hívogatja berkeibe. A felszín még sem hullámot sem vet, ahogy az ében test belecsusszan, nesztelenül fogadja magába, minden cseppjével rátapadva, lassítva így mozdulatait, mint egy ragaszkodó szerető, húzva a mélység felé. Minden pontosan olyan, mintha egy természetes tóba merülne el a férfi, lefelé haladva a fényviszonyok egyre romlanak, talán csak a víztömeg egyre súlyosabb nyomását nem érzékeli. Ezen kívül egy dologra figyelhet fel: ha felfelé pillant, nem lát mást, mint vizet. A nyílás, amin át behatolt a kékség birodalmába, egyszerűen eltűnt. Talán csak rossz irányba nézne? Hiába próbálja bármerre fordítani a fejét, kiút nem kínálkozik, teste pedig már nem süllyed, csak lebeg egy helyben. Értelmét veszti a fent és lent fogalma, nincsenek irányok, csak a a végtelen víz, és benne valahol egy kődarab, ami annyira vonzotta ide.

Utolsóként a csapat női tagja is választ magának, "kedvesével" pontosan ellentétesen dönt, hiszen őt a tűz forrongó lobogása húzza, rabul ejtve kíváncsiságát parancsolja maga mellé. A narancsos lángok megbabonázó táncukat lejtik, izzasztó hővel kísérve élnek mindenféle táptalaj nélkül, önmagukat pusztítva, újra és újra felcsapva. Vörös színük mint valami figyelmeztetés, azt súgja, hogy ne próbálják megtörni a körtáncot, de Dalisa mégis egyre jobban közelít kezeivel, igyekezve megkaparintani a kincsként őrzött kődarabot. A próbálkozás természetesen sikertelenül zárul, csak a feketéllő bőrfelület marad, de a kő mintha minden alkalommal eltáncolna az ujjai elől. Ami érdekes lehet, hogy bár érzi az izzó forróságot, amit a lángok kibocsájtanak, mégsem sérül meg, nem éget, nem fáj, inkább hívogatón meleg. A kis lánglabdacs, ami eddig szinte pajkosan incselkedett, hirtelen növekszik meg, valóságos tűzoszloppá, körbefogva, magába zárva a nőt. Mindenhonnan hő árad, minden elmosódott, minden narancsos fényben úszik, mintha több lenne egy oszlopalaknál, mintha az egész világot beterítené.*


833. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-19 15:44:55
 ÚJ
>Dalisa Khil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

* Lassan elérik a kis csapatot. Mikor minden érdeklődő a férfi köré gyűlik belekezd egy ùjabb, rövid szónoklatba. Szeme közben a nőn állapodik meg, aki viszonozza a pillantást. Ez ugyan nem hatolnak csontig, de meg sem rezzen a másikét látva. Hamarosan a végére ér a beszédnek. Reagálni sincs ideje, eltűnik az őket körülölelő helyiség, amit egy vörös fény vált fel. Mikor a kövek is megjelenek és megkapják az utasítást a hím még egy mondat erejéig mellette marad, majd elinul, hogy megszerezze az egyik követ. Egy pillanatig még tétován áll, majd elindul, hogy megkararintsa a tűzzel körülölelt szikladarabot. Egy ideig mintha simogatná a lángokat, ami többször bele is kap a kezébe, korommal festve be az érintett bőrfelületet. Aztán egy hirtelen mozdulattal a kő felé kap.*

A hozzászólás írója (Dalisa Khil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.19 15:45:37


832. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 22:19:49
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Úgy tűnik, oly személlyel akad dolga, ki kedveli a játékokat. Ezen tulajdonság most igencsak kedvére van, hisz’ valamiféle kihívást remélhet kiszemeltjétől. Nagyra most nem számít, bár lehetnek még meglepetések, minden esetre, a tánc kezdetét veszi, s a páros a parkett közepén találhatja magát hamarosan. A magabiztos visszaszólalás valamiféle elégedett félmosolyt csal az éjelf arcára. Apró megrándulás csupán, mégis sokról árulkodhat. A nőt nem ereszti, míg úgy nem látja jónak. Csupán közelebb hajol, hogy saját válaszát fülébe súghassa.*
- Jómagam inkább agyarakkal vadászom, mintsem karmokkal. *feleli röviden.
Eljön az ideje, hogy a társasághoz lépjenek. Út közben terelgeti a nőszemélyt, ki készségesebben tart vele, mint azt várta volna. Íme hát egy újabb, könnyed vacsora a bestia számára? Talán. S bár elbízni elbízza magát, nem kis mértékben, titkon reméli saját csalódását. Az mégiscsak mókásabb, ha nem minden sikerül úgy, ahogy tervezi. Úgy a vad vadásszá válhat, a préda után eredhet, hogy becserkészve azt megszerezze magának. A nőt továbbra sem ereszti, legalábbis kezét nem. A néhány lépés alatt megszokja annak sétatempóját, így azzal sincs gondja, még akkor sem, ha némiképp lassabb sajátjánál. Mikor pedig a színpad elé érnek, a porond bohóca elkezdi játékát. A rövid felvezetés után hátrál, bár előtte irritálóan sokat bámulja a szörnyeteg kiszemeltjét. Elméjében felsejlik a gondolat, hogy megjegyezze eme bűntényt, majd ki is álljon pártfogoltjáért. Főleg, hogy egy szolgáról van szó csupán, ki a nép közül kiemeltre emel szemet, kérdés, vagy bármiféle kérés nélkül. Ő azonban türelmes, nem mellesleg semmiképp nem adná meg egy efféle semmiségnek azt a kegyelmet, hogy szót emeljen ellene bármiféle nemtetszés esetén. Már csak azért sem, mert szavak helyett könnyedebben ránt fegyvert. E lényegtelen azonban még ezt sem érdemli. Jobb híján tehát csak vár, magasztos alakja arra, hogy kezdődjön a műsor. Közben figyeli újdonsült társát is, hátha látja rajta a jelet, mi a végszót jelenti itt tartózkodásuk szempontjából. Hogy túlontúl kedves lenne most a szörnyeteg? Néha a legnagyobb vad is szelídebbé válik, ha vágyait csak így elégítheti. Így van ez vele is, bár még így is, többnyire az érdektelenség maszkja mögött rejteznek valódi vonásai. Ezen ábrázatát most is felölti, úgy bámulja az állítólagos varázslót, ki bármit is tesz, hamarosan eltűnik a vörös tekintet elől.
Nem csak ő, hiszen a környezet is szertefoszlik, puszta vörös leplet borítva a kis csoport köré. Ezen szín nem áll távol az éjszín lénytől, ki egész otthonosan érzi magát az új közegben. A színt már sajátjának tekinti, de nem is csoda, vérszín íriszeit figyelembe véve. A nagy semmi pedig, melyet most láthatnak, egymáson kívül, szintén kedvére van. Ezen kis bűbáj, vagy nevezzék bárminek, elégedettséggel tölti el, bár azt, ki teremtette ezt a világot, még mindig nem tartja többnek puszta porszemnél, saját magához képest. Így van ez a többi jelenlévővel is, kivéve egy személyt, ki iménti játékával talán elérte, hogy annál nagyobbra nőjön, s kavics legyen belőle. Amint pedig ezen gondolat megfogan elméjében, néhány kődarab hull alá magasból. Azok csak egy időre maradnak mozdulatlan állapotban, majd szétszélednek. Egy a magasba röppen, egy a mélybe hull, a többi pedig teszi a maga dolgát. Néhány balga már el is indul, hogy megkaparintsa a kiszemelt követ, melyhez úgymond ’szívük vezet’. Ő sem tesz hát másként, enged az utasításnak. A hölgyeményt elereszti, bár előtte háta mögé lép, s átkarolja őt.*
- Ha ennek vége, találkozunk. Ne aggódjon, megtalálom. *suttogja, következő mozdulata pedig, hogy megválva a női kéz adta melegtől, a tóba vesse magát.
Nincs is másra szüksége, mint a mélységre. Hiszen nem vágyik másra sem, csak a sötétség újabb mélységeinek, szenvedéseinek felfedezésére. Arra, hogy más és más sötétségben kössön ki. Elorozhatta volna hát az ezüstös sötétségbe burkolódzó követ, de az nem keltett benne oly érzést, mint a feneketlennek tűnő tó. A természetes tavak egyre sötétebbé válnak, minél lejjebb jut bennük a vándor. Ebben reménykedik ő maga is. Talán a tó legalján van az, mi láncait feloldja, hogy aztán áthelyezhesse új kezekbe. Még így sem áll el ezen ötlettől, annak ellenére, hogy elméje hátsó szegletében ott motoszkál a megvetett gondolat, hogy mindez egy mágus műve, semmi magasztosabb teremtményé. Pedig jobb szerette volna, ha az istenek bocsájtják efféle világba, útmutatásul.*


831. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 21:12:36
 ÚJ
>Nergal Styx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Nergal gyorsan kapcsol, hiszen nem ma kezdte a mágikus tanok tanulmányozását, azonnal felismeri a hat hagyományos mágiaág szimbólumait és jól tudja már melyik érdekli őt leginkább. Styx tárnáiban kifinomult mágikus rendszereket figyelhetett meg melyek egyaránt lenyűgözőek voltak, a drágakövek kitermelésére használt földmágiáktól kezdve, a szellőzést, fűtést, és vízellátást biztosító levegő, tűz, és vízmágiákon át, a világításért felelős napmágiáig.
Egyedül a holdmágia mibenléte volt számára máig is titokzatos és érdekfeszítő téma, mintha ezen praktikákat még előtte is rejtve tartották volna, pedig a mélységi birodalom trónörököseként neki mindenhova szabad bejárása volt. Most tehát kapva kap az alkalmon és alig hogy feltűnnek előttük a mágikus kődarabok, ő minden felesleges teketória nélkül elindul az ezüstös homályba burkolózó kövecske felé, hogy hacsak valamilyen fondorlat nem jön közbe (amelyre nagy valószínűséggel számít), akkor mihamarabb a markában tudhassa.*

A hozzászólás írója (Nergal Styx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.18 21:18:27


830. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 21:09:22
 ÚJ
>Melith Sulwarren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Játék a mágiával//

*Vörös tér ameddig a szem ellát. Gyönyörű, és egyben tiszteletet-parancsoló is. Melith képtelen más szavakkal jellemezni eme mágikus hatást. Szíve hevesen ver, és légzése is felülmúlja a szokásos sebességét.*
~A varázslat, az igék mindent felülmúló ereje. Hát erre lenne képes egy igazi mester. De azok a kövek...Mit kéne választanom?~*A lélek örök dilemmája. Az alapvető dolgok közötti választás, ami a hatalom megszerzéséhez vezet.
Vörös tér ameddig a szem ellát, és egy kis hozzáadás, egy kis elemi próba képében. A magasba csapó lángok, és a víz mély habjai mindig is elrettentették a férfit, különösen egy varázslatba fűzve. Csak arra tud gondolni, hogy melyik a csábítóbb, a végtelen fény vagy az elérhetetlen magasság?
Kis gondolkodás után rájön, hogy nem kellene kiégetni szemeit a fényáradatban, így lassú lépésekkel indul meg a magasban lebegő, hűvösséget árasztó kő felé.*
-Én inkább a szabadságot választom, és az elérhetetlent, mert abban több a kaland, ha meg akarjuk szerezni.
*És további lépéseket tesz a a magasságban elhelyezkedő varázstárgy felé.*


829. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 20:19:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Gyűlnek. Ki reménnyel, ki csodálattal, ki megvetéssel, de köré gyűlnek, figyelve, hogy mire is véljék a hangos felszólítást. Leirel titokzatos mosollyal járatja végig tekintetét, alaposan szemügyre véve mindenkit. Egy fél-elf hölgy, két sötételf férfi és még egy fél-elf, aki férfi. vegyes és színes társaság, így csak még érdekesebb lesz a bemutató, ami még a kétkedők szavát is elvenné. Nem tervezi meggyőzni őket, hiszen érezni, különösen Xares felől, hogy makacs és önfejű, még akkor sem ismerné be tévedését, ha mindenki más számára nyilvánvaló lenne.*
-Örülök, hogy mindannyian érdeklődnek, még ha más-más okokból is.
*Pillantása a hölgyön állapodik meg hosszabban, íriszei mintha a lélek legmélyebb titkait is firtatni vágyná, kiforgatva mindent, áthatolva szöveten, bőrön és húson, míg végül semmi nem marad, csak a legbensőbb, őrzött én, amit mindenki retteg felfedni. Valótlannak tűnik, hogy képes erre, de mégis... Ott a kellemetlen, elűzhetetlen érzés, hogy mi van, ha mégis megláthat mindent.*
-Nem kívánok hosszas prédikációt tartani, mert hiszem, hogy a tettek minden szónál ékesebben szólnak, jobb tanítók bármely szónoknál. Ha a mágiát kívánják megismerni, csakis úgy tehetik meg igazán, ha személyesen találkoznak vele, érzik meg hatalmát. Remélem, elég erősnek érzik magukat, mert a gyenge lelkűek könnyen összeroppanhatnak.
*A kis társaságtól egy lépést hátrál, majd két kezét felemeli, tenyereit tartva a csapat felé. Talán bolondnak nézhetik, de alig van idejük pislantani, hirtelen eltűnik minden, csak valamiféle különös, vöröses derengés marad, amiben ők négyen állnak. Bármerre néznek, nem látnak kiutat, nem látják a különös vörösség végét, nincs semmi, ami megszakítaná az egyhangúságot.*
-Elnézést, ha bárki feszélyez a környezet, a templom közege túl kicsi lenne ahhoz, amit tapasztalni fognak.
*Leirel hangja mindenkinek mintha a fejében szólalna meg, bármerre néznek, nem látják a papot, hogy ott lenne velük, de aki fogékonyabb a megérzésekre, az könnyen sejtheti, hogy a szerzetes sincsen messze, mivel az ő irányítása alatt zajlik minden.
A vállalkozó kedvűektől nem messze hat kis kődarab hullik a földre, rendezetlenül gurulva szét, némelyiken egyelőre még kivehetetlen véset látszik.*
-Válasszátok, amelyikhez a szívetek húz.
*Amint valaki elkezdené megközelíteni valamelyik kődarabot, különös dolog történik. Az egyiket váratlanul felcsapó tűz öleli körbe, a második egy semmiből nyíló, feneketlennek tűnő tavacska mélyére süllyed, a harmadik szinte beleolvad a földbe, a negyediket jeges fuvallat repíti elérhetetlen magasságba, az ötödik vakító fénnyel ragyog fel, a hatodik pedig ezüstös sötétségbe burkolózik. Az utasítás egyszerű: mindenki szerezzen magának egyet.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.18 20:54:45


828. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 18:04:06
 ÚJ
>Dalisa Khil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

* Unottan nézi a templom belső terét, sok hasonló épületet látott ez sem különb a többinél. nem is tudja igazán, hogy miért jött ide, hiszen az olvasás sosem vonzotta, a mágia tanulás még kevésbé. Már éppen fordulna vissza, hogy elhagyja az épületet, mikor egy sötételf halad el mellette. Az alatt a pár pillanat alatt, amíg a lény a látóterében van alaposan végigméri, de pillantását nem sikerül elkapnia. Hirtelen egy idegen kéz ragadja meg csuklóját. Meg sem kell fordulnia, hogy tudja ki áll mögötte. Mielőtt azonban bármelyikőjük is megszólalhatna az egyik férfi monológba kezd a templom másik végében. Figyelmesen hallgatja az invitáló szöveget. Nem tervezi, hogy részt vesz a tanulásban, de jó tisztában lenni a dolgokkal. Az idegen végez és a mögötte álló hím maga felé fordítja, így a sötét szempár végre találkozhat vörös rokonával. Mikor egy másik kéz is a testére simul nem ellenkezik. Nem ismeri a másik szándékait, ugyan vannak elképzelései, de úgy dönt, hogy belemegy a játékba. Ha nem kedvére valóak a szabályok, akkor menet közben száll ki, de nem az elején. A kérdést hallva halvány mosoly jelenik meg az arcán. Örömmel hallja, hogy vannak mások is, akik nem rajonganak a mágiáért, sőt, talán meg is vetik a mágusokat, de ezt ebből a rövid mondatból nem tudja meg.*
- Nem tűnik valami csábítónak a műsor, de ha ragaszkodik hozzá...
* Válaszolja egykedvűen. Hangja, a másikéhoz hasonlóan mély, de sokkal lágyabb és kellemesebb.*
- Csak vigyázzon ez a bestia, nehogy olyan vadra vadásszon, amibe beletörhet a karma.
* Engedve az éjbőrű akaratának elindul az épület vége felé, ahol már többen is összegyűltek, hogy meghallgassák a "bohóc" mondandóját.*


827. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 16:15:23
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 676
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

*Quantal úgy gondolta hogy, a nő a válasz után otthagyja őt és megy tanulni. Ehelyett további kérdést kap. Méghozzá a nevét. Úgy látszik Quantall jelenlegi beszélgető parte nem is olyan zárkózott mint először gondolta. Egy alapvető illemet mégiscsak ismer. Sőt talán többet is.*
-A nevem Quantall Ackumien Glanodel. De persze a Quantall megszólítás megfelelő. Önben kit tisztelhetek?
*A magázódást találja Quantal a legideillőbbnek. Egyrészt mert csak nemrég ismerték meg egymást másrészt pedig mert a nő is ezt a társalgási formát használta. A kérdés kicsit meglepi de, ezt csak a szeme árulja el egy pillanatra.*
-A levegő temploma az Arthenior egyik legszentebb helye. A helyi papok és szerzetesek nagy része magas fokon űzi a mágiát úgyhogy azt mondhatom szerintem jó helyre jött mágiát tanulni.


826. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 13:03:55
 ÚJ
>Nergal Styx avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Nergal nem érzi szükségét a jelentkezésnek, hisz már azelőtt Leirel társaságában volt, mikor ő felszólította a jelenlévő érdeklődőket. A vállalkozók kezdenek is feltünedezni. Megvárja mi fog kisülni ebből, úgy sem akad most jobb dolga Artheniorban. Érdeklik a mágikus tanok, ő maga leginkább a holdmágiát tanulmányozta régebben királyi könyvtárukban, amely igen jól felszerelnek volt mondható, viszont azóta nem sok lehetősége akadt ezzel foglalkozni, talán csak fel kéne frissíteni a tanultakat és azonnal beugrana néhány trükk. Leirel határozottan olyannak tűnik Nergal szemében, aki könnyedén segíthet neki ebben a mágikus játékban.*

A hozzászólás írója (Nergal Styx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.18 13:08:47


825. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-18 09:25:42
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*A népek egyre csak gyűlnek odabent. Eleinte még csak két személy tartózkodott itt, az éjelfen kívül, most azonban több is. A férfiak valamiféle könyv felett tanácskoznak. Ezen tény csupán szemernyi megállapítás, melyet a fenséges bestia tesz. Több figyelmet nem is igen szentel az ott lévőknek, hiszen felesleges. Láthatóan egyik sem az, kit keres. Ahelyett azonban, hogy azonnal tovább állna, vár egy keveset. Leül egy padra, mely küllemre egészen megfelelőnek tűnik. Nem távolodik el a sorok közepétől. Ott marad a legszélén, hátha befut még valaki. S nem sokkal később meg is érkezik. Egy férfi, ki már megy is tovább, majd némi idő elteltével visszatér. Ez így hasztalan. Rá kell döbbennie, hogy idejét pazarolja csupán. Felkel hát a magasztos szörnyeteg, mint mindig, most is tökéletes tartással. A bent lévőkre még vet egy szenvtelen pillantást, aztán megindul kifelé.
Nem tesz meg azonban két lépésnél többet, mikor észrevesz egy éppen betérő virágszálat, ki miatt iménti vágya, melyet kielégíteni kíván, ismét feléled. Nem rest hát elmenni mellette, majd utána fordulva elkapni a padok végén végigrohanó finom kezet. Határozottan, mégis gyengéden fogja azt, miközben a nő mögé tornyosul magas alakjával. Nem sokkal magasabb nála. Valahol a fél és egy fejhossz között lehet a különbség, az viszont bőven elegendő. Ha túlontúl magas lenne, a végén túl ijesztő lenne a másik számára, s elszalasztaná a lehetőséget, mi még örömmel is kecsegtethet. Mielőtt azonban beszélni kezdene, a terem végében lévő férfiak egyike műsorba kezd, melyre mindenkit invitál. Xares Dhel oda sandít, ajkaira pedig félmosoly kerül, melyet bár a nő nem láthat, az elégedettség változását tapasztalhatja az ajkak mozgásával hirtelen nyakához lehelt levegőből. Újdonsült partnerét ezek után megfordítja, hogy szemeibe nézhessen vörös tekintetével. Másik karjával átkarolja a hölgyemény derekát, hogy az ne szabadulhasson, s közelebb vonhassa őt csupasz mellkasához. Mindezt hideg nyugodtsággal, mely szemeiben is tükröződik, a mérhetetlen düh mellett.*
- Mit szólna, ha együtt néznénk meg, mit produkál az a bohóc? *kérdi, cseppet sem titkolva, hogy nem igazán tiszteli a mágiatudókat.
Hasznát bizony még egynek sem látta. Miért kedvelné hát őket, vagy miért mutatna feléjük bármiféle elismerést? Ha mégis kiérdemli egy-egy, hát mutassa meg a sötét valónak, hogy ez így van, nem pedig csak száját jártatva ámítja a balga népet. Egy ember, ki a kiszemelt préda előtt érkezett, így is bedőlt a hazug ábrándnak. Egy előadástól még nem tanul meg senki varázsolni, ezzel tisztában kellene lenni. Ahhoz töménytelen mennyiségű, felesleges tanulásra van szükség, mely az elmét terheli. Helyette egyszerűbb lenne kardot ragadni, s a fizikumot és szellemet egyszerre edzeni a gyakorlatok során.*
- Ha nem óhajtja az előadást, hát menjünk máshová, de szólok, ezen bestia, ki ön előtt áll, egy időre nem ereszti. *tájékoztatja halkan dörmögve szavakat, kellemes hatású mély hangján.
Közben pedig már fordítja is a hölgyeményt, hogy terelje őt a komikusok körébe, kik remélhetőleg elszórakoztatják egy darabon. Ha nem, úgy kénytelen korábban felkutatni, majd kiélvezni a női jellem adta örömöket, melyet az újonnan talált vad adhat számára.*


824. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-17 17:58:29
 ÚJ
>Melith Sulwarren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Játék a mágiával//

*A fél-elf nem sokkal az előtt érkezik be a templomba, hogy a tanulásra való invitálás elhangzik. Izgatottság költözik szívébe, hogy tanulhat, de tudja, hogy nem lenne túl sikeres, mert még egyetlen varázslatot sem ismer. Az örökös dilemma, ami mindig is az útjába állt, áll most is, és még sokszor is fog.
Izgatottság és hűvös tekintet. Két egymásnak teljesen ellentmondó kifejezés, de ugyanabban képesek jellemezni Melith állapotát.
Habár tudja, hogy esélye kevesebb a semminél, a férfi minden erejét, és elszántságát beveti, hogy kinyöghesse mondandóját.*
-Én tanulnék. De csak úgy mondom, hogy teljesen kezdő vagyok. Remélem ez nem probléma.
*Hangja először kissé bizonytalan, majd kezd egyre magabiztosabbá válni. A mosoly, már jól észlelhető grimaszként jelenik meg arcán.*

*A férfi nagy reményekkel szólalt fel percekkel ezelőtt, de fájós szívvel látja, hogy szavaira senki se figyel. Habár egy vándorlovagnak, aki maximum a kardforgatás művészetében jeleskedik, nehéz az élet. Látja, hogy kivitelezhetetlenül nehéz lesz a mágia elégséges szintjére érnie bosszúja teljesítéséhez, tanár nélkül.
A mágia csodás művészetét egyedül elsajátítani sokkal nehezebb feladat, de mégis megéri, ha egy célhoz segíti hozzá az embert. Vagyis fél-elfet.*
~ Meg kell szereznem az elméleti tudást, hogy magasabb szintre érhessek. Meg akarom tanulni a fénnyel kapcsolatos mágiák nagy részét. Csak sajnos rossz templomban járok. De teljesen mindegy. A levegő is megteszi.~* Kissé kiábrándulva ül le az egyik padra, és a levegőt kezdi tanulmányozni, gondolkodni kezd rajta.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.17 20:01:30, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.



823. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-17 10:17:08
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Úgy tűnik, némi illem szorult az itt lévőbe. Mikor az üdvözlés viszonzásra kerül, a nő némi elégedettséget érez. Az illemtudók mindig efféle örömmel kecsegtetik lelkét. Nem tehet róla, nem szereti az e téren is tudatlanokat. Ehhez elvégre nem kell túl nagy tudás, csak udvariasság. Nem azt várja el, hogy az etikett minden szegletét kívülről-betéve ismerjék, csak azt, hogy az alapokat. Már az is megkülönbözteti az embert a barbártól, még ha nehéz is olykor elhinni. A válasz, mit kap, rövid, lényegre törő. Ez is elnyeri tetszését. Vagy olyan emberrel, pontosabban sötételffel van dolga, ki szintúgy nem szereti a felesleges beszédet, vagy olyannal, ki máris kiismerte jellemének egy szegletét. A válasz után biccent egy aprót.*
- Köszönöm! Megtudhatnám, hogy kinek mondtam köszönetet? *érdeklődik az informátor személyét illetően.
Amennyiben azt is megtudja, már nincs is más dolga. Vagy talán mégis? Lehet, hogy nem kell megtennie az előtte lévő utat? Talán előbb megérdeklődhetné, hogy mégis mekkora színvonallal bír az itteni oktatás, vagy minek is nevezhetné. Ő maga is boldogulna a könyvekkel, bizonyára, de nem ártana olyan személy, ki ki tudja javítani, ha valamit rosszul cselekszik. Ha viszont az itteniek nem is tudják oly szinten művelni ezen tudományt, akkor felesleges itt tanulnia. Ő a legjobbakra vágyik, vagy legalább majdnem azokra, nem kevesebbre.*
- Azt esetleg meg tudná mondani, hogy milyen színvonalon űzik itt a mágiát? Elnézését kérem a faggatózásért, de tudni akarom, hogy feleslegesen tölteném-e itt az időmet, vagy sem. *indokolja meg kérdését.
Egy kicsit nyíltabban társalog az éjbőrűvel, mivel az eddig illendően viselkedett. Viszont ha egyetlen kis hibát is ejt, a lassan nyíló kapuk azon nyomban visszazáródnak, a nő pedig ismételten csak rövid mondatokba, vagy esetleg egy-két szóba fojtja mondandóját. Mert ő ilyen. S bár bővebb beszéddel ’szónokol’, a fagyosság, mely távolságtartásának mércéje, továbbra is ott bujkál szavai mélyén. Ahhoz több idő kell, nem mellesleg többet kell produkálnia adott beszédpartnerének, hogy azon él tompuljon némiképp. Most már nincs más hátra, mint válaszokra várjon. Több kérdése nincs, bár ki tudja, lehet, hogy a válaszokat hallva ismét előbukkan néhány. Akkor pedig reméli, hogy a férfi továbbra is oly mértékben áll szolgálatára, mint eddig. Legalább annyira.*


822. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-16 21:50:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//Játék a mágiával//

*Nem alázkodott meg és nem is fog, de mégis, természetes büszkesége össze sem téveszthető a gőggel vagy önhittséggel, nem bántó, inkább csak tiszteletet sugárzó, nem véletlen, hogy zsenge kora ellenére már akkora tudással rendelkezik, hogy idősebb társai is meghajolnak tehetsége előtt. Szemei a végtelenül nyugodt tenger mélységét idézik, ahogy a sötételf szavaira figyel.*
-Mindig öröm, ha érdeklődőket fogadhatunk, igen kiváló tudósok és tanítók munkáit olvashatja a könyvtárban, az külön megtiszteltetés, hogy közülük többen is a megismerésnek, a mágiának szentelték életüket, így e templom falai között élnek.
*Mindig öröm, ha nyitott elmével találkozik, olyanokkal, akik fogékonyak a mágia művészetére és el kívánják sajátítani minden fortélyát.
Szó szót követ, hamarosan pedig egy díszes kódex kerül elő. Leirel tekintete érdeklődve kutatva a kötet gerincét, borítóját, de amíg a sötételf férfi felé nem nyújtja, nem fog érte kapni, nem érzi, hogy siettetnie kellene bármit is.*
-Nabu-Nahir Ahpepi... Kevés gyöngyszemet tudtunk csak saját könyvtárunknak megszerezni, valóban értékes darab. Ismerte személyesen is?
*Ő maga sajnos egy fiatalabb generációhoz tartozik, így sosem volt alkalma, hogy addig társalogjon a mesterrel, amíg az itt alkotott, pedig bizonyára hatalmas élmény lehetett már a közelében lenni is, hát még tanulni tőle!
Ha szabad, akkor vigyázva kézbe veszi a kódexet, ujjai lassan húzza végig a borítón, majd bele is lapoz, megszemlélve pár oldalt. Nem mindennapi munka, ha a tartalma is van olyan pazar, mint a kivitelezés, akkor hatalmas értéket és tudást képviselhet.*
-Mágiát szeretne tanulni? Teljesen kezdő még ebben a témában? Természetesen a templom nyitva áll mindenkinek, aki eme nemes művészetbe szeretne bepillantást nyerni.
*Visszanyújtja a könyvet, majd pillantását végighordozza a templomon. Akad pár lézengő itt-ott, mintha megelevenedne lassanként a templom belseje. Szívesen adna pár leckét a maga sajátos módján, de talán érdemes lenne megtudni, akad-e más érdeklődő is.*
-Arthenior népei! Köszöntlek benneteket a templomban, a mágia eme csodálatos szentélyében. Akad-e köztetek olyan, aki szomjazza a tudást, olyannyira, hogy megtapasztaljon egy kisebb előadást tőlem?
*Hangját mintha meg sem kellene emelnie, mégis tökéletesen eljut mindenkihez. Szája sarkában halvány mosoly bujkál, ahogy várja, vajon akadnak-e vállalkozók.*


821. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-15 17:03:19
 ÚJ
>Dalisa Khil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

~ Már egy napja vagyok a városban, de még nem történt semmi érdemleges. Az erdőben ki lehetett zsebelni a gyanútlan vándorokat, de itt olyan sokan vannak, mégsem rendezhetek jelenetet a főtéren.~
* Mikor gondolataiból magához tér, akkor veszi észre, hogy a gnóm otthagyta őt. Hogy megunta a társaságát, vagy csak egyszerűen egyedül akart nekivágni azt nem tudja, de nem is érdekli. Kissé dühös, amiért szó nélkül itt hagyták, de elfojtja a haragot és már a következő úti célon gondolkodik. Mivel a város nem nagyon érdekli, ezért az erdő felé indul. Gyorsan halad a fák között, nagyjából megjegyezte azt az a utat, amivel a kis csapattal eljutott a tisztásra. Hamar meg is pillantja a fákkal körbezárt helyet. Itt sem időzik sokáig, a folyóparton átvágva a temetőbe siet. Itt viszont lassít. Szereti a temetőket, megnyugtatóan hat rá a csend és a köd, amely elhomályosítja a képet.*
~ Milyen békés minden.~
* Gondolja. Lassan kiér a sírok közül és megpillanthatja a templomot. Mikor belép az épületbe a hűvös levegő megcsapja az arcát. Ujjait finomat végigfuttatja a padok szélén, miközben szemét végigjáratja a belső téren.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3347-3366