Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:54:52
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:54:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
-Hacsak nem külön célod meggyőzni a másik felet arról, hogy nem jelentesz fenyegetést, akkor igen.
*Ezt olyan tárgyilagos módon jelenti ki, hogy abból akár az is lejöhet a másiknak, hogy az ilyesféle megtévesztést teljesen mindennapi dolognak tartja. És valóban, Gaerralos elég időt töltött azzal, hogy tudatosan próbálja irányítani, pontosan milyen információt is közvetít testbeszédével, milyen benyomást kelt másokban. Így természetes számára, hogy bizonyos helyzetekben bárki számára is hasznos lehet, ha szándékosan mutat gyengeséget, ezzel esetlegesen megadva magának a meglepetés erejét.
Valószínűleg Gaerralos részéről tényleges arroganciára vall az, hogy még csak meg sem fordul a fejében, hogy külön segítséget kérjen a kutatásához. Nem érzi, hogy szüksége lesz rá, és nem is különösebben érzi úgy, hogy másra bízhatná a munkát. És valóban lehet, hogy sokkal több időbe fog telni így mindez, mint ami előnyös lenne számára, vagy amennyi ideje van erre a kutatásra.
Nem ismeri Karheiát, így nem okoz neki meglepetést az, hogy amazt a tűz ág érdekli leginkább. Tud a lángok vonzerejéről, mely sokakat elcsábít... vad, kifinomulatlan erő, melynek elsajátítása gyakorta inkább spirituális utazás függvénye, mint hosszas tanulásé. Magában úgy érzi, illik ez az elem egy törzsi hátterű asszonyhoz.
A következő, ajánlattal felérő kijelentés viszont határozottan meglepi. Elvégre nem mindennapi dolog az, hogy egy mágus csak úgy felajánlja, hogy megossza valaki mással a tudását minden ellenszolgáltatás nélkül... Talán ekkor jelenik meg Gaerralos arcán először igazi érzelem, ahogy felcsillan a szeme a vaskos könyv láttán. Tudásszomj? Kapzsi hatalomvágy? Ezt már nem lehet megállapítani, valószínűleg mindenki mást olvasna ki belőle attól függően, hogy magában mire számít.*
-Igen... Határozottan érdekelne.
*Mormolja, ahogy a kinyújtott lapokért nyúl. Már azelőtt elkezdi olvasni a szavakat, lejegyzéseket, esetleges ábrákat, hogy lerakta volna a lapokat az asztalra, a gyertyafénybe. Akármilyen csekély is Karheia ajándéka, a félkarú veterán számára az első valódi, kézzel tapintható, közvetlenül elérhető varázstudást jelenti, és mint egy vén vadászeb a sebzett vadra, úgy veti rá szinte magát a tűzmágus jegyzeteire Gaerralos.
Végül külön erőfeszítéssel szakítja el pillantását a papíroktól, hiszen egyelőre még nem jött el a csendes jegyzetelés és kutatás ideje, így nem akar hálátlan lenni azzal, hogy figyelmen kívül hagyja beszélgetőpartnerét.*
-Köszönöm.
*Akár meglepő is lehet, hogy mennyi jelentőséget tulajdonít ennek a pár morzsányi mágiatudásnak... leesik az álarc, és beletelik egy kevés időbe, amíg ismét csak a rideg, érzelemtől mentes katona beszélget a tűzmágussal - egyelőre pedig még nem tartanak ott.*
-Majd lemásolom magamnak, köszönöm...
*Mondja, miközben ahogy amaz írni kezd, ő is bőszen beleveti magát Karheia jegyzeteinek tanulmányozásába. Épp csak elég figyelmet hagy a külvilágnak, hogy folytathassa a nővel való beszélgetést, miközben szóról szóra, betűről betűre, vonásról vonásra eszébe és jegyzetfüzetének lapjaira vési a barbár asszonytól kapott tudást. Ügyel arra, hogy ne véssen hibát, bőven ráér később is átírni a saját stílusában mindezt, természetesen egy külön könyvben, melyet teljesen ennek szentel.*
-Az.
*Helyesel csak félig odafigyelve. A harc bizony komplex, kiszámíthatatlan, ám egyszerre nagyon is egyszerű, alapelvei könnyen megismerhetőek, és egy valódi csatában gyakran csak ezek az alapelvek maradnak meg, míg a finomabb részletek eltűnnek a harc ködében.*
-Az egyéni mozdulatokon és manővereken csak egy újonc gondolkodik. Veteránnak az hívhatja magát, akinek mindez már rutinná és megérzéssé válik akkor is, ha eredetileg papírra vethető lépésekből állt.
*Néz fel egy rövid ideig, hogy méltó választ adhasson. Hozzátenné azt is, hogy egy csatatéren az egyéni kiemelkedő tehetség, hősiesség és megérzések csak ritkán vezetnek valódi sikerhez, ám tudja, hogy komoly, mondhatni elvi különbség van a törzsi és a szervezett, modern hadviselés között.
Míg az egyik harcosokban, hősökben és legendákban méri a sikert és a csatatéri érdemet, addig a másik katonákkal, brilliáns tisztekkel és fegyelemmel arat győzelmet. Gaerralos pedig szükségtelennek tartja, hogy egy ilyen diskurzussal terelje félre a beszélgetés menetét.*
-Hacsak nem külön célod meggyőzni a másik felet arról, hogy nem jelentesz fenyegetést, akkor igen.
*Ezt olyan tárgyilagos módon jelenti ki, hogy abból akár az is lejöhet a másiknak, hogy az ilyesféle megtévesztést teljesen mindennapi dolognak tartja. És valóban, Gaerralos elég időt töltött azzal, hogy tudatosan próbálja irányítani, pontosan milyen információt is közvetít testbeszédével, milyen benyomást kelt másokban. Így természetes számára, hogy bizonyos helyzetekben bárki számára is hasznos lehet, ha szándékosan mutat gyengeséget, ezzel esetlegesen megadva magának a meglepetés erejét.
Valószínűleg Gaerralos részéről tényleges arroganciára vall az, hogy még csak meg sem fordul a fejében, hogy külön segítséget kérjen a kutatásához. Nem érzi, hogy szüksége lesz rá, és nem is különösebben érzi úgy, hogy másra bízhatná a munkát. És valóban lehet, hogy sokkal több időbe fog telni így mindez, mint ami előnyös lenne számára, vagy amennyi ideje van erre a kutatásra.
Nem ismeri Karheiát, így nem okoz neki meglepetést az, hogy amazt a tűz ág érdekli leginkább. Tud a lángok vonzerejéről, mely sokakat elcsábít... vad, kifinomulatlan erő, melynek elsajátítása gyakorta inkább spirituális utazás függvénye, mint hosszas tanulásé. Magában úgy érzi, illik ez az elem egy törzsi hátterű asszonyhoz.
A következő, ajánlattal felérő kijelentés viszont határozottan meglepi. Elvégre nem mindennapi dolog az, hogy egy mágus csak úgy felajánlja, hogy megossza valaki mással a tudását minden ellenszolgáltatás nélkül... Talán ekkor jelenik meg Gaerralos arcán először igazi érzelem, ahogy felcsillan a szeme a vaskos könyv láttán. Tudásszomj? Kapzsi hatalomvágy? Ezt már nem lehet megállapítani, valószínűleg mindenki mást olvasna ki belőle attól függően, hogy magában mire számít.*
-Igen... Határozottan érdekelne.
*Mormolja, ahogy a kinyújtott lapokért nyúl. Már azelőtt elkezdi olvasni a szavakat, lejegyzéseket, esetleges ábrákat, hogy lerakta volna a lapokat az asztalra, a gyertyafénybe. Akármilyen csekély is Karheia ajándéka, a félkarú veterán számára az első valódi, kézzel tapintható, közvetlenül elérhető varázstudást jelenti, és mint egy vén vadászeb a sebzett vadra, úgy veti rá szinte magát a tűzmágus jegyzeteire Gaerralos.
Végül külön erőfeszítéssel szakítja el pillantását a papíroktól, hiszen egyelőre még nem jött el a csendes jegyzetelés és kutatás ideje, így nem akar hálátlan lenni azzal, hogy figyelmen kívül hagyja beszélgetőpartnerét.*
-Köszönöm.
*Akár meglepő is lehet, hogy mennyi jelentőséget tulajdonít ennek a pár morzsányi mágiatudásnak... leesik az álarc, és beletelik egy kevés időbe, amíg ismét csak a rideg, érzelemtől mentes katona beszélget a tűzmágussal - egyelőre pedig még nem tartanak ott.*
-Majd lemásolom magamnak, köszönöm...
*Mondja, miközben ahogy amaz írni kezd, ő is bőszen beleveti magát Karheia jegyzeteinek tanulmányozásába. Épp csak elég figyelmet hagy a külvilágnak, hogy folytathassa a nővel való beszélgetést, miközben szóról szóra, betűről betűre, vonásról vonásra eszébe és jegyzetfüzetének lapjaira vési a barbár asszonytól kapott tudást. Ügyel arra, hogy ne véssen hibát, bőven ráér később is átírni a saját stílusában mindezt, természetesen egy külön könyvben, melyet teljesen ennek szentel.*
-Az.
*Helyesel csak félig odafigyelve. A harc bizony komplex, kiszámíthatatlan, ám egyszerre nagyon is egyszerű, alapelvei könnyen megismerhetőek, és egy valódi csatában gyakran csak ezek az alapelvek maradnak meg, míg a finomabb részletek eltűnnek a harc ködében.*
-Az egyéni mozdulatokon és manővereken csak egy újonc gondolkodik. Veteránnak az hívhatja magát, akinek mindez már rutinná és megérzéssé válik akkor is, ha eredetileg papírra vethető lépésekből állt.
*Néz fel egy rövid ideig, hogy méltó választ adhasson. Hozzátenné azt is, hogy egy csatatéren az egyéni kiemelkedő tehetség, hősiesség és megérzések csak ritkán vezetnek valódi sikerhez, ám tudja, hogy komoly, mondhatni elvi különbség van a törzsi és a szervezett, modern hadviselés között.
Míg az egyik harcosokban, hősökben és legendákban méri a sikert és a csatatéri érdemet, addig a másik katonákkal, brilliáns tisztekkel és fegyelemmel arat győzelmet. Gaerralos pedig szükségtelennek tartja, hogy egy ilyen diskurzussal terelje félre a beszélgetés menetét.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 20:26:47
Üzenet elküldve: 2022-02-21 20:26:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Oh értem. Akkor legközelebb határozottan csináljam, igaz?
*Szinte biztos benne, hogy most nem felelt meg ennek a kritériumnak, de talán annyira nem is szeretne ezen aggódni. Igyekszik felvenni ezeket a szokásokat legalább annyira, hogyha látja őket felismerje, esetleg alkalmazza, de bizonyosan nem fogja magáévá tenni. Neki megvan a saját kultúrája, amivel tökéletesen elégedett.
A sárkány kutatása gőze sincs mennyi időbe fog telni a férfinak, de tekintve a szegényes forrásokat minimum hatokba fog telni némi szösszenet, és az is lehet, hogy egy élet munkája sem lesz elegendő. Karheia nem ajánlkozik segítségre, egyrészt mert bizalmas dologról van szó, amit Gaerralos említett korábban, másfelől megvan a saját célja és abba nem tartoznak bele mesebeli lények. Kicsit bűntudata is van, hogy a számtalan tanulni valója helyett itt cseverészik, de amilyen kimerült, most nem is lenne fogékony elméje semmi komplexre. Talán egyszerű mondatokat sem jegyezne meg.*
- Ez esetben hasonló utat kívánunk majd bejárni, bár én inkább a tűzhöz érzem közelebb magamat.
*Ami talán meglepő lehet bárki számára, hiszen Karheia barbár, durvának mondható megjelenése ellenére kedves, kifejezette szelíd teremtés a barátságos népekkel.*
- Ami azt illeti én is belekóstoltam már valamelyest a föld mágiába, akad is néhány jegyzetem. Érdekelne? Csekély tudás, ezen mágia nagy tudója Learon barátom, de kiindulásnak talán megteszi.
*El is kezdi lapozgatni vaskos könyvét, amiben akadnak csak belehelyezett lapok is, vagy csak korábban kitépett és megtartott darabok. Ilyen külön lapok közül párat Gaerralos felé nyújt egy őszinte mosollyal arcán.*
- Túl sok felfedeznivaló van ezen a világon, hogy csak úgy önző módon kisajátítsuk. Jobb ha mi mágiatudók segítjük inkább egymást.
*Ezzel a szemlélettel fordultak hozzá eddig is társai, igyekszik ilyen módon ő is továbbítani azt amit kapott, és talán majd egyszer azon személyeknek is tudja viszonozni a segítséget.
Leül az asztalhoz, amikor Gaerralos megemlíti, hogy őt is érdekelné az alkímiai anyag.*
- Másoljam le neked is, vagy csak hagyjam itt a könyvet?
*Mivel korábban nem látta jelét, hogy a férfi neheztelne amiatt, hogy Karheia tudomásul veszi hiányosságait, ezért bátorkodik ebben is segítséget nyújtani neki, bár láthatóan annak nem okoz gondot az írás.*
- Komplexnek hangzik.
*Nyugtázza, miközben tintába mártja tollát, és bőszen írni kezd.*
- Népemnél is van tanult része a harcnak, de inkább, hogy is mondjam... szívből harcolunk, s gyakran a megérzéseinkre hagyatkozunk. Nyilván ezek is fejleszthetőek az évek során, rutinná válhatnak bizonyos mozdulatok, reakciók, de a legnagyobb harcosainkban mindig volt valami megfoghatatlan habitus, ami a siker útjára vezette őket.
*Nem tudja, hogy érthető e az amiről beszél, vagy hogy egyáltalán butaság amit mond, hiszen Karheia csekély harci tudása és megfigyelései közel sem fedhetik le annyira a valóságot, mint egy tapasztalt barbár harcosé amilyen például Rorkir is.*
- Oh értem. Akkor legközelebb határozottan csináljam, igaz?
*Szinte biztos benne, hogy most nem felelt meg ennek a kritériumnak, de talán annyira nem is szeretne ezen aggódni. Igyekszik felvenni ezeket a szokásokat legalább annyira, hogyha látja őket felismerje, esetleg alkalmazza, de bizonyosan nem fogja magáévá tenni. Neki megvan a saját kultúrája, amivel tökéletesen elégedett.
A sárkány kutatása gőze sincs mennyi időbe fog telni a férfinak, de tekintve a szegényes forrásokat minimum hatokba fog telni némi szösszenet, és az is lehet, hogy egy élet munkája sem lesz elegendő. Karheia nem ajánlkozik segítségre, egyrészt mert bizalmas dologról van szó, amit Gaerralos említett korábban, másfelől megvan a saját célja és abba nem tartoznak bele mesebeli lények. Kicsit bűntudata is van, hogy a számtalan tanulni valója helyett itt cseverészik, de amilyen kimerült, most nem is lenne fogékony elméje semmi komplexre. Talán egyszerű mondatokat sem jegyezne meg.*
- Ez esetben hasonló utat kívánunk majd bejárni, bár én inkább a tűzhöz érzem közelebb magamat.
*Ami talán meglepő lehet bárki számára, hiszen Karheia barbár, durvának mondható megjelenése ellenére kedves, kifejezette szelíd teremtés a barátságos népekkel.*
- Ami azt illeti én is belekóstoltam már valamelyest a föld mágiába, akad is néhány jegyzetem. Érdekelne? Csekély tudás, ezen mágia nagy tudója Learon barátom, de kiindulásnak talán megteszi.
*El is kezdi lapozgatni vaskos könyvét, amiben akadnak csak belehelyezett lapok is, vagy csak korábban kitépett és megtartott darabok. Ilyen külön lapok közül párat Gaerralos felé nyújt egy őszinte mosollyal arcán.*
- Túl sok felfedeznivaló van ezen a világon, hogy csak úgy önző módon kisajátítsuk. Jobb ha mi mágiatudók segítjük inkább egymást.
*Ezzel a szemlélettel fordultak hozzá eddig is társai, igyekszik ilyen módon ő is továbbítani azt amit kapott, és talán majd egyszer azon személyeknek is tudja viszonozni a segítséget.
Leül az asztalhoz, amikor Gaerralos megemlíti, hogy őt is érdekelné az alkímiai anyag.*
- Másoljam le neked is, vagy csak hagyjam itt a könyvet?
*Mivel korábban nem látta jelét, hogy a férfi neheztelne amiatt, hogy Karheia tudomásul veszi hiányosságait, ezért bátorkodik ebben is segítséget nyújtani neki, bár láthatóan annak nem okoz gondot az írás.*
- Komplexnek hangzik.
*Nyugtázza, miközben tintába mártja tollát, és bőszen írni kezd.*
- Népemnél is van tanult része a harcnak, de inkább, hogy is mondjam... szívből harcolunk, s gyakran a megérzéseinkre hagyatkozunk. Nyilván ezek is fejleszthetőek az évek során, rutinná válhatnak bizonyos mozdulatok, reakciók, de a legnagyobb harcosainkban mindig volt valami megfoghatatlan habitus, ami a siker útjára vezette őket.
*Nem tudja, hogy érthető e az amiről beszél, vagy hogy egyáltalán butaság amit mond, hiszen Karheia csekély harci tudása és megfigyelései közel sem fedhetik le annyira a valóságot, mint egy tapasztalt barbár harcosé amilyen például Rorkir is.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 19:03:58
Üzenet elküldve: 2022-02-21 19:03:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A hölgy amint az arcát elkezdi takarni a lovag megriad. ~ Biztos hallotta! És most dühös! Talán bocsánatot kellene kérnem. ~ Amint az ügyetlen köszöntéssel végez a lovag választ kap. Egy pillanatra megnyugszik, a lányon mosolyt terül szét, még ha takarja is kivehető Nilevard számára. Kezdené is az illendő bemutatkozást, hogy azért mégse legyen udvariatlan egy bájos teremtéssel, de akkor oly szavak hagyják el a nő száját amitől ismételten Eeyr imájába feledkezik a lovag. Most nem fordul vissza az oltár felé a nő szemébe nézve mosolyra húzott szájjal áll. Szemei káoszról árulkodnak és teljesen lefagy. ~ Hallotta! Talán dühös lehet? Bocsánatot kell kérnem! ~ Határozza el végre magát az idióta. *
- El... Elnézést kérek érte hölgyem.
* Mondja ki bátortalanul, de utána megfeledkezve egy pillanatra hibájáról illő nemesi meghajlást mutat be a hölgynek. Bal lábát hátra, jobb lábát előre, bal kezét szépen a háta mögé teszi és jobb kezét ki tárja, majd mélyen meghajol. *
- Még egyszer elnézését kérem a bájos hölgynek. Nem volt illő. * Egy pillanatra elgondolkozva észbe kap, hogy akkor talán illene is bemutatkoznia. * - A nevem Nilevard Demingen Sethvar, a warg alakulat egyik tagja, és a Demingen család legfiatalabbika.
* A pánik szavaival együtt távozik belőle, folyamatosan próbál egy másik személyt oda képzelni a hölgy helyére, hogy ezzel is valamennyire enyhítse szükségtelen megalázó feszengését. ~ A hadnagy nem jó, az túl szakállas! Mondjuk... Mondjuk.. A szakaszvezető asszony! Akit nem asszonyozhatunk! Igen ez jó lesz! ~ A legszívesebben megrázná magát a lovag, majd a szentelt vízbe fojtaná saját magát, de mivel erre most nincs lehetősége, erőltetett mosolyt húz magára. *
- ö..öö
* ~ Próbáljuk meg megint! ~ De erre a szemébe néz a hölgynek és ismét gyorsan el kell rántania a tekintetét. ~ Ez nem megy.. Nem lehet a szakaszvezető! Ahh feladom! ~ Tekintetét óvatosan vissza viszi a hölgyre, aki már a lovagot tiszta idiótának tarthatja. *
- Sza.. Szabad a nevét megtudnom a hölgynek?
* Ismételten fejét lehajtja, mintha egy királynővel találkozott volna. Zavara tekintetéből és viselkedéséből bőven tükröződik. *
- Mi szél hozta erre a hölgyet?
* Próbálkozik egy nyomás enyhítéssel, csak terelni kell a témát neki, és akkor bátran megered a nyelve a lovagnak. A tündérrel is amint a vallásról kezdtek el beszélgetni, onnantól fogva rendben volt. Reményei szerint itt is hasonlóan fog működni számára. Itt már csak a másik személy a kérdéses, tényleg megéri ennyit vesződni egy idiótával? *
//Eeyr fénye//
* A hölgy amint az arcát elkezdi takarni a lovag megriad. ~ Biztos hallotta! És most dühös! Talán bocsánatot kellene kérnem. ~ Amint az ügyetlen köszöntéssel végez a lovag választ kap. Egy pillanatra megnyugszik, a lányon mosolyt terül szét, még ha takarja is kivehető Nilevard számára. Kezdené is az illendő bemutatkozást, hogy azért mégse legyen udvariatlan egy bájos teremtéssel, de akkor oly szavak hagyják el a nő száját amitől ismételten Eeyr imájába feledkezik a lovag. Most nem fordul vissza az oltár felé a nő szemébe nézve mosolyra húzott szájjal áll. Szemei káoszról árulkodnak és teljesen lefagy. ~ Hallotta! Talán dühös lehet? Bocsánatot kell kérnem! ~ Határozza el végre magát az idióta. *
- El... Elnézést kérek érte hölgyem.
* Mondja ki bátortalanul, de utána megfeledkezve egy pillanatra hibájáról illő nemesi meghajlást mutat be a hölgynek. Bal lábát hátra, jobb lábát előre, bal kezét szépen a háta mögé teszi és jobb kezét ki tárja, majd mélyen meghajol. *
- Még egyszer elnézését kérem a bájos hölgynek. Nem volt illő. * Egy pillanatra elgondolkozva észbe kap, hogy akkor talán illene is bemutatkoznia. * - A nevem Nilevard Demingen Sethvar, a warg alakulat egyik tagja, és a Demingen család legfiatalabbika.
* A pánik szavaival együtt távozik belőle, folyamatosan próbál egy másik személyt oda képzelni a hölgy helyére, hogy ezzel is valamennyire enyhítse szükségtelen megalázó feszengését. ~ A hadnagy nem jó, az túl szakállas! Mondjuk... Mondjuk.. A szakaszvezető asszony! Akit nem asszonyozhatunk! Igen ez jó lesz! ~ A legszívesebben megrázná magát a lovag, majd a szentelt vízbe fojtaná saját magát, de mivel erre most nincs lehetősége, erőltetett mosolyt húz magára. *
- ö..öö
* ~ Próbáljuk meg megint! ~ De erre a szemébe néz a hölgynek és ismét gyorsan el kell rántania a tekintetét. ~ Ez nem megy.. Nem lehet a szakaszvezető! Ahh feladom! ~ Tekintetét óvatosan vissza viszi a hölgyre, aki már a lovagot tiszta idiótának tarthatja. *
- Sza.. Szabad a nevét megtudnom a hölgynek?
* Ismételten fejét lehajtja, mintha egy királynővel találkozott volna. Zavara tekintetéből és viselkedéséből bőven tükröződik. *
- Mi szél hozta erre a hölgyet?
* Próbálkozik egy nyomás enyhítéssel, csak terelni kell a témát neki, és akkor bátran megered a nyelve a lovagnak. A tündérrel is amint a vallásról kezdtek el beszélgetni, onnantól fogva rendben volt. Reményei szerint itt is hasonlóan fog működni számára. Itt már csak a másik személy a kérdéses, tényleg megéri ennyit vesződni egy idiótával? *
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:51:31
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:51:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Mély levegő, hosszan kifúj. Állítólag ez kicsit rásegít a nyugalom elérésére. Valamelyest talán a lánynak is sikerül, de frusztrációja nem múlik el olyan egyszerűen. Remélte, hogy az idő segít félelmei leküzdésében, de újra és újra felsejlik egy kép a múltból, aminek hála folytonos akadályokba kell ütköznie. Most is itt van egy lovag, kinek aranyozott páncélján játszanak a gyertyák fényei. Szinte égi fénynek tűnik, ahogy az apró lángok fényei visszaverődnek róla. Azt pedig egyenesen édesnek találja, ahogyan a férfi zavarba jön. Legalábbis ezt véli felfedezni rajta. S immáron másodszorra kénytelen megmosolyogni a helyzetet. Valahogy most az istennő is távolinak tűnik, ahogy inkább csak kettejüket látja. Mint két ostoba, tapasztalatlan kölyök, akik előtt még ezernyi rejtélyt tartogat a világ. Olyan zavarral tekintgetnek egymásra, mint kiknek még sosem volt dolga a másik nemmel. Persze ezt a férfi részéről igazából nem is tudhatja.
Kissé ábrándos arccal fürkészi immáron a lovagot. Noha közelebb nem merészkedik már nem fordul el, ha esetleg pillantásuk találkozik. A hangosan kimondott imát pedig különösen szórakoztatónak találja. A csuklya szélét még a szája elé is húzza, hogy ne látszódjon, s ne is hallatszódjon annyira kuncogása. Azért nem szeretné jobban zavarba hozni a lovagot. Már, ha ez még fokozható egyáltalán.
Viszont jókedve ismét nem tart sokáig. Mikor a lovag felé fordul kissé riadtabban húzódik hátrébb a padon. Mint aki őszintén attól fél, hogy megtámadják. A felettébb parádés köszönésre viszont megdermed egy pillanatra, majd akaratlanul is elkuncogja magát ismételten. A félelem tova illan, majd apró mosollyal egyenesedik ki ültében.*
- Szép napot!
*Azért kissé tartva még az óvatosságot a csuklyát még mélyebben az arcába húzza, de a kedvesmosolyt igyekszik nem letörölni az arcáról.*
- Nagyon... szép imát mondott.
*Próbálja a feszültséget egy kis csevegéssel oldani. Bár a lovagnak most ki kell találnia melyikre is gondolhatott. Arra, mikor betért a templomba, vagy erre a rövidre, amely valószínűleg akaratlanul csúszott ki a száján. Mindenesetre semmiféle neheztelés nincs benne az utóbbi miatt.*
//Eeyr fénye//
*Mély levegő, hosszan kifúj. Állítólag ez kicsit rásegít a nyugalom elérésére. Valamelyest talán a lánynak is sikerül, de frusztrációja nem múlik el olyan egyszerűen. Remélte, hogy az idő segít félelmei leküzdésében, de újra és újra felsejlik egy kép a múltból, aminek hála folytonos akadályokba kell ütköznie. Most is itt van egy lovag, kinek aranyozott páncélján játszanak a gyertyák fényei. Szinte égi fénynek tűnik, ahogy az apró lángok fényei visszaverődnek róla. Azt pedig egyenesen édesnek találja, ahogyan a férfi zavarba jön. Legalábbis ezt véli felfedezni rajta. S immáron másodszorra kénytelen megmosolyogni a helyzetet. Valahogy most az istennő is távolinak tűnik, ahogy inkább csak kettejüket látja. Mint két ostoba, tapasztalatlan kölyök, akik előtt még ezernyi rejtélyt tartogat a világ. Olyan zavarral tekintgetnek egymásra, mint kiknek még sosem volt dolga a másik nemmel. Persze ezt a férfi részéről igazából nem is tudhatja.
Kissé ábrándos arccal fürkészi immáron a lovagot. Noha közelebb nem merészkedik már nem fordul el, ha esetleg pillantásuk találkozik. A hangosan kimondott imát pedig különösen szórakoztatónak találja. A csuklya szélét még a szája elé is húzza, hogy ne látszódjon, s ne is hallatszódjon annyira kuncogása. Azért nem szeretné jobban zavarba hozni a lovagot. Már, ha ez még fokozható egyáltalán.
Viszont jókedve ismét nem tart sokáig. Mikor a lovag felé fordul kissé riadtabban húzódik hátrébb a padon. Mint aki őszintén attól fél, hogy megtámadják. A felettébb parádés köszönésre viszont megdermed egy pillanatra, majd akaratlanul is elkuncogja magát ismételten. A félelem tova illan, majd apró mosollyal egyenesedik ki ültében.*
- Szép napot!
*Azért kissé tartva még az óvatosságot a csuklyát még mélyebben az arcába húzza, de a kedvesmosolyt igyekszik nem letörölni az arcáról.*
- Nagyon... szép imát mondott.
*Próbálja a feszültséget egy kis csevegéssel oldani. Bár a lovagnak most ki kell találnia melyikre is gondolhatott. Arra, mikor betért a templomba, vagy erre a rövidre, amely valószínűleg akaratlanul csúszott ki a száján. Mindenesetre semmiféle neheztelés nincs benne az utóbbi miatt.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:09:09
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:09:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Kilvard különleges kérésre lett megkérve, amit maradéktalanul teljesít is. Fel volt mindenki készülve, hogy vagy karddal, vagy varázslattal, de rá fog támadni a főatyára, aki természetesen készen is állt erre. Csakhogy arra már nem, hogy nem éppen úgy fog ez bekövetkezni, ahogy ő várta volna. A mágus varázslata nagyszerűen működik. Kisebb tárgyak borulnak fel és bizony a főatya, de még a testőre is elveszíti az egyensúlyát. El nem esnek, de pont annyira kizökkenek, hogy sebezhetővé válnak egy lehetséges támadásra. Az idősödő atya egy közeli oszlopban kapaszkodik meg majd, amint elmúlik a rengés a botját letámasztva el kezd tapsolni.*
- Gratulálok neked! Őszintén megleptél minket ezzel a cseleddel. Én fel voltam készülve bármely erősebb varázslatra testvérem pedig egy lehetséges fegyveres rohamot hárított volna. Te viszont kreatívan ötvözted a két támadást. Nem kétséges, hogy most akár le is győzhettél volna minket.* Azzal pedig, hogy csak kardja markolatára tette kezét Kilvard mintha üzent is volna, hogy nem is szükséges neki előhúzni fegyverét. Az, hogy ez tudatos lett volna, vagy csak nem bízott eléggé a gyorsaságában legyen az ő titka.*
- Rendben van az én próbám kiálltad testvérem. Testvérünknek fogadlak, de ez csak első lépés. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy te tényleg az vagy, akire vártunk, akit megjövendöltek nekünk. Ezért három próbát kell teljesítened testvérünkként. Vállalod ezeket a kihívásokat Kilvard testvér?* Az atya kérdése a templom minden pontjából visszhangként verődik rá a mágusra. Azt nem nem árulják el, hogy mit is takar ez a jövendölés, pedig már sokadjára hivatkoznak rá. Többről lehet szó, mint sima szolgálatról, de az addig valószínűleg egy darabig még biztosan nem fog kiderülni, csupán sejteni lehet. Választól függetlenül folytatja majd Max.*
- Járulj testvérem az oltár elé!* Oda kell, hogy térdeljen majd öreg csontjait nem kímélve. A szertartás, csak ezt követően veszi majd kezdetét.*
* Kilvard különleges kérésre lett megkérve, amit maradéktalanul teljesít is. Fel volt mindenki készülve, hogy vagy karddal, vagy varázslattal, de rá fog támadni a főatyára, aki természetesen készen is állt erre. Csakhogy arra már nem, hogy nem éppen úgy fog ez bekövetkezni, ahogy ő várta volna. A mágus varázslata nagyszerűen működik. Kisebb tárgyak borulnak fel és bizony a főatya, de még a testőre is elveszíti az egyensúlyát. El nem esnek, de pont annyira kizökkenek, hogy sebezhetővé válnak egy lehetséges támadásra. Az idősödő atya egy közeli oszlopban kapaszkodik meg majd, amint elmúlik a rengés a botját letámasztva el kezd tapsolni.*
- Gratulálok neked! Őszintén megleptél minket ezzel a cseleddel. Én fel voltam készülve bármely erősebb varázslatra testvérem pedig egy lehetséges fegyveres rohamot hárított volna. Te viszont kreatívan ötvözted a két támadást. Nem kétséges, hogy most akár le is győzhettél volna minket.* Azzal pedig, hogy csak kardja markolatára tette kezét Kilvard mintha üzent is volna, hogy nem is szükséges neki előhúzni fegyverét. Az, hogy ez tudatos lett volna, vagy csak nem bízott eléggé a gyorsaságában legyen az ő titka.*
- Rendben van az én próbám kiálltad testvérem. Testvérünknek fogadlak, de ez csak első lépés. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy te tényleg az vagy, akire vártunk, akit megjövendöltek nekünk. Ezért három próbát kell teljesítened testvérünkként. Vállalod ezeket a kihívásokat Kilvard testvér?* Az atya kérdése a templom minden pontjából visszhangként verődik rá a mágusra. Azt nem nem árulják el, hogy mit is takar ez a jövendölés, pedig már sokadjára hivatkoznak rá. Többről lehet szó, mint sima szolgálatról, de az addig valószínűleg egy darabig még biztosan nem fog kiderülni, csupán sejteni lehet. Választól függetlenül folytatja majd Max.*
- Járulj testvérem az oltár elé!* Oda kell, hogy térdeljen majd öreg csontjait nem kímélve. A szertartás, csak ezt követően veszi majd kezdetét.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:43:22
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:43:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* ~ Csodálatos űrnő! Ne játssz velem kérlek! ~ Kiált fel magában a lovag az összenézésre. Páncélozott kesztyűjét erősebben szorítja össze mint valaha, buzgón tovább imádkozik zavartan. Néma imája közben erős ingert érez ismét vissza nézni a bájos lányra, de erőt vesz magán, hogy leküzdje ezt a véres küzdelmet. ~ Kérlek Eeyr adj inkább egy sárkányt! Egy sárkányt kettő fejjel! Megküzdök vele, csak érted! De ezt ne tedd velem! ~ Kezd el remegni a lovag, a páncél ösztönösen követi a reakcióját. Hangosan elkezd rezegni mintha folyamatosan mocorogna, külső szemmel nem tűnik úgy, hogy remegne a lovag, csak inkább izgés mozgás látványa tűnik fel az embereknek. ~ Tudod jól, hogy alkalmatlan vagyok erre úrnő! Ne büntesd alázatos szolgád! ~ Kiáltja fejében ismételten zavartan, de nem bírja tovább, ösztönösen ismét nő felé fordul, és ha az is pont őt nézi, az eddigi pír helyett az egész képe inkább piros paradicsommá válik zavarában. Gyorsan tekintetét az előtte lévő padra összpontosítja, majd véletlen hangosan kezd el imádkozni, észre se veszi cselekedetét. *
- Úrnő kérlek ne játssz velem, imába foglalom a nevedet, de zavaromat nem rejthetem.
* Mire észbe kap a lovag már késő, a szavak elhagyták száját, és remegő ajkakkal a nő felé fordul, most már nem csak piros a képe, de már kékülni is kezd, és nagyobb félelemmel tekint a bájos teremtésre mint egy hétfejű sárkányra. ~ Mit csináljak? Bocsánatot kérjek? Illene! Egyértelmű, hogy róla beszéltem az úrnőnek! Nem tudom ezt eltitkolni! ~ Zavartan a hölgy felé fordul, nagyokat nyelve, majd erőt véve magán biccent a hölgy felé. ~ Csak mond ki! Gyerünk! Mond ki! Szép napot! Képes vagy rá! ~ Rázza meg magát. *
- Sz...éé..p Sszzép napot.
* Hajol meg a lovag, és már csak várhatja egy dühös nő haragját a kritizálása miatt. Egy ideig lefagyva nézi a nőt, de nem mustrálja, és nem is bámulja meg, hisz tudja jól, hogy még kellemetlenebb helyzetbe kerülne csak utána. *
//Eeyr fénye//
* ~ Csodálatos űrnő! Ne játssz velem kérlek! ~ Kiált fel magában a lovag az összenézésre. Páncélozott kesztyűjét erősebben szorítja össze mint valaha, buzgón tovább imádkozik zavartan. Néma imája közben erős ingert érez ismét vissza nézni a bájos lányra, de erőt vesz magán, hogy leküzdje ezt a véres küzdelmet. ~ Kérlek Eeyr adj inkább egy sárkányt! Egy sárkányt kettő fejjel! Megküzdök vele, csak érted! De ezt ne tedd velem! ~ Kezd el remegni a lovag, a páncél ösztönösen követi a reakcióját. Hangosan elkezd rezegni mintha folyamatosan mocorogna, külső szemmel nem tűnik úgy, hogy remegne a lovag, csak inkább izgés mozgás látványa tűnik fel az embereknek. ~ Tudod jól, hogy alkalmatlan vagyok erre úrnő! Ne büntesd alázatos szolgád! ~ Kiáltja fejében ismételten zavartan, de nem bírja tovább, ösztönösen ismét nő felé fordul, és ha az is pont őt nézi, az eddigi pír helyett az egész képe inkább piros paradicsommá válik zavarában. Gyorsan tekintetét az előtte lévő padra összpontosítja, majd véletlen hangosan kezd el imádkozni, észre se veszi cselekedetét. *
- Úrnő kérlek ne játssz velem, imába foglalom a nevedet, de zavaromat nem rejthetem.
* Mire észbe kap a lovag már késő, a szavak elhagyták száját, és remegő ajkakkal a nő felé fordul, most már nem csak piros a képe, de már kékülni is kezd, és nagyobb félelemmel tekint a bájos teremtésre mint egy hétfejű sárkányra. ~ Mit csináljak? Bocsánatot kérjek? Illene! Egyértelmű, hogy róla beszéltem az úrnőnek! Nem tudom ezt eltitkolni! ~ Zavartan a hölgy felé fordul, nagyokat nyelve, majd erőt véve magán biccent a hölgy felé. ~ Csak mond ki! Gyerünk! Mond ki! Szép napot! Képes vagy rá! ~ Rázza meg magát. *
- Sz...éé..p Sszzép napot.
* Hajol meg a lovag, és már csak várhatja egy dühös nő haragját a kritizálása miatt. Egy ideig lefagyva nézi a nőt, de nem mustrálja, és nem is bámulja meg, hisz tudja jól, hogy még kellemetlenebb helyzetbe kerülne csak utána. *
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:03:27
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:03:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Sokáig nem időzik a tekintete az idegenen és a papon. Nem akar azért illetlen lenni, hisz nem az ő fülének szólnak a szavak. Így smaragdjai ismét az oltárt keresik fel. Időnként halk sóhajokat engedve felszakadni a tüdejéből. Mindig eljön ide, hogy útmutatást kapjon, hogy mit kéne jobban csinálnia, hogy az istennő felfigyeljen rá. Annyi fohásszal, imával töltött éjjel és nap nem hozta meg a gyümölcsét. Annyi múltbéli rossz szokásától szabadult pedig meg. A világi vágyakat nem kergeti már. Mondhatni lenyugodott, mindamellett, hogy időnként egy-egy falat hiányzik a régi énjéből. ~Talán épp ez a tesztem. Hogy elég kitartó vagyok e.~ Sulykolja magába a gondolatot, hogy ezzel is nyugtassa kissé lelkét. Mondhatni sikeres az igyekezet, de valami most is visszakozik a lelkében. A kétkedés. Ami ellen minden erejével küzd, egyelőre olybá tűnik, hogy sikeresen. De most mégis valami időről időre eltéríti az Eeyr körül forgó gondolatait. Ez pedig a pappal diskuráló lovag, kire ha máshogy nem is, de a szeme sarkából időnként vissza-vissza pillantgat. A miértjét nem érti, így igyekszik bemagyarázni magának, hogy valószínűleg az aranyozott páncél vonzza ennyire a tekintetét. De, ha az tehet róla, akkor miért fürkészi az idegen arcát, amikor épp egy hosszabb pillanatig időznek rajta szemei? Aprót nyelve kapja el minduntalan a tekintetét, majd egy hosszú sóhajjal inkább a kezeit kezdi fürkészni, miközben zavartan, s kissé az értetlenségtől átitatva tördeli az ujjait. Akár egy hajadon az első randevú előtt. A gondolat pedig ismét múltbéli sebeket kezd marcangolni, mitől csak jobban összeszorul a gyomra. Minden erejét összeszedve küzdi le a kényszert, hogy újabb pillantást pazaroljon a férfira, de a hirtelen meg-meg zörrenő páncélra ösztönösen kapja oda tekintetét. Természetesen már gondosan az arcába húzza fekete csuklyáját, miután azt gyorsan a fejére dobja. S ezalatt a rövid idő alatt talán most először találkozik a tekintetük először. Smaragdjai riadtan nyílnak tágra, de mielőtt bármit is reagálhatna a lovag megelőzi és elkapja a tekintetét. Értetlenül és zavartan pillázik szaporán, az ideges ujjtördelést is abbahagyja rögtön, ahogy rendületlenül és őszinte meglepettséggel méri végig az idegent. ~Elpirult?~ Billenti félre a fejét, majd saját magát lepve meg a legjobban, hosszú idő óta először egy esetlen mosolyba húzódnak ajkai. Sajnos amilyen hirtelen bukkant fel, olyan gyorsan foszlik is tova. S a lovag példáját követve, igaz pír nélkül, de ő is elkapja a tekintetét. ~Eeyr... remélem nem játszadozol velem. Ez ugye nem egy próbatétel?~ Szorítja össze egy pillanatra a szemeit, miközben ajkába harap. Egyedül csak azért nem pattan fel és rohan ki a templom ajtaján, mert nem akar magából bolondot csinálni.*
//Eeyr fénye//
*Sokáig nem időzik a tekintete az idegenen és a papon. Nem akar azért illetlen lenni, hisz nem az ő fülének szólnak a szavak. Így smaragdjai ismét az oltárt keresik fel. Időnként halk sóhajokat engedve felszakadni a tüdejéből. Mindig eljön ide, hogy útmutatást kapjon, hogy mit kéne jobban csinálnia, hogy az istennő felfigyeljen rá. Annyi fohásszal, imával töltött éjjel és nap nem hozta meg a gyümölcsét. Annyi múltbéli rossz szokásától szabadult pedig meg. A világi vágyakat nem kergeti már. Mondhatni lenyugodott, mindamellett, hogy időnként egy-egy falat hiányzik a régi énjéből. ~Talán épp ez a tesztem. Hogy elég kitartó vagyok e.~ Sulykolja magába a gondolatot, hogy ezzel is nyugtassa kissé lelkét. Mondhatni sikeres az igyekezet, de valami most is visszakozik a lelkében. A kétkedés. Ami ellen minden erejével küzd, egyelőre olybá tűnik, hogy sikeresen. De most mégis valami időről időre eltéríti az Eeyr körül forgó gondolatait. Ez pedig a pappal diskuráló lovag, kire ha máshogy nem is, de a szeme sarkából időnként vissza-vissza pillantgat. A miértjét nem érti, így igyekszik bemagyarázni magának, hogy valószínűleg az aranyozott páncél vonzza ennyire a tekintetét. De, ha az tehet róla, akkor miért fürkészi az idegen arcát, amikor épp egy hosszabb pillanatig időznek rajta szemei? Aprót nyelve kapja el minduntalan a tekintetét, majd egy hosszú sóhajjal inkább a kezeit kezdi fürkészni, miközben zavartan, s kissé az értetlenségtől átitatva tördeli az ujjait. Akár egy hajadon az első randevú előtt. A gondolat pedig ismét múltbéli sebeket kezd marcangolni, mitől csak jobban összeszorul a gyomra. Minden erejét összeszedve küzdi le a kényszert, hogy újabb pillantást pazaroljon a férfira, de a hirtelen meg-meg zörrenő páncélra ösztönösen kapja oda tekintetét. Természetesen már gondosan az arcába húzza fekete csuklyáját, miután azt gyorsan a fejére dobja. S ezalatt a rövid idő alatt talán most először találkozik a tekintetük először. Smaragdjai riadtan nyílnak tágra, de mielőtt bármit is reagálhatna a lovag megelőzi és elkapja a tekintetét. Értetlenül és zavartan pillázik szaporán, az ideges ujjtördelést is abbahagyja rögtön, ahogy rendületlenül és őszinte meglepettséggel méri végig az idegent. ~Elpirult?~ Billenti félre a fejét, majd saját magát lepve meg a legjobban, hosszú idő óta először egy esetlen mosolyba húzódnak ajkai. Sajnos amilyen hirtelen bukkant fel, olyan gyorsan foszlik is tova. S a lovag példáját követve, igaz pír nélkül, de ő is elkapja a tekintetét. ~Eeyr... remélem nem játszadozol velem. Ez ugye nem egy próbatétel?~ Szorítja össze egy pillanatra a szemeit, miközben ajkába harap. Egyedül csak azért nem pattan fel és rohan ki a templom ajtaján, mert nem akar magából bolondot csinálni.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:16:06
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:16:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Talán duzzogásként is felfogható a helyzet, hisz arcáról nem lehet a sértődés jeleit le olvasni, de járásából annál inkább. Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Körbe tekintve a helységben több személyt is megpillant, egy anyukát aki éppen gyermekének kezét fogva magyaráz valamit egy papnak, majd egy fiatal hölgyet, aki lelkendezve tervezi az esküvőjét, de ezen túl is legérdekesebbnek egy fekete vászonba öltözött fiatal hölgyet pillant meg. A nőről nem tudja leolvasni, hogy mégis mit csinálhat. ~ De ha templomban van valaki, akkor feltehetőleg imádkozik. Vagy talán nem?~ Elmélkedik rajta a lovag. Soha nem volt jó a nőkkel való társalgásban, annál inkább, hogy pillanatok alatt zavarba lehetett hozni. Az egész élete fegyverek és gyakorlatokkal, illetve tudományokkal töltötte, soha nem volt ideje a másik nemre. De büszkén bármikor hirdethette magáról, hogy feletteseivel könnyedén tudott társalogni, köztük természetesen nő is volt. De talán még annál is büszkébb a fiatal tündérlánnyal való baráti viszonyára, aki így is több alkalommal sikeresen zavarba hozta a lovagot, de még mindig tartották a kapcsolatot. A gondolattól, hogy egy ismeretlen nőt megszólít, azonnal zavart állapotba kerül, sisakját a legszívesebben vissza húzná fejére, hogy leplezze a vörössé vált képét. Ezért inkább megrázza magát és elhatározza, hogy tekingetés helyett próbál az imára koncentrálni, amire hamar rá jön, hogy nem olyan könnyű mint eddig volt. Akarva-akaratlanul vissza tér tekintete a feketébe burkolózó fiatal lányhoz, természetesen csak óvatosan, hogy ne vehesse észre a másik fél. De ez a lovag számára a páncél miatt lehetetlen küldetés, minden alkalommal, hogyha fordulóra fogja, hangosan felhangzik a páncél, hiába van megfelelően karban tartva, az alap hangokat lehetetlen kizárni. Ha pedig elkapja a tekintetét a másik félnek, zavarodottan vörös képpel ismét az oltár felé fordul teljes lendülettel. ~ Eeyr ne hagyj cserben! ~ Imádkozik tovább, de most már inkább kétségbe esve. *
//Eeyr fénye//
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Talán duzzogásként is felfogható a helyzet, hisz arcáról nem lehet a sértődés jeleit le olvasni, de járásából annál inkább. Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Körbe tekintve a helységben több személyt is megpillant, egy anyukát aki éppen gyermekének kezét fogva magyaráz valamit egy papnak, majd egy fiatal hölgyet, aki lelkendezve tervezi az esküvőjét, de ezen túl is legérdekesebbnek egy fekete vászonba öltözött fiatal hölgyet pillant meg. A nőről nem tudja leolvasni, hogy mégis mit csinálhat. ~ De ha templomban van valaki, akkor feltehetőleg imádkozik. Vagy talán nem?~ Elmélkedik rajta a lovag. Soha nem volt jó a nőkkel való társalgásban, annál inkább, hogy pillanatok alatt zavarba lehetett hozni. Az egész élete fegyverek és gyakorlatokkal, illetve tudományokkal töltötte, soha nem volt ideje a másik nemre. De büszkén bármikor hirdethette magáról, hogy feletteseivel könnyedén tudott társalogni, köztük természetesen nő is volt. De talán még annál is büszkébb a fiatal tündérlánnyal való baráti viszonyára, aki így is több alkalommal sikeresen zavarba hozta a lovagot, de még mindig tartották a kapcsolatot. A gondolattól, hogy egy ismeretlen nőt megszólít, azonnal zavart állapotba kerül, sisakját a legszívesebben vissza húzná fejére, hogy leplezze a vörössé vált képét. Ezért inkább megrázza magát és elhatározza, hogy tekingetés helyett próbál az imára koncentrálni, amire hamar rá jön, hogy nem olyan könnyű mint eddig volt. Akarva-akaratlanul vissza tér tekintete a feketébe burkolózó fiatal lányhoz, természetesen csak óvatosan, hogy ne vehesse észre a másik fél. De ez a lovag számára a páncél miatt lehetetlen küldetés, minden alkalommal, hogyha fordulóra fogja, hangosan felhangzik a páncél, hiába van megfelelően karban tartva, az alap hangokat lehetetlen kizárni. Ha pedig elkapja a tekintetét a másik félnek, zavarodottan vörös képpel ismét az oltár felé fordul teljes lendülettel. ~ Eeyr ne hagyj cserben! ~ Imádkozik tovább, de most már inkább kétségbe esve. *
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:13:03
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:13:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*A városi forgatag és tömeg elől ismét a templomban kíván menedéket találni. Mint egy ideje már szinte minden nap. Apránként olyan, mint aki már képtelen létezni a templom és Eeyr vélt közelsége nélkül. Talán túlzott fanatizmusnak is csúfolható az az odaadás, amit az istennő iránt táplál. A becsületét, önbecsülését és bizalmát elvették egykor, mára ezt az utat lelte meg magának. Idővel pedig odáig is eljutott, hogy nem törődik a városiak bántó szavaival. A felhomály óvásában minden otthonosabbnak tűnik, itt úgy érzi, hogy Eeyr védelmező karjainak ölelésében nem eshet bántódása többé. Noha a múlt kínjain változtatni már semmi sem tud, de a fájdalmat enyhíti a vágyódás és a bizonyítani akarás. Rossz ember volt, aki méltónak ítéltetett büntetését már megkapta. Most már azon kell dolgoznia töretlenül, hogy bebizonyítsa, hogy megértette hol hibázott, s tanult is a leckéből.
Épp ezért gyakori vendég itt, az istennő közelében.
Talpig fekete ruhába bújtatott vékony alakja halk léptekkel halad végig a padok között, hogy minél közelebb kerüljön a zöld árnyalatában tündöklő oltárhoz. Ahol pedig helyet foglal, s őszinte csodálattal, áhítattal figyeli némán az oltárt. Csak magában mond imát, hogy csak ő és Eeyr hallják azt, s olyan mélyen belemerül, hogy először fel sem tűnik az aranyozott páncél csillanása. Az ima az, ami legelőször eljut a füléig, s kizökkenti saját világából. A gyönyörű szavak hamar eltelítik szívét, így smaragd szemeivel a hang gazdájának irányába pillant. Már megfigyeli a páncélt, majd lassan eljut a tudatáig, hogy az ima mondója nem más, mint egy férfi. Ekkor pedig gyomrát, s szívét is szorongatni kezdi az aggodalom és a félelem. Ezt az idő sem tudta kitörölni belőle. A férfiak közelsége, főleg az idegeneké azóta is rémülettel töltik el, s elsőre szinte sosem tud bizalmat szavazni nekik. De valahogy mégsem akaródzik menekülőre fogni. Talán az ima segíti ebben. Aki ilyen áhítattal szól az istennőhöz az talán nem is lehet olyan rossz ember, nem igaz? De a múlt mégis óvatosságra inti, s hiába nem iszkol el, akár egy riadt kis nyuszi, akkor is csendben, a félhomályban meghúzódva figyel és fülel. A megérkező papot, s kettejük beszédét is szemtelenül, s rendíthetetlenül követi nyomon. Áldás. Az jól jönne neki is. De talán sosem lesz méltó, hogy elérje ezt az istennőnél. Arra viszont kíváncsi, hogy az idegen vajon sikerrel jár e.*
//Eeyr fénye//
*A városi forgatag és tömeg elől ismét a templomban kíván menedéket találni. Mint egy ideje már szinte minden nap. Apránként olyan, mint aki már képtelen létezni a templom és Eeyr vélt közelsége nélkül. Talán túlzott fanatizmusnak is csúfolható az az odaadás, amit az istennő iránt táplál. A becsületét, önbecsülését és bizalmát elvették egykor, mára ezt az utat lelte meg magának. Idővel pedig odáig is eljutott, hogy nem törődik a városiak bántó szavaival. A felhomály óvásában minden otthonosabbnak tűnik, itt úgy érzi, hogy Eeyr védelmező karjainak ölelésében nem eshet bántódása többé. Noha a múlt kínjain változtatni már semmi sem tud, de a fájdalmat enyhíti a vágyódás és a bizonyítani akarás. Rossz ember volt, aki méltónak ítéltetett büntetését már megkapta. Most már azon kell dolgoznia töretlenül, hogy bebizonyítsa, hogy megértette hol hibázott, s tanult is a leckéből.
Épp ezért gyakori vendég itt, az istennő közelében.
Talpig fekete ruhába bújtatott vékony alakja halk léptekkel halad végig a padok között, hogy minél közelebb kerüljön a zöld árnyalatában tündöklő oltárhoz. Ahol pedig helyet foglal, s őszinte csodálattal, áhítattal figyeli némán az oltárt. Csak magában mond imát, hogy csak ő és Eeyr hallják azt, s olyan mélyen belemerül, hogy először fel sem tűnik az aranyozott páncél csillanása. Az ima az, ami legelőször eljut a füléig, s kizökkenti saját világából. A gyönyörű szavak hamar eltelítik szívét, így smaragd szemeivel a hang gazdájának irányába pillant. Már megfigyeli a páncélt, majd lassan eljut a tudatáig, hogy az ima mondója nem más, mint egy férfi. Ekkor pedig gyomrát, s szívét is szorongatni kezdi az aggodalom és a félelem. Ezt az idő sem tudta kitörölni belőle. A férfiak közelsége, főleg az idegeneké azóta is rémülettel töltik el, s elsőre szinte sosem tud bizalmat szavazni nekik. De valahogy mégsem akaródzik menekülőre fogni. Talán az ima segíti ebben. Aki ilyen áhítattal szól az istennőhöz az talán nem is lehet olyan rossz ember, nem igaz? De a múlt mégis óvatosságra inti, s hiába nem iszkol el, akár egy riadt kis nyuszi, akkor is csendben, a félhomályban meghúzódva figyel és fülel. A megérkező papot, s kettejük beszédét is szemtelenül, s rendíthetetlenül követi nyomon. Áldás. Az jól jönne neki is. De talán sosem lesz méltó, hogy elérje ezt az istennőnél. Arra viszont kíváncsi, hogy az idegen vajon sikerrel jár e.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-20 14:21:24
Üzenet elküldve: 2022-02-20 14:21:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A templomba belépve Nilevard nem tapasztal semmi rendelleneset, új lovagi vértezetében büszkén kihúzva sétál el az oltárig. Felszerelése annyira új, hogy még megáldatni sem volt ideje kardját. Ez az egyik ok is, hogy az új mesterkardját megszenteljék és Eeyr fényével ruházhassák fel. A hosszas padsorok között sétálva aranyozott páncélzatában, és hosszú új köpenyében szokatlan mozdulatokkal lépdel. Még nem szokta meg sem a súlyát az új felszerelésének, sem pedig a többi eszközének. Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A hosszú ima után néhány percig lehajtott fejjel fél térdre ereszkedve várja, hogy az egyik pap ki zökkentse.*
- Üdvözöllek gyermekem.
* Lép oda a pap tisztelet megadva a lovagnak. Nilevard felnézve meghajol Eeyr papja előtt. *
- Üdvözlöm atyám, szeretnék öntől és az úrnőtől kérni egy áldást kardomra.
* A pap meghökkenve néz továbbra is a férfire. Tekintete arról árulkodik, hogy valami furcsát mondhatott. *
- Megáldhatom neked, de az úrnő döntheti el csak, hogy megáldja neked vagy nem.
* A pap az oltárhoz lépve bele is kezd az előkészületekbe. Néhány perc után a férfi egy imát kezd el mormolni ami után a kardot meghinti valami folyadékkal, majd meghajolva ismételten mormol valamit. Ez alatt Nilevard az oltárnál féltérdre ereszkedve kardját előre tartva marad. Mikor a pap végez, mosollyal meghajol ismét a lovag előtt, aki ugyanúgy mélyen meghajol, és féltérdre ereszkedve marad. Mikor a pap távozik akkor kardját hüvelyében vissza csúsztatva ismételten elkezd mormolni egy imát, hogy azzal is Eeyr fényét kérhesse a város védelmére. *
//Eeyr fénye//
* A templomba belépve Nilevard nem tapasztal semmi rendelleneset, új lovagi vértezetében büszkén kihúzva sétál el az oltárig. Felszerelése annyira új, hogy még megáldatni sem volt ideje kardját. Ez az egyik ok is, hogy az új mesterkardját megszenteljék és Eeyr fényével ruházhassák fel. A hosszas padsorok között sétálva aranyozott páncélzatában, és hosszú új köpenyében szokatlan mozdulatokkal lépdel. Még nem szokta meg sem a súlyát az új felszerelésének, sem pedig a többi eszközének. Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A hosszú ima után néhány percig lehajtott fejjel fél térdre ereszkedve várja, hogy az egyik pap ki zökkentse.*
- Üdvözöllek gyermekem.
* Lép oda a pap tisztelet megadva a lovagnak. Nilevard felnézve meghajol Eeyr papja előtt. *
- Üdvözlöm atyám, szeretnék öntől és az úrnőtől kérni egy áldást kardomra.
* A pap meghökkenve néz továbbra is a férfire. Tekintete arról árulkodik, hogy valami furcsát mondhatott. *
- Megáldhatom neked, de az úrnő döntheti el csak, hogy megáldja neked vagy nem.
* A pap az oltárhoz lépve bele is kezd az előkészületekbe. Néhány perc után a férfi egy imát kezd el mormolni ami után a kardot meghinti valami folyadékkal, majd meghajolva ismételten mormol valamit. Ez alatt Nilevard az oltárnál féltérdre ereszkedve kardját előre tartva marad. Mikor a pap végez, mosollyal meghajol ismét a lovag előtt, aki ugyanúgy mélyen meghajol, és féltérdre ereszkedve marad. Mikor a pap távozik akkor kardját hüvelyében vissza csúsztatva ismételten elkezd mormolni egy imát, hogy azzal is Eeyr fényét kérhesse a város védelmére. *
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-20 11:19:30
Üzenet elküldve: 2022-02-20 11:19:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Magában elraktározza a nő nevét, miközben lebonyolítják a kézfogást. A maga részéről ez is katonásan sikerül, érezni lehet benne az erőt, ám nem szorítja meg a másik kezét fájdalmasan, precíz és kimért a folyamat. A kérdésre aztán elgondolkozik, nem válaszol rögtön, hiszen azon kívül, hogy hagyomány, nem is tud igazán sokat a gesztus pontos jelentéséről. Igyekszik visszagondolni még a gyermekkori leckékre, melyeket tanítója adott neki a pontos nemesi modorról, gesztusokról és azok jelentéséről, ám a gyerekkora és mostani énje között levő több évtizedes katonalét nem segít ebben.*
-Hagyomány... talán a bizalom, vagy a tisztelet kifejezésére, megelőlegezésére. Egy határozott, erős kézfogás sokaknál belső integritást közvetít.
*Szólal meg egy idő után. Maga sem tudja, hogy mennyire igaz az, amit mond, ám abban viszonylag biztos, hogy nem tanít nagy butaságot a barbár asszonynak.
A sárkány említésére olyasmi reakciót kap, amire számított. A bizonytalanságot le tudja olvasni a másik arcáról, ám azt már nem feltétlenül, hogy pontosan mennyire is hisz neki. Szándékosan fogalmazott viszont kissé homályosan, és nem is mondja azt, hogy olyan jelentést kapott, mely szerint bizony léteznek a sárkányok, és egy közülük veszélyesen közel él a városhoz.*
-Az, habár még csak második napja végzem, így a nagyja hátravan... egyelőre még csak a kutatás irányát sikerült meghatároznom.
*A dolga esélyesen jóval nehezebb, bár összemérhetetlenül produktívabb lesz a Mágustoronyban, de nem mer előre remélni. Mindenesetre már most számít arra, hogy hosszú időt fog eltölteni a lebegő toronyban, hiszen a kutatása tárgyai csak gyarapodnak és gyarapodnak.
És valóban, habár a prioritás elsősorban az, amire a parancsot is kapta, reméli, hogy a kutatás közben egyéb hasznos információhoz is vezethet az elementáris mágia titkaival kapcsolatban. Pusztán a szerencse kérdése lehet mindez, ám ha egy lehetőséget képvisel ez a feladat, akkor semmiképpen sem szeretné ezt elszalajtani.*
-Régóta vonzanak a mágia titkai... ugyanúgy a tűz, mint a föld, a hold, vagy a nap. Konkrét terveim eddig a földmágia kitanulására voltak, ám könnyen lehet, hogy mire végzek ezzel a kutatással, többet fogok tudni a tűz ágáról, mint a földről.
*És akkor még arról nem is beszélt, hogy a rúnamágia rejtélyei is érdeklik a saját, egyelőre még csak kósza és kezdetleges ötletei miatt. Az biztos, hogy bőven lesz ürügye a Mágustoronyban való kutatásra, habár ezt talán nem mind egyszerre fogja megejteni, hiszen az sem venné ki jól magát, ha több hatra eltűnne, hátrahagyva az Alakulat felé való kötelességeit.
Nagyon hosszútávú tervként kezeli mindezt, és szerencsés lesz, ha mindet be tudja teljesíteni, miközben az Alakulatot is tudásával támogatja, és egyéb dolgait is végzi.*
-Azt hiszem, ezt én is lejegyzem majd magamnak.
*Mondja, miután elolvasta a mutatott oldalt. Mindenképpen értékes információnak tűnik, és amennyi kutatásnak néz elébe, akármennyire is bízik a saját mentális képességeiben, tudja, hogy ilyen téren ritkán árt a segítség.*
-Egyéni harci képzés, azon belül pedig a tanítvány tapasztalatától, és az egyéni szükségleteitől függ. Inkább a konkrét harci lépések és manőverek elsajátítása, mint a páros gyakorlás.
*Ennek okai szintén egyértelműek, habár lehet, hogy a mai nap után ilyen téren kevésbé lesz már korlátolt... hamarosan ez is eldőlik.*
*Magában elraktározza a nő nevét, miközben lebonyolítják a kézfogást. A maga részéről ez is katonásan sikerül, érezni lehet benne az erőt, ám nem szorítja meg a másik kezét fájdalmasan, precíz és kimért a folyamat. A kérdésre aztán elgondolkozik, nem válaszol rögtön, hiszen azon kívül, hogy hagyomány, nem is tud igazán sokat a gesztus pontos jelentéséről. Igyekszik visszagondolni még a gyermekkori leckékre, melyeket tanítója adott neki a pontos nemesi modorról, gesztusokról és azok jelentéséről, ám a gyerekkora és mostani énje között levő több évtizedes katonalét nem segít ebben.*
-Hagyomány... talán a bizalom, vagy a tisztelet kifejezésére, megelőlegezésére. Egy határozott, erős kézfogás sokaknál belső integritást közvetít.
*Szólal meg egy idő után. Maga sem tudja, hogy mennyire igaz az, amit mond, ám abban viszonylag biztos, hogy nem tanít nagy butaságot a barbár asszonynak.
A sárkány említésére olyasmi reakciót kap, amire számított. A bizonytalanságot le tudja olvasni a másik arcáról, ám azt már nem feltétlenül, hogy pontosan mennyire is hisz neki. Szándékosan fogalmazott viszont kissé homályosan, és nem is mondja azt, hogy olyan jelentést kapott, mely szerint bizony léteznek a sárkányok, és egy közülük veszélyesen közel él a városhoz.*
-Az, habár még csak második napja végzem, így a nagyja hátravan... egyelőre még csak a kutatás irányát sikerült meghatároznom.
*A dolga esélyesen jóval nehezebb, bár összemérhetetlenül produktívabb lesz a Mágustoronyban, de nem mer előre remélni. Mindenesetre már most számít arra, hogy hosszú időt fog eltölteni a lebegő toronyban, hiszen a kutatása tárgyai csak gyarapodnak és gyarapodnak.
És valóban, habár a prioritás elsősorban az, amire a parancsot is kapta, reméli, hogy a kutatás közben egyéb hasznos információhoz is vezethet az elementáris mágia titkaival kapcsolatban. Pusztán a szerencse kérdése lehet mindez, ám ha egy lehetőséget képvisel ez a feladat, akkor semmiképpen sem szeretné ezt elszalajtani.*
-Régóta vonzanak a mágia titkai... ugyanúgy a tűz, mint a föld, a hold, vagy a nap. Konkrét terveim eddig a földmágia kitanulására voltak, ám könnyen lehet, hogy mire végzek ezzel a kutatással, többet fogok tudni a tűz ágáról, mint a földről.
*És akkor még arról nem is beszélt, hogy a rúnamágia rejtélyei is érdeklik a saját, egyelőre még csak kósza és kezdetleges ötletei miatt. Az biztos, hogy bőven lesz ürügye a Mágustoronyban való kutatásra, habár ezt talán nem mind egyszerre fogja megejteni, hiszen az sem venné ki jól magát, ha több hatra eltűnne, hátrahagyva az Alakulat felé való kötelességeit.
Nagyon hosszútávú tervként kezeli mindezt, és szerencsés lesz, ha mindet be tudja teljesíteni, miközben az Alakulatot is tudásával támogatja, és egyéb dolgait is végzi.*
-Azt hiszem, ezt én is lejegyzem majd magamnak.
*Mondja, miután elolvasta a mutatott oldalt. Mindenképpen értékes információnak tűnik, és amennyi kutatásnak néz elébe, akármennyire is bízik a saját mentális képességeiben, tudja, hogy ilyen téren ritkán árt a segítség.*
-Egyéni harci képzés, azon belül pedig a tanítvány tapasztalatától, és az egyéni szükségleteitől függ. Inkább a konkrét harci lépések és manőverek elsajátítása, mint a páros gyakorlás.
*Ennek okai szintén egyértelműek, habár lehet, hogy a mai nap után ilyen téren kevésbé lesz már korlátolt... hamarosan ez is eldőlik.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-20 09:05:20
Üzenet elküldve: 2022-02-20 09:05:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Bemutatkozásukkor hóna alá csapja az éppen kiválasztott könyvet, hogy viszonozza a kézfogást, amiben észrevehető Karheia sutasága.*
- Karheia Rhagodar.
*Láthatóan mondani kíván valamit, de habozik azt illetően, hogy megtegye, végül kicsit közelebb hajolva, mintha egy titkot kérdezne meg megosztja a másikkal azt, ami a szívét nyomja.*
- Miért fogják meg ilyenkor egymás kezét a városiak? Láttam már párszor, elég furcsa szokás.
*Persze biztos benne, hogy fordított esetben is igaz ez, már csak a barbárok öltözködését is illetően.
Úgy tűnik végül tippje nem landolt olyan távol az igazságtól, bár a sárkány valóban nem jutott volna eszébe mint megoldás. Hümmögve igyekszik időt nyerni magának, és eldönteni, hogy igazából hogyan viszonyul hozzá. Nehéz nem teljesen nevetségesnek tartani ezt az elképzelést, elvégre a mondákból jól tudják, hogy egy ilyen lény gigantikus, ereje pedig mondhatni felfoghatatlan. Nehezen tartja elképzelhetőnek, hogyha létezne is, akkor hogyan férnének meg egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy nimfákkal inkább meg tudna békélni, elvégre nagyjából emberméretű lények lehetnek erdőkben bujkálva, egy méretes hüllő viszont valószerűtlen, hogy ennyi ideig rejtve maradt előttük.*
- Elég körülményes kutatás lehet.
*Nyugtázza, láthatóan fel sem merül benne az az eshetőség, hogy Gaerralos elképzelhetőnek tartja egy sárkány létezését, vagy hogy lenne bármi okuk aggódni. Bár ha ez az információ birtokába jutna Karheia feltehetően kíváncsibb lenne, mint ijedt.*
~ Sokat tanulhatnánk ilyen ősi lényektől. ~
- Megértem. Nem is akartam tolakodó lenni.
*Nem is faggatja a másikat erről a témáról, már így is talán többet tud a kelleténél, inkább ezen a vonalon, de másfelé tereli a beszélgetést.*
- De jó elképzelés lehet, hogy magából a tűz mágia megértéséből érdemes kezdeni a kutatást. Még számomra is kissé hiányos az összkép, pedig már egy ideje ennek szentelem az időm jelentős részét. De akkor mint leendő mágus ez a vonal is vonz, vagy csak a "sárkány" miatt tévedtél erre a terepre?
*Felületesen olvasgatja a sorokat, mert nagyjából van elképzelése arról, hogy mit keres.*
- Itt van ni, színekre lebontva. Még sötétebb árnyalatokról is szó esik.
*Bátorkodik a könyvet a másik felé fordítani, majd ujjával rábökni egy-egy mondatra.*
- Azt hiszem ezt lemásolom magamnak.
*Összecsukja a könyvet, mutatóujjával viszont megakadályozza azt, hogy az értékes információkkal teli oldalt véletlenül ellapozza. Miközben az asztalhoz sétál vissza egy újabb kérdéssel fordul a veteránhoz.*
- Na és szabad megkérdezni miféle kiképzésről van szó? Még lehet nekem sem ártana, kicsit berozsdásodtak a harci ismereteim.
*Könnyen lehet, hogy Grawok esetében is ott hagyta volna a fogát, ha nincs vele Rorkir. Persze talán még így sincs oka panaszra, igyekszik formában tartani magát, de gyakorlás az bőven ráférne még.*
*Bemutatkozásukkor hóna alá csapja az éppen kiválasztott könyvet, hogy viszonozza a kézfogást, amiben észrevehető Karheia sutasága.*
- Karheia Rhagodar.
*Láthatóan mondani kíván valamit, de habozik azt illetően, hogy megtegye, végül kicsit közelebb hajolva, mintha egy titkot kérdezne meg megosztja a másikkal azt, ami a szívét nyomja.*
- Miért fogják meg ilyenkor egymás kezét a városiak? Láttam már párszor, elég furcsa szokás.
*Persze biztos benne, hogy fordított esetben is igaz ez, már csak a barbárok öltözködését is illetően.
Úgy tűnik végül tippje nem landolt olyan távol az igazságtól, bár a sárkány valóban nem jutott volna eszébe mint megoldás. Hümmögve igyekszik időt nyerni magának, és eldönteni, hogy igazából hogyan viszonyul hozzá. Nehéz nem teljesen nevetségesnek tartani ezt az elképzelést, elvégre a mondákból jól tudják, hogy egy ilyen lény gigantikus, ereje pedig mondhatni felfoghatatlan. Nehezen tartja elképzelhetőnek, hogyha létezne is, akkor hogyan férnének meg egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy nimfákkal inkább meg tudna békélni, elvégre nagyjából emberméretű lények lehetnek erdőkben bujkálva, egy méretes hüllő viszont valószerűtlen, hogy ennyi ideig rejtve maradt előttük.*
- Elég körülményes kutatás lehet.
*Nyugtázza, láthatóan fel sem merül benne az az eshetőség, hogy Gaerralos elképzelhetőnek tartja egy sárkány létezését, vagy hogy lenne bármi okuk aggódni. Bár ha ez az információ birtokába jutna Karheia feltehetően kíváncsibb lenne, mint ijedt.*
~ Sokat tanulhatnánk ilyen ősi lényektől. ~
- Megértem. Nem is akartam tolakodó lenni.
*Nem is faggatja a másikat erről a témáról, már így is talán többet tud a kelleténél, inkább ezen a vonalon, de másfelé tereli a beszélgetést.*
- De jó elképzelés lehet, hogy magából a tűz mágia megértéséből érdemes kezdeni a kutatást. Még számomra is kissé hiányos az összkép, pedig már egy ideje ennek szentelem az időm jelentős részét. De akkor mint leendő mágus ez a vonal is vonz, vagy csak a "sárkány" miatt tévedtél erre a terepre?
*Felületesen olvasgatja a sorokat, mert nagyjából van elképzelése arról, hogy mit keres.*
- Itt van ni, színekre lebontva. Még sötétebb árnyalatokról is szó esik.
*Bátorkodik a könyvet a másik felé fordítani, majd ujjával rábökni egy-egy mondatra.*
- Azt hiszem ezt lemásolom magamnak.
*Összecsukja a könyvet, mutatóujjával viszont megakadályozza azt, hogy az értékes információkkal teli oldalt véletlenül ellapozza. Miközben az asztalhoz sétál vissza egy újabb kérdéssel fordul a veteránhoz.*
- Na és szabad megkérdezni miféle kiképzésről van szó? Még lehet nekem sem ártana, kicsit berozsdásodtak a harci ismereteim.
*Könnyen lehet, hogy Grawok esetében is ott hagyta volna a fogát, ha nincs vele Rorkir. Persze talán még így sincs oka panaszra, igyekszik formában tartani magát, de gyakorlás az bőven ráférne még.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 19:35:25
Üzenet elküldve: 2022-02-19 19:35:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*A nő arckifejezése nem árul el meglepetést, vagy gyanakvást, csak töprengést, majd ráébredést. A hallott nevet szívesen leírná, ám ha eddig nem keltett gyanút, akkor nem most akar ezen változtatni, így megelégszik azzal, hogy eszébe vés minden nevet, amit eddig hallott, önmagában kielemezve Karheia szavait.*
-Ha már a neveknél tartunk... Gaerralos Ruuhrijehr.
*Mutatkozik be, egy közeli polchoz támasztva botját, hogy aztán kinyújthassa balját a másik felé. Nem akar hosszú csöndet közvetlenül azután, hogy meghallotta a nevet, hiszen az sem venné ki jól magát, így bepótolja ezt a kihagyott lépést.*
~Taitos mester. Ezzel a Krestvirrel együtt valami tekintélynek örvendhetnek Synmirán... tanítókként, talán?~
*Nem meglepő módon Synmiráról sem hallott még, és csak a közös megnevezés miatt kapcsolja ehhez a helyhez a láthatatlan warglovast is. Viszont legalább ezen a téren is elkezdheti az információgyűjtést... ha létezik egy helyi mágusközösség, akkor arról mindenképpen érdemes lehet tudnia.*
~Mindent a maga idejében.~
*Nem venné ki jól magát, ha már az első találkozásuk során minden ennek az ügynek minden részletéről ki akarná faggatni amazt, és nem is hinné, hogy sok eredménnyel járna. Könnyen lehet persze, hogy messze túlzóan óvatos, ám szívesebben esik ebbe a hibába, mint az ellenkezőbe.*
-Ezt nem vitatom, és pont ezért is nehéz az ember dolga, mikor olyan dolgokról kell megbízható információt találnia, melyekről általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a meséken kívül nem léteznek.
*A nő szkepticizmusa biztató, ám nem úgy tűnik, hogy túlságosan járatos ebben a témában. Különösebben Gaerralos nem is számított rá, hogy az első idegen, akinek kikéri a véleményét, rögtön hasznos információval szolgálna. A Parancsnokkal ellentétben ő nem látja a különösebb veszélyt abban, hogy elejtse a 'sárkány' szót, hiszem számos, önmagában is valószínűtlen dolognak kéne egymás után megtörténnie ahhoz, hogy ez bármi bajhoz is történne.
Először is az illetőnek el kéne hinnie, hogy Gaerralos igazat beszél, és az a sárkány tényleg létezik, a veteránnak pedig nem célja külön győzködni másokat erről. Ezután úgy kéne terjesztenie ennek a hírét, hogy annak foganatja is legyen, és még ezután sem tudna senki arról, hogy hol is van a lény. Ha valami módon mégis kiderítenék ezt maguktól, akkor is egy veszélyes hegymászás állna az ambiciózus sárkányvadászok, és maga a lény között, ami könnyen lehet, hogy eddigre már rég tovarepült volna.*
-Nem. Sárkány... a sok meseszerű és mitikus lényből az egyik leghíresebb, ám egyben leginkább mesébe illő. Érkezett egy olyan hír, ami miatt hasznosnak tűnt utánanézni a legendáknak és azok valóságtartalmának.
*Habár odafigyel a mágusnő reakciójára, nem igazán számít nagy felismerésre. A maga szokásos, érzelmet mellőző módján mondja ezt is, és se hangja, se arckifejezése nem árul el különösebb aggodalmat.*
-A konkrétumokat sajnos már kissé veszélyesebb lenne elárulnom.
*Veszi elejét a további kérdéseknek, hiszen egy bizonyos ponton túl már ő is látja okát a titkolózásnak, na meg persze parancsot sem akar szegni.
Habár a sérülései valóban érzékeny témát képeznek számára, a szánalom és a túlzott tapintatosság az, amit sértésnek vesz. Az, hogy valaki helyesen felismeri a határait és helyzetét, nem vált ki belőle negatív reakciót.*
-Kiképzőőrmester, tanácsadó, kutató, és leendő mágus.
*Őszinte, habár a leírás alapján talán kissé többre gondolhat a másik, mint amit valójában takarnak ezek a szavak.*
-Áh, értem. A kék italról mintha már hallottam volna... ha tényleg elősegíti az elme fogékonyságát, akkor lehet, hogy érdemes lenne utánajárnom a beszerzésének.
*Tűnődik el. Ezt még azelőtt ki kéne derítenie, hogy elindulna a Mágustoronyba.*
*A nő arckifejezése nem árul el meglepetést, vagy gyanakvást, csak töprengést, majd ráébredést. A hallott nevet szívesen leírná, ám ha eddig nem keltett gyanút, akkor nem most akar ezen változtatni, így megelégszik azzal, hogy eszébe vés minden nevet, amit eddig hallott, önmagában kielemezve Karheia szavait.*
-Ha már a neveknél tartunk... Gaerralos Ruuhrijehr.
*Mutatkozik be, egy közeli polchoz támasztva botját, hogy aztán kinyújthassa balját a másik felé. Nem akar hosszú csöndet közvetlenül azután, hogy meghallotta a nevet, hiszen az sem venné ki jól magát, így bepótolja ezt a kihagyott lépést.*
~Taitos mester. Ezzel a Krestvirrel együtt valami tekintélynek örvendhetnek Synmirán... tanítókként, talán?~
*Nem meglepő módon Synmiráról sem hallott még, és csak a közös megnevezés miatt kapcsolja ehhez a helyhez a láthatatlan warglovast is. Viszont legalább ezen a téren is elkezdheti az információgyűjtést... ha létezik egy helyi mágusközösség, akkor arról mindenképpen érdemes lehet tudnia.*
~Mindent a maga idejében.~
*Nem venné ki jól magát, ha már az első találkozásuk során minden ennek az ügynek minden részletéről ki akarná faggatni amazt, és nem is hinné, hogy sok eredménnyel járna. Könnyen lehet persze, hogy messze túlzóan óvatos, ám szívesebben esik ebbe a hibába, mint az ellenkezőbe.*
-Ezt nem vitatom, és pont ezért is nehéz az ember dolga, mikor olyan dolgokról kell megbízható információt találnia, melyekről általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a meséken kívül nem léteznek.
*A nő szkepticizmusa biztató, ám nem úgy tűnik, hogy túlságosan járatos ebben a témában. Különösebben Gaerralos nem is számított rá, hogy az első idegen, akinek kikéri a véleményét, rögtön hasznos információval szolgálna. A Parancsnokkal ellentétben ő nem látja a különösebb veszélyt abban, hogy elejtse a 'sárkány' szót, hiszem számos, önmagában is valószínűtlen dolognak kéne egymás után megtörténnie ahhoz, hogy ez bármi bajhoz is történne.
Először is az illetőnek el kéne hinnie, hogy Gaerralos igazat beszél, és az a sárkány tényleg létezik, a veteránnak pedig nem célja külön győzködni másokat erről. Ezután úgy kéne terjesztenie ennek a hírét, hogy annak foganatja is legyen, és még ezután sem tudna senki arról, hogy hol is van a lény. Ha valami módon mégis kiderítenék ezt maguktól, akkor is egy veszélyes hegymászás állna az ambiciózus sárkányvadászok, és maga a lény között, ami könnyen lehet, hogy eddigre már rég tovarepült volna.*
-Nem. Sárkány... a sok meseszerű és mitikus lényből az egyik leghíresebb, ám egyben leginkább mesébe illő. Érkezett egy olyan hír, ami miatt hasznosnak tűnt utánanézni a legendáknak és azok valóságtartalmának.
*Habár odafigyel a mágusnő reakciójára, nem igazán számít nagy felismerésre. A maga szokásos, érzelmet mellőző módján mondja ezt is, és se hangja, se arckifejezése nem árul el különösebb aggodalmat.*
-A konkrétumokat sajnos már kissé veszélyesebb lenne elárulnom.
*Veszi elejét a további kérdéseknek, hiszen egy bizonyos ponton túl már ő is látja okát a titkolózásnak, na meg persze parancsot sem akar szegni.
Habár a sérülései valóban érzékeny témát képeznek számára, a szánalom és a túlzott tapintatosság az, amit sértésnek vesz. Az, hogy valaki helyesen felismeri a határait és helyzetét, nem vált ki belőle negatív reakciót.*
-Kiképzőőrmester, tanácsadó, kutató, és leendő mágus.
*Őszinte, habár a leírás alapján talán kissé többre gondolhat a másik, mint amit valójában takarnak ezek a szavak.*
-Áh, értem. A kék italról mintha már hallottam volna... ha tényleg elősegíti az elme fogékonyságát, akkor lehet, hogy érdemes lenne utánajárnom a beszerzésének.
*Tűnődik el. Ezt még azelőtt ki kéne derítenie, hogy elindulna a Mágustoronyba.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 16:19:04
Üzenet elküldve: 2022-02-19 16:19:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Áh értem.
*Nem lepi meg, hogy Gaerralos nem is helybéli, Karheia számára kicsit minden városi ugyanolyan, de főleg csak amiatt, mert nem látott még olyan sokat a világ többi részéből. A férfi leírására el kell töprengenie, végül felcsillannak szemei ahogy sikerül kitalálnia ki is lehetett az.*
- Taitos mester lehetett az, szerintem. Én is csak egyszer találkoztam vele, de a warg mondhatni összetéveszthetetlenné teszi őt.
*Mivel nem is sejti, hogy a név elárulásával akár bármi rosszat tehetne Taitosnak, ezért nem is óvatoskodik. Karheia betudja annyinak, hogy bizony a mágusok ösztönösen vonzzák egymást, és csupán ártatlan érdeklődésről van szó. A férfi arcát vizsgálgatva meg is állapíthatja, hogy őszintének tűnik, látszólag nem szorult bele semmi aljasság vagy ravaszság.
A téma érzékenységét emlegetve Karheia kíváncsisága még nagyobbá duzzad, egyben vonásai is komolyabbá válik. Figyelmesen hallgatja a másikat, majd gondolkodás közben hümmögve jelzi Gaerralos felé, hogy tanakodik a hallottakon.*
- Ami azt illeti nem is tudom miféle lények lehetnek ilyenek. Talán mesékben kutakodva fellelhetnék hasonlókat, de létezésük elég kétséges ugyebár.
*A nő úgy dönt, hogy első gondolata, az erdők nimfái, illetve a szirének mint elementáris lények biztosan butaság, nem is teljesen érti mit akar ezzel Gaerralos pontosan, ám hirtelen eszébe jut egy tűzhöz kötödő teremtmény.*
- Főnixről lenne szó? Hallottam mende-mondákat róluk, meg hogy milyen értékes a tolluk, de ennyi.
*Érzi, hogy nem túl hasznos ezt illetően, de ahonnan ő jött nem voltak jellemzőek a csodák, vagy ezek a "megmagyarázhatatlan" jelenségek. Még Rorkir elmesélését is nehezen dolgozta fel, miszerint legyőzte magát a vihart, holott Karheia is egészen fantasztikus dolgokra képes, mégis kicsit szkeptikus a hasonló történeteket illetően.*
- Hmm, valóban.
*Nem szépítgeti a dolgot, még felcsernek sem feltétlenül találná hasznosnak Gaerralost, sántán és végtaghiányosan meg végképp nem.*
- Akkor miféle katona is vagy? Vagy inkább a hadi stratégiák kidolgozásában segédkezel?
*Érdeklődik, közben igyekszik feltérképezni, hogy vajon szavai érzékeny témát értek e, mert ha igen, akkor nem firtatja tovább.*
- Oh, csak általános lenne. Egy mágus társam említette, hogy mire is képesek azokat, amiket szegény gyermekek találtak, és osztogattak pár aranyért. Van gyógyító is, persze, de egy kék árnyalatú, ami élesíti az elmét, így ilyen kutatások előtt különösen hasznos. Szeretném megtudni milyenek vannak még, és azok mire használhatóak.
*Talál is egy könyvet, leemeli, majd belelapozgat, de tovább beszél, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy több felé figyeljen.*
- Valamelyest értek a főzetekhez, javasasszony voltam a törzsemnél, de ezek egészen mások, mint amiket még a nagymamám tanított meg nekem.
- Áh értem.
*Nem lepi meg, hogy Gaerralos nem is helybéli, Karheia számára kicsit minden városi ugyanolyan, de főleg csak amiatt, mert nem látott még olyan sokat a világ többi részéből. A férfi leírására el kell töprengenie, végül felcsillannak szemei ahogy sikerül kitalálnia ki is lehetett az.*
- Taitos mester lehetett az, szerintem. Én is csak egyszer találkoztam vele, de a warg mondhatni összetéveszthetetlenné teszi őt.
*Mivel nem is sejti, hogy a név elárulásával akár bármi rosszat tehetne Taitosnak, ezért nem is óvatoskodik. Karheia betudja annyinak, hogy bizony a mágusok ösztönösen vonzzák egymást, és csupán ártatlan érdeklődésről van szó. A férfi arcát vizsgálgatva meg is állapíthatja, hogy őszintének tűnik, látszólag nem szorult bele semmi aljasság vagy ravaszság.
A téma érzékenységét emlegetve Karheia kíváncsisága még nagyobbá duzzad, egyben vonásai is komolyabbá válik. Figyelmesen hallgatja a másikat, majd gondolkodás közben hümmögve jelzi Gaerralos felé, hogy tanakodik a hallottakon.*
- Ami azt illeti nem is tudom miféle lények lehetnek ilyenek. Talán mesékben kutakodva fellelhetnék hasonlókat, de létezésük elég kétséges ugyebár.
*A nő úgy dönt, hogy első gondolata, az erdők nimfái, illetve a szirének mint elementáris lények biztosan butaság, nem is teljesen érti mit akar ezzel Gaerralos pontosan, ám hirtelen eszébe jut egy tűzhöz kötödő teremtmény.*
- Főnixről lenne szó? Hallottam mende-mondákat róluk, meg hogy milyen értékes a tolluk, de ennyi.
*Érzi, hogy nem túl hasznos ezt illetően, de ahonnan ő jött nem voltak jellemzőek a csodák, vagy ezek a "megmagyarázhatatlan" jelenségek. Még Rorkir elmesélését is nehezen dolgozta fel, miszerint legyőzte magát a vihart, holott Karheia is egészen fantasztikus dolgokra képes, mégis kicsit szkeptikus a hasonló történeteket illetően.*
- Hmm, valóban.
*Nem szépítgeti a dolgot, még felcsernek sem feltétlenül találná hasznosnak Gaerralost, sántán és végtaghiányosan meg végképp nem.*
- Akkor miféle katona is vagy? Vagy inkább a hadi stratégiák kidolgozásában segédkezel?
*Érdeklődik, közben igyekszik feltérképezni, hogy vajon szavai érzékeny témát értek e, mert ha igen, akkor nem firtatja tovább.*
- Oh, csak általános lenne. Egy mágus társam említette, hogy mire is képesek azokat, amiket szegény gyermekek találtak, és osztogattak pár aranyért. Van gyógyító is, persze, de egy kék árnyalatú, ami élesíti az elmét, így ilyen kutatások előtt különösen hasznos. Szeretném megtudni milyenek vannak még, és azok mire használhatóak.
*Talál is egy könyvet, leemeli, majd belelapozgat, de tovább beszél, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy több felé figyeljen.*
- Valamelyest értek a főzetekhez, javasasszony voltam a törzsemnél, de ezek egészen mások, mint amiket még a nagymamám tanított meg nekem.
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 12:46:12
Üzenet elküldve: 2022-02-19 12:46:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
-Az általános elvek ismerete, melyek alapján a mágia működik.
*Kissé meglepi, hogy ezt el kell magyaráznia valakinek, aki egyértelműen előrébb van a mágiatanulás folyamatában, mint ő maga... de csak kissé. Elvégre tudja, hogy a mágiatanulásnak több módja is létezik, és a varázslatokat lehetővé tevő erők behatóbb, akadémikus ismerete nem az egyetlen út, ami a mágiatudást lehetővé teheti. Érzelmeihez hasonlóan viszont ez a meglepetés sem ül ki az arcára, szimplán csak tárgyilagosan tisztázza, mit értett a szó alatt.
A nevek említésére nem ül ki az arcára zavar, vagy felismerés... persze fogalma sincs arról, kik azok, akikről beszél, ám cserébe ad neki egy ötletet azzal, hogy a helyi mágusokról való tudását villogtatja.*
-Nem sokkal ezelőttig egy másik városban éltem, így nem ismerem fel ezeket a neveket... eddig közelebbi találkozásom Arthenior környékén csak egy mágussal volt, akinek a nevét sajnos nem volt alkalmam megkérdezni. Egy warg kísérhette, és mind a hold- és a napmágiát jól ismeri.
*A mágustudás vonzza a hasonszőrűt, így egyáltalán nem kizárt, hogy ismerhetik egymást, ha ez az illető gyakran forog ilyen körökben. Az pedig, hogy amaz hogy fog reagálni erre a meglehetősen célzott kérdésre, valamennyi kockázatot is jelent. Végtére is, habár Gaerralos nem azért akarja beazonosítani a korábbi piaci kalandja okozóját, hogy a törvény elé hurcolja, a katonai egyenruha akár téves következtetésekre vezetheti a másikat.
Habár arckifejezése nem változik, továbbra is figyeli a másik arcát, a felismerés jelei után kutatva. A reakciója még akkor is sokat elárulhat, ha nem ad egyenes választ a kérdésére.
Az ágakkal kapcsolatos válaszra bólint, az ajánlatot pedig erősen megfontolja. Egy alkalom, hogy egy tapasztaltabb mágus segítségét kérhesse... egy ilyen lehetőség meglehetősen sokat érhet.*
-Szívesen venném a segítséget, habár a téma meglehetősen érzékeny tud lenni, és a szükségesnél jobban nem kéne terjesztenem. Mondja...
*Hideg tekintete Karheiát fürkészi, próbálja eldönteni, ilyen ügyben mennyire lehet megbízható.*
-Egészen véletlenül nem tud olyan lényekről, melyek kifejezetten az elementáris mágiához bírnak kötődéssel? Feltételezhetőleg ezen belül is a tűz lenne az érintett mágiaág, ám ez csak spekuláció.
*A sárkány szót még nem ejti ki, fennáll a veszély, hogy a nő vagy nem venné miatta komolyan, vagy túlságosan is komolyan venné, és a veszélyérzet által vezérelve olyan lépésekhez folyamodva, ami senkinek sem érdeke.*
-Van pár évtizednyi katonai múltam, igen... most is katonaként írnám le magam, habár ahogy gyaníthatja, a csatatéren már nem vennék sok hasznom. Már, és még.
*Teszi hozzá kissé sejtelmesen, habár amaz könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a mágiára utal, nem arra, hogy vissza akarja növeszteni a karját. A másik öltözködése, és választott mágiaága is arra utal, hogy nem idegen számára a harc szolgálatába állított mágia.*
-Ha szabad kérdeznem, általánosan érdeklődik csak az alkímia felé, vagy valami külön célra keres megoldást?
*Puszta kíváncsiságból érdeklődik, ő maga nem konyít túl sokat a bájitalkeveréshez, ám érdekli, hogy a nő mit akar elérni.*
-Az általános elvek ismerete, melyek alapján a mágia működik.
*Kissé meglepi, hogy ezt el kell magyaráznia valakinek, aki egyértelműen előrébb van a mágiatanulás folyamatában, mint ő maga... de csak kissé. Elvégre tudja, hogy a mágiatanulásnak több módja is létezik, és a varázslatokat lehetővé tevő erők behatóbb, akadémikus ismerete nem az egyetlen út, ami a mágiatudást lehetővé teheti. Érzelmeihez hasonlóan viszont ez a meglepetés sem ül ki az arcára, szimplán csak tárgyilagosan tisztázza, mit értett a szó alatt.
A nevek említésére nem ül ki az arcára zavar, vagy felismerés... persze fogalma sincs arról, kik azok, akikről beszél, ám cserébe ad neki egy ötletet azzal, hogy a helyi mágusokról való tudását villogtatja.*
-Nem sokkal ezelőttig egy másik városban éltem, így nem ismerem fel ezeket a neveket... eddig közelebbi találkozásom Arthenior környékén csak egy mágussal volt, akinek a nevét sajnos nem volt alkalmam megkérdezni. Egy warg kísérhette, és mind a hold- és a napmágiát jól ismeri.
*A mágustudás vonzza a hasonszőrűt, így egyáltalán nem kizárt, hogy ismerhetik egymást, ha ez az illető gyakran forog ilyen körökben. Az pedig, hogy amaz hogy fog reagálni erre a meglehetősen célzott kérdésre, valamennyi kockázatot is jelent. Végtére is, habár Gaerralos nem azért akarja beazonosítani a korábbi piaci kalandja okozóját, hogy a törvény elé hurcolja, a katonai egyenruha akár téves következtetésekre vezetheti a másikat.
Habár arckifejezése nem változik, továbbra is figyeli a másik arcát, a felismerés jelei után kutatva. A reakciója még akkor is sokat elárulhat, ha nem ad egyenes választ a kérdésére.
Az ágakkal kapcsolatos válaszra bólint, az ajánlatot pedig erősen megfontolja. Egy alkalom, hogy egy tapasztaltabb mágus segítségét kérhesse... egy ilyen lehetőség meglehetősen sokat érhet.*
-Szívesen venném a segítséget, habár a téma meglehetősen érzékeny tud lenni, és a szükségesnél jobban nem kéne terjesztenem. Mondja...
*Hideg tekintete Karheiát fürkészi, próbálja eldönteni, ilyen ügyben mennyire lehet megbízható.*
-Egészen véletlenül nem tud olyan lényekről, melyek kifejezetten az elementáris mágiához bírnak kötődéssel? Feltételezhetőleg ezen belül is a tűz lenne az érintett mágiaág, ám ez csak spekuláció.
*A sárkány szót még nem ejti ki, fennáll a veszély, hogy a nő vagy nem venné miatta komolyan, vagy túlságosan is komolyan venné, és a veszélyérzet által vezérelve olyan lépésekhez folyamodva, ami senkinek sem érdeke.*
-Van pár évtizednyi katonai múltam, igen... most is katonaként írnám le magam, habár ahogy gyaníthatja, a csatatéren már nem vennék sok hasznom. Már, és még.
*Teszi hozzá kissé sejtelmesen, habár amaz könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a mágiára utal, nem arra, hogy vissza akarja növeszteni a karját. A másik öltözködése, és választott mágiaága is arra utal, hogy nem idegen számára a harc szolgálatába állított mágia.*
-Ha szabad kérdeznem, általánosan érdeklődik csak az alkímia felé, vagy valami külön célra keres megoldást?
*Puszta kíváncsiságból érdeklődik, ő maga nem konyít túl sokat a bájitalkeveréshez, ám érdekli, hogy a nő mit akar elérni.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-19 10:02:40
Üzenet elküldve: 2022-02-19 10:02:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Elméleti?
*Kicsit elgondolkodik, hogy ez pontosan mit jelenthet, aztán eszébe jut Thargiába érkezése, amikor már a fogékonysága megvolt a mágiára, de az igék még hiányoztak tudása tárházából.*
- Valamelyest értek hozzá, bár még csekély a tudásom, ellenben sok jó mágus volt segítségemre tanulmányaim előrehaladásában. Például Learon, a tharg pásztormágus, talán ismerős lehet a neve, vagy Krestvir mesteré Synmiráról.
*Óvatosan, megválogatva szavait beszél, mert bár nem titok ezen mágusok neve, túl nagy a tudásuk ahhoz, hogy esetleg inkognitóban maradhassanak, azért mégsem szeretne túl sok információt megosztani róluk idegeneknek. Szereti és tiszteli ezeket a "tanítókat", még csak az kellene, hogy bajt hozzon a fejükre.*
- Javarészt a tűzhöz értek, azon ismereteimet szeretném kiterjeszteni elsőként, de egy kicsit a többibe is belekóstoltam már, így ha kell egy-két jó tanács a kutatáshoz, akkor örömmel segítek.
*Karheia ügyel arra, hogy ne kérdezzen rá a kutatás témájára, bár már kellőképpen kíváncsivá tették, ellenben úgy véli, hogyha publikus lehet az információ, akkor a férfi úgyis megosztja vele.
A férfi feláll, hogy segítségére legyen, ekkor pedig akaratlanul is több információval szolgál a barbár nő számára. Látja rajta annak - főleg városiakra jellemző - katonás tartását, illetve sántaságát, ami miatt kicsit bűntudata támad, hogy a másik fáradozásait kérte. Nem teszi ezt sem szóvá, hiszen magából kiindulva nagyon jól tudja mennyire személyesek és kellemetlenek tudnak lenni ezek a sebek.*
- Csak nem egy veteránnal van dolgom?
*Mosolyog bizalmasan a másikra, mintha csak bajtársak lennének, ami valahol igaz is, elvégre a thargoknál egy kicsit mindenki katona, még a Vaskorsó pultosa is.*
- Áh értem. Köszönöm. Ez talán több is mint amire szükségem van, csak egy átfogó képet szeretnék kapni arról, hogy milyen lehetőséget tudnak nyújtani.
*Magyarázza miközben lassú, ráérős léptekkel indul meg a sorok között, kékjei pedig kíváncsian pásztázzák a gerinceken lévő feliratokat. Időnként tekintete a katonára vándorol, hogy jelezze felé figyelmét, ha amaz esetleg szólni kíván hozzá.*
- Elméleti?
*Kicsit elgondolkodik, hogy ez pontosan mit jelenthet, aztán eszébe jut Thargiába érkezése, amikor már a fogékonysága megvolt a mágiára, de az igék még hiányoztak tudása tárházából.*
- Valamelyest értek hozzá, bár még csekély a tudásom, ellenben sok jó mágus volt segítségemre tanulmányaim előrehaladásában. Például Learon, a tharg pásztormágus, talán ismerős lehet a neve, vagy Krestvir mesteré Synmiráról.
*Óvatosan, megválogatva szavait beszél, mert bár nem titok ezen mágusok neve, túl nagy a tudásuk ahhoz, hogy esetleg inkognitóban maradhassanak, azért mégsem szeretne túl sok információt megosztani róluk idegeneknek. Szereti és tiszteli ezeket a "tanítókat", még csak az kellene, hogy bajt hozzon a fejükre.*
- Javarészt a tűzhöz értek, azon ismereteimet szeretném kiterjeszteni elsőként, de egy kicsit a többibe is belekóstoltam már, így ha kell egy-két jó tanács a kutatáshoz, akkor örömmel segítek.
*Karheia ügyel arra, hogy ne kérdezzen rá a kutatás témájára, bár már kellőképpen kíváncsivá tették, ellenben úgy véli, hogyha publikus lehet az információ, akkor a férfi úgyis megosztja vele.
A férfi feláll, hogy segítségére legyen, ekkor pedig akaratlanul is több információval szolgál a barbár nő számára. Látja rajta annak - főleg városiakra jellemző - katonás tartását, illetve sántaságát, ami miatt kicsit bűntudata támad, hogy a másik fáradozásait kérte. Nem teszi ezt sem szóvá, hiszen magából kiindulva nagyon jól tudja mennyire személyesek és kellemetlenek tudnak lenni ezek a sebek.*
- Csak nem egy veteránnal van dolgom?
*Mosolyog bizalmasan a másikra, mintha csak bajtársak lennének, ami valahol igaz is, elvégre a thargoknál egy kicsit mindenki katona, még a Vaskorsó pultosa is.*
- Áh értem. Köszönöm. Ez talán több is mint amire szükségem van, csak egy átfogó képet szeretnék kapni arról, hogy milyen lehetőséget tudnak nyújtani.
*Magyarázza miközben lassú, ráérős léptekkel indul meg a sorok között, kékjei pedig kíváncsian pásztázzák a gerinceken lévő feliratokat. Időnként tekintete a katonára vándorol, hogy jelezze felé figyelmét, ha amaz esetleg szólni kíván hozzá.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-18 19:29:11
Üzenet elküldve: 2022-02-18 19:29:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Követi a nő pillantását, ahogy az akaratlanul is a jegyzetei felé néz. Nem takargatja azokat, egyrészt azért, mert amíg szárad a tinta, addig ez nem lenne előnyös, másrészt pedig azért, mert nincs igazán rejtegetnivalója. Ettől függetlenül nem akarja kutatása minden részletét megosztani bárkivel, aki arra jár, és parancsa is van arra, hogy a sárkány hírét ne nagyon terjessze...*
-Nem, éppen... a mágiaismeretem sajnos csak elméleti.
*Válaszol a kérdésre, miközben jégkékjeivel a másik arckifejezését tanulmányozza. Amaz ért valamennyit a mágiához, ezt korábban már látta, ám ettől függetlenül nem biztos benne, hogy érdemes lenne a segítségét kérni a kutatásban.*
-Viszont a kutatás, amit végzek, a téma felé terelt... nem is hiszem, hogy a Templom könyvtárában sokkal tovább fogok vele jutni. De ahogy láttam, ön ért valamelyest az elementáris mágiához, nem?
*Kérdez vissza. A thargokról nem sokat tud, így a városiasnak épp nem nevezhető ruházaton kívül csak limitált következtetéseket tud levonni a másikról. Azt nem tudhatja, hogy ez fordítva is igaz, habár kissé árulkodó, hogy pont az egy, a Városőrség külön alakulatának címerét viselő emberhez ment oda kérdezni. Valószínűleg ez akkor sem lenne máshogy, ha a szintén meglehetősen árulkodó pirtianesi vértjét viselné...*
-Nem gond.
*Felel, miközben feltápászkodik, és botjáért nyúl, majd meg is indul az említett polc felé. A fegyelmezett, katonás tartás így már könnyebben észrevehető... sánta ugyan, és a botra támaszkodik, ám nem görnyed rá, ahogy odalép a polchoz, melyről úgy emlékszik, hogy alkímiával kapcsolatos köteteket tartalmaz.
Botját egy polcnak támasztva több könyv gerincét is megvizsgálja, míg végül meg nem találja a megfelelő részleget.*
-Innentől odáig többnyire az alkímiáról szólnak...
*Majdnem hozzá teszi, hogy legyen óvatos azzal, hogy melyik könyvnek mennyire hisz, ám gyanítja, hogy a nő nem először van itt, és nincs szüksége erre a tanácsra.*
*Követi a nő pillantását, ahogy az akaratlanul is a jegyzetei felé néz. Nem takargatja azokat, egyrészt azért, mert amíg szárad a tinta, addig ez nem lenne előnyös, másrészt pedig azért, mert nincs igazán rejtegetnivalója. Ettől függetlenül nem akarja kutatása minden részletét megosztani bárkivel, aki arra jár, és parancsa is van arra, hogy a sárkány hírét ne nagyon terjessze...*
-Nem, éppen... a mágiaismeretem sajnos csak elméleti.
*Válaszol a kérdésre, miközben jégkékjeivel a másik arckifejezését tanulmányozza. Amaz ért valamennyit a mágiához, ezt korábban már látta, ám ettől függetlenül nem biztos benne, hogy érdemes lenne a segítségét kérni a kutatásban.*
-Viszont a kutatás, amit végzek, a téma felé terelt... nem is hiszem, hogy a Templom könyvtárában sokkal tovább fogok vele jutni. De ahogy láttam, ön ért valamelyest az elementáris mágiához, nem?
*Kérdez vissza. A thargokról nem sokat tud, így a városiasnak épp nem nevezhető ruházaton kívül csak limitált következtetéseket tud levonni a másikról. Azt nem tudhatja, hogy ez fordítva is igaz, habár kissé árulkodó, hogy pont az egy, a Városőrség külön alakulatának címerét viselő emberhez ment oda kérdezni. Valószínűleg ez akkor sem lenne máshogy, ha a szintén meglehetősen árulkodó pirtianesi vértjét viselné...*
-Nem gond.
*Felel, miközben feltápászkodik, és botjáért nyúl, majd meg is indul az említett polc felé. A fegyelmezett, katonás tartás így már könnyebben észrevehető... sánta ugyan, és a botra támaszkodik, ám nem görnyed rá, ahogy odalép a polchoz, melyről úgy emlékszik, hogy alkímiával kapcsolatos köteteket tartalmaz.
Botját egy polcnak támasztva több könyv gerincét is megvizsgálja, míg végül meg nem találja a megfelelő részleget.*
-Innentől odáig többnyire az alkímiáról szólnak...
*Majdnem hozzá teszi, hogy legyen óvatos azzal, hogy melyik könyvnek mennyire hisz, ám gyanítja, hogy a nő nem először van itt, és nincs szüksége erre a tanácsra.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-18 18:28:47
Üzenet elküldve: 2022-02-18 18:28:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Egy bocsánatkérő mosollyal arcán üdvözli a férfit, aki láthatóan megilletődött, ami nem csoda, Karheia maga is ennyire bele szokott merülni olvasmányába. A penna és a kézmozdulat irányát leköveti, majd egy biccentéssel nyugtázza.*
- Rendben, köszönöm.
*Kezdésnek persze elég lesz, azt pedig úgysem ússza meg, hogy rögvest megtalálja azt, amit keres. Ahogy visszafordul nem kerülheti el tekintetét a számtalan jegyzet, amibe nem kíván modortalan módon beleolvasni, csupán pár jellegzetes ábra sejteti a barbár asszonnyal, hogy mihez is lehet köze.*
- Csak nem egy tűzmágushoz lenne szerencsém?
*Kérdezi, s a válaszadás idejében ő maga is sort kerít arra, hogy szemügyre vegye a másikat. Karheia mivel nem járatos Arthenior utcáin, ezért annak ügyes-bajos dolgairól sem tud annyira, tehát számára nem mond semmit a tabardon lévő címer, amely amulett formájában is a másik nyakában díszeleg. Ellenben a nő öltözete talán elég sokat elárulhat hovatartozáról.
Ami talán leginkább szembeötlik neki az egy bizonyos végtag hiánya, s hirtelen eszébe jut Intath is. Eltűnődik azon, hogy vajon ezen a vidéken gyakori jelenség valamiféle fogyatékossággal élni, hiszen az ő népénél nem jellemző látvány ez. Persze harcosaik gyakran megsérülnek, de ilyen esetben általában meg is halnak.*
- Oh, de csak ha nem jelent gondot.
*Válaszolja az előzékeny felajánlásra, majd ezt követően lehajol, hogy a madzagot az egyik asztal lábához kösse. Szerencsére látszólag szükség sincs rá, hiszen a két aprócska eb első sikertelen próbálkozás után visszahemperedik a földre szundikálni.*
*Egy bocsánatkérő mosollyal arcán üdvözli a férfit, aki láthatóan megilletődött, ami nem csoda, Karheia maga is ennyire bele szokott merülni olvasmányába. A penna és a kézmozdulat irányát leköveti, majd egy biccentéssel nyugtázza.*
- Rendben, köszönöm.
*Kezdésnek persze elég lesz, azt pedig úgysem ússza meg, hogy rögvest megtalálja azt, amit keres. Ahogy visszafordul nem kerülheti el tekintetét a számtalan jegyzet, amibe nem kíván modortalan módon beleolvasni, csupán pár jellegzetes ábra sejteti a barbár asszonnyal, hogy mihez is lehet köze.*
- Csak nem egy tűzmágushoz lenne szerencsém?
*Kérdezi, s a válaszadás idejében ő maga is sort kerít arra, hogy szemügyre vegye a másikat. Karheia mivel nem járatos Arthenior utcáin, ezért annak ügyes-bajos dolgairól sem tud annyira, tehát számára nem mond semmit a tabardon lévő címer, amely amulett formájában is a másik nyakában díszeleg. Ellenben a nő öltözete talán elég sokat elárulhat hovatartozáról.
Ami talán leginkább szembeötlik neki az egy bizonyos végtag hiánya, s hirtelen eszébe jut Intath is. Eltűnődik azon, hogy vajon ezen a vidéken gyakori jelenség valamiféle fogyatékossággal élni, hiszen az ő népénél nem jellemző látvány ez. Persze harcosaik gyakran megsérülnek, de ilyen esetben általában meg is halnak.*
- Oh, de csak ha nem jelent gondot.
*Válaszolja az előzékeny felajánlásra, majd ezt követően lehajol, hogy a madzagot az egyik asztal lábához kösse. Szerencsére látszólag szükség sincs rá, hiszen a két aprócska eb első sikertelen próbálkozás után visszahemperedik a földre szundikálni.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-18 13:19:59
Üzenet elküldve: 2022-02-18 13:19:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Karheia//
*Míg lerendezi a pappal való beszélgetését, nem nagyon nézelődik, ám ahogy ellép a csuhás asztalától, hogy visszatérjen kutatásához, már csak szokásból is körülnéz a méretes teremben. Ezt épp időben teszi, hogy tanúja legyen annak, ahogy egy meglehetősen érdekes kinézetű nő csettintéssel gyertyát gyújt.
Alapjában véve ez önmagában még nem ok arra, hogy hanyatt vesse magát, hiszen viszonylag alap szintű varázslatról van szó, ám mégis elkönyveli magában, hogy esélyesen egy tűzmágussal van dolga... vagyis nincs, hiszen egyelőre a kutatása összegzésével foglalkozik, ahogy letelepszik jegyzetei között.
Elég információt gyűjtött össze, hogy már célzott kutatást folytathasson a Mágustoronyban, és a sárkány tulajdonságaival kapcsolatban már akár el is kezdhetné ezt a keresést, ám ügyelnie kell arra is, hogy praktikus okokból néz utána a sárkányoknak, nem pedig azért, mert érdekli a téma. Így pedig a kutatás maga sem lehet csapongó.
A Templomban még megtehette, hogy több témának néz utána egyszerre, ám a Toronyba érve majd tiszta végcéllal és fókusszal kell majd folytatnia az információgyűjtést, hiszen ott rengeteg, nagy eséllyel megbízható forrásra számít. Így hát már most el kell döntenie, hogy pontosan mik a prioritásai.*
~A legfőbb dolog az, hogy megtudjam, fenyegetést jelent-e.~
*Ennek minden más alá van rendelve. Elvégre ha egy mitikus tűzokádó szörny úgy dönt, hogy megtámadja akár Artheniort, akár egy másik várost, akkor arról azonnal tudniuk kell. A probléma csak az, hogy ezt óriási szerencse nélkül aligha tudja kideríteni könyvek átbújásával. Mégis, ha sikerül valami konkrétumot találni a sárkányokról, az már sokat segíthetne.*
~Az elemi mágiához való kötődése is fontos lehet.~
*Akár az expedíciós naplóban említett tó, akár maga a tűzmágiához való kötődés felderítése értékes információval szolgálhatnak. Ha pedig semmi konkrétumot nem talál magáról a sárkányról, akkor attól még vonhat le következtetéseket egyéb elementáris kötődéssel bíró lényekkel kapcsolatban.*
~Már ha azokról találok bármit.~
*Azt pedig, hogy a sárkány létezése a milyen implikációkkal rendelkezik a lanawinen kívüli területekre nézve, már csak sokadlagos kérdésként kell, hogy megfontolja, miután a sürgősebb témáknak is utánanézett.*
~Elementáris lények...~
*Itt tesz egy jelzést a könyvében, ahogy eszébe jut valami. Ha van ideje, könnyen lehet, hogy bővebb kutatást folytat majd ebben az irányban.
Kissé megrezzen, ahogy válatlanul megszólítják. Felnézve az előbbi nővel szembesül, valamint ahogy a szemei követik a kezében tartott madzagot, a kutyákat is észreveszi, de nem kommentálja.*
-Két polccal arrébb, ha jól emlékszem.
*Mutat pennájával a kérdéses hely felé. Ha amaz esetleg odapillant a Gaerralos előtt nyitva álló notesz felé, akkor annak oldalain rendezett jegyzeteket pillanthat meg, rajtuk adatokkal, rövid leírásokkal, kérdésekkel, különféle elemeket összekapcsoló nyilakkal, és az egyik sor mellett egy szépnek nem, de felismerhetőnek mondható jellel, mely a Tűz elemi mágiáját jelképezi.
Miután megválaszolta a kérdését, a félkarú veterán végigméri a nőt. Szeme röviden megakad a díszeken és a fegyvereken, ám nem tanulmányozza a másikat hosszasan.*
-A pontos helyükben nem vagyok teljesen biztos... ha kell, segíthetek a keresésben.
*Még nincs dél, viszont lassan végez kutatásának azon részével, melyben a Templom könyvtára nyújthat számottevő segítséget. Így valójában nem bánja, ha alkalma nyílik kissé kinyújtóztatni a lábait.*
//Karheia//
*Míg lerendezi a pappal való beszélgetését, nem nagyon nézelődik, ám ahogy ellép a csuhás asztalától, hogy visszatérjen kutatásához, már csak szokásból is körülnéz a méretes teremben. Ezt épp időben teszi, hogy tanúja legyen annak, ahogy egy meglehetősen érdekes kinézetű nő csettintéssel gyertyát gyújt.
Alapjában véve ez önmagában még nem ok arra, hogy hanyatt vesse magát, hiszen viszonylag alap szintű varázslatról van szó, ám mégis elkönyveli magában, hogy esélyesen egy tűzmágussal van dolga... vagyis nincs, hiszen egyelőre a kutatása összegzésével foglalkozik, ahogy letelepszik jegyzetei között.
Elég információt gyűjtött össze, hogy már célzott kutatást folytathasson a Mágustoronyban, és a sárkány tulajdonságaival kapcsolatban már akár el is kezdhetné ezt a keresést, ám ügyelnie kell arra is, hogy praktikus okokból néz utána a sárkányoknak, nem pedig azért, mert érdekli a téma. Így pedig a kutatás maga sem lehet csapongó.
A Templomban még megtehette, hogy több témának néz utána egyszerre, ám a Toronyba érve majd tiszta végcéllal és fókusszal kell majd folytatnia az információgyűjtést, hiszen ott rengeteg, nagy eséllyel megbízható forrásra számít. Így hát már most el kell döntenie, hogy pontosan mik a prioritásai.*
~A legfőbb dolog az, hogy megtudjam, fenyegetést jelent-e.~
*Ennek minden más alá van rendelve. Elvégre ha egy mitikus tűzokádó szörny úgy dönt, hogy megtámadja akár Artheniort, akár egy másik várost, akkor arról azonnal tudniuk kell. A probléma csak az, hogy ezt óriási szerencse nélkül aligha tudja kideríteni könyvek átbújásával. Mégis, ha sikerül valami konkrétumot találni a sárkányokról, az már sokat segíthetne.*
~Az elemi mágiához való kötődése is fontos lehet.~
*Akár az expedíciós naplóban említett tó, akár maga a tűzmágiához való kötődés felderítése értékes információval szolgálhatnak. Ha pedig semmi konkrétumot nem talál magáról a sárkányról, akkor attól még vonhat le következtetéseket egyéb elementáris kötődéssel bíró lényekkel kapcsolatban.*
~Már ha azokról találok bármit.~
*Azt pedig, hogy a sárkány létezése a milyen implikációkkal rendelkezik a lanawinen kívüli területekre nézve, már csak sokadlagos kérdésként kell, hogy megfontolja, miután a sürgősebb témáknak is utánanézett.*
~Elementáris lények...~
*Itt tesz egy jelzést a könyvében, ahogy eszébe jut valami. Ha van ideje, könnyen lehet, hogy bővebb kutatást folytat majd ebben az irányban.
Kissé megrezzen, ahogy válatlanul megszólítják. Felnézve az előbbi nővel szembesül, valamint ahogy a szemei követik a kezében tartott madzagot, a kutyákat is észreveszi, de nem kommentálja.*
-Két polccal arrébb, ha jól emlékszem.
*Mutat pennájával a kérdéses hely felé. Ha amaz esetleg odapillant a Gaerralos előtt nyitva álló notesz felé, akkor annak oldalain rendezett jegyzeteket pillanthat meg, rajtuk adatokkal, rövid leírásokkal, kérdésekkel, különféle elemeket összekapcsoló nyilakkal, és az egyik sor mellett egy szépnek nem, de felismerhetőnek mondható jellel, mely a Tűz elemi mágiáját jelképezi.
Miután megválaszolta a kérdését, a félkarú veterán végigméri a nőt. Szeme röviden megakad a díszeken és a fegyvereken, ám nem tanulmányozza a másikat hosszasan.*
-A pontos helyükben nem vagyok teljesen biztos... ha kell, segíthetek a keresésben.
*Még nincs dél, viszont lassan végez kutatásának azon részével, melyben a Templom könyvtára nyújthat számottevő segítséget. Így valójában nem bánja, ha alkalma nyílik kissé kinyújtóztatni a lábait.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-17 19:13:03
Üzenet elküldve: 2022-02-17 19:13:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Karheia már ténylegesen azt érzi, hogy végletekig kimerült a hosszú út, a sok tanulás, a sok izgalom után. Ennek ellenére kissé talán szokatlan módon a Templom felé veszi az irányt, ahelyett, hogy egy fogadóban keresne menedéket. Megtehetné ugyan, de úgy érzi, hogy túlzottan izgatott, túl zajos most az elméje ahhoz, hogy érdemben pihenni tudjon. Valamint egyszerre vágyik az emberi jelenlétre - vagy csak az egyedüllét hiányára -, de egyben úgy érzi egy fogadó mozgalmas környezete most túl sok inger lenne számára. Ellenben a templom csendes, és mégis mindig akad ott egy-két pap, kutató vagy éppenséggel hithű polgár.
Óvatosan kászálódik le a nyeregből, és leteszi a két kutyakölyköt amíg alaposan kiköti lovát, majd ismét felveszi őket az épület bejárata felé menve. Ugyan teljesen közömbös számára a Fény Istennője, de tiszteletet mutat belépéskor az esetleg közelben lévő pap felé, de mindezt néma biccentéssel abszolválja, hogy senki imáját ne zavarja meg. Látszólag céltudatosan halad a könyvtár felé, közben pedig a két kölyköt igyekszik takarni testével, hogy lehetőleg ne zavarják ki őt miattuk, bár azt túlzásnak vélné két végletekig álmos kölyök miatt.
A könyvtárba érve már bátorkodik letenni a kutyuskákat, s mielőtt azok elkószálnának a madzagot is biztosítja azok nyakán. Ezt követően kiszemel magának egy odakészített gyertyát, amit meggyújtást követően szabad kezébe vesz, majd a sorok között lassú sétálgatásba kezd. Egy-egy érdekesebb könyv előtt megállva a kölykök kapva a alkalmon béka módjára terülnek el a földön, és nagyokat szuszogva igyekeznek minden pihenésre alkalmas pillanatot kihasználni.*
- Bocsánat.
*Szólítja meg suttogva a közelében lévőt.*
- Egy barátom azt mondta itt akadnak alkímiával kapcsolatos leírások is. Tudnál segíteni abban, hogy merre keressem őket?
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
Óvatosan kászálódik le a nyeregből, és leteszi a két kutyakölyköt amíg alaposan kiköti lovát, majd ismét felveszi őket az épület bejárata felé menve. Ugyan teljesen közömbös számára a Fény Istennője, de tiszteletet mutat belépéskor az esetleg közelben lévő pap felé, de mindezt néma biccentéssel abszolválja, hogy senki imáját ne zavarja meg. Látszólag céltudatosan halad a könyvtár felé, közben pedig a két kölyköt igyekszik takarni testével, hogy lehetőleg ne zavarják ki őt miattuk, bár azt túlzásnak vélné két végletekig álmos kölyök miatt.
A könyvtárba érve már bátorkodik letenni a kutyuskákat, s mielőtt azok elkószálnának a madzagot is biztosítja azok nyakán. Ezt követően kiszemel magának egy odakészített gyertyát, amit meggyújtást követően szabad kezébe vesz, majd a sorok között lassú sétálgatásba kezd. Egy-egy érdekesebb könyv előtt megállva a kölykök kapva a alkalmon béka módjára terülnek el a földön, és nagyokat szuszogva igyekeznek minden pihenésre alkalmas pillanatot kihasználni.*
- Bocsánat.
*Szólítja meg suttogva a közelében lévőt.*
- Egy barátom azt mondta itt akadnak alkímiával kapcsolatos leírások is. Tudnál segíteni abban, hogy merre keressem őket?
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293